Kins & Kens
- ketyere kereskedés, szervíz és tárlat -

A Bogolyfalva főutcáján található sötét, nem túl bizalomgerjesztő bolt angolszász stílusjegyeket hordozó, patinás kirakata két félkörívből áll. Polcain a legkülönfélébb varázslatos berendezések és mugli elektronikai cikkek sorakoznak. A két kirakatrész közt található a bejárati ajtó, melynek egyik üvegén gravírozott, cirkalmas kiírás ismerteti az üzlet szolgáltatásait:

• mágikus műszerek forgalmazása
• mugli eszközök megbűvölése, rúnázása, javítása
• elektromos kütyü kiállítás

Ahogy belépsz, egy sötét fabútorokkal szegélyezett, csupa vitrines helyiségben találod magad. Középen egy kör alakú, sok fiókos komód helyezkedik el. A szemben lévő fal egybefüggő, hatalmas tükör, melyből egyetlen ajtó nyílik a jobb oldalon a privát berkekbe. Ettől balra áll egy üveges szekrény, és még tovább a sarokban a vevőpult. A falról, a bútorokról hosszú, állítható fémvázú lámpák nyúlnak mindenütt a térbe. Úgy tűnhet, áram működteti a berendezéseket, valójában mindent varázslat hajt.


Az üvegvitrinek a legkülönfélébb gépek tárlatát kínálják a látogatónak a mágikus szerkezetektől (lásd: óra, lemezjátszó, fényképezőgép, rádió) kezdve a varázstalan, elektronikus eszközökig (lásd: televízió, mobiltelefon, laptop). Az üzletben azonban csak az előbbiek kaphatóak, utóbbiaknak a javítására, mágiával való ellátására (ára: szerkezettől függően 5-10 galleon) és felrúnázására (ára: nagyjából a szerkezet ára) van mód az üzletben.
A vevőpult mellett a falon egy pergamen hirdeti: ~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~ Aki ezt az alternatívát választja, azt az egyik alkalmazott a hátsó szobába kíséri, ahol megkínálja egy pohárka főzettel, amely biztosítja a szédülés, rosszullét elkerülését. Ezután egy henger alakú, mágikus orvosi műszer végét az alkarhoz nyomva, leveszi a megbeszélt mennyiséget. A művelet egy apró szúrással jár csupán.




Alkalmazottak:

Wigner Szilvia Szakterülete: mugli tárgyak megbűvölése Igen tehetséges, ám meglehetősen hallgatag, komor külsejű fiatal boszorkány. Nem túl társaságkedvelő, a munkáját azonban alázattal és precízen végzi, egészen kiválóan. [played by Alisen Down]

Ilosvai György Szakterülete: mugli eszközök felrúnázása Barátságos, hórihorgas idős varázsló. Igazi mesterember, aki szeret kedélyesen elbeszélgetni a boltba betérőkkel, legyen szó akármilyen témáról. [played by Geoffrey Rush]

Tulajdonosok:

• Matthew G. Kinsey
  Jelenleg Londonban él, nagy ritkán teszi csak tiszteletét a boltban.

• Adam Kensington
  Esténként tűnik fel olykor az üzletben, megcsodálni egy-egy készüléket vagy éppen a többiek munkáját, rendre csatlakozva a bütyköléshez, szereléshez.

Nyitva tartás:

H-P: 8-16
Sz: 8-14
V: zárva
A hivatalos nyitvatartási időben biztosan találsz valakit a boltban, ha viszont máskor térsz felénk, és mégis mozgást látsz az üzletben, kopogj be bátran! A jelenlévő rendelkezésedre áll, akár ha csak a kütyükiállítást megszemlélni érkeztél.

Féltő gondoskodással szorongatom magam mellett a szatyrot, mely a néhány üzletnyire arrébb vett karácsonyi meglepetéseket rejti. Igazán apró dolgok, az idén nem tudtam sokat költeni. Szűk keret állt rendelkezésemre, és hogy őszinte legyek, azt sem teljesen arányosan sikerült szétosztanom. De legalább gondoltam mindenkire, akik az ünnepekkor megérdemelnek egy kis extra törődést.
Bevallom, néha nehezen igazodom el az üzletek nyitvatartási ideje között. Az utolsó pillanatra hagyom a vásárlást, így a tömegtől félve indulok útnak. Az idejáró diákok olykor képesek elárasztani az egyébként kevéske lélekszámmal rendelkező varázslófalut, ami kellemetlen tud lenni. De biztos vagyok benne, hogy a tehetősebbek felutaznak a fővárosba, a pletykák szerint ott sokkal nagyobb választékkal számolhatnak. Vannak, akik már többre jutottak a nézelődésnél, s a gyors piacfelmérés után le is tudták az ajándék ügyet. Én jobban szeretek hezitálni ilyen ügyben, aztán lesz, ami lesz.
Ezúttal az ajándékboltból jövök. A téren nyílt vásár túl jól ismert, már-már monoton felhozatalú. Mindenki megfordul arra, kívülről fújják a kínálatot, mert mindenki végigjárta a bódékat eddig, minimum egyszer. Persze az ajándékbolttal sem vagyok túl egyedi, de direkt a kirakatok mögé néztem, eldugott sorok még eldugottabb apróságai felé, és még a raktárról is érdeklődtem, csak hogy feltétlen olyat találjak, ami nem mindenkinek szúr szemet. Azt hiszem... sikerült.
A mai nap alapjából nem a világosabbak közé tartozott. A napfordulóhoz közeledve egyre sötétebb van. Alig múlt el öt óra, de este tizenegynek érzem, ezért nem csak a hideg miatt húzom jobban össze magam. Már minden épeszű teremtés visszaszállingózott a kastélyba, kivéve engem. Szinte kong az utca.  Tekintetem végigfuttatom a szomszédos boltokon, köztük megpillantom azt a furcsa, Kins & Kens nevűt is. Sokáig nem értettem, hogy mit kenek, hová, aztán azt hallottam Garethtől, hogy valami kütyükkel foglalkoznak, úgyhogy érdekelni kezdett, még ha hallani is egyet s mást róla. Leoltott lámpái árulkodtak arról, hogy zárva vannak. Erről a nyitvatartási idő leolvasása után is meggyőződöm. Szemtől szemben állok, az üveg mögött látszólagos nyugalom rejtőzik, még ha ebben a sötétben hajlamos is vagyok beképzelni mindenféle rosszat. Kezdem magam kellemetlenül érezni az ijesztő külsejű bolt előtt ácsorogva, úgyhogy egy vállvonás után indulok is tovább. Csakhogy úgy néhány méterrel később pattanásszerű robajt hallva ugrok meg. Összegörnyedek, a következőkben pedig már a szatyron jár az eszem, de szerencsére nem esett baja. Előttem hatalmas, fekete színű füst oszlik el, amit földbe gyökerezett lábakkal szemlélek tovább. Az üzlet ablakai töröttek, a nyitva tartást jelző tábla a földön hever. Úr isten, mi történt itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=438715#post438715][b]Tormay Lénárd - 2014.12.19. 11:58[/b][/url]

Féltő gondoskodással szorongatom magam mellett a szatyrot, mely a néhány üzletnyire arrébb vett karácsonyi meglepetéseket rejti. Igazán apró dolgok, az idén nem tudtam sokat költeni. Szűk keret állt rendelkezésemre, és hogy őszinte legyek, azt sem teljesen arányosan sikerült szétosztanom. De legalább gondoltam mindenkire, akik az ünnepekkor megérdemelnek egy kis extra törődést.
Bevallom, néha nehezen igazodom el az üzletek nyitvatartási ideje között. Az utolsó pillanatra hagyom a vásárlást, így a tömegtől félve indulok útnak. Az idejáró diákok olykor képesek elárasztani az egyébként kevéske lélekszámmal rendelkező varázslófalut, ami kellemetlen tud lenni. De biztos vagyok benne, hogy a tehetősebbek felutaznak a fővárosba, a pletykák szerint ott sokkal nagyobb választékkal számolhatnak. Vannak, akik már többre jutottak a nézelődésnél, s a gyors piacfelmérés után le is tudták az ajándék ügyet. Én jobban szeretek hezitálni ilyen ügyben, aztán lesz, ami lesz.
Ezúttal az ajándékboltból jövök. A téren nyílt vásár túl jól ismert, már-már monoton felhozatalú. Mindenki megfordul arra, kívülről fújják a kínálatot, mert mindenki végigjárta a bódékat eddig, minimum egyszer. Persze az ajándékbolttal sem vagyok túl egyedi, de direkt a kirakatok mögé néztem, eldugott sorok még eldugottabb apróságai felé, és még a raktárról is érdeklődtem, csak hogy feltétlen olyat találjak, ami nem mindenkinek szúr szemet. Azt hiszem... sikerült.
A mai nap alapjából nem a világosabbak közé tartozott. A napfordulóhoz közeledve egyre sötétebb van. Alig múlt el öt óra, de este tizenegynek érzem, ezért nem csak a hideg miatt húzom jobban össze magam. Már minden épeszű teremtés visszaszállingózott a kastélyba, kivéve engem. Szinte kong az utca.  Tekintetem végigfuttatom a szomszédos boltokon, köztük megpillantom azt a furcsa, Kins & Kens nevűt is. Sokáig nem értettem, hogy mit kenek, hová, aztán azt hallottam Garethtől, hogy valami kütyükkel foglalkoznak, úgyhogy érdekelni kezdett, még ha hallani is egyet s mást róla. Leoltott lámpái árulkodtak arról, hogy zárva vannak. Erről a nyitvatartási idő leolvasása után is meggyőződöm. Szemtől szemben állok, az üveg mögött látszólagos nyugalom rejtőzik, még ha ebben a sötétben hajlamos is vagyok beképzelni mindenféle rosszat. Kezdem magam kellemetlenül érezni az ijesztő külsejű bolt előtt ácsorogva, úgyhogy egy vállvonás után indulok is tovább. Csakhogy úgy néhány méterrel később pattanásszerű robajt hallva ugrok meg. Összegörnyedek, a következőkben pedig már a szatyron jár az eszem, de szerencsére nem esett baja. Előttem hatalmas, fekete színű füst oszlik el, amit földbe gyökerezett lábakkal szemlélek tovább. Az üzlet ablakai töröttek, a nyitva tartást jelző tábla a földön hever. Úr isten, mi történt itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=438748#post438748][b]Adam Kensington - 2014.12.19. 14:16[/b][/url]

Úgy tervezem, a ma estét itthon töltöm. Bár általános rendet tartok, az ünnepet mindig megtisztelem azzal, hogy nagyobb figyelmet fordítok a házamra. Sorba teszem a lemezeket, megigazítom a könyveket a polcon, felszámolom a káoszt berendezések kábelei közt és hasonlók. Ezeknek az ügyködéseknek állok neki, amikor felfigyelek arra a bizonyos furcsa hangra, mégpedig a Fő utcza irányából, a boltunk közeléből. Vagy talán éppen onnan. Pár bakelittel a kezemben állok a nappaliban és csak nézek a folyosóm felé, abba az irányba, ahonnan a zaj jött a távolból. Mindössze néhány másodpercig töprengek, majd úgy döntök, ennek utána járok. Felkapom még a bőrdzsekim és a bakancsomat, aztán már itt sem vagyok.
Mindössze szűk fél perc és az üzletünk előtt termek. Szemem finoman elkerekedik a látványra. Nem csak hogy a környéken történt az eset, hanem tényleg pontosan nálunk. Megrongált kirakat, gomolygó fekete füst és az elkövetők hűlt helye. Valakik betörtek a Kins & Kensbe...
Odanézek a fiúra, aki valószínűleg egy szemtanú. Biztos, hogy nem Ő tette, semmi nem utal rá a külsejéből, a lelki állapota pedig az arcára van írva. Valószínűleg csak sétált az utcán, mikor mindez történt.
- Jól vagy? - kérdezem Tőle, rekedtes, nyugodt hangomon.
- Körbenézek. Kérlek, várj meg itt! - közlök és kérek szelíden, ám annál tömörebben és hatékonyabban. Tudom, furcsa lehet egy halandónak ez a fajta tárgyilagosság és gyorsaság ebben a helyzetben, viszont ez nem az a perc, mikor volna idő azzal törődni, nem vagyok-e túl rideg és gépies. Már a hogylétéről való érdeklődés is nagyon rendes volt tőlem. Szóval ahogy ígértem, már lépek is be az üzletünkbe, felmérni a károkat. Most ez a legfontosabb. Ha a közelben vannak még az elkövetők, úgyis utolérem őket. Ha nem, akkor egyébként is mindegy. Azért még körbepillantok, mielőbb a boltba sétálnék, majd eltűnök a helyiség sötétjében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=438769#post438769][b]Tormay Lénárd - 2014.12.19. 14:48[/b][/url]

Adam

Még mindig nehezen térek magamhoz a látottak után. Az előttem szertefoszló füst misztikussága arra késztet, hogy a lehető legrosszabbra is felkészüljek. Szabad kezemmel kitapintom a zsebemben pihenő pálcámat. De időm sincs elővenni, az események oly gyorsan peregnek le előttem, mintha egy mozivászonnal néznék farkasszemet. Tehetetlenségemből egy férfialak zökkent ki, aki legalább oly rejtélyes módon tűnik fel a közelemben, mint a zűrzavar robbant ki a semmiből.
Nem tudom, hogy mit gondoljak. Gyanítom, hogy a füst miatt nem láttam jöttét, de ebben a lelkiállapotban azt is elképzelhetőnek tartom, hogy ő az előbb tapasztalt jelenség kiváltója. Bizonytalanul vacillálok viselkedésemet illetően. Roppant kellemetlen, hogy igazából azt sem tudom, mit keresek még itt, ráadásul úgy fest, mintha bizonyos szempontból akadályt lennék az események sodró lendületében.
Felmérem esetleges káraim, majd néma bólintással felelek. Úgy tűnik, kutya bajom, ráadásul a csomag is megúszta a kalandot. Rekedtes hangja nyugodtságot áraszt, frusztráltságomnak mégsem vet véget. Valamelyest bizalomkeltő, hogy irántam érdeklődik. Talán egy auror, hiszen utóbbi mondata erre vallana. Éppen nekilátnék vonásai alaposabb szemügyre vételének , amikor ő már be is lép a megrongált ablakú helyiségbe. A sötétség nem nekem kedvez, a külseje alapján aligha tudom beazonosítani. Ha láttam is valahol, nem sok közöm volt az illetőhöz. Megjelenése több dolgot sugallhat, egyelőre kénytelen vagyok abban a hitben ringatnom magam, hogy egy jótevő, még ha ez nem is válasz minden bennem motoszkáló kérdésre.
Nem bírom megállni, hogy ne menjek utána. Néhány lépéssel közelebb osonok a szilánkosra tört kirakathoz, próbálva összerakni a képet. Az üzletben is elég sötét van, ezért nem megyek a nyíláshoz túl közel. Már így is túl sokat kockáztatok. Az úr ugyanis nemrég hívta fel a figyelmem arra, amire eredetileg nem is gondoltam volna: még egyáltalán nem biztos, hogy biztonságban tudhatom magam.
- Ez az, aminek gondolom? - húzom el a szám, némi sajnálattal gondolva a feltehetőleg még mit sem sejtő tulajdonosra. Ahogy ugyanis jobban hozzászoktatom szemeim a sötéthez, egyértelműen látszik, hogy az üzlethelyiségnek váratlan vendége akadt, de egyébként se kell sok filmet megnézni ahhoz, hogy a betört ablakok alapján leessen a dolog.
- Lát valamit? - újbóli kérdésem valamelyest halkabb, s az immár abszolút szem elől tévesztett fickó felé irányul, aki remélhetőleg még így is meghallja majd.
Roppant kíváncsi lettem, mint egyedüli tanúja egy betörésnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=438817#post438817][b]Adam Kensington - 2014.12.19. 15:56[/b][/url]

Ahogy körbenézek, rögtön egy kárelemzést készítek magamban. Három betört vitrin, néhány ellopott készülék. Közel sem olyan vészes a helyzet, mint amilyen lehetne. Hamar rendet teszek és holnap elintéztetem az üvegezést Ilosvai úrral. Az eltulajdonított értékek visszaszerzése vagy pótlása lesz a húzósabb feladat.
A füst oszlik, a srác meg kérésem ellenére bejön utánam. Hát persze.
- Vigyázz a szilánkokkal! - hívom fel erre a figyelmét, hátraszólva neki. Könnyen átszakíthatják még egy téli cipő talpát is, ez pedig több okból sem volna kedvező. Hiszen akkor megsérül, ami egy részről fájdalmas, más részről vérrel jár. Annak meg most végképp nem örülnék, van elég gondom.
- Betörtek. De már nincsenek itt. - felelek neki valamint közlöm Vele az utóbbit megnyugtatásul, hiszen szívverésén érzem, nem pusztán az iménti izgalmak munkálnak benne, ám némi félelem is.
- Adam Kensington vagyok. Enyém a bolt. - fedem fel kilétemet a fiú előtt, mert viselkedéséből úgy sejtem, ezzel nincsen tisztában. Miért is lenne? Azzal most nem húzom az időt, sem a srác idegeit, hogy elmondjam, Matt Kinsey a tulajdonostársam, szóval nem csak egyedül enyém az üzlet. Ezek most felesleges körök volnának. Inkább lámpát gyújtok, és a srác felé fordulok.
- Le tudnád írni pontosan, mit láttál? - kérdezem Tőle lágyan. Bár én eddig is tökéletesen láttam Őt, hiszem a sötétség a természetes közegem, Ő csak most szemlélhet engem meg jobban a lámpafénynél. Gondolom, jót tesz a lelkének, ha nem egy árnnyal társalog. Így talán könnyebb beszélnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=438827#post438827][b]Tormay Lénárd - 2014.12.19. 16:35[/b][/url]

Az ismeretlen érkező felméri a helyzetet. Úgy tűnik, különösen a szívén viseli az üzlet nem éppen szerencsés sorsát. Annyit tudok tenni, hogy egyedüli szemtanúként azért megvárom, hogy mi lesz ebből. Hátha hasznomat veszi, közben pedig a fülembe juthat valami érdekes információ a betöréssel kapcsolatban. Eddig se siettem sehová, tehát ezután se fogok. Egek, mit fognak szólni a többiek, ha elmesélem nekik a sztorit...
Egy darabig néma csendben állok odakinn, aztán amikor beljebb hajt a kíváncsiság, utánam szól, hogy vigyázzak a szétszóródott törmelékkel.
- Rendben - nyugtatom meg az odabenn ténykedő alakot, az útba eső üvegdarabokat gondosak kerülgetve -
Valóban nem volna jó, ha egy fránya szilánk áthatolna a bakancsomon, amit egyébként elég vastagnak gondolok, de ki tudja... Nem kísérleteznék ilyesmivel. A szünetben jó volna épségben, fájdalommentesen hazautaznom, nem pedig kötések ölelésében.
Sejtéseim igaznak bizonyulnak. Kérdésemre ugyanis a várt feleletet kapom, vagyis betörtek. Ugyanakkor azt is megtudom, hogy ő a bolt egyik tulajdonosa. Mert azért annyira tájékozatlan nem vagyok, hogy tényleg semmit se tudjak a helyről, az iskolában gyorsan terjednek a pletykák, egy ilyen kócerájt pedig általában több ember üzemeltet. Nem utolsó sorban az üzlet neve is árulkodik arról, hogy egy másik emberrel is szerencsém lehetne. Ezúttal azonban Adam Kensington úrral állok szemben, aki így már érthető, hogy miért termett ilyen gyorsan a tett színhelyére.
- Jó ég... - döbbenek meg - Miért nem működött a riasztó?
A jól ismert sipító hangra ugyanis nem emlékszem. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen biztonságos helyen ez megtörténhet. Pláne az adventi időszakban! Nem vagyok túlzottan vallásos, de ez azért igencsak erkölcstelen cselekedet. Jómagam már rendelkezem annyi ismerettel erről a világról, hogy tudjam, a riasztóbűbájoknak itt széles a skálája. Van, hogy gyakorlatilag lehetetlenné teszik az utat a betörők elől, s nem épp mugli módszerekkel.
A helyiség megvilágítódik, így szó szerint fény derül az eddig számomra feketeségben úszó részletekre. Ösztönösen járom körbe én is a belső termet, melyben egyébként nincs is akkora kár, mint amire számítottam. Néhány betört, üresen álló vitrin jelzi, hogy a tolvajok nem üres kézzel távoztak.
- Gondosan kitervelhették. - jegyzem meg komoly hangsúllyal. Igyekszem nem haszontalannak bizonyulni a férfi előtt.
- Tudja, elég nehéz megfogalmaznom. Nem ülhetnék le valahol? - pillantok rá kérlelően. Túlságosan össze vagyok zavarodva, még bemutatkozni is elfelejtek. Kapásból szinte semmire sem vagyok képes emlékezni, ezért reménykedem abban, hogy a nyugodtabb környezet majd felserkenti egy kicsikét a memóriámat. Persze csak akkor, ha a tulajnak sem életbevágóan sürgős az a beszámoló.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=438832#post438832][b]Adam Kensington - 2014.12.19. 16:55[/b][/url]

Aközben sem tétlenkedek, hogy a fiúval társalgok. Ahogy körbejárom a megrongált, kifosztott boltot, a nyomokat figyelem és mélyeket lélegzek, magamba szívva a hátra hagyott illatokat, amelyeket elraktározok magamban, mint valamiféle mintákat. Ez alapján bármikor felismerem őket, és mivel kiváló szaglással rendelkezem, így nem is kell túlságosan közel lenniük. Már most a nyomukba eredhetnék tehát, azonban ezek a dolgok nem így mennek. Egy önbíráskodó vámpír soha nem jár jól. Kell a szemtanú és kell a bizonyíték, ami alapján megvádolhatom őket. Különben az egész nem ér semmit, és csak én jövök ki rosszul a helyzetből.
- Van pár alapvető védő és riasztóbűbáj az üzleten, de úgy tűnik, hatástalanították őket. - felelek a jogos kérdésre, miközben ráérősen sétálgatok a vitrinek előtt, alaposan tanulmányozva őket.
- Az asztal mögött leülhetsz a székre. - intek a vevőpultként szolgáló bútordarab felé, amely fölött a falon egy pergamen hirdeti: "~ Nagykorú vásárlóinknak a szolgáltatások után fizetendő összeg bizonyos hányadát lehetőségük van véradással kiváltani. Bővebb tájékoztatásért, kérjük, forduljon a bolt dolgozóihoz! ~". Azonban valószínű, a srácnak ez most nem kelti fel a figyelmét, hiszen elég sok az egyéb tényező. Bár ki tudja. Minden esetre erős a gyanúm, hogy a rablók sem tudták, kihez törtek be. Nem véletlen alkalmaztunk csak gyengébb varázslatokat védelemként. Mert végülis ki az a hülye, aki betör egy vámpírhoz? Remélem, hamar megismerkedem velük személyesen...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=438839#post438839][b]Tormay Lénárd - 2014.12.19. 17:14[/b][/url]

Miközben sétál, próbálok mély levegőket szívni. Arra van most szükségem, hogy az iménti felkavaró képsorokat tudjam odabenn kezelni, majd kellő alapossággal felidézni anélkül, hogy rosszul érezném magam. Igazából van ebben a tanúskodásban valami ijesztő. Nem az rémít meg, hogy jelen voltam, mert az inkább valamiféle büszkeséggel tölt el. Inkább abba különös belegondolni, hogy mi lett volna, ha...
Másrészt a látottakon kívül a hangok, s a dolgok mögé képzelt körülmények teszik az esetet nyugtalanítóvá.
- Miért nem kapcsolt egyből villanyt? -
Úgy tűnik, kezdek magamhoz térni, ha már ilyen részletek is feltűnnek. Ahogy egyre inkább eltűnik arcomról az aggodalom, úgy indul be az agyam, s kezdek a részleteken gondolkodni.
Furcsállom a betolakodók profizmusát, de többet nem tudok tenni. Csendben hallgatom, ahogy a tulajdonos válaszol a kérdéseimre. Talán neki is jót tesz, hogy beszélhet valakivel, kit ne kavarna fel a saját üzletének megrongálása.
- És mekkorák a károk? - puhatolózom utoljára, ahogy az asztal mögötti székre ülök. Ott elkényelmesedek, újabb lélegzeteket veszek, s már jóval kitisztultabb fejjel emlékezem.
Még néhány utolsó sóhaj, hogy ő is tudja, mi következik most. Egyre inkább kellemetlen ez számomra, no meg kezd valamiféle vallató jelleget felvenni a szituáció, de próbálok ettől elvonatkoztatni, szemet hunyni a csúnya környezet mögött, észre se venni a még így is ijesztőnek tűnő tulajdonost, stb.
- Nos... Ez elég zavaros. Megálltam a bolt előtt, az úton nem volt senki. Odabenn túl nagy volt a sötétség. Nem akarom utólag képzelni be, de talán hallottam valami neszt bentről, nem tudom, nem biztos. Aztán már indultam volna tovább, amikor hallottam a berobbanást, az üvegekét. A fekete füsttől semmit se láttam. Óráról az rémlik, hogy van valami speciális por, ami elvileg füstöt csinál, ha elszórják, és meneküléskor kell használni. Talán ez volt az, ezt se tudom. A füst mögül hallottam futás hangját, talán nem egyedül voltak. - válaszom után elgondolkodom, egész követhető vagyok, ami dicséretes, ha azt vesszük, hogy nyelvből van hová fejlődnöm. Még ha szaggatottan is, de úgy vélem, megérti szavaim, ha pedig valami nem világos, majd utólag visszakérdez. Kár volt a porral előhozakodni, valahol szánalmas, hogy így próbálok nyomozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=438883#post438883][b]Adam Kensington - 2014.12.19. 18:08[/b][/url]

Hogy kit ne kavarna fel a saját üzletének megrongálása? Mondjuk engem. Nem örülök a dolognak, de érzelmileg nem igazán érint. Ahogy úgy mélyen igazából semmi sem. Az én lelkivilágom egész más szinten mozog. Szóval nyugalmam, amellyel az üzletben bóklászom, feltérképezve annak minden szegletét, nem csak látszólagos. Tényleg ilyen nyugodt vagyok. Főleg hidegfejű. Még a szó szoros értelmében is.
- Mert nekem nem kell. Neked kapcsoltam fel. - reagálok könnyeden a villannyal kapcsolatban, miközben végére érek a nyomkeresésnek. Odapillantok a vevőpult mögött helyet foglalt fiúra, és miközben hallgatom beszámolóját, eltűnök egy kicsit a hátsó, személyzeti szobában, de különben figyelek persze. Abban a helyiségben láthatóan nem jártak. Talán már nem volt idejük. A srác megzavarhatta őket.
Egy pohár vízzel térek vissza, amit leteszek elé az asztalra. Nincsen sokkos állapotban, még csak a közelében sem, azonban megviselte mindaz, amit most elém tárt. Jól fog esni neki, ha megissza. Miután elé raktam a poharat, megállok valahol az üzlet közepén és zsebembe csúsztatom kezeimet.
- Értem. Köszönöm. - bólintok a beszámolójára.
- Feljelentést fogok tenni az Auror Parancsnokságon. Ha oda kerülne a sor, megtennéd, hogy tanúskodsz? - kérdezem Tőle, békés vonásokkal szemlélve, ahogy az asztal mögött üldögél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=439659#post439659][b]Tormay Lénárd - 2014.12.21. 21:35[/b][/url]

Hatalmas megkönnyebbülésként ér, hogy végre mindent kiadhatok magamból. A lassúságnak hála egészen érthető beszámolóval szolgálhatok, még ha ide is keverem a meneküléskor előttem kavargó füstfelhőt.
Mire a végére érek, az ezidáig erre-arra járkáló üzlettulajdonos vissza is érkezik hozzám egy pohár vízzel a kezében.
- Pont erre lett volna szükségem, köszönöm. - nyúlok a frissen elém rakott üvegpohárért, majd balomban szorongatva, különösebb időhúzás nélkül kortyolom ki annak teljes tartalmát, szinte egy szempillantás alatt.
Azt remélem, ezáltal jelentősen javulni fog közérzetem. Elégedetten húzom ki magamat a vevőpult mögötti széken, a poharat pedig szépen visszateszem oda, ahol volt.
- Én köszönöm, hogy nem nézett elkövetőnek. - felelem nagy büszkén a tulajdonosnak.
Egy feljelentés komoly lépés lenne a részéről. Nem sokat értek hozzá. Életemben egyszer kerültem kapcsolatba a bírósággal, az is a szüleim válásakor történt. Nem volt rendőrségi, se semmilyen más jogi ügyem az eddigiek során a muglik között. A varázsvilágban pláne ez a helyzet, csak attól egy kicsit jobban félek. Tudván, hogy a jó oldalon állok, s egy nemes célt szolgálhatok a tanúskodással, örömmel vállalnám az úrért és az üzletéért.
- Természetesen. Kíváncsi vagyok, ki követne el ilyesmit. - felelem -
A békésen előttem álló tulaj valahogy túl nyugodt. Már nem a betörés utóhatása tölti ki a teret, hanem egy másik frusztráló érzés. Az egész hozzáállása... És még villanyt se kapcsol. Hallottam pletykákat, amik eddig a pillanatig eszembe se jutnak, és nem is szeretném őket elhinni.
Próbálom leplezni, hogy egy kicsit zavarba jövök, amit a csend csak tovább növel. Hogy az ujjtördelésen kívül valami más tevékenységgel is elüssem az időt, nézelődöm. Ha már a pult mögött ülök, ahová csak kevés embernek adatik meg, hogy helyet foglalhatnak, hát kihasználom. Innen teljesen másképp néz ki a bolt.
- Amúgy vittek el pénzt? - pillantok végig azokon a helyeken, amelyeket az átlagos vásárló nem láthat, mivel a pult másik oldalán áll. Magam mögé nézve feltűnik egy furcsa felirat is, ami a sokk és a sötét miatt kerülhette el figyelmem.
- Különös kedvezmény. - hebegem előrefordulva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=441608#post441608][b]Adam Kensington - 2014.12.25. 19:25[/b][/url]

Bólintok csak neki a furcsa hálálkodásra, amit azzal kapcsolatban tanúsít, hogy nem néztem betörőnek. Mondjuk érthető. Lehet, más rögtön Őt gyanúsította volna. Azonban jó üzlet kirablásánál volt jelen. Már ha lehet ilyet mondani... A lényeg, hogy ennek a boltnak mindkét tulaja olyan illető, aki hamar átlát a szitán. Az egyik azért, mert viselkedéselemző, a másik meg azért, mert hétszáz éves. Egyikünk sem vádolta volna meg a bűncselekmény elkövetésével.
- Hogy hívnak és hol talállak meg? Az iskolában? - kérdezek az elérhetőségéről arra az esetre, ha elkélne a tanúvallomása. Ami könnyen bekövetkezhet. Ha tanodabeli, hamar rálelek ott a neve alapján. nem szükséges sem az otthoni címével szolgálnia, sem bármi ennél pontosabb adattal.
Valamiért kezd feszült lenni a srác ismét. Érzem rajta. A kisugárzásán, a pulzusán. Pedig attól, hogy leülhetett és adtam neki egy pohár vizet, kezdett megnyugodni. Most viszont újfent zaklatott. Talán sejtem, miért. Ahogy pedig meglátja a pult mellett a falon a kiírást, azt hiszem, már csak egy hajszál választja el attól, hogy pánikba essen. Két választásom van: vagy simán közlöm Vele, miért ez a kedvezmény, ezzel egyéb kétségeit is eloszlatva; vagy útjára küldöm.
- Köszönöm a segítséged. Ha megbocsátasz, most bőven akad tennivalóm. - bólogatok nyugodtan, körbetekintve a romhalmazon az üzletben, aztán ismét a fiúra tekintve. Nem válaszolok sem a pénzzel kapcsolatos kérdésére, és a táblát illető megjegyzésre sem reagálok. Igen, az utóbbi megoldást választottam. Elég neki mára a betörés izgalma. Nem akarnám tetézni.
- Majd kereslek. - zárom a beszélgetést részemről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1756&post=441985#post441985][b]Tormay Lénárd - 2014.12.26. 01:15[/b][/url]

Megúszom anélkül, hogy gyanúba keverednék. Még ha esküdni mernék rá, hogy a betörés nem hozzám köthető, rémisztő eljátszani a gondolattal, hogy esetleg mégis megvádolnak, ha éppen rosszkor vagyok rossz helyen. Nem utolsó sorban az is nagy csoda, hogy már épp útnak indultam a kastély irányába - ha ugyanis néhány méterrel közelebb tartózkodtam volna a bolthoz a robbanás pillanatában, csúnya sebekkel lennék most gazdagabb. Legalább más is elhinné a mesének hangzó hírt.
A pohár üres, nekem pedig sikerül túljutnom az engem ért sokkon. A tulajdonos arra kér, hogy adjam meg elérhetőségemet, amit a feljelentés során fog felhasználni. Így tanú is lehetek majd, amire nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen is lehet.
- Tormay Lénárd. - felelem lassan és érthetően, akárcsak egy betanított óvodás - Igen, pontosabban az Eridon ház diákja vagyok.
Szerencsém, hogy az iskola tanulója vagyok. Sokkal nagyobb macera lenne, ha a szüleimmel is fel kellene venni a kapcsolatot. Még ha feltehetőleg az ünnepek utánig nem is lesz a dologból semmi, a hír nem nyugtatná meg őket, épp ellenkezőleg. Nem tudom, hinnének-e nekem, ha ártatlanságomat kívánnám bizonygatni.
- Igazán nincs mit. És nyugodtan, én is jobban teszem, ha megyek. - motyogom zavartan, és meglepően kellemetlenül érzem magam ezek után az üzlethelyiségben. Szinte minden porcikámmal kikívánkozom a szabadba. Elegem van, nem szeretnék tovább itt lenni, mert olyan bizonytalanságot sugároz ez a hely. Eddig még soha nem éreztem ilyesmit.
A kijárat előtt visszafordulok egy biccentés erejéig, majd hallva, hogy a későbbiekben úgyis felkeres, megkönnyebbülten hagyom el a környéket, és sietek fel csomagommal az iskolába. Micsoda kaland...