BK Fórum - Európa

Ne kérdezz ennyit....

Ez az egész hacacáré azért volt, mert a lány imádja az állatokat és mert állandóan róluk dumált nekem... Kutyák, macskák, különféle állatok, ja meg a lovak. Na igen, nagyjából ezek voltak az egyetlen állatok, akikhez még konyítottam is valamit. Még a kaktuszomat is meg tudtam volna ölni, ha lenne. Azért egy lóval elvoltam, jó közlekedési eszköznek bizonyulnak és gyorsak is, viszonylag. Valójában ez volt az egyik dolog, amit a távoli rokonnál tanultam, így most ki is használtam. Elhoztam magammal a lányt ide, Spanyolországba. Miért ide? Ugyancsak azért, amiért a lovak... Ő maga mesélte, hogy bírja ezt a helyet, én meg egy kicsit utánanézve találtam is egyet a kapcsolataim között, akivel el tudtam intézni ezt a kis kalandot. Jött nekem egyel, tehát totálisan megérte és talán a csajszinak is szerezhetek egy lovas spanyolországi napot. Na, nálam ennyit jelent a kedvesség, már ha megérdemli az adott személy. Őt csak a kínzókamrás incidens óta ismerte, de azzal a kis próbálkozással szerzett nálam egy piros pontot, szóval megérdemelte ezt a kitérőt.A kérdése nem lepett meg, vele sajnos „elfelejtettem közölni” a dolgot. Nem válaszoltam, csak mentem tovább, mintha mi sem történt volna és nem vont volna kérdőre, de a lány makacsan bevágódott elém, nekem meg nem kellett sok, hogy elhasaljunk.
- Te nem vagy normális, ne vágódj be így elém. - Rámordulva sóhajtottam, majd sóhajtva a hajamba túrtam. - Megleplek valamivel? Zavar? Akkor menj haza... - mondtam, majd kitérve elindultam tovább és visszapillantottam rá. - De ha megteszed, akkor sohasem tudod meg mivel leplek meg. - Ezzel továbbsétáltam a farmeromba dugott kézzel és a parton haladtam, ahol hamarosan kirajzolódott a pontszerűségből két ló és egy srác aki fogta őket. Odasétálva kezet fogtam vele, majd váltottunk pár szót aztán a lányra néztem, aki biztosan követett. Annyira kiismertem már, hogy tudjam mennyire kíváncsi és makacs.
- A jobboldali a tiéd, Adriana a neve, ő egy szürke andalúz kanca... Barátkozz meg vele, mert nemsokára feldoblak rá. - Ezzel a kijelentéssel újra a sráchoz fordultam, majd némi szóváltás után átvettem a saját lovam kantárját, az övét meg a kezébe nyomtam.
- Na? Feldobjalak vagy felmászol? - A kérdés után várakozva néztem őt, ámn ha kellett akkor segítettem neki. - Remélem ha már ennyit emlegetted a lovakat, akkor tudsz is lovagolni... De ne félj... a homok puha. - Vigyorogtam rá, majd felszálltam a sajátomra és eligazítva az ülésem a szárat is megigazítva a kezemben néztem rá. - Ha leesel, akkor esküszöm beledoblak a vízbe Gwen... - közöltem vele, de csak hecceltem. Összeszedtem a lovat, majd egy könnyed mozdulattal lépésre ösztökéltem. Egyelőre ne siessünk el semmit, még a végén szedhetném össze a csajszit a homokból.