Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Most, hogy kezd végre kitavaszodni egyre sűrűsödhetnek a délutáni játszótér látogatások. Elvégre a nap már nem megy le olyan korán, így az előkészítőből vehetik is az irányt egyenesen a többi kispajtással együtt a játszóra. Milán is szereti az ilyen alkalmakat, legalább megismerkedik a többi szülővel, szemmel tudja tartani, hogy kikkel barátkozik a fia. Na nem azért, hogy lennének különösebb előítéletei vagy elvárásai, de azért aggódik Flóriért, és ha úgy látná, hogy valamelyik kis barát nem jó hatással van rá biztosan megpróbálná kiemelni a hatása alól. Tipikusa paraapu, hiszen egyszem gyermeke a kisfiú, talán joggal aggódik érte. Főleg azután, ami Fecskával történt. Azóta tudja, hogy a bajra nem lehet felkészülni.
Kézen fogva érkeznek a játékok közé, először Flóri rángatja apja kezét, hogy menjen ő is csúszdázni meg homokozni, de aztán rohan inkább a barátaival. Milán mosolyogva csóválja fejét, tipikus kép. Olyan édes, olyan megható. Mindenesetre ideje keresni egy padot, ahol közel lehet a gyerekhez. Nem akar a nyakába akaszkodni, de annyira pici még, hogy szemmel akarja tartani, tudni akarja, hogy mit csinál, hova megy és miért. A kiszemelt padon egy nő ücsörög egyedül, látásból ismerős, talán itt, talán az előkészítőben találkoztak már, mindenesetre valahonnan egészen bizonyosan emlékszik rá. Lazán zsebre dugott kézzel közelít, arcára kedves mosolyt varázsol, ne tűnjön már fenyegetőnek. – Leülhetek? – érdeklődik kedvesen. Örülne, ha igent mondana, mert innen a legjobb a rálátás, ráadásul ide süt a nap. Az árnyékban kicsit hűvösebb van, ő meg örül hogy végre nem kell nagykabátban járni.  Jobban szereti a tavaszt és a nyarat, mikor az idő szép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kicsit kellemetlen, hogy olvasás közben zavarja meg, mert ő sem szereti, ha olyankor zavarják, mikor szeretne elmélyedni valamiben, példának okáért egy jó könyvben, de úgy tűnik, a nő nem veszi zokon, kedves mosolyából ítélve még majdnem hogy örül is neki. Legalábbis nagyon szeretné ezt hinni. Néha kicsit naiv, és rosszul ítéli meg az embereket, de amint megkapja az engedélyt leteszi fenekét a padra, épp illendő távolságra a nőtől. Nem túl messze, nem túl közel, épp olyan távol, amennyire két idegennek illendő tartania.
- Nem, itt élek már néhány éve, csak eddig túl sok dolgom volt és általában a rokonság hozta ki Flórit. – Mert állandóan tanult, vagy dolgozott, hogy eltartsa őket, és bár igyekezett tényleg nagyon sok időt tölteni a fiúcskával, azért eddig nem volt olyan egyszerű a helyzet, és főként este illetve reggel tudtak együtt lenni, mert a délelőttjei és a délutánjai foglaltak voltak. Mostanra normalizálódott a helyzet nagyjából, kötött lett a munkaideje, és elég egy állásban dolgoznia ahhoz, hogy eltartsa magukat, véget értek a hajnalig tartó magolások is. – Oláh Milán – nyújtja ki jobbját a nő felé kedves mosollyal. Ha már így betolakodott a személyes terébe, akkor legalább egy bemutatkozást illik megejtenie talán. Főleg, hogy valószínűleg a jövőben gyakran fognak itt találkozni. Milán igyekszik minden szülőt megismerni, főleg akikről tudja, hogy a gyereke jóban van Flórival. De lássuk be, lehetetlen lenne tényleg mindenkit számon tartani, főleg hogy ebbe a közösségi létbe most kezd még csak belerázódni. Előtte még az élet, még az is lehet hogy egyszer felszed majd egy szép szingli anyukát. Sosem lehet tudni. Bár egyelőre nem prioritás a nő az életében. Jól megvannak kettecskén, ha szüksége van segítségre, akkor ott van az anyja és a testvérei is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kedves nőnek látszik, ahogy mosolyog, ahogy beszél, ahogy kezet ráz vele, mind-mind ezt a benyomást erősítik Milánban. Kedveli a kellemes emberek társaságát, hiszen sokkal inkább képes ilyenkor felszabadulni, mintha valakiből szinte sugárzik a negatív energia, és épp ez rányomja a bélyegét az egész társaság hangulatára is. A férfi szereti magát ilyen Laurához hasonló, inspiráló személyiségekkel körbe venni, mert úgy hiszi, így tud csak fejlődni és haladni igazán. Nem érte még el azt a kort, hogy begyöpösödjön, mert bár apuka, de rettentően fiatal még emellé, és igyekszik is megélni a fiatalságát, amennyire tudja Flórián mellett. Persze nem egyszerű, ez tény, de azért mindig vannak lehetőségek, még akkor is, ha az ember úgy gondolja, hogy nincsenek.  
- A pirospólós, Flórián. – Első ránézésre is meg lehet mondani, koromfekete haja és félárnyalattal sötétebb bőre miatt. Ez még szerencsére az a kor, ahol senkit nem érdekel, hogy hogy néz ki, ellenben Milánnak hasznos, mert sokkal hamarabb megtalálja az ő egyetlen nem napon barnult gyermekét a sok hófehér között. Így legalább mindig szemmel tarthatja, vagy ha megy érte is hamar kiszúrja, hogy épp mivel foglalatoskodik a kisfiú. Azt már meg sem kell kérdeznie, hogy Laurához melyik gyerek tartozik, mert a kissrác olyan sebességgel lő ki feléjük, hogy félő, borulnak a paddal együtt. De nem, landol anyja lábán, szorosan átölelve azt, hogy aztán pacsira nyújtsa kezét Milánnak. A férfi természetesen örömmel adja saját jobbját, hogy a kissrác nevetve adhasson pacsit az óriásinak tűnő tenyerébe. – Szervusz Dani, én Milán vagyok – mutatkozik be ő is olyan komolysággal, mintha egy felnőttnek tenné ugyanazt.  Megtanulta már, hogy a legtöbb helyzetben sokkal célravezetőbb, hogyha úgy kezeli a kissrácokat is, mint a felnőtteket, mert ebből tanulnak a legtöbbet. Milán szerint legalábbis biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Az anyjától örökölte. – Kétségtelen, hogy Flórián szinte egy az egyben az anyja vonásait hordozza. Szép is lenne, ha Milánra ütne, hiszen biológiai értelemben semmi köze nem volt hozzá, és most sincs. Nem tervezi megmondani, legalábbis addig nem, míg az igazi apuka a képbe nem kerül. Bár nem tart tőle, hogy ez egyhamar, vagy egyáltalán bármikor bekövetkezik, mert ha jól vette ki Fecska szavaiból azon a viharos éjszakán nem épp a legszentebb emberrel sikerült kikezdeni. Sosem tudott jól választani, még mellette sem döntött jól. Apró, ám annál fájdalmasabb sóhaj hagyja el ajkait, de nem marad sokáig ebben a kissé letargikus állapotban, hiszen berobban a képbe Laura kisfia, aki egyszerűen tündéri, és Milán kedvét is egyből visszahozza. Abszolút vevő Dani minden mozzanatára, pacsizik és köszön, ahogy azt kell. Amilyen gyorsan jött a kis szélvész olyan gyorsan távozik is, szinte kettőt pislognak és már eltűnik. – Megnyugtató, hogy nem csak az enyém ilyen kis dilis – nevet halkan a vállvonást látva. Vannak napok mikor Flóri is ilyen kis izgága, aztán olyankor alig lehet vele bírni. Ilyenkor kész rémálom, de amúgy meg ő élteti, és nem tudná nélküle elképzelni az életét.
Laura kérdéseire szélesen elvigyorodik, majd játékosan megigazgatja ingje gallérját, kihúzza magát és nagy levegőt vesz, mintha csak állásinterjún kellene megválaszolnia a kérdéseket, vagy valami hasonló nagyon komoly helyzetben. – Hát aszongya’ Milán vagyok, huszonnégy éves tanárforma, egy purdé, egy kutya és egy macska apja, özvegy – sorolja szórakozott komolysággal. Hajlamos mókázni, néha akkor is mikor nem kéne, de legtöbbször megtalálja az idejét és a helyét annak, hogy mikor vegye viccesre a figurát. – Na és rólad mit kell tudni, kedves Laura?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Néha, mikor Flóriért jön és egy kicsivel hamarabb sikerül elszabadulnia, mint egyébként, akkor szeret végig sétálni az előkészítő folyosóján. Egyrészről, csomó diákot tanított tavaly, a gyakorlata során, és jó ilyenkor találkozni az ismerős arcokkal, akik rendszerint büszkélkednek szeretett ex-tanáruknak azzal, hogy mi mindenben jeleskednek, ügyeskednek mostanában. Szerették a gyerekek, ehhez kétség sem fér, és ő is kifejezetten szerette így hát érthető, hogy szívesen jár vissza közéjük, még ha nem is kimondottan bennük találta meg a hivatását.
Másrészről itt mindig olyan kellemes a hangulat, és erről nem csak a gyerekek gondolkodnak, hanem a régi kollégák is. A legtöbbjükkel nagyon jó kapcsolatot ápol a mai napig. Van, akikkel együtt dolgozik a tanodában is, másokkal a játszótéren szokott összefutni, míg vannak, akikkel csak úgy az utcán, vagy kávézás közben sodorja össze az élet. Egy valami közös, mindig nagyon jókat beszélgetnek az ilyen találkozások alkalmával.
Most is épp a folyosókon halad végig, a tanáriból próbál meg az udvarra eljutni, mikor nagy zsibongásra lesz figyelmes. Ez önmagában nem lenne feltűnő, de megtanulta észrevenni a különbséget az átlagos ordítozás és a baj között. Megszaporázza hát lépteit, bekanyarodik a folyosón, és már látja is, amint egy kislány és néhány fiúcska próbálta meg erőszakkal elrendezni vitás ügyét, problémáját.
- Hát itt meg mi folyik? – dörren rájuk, szemrevételezve az erőviszonyokat. Azt hamar észleli, hogy a kis vörös van egyedül a világ ellen, és hogy valószínűleg ő a sértett fél is ebben az ügyben, így hát mellette áll meg. Ez elég hatásosnak bizonyul, hogy a fiúk odébb kotródjanak, ő pedig leguggol a kislányhoz. – Mi a baj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Alig érti, hogy mit akar a kislány. Sok mindent hallott már, sok mindenre rááll a füle, de a kis vörös valami olyan módon formálja a szavakat, hogy rendesen küzd, hogy kihámozza a pontos történetet. Igazából cselekedni sem nagyon van ideje, mert Gertie előbb indul meg, minthogy megérthetné a problémát valóban, így hát nincs más választása, mint utána eredni az osztály belseje felé. Nem tetszik neki ez a helyzet, hogy ennyien vannak szegény kislány ellen, aki ráadásul tényleg csak egy kislány. Ilyenkor annyira tudja utálni a gyerekeket, amiért ilyenek egymással, de aztán rájön, hogy valójában a hozzá hasonló szülők felelnek ezért, hogy ezt teszik egymással az iskolában. Ő mondjuk nagyon odafigyel arra, hogy mit lát tőle Flóri, és hogy milyen gondolatokat nevel belé, de tudja, hogy sokan csak dísznek tartják otthon a gyereket, mint egy társadalmi elvárást kipipálva, aztán hagyják, hogy csak nőjön, mint a dudva.
- Hallottátok a hölgyet, ide az üveget. – Most, hogy ténylegesen látja is a problémát, cselekedni is tud. Előveszi legszigorúbb nézését és legszigorúbb, leghatározottabb hangját, ami úgy tűnik, végre elég, hogy megtörjenek a fiúk is. Egy felnőttnek azért mégsem mernek nemet mondani, tudják, hogy vele nem szemtelenkedhetnek, és tudják, hogyha ő hívja az osztályfőnököt akkor abból baj lesz. Az üveg hát Milánhoz kerül, aki előbb odébb terelgeti Gertiet, és csak utána adja vissza neki. – Tessék, most már a tiéd. Mentsd meg. – Elvégre eddig is ezt szerette volna, nem? Hát most itt a lehetőség rá. Addig is legalább benézhet a tanáriba, és számon kérheti a kedves kollégákat, hogy miért nem figyelnek a porontyokra. Na jó, ez nyilván nem fog megtörténni, addig legalábbis nem, amíg nem látja, hogy mind Gertie, mind az üvegben fickándozó kis lény is biztonságba kerültek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hogy mit keres itt, még maga sem érti igazán. Mármint oké, megkapta a levelet, benne az időponttal és a helyszínnel. Szerelmeslevélnek túl rideg volt, fenyegető vagy zsaroló levélnek túl melegszívű. Eredetileg el sem akart jönni, de végül úgy döntött, hogyha Flórira a hétvégén úgyis a nagyszülők vigyáznak, akkor miért ne elégíthetné ki kíváncsiságát azzal, hogy elsétál a megbeszélt helyszínre, és megnézi, ki és mit akarhat tőle.
Nem viszi túlzásba az öltözködést, a megszokott ing-vászonnadrág kombinációt spékelte meg egy sállal és egy vékony szövetkabáttal, mert estefelé az idő már igencsak kezdett csípőssé fordulni, még neki is, aki állítása szerint sosem szokott fázni. Sosem szokott megfázni, alapvetően sem az a betegeskedő alkat, szerencsére az immunrendszere erős akár az acél. A családjában jó a genetika, egyedül  a hízásra való hajlam és az ezzel együtt kialakulható betegségek keseríthetnék meg mindennapjait, de mivel igyekszik elkerülni, hogy úgy végezze, mint a drága jó nagyapja, ezért esetében ilyenekről szó sem eshet.
Gyalog vág neki az útnak, ez szinte nem is távolság neki. Nagyon szeret sétálni, ha teheti igazából mindenhová kétlábon közlekedik, mert egyetlen járművet sem tart  annyira kényelmesnek és megbízhatónak, mint saját magát. Ez kicsit egoistán hangozhat, de akkor is. Különben is, így legalább alaposan szemügyre tudja venni mind a tájat, mind az embereket. Még mindig rácsodálkozik Bogolyfalva apró szépségeire, még mindig talál valami újat, amiben gyönyörködhet egy kicsit.
Mikor a tópartra ér, szemmel láthatólag egyedül van. Sehol senki. A nap lassan lebukik a horizont alá, ő pedig alaposabban körülnéz, hátha talál valamit, vagy valakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Áll ott a parton és nézi a tó vizében visszatükröződő napsugarakat. Szereti a naplementét, a szépségen kívül nincs különösebb oka rá. Emlékeztethetné az elmúlásra, a végre, a sötét éjszaka közeledtére, de ehelyett inkább a szépséget, a gyönyört igyekszik megtalálni. Mint mindenben. Szerencséje van, hogy ilyen a természete, hogy a keserűség helyett mindig azokat keresi, amik megédesítik a mindennapjait. Túl fiatalon kellett túl sok fájdalmat elviselnie, voltak is rosszabb időszakai, de most szerencsére rendben van.
Messziről kiszúrja a hölgyet, sejti, hogy ő lehet a feladó. Legalábbis olyan céltudatosan közeledik felé, hogy az lenne a furcsa, ha nem őt keresné. Meleg mosollyal üdvözli, barna pillantását kíváncsian vezeti végig rajta, és elégedetten állapítja meg, hogy dühöngő őrült helyett az egyik kedves kolleganője az. Az mondjuk nem érti, miért így kell intézni a találkozót, mikor egyszerűen a tanáriban is megszólíthatta volna. - Ugyan, nem vártam sokat. - Mert valóban, és ha mégis, az sem probléma. Ráér, most nem siet.
A kérdésre összevonja szemöldökét, érzi, hogy valamiféle zavar támadt itt. - Én azt hittem hogy tulajdonképpen ön hívott ma ide - húzza elő zsebéből saját levelét. Ha Frida engedi, kicseréli a két papírt, hogy mindketten szemrevételezhessék egymás igazságát. Rá kell jönniük, hogy mi folyik itt, mert kezd kicsit ijesztő lenni a történet.