36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Álmosvölgyi Kilián összes hozzászólása (45 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 17:58 Ugrás a poszthoz

Szira, az ördögi nőszemély
Miért kell neked mindig efféle helyeken felbukkanni... / Pár héttel ezelőtt.

Besétáltam a csárdába és helyet foglaltam a tőlem megszokott asztalnál, amit mostanában kisajátítottam magamnak. Nem ez volt az első hogy itt lézengtem, ráadásul még csak nem is az utolsó. Régebben még volt egy kis tétje, de mára már unalmas és lehangol lett ez az egész... Nem kellett aggódnom amiatt, hogy valaki a nyakamra jön azért, mert itt iszogatok, vagy mert kint vagyok a sulin kívül ilyenkor. Igazából ez sosem érdekelt túlzottan, még akkor sem, ha megfenyítettek miatta. Maximum egy vállrándítással tudtam le a problémát aminek sem a tanárok, sem más nem örült egy kicsit sem. Érdekelt is engem, ha levonnak pontot? Nem! És az, hogy megbüntetnek? Olyan durva dolgot még csak ki se tudnak találni ami engem zavarna... Körbepillantva megint rengeteg érdekes arcot véltem felfedezni, de nem zavartak, legalábbis addig nem, míg belém nem kötnek. Az ajtó nyílt, egy újabb idegen tévedt be és a kicsit sem határozott lépteit figyeltem. Hamarosan letelepedett két "nagy"emberhez és elkezdtek beszélgetni. Közben persze odajöttek megkérdezni mit kérek, én pedig a szokásosat rendeltem. Itt sosem ellenőriztek (maximum a defenzort láttam itt időnként, de akkor okos voltam és leléptem), na meg tizennyolc elmúltam, éljen a magyar felnőtté válás kora. Milyen "kár", hogy már egyel idősebb is vagyok a tizennyolcnál. Miután leadtam a rendelésem, azután újra a környező asztalok furcsa szerzeteit szemléltem, mígnem megakadt a tekintetem pár érdekesebb fickón. Nem voltak átlagosak, habár itt általában senki sem az, ritka ha egy vagy talán két diák bejön a suliból ide, mármint a fiatal kategóriából... Most éppen nem volt itt közülük senki rajtam kívül amit igazán jó ómennek éreztem, mert nem volt kedvem kölyköket pesztrálni, hogy menjenek vissza a suliba, mert néha betévednek a prefik és akkor lesz itt nagy baj. Még mindig a kis csapatot szemléltem, mikor feltűnt valaki a színen, akit reméltem hogy eddig nem vett észre, mert ha valami butaságot csinál, akkor biztosan le fogom állítani. Ismertem már ennyire magam és valószínűleg ő is engem. Egyelőre nem tettem semmit, csak az érkező italomat megszerezve vártam, türelmesen...
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 23. 18:37
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 18:21 Ugrás a poszthoz

Szira, az ördögi nőszemély
Pár héttel ezelőtt.

Olyan vagyok, mint egy kém. Rajta tartom a szemem, noha semmi dolgom nem lenne vele, nem az én problémám lesz, ha azok a fickók kikezdenek vele. Mély levegőt vettem és megpróbáltam hidegen szembenézni a helyzettel, ám ez nem volt olyan egyszerű. Minél jobban próbáltam ignorálni a társaságot, annál jobban zavart a jelenlétük. Mikor már harmadjára emeltem rájuk a tekintetem, akkor felálltam és a pulthoz sétáltam, kissé erősebben téve le a poharat, mint azt kellett volna. Még pár másodpernyi ideig szorítom, majd végül elengedem otthagyva a pultosnak. Egy gyors, lopott pillantást vetettem feléjük látva, hogy Szira igazán kellemesen elvan a társaságukban, sőt elnevetgél velük. Mivel egyelőre nem láttam okát beleavatkozni, így jobb ötlet híján ledobtam magam helyemre és magamban fortyogtam. Na de miért?! Nem az én dolgom, nem az én nőm és kicsit sem az én problémám... akkor? Az asztalra könyököltem és próbáltam rávenni magam arra, hogy lenyugodjak és egy kicsit lehűtsem a fejem, mivel így ha odamegyek akkor biztosan nekik fogok menni, na persze főleg a szőke fickónak. Az idő telt, közben semmit sem rendeltem csak vártam arra, hogy a leányzó jobb belátásra térjen, mindhiába. Tudtam hogy már rég a kastélyban kellene lennünk, bőven elmúlt a takarodó, de ez lehetett volna a világ legkisebb problémája is ebben a percben. Kit zavar egy újabb monológ valamelyik tanártól, hogy már megint kint voltam éjszaka, sőt a prefektusok is csak ezt tudják hajtogatni, meg azt, hogy büntetés. Szira leállt táncolni a fiúval, én pedig első kézből kaptam egy remek előadást a táncukból. Mondhatni, nem voltam épp vidám hangulatomban, de higgadtabb voltam mint jó pár perccel ezelőtt. Az ölelgetés volt az a pont, ahol már megint sikerült kiborulnom, noha az arcomon ez egy kicsit sem látszott meg. Felkeltem a helyemről majd a lehető leghiggadtabban sétáltam oda, habár legszívesebben a fickó fejét vertem volna a legközelebbi asztalba. Egyenesen Szirához vezetett az utam, akinek elkaptam a karját.
- Ideje lenne elhagynod a társaságot és visszamenned a suliba, Szira. - teljesen higgadtan, hűvösen közöltem vele a tényt, de tudtam mennyire utálni fog érte és hogy számítanom kell az ellenkezésére. Ismertem már annyira, hogy ezt tudjam, így készültem is rá. Ugyan nem szorítottam meg erősen, nem rángattam kifelé, pedig mind a két lehetőség megmozgatta a fantáziámat, de nem tettem. Adok neki egy esélyt, hogy jó kislány módjára és értelmesen döntsön. A fickónak persze nem tetszett a helyzet de egy pillantással a tudtára adtam, hogy igazán szépen kicsinosítom a fejét, ha nem hagyja békén a lányt. El is iszkolt, valószínűleg a haverjaiért. Majdnem felsóhajtottam mert nem akartam kocsmai verekedésbe keveredni, de ha ez az ára... akkor ez az ára.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 23. 18:36
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 18:32 Ugrás a poszthoz

Szira, az ördögi nőszemély
Pár héttel ezelőtt.

Ahogy azt sejtettem a lány teljesen ki volt borulva, csak mert odamentem és elzavartam a táncpartnerét. Egy sóhajjal és egyben rosszalló pillantással nyugtáztam a kirohanását, hagytam hogy eltépje a kezét, habár megtehettem volna azt is, hogy rászorítok és ezzel magamnál tartom. Lehet ő is edz és erős, de azért én sem vagyok egy puhány alak. Mivel láttam rajta, hogy be akar húzni, így jobbnak láttam egy lépést hátrálni, ám végül ez nem történt meg. Ha megüt akkor lefogom és úgy viszem vissza a kastélyba, mint egy zsákot.
- Az előbbi megszólalásodra, miszerint eszelős vagyok nem fogok sem igennel, sem nemmel válaszolni, saját szíved joga eldönteni. - kezdtem bele a beszédembe, habár néha egy mondat is egészen nagy monológnak számít tőlem, de ő azért kicsikar belőlem akár tízet is, pláne ha valami butaságot csinál, amit be kell valljak egyre gyakrabban és gyakrabban visz véghez. A hangja meg-megbicsaklik, habár ennek a rejtvénynek a megoldására hogy mégis miért nem kell levitásnak lenni. Valószínűleg jobban be van állva, mint amennyire az meglátszik rajta.
- Nem, tényleg nem lenne semmi beleszólásom, de tudod... mindig megteszem, megtanulhattad volna már. - teljesen érzelemmentesen közlöm vele ezt, hiszen mindig meg fogom tenni és nem tágítok ettől még ha ő is kérné hogy ne tegyem. Attól még, hogy ő ki nem állhat, én még lehetek vele gondoskodó, pláne ha az a fickó aki elment a haverjaiért szintén be van állva és nem egyszerű táncpartnernek szemelte ki. Ami a szőkeséget illeti.. éppen jött vissza a haverjaival és igazán magabiztosnak tűnt.
- Figyelj Szira, vagy jössz velem, vagy én cipellek ki, de nincs kedvem beveretni miattad az állam vagy más testrészem, remélem ezzel tisztában vagy és eljut a tudatodig. Ha itt maradsz, akkor olyan bajba keveredsz ha nem is emiatt a srác miatt, de abból már nem tudlak kimenteni... - próbálok hatni a lány jobbik énjére, hiszen van neki olyan, vagyis régebben még volt. A szőke körülbelül a mondandóm végén ér ide és a magasabbik haverja már az öklét ropogtatja. Feléjük pillantok, majd egyenesen arra aki valószínűleg csak azt várja, hogy kimenjünk. Szirára pillantok jelentőségteljesen, majd a fickóra és várok. Ha Szira úgy dönt, hogy nem jön akkor is el kell intéznem a nagyfiút, hisze beleköptem a haverja levesébe... Pedig olyan nyugisan indult ez a nap... A szőkeség minket szemlél aztán kifelé indul a haverjával, én szintén így teszek. Tudom, hogy ha a nagyfiút elintézem akkor a kis szőke hanyatt homlok menekül majd el, ezek csak a nagy emberekre támaszkodnak, aztán ha egyedül maradnak akkor nyüszítve iszkolnak el mintha minimum tíz rémálomból kilépett szörny akarná őket miszlikbe kapni.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 18:51 Ugrás a poszthoz

Szira, az ördögi nőszemély
Pár héttel ezelőtt.

Ahogy azt előre éreztem nem úgy történt minden, ahogy azt szerettem volna.  Néha elgondolkozom azon, hogy talán egy falat könnyebben rávehetném az okos döntésekre mint Szirát. Vagy szerezzek egy kutyát? El se jutott a tudatáig a lánynak mit mondtam, legalábbis semmi jelét nem mutatta, hogy megértette volna. Egy újabb italt rendelt magának morgolódva én pedig egyetlen szó nélkül hagytam, pedig még ha azt megissza lehet össze is esik itt helyben...
- Ha nem tenném már rég sokkal nagyobb bajban lennél. - mondom neki, majd figyelemmel kísérem hogy a szőke visszatér a haverjaival akik szintén nem állnak a lábukon valami biztosan, de azért az öklüket előszeretettel rázogatják, ezzel bizonyítva, hogy ész helyett maximum izmot osztottak nekik. Mikor kijelentette hogy a szöszivel szándékozik kimasírozni, akkor sóhajtottam egy nagyot és már majdnem könyörögtem az égieknek, hogy csak most az egyszer világosítsák meg az elméjét, de sajnos erre a kérésre biztosan nem jött volna semmi, a fentieket ne érdeklik az ilyesfajta kérések. Végül úgy döntöttünk kint rendezzük le a nézeteinket, vagyis mindenki kijött beleértve a leányzót is. Kisétálva a csárda elé a nagyfiú, vagyis a szőkeség elkezdett hencegni, meg beszólogatni. Nem vettem fel, nem vagyok olyan típus akit érdekel ha a családját szidják. Szira ugyan próbálkozott, de a szavai süket fülekre találtak, sőt az egyik önjelölt macsó kijelentette, hogy ne szóljon bele.
- Ennek nem fog örülni... - jegyeztem meg a fickónak mire az morgolódva elküldött melegebb éghajlatokra. Ezen csak hűvösen mosolyogtam hiszen minél részegebb valaki, annál szebb szavakat használ egy hölgy társaságában. A szőkére emeltem a tekintetem, majd Szirára, nem szentelve a két macsógyereknek semmiféle figyelmet. Egy utolsó kérlelő pillantást engedtem meg magamnak, ám a szőke persze kihasználta, vagyis ki próbálta használni hogy nem figyelek oda. Mázlimra a részegsége miatt valószínűleg eléggé elszámolta magát ahhoz, hogy kitérjek az ütés ereje elől és mellélépve még a földre is segítsem csak egy kisebb fájdalommal a vállamban. Mit ne mondjak nem tetszett neki, hogy kigáncsoltam, a haverjainak sem ahogy láttam.
- Nincs kedvem verekedni - mondtam higgadtan, de erre a két cimborája megindult felém az öklüket rázva, szitkozódva.  A szőke időközben feltápászkodott és úgy döntött hogy megvárja míg a két izomagy elkap és egy kicsit helyrerak. Szép... A kettős támadás nem éppen volt meglepő hiszen nem hittem, hogy valami karaterúgással, vagy ehhez hasonlóval fognak próbálkozni, inkább az erejükre támaszkodnak. Az egyik balról, a másik jobbról jött felém hogy a földre juttasson, de nem kellett hozzá más mint megfelelő reakció, amiben nem volt hiányom. Majdnem az utolsó pillanatban tértem ki a két kéz elől, a két mamlasz pedig egymásnak húzott be, helyettem. Na több se kellett, fogtam és elkapva a fejeiket szépen egymásnak koccantottam őket. Ilyenkor örültem azoknak a súlyzóknak amiket emelgettem néha, sokat segítenek. Persze nem az erő a lényeg, én csak segítettem nekik a lendületük kihasználva a földre kerülni... A szőkére pillantottam, volt körülbelül fél percem, mielőtt ezek feltápászkodnak onnan, már ha nem lágy fejűek. Hogy őszinte legyek, nem igazán elleneztem volna mivel most szerencsém volt, de a következőeben számítanak az esetleges kitérésemre és akkor nagy bajban leszek. Akkor tényleg nem úszom meg ép fejjel és arccal ezt az estét.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 19:14 Ugrás a poszthoz

Szira, az ördögi nőszemély
Pár héttel ezelőtt.


Már éppen készültem a szőke elintézésére, ám Szira megtette helyettem. Nem kellett hozzá sok hogy utána induljak csupán annyi, hogy a két pacák megmozduljon mellettem. Szívesen kipróbáltam volna magam ennél jobban is, de lehet tényleg elintéztek volna elég rendesen, így jobb is hogy a lány után indultam. Egy ideig a sarkában voltam, ám vele ellentétben utáltam futni. Nemsokára el is vesztettem egy kis időre szem elől, ám hamarosan újra sikerült beérnem, nagyjából.
- Várj már... - kiáltom utána, de nem teszi, nem áll meg. Egyre idegesebb vagyok emiatt, zavar hogy nekem kell lófrálnom utána akár egy kiskutya. A dühömet lenyeltem elég hamar, tekintve hogy én magam tehettem róla hogy a lány menekülőre fogta a dolgot. Mondjuk... nem csak én. Hagytam hadd fusson amíg csak akar, de a nyomában maradtam. Vártam mikor áll meg, mikor hagy fel végre ezzel az ostobasággal. Már futottunk egy ideje, éreztem a hideg levegőt a tüdőmben és a torkomban egyaránt. Ugyan még nem fáradtam el, de azért sejtettem hogy a futásnak megvan a maga szépsége, ha nem egy lányt kell kergetned majdnem egy egész falun át, vagy lehet azon túl. Szinte kedvem lett volna rákapcsolni és elkapni, ám nem tehettem. Ezt a döntést most rá kellett hagyjam. Ha megáll akkor nem kell tovább loholnom utána, ám ha nem, akkor felfutunk a kastélyba, vagy be az erdőbe. Ki tudja merre is tart.. Valószínűleg még maga sem tudja mi a cél, így csak reménykedhettem benne, hogy nem akar ilyenkor az erdőben versenyezni. Lassan végül csak megáll... Már én is éreztem magamon hogy kezd elég lenni a futkosásból és a hajkurászásból, de nem hagyhattam itt kint a leányzót. A becsületem nem engedte volna meg, sajnos.

//Folytatjuk... valahol. Már ha a leányzó szándékozik megállni. //
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 23. 19:18
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 19:44 Ugrás a poszthoz

Szira, az ördögi nőszemély
Az incidens után...

A lány rohant ahogy csak a lábai bírták. Mér éppen azon járt a fejem, hogy megdicsérem ha végre megáll, amikor újra eltűnt a szemem elől. Szitkozódva néztem körbe vajon merre is mehetett. Arra vettem az irányt amerre sejtettem és nemsokára ráleltem a nyöszörgő, lihegő és földre rogyott lányra. Nem mentem közelebb, adtam neki néhány percet, hogy összekaparja magát. Sejtéseim szerint a pia és az átkozódás tett be neki, de ki tudná ezt jobban megmondani mint ő maga. Idővel kezdett alábbhagyni a hisztije és a levegőért való kapkodása, de még vártam egy kicsit. Türelmes ember vagyok, ez az egyik jó tulajdonságom a kevéske közül ami van. Na persze ha nem vesszük figyelembe azt, hogy olykor bedühödöm... Elindultam felé kicsit sem sietve, adva neki még egy kis időt a lehiggadásra, ám olyan hirtelen pattant fel, hogy elgondolkodtam rajta hogyan nem esett el annyi pohár pia után. Talán az éjszakai levegő tehetett róla, vagy csak szimplán erősebb a csajszi mint eddig azt hittem. Nem tudtam eldönteni, habár nem ez volt az ami a legjobban foglalkoztatott vele kapcsolatban. Ugyan a fényviszonyok nem voltak kedvezőek, de azért ki tudtam venni a félelmet a tekintetében. Kellet pár másodperc míg rájöjjek, hogy nem sokat lát belőlem, így nem tudja ki is vagyok.
- Csak én vagyok, ne parázz. - közlöm vele és közelebb sétálok szemrevételezve őt. Nem láttam hogy baj lenne vele, habár a pia miatt a tekintete eléggé olyan volt, mint aki szellemet látott, de én ijesztettem meg,tehát nem tehetett róla.
- Ugye nem tervezel tovább futni. Nem mintha nem élvezném az éjszakai kiruccanásunkat, de azért igazán jó lenne ha nem kellene végigfutnom az egész környéket miattad. - Na hát szuper volt, sikerült belekötnöm. Gondolatban megtapsoltam magam, de azért nem örültem a kialakult helyzetnek. Bár vissza lehetne szívni az efféle megnyilvánulásaimat.
- Figyelj.. csak próbállak megvédeni. - térek rá egy másik témára, habár számítok egy kelletlen hisztire tőle az előbbiek miatt...
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 23:07 Ugrás a poszthoz

Szira, az ördögi nőszemély
Az incidens után...

Mély lélegzetet veszek, várok a lányra hogy felismerjen. Ahogy azt sejtettem, vagyis sejteni véltem egy gúnyos mondat hagyja el a száját.
- Legalább nem a szőke akit rendesen helyben hagytál. - vágok vissza, habár én nem gúnyosan, inkább tárgyilagosan közlöm vele az alapvető tényt. Tényleg utánunk jöhetett volna az a három balfék, szóval ebben igazam volt akár kiakad rajta, akár nem. Arra hogy meg akarom védeni elég hisztérikusan reagált, szinte láttam magam előtt hogy ez nem lesz könnyű menet, ráadásul még nagyon az elején vagyunk. Ahogy sejtettem Szira vállba vágott amit meg is éreztem ám nem mutattam jelét, nem viszonoztam. Nem fogok megütni egy lányt, pláne nem őt.
- Elég volt? - érdeklődöm továbbra sem mozdulva, csak nézve rá semleges arckifejezéssel. Vele ellentétben én nem fogok kiabálni, hisztérikusan üvölteni és gyűlölettől lángoló tekintettel meredni rá. Végighallgattam amit mondott és nem mozdultam el, pedig lehet jobb ötlet lett volna, viszont nem fogok elmenekülni a lány haragja elől...
- Nem képzelem magam a testőrödnek, bármennyire helyesnek találod is a kifejezést. Nem követlek mindenhová és nem fogadok el parancsokat sem tőled, sem mástól ezt jól vésd az eszedbe... - mondom nyugodt hangsúllyal, szinte úgy mintha valami kellemes kis csevegést folytatnánk, nem pedig vitatkoznánk. Vagyis... nem vitatkozunk. Ahhoz két ember kell és én ebben nem veszek részt. - A jogokról pedig... akár tetszik akár nem a testvérem vagy. Pontosabban a mostohatestvérem. Ami pedig az otthagyásodat illeti semmit sem tudsz! Ne ítélj el úgy, hogy nem tudod mi van emögött! - most először lehetett némi dühöt felfedezni a hangomban, a véleményem szerint jogosan. - Hogy mi bajom?! - idegesen túrtam a hajamba némileg megemelkedett hangszínnel párosítva a mondandóm. - Jézusom Szira, vedd már észre magad! - mély sóhaj hagyja el az ajkamat, majd ellépek a közeléből. Nem fogok elfutni, nem hagyom magára. Csupán várom a következő kirohanását a lánynak, mivel ismerem már annyira, hogy tudjam ennyivel nem vagyok képes hatni rá. Olyan makacs mint egy öszvér, sőt le is körözi azt a szegény állatot.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 23. 23:07
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 23. 23:31 Ugrás a poszthoz

Gareth
A késő éjjeli csatangolópartner...

Az éjszakai kijárási tilalom... annyira nem tud érdekelni. A folyosókat járom kicsit sem törődve azzal, hogy esetlegesen belekeveredhetek valamelyik prefibe vagy tanárba. Maximum megint le kell írnom miért ne mászkáljak kint éjjel, vagy felpucolnom a padlót. Nem nagy ördöngösség ha az ember sokszor volt már büntetésen a végére egész kellemes kis elfoglaltságnak tűnik. Majdnem olyan akár egy hobbi. A kezeimet zsebre vágva császkáltam a kastélyban, mivel alvásra nem igazán tudtam adni a fejem, egész addig, míg ki nem tévedtem a körletből ideges és nyűgös voltam. Idegesített Szira viselkedése, az hogy már megint valami buta könyv felett kellene görnyednem amikor kicsit sem érdekelnek sem a főzetek, sem más számomra lényegtelen fecni. Utáltam jegyzetelni is, nem csoda ha általában aludtam az órákon, vagy éppen valamivel az esetleges óratartó agyára mentem. Arról viszont nem tehettem, hogy nem bírtam aludni. Már bocs, de nem vagyok kisgyerek aki este nyolckor lefekszik és durmol mint egy jó gyerek. Ez nálam ki van csukva! Az évek alatt tökéletesre fejlesztettem a stratégiám a kint való császkálásra, így nem volt nehéz elkerülni az esetleges őrszemeket. Az egyik elől behúzódtam a páncél mögé, a másikat könnyedén elkerültem azzal, hogy másfelé mentem mint ő. Nagyjából tudtam már ki hogyan ellenőrzi a terepet. Ahogy nagyjában róttam a folyosót egy árnyra lettem figyelmes a földön ami elfutott előttem. Nem sokat láttam belőle, elvégre nem voltam olyan ostoba hogy fénnyel mászkáljak, mert ha az lennék már nagyban hallgattam volna az egyik prefektus vagy tanár szavait arról, hogy nekem ilyenkor az ágyam kellene nyomnom és aludni. Bla bla bla... unalmas szöveg, már ha nem hallottam volna elégszer akkor is így gondolnám. Az előbbi árnylényt kerestem amit utoljára eltávolodni láttam, így utána indultam. Hamar a nyomát vesztettem annak a valaminek, így tanácstalanul álltam meg a banya folyosóján. Valószínűleg pont nem erre jött... Már éppen indultam volna vissza, amikor megláttam újra kisuhanni a kanapé alól. Halkan szitkozódva eredtem a nyomába, amikor valaminek, vagy valakinek nekimentem. Utáltam futni, nem is értem hogy szeretheti ezt bárki is... Hátratántorodva léptem párat vissza és az illetőre néztem.
- Nem tudsz máshol császkálni ilyentájt? - vetem oda a kérdést és a sarkon eltűnő valami után nézek. - Már mindegy, lelépett. - mondom inkább magamnak mint neki. Rápillantok és akkor tudatosul bennem, hogy nem egy prefi és nem is egy tanár az, akivel szembetalálkoztam hanem egy diák. Rosszfiús félmosoly jelenik meg az arcomon, majd a hajamba túrva nézek rá.
- Nem mondták még neked, hogy ne császkálj ilyenkor a folyosón? - érdeklődőm és őt figyelem. Talán egykorú velem, vagy Szirával. Mondjuk nem sokat tudtam megállapítani így elsőre, csak hogy hímnemű. Kár, a lányokat legalább halálra lehet rémiszteni...
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 23. 23:32
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 24. 20:58 Ugrás a poszthoz

Szira, az ördögi nőszemély
Az incidens után...

Szira kitörései megszokottak voltak számomra, a négy év leforgása alatt már nagyjából mindent láttam tőle. Nem zavartattam magam a rám utalás miatt, hidegen hagyott. Nem tehettem róla, hogy lehetetlen alakokkal kezd ki, hiába is érte el a tizenhetedik életévét még mindig gyermek gondolkodással rendelkezik az én szememben. Persze ő valami olyasmire gondolhat hogy mennyire akadályozom a szórakozás és a bulizás szempontjából, vagy az is megeshet hogy éppen melegebb éghajlatokra kíván... Egy kissé szórakoztató volt a helyzet, de ez nem látszott rajtam, inkább magamban tartottam az efféle véleményemet. Mondanám a magamét ám a szavamba vág, viszont nem zavar össze vele, meghallgatom. Pontosan tudom mit és hogyan fogok elmondani, ahogy mindig. Nem tud összezavarni, kettőnk közül nekem higgadtabb a stílusom, ő inkább afféle hirtelen haragú leányzó. A nevemen szólított, így a gondolataim elsöpörve valahova hátra a fejemben érdeklődve mégis semlegesen figyelem őt. Az utolsó szavai olyanok akár egy pofon, épp olyan fájdalmasak, habár nem mutatom jelét annak, hogy megsértett. Nem szokásom az efféle megnyilvánulás. Csupán egy kissé megfeszülnek az izmaim, éppen egy hangyányit és várok. Tudom, még nem fejezte be a mondandóját, tehát nem állok neki vitába szállni vele, sőt az előbbieket valószínűleg hagyni fogom, tudom hogy rá fogom hagyni hogy pontosabb legyek. Már ezerszer próbáltam elmagyarázni neki, de őméltósága képtelen hinni nekem ami sértő, de nem hibáztatom, tele beszélték a fejét ostobaságokkal. Mikor hozzáteszi hogy ő már nem egy kilenc éves kislány elmosolyodom, habár ez nem egy meleg és barátságos mosoly.
- Tudod... - mondom és újra semleges, komoly az arcom. - Ha így viselkedsz akkor örülj ha kilencnek nézlek. - mondom hűvösebben mint terveztem, de a sértés, mármint az amelyik olyan volt akár egy pofon még mindig fájt. Ugyan külsőleg nem mutattam sok jelét, de ő az egyetlen aki képes megbántani úgy isten igazából és most össze is jött neki... Mondjuk hamar feladom a gyermeteg sértettségem, de azért ennek nyoma marad, ott mélyen.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 24. 21:26 Ugrás a poszthoz

Gareth
A késő éjjeli csatangolópartner...

A fiú akivel összeakadtam olyan szép szavakkal él, hogy kedvem támad állkapcson vágni, ám egyenlőre türtőztetem magam. Mázlis a fiú, hiszen néha elborul az agyam és akkor ebből nem csak egy egyszerű prefektusi és tanári büntetés lenne, hanem pár kék folt és az ami egy bunyóval jár. A második megnyilvánulása már egész szórakoztató, Szirára emlékeztet. Mondjuk ő nem használ ennyi szitokszót, már ha a banyaszomorító annak számít. Mikor végre nagyjából értelmes dolgot mond meg is szólalok.
- A trolltaknyot kikérem magamnak, ám segítek elkapni a „dögöt” - éltem a szavaival és hideg pillantással méregettem. Tényleg nagy mázlija volt mert jó kedvemben kapott el, pedig általában ilyenkor már valami kellemetlen dologgal átkozom meg az adott társaságom. Nagyjából fél perc kellett ahhoz, hogy összeszedjem a teljes önkontrollomat és körbepillantsak a folyosón. Mivel az amit eddig kergettem valami háziállat volt, máris unalmasabbnak tűnt az egész kergetőzés, mint amikor még azt hittem, hogy valami érdekesebb lényre akadtam az éjjel. A hajamba túrva nézek arra, amerre a háziállata eltűnt és elindulok visszapillantva rá.
- Jössz, vagy esetleg könyörögjek... - vetem oda, majd zsebre vágva a kezem sétálok előrefelé a valami után. Nem érdekel a kedves új ismerős neve, sem az hogy mégis minek köszönhetem a remek előadását arról, hogyan kell káromkodni. Inkább letudom azzal, hogyha elkapjuk a fenevadat hamarabb szabadulunk meg egymástól... Na persze ha Mr Utálatos képes lesz jobb belátásra térni, akkor talán még a nevem is megmondom neki, de addig... Unott tekintettel méregetem a páncélokat, keresem az állatot, amit már egy órája próbált megfogni. Nekem nem kellene ennyi, habár ha lenne biztosan hagynám császkálni éjszaka. Ha vissza akar jönni úgyis visszajön, ez az elvem az állatokkal kapcsolatban.
- Mégis minek kergeted? Visszajön ha úgy tartja kedve, elvileg ezek is tudnak gondolkodni. - mondom és sétálok tovább. - Ha már mindenképpen meg kell fognunk. Nincs nálad valami kaja? Biztosan idejönne csemegézni... Amúgy sem értem, miért szökött el? - kérdezem, de nem is érdekel a válasz, inkább csak próbálok kicsikarni belőle némi értelmes szót is nem csak káromkodást.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 25. 17:33 Ugrás a poszthoz

Szira, az ördögi nőszemély
Az incidens után...

Olykor még én is hibázhatok... Erre akkor jöttem rá, mikor kimondtam azokat a szavakat. Szinte rögtön tudtam mire számíthatok a lánytól, nem kellett kivárnom míg felpattanjon a hintából és láthassam ahogy felém igyekezik azzal a szándékkal, hogy egy isteneset odavágjon nekem. Nem léptem hátra mikor belelépett a magánszférámba, hagytam. Lepillantottam rá, vártam a pofont, ám ehelyett egyetlen szó hagyta el az ajkát, amelytől megfeszült minden izmom. A pofon egy pillanatnyi csípő érzés, majd a jól megérdemelt bizsergés, semmi több. Minden ereje benne volt, vagy legalábbis a nagy része, mert vissza kellett fordítanom a fejem, hogy rápillantsak. Tényleg eléggé mérges volt, láttam rajta. Szira folyamatosan olyan, akár egy bármikor robbanó bomba amivel óvatosan kell bánni. Sajnos nekem ez olykor nem jön össze, sőt mint most is, megint sikerült magamra haragítanom, ám ezúttal elég rendesen. Elsőre nem is tudtam mit mondjak, inkább a bizsergő érzésre összpontosítottam az arcom azon felén, ahol a lány keze találkozott vele. Nem kaptam oda a kezem, nem láttam neki üvöltözni a lánnyal, csupán higgadtan néztem rá, várva. A pofon nyomán valami megmagyarázhatatlan okból éles fájdalmat éreztem a szívemtől nem messze, habár nem tudtam hova tenni. Úgy köszöntöttem ezt az érzést, mint régi cimborámat, hiszen az is volt. Már nagyon rég éreztem bűntudatot bármi miatt is amit teszek, de most jelen volt amellett a fájdalmas nyilallás mellett, amelyet a szavai okoztak. A bűntudatot hamar elsöpörtem mélyre magamban, ám a szavainak a hatását már nehezebb volt leküzdenem, de helytálltam. Majdnem olyan nehéz volt, mint feldolgoznom azt, hogy akkor... azon a bizonyos napon elküldtek. Mély lélegzetet veszek, érzem ahogy a tüdőm megtelik a hideg éjszakai levegővel, majd lassan ki is fújom azt, a lány tekintetét kutatva.
- Rendben van. - ez a két szó volt az, amelyet ebben a helyzetben ki tudtam hozni magamból. Így nem mondtak semmit, de a tekintetem sem segíthetett ennek a rejtélyes kijelentésnek a megoldásába, így a lány segítségére siettem. - Ha számodra a jelenlétem ennyire derogál... békén hagylak. - elfordulok tőle, ellépek zsebre vágva a kezem és az éjszakai égboltot figyelem. A pofonra emlékeztető érzés halványul, de a szavainak súlya ott lebeg közöttünk, biztos vagyok benne. Nem kérek bocsánatot azért amit tettem, nem állok le könyörögni azért, hogy bocsásson meg. Eleget könyörögtem azoknak, akiket egykor a szüleimnek neveztem. Még egyszer nem követem el ezt a hibát...
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 25. 21:30 Ugrás a poszthoz

Grace
A vad lány...

A legviccesebb dolog összefutni egy agresszív Levitással ezt biztosan állíthatom. Ahogy közeledett felém a feldúlt, gyilkos tekintetű leányz,ó máris tudta, hogy el kell kapjam, mert még a végén meghal valaki. Olyan volt ő is, akár egy kisebb fajta bomba, ami ugyebár emlékeztetett a leányzóra aki az én drága mostohatestvérem. Olyan könnyedén vetődtem be a gyilkos tekintetű lány útjába, hogy annak meg kellett torpannia. Ahogy láttam nem is örült neki, sőt meg is kérdezte, hogy nincs más hely ahol ronthatnám a levegőt. Megajándékoztam egy igazán rosszfiúsnak mondható mosollyal és válaszoltam neki.
- Jobbnak láttam elállni az utad, még mielőtt ma elásnád valaki hulláját. - mondom a Liánt elengedve a fülem mellett. Utálom ha beceneveket adnak nekem.... Tudtam hogy nem piszkálódik, összefutottunk már párszor a mestertanonccal és a testvérével, így volt róla elképzelésem, hogyan is álljak hozzá. Most éppen annyit tettem, hogy elálltam az útját és vártam mit lép erre, mivel a nők szeretnek verekedni, ám ő nem tette. Furcsa...
- Úgy érzem le kellene hűteni téged... szinte lángolsz pedig nem vagy egy főnixmadár. - mondom és visszafelé terelem a lányt. Beleegyezik az ötletembe miszerint menjünk le a Barlangfürdőbe, azzal a feltétellel hogy összekapja a cuccait, így hamarosan ketten rójuk az utat hozzá. Nem zavartatom magam a meghívás miatt, a kupi sem tud eltántorítani semmitől mivel az én lakrészem sem szebb. Ezer alkalmam lenne megkérdezni mégis mire fel volt olyan akár egy mindjárt robbanó dinamit, de nem teszem. Nem vagyok én pszichiáter, ha akarja majd csak kiböki ő maga...  Mivel én amúgy is a barlangfürdő felé tartottam nem kellett befutnom a cuccaimért a szobámba, egyenesen mehettünk lefelé. Éreztem magamon Grace tekintetét, de csak hűvös pillantással viszonoztam azt, amitől sokan zavartan néznének másfelé. Akárki hihette volna, hogy érdekel a lány, de nem azért hívtam el magammal mert fel akartam szedni, hanem mert rá is ráfért hogy egy kicsit kiszellőztesse a fejét, még mielőtt széttör mindent maga körül.
- Nem zavar... - mondom a kupira és lazán vállat vonok, majd figyelem ahogy felém, vagyis az ajtó felé indul, hiszen ott ácsorogtam egy ideje. - Persze. - mondom a kérdésre és a Barlangfürdő felé vesszük az irányt. Nem volt nehéz idetalálni, nem ez az első alkalom hogy felkeresem ezt a helyet. Ugyan mehettem volna az alagsorban megtalálható medencébe is a suliban, de úgy gondoltam jobb neki is, ha messze van a tanodától... Ezzel talán megmentettem egy életet. Mondjuk fogalmam sem volt róla kiét, de nem igazán érdekelt, hős tettet vittem véghez érje be ezzel az a valaki akinek megmentettem az irháját. A recepciós bonyodalmakon hamar átverekedjük magunkat, habár lehet egy kicsit megijesztettem a nőt amikor jó napot kívánt és úgy néztem rá, mintha azt mondta volna legalábbis, hogy haljak meg. Nem tehettem róla, kihozta belőlem a vidám mosolygásával... naiv emberek. A pecsétre pillantok a karomon, majd beljebb indulok és az öltözőbe veszem az irányt. Hamar megvagyok vele mivel nem vagyok nő, hogy órákat kelljen rám várakozni. Mikor végzek kisétálok és várom a nőszemélyt, remélve nem kell fél órán keresztül a falnak dőlve állnom. Mondjuk az sem zavarna... Ráérek.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 25. 22:23 Ugrás a poszthoz

Grace
A vad lány...

A lány olyan volt egész végig, mint egy időzített bomba, így hát próbáltam lehiggasztani viszonylag sikeresen, tekintve hogy nem ugrott nekem, nem kezdett el tömegmészárlásba kezdeni. Mondjuk nem mintha vissza akart volna menni, de nála nem lehet tudni. Annyira nem ismertem, hogy olyan pökhendin kijelentsem, mintha tudnám az ötöslottó számait. Azzal hogy kijelentette nem jártam messze az igazságtól nem lettem okosabb, tekintettel arra, hogy minden az arcára volt írva, még csak matekoznom sem kellett. A főnixmadaras válaszra egy lezser félmosollyal nézek felé, ám nem teszek rá újabb megjegyzést, illetve félre sem megyek, inkább elkezdem terelni kifelé ég mielőtt bajba keveri magát. Elég hamar végzünk nála ahhoz, hogy ne kelljen sokat várakoznom, de az öltözködéssel azért hamarabb megvoltam mint ő, ám szerencsémre nem kellett sokat várnom rá. Végigpillantottam rajta... ez afféle férfias szokás, de nem álltam le bókolni, nem jegyeztem meg semmit, csak vállat vontam.
- Nemigazán. - mondom egyszerűen a kérdésére, majd intek a fejemmel hogy menjünk beljebb. Az első adandó alkalommal a nagyobb medence felé veszem az irányt, nem igazán vágyom másra, mint egy kis kikapcsolódásra, kiűzve Szira szavait a fejemből. Gyűlöllek... Ezt mondta nekem mielőtt otthagytam volna. Valahogy nem hagyott nyugtot nekem a dolog, habár ezt a külvilág felé nem mutattam, csak belül éreztem az egész hatását. Visszafordulok a lány felé és innen szemlélem, majd intek a fejemmel, hogy jöjjön beljebb.
- Nem öl meg, ez csak víz. - mondom neki, majd a hajamba túrok, így egy kicsit vizes lesz. Nem zavar, igazából ha minden úgy lesz ahogy tervezem, akkor minden testrészem egy merő víz lesz... Mikor a lány végül be is sétál, akkor ráemelem a barna szemeimet és rákérdezek.
- Ki volt a célszemély? - érdeklődöm semlegesen, mégis csevegő hangnemmel. Így talán kettőnk közül az egyik letudja vezetni a feszültséget.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 25. 22:35 Ugrás a poszthoz

Szira
A büntetés...

A sokadik alkalommal kötöttem ki itt, vagyis ebben a helyzetben. Megbüntettek minket, mert egymásnak ugrottunk a lánnyal ami nem meglepő, ha azt vesszük hogy én lefogni, ő meg megverni próbált. Mindegy, a lényeg egy elég érdekes helyzet volt, amelyet az egyik prefektus nem nézett jó szemmel és elítélt minket, közös szolgálatra felsuvikszolni a padlót... Nem vagyok Hamupipőke és ez nem egy átkozott tündérmese. Ezek a mai prefektusok semmi értelmeset nem bírnak kitalálni, ráadásul Szirával közösen lettem takarítóvá kinevezve. Az elején úgy döntöttem hanyagolom a lánnyal való beszélgetést és az egyéb dolgokat, ám ahogy telt az idő kezdett unalmassá válni a felmosás, így ledobtam magam és a falnak dőltem lazán magam mellé ejtve a karjaimat egy nagy sóhajjal.
- Unalmas. - mondom inkább magamnak mint neki, de biztosan meg fogja hallani. Nem nézek felé. Nem kelek fel és kicsit sem dolgozom. Ha esetleg a prefektus jön ellenőrizni max leszid, én meg nézek rá és hagyom, hogy az a sok felesleges beszéd elsuhanjon mellettem. Nem igazán érdekelt az sem, ha ezzel újabb büntetést kapok, vagy a házvezetőm elé kíván cipelni. Ezzel sajnos már nem tudnak rám ijeszteni, sőt ezelőtt sem volt sok sikere az egésznek, ezért is gondolom úgy, hogy nem kell ezen sokat agyalnom. A lány felé pillantok, majd enyhén oldalra döntöm a fejem.
- Nem mintha nem élvezném,. Hogy veled kerültem egy társaságba, de komolyan nem tudtál volna várni, míg a prefektus továbbáll? - érdeklődöm, valószínűleg megint kihúzva nála a gyufát ezzel, de nem igazán érdekel. A múltkoriak után már azon vagyok, hogy másra sem vagyok képes, mint gyűlöletet ébreszteni benne magam iránt. Akkor meg nem mindegy mennyire haragszik rám? De...
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 25. 23:01 Ugrás a poszthoz

Grace
A vad lány...

A lány hamar túljutott a vörös ködön ami egészen jó hír volt a majdnem gyilkossága után. Mondjuk nem zavart volna akármit is tesz, de legalább elterelte az én gondolataim is valamennyire a jó irányba. Az idáig való eljutásunk alatt egészen kezdett lehiggadni, de mivel nem mondta ki mi bántja, tudtam hogy nekem kell rákérdeznem amit utálok. A lányok általában olyan pletykásak, hogy kimondják ami a fejükben jár, de ő nem... Ijesztő és egyben Furcsa. A rá való várakozásom közben ezen morfondíroztam, talán fél perc lehetett, így mikor kilépett visszatértem a valóéletbe, vagyis a fürdőbe, mivel ott voltunk.
- Sok mindent nem gondolnak rólam elsőre.. - mondom csak úgy, majd a víz felé veszem az irányt. Ő eltöpreng, tehát próbálom felhívni a figyelmét a vízre, mivel igazán kellemes. Na persze erre lefröcsköl. Egy pillanatra akár valami sötét árny, úgy suhan át a tekintetemben a düh, de felváltja a semlegesség, majd a jókedv apró szikrája. Legyen hát... Ugyan még nem fröcsköltem le, de még ma bármikor megkaphatja a viszonzását ennek a kedves gesztusnak.
- Nem hinném hogy sav, ha az lenne akkor nem állnék ilyen higgadtan és te sem. - engedem meg egy újabb félmosolyt és rákérdezek miért volt ennyire dühös. A válasz majdnemhogy arcon csap, annyira egyértelmű. Férfival való gondok... A hajamba túrva pillantok felé és felsóhajtok. Az efféle dolgok annyira de annyira nem az én világom, hogy pont nem kellene beleszólnom a helyzetbe. Mindenesetre fogom magam és arcon fröcskölöm.
- Hűtsd le magad.. az előbbi pillantásodtól a fél fürdő kiürülne. - mondom, de játékos jókedv vegyül a hangomba, habár éppen csak hallatszik. - Ami meg Gwent és... a fiót illeti. - őszintén szólva nem jegyeztem meg a nevet. - Kérdezz rá náluk, de ne akard rögtön letépni a fejét mind a kettőnek inkább gondolt át. - mondom neki, majd egy újabb támadást indítok meg a számára. Nem azért teszem mert szeretek játszani, szimpla terelése a beszélgetésnek egy másik irányba. Valószínűleg most minimum a vízbe próbál majd fojtani, de azért keményebb fából faragtak annál, hogy emiatt aggódni kezdjek.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 25. 23:33 Ugrás a poszthoz

Szira
A büntetés...

Ez az egész sikálós dolog egy akkora nagy marhaság volt, hogy szinte kedvem lett volna itt hagyni az egészet a lányra, ám a jobbik énem meggátolt benne. Így kötöttem ki a falnál és szóltam be neki. Nem tehettem róla, idegesített a dolog hiszen egész eddig őméltósága kénye és kedve szerint elkerültem még az étkezésre való menet közben is. Amennyire lehetett el is tudtam, de most sikerült összeakadnunk és rögtön ez lett a következménye, egy újabb büntetés. Azonban most nem úszta meg ő sem, így részben jobb részben meg rosszabb volt a helyzet. A lány a megjegyzésemet egy olyan mondattal tudja le, ami nevetséges a számomra, habár nem kezdek el hahotázni, inkább kimért és hűvös viselkedést mutatok felé, úgy ahogy az emberek nagy része felé szoktam. Ő maga mondta ki azokat a szavakat, ő kérte hogy kerüljem el, akkor most mit vár, kedvességet?
- Ha annyira jólesne hát dugd... vagy legalábbis próbáld meg, mert ha a közelembe jössz ki találom venni a kezedből és akkor megint elkezdesz velem csatározni, teljesen feleslegesen. Nem értesz semmit Szira. - mondom és felkapom magam mellől a saját kefém, majd feldobom a levegőbe, hogy a másik kezemmel elkapjam azt. Legalább lefoglaltam magam egy kicsit... Na persze, ha szándékozik erre jönni, akkor úgyis fel fogok innen kelni és megvédem magam, mármint Szirát attól, hogy megint ostobaságot csináljon. Tudhatná hogy velem nem sokra megy egy kefével, így a fenyegetőzése üres szó a számomra, de ez jelenleg lényegtelen. Újra megismétlem az előbbi mozdulatsort, majd felé pillantok és megszólalok.
- Amúgy ha ennyire derogál a jelenlétem hagyd csak rám. Nem egy büntetőt csináltam meg helyetted, már egész jól tudok bánni a kefékkel és az írásom is egészen olvasható lett. - mondom és felkelek, már ha eddig nem volt rá szükség. A kefét a vödörbe ejtem és a hajamba túrok körbepillantva. A prefektus még nem tért vissza, csak ketten vagyunk és senki más. Talán be fog dühödni a lány, ezért egy pillanatnyi rátekintést megengedek magamnak, várva mit lép...
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 25. 23:53 Ugrás a poszthoz

Grace
A vad lány...

A lányt sikerült lenyugtatnom, sőt kiprovokáltam belőle némi vidámságot. Megy ez nekem, jól teremtettek vagy csináltak meg, bánom is én. Látom rajta hogy lebuktam, tudja hogy még ma le fogom locsolni, így az éber tekintetével találom szemben maga, Szórakoztató, majdnem mosolyra görbül a szám, ám megakadályozom magam az efféle megnyilvánulásban, nincs itt az ideje. Megkérdeztem kit akar megölni, erre kaptam választ és még tanácsot is adtam, habár az már nem az én stílusom, sőt ne is szokásom efféle unalmas dolgokat csinálni, de most megpróbáltam együtt érző lenni, kevesebb sikerrel mint ami elegendő lenne ahhoz, hogy mondjuk meg is fogadja, így lefröcsköltem. Aljas lépés volt, mivel lefoglalta a kérdésem, így nem lepett meg a meghökkent, leesett állú lány. Azonban a gonosz mosoly, ami ezt követte ingerlő volt, kedvem támadt a lányt a víz alá nyomni tőle, ám nem mozdultam meg, csak megjegyeztem valamit, amin halkan nevetett és viszonozta a fröcskölődést.
- Pedig igazán a vízbe kellene ájuljak tőle, csak sajnos... - mondom újra a tipikus félmosolyommal – Nem szokásom ennyitől kidőlni főleg mert én magam is képes vagyok efféle megnyilvánulásra. - mondom őt nézve. Nem érdekel túlzottan a Gwenes incidens, így nem feszegetem, bőven elegendő infót tudtam meg hogy egy évig ne akarjak újra megértő lenni. Valahogy nem az én stílusom a jó pofizás és a hátpaskolás. Még a végén elkezdenék normálisan viselkedni, brrr.... A lány elfordult a fröcskölődés elől, ám ezután felém libbent. Egy kisebbfajta érdeklődés suhant át az arcomon, de hamar felváltotta a meglepettség, majd a semleges tekintet, ám a szám sarka felfelé görbült, hiába is próbáltam a helyére illeszteni a maszkot amelyet a világ ellen hordok.
- Akkor még nem tudod hogy jár az, aki velem packázik. - mondom és utána iramodom. Ha sikerül elkapnom akkor a vízbe rántom, ezzel elérve hogy elmerüljön. Nem nyomom le, nem csinálok semmit vele, csak segítettem neki egy kicsit búvárkodni. Mikor felbukik a víz felszínén én szórakozott tekintettel méregetem.
- Akár egy ázott ürge, csak sokkal aranyosabb. - jegyeztem meg inkább magamnak mint neki, majd egy gyors vigyort követően várom mit lép. Valószínűleg most aljas módon lenyom a víz alá, vagy valami ilyesmi így már készülve rá várok. Ha nem teszi meg, akkor sem gond, de érdekel mennyire harcias a kiscsaj. Egészen normális, pedig nem sok itteniről tartom ezt az álláspontot.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 28. 16:49 Ugrás a poszthoz

Szira
A büntetés...

Nagy sóhajjal néztem a kefe után amit ledobtam. Kedvem támadt ráhagyni az egészet ahogy van és lelépni.
- Lehet megígértem, de ha egyszerűen kiprovokálod... - megindultam felé, a tekintetem komoly volt mégis tele gyűlölettel. Talán ebben a pillanatban olyat tudtam volna mondani vagy tenni amivel örökre megbántom, de a következő szavai lelassításra késztettek, újra semleges tekintettel méregettem a lányt, végül megálltam nem messze tőle. Az előző pillanat elmúlt... habár ha figyelt, talán rájöhetett volna, hogy ne játsszon a tűzzel... Nehezen fogom vissza magam, nagyon nehezen.
- Már megmondtam, nem hagysz nekem más lehetőséget. - feleltem és figyeltem a lányt aki egy kicsit összeszedte magát, egészen nyugodt volt a hangja. Valójában nem is a kérdés inkább ez állított meg. Talán most megbeszélhetném vele... Egy apró fejrázással válaszoltam és néztem őt ahogy közelebb jön, majd szinte karnyújtásnyira áll tőlem. Egy pillanatra megfordult a fejemben hogy magamhoz ölelem mint régen... De nem tettem. Álltam ott, nem mozdultam csak néztem rá. Érdekes pillanat volt, olyan mint négy évvel ezelőtt. A tekintetünk összekapcsolódott, néztünk egymásra... Talán percekig, de az is lehetséges, hogy csupán néhány másodperc volt. Végül megtörtem a közöttünk lévő kapcsolatot, a varázsát annak, hogy ennyire közel áll hozzám. A fejem elfordítva léptem oldalra, majd visszasétáltam a takarítócuccaimhoz. Észre sem vettem mennyire erősen szorítom ökölbe a kezeim... Még akkor történhetett mikor meg akartam érinteni, magam sem tudom. Mivel nem láthatta az arcom, így volt időm elrendezni magamban az érzést amelyet ez a pillanat okozott. Mikor újra felé pillantottam ismét az a Kilián voltam, aki pár perccel ezelőtt.
- Fejezzük be ezt az egészet és menjünk a saját dolgunkra... - ennyit mondtam csak. Ezután visszatértem a munkához, habár ha nem lett volna benne a buliban, akkor itt hagytam volna a munkát másra. Mit én súroljam ezt az átkozott helyet, vannak erre mások is...
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 28. 17:07 Ugrás a poszthoz

Gareth
A késő éjjeli csatangolópartner...

Meglepetésként ért a botlás, de a páncél még inkább. Persze tudtam ki volt az a kedves figura akinek ezt az egészet köszönhettem. Nem vagyok hülye... A csuklómat fogó páncélra emeltem a tekintetem, majd oldalra, a srác felé. Mély levegő Kilián, szétvered ha kiszabadulsz... Magamban káromkodtam, de ez persze külsőleg nem hagyott nyomot rajtam, az évek alatt tökéletesre fejlesztettem ezt a készséget. Viszont most írta alá a fiú a halálos ítéletét. Amint közelebb ért figyeltem ahogy a nagymenő aki kicsit sem volt az, hiszen hátba támadt igazán lassan taglalja hogy fogjam be. Kis híján gúnyos mosollyal ajándékoztam meg, de még nem jött el az ideje. Ajánlat is megérkezett, de nem volt kedvem a prefik ostobaságaihoz, pláne ha megtáncoltatnak egy páncéllal... Mérlegeltem magamban a helyzetet, ám elég hamar döntésre jutottam.
- Legyen... - mondom hűvösen, kicsit sem mutatva meg mennyire képes lennék most akkorát behúzni neki, hogy a fal adja a másikat, de utána még párat be is húzzak neki mellé amíg a földre nem kerül vérző szájjal. Újra emlékeztettem magam, hogy nyugodjak meg. Nem volt nehéz, az a sok évnyi gyűlölet amelyet magamban tartottam ezerszer nagyobb volt mint egy az apró kis fellángolás... szinte eltörpült mellette. Ha elengedett akkor lazán magam mellé ejtettem a kezeim és figyeltem. Nem fogok még nekimenni, okosabb vagyok ennél. Most még számít rá. Vállat vontam mintha az előbb nem írta volna alá nálam a végrendeletét és tovább indultam. Nem kell elsietnem, időm akár a tenger. De ezt nem úszta meg ennyivel.... Hátrapillantottam rá és ha figyelt, láthatta most az egyszer a szememben azt a gyűlöletet amit valójában nem magának köszönhet, hanem az éveknek, amelyeket végig ebben éltem le. Számomra a gyűlölet olyan, mint az ivócimbora... régi ismerős. Ugyan nem ölném meg, de a gyengélkedőre biztosan eljuttatnám ebben a percben, ha nem fognám vissza magam. Ökölbe szorítottam a kezem, az ujjperceim elfehéredtek, de egy pillanattal később, elengedetten és nyugodtan, zsebre vágva a kezeim sétáltam tovább újra előrefelé tekintve...
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. február 28. 18:45 Ugrás a poszthoz

Szira
A büntetés...

A feszültség megszűnt, amint elléptem és mondtam hogy folytassuk a munkát. Na persze a lánynak más tervei voltak ezt illetően. Későn kapcsoltam, nem volt időm felkészülni a vödör vízre, így bőrig áztam. Egy pillanatig csak álltam, éreztem ahogy a víz végigcsordul a gerincemen. Nem kellett volna ezt tennie.... Rögtön cselekszem, nem érdekel a bociszem, nem foglalkoztat hogy ki ő. Elkapom a csuklóját és talán erősebben mint tenném, ha tudatában lennék neki ki is ő, a falnak rántom. A tekintetem kicsit sem az a semleges ami volt, talán most először hagytam előtte ennyire eluralkodni magamon az évek óta felhalmozódott gyűlöletet. Elengedve, a másik kezemmel pontosan mellé vágok bele egy hatalmasat a falba, akkorát amelyben minden erőm, gyűlöletem és fájdalmam benne van amit elnyomtam. A kezem kicsit sem érdekel, az sem, hogy a fal és a kezem találkozása valószínűleg felsértette azt. Majdnem üvöltöttem vele, majdnem... Idegesen szorítom ökölbe a kezeim, az egyik a falon, a másik mellettem. A lélegzetem gyors, szinte olyan mintha most jutottam volna hosszú percek óta először levegőhöz. Nem mozdulok, de ő sem tud, hiszen mellette pontosan ott van valami ostoba tárgy, amit talán jobb lett volna szétverni. Most már mindegy...
- Sajnálsz?... - rekedtesen, még mindig dühtől elvakultan kérdezem. - Én sajnállak téged Szira. Azt hiszed tudod milyen az, mikor cserbenhagynak. Semmit sem tudsz!- újabb ütés, a másik kezemmel. Próbálom megfékezni, próbálok lenyugodni... Nem megy. Így állok pár percig, a víz még mindig csöpög a hajamból habár ez kicsit sem zavar. Remegve a dühtől állok így, kell az a pár csendes másodperc, míg el nem lépek. Mély lélegzetet veszek és a hajamba túrok, majd visszapillantok a lányra, de nem nézek egyenesen rá. Nem kellett volna ennyire elvesztenem a fejem, de ő hozta ezt ki belőlem... Sajnál?! Milyen átkozottul ostoba megjegyzés ez... Újra ökölbe szorítva a kezem, szitkozódva indultam meg sietősen hagyva el a helyet mielőtt még nagyobb baj lesz. Leginkább azért léptem le, mert nem akartam a szemébe nézni, nem akartam látni mit gondol most rólam. Gyűlöltem, de nem csak őt. Sokkal inkább magamat és ezt az érzést, a fájdalmat...


// Befejezett... //
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. február 28. 18:46
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 1. 20:20 Ugrás a poszthoz

Szira
Maszkos parti...

Ez az egész dolog egy hatalmas nyálas és rózsaszín helyzet volt a számomra. Komolyan, hánynom kellett tőle... Egy nagy és mély lélegzetet vettem és az aktuális partneremre emeltem a tekintetem, aki ennek a helynek szépségét ecsetelte nekem. Én úgy ahogy magam elé morogva bólogattam mint egy hülye és próbáltam totál beleolvadni a környezetembe, sajnos kevés sikerrel. Az idő telt, a leányzó rájött hogy nem a szőke hercegét találta meg bennem, hanem egy igazán utálatos személyiséget aki nem bírt egyetlen kedves bókot sem kinyögni magából egész idő alatt... ez van. A végére annyira sikerült kiborítanom, hogy megmondta nem bírja elviselni ezt a stílust és lelépett, könnyezve. Na hát ha most lenne valami becsület bennem utánamentem volna, csak sajnos nincs. Szívás... Mivel egyedül maradtam úgy voltam vele, hogy jobb lenne elhúzni a fenébe és visszatérni a normális életemhez a normális gondjaimmal, ám nem tettem. Úgy döntöttem maradok és szenvedek még egy kicsit a nyáladzó és fülig szerelmes párok között, ezzel kínozva magam. Utáltam az efféle dolgokat, így hamarosan próbáltam valami számomra elfogadható iható dolgot beszerezni és amint megvolt azzal nekidőlve az első alkalmas dolognak ami szembe kerül a tömeget pásztáztam. Unottan szemléltem a nyáladzó és vidám népet azon törve a fejem, hogy mégis mire jó ez az egész. Valószínűleg páran összejönnek és minden totál lamour lesz, aztán meg majd jön nagy sírás a végén és veszekedés aztán szétlibbennek. Kinek kell ez... Ahogy a nagy tömeget pásztáztam, próbáltam rájönni a maszkos alakok kilétére. Mondjuk ahogy ők sem, úgy én sem bírtam rájönni ki lehet a maszkok alatt. Persze akik nem olyat vettek fel mint én azokét elég könnyű volt, hiszen egy-kettő alig takart valamit a másik arcából... Egyenlőre maradva úgy döntöttem a legjobb ha el sem mozdulok innen. Legalább nem kell egy lányt pesztrálnom és helyeselnem mint egy bólogatós kutya. Talán nincs is ennél rosszabb dolog a világon... vagy ha van akkor én biztosan nem kérek belőle.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 3. 21:21 Ugrás a poszthoz

Szira
Maszkos parti...

Ácsorogtam mint valami oszlop, de komolyan. Úgy éreztem mintha tök feleslegesen lennék itt, habár legalább azzal szórakoztattam magam, hogy bámultam a népet. Nem volt hosszú életű a dolog, de mi az? Volt egy két érdekes alkat, volt pár akiről megállapítottam, hogy még maszkban se szerez barátnőt... Ezzel kapcsolatban. Kiszúrtam hogy az egyik női egyén engem figyel, így én is ezt tettem. Egy ideig néztük egymást, de aztán ő elkapta a tekintetét és elindult előre. Mivel nem volt jobb ötletem, így utána kocogtam. Reméltem nem egy hisztis hárpiát sikerült elkapnom... Mondjuk nem láttam a fickót akivel jött, így vagy lekoptatták, vagy ő koptatta le... A második jobban bejött, mert az makacs jellemre adna okot, már ha nem sírva tette meg. Ahogy követtem nem sokat tudtam meg róla, átkozott maszkok. Ki volt az aki ezt a butaságot kitalálta... Lassítottam végül és a hűű miatt meg is torpantam. Ezeknek a lányoknak mégis mi az isten tetszik ebben? Nekem ez az egész totálisan idegőrlő volt és frusztráló. Sosem bírtam a puccos helyeket... mindig a szüleimre... Na igen. Megint egy olyan dolog aminek nem örültem. Miért kellett ennek most eszembe jutnia. Végül sikeresen továbbléptem a gondolatmenetemen és mellé sétáltam.
- Láttam már szebbet, de nem rossz. - mondom neki, habár magam sem értem minek is szólaltam meg. Áh, ez az egész hely olyan dolgokat hoz ki belőlem amire nem vagyok vevő... Átkozom a napot amikor kitalálták ezt a romantikus hülyeséget. A lány felé pillantottam és vártam. Vagy elküld melegebb éghajlatokra, vagy pozitívan fogadja a megjelenésem. Engem mondjuk egyik sem izgatott túlságosan, ha elküld akkor elhúzok a szobámba és végre megszabadulok ebből a rémálomból, vagy ha nem, akkor talán találtam valami normális emberi lényt aki nem a nyáladzással van elfoglalva. Kétesélyes volt a dolog, így nem is tehettem mást csak vártam, hogy az A, vagy a B terv lép majd érvénybe.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 3. 23:34 Ugrás a poszthoz

Szira
Maszkos parti...

Elég hamar eldőlt melyik lesz. Kiderült kivel találtam szemben magam és pont az volt, akivel nem kellett volna. Ez a sors csak nem akar nekem kedvezni... Szira kérdésére, miszerint mit keresek itt csak megvontam a vállam és ráhagytam. Hadd gondolkodjon rajta egy sort... Egy pincér jelent meg a színen és egy italt adott, így nem indultam el, hanem azt figyeltem vajon mi lehet ez, de kit is érdekel igazán.
- Hát akkor... Egészség. - mondom Szirának és talán ma ez az első normális szavam egy nőhöz. Lehúzom az italt, nem szórakoztam vele túl sokat. Nem volt alkoholos, így nem nyerte el a tetszésem, de hát... A lányra emeltem a tekintetem, majd olyat böktem ki, amit életemben soha, de soha nem hittem volna hogy megteszek. Te jó szagú....
- Igazán jól nézel ki ma, mármint... csinos vagy. - na ha most tudatában lettem volna mit mondok, akkor elrohanok a világ végére. Nem mintha nem tartottam volna annak, de kimondani és gondolni két külön világ. Mély lélegzetet vettem és próbáltam levenni róla a tekintetem, elég kevés sikerrel. Tuti volt abban az italban valami...  - Van kedved... - valaki üssön le, most. - Szóval mit szólnál ha együtt lógnánk? - kérdezem és még mindig őt nézem, mintha minimum belezúgtam volna. Mázli hogy ez a maszk takarja az ember képét ilyenkor. Totál úgy nézhettem rá mintha minimum kisiskolás lennék és belezúgtam volna. Jézusom... Reméltem hogy igent mond, habár magam sem értettem mi az isten történik velem, de egyik pillanatról a másikra nem akartam lelépni, ráadásul kedvem lett volna csak úgy simán itt szórakozni, vele és a legfurcsább az ebben az egészben, hogy iszonyatosan tuti csajnak ítéltem meg erre, ráadásul úgy éreztem mintha ő lenne a tuti befutó.
- Szóval? Mit szólsz? - kérdezem és nem semleges a hangom. Kérlelem, te jó ég én kérlelem....
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. március 3. 23:39
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 3. 23:59 Ugrás a poszthoz

Kata
Az ígéret szép szó...

A mai napom totálisan lazán telt... Nem tanultam, nem paráztam a vizsgák miatt és nem görnyedtem a könyvtárban egy könyv felett ami nem volt meglepő. Ha ezt tettem volna, akkor minimum strébernek, maximum őrültnek tituláltam volna magam, akinek valaki beadott valami stréber-csináló szert. Az ég óvjon minket akkor, mikor nekiállok levitás módjára könyveket bújni. A hideg is kirázott a gondolatára, ahogy a dzsekim zsebébe dugtam a kezem. Ostoba gondolatok... A puccos teaház felé vettem az utam, ott volt találkozóm egy csajszival. Mondjuk, miért is megyek el ahelyett hogy hagynám lógva? A fránya becsületem tehet róla, semmi más. Mérgelődve egy kissé a dolgon léptem be és körbenéztem. Jobban bírtam a csárdát, kevesebb ember és még kevesebb diák van ott ilyentájt, de hát ha ide akar jönni, akkor jöjjünk ide. Reméltem hamar leléphetek és amint álltam a csajszi teáját és végigdumáltunk tíz percet, akkor áttérhetek az előbb említett helyre. Az az én mentsváram, nem ez a vidám, világos és nagyon is barátságos hely. Besétálva amilyen gyorsan lehetett, olyan gyorsan dobtam le magam az egyik ülőalkalmatosságra a függönyös részen, majd grimaszolva vettem tudomásul a kínálatot. Tea, forrócsoki, sütik... Elég hamar eldöntöttem hogy nem kérek semmit. Nem voltam édesszájú a teát pedig nem kívántam, így hát maradt a semmi. Mondjuk ha nem ide beszéltük volna meg, akkor jobban érezném magam. Ez a hely nekem túl rózsaszín... Mondjuk mi nem? Nagy sóhaj kíséretében próbáltam a lehető legkényelmesebb pozíciót felvenni és a plafont bámulva azon merengeni, hogy mi a jó istent keresek én ezen a helyen. Jó, tudtam. Mert megígértem... és sajnos az efféle dolgokat még betartom. Na persze ez nem jelenti azt, hogy nem hagyom az első adandó alkalommal faképnél. Lehet nem vagyok egy szőke herceg fehér lovon, de azért az ígéreteim megtartom, legalábbis egyenlőre igen. Később lehet már ezt se fogom, magamat ismerve...
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 4. 17:42 Ugrás a poszthoz

Szira
Maszkos parti...

Ez az egész helyzet ellenem volt. Az hogy megittam azt a löttyöt életem legnagyobb baklövései közé sorolandó... na persze csak azután, hogy nem ismertem meg lányt. Meglátszik egy kicsit felöntöttem a garatra a „szórakozásnak” titulált est előtt. Figyelemmel kísértem ahogy a lány is lehúzza a saját italát, majd hasonlóképp megváltozik mint én. Valaki nagyon meg lesz verve, ha ennek elmúlik a hatása. Életem talán második helyére behelyezhető volt az a bók, amellyel a lányt illettem, mert nem szokásom efféle dolgokat kiejteni a számon. Előbb húznék be magamnak kettőt... Nem csak magamat sikerült ledöbbentenem vele, hanem őt magát is, sőt egy bájvigyor kíséretében viszonozta azt. Ugye még nincs április?...
- Ööö... - olyan voltam mint aki elfelejtette a saját anyanyelvét. Totálisan és végérvényesen is sikerült csorbát ejtenem a saját egoizmusomon, de megint sikerült olyat mondanom amit sosem mondtam volna ki önszántamból. - Kösz a bókot. - ezt egy igazán kellemes mosollyal nyugtázom és  a hajamba túrva figyelem a lányt. De ez nem elég, következik az újabb lépcsőfoka annak hogy biztosan leírom magam magam és Szira előtt is. Megkérdeztem tőle, hogy nem töltené el velem az este további és egyben maradék részét. Most rohannék neki a falnak ha nem éppen azon törném a fejem, hogy tényleg mennyire jól áll a csajszinak az a maszk és mennyire kihangsúlyozza... Az istenit! Teljesen ledöbbentem volna, ha olyankor megy bele ebbe, mikor mind a ketten az eszünknél vagyunk. Most azonban örömmel fogadtam és megajándékoztam egy hálás mosollyal érte. Nem igazán tudtam mit tervezzek vele, nem voltam a randik mestere ha őszinte szeretnék lenni, gyűlöltem az ilyeneket. Most is csak merő unalomból jöttem el a csajjal, na meg mert röhögni akartam a sok nyáladzó párocskán. A kérdés amellyel a lány illetett eléggé meglepett, de mintha a nyelvem és az agyam között nem lett volna kapcsolat, olyan hirtelen vágtam rá a választ, hogy időm sem volt az átgondolására.
- Hát persze! - mondom és az ajkaira terelődik a figyelmem, de egy gyors fejrázással próbálva gátat szabni a gondolatmenetnek nyújtom felé a kezem. Ugyan nem tudtam mi lesz ebből, de abban biztos voltam, hogy valami nem stimmel, ám ezt csak valahol mélyen éreztem. Jelenleg ezt a furcsa érzést elnyomta az, hogy a lány kedvére tegyek.
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 4. 19:26 Ugrás a poszthoz

Szira
Maszkos parti...

Talán mégsem annyira szörnyű... A valódi helyzet az volt, hogy magam sem tudtam miért élvezem, de mélyen miért utálom az egésznek a gondolatát is. Talán csak... Zavart hogy a lány azért kért fel mert megittuk azt a valamit, de az is lehet hogy semmi köze sem volt hozzá és magamat gyűlöltem. Nem tudtam elhelyezni egyik helyen sem, mert végig a lányon törtem a fejem, próbáltam értelmesen elkülöníteni a dolgokat egymástól, elég kevés sikerrel. Hirtelen a lány jelentette nekem az egész világot, habár régebben is így volt, gyerekkorunkban. Az érzés úgy köszönt vissza, akár egy régi jó barát a múltból. Kellemes érzés volt, régi és valóságos. Legalábbis most... Ha észnél lettem volna, akkor nem kapaszkodom belé, nem próbálok meg újra hinni benne. De most teljesen más volt a helyzet. A lány ajkai, a mosolya voltak azok, amelyek a világomat megmozgatták, boldoggá tettek. Kicsit sem zavart, hogy kiül az érzés az arcomra, nem féltem megmutatni őket neki és ez csak gyermekkorunk régi szép emlékeiben volt így. A lány felé nyújtottam a kezem, örömmel fogadva hogy nem csak áltatott, tényleg táncolni szeretett volna. A zene épp olyan volt, mint amelyekre régen együtt táncoltunk a szüleink kötelezésének hála. Jó érzés volt újra egy-egy pillanatra belefeledkezni a táncba, a lépések sokaságába. Teljesen felszabadultan, a régi időkre gondolva ringtunk, táncoltunk mintha minden nap ezt tennénk, pedig nem így volt. De ahogy tartják, a régi szokások megmaradnak, nem felejtünk. A pillanatot Szira szavai törték meg, ám a pillanatnyi rosszkedvet felváltotta az öröm. Örömöt éreztem azért, mert a lány nem itt hagyni szeretne, csupán a kastélyba szeretne menni. Rábólintottam, majd a kezét megfogva el is indultam arra, ám gondolva egyet megtorpantam és lerázva magamról a bőrdzsekim a vállára terítettem.
- Mehetünk. - tettem hozzá és elindultam, ám már a farmerem zsebébe süllyesztettem a kezem így a lány ha szerette volna, akkor nyugodtan zsebre vághatja a kezét a dzseki egyik zsebébe. Mondjuk találna benne egy doboz cigit is, ám nem igazán érdekelt most ez a tény. Ha eléggé megfigyelte, akkor tudná hogy szokásom rágyújtani, szintén a fejem lehűtése miatt. Na meg mert miért ne? Kit zavar.  A kastélyban is követtem a lányt, ő dönthette el hova megyünk, én most jobban el voltam foglalva azzal, hogy azon törjem a fejem mennyire jól áll neki ez a ruha és a dzsekim...
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 10. 00:56 Ugrás a poszthoz

Grace
A szerelmes vad lány...

Amint felbukkantam a víz alól a csaj akit ismertem pár éve, egy 180 fokos fordulatot vett. A szememről tartott élódást, én meg néztem rá úgy, mintha minimum azt mondta volna, hogy menjek a tudjuk hova.
- Ha ez egy poén, akkor sürgősen fejezd be... Ha meg komolyan gondoltad, akkor szedd össze magad mert te ilyeneket mióta ismerlek nem nyögtél ki soha. - sóhajtottam és figyeltem ahogy visszacsobban a vízbe és felém úszott, de nagy szerencsémre nem hozzám jött oda. Figyelemmel kísértem, de még mindig nem tudtam hova tenni azt a megszólalást, ám úgy néz ki, hogy most már minden szuper vele és az csak egy véletlen baleset volt. Nekem aztán ne bókoljon egy jegyes csaj, pláne ne az, aki tudja hogy érzek az ilyenekkel kapcsolatban.  Míg ő  szelte a habokat, addig én próbáltam kategorizálni ezt a helyzetet. A kérdése tűnt csak fel, így felé pillantva magasba szaladt a szemöldököm. Most meg a vízzel játszik... Valami nincs rendben vele, az tuti...
- A pasid van a dologban? Ha ennyire fel*asz akkor hagyd ott a búsba. Jobbat is találsz bárhol. - mondom neki és kivetődöm a vízből és odanyújtom a törölközőjét.
- Arra gondoltam, hogy egy kicsit elterelem a figyelmed a nagy ő okozta stresszről. Mit szólsz egy piához... még egy forrócsokit is állok, ha az jobban csúszik neked. - Még mindig felé nyújtom az egyik kezemmel a törölközőjét, ám a másikkal a hajamat igazítom hátra, mert így előre lógva irritál.
- Na mit szólsz? Kirúgsz a hámból és végre egyszer jól is érzed magad a pasidat nagy ívben le*arva? - kérdezem. Nem fogok neki könyörögni, de talán jót tenni neki. Nekem mindig jól jön egy potya ital... Hátha neki is. Sőt még az édes löttyöt is felajánlottam, pedig ki nem állhatom. Mondjuk még az is jobb, mint a víz... Abból mára elég volt.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. március 10. 00:57
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 10. 01:36 Ugrás a poszthoz

Gareth
A késő éjjeli csatangolópartner és a macska...

Sikerült elhitetnem a sráccal, hogy nem fogok a torkának ugrani, csak mert ezt tette. Mivel már szabad voltam, nem zavartattam sokáig magam a helyzeten. Ideiglenesen elnapoltam a kivégzését... mondjuk az csak egy képletes kivégzés lett volna és az álla, illetve még pár testrésze bánta volna. Jó ötletnek tűnt helyben hagyni, de nem... Szedjük össze a macskáját aztán menjünk a saját utunkra. Ha meg legközelebb látom... A macskát kerestük, de az aztán nem akart előtűnni, ráadásul az új ellenségem még magyarázott is mintha annyira érdekelne amit mond. Alap helyzetben már most bevertem volna neki, de nem akartam egyelőre egy páncéllal végezni a parketten, így ráhagytam. Jobbra fordultunk, de a macska még nem volt sehol. Hátrafordultam az okostojáshoz, hogy na most mint mond az ő varázskütyüje, ám ekkor egy hatalmas vadállat közeledett felénk. Rápillantottam a srácra, majd a macska felé böktem.
- Mintha egy kicsit kisebb példányra emlékeztem volna... - lazán mondom, a szemem azonban az igazán hatalmas nagyságú állat mozdulatait követik. A buta állat fogja magát és mindent felborít, aminek következtében úgy döntök, hogy köszöntem a remek éjszakai vadászatot, de nem vetődöm az útjába egy ekkora lénynek.
- Hát haver... ez már a te sarad. - mondom neki, majd a másik irányba pillantok. Ha ez a buta macska tovább folytatja a csörömpölést, akkor hamarosan az egész prefektusi gárda felüti itt a fejét és akkor ennyi lenne ennek a remek estének. Nagyot sóhajtottam, mert rájöttem valamire. Ha ezt a cirmost nem kapjuk rendbe, akkor lőttek a sétámnak és még miattuk leszek büntetve. Azt leshetik...  - Oké, ötlet? - kérdezem, habár az a vad egyre közelebb jön és ha nem figyelünk még a végén úgy végezzük, mint a páncél és a nagy kíváncsiságában megesz, vagy ehetőnek néz minket. Ki tudja, nem tudom. Nincs macskám, de az tuti, hogy nem most szeretném tesztelni az elméletem a valóságban. A nagy zseninknek a macskáját figyelem. Ha kell én elátkozom úgy ahogy van, nem az én problémám... mondjuk az is kérdéses, hogy hatna rá a varázslat., vagy sem. Fenébe az egésszel... ez egy hosszú éjszakának ígérkezik!
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 10. 22:36 Ugrás a poszthoz

Kata
Az ígéret szép szó...

Miután a csajszi a hátamon landolt, azután egy eléggé sötét pillantással méregettem őt. Mégis milyen jogon néz engem potenciális célállomásnak?! Mindegy. A lényege az volt, hogy bocsánatot kért. Nem kezdtem el leüvölteni a fejét, de azért nem igazán örültem az incidensnek. Az ötlet, mármint a forrócsokizás eléggé érdekesnek tűnt, na meg érdekelt mégis miért landolt rajtam. Mára beszéltük meg, tehát betévedtem elsőként és vártam rá. A csárda jobban az én stílusom volt, de egy két órát kibírok itt... De azért azt az édes nyavalyát biztosan nem fogom meginni... Inkább szúrjon le valaki. A lány késett, én meg untam magam, de lefoglalt egy időre a szemlélődés. Mondjuk nem volt hosszú távú az érdeklődés, de legalább megérkezett akire vártam, végre. A mosoly amivel köszönt meglep, mert általában mindenki úgy viszonyul hozzám, hogy ha lehet elkerül.
- Szia. - mondom halálos nyugalommal, habár az én arcomon sem öröm, sem mosoly nem lelhető fel. A lány máris a pincéreket keresi a tekintetével, én meg őt nézem és várok valami reakciót. Hamarosan újra rám emeli a barnáit, én meg hátradőlök kényelmesen.
- Van itt valami értelmesebb is mint a forrócsokoládénak elkeresztelt lötty? - kérdezem tőle, mivel nem szokásom ide járni. Valójában az életben be nem tévednék ide ha egyedül lennék, de a csajok bírják az efféle helyeket. A jó isten sem érti őket, nemhogy én. Ahogy így bájosan elcsevegünk a pincér is megérkezik. A lány felé intek, hogy majd ő rendel valamit, én meg reménykedem egy itallapban. Örülnék ha nem csak teát és vizet ihatnék, de a franc se tudja. Mikor a nagyon nyálas és lelkes pincér végre elhúzza a csíkot, akkor újra a szemben ülő csajszit szemlélve kérdezek tőle.
- Szóval. Ez afféle random megnyilatkozás volt? Mármint azt vágom, hogy nem rám akartál ugrani... - nézem őt egy ideig, majd az itallapra emelem a tekintetem átfutva azt. Még a végén tényleg vizet iszom....
Álmosvölgyi Kilián
INAKTÍV



RPG hsz: 110
Összes hsz: 160
Írta: 2015. március 10. 23:30 Ugrás a poszthoz

Grace
A szerelmes vad lány...

Csak feltűnt neki is, hogy nincs rendben ami jó. Akkor nem csak én érzem úgy. Átlagban ha valami efféle nyálas hülyeséggel élnénk egymás felé, akkor valamelyikünk válla bánná a dolgot. Most nem terveztem ezt tenni, mert még a végén elrontom a kedvét, vagyis annak maradványait. Ennél azért vidámabb szokott lenni a kiscsaj.
- Örülök hogy beismerted. Kezdtem parázni, hogy még a végén rózsaszín maszlagokkal fogsz dobálózni. Tudod mennyire nem bírom. - mondom és figyelem ahogy rója a köröket. Ezután jött az ötlet, hogy hagyja a fenébe a srácot, ha ennyire kiakasztja. Jó a csajszi szerelmes, szóval nem nagyon tudok mit kezdeni vele, de azért próbálkozom. Erre benyög valami ostobaságot, amin csak a homlokomat ráncolom.
- Hát ***** Grace, ekkora hülyeséget is rég hallottam a szádból mint ez. Nem vagy kibírhatatlan csak egyedi és nem sipítozol ha meglátsz pár cipőt és ez király. - mondom halál komolyan és a cuccaimhoz sétálok. Elég volt mára ebből, így felajánlom hogy igyunk meg valamit. Belement végül, sőt elég szórakoztató választ adott rá ahhoz, hogy vigyorogni kezdjek, pláne a vállba vágásom miatt.
- Mintha pár kilót híztál volna azóta, mióta utoljára elém toltad a képed... - piszkálódom, de azért nem gondolom komolyan. Mondjuk megeshet hogy hízott, a fene se tudja. Nem szoktam figyelemmel kísérni az ilyesmit. Miután az öltöző felé indultunk egy újabb szellemes megjegyzését hallhattam.
- Nem tudom, nem ismerem. De ha olyan mint te, akkor lehet. Mondjuk nem vagyok egy társaságigényes srác, de ezt tudod. - Mivel belement, így miután megtörölköztünk és átvedlettünk a csárda felé vettük az irányt, újra kettesben. Mind a kettőnknek jót fog tenni egy kis piálás... Abban nincs semmi rossz ha az ember fia kirúg a hámból. A csajnak sem fog megártani elengednie magát. Én meg már kezdtem hiányolni a helyet, szóval pont kapóra jött, hogy belement. Vele vagy nélküle, de itt kötöttem volna ki előbb-utóbb.
Utoljára módosította:Álmosvölgyi Kilián, 2015. március 20. 19:41
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Álmosvölgyi Kilián összes hozzászólása (45 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel