Francia ország- Párizs

A reptérre menet alig bírtam megnyugodni, számoltam a perceket, mikor indulhatunk már. A karácsonyi szünetben nem voltam Amorden nagyapánál. Lemondtam, akkor a szokásos vakációt nála, hogy az iskolában maradhassak a barátaimmal. Nagyapa nem szólt semmit, de biztosan nem örült neki. Talán, ezért ment bele, hogy most a barátaimat is magammal hozzam a nyárra. Persze pontosan tudom ki sugallta ezt neki. Fleur néni volt az, egészen biztos, a nagyszerű Fleur néni. Nagyon várom már, hogy ott legyünk ez lesz a legeslegjobb szülinapom. Együtt ünnepelhetek a barátaimmal a kastélyban. Ez annyira klassz, mindent meg szeretnék mutatni nekik. Azt mondják született egy unikornis csikó is még nem is láttam. Bár Párizsban is vannak ismerőseim, de ők főleg az előkelő körökből vannak és csak a szünetekben találkozhattak velem. Legtöbben csak udvariasságból, vagy a szülei miatt játszott, vagy beszélt velem. Nem olyan szoros barátságok és ismeretségek ezek, mint Meával, Kilivel és... Derekkel és persze Lucyval, akit az utolsó pillanatban hívtam meg. De, így utólag is nagyon jó ötletnek tűnik. Nagyon barátságos lány és Derek unokatesója. Nagyon jó lenne vele is jól összebarátkozni és van ennél jobb alkalom erre? Mindenkihez eljutott a meghívó. Azonnal megírtam őket, mihelyt megérkezett nagyapa baglya, hogy nyugodtan elhívhatom a barátaimat Magyarországról a születésnapomra. Most nagyon izgulok, hogy mind el tudnak e jönni? Eddig senki nem mondta le az utat. A reptér bejáratánál elbúcsúztam aputól, aki kihozott, aztán indultam is a szokásos találkozási ponthoz, ahol Dóra vár. Már megszoktam, ő a kísérő hosztesz és nagyapa asszisztense. Majdnem mindig vele utazom, mikor Franciaországba megyek. A jövő menő emberek között lavírozva végre eljutok a nagy reklám tábla alá, a bejárattól balra és igen Dóra a szokott helyen, a szokásos széles mosolyával már integet is felém. Visszaintek és megszaporázom a lépteimet.
-Szia Dóra! Régen láttalak. Hogy vagy?
-Salut!Je suis tout droit, Mlle!
-Jahj neee... Dóra kérlek ne kisasszonyozz engem pláne ne a többiek előtt se il vous plaît.
Elnéző mosollyal bólint.
-Rendben Kiranella. Hol vannak a barátaid? Ha jól tudom ezúttal ötös csapatot viszek, majd.
Minden tudó mosollyal kacsint rám.  Csak arra tudok gondolni milyen ciki lenne, ha Amorden kisasszonynak hívna a többiek előtt. Nyújtogatom a nyakamat és körbe nézek, hátha meglátom a többieket, de úgy tűnik még várni kell rájuk egy kicsit.
-Igen, de úgy látszik még nincsenek itt. Biztosan nemsokára megjönnek.
Kíváncsi vagyok ki jön meg először. Vajon Derek mikor jön? Jön egyáltalán? Talán Meával együtt jön. Remélem Kili időben megkapta a baglyot, hogy hol találkozunk és Lucy vajon el tud jönni végül? Még jó, hogy kicsit sem izgulok az induláson. Dóra magyaráz valamit a megérkezésről, de most nem tudok rá odafigyelni csak a tömeget lesem az ismerős arcok után kutatva és várva.

Francia ország- Párizs

Reptér-Kili és...?

Ahogy a szemem jár a siető, vagy sorban álló bőrönd húzogató embereken, egyszer csak megpillantom Kilit.
-Szia Kili!
Üdvözlöm lelkesen, mert boldog vagyok, hogy valaki megérkezett végre, Lehet türelmetlenebb vagyok, mint szoktam.
-Te értél ide elsőnek.
Mikor bemutatkozik rámosolygok. Hiába Zoli mindig kedves és nagyon udvarias, most sem okoz csalódást. Ahogy elnézem Dórára is jó benyomást tett ezzel, mert mosolyogva és kissé meglepetten néz rám, aztán kezet nyújtva fordul Kili felé.
-Örülök kedves Zoltán, hogy megismerhetlek. Örülök, hogy Kiranella kisa.., szóval Kiranella ilyen udvarias barátot talált az iskolában.
Hirtelen odakapom a fejem, amikor a kisasszony eleje elhangzik, de megnyugodva nyugtázom, hogy Dóra elharapja a szót. Miközben még elmond egy pár üdvözlő mondatot és érdeklődik Kili könnyen idetalált e? Én még mindig a bejáratot pásztázom, hogy látom e, a többieket megérkezni. Jó, hogy Kili már itt van, de nem látom nála egyenlőre a cicát. Csipet az utazó kosarában alszik és nem nagyon zavartatja magát az utazástól. Igaz számtalanszor megtette ezt az utat már.
-Mond csak Kili, Amikuszt nem hozod? A szüleid vigyáznak rá, amíg Párizsban leszünk?
Remélem a többiek is most már hamar befutnak. Vajon kié lesz a második hely? Gondolom szórakozottan és még egyszer körbe járatom gyorsan a tekintetemet a területen, aztán Kili és Dóra felé fordulok.

 

Francia ország- Párizs

Megvárom, ha Kili válaszol, aztán a válla fölött meglátom Meát közeledni és boldogan integetek neki egy pillanattal később pedig a nyakamba ugorva üdvözöl.
-Szia Mea, nagyon örülök neked!
Nevetnem kell a vidám gesztustól. Mea olyan mintha egy napsugár ütne át a felhőkön és ez engem is jókedvre hangol mindig. Mikor pukedlizik, majdnem kitör belőlem a hangos kacagás. Rápillantok Dórára, akinek tökéletes fogsora egyértelműen jelzi, hogy a legszélesebb mosolyát vette fel.
-Örülök a találkozásnak. Kámea? Különlegesen szép név. Én Dorottya vagyok és én kísérem a kastélyhoz önöket.
Úgy tűnik Mea és Zoli már ismerik egymást. Éppen meg akarom kérdezni, hogy könnyen idetalált e, mikor megpillantom Dereket és Lucyt.
-Sziasztok!
Az arcomra ül egy (lehet kívülről meglehetősen bárgyú) mosoly és teljesen feleslegesen beigazítok egy tincset a fülem mögé zavaromban. A szívem ritmusa megint fura módon reagált, mikor megláttam Dereket, egy ütemmel gyorsabbra kapcsolt. Kicsit zavarban vagyok hogyan üdvözöljem, de mivel sokan vagyunk most, maradok annál, hogy intek felé, de valahogy magától közelebb lépnek hozzá és a lábaim mellé irányítanak. Mielőtt fülig pirulok, gyorsan Lucyra nézek.
-Szia Lucy nagyon örülök, hogy eljöttél.
A hangom is lelkesen cseng, de hát érthető, nagyon boldog vagyok. Mindenki itt van, Derek is és nemsokára újra látom a családom, hosszú idő után és nagy buli vár. Ahogy végig nézek az ittlévőkön tudom, hogy életem legjobb nyara lesz.
-Üdvözlöm, kedves maître Taylor és önt is Mlle. Minthogy úgy tűnik mindannyian itt vannak, mehetünk Kiranella?
Kicsit körbeforgatom a szemem, mert igaz engem nem kisasszonyoz meg fiataluraz, de úgy tűnik, mindenki mást igen. Bólintok gyorsan felé, én is szeretném, ha minél hamarabb megérkeznénk a kastélyhoz. Dóra szokásos udvarias mosolyával kér fel mindenkit, hogy kövesse és indul meg a táblától oldalra eső  ajtóhoz, amit ki is nyit előttünk. Én intek megerősítésként a többieknek, hogy jó az irány, mert már tudom mi jön. Az ajtó mögött nyíló tároló helyiségben rengeteg kacat, doboz és szerszám sorakozik. Úgy látom ennyien még beférünk, de kettővel több már bajos lenne. A szokásos helyen áll az egyik polcos szekrény előtt a kis asztal, rajta a kopott, páratlan gumicsizmával. Már oda is álok az asztal csücskébe, hogy a többiek is odaférjenek és vigyorogva gondolok arra ami jön. Dóra is odaáll az asztalhoz, ami körül nagyon szűkösen férünk el még szerencse, hogy csak az egyik kezemet kell, majd kinyújtanom felé.
-Ez a zsupszkulcs a kastélyhoz, nyugodtan jöjjenek közelebb. Számolok, ha a háromhoz érek, akkor egyszerre fogják meg a gumicsizmát kérem. Ha bárkinek bármi gondja adódik én gondoskodom a, későbbi biztonságos megérkezéséről, de reméljük erre nem kerül sor. Akkor hát, ha készen állnak, egy... kettő... három!
Dóra nem vesztegeti az időt az biztos még időm sincs elmélázni rajta, hogy Derek megint milyen közel van hozzám már el is hangzik a három, így gondolkodás nélkül nyújtom ki a kezem a gumicsizma felé és a hozzám közel eső sarkát fogom is meg. Az örvény, mint egy lift el is kap és egy pillanattal később már Dóra hangját hallom, hogy engedjem el, mert megjöttünk. A smaragd zöld füvet a kastély előtt lévő nagy tisztáson, hamar a lábam alatt érzem. Az egyensúlyomat keresve érek földet és gyorsan körül nézek, mindenki épségben megérkezett e? Az alacsony nagyfülű házimanó Gima a nyakkendőjét igazgatva fut felém rövid kis lábaival. A kastély pedig a szokott arcát mutatja. Innen tényleg csak egy kis séta és már be is léphetünk az ajtón.

Francia ország- Párizs

Kicsit szédülök, de szerencsére hamar elmúlik. Körbe járatom a szemem, úgy tűnik szerencsére mindenki megérkezett egy darabban. Mivel Kili van a legközelebb odamegyek hozzá és megkérdezem jól van e, mert egy kicsit sápadtnak látszik. Hiába a zsupszkulccsal történő utazás, ha a leggyorsabbak közül való is  nem éppen kényelmes. Miután mindenki kiegyenesedett Dóra mosolyogva állapítja meg egy frappáns"Akkor, úgy látom mindenki megérkezett."mondattal, hogy teljesítette a feladatot, aztán egy két kedves szóval elköszön, majd Gima felé int és már ott sincs. Nem tudom, hogy csinálja, de gyalog gyorsabban jár, mintha egy seprűvel repülne. Furcsa módon nem a kastély bejárata felé indul, hanem a kert felé, de ezen nem mélázok tovább, mert Gima szokásához híven meghajol mélyen, hangosan üdvözölve a nagy varázsló családok dicső gyermekeit. Ezen muszáj elmosolyodnom, aztán belekapaszkodik hirtelen a lábamba, sírós hangján fejezi ki mennyire hiányoztam neki. Tudom ez másoknak vicces lehet, de Gima pici korom óta nagyon szeret és olyan kis cuki tud lenni. Lefejtem a lábamról és leguggolva hozzá megölelgetem egy kicsit.
-Szia Manócskám! Régen nem láttalak. Hogy vagy?
Még jó, hogy nagyapa ezt nem látja, mert biztos azt mondaná...
-Khm khm...Gima? Mit szoktam mondani a viselkedési szabályokról?
A hang a hátam mögött mély dallammal szól és Gima már el is tűnik a karjaim szorításából és pár centivel arrébb bűnbánó tekintettel, jelenik meg újra. Nagyokat pislog a hátam mögött álló Amorden nagyapára, aki a kertből érkezhetett az előbb. Gyorsan elmondja a régi verset, hogy ez különbözteti meg a nemest a pórtól, aztán meghajol csettint egyet, amire a jelen levők összes csomagja eltűnik. Megnyugtat gyorsan mindenkit, hogy a vendég szobákba kerültek az eltűnt táskák, ott mindenki, majd megtalálja a magáét, aztán se szó se beszéd eltűnik, mire annyit mondhatnék várj még egy kicsit. Nagyapa szokásos "laza" öltözékében szoros nyakkendő és öltöny van itthon a kertben. A nagyi is érkezik. Mosolyogva ott is termek előttük boldogan a viszontlátástól. Tényleg hiányoztak, a nagyi azonnal megölel, így szabályosan a nyakába ugrok, aztán nagyapa elé állok vigyázz állásban, mert vele ez nem megy. A nagyapa a szokásos módon üdvözöl, homlok puszi és "Régen láttalak Kiranella"üdvözlés. Kíváncsi vagyok mi kellene ahhoz, hogy egyszer mást mondjon nekem, amikor viszontlátjuk egymást. Megkér mutassak be mindenkit, így kezdem is a sort. Kilivel, pontosan tudom nagyapa mit vár, így a teljes nevét mondom és közlöm milyen jó barátom és már negyedikes. Nagyapa felvonva a szemöldökét merev arccal köszönti és bemutatkozik én nyelek egyet, mert nem éppen barátságos arcot vág hozzá, Mea jön őt is bemutatom, elmondva, hogy Londonból jött és igen csak kiváló boszorkány, az ő üdvözlése így valamivel kedvesebb még kézcsókot is kap, aztán Lucy jön, akiről elmondom, hogy Derek rokona és nagyon kedves barátnőm lett, szerencsére az üdvözlés nála ugyan olyan figyelmes, mint Meánál és persze, azután Derek. Nagyon igyekszem, hogy ne lehessen látni rajtam mennyire zavarban vagyok, mikor őt mutatom be, hirtelen elakadok és nem is tudom mit tehetnék még hozzá a nevén kívül. Szerencsére még időben kapcsolok és közlöm milyen tehetséges kviddics játékos, Mea nem különben, aki a csapat társa. nagyapa felvont szemöldökkel merev arccal köszönti. Szerencsére nagyi kedvesen mosolyog mindenkire és kellemes hangon, szívélyesen üdvözöl mindenkit ez ellensúlyozza egy kicsit nagyapát, mert elsőre barátságtalannak tűnhet annak, aki nem ismeri. Mondjuk, ha van olyan bátor aki kezet is fog vele azt nem utasítja vissza, de azt is igyekszik rövidre fogni. a kölcsönös üdvözléseknek nagyapa vet véget egy utolsót biccentve.
-Nos, nagyon örülök mindegyikőtöknek, érezzétek jól magatokat a kastélyban. Az unokám majd körbe vezet. Ha nincs kifogásotok ellene a vacsoránál találkozunk, akkor még bővebben elbeszélgethetünk egymással. Gyere Arlett, hagyjuk a fiatalokat mulatni. Kiranella délután tea a szalonban addigra számítok rá, hogy visszatértek.
Biccentés és már megy is. Hát igen ez nagyapa, ahhoz, hogy valaki értékelni tudja ezt a nyers parancsoló modort, ismerni kell a nagy szívét és a bogarait. Nagyi kicsit megrázza a fejét mosolyogva, aztán közli, azért mentek hátra, mert Luna a kis unikornis csikó megint a kertben van és őt csodálták, menjünk mi is és nézzük meg milyen bájos, majd mosolyogva búcsúzik mindenkitől ő is és elindul a kastély felé. Majd kiugrok a bőrömből örömömben és a többiekhez fordulok, hogy szerintem menjünk, mert még én sem láttam a csikót és nagyon is gyönyörű lehet. Lelkesedésemben Lucy kezét is elkapom és úgy húzom a kert felé, közben a többieknek intve, aztán gyorsan elengedem a kezét, mikor észbe kapok. A kerti kapu nem esik messze és, ahogy áthaladunk a zöld alagúton már ott is vagyunk a kertben a bagolyháznál és az állatoknál. A kezeimet a szám elé kapom önkéntelenül is amikor megpillantom a kis aranyszínű csikót és a mamáját. A többieket keresem a tekintettemmel, hogy látják, e ezt, mert őszintén szólva én sem hiszek a szememnek elsőre.
-Az ő neve Arlena a kis csikó pedig a Luna nevet kapta. Nagyon Édes ugye?
Mutatok a gyönyörű fehér unikornisra és a mellette nyargalászó kis csikóra. Kicsit közelebb megyek, de mivel ezek az állatok nem szeretik túlzottan az ember közelséget el is tűnnek hamarosan a szemünk elől. Közben Kili háta mögött felbukkan Numeor a három fejű birtok őrző kutya, aki biztos felfigyelt a mozgásra. Szokásos puha lépteivel halkan közelít és észre se veszem sokáig, pedig nagyobb mint én állva. Ő egy rosszul elsült varázslati kísérlet eredménye, de kinézete ellenére elég szelíd jószág. Nem győzök mindent elmondani a többieknek a bagolyház, ahonnan tudnak küldeni haza levelet, itt tyúkok ott lovak. Észre se veszem, hogy telik az idő. A lábaim, valahogy mindig Derek mellé terelnek akárhová is megyünk. Remélem mindenkinek tetszik a kastély én oda vagyok érte, nagyon szeretek itt lenni. Később a bulim szerencsére a lehető legjobban sikerül és a kastély különböző érdekességei tartogatnak még meglepetéseket. Én nagyon jól éreztem magam és elkönyveltem ezt a születésnapot az egyik legjobbnak életemben. A visszatérés Magyarországra szerencsére zökkenő mentesen zajlik mindenki épségben megérkezik és indulhat újra a suli.