38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2015. március 24. 22:19 | Link

Rui
Franciaország - Rennes
március 27.


Sosem gondoltam volna, hogy sor kerül arra, hogy nekem kell lelket öntenem a fiúba, pláne, hogy nem ez az első koncertjük. Bár nyilván nem lehet ehhez sem teljes mértékben hozzászokni, valahol érthető is, hogy izgul, és amúgy is tökre aranyos, ahogy a térdein támasztott könyökeivel, összekulcsolt ujjakkal nézi a többieket a pár perc múlva kezdődő show előtt.
Már az utazás is kalandos volt, alapvetően az, hogy a barátommal indultam el és nem a családdal. Voltam már korábban is Franciaországban, de ez így mégis merőben más. És hiába mondtam Rui-nak, hogy nem szükséges engedélyt kérnie a szüleimtől, majd szólok nekik, azért írt egy levelet nekik. Jó, nyilván plusz pont az ősöknél egy ilyen szép, figyelmes megmozdulás, de úgysem tilthatnák meg, hogy pár napot kedvem szerint töltsek külföldön. Szerencsés is vagyok abból a szempontból, hogy az ilyesmi fel sem merül. Bár különösen jó kapcsolatom nincs a szüleimmel, azért képesek vagyunk normális keretek között megbeszélni bármit.
Ahogy a menedzser hátraszól, hogy a srácok mindjárt kezdenek, az én izgatottságom is megugrik. Rui nyakába csimpaszkodom, miután felállt és egy szerencsecsókot követően ő a színpadra lép, mi a lányokkal pedig az első sorba tömörülünk, hogy onnan csápolhassunk. Oké, azért ez elég menő. Több ezres tömeg a hátunk mögött, közben pedig a pasim épp a dobok mögé ül be és állítja be a mikrofont, majd üti a kezdőütemeket. Hú. Láttam a setlistet, baromi jó számokat játszanak, és amint felcsendül az első szám dallama, őrült sikongatásba kezd a tömeg – és velük együtt én is. A basszus a mellkasomban dörömböl, kezeim a magasban, és mivel kívülről tudom a szöveget, lévén az egyik kedvenc együttesem daláról van szó, végig éneklem az énekessel. Ritmusra mozog a csípőm, a barátnők mellett, néha egymással táncolunk, a hangulat eszméletlen. A mögöttünk nyomuló ismeretlen fiúkról igyekszem tudomást sem venni, vagy legalábbis abba a hitbe ringatni magam, hogy csak a tomboló tömeg az oka, amiért egyre közelebb kerülnek hozzánk és inkább kiélvezem a pillanatokat, amikor sikerül Ruival szemkontaktust teremteni a nagy bulizás közepette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. március 26. 10:49 | Link

Mínea
Franciaország - Rennes
március 27., péntek
pasik


A bandatagok most találkoztak először Míneával azóta, hogy Darth Vader jelmezben hörögtek ott ennek a szerencsétlenkedtek és sámánkodtak a jelmezes bulin. Ahogy láttam, úgy elég gyorsan megtalálta a közös hangot mind a fiúkkal, mind a lányokkal, s bár nem tapsikoltam örömömben, de nagyon hálás voltam Mini ezen természetéért. Bezzeg, ahogy velem kezdte az ismeretséget! A hosszabb úton persze ez is feljött, hogy én mennyire fejbe vágtam egy 2 tonnás, sőt, 2 darab 3 tonnás dobverővel ami után kis híján a gyengélkedőre kellett vinni.. Volt ott hangulat s valóban pillanatok alatt a lányok rajongásig kezdték imádni. Egyikőjük sem jár más suliba, mert itt vagy ott dolgoznak, meg hogy milyen csinos (ezt én se győztem elégszer odasúgni a barátnőmnek - és mindig büszkeség tölt el ezen szó kimondásakor), és azért csak a miheztartás végett említsük meg, hogy javarészt franciául beszéltünk, amibe Mínea is minden további nélkül bekapcsolódhatott.
 Na, mindenki különféle állapotokban, de betalált a színpadra s helyet foglalt - igen, jó magam is megtaláltam idővel a helyemet. A már szanaszét kopott fadeszkára tettem le szépen a segély-papíromat, egy kicsit még hallgattuk a jóleső őrjöngést, elszámoltam magamba 10-ig és akkor indítottam meg az első ütemeket. A rövid ideig tartó dobszóló ritmusai mindenki hátára felkúsztak, besunnyogtak a pólók alá, felállították az embereken a szőrt és nem épp visszafogott üvöltésbe torkolló moraj tört fel a népből előttünk. Rute és Carolin szőke haja vonzotta oda a tekintetem Mínea felé, mivel a világos hajuk a neonfényben igen feltűnő jelenség volt. Még mindig olyan lámpalázam van, pedig már jó egy-másfél perce játsszuk az alig 3 perces dalt! Ahogy látom a barátnőmet (borzongás) az első sorban tombolni és őrjöngeni, úgy érzem, hogy egyre jobban megnyugszom, egyre inkább sikerül a ütemekre és úgy amúgy egyáltalán összpontosítanom, a dal végére pedig sikerül annyira magamhoz térni, hogy be tudtam énekelni a mikrofonba az utolsó szó alsó, halk visszhangját: high. A közönség újfent sikítozott, kezek emelkedtek a magasba, Alexandre hátrapillantott felém és kacsintott, mire én nagy boldogan Míneára pillantottam és továbbítottam felé a kacsintást. Elég rég óta gyakoroljuk ezt a dalt de a legutolsó kettős vokállal mindig gondjaink akadtak, tehát kivettük a történetből - most először sikerült rendesen elkapnom a fonalat, és azért nem olyan könnyű, mint aminek látszik!
 A második dal egy vadabb kiszerelés: Imagine Dragons - Warriors. Ezt nem én kezdtem, hanem a billentyűsünk, Vitor adja az alapot. Könnyű belépés, viszonylag egyszerű hangszerelés, habár azért megdolgoztatja az énekes hangját - melyre annyira nincs szüksége: a tömeg is vele együtt csapatja a szöveget, a kezek ritmusra emelkednek és süllyednek. Csodálatos érzés, kezdem egyre jobban érezni az alkohol segítő hatását, Mínea pillantását, az euforisztikus érzést. Úgy már kicsit több, mint 2 perce megy ez a dal, amikor a szólógitár minikoncertje után lassítás jön: Alexandre hangja hallatszik egyedül, s pár másodperc erejéig őt leszámítva mindannyian a magasba emeljük a kezünket (mondhatni a csapatunk egyik jelképe ez is), majd én lépek be először, a billentyűs visszhangozza az utolsó egy sort, ám eközben már folytatódik a refrén.


tracklist
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2015. március 27. 23:11 | Link

Rui
Franciaország - Rennes
március 27.
- kevésbé szakadtan, de így -


Korábban aggódtam amiatt, hogy milyenek lesznek a bandatagok, mert hát nem mondhatnám, hogy bármit is tudnék róluk, azon kívül, hogy kellőképp idióták. Hogy milyen értelemben, azt nem tudtam eldönteni addig, amíg kicsit jobb betekintést nem nyertem abba, mi is zajlik, amikor együtt van az egész csapat. Amikor megtudtam, hogy még plusz négy lánnyal is találkozom, talán elsápadtam kissé. Lehet, hogy az is benne volt, hogy vajon mit fognak rólam gondolni, de sokkal inkább attól tartottam, hogy én leszek a problémás. Mármint, ha valaki idegesít, azt elég nehezen viselem. Nem mondhatnám, hogy makulátlan a személyiségem, és hát, van is némi gond a közvetlenséggel így teljesen ismeretlenben, de… azt kell, hogy mondjam, baromi jó kis társaság ez. Ha pedig valaminél nagyon sántít a francia értelmezése, csak megkérdezem Rui-t, miről is van szó pontosan.
Alapvetően nem vagyok őrjöngő típus, és nem is mindig sikerül elengedni magam hasonló helyzetekben, de az élő zene szinte mindig kivételes eset, ráadásul dolgozik bennem egy kevés alkohol ahhoz, hogy oldódjon a hangulatom. És mégiscsak a barátom van fent a színpadon, és többedmagával, de megteremti ezt a fergeteges hangulatot már az első számmal, ami egyébként remek választás volt. És vokálozik! Oké, ezt eddig is tudtam, de teljesen más, amikor meghallod a hangját, és olvadásnak indulsz. A legtöbb lány csak álmodozhat ilyesmiről, és hát, biztos vagyok benne, hogy vannak is egy páran mögöttünk, akik valamelyikünk pasijáért zokog most az izgatottságtól.
Egy puszit küldök Rui felé a szám végén lévő kacsintásra válaszként, fülig ér a szám és alig várom, hogy a következő dal felcsendüljön. Amint a tömeg felismeri a feldolgozást, egy emberként kezdenek tombolni ismét, a kezek újra a magasba lendülnek. Elég durván jó hangja van az énekes srácnak, futkos tőle a karomon és a gerincem mentén a hideg, és úgy egészében, minden elfogultság nélkül, nagyon tehetségesek.
Épp Rute-tal üvöltjük a szöveget és ugrálunk, amikor egy nyugodt pillanatban ujjakat érzek a combomon, és alapvetően nem is zavarna, hiszen szinte mozdulni sincs helyünk, előfordul az ilyesmi egy koncerten, ha azok az ujjak nem fognak rá szorosan és aztán nem kezdek el emelkedni a talajtól. Ösztönösen dőlök előre, hogy ne essek le, és keresek valami támasztékot, de már hátulról tolnak is felfelé a random srác nyakába, aki… oké, én ezt nem értem, de hát legyen. Mellettem a másik szőke is hasonló helyzetben köt ki, és a frászt hozták rám, de végül is innen elég jól rálátni a színpadra, és menekülni sem nagyon tudnék. Így hát kihozom a legtöbbet belőle, folytatom a bulizást, és ha sikerül Rui-val váltanom egy pillantást, megrázom a fejem, jelezve, hogy nem történt semmi, eszébe se jusson… semmi. Csak játsszon tovább, nincs miért aggódni.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2015. március 27. 23:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. március 29. 21:01 | Link

Franciaország - Párizs

A formális köszöntésnek nagyobb sikere lett, mint gondolni merte volna, ráadásul Kira arcát látva alig bírja ki nevetés nélkül! Ilyen helyzetben igazán nem könnyű megtartani szokásos, derűs komolytalanságát...habár pont emiatt nem lehet őt komolytalannak venni, maximum szórakozottnak.
- Ó, én is nagyon örülök a találkozásnak!
Feleli lelkesen, a kelleténél talán egy kicsit nagyobb örömmel, mivel kimondhatatlanul tetszik neki, hogy drága barátnőjének külön kísérője van, ráadásul milyen előkelően fogalmaz! Mi lesz itt, ha Mea beszabadul egy kastélyba!
- És persze köszönöm a dicséretet! Sok mindenki csodálkozik rajta, pedig magyar név!
Mosolyog, ám mielőtt nagyon megeredne a nyelve, ő is megpillantja Derek-éket. Csatlakozik a bősz integetéshez, ám most marad a helyén. Csupán a szeme mosolyog fénylő rosszcsontsággal a szűnni nem akaró jókedv együttesével.
De sok lett itt a szőke! Még a végén kisebb családnak fogják őket nézni az idegenek! A gondolaton azonban nincs sok ideje elszórakozni, mivel máris elindulnak egy kis helység felé.
Kivételesen csöndben hallgatja végig az utasításokat a zsuppszkulcshoz, majd mielőtt gyorsutaznának egy pillanat alatt az Amorden rezidenciára, a kavargó űr előtt eszébe villan újra maître Taylor és a Mlle.
A következő kép már maga a kastély, ami a földön ülve és könnyezve nevetve is elragadó látvány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. március 30. 15:20 | Link


Amikor Kira megindul felé, szíve kihagy egy dobbanást. Nem tudja mi is fog történni, aztán pedig... elfordul tőle a lány, és Lucyt köszönti.
Még jó, hogy van rajta napszemüveg, így nem látszik furcsálló pillantása. Viszont valahol megkönnyebbül, hogy nem kell nyilvánosan puszilkodnia a lánnyal. Lesz még alkalma rá, ha úgy adódik.
Nem kerüli el a figyelmét Mea különös arckifejezése, de inkább most hagyja is a lányokat csevegni, és Zoli mellé lép.
- Hali. Szóval mi leszünk a csajvigyázó pasik mi? - vigyorodik el. - Találkoztunk már a kviddics meccsen. Jó voltál! - nyújt kezet a fiú felé, és próbál nem gondolni rá, hogy nem régen még halálosan féltékeny volt, amiért ő vitte Kirát a bálba. Vagy valami hasonló. De hát ő lógatta a lábát az Eridon klubhelyiségében közben. Ki gondolta volna, hogy barátai közben tényleg elmennek a bálba. És fiúkkal. Az neki olyan lányos dolognak tűnt. Talán azóta már bánja is valahol a dolgot.
Mielőtt azonban bonyolultabb beszélgetésekbe kezdhetnének a fiúval, fel is jön a zsubszkulcs dolog, Derek pedig - na azért nem félre lökve mindenkit - de vehemensen előre lépve rácsodálkozik.
- Azta! Zsubszkulcs? Olvastam róla, de jó! - lelkesen megérinti a varázseszközt, közben láthatatlan napszemüveges pillantásokat vetve Kirára, majd ekkor... kiszalad lábai alól a talaj. Forog vele az egész világ, és attól fél, hogy menten a semmibe zuhan...
Mi, hogy engedje el? Ő aztán el nem engedi! Nem, nem, kizárt! Na jó, ha muszáj...
A földre huppan, fenékkel, és pár másodpercig elcsúszott kalapját igazgatva zihál, aztán felnevet.
- Ez király volt! Jól vagy Mea? - áll fel, és nevető barátjának nyújtja a kezét, mert hozzá legközelebb lévén, őt vette észre, amint hasonlóan járt hozzá, és lecsücsült a fűbe. Ha szükséges, felhúzza a lányt, és ekkor veszi észre a házi manót. Legszívesebben megint kitörne, hogy "azta!" de nem akar totál idiótának bemutatkozni, így csak szélesen elvigyorodik, és megragadja Mea karját, jelezve, hogy "oda nézz már!".

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. március 30. 19:31 | Link

Belgium - Tomorrowland
A szünetben † A nagy meglepetés! Cheesy † Viselet
A kérdésem elég logikus volt, azt nézve, hogy a fiúnak nem adtam meg a címemet. Viszont a kijelentése, miszerint vannak kapcsolatai és pénze eléggé meglepett.
- Ha küldtél volna egy baglyot elmondtam volna... - Felvont szemöldökkel méregettem a srácot, majd egy nagy sóhajjal hagytam rá. Most már úgyis mindegy. Egy kicsit zavart, hogy ezért az infóért lehet költött pénz, mikor bármikor elmondtam volna neki ha kéri, de nem adtam a tudtára. A következő szavaimra való reakciója viszont megmosolyogtatott.
- Szerintem az, hogy egy ismeretlen fiú jött a lányomhoz, aki sosem megy senkivel sehova, ráadásul sosem jönnek hozzá látogatóba... - mondtam és elgondolkozva meredtem magam elé egy ideig. - Hű... kimondva elég antiszociálisnak érzem magam. - Felé pillantottam, de aztán inkább az érkezőket kezdtem vizslatni, hiszen volt pár eléggé fura jelenség. - Amúgy... Köszi. - Azt nem tettem hozzá mit, de ha volt egy kis esze, akkor úgyis tudta, hogy azért mondtam, mert elhívott magával... Végül rátértünk a fő témára is, vagyis Dorian fő témájára, a koncertre, pontosabban erre a helyre és a bandákra. Őszintén megvallva egyiket sem ismertem, szóval nem tudtam mit hozzászólni a témához, ráadásul mikor megpróbált felvilágosítani, akkor a kezét a vállamra tette, én meg elfelejtettem levegőt venni és a szívem is egy pillanatnyi időre elfelejtett dobogni, hogy aztán egy őrült módjára kezdjen verni. Valójában semmit sem fogtam fel abból amit mondott, de nagyon ügyesen palástolva bólogattam, mintha érteném amit mond, pedig igazából elterelődött a figyelmem az egészről. Valami Lara... Vagy Lana? Körülbelül ennyi volt ami megmaradt abból amit mondott. Mikor ellépett, akkor fellélegeztem rájöve arra, hogy eddig elfeledkeztem róla. Őt néztem és az ajkam kezdtem rágcsálni, amikor szóba került az a kínos téma a gyíkkal. Végül bevallottam, mire ő elkezdte, hogy ne izéljek...
- Ha te mondod... - Egy mosollyal jutalmaztam amiért nem nevetett ki és még egy puszival is jutalmazott, de azért feltűnt, hogy nem sok kellett hozzá. Felkapta a hátitáskám, én meg megpróbáltam visszaszerezni tőle. - Hééé, nem vagyok olyan gyenge. Elbírom magam is. - mondtam neki, de amikor szóba került a sátrazás, akkor abbahagytam a hátizsákomért való küzdelmet. - Hogy mi? Sátrat? Mennyi időre jöttünk? - kérdeztem és a kezünkre pillantottam. Az az áruló szívem megint maratont rendezett, így már megint az alsó ajkam beharapva pillantottam el a kezünkről a tömeg felé.
- Igazából... még senki sem hívott el magával sehova... - pillantottam felé egy idő után, követve őt, mivel fogta a kezem. Életemben nem állítottam fel sátrat, így egy elég nagy kihívás elé néztünk, ha azt hitte, hogy nekem ez menni fog. Persze nem mondtam el neki, legyen meglepetés. Odaérve elkoboztam a hátizsákom és ránéztem mosollyal az arcomon.
- Szóval... Mászókalakó! - Szólítottam a becenevén amit én adtam neki. - Taníts meg sátrat állítani! - Vidám hangon mondtam, jó kedvem volt. Minél több ideje voltunk itt, annál jobban éreztem magam. Lehet ez a szünet végre segít egy kicsit ellazulni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky Kakaós Nápolyi
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. április 1. 14:44 | Link

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar


Szürkés tekintete elidőzik Jared vékony arcán. Egy pillanatra sem fordul el tőle, hol a szemkontaktust keresi, hol erőteljes vonásait fürkészi. Karjait szorosan összefűzi mellkasa előtt, ajkát egyetlen hosszú vonnalá préseli össze. Testbeszédéből így könnyen hűvös távolságtartásra lehet következtetni, ám erről szó sincs. Ösztönösen érdeklődik utastársa iránt, aki már első, kínos találkozásuk során felkeltette figyelmét. Fiatalkora ellenére is higgadtan viselkedik, megfontoltan nyilatkozik, és okosan kérdez. Szemeiben ravaszság csillan, márpedig ez nem a semmiből jön. Konstantin tudja, hogy Jared titkol valamit, sőt mi több, nem lepné meg, ha kiderülne, hogy nem is csak egyetlen dologról van szó. Többször találkozott már olyan kiskorúval, akiből szinte kicsordult a tehetség, néhány rossz döntésnek köszönhetően mégis rácsok mögött végezte. A gondolat pedig, hogy a szemben ülő fiú is odajuthat, szokatlanul aggasztja.
- Mindenképpen - biccent, s kíváncsi szemeit elvonva Jared-ről, kipillant a változó tájra. - Kell, hogy legyen valaki, akire, ha minden kötél szakad, rábízhatod magad. Ha nincs senkivel szoros kapcsolatod, legyen az valódi, vagy jól felépített látszat, meghalsz.
Szavai végén visszafordul leendő gyakornokához. Karjait meglazítja, lejjebb engedi őket, elgémberedő lábait megmozgatja.
- Muszáj adnod, ha később kapni akarsz - mormogja, hangja mélyen szól, alig-alig tűnik ki a vonat monoton zakatolásából. Arca komoly, a baráti érzés szertefoszlott, a fiúra most már mint gyakornokára tekint. Újabb logikus gondolata meglepi, ugyanakkor elégedettség tölti el. Hozzá kell még szoknia Jared intellektusához, és idősebbeket idéző következtetéseihez, de ez legyen a legnagyobb problémája.
- Katherine megtenné - jelenti ki, ezzel megbeszéltnek tekintve a felvetést. Tudja, hogy a nem mindig virágzó kapcsolatuk ellenére számíthat a vámpírra, az általa nyert kapcsolatokra, és nem is akar többet beszélni erről, mert nem szeretne szükségtelen magyarázkodásokba bonyolódni. - És ha már itt tartunk, örülök, hogy szóba hoztad ezt... a visszás témát. Jövő héten ugyanis te leszel a szemem és a fülem. Én még a minisztérium körzetét is elkerülöm, de a hozzáállásodban és a dolgokra való rálátásodban megbízom.
Felvont szemöldökkel, kérdőn néz utastársára, egyfajta beleegyező választ vár tőle. Az esetleges elutasítás még csak meg sem fordul fejében, hiszen egyértelműnek veszi, hogy a közös munkába belevágtak, az az egy-két év pedig, amit együtt fognak tölteni, a jövő heti tárgyalással veszi kezdetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2015. április 1. 17:11 | Link

Konstantin

Összehúzott szemmel nézett a férfira, amíg az megosztotta vele a meglátásait. Titkon egyetértett vele, de az volt a véleménye, hogy erről neki egyáltalán nem kell tudnia. Nem pajtások voltak, még ha valamilyen szintű bizalom elkerülhetetlen is, de egyelőre nem volt még teljes mértékben meggyőződve róla, hogy mennyire is működhet ez a férfival, hiszen alig ismerte. Ennek ellenére is el tudta éppen képzelni, hogy ha úgy fordul a helyzet, akkor beavassa néhány jelentéktelenebb dologba, de ez nem most lesz, és semmiképp sem egy vonaton. Így hát csak annyit felelt:
- Akkor is, ha vannak ilyen kapcsolatai, hiszen a rosszakarói kihasználják. Maga sem ment volna most tárgyalásra, amin a jövője függött, ha nem húzta volna ki a bajból az egyik közeli kapcsolatát. Nem igaz? - Nem szemtelenkedni akart, pusztán csak megpróbált rávilágítani, hogy az éremnek két oldala van, és hogy mindkettejüknek van némi igaza.
Ettől függetlenül is lenyűgözte, hogy mennyire biztos volt a férfi abban, hogy Katherine ugyanilyen áldozatot hozna érte. Jared a korából adódóan nem tudta teljes mértékben átlátni, hogy mennyire is lehet erős kapocs és szövetség egy romantikus viszony, de nem volt dolga megítélni a lányt, sem annak elkötelezettségét.
A feladat körülírására bólintott egyet.
- Természetesen. Viszont szükségem lesz még pár információra, hogyha nagyjából reális képet szeretne kapni. Olyanokra gondolok, hogy például lehetnek-e a kisasszonynak ellenségei a tárgyaláson, előfordulhat-e, hogy valaki ismeri az önök kapcsolatát, illetve hogy mi lenne a reális döntés egy ilyen ügy esetében, hogyha senki sem akarná károsan vagy pozitívan befolyásolni.
Hirtelen ennyi jutott eszébe, de ha valami még felötlik benne a beszélgetésük során, akkor mindenképpen szóvá fogja tenni, hiszen komolyan vette a feladatát. Mivel egyelőre még nem volt otthon a minisztériumi berkekben, nem tanult sohasem jogot, így szükséges is volt az útmutatás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Osztrovszky Kakaós Nápolyi
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. április 2. 11:11 | Link

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar


Előredőlve könyököl fel az ablak alatti kis asztalra, ujjait szájához érinti, lassan, egyenletesen kezd dobolni a puha bőrön. Közben Jared-et fürkészi, kinek szemeiben mintha hitetlenséget vélne felfedezni. Keze árnyékában féloldalas mosolyra húzza ajkait. Tetszik neki ez a fajta nyers bátorság, ami áthatja a szemben ülő eridonost. Még formálatlan, ösztönös, a megfelelő eszközökkel jól képezhető. Ismét biccent, ezzel adva megerősítést neki, hogy meglátásaival jó helyen kapiskál.
- Egyszer elmondom, miért tettem - mormogja az ujjai alatt, válaszával látszólag még csak meg sem közelítve a fiú kérdését, majd egy gondterhes sóhajt követően saját gondolatainak enged teret. - A pecsétem mától fabatkát sem ér, hónapokig minden mozdulatomat sasszemek fogják figyelni, átnézik a leveleim, ellenőrzik a munkám, ki tudja hányszor forgatják fel az irodámat. Ilyen nem történik véletlenül; az őrizetem valaki vagy valakik hasznára fog válni.
Beszéd közben az ablakon túli világra mered. Lelki szemei előtt egy fekete talár libben át. Pontosan tudja, hogy az úgy vágyott bírói pozícióról is lemondhat egy időre, ami minden közül a leginkább bántja. Évek óta készül már rá, képezi magát, szorgalmasan dolgozik, és neve ezidáig tökéletesen feddhetetlen volt. A könnyed beleegyezésre a fiú felé fordul, kezét leengedi szája elől, és a bőr háttámlának dől.
- A viszonyunkról egyedül te tudsz - szögezi le komoran villanó tekintettel, és mintegy szavai megerősítéseként, jobbjával lendít egyet. - A londoniak csak az évekkel ezelőtti kapcsolatunkat ismerik. Akkoriban Katherine a minisztérium elől menekült, és én voltam az eljárást vezető tiszt.
Nincs mit tagadni, a köztük lévő kötelék nehezen emészthető emlékeken alapszik. Keserű szájízzel osztja meg ezeket az információkat Jared-del, és őszintén zavarja, hogy erről épp egy vonaton kell beszélnie. Az irodája, az íróasztala, a személyes tere biztonságot ad, de ezután ott sem érezheti magát egyedül.
- A minisztériumban nincs barátja. Viszont tudom, hogy felkereste a teremtőjét, és ő általa lesz ott néhány nagy hatalmú alak is. Bizonyára a Tanácsot veszik célkeresztbe - osztja meg a tudnivalókat az eridonossal, majd a legfontosabb kérdés előtt elhallgat, száját gondolkodva beszívja, és saját, felismert tehetetlenségében pillant le a koszos padlóra. - Azkaban. Ha én lennék a bíró..., halálra ítélném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Zöld Dorcsika
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. április 2. 12:35 | Link


Belgium - Tomorrowland
A szünetben † Hívatlan vendég †

Eléggé rosszallóan nézett azért, mert úgy derítettem ki a címét, hogy fizettem érte, mire én csak vállat vontam. Ilyen az élet, nem lehet mindig a könnyebb utat választani, mert akkor halálra unod magadat.
- Ha baglyot küldök nem lett volna meglepetés, na meg ahhoz a címedet is tudnom kellett volna. Evidens, ha tudom a címedet, nem küldök baglyot, hogy megkérdezzem - néztem rá elég hülye fejet vágva, amolyan "logikus, nem?" arckifejezéssel.
Belekezdett a mondókájába, de azt hiszem, sikerült elgondolkoztatnom az antiszociálisságát illetően, amit utólag a szavai meg is erősítettek. Háhhá! Mindezek után inkább az érkezőket figyelte, én pedig hasonlóan tettem. Hát, mit ne mondjak, voltak bizarr emberek is köztük. Van, aki nem tudja, hogy mikor kell elkezdeni a bulit. Ő például tutira nem. Rosszallóan ráztam a fejem, miután az egyik csaj rám füttyentett. Méltatlankodva mutattam a szőke csajra.
- Látod? Ő szerintem határozottan azt hiszi, hogy a kocsi húzza a lovat - fontam össze a karomat kissé duzzogón. Megköszönt valamit, nem tette hozzá, hogy mit, de végeredményben arra jutottam, hogy az elcipelésre kell ezt értenem. Csak vállat vontam, kimotyogva egy nincs mit-et. Tartottam neki egy rövid útmutatást, amiből fogalmam sincs, hogy mennyi jutott el a tudatáig, mert kissé lefagyottnak tűnt, de nem mondhatja, hogy én nem próbálkoztam minden erőmmel!
Persze nem állhattam meg, hogy fel ne hozzam a gyíkos sztorit, amit elmesélt félig az anyja és miután ő befejezte a mondókáját, meg kellett állapítanom, hogy szerintem aranyos sztori volt. Bár nem gondoltam volna, hogy ennyire meg tud ijedni valamitől.
A puszim miatt elvigyorodott, aztán míg nem figyelt, felkaptam a hátitáskáját. Ez utólag persze szemet szúrt neki és megpróbálta visszaszerezni, sikertelenül, mert szóba hoztam a sátor témát.
- Vajon? Három napra - közöltem, majd olyan helyre igyekeztem, ahol nem volt ember. Persze fogtam a kezét, mivel még a végén elhagytam volna a csajt.
- Oh, tényleg? Sehol? Azt hittem, hogy ha már volt pasid, legalább elvitt valamerre. Úgy tűnik már ez sem a régi - nevettem fel és egy tökéletesen muglimentes helyen kidobtam a táskából a sátrat. Egészen felderült, miközben visszaszerezte a táskáját, szóval én is csak vigyorogni tudtam.
- A becenévért még később harapdállak meg, most pedig vedd elő a pálcád, mielőtt előkerülne egy rakás mugli, mert én ezt nem fogom neked kézzel összerakni - nevettem majd elmagyaráztam neki, hogy lebegtető bűbájt kell használnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 925
Összes hsz: 3400
Írta: 2015. április 2. 15:55 | Link

Konstantin

- Az a baj, hogy így még csak ki sem lehet deríteni, hogy ez kinek jó. Ha minden lépését figyelik, akkor nem kutakodhat, mert még a nem feltűnő lépéseket is észreveszik - felelte, majd elgondolkodott egy kicsit. - Lehet, hogy nem kellett volna magával hoznia a tárgyalásra. Így már nyilvánvaló, hogy a fennhatósága alá tartozom, én sem igazán nézhetek körbe - jegyezte meg. Nem mintha egyébként minden vágya lett volna a karhatalom után szaglászni, sőt, kifejezetten nem bánja, ha ez a tevékenység csak a tárgyalóteremre korlátozódik, de nem tudta nem átgondolni a dolgot hasznosság szempontjából. Igaz, ha nem jön el, a férfi azt sem tudhatta volna, hogy megbízhatóan dolgozik-e.
- Most az vetődött fel bennem, hogy miért Angliában tárgyalták ezt az ügyet? Az állampolgárságuk angol? - kérdezte aztán. Logikus lett volna, hogy ha két ember Magyarországon él és dolgozik, akkor a magyar bíróságon kell megjelenni, azonban mindjárt más a helyzet, ha mindketten Angliához tartoznak hivatalosan.
A fiú aztán a beállt rövid szünetben kipillantott az ablakon. Egyre távolabb kerültek Londontól, gyorsan távolodva régi otthonától, és ezzel együtt lassan felengedett benne az a szorító érzés is, amit ottlétük alatt végig érzett. Aggódott, hogy olyan emberekbe futhat bele, akikbe végképp nem kellene, de a neve és a tény, hogy minisztériumi ember segédje, megmentette minden gyanútól, vagy legalábbis egyelőre így tűnt. Aztán meglátjuk, ki tudja mit hoz a következő tárgyalás...
Figyelmesen hallgatta aztán a férfi szavait, néha bólintva egyet, hogy jelezze, megértette, amit mond. Nem volt egyszerű ez az egész eset, néhány ponton még kicsit homályos is volt számára, de úgy vélte, hogy minden kellő információt megosztottak vele, így nem tud többet, mint kellene. Ez jó dolog, mert noha ő csak egy névtelen diák, ha valaki rossz szándékból elkezdene utána turkálni, abból nagy bajok lennének, és nem csak ő lenne gondban.
Konstantin közben a mondandója végére ért, a fiú pedig összehúzott szemmel nézte a láthatóan éppen az összeomlás felé tartó embert, mikor kimondta az ítéletet.
- Nyugtassa a tudat, hogy nem biztos, hogy ennyire pártatlan bíró fog abban a székben ülni. Könnyen lehet, hogy valakinek még a hasznára lenne a kisasszony az erejével, akkor pedig nem fogják megöletni.
Gyenge vigasz, de Jaredtől ennyire telik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. április 2. 20:38 | Link

Franciaország - Párizs

Derekkel végre megérkeztünk a repülőtérre. Már messziről láttam Kirát, Meát és még egy fiatalabb lányt, aki nagyon úgy tűnt, hogy a kísérőnk lesz. Elkezdtem integetni a lányoknak, majd mikor odaértünk, Kirához lépek.
- Szia. Ó, én köszönöm hogy meghívtál. - majd mosolyogva még én sem tudom, hogy miért, de megölelem a lányt. Közben a kísérőnk, aki annyira nem is fiatal mint gondoltam, de szép és kedves, köszönt minket. Kissé nevetek, mert nem szoktam hozzá, hogy így hívnak, de végül is odalépek hozzá, és köszönök. Miután ez megvolt, Meához fordulok.
- Sziaa! - majd őt is megölelem. Észreveszem, hogy egy fiú is ott áll a csapat körül. Biztosan ő Kili, akiről mesélt Kira, hogy ő is jön.
- Szia, Lucy vagyok. Örülök hogy megismerhetlek. - mosolygok rá, majd nyújtom a kezem kézfogáshoz. Ha ez megtörtént, indulok is a többiekkel. Ahogy megérkezünk, meglátok egy gumicsizmát. Gumicsizma, az meg mine... Jaa, ez egy zsupszkulcs! Ó, remélem nem lesz semmi probléma. Alig fogom fel, hogy mi is történik, már a csizmát meg is kell fognom, nehogy lekéssek. Szerencsére még épp időben fogom meg, de már el is kell hogy engedjem, hiszen megérkeztünk. Na jó, akkor... Ugyan fenékre érkeztem, és kicsit meg is szédültem ugyan, de amint meglátom a kastélyt és a környékét, rögtön elámulok. Hisz ez csodálatos! Gyorsan körbenézek, hogy mindenki jól van-e, majd felállok és leporolom magam. Még nem utaztam zsupszkulccsal, de most nem tudom eldönteni, hogy ez fantasztikus volt, vagy borzalmas. Igazából mindkettő azt hiszem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. április 3. 20:24 | Link

Francia ország- Párizs

Kicsit szédülök, de szerencsére hamar elmúlik. Körbe járatom a szemem, úgy tűnik szerencsére mindenki megérkezett egy darabban. Mivel Kili van a legközelebb odamegyek hozzá és megkérdezem jól van e, mert egy kicsit sápadtnak látszik. Hiába a zsupszkulccsal történő utazás, ha a leggyorsabbak közül való is  nem éppen kényelmes. Miután mindenki kiegyenesedett Dóra mosolyogva állapítja meg egy frappáns"Akkor, úgy látom mindenki megérkezett."mondattal, hogy teljesítette a feladatot, aztán egy két kedves szóval elköszön, majd Gima felé int és már ott sincs. Nem tudom, hogy csinálja, de gyalog gyorsabban jár, mintha egy seprűvel repülne. Furcsa módon nem a kastély bejárata felé indul, hanem a kert felé, de ezen nem mélázok tovább, mert Gima szokásához híven meghajol mélyen, hangosan üdvözölve a nagy varázsló családok dicső gyermekeit. Ezen muszáj elmosolyodnom, aztán belekapaszkodik hirtelen a lábamba, sírós hangján fejezi ki mennyire hiányoztam neki. Tudom ez másoknak vicces lehet, de Gima pici korom óta nagyon szeret és olyan kis cuki tud lenni. Lefejtem a lábamról és leguggolva hozzá megölelgetem egy kicsit.
-Szia Manócskám! Régen nem láttalak. Hogy vagy?
Még jó, hogy nagyapa ezt nem látja, mert biztos azt mondaná...
-Khm khm...Gima? Mit szoktam mondani a viselkedési szabályokról?
A hang a hátam mögött mély dallammal szól és Gima már el is tűnik a karjaim szorításából és pár centivel arrébb bűnbánó tekintettel, jelenik meg újra. Nagyokat pislog a hátam mögött álló Amorden nagyapára, aki a kertből érkezhetett az előbb. Gyorsan elmondja a régi verset, hogy ez különbözteti meg a nemest a pórtól, aztán meghajol csettint egyet, amire a jelen levők összes csomagja eltűnik. Megnyugtat gyorsan mindenkit, hogy a vendég szobákba kerültek az eltűnt táskák, ott mindenki, majd megtalálja a magáét, aztán se szó se beszéd eltűnik, mire annyit mondhatnék várj még egy kicsit. Nagyapa szokásos "laza" öltözékében szoros nyakkendő és öltöny van itthon a kertben. A nagyi is érkezik. Mosolyogva ott is termek előttük boldogan a viszontlátástól. Tényleg hiányoztak, a nagyi azonnal megölel, így szabályosan a nyakába ugrok, aztán nagyapa elé állok vigyázz állásban, mert vele ez nem megy. A nagyapa a szokásos módon üdvözöl, homlok puszi és "Régen láttalak Kiranella"üdvözlés. Kíváncsi vagyok mi kellene ahhoz, hogy egyszer mást mondjon nekem, amikor viszontlátjuk egymást. Megkér mutassak be mindenkit, így kezdem is a sort. Kilivel, pontosan tudom nagyapa mit vár, így a teljes nevét mondom és közlöm milyen jó barátom és már negyedikes. Nagyapa felvonva a szemöldökét merev arccal köszönti és bemutatkozik én nyelek egyet, mert nem éppen barátságos arcot vág hozzá, Mea jön őt is bemutatom, elmondva, hogy Londonból jött és igen csak kiváló boszorkány, az ő üdvözlése így valamivel kedvesebb még kézcsókot is kap, aztán Lucy jön, akiről elmondom, hogy Derek rokona és nagyon kedves barátnőm lett, szerencsére az üdvözlés nála ugyan olyan figyelmes, mint Meánál és persze, azután Derek. Nagyon igyekszem, hogy ne lehessen látni rajtam mennyire zavarban vagyok, mikor őt mutatom be, hirtelen elakadok és nem is tudom mit tehetnék még hozzá a nevén kívül. Szerencsére még időben kapcsolok és közlöm milyen tehetséges kviddics játékos, Mea nem különben, aki a csapat társa. nagyapa felvont szemöldökkel merev arccal köszönti. Szerencsére nagyi kedvesen mosolyog mindenkire és kellemes hangon, szívélyesen üdvözöl mindenkit ez ellensúlyozza egy kicsit nagyapát, mert elsőre barátságtalannak tűnhet annak, aki nem ismeri. Mondjuk, ha van olyan bátor aki kezet is fog vele azt nem utasítja vissza, de azt is igyekszik rövidre fogni. a kölcsönös üdvözléseknek nagyapa vet véget egy utolsót biccentve.
-Nos, nagyon örülök mindegyikőtöknek, érezzétek jól magatokat a kastélyban. Az unokám majd körbe vezet. Ha nincs kifogásotok ellene a vacsoránál találkozunk, akkor még bővebben elbeszélgethetünk egymással. Gyere Arlett, hagyjuk a fiatalokat mulatni. Kiranella délután tea a szalonban addigra számítok rá, hogy visszatértek.
Biccentés és már megy is. Hát igen ez nagyapa, ahhoz, hogy valaki értékelni tudja ezt a nyers parancsoló modort, ismerni kell a nagy szívét és a bogarait. Nagyi kicsit megrázza a fejét mosolyogva, aztán közli, azért mentek hátra, mert Luna a kis unikornis csikó megint a kertben van és őt csodálták, menjünk mi is és nézzük meg milyen bájos, majd mosolyogva búcsúzik mindenkitől ő is és elindul a kastély felé. Majd kiugrok a bőrömből örömömben és a többiekhez fordulok, hogy szerintem menjünk, mert még én sem láttam a csikót és nagyon is gyönyörű lehet. Lelkesedésemben Lucy kezét is elkapom és úgy húzom a kert felé, közben a többieknek intve, aztán gyorsan elengedem a kezét, mikor észbe kapok. A kerti kapu nem esik messze és, ahogy áthaladunk a zöld alagúton már ott is vagyunk a kertben a bagolyháznál és az állatoknál. A kezeimet a szám elé kapom önkéntelenül is amikor megpillantom a kis aranyszínű csikót és a mamáját. A többieket keresem a tekintettemmel, hogy látják, e ezt, mert őszintén szólva én sem hiszek a szememnek elsőre.
-Az ő neve Arlena a kis csikó pedig a Luna nevet kapta. Nagyon Édes ugye?
Mutatok a gyönyörű fehér unikornisra és a mellette nyargalászó kis csikóra. Kicsit közelebb megyek, de mivel ezek az állatok nem szeretik túlzottan az ember közelséget el is tűnnek hamarosan a szemünk elől. Közben Kili háta mögött felbukkan Numeor a három fejű birtok őrző kutya, aki biztos felfigyelt a mozgásra. Szokásos puha lépteivel halkan közelít és észre se veszem sokáig, pedig nagyobb mint én állva. Ő egy rosszul elsült varázslati kísérlet eredménye, de kinézete ellenére elég szelíd jószág. Nem győzök mindent elmondani a többieknek a bagolyház, ahonnan tudnak küldeni haza levelet, itt tyúkok ott lovak. Észre se veszem, hogy telik az idő. A lábaim, valahogy mindig Derek mellé terelnek akárhová is megyünk. Remélem mindenkinek tetszik a kastély én oda vagyok érte, nagyon szeretek itt lenni. Később a bulim szerencsére a lehető legjobban sikerül és a kastély különböző érdekességei tartogatnak még meglepetéseket. Én nagyon jól éreztem magam és elkönyveltem ezt a születésnapot az egyik legjobbnak életemben. A visszatérés Magyarországra szerencsére zökkenő mentesen zajlik mindenki épségben megérkezik és indulhat újra a suli.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. április 14. 03:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. április 3. 23:50 | Link

Franciaország - Párizs

Derek indulás előtt még köszöntött. Meccsre hivatkozva, valóban összefutottunk már. Kézrázás közben mondandómat egy barátságos mosoly és kicsiny nevetéssel kísértem.

- Igen, mi vigyázunk rájuk. Te is jó voltál!

Ezután Lucy üdvözölt, barátságosan.

- Szia, Zoli vagyok, részemről a megtiszteltetés. De szólíts nyugodtan Kilinek.

Frissen érkezvén, hirtelen nem tudtam szóhoz jutni. Nem csak a meglepettségtől, hanem az utazás miatt is. Eléggé megviselt, de szerencsére a levegőn kezdtem helyre jönni. Kira odalépett hozzám, de egy holtsápadt mosollyal nyugtáztam felé, hogy jól vagyok és nem lesz rosszabb. Amint megpillantottam a manót, meglepődtem, majd agyamnak túlságosan gyorsan zajló eseményként hatott, hogy Kira rokonai előttünk voltak. Ettől még jobban zavarban voltam és félve a túl sok esemény sokkhatásától némán és meredten néztem magam elé. Hirtelen a nevem hallottam, olyan távolról, mintha egy csőben feküdtem volna. Zavaromban nem igen tudtam mit reagálni. Igazándiból ez volt az a pont, amit sose szerettem, bemutatkozás. Kira mindent elmondott rólam, így nekem nem igen volt mit tennem. Remegve nyújtottam a kezem Kira nagypapája felé. Aztán mintha pillanatnyi filmszakadás történt volna, már Kira vezet minket a kertben. Hangja ismét, messziről jött. Csodálkozván körbepillantottam. Szerencsémre a hátam mögé is néztem, mert ekkor pillantottam meg azt a jószágot, amitől szabályosan földbe gyökerezett a lábam és szólni nem tudtam. Félelem lett rajtam úrrá, remegtem, de hang nem jött ki a torkomon, mintha kiszáradtam volna. Első és legtisztább gondolatom az volt, hogy: ~Most bizony kutyavacsora lesz belőlem.~
Felkészülten vártam a végzetem, még nyelni se mertem. Levegőellátásom még éppen elegendő volt, de azt is drasztikusan fogyott. Aztán mintha felgyorsultak volna az események, megmenekültem a fenevadtól, a szülinap is gyorsan elillant. Jó volt, főleg amikre emlékszem belőle. Aztán hirtelen a hazaútnál tartottunk. De sikeresen épségben megérkeztünk és minden folytatódhatott a megszokott medrében.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2015. április 14. 18:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kolf-Podmaniczky Gwen Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. április 4. 00:22 | Link

Kaidan
Spanyolország | Valamikor a szünetben | Ruha | Lovagolunk *-*

- Miért hoztál ide? - kérdezi nagy szemeket meresztve a fiúra. Itt áll Spanyolországban, nemrég érkezett hop porral, de azt sem tudja, hogy miért van itt. Az utazás miatt még mindig szédül. Nincs hozzászokva ehhez, eddig max. kétszer utazott így. De ez most a leglényegtelenebb részlet. Még mindig nem kapott választ, hogy mit csinálnak itt és miért. Kilián annyit sem mond, hogy bú, vagy bá, pedig lenne mit megmagyarázni. Még csak nem is szólt előre az utazásról a szőkének, aki szervezett magának programot. Talán Lina nem fog megharagudni, ha Gwen a mai beszélgetést kihagyja, majd holnap bepótolják. Közben a fiú elindul valamerre, de Gwen csak pillanatokkal később követi. Mérlegelni kell, hogy megéri-e menni utána, vagy inkább forduljon vissza. Végül az előbbit választja és egy pár gyorsabb lépéssel be is éri a másikat. Nem lenne jó itt eltévedni, illetve valami ki fog sülni a dolgokból.
- Mondj már valamit - lép hirtelen a srác elé azzal a céllal, hogy ameddig nem mond semmit, nem is mehet tovább. A lány szerint joga van tudni, hogy mit keresnek itt, hova mennek és miért. Ezek azért fontos kérdések, főleg a múltkori beszélgetés után. A karjait összefonja maga előtt, ezzel is nyomatékot adva a mondatának. Addig nem mennek innen, amíg nem kap válaszokat, legalább a miértre. Azonban picit örül, hogy eljöhetett, mert így nem találkozik Alízzal, vagy Elenával, illetve Spanyolország. Már csak a hely miatt megéri, mert a szőke imádja ezt a helyet, a nyelvet, a kultúrát és az ételeket. Az egyik kedvenc helyei közé tartozik Japán, Anglia, Franciaország és Amerika mellett. És valami tanya közelében vannak, ahol biztos vannak állatok, szóval már emiatt megérte eljönni. Nem lesz ez olyan rossz Gwen elhiheted.
Utoljára módosította:Gwen Jones, 2015. április 11. 22:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 6. 23:38 | Link

Kensington :3

Lélekszakadva rohan árkon-bokron át, cipője meg-megcsúszik a nyálkás, tavalyi avaron. Zihálva veszi a levegőt, szíve vadul kalapál, ahogy néhány lépésenként futó pillantással néz hátra a válla fölött, bár arcába lógó hajától nem is igazán lát, se előre, se hátra. Azért mégiscsak fut, szúr az oldala, de nem áll meg. Menekül. Már rég megtehette volna, hogy hoppanál, de nem jutott eszébe ez a megoldás. A hátizsákját és azzal együtt minden ingóságát maga mögött hagyta már, futás közben lehajítva egy fa tövébe.
Üldözik. Ehhez kétség sem férhet. Szerinte legalábbis. De az igazság az, hogy Kíra már nincs olyan elmeállapotban, hogy ezt fel tudja mérni. Korábban is voltak hóbortos, kissé követhetetlen pillanatai, tettei, az utóbbi időben azonban ezek a pillanatok felszaporodtak, és napjainak egész nagy részét alkotják, egészen szélsőséges viselkedésre késztetve Kírát. Ami néha már magát a lányt is megrémíti.
Most azonban távol áll attól a ponttól, hogy csak egy pillanatra is ráeszméljen, micsoda képtelenséget csinál az erdő közepén. Számára most teljesen valóságos, hogy alaktalan árnyak üldözik. Ádáz démonok, ő pedig rettegve rohan, ahogy a lába bírja, és ahogy az egyenetlen talaj engedi.


Helyszín: Németország,Fekete erdő
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. április 7. 20:44 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Belépek a Kins&Kensbe és megállok a kinyitott ajtóban. Kezem a kilincsen. Tulajdonostársam odanéz rám a pult mögül, és már éppen köszönne, ám észreveszi mozdulatlanságom. Csak meredünk így egymásra pár hosszú pillanatig. Aztán se szó, se beszéd, köddé válok. Egy légáramlat és a lassan becsukódó ajtó marad utánam csupán. Kinsey vállat von és folytatja eddigi ténykedését.
Kíra ismét bajban van. Érzem a rémületét, a halálfélelmet. Sebesen száguldok át a legváltozatosabb vidékeken, mígnem elérkezem Németországba. A lány az erdőben rohan. Megállok egy bő kilométerrel előtte és innen a távolból nyerek tanúbizonyságot arról, amit sejtettem: nincs veszélyben. Ő abban érzi magát, de nincs abban. Akárcsak a Rollright köveknél. Ott is úgy vélte, sötét árnyak leselkednek rá. Hogy eljönnek érte. Pedig nem jött senki. Akkor sem és most sem. Kérte, hogy segítsek. De mégis hogyan segíthetnék? Megpróbáltam kikutatni az emlékeit. Rájönni, mitől lett ilyen. Mitől vesztette eszét. Ha tudnánk, akkor talán tehetnénk valamit. Így azonban nincsen más, csak a reménykedés, hogy képes uralni az őrületét és megőrözni önmagát. Ahogy azonban itt állok és várom, hogy a semmi elől való lélekszakadt futásával ideérjen hozzám, egyre kevesebb esélyét látom már annak, hogy ezt önerejéből képes legyen kezelni. Laza terpeszben, magam mellett lógatott karokkal állok az erdő fái közt hosszú, bőrdzsekis, bakancsos alakommal.
- Kíra... - szólítom meg szelíd baritonomon, ahogy hallótávolságon belülre ér, készen állva rá, hogy kitérjek az átok elől, ha pálcát rántana rám; vagy hogy elkapjam, ha megijedne tőlem és megbotlana. Kiszámíthatatlan, hogyan fog reagálni rám. A lány úgy, ahogy van, kiszámíthatatlan.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 8. 20:23 | Link

félelmetesezagif *-*

Hirtelen lefékez, amint meghallja, hogy valaki a nevén szólítja. Elsőre egyáltalán nem is biztos benne, hogy tényleg a saját nevét hallotta. Tekintete suhan a férfin, de csak pár másodperces fáziskéséssel tudatosul benne ténylegesen, hogy valaki tényleg ott áll nem is olyan messze, előtte, a fák között. Ekkor ijed meg csak igazán, ugyanis egyelőre nem ismeri fel Adamet a sötét alakban, és noha a hangját azért ismerősnek találta, nem tudja elég gyorsan összekötni a szálakat. Jelenleg mindenre és mindenkire rávetíti a képzeletvilágot, ami magával ragadta.
Előhúzza a pálcáját, a férfire szegezi, és közben a legközelebbi fához araszol. Nekiveti a hátát a kemény törzsnek, így legalább egy oldalról védve érezheti magát valamelyest. Szaggatottan, zihálva veszi a levegőt, egészen kimelegedett a futásban.  Most még jobban szét van csúszva, mint mikor Adam legutóbb láthatta, hiszen akkor épp a valóság és a vízió vékony határán tálcolt, most azonban teljesen elszakadt már a realitástól. Külsején is tükröződik a belül uralkodó káosz.
Kíra hosszú másodpercekig némán figyeli a férfit, minden idegszála pattanásig feszül. Tudja, hogy valami nincs rendben, Adam felbukkanása mégiscsak megmozdított benne valamit. Valamiféle tudatot, ami azonban nem elég erős most ahhoz, hogy visszarántsa őt a valóságba. Lassan összeáll a fejében a kép, sikerül beazonosítania Adamet, mint a valóság egy darabkáját, ez azonban csak puszta tény most Kíra számára, nem változtat semmin. Nem szünteti a meg a veszélyt, az elveszettséget, kiszolgáltatottságot. Könnyek gyűlnek a szemébe, szabad kezével letörli őket, mielőtt még végiggördülnének az arcán.
- Hagyjál! Feladom. Nem érde – hirtelen elnémul, felkapja a fejét, a fák ágait kémleli. Légzése, mely már a normális tempóhoz kezdett közelíteni, most ismét felgyorsul.  Védekezően maga elé kapja a karjait, majd egy sikkantás közepette elveti magát a földre, addig hempereg, amíg a legközelebbi fa törzse meg nem állítja. Akkor megrázkódik, felhúzza a lábait, oldalt fekve, Adamnek háttal összegömbölyödik. És hosszú-hosszú másodpercekre mozdulatlanságba süpped.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. április 8. 20:45 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Búsan figyelem csak a lányt, aki mintha egy háború kellős közepén állna zajban, füstben, porban, halálban, kétségbeesésben, ám ez a csata egyedül az ő fejében zajlik. Ez az egyszemélyes műsor még komikus is lehetne, ha nem volna olyan végtelenül szívszorító. Hiszen Kíra elveszett. Mikor rám néz se lát meg hirtelen. Sok időbe telik, mire beazonosít, és mikor még így is tesz, akkor sem áll be semmilyen változás. Ugyanúgy káosz veszi körül.
Nem érdekel a rám szegezett pálca és nem érdekel az, hogy elküldene vagy feladná. Csak állok ott tovább a sötét erdőben, le sem véve róla tekintetem. Akkor sem, mikor egy fentről érkező támadást próbál kezeivel hárítani, majd elvetődik előle. De nem ugrott rá semmi. Nem fenyegeti semmi. Csak saját maga.
Odasétálok hozzá, bakancsom talpa alatt gallyak törnek el. Mikor odaérek, csak pislogok rá lefelé egy ideig, majd leereszkedem mellé. Leülök a földre és nagy kezemet karjára teszem.
- Amíg itt vagyok, nem bánthatnak téged. - közlöm a lánnyal mély hangomon, megerősítve őt ezzel hallucinációiban, ám úgy gondolom, jelenleg ez a legjobb, amit tehetek. Ha bizonygatni kezdeném, hogy csak képzelődik és mindaz, ami ilyen rémületet és fájdalmat okozott neki, nem létezik, szerintem csak magamra haragítanám és még inkább összezavarnám. Különben pedig igaz, amit mondok. Amíg mellette vagyok, nem bánthatják a démonok. Se külsők, se belsők.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. április 9. 12:57 | Link

Mínea
Franciaország - Rennes
március 27., péntek

Veszettül jól zajlik a bulika, nem is hittem volna. No nem mintha egy percig is aggódtam volna.. jó, kinek hazudok! Legfeljebb attól tartottam egy kicsit, hogy a srácok nyers stílusa, és az első belépőjük után Mínea felrobbantja az összeset egytől egyig, de nem, semmi ilyesmi nem történt - hála az égnek.
 Már a második számnál jártunk, sőt, már annak is a végénél, mikor az utolsó felfutást követően egy pár másodpercig csak kapkodjuk a levegőt - és Mínea valami ismeretlen tag nyakába van, Rute társaságában. Ha jól látom, akkor épp kérdőn megvonja a vállát, mire elmosolyodok (talán nagyobb józansággal nem lennék ennyire elfogadó) és tovább nyomjuk a bulájt. A 30 perces szünetben 10 perc csak arra megy el, hogy a testőreink megtalálják a lányokat és visszahozzák őket, ami után nagy boldogsággal töltjük el a maradék 20 percünket, hogy újult erővel verjük a tam-tamot. A második rész vége felé egy-egy saját dalt is beletűzdelünk, az utolsó ilyen a két The Police dal között csendül fel, leginkább rock és old-style stílusban. A Can't stand losing you refrénjén én adom ismét a kontrát, akárcsak a kettővel korábban elhangzó Every breath you take-ben is. Az utolsó Beatles dalban nem az enyém a kontra - mostanra már kifulladtam én is, az utolsó néhány szintetizátoros hang felcsendülése után még egy fél perces minikoncertként lezárom a ma esti banzájt, mire őrült visongás és taps zár minket. Remélhetőleg az a 190 magas kosárlabdázó tag nem molesztálta a nőmet, mert megyek, és gumilabdát gyúrok a fejéből. Sőt, fogom magam, otthagyom a dobverőket a székemen (jah, egy pillanatra majdnem összeesek, mert olyan sokáig ültem azon a kis széken), odakacsázok Míneához és nyújtom felé a kezem - aki megragadja azt, én pedig szépen felrántom a színpadra, aki a benga állatunk nyakában ült eddig, akár nem. Az énekesünk és a basszerosunk kérdőn pillantanak rám, amit én nem láthatok, maximum Mínea, ám őket is hamarosan az én utamat választják - így kerül fel Rute és Flora is. Ki ne maradjon a buliból Carolin és Camille - persze ők is felkerülnek. Ez idő közben néhány ügyes rendező bácsi kimenekítette a felszereléseinket, mert kezdtek maguktól felmászni az emberek a padlózatra. Kézen ragadom a barátnőmet és a vészkijárat felé rohanunk a csapattal, ahol a menedzserünk rosszalóan integet nekünk, s amint beérünk, úgy bezárja mögöttünk a bejáratot. Wooow, buli lesz itt!! Alig halljuk, hogy mit mond, de annyi szent, hogy még ő is el van ájulva tőlünk, no persze van még hova fejlődnünk, de nagyon ügyesek voltunk, szétszedtük a közönséget és a hangszórókat is. A limuzin kint vár minket, a ma esti bulinkat egy  veszett nagy házban kell túlélnünk - kéz és lábtörést kívánt nekünk és elmagyarázta, merre találjuk a vészcsengőt, ha valakinek valami komolyabb baja esne az esetleges alkoholmérgezésen kívül. Az autóba kimenekített minket, no nem igazán úgy fogtuk fel, mintha az életünk függne tőle - össze-vissza röhécseltünk a futás közepette. A fuvarunk az égben történt - láthatatlan kocsi lévén - és úgy 15 perc alatt odaértünk. Közel s távol csak az az egy kastélynak nevezhető ház tornyosult, s nem kellett csalódnunk a menedzserünkben - fergeteges éjszaka várt ránk. Ahogy megérkeztünk, már egy halom tereptárgy várt minket a pázsiton. Kimásztunk nagy nehezen az autókából - és csak Vitor meg Flora voltak azok, akik szabályosan kiestek belőle - majd lerohantuk a terepet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 9. 16:13 | Link

Kensington^^

Igyekszik minél halkabban venni a levegőt, hogy egyetlen neszt, mozdulatot se mulasszon el.  Csupán ezekre a zajokra koncentrál, csak az általuk keltett baljós sejtelmek, víziók töltik a ki a gondolatait. Nem igazán zavartatja magát a nedves, hideg, kemény föld miatt. A közeledő léptek zaja egyszerre újabb löketet ad a borzongásnak, hagyja, hogy elragadja a képzelet, a feszült várakozás: vajon ki vagy mi közeledik?  Másrészről viszont pontosan tudja, hogy Adam az.  Ebben a furcsa kettősségben lebeg egészen addig, míg a férfi le nem ül mellé és meg nem érinti a karját.  Csak akkor nyer számára bizonyosságot, hogy tényleg Adam az. Továbbra sem mozdul, a férfi szavaira is csak hosszú hallgatás után reagál.
- Nem leszel mindig itt – hangja meglepően érzelemmentesen, szinte közömbösen cseng. Ez is csak egy ténymegállapítás. Ennél többet, úgy érzi, nem is tudna, nem is akar mondani a témáról. Lassan azért felemeli a fejét a földről, ülésbe tornázza magát és óvatosan kémlel körbe, mielőtt megszólalna.
- De semmi baj – nyugtatja Adamet és egyben saját magát is - Csak szörnyen nézek ki. A holmim… - motyogja kissé zavartan, miközben feltápászkodik a földről. Körbefordul a tengelye körül, és rövidke hezitálás után sikerül is kiválasztania a jó irányt, amerről jött, és amerre most elindul.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. április 9. 18:18 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Ahogy mondja. Nem leszek mindig itt. De a közelében lehetnék. Lehettem volna. Ha nem ment volna el. Vagy ha most visszajönne Bogolyfalvára. Félreértés ne essék, nem baj, hogy nekivágott a világnak. Örülnék neki, ha továbbra is barangolhatna, amerre kedve tartja. Azonban ilyen állapotban ez sokkal inkább öngyilkosság, semmint egy jó kaland. Ez így nem mehet tovább.
Figyelem, ahogy feláll és pár hosszú pillanatig csak nézek utána, ahogy elindul az ingóságaiért. Ülök a földön és némán meredek megviselt alakjára, elgondolkozva, szomorkásan. Azon töprengek, mit tehetnék érte. Azon töprengek, kihez fordulhatnék. Ki tudna segíteni? Úgy hittem, hogy én. Ám hiába láthatok bele a halandók fejébe, át nem érezhetem, ami ott zajlik, így pedig a megértés is nehezebb. Bár ha végre megtalálnám, mi volt az pontosan, ami ilyenné tenne, akkor könnyebben meglelhetnénk a gyógyírt. Ismét bele kéne tekintenem a gondolataiba.
Felkelek végül. Leporolom nadrágom és csatlakozom Kírához. Hosszú lépteimmel hamar beérem őt. Már látom is, merre hagyta a holmijait. Beletelik még egy kevés sétába, mire eljutunk oda. Addig is, oldalvást pillantok le olykor a lányra, közvetlenül mellette lépkedve az erdő fái közt.
- Megpróbáljuk ismét, hogy... - kezdek neki egy kérdésnek, amit szóban nem fejezek be, de hosszú ujjaimmal a saját szemeimre mutatok, majd az övéire. Igen, a gondolatolvasásra célzok. Fekete szemöldökömet finoman megemelem, és várom válaszát, miközben lassan elérünk az eldobált cuccaihoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2015. április 9. 19:24 | Link

Rui
Franciaország - Rennes
március 27.
- kevésbé szakadtan, de így -

Egy pillanatra sem érzem úgy, hogy a buli vesztene a színvonalából, még a lassabb számoknál is megvan a kellő hangulat, mindenki őrjöng. A kezdeti meglepetésen túllendülve, hogy egy teljesen ismeretlen srác gondolt egyet, és felkapott a nyakába, mert miért ne, kihasználom a helyzetet. Itt tökéletesek a látási viszonyok, kábé egy magasságban vagyok a színpaddal és a kétméteres pasiktól sem kell tartani, akik mögöttünk tombolnak – és most egyikük nyakában ülök. Vigyorogva nézek a mellettem lévő Rute-ra, aki szintén a magaslati levegőt élvezi és visítva dobja a kezeit a magasba. Elnevetem magam, és pont a refrén jön, amit a tömeggel együtt kezdek én is teli torokból ordítani. Időközben valami alkoholos itóka is körbejár itt az ismerős lányok közt, legalábbis a másik srác nyakában ülő fintorogva nyújtja át az üveget, és alattam pedig Flora integet, hogy siessek. Jól van, jól van.
A koncert szünetében nagy nehezen sikerül kiverekednünk magunkat a fiúkhoz, némi segítséggel, és lógni egy kicsit a nyakukon, míg elkezdődik a következő felvonás, amit ugyanúgy élvezünk, egy kis időre megint felkap a srác, de az utolsó számoknál megütögetem a fejét, jelezve, hogy igenis szeretnék lejutni az eredeti helyemre. Innen leszek elsőként felhúzva a színpadra, ahol elsőre én is ugyanolyan megilletődve nézek a srácokra, ahogy ők rám Rui háta mögül. Végül ők is észbe kapnak, és követik Rui példáját, aztán némi menekülés árán ki is jutunk a helyről. Pihegve, de még mindig nevetve dőlök hátra a limóban. Ez is elég menő azért, de komolyan!
Nem tudom, hová megyünk, csak annyit, hogy a buli még korántsem ért véget. Pezsgőt bontunk, és koccintunk a sikeres koncertre, a srácok rágyújtanak, a tetőablakon kihajolva nézünk le a városra. Bár a limuzint nem láthatják a járókelők, azért mégis kicsit olyan érzés, mintha sztárok lennénk.
Pláne amikor a pezsgősüvegekkel kikászálódunk a kocsiból, és körülnézünk, hol is fog folytatódni az akció. Váó! Ez aztán nem semmi. Kíváncsi lennék, melyikük intézte ezt az egészet, vagy talán a menedzserül már tudja, mi is kell a fiatal zenészeknek egy kőkemény koncert után feszültséglevezetésképp, és mindez az ő érdeme? Rui-t a derekánál karolom át, így vonulunk be a hatalmas házba.
- És most, mi a terv? – kérdezem a kedvesemtől, egy apró, finom csókocskát követően. Azon kívül értettem, hogy iszunk és bulizunk, mert a fiúk már rendezkednek is, ahogy látom, meg a bárpult sem kerüli el a figyelmem, sőt, az egyikük már a kirakott rágcsákra is vetette magát. Lehet, hogy nincs is különösebb terv, bár itt vagyunk tízen, kétlem, hogy csak mélabúsan egy-egy pohár itókával a kezünkben nézzük majd egymást.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2015. április 9. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. április 9. 20:47 | Link

Mínea
Franciaország - Rennes
március 27., péntek


Az autóban már Luis megbontott egy pezsgőt, ami vadul szétfröcskölt az ablakokon és Carolin ruháján, erre a lány nekiesett a fiúnak, akitől még idő előtt elkapta az üveget Alexandre, így bár a kecskének baja esett, a káposzta megmaradt. Az üvöltözős részét persze nem tudtuk kihagyni (hála az égnek a limó el volt látva hanggátló bűbájjal, így egy árva mugli se pillanthatott meg minket). Többek között én is tövig letekertem az ablakot és kidugtam rajta a fejem némi friss levegőért, mely mutatvány bár hátborzongatóan hangzik, elképesztően jó volt. Mire visszadugtam az orrom a helységbe, addigra Rute már Vitor ölében ült és javában folyt a parti - és még mielőtt bármelyik fiú úgy döntött volna, hogy egy parányit megkörnyékezi a nőmet, átültem Míneához. Na igen.. majd most meglátja a Rellonosom, hogy nálunk a párkapcsolat jelzők az ilyen estékre megszűnnek létezni.. de majd tapasztalja ő is bizonyára.
 Ahogy nagy nehezen földet értünk, úgy a már említett Vitor és a kissé őrült Flora kiestek a kocsiból, hogy aztán majd egymás lábában ismét elterüljenek a gyepen és vihogva próbáljanak felkelni. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy tisztán éreztem a barátnőm enyhe feszengését, de láttam: rá is egy kalandos éjjel vár. Átkaroltam a nyakát, magamhoz húztam, homlokon csókoltam, aztán hátulról valaki, talán Alex, ránk hajított egy valami pokróc-féleséget, amitől én legalábbis egy kicsit előre buktam. No semmi vész, a két oldalú lépcsőt viszonylag hamar bevettük, az ajtón is beestünk valahogy, aztán a hatalmas nappali-konyha-ebédlő rész, amit.. nehéz lenne leírni. Míneát és Camille-t leszámítva mindhárom lány sikongva menekültek a második emeletre, ahol már tudták, hogy egy hatalmas gardrób várja őket telis-tele ruhákkal, amiket magukra aggathatnak - és kezdődik is a francia szabású buli. Kicsit tartok tőle, hogy minderről az egészről hogyan fog vélekedni Minike, de az eddigiek alapján ezt a várat is simán beveszi.
- Hát.. van itt egy zongora, egy rakat csillagszóró, stereo, kaja, pia, függöny, asztal, tükör, zsebkendő, fogkefe és vécépumpa.. feltaláljuk magunkat. - az apróbb csókok előtt a kezei alatt átkaroltam, háta mögött összekulcsoltam a kezeimet majd hátamat a falnak vetve még elduruzsoltam neki, hogy amennyiben máshoz lenne kedve, semmi rossznak nem vagyok az elrontója - csak szóljon. És lehetőség szerint akkor is tegyen így, ha bármi zavarja vagy menni akar vagy valami olyan történik, ami tényleg felviszi benne a pumpát. Egy érzékibb csók is követte mindezt, majd kézen fogtam a lányt és Pedro felé kanyarodtunk, aki már nagyban rávetette magát egy tál chips-re ott a konyhai részlegben a másik három hím delikvenssel együtt. Illetve csak kettővel, mert az énekesünk éppen valami spanyol dalt nyomott be, ami üvölteni kezdett a ház szinte minden pontjából. Szeretem a mágiát.
 Egyszerre Luis úgy döntött, hogy a pezsgőnél már töményebb itala nem elég kielégítő, és így a jelen lévő egyetlen lány egyed mögé osont - aki ugye történetesen pont az a Mínea volt, aki két lépéssel volt mögöttem lemaradva. A hasánál ölelte át a barátnőmet, egy pillanatra megemelte, talán a fülébe szuszogott egy picit, aztán pont az ellentétes irányba tette le, mint ahogy felkapta. Kíváncsian vizslattam végig az eseménysort és éberen figyeltem az iskolatársam mindegy egyes rezdülését - ha bármit tesz, rúg, jelez, füstöl, akármi, azonnal nekiugrok én a basszerosunknak, nem lesz ott semmi baj. Habár korántsem ilyennek ismerem őt, azért meg kell hagyni, hogy az első találkozásuk nem volt valami fergeteges: megpróbálta sámán technikákkal rávenni a leányzót, hogy kezdjen velem valamit (mindezt bottal, fura tollas maszkkal és óriási mozdulatokkal, mint aki valahol komolyan tanulta ezeket a technikákat). Alig ért le a lába Mininek, rögvest valami éles hangot hallottunk fentről, egy sikolyt, némi káromkodást aztán a fiúkért üvöltöttek az emeletről.


Megj.: semmi extra nem történt, az egyik lány hozzávágta a magassarkúját a tükörnek, erre mindenki egy picit megriadt, a fiúk szólítása semminemű segélykéréssel nem ér fel.

dalocska: NICOLAS TOVAR
Utoljára módosította:Rui Mendes Dias, 2015. április 9. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Alexis Rawen
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. április 9. 23:02 | Link

Belgium - Tomorrowland
A szünetben † A nagy meglepetés! Cheesy † Viselet
Elgondolkodva meredtem rá, majd egy bólintással igazat adtam neki.
- Oké, butaságot mondtam. - Az arcát tanulmányozva mondtam ki ezeket a szavakat, majd elnéztem tőle, már megint. A füttyentő lányra csak felvontam a szemöldököm, de a szavaira még feljebb szaladtak. Csoda, hogy nem szaladtak le a homlokomról... bizarr lett volna.
- A kocsi húzza a... Oké Dorian, te is tudsz érdekes dolgokat is mondani. - néztem a csajszi után méregetve.  Kaptam egy szép magyarázatot, de semmit sem fogtam fel belőle, tulajdonképpen oda sem figyeltem rá igazán. Rákérdeztem meddig maradunk, amire egy olyan választ kaptam, amin teljesen ledöbbentem.
- H... Három? Ez komoly? Sátrazunk... három... napig. -  sétáltam utána, de azért ezen járt az agyam. Meg fogunk halni, legalábbis én. Sátorozni, három napig, vele. - Öhm, utoljára apámmal csináltam ilyesmit. - mondtam szórakozottan nézve rá, majd a pasim említésére zavartan néztem rá. - Dió nem bírja a meleget. - közöltem vele az alapvető tényt. - Amúgy meg... neki sem adtam címet. - mosolyogtam rá, a táskám ölelve magamhoz boldogan. Megvan, az enyém! A becenevével szólítottam meg ezután, amire olyat mondott, amitől sikerült fa hajamhoz illő színt imitálnom az arcommal.
- Meg...harapdálsz? Mi? Dorian, megsütött a nap? - kérdeztem felnevetve, majd előkapartam a pálcám letéve a hátitáskám. - Te nem tudod mire vállalkozol... - figyelmeztettem a srácot, de oké, csináljuk. Hát, ebből az lett, hogy rajta landolt a sátor. - Bocsiiiii! Nem volt szándékos! Tényleg nem... - ugyan ezt mondtam, de közben nevettem a helyzeten. - Én mondtam neked, én figyelmeztettelek! - Tovább nevetve dobtam le magam a fűbe, majd mikor sikeresen összeszedtem magam, akkor lerepítettem róla a sátrat. - Jól vagy? - kérdeztem most már aggódva miatta. Ugyan vicces volt, de azért nem akartam, hogy baja essen. Na hát odasietve mellé megöleltem ha hagyta és ártatlan kiskutyaszemeket meresztve néztem őt. - Ugye nem haragszol, tényleg nem akartam.... - Ezzel felkeltem a földről és a pálcámat felkaptam a földről.
- Oké, most már menni fog, koncentrálok. - mondtam és ránéztem. Megpróbálom én még egyszer ha azon múlik, de azért reméltem most nem csinálok megint rosszul valamit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2015. április 10. 00:56 | Link

Rui
Franciaország - Rennes
március 27.
- kevésbé szakadtan, de így -

Nem mondhatnám, hogy egy szent vagyok, és volt már részem pár vad buliban, mondjuk, azt nem tudom hirtelen eldönteni, hogy azokat az emlékek – vagy épp a hiányuk – nagyítják kissé, és amúgy meg a Rui mellett megéltekhez közel sincsenek, vagy tényleg megközelítik ezt a szintet. Ami tuti, hogy baromi jó érzés egy menő banda dobosának barátnőjének lenni, és ott lenni a koncerten, ahol ki tudja, hányan tombolnak a hátad mögött. Azokra a lányokra pedig, akik Rui egy mosolyáért odaadnák mindenüket, és elalélnak, ha mond valami szépet a mikrofonba… nos, abszolúte meg tudom érteni. A többi fiúról nem nyilatkozhatok, itt vannak az ő barátnőik is, biztosan hasonlóan éreznek ők is.
Átvetem a lábamat Ruién a limóban ülve, és nevetve figyelem a balhét, ami a szemben lévő ülésen megy, és bár a közelében sem vagyok, én is kapnék a pezsgősüveg után. A végén még kárbavész a drága pia! Oké, inkább csak a reflexeim jönnek némi késéssel működésbe, és amúgy is tök mindegy, mert Alexandre menti, ami menthető.
Kikászálódva a kocsiból érzem, hogy így estére egy kissé lehűlt az idő, rövidgatyában meg egy mellényben, de hát nem grillpartira készülünk, és amúgy is fűt a megivott italmennyiség, na meg persze a szerelem. Elvigyorodom a homlokpuszi nyomán, aztán gonoszan kinevetem, ahogy párocskám kis híján orra bukik, én pedig meg sem moccanok. Szinte. A lényeg, hogy az egyensúlyom megingása eltörpül és szinte észrevehetetlen a fiúé mellett. A ház hatalmas, bár nem a méretek és úgy egyébként a kinézete lep meg, csak hogy… itt fogunk bulizni? Nyilvánvaló, hogy ők nem először vannak itt, a három lány csak úgy elszáguld mellettünk az emeletre, valami ruhákról csacsogva és egyikük sem esik el a lépcsőn. Csoda.
- Vécépumpa… biztató! – nevetem el magam. Nem is számítottam más válaszra, ez is valami olyasmit akar jelenteni röviden összefoglalva, hogy csinálhatunk akármit, ami csak jólesik és van minden, amire ehhez szükség van. Csókolózás közben végigfuttatom a karjaimat a könyökeitől a felkarján át, aztán a nyakán keresztül, végül a hajába túrok. Eltávolodva még mindig a tincseit birizgálva vigyorgom az ötlete hallatán, és közlöm, hogy ne legyünk antiszocok, időnk, mint a tenger. A végén még kinéznek minket innen, hogy bontjuk a társaságot.
Zene szólal meg mindenhonnan, mi pedig megindulunk, hogy le ne maradjunk bármiről is, ám nem jutok túl sokáig. Mielőtt észbe kaphatnék és megmukkanhatnék az oldalamra fonódó ujjak nyomán, már meg is leszek pördítve, mintha csupán… nem is tudom, pedig azért ennyire biztos nem vagyok könnyű. Egy apró sikkantás hagyja el a torkom, ugyan nem az ijedtségtől, csak másra nincs időm, kifejezvén a méltatlankodásom, és amikor a vigyorgó Luis néz velem szembe, kész, elnevetem magam. Meglököm a srác vállát gyengéden, és tovább masírozok Rui felé. Aki persze végignézte az egész attrakciót, szóval őt is megvállalom kicsit, de aztán a karjába kapaszkodok és hozzábújok.
És ezzel a lendülettel már fel is kapom a fejem a sikongatás hallatán, és kérdőn pillantok a mellettem ácsorgókra. A fiúk közül persze páran rögtön felrohannak, hogy pár másodperccel később, mielőtt megindulnék én is, már jönnek is vissza morgolódva, amolyan „most komolyan?!” ábrázattal, és elújságolják, hogy semmi sem történt, ami említésre méltó lenne. A lányok is érkeznek időközben teljesen új szerelésben, szóval a nappali felé orientálódunk mindannyian, én pedig útközben felkapom a magára hagyott pezsgősüveget, és miután ittam pár kortyot, tovább is adom. A zene közben vált, és némileg halkul is, csak annyira, hogy lehessen mellette társalogni, ne kelljen üvölteni, de akinek táncolhatnékja van, az se panaszkodhasson. Oké, remélhetőleg nem valami felelsz vagy mersz következik... Bár izgi lenne ezzel a társasággal, az már egyszer biztos. Ruihoz közelebb hajolva pedig megígérek egy divatbemutatót a holnapi napra, már ha meg tudunk majd mozdulni, a ma estét még túl kell élni valahogy, és még el se kezdődött!

Zenebona: Hot Right Now
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2015. április 10. 01:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saragob Kíra
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 174
Összes hsz: 564
Írta: 2015. április 10. 21:31 | Link

Kensington :3

Fel-felpillant a mellette lépdelő Adamre, miközben a táskája után kutatva pásztázza a földet. Nem igazán tudja felmérni, hogy mekkora távot is tett meg, miután a könnyebb haladás érdekében elhajította ingóságait. Egy ilyen felpillantás alkalmával a férfi megtöri a közöttük lévő csendet, méghozzá egy Kíra fülének nem túl kellemes mondattal.
- Te most ki akarod szúrni a szemem? - pislog fel a férfire ijedt szemekkel - Nem emlékszem, mikor akartuk kiszúrni egymás szemét. De nincs kedvem hozzá - hozza meg a döntését egy dacos ötéves hangján. A tekintete azonban elkomorul, felvillantva a lehetőséget, hogy tisztában van ő a férfi szavainak valódi jelentésével, csak éppen nem akar vele foglalkozni. Tekintete azt sejteti, hogy akármilyen körítéssel is tálalta, a nem, mégiscsak egy valódi nem.
- A cuccaim! - ezzel a felkiáltással gyorsít a léptein, eltávolodik kicsit Adamtől, hogy összeszedje az elhajított hátizsákot. Halk nyögéssel emeli fel a földről, elnagyolt, felületes mozdulatokkal leporolja. Majd körbejártatja pillantását az erdőn, felnéz az égre, azon tanakodik magában, vajon megfelelő lenne-e a hely ahhoz, hogy azon nyomban sátort verjen.
- Igazából nem tudom már, hogy kerültem ide - ráncolja össze a homlokát, erősen próbál visszaemlékezni, valamiféle célt találni az ittlétének, de nem viszi túlzásba a gondolkodást. - Na mindegy, valami oka biztos volt. És te miért jöttél ide?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8159
Írta: 2015. április 11. 15:48 | Link

Saragob Kíra
Fekete erdő, Németország

Megforgatom szemeimet, és lemondóan engedem le kezemet arcomtól. Aprót sóhajtok. Igen, szeretném, ha kiszúrnánk egymás szemét, hiszem már olyan régen csináltuk. Te jó ég. Kezeimet csípőre téve nézek konokul a földre, majd lassan újra a lányra. Hiába az idétlen feltételezése, úgy hiszem, végső soron pontosan tudja, mire akartam utalni és arra ugyanilyen választ adna. Nem akarja. Hát rendben.
Csak állok így a közelében és figyelem, ahogy szórakozik a holmijával, majd úgy tesz, mintha most érkezett volna erre a remek, barátságos kis helyre és éppen készülne tábort verni. Röpkén megnedvesítem ajkaimat és lesütöm a szemem. Így hallgatom, amit mond. Kérdése nyomán aztán visszatekintek rá, ám fejemet nem nagyon emelem fel, így hajam kissé belóg arcom elé.
- Éreztem, hogy félsz. - felelem csöndesen, egyszerűen. Ezek után fejemben még a szokásosnál is gyorsabban cikáznak át a gondolatok, mérlegelések, következtetések, mígnem mindössze pár másodperc alatt eljutok egy végső döntésre. Szemeim ekkorra már egészen megrendülten csillognak.
- Kíra... - szólítom meg lágyan.
- Szeretném, ha beszélnél valakivel. Valakivel, aki esetleg a segítségedre lehet abban, hogy megszűnjenek a lidércnyomásaid és hogy... ismét önmagad lehess. - közlöm vele szelíden, de kertelés nélkül, tisztán és egyértelműen. Kezeimet leengedem csípőmről és magam mellé lógatom, hogy kevésbé fessek úgy, mint egy apa, aki a kislány rendetlen szobájának küszöbén áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dorian Reeve Green
INAKTÍV


Preminister | Szellemmacska
offline
RPG hsz: 160
Összes hsz: 632
Írta: 2015. április 11. 20:11 | Link

Belgium - Tomorrowland
A szünetben † Hívatlan vendég †

Legyintettem, mintegy jelezve, hogy ugyan már, mit érdekel engem, ha butaságot mond. A butaság emberi dolog, a létünk egyik tényezője, így nem különösebben akadtam fent rajta, hogy benne is lakozik egy kevés. Kiben nem? Viszont azon, hogy a csaj rám füttyentett, én meg kiakadtam rajta, elég érdekesen nézett. Erre persze én is felvontam a szemöldökömet.
- Nem is értem, miről beszélsz, Cat. Furcsákat mondani? Csak nem szeretem, mikor úgy kezelnek, mint egy nőt. Nálam ez nem szokás, rám ne füttyögjön. Ha érdekelt volna, akkor megtettem volna ez a gesztust én. Megtettem? Nem. Ennyi - vontam vállat mély sóhajjal, aztán persze magyaráztam neki, mindenről, még arrólis, hogy hány napig maradunk, amin nem meglepő módon ledöbbent. Mondjuk nem értem miért, én koncert sorozatokra soha nem megyek egy napra. Az olyan, mint kérni három gombóc fagyit, hogy egyet megegyünk, a másik kettőt meg kidobjuk.
Eléggé kiakadt, szóval oldalra billentett fejjel néztem rá, felvonva a szemöldökömet és összefontam a karjaim a mellkasom előtt, az egyik kezembe még mindig fogva a táskáját.
- Talán gond? Még meggondolhatod magad, ha gondolod, hazaviszlek. Visszaérek, mielőtt még elkezdődnének a kedvenceim, szóval nekem nem gond. - közöltem, majd tovább sétáltam kissé immár szórakozottabban.  - Vagy úgy. Akkor nem érzem magamat kihagyva
Azzal ledobtam a táskámat és kissé érdekesen nézett ki, mint egy kiscsaj egy plüssel. Halkan felnevettem, aztán persze rövid csipkelődés után úgy döntött, hogy ő bizony tűzcsapnak készül felnőtt korában.
- Mi az, még sosem mondtak neked ilyet? Amúgy lehet, hogy megsütött, míg dekkoltam az ajtótok előtt - mosolyodtam el halványan, majd közelebb léptem hozzá és a derekánál fogva magamhoz rántottam, pimasz vigyorral.  - Amúgy meg mit izélsz... Talán zavarna?
Utána persze elengedtem és megpróbáltuk felállítani a sátrat, ami végül rajtam landolt. Az eget bámultam a földön fekve, majd elgondolkozott arcot vágtam.
- Hát igen, nem vagy egy Morgana, de sebaj, majd csak kikupálódsz... Segíts, nem akarok itt maradni... - nevettem el magamat, aztán mikor végre leszedte rólam a sátrat, nagyot nyújtózkodtam. -Látod? Megy ez neked, csak akarni kell.
Ami azt illeti, nem fájt semmim, csak nem szerettem sátrak alatt tölteni az időmet, egyszerűen nem volt az én műfajom. Max akkor, ha fel van állítva. Nagy nehezen feltápászkodtam, majd félszeg mosollyal megigazítottam az öltözetemet. Az ölelés igazából váratlanul ért, de sután átkaroltam, majd halvány mosollyal megcirógattam az arcát és megcsókoltam. Igen volt hozzá képem.
- Úgy nézek én ki, mint aki haragszik? Ugyan! Akkor nem ilyen arcot vágok - közöltem, majd elengedve hagytam, hogy felvegye a pálcáját és én is felkaptam az enyémet. Másodikra végül sikerült felállítani a sátrat, én pedig bemásztam, bevonszolva a táskámat is.
Utoljára módosította:Dorian Reeve Green, 2015. április 11. 20:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. április 11. 22:28 | Link


Ne kérdezz ennyit....

Ez az egész hacacáré azért volt, mert a lány imádja az állatokat és mert állandóan róluk dumált nekem... Kutyák, macskák, különféle állatok, ja meg a lovak. Na igen, nagyjából ezek voltak az egyetlen állatok, akikhez még konyítottam is valamit. Még a kaktuszomat is meg tudtam volna ölni, ha lenne. Azért egy lóval elvoltam, jó közlekedési eszköznek bizonyulnak és gyorsak is, viszonylag. Valójában ez volt az egyik dolog, amit a távoli rokonnál tanultam, így most ki is használtam. Elhoztam magammal a lányt ide, Spanyolországba. Miért ide? Ugyancsak azért, amiért a lovak... Ő maga mesélte, hogy bírja ezt a helyet, én meg egy kicsit utánanézve találtam is egyet a kapcsolataim között, akivel el tudtam intézni ezt a kis kalandot. Jött nekem egyel, tehát totálisan megérte és talán a csajszinak is szerezhetek egy lovas spanyolországi napot. Na, nálam ennyit jelent a kedvesség, már ha megérdemli az adott személy. Őt csak a kínzókamrás incidens óta ismerte, de azzal a kis próbálkozással szerzett nálam egy piros pontot, szóval megérdemelte ezt a kitérőt.A kérdése nem lepett meg, vele sajnos „elfelejtettem közölni” a dolgot. Nem válaszoltam, csak mentem tovább, mintha mi sem történt volna és nem vont volna kérdőre, de a lány makacsan bevágódott elém, nekem meg nem kellett sok, hogy elhasaljunk.
- Te nem vagy normális, ne vágódj be így elém. - Rámordulva sóhajtottam, majd sóhajtva a hajamba túrtam. - Megleplek valamivel? Zavar? Akkor menj haza... - mondtam, majd kitérve elindultam tovább és visszapillantottam rá. - De ha megteszed, akkor sohasem tudod meg mivel leplek meg. - Ezzel továbbsétáltam a farmeromba dugott kézzel és a parton haladtam, ahol hamarosan kirajzolódott a pontszerűségből két ló és egy srác aki fogta őket. Odasétálva kezet fogtam vele, majd váltottunk pár szót aztán a lányra néztem, aki biztosan követett. Annyira kiismertem már, hogy tudjam mennyire kíváncsi és makacs.
- A jobboldali a tiéd, Adriana a neve, ő egy szürke andalúz kanca... Barátkozz meg vele, mert nemsokára feldoblak rá. - Ezzel a kijelentéssel újra a sráchoz fordultam, majd némi szóváltás után átvettem a saját lovam kantárját, az övét meg a kezébe nyomtam.
- Na? Feldobjalak vagy felmászol? - A kérdés után várakozva néztem őt, ámn ha kellett akkor segítettem neki. - Remélem ha már ennyit emlegetted a lovakat, akkor tudsz is lovagolni... De ne félj... a homok puha. - Vigyorogtam rá, majd felszálltam a sajátomra és eligazítva az ülésem a szárat is megigazítva a kezemben néztem rá. - Ha leesel, akkor esküszöm beledoblak a vízbe Gwen... - közöltem vele, de csak hecceltem. Összeszedtem a lovat, majd egy könnyed mozdulattal lépésre ösztökéltem. Egyelőre ne siessünk el semmit, még a végén szedhetném össze a csajszit a homokból.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. április 11. 22:29 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek