A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882188#post882188][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.09.29. 22:35[/b][/url]

Nem feltétlenül gondolkodtam, csak kimondtam az első helyet, ami eszembe jutott. Aggódnom kellene, amiért ez a hely jut eszembe először, de mégis... most csak elbújni szeretnék. Csak egy kicsit nem hallani senkit, és pár mély levegőt venni. Nem is ez az időszak a nehéz, tudom én... egyszerűen az tesz egyre feszültebbé, hogy valaki mindig ott van. Tizennyolc évet megéltem, a zömét pedig teljesen egyedül. Persze akkor az sem volt jó, hiányzott a családom, de most meg megfojtanak. És már nem tehetem meg azt sem, hogy hazamegyek, és magamra zárom az ajtót, mert... ott is van valaki.
Ezt a parkot meg mindig is imádtam. Máshol nem láttam még ennyire szelíd mókusokat, és tényleg képes vagyok egy órát, vagy másfelet is elszórakozni azzal, hogy etetem őket, valamelyiknek végigsimítok az ujjammal a bundáján, aztán... aztán előveszem a telefonom.
Ráérsz?
Az üzenet persze rövid és velős, mert nem fogok magyarázkodni. Nem akarok magyarázkodni. Tudom én, hogy az üzenet kicsit megkésett, és akkor sem sértődnék meg, ha erre nem is érkezne válasz. Nem tartottam magam egy megbeszélt időponthoz, de ugye... nem várt problémába ütköztem. Az most nem fontos, hogy azóta már fel tudom ezt fogni pozitív dologként is, talán kicsit hiszek is abban, hogy nekem ez menni fog, mégis.... Vele beszélnék. Mert vele igazából nem kell beszélni. Ő nem fog a rosszulléteimről kérdezgetni, vagy arról, hogy fejlődik a bennem lévő élőlény. Nem fog számon kérni, hogy bevettem-e az összes vitamint, és... én ezt nagyon értékelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882191#post882191][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.09.29. 23:05[/b][/url]

Szereti azokat a nyárvégi késő délutánokat, amikor vacsora előtt lesétál a Visztulához, megiszik valamit a sétány mentén horgonyozó étteremhajók tetőteraszán, majd pedig a reggel a kedvenc kaszinójában éri. Az élete megszokott ritmusa az üres rituálé, ami arra való, hogy kiszorítsa a lelkiismerete nyaggató hangjait. Amíg pénz nyer vagy veszít, ne, gondol rá, hogy az élete tulajdonképpen semerre sem halad -- de merre is kellene mennie, ha ennyire kényelmesen érzi magát ebben a langymeleg semmiben?
attól függ, mire
A választ az étteremhajó díszponyvákkal árnyékolt nyugágyából írja vissza, csekély gondolkodást követően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882305#post882305][b]Adam Bergstein - 2024.10.01. 18:55[/b][/url]

- Ez esetben, van egy rossz hírem. Ma ment férjhez a lányuk. Szerintem itt lesznek. - közlöm vele halkan, mert tudom, hogy tudja, maximum még nem tudatosította magában. De elkerülhetetlen a találkozás, ezt szerintem ő is tudja. Körbepillantok, és látom, hogy a testvérei viszonylag egy irányba mozognak, így finoman arra terelem őt is. - Ahogy a szüleidet nézem a szüleimmel éppen elmélyülten beszélgetnek. Még én sem tűntem fel nekik, de a testvéreid arrafelé vannak. Mi lenne, ha túlesnél a találkozáson velük, én pedig addig az ülésrendet nézném meg. Ha nem tetszik az asztaltársaságunk, még át tudom rendezni, mielőtt mindenki elkezdene helyet foglalni. - láttam, hogy egy nagyobb fatáblára akasztották fel a neveket asztalok köré, így aztán csak simán leemelem a nevem és a plusz egy főmet, és átrakom kevésbé családi helyre. Van egy olyan sejtésem, hogy most túl közel lennénk a tűzhöz, mivel mindenki izgatott volt, amikor azt a visszajelzést adtam, hogy hozok magammal valakit. Nem tudom, hogy minek örülnének, ha a régi vagy az új lenne. Talán inkább a régi feleséget szeretnék, de gondolom megvitatták, hogy vannak dolgok, amik esélytelennek tűnnek, mert elnyelte őt a föld.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882306#post882306][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.10.01. 19:11[/b][/url]

Szusszanok, ahogy jön a válasz. A türelmem valahol a kiderült probléma, a költözés és a vizsgálatok között, szép csendben elbúcsúzott tőlem. Az a kevés is, ami odáig a birtokomban volt.
Mennyivel szebb lenne a világ, ha Damian is tudna írni egyetlen szót, ami választ ad a kérdésemre, és nem rám erőszakolni, hogy el kezdjek gondolkodni azon, miért is kellene, hogy ideje legyen rám. Esküszöm, ha azt írta volna, hogy kösz nem, az nem húzna fel ennyire.
mókusokat etetni...
Természetesen egy képet is küldök mellé, úgy fotózva a combomra telepedő jószágot, hogy látható legyen számára bármi ismerős, mondjuk a szemközti épület egy része.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882309#post882309][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.01. 19:26[/b][/url]

Röviden és szinte kérdőn köhint egyet, amikor percekkel később ismét lenyúl a deszkákra ejtett telefonjáért, majd elolvassa az üzenetet a hozzá csatolt képpel. Természetesen se nem biológus, se nem geográfus, hogy pusztán ennyiből tudja, Varsóban tartózkodik a lány. Azonban ez az üzenetváltás sokadjára zajlik le köztük, a mókusok pedig a rövid ideig tartó, de annál meglepően volatilisebb kapcsolatuk alatt pedig egyfajta jelszóvá váltak arra vonatkozóan, hogy Kamilla Varsóban van.
Mert hogy Varsóban van. Mit csinál Varsóban? Bármennyire szereti a szülővárosát, az tagadhatatlanul unalmas és szovjet módra sivár hely, ahol a koszos Visztulán kívül nincs igazán más látnivaló.
Az italát leteszi maga mellé a földre, majd anélkül, hogy a nyugágyban felülne, a lemenő napfényben hunyorogva írja le a válaszát:
tizenöt percre vagyok északra
ha idejössz, meghívlak valamire
Ezekkel együtt pedig a tartózkodási helyét is megosztja, ezzel jelezve: ő aztán nem fog innen felállni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882322#post882322][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.10.01. 21:19[/b][/url]

Megyek.
Tekintve hogy nincs más választásom. Talán ez az amit megszoktam, ha nem tudok felmutatni valamit, amiért megéri neki az erőfeszítés, ő nem mozdul. Persze utólag már nagyon könnyű okosnak lenni. Miután végig vettem magamban az összes - számomra - piros zászlót, ami Damian körül lengedezett.
És ennek ellenére nézem meg, hol van, majd indulok is el, hisz annyit azért nem sikerült fejlődnöm.
Hazudni nem hazudott, tényleg tizenöt perc.... lenne, ha nem állnék meg gyönyörködni egy-egy hajóban, de mit tehetnék? Balatonnál nem uszkálnak ilyenek, és mégis csak vízparton vagyok, kevés ennél szebb, vagy jobb helyet tudok elképzelni.
Ahogy felérek, azért megkérdezem a pocsék angoloknál, hol találom őnagyságát. Csak aztán indulok meg a nyugágy felé. Mellé állok csak, pontosan annyira, hogy túl megerőltető legyen neki megemelni a fejét, így legalább nyerek pár másodpercet. Az ugyanis lerí rólam, hogy nem életem napjait élem.
- Ne kérdezd. Fogalmam sincs, csak el akartam tűnni, és szükségem volt valakire, aki nem kedvel annyira, hogy érdekelje a bajom, de nem is utál annyira, hogy elküldjön a francba - hát mi ez, ha nem a kapcsolatunk tökéletes definíciója?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882339#post882339][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.02. 19:03[/b][/url]

Abban, amit tesz, jelenleg nincs rossz szándék vagy sértett alaphang. Kamilla írt neki, ő válaszolt, senki sem várhatja el tőle, hogy a folyóba hajítsa az italát és odamenjen, hiszen nem ő kereste a lányt. Pár héttel ezelőtt, amikor ő vetette fel, hogy találkozzanak, nyilvánvalóan ő ment volna a megbeszélt helyre, ez azonban végül ilyen-olyan okokból elmaradt - többet közt azért, mert Kamilla nem válaszolt a rövid és lényegretörő üzenetére.
Nem várakozik aktívan, csak élvezi az egyre halványuló napfényt. Szereti azt az őszi-nyári időszakot, amikor napnyugtával nem lesz azonnal hideg, épp csak annyira, hogy felvegye a pulóverét. Arról fogalma sincs, mennyi idő telik el addig, amíg a nyugány mellett megálló lány alakja árnyékot vet rá, ő pedig a napszemüvegét a homlokára tolva felhunyorog rá.
Ne kérdezd. Az erős kezdésre megemeli a szemöldökét, hiszen a világtörténelemben még nem fordult elő, hogy az ilyesmi ne takarjon valamit, amire igenis érdemes rákérdeznie. Azonban eleget élt nőkkel, hogy tudja: általában kérdés nélkül is kiteregetik a szennyest.
Így faggatózás helyett végül felül, közben megemelve és a érdén megtámasztva az italát és a lány felé fordul.
   -  Hízelgő leírás - reagál a bújtatott sértésre, de annél, hogy "érzéketlen" és "nemtörődöm", ezerszer rosszabbat is hallott már, szóval nem veszi fel igazán. - Ej. Szarul nézel ki, mi bánt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882340#post882340][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.10.02. 19:17[/b][/url]

- Igyekeztem - biccentek, és csak elmosolyodok egy picit. Én volt hogy rosszabbakat kaptam tőle, úgyhogy egy szava se lehet.
- Ez a kedvenc helyed? - inkább körbe pillanatok először, fintorogva kicsit.
- És még azt mondják, a mai férfiak nem tudnak bókolni... - persze csak viccelek, hisz én magam is tudom, nincs az a kozmetikum, ami segítene rajtam.
- Szabad? - előbb inkább megkérdezem óvatosan, s csak azután ülök le mellé, ha megengedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882341#post882341][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.02. 19:29[/b][/url]

Nem igazán érti a fintorgást, sőt, el is pillant a pult felé, hogy kitalálja, mi problémája lehet a lánynak a hellyel, amiben részéről nem lát semmi különlegeset. Nem a kedvence, de egyszer-egyszer megfordult már itt, amikor nem volt jobb dolga vagy az úgy akart összeülni az ismerőseivel, hogy a beszélgetést ne harsogja túl a klubok zenéje.
   -  Yeah, hogyne, persze... - válaszol kurtán, helyet hagyva a lánynak, hogy ha szeretne, leülhessen mellé. További habozás nélkül felé nyújtja a megkezdett, jégbe olvadozó italát. - Na mesélj. Apáddal lett valami?
Kamilla nem néz ki borzalmasan, ő pedig nem hízeleg magának azzal, hogy ismeri annyira, hogy szavak nélkül megértse, mi bántja a lányt. Azonban jó emberismerő annyira, hogy tudja, senki sem ugrál Varsóba azért, hogy mókusokat simogasson - és azt is, hogy Kamillának nincsenek igazán barátai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882344#post882344][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.10.02. 19:59[/b][/url]

Én tényleg rosszul érzem magam a viselkedésem miatt, mégsem tudom egyszerre a nyakába zúdítani minden bajom forrását. Abban reménykedem, hogy gratulálni legalább nem fog, hisz a véleménye úgyis meglesz rólam.
Leülök, de az italra csak a fejem rázom, és összefonom kezeim a hasam előtt.
- Apu? Jaaaaa.. apámat jó eséllyel halottá nyilvánítják... Nem találják - túlságosan száraz és tényszerű, és biztos a bosszú is kihallatszik, mert alapjáraton sem vagyok nyugodt.
- És ez igazán nagy kár, mert sosem fogja megismerni az unokáját... - végig őt nézem, miközben kiejtem a szavakat, hátha elcsípek egy ösztönös reakciót, vagy... bármit.
- Nekem viszont van nyolc hónapom megbarátkozni vele.... meg az apjával... ítélj el nyugodtan - sóhajtok aztán fel, ahogy erőt véve magamon, csak elmesélem, mi a bajom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882347#post882347][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.02. 20:28[/b][/url]

   -  Eww... sajnálom.
A mondat teljesen őszinte. Damian számára fontos a család, és ugyan elejtett megjegyzésekből tudja, hogy Kamilla nem ápolta a legszorosabb kapcsolatot a szüleivel, az egyikük elvesztése így is sokkoló lehet. Az elutasító fejrázásra visszahúzza a poharát magához, a szájába veszi a szívószálat és úgy hallgatja Kamilla mondandóját tovább.
Az unokáját. Hah. Még mindig bizarrnak érzi, hogy a saját tulajdon szüleik lassan nagyszülő-korba lépnek, hiszen neki is vannak unokaöccsei és unokahúgai már, néhány éven belül pedig saját gyerekeket is szeretne -. vagy ha nem is szeretne, de ezt elfogadta az élete természetes velejárójaként.
Azonban a kulcsfontosságú információ Kamilla mismásoló magyarázatában elrepül a feje felett. Részben, mert nem tudja, hogy vannak-e a lánynak testvérei, részben pedig, mert figyel ugyan, azt kissé felületesen teszi.
   -  Az kellemetlen tényleg - válaszol így üresen, ami inkább verbális bólogatás, mint konkrétan végiggondolt válasz. - Mert mi baj van az apjával?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882348#post882348][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.10.02. 20:45[/b][/url]

- Feldolgoztuk. És már nem is akarom, hogy előkerüljön - szokatlan lehet Daminak ez a hűvös, ellenséges hangnem, hisz én senkiről nem beszéltem még így. De senki sem tett olyat, amit az apám.
Aztán csak elnevetem magam, mert ez valahol hihetetlenül aranyos, és cseppet sem meglepő. Túl ködösen fogalmaztam.
- Már azon túl, hogy szinte alig ismerem, de az ő gyerekét várom? - most már csak halványan mosolygok, és nagyon koncentrálok, hogy ne üljön ki az arcomra a fintor.
- Igen, egyszer voltam nagyon ostoba - és talán lehet tényleg innom kellene valamit.
- Vagyis nem is voltam hülye, csak... Nem voltam jól - de. Hülye voltam. Én is tudom. Mindenki tudja, de így akkor is jobban hangzik.
- Szóval ez a baj. Terhes vagyok. És nagyon nem terveztem, főleg nem egy ismeretlennel, de már együtt lakunk... - ha valaki, ő megérti, mekkora érvágás ez nekem, így el is fordítom a fejem, hogy inkább a vizet nézzem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882355#post882355][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.03. 03:36[/b][/url]

Néhány héttel ezelőtt hajnalban a kaszinóból tartott hazafelé, amikor az apartmanja toronyházának bejárata előtt egy dagadt patkány egy megrágott pizzát maga után rángatva szaladt el közvetlenül a lába mellett. A szituáció egyszerre volt bizarrul meglepő, undorító és komikusan váratlan-- ő megállt a járdán és azzal a lenyűgözöttséggel nézte végig a jelenetet, hogy az hirtelen minden gondolatot kitörölt az agyából és azt is elfelejtette egy pillanatra, hogy merre indult.
Ugyanezzel a meglepettséggel pislog lassan a lányra a pohara fölött. Nincs megütközve, nem döbbent meg, mindössze... egy pizzát hurcoló patkány váratlanságával egyenlő az, amit végül hall.
   -  Oooké?
Nagyon óvatosan és vontatottan szólal meg végül, rövid, tanácstalan hallgatást követően. Az arcára kiütközik az értetlenség és időbe telik neki, míg összerakja ezeket a ködös, sejtetett rokoni szálakat.
   -  Nem is mondtad, hogy van valakid - teszi hozzá, mert igaz, hogy Kamilla ismeretlenről beszél, de... - Nem értem, mit nem ismersz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882366#post882366][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.10.03. 17:22[/b][/url]

- Mert nincs senkim! - Dami szinte alig fejezi be a mondatot, már rávágom. Aztán hamar rájövök ezzel nem könnyítem, hanem bonyolítom a helyzetet. Viszont az oké-val még bőven ki tudok egyezni, sőt bárcsak mindenki le tudta volna ennyivel.
- Nem voltam jól. Elmentem a pubba, Ádám meg meghívott valamire - Bónom meg a vállam, kinyújtom a lábam, kezeimmel pedig megtámaszkodok a hátam mögött. A sztori egyébként még ismerős is lehet, hisz az egyetlen különbség, hogy egyikünknek se volt tiszta a feje.
- El akartam vetetni, de aztán... - ezt már halkan mondom, és újabb grimaszt vágok, hisz nem voltam hozzá elég erős.
- Szóval most együtt lakunk - mosolygok Damira, mert én ezt akkor is jó döntésnek tartom. Így hamarabb meglátjuk működünk-e együtt, és ha nem, akkor is van még idő kitalálni valami mást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882368#post882368][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.03. 18:24[/b][/url]

A hirtelen visszavágáson szinte összerezzen, de legalább is meglepődve kihúzza magát. Ez az intermezzo azonban elég hozzá, hogy visszanyelje azt, amit visszakézből mondana, és helyette a tetőterasz nyugágyán ülve végighallgassa a lány magyarázatát. Kellemes, kissé hűvösödő fut végig a folyóparton, az eggyel alattuk lévő emeltről pedig halk nevetgélés szűrődik fel, ő azonban egyiket sem érzékeli az emlékképeken túl, amit agy agya egy elfeledett sarokból rángat elő.
Nagy lehetett a szerelem, mondta a lány ott és akkor a Varsói lakás félhomályában, sértődött megrökönyödéssel, ez azonban csak az első maró odaszúrása volt. Biztos el akarod venni? kérdezte ezerszer, hisz Damian, ez komoly dolog, olyannal kellene csinálnod, akit szeretsz, tette hozzá Kamilla ugyanezzel a bocsánatkérő mosollyal, mint amivel most visszanéz rá. Akkor nem értette a támadást, szíve szerint pedig teljes erejéből megrázta volna a lányt, hogy szálljon ki az életéből és hagyja őt békén a döntéseivel. De nem értette azt sem, ami most egyszerre annyira világosnak tűnik: hogy mennyire fenomenális a kilátás a magas lóról, ahonnan eddig a lány beszélt vele.
Az ajkához érinti a szívószálat és kissé oldalra billenti a fejét. A szórakozott félmosoly megkeményedik az arcán, de nem tűnik el.
   -  Nagy lehetett a szerelem - válaszol végül flegmán -, hogy ilyen döntésre szántad el magad. Végül is ez olyasmi, amit azzal csinál az ember, akit szeret, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882379#post882379][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.10.03. 19:22[/b][/url]

Fogalmam sincs, milyen reakcióra számítottam, de arra semmiképp, hogy előránt valami olyasmit egy kalapból, ami olyannyira rég történt már, hogy külön időszámítást is kaphatna.
Arcomra hamar kiül a megszeppentséggel keveredett döbbentem, talán még a szemeim is elkerekednek, ahogy hitetlenül nézem.
- Ne légy igazságtalan, a kettő nem ugyanaz - talán egy perc is eltelik, mire megtalálom a hangom, de az még így is halk és gyenge. Szinte ösztönösen kúszok arrébb pár milit, pedig erre igazán semmi szükség.
- Én döntöttem el, hogy megtartom - persze, hogy védem magam a kemény szavak ellen, de... Az is legalább ennyire egyértelmű, hogy pontosan azért fájnak, mert igazából nem tudok mivel védekezni ellenük. Ezt én tényleg megérdemlem.
- De tudod... Én legalább ideültem melléd, és nem egy ultrahang fotó miatt tudtad meg, miután kikeltél az ágyból... - kettő darab pillanat, míg sikerül annyira felfújnom magam annyira, hogy akkor beszélgessünk a sérelmekről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882381#post882381][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.03. 19:40[/b][/url]

   - Nem ugyanaz? Nem ugyanaz?
Ő azonban nem hezitál azzal, hogy visszamarjon - és mivel nyilvános helyen van, nem emeli meg a hangját, annak színe azonban közönyös csodálkozás helyett nyíltan ellenségessé válik. Addig fordítja el az arcát, amíg az italát lehajolva leteszi maga mellé a földre.
   -  Már megbocsáss, de hónapokon át beszéltél úgy Charonról és rólam, mint akiket a seggedből rángattál volna elő és prédikáltál nekem arról, hogy mekkora visszafordíthatatlan döntésre készülök. Mondd csak, talán rosszul esik hallani? Szeretnéd, ha befognám a szám, igaz? Hiszen mit tudok én az életedről és milyen jogom van hozzá, hogy kioktassalak?
Az egész jelenet túlságosan szürreális hozzá, hogy valójában a helyén kezelje; mert ha így lenne, nem legyezné tovább az életképtelen vitát ami, mint mindig, a semmiből született. Hiszen tényleg, mi köze van neki Kamilla gyerekéhez, nem ő az a balek, aki teherbe ejtette és nem neki ke...
   -  Direkt csináltad? - kérdez vissza hirtelen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882383#post882383][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.10.03. 20:01[/b][/url]

- Hűha... - szerintem ezen a ponton még hátra is hajolok a verbális fegyverek elől, és most őszintén megdöbbenek. Még ha akarnám se tudnám palástolni.
- Sajnálom, hogy törődtem vele. Komolyan. De tudod, ez akarva-akaratlan megtörténik, ha miközben az eljegyzésedről beszélsz, velem dugsz... - igazából nem kell félteni. Ha valamiben tényleg jók voltunk mi ketten, akkor az az, hogy pár nyugodt alkalom után, hogy feszüljünk egymásnak pillanatok alatt.
A következő kérdése pedig belém fojtja az újabb, feltörni készülő adagot.
- Te...te ezt most komolyan kérdezted? Te tényleg ennyire nem ismersz? Szerinted, ha direkt gyereket akartam volna, azt egy vadidegentől és nem valakitől, ak... Nem valaki mástól? Az egész kapcsolatunk azért működött úgy ahogy, vagy nevezzük, aminek akarod, mert ebben az egyben egyetértettünk, még ha ki se mondtuk. És erre te.... Egy igazi seggfej vagy Flaviu - nevetem el magam halkan, de szárazon. Vagy inkább beletörődőn. Még a fejem is megrázom, mert ezt nem hiszem el.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882384#post882384][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.03. 20:24[/b][/url]

Damian sosem hízelgett magának azzal, hogy bátor lenne, azonban kevés dolog van, amitől zsigerből jövően, jóvátehetetlenül fél. Az egyik a kutyák, különösen a kiszámíthatatlan, nagy testű és vágott fülű dögök, amiknek láttán akaratlanul is földbe gyökerezik a lába és a gyomra is remegni kezd.
A másik pedig az, hogy egy szombat reggel valami névtelen és arctalan lány szappanoperába illően egy maszatos, mugli ultrahang-képet tol elé, hogy közölje: az életednek ezzel vége. Damian tökéletes univerzumában az ilyesmi ugyanis túlélhetetlen természeti katasztrófa. Hiszen nem egy ismerőség látta már belebotlani ebbe, amikor véletlenül és kivédhetetlenül a fekete gólyahír pont nem működött, és látta azokat a súlyos döntéseket is, amiket a feleknek meg kellett hozniuk.
Tudja, hogy az ilyesmi nem történik meg véletlenül. Igen, léteznek balesetek, a roxfortos évei alatt ő is követett el tapasztalatlanságból ügyetlen hibákat, de mindig megvoltak az eszközei hozzá, hogy ezeket gyorsan kijavítsa. És nem is volt senki, aki ellenkezett volna emiatt, hiszen ki akarna egy mechanikai baklövés miatt az élete végéig összekötődni valakivel?
Az, aki hónapokkal, vagy talán egy évvel ezelőtt a varsói lakás nappalijában olyan látványosan húzta a száját amiatt, amikor ő rossz szándék nélkül felé nyújtotta a kis fiolányi főzetet.
Érzi, hogy hányingere támad. Nem metaforikusan, hanem fizikailag. Ez ő is lehetett volna. Sőt -- ennek alighanem neki kellett volna lennie, hiszen Kamilla olyan, azóta is érthetetlen igyekezettel mászkált a nyomában.
   -  Ha nem így akartad, akkor miért nem húzod le a vécén? Különben is, miért vagy itt, mit vársz tőlem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882386#post882386][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.10.03. 20:48[/b][/url]

- Mert azt a legegyszerűbb, ugye? Eltűntetni... lehúzni a wcn, és tovább lépni. Szerinted az, aki ezt tette, elfelejtette egy pillanatra is? Nem lett roncs? Nem retteg attól, hogy újra meg kell majd tennie, és nem szorul össze a szíve? De mégha annyira könnyű lenne is, mint amennyire te hiszed, akkor se tenném meg. Tudod miért? Mert van ott valaki, aki mindig velem lesz. Nem az apja miatt, nem azért mert elvárják, magam miatt. Mert egy önző picsa vagyok, és nem vagyok hajlandó lemondani az érzésről, hogy lesz velem valaki, aki akkor sem fordul el, ha hibázok, vagy ha kiabálok, akinek szüksége lesz rám, és értékelni fog. És hogy tőled mit akartam? Mikor elhívtál, naivan azt hittem, mi még lehetünk barátok. Igen, csak egy rohadt barátot akartam, és nem nevelőapát a gyereknek... De láthatóan sok a dolgod, nem is tartalak fel - állok is fel, nagyot sóhajtva.
- Sajnálom azt, amiért te mindenben csak hátsó szándékot látsz. Vannak emberek, akik tényleg csak azért tesznek dolgokat mert a másik fontos nekik. Én a helyedben változtatnék a szemléletemen, mert én meg tudtam oldani, hogy ne legyek magányos, neked ez már nehezebb - nem, nem nézek rá, ezen a ponton hátat is fordítok neki, és csak hűvösen közlöm vele a véleményem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882444#post882444][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.04. 19:38[/b][/url]

Nem kellene így felhergelnie magát a beszélgetésen. Ő is tudja, hogy a reakciója abszurd, de mégsem tehet ellene. Hiszen mi köze neki Kamilla gyerekéhez, vagy úgy egyáltalán, az életéhez? Miért fontos az kanyarból i számára, hogy megtartja vagy örökbe adja vagy a kukába rakja a gyerekét?
Megütközve hallgatja és nézi az időközben felálló, majd neki hátat fordító lányt. Amiket mond, egy vaksötétben kapott pofon váratlanságával ér fel és hirtelen olyan sok információ, hogy időbe telik feldolgoznia. Ő... ő tényleg azt állította most, hogy megteheti, hogy szül magának valakit, aki szolgalelkű tartozékként kényszerből szeretni kénytelen majd, és még ő, Damian Flaviu az önző?
Gyűlöli a nőket. Egytől egyig. Egy ideje tudja már, hogy a libabőröző, hideglelős érzés nem véletlen a közelükben. Nem találkozott még olyannal, amelyik nem nyúlt volna azonnal a legalantasabb érzelmi manipulációhoz, amikor forróvá vált a talaj. És lám, most is, ahogy Kamilla utolsó mondatait követően a csend beáll közöttük, a sértés olyan súlyosan üt, hogy elsőre abban sem biztos, hogy jól hall.
   -  Nem akarok neked semmi rosszat, Kamilla - szólal meg végül hűvös és színtelen hangon, ami még tőle is idegen -, de a gyereked lehet a tanú arra, hogy azt kívánom, úgy álljon majd hozzád, ahogy te az apádhoz. Őt sajnálom, mert még levegőt se vett, de már most báb az életedben, te azonban nem sajnálatot érdemelsz, hanem egy pofont az élettől. Tudod mit? A saját érdekedben remélem, inkább előbb megkapod, mint utóbb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882461#post882461][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.10.05. 00:28[/b][/url]

- Miért? - egy fél pillanat alatt fordulok meg, hogy dühösen a szemébe tudjam sziszegni a kérdést. Ezzel csak az a probléma, hogy érzem... tényleg érzem, hogy a sok napi feszültségem kezd párologni, és tudom azt is, ha kitisztul majd a fejem, utálni fogom, hogy ennek pont ő az elszenvedője, de... ez is egy módja, hogy könnyítsek a dolgokon.
- Miért sajnálsz egy még meg sem született gyereket, akihez a világon semmi közöd nincs? Honnan tudod, hogy annak ellenére, ami most elhagyta a szám, nem leszek jó anyja? Még én se tudom, Damian... De azt tudom, hogy úgy ahogy nekem semmi közöm Charonhoz és hozzád, úgy neked sincs ehhez... és nem, te nem vagy az a fajta, aki a kéretlen tanácsait osztogatja, vagy ha mégis, akkor előbb fogadd meg őket, mert ennek a gyereknek semmit nem kell majd kényszerből tennie... nem kell sem elvennie, sem hozzámennie senkihez, hogy elégedett legyek vele. És tudod mit? Igen, a legboldogabb ember leszek, ha úgy fog hozzám állni, mint én az apámhoz... mert nekem ő a mindenem volt, míg el nem dobott... én pedig soha nem fogom ezt megtenni vele - megint a nagy szavak Kamilla... megint nem nem gondolkozol. De persze, hogy nem. Legszívesebben én ezt üvölteném a fejéhez, de sajnos az nem megy ki a fejemből, hogy nyilvános helyen vagyunk.
- Nem az élettől kaptam a pofonokat, hanem tőled... és bizonyára, még lesz pár köröm a pszichológusommal, mert megint idejöttem, hogy belém törölhesd a lábad. De te folyton ezt csináltad, nem is értem, miért lepődök meg. Az az igazság Damian, lehet te épp rossz, vagy szörnyű embernek látsz... de egy fokkal nem vagy különb.. - épp csak egy gúnyos horkantás az, ami még kiszökik a végén.
- Szeretnél még valamit a fejemhez vágni? - ezt pedig már teljesen normális hangon kérdezem, mert mit számít már. Adjuk ki, és zárjuk le.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882470#post882470][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.05. 03:24[/b][/url]

Miért sajnálsz még egy meg nem született gyereket, akihez a világon semmi közöd?
Ezer válasza lenne erre. És mint az ezret visszanyeli, mert érzi és látja, hogy Kamillában minden süket fülekre talál. Megértené vajon, hogy anélkül is empatizálhat egy élőlénnyel, hogy nem köti össze vele vér vagy bármi más? Dehogy értené meg - mert ugyanolyan üresfejű tehén, mint a többi, aki győzelmi zászlóként lengeti, hogy teherbe esett és elvárja, hogy eztán sajnálattal boruljanak a lábai elé.
Damian azonban nem érez sajnálatot. Dühöt érez - olyan mélyről jövő indulatot, ami rákényszeríti, hogy vontatott mozdulatokkal, de ő is felálljon. Kamilla ugyanis ismét Charont említi és a rájuk nehezedő "kényszert", neki azonban ekkor lesz végérvényesen elege a témából. A karján az a furcsa bizsergés fut végig, ami szíve szerint arra ösztönözné, hogy ökölbe szorítsa a kezét és arcon vágja a lányt, hogy végre elhallgattassa ezeket a bocsánatkérően bicskanyitogató szavakat.
Ez az érzés pedig riasztó. Ezerszer verekedett ugyan, de sosem érezte azelőtt, hogy képes lenne megütni egy nőt, sőt, biztos volt benne, hogy ő felette áll ezeknek az állatias ösztönöknek. De biztos, hogy felettük áll? Mi van, ha épp ugyanolyan, mint a saját apja?
Levegőt.
   -  Ég veled, Kamilla.
Anélkül lép el mellette és hagyja magára, hogy egyáltalán ránézne. Nem akarja sem a tekintetét, sem a szavait, sem a gondolatait, amik megmérgezik az agyát. A pult mellől ereszkedő lépcsőn siet le a hajó fölszintjére, vág át a vacsorázni indulók tömegén a partmenti sétányon, majd egy elhagyatott mellékutcába érve, miután a zaklatottságát biztonságos szintre csillapította, dehoppanál.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882763#post882763][b]Charon I. Yaxley - 2024.10.09. 20:18[/b][/url]

Azon a kanapén ül, amin nem gondolta volna mostmár hónapok óta, hogy valaha megint ül majd. Egy ideig tartott az A-B hét, aztán.. elkopott, és igazából egyikük sem erőltette tovább. Az utóbbi időben Charonban még az is felmerült, hogy mindenki elfeledkezett az egészről, a szülei is lemondtak a törekvéseikről látván a lelkesedés teljes hiányát, pontosabban a konkrét ellenállást részéről.
De nem. Sajnos legutóbbi otthoni látogatásakor le lett ültetve és már megint jól megfeddve a hanyagsága miatt. Nem számít, annyi idő eltelt, azóta biztos benne, hogy a férfi talált magának valakit, akivel nem szívesen szakítana egy látszatházasság miatt. A fiúk ilyenek, nem bírják ki sokáig egyedül.
Ez nem teszi kevésbé kínossá mondjuk a helyzetet, ahogy teljesen egyértelmű feszültséggel úgy ül a kanapén, mintha egy teljesen másik képből vágták volna ki és photoshoppolták volna oda.
- Jó lett az új ajtó. - Pedig azóta volt már többször itt, azért is különösen suta a megállapítás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882795#post882795][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.10.09. 23:37[/b][/url]

   -  Köszi.
A válasz a kanapéktól nem messze álló, márvánnyal fedett bár felől érkezik, ahol hátat fordítva egy ideje az italok kitöltésével foglalkozik. Hosszú ideje - és ugyan ebben jellemző rá a szőrszálhasogató precizitás, most tényleg nem sieti, el, hogy vissza kelljen térnie a lányhoz. Nem kérdezte meg tőle, mit kér, hiszen annyira ismeri már, hogy tudja, "valami nem alkoholosat". Bár az is igaz, hogy ez majdnem az egyedüli információ, amit teljes bizonyossággal tud róla.
Kínos lassúsággal tesz jeget mindkét pohárba, így pár másodpercig csak azoknak a koppanással hallatszik a szobában.  
   -  Különben milyen az új tanév?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=884000#post884000][b]Charon I. Yaxley - 2024.11.16. 10:20[/b][/url]

- Csak a szokásos, semmi különös nem történik. - Erről nagyon sok diák vitatkozna mondjuk, arról nem is beszélve, hogy egy varázstalan ember számára egy Bagolyköves diák életének egyetlen perce is érdekesebb lehet a varázslatok miatt. Charon számára azonban ezek a megszokott hétköznapok - amit egyébként nem utál és nem is un igazából. Attól, mert természetesnek tartja a varázslólétet, nem hagyja hidegen.
A felé kínált pohár felé nyúl, miután Damian a jeget is belepakolja, de igazából csak tartja a kezében. Kellemetlen ez az egész. Viszont nem olyan szúrós kellemetlen, ami tényleg felpiszkálná, azzal legalább tudna mit kezdeni. Nem, ez az a kellemetlenség, ami annyira subtle, hogy nem csak illetlenség, de irracionális is lenne, ha felhozná vagy elismerné. Ugyanakkor mégis ott van. Körbenéz a szobában valami kapaszkodó után kutatva, valami után, ami női jelenlétre utal, egy itthagyott kiskabát, valami rúzs. Ilyesmi. Nyilván nem ismeri el magának, mennyire szürreális ez a tevékenysége, minek után azelőtt pont itt, pont ebben a lakásban rendezett világraszóló jelenetet egy sejtett szerető miatt. Mondjuk. Mondjuk tény, hogy az a lány egy sárvérű kotorék volt - hogy a Charon által legújabb "felfedezett" kifejezést használjuk ebben a nyilvánvalóan a jelenet szereplőjének szempontjából narrált szövegben. Az még mindig sértés, és még mindig abszurd, ízléstelen fétisre vall Charon szerint.
Ugyanakkor ha hátralépve ránéz a lehetőségre, hogy a több hónapos "csend" alatt Damian talált magának valakit, talán tényleg szövetségesre találhatna a fiúban. Arra már rájött a találkozásaik során, hogy bár baromi gyerekes tud lenni (ja, mert amúgy te nem, Charon), de a Krise-Flaviu fiú nem ostoba és igazából egész quick-witted tud lenni, amikor éppen nem egy épületes faszfej. Ha mellé állna ebben az egészben, biztos, hogy egy pillanat alatt le tudnák beszélni a családokat és mindenkit.
- Szóóval.. mi a helyzet veled? - Már egy pillanatra azt lehetne gondolni, hogy igen, Charon Iris Yaxley figyelmesen érdeklődő volt, konkrétan udvarias. Merthogy a hangja valóban tartózkodóan kíváncsi, nem szúr, nem mar, nem harap, nem gúnyol. Aztán...
- .. valaki a .. magánéletben? Tudod, akivel így megtaláltad a közös hangot meg ilyesmi. - ... talán még biztató is???

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=884112#post884112][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.11.20. 09:53[/b][/url]

Korlátozott, meddig tudja húznia az idejét, mielőtt kénytelen megfordulni, közelebb sétálni és az egyik poharat átnyújtani a lánynak. A mozdulat szokatlanul hivatalos és személytelen is lehetne, azt pedig aki pedig nem ismeri a kapcsolatukat, meglephetné a távolságtartás, amivel újra hátrébb lép és leejti magát a szemközti fotelbe. Az apjától örökölt hiúsága rákényszeríti, hogy gyakran tűnődjön azon, mit gondolnak róla és milyen következtetést szűrne le róluk az, aki most benézne az apartman plafonig magasodó ablakán. Nem hiszi, hogy bárki elhinné, barátok, vagy hogy egyáltalán kedvelik egymást. Azt pedig még kevésbé, hogy a lány egyszer itt fog lakni vele és tulajdonképpen a felesége lesz.
Különös módon erre mostanában ő is egyre kevesebbet gondol.
Megbillenti az italát maga előtt, hogy a jégkockák összekoccanjanak benne. A lányra néz, azonban csak annyi időre, hogy azt ne érezze tolakodónak vagy kínosnak.
   -  Hogy érted? Mármint... - Kissé összevonja a szemöldökét. Charon szavai nem egyenesek, ő azonban mégis felfogja mit szeretne kérdezni ezzel. A téma olyan fenyegető felhőként nehezedik föléjük a szobában, hogy nehezére is esne figyelmen kívül hagyni. - Nem, én... miért csináltam volna olyat? Unfair lett volna veled szemben és különben pedig hülyeség lett volna ideiglenesen belebonyolódni valamibe. Szóval ha most nem robbantanád fel az ajtót, azt megköszönném.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=884132#post884132][b]Charon I. Yaxley - 2024.11.21. 13:40[/b][/url]

Charon tartása és ahogy a fotelben ül, hasonló idegenségről árulkodik, ami általában nagyon kellemetlennek tűnhet bárki számára, de az ő köreikben igazából ez nem ritka. Nagyon sokszor kell távoli rokonokkal vagy a szüleik munkatársaival egy helyiségben "feszengni", ami annyira megszokott Charon, Damian és úgy általában az ő társadalmi körükben, hogy igazából átlagos jelenség. Pont ezért lehet, hogy a lányban semmilyen aktív rossz érzés nem dolgozik. Legalábbis ezzel kapcsolatban.
- Amíg nem egy practically muglival csinálod, nem annyira sértő. - Az annyira szót hangsúly nélkül csempészi bele a mondatba, és ha nem dolgozna benne némi kamaszos büszkeség, akkor hozzá sem tette volna.
- Azt feltételeztem, hogy ennyi idő alatt találtál valakit, akit inkább jegyeznél el. Nem robbantom fel az ajtót, ha netán így történne. Szerintem, ha együtt állunk oda a szülőkhöz, senki sem mondana nemet arra, hogy semmissé tegyük ezt az egészet, elég jól forgatod hozzá a szavakat, hogy együtt meggyőzők legyünk.
Oh, Charon, you sweet summerchild.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=884136#post884136][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.11.21. 14:37[/b][/url]

Ha nem muglival csinálod, annyira nem sértő. A kanapé karfáján megtámasztott kezében tartott italára fókuszál, és így állja meg, hogy ura maradjon az arckifejezésének. Charonnak korábban voltak... megjegyzései, amiket a fiatal kora és a kendőzetlen stílusa számlájára írta, ha pedig jobban érdekelné a lány, aggasztónak is érezhetné, hogy ilyen szókimondó a veszélyes véleményével kapcsolatban. Az, hogy a mondat vele szembeni bújtatott sértés és Kamillára vonatkozik, ezen az időtávon már nem tűnik fel neki.
Étvágytalanul belekortyol az italába, ez azonban, mint általában, pótcselekvés. Szeretne higgadt, összeszedett és felnőtt lenni, azonban nem hazudtolhatja meg a korát és azt, hogy minden külsőség és sallang ellenére messze nem elég érett hozzá, hogy a Charonnal való kapcsolatát kezelje. Ez pedig ha nem is nyilvánvaló, de kisejlik abból, ahogy egy irritált horkantással visszateszi a poharát a karfára.
   -  De miért tennék ilyet, Charon, amikor tökéletes vagy?
A mondat nem bók, hanem megállapítás. Hiszen az - tökéletes. Arra, hogy a felesége legyen, különben nem őt választották volna számára azok, akiket tisztel és akikben maradéktalanul megbízik. Lehet, hogy nem szereti vagy kedveli a lányt, de ha Madlen úgy látja, ő illik hozzá, neki a kötelessége elhinni neki. Ezt várják el tőle.
Így a helyes.
   -  Valójában ellenkezőleg, pont azt szeretném, hogy beszéljünk róla, mikor és hol szeretnéd lebonyolítani ezt az egészet. Eltelt lassan két év, mindenki türelmetlen. Velem együtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=884137#post884137][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2024.11.21. 15:48[/b][/url]

Engedelmesen követi házigazdáját a konyha felé, nagyot bólintva a kérdésre, mert ez az egyetlen reakció, amit a nagy szóáradat közé be tud szúrni. Mosollyal az arcán hallgatja Sigridet, jól esik neki, hogy ennyire lelkesen fogadja be az otthonába, mutatja meg neki a világát. Szeretné viszonozni a szívességet valahogy, biztos benne, hogy ki fog eszelni valamit, még akkor is, ha Timi maga nem is tud a múltjából, családja kultúrájából mutatni semmit. A családja igyekszik ugyan bevezetni őt a kínai kultúra gazdag világába, de az még mindig nem a sajátja. A vérszerintieket pedig nem igazán ismeri, tőlük nem örökölt meg semmit a kinézetén kívül.
Figyeli a manókat, s Sigridet követve ő is leül az asztalhoz, pont mikor eléjük kerül az étel. Az illatokra gyomra ismét tudtára adja, hogy bizony, éhes, így nem várakozik, barátnője után ő is tányérjára tesz a gombócokból, a szószból. Bele is szúrja a villáját, hogy megkóstolja az ételt. Különlegesnek találja, és mégis ismerősnek, arcára kiül az elismerés is.
- Tényleg jól főznek - jegyzi meg a manókara célozva. - Ez nagyon jó! - És már teszi is szájába a következő falatokat. - Ha megebédeltünk, megmutatod a ház környékét? Szívesen sétálnék egyet.
Hálás Sjölanderéknek, hogy vendégül látják. Nem sok hasonló élménye volt még, az értékét pedig emeli, hogy pont ebbe a házba hívták meg, hiszen Sigrid nagyon fontos számára.