36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rui Mendes Dias összes RPG hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Le
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. június 15. 21:41 Ugrás a poszthoz

Emandorie ^^)

Hát ez a nap is elérkezett, pedig nem is mertem hinni. Az első elutasítás után természetesen nem adtam fel, ugyan már, kérem szépen, minek néz maga engem? Hogy majd én a légiónál pont megfutamodok egy ilyen kis semmiségtől, hogy nyelvtudás? És tessék, a mai nap mégis megérkeztem a katonai felszerelésben, zöldes terepruhában, bakancsban, puttonynak álcázott hátizsákkal, aminek a tartalma akár fél évig is elég lenne a zsugorító bűbájnak hála. Nos, eleinte a falakon lévő feliratok kínaiul hatottak, de lassan belelendültem és a saját házamat is megtaláltam. Ott már volt kellő segítség a szobámba találni, levágni a cumót és bedőlni..beájulni az ágyba - ez a rész mondjuk már ment magamtól is. A vacsora idő után jócskán tértem magamhoz és amolyan megszokott módon egy fehér trikóban, a hosszú nadrágban meg az acélbetétesben nekiindultam keresni valmai helyet, ahol magamba tömhetek egy.. teszem azt, egy antilopot. A nyakamban lévő behívókártyám még mindig ott lifegett a nevemmel meg az egyéb ehhez szükséges adatokkal és eleinte olyan simán kértem útbaigazítást spanyolul, hogy azt öröm lehetett nézni. Páran megpróbálták elmakogni, hogy merre találok valami ehető dolgot aztán végül - ki hitte volna - egy portré adta meg a pontos leírást franciául. A velem szembejövő diákság nagy része gülü szemekkel pislogott rám, amit eleinte csak a katonai cuccnak tudtam be, később lassan realizáltam azonban, hogy se talár, se kitűző, se semmi, ami bárkinek is a tudtára adná, hogy nem tanárként rovom a folyosókat öles léptekkel. Vállam megvonva tettem magamsról az emberkékre és háromszoros eltévedést követően megleltem a nagytermet (el sem hiszem!). Wow! Tudtam én, hogy minden ilyenféle terem egyforma, de az esti .. naplementés égboltozat egészen ledöbbentett. Olyan varázslatosan szép a pillanat, amikor a távoli horizonton a vöröslő Nap alábukik és halvány rózsaszín vagy égő vörös árnyalattal színezve a felhőket végül teljesen nyugovóra tér a számunkra, csakhogy máshol folytathassa a munkáját. Hát elámulva léptem beljebb és körbepillantva pár hasonló kései denevért észrevéve végül bal lábbal beléptem az egyik pad mögé, letettem a hátsóm és magam elé vettem egy tál valami zselét. Ezer éve nem ettem..
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. június 16. 10:52 Ugrás a poszthoz

Emandorie


 Már igencsak belemelegedve lapátoltam a zselét, mikor egy magyar lány elkezdett beszélni. Két mondata között tekintetem ráemelve jobb kezemmel magamra mutattam, hogy egyáltalán hozzám beszélt-e, de igen, kétség sem férhetett hozzá. A hátam mögül hangzott, így lábaim nem épp elegáns mozdulattal kivetettem az asztal alól és ezzel kipördültem. Egy darabig értetlen pofával meredhettem rá, mert kellett némi idő ahhoz, hogy agyam feldolgozza és lefordítsa a megkapott információt.
- Hat szem nem lenni rossz. -
 Nyilvánvalóan rosszul mondtam, de azért csak meg tudja érteni szegény. Amúgy..olyan furcsa vonásai vannak. Mintha ismerősek lennének, ami nyilván nevetséges, de akkor is. Egy kicsit visszafordultam a saját asztalomhoz és a remegő zselémhez, ami valóban, elég morbid dologként festett most már. Vállat vontam, felálltam de csak annyira, hogy a lány mellé áttelepedjek, aki az Eridon asztalánál foglalt helyet. Igen, azt már sikerült megjegyeznem, hogy mely szín melyik házat takarja, talán idővel már menni fog több is.
- Hát akkor mit enni? -
 El tudom képzelni, hogy mennyire festhetett orbitálisan ostobán a francia meg spanyol akcentussal a magyar próbálkozásom, de oda se neki, majd lesz jobb is. Remélhetőleg, amennyiben az órákat is meg fogom érteni. Igazság szerint szerintem mindent megértenék, szóval nem ezzel a résszel lenne a gond, hanem a másikkal. A kommunikációval. Mindegy is. Újfent vállat vontam, jobb kezem az asztalra támasztottam és a lány felé fordultam teljes testtel - mivel jobb lábam bent, a bal lábam kint volt a padhoz és az asztalhoz képest. A fene vigye el, annyira ismerősek a vonásai, csak tudnám, honnan..
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. június 16. 22:34 Ugrás a poszthoz

Only Doire XD

 Nem vártam ilyen gyors leszólítást, de az anyja mindenit neki, legalább egy jól kinéző egyén intézte hozzám először a szavait. Valóban, igaza is volt, nem lenne rossz dolog hat szemmel császkálni bevetéseken, biztos nem tudnának hátbatámadni, de az Alfa-Kentauri lakói hozzám képest nudlik lennének.
 Láttam rajta a vacillálást, amit eleinte nem tudtam be semminek. Illetve annak, hogy 1. nem tudja, mit ajánljon, 2. annyira üvölt rólam az outsider mivoltam, hogy az már gáz. No nem mintha érdekelne, ezen a részen már egy jó ideje túlestem, de akkor is. A nagyteremben csak egy-egy eltévelyedt lélek volt fellelhető, a legjava kettesben volt vagy egyedül falatozott így nem kellett attól tartanunk, még véletlenül sem, hogy majd nem fogjuk érteni egymás szavát. Kezeit követtem mindkét tekintetemmel és milyen igaza volt, az a szépen roskadásig megrakott tál hús igencsak nyálcsorgatóan nézett ki. Rendkívül hálás lettem volna valami halnak, mondjuk bacalhaunak esetleg gyümölcsnek.. maracuja vagy bármi. De mit is akarok, legyek hálás, hogy a sült csirkés vacsorámhoz ilyen kellemes társaságom akadt. Már majdnem el is kezdtem enni a tányéromba kiszedett adagot a tálból, amit kisebb nyújtózkodást követően elértem, mikor szemeim felcsillanva irányultak a lányra. Spanyol. Ilyen szerencsém nem lehet.
- Seriamente? - mosolyodtam el a barnás leányzóra, majd az egyébként tiszta kezemet beletöröltem a hosszú nadrágom felső szárába és udvariasan a lány felé nyújtottam, a merőlegeshez képest kissé inkább vízszintesen, tenyérrel felfelé.
- Estoy Rui. - Pillantottam a szemeibe és egész fellelkesülve vártam az ő nevét is.
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. június 25. 10:55 Ugrás a poszthoz

Alegria


Nos, én sem hittem volna, hogy az első ilyesfajta keresgélésem célt fog érni. Tényleg csak felfedezni akartam, hogy milyen helyeken lehet viszonylag elfogadható áron meginni pár ezt meg azt, és bár a szag eleinte nem volt ínyemre, nagyon hamar hozzászoktam és lehuppantam egy farmernadrágban és egy laza szabású fehér pólóban, behívócédulám a nyakamban. A legelső dolog, ami a számra jött, az egy vodka volt és már magam sem tudom, hogy honnan jött - került elő a társaságom. A semmiből megjelent egy hosszú, feketés hajú lány majd a kezdeti problémákon túlhaladva ("Bocs, nem zavarlak?/Leülhetek?/Vidd arrébb a lapos feledet!/etc..") beszédbe elegyedtünk. Nagyon hamar kiderültek apróbb kis dolgok, mint például teszem azt egy házba járunk, sőt, az is megvilágításba került, hogy mindketten spanyol származásúak vagyunk. Eleinte teljesen átlagos dolgokról beszélgettünk az én tört magyarommal, de megértettük egymást és már a harmadik kör vodkánál járunk. Ilyestájt szoktak kezdődni az érdekesebb dolgok, gondolom én legalábbis, illetve több, mint gondolom, tekintve, hogy kismilliónyi ilyen helyzetben volt már részem.
- Szóval mi is a név?.. A te név.. neved. - még gesztikuláltam is neki a levegőben valami olyasmi mozdulatokat leírva, mint aki félig-meddig már feladta vagy hagyja a fenébe a dolgot, amiért küzd. Végül mégis a jobbik énem nyert, így bal ujjaim körbeölelték a lány finom, puha kezét és szám felé kezdtem emelni, míg én is közeledtem felé, végezetül még a szemeim is lehunytam, mikor ajkaim a bőréhez értek a kézfején és lassan elengedve azt a lány szemeibe néztem. Na igaz, az ilyen mozdulatot általában a saját nevünk elhangzása után szokás végrehajtani, de nem lényeg. Ez idő alatt a pultos lány szépen ringó csípővel elegánsan kihozta a korábban már említett harmadik kört képező shot vodkát meg a poharakat, és már le is adtam az ezt követő rendelést: tequila. Nem mintha le akartam volna itatni a lányt, szó sincs róla, csak kíváncsi voltam, hogy mikor fog elhangzani a szájából a köszi, ennyi elég parancs.
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. július 29. 18:50 Ugrás a poszthoz

Emandorie ^.^

Hát már napok óta visszatértem, mégsem talált belém a lélek olyan nagyon. A legutóbbi éles bevetésem óta nem jártam itt.. hogy pontosítsunk azóta nem, hogy vérbe fulladt a rendes bevetés, és bár a testi sebet nagyon hamar be tudták gyógyítani, a lelkit nem sikerült. Nem is csoda, az ember nem mindennap nézi végig, ahogy a társa.. Mindegy is. Tehát ma este valami hang azt sugallta, hogy irány a csárda, aminek természetesen nem mondhattam ellent : egy fehér, valami elfuserált hegy mintás pólóba és hamuszürke halásznadrágba varázsoltam át magam - szó szerint, hisz azért ennyi ruhám nekem se lenne. A kalap a fejemen fekete karimájú elegáns viselet, amit a piacon az álruhák kalapjának is neveznek, hisz ha az ember elég pontosan koncentrál a ruhájának színére és kinézetére, akkor azt a kalap megtestesíti - ám a fejfedő nélkül a varázslat megszűnik. Már a második vajsörömnél tartottam, mikor egy ringó alak vonta magára a figyelmem. Az arcát megpillantva azonnal valami megmagyarázhatatlan mosoly futott át az arcomon, majd azon nyomban odafurakodtam magam hozzá : Emandorie! Bal kezemmel a derekát átkarolva hajoltam le hozzá egy üdvözlő puszit behajtva, majd gyorsan meg is lett beszélve, hogy ő hoz két lángnyelv whiskeyt amíg én befoglalok egy félreeső asztalt. Nyomulnom kellett érte, sőt, még a hangom is felemelkedett egy apró vitában az illetővel, ám az felhagyva szándékával átadta nekem az asztalkát. A lány ringó alakja már közeledett is felém amit egy mosollyal nyugtáztam ami egy pillanatra oda is ragadt látva, hogy egy tagbaszakadt izomagy átkarolta a vállait. Azonban vonásaim ismét ellágyultak felfedezvén ahogy ő bájosan ám egyben határozottan elhajtotta a tagot. Igen, az emlékfoszlányaimban is ilyenképp élt Emi, noha már jó ideje annak, hogy éjt nappallá téve együtt voltunk. Udvariasan felálltam, kihúztam neki a széket, még be is toltam, majd helyet foglaltam jómagam is vele szembe.
- Príma. Habár most volt egy kisebb kihagyásom, mostantól teljes erőbedobással maradni fogok. És az már csak a hab a tortán, hogy az öcsémet is felvették.. pont ide.. - forgattam meg a szemeim magamban örvendezve a spanyol nyelvnek. Pár ember a közvetlen közelünkben úgy bámult meg minket, mintha földönkívüliek lennénk, ám elég volt egy sanda pillantást rájuk vetni, máris visszatértek a sörükhöz.
- Na hála az égnek valaki, aki iszik is. - kacsintottam rá, majd a másik alkoholos poharat kezembe fogva egy proszival megküldtem az övét és szinte egyszerre lehúztuk. Váó! Igen, mi sem kell ma este, mint az alkohol nemes, égető és perzselő, ám mámoros ás bódító íze mindez Emandorie jelenlétével párosítva.. Hm.. Jó estének nézünk elébe.
- Na és te hogy-hogy még mindig a mestertanoncira jársz? Nem kellett volna már befejezned? - miután csettintettem a pincérkénknek, hogy itten lesz még egy rendelés, szemeim Doriera emeltem a kérdéssel egyetemben.
- Jesszus, ne vedd ám tolakodásnak, csak magamban számoltam, hogy nekem 4 év kihagyásom volt az iskola befejezése és a képzés megkezdete között.. - kezdtem szabadkozásba, hisz elég csúfondárosan tettem fel neki a kérdést, bár Istenemre mondom, nem úgy szándékoztam! Eztán a szőke, - természetesen - miniszoknyás elegánsba öltözött pincértől kértem még két becherovkát valamint ugyanennyi Jack Daniel's is felíratott a papírra.
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. július 30. 10:20 Ugrás a poszthoz

Csak Nekem Emandorie ^^)

Ekkora szerencsém is csak nekem lehet egy ilyen kihagyott hónap után, hogy ezen a felettébb kellemes estét Dorie bearanyozza nekem. Na jah, az ösztönök.. azok szoktak gyakran segíteni, mint ahogy az ábra is mutatja. Egyébiránt a leülésnél az udvariassági formula az kötelező érvényű, legalábbis szerintem, ha már megtisztel egy hölgy a jelenlétével (még ha az egy kocsmában is van), akkor is vannak alapvető etikai szabályok. Gondolom a továbbiakban le fognak majd peregni rólam is a kezdést elnézve.
- Hát ember, honnan tudjam, hogy milyen képű az öcsém? Mármint tőlem akár kinézhet egy vegetáriánus padlizsánnak is, akkor se venném észre, ha jóképű az a zöldség.. - gesztikuláltam és félig nevetve mondtam a spanyol szöveget, de a mi temperamentumunkban erősen ott vannak a nagy, széles és általános gesztikulációk. No persze komolyra fordítva a szót az biztos vicces lenne, ha egy szép nap Vitorral való találkozás helyett majd egy sötétlila zöldséghez fogok beszélni és adni a fejére pár tockost.. A padlizsánnak nincs is feje (:o).. És érdemes esetleg megemlíteni, hogy a rejtett bók átjött, ami furcsán meleg érzéssel töltött el belül.
- Ez most ijesztően hangzott. Miért, rendszeresen jársz le ide hím egyedekkel? Nahát nahát, ejnye, ez az Emandorie.. - kacsintottam rá, majd vele együtt hörpintettem le a maradékot. Voáh!Szemeim összeszűkültek egy kissé, szám elfanyalodott, fejem egy hangyányit megráztam mert azt a szentségit, ez erős!
Aztán azt sajnos nem láttam, hogy egyenesen a lelkébe fogok taposni, ám mikor már megtettem - ami persze a válasza után derült csak ki- , égtem, mint a Reichstag. Az én feleletem előtt lehúztam a daniel's-t és pironkodva egy darabig még játszottam az üres pohár talpas részével  - szokásom ugyanis, hogy amint lehúztam a rövidet, úgy az asztalra vágom, de fordítva és a belső üreg van fejjel lefelé.
- Akkor legalább alaposan megtanultad az első három év anyagát.. - hirtelen nem is tudtam mit felelni, olyan nagyon kínosan éreztem magam. De az isteni neki! Akkor most jöhet a becherovka is. Hamarosan az is lefolyt a torkomon, és én is egyre jobban éreztem, hogy a nyelvem bilincse kezd feloldódni..
- Na a következő kör a tiéd, bogárkám. - tisztáztam vele a helyzetet, és mihelyst leadta a rendelést, azon nyomban még hozzátettem, hogy igényt tartunk két darab cseresznyére is. Szárral együtt.
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. július 30. 20:06 Ugrás a poszthoz

Emandorie (( :

- Inkább ne. Mármint ha csak nem muszáj.. - csaptam le a témát. Amúgy is mi ez már, hogy itt az öcsémről beszélünk, itt ,egy kocsmában a tulajdon testvéremről Magyarországon..spanyolul. Hát nem vagyunk kispályások.
- Na mondjuk igazad is van. De nézd, prefektusként azt teszel, amihez kedved szottyan.. Na jó, nem olyan értelemben, azért nem rendezhetsz org..orgona partit a tanárok szobája előtt, noha biztos muris lenne. Még el is kísérnélek, csak hát.. Mint ahogy te is mondtad : ha az ember lánya prefektus.. - szerencsémre nem vette túl komolyan a dolgot, mármint a következő témához érve, hisz azért tudom jól, hogy egy ilyennel mennyire az ember lelkébe lehet gázolni padlógázzal.
- Na ja. Nekem ellenben most volt 4 év kihagyásom ugyebár, ami nem kedvezett nagyon a memóriámnak, habár az eddigi órákon egész jól.. izé.. szólogatok be a tanároknak. - vállaim megvontam, de ez sajnos akkor is így van. Az előző iskolámban sem voltam a kiskedvenc, tekintve, hogy akkora volt a szám, mint a bácsi kapu. Habár ettől függetlenül rendkívül jól teljesítettem a vizsgákon éppúgy, ahogy a magánéletben és a zenészi karrierben is.. amit Emi még csak nem is tud! Nahát nahát.. És ahogy elnézem, azok alapján nem szokott ekkora tempóval iszogatni - abba persze bele se gondoltam, hogy esetleg én diktálok egy kissé gyors tempót, amire megvolt az okom. Nem akart józan maradni.. túl sokat jár az agyam azokon a dolgokon. A fene vinné el az egészet a pokolba. Egy pár hosszú pillanatig olybá festett a helyzet, mintha ismét eltalálná a golyó a mellkasomat, a levegő beszorult a bordáim közé én meg csak tátogok és nem tudok semmit se csinálni amíg látom.. leperegni azt az egészet..ismét.
Elég lesz már, megráztam egy kicsit a fejem a hangjára és már csak azt a fura alakú kört láttam, amit a vízből rajzolt az öreg és korhadt fán, amit asztalnak titulál ez a helység.
- Hát jah. Előfordul. - fogalmam sincs, hogy mire válaszoltam ezt, de általában be szokott jönni, amikor elvesztettem a fonalat és hirtelenjében nem tudom felvenni. És.. mégis mit rendel ez?? Meghibbant?? Kakaós..vodka?! A két cseresznyét még időben kinyögtem, de egyébiránt teljesen lesokkolt ennek az új italnak a neve.
- Mi?? Édesem, meg vagy te huzatva?! Kakaó.. mármint rendes .. nyuszikakaó? Meg tej meg vodka?.. Te biztosan jól vagy? Ha gyors a sebesség, akkor szólj ám és lassítunk. - érdekes módon az ő kérdéséről egészen megfeledkeztem, valahogy jobban lekötött az érdekes rendelés, amit leadott a pincérkénknek. Egyik szemöldököm fel is vontam, a karomon pihenő kígyó pedig érzékelve a döbbenetemet hirtelenjében alakot öltött. A bal karomról mászott le, illetve pontosabban a fehér pólóm ujja része alól bújt elő, a karomon végigkúszva pedig egészen a vállamig osont, ahol farkának végét az egyik vállamon hagyva a másikig elmászott, ott pedig gyűrűs testét megemberelve méregette először Emandoriet, majd egy kissé más részegnek minősíthető alakot az asztalunk mellett. Lassan kihozta a csaj a két cseresznyét a vodkával egyetemben.
- Na jó, kössünk egyezséget. .. A cseresznye szárára csomót tudok kötni a nyelvemmel. Ha te is meg tudod csinálni, akkor megiszom ezt az egyébként igencsak megtermett pohár kakaós vodkát. Ha nem, akkor tiéd mind a kettő. Rendben?- kacér mosoly csúszott fel a számra, amíg jobb kezem a lány felé nyújtottam. Hú társam, a kígyó hirtelen egy hatalmasat szisszent a fazon felé, aki mellettünk ténfergett, majd mihelyst a fogaival oda akart kapni, azon nyomban köddé vált. Fejem arra billentettem ám a reflexeim már korábban működésbe léptek, így az ellentétes irányba kiálltam az asztalka mellé jobb és bal kezemben a két italt fogva reménykedve, hogy Emi elhozza a cseresznyéket - hisz az illető már borult is egy jól irányzott jobb horogtól az eddigi ülőalkalmatosságunk felé. Ekkora tuskót! De ahogy elnéztem, igencsak megharagudhatott Rin drágámra - önkényesen így neveztem el a néha meg-meg elevenedő tetoválásom eleven alakját - , mert hamarosan feltápászkodva a személyes aurámba tolta a büdös képét azt várva, hogy ezzel majd megijeszt engem. Rossz lóra tettél ma, apukám, ez nem nyert.
- Volnál szíves.. - pillantottam a lányra még mindig spanyolul kérve egy csonka mondatban arra, hogy vegye el az italokat.. illetve csak az egyiket, mert a másikat idő közben lehúztam. Váó, ez nem semmi! Hogy én ezt eddig hogy az életbe nem ismerhettem, hát ez hihetetlen. Aranyba kéne foglalni az illető nevét, aki ezt a mixet kitalálta.. A kedves böllenkedő pedig már nagyon vérre akart menni. Rajtam nem fog múlni, boldogan ellátom a baját, de hát mégiscsak, Emandorie is itt van.. Talán vissza kéne magam fognom. De a felgyülemlett energiámnak viszont jót tenne, ha le tudnám vezetni.. Na Dorie, mi legyen, mit csináljak?
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. január 2. 19:55 Ugrás a poszthoz

Annelie F. Blargjsrthoi

december 23, este

 Életembe nem láttam még ilyen első osztályú előadást, mint amire Annelie meghívott. És bár valóban kedvem lett volna gratulálni nekik a lenyűgöző műsorért, sajnos leragadtam a mellettem tomboló lánnyal még besezélgetni egy kicsit. Helyes egy leányzó volt, meg kell hagyni, de a közelébe se ért annak a Rellonosnak, akit volt szerencsém fejbe kólintani a dobverőmmel - majd nem sokon múlott, hogy élve felkoncol. Nem erőltettem a dolgot, a végén adtam neki egy puszit, amibe belehajolt, és igazat is adtam neki: miért ne. Nem fogtam hosszúra a dolgot, épp igyekeztem ugyanis az egyik fellépőhöz, amit közölve vele mégiscsak leléptem a sátrak felé. Ízlésesen út közben egy cigarettát elszívtam, itt-ott útbaigazítást kértem, és mily boldogsággal töltött el az érzés, hogy másodjára sikerült megtalálnom Anniéket! Addigra már bőven kivégeztem a dohányomat, amely maradékjai valami fűcsomóban végezhették. Mielőtt beléptem még megigazítottam a fekete szövetkabátomat és sálamat, kisöpörtem minden porszemcsét az ingemről, beletúrtam a hajamba, ránevettem egy lányra, aki mindezt leesett állal nézte végig és benyomultam szépen a helységbe. Szerencsémre a leányzó egyedül piszmogott valamit a szobában és igencsak reméltem, hogy nem olyan jókor jöttem be, hogy most leátkozzon, tehát a biztonság kedvéért még csak rá se néztem, hanem rögtön a sarokba. De az anyja, se Cath, se Máté. Lehet együtt mentek el valamiért a cirkuszi növendéknek, de ez csak annál jobb! Legalább nem kell még őket is magammal vinni, esetleg meghívni őket inni, ne adj Isten hát ha még sokat és töményet is akarnak inni.. Na nem.
- Na, kész vagy már? Menjünk, kérlek! - beszéltem oda pontosan a saroknak, ahol egy valami fogas-szerűség állt, s még mielőtt bármit válaszolhatott is, folytattam. - Pazar volt a műsor. Egyszerűen fantasztikus voltál, imádtam. - most már befogom, mert még le talál átkozni, aminek a lehetősége így sem volt elhanyagolandó. Nem, még véletlenül sem mertem odasandítani, mert bár a késztetés megvolt igen rendesen, azért az ő haragjától tartok. De na, menjünk már!
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. január 2. 22:43 Ugrás a poszthoz

Annelie F. Blargjsrthoi

 Az én szerencsémre legyen mondva, hogy olyan állapotban leltem fel, mikor talán eszébe se jutott az a lehetőség, miszerint csak úgy üdvözlés-képp hozzám vág egy cserepet vagy épp ami a keze ügyébe kerül. Egy tükröt vagy valamit. Kellemes csalódásként ért, mikor odaállított mellém, megcsapott enyhe, de kellemes parfümje és megcsodálhattam a ruháját. Habár igaz is.. neki szinte minden modell jól áll.
- Egy teázóba gondoltam, de ilyenkor már egy sincs nyitva. Úgyhogy.. - ilyestájt pipiskedett a lábujjhegyén igazgatva a galléromat és mit ne mondjak, igencsak tetszett ez a helyzet. Egy szép, intelligens és karizmatikus lány olyan közel, hogy szinte érzem leheletét az arcomon.. Mindössze egy pillanat erejéig akadt össze pillantásunk, de rögtön ki is hátráltam a képből..- Keresünk egy kocsmát. - fejeztem be a mondatot, hogy végre elhagyva a lakókocsit kiléphessünk a szabadba s udvariasan felajánljam neki jobbomat.
- Jut eszembe. Tudsz itt a közelben egyet, vagy menjünk aztán majdcsak látunk? - néztem még rá még mielőtt esetleg elindulnánk bármerre is.
Utoljára módosította:Rui Mendes Dias, 2015. január 3. 09:29
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. január 3. 13:35 Ugrás a poszthoz

Annelie F. Blargjsrthoi

 Igen, ez is meglepetésként ért, hogy Máté nincs a közvetlen közelében, mert hát kétlem, hogy csak így elengedné hőn szeretett kis "hugicáját", a valódi bátyjáról pedig eddig még csak hallottam. És ha csak fele annyira vagány, mint Annelie, akkor már gratulálni kéne a teljesítményéért.
 Na szépen megcsodáltuk egymást, galléros igazgatásomra én is megjegyeztem futólag a két tagmondat közt, hogy azért rajta is megakad az ember tekintete, s kilépve a lakókocsi ajtaján, már vitt is valamerre. Kicsit furán jött ki a lépés, mivel ő karolt belém, tehát nekem kéne mutatni az utat, azonban ő volt az, aki a kerítés felé kormányzott. Nem teljesen értettem a dolgot, de amíg odaértünk, addig megkérdeztem még tőle, hogy milyen gyakorisággal szokott kocsmázni - nem megsérteni akartam, csak valahogy nehezen nézi ki belőle az ember.
 Aztán gyakorlott mozdulatokkal úgy mászott fel, majd át a kerítésen, hogy óvatosság végett alig volt időm körbepillantani. Ott a közelben volt valami tátongó űr a drót szövetében, no persze bizonyára még nem vette észre, azért választotta ezt a megoldást. A biztonság kedvéért mégegyszer azért körbehordoztam a pillantásom, netán lelek fürkésző tekintetek, esetleg egy zabolázatlanul rohanó Mátét. De nem, senki az ég világon le se s... sajnált minket.
- Úton vagyok. - válaszoltam a már kerítés tetején nógató lánynak, ám megvártam, míg épségben megérkezik a túloldalon és elhátrál. Nem mintha nem lettem volna meggyőződve arról, hogy az ég világon semmi baja nem lesz, azért mégiscsak jelenleg az én felelősségem a leányzó. Kabátomat lehámoztam magamról - benne a cigarettámmat - s áthajítottam a lánynak remélve, hogy el is fogja kapni. Eztán gyakorlott mozdulatokkal másztam majd ugrottam a drótról, köszönhetően a katonai kiképzésnek és gyakorlatoknak. A másik oldalnál megköszöntem neki, hogy tartotta a ruhámat, majd ismét a karomat nyújtva neki elindultunk az egyik irányba.
- JAh tudod éppen nem volt jobb dolgom. - és mert perseze sosem voltam mágikus cirkuszban. Nem ilyesféle helyről jöttem. - Na és te világ életedben ezt akartad csinálni? - enyhe kis akcentusom itt-ott hallatszik, főleg akkor, amikor nem figyelek rá. Van úgy, hogy a mondatban egy szó után megállok gondolkodni, s nem mindig használom a megfelelő alakzatot vagy igeidőt utána, de azért a nagyját csak meg lehet érteni. Ilyen és hasonló témákkal kezdtük amíg oda nem értünk a kocsmához, röpke 10-20 perc alatt, ha érzékszerveim nem csalnak.
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. március 23. 11:47 Ugrás a poszthoz

Mínea
Franciaország - Rennes
március 27., péntek
nők + Mínea
concerto


Aha. A tavaszi szünet első koncertjét hol máshol tartanánk, mint Franciaországban! És hát ha fellépés, akkor nem hagyhatom otthon Míneát, nemdebár? Bár a szüleivel személyesen még nem találkoztam, egy levélben megkértem őket, hogy engedjék el a lányukat velem egy pár napra a franciákhoz. Úgy hiszem, hogy megengedték neki, mert most itt van velem a lány a backstage egyik padján és épp próbál megnyugtatni - igen, lámpalázam van. Gyakorlatilag ez az első olyan fellépésünk, ahol nem a kalapjaink alá bújunk, hanem helyette a valódi ruháinkba bugyoláljuk magunkat. Ha meg mégse engedték el a nőmet, akkor megszökött, s az is maximálisan rá vallana.
 Oké, van már bennünk egy pár vodkashot meg némi első osztályú pohár bor, de minden egyéb tudatmódosító szert mellőztünk - még.
 Még 10 perc. Megpróbálom leírni, hogy mit láthat egy teljesen átlagos személy, aki esetleg arra vetemedik, hogy bekukkantson ide. Először is ez az első olyan koncertünk, amikor mindannyiunk barátnői jelen vannak, ami ugyabár 5 darab lányt jelent az 5 hím mellé. Alexandre párja Rute, mintha depresszióba esett volna, csak ül és bámulja az orra előtt lévő hatalmas tükröt, míg a srác skálázni próbál - ő az énekesünk és egyben a ritmusgitárosunk is. Luis, a basszerosunk, nagyban csapatja a bulit, szinte sikongatnak a nőjével, Florával. Ők amúgy szerintem nagyon összeillenek, két ekkora barmot, mint ezek.. Na de mit akarok, már majdnem 2 éve együtt vannak és szeretik egymást. Tehát az ugráló pár után Pedro és Carolin épp azon veszekednek, hogy ki húzza meg előbb a bort, végül a lány nyer, magába dönt nem keveset, visszaadja a szólógitárosnak, majd miután az is nyakalt, úgy nekiállnak csókolózni. Vitor, a billentyűsünk és Camille azt hiszem, hogy most pöppentik el azt a bizonyos vicces cigarettát, hogy aztán megveregesse az éppen elfoglalt Pedro hátát, aki aztán elküldje Szíriába. És mi, a dobos Rui meg a magyar istennő barátnője, Mínea pedig szintén valami alkoholos tartalmú lötyit adogatunk egymásnak, miközben arról beszélgetünk, hogy mi oka lehet egy részeg társaságnak egy tuját és két téglát felcipelnie a 10. emeletre - ááá, nem, ilyet nem mi csináltunk, ugyan dehogy..
- Na, gyerünk gyerünk, 1 percen belül startoltok! -
 Kurjant be a menedzserünk, majd tudatja velünk, hogy úgy jó 3000 ember vár minket. Mennyi?! Aztán kijavítja magát és négyezret mond. Először megdöbbentem, aztán nevetve ölelem meg Míneát. Hát ilyen nincs, ez rengeteg ember, anyám!
 Egy percen belül kiterelnek minket a színpadra és hatalmas őrjöngéssel fogad minket a közönség - és már jócskán besötétedett. Mit négyezren, ezek jóval többen vannak, a manóba! Stílusosan bevonulok a helyemre (és csak majdnem döntöttem fel a beütőt, amit sikeresen még elkaptam), és pillanatokon belül feltűnik az 5 lány az első sorban, ahova a menedzserünk bevezényelte őket. Alexandre a kezébe veszi a mikrofont, leemeli azt az állványról és széttárja a kezeit, mire hatalmas őrjöngés, üvöltözés, tapsvihar tör fel a nézők köreiből. Gyorsan lehajítom magam mellé a súgópapírt, hogy mi miután következik, beállítom a mikrofonomat egy kényelmes pozícióba és elindítom az első ütemeket. Arctic Monkeys - Why'd you only call me when you're high. Hamarosan felcsendül a szólógitár is majd úgy 10 másodperccel később a vokál is bekapcsolódik.
Utoljára módosította:Rui Mendes Dias, 2015. március 26. 10:40
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. március 26. 10:49 Ugrás a poszthoz

Mínea
Franciaország - Rennes
március 27., péntek
pasik


A bandatagok most találkoztak először Míneával azóta, hogy Darth Vader jelmezben hörögtek ott ennek a szerencsétlenkedtek és sámánkodtak a jelmezes bulin. Ahogy láttam, úgy elég gyorsan megtalálta a közös hangot mind a fiúkkal, mind a lányokkal, s bár nem tapsikoltam örömömben, de nagyon hálás voltam Mini ezen természetéért. Bezzeg, ahogy velem kezdte az ismeretséget! A hosszabb úton persze ez is feljött, hogy én mennyire fejbe vágtam egy 2 tonnás, sőt, 2 darab 3 tonnás dobverővel ami után kis híján a gyengélkedőre kellett vinni.. Volt ott hangulat s valóban pillanatok alatt a lányok rajongásig kezdték imádni. Egyikőjük sem jár más suliba, mert itt vagy ott dolgoznak, meg hogy milyen csinos (ezt én se győztem elégszer odasúgni a barátnőmnek - és mindig büszkeség tölt el ezen szó kimondásakor), és azért csak a miheztartás végett említsük meg, hogy javarészt franciául beszéltünk, amibe Mínea is minden további nélkül bekapcsolódhatott.
 Na, mindenki különféle állapotokban, de betalált a színpadra s helyet foglalt - igen, jó magam is megtaláltam idővel a helyemet. A már szanaszét kopott fadeszkára tettem le szépen a segély-papíromat, egy kicsit még hallgattuk a jóleső őrjöngést, elszámoltam magamba 10-ig és akkor indítottam meg az első ütemeket. A rövid ideig tartó dobszóló ritmusai mindenki hátára felkúsztak, besunnyogtak a pólók alá, felállították az embereken a szőrt és nem épp visszafogott üvöltésbe torkolló moraj tört fel a népből előttünk. Rute és Carolin szőke haja vonzotta oda a tekintetem Mínea felé, mivel a világos hajuk a neonfényben igen feltűnő jelenség volt. Még mindig olyan lámpalázam van, pedig már jó egy-másfél perce játsszuk az alig 3 perces dalt! Ahogy látom a barátnőmet (borzongás) az első sorban tombolni és őrjöngeni, úgy érzem, hogy egyre jobban megnyugszom, egyre inkább sikerül a ütemekre és úgy amúgy egyáltalán összpontosítanom, a dal végére pedig sikerül annyira magamhoz térni, hogy be tudtam énekelni a mikrofonba az utolsó szó alsó, halk visszhangját: high. A közönség újfent sikítozott, kezek emelkedtek a magasba, Alexandre hátrapillantott felém és kacsintott, mire én nagy boldogan Míneára pillantottam és továbbítottam felé a kacsintást. Elég rég óta gyakoroljuk ezt a dalt de a legutolsó kettős vokállal mindig gondjaink akadtak, tehát kivettük a történetből - most először sikerült rendesen elkapnom a fonalat, és azért nem olyan könnyű, mint aminek látszik!
 A második dal egy vadabb kiszerelés: Imagine Dragons - Warriors. Ezt nem én kezdtem, hanem a billentyűsünk, Vitor adja az alapot. Könnyű belépés, viszonylag egyszerű hangszerelés, habár azért megdolgoztatja az énekes hangját - melyre annyira nincs szüksége: a tömeg is vele együtt csapatja a szöveget, a kezek ritmusra emelkednek és süllyednek. Csodálatos érzés, kezdem egyre jobban érezni az alkohol segítő hatását, Mínea pillantását, az euforisztikus érzést. Úgy már kicsit több, mint 2 perce megy ez a dal, amikor a szólógitár minikoncertje után lassítás jön: Alexandre hangja hallatszik egyedül, s pár másodperc erejéig őt leszámítva mindannyian a magasba emeljük a kezünket (mondhatni a csapatunk egyik jelképe ez is), majd én lépek be először, a billentyűs visszhangozza az utolsó egy sort, ám eközben már folytatódik a refrén.


tracklist
Húji Mentes Díjjas
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. április 2. 23:35 Ugrás a poszthoz

Martinovics Rombergovics



Csodálatos, nemde bár? Hogy pont a saját prefektusom kap el egy takarodó utáni időpontban, a Rellon körlet felől visszamasírozás közben. De főleg az a büntetés, amit kiszabott rám: mostantól 2 hétig heti 3 alkalommal fogadnom kell egy érkező diákot a vasúton és kedvesnek lenni vele, elnavigálni az iskola területén bla bla bla.
Martin Romberg. Elsős mestertanonc a Rellonban, Svájcból, most lesz nem sokára 19. Nálam alacsonyabb, sovány, barna haj. Hát, úgy nagyjából ilyesféle információkban részesültem az eligazításon, hogy aztán gyorsan magamra kapjak egy szürke pólót és egy duplacipzáros tavaszi pulóver-kabátot. Wolgast a trónon székelve dekkolt és nézegette magát abban a tükörben, amit születésnapjára adtam neki, szinte azt se vette észre, amikor megléptem a szobából. Míneának összehoztam még egy hieroglifákkal tarkított levelet, miszerint ma este megint navigálásban kell részt vennem - de ügyes a barátnőm, meg tudja fejteni az én macskakaparásomat.
 A srác rendesnek tűnt, ahogy a csomagjaival leszállt a vonatról. Nem úgy nézett ki, mint egy pökhendi, beképzelt alak, full normális kisugárzása volt, így aztán a sablonos szöveget most kiszínesítettem, miután kezet ráztam vele és bemutatkoztam. Elég hamar kiderült, hogy a franciát mind a ketten jobban beszéljük, mint a magyar nyelvet, így aztán eme mások számára köpködős nyelvrendszert alkalmaztuk. Megkérdeztem, hogy miért pont ide vezetett az útja Herzbergből, ő visszakérdezett, hogy hogy kerültem ide a Beauxbatonsból. Oda-vissza ment ez a labdadobálás. Cigarettával kínáltam és felajánlottam neki, hogy ha már így péntek este felé jár az idő, igyunk már meg egy sört a csárdában. Remélem nem kérette magát és nem volt szükség a győzködésre, mert akkor az én kedvem is hamar elszáll, de előbb vagy utóbb bejutottunk és egy, már igencsak kiült fotel párosba tettük le magunkat. Két vajsört kértem a pincérlánytól, aki mily meglepő, szintén mestertanonc a Rellonban és hogy tudja fizetni az iskolát, mellette még besegít kiszolgálóként.
- Na és haver, mik a tervek? Mit fogsz itt csinálni? A lányok is nagyon szépek itt Magyarországon, nekem elhiheted. - iszok egy kicsit a sörből, aztán kényelmesen elhelyezkedem a bárpulton, miközben folytatom. - De komolyan.
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. április 9. 12:57 Ugrás a poszthoz

Mínea
Franciaország - Rennes
március 27., péntek

Veszettül jól zajlik a bulika, nem is hittem volna. No nem mintha egy percig is aggódtam volna.. jó, kinek hazudok! Legfeljebb attól tartottam egy kicsit, hogy a srácok nyers stílusa, és az első belépőjük után Mínea felrobbantja az összeset egytől egyig, de nem, semmi ilyesmi nem történt - hála az égnek.
 Már a második számnál jártunk, sőt, már annak is a végénél, mikor az utolsó felfutást követően egy pár másodpercig csak kapkodjuk a levegőt - és Mínea valami ismeretlen tag nyakába van, Rute társaságában. Ha jól látom, akkor épp kérdőn megvonja a vállát, mire elmosolyodok (talán nagyobb józansággal nem lennék ennyire elfogadó) és tovább nyomjuk a bulájt. A 30 perces szünetben 10 perc csak arra megy el, hogy a testőreink megtalálják a lányokat és visszahozzák őket, ami után nagy boldogsággal töltjük el a maradék 20 percünket, hogy újult erővel verjük a tam-tamot. A második rész vége felé egy-egy saját dalt is beletűzdelünk, az utolsó ilyen a két The Police dal között csendül fel, leginkább rock és old-style stílusban. A Can't stand losing you refrénjén én adom ismét a kontrát, akárcsak a kettővel korábban elhangzó Every breath you take-ben is. Az utolsó Beatles dalban nem az enyém a kontra - mostanra már kifulladtam én is, az utolsó néhány szintetizátoros hang felcsendülése után még egy fél perces minikoncertként lezárom a ma esti banzájt, mire őrült visongás és taps zár minket. Remélhetőleg az a 190 magas kosárlabdázó tag nem molesztálta a nőmet, mert megyek, és gumilabdát gyúrok a fejéből. Sőt, fogom magam, otthagyom a dobverőket a székemen (jah, egy pillanatra majdnem összeesek, mert olyan sokáig ültem azon a kis széken), odakacsázok Míneához és nyújtom felé a kezem - aki megragadja azt, én pedig szépen felrántom a színpadra, aki a benga állatunk nyakában ült eddig, akár nem. Az énekesünk és a basszerosunk kérdőn pillantanak rám, amit én nem láthatok, maximum Mínea, ám őket is hamarosan az én utamat választják - így kerül fel Rute és Flora is. Ki ne maradjon a buliból Carolin és Camille - persze ők is felkerülnek. Ez idő közben néhány ügyes rendező bácsi kimenekítette a felszereléseinket, mert kezdtek maguktól felmászni az emberek a padlózatra. Kézen ragadom a barátnőmet és a vészkijárat felé rohanunk a csapattal, ahol a menedzserünk rosszalóan integet nekünk, s amint beérünk, úgy bezárja mögöttünk a bejáratot. Wooow, buli lesz itt!! Alig halljuk, hogy mit mond, de annyi szent, hogy még ő is el van ájulva tőlünk, no persze van még hova fejlődnünk, de nagyon ügyesek voltunk, szétszedtük a közönséget és a hangszórókat is. A limuzin kint vár minket, a ma esti bulinkat egy  veszett nagy házban kell túlélnünk - kéz és lábtörést kívánt nekünk és elmagyarázta, merre találjuk a vészcsengőt, ha valakinek valami komolyabb baja esne az esetleges alkoholmérgezésen kívül. Az autóba kimenekített minket, no nem igazán úgy fogtuk fel, mintha az életünk függne tőle - össze-vissza röhécseltünk a futás közepette. A fuvarunk az égben történt - láthatatlan kocsi lévén - és úgy 15 perc alatt odaértünk. Közel s távol csak az az egy kastélynak nevezhető ház tornyosult, s nem kellett csalódnunk a menedzserünkben - fergeteges éjszaka várt ránk. Ahogy megérkeztünk, már egy halom tereptárgy várt minket a pázsiton. Kimásztunk nagy nehezen az autókából - és csak Vitor meg Flora voltak azok, akik szabályosan kiestek belőle - majd lerohantuk a terepet.
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. április 9. 20:47 Ugrás a poszthoz

Mínea
Franciaország - Rennes
március 27., péntek


Az autóban már Luis megbontott egy pezsgőt, ami vadul szétfröcskölt az ablakokon és Carolin ruháján, erre a lány nekiesett a fiúnak, akitől még idő előtt elkapta az üveget Alexandre, így bár a kecskének baja esett, a káposzta megmaradt. Az üvöltözős részét persze nem tudtuk kihagyni (hála az égnek a limó el volt látva hanggátló bűbájjal, így egy árva mugli se pillanthatott meg minket). Többek között én is tövig letekertem az ablakot és kidugtam rajta a fejem némi friss levegőért, mely mutatvány bár hátborzongatóan hangzik, elképesztően jó volt. Mire visszadugtam az orrom a helységbe, addigra Rute már Vitor ölében ült és javában folyt a parti - és még mielőtt bármelyik fiú úgy döntött volna, hogy egy parányit megkörnyékezi a nőmet, átültem Míneához. Na igen.. majd most meglátja a Rellonosom, hogy nálunk a párkapcsolat jelzők az ilyen estékre megszűnnek létezni.. de majd tapasztalja ő is bizonyára.
 Ahogy nagy nehezen földet értünk, úgy a már említett Vitor és a kissé őrült Flora kiestek a kocsiból, hogy aztán majd egymás lábában ismét elterüljenek a gyepen és vihogva próbáljanak felkelni. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy tisztán éreztem a barátnőm enyhe feszengését, de láttam: rá is egy kalandos éjjel vár. Átkaroltam a nyakát, magamhoz húztam, homlokon csókoltam, aztán hátulról valaki, talán Alex, ránk hajított egy valami pokróc-féleséget, amitől én legalábbis egy kicsit előre buktam. No semmi vész, a két oldalú lépcsőt viszonylag hamar bevettük, az ajtón is beestünk valahogy, aztán a hatalmas nappali-konyha-ebédlő rész, amit.. nehéz lenne leírni. Míneát és Camille-t leszámítva mindhárom lány sikongva menekültek a második emeletre, ahol már tudták, hogy egy hatalmas gardrób várja őket telis-tele ruhákkal, amiket magukra aggathatnak - és kezdődik is a francia szabású buli. Kicsit tartok tőle, hogy minderről az egészről hogyan fog vélekedni Minike, de az eddigiek alapján ezt a várat is simán beveszi.
- Hát.. van itt egy zongora, egy rakat csillagszóró, stereo, kaja, pia, függöny, asztal, tükör, zsebkendő, fogkefe és vécépumpa.. feltaláljuk magunkat. - az apróbb csókok előtt a kezei alatt átkaroltam, háta mögött összekulcsoltam a kezeimet majd hátamat a falnak vetve még elduruzsoltam neki, hogy amennyiben máshoz lenne kedve, semmi rossznak nem vagyok az elrontója - csak szóljon. És lehetőség szerint akkor is tegyen így, ha bármi zavarja vagy menni akar vagy valami olyan történik, ami tényleg felviszi benne a pumpát. Egy érzékibb csók is követte mindezt, majd kézen fogtam a lányt és Pedro felé kanyarodtunk, aki már nagyban rávetette magát egy tál chips-re ott a konyhai részlegben a másik három hím delikvenssel együtt. Illetve csak kettővel, mert az énekesünk éppen valami spanyol dalt nyomott be, ami üvölteni kezdett a ház szinte minden pontjából. Szeretem a mágiát.
 Egyszerre Luis úgy döntött, hogy a pezsgőnél már töményebb itala nem elég kielégítő, és így a jelen lévő egyetlen lány egyed mögé osont - aki ugye történetesen pont az a Mínea volt, aki két lépéssel volt mögöttem lemaradva. A hasánál ölelte át a barátnőmet, egy pillanatra megemelte, talán a fülébe szuszogott egy picit, aztán pont az ellentétes irányba tette le, mint ahogy felkapta. Kíváncsian vizslattam végig az eseménysort és éberen figyeltem az iskolatársam mindegy egyes rezdülését - ha bármit tesz, rúg, jelez, füstöl, akármi, azonnal nekiugrok én a basszerosunknak, nem lesz ott semmi baj. Habár korántsem ilyennek ismerem őt, azért meg kell hagyni, hogy az első találkozásuk nem volt valami fergeteges: megpróbálta sámán technikákkal rávenni a leányzót, hogy kezdjen velem valamit (mindezt bottal, fura tollas maszkkal és óriási mozdulatokkal, mint aki valahol komolyan tanulta ezeket a technikákat). Alig ért le a lába Mininek, rögvest valami éles hangot hallottunk fentről, egy sikolyt, némi káromkodást aztán a fiúkért üvöltöttek az emeletről.


Megj.: semmi extra nem történt, az egyik lány hozzávágta a magassarkúját a tükörnek, erre mindenki egy picit megriadt, a fiúk szólítása semminemű segélykéréssel nem ér fel.

dalocska: NICOLAS TOVAR
Utoljára módosította:Rui Mendes Dias, 2015. április 9. 20:49
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. április 14. 00:30 Ugrás a poszthoz

Martinovics Rombergovics Cheesy

Szegény srácon látszott, hogy nem teljesen érti a helyzetet s már épp kezdtem azt hinni, hogy menten előrántja a pálcáját és megfenyeget: amennyiben nem kérem mástól az 5 percét a kérdőívemre, akkor valami szépséget rám küld. Na, csodás, ám még mielőtt bármi ilyesmi történhetett volna, felvázoltam neki a helyzetet, kézfogás és már indultunk is. Út közben könnyed témákról beszéltünk azon a furcsa nyelven.. mármint itt tartják furcsának, én imádom a franciát.
A cigi után következő invitálásra megállt, ám én csak 3 lépés után vettem ezt észre, s akkor fordultam meg, hogy mi történt. Gyanakvóan méregette a környezetét és vele együtt engem is, s szavakba is formálta az értetlenségét.
- Nem, dehogy. - mosolyodtam el még mindig ajánló pozícióban tartva a cigarettás tartómat - merthogy én olyan elegánsan tolom, hogy becsavarás után kis tárcába tartom őket. Bár elutasította, de mindezt normális hangnemben tette, amit manapság nem sokat látni, különösen itt, ebben az országban. Itt mindenki gyűlölködik mindenkivel, tipikusan olyan környék, ahol ha meghalt az én tehenem, akkor dögöljön meg a szomszédé is. Bezzeg nálunk otthon ha meghalt az én tehenem, akkor a szomszédnak adom a szalmát, mert lehet neki még szüksége is lesz rá a továbbiakban. Tovább masíroztunk a kocsma irányába, egy-egy nevezetesebb háztömbnél elmondtam a fontos tudnivalókat - itt lehet régi könyveket beszerezni, itt van valami virágüzlet, amott az írószeres, ám mivel a legfontosabb helyre mentünk, így amik ezen túl vannak, azokat sajnos nem tudtam bemutatni neki.
 Előszörre el se tudtam dönteni, hogy most tetszik-e neki a kialakult helyzet, vagy inkább feszeng. Eleinte határozottan ez az utóbb említett volt fölényben, ám amióta beültünk s a rendelésünket is kikaptuk, már normálisabb a hangulat közöttünk. A kocsmák áldása, hm..
- Igen, azt gondoltam, hogy nem birkatenyészetet akarsz itt ellenőrizni, vagy szappanoperát forgatni. - iszom egy kicsit, miközben társam egy kicsit elszáll innen. Fura egy teremtés, nincs igazam? Biztos van itt valami nő a képben.. Lehet, hogy házas? Jó ég, lehet, hogy már apuka! Gratulálni is kéne neki, nem, Rui?.. Jah, nem, majd előbb megkérdezem, hogy miért nem hordja a gyűrűjét.
- Áh, az asszony megölne. - bal lábam átvetem a másikon, illetve csak a bokámat teszem a térdemre - Háztársad, alattad jár egy évfolyammal, és elég feltűnő jelenség. - kicsit elbambulok a körülöttünk  terjengő füstfellegben, felidézem Mínea vonásait magam előtt, mire szélesen el kellett mosolyodnom. Na de amúgy tetszett ez a félig-meddig visszatámadás, jó volt, igen, határozottan. Rendes ez a tag.. Lehet nem most hívtam meg utoljára egy ilyen kis sörözgetésre.
- Jah.. ki mivel. Vannak sportkviddicseseink, újságíróink, színjátszósaink, nyelvészeink, akadémistáink, pszichológusunk.. - úgy belejöttem a felsorolásba, hogy bizony egy idő után már csak mondtam azt, ami a számra jött.. - .. néhány ork is garázdálkodik mifelénk, csillámf***lámák, amik uralkodnak a Navine felett. A Rellonban állítólag egy sárkányt is nevelnek. - na, befejeztem, mostanra vettem csak észre magam. A saját hobbimat.. hobbijaimat inkább nem osztom meg vele, mert szinte biztos, hogy őrültnek bélyegezne meg itt, helyben. - Aztán miért pont Magyarország? Mi jól beszélsz már franciául, hogyhogy nem ilyen nyelvterületű országba mentél? Vagy kifejezetten ide akartál? - már a második kör vajsörös rendelést adtam le az imént.
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. április 14. 22:20 Ugrás a poszthoz

Martinovics Rombergovics

Általánosságban be kell mutatnom a falut, sajnos nem tehetek arról, hogy untatom vagy épp bevásárolt már korábban. Arról meg nem adhatok tájékoztatást, hogy hol, honnan tud olyan egyéb dolgokat, fontos kellékeket beszerezni, melyeket papíron egyik üzlet sem árusít, ám ahogy elnézem, nem is olyan típus. Hamar a kocsmához értünk, ahol a kényelmesnek épp nem nevezhető ülőalkalmatosságokra heveredve nyugodtabban tudtunk kicsit társalogni - ha már az én pénzemre megy. És meg is érkeztünk ahhoz a sarkalatos ponthoz, amikor eldől a következő évekre tekintve milyen lesz a kapcsolatunk várhatóan. Első ránézésre nyugodtan tűnik, nem egy kekeckedő és páváskodó tag, aki a keresztfába is belekötne, oh, de szóljam csak el magam. Testalkatát tekintve eléggé hajaz rám, bár világosabb haja és sötétebb szeme megalapozza a különbséget, amire még rájön az is, hogy vele ellentétben kevéssé vagyok csak csont és bőr. Naaa, és lassan kezd érdekessé válni a helyzet!
- Nem fogok elnézést kérni érte, ha erre gondolsz. - hasonló hangnemet ütök meg, mint ő. Se nem többet, se nem kevesebbet, igyekszem valóban arra törekedni, hogy hasonlítson a hangszín.
Erre lepapucsozik. Elvigyorodom szélesen, de meg kell simítanom a bal karomat. Bizonyára ostobán festhet, akár azt is hiheti, hogy letaperolom magam, mert bár a kezdés rendkívül jó volt, a tárgyalás szakasz eleje bukta volt. A kígyóm ugyanis mocorogni kezdett. Valószínűleg érzékeli a kiélesedett helyzetet, azt viszont egyenesen furcsállom, hogy idegesnek tűnik. Azt viszont valóban már csak remélni merem, miszerint nem ennek a fiúnak a képében érkezett Belzebub az iskolába. Bambulok egy kicsit, hátha teljesen elmebetegnek titulál, majd úgy döntök, hogy ezen utóbbi megszólalásait inkább hagyom elmenni.
- Nos, amit én csinálok.. erősen kétlem, hogy Neked tetszene, így gondoltam, hogy általánosítok inkább. - lazán vállat vonok. Tőlem jöhet az is, hogy leszűkítjük a társalgás témáját a nyers dolgokra, bírom azt is, egy darabig mindenképpen. - Oh, lássuk csak. Idén fogom letenni az AMB-t. Valami tölteléket fogok tanulni, mert amúgy zenész vagyok. Koncertek, meg minden. A húgom az alkoholista apámmal és a halálán lévő mamámmal lakik együtt, így az előadásokon befolyt összeg jó részét hazaküldöm nekik. 2 évig voltam legionárius, aztán egy mononukleózis fertőzés, ami után leszereltek és nem mehettem vissza. - kis szünet, egy korty ital. Nem hadarok vagy kapkodok, bármikor félbeszakíthat Martin, ha úgy találja, elege van már a locsogásomból. - Saját erőmből jutottam be ide és tanultam meg a nyelvet. Úgyhogy a nőmön kívül ilyen okaim vannak arra, hogy itt legyek. - ch.. még én beszélek. Aranyos. Sokadik vajsör = a második 0.2-es pohár. - Mehetünk, ha gondolod. - ellentéteset mondok és cselekszem, ugyanis felállok, hogy valami hanyag mozdulattal kibújjak a kapucnis pulóveremből. Ha másnak fogja fel, onnantól már nem az én gondom lesz.
Utoljára módosította:Rui Mendes Dias, 2015. április 14. 22:21
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. október 25. 17:11 Ugrás a poszthoz

Mínea

Falak. Mennyi féle, fajta, nagyságú, színű fal létezik! Vagy vegyük azt, hogy egy-egy ilyen épületet oldalról megtartó elhagyhatatlan hozzávaló hány éves. Mennyi ezer meg egy dolgot láthattak, megélhettek és tapasztalhattak! Példának okáért itt, a Bagolykő gyengélkedőjének falai, sőt, a plafonja! Itt-ott foltos, fent néhány repedés, és ha igazak az itt terjengő szóbeszédek, akkor valaki felvarázsolt egy muglik által használt kütyüt: egy olyan műanyag csillagot, ami magába szívja a fényt, és ha már sötétség uralkodik a szobában, akkor az világít. Igaznak tűnik: lámpaoltás után valóban fénylik ottan valami cucli, és mily véletlen: épp csillag alakban. Hát én most jobb híján itt fekszem ez után a tárgy után kajtatva, pedig fényes nappal van, délután 4-5 óra fele. Mióta Mínea ide bedugott, azóta mintha 180 fokot fordult volna az egész életem. Az első 2-3 napban konstans ki voltam ütve, ami nem is csoda: lázam volt, vert a víz, légszomjam volt, étvágytalanság. Amikor épp magamnál voltam, akkor legalább 2 az imént felsoroltak közül jelen volt. A negyedik napra enyhültek a tünetek, képes voltam egy huzamban aludni 8 órát, tiszta volt az agyam (legalábbis néha). Egy hét leforgása után már csak az étvágytalanság és némi levertség volt jelen. Az ápolónő mesélte, hogy be szokott járni hozzám egy csodaszép lány hosszú, barna fürtökkel, elegáns megjelenéssel. Azt mondta, hogy szokott hozzám beszélni. Hogy le szokott ülni az ágyam szélére, megfogja a kezem és csak beszél. Nem hallotta, hogy mikről (na persze), de mindig csak olyankor jön, mikor ki vagyok ütve. Bizonyára szépeket mondott és bíztatott: nem egyszer fordult elő, hogy mosolyogva keltem, ültem fel az ágyban. Mintha még meleg lett volna mellettem az ágy, mintha még éreztem volna a parfümjét, de.. ez is bizonyára csak egy tünet. S hogy ne csavarodjak be még jobban, így a plafont fixírozom, számolgatom a repedéseket és keresem azt a csillagszerű tüneményt, ami éjszakánként világítani szokott.
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. október 26. 19:24 Ugrás a poszthoz

Mínea


Félig elszenderedtem már, mire hatalmas zsibongás és hangzavar kíséretében, futólépésben behoz valaki egy szerencsétlent. Van rajtuk valami kviddicstalár is.. mintha ma lett volna a Rellon edzőmeccse. Szent ég, ha..ha Őt hozták be..
Nagy okosan úgy döntöttem, hogy megvillantom a kockáimat a jónép előtt: lerúgtam magamról a takarót – ami a földre pottyant –, majd csupasz lábakon elbotorkáltam az ágy irányába, ahova lepakolták az első és egyelőre egyetlen versenyzőt. Na, caplassunk el addig! Míneának bizonyára nem esett baja. Nem rá vallana. Ő annál temperamentumosabb, okosabb és..
Azt a kutya meg a mája! Ennél cifrábban nem is kiálthattam volna fel, miközben félrelöktem a gyógyítót és az ott tébláboló embereket – mindezt egy susogós, térdig érő, pirosas sportnadrágban. Épületes látványt nyújthattam. Sebesen megfogtam Mini kezét, arca fölé hajoltam s még épp meg tudtam csókolni a homlokát, mielőtt arrébb taszítottak volna. Persze elsőre nem tudtak arrébb tessékelni, erővel legalábbis nem, aztán elmagyarázták nagyon gyorsan, hogy pihenésre és legfőképp a gyógyítóra van szüksége. Karba font kézzel hátráltam pár lépést, és aggódva figyeltem minden egyes apró mozdulatát a segítő kezeknek.
Már este 10 óra is elmúlt, mire az utolsó látogatót is kiparancsolták. Mínea az én ágyamhoz képest a másik sorban feküdt, 3 fekvőhelynyire, jobbra az enyémtől. Csendben odalopakodtam, igyekezve minél kisebb zajt csapni a mezítlábas lépteimmel. Mini ágya szélére ültem, aki már át volt öltöztetve a helyi egyenruhába és nyakig be volt bugyolálva takaróval. A keze kilógott. A kezét simogattam a hüvelykujjammal.
- Öcsém, még egy ekkora eszelőst, mint én. Remélem helyre jössz. Én már jól vagyok, bár gondolom a felét se hallani annak, amit mondani. Jó itt a kaja. Nem ez érdekel, mi? Hallottam, mi történt veled. Nem semmi. Nincsenek neked suicid hajlamaid? – kicsit elnevettem magam, talán kínomban. – Felépülsz és minden király lesz. Mi lenne, ha elmennénk egyszer a játszótérre? Vagy.. – olyan régóta meg akarom kérdezni tőle, de .. nos, nem nagyon futotta rá eddig. Már jó ideje spórolgatok apró dolgokon.. – Mi lenne, ha egyszer elmennénk vacsorázni? Valami előkelő helyre. Ketten. Én fizetnék. Bár gondolom nem hallod, de arra gondoltam, hogy .. szóval hátha tetszene.
Utoljára módosította:Rui Mendes Dias, 2015. október 26. 20:36
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. október 26. 20:59 Ugrás a poszthoz

Mínea

Ohohóó, ember, hát hall engem! Körülnéztem, hátha szólni kéne valami orvosnak.. vagy nem. Félig feltérdeltem az ágyra, közelebb hajoltam Minikéhez és hosszan megcsókoltam a homlokát. Nem tudom, hogy fájt-e neki, de nagyon reméltem, hogy sikerült olyan vigyázva megoldanom, hogy ha fájdalmat is okoztam neki, csak minimálisan. Eztán ismét visszaültem az ágyikóra, ám most már közelebb hozzá. Apró, finom kis kezét számhoz emeltem, azt is megcsókoltam. Kedvem lett volna sírni. Hogy jól van. Hogy rendbe fog jönni. Hogy nem esett – az átlagoshoz képest – komolyabb harci sebesülése.
- Nana, csak nem beszélünk! Bajod lesz, elszállnak a hangszalagjaid meg ilyenek.. Szóval igen, vacsora. Előétellel, hatfogásos főétellel, desszerttel meg pezsgővel. – tartottam egy kis szünetet, majd a szemébe néztem – ugyan, kisasszony, magácska mindenhogy szép – mosolygok rá. Némi kis bundát növesztettem az elmúlt napokban, bár azért Csubakka még nem irigyelte volna meg. Lassan mint egy arab jeti… Ott nincsenek jetik, mi? – Tudod, gondoltam valamire. Elég sok időm volt mostanában.. Amúgy ha pihenni akarsz, akkor szólni, és elhallgatok. – ötletem se volt, hogyan bökjem ki neki itt a .. dolgokat. A kezét ellenben végig simogattam.

Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. október 26. 21:59 Ugrás a poszthoz

Mínea

Lehet agyamra ment ez az itt töltött pár nap. Lehet valami szert kevernek folyamatosan az ételembe, megmérgezték a levegőt, vagy álmomban hangok suttognak nekem. Lehet megőrültem. Elment az eszem. De nem tegnap fogalmazódott meg bennem először a gondolat, amit most mindenáron ki akarok bökni neki. Mégis hogy vághattam hozzá olyan ocsmányságokat, olyan alantas és rettenetes dolgokat, amiket normális, épeszű ember nem hogy agresszívan reagálna le, de még feljelentést is indítana? Hogy mehetett el az a maradék, csipetnyi eszem is? Hogy lehettem ilyen alávaló gazfickó..
Ujjai enyémbe fonódnak, mire egy alig hallható sóhaj hagyja el ajkaimat. Ha meghallják itten az ápolók, hogy mi itt trécselünk és pletykapartit folytatunk, olyan agymosást kapunk, hogy csak na! Mégis, ennél nincs jobb alkalom, hogy ezt a valamit végre elmondjam. Innentől játszhatunk már nyílt lapokkal, nem? Épp itt az ideje.
- Tudod, őő.. – hajamba túrtam a szabad végtagommal. Karomon a kígyó alakú tetoválás egy pillanatra megrezzent, de nem csinált semmi többet: se nem lépett közbe, se nem bátorított. Hagyta, hadd tegyem, amit jónak látok. – Ha lesz egyszer gyűrűm, akkor majd azzal is.. – hát ez maga a katasztrófa. A totális káosz. Nem mellesleg direktbe magyarul beszélek neki. Ez az ő anyanyelve, és ilyen helyzetben azt hiszem, hogy ez követelmény. Számomra legalábbis. – Mi lenne, ha egyszer majd őő.. szóval ha nem kapsz jobb ajánlatot, akkor valamikor .. – a manóba már, kellett nekem belekezdenem! Most meg bénázok össze meg vissza, szana meg szét. Mély levegő. Ahogy a hadseregnél. Épp az imént kértem meg a kezét tulajdonképpen.
És ilyen a mi szerencsénk: egy gyógyító ruhába csavart tag a hozzánk távolabbra eső bejáratnál megjelenik, pálcáját maga elé tartva, melyből kis fénycsóva világítja meg neki az előtte álló utat. Ránk esik a fény. Észrevett, most pedig jön, lerángat az ágyról és elparancsol egy másik, külön szobába.
- Hm? – addig azonban nem kelek fel innen mellőle, amíg nem kényszerítenek rá. Már hallom, ahogy dohog magában a nénike, én viszont teljes nyugalommal pillantok Míneára és hajolok hozzá kicsivel közelebb.. – szeretlek
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. október 26. 22:53 Ugrás a poszthoz

Mínea

Tekintve, hogy eddig összesen egyszer estem át olyan beszélgetésen, ahol utalást tettem valami komolyabb ajánlatra, könnyebben ment, mint hittem. Az első lány, óóó, hát a kelleténél talán jóval hamarabb ugrott a nyakamba és sírt és össze-vissza beszélt és miegymás, majd ezen jelent után 2 héttel bevallotta, hogy neki már van valakije és most költöznek össze. Na, egy évvel erre rá ismertem meg Minit. Ez volt már 2 éve, ha emlékezetem nem csal. A lélegzetem is visszafojtottam most a várakozás nehéz pillanataiban. Hogy mire vártam? Nos, magam sem tudom pontosan. Nem voltam különösen felkészülve semmire, inkább csak vártam, hogy ledöbbentsen a lány.
A könnyei megijesztettek. Ha egy lány sír, az sosem jelent jót, és amúgy is kutya kötelességem lenne megvigasztalni – egyik pontja a legionáriusi szerződésemnek ez volt. Nem találta a szavakat, s az összezavarodottság kiült az arcára. Ekkor sürgetett meg mindent a fénynyalábbal érkező gyógyító, aki sietős léptekkel ügetett felénk, de így is legalább fél percébe tellett, mire az ágyhoz döcögött. Próbáltam kizárni a tudatomból ezt a betolakodót. Mini darabos, lassú mozdulattal megtörölte könnyező szemét, nekem pedig 250-re ugrott a vérnyomásom egy másodpercen belül.
Hogy.. jaj, ez a lány. Kedvem lett volna ölbe kapni, vagy a hátamra venni, vagy csak egyszerűen agyonpuszilgatni ahol érem, de persze csak ültem ott, mint egy RTL riporter, akit kiküldenek az autópálya szélére télen és megfagyott szegényke.
- 1-1 az állás. Én voltam a hülye, te pedig nem tudtál mit kezdeni velem. – ha józan lettem volna, legalább a nap 80%-ában, akkor mindez történhetett volna másképp. Pillanatokon belül ideér a nő. – Olvasd el. – bájos, susogós nadrágom zsebéből egy papírfecnit csúsztattam a kezébe, kézfejét megcsókoltam, és még mielőtt elkezdte volna személyre szóló tréningjét a gyógyító a betegek pihenésével kapcsolatban, felálltam a Rellonos ágyáról, és kötelességtudóan követtem a nőt azon kijárat felé, amelyikből megjelent. – Hé! – gyors megpördültem a tengelyem körül, kezeim széttártam s a lány ágya felé fordultam. Mindeközben pedig folyamatosan hátráltam. – Ne dobd fel a pacskert, cunikám! – visszafordultam, szembe néztem a betolakodónk korántsem kedves arcával, és végül tovakullogtam vele.
A cetlin nem állt túl sok. Egy vers, melyet Pilinszky János írt, s pusztán 4 sor. Címe: az átváltozás. Sokat keresgéltem, hogy miként mondjam el neki röviden, tömören, lényegre törően mindazt, amit megváltoztatott bennem. Azt hiszem, fejezi ki a legjobban – bár mire elolvassa, már nem vagyok ott. Akár most teszi meg, akár csak nappal.


Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.
Csúf, de te gyönyörűnek találtál.
Végig hallgattad mindig, amit mondtam.
Halandóból így lettem halhatatlan.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Rui Mendes Dias összes RPG hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Fel