36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 24. 02:21 | Link

átlag nap. bookworm életmód


- Óóó, hogy úgy! Akkor úgymond, szerencséd is volt, még Ricsivel is. Ez külön öröm, mert a kapkodás sosem jó. És akkor már abszolút nem mész vissza tanulni? – nem mintha tervezne magának második szakot, elég lesz még a plusz év egyetem, ami majd még hátralesz, ha itt leteszi a tollat, aztán meg már kezdjen magával valamit igazán. Nem lehet örökké diák, bármennyire is kecsegtető, meg jó, neki van egy kazal éve, amit nem tud visszaforgatni és neki gyorsabban telik, mint másoknak. Élvezi a mostani életet is, nem tudja, sőt, nem hiszi, hogy az élet neki gyereket sodor a nevére és az életébe, így nem nagyon lesz mire és mit hagyni, de legalább elmondhatja majd, hogy szép volt. Vagy csak gondol rá. Abban azonban, nem mindig fér majd bele az, hogy ő iskolapadban ül.
- Köszönöm, köszönöm – érkezik meg a rendelése, de nem siet, nem is sietteti, ő tipikusan az az alak, aki kivárja a sorát, mosolyog is közben és addig elfoglalja magát. Most beszélget, ami a legjobb, művelődik is, ahogy hümmögve hallgatja azt, hogy mi kellene ahhoz, hogy ő itt simogathassa a könyvek gerinceit. Megint végzettség. Most már tényleg keresnie kellene valamit az idő kerekére.
- Ó, kár. Nem hiszem, hogy nekem még egy egyetem beleférne. Vagy hát, így is levelezőn vagyok, még átgondolom. Jó ha van papír, de itt tényleg ellennék. Elteszem ötletnek. Én pont a nyugit szeretem, bár a DÖK-ben szervezkedek is, de nem vagyok benne a legjobb – és nem azért, mert nincs ötlete vagy kedve, hanem mivel lassabb, olykor pedig kiesik, nem épp a legjobb, leggyakorlottabb, eleve sose csinált ilyet, mivel pedig itt a legtöbb dolog mágiával megy, a legtöbb esetben leült és nézte, ahogy el-elbűvölnek dolgokat, míg ő kipakolta a székeket, mert azt kérte, hogy legalább hasznosnak érezze magát. Aztán jött valaki, intett a pálcával és totál átrendezte, mert úgy jobb volt. Elengedi a dolgot, hogy kitérhessen a lényegre, amit menet közben gondolt ki. Körömágyán piszkálja az apró bőrt, ahogy beszélni kezd Lili és nagyot sóhajt.
- Nem tudom milyen Ricsi, de akkor… hű – pislog kicsit, mert hallani hallott róla már valamelyest, sőt, nem merült annyira bele, mint mondjuk be-betérve Lili dolgaiban, ha alkalomadtán beszélgettek. – Nem megfelelő? Akkor mi lehetne? – igazából nem őt szidta, sőt, hanem csak az alkalmak közötti időszakokat szeretné kitölteni öngyakorlással. Lépked persze utána, nyelve egyet, mintha vesztőhelyre kísérné.
- Hááát… közepes. Legyen a közepes. Azt fel fogom fogni – vagy nem, de akkor tudja majd, hogy előrébb kell menni. – Én csak… csak a kommunikáción fejlesztenék. Nehezen nyitok még a pszichológusnak is néha.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. október 24. 20:35 | Link

Rebi
Olcsi ma


Rendesen szétszórttá vált ez a nő amióta menyasszonnyá lépett elő a kapcsolatában, nekem azonban szükségem lenne rá, hogy bejussak az otthonába, mivel el kellene vinnem magammal azt a színmintát, amit kitalált a koszorúslányok ruhájának. A hétvégén megyünk el a többiekkel, hogy megterveztessük a ruhákat, mert rövid jegyességet csiripelnek a madarak. Remélem, hogy téli esküvő lesz, azok gyönyörűek, és azt is, hogy Lucas nem húzza majd túlságosan a száját, amikor bejelentem neki, hogy vele képzeltem el az esküvőre elmenni.
Viszont ahhoz, hogy a mostani hétvégén minden a terv szerint alakuljon, az kell, hogy megkapjam azt a mintát, és el tudjunk menni a szabóhoz, aki a méreteket veszi rólunk. De a nő nincs sehol. Szóval miután otthon és a színházban nincs, a művház felé veszem az irányt, de természetesen ott sem található, azt mondják, talán lement a könyvtárba. Szóval akkor könyvtár. Kicsit azért bosszant, hogy ennyit kell gyalogolnom, mert bagollyal nem volt ám jó elküldeni a mintát, de ugyanakkor meg jó is, mert imádom az őszt. Annyira gyönyörű a sok színes levél, ahogy a szél felkapja őket, én meg csak egy hajszálra vagyok attól, hogy ne kezdjem el a Pocahontas egyik betétdalát énekelni. És hogy ne, inkább veszek egy nagy adag kókuszos forrócsokit, azzal együtt flangálok mindenfelé, szóval a forró már inkább langyi, de nem zavar, mert küldetésem van. Megszerezni egy anyagdarabot.
- LILIÁNA!
Kiáltom el magam a könyvtár közepén, amivel minden szabályt megszegek, mert itallal nem lehet bejönni, én meg még fánkot is hoztam neki, és nem szabad hangoskodni, és ha lehet, akkor kisállatot se hozzunk be. Oké, a macska, amelyik eliszkolt a sarokba, nem hozzám tartozik, csak pont itt volt, ahogy kinyitottam az ajtót, és besurrant. Miután háromszor ciccegtem neki, de a többi tényleg a véletlen művel.
- LILIÁNA!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2020. november 1. 21:33 | Link

Olcsi

Szerette, hogy a könyvtárban általában csend és béke honolt. Nem sokan fordultak meg itt általában, a legforgalmasabb napokon is maximum tíz-tizenöt főt számlált meg a pult mögül. Általában vizsgákhoz, beadandókhoz kerestek anyagot az erre tévedők, kevesen voltak azok, akik a hely atmoszférája, esetleg az irodalom szórakoztató oldala miatt fordultak meg itt. Legalábbis azokon a napokon mikor ő dolgozott permanensen ezt tapasztalta. De nem bánta, így legalább volt némi szabadideje, ha már a délutánjai nagy részét más egyebek kötötték le. Főzött magának egy meleg teát, kényelmesen hátradőlt, kicsin múlt, hogy a lábát fel nem rakta az olvasójegyek mellé. Azt már azért egy kicsit túlzásnak érezte volna, csak azért nem tette meg. Szóval befészkelte magát, elővette éppen aktuális olvasmányát és nem törődött mással, csak a lapokon megelevenedő varázslattal. Már ha épp nem nyílott ki a bibliotéka súlyos ajtaja, mint éppen ezen a csodás őszi napon is. Komótosan csukta össze a vaskos kötet, gondosan elhelyezte a pulton a szivecskés bögréje mellé és már épp felvette volna legbájosabb mosolyát, hogy megkérdezze a betoppanót, hogy miben segíthet, mikor az torkaszakadtából üvölteni kezdett valami Lilána nevű hölgy után. Mivel látszólag nem szándékozott közelebb fáradni a vösökéhez, így úgy döntött, hát ő battyog el hozzá, hogy megkérje, ne zavarja meg a könyvtár rendjét ilyesmivel.
- Ne haragudj! Ez itt egy könyvtár, vagyis hiába van isteni illata  a kókuszos lattédnak meg kell kérdjelek, hogy helyezd el kint. Valamint arra is, hogy ne üvöltözz, hanem nézz szét. - Semmi vádló, vagy éppen sértő nem volt a hangjában, valóban szépen kérte meg a vele szemben álló rellonost, hogy vegye figyelembe a szabályokat. Nem is értette, hogy hogy nem lehet az ilyen alapvető és természetes szabályokat nem ismerni, vagy inkább csak nem betartani. Mert nem olyan lánynak látszott, aki még soha életében nem járt könyvtárban, bár Rebeka már nem mert hinni lassan a saját szemének sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2020. november 8. 11:03 | Link

  
"Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám:
a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében."

Feljebb kellett kicsit csavarnia Lillának a lámpa fényerejét, hogy ki tudja olvasni hunyorgás nélkül a papíron található, soron következő tétel címét. A lista előtte lebegett, ő maga pedig egy létrán kapaszkodott, úgy öt méter magasságban, és igazán nem értette, miért nem lehetett legalább a dolgozóknak begyűjtő bűbájt alkalmazni a könyveken. Nyilván nem szerette volna senki, ha kintről kilopkodják a könyvtár tartalmát, és bár Lilla nagyon is szerette és féltette az írott köteteket, volt annyi realitás érzéke, hogy tudja, a kutya nem akarna régi, elnyűtt könyveket eltulajdonítani. Főleg nem vallásos témájúakat.
Délelőtt érkezett még a lista, papírrepülővé hajtogatva, ahogy a legtöbb házon belüli információ gazdát cserélt, de Lillának csak mostanra sikerült időt szakítania rá. Nem volt mondjuk elkésve, mert másnapig kérte őket egy Nemes Balázs nevű illető, akiről azt sikerült kiderítenie, hogy a faluban dolgozik. Egy termet béreltek, vagy adtak ki neki mindenesetre a művelődési házban, oda várta a könyveket.
Képes bibliák, énekeskönyvek, igegyűjtemények.. csupa olyasmi, amit alig talált meg Lilla, ha egyáltalán előkerült. A könyvtár sok mugli szerzeménnyel is rendelkezett, és noha párszáz éve még üldözték a varázslótársadalmat a kereszténység nevében, a levitás tudta, hogy a mágia birtokosai közt is akad számos hívő, Istenfélő ember. Sőt, ami azt illeti, azt is megtudta Nemesről, hogy nem csupán maga szórakoztatására kért ki ennyi vallásos témájú olvasmányt.
A Vizsnyiczky lány egy kis, könyvek rendszerezésére, szállítására vagy tárolására alkalmas kézi kocsival tolatott be a jelölt helyiségbe, rajta a kért kötetek úgy kilencven százalékával. Jócskán benne jártak már a délutánban, de akár este is lehetett volna, egész nap borús, sötét volt az idő, a Nap valahol odafent bújócskázott. Lilla megállt, és megfordulva körülnézett, tekintetével megkereste a teremben tartózkodó egyetlen férfit, akiről oka lehetett feltételezni, hogy az, akit keres.
- Öhm.. Főtisztelendő úr? Balázs atya? - szólalt meg kicsit bizonytalanul. - Hoztam néhány könyvet, amennyiben.. jó helyen járok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. november 22. 12:11 | Link

Eliza
Kinézetem


- Mikor a kert elnéptelenedett, a fatönk gyökerei közötti üregből kikászálódott egy hosszú bajszú, szívós, öreg nyúl, foga között egy varázspálcával. Nyiszi nyuszi kiugrált a palotakertből, messzi vidékre vándorolt, a fatönkön pedig máig ott áll a mosónő aranyszobra, és azóta egyetlen boszorkány vagy varázsló sem szenvedett üldöztetést a birodalomban.
A könyvet becsukva, felpillantok a gyerekhadra, akik csillogó szemekkel néznek vissza rám. Másoknak talán furcsa lehet, hogy Angyal Odett egy csapat gyereknek mesét olvas szombat délelőtt, de az a nagy helyzet, hogy ez nem idegen dolog, rendszeresen járok ide, amióta Lili lett az igazgató, és a korábbi igazgató mesélői szerepét átvéve olvasok fel. Mert valahogy a gyerekeknek bejön az érdes hangom. A fene sem érti a kisembereket, hogy mégis mit szeretnek rajtam, mert, ahogy mindig, most is többen megölelnek, mielőtt a szüleik magukhoz hívják őket, hogy hazainduljanak ebédelni. A könyvtár egy hátsó részében történt mindez, a megannyi gyerekkönyv társaságában, ahova fentről lecipeltük a babzsákokat.
Megvárom, amíg az utolsó kiskölyök is kabátba csomagolódik, és intek egyet még neki meg a kedves, de fáradt arcú apjának, hogy aztán, ahogy elsétálnak, felkeljek, és nyögve nyújtózzak egyet. Öreg vagyok már a babzsákon órákig üléshez, és be kell vallanom, alig várom már, hogy hazaérve betelepedjek a fotelba, beterítsem magamat egy nagy kockás pléddel, a karfára nagy bögre teát és némi kekszet pakoljak, aztán nekiálljak horgolni. Komolyan emberek, a húszas éveimben olyanná váltam, mintha legalább hetven éves nagyi lennék. Jött a hideg, és bumm, egyből bekuckóztam. Mondanám, hogy hozzáöregedtem az emberemhez, de nem, most én vagyok a tulipántaposó ezzel a stílussal, és mintha én lennék kétszer annyi idős, mint Damyan. Ez már szinte kellemetlen, nem? De. Viszont tényleg, valahogy ez jelenti a boldogságot. Furcsa lény az ember, mindig mondják.
A pulcsim ujjait feltűrve, megvakarom a holdnaptáras tetoválásomat, melyben most kiemelkedik kissé a nővő hold harmadik szakasza. Igen különös időszak ez októberben két telihold is volt, most novemberben csak a hónap végén lesz, mondjuk persze holdfogyatkozással, szóval megint két átváltozást kell elviselnem. Viszont együtt karácsonyozhatok a szeretteimmel és az újévet is velük tölthetem, mert pont a kettő közé esik a következő telihold. Így mondhatjuk azt is, hogy egészen pozitív vagyok. Ennek örömére, szinte vidáman sétálok végig a könyvtáron, hogy az első bent tartózkodót elcsípjem. Próbálok kedvesen, és nem fogkivillantósan mosolyogni rá.
- Szia Eliza! Segítesz nekem? Vissza ként vinnünk a babzsákokat az emeletre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 22. 18:08 | Link

𝓞𝓭𝓮𝓽𝓽



A bál után Azt éreztem, muszáj megint lejönnöm a faluba. Szeretek társaságba járni, de ha utána nem vonulhatok vissza a csendbe, a nyugodt vizekre, akkor azt érzem, hogy túl vagyok töltve, és ha valaki hozzám ér, megrázom. Reggel, mikor próbáltam az összes kis porcikám összeszedni valahogy, fel-fel villantak képek. A tökfaragás, a puncs, amit követett még egy, aztán még egy...aztán  mint derült égből a csokieső, úgy villant fel előttem Róza arca, miután a szőke tova illant a tömegben, hogy a többieket örvendeztesse meg jelenlétével. Egészen furcsa látvány volt, mert az arca mintha ragyogni kezdett volna, ezt felülviselkedve pedig próbálta ennek az ellenkezőjét legesztikulálni. Szavaival a kettő között ingadozott, mint aki nem tudja eldönteni, mi a helyzet. Összezavart, mert attól a pillanattól fogva azt éreztem, talán én voltam túl nyers, túl bunkó, hogy ilyen egyenes és erős véleménnyel legyek valakiről, akit igazából nem ismerek. Aztóta is, ebben a pillanatban is azon filózok, én voltam -e tuskó. Vagy az egész utána következő kínos farigcsálás csak egy szerencsétlen eset következménye volt. A művházban a könyves sorok között ezen mélázva sétafikálok. Bár Szent Miklósról keresek legendákat a cikkemhez, és az órára Maleficium anyagot, agyam egyik kis sarkában ott icereg-ficereg a dolog. Talán egy pillanatra, persze csak egy egészen rövidke pillanatra, de még a féltkenység is elfogott. Mert Rózit legalább, ha ilyen fura módon, te kitüntette valaki a figyelmével. Míg engem tudod ki tüntet ki a figyelmével? A....ja nem. Senki.  Az esetek többségében ennek örülök, nem zavar, de van ez a pici kis százalék, amikor igenis, zavar. Nevem hallatán lezárom a témát, mert úgy tűnik nem hogy segítek megoldani magamnak a dolgaim, hanem egy borzalmas gondolatspirálba keveredek, és egyre erősebben kell kapaszkodnom, nehogy elnyeljen végül.
- Ööö..persze, jövök. Észre sem vettem, hogy vége a felolvasásnak, és a gyerekhadsereg megindult hazafelé. Egy órát keresek, a falakat pásztázom.
- Már ennyi az idő? Kezdem azt hinni, a könyvtárban máshogy jár az idő, mint odakint. Arcomon zavart mosoly fut végig, mert néha van olyan érzésem, főleg amikor nálam idősebbek lépnek az aurámba, hogy belelátnak a fejembe. Persze, tudom nem mindenki legilimentor, egyszerűen csak lányos zavaromban kiszolgáltatottnak érzem magam. A gondolataink végülis elég személyesek. Feltűrt pulcsiján szabadon látható tetoválását észreveszem. - Szép. Mutatok a szememmel a karjára, majd felkapok két babzsákot. - A baba-mama szobából hoztad őket? Tudom, hogy nem most találkozom vele először, elég sok szombatot itt töltök, de ami a neveket illeti....
- Odett ugye? És ennyi, amit igazából tudok róla.
Utoljára módosította:Szávai Eliza , 2020. november 22. 18:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. november 22. 18:59 | Link

Eliza


- Köszi.
Tényleg hálás vagyok neki, mondjuk jó, tény, hogy nem nagyon mernek nekem ellentmondani, főleg a kisebbek sem, lehet azért, mert elterjedt a kastélyban, hogy én is csak egy hisztériás ismert ember vagyok, akinek még a családneve is azt mutatja, hogy felette áll mindennek és mindenkinek. Pedig tökre nem, csak mivel nem állok le mindenkivel jópofizni, nem is tartozok bele a közönségkedvencek csoportjába. Meg hát van egy elméletem arról, hogy ellenszenves fejem van, de emiatt azok, akikkel le szoktam állni, ki szoktak röhögni. Pedig de, a szemeim túl közel ülnek egymáshoz, szóval hidd csak el, hogy nekem van igazam.
- Oh, köszi. Mostanában mintha allergiás lenne rám, folyamatosan viszket.
Pedig a ruháim sem újak, öblítőt sem cseréltem, és olyankor is szokott viszketni, amikor nem is ér ruhaneműhöz. Mintha tényleg nem akarna elviselni engem, pedig az az őszi depresszióm sincs meg annyira, sőt, mi több, egyenesen várom a karácsonyt meg a szilvesztert.
- Aham, onnan, lefelé segített két srác, de gondolom nem akarták megvárni, hogy újra megdolgoztassam őket.
Mert valljuk be hatalommal való visszaélést követtem el, ugyanis közöltem velük, amikor húzták a szájukat, hogy a polgármesterné kedvenc unokatestvére vagyok, szóval, ha nem akarják, hogy bemószeroljam őket, akkor segítenek. Aztán meg lehet, hogy nem is én vagyok a kedvenc, de a Lizi félék sosem adnak az ilyen egyenes kérdésekre egyenes választ, csak jönnek azzal, hogy "mindannyiótokban van valami különleges". Hányok az ilyen negédes kinyilatkoztatásoktól.
- Igen, Odett. Mondanám, hogy szólíts csak nem tudom én minek, az Odettet nem nagyon lehet becézni.
Zinának mondjuk sikerült Odie-nak hívni, de az meg az ő kiváltsága, szóval azt nem ajánlom fel másnak. Felkapva két babzsákot az emeletre indulok, megvárva a lányt, hogy jöjjön velem.
- És a korábbi kérdésedre a válasz, igen, a könyvtár egészen biztos, hogy meg van bűvölve. Amúgy minden oké? Láttam, hogy nagyon elvívódsz magadban, olyan furcsa fintorokat vágtál. Valami seggfej piszkál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szávai Eliza
INAKTÍV


Ez a pudli nem fog letojni
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 103
Írta: 2020. november 22. 22:28 | Link

𝓞𝓭𝓮𝓽𝓽


Elgondolkodtam már rajta, hogy nekem is legyen tetoválásom, de ádegy, 15 vagyok, és drága édesanyám elájulna abban a szent pillanatban, ahogy meglátná, ádkettő, fogalmam sincs, mit szeretnék, és addig meg semmi értelme. Sem sima, sem bűbájos tetoválásra. Nem vagyok már az a típus, aki ellenszegül, ha csak nincs rá oka. Pedig kisgyerekkoromban! Simán mondogattam nyilvános helyen hogy kaki, kakifej, pedig tudtam, hogy nem szabad.  Hát igen, itt tartunk. A kakifej után egyenes lehetett volna az utam a tetkóig, vagy a kék hajhoz, de nem. Mindezek ellenére ilyen szabálykövető csitri lettem. Felcöccögök, aminek egy halk kuncogásban teljesedik ki.
- A mai srácok simán végignézik, ahogy a lányok cipekednek. Tétován vigyorgok, aztán elindulok Odett után a lépcsők felé a két babzsival. A vállamra raktam egyet-egyet, így kicsit könnyebb, mintha az ülemben vinném őket. Nem a legkönnyebbek, de épp jó erőben vagyok, a lépcső sem akkora akadály. Otthon is van hasonló fotel a szobámban, nagyon szeretem. Egyenletesen, de lassan, óvatosan haladok a lépcsőn, miközben a vállamon egyensúlyozok velük, nehogy leejtsem valamelyiket. - Odi, Odil, Odetta. Bocsi, hirtelen csak ezeket dobta ki az agyam. De az Odett jobb. Mondatom végére fel is érek a legfölső lépcsőfokra. Itt leteszem egy pillanatra őket. teszek két kört a karjaimmal, amik elgémberedtek, majd újból a vállamra kapom őket. Odett, Odett. A nevéről azonnal Odile jut az eszembe a hattyúk taváról. -Seggfej? Engem? Á, dehogy, szó sincs ilyesmiről. Legyintek könnyedén. Vagyis hát dehogynem, csak nem én vagyok az érintett. De nyilván nem akarom elmesélni a sztorit, a végén megint csak kellemetlen helyzetbe hozom magam, és ami még rosszabb, mást is. Gondolkodom, mit is mondjak. Mondjak -e egyáltalán bármit is. - Csak lehetséges, hogy szert tettem egy új érzésre. Puff, jaj, hát nem egészen ezt akartam mondani, de csak úgy kiszaladt. Amikor már a nyelvemen volt, igyekeztem visszahúzni, de csak riadtan néztem, ahogy megiramodik, és hangot öltve kibuggyan, és köszön. Jó, nem baj, valahogy mentjük még a helyzetet. - Félre ne értsd, nem olyan féltékenység...Nem, ez még mindig béna. Jaj, Liza..- Nem egy konkrét személyre. Inkább olyasvalami, mint például, valaki nyert egy versenyt, és te meg neg még a jelentkezésről is lecsúsztál. Végülis...igen. Ilyesmi. Lehet jönni a ez egy teljesen normális érzés, egy csomószor meg fogod még tapasztalni szöveggel. Ezekkel persze nicns is semmi bajom, azon kívül, hogy teljesen haszontalan mondatok. Ahogy ez végig fut a fejemben, talán már meg is bánom, hogy belekezdtem. Lehet, hogy va egy kevésbé jó oldalam, és ez nem tetszik. Mert új, és nem tudom, hogyan kell kezelnem, nehogy elszabaduljon. A vállamon a babzsik hirtelen sokkal nehezebbnek tűnnek, mint eddig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2020. november 23. 05:09 | Link

Eliza


- Mindig azt mondom, hogy a teszetosza embereknél csak a teszetosza férfiak tudnak jobban felbosszantani. És ezek után az aranyvérű családokban mást se hallasz, mint, hogy menj hozzá egy férfihoz, nem kell, hogy legyen eszed.
A kivétel - aki ugyebár én vagyok - erősíti a szabályt. Mivel a kór miatt nem lehet gyerekem, nem tudom fenntartani a nemes és nagy múlttal bíró Odry és Angyal családokat, sem a Volkov dinasztiát, ha már itt tartunk. Pedig szerintem a családom, bár ők sosem vallanák be, örülnek, hogy olyan ember mellett kötöttem ki, aki megfelel az elvárásoknak. Csak esetünkben a gyümölcsöző családegyesítés marad el. Miközben haladunk felfelé, és ahogy kimondom a gondolatomat a teszetoszaságról, még a szemeimet is megforgatom kissé. Szörnyű, hogy milyen világban élünk. Amúgy az, hogy a férfi egyedek ennyire elnőiesedtek, szerintem nagyon nem egészséges, és ha most kéne magam mellé találnom valakit... nos, azt hiszem, leszbikus lennék. De szerencsére a probléma ugyebár nem fenyeget.
- Uhm, igen, mindenképpen. Szerintem, amikor a szüleim nevet választottak, akkor nem gondoltak bele abba, hogy lehetne valami szelídebbet is.
A hattyúk tava amúgy találó, mert tényleg onnan kaptam a nevem, míg az Abigél a Bibliából választott, és bár mélyen hiszek Istenben és keresztény tanok valóságosságában, mégsem szoktam annyira az Abigélt használni. Azt nem tiltom meg, hogy egyesek ne így hívjanak, csak nem adom meg opciónak, hogy ilyen is van. Nem tudom, hogy miért nem, még becézhető is. Érdeklődve pillantok felé, hogy ha szeretné, akkor mondja el nyugodtan, hogy mi bántja, kivételesen - szerintem - egész jó hangulatban vagyok. Hihetetlen, hogy ezt mondom, de ezek a felolvasások, meg az apró emberi lények nagyon fel tudnak dobni. Alig várom, hogy a családban valakinek gyereke szülessen, hogy aztán egész nap pesztrálgathassam.
- Nem érezted még korábban ezt az érzést? Hm... azt kell hogy mondjam, elég jó gyerekkorod volt akkor. Egyke vagy vagy a testvéreid és közted nagy a korkülönbség?
Valamelyiknek a kettő közül igaznak kell lennie, mert akik közel egymáshoz születnek, érzik ezt az érzést. Már csak az új gyerek ténye is valami olyan, ami azt eredményezi a meglévőben, hogy most valamiről le fog maradni, ami a következőnek megadatik, és valljuk be, ez így is szokott lenni.
- Szóval, hogy mondjuk egy barátodnak előbb van meg valami, mint neked? Mondjuk egy kiváló bájitaltanból?
Mert az eléggé ilyen magas szintű tudomány, és mivel ismerem ezer éve az új bájitaltanárt - meglepetés, évek óta a főzetén élek -, tudom, hogy nála nem egyszerű jót alkotni, mert magasak az elvárásai. Kis Felagund2.0.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. november 23. 15:23 | Link

Rebi


Az ember, ha siet, akkor tartják fel a leginkább, és nem érdekel, hogy menyasszony és azt se tudja, hogy hol áll az esze, nekem szükségem van rá, arra, hogy beszéljek vele. Hogy odaadja a kulcsot, meg amit akar, mert bár azt hiszi, hogy nekem sokkal kevesebb dolgom van, de én sem érek rá, mert attól még, hogy idén nincs kviddics - ami nem kicsit frusztrál, de tényleg -, attól még vannak elfoglaltságaim, szóval amikor végre mozgást hallok, felsóhajtok.
- Na végre.
A dünnyögés pedig, ahogy mondani is szokták, nem vezet semmi jóra, ugyanis éppen csak megörülök neki, egyből ki is ül az arcomra a nem tetszés, mert nem Lili lép elő, hanem egy másik nő. Hát ezt nem hiszem el, de komolyan. És akkor még azt is mondja, hogy hagyjam kint a latte-t. Ezt nem gondolhatja ő sem komolyan, mert nem két forintért vettem, és mert ha kint hagyom, akkor kihűl vagy valaki megissza, és akkor aztán oda az egyetlen jó dolog a mai napban. Az orromat kicsit ráncolom a gondolatra, hogy ez megtörténjen, majd felpillantok, a polcokra.
- Ja igen is. Itt vannak...szabályok.
Mondjuk nem kívántam kettő pillanatnál hosszabb ideig maradni, de úgy néz ki, már most is túl sokáig voltam itt, ennek ellenére nem tágítok. Jaj Olcsi, eddig olyan normális voltál, nem feltétlen most kell, hogy előtörjön belőled a flegma aranyvérű picsa. Csak szépen törődj bele abba, hogy nincs itt Lili és húzz innen kifelé. Még mindig nem olyan rossz a helyzet.
- Nem üvöltöztem, hanem hangosabban mondtam ki egy női nevet.
Jó, hát azért tényleg nem üvöltöztem, maximum kiabáltam. A poharamat, hogy ne is tudja kiszedni a kezemből, magam elé fordítom, és védekezőn eltakarom. Nem vagyok hajlandó megválni tőle. Na ilyen az, amikor szörnyen rosszul nevelsz egy gyereket, mert az lesz a vége, hogy önzővé és makaccsá válik. Meg bunkóvá. Alapvetően kedves szoktam lenni, de most már olyan sok kilométer van a lábamban, hogy nem tudok örülni.
- Bocsi, szóval igazából nekem elvileg egy cetlit kellene felszednem, amin van egy név meg egy cím, és hozzá egy anyagdarabot, ami a koszorúslány ruhámhoz kell lesz, de Lili egyszerűen nincs sehol, és abban reménykedtem, hogy talán itt megtalálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2020. november 24. 21:00 | Link

Lilla

Volt bennem némi izgatottság, hisz mióta ott hagytam a mugli életet, s Bogolyfalvára költöztem, azóta nem volt alkalmam papként szólni az emberekhez, azóta nem volt időm arra, hogy hirdessem Isten igéjét. Ez nagyon bántott, hisz nem adtam fel a szakmámat, ez még csak meg sem fordult a fejemben, ám az étterem túl sok időt vett el tőlem. Most viszont végre eljött az idő, hogy azt tehessem, amire felszenteltek, hogy hirdethessem az igét, s meséljek Róla másoknak. Fontosnak tartottam, hogy halljanak róla, megismerjék a történeteken keresztül, s megtalálják a bölcsességet a sorok közt. Ez lett volna az első alkalom, aggódtam is, hogy vajon lesznek-e majd érdeklődők, fog-e tetszeni nekik a hely.
Próbáltam egy kicsit hangulatot teremteni, elhelyeztem egy-egy váza virágot, egy-egy gyertyát, hoztam magammal egy keresztet, ezen kívül azonban nem akartam túlzásba esni. Persze, jó lett volna, ha van a faluban egy templom, de ilyen sajnos nem volt, viszont egy termet sikerült kibérelnem, s már a könyveket is megrendeltem, azoknak lassan már itt kellett lenniük. Még léptem jobbra-balra, megigazgattam a galléromat, s akkor hallottam meg a kerekek nyikordulását. Megfordulva pedig láttam a kocsit, s az azt toló fiatal lányt. - Oh, csak nem a könyveket hoztad? Igen, én lennék az, üdvözöllek! - kézfogással köszöntöttem őt, s még egy barátságos mosolyt is küldtem felé. - Jó helyen jársz, ide kértem a könyveket. Várj, segítek - mivel elég sokat hozott, nem vártam el, hogy mindent ő pakoljon ki, magam is felmarkoltam néhány könyvet, ellenőriztem, hogy valóban jók-e. - Kérlek az énekeskönyvekből egyet-egyet tegyél a székekre - kértem szépen, közben már a képes bibliát ellenőriztem. Szép volt, megfelelő illusztrációkkal, csak egy gondom volt, nem akadt belőle elegendő. - Mond csak, ezekből már nincs több a könyvtárban? - kérdően pillantottam rá, ahogy közelebb léptem, s felmutattam neki a könyvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. november 26. 14:55 | Link

Belián

- A Bagolykőbe nem. Az egyetemen pont azt tanulom, amire szükségem van.
Nem titkolt célom, hogy itt rendezkedjek be, hogy amikor a mostani főnököm nyugdíjba megy, akkor én legyek az utódja. Remélem a polgármester is szívélyes örömmel fog fogadni, mert úgy vélem, hogy bosszantom. Ez hol szórakoztat, hol a frászt hozza rám, mert a reakciója olykor igazán meglepő. Nem az a fajta ember, akivel lehet viccelni, és nagyon örülök neki, hogy én nem egy ennyire sótlan politikust szeretek. De lehet, hogy ő is csak hivatalban ilyen, amúgy laza. Áh nem. Képtelen vagyok elképzelni szakadt pulcsiban és mackóban, ahogy fát vág, vagy, ahogy otthon lazít és nincs rajta minimum ing. Néha megpróbálom persze, unalmas óráimban elmélkedem, hogy vajon milyen pizsamát hord, hogy hogyan néz ki otthon. Biztos vagyok benne, hogy nem főz, éppen ezért vesz el házias asszonyt. Úgy képzelem el őt otthon, hogy súlyos barna bőrfotelben ül egy pohár Maker’s Mark whiskey-vel, mely édes, lágy és könnyed. A karamellszín csodához mindenképpen nicaraguai szivart szív, hiszen ő is tudja, hogy az passzol hozzá a legjobban. Nehéz olvasmányba merül el, olyanba, amit sokan nem értenek, talán ő sem, ám ezt sosem vallaná be, mivel kiváló beszédkészségének hála sosem tűnne fel senkinek, hogy nem tudja, miről is értekezik. Valahogy így képzelem el őt, úgy, hogy mentesül minden emberi esendőségtől.
- Megpályázhatsz állást, amikor van kiírva, és beleírhatod, hogy vállalod, hogy öt éven belül elvégzed az egyetemet, csak ugye ezzel arányosan csökken az esélyed arra, hogy fel is vesznek, mert jöhet egy olyan, aki már tanul vagy már meg is szerezte a papírt. Ez próba cseresznye. Veszíteni valód nincs.
Tudom, hogy sokan azt mondják, hogy a papír kell, meg, hogy legyen minél több. Én néhány ráképzésre szívesen elmennék, és megcsinálnám a kötelezőket, de, hogy kifejezetten arra hajtsak, hogy minél több és több, az nem fér bele az életembe. Itt van ez, Ricsi, a korcsolya, a színház, a lovaglás, a tánc, a háztartás. Sokminden, ami számomra fontos és sokkal előrébb van, mint az, hogy papírokat halmozzak. Tisztelem azokat, akik képesek erre, meg arra, hogy gyerek mellett csinálják, én nem tudnám, nem is áltatom magam.
Arra, hogy milyen is Ricsi, akivel az előbb még szerencsém volt, most meg a hű a legjobb jelző rá, kuncogni kezdek. Ricsi tényleg hű. A veszekedéseink, a szakításaink, a kibéküléseink. Nálunk van minden, amit csak az ember el tud képzelni, és igen, néha jó erről beszélni valakinek. A legmélyebb dolgainkat sosem teregetném ki, sosem árulnám el, de tudom, hogy neki is kell egy harmadik fél és nekem is kell. Így, ezzel együtt, most úgy érzem, rendben vagyunk.
- Ne arra gondolj, hogy pszichológusnál vagy, hanem mondjuk gondolj arra, hogy éppen egy történetet mesélsz egy kedves ismerősnek. Csakhogy a történet éppenséggel igaz. Vagy, akár le is írhatod. Kiírod magadból, naplót vezetsz. Az sem hülyeség, én is csináltam.
Közben pár könyvet a kezemre pakolok, szám szerint hármat, és úgy érzem, ezek igazán jók lesznek.
- Őket ajánlom. Szeretnél még valamit?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2020. november 29. 03:26 | Link


Észre sem vettem igazán, hogy gondolataim a számon is kiszöktek. Vicces, hogy pont Jolcsi nénnye neve mellé nem biggyesztem oda a jelzőt - na nem úgy most -, ellenben a velem szemben ülő lányt mindenféle lelkifurdi nélkül ugratom ezzel. Nem mondhatnám átgondolt tervezés eredményének, de ha tudnám, hogy mik járnak a fejében, valószínűleg innentől kezdve mindig, csakazértis alapon, egy elsős előkészítős utánozhatatlan duzzogó ábrázatával nénizném le. Nem is vagyok olyan nagyon meghökkentően különlegesen ártatlan. Csakazértis.
- Hjajh, ha Jolika ezt meghallaná, azt hiszem bajban lennénk - harapom be a szám szélét, hogy elfojtsam vele a kitörni készülő vigyort. Lelki szemeim előtt már látom a papucsát lengetve felénk sprintelő átkozódó szitkozódó morgolódó nénit, és azt hiszem ha ez tényleg valóra is válna, ott nem kéne küzdenem a nevetés lent tartásával. Ott halál komolyan futnék az életemért.
Valahol keresem a könnyebb utat, a módszert amivel majd kevésbé sérülök még a legrosszabb esetben is, plusz a makacsságom miatt érzem, nem is lenne egyszerű a levélírásról lebeszélni. Legalább megpróbálni! Ha nagyon rossz úgyis kidobom, összegyűröm, elégetem, szétcincálom, átsatírozom a nevet... Persze nem ebben a sorrendben, mert az nem lenne éppen praktikus. Szavai nyomán az én arcom is változik, mintha csak ezt akarta volna, tekintetemet zavartan kapom el, fülcimpámat morzsolgatni kezdem, hogy elűzzem mocorgási kényszerem. Nem, nem tudnék így beszélni mint most ő, nem lenne annyi erőm, hogy a semmiből ilyen gondolatokat fogalmazzak meg. - Értelek. Csakhogy még mindig lehet, hogy jobb egy szépen megírt levél, és oké, mondjuk, hogy szomorú levél lesz, de még mindig jobb, mint egy se eleje se vége mód elhadart katyvasz, amiből csak annyit lehet kihámozni, hogy felfedezték Amerikát, miközben India kasztrendszeréről akartam beszélni. - Ártatlan mégis érzékletes hasonlat.
Felsóhajtok, a feltett kérdésre csak megrázom a fejem. Az elutasítás gondolatára kényelmetlenül kezdek ficeregni, szavai miatt összeugrik a gyomrom, hirtelen már a korábban elfogyasztott ital sem esik olyan jól, túl édes, túl savanyú, túl... Nem ezen kéne rágódnom. - Lehet - motyogom csupán titokzatosan, de összeszorított számon talán jól látszik, hogy ennél nagyobb beismeréseket ma már nem fogunk tőlem hallani. Idő kell még, legfőképp egymagamban arra, hogy leülepedjenek a hallottak, hogy megrághassam Lili véleményét, ami olyannyira különbözik a sajátomtól, melynek kiegészítésére használnám.
- Köszönöm, hogy meghallgattál, és a tanácsokat - nézek fel végül pár pillanatnyi csendes őrlődést követően. Mosoly most sem ül az arcomon, látszik, hogy kavarognak a gondolataim, úgy kergetik egymást mint a snake-es kígyó a farkát. Ettől függetlenül vállam nem olyan merev, lábaim lazábban vannak magam alá pakolva, úgy összeségében elmondható, hogy csökkent bennem kicsit a feszültség - hiszen ha még elhatározás nem is született, legbelül már tudom, hogy mit kellene cselekedjek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2020. november 29. 14:38 | Link

  
"Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám:
a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében."

Nem volt agyon cicomázva a hely, nem lógott minden falon Szent Máriát, Jézust és egyéb vallási jelképet ábrázoló festmény, a flafont sem fedték be az alkalomra freskókkal. Inkább virágokkal teremtett kellemes hangulatot a rendezvényszervező szerepében is álló Balázs atya, és Lillában is azt az érzést keltette a dekoráció, hogy itt szívesen látott vendég. Még ha csak a kért könyveket is hozta.
Kezet fogott a férfival, és ő is megpróbálkozott egy mosollyal, bár nem volt szokása rögtön ilyenekkel dobálózni. De valamiért zavarba jött attól, hogy egy egyházi alakkal találkozik. Mintha valami fontos ember lett volna, vagy híresség. Azon kapta magát a lány, hogy nem szeretné, ha rossz színben tűnne fel előtte. És ez egyáltalán nem tetszett neki.
- Köszönöm! - mondta, és magához vette az énekeskönyveket, hogy szétszórja őket. Ez ugyan nem tartozott szerinte a munkaköri leírásába, de nem jelentett fáradságot, és szívesen segített. Közben az is eszébe jutott, hogy bár kezet fogtak, ő nem mondta a nevét.
- Öhm, én.. Lilla vagyok - mondta, miközben elkezdte letenni a székekre a köteteket. Közben a férfi odalépett hozzá a képes bibliával, a levitás pedig rápillantott.
- Ó, hát, ami azt illeti, kész csoda, hogy ennyit találtam - vallotta be olyan hangon, mintha az ő hibája lett volna. - Azt hiszem, annyira nem meglepő, de nincs túl sok ilyesmi felhalmozva a varázsló könyvtárakban. - Aztán eszébe jutott valami. - De szívesen megnézem a tanodában is, és ha akad még ilyen, vagy hasonló, akkor megpróbálom kölcsönkérni önnek.
Bár egyáltalán nem volt szokás, vagy épp szabad az iskola területéről elvinni az oda tartozó könyveket, Lilla látott rá némi esélyt, hogy kivételt tehetnek ebben az esetben.
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. november 29. 20:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2020. december 5. 21:25 | Link

Olcsi

Olyan meglepettnek tűnt a vele szemben álló lány, mintha legalább a Mikulás maga mászott volna elő a pult mögül. Mégis kire várt, egy szívdöglesztő pasira? Vagy Rebekának igazán nem jutott eszébe más olyan opció, ami ilyen meglepettséget válthatott volna ki.
- Igen. Nem sok, de azért akad néhány. – Nem kértek semmi lehetetlent vagy éppen megdöbbentőt, épp csak annyit, hogy tartsák tiszteletben azt, hogy ez egy könyvtár. Ezért nem lehetett odabent enni, inni vagy éppen hangoskodni. Meg persze azért, hogy ne zavarják a többi embert, akik épp ezt az idilli, csendes környezetet akarják kihasználni egy kicsit tanulásra, kutatásra, vagy csak pihenésre. Mert bizony, voltak olyan elvetemült emberek, akik ilyen helyekre jártak pihenni. Rebeka teljesen meg tudta érteni őket is, mert ennél idillibb hely egy kis relaxációra nem igen akadt a környéken.
- Kétszer, és kicsit sokkal hangosabban, mint illendő lett volna. – Továbbra sem beszélt kioktató hangnemben vagy leereszkedően, inkább csak tényeket közölt. Jó, lehet túlzott kicsit az üvöltözés szóval, de hirtelen nem jutott jobb eszébe. Nem szokott így elővenni embereket, általában nincs rá szükség, így nem nagyon van hozzászokva, hogy hangoskodásért dorgáljon meg valakit idebent. Meg úgy amúgy sem. Hiába volt elég lobbanékony természet mindent igyekezett szép szóval megoldani azután, hogy benőtt a feje lágya. Diákkorában gyakran csattant fel és mondott olyan dolgokat, amiket talán nem kellett volna, de azóta kinőtt ebből szerencsére.
- Kicsit pontosabb elírást kaphatok Liliről? Hátha itt volt esetleg – vetette fel. Sok mindent látott és halott, így talán ha a kicsilány több információt csepegtetett neki ő is tudott valami hasznossal szolgálni cserébe. Délelőtt volt ugyanis ott egy lány, de nem a nevére már nem emlékezett, a külsejére viszont annál inkább. Ez is valami ugye.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. december 13. 03:46 | Link

átlag nap. bookworm életmód


- Értelek így már. Az is elég, bár én csak innen a távolból csinálom, nem ingázok ide-oda. Mennyi van még vissza belőle? – lehet említette már, de nem, az egyetemre eddig nem nagyon tértek ki, vagy tényleg kezd a memóriája olyan lenni, mint a szivacs és akkor aztán már külön öröm lesz az, hogy azon stresszeljen majd, mit felejtett el. Nem, azon jelenlegi állapotában nemigen parázik, mi történik benne, mi megy tönkre vagy lesz rosszabb a hónapok előre haladtával és ez bár talán felelőtlen és eléggé hanyag felfogás, nem akarja elrontani azt a jó kedves és alapot, amellyel jelenleg éli az életét. Kesergett eleget, belefér a szünet és ameddig nem érez rosszat, nem érzi rosszul magát, úgy nem is aggódik, mert valahol mélyen odafigyel ő mindenre. Semmiben sem ő dönt, ami a hónapokat jelenti, szóval, ez már egy olyan háttérelem, amellyel mindig számolnia kell.
- Ó – fele annyira se hitte, hogy esélye lenne akár csak halovány, de most, ezt tudva, érdekes kiskapu. Azzal tisztában van, ha leteszi a vizsgáit itt a Bagolykőben, majd az egyetemen is, inkább a munkára fog koncentrálni, mert baromi sok időt vesztett így is, sosem kezdi el, ha örökké csak tanul. Viszont az egyetem kortalan, bár itt is korhatáron felül van bőven, de most nem is ez a lényeg. Átgondolandó, ha nem is ide, majd egyszer másra.
- És akkor elkezdek dolgozni, mellette tanulok, majd jön egy szemüveges kiscsaj, még nyomda-meleg diplomával és pápá könyvek? Összetörné a szívemet, de azt mondják, nagyon nagy szemekkel és kérlelően tudok nézni, no meg hogy az aranyos, lehet megtartanának. Valóban nincs veszíteni való, elteszem olyan… C tervnek, ha se a tanári pálya, se a botanika nem jön be, vagy kiderül, hogy mégse értek hozzá – vagy akár az is, hogy rossz helyen akarja majd tenni, mert nem kérnek belőle állapota miatt, vagy mert ki-kimarad, szóval, nem baj az, ha van miben gondolkodni. Lehet az lesz élete végéig a „munkája”, hogy tanul, bár akkor hamar meg kell halnia, mert nem biztos, hogy idegekkel és lelkesedéssel bírná.
- Jaj, nem azért mondtam ám – reflektál a kuncogásra, ami a kis jelzője után tör ki belőle. Nem lehet minden fekete és fehér, sem az, hogy valaki egyszerű. Az a lényeg, hogy ők bírják ezt, bármi van és boldogok, innentől kezdve, másnak nincs beleszólása. Körülötte sokan szerelmesek, vannak együtt, boldogok és mikor még nem tudta, milyen érzés ez, így, a farkassal odabent, nem volt irigy mégsem. Elfogadta akkor, hogy mi van, most is, aztán pedig, ha kellett, mondott okosakat vagy csak megpróbálta átérezni. Abban valahogy sokkal jobb.
- Próbálok én úgy tenni, csak az agyam szemét és mindig emlékeztet, kivel ülök szemben - mordul egy aprót, a saját fejének címezve, hogy mire törekszik ilyenkor. – Naplót? Hát de az olyan fura, nem…? Vagy nem is tudom, az agyam valamiért arra a lányos vonalra gondol… - viszont, nem lő messze, mert van, amit ki-kiírt magából, csak épp levél formájában. Nem sokszor tette, nem rendszeresen és nem is legtöbbször arról, amiről kellett volna. Az alsó ajkába harapva követi, ahogy könyveket szed össze.
- Néha írtam levelet… az... a… annak, csak sose küldtem el. Az is olyan írós dolog, tudom. Fura. Szeretnék olyan laza és egyszerű lenni, mint a pasik legtöbbje itt, akinek nincs szüksége naplóírásra, mert minek – néz a könyvekre, majd megcsóválja a fejét. – Ennyi elég lesz, meg kell birkóznom velük – és nem a horrorra céloz, miközben visszaindul, hogy akkor felírhassa oda, ahova kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. december 20. 09:57 | Link

Rebeka


- Értem.
Bocsánatot kellene kérnem, tudom, de most valahogy előjött belőlem az az "én egy Vajda vagyok" én, amit nem mindenki szeret. Olykor én sem. Nem a családomat, félreértés ne essék, mert őket imádom és boldog vagyok, hogy az életük része lehetek, hogy a vezetéknevem az övék, hogy velük nevelkedtem, de a személyiségemnek van egy olyan belém nevelt, vagy talán a génjeimben hordozott felsőbbrendűség érzete, ami miatt meg kell mutatnia, hogy a szabályok nem mások, mint csak tájékoztató jellegű ajánlások. A szerencsém talán annyi, hogy nem olyan sokszor jönnek ezek elő nálam. Az esetek túlnyomó többségében képes vagyok totálisan normális lenni.
- Oh, szívesen.
Bár furcsa, hogy le kell írnom, hogyan is néz ki, hiszen, ha jól tudom, ő az, aki vezeti ezt a helyet, szóval ha azt mondom, hogy "Lilit keresem", azt gondolnám, hogy egyből a főnök arca ugrik be az embernek. A művelet megkezdéséhez lábujjhegyre szökkenek és még úgy is egy kicsit a fejem fölé mutatok.
- Körülbelül ilyen magas.
Aztán visszaereszkedek, mert mégsem állhatok így egész nap, elvégre ennyi elég is volt a magasság meghatározásához.
- Combközépig érő festetlen mogyoróbarna haja, zöld szemei, az átlagosnál kicsit sötétebb bőre és riasztóan vékony dereka van. A gyűrűsujján egy akkora köves gyűrű, hogy az ember azt hinné, letörik az ujja alatta. Többnyire sportosan öltözködik, mert állandóan rohangál. Színésznő, művházvezető, ilyen funkciókkal van most a településen. December elsején férjhez megy az unokatestvéremhez, Richárdhoz, és kellene egy anyagdarab, amivel ma el kellene mennem a szabóhoz, hogy elkezdjék megcsinálni a koszorúslány ruhámat. Lehet, hogy itt hagyta valahol, mert sehol máshol nem hagyta és sehol máshol nem is találom, és még csak a nap fele se telt el, de már most több, mint tizenegyezret léptem, és emiatt a kviddics edzésemet is kihagytam, pedig csapatkapitány vagyok.
Igen, azt hiszem más problémám jelenleg nincs, így szusszanva pillantok a lányra, hogy ha itt van az a nyomorult anyagdarab, akkor legyen kedves átadni nekem. Ha meg nincs, de tudja, hogy hol van, mondja azt. Lassan feladom, hogy ma bárhova is eljutok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vajda Liliána
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. december 21. 10:32 | Link

Belián

- Még egy bő év, próbálok nem csúszni benne, aztán majd meglátjuk, hogy valóban sikerül-e.
Mert azért sok minden van, sok minden lesz, és noha már most jól állok a szakdolgozatommal, azért nem akarom elbízni magam, mert bármikor jöhet bármi, ami miatt kiderül, hogy vissza kell menni az elejére. A kutatásommal még semmit sem haladtam, hogy minél frissebb adatok szerepeljenek benne, és hogy úgy nézzen ki az egész, ahogy annak lennie kell: tökéletesen. Nem vallanám be a világnak soha, de nagyon szeretek tanulni. Szeretek új tudásra szert tenni. Tudom, hogy nem úgy nézek ki, mivel egy Vajda fiú jövendőbeli asszonyaként nem is kellene ilyenekre gondolnom, hogy ha akarnám, dolgoznom sem kellene, vásárolgatnék és nevelném a fiainkat. De ez a hely úgy húzott magába, mintha mindig is ide tartoztam volna, csak valamilyen oknak köszönhetően egy időre el kellett volna válnunk egymástól. De most már itt vagyok, visszatértem, és nem is megyek el. Az életünk Ricsivel szépen, lassan rendeződik, hála az égnek.
- Megvallom őszintén, szívesen megnézném azt, ahogy kiskutya szemekkel pitizel Daróczynak, hogy téged tartson meg, és ne egy friss diplomást.
Maga a jelenet tényleg vicces, de akinek már akadt el a lélegzete a férfi egyetlen villanásnyi pillantásától, az tudja, hogy ez nem egy szerencsés kimenetelű eset volna. Én is próbáltam párszor picit lazább lenni vele, de nem igazán volt rá vevő. Sótlan. Azt hiszem ezzel a szóval tudnám a leginkább jellemezni a férfit, és megvallom őszintén, hogy fogalmam sincs, a felesége hogyan tud olyan szépen és szeretettel rá tekinteni. Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez a férfi képtelen lazítani, hogy nem tudom elképzelni őt pólóban, nyakkendő nélkül, vagy éppen pizsamában. És ez valahol riasztó. De valamit biztos tudhat, mert az ember a mély szeretetet nem tudja megjátszani.
- Amúgy a polgi korrekt fickó. Nem dobna ki azért, mert valakinek magasabb iskolája van. Nekem tanulmányi szerződésem van, szerintem a hivatal veled is azt kötne. Ettől még persze ott lebeg a fejed felett a kard, de csak akkor súlyt le, ha egy semmirekellő, link alak vagy. Szóval nem igazán kell aggódnod, ha nem olyan a szeméyiséged.
Én sem aggódom, mert tudom, hogy jó vagyok, hogy az egyike vagyok a város azon embereinek, akik megmozgató erővel bírnak. Ott a színház és itt van a közművelődés, ez a kettő is egyfajta hatalom az ember kezében, amit jól kell kihasználni. Ide jár a település minden korosztálya, a hozzájuk való hozzáállás segít abban, hogy megmozduljanak, ha meg kell mozdulni, és szerencsére Bogolyfalva lakossága összetartó. Még inkább falusias a gondolkodás, főleg az idősebb korosztályoktól, de nem hiszem, hogy ez akkora baj lenne, sőt, sokkal jobb a fokozatos fejlődés, mint a robbanásszerű változás.
- Szerintem nem csak lányos, nekem vannak fiú ismerőseim, akik kiírják magukból a dolgokat, és határozottan heteroszexuális beállítottságúak. Olykor jobb ez, mint, hogy őrlődj, vagy kirekeszd magad az életből. És ha meg csak a fióknak írsz, abban mi rossz van?
Szerintem semmi. Az önmagunkra szánt idő egyfajta eltöltése. Én magam is szoktam ilyet tenni, tízéves korom óta vezetek naplót, minden évet leírtam, bárki elolvashatja. Sok minden van benne, a családom kitaszításától elkezdve, az árvaházon át az örökbefogadásig. Történetek a Bagolykőről, a faluról, az apáimról és a színházról. Az érzelmi intelligenciám fejlődése Vajda Richárd mellett. Szerelmünk, szenvedélyünk papírra vetve. Az aggodalmaim, a gondolataim, a tény, amikor szerelmes lettem, minden ott van a fiókban. Mert írás közben számos hibámra is rájövök, olyan dolgokra, amikre talán a végiggondolás közben sem.
- Rendben.
Visszasétálok velük a pulthoz, és elkezdem kiírni őket a nevére. Szeretem a könyvtári munkát is, de alig várom, hogy új emberek jöjjenek ide, olyanok, akik ezt szeretnék csinálni. Én inkább a pörgősebb részére vagyok hivatott.
- Készen is vagyunk. Szerintem gondold meg az írást, megváltoztatja az életedet. Komolyan, sokkal tisztábbá válik minden.
Felmosolygok rá, ahogy a kupacot áttolom az asztalon.
- Örülök, hogy találkoztunk Belián, ha bármikor beszélgetnél, csak keress meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 25. 21:57 | Link


Viselet

Fait chier !
Nem volt ideje a suli, a színház meg a karácsonyi készülődés mellett könyvtárba rohangálni Párizsban. Nagyban könnyíti a helyzetét, hogy már nincs a hopp-por-hálózathoz kötve, hanem hoppanálással gyorsan és kifejezetetten a célba érve képes közlekedni, de azért így sincs annyi ideje, hogy bejárja a francia fővárost a próbák, előadások előtt. Az ottani útjai általában nagyon sietősek, az éjszakába nyúló előadások után egészen fáradtan tér vissza az iskolába. A tanárok tudják a hiányzások és órai kizónázások okát, azonban a többiek nem igazán. Tudják, hogy szokott Franciaországba járni, azonban újra nem követte el azt a hibát, hogy mindent elmesélt az egész életét meghatározó színházról.
Most is az irányít, mert a következő előadáshoz nagyon nagy szüksége lenne egy könyvre, amiben nagyon jól le vannak írva és illusztrálva, hogy milyen torzításokat kéne végezzen az illúzióval, amikor vetíteni fogja. Ezt nagyon aprólékos munka megtervezni, Marc-André kérte, hogy mindenki járjon utána ebből a könyvből, hogy ugyanazt vetítsék majd a nézőknek.
Erre mi történt? A többiek is halogatták az egészet, úgyhogy nekik is kell, a könyv pedig a duplikáló bűbájtól védett, így még úgy sem tudta megszerezni a visszaindulás előtt.
Egy hete van mindent eltervezni és begyakorolni, mielőtt bemutatót tartanak egymásnak, hogy összehangoljanak.
Kiderült, hogy ez a könyv létezik magyarul is, azonban az iskolai könyvtárban valamiért nem adták ki neki, mert hogy túl borzalmas, vagy mi a fene. Engedély kellene rá valamelyik tanártól. Mégis mit mondana? Ad ingyen jegyet az előadásra, ha megadják? Ajkai közül egy fáradt sóhajt préselve, a tegnapi előadás után még mindig fáradtan kullog be a bogolyfalvi könyvtárba, hogy csak ezért beiratkozzon és kihozza. Remélhetőleg itt is tartanak ilyeneket, meg nem fognak kötekedni. Vékony kezeiről lehúzva a kesztyűt tipeg oda a könyvtárosi pulthoz, nem akar feleslegesen kutakodni, hogy ha esetleg mégsem találja itt meg, azonban tekintete megakad az ismert arcon. - Lillá.- Motyogja egészen halkan, még mindig maga elé meredve. Nincsenek egészen kellemes emlékei a lányról, évfolyamtársak voltak, amikor a Beauxbatonsból átjött Magyarországra. Nem volt valami kedves vele, most sem nagyon az, amikor a Levitában találkoznak. - Lilla. - Ismétli el helyesen, ezúttal már bátrabb hangon. A vezetéknevével nem kísérletezik. Sokat szívatták vele, hogy próbálja meg kimondani, amikor idejött, de a mai napig nem menne neki. - Szia, tudnál nekem segíteni ebben a könyvben? - Kérdi a zsebéből elővett papírfencit átnyújtva. Felül franciául található meg, ám alatta rögtön ott van a magyar cím, amit ki kellett keresnie, hogy ha itt akarja meglelni a könyvet. Nagyon kacifántosan ír, de most igyekezett megerőletni magát. - Nagy szükségem volna rá. - Fejezi be jobbjával a bal könyökébe markolva. Az orosz ember is furcsán nézett rá, hogy mit akar ezzel a könyvvel. Sajnos a bolt nem tudja megrendelni, azt mondták már nem gyártják, így itt kell kuncsorognia.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2020. december 26. 11:50 | Link


Rohamlépésben telt az idő, legalábbis Lilla számára úgy múlt el egy újabb ősz, hogy észre sem vette, és máris nyakán volt a téli szünet. És még rengeteg dolgot szeretett volna elintézni, mielőtt hazamegy, és mindenközben dolgoznia is kellett.
Politikai célkitűzéseit természetesen nem merítette ki annyiban, hogy felkereste Rothstein Elektrát, és egyszeri beszélgetésükkel elintézettnek tekintette a dolgokat. Nem igazán hitt abban, hogy a beadvány, amit a nő írt, elegendő lehet, így szabad idejében annyi levelet megírt különböző minisztériumi, és más, vezető pozícióban lévő mágusoknak, hogy már elvesztette a számolást. Választ persze nem nagyon kapott, de ezzel számolt is. A riporternővel is folytatta persze a levélváltást.
Annyi időt töltött itt, a városi könyvtárban, amennyit csak tudott, és ami nem ment a tanulmányai rovására. Ez persze azt jelentette, hogy valóban szabad szabadideje már nem is igazán maradt. Ami azt jelentette, hogy Sárira sem figyelt mostanában olyannyira, mint szeretett volna, és ez bántotta is. Ugyanakkor próbált neki teret is engedni, hagyni, hogy lecsillapodjon köztük a feszültség, amit jól tudott, a következő alkalommal nagy valószínűséggel ismét fel fog tüzelni. Próbált minél kevesebb gondolni rá, de a bőre alatt volt egy érzés. Egy viszkető, fájó, kitörni készülő katasztrófa. Az a srác veszélyes volt Sárira. Sári pedig veszélyes lehetett mindenki másra. Muszáj volt tennie valamit, de ha megteszi, könnyen lehet, hogy örökre elveszti a testvérét.
Sóhajtott, és becsukta a könyvet, melyben épp kutatott valami után, és épp akkor pillantott fel, mikor odalépett hozzá az a fura lány. Ó ne, csak őt ne, gondolta Lilla, mert a frász kitörte tőle, ahogy nézni szokott. Mintha a lelkébe látna, és fel akarná falni azt.
Mindenesetre megerőltette magát, és a szemébe nézett. Egy kicsit.
- Szia Zsófi! - köszönt neki, magyarul használva a nevét, hátha egy kis kedvességgel jó pontot szerez nála. Igaz, a hangja annyira nem volt kedves, szóval ezt még gyakorolnia kéne.
Átvette a cetlit, és rámeredt. Aztán ismét rápillantott a másik lányra, és visszaadta neki a papírt. Persze, miért is nem lepte meg, hogy nem valami bájitalos kötetet keres, esetleg egy könnyed romantikus lányregényt? Valami totál bizarrt kellett.
- Ez szinte biztosan a zárolt részlegen van, nem adhatom csak úgy ki.
Nem rémlett, hogy látta volna már itt az eredetileg nyugatról jött háztársát, igaz, egyébként sem látta olyan sokat, hiszen gyakran eljárt, és csak éjszaka jött meg valahonnan. Hallott pletykákat arról, hogy mit csinálhatott ilyenkor, de amit rebesgettek, ahhoz aligha kapott volna az iskolától engedélyt, szóval Lilla biztos volt benne, hogy valami másról lehet szó.
- Van könyvtár bérleted?
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Médea Lilla, 2020. december 26. 12:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 26. 12:51 | Link


Viselet

Egyszerre megtisztelő és leterhelő a számára, hogy mindjárt egy harmadik darabban bíznak majd rá vetítést. A nyári szünettel kezdődött, hogy az őszi új évadban már ő is tudjon szerepelni, aztán nagyon hirtelen jött most ez a harmadik lehetőség. Egyből igent mondott rá, hiszen szenvedélyesen szereti csinálni, amit csinál, azonban abba nem gondolt bele, hogy ez mekkora leterheltséggel fog járni  már rögtön a tervezési fázisban. Nyáron már két előre megtervezett illúziót tanult be, azt alakította a saját szájízére, azonban most minden kreativitását be kell vetnie, hogy megmutassa milyen jó a fantáziája, mert most az ő interpretációja, de legalábbis annak egy része bekerülhet a darabba.
Viszont ahhoz nem kéne elbuknia a nulladik feladatot, miszerint: szerezd meg ezt a könyvet, olvasd ki és tanulmányozd a 14. fejezetet és a benne lévő ábrákat. Bele sem gondolt, hogy ez lesz talán a legnehezebb része az illúziótervezésnek.
Aztán még itt van a suli is, hiába kevesebb a tantárgy, ez az általános mesterképzés ez egyáltalán nem korrepetálás jellegű, ahogy akarta, hogy legyen. Tanulni sosem szeretett igazán semmit, ami nem a látványmágiához kapcsolódik, így úgy gondolta, hogy jó lehetőség volna egy kicsit fejlődni munka mellett, azonban itt is oda kell tennie magát, ha nem akar megint megbukni. Az már látszik, hogy csak Szenteste napján fog pihenni. Nem akarja megkérni az anyukáját, hogy segítsen az illúzióban, egyedül szeretné elvégezni a feladatot, még ha ez a bagolyköves jegyei rovására is fog menni. Már megszokta, vagy mi.
Zavartan elvigyorodik, ahogy Lilla magyarul használja a nevét. Nem mindenki tartja észben, hogy így szokták hívni itthon. Próbálta a suliban is így használni, hátha jobban megy a beilleszkedés, de sokaknak nem sikerült még mindig megjegyeznie. - Nem is tudtam, 'ogy itt dolgozol. - Magyarázza barátságosan, amíg Lilla meglepő gyorsasággal olvassa ki az írását. Az orosz embernek nem ment így. Talán mert nem cirillül van, csak klasszikus vonalvezetéssel. - Óóóó, 'át megvan itt is? - Kérdi felderült arccal. 'a megvan, akkor az csakis jó lehet, ez már csak részletkérdés, hogy miként kerül hozzá. Városi lakos, ez nem ugyanaz, mint a suli. A lényeg, hogy megvan mentve. - Még nem, be is iratkozom akkor. Csak egy 'étre kellene nekem. Nem tudom, sokaknak kell? - Reméli, hogy nem most akarja mindenki kivinni a könyvtárból és tanulmányozni az átkokat meg a régi kínzási módszereket. Soha nem lehet tudni, főleg amennyi auror lett itt hirtelenjében. Valószínűleg ők előnyben vannak részesítve az ilyen műveknél. - Tudsz írni engedélyt, ugye? - Kékjeivel reménykedve mered Lilláéiba nézve. Hiába magas, kicsit úgy fest, mint egy könyörgő kisgyerek.
Utoljára módosította:Sophie Baudelaire, 2020. december 26. 14:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2020. december 26. 14:59 | Link


Kívánni se kívánhatott volna jobb gondolatelterelőt az elébe toppanó Zsófinál. Nem mintha kedvelte volna, vagy olyan nagyon örült volna neki, de épp emiatt. És mert ahogy ránézett, Lilla úgy érezte, az a tekintet minden problémájánál vészjóslóbb. Pedig valószínűleg nem tehetett róla a csaj. Valószínűleg.
Vetett még egy pillantást a papírdarabra, de inkább csak azért, hogy addig se Zsófi tekintetét kelljen állnia.
- Igen, erre pont emlékszem is, hogy láttam, szóval meg.
Az udvarias csevegésre szándékosan nem reagált. Mit is mondhatott volna? Hogy ő se tudja, mit csinál Zsófi éjjelente? Nos, ebbe a beszélgetésbe annyira nem akart belefolyni, hiába volt majdnem biztosan meggyőződve róla, hogy nem valami tisztességtelen dolgot művel a másik, mikor nem az iskola területén van.
Ami a könyvet illeti, habár biztos volt benne, hogy látta, és arról is majdnem teljesen meg volt győződve, hogy azok közé az elzárt követek közé kellett eltenni, melyeket nem volt szabad akárkinek kiadni (elvégre jártak ide fiatal- és kiskorú gyerekek is), afelől már nem meggyőződve, hogy pontosan hova is lett eltéve. Csak egy volt belőle, de addig nem is akart nekiállni a keresésnek, míg háztársa csupán betévedő ismeretlenként kívánja a könyvtár tudását használni. Muszáj volt felvezetnie a rendszerbe, hogy nyoma legyen, hogy bizony ő kivette azt a könyvet. Ha később esetleg valaki meg akarná tudakolni, hogy ki szerezhetett inspirációt egy kölönösen kegyetlen gyilkossághoz például.
Miközben elővette a regisztrációs papírokat, tűnődve el is időzött tekintete Zsófi arcán. Vajon csak ránézésre tűnik olyannak, mint aki szemrebbenés nélkül nézne végig egy kizsigerelést?
Kérdését hallva aztán Lilla megrázta a fejét, és elűzte a gondolatokat.
- Nem éppen. Nem néztem ugyan a jegyzékét meg, mikor a kezem ügyébe került, de nem hiszem, hogy sokan kivették volna már.
Néhány pillanatig állta a másik könyörgő tekintetét, mely még így se tetszett neki, aztán tollat nyomott a kezébe.
- Töltsd ez ki, addig elmegyek, megnézem, bent van-e egyáltalán - azzal sarkon fordult, és eltűnt valamerre.
Miután visszaért, kezében a könyvvel, előhalászott egy régi, kopottas jegyzéket, és felnyitotta a legutolsó bejegyzésnél, hogy felvigye oda Zsófit, és az adatait. Előtte főleg aurorok nevei sorakoztak, a legkülönfélébb, betiltott könyvek nevei mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 27. 13:58 | Link



Nem gondolta volna, hogy ekkora tervezéssel jár egy illúzió megépítése. Mármint tudta, hogy inspirációt nyerni kell valahonnan, meg hogy nagyon egyformának kell lennie fejben, illetve azt is, hogy elméleti tudással is kell rendelkezniük a témában. Persze ezek amúgy mind érdekes dolgok, amikről szívesen olvas... mondjuk. Talán egy átlagos embert elborzasztanának a dolgok, azonban Zsófi megtanulta már szakmai szemmel szemlélni ezeket és elrugaszkodni attól, hogy ezek valójában megtörténtek.
Zavartan vigyorogva bólogat, amikor Lilla megerősíti, hogy a könyv valóban a könyvtár tulajdonában van. Ennek nagyon örül, mert szinte nem is remélte, hogy itt is felleli. Már gondolatban felkészült, hogy hoppanálnia kell más településekre, vagy akár Franciaországon belül kell több helyre ellátogatnia. Charles mesélt neki egy hatalmas könyvtárról Svájcban, ahol még sosem járt, egy pillanatra még az is átfutott az agyán - bár fogalma nincs, hogy Svájcban hogyan tudna beiratkozni bármilyen könyvtárba magyar meg francia állampolgársággal.
De legalább hozna alpesi csokit.
Érdeklődve figyeli, ahogy háztársa előveszi a regisztrációs papírokat, majd a kezébe nyomja. Minden szépírás készségét összeszedve próbálja nyomtatott betűkkel kitölteni, ami eléggé nehezére esik, de azért összességében a legtöbb esetben nem kézzel írott betű kerül a kis rubrikába. Kellett neki egy kis idő mire megtanulta, hogy hogyan kell leírnia az utcájuk nevét, de az ékezet irányát azért következetesen elrontja rajta. Próbál nem túlzottan kapkodni, így éppen az utolsó sort tölti ki, mire Lilla visszaér a könyvvel a kezében. Sugárzó arccal pillant fel először a régi olvasmányra, majd tekintete átsiklik a szőkeség arcára. - Köszönöm Lillá, én... 'a megyek megint, 'ozok macaront. Vagy amit szeretel. - Valaki a francia sajtokat preferálja, valaki inkább a borokat. Nem ismeri túlzottan Lillát, de nem nézi ki belőle, hogy nagyon inna, de egy kis édesség ráférne. - Finom nálunk a macaron. - Nem lehet azt mondani rá, hogy gyenge a gyomra, de nem érti azokat a nézőket, akik szívesen ropogtatnak mindenfélét előadás közben meg után, míg mások... nos kevésbé bírják a látványt. Sok külföldi szereti kipróbálni a francia különlegességeket a büféből, ezért kellett elkezdeni árusítani ilyeneket is a hagyományos kaják mellett. Eredetileg nem lehetett enni a nézőtéren, de aztán úgy voltak vele, hogy úgyis kell takarítani, akkor a morzsa már mindegy.
Egy kicsit túl sokat beszélt. Ujjaival finoman rámarkol a pennájára, ahogy aláírja a nyilatkozatot és átnyújtja Lillának egy hálás pillantás kíséretében, de tekintetében látszik, hogy egy kicsit zavarban van.
A macaron nem árulkodó, ugye?
- Ez ilye' kutátómunká. Ámbrózy. 'ogy elégedve legyen meg. Megelégedve. - Teszi hozzá halkan. Mindig jobban kezdi törni a magyart, ha ideges lesz, pedig egyébként tud. Nem hazudik, valóban tanulja a férfi tárgyát. Igaz, pont a színház miatt, kiváló inspirációnak.
Kint eddig is erősen esett a hó, azonban valamilyen rejtélyes okból feltűnően süvíteni kezdett, ha kinéznek a lányok a mellettük lévő ablakon.
Nem is mondtak mára hóvihart.
Milyen nálunk kapható macaron?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2020. december 27. 15:36 | Link


Volt valami különösen nyugtalanító ebben a lányban, és nem csak a szemei, melyekkel egyébként Lilla meg volt győződve róla, hogy pislogni se szokott. Vagy direkt megvárja, hogy ne lássák, fene tudja. De volt valami különös kisugárzása is, ami miatt annyira nem is sietett vissza hozzá, miután megtalálta a könyvet. De még így is a papírmunkával bíbelődött, mikor letette elé az asztalra a kötetet.
Zsófi láthatóan megörült, és nem győzött hálálkodni, sőt, még azt is kilátásba helyezte, hogy legközelebb hoz valamit Lillának.
- Ugyan, nem fontos - rázta meg a fejét, habár az édességgel nem volt baja. - A könyvet hozd majd vissza, mást nem kell.
És lehetőleg semmit se valósíts meg belőle - tette hozzá gondolatban, és bizonytalan pillantást vetett az irományra. Bele se nézett, de biztos volt benne, hogy illusztrációk is vannak benne, hátha valakinek ne lenne elég jó képzelőereje.
Átvette Zsófitól a papírt, és közben valami újat fedezett fel a hatalmas szemekben. Talán zavart? Mintha bizonytalan lett volna. A macaron ajánlgatását se tudta most már egészen hova tenni. Aztán pedig a francia lány magyarázkodni kezdett, ami végképp homlokráncolásra késztette Lillát.
Rövid időn belül ez volt a második alkalom, hogy valaki Ambrózy-val takarózik. Hogy az ő órájára kell neki egy könyv, ráadásul kicsit sem hétköznapi darab. Persze, a professzor témája sem a legáltalánosabb dolgokat taglalta, de vagy vérszemet kapott a pasas, vagy páran olyan dolgokba másznak bele, amibe nem lett volna indokolt, hacsak nem érintettek valami módon.
Ő mindenesetre nem akart sem vérátkokba, sem semmilyen brutális szörnyűségekbe keveredni, épp elég stressz volt rajta Sári miatt is.
- Biztosan nagyon elégedett lesz. Ő.. - ekkor tekintete elkalandozott, és még a feje is félrebillant kissé, mikor megpillantotta az odakint dúló hóvihart. - Hát ez meg... mi a..?
Nem hogy viharról, hóról sem volt szó. Valóban ennyire megőrült volna az időjárás?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 28. 00:58 | Link


Fogalma sincs, hogy miért olyan furcsák körülötte az emberek. A Fauxbatonsban már kifejezték, hogy nem szeretik a nagy szemeit, de arról nem tehet. Ott vannak az arcán, odanőttek. Nem mennek sehová, bocsi. Egyébként meg csak próbál beilleszkedni, úgy, hogy nem kelt nagy feltűnést. A Beauxbatonsban is akkor kezdődtek a problémák, amikor mindenki megtudta, hogy miféle helyen is nőtt fel és mivel is foglalkoznak ott.
Pedig az igenis menő.
A finneknél van még egy hasonló, ahol azért eléggé keményben nyomják a metált. De egyébként nagyon egyedi, alaposan kidolgozott munka az övék.
- 'ozom, 'hozom. Időbe'! - Teszi hozzá vékony mutatóujját felmutatva. Ez is fontos egy könyvtár esetében, hogy időben vigye vissza a könyvet. Nem akarja ő lenyúlni az aurorok elől ezt a művet, épp csak tanulna belőle. Biccentve elveszi háztársától a nehéz könyvet. A szíve hevesen ver az örömtől, meg picit az izgalomtól is. Még csak az kéne, hogy kiderüljön, hogy nem macaronokat sütöget esténként és itt is csúfolni kezdjék. Valószínűleg így is meg a pletyka a háta mögött, de ebből vajmi kevés jut vissza hozzá. A füle nem olyan nagy, mint a szeme, azzal nem érzékel úgy. Jó, persze Fofia nem egy groteszk Piroska és a farkas mese, ezt csak szereti hinni, hogy jobban lát, pedig amúgy teljesen átlagosan.
Bizonytalanul kinyitja a könyvet, csontos ujjaival finoman végiglapoz néhányat a viseltesnek mondható lapok közül. Szemmel láthatóan nem fiatal lányoknak való olvasmány. - Legyen is elégedet', 'a ezt én megnézem. - Rázza a fejét, ahogy a száját húzza a borzalmasabbnál borzalmasabb képekre. Őszinte sóhaj hagyja el száját a ráváró feladat miatt. Ez az első komolyabb illúzionista feladata. Meg a képek sem töltik el túlzottan boldog, karácsonyi hangulattal a szívét. Bármennyire is ezzel dolgoznak, azért az illúzió az más, mint az, hogy ezt ténylegesen embereken végezték el. Ezt mindig próbálja kizárni a fejéből, mert különben kilendülne a koncentrációból, miközben vetít. Egyszerre kell valóságszerűnek lennie, de eltolnia a tudatot, hogy ez meg is történhetne.
De most már nála van. Remélhetőleg nem kell Lillával birkóznia érte, mert meggondolja magát. Lehet nem kellett volna ekkora havat csináljon? Csak a többi ablakon ne nézzen ki, mert a távolabbiakra már nem tudta megcsinálni hirtelenjében. - Bolond esz asz idő. A muglik nem vigyásznak a szenyezésse'! - Csóválja ismét a fejét felháborodva, ahogy a táskájába csúsztatja zsákmányát. Sokat hallani a globális felmelegedésről meg arról, hogy mennyire megbolondul az időjárás. Ez nem az, de azért na. Mindenképpen csúnya dolog.  Lassan ideje csillapítani a vihart, ha elegánsan távozni akar. A süvöltés hangjai alább hagynak, a kövér pelyhek tánca pedig ritkulni kezd, de azért még mindig sűrűn hullik a hó. - Mindjár' megyek, csak...- Tekintetét az ablakra emeli. Ezt túltolta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos


Balázs atya
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 111
Írta: 2020. december 28. 15:56 | Link

Lilla

Egy kicsit furának tűnt ez a lány, mintha szétszórt lett volna, ennek ellenére mégis kedvesen viselkedett, s még segített is nekem kiosztani a könyveket. Ahogy szorgoskodott, eszembe jutott az otthoni gyülekezetem, hasonlított onnan Rózára, aki minden alkalommal jött, segített és az énekekben is vezette a fiatalságot. Jó lett volna itt is létrehozni egy ilyen kis közösséget, meg is fordult a fejemben, hogy megkérdezzem Lillát, de aztán az is eszembe jutott, hogy a varázslók közt nem mindenki veszi szívesen ezt a témát, s nem akartam olyan lenni, aki csak úgy tukmálja másokra a vallást, mint árusok a pogácsákat. - Szép név, hasonlít a bibliai Delilához - jegyeztem meg bemutatkozására, miközben elhelyeztem az utolsó énekeskönyvet is. Ezután tűnt fel az, hogy a képes bibliából nincs elegendő példány. - Igen, igazad van, megtévedtem - sóhajtottam - tudod, sokáig éltem a muglik közt, és nekem még mindig természetesnek tűnik az, hogy ezek a témák az itteni könyvtárakban is megtalálhatóak. Tényleg megnéznéd? Ezt előre is köszönöm, de jó lesz majd a következő alkalomra, ez a mai úgyis csak egy bemutatkozó lesz, egy kis beszélgetéssel, ismerkedéssel, egy -egy történettel. Köszönöm szépen, hogy ezeket is idehoztad. Tartozom valamivel? - közelebb léptem hozzá, nem tudtam, hogy ez itt hogyan megy, kell-e érte fizetnem, ha igen, volt nálam némi galleon. - Egyébként...mond csak Lilla, nincs kedved részt venni ezen a bemutatkozó délutánon? Hátha kedvet kapsz hozzá, énekelni is fogunk, és elmesélek egy-két érdekes történetet a régmúltból - kedves mosollyal pillantottam rá, de nem akartam túl rámenősnek sem tűnni, mert nem az volt a célom, hogy elijesszem a témától, inkább csak érdekelt az, hogy lenne-e kedve csatlakozni a kis közösséghez.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2020. december 29. 16:55 | Link


Vajon saját készítésű süteményt hozna - tűnődött -, vagy csak megvenné valahol, és azt hozná? Az édességel Lillának valóban nem volt gondja, legfeljebb az, hogy időnként többet megevett, mint kellett volna, és ezt némi hasfájás jelezte, de nem volt biztos benne, hogy bármit is el kéne fogadnia Zsófitól.
Persze, Lilla általánosságban nem közeledett az emberekhez, de ez a lány igazából nem csinált semmit, amivel ezt az ódzkodást kiváltotta volna, úgyhogy akármi is volt a háttérben, Lilla próbálta elhessegetni azt. Nem akart valakit valamiféle megérzés alapján megítélni, vagy mert természetellenesen nézett ki a szeme. Leginkább nem akarta, hogy bármilyen érzést bárki kiváltson belőle, akit nem is ismer.
És Zsófi még azt is megígérte, hogy időben visszahozza a könyvet. Erre persze, csak mert az ujját is felmutatta, még nem vett volna mérget Lilla, de őszintén szólva nem is igazán érdekelte a dolog. Ha késik vele, hát késik, neki attól nem lesz rosszabb, és legalább addig sem kell ezt a könyvet kerülgetnie.
Sőt, majdnem meg is mondta neki, hogy nyugodtan tartsa meg inkább. De hát nem az ő tulajdona volt, így végül mégsem tette.
Az mindenesetre, ha más nem is, kicsit megnyugtatta, hogy láthatóan a francia lánynak se igazán tetszett a kötet, melyet máris a kezében forgatott.
- Nem is igazán értem.. azt hittem általános képzésen vagy - mondta Lilla elmerengve, miközben megkerülte a pultját, hogy jobban megnézze az odakint tomboló vihart is. - Ha még szakosodva lennél valami átoktörő vagy aurori irányba..
Na persze, ahogy arra emlékeztetni akarta magát, egyáltalán nem akarta ebbe beleütni az orrát. Csak akarva-akaratlanul is járt az agya, próbálván kiugrasztani a nyulat a bokorból, hiszen valóban gyanúsan sokan kezdtek mostanában egy bizonyos tanár úr sötét praktikákkal fűszerezett tantárgya iránt hevesen érdeklődni.
Zsófinál már csak az időjárás volt különösebb, meg az, hogy hirtelen el is kezdett alábbhagyni. Lilla homlokráncolva elfordította tekintetét az ablakokról, és Zsófira fókuszálta őket.
- Még kéne egy utolsó aláfirkantás - mondta és az asztalon maradt papírlapok felé pillantott. Aztán tekintetét egy másik, távolabbi ablak irányába kezdte fordítani, továbbra sem nagyon tudnán hováteni ezt a különös időjárást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Médea Lilla
INAKTÍV


bulbulimia
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 201
Írta: 2020. december 29. 17:53 | Link

  
"Ha én keresztet vetnék, ezt mondanám:
a természetnek, a művészetnek, a tudománynak nevében."

Az a nevetséges gondolat fogalmazódott meg benne, miközben szétpakolászták a könyveket, hogy ha nem viselkedik kedvesen az atyával, az még a végén fogja, és bepanaszolja őt a főnökénél. Egy mosoly meg is bújt arcán egy pillanatra, és szemét forgatva megcsóválta a fejét. Ilyen marhaságoknak ritkán engedett teret.
De nem is kellett komolyabban erőlködnie, hogy elterelje gondolatait, a férfi megjegyzésére ugyanis felkapta a fejét, és elgondolkodott egy kicsit.
- Igen.. bár másban cseppet sem hasonlítok rá - mondta végül, és közben azon rágódott, hogy ezzel vajon mit is akarhatott Balázs atya, már ha ugyan akart bármit is. Isten útjai kifürkészhetetlenek, szokták mondani, de olykor az igéket hirdetők szavai is azok voltak.
Azért is volt rá különös hatással a férfi jelenléte, mint rájött, mert valóban, a varázslók világában ritka madár volt az ilyen, aki ráadásul tudatosan érintkezett is velük, sőt, maga is varázshasználó volt, méginkább. Mintha két külön, és egymást taszító világ találkozott volna, és csak azt kellett megvárni, mikor alakul ki belőle valami természeti csapás.
Azonban a férfi hangja nyugodt volt, kisugárzása kellemes, és bizalomgerjesztő. Talán ezt is tanulták. Ilyennek lenni. Világítótoronynak az éjszakában.
Megrázta a fejét, egyrészt tiltakozásul, másrészt, hogy gondolatait is kitisztítsa.
- Dehogy, semmivel nem tartozik. Ez a munkám - mondta. - És nem jelent gondot, utána fogok nézni odafent még a bibliáknak.
A férfi közelebb lépett közben, és Lilla felkészült rá, hogy újabb hálálkodásokat kell majd elhessegetnie, de aztán meglepetten pislogott néhányat.
Hogy részt vegyen egy ilyen vallásos.. izén? És még énekelni is fognak, történeteket mesélni? Mégis miért akarna ő...
- Be tudok ugrani szerintem. - Mi van!? Ezt meg mégis miért...
Lefagyott, majd egy-két pillanat múlva bólogatva megfordult, hogy a maradék egy-két könyvet is lekapkodja a kocsiról. Nem volt semmi különösebb dolga, ez igaz. De mégis mit remélt attól, hogy ilyesmit hallgat, néz? Nem hitt benne. Nem volt se értelme, se haszna. Nem oldott meg semmilyen problémát. Nem adott.. feloldozást?
- Mondja atyám, szokott.. gyóntatni? Lehet azt templomon kívül? - kérdezte, de olyan hangon, mintha port nyelt volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sophie Baudelaire
INAKTÍV


Manna Hauntana
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 36
Írta: 2020. december 29. 19:38 | Link



Nem volt túl sok kapcsolata Lillával korábban. Amikor idekerült első ötödikben, akkor az már egy csonka év volt, ő pedig szégyenkezve bújt el mindenki elől a Bagolykőben, hiszen meggyőződése volt, hogy a homlokára van írva: elbocsátott. Idegen. Furcsa. Különc. Háztársa sem volt különösebben egy barátkozó ember, ráadásul annyival okosabb volt Zsófinál, úgyhogy nem volt sok közük egymáshoz. Ő is próbálta bepótolni a lemaradást, amit generált magának az illúziómágia gyakorlásával, ráadásul nagyon rossz lelki állapotban volt, egyáltalán nem szeretett volna barátokat szerezni. Otthon sem sikerült, akkor itt miért ment volna? Azóta van pár pozitívabb kapcsolata, de mindig igyekszik időben behúzni a kéziféket. Az illúziómágia meg a hoppanálás egyébként is nagyon sok idejét felemésztette, jelenleg pedig itt van végre újból a Cirque de Nuit. Ez tökéletesen elég a számára.
Most meglepően pozitív meglepetés számára a lány. Neki nem sokat beszélnek másokról, de amennyire ért az emberek megfigyeléséhez, Lilla sincs túl jó pozícióban az iskolai hierarchiában. Nyilván, a tanárok sokkal, de sokkal jobban szeretik, mint őt, hiszen nagyon okos és szorgalmas.
- Vettem fe‘ átoktöréset meg okkult mágiát is. - Feleli ő maga is a vihart figyelve. Igen, ezt tényleg túltolta, nem számított arra, hogy Lilla nagyon érdeklődő lesz az időjárás irányába. Minden színészi tehetségét bevetve érdeklődik az általa keltett anomália iránt. Hát hogy fog ő ebben az időben hazamenni? Nagyon át fog fázni. - De még nem tudom mi érdeke’.- Teszi hozzá tekintetét leemelve az ablakról, lassacskán öltözve, ahogy apránként csökkenti a vihar illúzióját. Pedig tudja ő, hogy mi érdekli, ezeket direkt azért vette fel, hogy a színházhoz hasznosíthassa, mert nagyon sokszor jönnek elő okkult dolgok a darabjaikban. Illúziókat akar csinálni, amíg csak él.
A könyvtáros háztársa viszont nagyon is tudja, hogy mi érdekli. Egy pillanatra le is fagy a szőkeség, ahogy az ablak után rábámul Lilla. Vajon tudja? Esetleg legilimentor lenne? Szemeivel idegesen kutatja a korábbi irószerszámot, majd a mutatott helyre egy gyorsat aláfirkál. - Ázt ’iszem má‘ csökken á ’óvihár. Köszönöm, és boldog kárácsonyt! Szia! - Darálja le, minél gyorsabban. A tollat visszateszi a helyére, zavartan bólint és mosolyog még egy kínosat és sietősen becsukja maga mögött az ajtót. Még út közben ügyel arra, hogy amíg elér az ereje az ablakig vetítse az illúziót, azonban távozása után pár perccel helyreáll a természet rendje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. december 30. 19:59 | Link

átlag nap. bookworm életmód


- Nos, igen. Elgondolni egy dolog, mi lesz belőle, egy másik. Szurkolok, hogy sikerrel járj – még kezét is emeli, ujjait keresztben tartva, hogy ennyire. Aztán leengedi, nem bohóckodik, messze még az év vége meg a leadások ideje, ezt észben tartja, mert neki is van mit és nem akarja elszúrni. Nincs olyan sok ideje erre, azonban abban egyetért, bármi jöhet, a saját életében főleg, mert ha megint nekiesik egy farkasnak vagy az neki, akkor isten tudja, meddig lábadozik megint, vagy mit csinálnak vele a hivatalos szervek. Ebbe bele se akar gondolni, mert akkor holt biztos, hogy valami bevonzz és erre nagyon nincs ingere se neki, se a világnak. Akkor inkább maradjanak társai a könyvek és a beadandók, azokkal könnyen ki tud békülni. De, hogy a jövőben szerez-e még valami végzettséget, jó kérdés. Lili szavaira azonban akaratlan nevetnie kell, mert el is képzelte, amit felfestett elé szinte.
- Nagyon, nagyon aranyosan kellene néznem és szépen könyörögni, és akkor talán… meghallgatná, hogy mit akarok mondani – mert nem hiszem, hogy arra a férfire ennyivel hatni lehetne. Csak távolról láttam, beszélni sosem, sőt, nem is néztünk egymásra, de annak az embernek van egy olyan kisugárzása, hogy az ember libabőrös lesz tőle és nem tudja eldönteni, hogy jó vagy rossz értelemben. Nem félelmetes, hanem inkább karizmatikus. Annak való, ahol jelenleg is áll, neki meg talán mersze se lenne könyörögni végül neki, és nem csak a saját elvei miatt. De poénnak mondjuk jó volt.
- Linknek link tudok lenni, de a másik nem. Amit csinálok azt becsülettel, nem is akartak nagyon elengedni a pizzériából, amikor felmondtam, mert jött az előkészítős karrier – és nem is volt teljes idős, hiszen a kórság mellett tanult is, így csak akkor volt többet, amikor szünet volt, viszont az valid dolog, ha valaki becsüli azt, aki úgy áll a munkához. – Na ezt elraktározom. És nem is gondoltam, hogy nem korrekt férfi, csak nem olyan, akinek mernék könyörögni – ingatja meg kissé a fejét, majd el is engedi a dolgot, hiszen olyan távoli jövő az, amit már tényleg nem lát. Nem nagyon néz a jövő hétre sem, pedig illene, amit kell, azt megteszi, meglépi, aztán jöhet minden más. Most a tanulásra és tanításra koncentrál, tudja azt, hogy Lilinek jóval több dolga is van ebben, saját maga nem olyan központi ember, akin több dolog és program múlik. Ahhoz lehet kevés is lenne, még mindig inkább zárkózottnak és háttérembernek tartja magát, mintsem központinak. Változott, sokat, maradt mégis abból is elég, amivel idejött.
- Mondjuk ebben van igazság. A fiók nem kritizál – rágja nyelvét, miközben „miért ne?” tekintet néz kicsit maga elé. Nem szokott ennyire aggódni azon, milyen beállítottságú, azt amúgy se nagyon érti magában már jó régen, elengedte a dolgot. De mond valamit, ami arra készteti, hogy hazafelé ejtse meg az írószerboltot. – Kipróbálom. Szánalmas, hogy mindig más mondja meg az okosat nekem – sóhajt, mert a logikus gondolkodás nem mindig az erőssége, amikor kételyei vannak. Ezért vannak a barátok segítségnek, tudja ő, csak nehéz arra is szavakat találni. Sőt, a legnehezebb a saját gátjainak, falainak lebontása. Erre kéne törekednie, hogy semmi sem szégyen, se a könnyek, se a kérés.
- Köszönöm szépen – áll meg, amint kész is van azzal, hogy felvésse neve alá azt, mit visz ma haza. A kupacért nyúlva veszi le azt, és rámosolyog. Azzal a tipikus, könnyebb a lelkem mosollyal. – Rendben, meggondolom. Vagyis inkább megpróbálom. Aztán másnem, a fiókban rohad meg. Köszi, hogy segítettél. Egyszer meghálálom – hogy hogyan, azt nem tudja, majd ki fogja találni. Ha más nem, akkor székeket pakolgatni valami rendezvényen neki. – Jönni fogok, ez biztos. Jó dolgokat mondasz, én meg érzelmi analfabéta vagyok még mindig. Szia, és minden jót addig is! – örül ő is, ahogy integet és végül a könyvekkel felpakolva indul kifelé. Valóban megejti azt az utat, a könyvek mellé egy fekete, egyszerű, sima lapokkal teli napló kerül birtokába, hogy ha ma nem is, de az elkövetkező napokban, átgondolva, elkezdje írni a sorokat, amelyek nyomják odabent. Talán mindent, talán csak pár sort, ezt előre nem tudhatja. És ezért, ha valamennyit is segít, csak hálás lehet Lilinek.
//köszönöm ♥
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház