Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amióta összebalhéztunk Ádámmal sokkal nehezebben vettem rá magam, hogy kimozduljak. Majdnem annyi időt töltöttem a szobám rejtekébe bújva, mint a szünetek után. Egyedül, ahol senki nem bánthat. Egyedül dolgozni jártam el ugyanúgy, mert Benedeket nem akartam átbaszni. Meg amúgy is. Kellett a mindenkori adagom. Csak arra nem számítottam, hogy az egyik ilyen estén milyen felfedezést teszek. Esküszöm az a liba hülyébb, mint ahogy gondoltam.
Akárkit kérdeztem merre találom Ádámot, mind valami titkos buliról beszélt. Jah, el tudom képzelni mennyire rejtélyes, ha mindenki tud róla. Szánalmas.
Magamra kaptam egy elviselhető ruhát, mert azért nem a látványommal akartam lelombozni az összes bulizót, viszont a téma nem várhatott tovább. Ahogy sétáltam lefele, távolról már hallottam is felcsendülni kurva hamisan a születésnapi dalt, szóval biztos lehettem benne, hogy jó helyen járok. Bevetettem magam az emberek közé, és csak azt az ismerős arcot kerestem, aki már minimum egy hete került, de lehet több. Közben elhaladtam az italos pult mellett - ahol többek között ott állt maga a születésnapos is, így neki odaböktem egy boldog szülinapot is -, és felhúztam valami erőset. Fogalmam se volt róla, hogy mi az, mert rohadtul nem magyarul volt, de a hatás a lényeg. És mikor a másodikat emeltem ajkaimhoz, végre megpillantottam Ádámot.
- Ádám! - kiabáltam oda neki, és igyekeztem minél gyorsabban átvágni a kisebb tömegen, ami az asztal körül gyűlt fel. - Beszélnünk kell. Kérlek, valami fontosat kell mondanom - jelentettem ki. Igen, tudtam, hogy haragszik. És nem csodáltam. Én is haragudtam magamra. De inkább ez, minthogy... abba belegondolni se akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem voltam benne száz százalékig biztos, hogy mit fogok mondani. Egyedül azt sejtettem, hogy ez után Ádám majd még annyira sem akar majd velem beszélni. Én leszek a rossz hír hozója, de az isten szerelmére, muszáj. Inkább most, mielőtt még ugyanaz lesz, mint Sophie-val. Azonban ahogy megpillantottam az italospultnál, a gyomrom egy hatalmas gombócba sűrűsödött össze. Talán láthatta is rajtam, hogy miután neve elhagyta ajkaimat, megszeppentem. De az élből való elutasítás új tüzet szított fel bennem.
- Most nem arról van szó. Igen, barom voltam, amiért lesmároltalak. Nagyon sajnálom, mert én nem tudtam, hogy te... - összeszorítottam a számat. A picsába. Már megint elterelődött a téma. Hiába nem akartam most erről beszélni, egyszerűen elkerülhetetlen volt. Mondhatni a barátságunk tört ezzel a dologgal felébe.
- Azt akarom elmondani, ha végre idefigyelnél rám... - emeltem meg a hangomat, ahogy egyre inkább ment fel bennem a pumpa. Ennyit arról, hogy hűvösen kezelem a helyzetet. - ... hogy múltkor dolgoztam lent a pubban, és láttam ott Borit. Valaki m... - böktem volna ki a lényeget, amikor maga az ártatlanság mintaképe jelent meg Ádám mellett.
- Szia Leila! Nem is tudtam, hogy te is jössz - csiripelte, miközben belekarolt Ádámba. Nekem meg elpukkant az agyam. Abban a percben.
- Én meg azt nem tudtam, hogy ti ketten nyitott kapcsolatba vagytok. Komolyan olyan hülye vagy, hogy pont a pubba szeded fel a csávókat, amelyikben én dolgozom? - kérdeztem karba fonva a kezem, mert csak így tudtam megállni, hogy ne kapjak szinte azonnal a hajába. Lehet, hogy én se voltam jobb, mint ő, de legalább egyik csávónak se hazudtam azt, hogy csak ő létezik számomra. Kurva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Rosszul éreztem magam, hogy én leszek a rossz hír hozója. Utáltam ezt a szerepet, habár tudtam, hogy valakinek meg kell tennie. Alapjáraton se beszéltünk már Ádámmal úgy, mint előtte, szóval rontani nem tudtam a szituáción. A kurva életbe de nehéz volt mégis.
A pofán leszakadt. A képembe hazudik. Az ártatlan kis bárányka olyan gyorsan idomult a helyzethez, hogy elhinni se tudtam, hogy most került ilyen szituba először. Hitetlenkedve nevettem fel egy csepp öröm nélkül.
- Még hogy nem tudod, te rohadt kis szuka - fröcsögtem a szavakat, és közelebb lépve a lányhoz ragadtam meg a vállait, és löktem meg. Egyszer kicsit, mire karja legördült Ádámról, majd még egyszer jobban, hogy elesett, és a Földön kötött ki. Talán rá is ugrottam volna, ha Ádám hangja nem ránt ki. Pedig itt volt az ideje, hogy végre megkapja a magáét.
- Csak veled jár mi? Te elhiszed ezt a baromságot? A két szememmel láttam, ne legyél már ennyire naiv! - pördültem barátom felé, magamból kikelve. - Elvette az eszedet ez a hülye liba, elég volt, hogy szétvetette neked a lábait, és már el is hiszed minden szavát - pörgött a nyelvem tovább, mintha nem lenne már semmi gát, ami bennem maradt. Nem is volt. Felcseszett a helyzet. Bori. Ádám. Talán le se kellett volna mennem a szülinapra. Talán hagynom kellett volna szenvedni. - Esküszöm Ádám, hogy nem hazudok. Most nem - jelentettem ki, mert nem lett volna igaz, hogy sose tettem. De nem lehetett olyan együgyű, hogy elhiggye, hogy az a sok szar a moziteremben igaz volt.
Pillantásom szikrákat lőtt ki, és a lányra kaptam őket. - Ha jót akarsz magadnak, elmondod most az igazat - fenyegettem. Nem érdekelt már, hogy kedvesen kellett volna, az sose volt igazán az asztalom. A durvaság azonban mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Még egy utolsó fuvallat beférkőzött lenge szövetkabátom alá, mielőtt beléptem volna a kirendeltségre. Sose jártam még itt, és reménykedtem benne, hogy a büdös életbe nem kell betennem ide a lábam, de ha már muszáj volt, igyekeztem a legtöbbet kihozni belőle. Határozott léptekkel közelítettem meg a félkör alakú várakozóban az egyik ügyintéző férfit, és egy édeskés mosollyal, ártatlanul néztem rá.
- Üdvözlöm nyomozó, Vattai Júliáért jöttem. Tegnap este hozták be egy félreértés miatt - rebegtem, és kicsit közelebb hajoltam hozzá az asztalnál. - Tudja... nagyon aggódtam érte, amikor nem jött haza, be is telefonáltam. Azt mondták mostanra kiengedik. Meg tudná nézni nekem? Kérem - esengtem. Úgy fojt belőlem a hazugság, mint a Trevi-kútból a víz, mégis láttam a jelvényesen, hogy egy pillanat alatt bevette amit mondtam. Naná, azért dolgozik az alsó emeleten, mert nem az eszéért tartják.
- Egy pillanat és utána nézek, ne menjen el - mosolygott vissza megszeppent kisfiú módjára, és már ment is felderíteni az ügyet.
- Köszönöm, nagyon hálás vagyok érte - biztosítottam, és ahogy elfordult, elkezdtem kigombolni a kabátom. Rövid egybe ruhám végigkövette testem alakját, kiemelve minden potenciált bennem. Egy huncut mosoly mellett körbeforogtam, kinézve azokat, akiknek megragadtam a tekintetét. Vagyis nem én, hanem a testem. A vérem már csak attól felpezsdült, hogy láttam rajtuk mennyire akarnak. Lehet ki kéne próbálnom milyen egy tisztviselőt ágyba csábítani. Neki talán ingyen is vállalnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem voltam a kirendeltségen tíz kibaszott perce, de egy csapat férfi már körbe is állt. Félig felültem az egyik tisztviselő asztalára, és édesen nevettem a gügye vicceiken. Boostoljuk csak azt az egót, attól jobban áll majd később a kiskatona. Egyiknek megérintettem a karját, megjegyeztem milyen erős, a többi meg azonnal vetekedni kezdett a figyelemért. Kiszámíthatóak, és roppant szórakoztatóak. Hirtelen már nem is úgy éreztem magam, mintha aurorok között lennék, hanem a pubban. Csak az őrülten hangos zene hiányzott csak, meg egy kis alkohol.
Az ajtó, ahol a tisztviselő eltűnt nemrég, csakhamar újra kinyílt. Nem volt hangos, még csak feltűnő sem, mégis azonnal félretoltam két férfit az útból. Ők csak a mókát jelentették, Júlia meg lassan de magabiztosan valami többet. Ezt pedig éreztem az öleléséből is. Meglepett? Naná. Gyengéd érintések nagyon ritkán érnek, és talán zavarba jöttem volna tőle, ha nem szegeződött volna ránk négy férfi tekintete. Szerepemből csupán egy pillanatra kiesve öleltem vissza a lányt, és megsimítottam kócos haját.
- Már megyünk is - ígértem meg, és kibújva a karjai közül rámosolyogtam. Már nincs gond, itt vagyok. - Ne haragudjatok fiúk - álltam fel, és megsimítva Júlia kezét kulcsoltam össze ujjainkat. - Majd keressetek, ha unatkoztok - kacsintottam vissza, és már majdnem az ajtónál voltunk, mikor az ügyintéző elénk lépett.
- Bocsánat, még ezt a papírt alá kell írnia. Csupán formaiság, hogy felelősséget vállal Júliáért - tartott elém egy tollat.
- Hát persze - engedtem el a szőkét, és hezitálás nélkül firkantottam rá a papírra a nevem. - Végeztünk? - vontam fel a szemöldököm, mire csak egy bólintást kaptam válasznak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Láttam a megtörtséget Júlián, de nem akartam foglalkozni vele. Nem azért, mert nem érdekelt, hanem mert szimplán nem tett neki jót. Ha ilyen állapotban az orrom alá dörgölnék, hogy szarul nézek ki, valószínűleg inkább visszavonulnék a poros zárkába. Vagyis, nem tudom poros-e. Annak képzelem. Lepukkantnak, mint azokban a szörnyű filmekben, amiket Ádám szokott mutatni. Bár azok többnyire a vadnyugaton játszódnak valamikor kétszáz évvel ezelőtt. De ha őszinte akarok lenni, a magyar valóság se sokkal fényesebb.
Kitártam magunk előtt az ajtót. - Ugyan, erre vannak a barátok. Meg különben is, mindig ki akartam próbálni milyen lehet a szex egy aurorral. Mit gondolsz, erőszakosak? Lehet akkor vezetik le a sok munkahelyi frusztrációt - csacsogtam, és egy huncut mosolyra húzódott a szám. Visszapillantottam a vállam felett az épületre. Azon gondolkodtam mennyire lehetett szar bent tölteni az éjszakát.
- Héj Júlia, túlélted. Bevittek, de nem sikerült bevarrniuk. Mosolyogj egy kicsit - próbálkoztam. - Bár őszintén nem értem hogy bukhattál le. Mond, hogy nem szex közben razziáztak ezek a köcsögök - fintorogtam. Elég undorító dolog, de megesik. És akkor így jusson el az ember lánya a csúcsra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Elméláztam azon, amit mondott, majd beleegyezőn bólogattam. Tényleg úgy tűnt, hogy nincs semmi önbizalmuk a srácoknak, akik a kirendeltségen voltam. Alapjáraton az alacsony rangra fogtam volna, de Júlia valószínűleg valami nagyobb fejessel találkozott. Szóval ha ő mondja, én aztán kibaszottul elfogadom.
- Mi az, hogy nem értem? - torpantam meg egy pillanatra, de mintha mi sem történt volna folytattam az utamat. - Mi a szar nem érthető ebből? - kérdeztem. Én is fogyasztó voltam. Tudtommal nem ugyanazt a fost toltam, mint Júlia, de ezek egyre mennek. Ha pedig van valami extra cucc az övében, akkor lehet nem lenne rossz, ha szólna. Már csak azért is, mert nem látom, hogy annyian tolongnának megnézni, hogy jól van e.
- Ha te mondod - hagytam rá egy szarkasztikus röhögés mellett. Én nem lennék rá képes. Néha felkelni se tudnék a kibaszott ágyamból. Az a mentsváram. És ha ez azt jelenti, hogy legközelebb én végzem a rácsok mögött, legyen.
Akaratlanul, és elnevettem magam. - Édes istenem, ezek a rohadt aurorok nem tudják mi az a privát szféra - köhögtem, aztán kabátzsebembe nyúlva előhúztam egy doboz cigit. - Na szedd össze magad. Vegyél egyet - nyújtottam felé a dobozt, amikor láttam a botladozását. Ilyen szoktam lenni, amikor haza kell mennem. A pánik egyszerűen elborítja az agyamat, és nem hagy élni.
- Ki akarod bökni miért akkora nagy dolog, hogy elkaptak, vagy ejtsem a témát? - mértem fel az állapotát. Franc tudja. A normális emberek szeretnek beszélni, én nem. Ha Júlia tényleg hasonlít rám, ő se fog. A lehetőséget azért megadtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A mondatára csak tovább fantáziálok az aurorokkal. Volt nem egy helyes köztük. Kicsit idősebbek, de még éppen a határon mozognak. És erősek, hohó, azok az izmos testek azt is kibírnák, hogy a kámaszútra összes pozícióját végigcsináljuk egymás után. A kérdés már csak az, hány kört bírnának odalent. Talán abban is jobb a teljesítményük, mint az átlagos férfiaknak.
Megzörgetem kezemben a felnyitott dobozt, miközben felteszem az ötmillió forintos kérdésem. Ahogy megtorpan, én is megteszem, bár ez nem akadályoz meg abban, hogy egy szálat a szám szélébe biggyesszek. Zsebemben keresek a gyújtóm után, mikor meghallom a választ. Ajkam o alakúra formálódik, és majdnem ki is esik onnan a szál.
- Ne bassz fel! - jön ki a számon az egyik legnőiesebb megnyilvánulásom. - Hogy a picsába? - képedtem el teljesen, és körbenéztem az utcán. Este révén már egészen kihalt volt de azért nem kellett volna a sok káromkodással felhívnom magunkra a figyelmet.
- Várj. Előbb érjünk be az erdőbe, aztán folytatjuk - emeltem fel a mutatóujjamat csitítóan, és újra megindultam. Már csak az kéne, hogy újra ránk szálljanak az aurorok. Mármint nem abban az értelemben, ahogy azt a fejemben elképzeltem, hanem amúgy.
Közben meggyújtottam a szálat, és mélyet szívtam belőle. Agyamban próbáltam minden információt összerakni a mellettem sétálóról amit csak tudtam. De csak egyetlen kérdés ismétlődött újra és újra: mégis hogy a francba?