A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=476753#post476753][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.03.15. 17:17[/b][/url]

Jared S. NightingaleMárcius 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Reggel nyolcra volt hivatalos a Brit Mágiaügyi Minisztérium utolsó szintjén, de örök példaképe, London legfőbb bírója még előző ügye felett sem hozta meg ítéletét, így Konstantin leendő gyakornoka mellett, a folyosói székek egyikén ült. Higgadtsága felszíne alatt a félelem és feszültség percről percre mérgezte tovább elméjét, és mikor aztán az előtte elítélt férfit bilincsben, koloncként hurcolták el, majd pedig nevén szólították, ő egyetlen, sokat sejtető pillantást küldve Jared felé állt fel. Keze reszketeg mozdulatait hiába is palástolva igazított még egyet fekete nyakkendőjén, majd az ifjú eridonos előtt belépett a kör alakú, komor helyiségbe. A fiút az emelkedő padsorok tömött soraiba küldte, ő maga pedig helyet foglalt a terem mindenhonnan jól látható, zavaró fényű varázslattal megvilágított székén. A kérdések gyorsan, összefüggéstelenül érkeztek, bántó fénnyel elvakított szemeivel feleslegesen keresett biztos - régről ismert - pontokat, mert nemhogy a padokig, de még az orra hegyéig sem látott. Ujjai ráfonódtak a szék karfájára, hangja ártatlanságát bizonyítandó határozottsággal csengett. Aztán kiküldték, ám gyakornoka bent maradhatott. Hogy esetét szavazásra bocsátott-e a bíró, számára nem derült ki. Újabb várakozástól frusztrált percek következtek.

Jegyekkel a kezében lépdel az állomáson. Az emberek mint szorgalmas hangyák, sietősen szlalomoznak az óriás, mugli tömegközlekedés vasgépeihez. Ő megfáradtan, csalódottságát rejtve sétál Jared mellett, hogy a négyes vágány mellett végül megálljon. A vonat indulásáig még van néhány perc, addig pedig eszébe sem jut felszállni. Zakója zsebéből előhúz egy szál cigarettát, és a fiúra pillantva, csendesen gyújtja meg azt.
- Örülök, hogy eljöttél - mondja teli szájával rosszul artikulálva, füstfoszlányokat lehelve ki. - Jó, hogy láttál ilyet.
Noha az alacsony növésű fiatal egy idegen számára nem tűnhet elég idősnek egy ilyen tárgyaláshoz, Konstantin úgy tartja, Jared-nek minden adottsága megvan ahhoz, hogy később gyakornokaként is magával vigye egy-egy találkozóra. A mai ülés alapján pedig még azelőtt eldöntheti, érdekli-e bármi, ami minisztériumhoz köthető, mielőtt pályát választ - esetleg majd rosszul. A fiútól elfordulva, egykedvűen kezdi figyelni a nőket. Tudja, hogy el kell mondania Lénának. Bár már valószínűleg úgyis értesült róla. Elhúzza szája szélét, aztán visszales a szőke gyerekre.
- Hogy érezted magad odabent? - kérdezi tőle tettetett érdektelenséggel. Hangjában még érezhető az előző órák zaklatottsága, szemeivel kényszeresen hunyorog. Nem mutatja, de kíváncsi a másik válaszára, hiszen jövőbeni közös munkájuk sorsa múlhat rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=476786#post476786][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.03.15. 19:04[/b][/url]

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Ezt szereti ő ebben a srácban; jó eszű, figyel a részletekre, és meghallja, amit a nála jóval idősebbek sem mindig. Halványan elmosolyodik az észrevételire, annak külön örülve, hogy Jared olyan részleteket fed fel előtte, amelyeket ő maga nem láthatott meg, hiszen abban a közel félórában a folyosón tartózkodott.
- Ugyanezt fogod látni a minisztériumban is - jegyzi meg, és a csikket egy közeli párkányon elnyomja, hogy néhány másodperccel később az már egy kuka tetején pihenhessen. Annak ellenére, hogy az állam alázatos szolgája, eleget látott már mind a varázstalanok, mind pedig a mágusok hivatalaiból, melyekre mindent lehet mondani, csak épp azt nem, hogy dolgozói becsületjátszmákat folytatnak. - Kicsinyített, álcázott, szépített verzióban. Az eszed mellé szükség van pazar kiállásra is. Magadban soha, míg mindenki másban kételkedned kell.
Szavai végét elköhögi, majd a vonat önműködű ajtajára int, és egy mentolos cukorkát bekapva, s maga előtt terelgetve a fiút, felsiet a szerelvény lépcsőfokain. Léptei alatt gyakornoka utolsó mondatát játssza vissza magában újra, meg újra. Pontosan erre van szüksége: fülre, szemre, és egy bizalmi kapcsolatra, amelyre építhet. Elgondolkodva nézi élelmes utazótársát, aztán zakóját a fogasra akasztva helyezkedik el egy ablak melletti ülésen.
- Nem én rontottam - jelenti ki markánsan. Ezerszer átgondolta már a folyamatot, és biztos benne, hogy a hiba Londonban csúszott be. - Van köztük egy tégla. Talán épp Montgomery húzott csőbe. Honnan ismered?
Ha a diáknak már ilyen korán kapcsolatai vannak, amiket kizárólag szülein keresztül építhetett fel, akkor neki ismernie kellene őket. Nightingale. Homloka ráncba szalad, ahogy kinéz a meginduló vonat ablakán.
- Egyszer már kérdeztem, de most újra megteszem. Mi a neved? - szúrós szemeivel pillant vissza a fiatalra. Ennyi nevet és arcot nem ismerhet közvetlen összeköttetés nélkül. Az egyszerűen kizárt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=476872#post476872][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.03.15. 20:27[/b][/url]

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

A fiú bizalmatlan, de ez így rendjén is van. Konstantin fürkésző szemekkel kémleli őt, arcvonásain túl apró mozdulataira is odafigyel. Akárkit nem venne maga mellé a hivatalba, akkor sem, ha ezért egy-egy tehetősebb szülő illetlen anyagi juttatásokban részesítené. Fontos, hogy olyannal dolgozzon együtt, akinek van némi sütnivalója, és nem csak egy eladható kirakatbábu. A másik lány, aki benyújtotta hozzá gyakornoki jelentkezését, bár jóval idősebb Jared-nél, nem győzte meg őt arról, hogy idomain túl mással is képes volna felhívni az üzletfelek - vagy egyáltalán, saját - figyelmét.
- Nem felejtettem el a szerencsés találkozót - idézi fel a stégen történtek homályos emlékképeit, és egy elnéző vigyor után kipillant az ablakon. Jegyeiket jobbjában tartja, és hol azokat, hol a változó tájat pásztázva töpreng a fiú kitérőnek ható válaszán. Aztán, talán mert Jared látja rajta, hogy egyáltalán nem biztos abban, amit hall, továbbfűzi gondolatmenetét, és magyarázattal szolgál Montgomery esetéről. A hivatalnok bólint, de tekintete nem enyhül meg. Tagadhatatlanul érdekli a fiatal, ugyanakkor erősen dolgoznak benne a kételyek. Ügyes szónok lehet belőle, akinek legilimentori képességét jól használhatónak tartja. Családi hátterére azonban még vissza kell térniük. Még mielőtt aláírja felvételi papírjait, és maga mellé engedi a kirendeltségbeli irodába.
- Rendben van, Jared - szólal meg pillanatnyi csendet követően. - Tegyük fel, hogy hiszek neked. Mivel nem érezted magad feszélyezve a tárgyalóteremben, így egy hét múlva elhoználak még egy ülésre. Egy iskolatársad ügyét tárgyalják újra.
Direkt nem mondja ki Katherine nevét. Noha a bíróságon is csak egyszer hangzott el a nő teljes neve, ha a fiú szemfüles volt ma délelőtt, márpedig eddig egyszer sem bizonyította ennek az ellenkezőjét, akkor pontosan tudnia kell, hogy Konstantin a vámpírról beszél.
- Ha az óráid miatt aggódnál, tudok igazolást írni neked - teszi még hozzá, majd jegyeiket átnyújtja a hozzájuk bandukoló idős kalauznak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=476956#post476956][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.03.15. 21:36[/b][/url]

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Nem mint egy kétszer annyi idős felnőtt férfi, sokkal inkább egy soha fel nem növő kamasz húzza játékos, tréfaértő mosolyra ajkait. Hálás a pillanatért, az pedig, hogy milyen könnyen megérti magát a kiskorúval, egyelőre fel sem tűnik neki. A vonat ritmikus zötykölődése ellazítja, szívéből még a jövő hétfő miatt érzett aggodalma is kivész.
- Be kellene utána fáradnod az irodámba, és ott megbeszéljük a továbbiakat - feleli komoly-szárazon, a serdülő mentális érettségén merengve. Még soha nem dolgozott ilyen fiatal, szinte még gyermekkorú gyakornokkal. Érdekes, de még a gondolat is, hogy a szemben ülő diák személyében rátalált egy csiszolatlan gyémántra, izgatottsággal tölti el. Máris várja a közös munkát, nem úgy, mint a legtöbb esetben szokta, amikor az iratmegsemmisítő mögé egy-egy elszállt, mihaszna fiatal felnőtt kerül. Angliában egyetlen növendéke volt csupán, akivel remek munkakapcsolata alakult ki. A most alig huszonnégy éves Olivia azóta a minisztérium Varázsbűn-üldözési Főosztályán belül az Animágus Nyilvántartó Iroda vezetőhelyettesévé küzdötte fel magát. A férfi arcán megjelenik néhány nevetőránc, ahogy a nőre gondolván szája büszke mosolyba szalad.
- Úgy van - elismerően pillant fel a kimondott névre, majd a kilyuggatott jegyeket az ablak alatti asztalra dobja. - Kérni fogok egy listát a tanult tárgyaidról, természetesen a vizsgaeredményeiddel együtt. Ezenfelül az aktuális órarendedre is szükségem lesz. Ha valamelyik tanárodat nem elégítené ki a papírforma, azzal beszélek személyesen. Ebből nem származhat probléma.
Beszéd közben maga elé tartja kiszáradt kezeit, és dörzsölgetni kezdi itt-ott sebes bütykeit. A közéjük beálló csend után meglepi a fiú óvatos megjegyzése, ám visszakozás és felesleges tagadás helyett - hiszen Jared látta őt a vámpírral túl intim kapcsolatba kerülni - előredől, rákönyököl térdeire, és megnedvesített ajkait szóra nyitja.
- Jogos felvetés - mondja, s keresi a nebuló tekintetét, hogy felvehesse vele a szemkontaktust. - Ha valaki fontos lesz neked, akkor olyat is megteszel, amit egyébként nem volna szabad. Amit más esetben nem vállalnál. Biztosan van a te életedben is olyan lány... esetleg valaki más?
Tenyereit finoman összesimítja, szürkés fényű szemeivel végig Jared rezdüléseit mustrálja. Tudja, hogy a fiúnak van egy testvére, de kapcsolatukról nincs információja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=485704#post485704][b]Osztrovszky Kakaós Nápolyi - 2015.04.01. 14:44[/b][/url]

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Szürkés tekintete elidőzik Jared vékony arcán. Egy pillanatra sem fordul el tőle, hol a szemkontaktust keresi, hol erőteljes vonásait fürkészi. Karjait szorosan összefűzi mellkasa előtt, ajkát egyetlen hosszú vonnalá préseli össze. Testbeszédéből így könnyen hűvös távolságtartásra lehet következtetni, ám erről szó sincs. Ösztönösen érdeklődik utastársa iránt, aki már első, kínos találkozásuk során felkeltette figyelmét. Fiatalkora ellenére is higgadtan viselkedik, megfontoltan nyilatkozik, és okosan kérdez. Szemeiben ravaszság csillan, márpedig ez nem a semmiből jön. Konstantin tudja, hogy Jared titkol valamit, sőt mi több, nem lepné meg, ha kiderülne, hogy nem is csak egyetlen dologról van szó. Többször találkozott már olyan kiskorúval, akiből szinte kicsordult a tehetség, néhány rossz döntésnek köszönhetően mégis rácsok mögött végezte. A gondolat pedig, hogy a szemben ülő fiú is odajuthat, szokatlanul aggasztja.
- Mindenképpen - biccent, s kíváncsi szemeit elvonva Jared-ről, kipillant a változó tájra. - Kell, hogy legyen valaki, akire, ha minden kötél szakad, rábízhatod magad. Ha nincs senkivel szoros kapcsolatod, legyen az valódi, vagy jól felépített látszat, meghalsz.
Szavai végén visszafordul leendő gyakornokához. Karjait meglazítja, lejjebb engedi őket, elgémberedő lábait megmozgatja.
- Muszáj adnod, ha később kapni akarsz - mormogja, hangja mélyen szól, alig-alig tűnik ki a vonat monoton zakatolásából. Arca komoly, a baráti érzés szertefoszlott, a fiúra most már mint gyakornokára tekint. Újabb logikus gondolata meglepi, ugyanakkor elégedettség tölti el. Hozzá kell még szoknia Jared intellektusához, és idősebbeket idéző következtetéseihez, de ez legyen a legnagyobb problémája.
- Katherine megtenné - jelenti ki, ezzel megbeszéltnek tekintve a felvetést. Tudja, hogy a nem mindig virágzó kapcsolatuk ellenére számíthat a vámpírra, az általa nyert kapcsolatokra, és nem is akar többet beszélni erről, mert nem szeretne szükségtelen magyarázkodásokba bonyolódni. - És ha már itt tartunk, örülök, hogy szóba hoztad ezt... a visszás témát. Jövő héten ugyanis te leszel a szemem és a fülem. Én még a minisztérium körzetét is elkerülöm, de a hozzáállásodban és a dolgokra való rálátásodban megbízom.
Felvont szemöldökkel, kérdőn néz utastársára, egyfajta beleegyező választ vár tőle. Az esetleges elutasítás még csak meg sem fordul fejében, hiszen egyértelműnek veszi, hogy a közös munkába belevágtak, az az egy-két év pedig, amit együtt fognak tölteni, a jövő heti tárgyalással veszi kezdetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=486754#post486754][b]Osztrovszky Kakaós Nápolyi - 2015.04.02. 11:11[/b][/url]

Jared S. Nightingale
Március 16. 13:00 körül. London, King's Cross pályaudvar

Előredőlve könyököl fel az ablak alatti kis asztalra, ujjait szájához érinti, lassan, egyenletesen kezd dobolni a puha bőrön. Közben Jared-et fürkészi, kinek szemeiben mintha hitetlenséget vélne felfedezni. Keze árnyékában féloldalas mosolyra húzza ajkait. Tetszik neki ez a fajta nyers bátorság, ami áthatja a szemben ülő eridonost. Még formálatlan, ösztönös, a megfelelő eszközökkel jól képezhető. Ismét biccent, ezzel adva megerősítést neki, hogy meglátásaival jó helyen kapiskál.
- Egyszer elmondom, miért tettem - mormogja az ujjai alatt, válaszával látszólag még csak meg sem közelítve a fiú kérdését, majd egy gondterhes sóhajt követően saját gondolatainak enged teret. - A pecsétem mától fabatkát sem ér, hónapokig minden mozdulatomat sasszemek fogják figyelni, átnézik a leveleim, ellenőrzik a munkám, ki tudja hányszor forgatják fel az irodámat. Ilyen nem történik véletlenül; az őrizetem valaki vagy valakik hasznára fog válni.
Beszéd közben az ablakon túli világra mered. Lelki szemei előtt egy fekete talár libben át. Pontosan tudja, hogy az úgy vágyott bírói pozícióról is lemondhat egy időre, ami minden közül a leginkább bántja. Évek óta készül már rá, képezi magát, szorgalmasan dolgozik, és neve ezidáig tökéletesen feddhetetlen volt. A könnyed beleegyezésre a fiú felé fordul, kezét leengedi szája elől, és a bőr háttámlának dől.
- A viszonyunkról egyedül te tudsz - szögezi le komoran villanó tekintettel, és mintegy szavai megerősítéseként, jobbjával lendít egyet. - A londoniak csak az évekkel ezelőtti kapcsolatunkat ismerik. Akkoriban Katherine a minisztérium elől menekült, és én voltam az eljárást vezető tiszt.
Nincs mit tagadni, a köztük lévő kötelék nehezen emészthető emlékeken alapszik. Keserű szájízzel osztja meg ezeket az információkat Jared-del, és őszintén zavarja, hogy erről épp egy vonaton kell beszélnie. Az irodája, az íróasztala, a személyes tere biztonságot ad, de ezután ott sem érezheti magát egyedül.
- A minisztériumban nincs barátja. Viszont tudom, hogy felkereste a teremtőjét, és ő általa lesz ott néhány nagy hatalmú alak is. Bizonyára a Tanácsot veszik célkeresztbe - osztja meg a tudnivalókat az eridonossal, majd a legfontosabb kérdés előtt elhallgat, száját gondolkodva beszívja, és saját, felismert tehetetlenségében pillant le a koszos padlóra. - Azkaban. Ha én lennék a bíró..., halálra ítélném.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=525747#post525747][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.09.30. 11:13[/b][/url]

A gondolatok százszámra kavarognak fejében, ahogy a vendégház mellett álló régi, faragott padon ül, s kezében egy üveg jó, erdélyi sörrel a híres Gyilkos tó szokatlanul nyugodt víztükrét figyeli.
Most szélcsend van.
A pad támlája élesen roppan meg, mikor hátradől. Az üveget szájához emeli, a keserű sör gyorsan csúszik le torkán. Hát megnősült.
- Katherine - szól hátra, nem túl hangos hangját a túlpart felé sodorja a víz. - Ide tudnál jönni?
Szabad ujjai a nyakát fojtogató elegáns kendőt lazítják, az esküvőn viselt öltönyzakója még mindig rajta van.
A víztükör megmozdul, ugráló halak hangjait erősítik fel a körülöttük meghúzódó hegyek.
Soha nem gondolt bele, milyen lesz majd a nászútja, hiszen azt sem hitte, hogy egyáltalán megadatik neki. Körbenézvén viszont, kezében egy hűvös itallal, oldalán a nővel, aki addig szunnyadó érzéseit felébresztette, őt pedig olyan - másnak talán magától értetődő - lépésekre ösztönözte, melyekről mindig csak hallott, tökéletesnek érzi.
Az üveget a pad sérült karfájára állítja, majd feláll és közelebb lép a tóhoz. Szürke tekintete a sötétségbe réved, kiszűrhetetlen gondolatai között néhány fontos, a jövőt mindenestül megváltoztató foszlány tűnik ki. Most, hogy Katherine a nevét viseli, több kérdés merül fel köztük, mint valaha. Hogy bár a törvény és néhány aláírt, s az állam nevében lepecsételt papír eggyé tette, a vér még nem köti össze őket.
Karjait mellkasa előtt fűzi össze, száját beharapja. Lelki szemei előtt felrémlik lánya képe, meg Célestine aggodalmaskodó szempárja is. A vére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=525755#post525755][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.09.30. 11:58[/b][/url]

Katherine lépteinek finom hangjára egy törékeny pillanatig még az ütő is megáll benne; szíve kihagy egy dobbanást, majd felfokozva, sebesen kezdi verni mellét. Belepislog a tóra telepedő sötétségbe, s lélegzetvisszafojtva várja közeledő kedvesét. A bent tartott levegőt csak akkor engedi ki, mikor a vékony, hófehér karok átfogják derekát, és az úgy vágyott hang megszólítja. Felsóhajt. Ujjai ráfonódnak a még mindig menyasszonynak tűnő éjlény csuklóira, feje lebillen, s tekintete az újasszony ujjait figyeli.
A kérdésre elmosolyodik, ajkai mögül előbukkannak túlságosan is emberi szemfogai. Fejét csendesen megingatja, majd óvatos mozdulatokkal, egészen lassan megfordul, hogy végre őket fürkésző tekintetek nélkül nézhessen szembe feleségével. Tekintete belefúródik az őt néző kék szempárba, jobbja Katherine arcához emelkedik. Kissé megdöntött fejjel simít végig a hűvös arcon, hüvelykujjával érintve a vastag ajkak szélét.
A nyugalom, amit a hegyek és a közeli tó áraszt magából, már nagyon hiányzott a férfinak. Noha még soha nem járt Erdélyben, mellkasát átjárja az otthon kellemes, anyai érzete.
Fejét lehajtva a hófehér, gyönyörű ruhát nézi, s egy lágy, már-már félő mozdulattal hozzá is ér az anyaghoz. Úgy áll a nő előtt, akár egy kezdő fiatalember, vagy mint egy kisfiú, aki bár mindennél jobban vágyik a kezében tartott játékra, nem tudja mit tegyen vele. Ujjai fel-le szánkáznak a ruhán, míg végül, nagy sokára meg nem állapodnak deréktájékon. Aztán a megfontoltságát egyre inkább elveszítő tekintet visszatalál az óceánszínekhez, és úgy tűnik, lassan az oly régóta kikívánkozó gondolatok is feltörnek a férfi torkán.
- Azon gondolkodtam, hogy... - lepillant a menyasszonyi ruha mellrészére, láthatóan keresi a megfelelő szavakat. - ...itt vagyunk a semmi közepén. Senkit nem tudnék bántani. Ha... egyek lennénk.
Nem jellemző rá, hogy ne találja meg rögvest azokat a kifejezéseket, melyekre az adott pillanatban szüksége van. Mindig tudja mit mondjon, tudja, hogy kivel hogyan kell beszélnie, ha célt akar érni. Most viszont a vágyak keverednek a józan ésszel, a szíve a fejével tipródik.
- Befejezhetnénk, amit elkezdtünk - mondja tekintetét visszavezetve Katherine szemeihez. Számára nem is kérdés, hogy a lánykérés, az esküvő csak az élet kezdete volt. Számára egyértelmű, hogy ez befejezésért kiált. Jobbja a kedves keze után nyúl, először finoman ér hozzá, később erősebben szorítja meg. Szürke fényeiben biztosság, érzelmeiben örök érvényű bizonyosság ül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=525761#post525761][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.09.30. 12:49[/b][/url]

Olybá tűnik, hogy fésületlen szavai megrémítik az előtte az élet legtisztább színében, makulátlan fehérben álló nőt. Pedig komolyan beszél. Fejét oldalra dönti, keze a hátráló nő után nyúl. Még mindig fogja ujjait, nem engedi, hogy bizonyos távolságon kívül kerüljön. Miért is engedné? Már hozzá tartozik, nem mehet el.
- Miért, a te fejedben még soha nem fordult meg a gondolat? - kérdezi halkan, hangja mégis sokkal erélyesebben szól, mint eddig. Nem vádló, de ha felesége nemleges választ ad, minden bizonnyal összeszorul majd szíve. Neki ugyanis egy ideje csak ezen jár az agya, kattog, lehetőségeket vesz sorra, kiutat keres saját édes kis, virágkoszorúkkal kirakott poklukból. Pillantása talán fenyegető, mozdulatai határozottabbak. Követi a nőt, utána lép, és vállánál fogja meg, hogy eszébe se jusson tovább távolodni.
Most, mint férj, mint férfi újra érezteti a feleségével, a nővel szembeni fölényességét, és egy pillanatra még magának sem engedi meg, hogy beférkőzhessen elméjébe a tudat: Katherine mérhetetlenül erősebb nála, és ez csak egyetlen esetben változhat.
Szüksége van arra, hogy ha csak néhány percig, vagy egy-egy órán át, de érezze, hogy döntésének súlya, annak ereje van, hogy a szeretett nő felett áll, hogy lehet önző, lehet erőszakos, akaratos, döntésképes. Éreznie kell, hogy Katherine számára ő jelenti a férfit, és mint férj, valóban ereje van. Ha megvédeni nem is tudja, valamicske még neki is jutott.
- Csak beszélgetni szeretnék - feleli némi angol akcentussal, ami esetében csak a legritkább esetben bújik elő. Tagadhatatlanul ideges, feszült, szíve hevesebben ver, mint első együttlétük során. - Ne mondd, hogy így akartad. Hogy ezzel, így legyen vége.
Korántsem a kapcsolatuk befejezéséről beszél, sokkal inkább a kezdetről, ami náluk furcsa ellentétekbe bocsátkozik. Egy szabad élet vége, egy kötöttségektől hangos kezdete, benne ez mégis fordítva él; neki most kezdődik a szabadság, és az eddigi volt mindennél kötöttebb. Házasságuk célt adott, valamit, ami egy más, új és igen, ismeretlen élet kapuit nyithatja meg. Szavait elkövetkezendő halálára érti, hogy míg felesége üde marad és mindig gyönyörű, ő szépen lassan elrothad mellette. Belesüllyed az öregségbe, és ezzel, így lesz vége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=525825#post525825][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.09.30. 16:54[/b][/url]

Még érte sem. Önmaga visszafogására, fújtatva pislog néhányat, tekintetét nyomban elválasztja felesége vágyébresztő szempárjától. Feszültsége egyre nagyobb testet ölt, az már nemcsak mellkasát nyomja, de torkába is beköltözött; hatalmas, maró gombócként csitítja el őt, hogy ha akarna, se tudjon megszólalni. Mert semmi értelme, tudja jól.
Alig egy napja még szerelméről vallott a rokonok, közeli barátok és a fogadott anyakönyvvezető előtt, szavakba öntötte a lehetetlent, és miután Katherine, ő is igennel felelt. A jóra, a rosszra, az egészségre, a betegségre, a békére, a harcokra, boldogságra és szomorúságra. Ígéretet tett hűségről, kitartásról, elfogadásról. Megértésről.
Elfordított arcán a vonások haragban tobzódnak, bordái alatt fékezhetetlen indulatot érez, holott pontosan tudja, hogy ennek a hétnek nem erről kellene szólnia. Nem ronthatja ezt el, főleg nem a rajta elhatalmasodó önzőséggel. Hiába lebeg előtte saját vagy egy szem gyermeke élete, úgy tűnik, ezekben a pillanatokban könnyedén eldobná mindkettőt. Többé nem fontos munka, sem a minisztérium, mert míg nekik él, a drága percek telnek, és még azelőtt elfogynak, hogy elég időt tölthetett volna nejével. Hogyan is választhatna a normális és a vágyott élet között?
- Azt kéred tőlem, hogy ennyivel, ilyen egyszerűen fogadjam el esendőségemet?! - kiabál, érdes-mély hangja betölti az éjszakát. Nem néz Katherine-re, talán nem is bírná elviselni menyasszonyi ruhába bújt, kontyos kedvesének törékeny látványát. Ennek nem így kellett volna történnie. Szeretkezniük kellene, nem vitatkozni. Sajnos még maga előtt sem tagadhatja le, hogy az ő hibája. Ő kezdte, és egyelőre nem is akarja abbahagyni. Változni akar, változást, lehetőséget, szerelmet, örökkévalóságot. Katherine-t akarja, és ezért még nászútjuk első hűvös éjszakáját is képes feláldozni. Elengedi a nő vállait, arrébb, a ház irányába lép, és néhány pillanatnyi csend után félig-meddig visszafordul. - Tíz év. Tizenöt. Negyvenöt éves leszek. Akkor már késő lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=526158#post526158][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2015.10.01. 10:22[/b][/url]

Csak azt teszi. Minduntalan ingázik a realitás talaja és saját, elérhetetlennek tűnő magaslatokban figyelő vágyai között. Pillantását feleségére emeli, akinek dühéről egyedül jéghideggé hűlő hangja árulkodik. Fleur említésére összerándul a gyomra, a kérdésekre nemcsak, hogy nem tud, nem is akar válaszolni.
- Valaha te is ugyanolyan ember voltál, mint én - szűri a fogai között, remélve, hogy Katherine megérti a szavak mögött rejtőző érzéseket. Hogy észreveszi a férfi emberi mivoltjából eredendő esendőségét, erős érzelmi kötelékeit és azt az ostobaságot, amivel múltját egy tollvonással végezné ki. Tekintetét az őket ölelő sötétségbe vezeti, és a ház irányába sétál. Mozdulatai tétovák, minden rezdülésében benne van a vágy, hogy visszaforduljon és elfelejtve ezt a néhány percet, onnan folytassák az éjszakát, ahol abbahagyták: az Igen után.
- Keressek mást? - felvont szemöldökei alatt vonásai is megkeményednek, arcán értetlen, gunyoros grimasz jelenik meg. - Ha nem téged szeretnélek, soha még csak meg sem fordult volna a fejemben ez a marhaság.
Rohadt jó. Elneveti magát, de hangjából hiányzik az őszinte öröm, az a boldogság, amivel máskor nevetni szokott, ha Katherine közelében van. Gyorsan szedi a levegőt, igyekszik elengedni a testében áramló feszültséget. Bántja, hogy úgy látszik, csak őt foglalkoztatja ilyen mélységekben a kettejük közt tátongó szakadék. Tesz még néhány lépést a tölgyfa bejárat felé, gondolataiban tisztán hallja, újra meg újra visszaismétli felesége szavait, cinikus nevetését.
- Senki nem gondol áldozatnak. Bőven kinőttünk már a kamaszkorból - mondja még, háttal a tóparton álló nőnek. - A lányom is felfog nőni, és ha pár év múlva úgy dönt, hogy legyek bármilyen, ő akkor is látni akar, hidd el, végső esetben megoldja úgy, hogy az anyja ne tudjon róla. De erről szó sincs. Igazad van.
Célestine-t akkor sem hagyhatná ki döntéséből, ha akarná, de sokkal jobban tiszteli őt annál, mintsem kész tényekkel állítson elé. Felelősséggel tartozik irántuk, mint ahogy munkája és a körülötte élők iránt is. Száját összeszorítja a felismerés, hogy feleségének igaza van. Bár a hely alkalmas, az idő nem.
- Sajnálom, hogy elrontottam az első estét - nyakkendőjével babrálva fordul vissza, dühös tekintete úgy változik egyre bűnbánóbbá, ahogy végigvezeti azt a hófehér ruhán. - Majd helyrehozom.