A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=489831#post489831][b]Saragob Kíra - 2015.04.06. 23:38[/b][/url]

Lélekszakadva rohan árkon-bokron át, cipője meg-megcsúszik a nyálkás, tavalyi avaron. Zihálva veszi a levegőt, szíve vadul kalapál, ahogy néhány lépésenként futó pillantással néz hátra a válla fölött, bár arcába lógó hajától nem is igazán lát, se előre, se hátra. Azért mégiscsak fut, szúr az oldala, de nem áll meg. Menekül. Már rég megtehette volna, hogy hoppanál, de nem jutott eszébe ez a megoldás. A hátizsákját és azzal együtt minden ingóságát maga mögött hagyta már, futás közben lehajítva egy fa tövébe.
Üldözik. Ehhez kétség sem férhet. Szerinte legalábbis. De az igazság az, hogy Kíra már nincs olyan elmeállapotban, hogy ezt fel tudja mérni. Korábban is voltak hóbortos, kissé követhetetlen pillanatai, tettei, az utóbbi időben azonban ezek a pillanatok felszaporodtak, és napjainak egész nagy részét alkotják, egészen szélsőséges viselkedésre késztetve Kírát. Ami néha már magát a lányt is megrémíti.
Most azonban távol áll attól a ponttól, hogy csak egy pillanatra is ráeszméljen, micsoda képtelenséget csinál az erdő közepén. Számára most teljesen valóságos, hogy alaktalan árnyak üldözik. Ádáz démonok, ő pedig rettegve rohan, ahogy a lába bírja, és ahogy az egyenetlen talaj engedi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=490577#post490577][b]Saragob Kíra - 2015.04.08. 20:23[/b][/url]

Hirtelen lefékez, amint meghallja, hogy valaki a nevén szólítja. Elsőre egyáltalán nem is biztos benne, hogy tényleg a saját nevét hallotta. Tekintete suhan a férfin, de csak pár másodperces fáziskéséssel tudatosul benne ténylegesen, hogy valaki tényleg ott áll nem is olyan messze, előtte, a fák között. Ekkor ijed meg csak igazán, ugyanis egyelőre nem ismeri fel Adamet a sötét alakban, és noha a hangját azért ismerősnek találta, nem tudja elég gyorsan összekötni a szálakat. Jelenleg mindenre és mindenkire rávetíti a képzeletvilágot, ami magával ragadta.
Előhúzza a pálcáját, a férfire szegezi, és közben a legközelebbi fához araszol. Nekiveti a hátát a kemény törzsnek, így legalább egy oldalról védve érezheti magát valamelyest. Szaggatottan, zihálva veszi a levegőt, egészen kimelegedett a futásban.  Most még jobban szét van csúszva, mint mikor Adam legutóbb láthatta, hiszen akkor épp a valóság és a vízió vékony határán tálcolt, most azonban teljesen elszakadt már a realitástól. Külsején is tükröződik a belül uralkodó káosz.
Kíra hosszú másodpercekig némán figyeli a férfit, minden idegszála pattanásig feszül. Tudja, hogy valami nincs rendben, Adam felbukkanása mégiscsak megmozdított benne valamit. Valamiféle tudatot, ami azonban nem elég erős most ahhoz, hogy visszarántsa őt a valóságba. Lassan összeáll a fejében a kép, sikerül beazonosítania Adamet, mint a valóság egy darabkáját, ez azonban csak puszta tény most Kíra számára, nem változtat semmin. Nem szünteti a meg a veszélyt, az elveszettséget, kiszolgáltatottságot. Könnyek gyűlnek a szemébe, szabad kezével letörli őket, mielőtt még végiggördülnének az arcán.
- Hagyjál! Feladom. Nem érde – hirtelen elnémul, felkapja a fejét, a fák ágait kémleli. Légzése, mely már a normális tempóhoz kezdett közelíteni, most ismét felgyorsul.  Védekezően maga elé kapja a karjait, majd egy sikkantás közepette elveti magát a földre, addig hempereg, amíg a legközelebbi fa törzse meg nem állítja. Akkor megrázkódik, felhúzza a lábait, oldalt fekve, Adamnek háttal összegömbölyödik. És hosszú-hosszú másodpercekre mozdulatlanságba süpped.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=491147#post491147][b]Saragob Kíra - 2015.04.09. 16:13[/b][/url]

Igyekszik minél halkabban venni a levegőt, hogy egyetlen neszt, mozdulatot se mulasszon el.  Csupán ezekre a zajokra koncentrál, csak az általuk keltett baljós sejtelmek, víziók töltik a ki a gondolatait. Nem igazán zavartatja magát a nedves, hideg, kemény föld miatt. A közeledő léptek zaja egyszerre újabb löketet ad a borzongásnak, hagyja, hogy elragadja a képzelet, a feszült várakozás: vajon ki vagy mi közeledik?  Másrészről viszont pontosan tudja, hogy Adam az.  Ebben a furcsa kettősségben lebeg egészen addig, míg a férfi le nem ül mellé és meg nem érinti a karját.  Csak akkor nyer számára bizonyosságot, hogy tényleg Adam az. Továbbra sem mozdul, a férfi szavaira is csak hosszú hallgatás után reagál.
- Nem leszel mindig itt – hangja meglepően érzelemmentesen, szinte közömbösen cseng. Ez is csak egy ténymegállapítás. Ennél többet, úgy érzi, nem is tudna, nem is akar mondani a témáról. Lassan azért felemeli a fejét a földről, ülésbe tornázza magát és óvatosan kémlel körbe, mielőtt megszólalna.
- De semmi baj – nyugtatja Adamet és egyben saját magát is - Csak szörnyen nézek ki. A holmim… - motyogja kissé zavartan, miközben feltápászkodik a földről. Körbefordul a tengelye körül, és rövidke hezitálás után sikerül is kiválasztania a jó irányt, amerről jött, és amerre most elindul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=491817#post491817][b]Saragob Kíra - 2015.04.10. 21:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=492741#post492741][b]Saragob Kíra - 2015.04.12. 20:12[/b][/url]

Válaszra nyitja az ajakit, majd anélkül zárja őket ismét össze, hogy akár egyetlen hangot is kiejtett volna. Nem tudja eldönteni, háborogjon-e amiért férfi képes megérezni, hogy éppen milyen passzban van, vagy szégyellje magát amiatt, hogy a férfi ilyen állapotban látja, vagy örüljön és legyen hálás a törődésért. Egyszerre kavarog benne mind a három érzés. De egyik sem elég erős ahhoz, hogy kifejezésre is juttassa.
Valószínűleg nem lehet Adam számára túl nagy meglepetés, hogy a kérését hallva, Kírának sikerül némiképp félreértelmezni a férfi szavait, olyasmit is belelátni, amire objektíven nézve Adam egyáltalán nem utalt, és persze ebből kifolyólag fölháborodik a szavain.
- Ezt mégis hogy érted? Úgy mondtad, mintha, mintha..., mintha valami...Ne beszélj így velem! - tekintete kissé dühösen villan Adamre. Dühös, mert nem akar a félelméről beszélni, azt nem akarta,hogy Adam ilyen állapotban lássa, de már nem tud mit tenni.
- Nincsen semmi bajom! - fakad ki.
- Na, jó. Azért van, én is tudom - teszi hozzá csendesebben, már-már szomorkásan.
- De...de az mindegy. Attól még önmagam vagyok. Többnyire. Szóval ne mondd, hogy nem. És egyébként is majd megszokom, vagy megtanulom kezelni. Mert nem mindig ilyen, csak néha, amikor nem figyelek. De nem akarok erről beszélni, mert semmi értelme. És még a végén meghallják! - lendületesen, csapongva, kissé hadarva beszél, Adam tekintetébe fúrva a pillantását. Mikor aztán befejezi, lesüti a szemét, cipője orrával az avart piszkálja.
- Jó, tudom, hogy nem hallja meg senki...de mi van ha mégis? Nem elképzelhetetlen... - teszi hozzá halkan, továbbra is a földet fixírozva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=493570#post493570][b]Saragob Kíra - 2015.04.15. 22:21[/b][/url]

Kíra is felemeli a pillantását a férfi szavai hallatán. Elfelejtkezik róla, hogy ő most vérig van sértve, és bosszús.  Megijeszti a lehetőség, hogy Adam többé nem fogja keresni.  Ezt egyáltalán nem szeretné. Az eddigieknek homlokegyenest ellentmondva kezd visszakozni.
- Nem erről van szó, nem bosszantasz. Örülök, hogy itt vagy, legyél itt!  Csak… a legjobb mégis az lenne, ha itt is lennél, meg nem is – teszi hozzá kissé elgondolkodva. Továbbra is dúlnak Kírában az érzelmek, egy részről őszintén örül, hogy Adam eljött hozzá. Melegséggel tölti el a gesztus, sajnos nem mondhatja el, hogy túl sok embert ismer, aki hasonlóan cselekedett volna, mint Adam. Noha ez abból is fakad, hogy szeleburdi, őrült viselkedése miatt elég nehéz Kírát komolyan venni, és ő maga sem törekedett arra, hogy komolyan vegyék, vagy egyáltalán önmagát komolyan vegye. Hiszen többnyire – a környezete véleményét teljesen figyelmen kívül hagyva – megy a saját feje után, bármekkora butaságot is találjon is. Most is ehhez szeretne ragaszkodni, és elbújni a valóság elől. Szeretné, hogy Adam vele legyen, de azt nem szeretné, hogy „lássa” őt.
- De nem akarok úgy járni, mint a fiú, aki farkast kiáltott –zárja le a dolgot, és ezzel voltaképp beismeri, hogy mégsem teljesen normálisak, és egyáltalán nem előnyösek a rá-rátörő rohamok. Addig a logikus következtetésig azonban már nem megy el, hogy ha nem akar mindig vaklármát csinálni Adamnek, akkor mégiscsak kezdenie kell valamit a helyzettel.
Nem okoz számára gondot a gyors témaváltás, lelki szeme előtt megjelenik a harcias crupkeverék, aki egy darabig még követte őt, azonban mikor Kíra felhagyott a jól bevált gyalogos vándorlással, és hoppanált egyet, erre már nem sok esélye volt az állatnak.
- Ó! Ez remek! Végülis… azelőtt is elvolt, hogy én rátaláltam. Jó, az egy dolog. Ne is rajongjon érted. De barátságosabb, mint volt?  Tudod, nem akartam ám úgy elhagyni szegénykét, de…hát azt hiszem, ez a felelősség dolog nem illik az életvitelembe – magyarázkodik egy kicsit.  Majd körbenéz a fák között, ezzel is jelezve, mennyire felelősségteljes viselkedés az, hogy éjnek évadján mászkált itt egyedül. Hirtelen megborzong, de nem a felismeréstől,hogy mégis mi a frászt csinál itt, hanem mert egyszerűen fázik. Rohangálás közben nem érezte annyira a hideget, mint most.