Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Valahogy nehezen képes felfogni, hogy a zárt ajtók feltárulnak előtte, hogyha belépne a tanárba már nem kell kopognia. Elvégre ezért van, hogy ott töltse az idejét az órái közt, hogy biztosítson egy nyugodt helyet ha javítani szeretne, vagy felkészülni a következő órájára. Egészen szereti azt a termet, valahogy olyan otthonosan érzi magát itt a többiekkel.
A harmadik kávéját iszogatva ül asztalánál, átnézi a jegyzeteit. Ötödikesekkel lesz órája, össze kell kapnia magát, hogy képes legyen egész végig fenntartani a figyelmüket. Velük már nem olyan egyszerű, mint mondjuk az elsősökkel, akik még rácsodálkoznak a jóslás tudományára. De szereti a kihívásokat, a nehezebb eseteket, mert olyankor igazán úgy érzi, hogy van értelme annak amit csinál, ha meggyőzi őket arról, hogy igenis van értelme ott ülni az óráin.
Sosem zárkózik egészen magába, legfeljebb akkor, mikro elmekertjével foglalkozik. Olyankor szüksége van a teljes csendre és kizárásra, de egyébként jobban szeret együtt létezni a környezetével. Ezért tűnik fel neki a lány az ablakban. Tudja, hogy kollégaként kellene rá hivatkoznia, de olyan hihetetlennek tűnik számára, hogy taníthat. Mindenesetre most jobban foglalkoztatja, hogy olyan idegesnek látszik, mintha félne valamitől.
Lassan áll fel helyéről, úgy közelíti meg, mint egy sérült állatot szokás. Lassan és jól lázhatóan, nehogy azt higgye, valami rosszat akar. Tenyere finoman simul a lány vállára, mielőtt megszólalna. – Minden rendben? – Azt még nem tudja, hogyha tud segíteni, akkor hogyan és miben. Azt viszont tudja, hogy segíteni szeretne. Bár jobban néz ki, mint ezelőtt néhány perccel, de azért még mindig nem egészen az igazi. Talán nincs baj, csak túl érzékeny mióta gyereke van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Sokakat zavar, hogy ennyire közvetlen és nyitott az emberek felé. Olyan családban nőtt fel, ahol ez mindennapos, a közvetlen érintések, a baráti és kéretlen tanácsok. Mindennapos és nem szokatlan, a többieket azonban zavarhatja.
Úgy tűnik a lány inkább csak kíváncsi, nem rémül meg és nem idegenkedik tőle. Kezdetnek jó, kezdetnek jó. Türelmesen vár, tudja milyen az, ha valakit megzavarnak a meditációjában. Ő is mindig ilyen, mikor valaki kéretlenül rángatja ki elmekertjéből. Néhány percig csak ül és néz, késlekedik a reakcióval, válasszal. Kellenek azok a percek míg elméje is visszatér a valóságba, nem csak a teste.
- Nem szükséges. Nincs miért aggódni – mondja ezt ő, a nagy tapasztalatával. Persze, a gyakorlati év alatt tanított már, de az közel sem volt ugyanolyan, mint most, mikor élesben megy majd a dolog. Más a korosztály, mások az elvárások, más a tananyag. Minden más. Beszélni meg ugye könnyebb, mint cselekedni. Talán neki is csak a szája nagy, mindenesetre próbál megnyugtató lenni.
- Valóban – mosolyodik el szórakozottan. Nem tudja mire vélni, talán nem látott még ilyen embert? Általában azért nem vált ki ilyesfajta reakciót az emberekből csak azért, mert egy hangyányival sötétebb a bőre, mint másoknak. A kérdésen sokkal jobban meghökken, valahogy ez még váratlanabbul éri, mint az előző kijelentés. – Ha szeretnéd, persze. – Bár nem tudja, mire lesz ez jó, de hagyja, tegye csak. Kárt nem okoz vele, sem testileg sem lelkileg nem sérül, hát miért ne érinthetné meg? Még akár bóknak is tekinthetné, ha nem lebegne valami furcsa atmoszféra a lány körül. Ő megérzi, ha valaki furcsa. Elvégre ő maga is az.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Most, hogy kezd végre kitavaszodni egyre sűrűsödhetnek a délutáni játszótér látogatások. Elvégre a nap már nem megy le olyan korán, így az előkészítőből vehetik is az irányt egyenesen a többi kispajtással együtt a játszóra. Milán is szereti az ilyen alkalmakat, legalább megismerkedik a többi szülővel, szemmel tudja tartani, hogy kikkel barátkozik a fia. Na nem azért, hogy lennének különösebb előítéletei vagy elvárásai, de azért aggódik Flóriért, és ha úgy látná, hogy valamelyik kis barát nem jó hatással van rá biztosan megpróbálná kiemelni a hatása alól. Tipikusa paraapu, hiszen egyszem gyermeke a kisfiú, talán joggal aggódik érte. Főleg azután, ami Fecskával történt. Azóta tudja, hogy a bajra nem lehet felkészülni.
Kézen fogva érkeznek a játékok közé, először Flóri rángatja apja kezét, hogy menjen ő is csúszdázni meg homokozni, de aztán rohan inkább a barátaival. Milán mosolyogva csóválja fejét, tipikus kép. Olyan édes, olyan megható. Mindenesetre ideje keresni egy padot, ahol közel lehet a gyerekhez. Nem akar a nyakába akaszkodni, de annyira pici még, hogy szemmel akarja tartani, tudni akarja, hogy mit csinál, hova megy és miért. A kiszemelt padon egy nő ücsörög egyedül, látásból ismerős, talán itt, talán az előkészítőben találkoztak már, mindenesetre valahonnan egészen bizonyosan emlékszik rá. Lazán zsebre dugott kézzel közelít, arcára kedves mosolyt varázsol, ne tűnjön már fenyegetőnek. – Leülhetek? – érdeklődik kedvesen. Örülne, ha igent mondana, mert innen a legjobb a rálátás, ráadásul ide süt a nap. Az árnyékban kicsit hűvösebb van, ő meg örül hogy végre nem kell nagykabátban járni.  Jobban szereti a tavaszt és a nyarat, mikor az idő szép.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Jobb híján karját tudja felajánlani, azért az már nála is túlmenne egy bizonyos lélektani határon, ha mondjuk az arcát kezdenék el felfedezni az aprócska ujjak. Feltűri ingujját így egész alkarja szabad prédává válik, amira a fehérhajú nem restell lecsapni azonnal. Eleinte csak óvatosan és finoman egy ujjal, majd hárommal csap le a kisasszony, alkarjáról egészen az ujjvégekig vándorol a puha érintés. Valahogy nem így képzelte azt, hogy megismerkedik az új kollégákkal. Sokkal inkább egy jó kávé mellett beszélgetve és nagyokat nevetve. De tudja, hogy mindenkit úgy kell megközelíteni, amilyen forma vagy stílus illik hozzá. Ha Asztridot alkarsimogatással lehet megvenni hát csak tessék, áll elébe. Valószínűleg átélt már ennél vadabb dolgokat is, csinált nagyobb hülyeségeket is, ez igazából semmi ahhoz képest. Azért nem bánja, hogy vége szakad ennek a különös szeánsznak.
- Készülök a következő órámra – mosolyog le a lányra kedvesen. Mégis mit csinálna itt? Talán diáknak néz ki? Nem, annyira azért már nem fiatal, be kell hogy lássa, eljár felette az idő és lassan vénül. Hiszen Flóri már lassan négy éves! Elképesztő, hogy szaladnak az évek, de a legszebb hogy ő mit sem bánja. – Te pedig ha jól láttam nos… meditáltál? – tippel kérdő hangsúllyal. Nem olyan biztos, bár ha magából indul ki, akkor de, szinte egészen biztos. Bár még sosem látta magát kívülről, mikor az elmekertjében ténykedik, de valahogy így tudja elképzelni a látványt. Ül, egyenletesen mélyeket lélegez és üveges tekintettel bámul a semmibe, míg gondolatai közt igyekszik megszüntetni a káoszt s a helyére rendet teremteni. Nem egyszerű feladat, tényleg elképesztő koncentrációt tud igényelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Helyet ad a lánynak ahelyett, hogy megkérdőjelezné a döntést. Nem kíváncsiskodik ő, csak csendben elfogadja a tényeket és kedvesen mosolyog. Ennyit tehet, és meg is teszi, mikor lehetősége van rá. Eleget nézték ki őt, hogy ezt megtanulja, hogyha csak ennyi empátiával és odafigyeléssel segíthet, akkor tegye meg.
- Azt hiszem a tenyérjóslásról fogok beszélni, de meglátom mihez lesz kedvem. – Nem feltétlenül a legpéldásabb tanári magatartás, de nem ragaszkodik szorosan a tanmenethez. Megpróbál logikus maradni, ha az előző órán feljött témának valami olyan, amit mondjuk abban az évben de csak később vennének akkor nem szórakozik, leadja azt simán. Mert neki is ilyen jó tanárai voltak, és arra biztatták, hogy nem kell feltétlenül mindig ragaszkodni valami olyanhoz, ami nem biztos hogy a legjobb. Elvégre a diákjai így többet és jobban tanulhatnak, ha valami olyanról hallanak, ami érdekli őket. Főleg most, hogy ezek amúgy is csak ismétlő órák leginkább így a VAV előtt.
- Ez lesz az első órád, avagy tartottál már korábban is? – Biztosan ez az első éve tanárként, mert annyira kis fiatalkának néz ki. De az első óra mindenhol váratlan és izgalmas, és igen, néha stresszel is jár. Hiába, hogy neki már nagyobb rutinja van ebben, elvégre ott volt a gyakorlata, de minden első óráján, amikor ismerkedett a csoportjaival, ő is ideges volt ám. – De biztos vagyok abban, hogy minden rendben lesz – pislog rá melegbarna pillantásával, biztató mosolyra húzva ajkait. Elvégre mi mást mondhatna, ha nem ezt? Ha nem lenne alkalmas arra, hogy tanítson, most nem állna itt mellette, ebben egészen biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kicsit kellemetlen, hogy olvasás közben zavarja meg, mert ő sem szereti, ha olyankor zavarják, mikor szeretne elmélyedni valamiben, példának okáért egy jó könyvben, de úgy tűnik, a nő nem veszi zokon, kedves mosolyából ítélve még majdnem hogy örül is neki. Legalábbis nagyon szeretné ezt hinni. Néha kicsit naiv, és rosszul ítéli meg az embereket, de amint megkapja az engedélyt leteszi fenekét a padra, épp illendő távolságra a nőtől. Nem túl messze, nem túl közel, épp olyan távol, amennyire két idegennek illendő tartania.
- Nem, itt élek már néhány éve, csak eddig túl sok dolgom volt és általában a rokonság hozta ki Flórit. – Mert állandóan tanult, vagy dolgozott, hogy eltartsa őket, és bár igyekezett tényleg nagyon sok időt tölteni a fiúcskával, azért eddig nem volt olyan egyszerű a helyzet, és főként este illetve reggel tudtak együtt lenni, mert a délelőttjei és a délutánjai foglaltak voltak. Mostanra normalizálódott a helyzet nagyjából, kötött lett a munkaideje, és elég egy állásban dolgoznia ahhoz, hogy eltartsa magukat, véget értek a hajnalig tartó magolások is. – Oláh Milán – nyújtja ki jobbját a nő felé kedves mosollyal. Ha már így betolakodott a személyes terébe, akkor legalább egy bemutatkozást illik megejtenie talán. Főleg, hogy valószínűleg a jövőben gyakran fognak itt találkozni. Milán igyekszik minden szülőt megismerni, főleg akikről tudja, hogy a gyereke jóban van Flórival. De lássuk be, lehetetlen lenne tényleg mindenkit számon tartani, főleg hogy ebbe a közösségi létbe most kezd még csak belerázódni. Előtte még az élet, még az is lehet hogy egyszer felszed majd egy szép szingli anyukát. Sosem lehet tudni. Bár egyelőre nem prioritás a nő az életében. Jól megvannak kettecskén, ha szüksége van segítségre, akkor ott van az anyja és a testvérei is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kedves nőnek látszik, ahogy mosolyog, ahogy beszél, ahogy kezet ráz vele, mind-mind ezt a benyomást erősítik Milánban. Kedveli a kellemes emberek társaságát, hiszen sokkal inkább képes ilyenkor felszabadulni, mintha valakiből szinte sugárzik a negatív energia, és épp ez rányomja a bélyegét az egész társaság hangulatára is. A férfi szereti magát ilyen Laurához hasonló, inspiráló személyiségekkel körbe venni, mert úgy hiszi, így tud csak fejlődni és haladni igazán. Nem érte még el azt a kort, hogy begyöpösödjön, mert bár apuka, de rettentően fiatal még emellé, és igyekszik is megélni a fiatalságát, amennyire tudja Flórián mellett. Persze nem egyszerű, ez tény, de azért mindig vannak lehetőségek, még akkor is, ha az ember úgy gondolja, hogy nincsenek.  
- A pirospólós, Flórián. – Első ránézésre is meg lehet mondani, koromfekete haja és félárnyalattal sötétebb bőre miatt. Ez még szerencsére az a kor, ahol senkit nem érdekel, hogy hogy néz ki, ellenben Milánnak hasznos, mert sokkal hamarabb megtalálja az ő egyetlen nem napon barnult gyermekét a sok hófehér között. Így legalább mindig szemmel tarthatja, vagy ha megy érte is hamar kiszúrja, hogy épp mivel foglalatoskodik a kisfiú. Azt már meg sem kell kérdeznie, hogy Laurához melyik gyerek tartozik, mert a kissrác olyan sebességgel lő ki feléjük, hogy félő, borulnak a paddal együtt. De nem, landol anyja lábán, szorosan átölelve azt, hogy aztán pacsira nyújtsa kezét Milánnak. A férfi természetesen örömmel adja saját jobbját, hogy a kissrác nevetve adhasson pacsit az óriásinak tűnő tenyerébe. – Szervusz Dani, én Milán vagyok – mutatkozik be ő is olyan komolysággal, mintha egy felnőttnek tenné ugyanazt.  Megtanulta már, hogy a legtöbb helyzetben sokkal célravezetőbb, hogyha úgy kezeli a kissrácokat is, mint a felnőtteket, mert ebből tanulnak a legtöbbet. Milán szerint legalábbis biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Az anyjától örökölte. – Kétségtelen, hogy Flórián szinte egy az egyben az anyja vonásait hordozza. Szép is lenne, ha Milánra ütne, hiszen biológiai értelemben semmi köze nem volt hozzá, és most sincs. Nem tervezi megmondani, legalábbis addig nem, míg az igazi apuka a képbe nem kerül. Bár nem tart tőle, hogy ez egyhamar, vagy egyáltalán bármikor bekövetkezik, mert ha jól vette ki Fecska szavaiból azon a viharos éjszakán nem épp a legszentebb emberrel sikerült kikezdeni. Sosem tudott jól választani, még mellette sem döntött jól. Apró, ám annál fájdalmasabb sóhaj hagyja el ajkait, de nem marad sokáig ebben a kissé letargikus állapotban, hiszen berobban a képbe Laura kisfia, aki egyszerűen tündéri, és Milán kedvét is egyből visszahozza. Abszolút vevő Dani minden mozzanatára, pacsizik és köszön, ahogy azt kell. Amilyen gyorsan jött a kis szélvész olyan gyorsan távozik is, szinte kettőt pislognak és már eltűnik. – Megnyugtató, hogy nem csak az enyém ilyen kis dilis – nevet halkan a vállvonást látva. Vannak napok mikor Flóri is ilyen kis izgága, aztán olyankor alig lehet vele bírni. Ilyenkor kész rémálom, de amúgy meg ő élteti, és nem tudná nélküle elképzelni az életét.
Laura kérdéseire szélesen elvigyorodik, majd játékosan megigazgatja ingje gallérját, kihúzza magát és nagy levegőt vesz, mintha csak állásinterjún kellene megválaszolnia a kérdéseket, vagy valami hasonló nagyon komoly helyzetben. – Hát aszongya’ Milán vagyok, huszonnégy éves tanárforma, egy purdé, egy kutya és egy macska apja, özvegy – sorolja szórakozott komolysággal. Hajlamos mókázni, néha akkor is mikor nem kéne, de legtöbbször megtalálja az idejét és a helyét annak, hogy mikor vegye viccesre a figurát. – Na és rólad mit kell tudni, kedves Laura?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Elképesztő sebességgel akadt jelentkező a tanársegédi posztra. Meg sem fordult a fejében, hogy valaki pont jóslástanból szeretne majd tanársegéddé lenni, az meg aztán végképp eszébe sem jutott, hogy egy olyan mestertanonc fog jelentkezni, akinek az újságírás a fő iránya. De olyan elszántnak és lelkesnek tűnt a lány, hogy nem próbálta meg meggyőzni, hogy nem kell ez neki. Elvégre a segítségre erősen szüksége van, így nem válogatott igazán, örült, hogy valaki elvállalja.
Most itt ülnek Milán asztala felett, előttük négy stóc papír, különböző rosszabbnál rosszabb feladatmegoldásokkal. Flórit lepasszolta a húgának, mert Tina mindig örül, ha a két kis unokatestvér együtt tölthet egy kis időt. Legalább a kis Dzsenna biztosan jó kapcsolatot ápol majd Flórival.
- Hát figyelj. Tekintve, hogy ezek álmok, akár a leghajmeresztőbb is lehet igaz. Ha normálisan megírta, van értelmezés is, akkor felfelé pontozd, ha látszik rajta, hogy lemásolta valakijét, vagy cseppet sem érdekelte, akkor pontozd le. - Nem létezik jó taktika. Ebben a tárgyban nehezen lehet számon kérni bizonyos tudást, mert a jóslástan erősen gyakorlat központú. Épp ezért lehet, hogy célszerűbb lenne, ha az órákon mérné fel, hogy mennyire szorgalmasak a diákjai, de ha nem adna ki írásbeli feladatokat, akkor egészen biztosan mindenki ellustulna, és még annyira sem figyelnének rá, mint amennyire most megteszik.
- Azt megköszönöm. Amondó vagyok, hogy tartsunk egy kis szünetet - mosolyog a lányra a papírok felett. Elvégre legalább másfél órája ülnek itt, és mást sem csinálnak, csak idétlenebbnél idétlenebb válaszokat próbálnak meg értékelni. Kevesen vannak azok, akik komolyan veszik a tárgyat. Túl kevesen, sajnos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Néha, mikor Flóriért jön és egy kicsivel hamarabb sikerül elszabadulnia, mint egyébként, akkor szeret végig sétálni az előkészítő folyosóján. Egyrészről, csomó diákot tanított tavaly, a gyakorlata során, és jó ilyenkor találkozni az ismerős arcokkal, akik rendszerint büszkélkednek szeretett ex-tanáruknak azzal, hogy mi mindenben jeleskednek, ügyeskednek mostanában. Szerették a gyerekek, ehhez kétség sem fér, és ő is kifejezetten szerette így hát érthető, hogy szívesen jár vissza közéjük, még ha nem is kimondottan bennük találta meg a hivatását.
Másrészről itt mindig olyan kellemes a hangulat, és erről nem csak a gyerekek gondolkodnak, hanem a régi kollégák is. A legtöbbjükkel nagyon jó kapcsolatot ápol a mai napig. Van, akikkel együtt dolgozik a tanodában is, másokkal a játszótéren szokott összefutni, míg vannak, akikkel csak úgy az utcán, vagy kávézás közben sodorja össze az élet. Egy valami közös, mindig nagyon jókat beszélgetnek az ilyen találkozások alkalmával.
Most is épp a folyosókon halad végig, a tanáriból próbál meg az udvarra eljutni, mikor nagy zsibongásra lesz figyelmes. Ez önmagában nem lenne feltűnő, de megtanulta észrevenni a különbséget az átlagos ordítozás és a baj között. Megszaporázza hát lépteit, bekanyarodik a folyosón, és már látja is, amint egy kislány és néhány fiúcska próbálta meg erőszakkal elrendezni vitás ügyét, problémáját.
- Hát itt meg mi folyik? – dörren rájuk, szemrevételezve az erőviszonyokat. Azt hamar észleli, hogy a kis vörös van egyedül a világ ellen, és hogy valószínűleg ő a sértett fél is ebben az ügyben, így hát mellette áll meg. Ez elég hatásosnak bizonyul, hogy a fiúk odébb kotródjanak, ő pedig leguggol a kislányhoz. – Mi a baj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Alig érti, hogy mit akar a kislány. Sok mindent hallott már, sok mindenre rááll a füle, de a kis vörös valami olyan módon formálja a szavakat, hogy rendesen küzd, hogy kihámozza a pontos történetet. Igazából cselekedni sem nagyon van ideje, mert Gertie előbb indul meg, minthogy megérthetné a problémát valóban, így hát nincs más választása, mint utána eredni az osztály belseje felé. Nem tetszik neki ez a helyzet, hogy ennyien vannak szegény kislány ellen, aki ráadásul tényleg csak egy kislány. Ilyenkor annyira tudja utálni a gyerekeket, amiért ilyenek egymással, de aztán rájön, hogy valójában a hozzá hasonló szülők felelnek ezért, hogy ezt teszik egymással az iskolában. Ő mondjuk nagyon odafigyel arra, hogy mit lát tőle Flóri, és hogy milyen gondolatokat nevel belé, de tudja, hogy sokan csak dísznek tartják otthon a gyereket, mint egy társadalmi elvárást kipipálva, aztán hagyják, hogy csak nőjön, mint a dudva.
- Hallottátok a hölgyet, ide az üveget. – Most, hogy ténylegesen látja is a problémát, cselekedni is tud. Előveszi legszigorúbb nézését és legszigorúbb, leghatározottabb hangját, ami úgy tűnik, végre elég, hogy megtörjenek a fiúk is. Egy felnőttnek azért mégsem mernek nemet mondani, tudják, hogy vele nem szemtelenkedhetnek, és tudják, hogyha ő hívja az osztályfőnököt akkor abból baj lesz. Az üveg hát Milánhoz kerül, aki előbb odébb terelgeti Gertiet, és csak utána adja vissza neki. – Tessék, most már a tiéd. Mentsd meg. – Elvégre eddig is ezt szerette volna, nem? Hát most itt a lehetőség rá. Addig is legalább benézhet a tanáriba, és számon kérheti a kedves kollégákat, hogy miért nem figyelnek a porontyokra. Na jó, ez nyilván nem fog megtörténni, addig legalábbis nem, amíg nem látja, hogy mind Gertie, mind az üvegben fickándozó kis lény is biztonságba kerültek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hogy mit keres itt, még maga sem érti igazán. Mármint oké, megkapta a levelet, benne az időponttal és a helyszínnel. Szerelmeslevélnek túl rideg volt, fenyegető vagy zsaroló levélnek túl melegszívű. Eredetileg el sem akart jönni, de végül úgy döntött, hogyha Flórira a hétvégén úgyis a nagyszülők vigyáznak, akkor miért ne elégíthetné ki kíváncsiságát azzal, hogy elsétál a megbeszélt helyszínre, és megnézi, ki és mit akarhat tőle.
Nem viszi túlzásba az öltözködést, a megszokott ing-vászonnadrág kombinációt spékelte meg egy sállal és egy vékony szövetkabáttal, mert estefelé az idő már igencsak kezdett csípőssé fordulni, még neki is, aki állítása szerint sosem szokott fázni. Sosem szokott megfázni, alapvetően sem az a betegeskedő alkat, szerencsére az immunrendszere erős akár az acél. A családjában jó a genetika, egyedül  a hízásra való hajlam és az ezzel együtt kialakulható betegségek keseríthetnék meg mindennapjait, de mivel igyekszik elkerülni, hogy úgy végezze, mint a drága jó nagyapja, ezért esetében ilyenekről szó sem eshet.
Gyalog vág neki az útnak, ez szinte nem is távolság neki. Nagyon szeret sétálni, ha teheti igazából mindenhová kétlábon közlekedik, mert egyetlen járművet sem tart  annyira kényelmesnek és megbízhatónak, mint saját magát. Ez kicsit egoistán hangozhat, de akkor is. Különben is, így legalább alaposan szemügyre tudja venni mind a tájat, mind az embereket. Még mindig rácsodálkozik Bogolyfalva apró szépségeire, még mindig talál valami újat, amiben gyönyörködhet egy kicsit.
Mikor a tópartra ér, szemmel láthatólag egyedül van. Sehol senki. A nap lassan lebukik a horizont alá, ő pedig alaposabban körülnéz, hátha talál valamit, vagy valakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A napi negyedik kávéját issza, ami tekintettel arra, hogy még csak délután kettő van nem valami jó arány. De ma már legalább nincs több órája, kis öröm is öröm ugye, mint tudjuk. A harmadéves csoportja totálisan kicsinálta. Egyszerűen olyanok voltak ma, mintha megbolondultak volna. Szinte biztos, hogy valamiféle front van, vagy ilyesmi, mert nem csak ők voltak bolondok, hanem amúgy mindenki más is, csak mindenki más nem volt képes megütni azt a mércét, amit ők felállítottak. Szóval most szüksége lenne úgy három szabadnapra, ehelyett az ablakban áll, és a kávéját kortyolgatja. Van egy csomó javítanivalója, amit szeretne letudni még azelőtt, hogy elmegy Flóriért. Legalább a tanári csendes, így, hogy a legtöbb kollegának órája van, vagy már hazament. Erre van szüksége, kávé, csend és nyugalom, a javítanivalók pedig majd kellemesen elterelik a figyelmét is arról, hogy mennyire ideges volt eddig. Bár már ez a kis koffein is segít, érzi, ahogy az agyát elborító vörös köd lassan felszáll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Áll ott a parton és nézi a tó vizében visszatükröződő napsugarakat. Szereti a naplementét, a szépségen kívül nincs különösebb oka rá. Emlékeztethetné az elmúlásra, a végre, a sötét éjszaka közeledtére, de ehelyett inkább a szépséget, a gyönyört igyekszik megtalálni. Mint mindenben. Szerencséje van, hogy ilyen a természete, hogy a keserűség helyett mindig azokat keresi, amik megédesítik a mindennapjait. Túl fiatalon kellett túl sok fájdalmat elviselnie, voltak is rosszabb időszakai, de most szerencsére rendben van.
Messziről kiszúrja a hölgyet, sejti, hogy ő lehet a feladó. Legalábbis olyan céltudatosan közeledik felé, hogy az lenne a furcsa, ha nem őt keresné. Meleg mosollyal üdvözli, barna pillantását kíváncsian vezeti végig rajta, és elégedetten állapítja meg, hogy dühöngő őrült helyett az egyik kedves kolleganője az. Az mondjuk nem érti, miért így kell intézni a találkozót, mikor egyszerűen a tanáriban is megszólíthatta volna. - Ugyan, nem vártam sokat. - Mert valóban, és ha mégis, az sem probléma. Ráér, most nem siet.
A kérdésre összevonja szemöldökét, érzi, hogy valamiféle zavar támadt itt. - Én azt hittem hogy tulajdonképpen ön hívott ma ide - húzza elő zsebéből saját levelét. Ha Frida engedi, kicseréli a két papírt, hogy mindketten szemrevételezhessék egymás igazságát. Rá kell jönniük, hogy mi folyik itt, mert kezd kicsit ijesztő lenni a történet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mélyeket lélegzik, mint mikor készül lemenni alfába. Szereti, hogy ennyire tudatosan képes kontrollálni a testét és az elméjét is, és szívesen emlékszik vissza azokra az elképesztően küzdelmes diákévekre is, amikor napi több órát töltött gyakorlással. Legalább hozzászokott a koffeinfüggőséghez és a kialvatlansághoz, ami akkor tetőzött, mikor a gyereke kisebb volt. Most már legalább emberi időben kel és fekszik.
Kicsit a frász jön rá, mikor tökéletes bambultságából visszarántja a földre a kollega hangja, de az arcán rezdülő izmokon kívül nem árulkodik semmi ijedtségéről. – A húzós nem elég találó. – Brutális, katasztrofális, már-már angsti. – És valóban, nincs az a kávé, ami ezen javítani tud. – Igen, aludni kéne ahelyett, hogy dönti magába a koffeint, de hát egyrészről nincs neki ideje ilyen luxusokra, másrészről szereti az ízét. Már többször elhatározta, hogy időszerű lenne legalább a mennyiséget csökkenteni, ha nem is tud leszokni, de aztán mindig közbejött valami olyasmi, mint ez a nap is, amikor nem tudja megállni és csak lecsúszik az a negyedik is.
- Oláh Milán, a mindenféle jósok és látók koordinátora. Legalábbis próbálom őket kordában tartani. – Több, de inkább kevesebb sikerrel. Néha elgondolkozik azon, hogy mi a fenét keres a tanári pályán.