A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880680#post880680][b]Frida L. Bergstein - 2024.07.28. 21:46[/b][/url]

Rengetegszer kellet végig gondolnom, hogy valóban jó döntés-e együtt eljönnünk az esküvőre. Abban sem voltam egészen biztos, hogy jó öltet egyáltalán visszatérni. Mégis itt vagyunk, magasított sarkaim kopognak a bálterem kövén, finoman Adam karjába karolva sétálok. A ceremónia gyönyörű volt, tengerparti, Eslie mesésen festett. Még iskolás volt, mikor utoljára láttam, most felnőtt nőként sétált végig az oltárhoz. Az én kérésemre hátul húzódtunk meg. Nem álltam készen, hogy találkozzunk a családommal.
A tömegbe vegyülve lépkedek, az oldalamon a férjemmel. A kezdeti kín és zavarodottság ellenére azt hiszem kezdem megszokni, hogy újra az életem része lett. Találkozunk, beszélgetünk, igyekszünk újra megismerni egymást. Nehezemre esik ismét beengedni az életembe, úgy érzem felszakítja a régi fájdalmat. Mégis, most jól esik, hogy mellettem van, hogy a társam lehet ebben a helyzetben. Támaszt nyújt számomra.
Egy büfének terített hosszú asztalról pezsgőt veszek a kezembe, tulajdonképpen csak azért, hogy tegyek valamit. Úgy érzem, enni nem bírnék, így az apró szendvicsekkel nem is foglalkozom. Csak az italba kortyolok bele, hogy eltakarjam vele az arcom, mikor feltűnik Sara néhány méterre tőlünk. Ő is rengeteget változott, komolyabb lett, anya lett belőle. Kisebbik fiát karján tartja, az idősebbik szoknyájába kapaszkodik. Két gyönyörű szőke gyerek. Óvatosan pillantok Adam felé, vajon ő is észre vette-e a húgomat. Én még Marthának sem szóltam, hogy jövünk. Vajon a férfi beszélt valakivel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880710#post880710][b]Adam Bergstein - 2024.08.02. 05:55[/b][/url]

Kicsit olyan érzésem volt, és talán még most is olyan érzésem van, hogy az oroszlán barlangjába sétáltunk be, amikor az esküvő helyszíne felé közelítettünk. Egyetértettem abban, hogy inkább hátul húzódjunk meg és ne mi legyünk a rivaldafényben. Az este egy pontján úgy érzem, hogy ez elkerülhetetlen lesz.
Szabad kezem ujjait a karomba kapaszkodó kézfejére simítom és megnyugtatóan pillantok rá. Elhiszem, hogy ideges ettől az egésztől, én is az vagyok, főleg amiatt, hogy ő rendben legyen. Nem akarom, hogy bárki is kritizálja a döntései és a tettei miatt, ehhez egyedül nekem lenne jogom, én pedig egyáltalán nem akarok ilyet csinálni. A külvilágot kizárva csak rá koncentrálok, arra, hogy ő hogyan érzi magát, és arra, hogy azonnal védjem, ha valaki ártani akar neki.
- Aranyosak. - pillantok a kiskölykökre, akik nagynénjévé vált, úgy is, hogy nem tudott róluk. Eddig kellőképp láthatatlanok vagyunk, de van bennem egy érzés, hogy ez hamarosan megszűnik, így közelebb hajolok hozzá. - Tudom, hogy ez a húgod nagy napja, de szeretitek egymást, és biztos vagyok benne, hogy az egyik kívánsága a mai nappal kapcsolatban az volt, hogy itt legyél. Szerintem oda kellene mennünk hozzá. Vigyázni fogok rád, ígérem. - tudom, hogy fél, de azt is tudom, hogy ha ezt most nem teszi meg, azt egy életre bánni fogja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880744#post880744][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.08.03. 22:31[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Ne haragudj - motyogja kicsit megszeppenve pislogva szegény Timire, amikor tudatosul benne, hogy mennyire nem volt szép tőle svédül beszélni. Igaza van az apukájának, hogy magyarul illene beszélniük, aminek egyébként sincs semmi akadálya. Gyakorlatilag a szó szoros értelmében neki még az anyanyelve is a magyar, ezért most kifejezetten bunkónak is érzi magát egy nagyon hosszú pillanatig, félszegen toporogva egy helyben. Még szerencse, hogy amennyire nem tud ő mit kezdeni ezzel a helyzettel, olyan könnyedén kezeli azt az apukája. Úgy érzi, soha nem fog ez így menni neki, bár futólag az is eszébe jut, milyen határozottan állította Stephen, hogy mégiscsak két évtizednyi lemaradásban van tőle. Meg se tud mukkanni, és Timi meg az apukája máris az utazásról beszélgetnek.
- Ühümm... a hoppanállás majd jobb lesz? - kérdezi meg felpillantva az apjára némi helyeslést követően a hop-port illetően. Ő sem szereti kifejezetten, viszont seprűre pattanni, hogy idáig utazzon, túlságosan is hosszú út lenne.
- Nem tudom megígérni, nem feltétlen mondanám, hogy kellemes módja az utazásnak, olyasminek képzeld, mint a zsupszkulcsos utazás - érkezik a nem túl boldogító válasz, mielőtt még Timi szóba hozhatná, hogy éhes.
- Aha, én is kezdtem megéhezni. Anyáék vacsorára jönnek haza? - kérdezi meg, a válasz pedig egy némileg bizonytalan bólintás, miközben az apukája éppen kikapcsolja a talár díszes csatját. - Megnézzük, mi van a konyhában? Ha van bármi, amit szeretnél, akkor a manók el is készíthetik. Ketten vannak és nagyon nagyon finomakat főznek - magyarázza máris Timinek, és felé nyújtja a kezét, hogy mutassa, merre is van a konyha. Éhesen semmiképpen sem maradnak. - Amíg itt vagy, mindenképpen ki kell próbálnod a húsgolyót például, de ne hagyd, hogy bárki meggyőzzön róla, hogy a surströmming finom. Szerintem nem élt még ember, aki azt tényleg szereti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880980#post880980][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 10:46[/b][/url]

A szobám ezen a ponton unalmas falai közé az egyetlen érdekesség, mely egész nyáron bejuthat, az Damien és a rendszeres könyvszállítmányai. Anyám sem mondhatott nemet az okklumencia gyakorlására, melyben Felagundék fia kiváló partner.
Az ablakon bámulok kifelé. A holnapi partira már kikészített és elegánsan elrendezett kovácsoltvas asztalokra és székekre már rátelepszik az alkony félhomálya. A folyó a birtok távoli végében lassan csörgedezik, változatlanul. Talán még egy kis köd is van, vagy csak álmos vagyok.
- Ne menj még - kérem Damient, tekintetemet el sem szakítva a tájról. Biztos fáradt, én is az vagyok a gyakorlás után, de legközelebb csak jövő héten jön, az pedig elég messze van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880981#post880981][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 10:48[/b][/url]

-Hm?- pillant fel, miközben a könyveket és jegyzeteket szortírozza. Az egyik kezénél az az új könyvek, a másiknál a kiadni akart gyakorlatok listája, s épp táskába rakja a már kiolvasottakat. - Nem lesz vége a látogatási óráknak?- viccelődik, mert ugyan igyekezett bemosolyogni magát Mr. és Mrs. Ebonynál, Theonak alaposan sikerült kihúznia a gyufát. Az ő bukását annakidején beárnyékolta a tény, hogy kényszernyugdíjaztatta a nagyapját, ami az egész család életét megkeserítette. Nem mintha a tanítást olyan lelkiismeretesen csinálta volna odáig, de hirtelen még több ideje és -oka lett a terrorizálásra.
- Nem mintha sietnék,- néz az órájára, ami a kontinens idejét mutatja - a macskákat megeteti Médi, Armandot pedig elnyelte a nyári bulizós életmód.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880982#post880982][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 10:51[/b][/url]

Egy kis, nevetésre csak gyengén emlékeztető sóhaj szalad ki belőlem Damien kérdésére. Végre elszakítom a pillantásom a kinti idilli berendezéstől, hogy aztán arcom kissé gondolkodó kifejezést vegyen fel.
- Pour moi, les carottes sont cuites* - mondom végül a másiknak, ügyelve, hogy kiejtésem valamelyest hasonlítson a Beauxbatonsból ismert akcentushoz. Azért erősen koncentrálnom kellett, hogy ezt előássam valahonnan.
- Ne is siess. Gyakorolhatunk egy kicsit tovább, elméletben. - Tekintetem ismét az ablakra vándorol. - A szüleim amúgy is kedvelnek, szerintem. Talán neked elnézik.
Egy kisebb sóhaj kíséretében veszem kezembe az egyik könyvet, melyet már amúgy is vissza kellett volna szolgáltatnom neki, s most azért elé tolom.
- Ezt majd azért ne hagyd itt.


* Francia kifejezés, mely kb. annyit tesz “nekem már amúgy is befellegzett” vagy “a kocka már el van vetve”. Szó szerinti fordítása: “a répák (már) kifőttek”.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880983#post880983][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 10:54[/b][/url]

- Y a pas mort d'homme,- vonja meg a vállát, eltolva annyival a kupacokat, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen az asztal sarkán, egyik lábát lelógatva. Maga elé húz egy üres lapot meg egy ceruzát, aztán kacsint egyet. - Őszintén, nekem elég volt ennyi egyszerre. Ha bárki kérdezi, akkor épp ostromlom az elméd,- nyúl a pohárért, amit egy lebegő kanna rendszeresen újratölt friss teával. Britek.
- Pompás. Tökéletes kellék!-  csapja fel a felé nyújtott könyvet, a papír mellé téve és random aláhúzva benne két-három sort, felkiáltójeleket téve melléjük. A ceruzát az ujjai közt ide-oda billegteti.
- Szóval, mi újság? Megszámoltad már az összes tapétamintát?- a sötét szemek csendesen nevetnek Theora, egyfajta járulékos szenvedőjeként a kúriafogságnak. El tud azért ennél kellemesebb közeget is képzelni egy beszélgetéshez.

*- "senki sem halt meg", avagy nem történt komoly baj

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880984#post880984][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 11:01[/b][/url]

Egy kissé összevonom a szemöldököm egy pillanatra Damien válaszára, majd mikor a szavakat dekódolta az agyam, halványan elmosolyodom. Ez végül halk nevetésbe fordul, mikor rám kacsint, s megjegyzést is tesz az elmém ostromlására.
- Képtelen lennék még egy kört végigcsinálni - csóválom a fejem, ugyanis rettenetesen elfáradtam a gyakorlásban. Tény, hogy az elmetervező sokat használt a tavalyi tanévben, s edzett is kicsit, de mit ne mondjak… van hova fejlődni.
Végignézem, ahogy Damien aláhúz pár szót a könyvben, és ismét halkan nevetnem kell. Lehet, hogy ennyire nem vicces - de tény és való, hogy kevés inger ért az elmúlt időszakban.
- Ne is mondd… borzalmas. Tudod, hány fa van a birtokon? Mert én már majdnem a végére értem a számolásnak. - Csóválom meg a fejem, tekintetem pedig a tapétára is terelődik. Sóhajtok. - Semmi újság sincs. Mármint, tényleg. Még az újságelőfizetésem sem engedik be hozzám. Semmi levél, semmi… De persze, értem, gondolom.
A VAV-ot elbukni nem kis dolog. Borzalmas hír. Nem lehet rá büszkének lenni…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880985#post880985][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 11:24[/b][/url]

- Ezt mélységes szomorúsággal veszem tudomásul,- borulnak el vonásai, mint egy bánatos bohócéi. Csaknem elviselhetetlen a gondolat, hogy nem gyakorolhat tovább, mint az elmúlt kábé négy óra, de csak majdnem.
- Nem, de majd’ meghalok, hogy megtudhassam. Aztán még ott lesznek a levelek és a fűszálak is,- ugratja tovább, mert mi mást lehet, mint kifigurázni a helyzetet? Theonak még az internet se áll rendelkezésére.
- Ki tudja? Ha eléggé unod magad, a végén még nemesítesz egy új rózsafajt vagy kolonizálsz valami idegen országot,- lenget be pár kis angolos időtöltést, ami igazán illene a család felfogásához.
- Mondjuk valahol szerencsés, hogy nem tájékozódtak jobban,- mereng aztán, egy pillanatra komolyra véve a szót. Ezen a ponton RAVASZ-t kellett volna tennie Theonak, nem RBF-et, ami sokkal kevésbé fontos, de annál zavarbaejtőbb.
- Mi történt, egyáltalán? Becsajoztál?- vonja fel a szemöldökét, amolyan “no judgement, just curious” gesztussal. Aztán oldalra biccen a feje. - Bepasiztál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880986#post880986][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 11:25[/b][/url]

Damien csipkelődő hangneme belőlem is előcsalja a nevetést, a tettetett szomorúsága, majd kicsit sem komolyanvehető kíváncsisága rendre vigyorra késztet. Ám az időtöltések firtatásánál azért összevonom a szemöldököm, s fejem szinte már rosszallóan döntöm oldalra.
- Nem mintha kolonizálásban ti nem lennétek otthon, Monsieur Felagund - mondom neki, de aztán nem bírom ki, a rózsanemesítés visszajátszódik a fejemben, így én is kiváltok a hirtelen jött komolyságból. - Rózsanemesítés… nem rossz ötlet… - Gondolkodok el hangosan.
Ám Damien továbbgördíti a beszélgetést, az első kérdésére pedig nevetni kezdek. Már épp csóválnám a fejem, mikor folytatja. Egy pillanatra megakadok, s erre a másodpercre valami megfoghatatlan, a zavartság és a zavarodottság furcsa elegye ül az arcomra, mígnem végül tovább nevetek, fejemet hevesebben csóválva. Talán valami pír is meg fog jelenni az arcomon, de nem annyira számottevő, hogy bármit is eláruljon, remélhetőleg.
Hiszen igaz, ami igaz: Armand az öccse, így feltételezem, ez a kérdés ebben a szobában és így, ebben a formában nem furcsa. És valahogy jól is esik úgy nevetni ezen a kérdésen, hogy egy kicsit… alapvetésnek vehetem, hogy felmerül, de mégsem kell magamra vállalnom semmit.
- Még csak az kéne… Nem, nem. - Lassul le a fejcsóválás. - Nos, egy évvel tovább fogok a Bagolykövön maradni, mint terveztem. Volt egy kis nehézségem a Varázslástani Alapismeretek vizsgával… kicsit melegem volt a tanteremben, nem tudtam koncentrálni. - Nevetem el inkább ezt is. - Nem, amúgy csak kicsit túlizgultam a dolgot. A szüleim nehezményezik, nem mutat jól az önéletrajzomon egy végzős évismétlés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880987#post880987][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 11:27[/b][/url]

- Sssh, halkabban,- inti le azon a hangon, amivel Armandot szokta, mert ha Theo ennyire hangosan nevetgél, le fognak bukni. Az öreg kúriákban nem valami gyakori a felszabadult kacaj, az ajtót meg mégse hangtompítózhatja le, hogy jelző zászlóként lengjen. Ugyanakkor derűje mellett fürkész is, követi a másik tekintetének cikázását, a megtorpanó mozdulatot. Nem felháborodottság vagy undor, még csak nem is elutasítás. Érdekes.
- Amint szerzel bármilyen említésre méltó végzettséget, az utolsó golymókot se fogja érdekelni. Kérdezz meg bárkit a minisztériumban, tudja-e, kicsoda Holló,- húzza el a száját, mert az egy évnyi időveszteség sokkal bosszantóbb, mint bármi más ebben az egyenletben. Aztán - bár nem pillant az ajtó felé, fülel - hogy átmenet nélkül átváltson az aláhúzott sorok felolvasására, Theo felé fordítva és -elé tolva, hogy ujjával is rákoppintson.
Valaki megállt odakint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880988#post880988][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 11:28[/b][/url]

Talán azért nem vagyok annyira hangos, hogy zengjen tőlem az épület, de tény és való, hogy Damien intésére rögtön visszább veszek a hangerőn, hogy a nevetést kuncogássá fojtsam, mely végül mosollyá szelídül.
Mintha Damien arckifejezése rám is kissé átragadna, Holló nevére elhúzom a számat. Már épp válaszolnék is, ám a másik folytatja, a könyvet elénk húzva, s az aláhúzott sorokra mutatva. Először fel sem fogom igazán, hogy másról beszél, olyan természetes könnyedséggel vált a témák között, változtatlan hangsúllyal, ám egy pillanat késéssel én is a könyv fölé hajolok. Lévén az íróasztal az ablakra néz, az ajtónak így pont hátat fordítunk - emiatt jelenhet csak meg ajkaimon egy halvány mosoly egy pár másodperc erejéig, amint rájövök, mit csinál.
- Mhm, értem - válaszolom a másiknak. Tekintetem végigfuttatom az aláhúzott sorokon, hogy ezúttal az értelmüket is felfogjam. - És ha… ha az okklumentor álmában az elmetérképében van? Akkor szerinted lehetséges számára a passzív védelem használata? Szigorúan elméletben. - Veszem fel a fonalat egy visszakérdéssel. Persze, ennek sem sok értelme van, hiszen a könyv eggyel későbbi fejezete egyértelműen kifejti, mi az álláspontja.
A hangtalan léptek, bár anyámra is jellemzőek, szinte biztos vagyok benne, hogy most nem ő lesz az ajtó előtt. Ebben a házban már mindenki lépteit könnyen felismerem - a tény, hogy most egyáltalán nem hallottam, apámra vagy Marigoldra, a házimanóra enged következtetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880989#post880989][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 11:30[/b][/url]

- Ebben a tekintetben a vélemények megoszlanak. A melodimágia képes az alvó elmét megkörnyékezni, bár emlékek helyett a személyiség legalapvetőbb vonásait érzékeli pusztán. Ergo az elme vagy lélek jelen van, de nincs tudatos gondolatfolyama az álmodás kivételével,- erre gyakorlás közben nem tértek ki, mert a tananyag elég... határozatlan a kérdésben, viszont a hallgatózó kedvéért mélyebben belemegy a témába. Alapvetően inkább érdekességként tekint az információra, elvégre a melodi nem tanulható. Ugyanakkor igazán szívesen tapasztalná meg, milyen lehet ez a másfajta érzékelés.
- Erre építve, teoretice ki lehetne képezni valakit, akit eleve úgy tanítanak gondolkodni, hogy természetes legyen például egy elmepalota használata és ezzel is álmodjon. Gyakorlatilag a gyermekkísérletek általános népszerűtlenségnek örvendenek,- fejezi be, remélve, hogy látogatójuk vagy elunja a dolgot, vagy úgy dönt, bejön. A ceruzát ujjai között megpörgetve lapoz párat, aztán elejti az apró tárgyat és halkan szitkozódva leszáll az asztalról, hogy felvegye, közben lopva az ajtó felé pillantva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880991#post880991][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 11:33[/b][/url]

Nem számítok rá, hogy Damien bármilyen szinten is komolyan venné a válaszadást - azt gondoltam, biztos csak felmondja, mit ír az előttünk heverő kötet, és letudjuk ennyivel a dolgot. Ám amit mond, az tényleg érdekes. A melodimágiáról nem sokat tudok, így mikor ebből az aspektusból közelíti meg az alvó elméjét, megint valami halovány mosoly ül az arcomra, ahogy bólogatásba kezdek, s most a lapokról felpillantok rá.
Vannak azok a helyzetek, amelyekben a legkevésbé sem ildomos nevetni - pusztán a téma miatt, vagy azért, mert túl feszült hozzá a dolog. Odakint valaki hallgat minket, de az, hogy pont a gyermekkísérleteket említi, mint általánosan népszerűtlen módszer, valami olyan furcsa, fanyarul vicces helyzetet szül, ami arra késztet, hogy tekintetem visszavezessem a papírra.
- Szóval… - kezdem, ám Damien egy másodperc alatt eltűnik mellőlem, hogy felvegye a földről a ceruzát. S éppen ebben a pillanatban hallom meg a halk kopogást is, melyet már azonnal felismerek.
- Ó… bocsánat, Damien - mondom, mintha félbeszakította volna a tanulást a külső zaj. - Tessék.
Marigold fülei tűnnek fel az ajtórésben, majd a virágmintás ruhája is, melynek szegélyét zavartan gyűrögeti.
- Jó estét uraim, elnézést… csak az édesanyja küldött, uram, hogy kérdezzem meg, szükségük van-e valamire.
A manó, ahogy rámosolygok, rajtakapja magát a szoknyaszél gyűrögetésén, így kezeivel kisimítja a szövetet, melyen névadó virágai így szimmetriába rendeződnek.
- A magam részéről most semmire, köszönöm. Damien esetleg? - Fordulok a másik felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880992#post880992][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 12:10[/b][/url]

Az, hogy a fülek hamarabb érkeznek, mint az ajtó mögött álló maradéka, azonnal elárulja, hogy nem Theo valamelyik szülője teszi tiszteletét. A zavar mértéke, amit a manón lát, nem igazán tetszik neki - már nem először jár itt, így ismerik, plusz végig udvariasan érintkezett vele. Ugyan a háztartás maradi felfogása közrejátszhat, mégis inkább az ajtó előtti ácsorgást érzi a dolog kulcsának. Visszaül a szabályos helyére, míg a párbeszéd zajlik.
- Lenne olyan kedves, hogy készít nekem egy melegszendvicset? Hálás köszönet,- mosolyog a bárgyúan arisztokratikus nevű manóra. Már az irodalom is rég leszokott az ilyenekről, le merné fogadni. Theo pillantására aztán védekezően felemeli kezét, az egyikben a cigaretta módjára ujjai közé csippentett ceruzával. - Sajnálom, én nem tudok teasüteményen élni!- Végszóra odakint halk pukkanással eltűnik Marigold, magukra hagyva őket. Legalább nem igényelt különösebb győzködést, bár ki tudja, hova kerül az információ…
- Huhh, a szüleid rendesen zabosak lehetnek,- jegyzi meg halkan, amint az asztallapra ejti a ceruzát, s hátradől a széken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880993#post880993][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 12:12[/b][/url]

- Ó, hogyne, persze - válaszol a manó gyors bólogatások közepette, s hamarosan már csak egy pukkanás jelzi, hogy itt járt.
Egy kis sóhaj kíséretében dőlök hátra én is, épp Damiennel egyidőben. Kérdésére csak fáradt pillantással bólintok.
- A legritkább esetben csekkoltatnak Marigolddal - mondom halkan, egyetértőleg. - Mindig látszik rajta, ha le kell jelentenie, mit csinálok.
Marigold amúgy sem szívesen avatkozik bele az ilyesmikbe, s egyébként is kedvel; arca és stílusa is egyenesen tükrözik a szüleim utasításait követő bűntudatot. A manó egyike azon keveseknek, akikben majdnem teljesen meg is bízok - s csak azért majdnem, mert a száz százalékot még én magam sem érem el. Persze, hiszen neki nem sok választása van, ha kémkedést kérnek tőle - de ha valamit magától felfedez, amiről a szüleim nem tudnak, nem adja tovább. Kora kamaszkorom fontos tanulsága volt ez.
Damien kérésének megfelelően pár pillanat múlva ismét az ajtó előtti halk pukkanás, kopogás, majd finom illatok jelzik a manó érkeztét, aki egy kis ezüsttálcán rakja le a melegszendvicset a francia elé, persze némi teával kísérve.
- Parancsoljon - mondja egy kis mosollyal, majd rám is vet egy oldalpillantást.
- Köszönjük. - Mosolygok rá. Néma párbeszédünk nem kifejezetten feltűnő, ám épp elég ahhoz, hogy a manó kissé talán megnyugodjon, s hogy valamiképp jelezzem: Felagund még maradni fog egy kicsit.
- Jó étvágyat és további jó munkát kívánok. Igazán szorgalmasak - Teszi hozzá a manó pár kis bólintás közepette, miközben a kijárat felé indul.
Egyébként alapvetően nem is téved.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=880994#post880994][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 12:31[/b][/url]

- Milyen kedves,- jegyzi meg szárazon, azoknak nyugalmával, akik - családjuk karmai közül kicsusszanva - éjfélkor vagy fényes délben is lesétálhatnak a csupasz talpuk alá simuló lépcsőkön, hogy zilált hajjal, alig öltözékben egy pohár akármit töltsenek. Arca pár pillanatig az ablak felé fordul. Lusta mozdulattal dobolnak ujjai az asztalon, szinte nesztelenül, fojtott hangon pontosságra intve az időt.
- Lassan fényt kellene gyújtani,- mondja, súlytalanul, valódi szándék vagy sietség nélkül. A kert vonalai odakint kezdenek egymásba olvadni, a szürkeség elmossa a határokat, s nemsokára kivehetetlen lesz, mi volt tárgy és mi árnyék.

Aztán halk pukkanás és tekintete ismét élt kap, amint Marigold mozdulatait követi.
- Köszönöm,- biccent a manó irányába, udvarias mosollyal becsukva a könyvet,- remek illata van.- Mégsem nyúl azonnal, csak amikor ketten maradnak. Fog egy szalvétát és elemeli a szendvicset a tálcáról, tenyerén egyensúlyozva, s elindul vele körbe a szobában.
- Túl sokat ültem,- vonja meg a vállát magyarázatképp, mielőtt belemerülne a nézelődésbe, halk recsegéssel harapva a kenyérből két lépés között.
- Hát ez?- kérdezi, s amint megfordul, egy varázslósakk-készlet bukkan elő a polcon mögüle; illetve egy, az ingén éktelenkedő, észrevétlen kecsapfolt. Majd ugyanazzal a természetességgel, amivel a következő levegőt veszi, Theo elméjébe csusszan azon a résen, amit az elmetervezőben látott, s a legelső, felszínhez legközelebbi emlék felé nyújtózik. Erőltetés helyett a legkisebb ellenállás felé mozdul, készen rá, hogy a képeknek akár csak töredékével távozzon, ha az elme - mely valamennyire hozzászokott jelenlétéhez - felfigyelne rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881008#post881008][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 18:44[/b][/url]

Pár pillanat csend követi Damien szavait.
- Az - jegyzem meg kissé talán elcsendesedve, szavai nyomán némiképp megkomolyodva. A helyzethez mérten valóban kedves; egyébként meg…
Damien fényt kér, ám láthatólag elmereng. Én sem sietek, hogy kérését teljesítsem; követem tekintetét a kerti bútorok elegáns fémkanyarulatain, egészen a patakig, s még azon is túl a Roxfort, a Beauxbatons vagy a Bagolykő felé. Pár pillanat után azonban inkább a férfi vonásaira terelődik a tekintetem. Arca karakteres, szemöldökei mindig sötét árnyékot vetnek rá.
Nem mozdulok, hiszen nem sok értelme lenne - a házban nincsen mugli elektronika, nincsenek gombok, melyek segítségével csak úgy fénnyel áraszthatom el a szobát. Damien elgondolkodó arckifejezése azonban leköt, még ebben a félhomályban is, és nem akarom megszakítani ezt.
- Nincs nálam a pálcám - ismerem be végül halk hangon. Szavaimat nem követi kérés vagy tett, s hangsúlyom sem a legkönnyedebb, még úgy sem, hogy direkt nem akartam neki komoly élt adni. Nem akartam, hogy többet jelentsen, mint amit a szavak önmagukban. Nem akarom túlragozni.

Marigold hamar magunkra hagy bennünket, s Damien járkálását, nézelődését szinte természetességgel fogadom.
- Nyugodtan - mondom még a másiknak. Hátradőlök, figyelem, ahogy magas alakja körbejár a szobában és a csecsebecséim szemléli, mintha neki bármi érdekeset tudna mutatni a magamfajták tere. Könyvek, apróságok mindenhol, néhol egy-egy kviddicsposzter vagy mardekáros zászló a házmeccsekről.
Azonban úgy tűnik, valami mégis felkeltette az érdeklődését - a sakkészletem kerül elő mögüle a félhomályban. Érdeklődő tekintetével társuló ketchupfoltjára pedig elnevetem magam.
- Körülbelül tizennégy évesen kaptam karácsonyra. - Még egy aprót nyelek is, de a mosoly az arcomon marad.
Valahol azért talán mulattató, már-már kísérteties, hogy a félhomályban mutatom Damiennek ezt a készletet; szinte déja-vu, mintha csak a volt Roxfortos ismerősöm, Malcolm állna velem szemben. Tekintetem még ösztönösen is az ajtóra rebben, mintha azt várnám, hogy a manó ismét megszakítja a pillanatot, ám ez elmarad.
- Vörös-fehér, cseresznye- és nyárfából, kézzel készült régiség. A bábuk nem túl makacsok, de jó eszük van, és nem kapnak agyérgörcsöt, ha rosszat lépek. Az a kedvenc készletem. - Tájékoztatom Felagundot, hasonlóan, mint egykor háztársamat tettem. - Leetted az inged, Monsieur.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881009#post881009][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 18:58[/b][/url]

Egy pillanatig összecsúszik az emlék és a jelen - egyszerre hallom a party hangjait Ebony magyarázatával. A vonalak megkettőződnek, bizonytalanul imbolyogva szemem előtt, amint a szobában immáron két, egymást átfedő jelenet diszlete. Érdekes, mintha egy hasadásra kész tükör élén állnék. Összpontosíts! Az emlék kitisztul, alakjai kiélesednek, akár egy előhívott fénykép, s amint Theodore az ajtó felé kapja pillantását, még látom, hogy a házimanó állt a nyílásban.

A kapcsolat - szemkontaktus híján - megszakad, s ő lemond pár másodpercről, hogy feltűnés nélkül  engedhesse el a meglesett emléket. Idegen, fojtott nyugtalanság foszlányait látta. Feloldatlan feszültségét, melynek kisértete néha átsuhan a szobán, közöttük.
- Látszik, hogy kézzel faragott. Igényes darab,- méltatja, a vörös bábukon időzve. Kinyúlhatna valamelyik felé, puszta kíváncsiságból, vagy megérinthetné az apró, gyöngyház berakásokat. Maszatos a keze, pofátlanság lenne.
- Que?- kérdez vissza, késéssel pillantva le, hogy bosszús ráncokba gyűrődjenek vonásai. A grimasz aztán halk, ám egyértelmű profanitásba torkollik, s a maradék szendvicset két-három nagy harapással eltünteni. - Ezt csak azért, mert fehéret vettem fel,- mormogja, miközben megtörli a kezét és előhúzza pálcáját, egy erélyes varázslattal kecsaptalanítva magát.
Aztánn megáll a mozdulatban, amivel eltenni szokta, az ujjai közt tartott fenyő világos fáját nézve, mielőtt Theora pillantana. Irányt vált és az asztalra teszi, halk koppanással félútra kettejük közé, s visszahúzza a kezét. Nem kérték tőle, így szó nélkül hagyja ott, elérhető közelségben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881010#post881010][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 18:59[/b][/url]

Magyarázatom közben csupán egy pillanatra akadok meg; szemöldököm összeszalad, ahogy hirtelen ismét össze kell szednem, mire akartam kilyukadni. A sok gyakorlás után nem is csoda, hogy koncentrációm nem az igazi, ám arckifejezésem hasonló marad még az után is, hogy befejeztem az ömlengést a készletről. Hozzá akartam volna még tenni ehhez valamit? Nem vagyok biztos benne, hogy a fókuszvesztés után tökéletesen visszaállt volna a rendszer, s ez némi zavart hagy maga után.
Damien dicsérete azonban eltereli erről a figyelmem; arcom ismét mosolyt vesz fel, ahogy köszönetképp bólintok.
- Majd egyszer játszhatunk, ha akarsz.
A mosoly hamar válik szélesebbé, ahogy Felagund arca grimaszba fordul a ketchupfoltot szemlélve. A szendvics eltűnését halk nevetés kíséri, hiszen valahol rendkívül szórakoztatóak ezek a gesztusok - vagy talán csak én vagyok túl régóta bezárva ide.
A nevetés árnyéka még az arcomon, mikor figyelem a másik mozdulatát, s csak akkor kezd el némiképp leolvadni onnan, mikor pálcája az asztalra kerül, kettőnk közé. Épp csak egy oldalpillantással figyeltem a mozdulatot, tekintetem ám most Damienre terelődik. Szemeim kissé nagyobbra nyílnak, hangtalan, de nem tiszteletlen módon téve fel egy óvatos kérdést. Pulzusom azonban most is kissé megugrik, talán a tilosban járástól - s attól, hogy nem tartom kis dolognak valakinek a pálcád felajánlani.
El kell telnie pár pillanatnak, hogy elhatározásra jussak: kezem a fenyőpálca felé indul, még kitartva Damiennel a szemkontaktust, melyet csak akkor szakítok meg, mikor ujjaim már elérik a fát. Az én, hagyományosnak mondható pálcám után furcsa az érintése, hiszen nincs külön kifaragott nyél, ellenben a közepén elhelyezett díszítéssel. A kezembe véve érzem, hogy nehezebb ez a pálca, mint a sajátom.
Még egy utolsó pillantást vetek a másikra, szinte engedélyt kérve, mielőtt határozott, ám óvatos mozdulattal suhintanék.
A levegőm hirtelen akad bent, ahogy a szoba - annak ellenére, hogy a kis olajlámpát igyekeztem felgyújtani az íróasztalon - teljes sötétségbe borul. Nem sima sötétség ez, hiszen az imént még kintről is szűrődött be természetes fény. Ez mágikus és látszólag áthatolhatatlan sötétség.
- Ezt most nem mondod komolyan… - suttogom, ám nem merek ismét suhintani a fenyőpálcával. Láthatólag nem kedvel ugyanis.
- Damien, hol vagy? - Kérdem bele a sötétbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881011#post881011][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 19:01[/b][/url]

Majd egyszer játszhatunk, mire elmosolyodik. Bólint. Aztán a mosoly belülre költözik, valahova a sötét szemek mögé, hogy odakinn jusson hely a bosszúság ráncainak.
Amint Theo arcán kezd a felismerés végigérni, nyugodtan állja a tekintetét, csupán egy picit emelve egyik szemöldökén, ha hosszúra nyúlik a csend. Ha nem igen lenne a válasz, miért tette volna elé a pálcát? Itt a lehetősége, ami nem hordoz messzemenő következményeket. Végül Ebony - ha tétován is, de  - megragadja a lehetőséget és Damien szótlanul figyeli, mint ismerkedik az eszközzel, egyensúlyát, fogását próbálgatva. Tekintetük még egyszer találkozik, sem biztatásnak, sem bosszúságnak nincs jele arcán, helyette valami érdeklődő van várakozó hallgatásában.
Aztán beáll az apokaliptikus sötétség és a nyelvébe kell harapnia, hogy nehogy elnevesse magát.

Halk suhogás hallatszik csupán, válasz helyett, s mintha megmozdulna a levegő egy picit.
- Ez sárkányhúr, nem unikornis,-  hangja Theo mellett szólal meg, sokkal alacsonyabban, mint kellene, s a fiú karján végigfut egy könnyű érintés, mielőtt kézfejénél megállna, hogy egy tenyér simuljon pálcát tartó kezére. A sötét szusszan, talán derűvel, aztán a szorítás megigazítja a tartást, erősebbre véve Theo fogását. - Ne finomkodj vele, embereket evett életében. Határozottan, de erőszak nélkül,- a kéz elengedi Theoét, hogy amaz megpróbálkozzon a Finite-vel, de nincs újabb suhogás - valahol a vaksötétben ott áll mellette Dami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881012#post881012][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 19:02[/b][/url]

A sötét körbevesz minket, s a halk surranások után Damien hangját is meghallom magam mellett, egyszeriben nagyon közelről. Kissé meglepve mosolyodok el a feltételezésre, s már épp válaszolnék, hogy kijavítsam, ám a karomon érintést érzek; összerezzenek annak hirtelenségétől. A másik ujjai lassan simítanak végig a karomon, majd kézfejemen állapodnak meg, s ujjaim szelíd, de határozott mozdulattal igazítják szorosabbra a pálca körül. Hallgatom Felagundot mellettem, s a sötét jótékony homályában érzem, ahogy nyakam libabőrös lesz. Egy pár pillanat csendnek el kell telnie, mielőtt megszólalok.
- Nem unikornis pálcám van, Damien. De nem is sárkány. - Válaszolom a sötéthez illeszkedő, halkabb, ám nem határozatlan hangon.
Szemeim lehunyom, s még pár pillanatot igyekszek nyerni, mielőtt a pálca ismét lendülne a kezemben, immár határozottabban s akaratosabban.
- Finite.
A sötétség felszáll, mintha csak valamiféle olajos köd vett volna minket körül. A kinti félhomály szűrt fénye ismét megtölti a szobát, s az íróasztalon lévő olajlámpa is felgyulladt, bágyadt fényét Damien arcára vetve.
- A thesztrál pálcákkal máshogy kell bánni. Érzékenyebbek. A tied más. - Teszem hozzá. Pillantásom szinte kíváncsi, ahogy visszanyújtom a fenyőpálcát Damien felé, a nyakamon megjelenő libabőr csupán múló emlékével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881013#post881013][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 19:07[/b][/url]

- Pardon, Mr Ollivander. Sötétben minden ló egyforma,- talán ha megesküszik rá, valaki elhiszi majd Theonak, hogy kuncogást hallott egy Felagundtól. Ugyanakkor a letelepedő csendben, látás híján semmi sem támasztja alá, hogy nem pusztán a képzelete játszott vele.
A világ aztán visszazökken megszokott helyére, amint a fényben testet ölt mellette Damien. Eddig a szék támlájára támaszkodhatott, mert felegyenesedőben van, csak addig torpanva meg a mozdulatban, amíg elveszi a pálcát. Az ujjai között még sápadtabbnak hat, akár egy darab napszítta csont.
- Perui viperafogú, az 1890-es gyérítésből. A dédapámé volt,- ami megmagyarázza divatjamúlt, kissé kopottas megmunkálását. Ennek ellenére magjáról nem mondaná meg senki, hogy egy évszázada halott lény adja. Damien kezében egyszerű, hétköznapi benyomást kelt, ki gondolná, hogy emberevésért halálra ítélt sárkány szunnyad benne?
- Szóval thesztrál-szőr? Milyen különös,- a tekintete a gyér fényben nehezebben kivehető, amint pupilla és írisz egybeolvadnak - tág, nyugtalanítóan ásító pillantás benyomását keltve. - Örökség vagy választott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881014#post881014][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 19:09[/b][/url]

A kuncogás halk hangjára ösztönösen fordulok Damien felé, ám arckifejezését elrejti a sötét, így csak elképzelni tudom, milyen halvány görbület jelent meg arcán. Azért feltűnik, hogy ezt a kuncogást ma eddig nem hallottam; eddig csak én voltam az, aki szórakozott és nevetgélt.
Damien felegyenesedik, a pálcáját pedig mintha csak az ő hosszú ujjai közé tervezték volna, az sápadtan és elegánsan nyújtja meg kezét. A magyarázatára már felemelem a fejem, tekintetem a másikra függesztem.
- A dédapádé? - Ismét az eszközre kell pillantanom, s jópár pillanatig még érlelgetem magamban a dolgot. Az, hogy Damien a kezembe adta a családi örökséget, bizalomra vall. Mindemellett nekem még be is sült vele egy varázslatom - még jó, hogy nem történt semmi komoly -, ám az, hogy a másik a saját kezével mutatta meg, hogy kell forgatni a családi ereklyét, hagy bennem némi zavart maga után, mely talán még az arcom színén is megmutatkozik egy kissé. Nem vészes, s talán a félhomály is segíteni fog, de mégis.
- Ez esetben köszönöm - bólintok egy aprót, megadva a tiszteletet az örökségnek. - Nem csoda, hogy meglepődött, nem vagyok Felagund… és így az is érthető, hogy erősebb kézzel kell fogni. Perui… - A sárkány vérmes természete, méregről csöpögő fogai nem engednek óvatoskodást, nem igaz? Mindig is úgy gondoltam, hogy a pálca sokat elmond a varázslóról, aki forgatja, s bár ez egy örökölt darab, mégis kiválóan működik a másik kezében.
Mindez persze ugyanúgy az én pálcámról is elmondható.
- Tényleg nem túl gyakori. - Egyezek bele, majd finoman csóválni is kezdem a fejem. - Választott. De ugyanúgy ébenfából, mint apámé és a nagyapámé. Valahogy mindig így alakul, családi hagyomány, pedig nem így készíttetik.
A thesztrálszőr pálca valóban nem kifejezetten hétköznapi, sok mendemonda kering róla, s valóban, nekem is kellett küzdenem vele, mire megértettem a lényegét. Tizenegy évesen gyakorlatilag lehetetlen felfogni az ilyesmit, sokáig nem is sikerült. Hiányzik is, és - mint a legtöbb varázslónak vagy boszorkánynak - semmilyen más pálca nem fekszik úgy a kezemben, mint az, ami engem választott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881016#post881016][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 19:14[/b][/url]

A délután meglepetéseiben dúskálva az egyik legszórakoztatóbb ez a mostani, amit a lopott emlék árnyal. A sötétben oly’ öntudatos hangon világosan hallom a zavart, a ritmusában a botladozó gondolatokat. Mennyire más is ez, mint a hirtelen indulatokat leplező nyomaték, amivel a nevemen szólított, előbb megriadva, majd fojtottan. Az apró percenés, amint a kontroll utáni vágy rágni kezdi belülről.

A meglepetésre vállvonással reagál, igen, volt neki négy darab is, ez pont a nevét adta neki.
-Sosem ismertem. A nagyapámat elnézve…- nem fejezi be a gondolatát arról, milyen ember vagy milyen szülő lehetett. Lehet, hogy semmi köze ahhoz, amilyenné a fia vált; lehet, hogy javarészt az ő sara. A lényeg, hogy Theo nem tartozik neki semmivel, de főleg nem tisztelettel.
- Tudom, milyen mágia nélkül,- feleli, ezzel lezárva a témát, vagy legalábbis határozottan pontot téve az örökséget illető gondolatmenetre. A vonásai mereven közelebb húzódnak egymáshoz, amíg a beszélgetés a thesztrál mag felé nem fordul. Pár lépéssel visszatér eredeti helyére, egy ügyes mozdulattal eltüntetve pálcáját egy rejtett zsebben.

- Mondhatni a név kötelez,- jegyzi meg, s bár a pálca választja a gazdáját, ezek szerint a család gondolkodása, szokásai három generáció alatt alig változtak. Nehéz megítélni, ez ragaszkodás vagy megrögzöttség, de egyelőre nem sokat nyom a latban; aranyvérű körökben a legcsekélyebb mértékben sem ritkaság. - Igaz bármi a babonákból?- kérdezi aztán, mert első kézből kapott tapasztalatokat ritkán hallhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881017#post881017][b]Theodore Julias Ebony - 2024.08.20. 19:15[/b][/url]

Kissé összeszalad a szemöldököm Damien kinyilatkoztatására. Nem tudom mire vélni; vagy a fegyelem fenntartására használt eszközök voltak nála is hasonlatosak, vagy valami teljesen másra utal. Arca kissé elsötétül, én pedig finoman bólintok, figyelve ezt a változást. Nem kérdezek rá, nem érzem most jó ötletnek. Talán legközelebb.
A név témájára ismét bólintok.
- Nos, igen - egyezek bele, s mutatóujjamon megforgatom a Frewen pecsétgyűrűt. A családi tradíció és mondák a pálcákról, amelyeket már kívülről fújok, egy pillanatig visszhangoznak a fejemben, mígnem Damien kérdése ismét kiszakít gondolatmenetemből. Arcom lassan veszi fel annak a mosolynak az árnyékát, mely leginkább szüleim partijain jellemző rám. Távolságtartó, udvarias. Ám mivel Damien áll velem szemben, talán kevésbé éles a mimika s az átmenet is.
- Sajnos nem vagyok képes törött pálcákat egy suhintással megjavítani - mondom Felagundnak, igyekezvén legyőzni a vágyat, hogy az ébent a kezemben tudhassam. - Vagy esetleg másra lennél kíváncsi? - Egyértelműsítem kérdése mibenlétét, rámutatva annak mélységére. Mosolyom töretlen, ám a visszakérdéssel valamiféle valós szórakozás is megcsillan a tekintetemben, hiszen mulattat a Damien direktsége, mindamellett, hogy nem kifejezetten örülök neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881019#post881019][b]Damien Sebastian Felagund - 2024.08.20. 19:17[/b][/url]

Damien általában kellemes, nyugodt emberként, súrlódás nélkül navigál az unalomig ismert arcokkal teli fogadásokon, gálákon, bálokon. Ha sármos nem lehet, hát gáláns és kiváló hallgatóság, akkor is, mikor tekintete az ablakon túlra tekint, s nem tud betelni az ég kékjével, miközben valaki a sárkánymáj árának inflációjáról beszél.
Azonban ez itt - az olajlámpa meleg fénye, szétszórt jegyzeteik, az ezüst tálca és a kihűlt tea - nem egy estély. Egy partyn elképzelhetetlen, hogy felkínálja a pálcáját másnak; vagy hogy a szuroksötétben arra biztassa, tegyen még egy próbát. Kettesben voltak mindaddig, míg Theodore nem hívatta a szobába családjaik szellemét, s mellettük Damien elhallgat. A kényelmes csend valahogy üres, aszott hallgatássá változik. Néhány pillanatig sötét tekintete még a fiún időzik.
- Pedig gyümölcsöző üzletnek ígérkezne,- vesz fel hasonló mosolyt, mely sosem éri el a szemeit. Megrázza a fejét, fülében az arany karika derűsen és könnyedén hintázik, aztán az órájára pillant és holmija után nyúl.
- Ideje indulnom, nem szeretnék visszaélni a vendégszeretettel,- áll fel a székről, táskájába csúsztatva az utolsó könyvet, a felkiáltó jelekkel és nevetéssel együtt.
- Maradj csak, kitalálok. Köszönöm a szendvicset!- int, mielőtt kisétálna, hosszú, egyenes léptekkel. Jövő héten találkozniuk kellene, s kétség kívül érkezik majd, hogy eleget tegyen az elvállalt kötelezettségnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881699#post881699][b]Molnár-Vars Tímea Magda - 2024.09.18. 23:29[/b][/url]

- Én továbbra is a seprűt preferálom. Vagy az olyan mugli módszereket, mint a repülő. - Kínába ráadásul jó hosszan repültek, pedig azt is akkor próbálta életében először. - Zsupszkulccsal még nem utaztam - von vállat. Viszonyítási alapja nincs hát. Még mindig akadnak a varázsvilágnak olyan elemei, amikkel nincs teljesen tisztában, amiről egyik haverja és Zselyke sem ejtett még szót. Nővére is mugliszületésűként lett boszorkány, az igaz, mégis van néhány év előnye.
Hamar belelazul a helyzetbe, örül a kedves fogadtatásnak. Barátnője nem hazudott, mikor az apjáról mesélt, és Timi meg tudja érteni az Axel és Sigrid közötti jó kapcsolatot. Az eridonos lány ritkán látott ilyet maga körül. Nem is tartotta természetesnek, amíg nem találkozott Zselykével és a szüleikkel, amíg nem látta az ő viszonyukat egymással. Időbe telt, de Molnárék megmutatták, hogy igenis léteznek jó családi viszonyok. Azóta szerencsésnek érzi magát, hogy köztük lehet.
Bólint és hagyja, hogy Sigrid a konyha felé vezesse. Korgó gyomra egyértelműen tudtára adta, hogy sok idő telt már el szerény reggelije óta, ideje enni. Legalább nem egyedül kell majd leülnie, Sigrid is eszik vele.
- Akkor azt hiszem, rád bízom magam. Mutass valami jót - vigyorog barátnőjére. Nem válogatós, nem nehéz lenyűgözni, Sigridnek nem lesz nehéz dolga. - Te mit ennél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=881889#post881889][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.09.23. 18:54[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Hosszú útra kényelmetlen tud lenni, de valóban nem rossz utazási eszköz. A bűvölt járművek jobbak, a zsupszkulcs... mondjuk úgy, hogy gyomorforgató élmény tud lenni, de van, aki jobban bírja, és van, aki kevésbé - merül bele kissé a témába Axel, hosszas fejtegetésre azonban nem kap időt, mivel Timi bejelenti, hogy éhes, Sigrid pedig már húzza is magával a konyhába, arról magyarázva lelkesen, hogy mit is érdemes kipróbálni, illetve mi az, amit határozottan elkerülni jó.
- A halat amúgy szereted? Mert akkor a pácolt hering meg lazac elég finom, de ehetünk felvágottat is, vaaaaagy... biztos van most is itthon kroppkakor... nem tudom, mi a neve magyarul, bocsi, de ez ilyen gombóc, ami szalonnával van töltve és áfonyaszósszal öntjük le... Blåbär, har du kroppkakor? - kiabál máris a manónak két lépésre a konyhától, mielőtt még egyáltalán odaérnének, holott akkor is ugyanaz lenne a válasz. Egyszerűen csak túl lelkes, hogy mindenfélét megmutasson, amit csak lehet. Az este meg egyelőre nem vet még árnyékot erre a délutánra, mert sajnos ki tudja, milyen kedvében lesz az anyja, ellenben amíg ezen nem aggódik, addig semmi gond. Odabent sürög-forog is két manó, meghajolva Timi felé köszönésképpen, és röviden eltársalognak Sigriddel, aki bólogat.
- Azt mondják, van gombóc is, krumplipalacsinta is, és majd elkészítenek mindent, húsgombóctól a marhapörköltig az elkövetkező napokban. Estére pedig egyben sült tál lesz, ami ilyen zöldség meg hús meg krumpli, és van mellé savanyított cékla... ők meg Blåbär és Körsbär, a világ legjobb szakácsai - mutatja be a manókat is. - A nagyi is szokott néha főzni, de azért a konyha az ő birodalmuk - magyarázza, közben leülve az asztal mellé, a manók pedig mindenfélét pakolnak elő egy-kettőre. - Mindjárt kész lesz a gombóc is, csak felmelegítik - jelenti ki, és végszóra már előttük is van a gőzölgő gombóc, amiből kirak magának kettőt, aztán nyakon önti a lila szósszal, kíváncsian várva, mit szól ehhez az Eridonos majd mindjárt, ha megkóstolja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=882113#post882113][b]Frida L. Bergstein - 2024.09.28. 22:30[/b][/url]

Az üres pezsgőspoharat a többi közé teszem le egy tálcára, amivel egy szorgoskodó házimanó szinte azonnal el is siet. Adamnek halvány mosollyal bólintok, mert valóban aranyos a két kisfiú, ráadásul hasonlítanak az édesanyjukra, ezt pedig megható érzés látni. Nem sokkal később pedig a férj is feltűnik, hogy kézen fogja a nyűgös totyogót és az ételek felé sétáljon vele. Sara férjével még találkoztam, ott voltunk az esküvőjükön Adammel, még Iris születése előtt. Különleges ezúttal már családként viszontlátni őket.
Nem nézek Adamre, az összegyűlteket figyelem. Sokakat ismerek közülük, távoli rokonaink, régi ismerősök, családi barátok. Csak idő kérdése, hogy valamelyikük észrevegyen és felismerjen minket. Igaza van a férfinek, tudom. A testvérem miatt vagyunk itt, ez az ő napja, én pedig azon kapom magam, hogy ujjaim rászorítanak Adam karjára.
- Jólvan, igazad van - sóhajtok fel végül. Lazítok az ujjaimon is, semmiképp sem szeretnék neki fájdalmat okozni. - A szüleimmel viszont még nem állok készen az újra találkozásra. - Ezúttal felé fordulok, szemébe nézek. - Marthat viszont szeretném majd megkeresni. - Talán Saraval is jó volna beszélni, megismerni a gyermekeit, azonban Martha volt az egyetlen a családból, akivel kapcsolatban maradtam. Ő keresett meg, én pedig boldog voltam, hogy hallok felőle. Azóta ő is végzett a Herzbergben, amint pedig Elsie körül véget ér a felhajtás, édesanyánk mindent meg fog tenni, hogy férjhez adja a lázadót a családban.