A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Aha. A tavaszi szünet első koncertjét hol máshol tartanánk, mint Franciaországban! És hát ha fellépés, akkor nem hagyhatom otthon Míneát, nemdebár? Bár a szüleivel személyesen még nem találkoztam, egy levélben megkértem őket, hogy engedjék el a lányukat velem egy pár napra a franciákhoz. Úgy hiszem, hogy megengedték neki, mert most itt van velem a lány a backstage egyik padján és épp próbál megnyugtatni - igen, lámpalázam van. Gyakorlatilag ez az első olyan fellépésünk, ahol nem a kalapjaink alá bújunk, hanem helyette a valódi ruháinkba bugyoláljuk magunkat. Ha meg mégse engedték el a nőmet, akkor megszökött, s az is maximálisan rá vallana.
 Oké, van már bennünk egy pár vodkashot meg némi első osztályú pohár bor, de minden egyéb tudatmódosító szert mellőztünk - még.
 Még 10 perc. Megpróbálom leírni, hogy mit láthat egy teljesen átlagos személy, aki esetleg arra vetemedik, hogy bekukkantson ide. Először is ez az első olyan koncertünk, amikor mindannyiunk barátnői jelen vannak, ami ugyabár 5 darab lányt jelent az 5 hím mellé. Alexandre párja Rute, mintha depresszióba esett volna, csak ül és bámulja az orra előtt lévő hatalmas tükröt, míg a srác skálázni próbál - ő az énekesünk és egyben a ritmusgitárosunk is. Luis, a basszerosunk, nagyban csapatja a bulit, szinte sikongatnak a nőjével, Florával. Ők amúgy szerintem nagyon összeillenek, két ekkora barmot, mint ezek.. Na de mit akarok, már majdnem 2 éve együtt vannak és szeretik egymást. Tehát az ugráló pár után Pedro és Carolin épp azon veszekednek, hogy ki húzza meg előbb a bort, végül a lány nyer, magába dönt nem keveset, visszaadja a szólógitárosnak, majd miután az is nyakalt, úgy nekiállnak csókolózni. Vitor, a billentyűsünk és Camille azt hiszem, hogy most pöppentik el azt a bizonyos vicces cigarettát, hogy aztán megveregesse az éppen elfoglalt Pedro hátát, aki aztán elküldje Szíriába. És mi, a dobos Rui meg a magyar istennő barátnője, Mínea pedig szintén valami alkoholos tartalmú lötyit adogatunk egymásnak, miközben arról beszélgetünk, hogy mi oka lehet egy részeg társaságnak egy tuját és két téglát felcipelnie a 10. emeletre - ááá, nem, ilyet nem mi csináltunk, ugyan dehogy..
- Na, gyerünk gyerünk, 1 percen belül startoltok! -
 Kurjant be a menedzserünk, majd tudatja velünk, hogy úgy jó 3000 ember vár minket. Mennyi?! Aztán kijavítja magát és négyezret mond. Először megdöbbentem, aztán nevetve ölelem meg Míneát. Hát ilyen nincs, ez rengeteg ember, anyám!
 Egy percen belül kiterelnek minket a színpadra és hatalmas őrjöngéssel fogad minket a közönség - és már jócskán besötétedett. Mit négyezren, ezek jóval többen vannak, a manóba! Stílusosan bevonulok a helyemre (és csak majdnem döntöttem fel a beütőt, amit sikeresen még elkaptam), és pillanatokon belül feltűnik az 5 lány az első sorban, ahova a menedzserünk bevezényelte őket. Alexandre a kezébe veszi a mikrofont, leemeli azt az állványról és széttárja a kezeit, mire hatalmas őrjöngés, üvöltözés, tapsvihar tör fel a nézők köreiből. Gyorsan lehajítom magam mellé a súgópapírt, hogy mi miután következik, beállítom a mikrofonomat egy kényelmes pozícióba és elindítom az első ütemeket. Arctic Monkeys - Why'd you only call me when you're high. Hamarosan felcsendül a szólógitár is majd úgy 10 másodperccel később a vokál is bekapcsolódik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=480911#post480911][b]Rui Mendes Dias - 2015.03.23. 11:47[/b][/url]

Aha. A tavaszi szünet első koncertjét hol máshol tartanánk, mint Franciaországban! És hát ha fellépés, akkor nem hagyhatom otthon Míneát, nemdebár? Bár a szüleivel személyesen még nem találkoztam, egy levélben megkértem őket, hogy engedjék el a lányukat velem egy pár napra a franciákhoz. Úgy hiszem, hogy megengedték neki, mert most itt van velem a lány a backstage egyik padján és épp próbál megnyugtatni - igen, lámpalázam van. Gyakorlatilag ez az első olyan fellépésünk, ahol nem a kalapjaink alá bújunk, hanem helyette a valódi ruháinkba bugyoláljuk magunkat. Ha meg mégse engedték el a nőmet, akkor megszökött, s az is maximálisan rá vallana.
 Oké, van már bennünk egy pár vodkashot meg némi első osztályú pohár bor, de minden egyéb tudatmódosító szert mellőztünk - még.
 Még 10 perc. Megpróbálom leírni, hogy mit láthat egy teljesen átlagos személy, aki esetleg arra vetemedik, hogy bekukkantson ide. Először is ez az első olyan koncertünk, amikor mindannyiunk barátnői jelen vannak, ami ugyabár 5 darab lányt jelent az 5 hím mellé. Alexandre párja Rute, mintha depresszióba esett volna, csak ül és bámulja az orra előtt lévő hatalmas tükröt, míg a srác skálázni próbál - ő az énekesünk és egyben a ritmusgitárosunk is. Luis, a basszerosunk, nagyban csapatja a bulit, szinte sikongatnak a nőjével, Florával. Ők amúgy szerintem nagyon összeillenek, két ekkora barmot, mint ezek.. Na de mit akarok, már majdnem 2 éve együtt vannak és szeretik egymást. Tehát az ugráló pár után Pedro és Carolin épp azon veszekednek, hogy ki húzza meg előbb a bort, végül a lány nyer, magába dönt nem keveset, visszaadja a szólógitárosnak, majd miután az is nyakalt, úgy nekiállnak csókolózni. Vitor, a billentyűsünk és Camille azt hiszem, hogy most pöppentik el azt a bizonyos vicces cigarettát, hogy aztán megveregesse az éppen elfoglalt Pedro hátát, aki aztán elküldje Szíriába. És mi, a dobos Rui meg a magyar istennő barátnője, Mínea pedig szintén valami alkoholos tartalmú lötyit adogatunk egymásnak, miközben arról beszélgetünk, hogy mi oka lehet egy részeg társaságnak egy tuját és két téglát felcipelnie a 10. emeletre - ááá, nem, ilyet nem mi csináltunk, ugyan dehogy..
- Na, gyerünk gyerünk, 1 percen belül startoltok! -
 Kurjant be a menedzserünk, majd tudatja velünk, hogy úgy jó 3000 ember vár minket. Mennyi?! Aztán kijavítja magát és négyezret mond. Először megdöbbentem, aztán nevetve ölelem meg Míneát. Hát ilyen nincs, ez rengeteg ember, anyám!
 Egy percen belül kiterelnek minket a színpadra és hatalmas őrjöngéssel fogad minket a közönség - és már jócskán besötétedett. Mit négyezren, ezek jóval többen vannak, a manóba! Stílusosan bevonulok a helyemre (és csak majdnem döntöttem fel a beütőt, amit sikeresen még elkaptam), és pillanatokon belül feltűnik az 5 lány az első sorban, ahova a menedzserünk bevezényelte őket. Alexandre a kezébe veszi a mikrofont, leemeli azt az állványról és széttárja a kezeit, mire hatalmas őrjöngés, üvöltözés, tapsvihar tör fel a nézők köreiből. Gyorsan lehajítom magam mellé a súgópapírt, hogy mi miután következik, beállítom a mikrofonomat egy kényelmes pozícióba és elindítom az első ütemeket. Arctic Monkeys - Why'd you only call me when you're high. Hamarosan felcsendül a szólógitár is majd úgy 10 másodperccel később a vokál is bekapcsolódik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=481789#post481789][b]Szelniczky Mínea - 2015.03.24. 22:19[/b][/url]

Sosem gondoltam volna, hogy sor kerül arra, hogy nekem kell lelket öntenem a fiúba, pláne, hogy nem ez az első koncertjük. Bár nyilván nem lehet ehhez sem teljes mértékben hozzászokni, valahol érthető is, hogy izgul, és amúgy is tökre aranyos, ahogy a térdein támasztott könyökeivel, összekulcsolt ujjakkal nézi a többieket a pár perc múlva kezdődő show előtt.
Már az utazás is kalandos volt, alapvetően az, hogy a barátommal indultam el és nem a családdal. Voltam már korábban is Franciaországban, de ez így mégis merőben más. És hiába mondtam Rui-nak, hogy nem szükséges engedélyt kérnie a szüleimtől, majd szólok nekik, azért írt egy levelet nekik. Jó, nyilván plusz pont az ősöknél egy ilyen szép, figyelmes megmozdulás, de úgysem tilthatnák meg, hogy pár napot kedvem szerint töltsek külföldön. Szerencsés is vagyok abból a szempontból, hogy az ilyesmi fel sem merül. Bár különösen jó kapcsolatom nincs a szüleimmel, azért képesek vagyunk normális keretek között megbeszélni bármit.
Ahogy a menedzser hátraszól, hogy a srácok mindjárt kezdenek, az én izgatottságom is megugrik. Rui nyakába csimpaszkodom, miután felállt és egy szerencsecsókot követően ő a színpadra lép, mi a lányokkal pedig az első sorba tömörülünk, hogy onnan csápolhassunk. Oké, azért ez elég menő. Több ezres tömeg a hátunk mögött, közben pedig a pasim épp a dobok mögé ül be és állítja be a mikrofont, majd üti a kezdőütemeket. Hú. Láttam a setlistet, baromi jó számokat játszanak, és amint felcsendül az első szám dallama, őrült sikongatásba kezd a tömeg – és velük együtt én is. A basszus a mellkasomban dörömböl, kezeim a magasban, és mivel kívülről tudom a szöveget, lévén az egyik kedvenc együttesem daláról van szó, végig éneklem az énekessel. Ritmusra mozog a csípőm, a barátnők mellett, néha egymással táncolunk, a hangulat eszméletlen. A mögöttünk nyomuló ismeretlen fiúkról igyekszem tudomást sem venni, vagy legalábbis abba a hitbe ringatni magam, hogy csak a tomboló tömeg az oka, amiért egyre közelebb kerülnek hozzánk és inkább kiélvezem a pillanatokat, amikor sikerül Ruival szemkontaktust teremteni a nagy bulizás közepette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=482199#post482199][b]Rui Mendes Dias - 2015.03.26. 10:49[/b][/url]

A bandatagok most találkoztak először Míneával azóta, hogy Darth Vader jelmezben hörögtek ott ennek a szerencsétlenkedtek és sámánkodtak a jelmezes bulin. Ahogy láttam, úgy elég gyorsan megtalálta a közös hangot mind a fiúkkal, mind a lányokkal, s bár nem tapsikoltam örömömben, de nagyon hálás voltam Mini ezen természetéért. Bezzeg, ahogy velem kezdte az ismeretséget! A hosszabb úton persze ez is feljött, hogy én mennyire fejbe vágtam egy 2 tonnás, sőt, 2 darab 3 tonnás dobverővel ami után kis híján a gyengélkedőre kellett vinni.. Volt ott hangulat s valóban pillanatok alatt a lányok rajongásig kezdték imádni. Egyikőjük sem jár más suliba, mert itt vagy ott dolgoznak, meg hogy milyen csinos (ezt én se győztem elégszer odasúgni a barátnőmnek - és mindig büszkeség tölt el ezen szó kimondásakor), és azért csak a miheztartás végett említsük meg, hogy javarészt franciául beszéltünk, amibe Mínea is minden további nélkül bekapcsolódhatott.
 Na, mindenki különféle állapotokban, de betalált a színpadra s helyet foglalt - igen, jó magam is megtaláltam idővel a helyemet. A már szanaszét kopott fadeszkára tettem le szépen a segély-papíromat, egy kicsit még hallgattuk a jóleső őrjöngést, elszámoltam magamba 10-ig és akkor indítottam meg az első ütemeket. A rövid ideig tartó dobszóló ritmusai mindenki hátára felkúsztak, besunnyogtak a pólók alá, felállították az embereken a szőrt és nem épp visszafogott üvöltésbe torkolló moraj tört fel a népből előttünk. Rute és Carolin szőke haja vonzotta oda a tekintetem Mínea felé, mivel a világos hajuk a neonfényben igen feltűnő jelenség volt. Még mindig olyan lámpalázam van, pedig már jó egy-másfél perce játsszuk az alig 3 perces dalt! Ahogy látom a barátnőmet (borzongás) az első sorban tombolni és őrjöngeni, úgy érzem, hogy egyre jobban megnyugszom, egyre inkább sikerül a ütemekre és úgy amúgy egyáltalán összpontosítanom, a dal végére pedig sikerül annyira magamhoz térni, hogy be tudtam énekelni a mikrofonba az utolsó szó alsó, halk visszhangját: high. A közönség újfent sikítozott, kezek emelkedtek a magasba, Alexandre hátrapillantott felém és kacsintott, mire én nagy boldogan Míneára pillantottam és továbbítottam felé a kacsintást. Elég rég óta gyakoroljuk ezt a dalt de a legutolsó kettős vokállal mindig gondjaink akadtak, tehát kivettük a történetből - most először sikerült rendesen elkapnom a fonalat, és azért nem olyan könnyű, mint aminek látszik!
 A második dal egy vadabb kiszerelés: Imagine Dragons - Warriors. Ezt nem én kezdtem, hanem a billentyűsünk, Vitor adja az alapot. Könnyű belépés, viszonylag egyszerű hangszerelés, habár azért megdolgoztatja az énekes hangját - melyre annyira nincs szüksége: a tömeg is vele együtt csapatja a szöveget, a kezek ritmusra emelkednek és süllyednek. Csodálatos érzés, kezdem egyre jobban érezni az alkohol segítő hatását, Mínea pillantását, az euforisztikus érzést. Úgy már kicsit több, mint 2 perce megy ez a dal, amikor a szólógitár minikoncertje után lassítás jön: Alexandre hangja hallatszik egyedül, s pár másodperc erejéig őt leszámítva mindannyian a magasba emeljük a kezünket (mondhatni a csapatunk egyik jelképe ez is), majd én lépek be először, a billentyűs visszhangozza az utolsó egy sort, ám eközben már folytatódik a refrén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=482708#post482708][b]Szelniczky Mínea - 2015.03.27. 23:11[/b][/url]

Korábban aggódtam amiatt, hogy milyenek lesznek a bandatagok, mert hát nem mondhatnám, hogy bármit is tudnék róluk, azon kívül, hogy kellőképp idióták. Hogy milyen értelemben, azt nem tudtam eldönteni addig, amíg kicsit jobb betekintést nem nyertem abba, mi is zajlik, amikor együtt van az egész csapat. Amikor megtudtam, hogy még plusz négy lánnyal is találkozom, talán elsápadtam kissé. Lehet, hogy az is benne volt, hogy vajon mit fognak rólam gondolni, de sokkal inkább attól tartottam, hogy én leszek a problémás. Mármint, ha valaki idegesít, azt elég nehezen viselem. Nem mondhatnám, hogy makulátlan a személyiségem, és hát, van is némi gond a közvetlenséggel így teljesen ismeretlenben, de… azt kell, hogy mondjam, baromi jó kis társaság ez. Ha pedig valaminél nagyon sántít a francia értelmezése, csak megkérdezem Rui-t, miről is van szó pontosan.
Alapvetően nem vagyok őrjöngő típus, és nem is mindig sikerül elengedni magam hasonló helyzetekben, de az élő zene szinte mindig kivételes eset, ráadásul dolgozik bennem egy kevés alkohol ahhoz, hogy oldódjon a hangulatom. És mégiscsak a barátom van fent a színpadon, és többedmagával, de megteremti ezt a fergeteges hangulatot már az első számmal, ami egyébként remek választás volt. És vokálozik! Oké, ezt eddig is tudtam, de teljesen más, amikor meghallod a hangját, és olvadásnak indulsz. A legtöbb lány csak álmodozhat ilyesmiről, és hát, biztos vagyok benne, hogy vannak is egy páran mögöttünk, akik valamelyikünk pasijáért zokog most az izgatottságtól.
Egy puszit küldök Rui felé a szám végén lévő kacsintásra válaszként, fülig ér a szám és alig várom, hogy a következő dal felcsendüljön. Amint a tömeg felismeri a feldolgozást, egy emberként kezdenek tombolni ismét, a kezek újra a magasba lendülnek. Elég durván jó hangja van az énekes srácnak, futkos tőle a karomon és a gerincem mentén a hideg, és úgy egészében, minden elfogultság nélkül, nagyon tehetségesek.
Épp Rute-tal üvöltjük a szöveget és ugrálunk, amikor egy nyugodt pillanatban ujjakat érzek a combomon, és alapvetően nem is zavarna, hiszen szinte mozdulni sincs helyünk, előfordul az ilyesmi egy koncerten, ha azok az ujjak nem fognak rá szorosan és aztán nem kezdek el emelkedni a talajtól. Ösztönösen dőlök előre, hogy ne essek le, és keresek valami támasztékot, de már hátulról tolnak is felfelé a random srác nyakába, aki… oké, én ezt nem értem, de hát legyen. Mellettem a másik szőke is hasonló helyzetben köt ki, és a frászt hozták rám, de végül is innen elég jól rálátni a színpadra, és menekülni sem nagyon tudnék. Így hát kihozom a legtöbbet belőle, folytatom a bulizást, és ha sikerül Rui-val váltanom egy pillantást, megrázom a fejem, jelezve, hogy nem történt semmi, eszébe se jusson… semmi. Csak játsszon tovább, nincs miért aggódni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=491052#post491052][b]Rui Mendes Dias - 2015.04.09. 12:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=491307#post491307][b]Szelniczky Mínea - 2015.04.09. 19:24[/b][/url]

Egy pillanatra sem érzem úgy, hogy a buli vesztene a színvonalából, még a lassabb számoknál is megvan a kellő hangulat, mindenki őrjöng. A kezdeti meglepetésen túllendülve, hogy egy teljesen ismeretlen srác gondolt egyet, és felkapott a nyakába, mert miért ne, kihasználom a helyzetet. Itt tökéletesek a látási viszonyok, kábé egy magasságban vagyok a színpaddal és a kétméteres pasiktól sem kell tartani, akik mögöttünk tombolnak – és most egyikük nyakában ülök. Vigyorogva nézek a mellettem lévő Rute-ra, aki szintén a magaslati levegőt élvezi és visítva dobja a kezeit a magasba. Elnevetem magam, és pont a refrén jön, amit a tömeggel együtt kezdek én is teli torokból ordítani. Időközben valami alkoholos itóka is körbejár itt az ismerős lányok közt, legalábbis a másik srác nyakában ülő fintorogva nyújtja át az üveget, és alattam pedig Flora integet, hogy siessek. Jól van, jól van.
A koncert szünetében nagy nehezen sikerül kiverekednünk magunkat a fiúkhoz, némi segítséggel, és lógni egy kicsit a nyakukon, míg elkezdődik a következő felvonás, amit ugyanúgy élvezünk, egy kis időre megint felkap a srác, de az utolsó számoknál megütögetem a fejét, jelezve, hogy igenis szeretnék lejutni az eredeti helyemre. Innen leszek elsőként felhúzva a színpadra, ahol elsőre én is ugyanolyan megilletődve nézek a srácokra, ahogy ők rám Rui háta mögül. Végül ők is észbe kapnak, és követik Rui példáját, aztán némi menekülés árán ki is jutunk a helyről. Pihegve, de még mindig nevetve dőlök hátra a limóban. Ez is elég menő azért, de komolyan!
Nem tudom, hová megyünk, csak annyit, hogy a buli még korántsem ért véget. Pezsgőt bontunk, és koccintunk a sikeres koncertre, a srácok rágyújtanak, a tetőablakon kihajolva nézünk le a városra. Bár a limuzint nem láthatják a járókelők, azért mégis kicsit olyan érzés, mintha sztárok lennénk.
Pláne amikor a pezsgősüvegekkel kikászálódunk a kocsiból, és körülnézünk, hol is fog folytatódni az akció. Váó! Ez aztán nem semmi. Kíváncsi lennék, melyikük intézte ezt az egészet, vagy talán a menedzserül már tudja, mi is kell a fiatal zenészeknek egy kőkemény koncert után feszültséglevezetésképp, és mindez az ő érdeme? Rui-t a derekánál karolom át, így vonulunk be a hatalmas házba.
- És most, mi a terv? – kérdezem a kedvesemtől, egy apró, finom csókocskát követően. Azon kívül értettem, hogy iszunk és bulizunk, mert a fiúk már rendezkednek is, ahogy látom, meg a bárpult sem kerüli el a figyelmem, sőt, az egyikük már a kirakott rágcsákra is vetette magát. Lehet, hogy nincs is különösebb terv, bár itt vagyunk tízen, kétlem, hogy csak mélabúsan egy-egy pohár itókával a kezünkben nézzük majd egymást.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=491385#post491385][b]Rui Mendes Dias - 2015.04.09. 20:47[/b][/url]

Az autóban már Luis megbontott egy pezsgőt, ami vadul szétfröcskölt az ablakokon és Carolin ruháján, erre a lány nekiesett a fiúnak, akitől még idő előtt elkapta az üveget Alexandre, így bár a kecskének baja esett, a káposzta megmaradt. Az üvöltözős részét persze nem tudtuk kihagyni (hála az égnek a limó el volt látva hanggátló bűbájjal, így egy árva mugli se pillanthatott meg minket). Többek között én is tövig letekertem az ablakot és kidugtam rajta a fejem némi friss levegőért, mely mutatvány bár hátborzongatóan hangzik, elképesztően jó volt. Mire visszadugtam az orrom a helységbe, addigra Rute már Vitor ölében ült és javában folyt a parti - és még mielőtt bármelyik fiú úgy döntött volna, hogy egy parányit megkörnyékezi a nőmet, átültem Míneához. Na igen.. majd most meglátja a Rellonosom, hogy nálunk a párkapcsolat jelzők az ilyen estékre megszűnnek létezni.. de majd tapasztalja ő is bizonyára.
 Ahogy nagy nehezen földet értünk, úgy a már említett Vitor és a kissé őrült Flora kiestek a kocsiból, hogy aztán majd egymás lábában ismét elterüljenek a gyepen és vihogva próbáljanak felkelni. Azt túlzás lenne kijelenteni, hogy tisztán éreztem a barátnőm enyhe feszengését, de láttam: rá is egy kalandos éjjel vár. Átkaroltam a nyakát, magamhoz húztam, homlokon csókoltam, aztán hátulról valaki, talán Alex, ránk hajított egy valami pokróc-féleséget, amitől én legalábbis egy kicsit előre buktam. No semmi vész, a két oldalú lépcsőt viszonylag hamar bevettük, az ajtón is beestünk valahogy, aztán a hatalmas nappali-konyha-ebédlő rész, amit.. nehéz lenne leírni. Míneát és Camille-t leszámítva mindhárom lány sikongva menekültek a második emeletre, ahol már tudták, hogy egy hatalmas gardrób várja őket telis-tele ruhákkal, amiket magukra aggathatnak - és kezdődik is a francia szabású buli. Kicsit tartok tőle, hogy minderről az egészről hogyan fog vélekedni Minike, de az eddigiek alapján ezt a várat is simán beveszi.
- Hát.. van itt egy zongora, egy rakat csillagszóró, stereo, kaja, pia, függöny, asztal, tükör, zsebkendő, fogkefe és vécépumpa.. feltaláljuk magunkat. - az apróbb csókok előtt a kezei alatt átkaroltam, háta mögött összekulcsoltam a kezeimet majd hátamat a falnak vetve még elduruzsoltam neki, hogy amennyiben máshoz lenne kedve, semmi rossznak nem vagyok az elrontója - csak szóljon. És lehetőség szerint akkor is tegyen így, ha bármi zavarja vagy menni akar vagy valami olyan történik, ami tényleg felviszi benne a pumpát. Egy érzékibb csók is követte mindezt, majd kézen fogtam a lányt és Pedro felé kanyarodtunk, aki már nagyban rávetette magát egy tál chips-re ott a konyhai részlegben a másik három hím delikvenssel együtt. Illetve csak kettővel, mert az énekesünk éppen valami spanyol dalt nyomott be, ami üvölteni kezdett a ház szinte minden pontjából. Szeretem a mágiát.
 Egyszerre Luis úgy döntött, hogy a pezsgőnél már töményebb itala nem elég kielégítő, és így a jelen lévő egyetlen lány egyed mögé osont - aki ugye történetesen pont az a Mínea volt, aki két lépéssel volt mögöttem lemaradva. A hasánál ölelte át a barátnőmet, egy pillanatra megemelte, talán a fülébe szuszogott egy picit, aztán pont az ellentétes irányba tette le, mint ahogy felkapta. Kíváncsian vizslattam végig az eseménysort és éberen figyeltem az iskolatársam mindegy egyes rezdülését - ha bármit tesz, rúg, jelez, füstöl, akármi, azonnal nekiugrok én a basszerosunknak, nem lesz ott semmi baj. Habár korántsem ilyennek ismerem őt, azért meg kell hagyni, hogy az első találkozásuk nem volt valami fergeteges: megpróbálta sámán technikákkal rávenni a leányzót, hogy kezdjen velem valamit (mindezt bottal, fura tollas maszkkal és óriási mozdulatokkal, mint aki valahol komolyan tanulta ezeket a technikákat). Alig ért le a lába Mininek, rögvest valami éles hangot hallottunk fentről, egy sikolyt, némi káromkodást aztán a fiúkért üvöltöttek az emeletről.

Megj.: semmi extra nem történt, az egyik lány hozzávágta a magassarkúját a tükörnek, erre mindenki egy picit megriadt, a fiúk szólítása semminemű segélykéréssel nem ér fel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=491529#post491529][b]Szelniczky Mínea - 2015.04.10. 00:56[/b][/url]

Nem mondhatnám, hogy egy szent vagyok, és volt már részem pár vad buliban, mondjuk, azt nem tudom hirtelen eldönteni, hogy azokat az emlékek – vagy épp a hiányuk – nagyítják kissé, és amúgy meg a Rui mellett megéltekhez közel sincsenek, vagy tényleg megközelítik ezt a szintet. Ami tuti, hogy baromi jó érzés egy menő banda dobosának barátnőjének lenni, és ott lenni a koncerten, ahol ki tudja, hányan tombolnak a hátad mögött. Azokra a lányokra pedig, akik Rui egy mosolyáért odaadnák mindenüket, és elalélnak, ha mond valami szépet a mikrofonba… nos, abszolúte meg tudom érteni. A többi fiúról nem nyilatkozhatok, itt vannak az ő barátnőik is, biztosan hasonlóan éreznek ők is.
Átvetem a lábamat Ruién a limóban ülve, és nevetve figyelem a balhét, ami a szemben lévő ülésen megy, és bár a közelében sem vagyok, én is kapnék a pezsgősüveg után. A végén még kárbavész a drága pia! Oké, inkább csak a reflexeim jönnek némi késéssel működésbe, és amúgy is tök mindegy, mert Alexandre menti, ami menthető.
Kikászálódva a kocsiból érzem, hogy így estére egy kissé lehűlt az idő, rövidgatyában meg egy mellényben, de hát nem grillpartira készülünk, és amúgy is fűt a megivott italmennyiség, na meg persze a szerelem. Elvigyorodom a homlokpuszi nyomán, aztán gonoszan kinevetem, ahogy párocskám kis híján orra bukik, én pedig meg sem moccanok. Szinte. A lényeg, hogy az egyensúlyom megingása eltörpül és szinte észrevehetetlen a fiúé mellett. A ház hatalmas, bár nem a méretek és úgy egyébként a kinézete lep meg, csak hogy… itt fogunk bulizni? Nyilvánvaló, hogy ők nem először vannak itt, a három lány csak úgy elszáguld mellettünk az emeletre, valami ruhákról csacsogva és egyikük sem esik el a lépcsőn. Csoda.
- Vécépumpa… biztató! – nevetem el magam. Nem is számítottam más válaszra, ez is valami olyasmit akar jelenteni röviden összefoglalva, hogy csinálhatunk akármit, ami csak jólesik és van minden, amire ehhez szükség van. Csókolózás közben végigfuttatom a karjaimat a könyökeitől a felkarján át, aztán a nyakán keresztül, végül a hajába túrok. Eltávolodva még mindig a tincseit birizgálva vigyorgom az ötlete hallatán, és közlöm, hogy ne legyünk antiszocok, időnk, mint a tenger. A végén még kinéznek minket innen, hogy bontjuk a társaságot.
Zene szólal meg mindenhonnan, mi pedig megindulunk, hogy le ne maradjunk bármiről is, ám nem jutok túl sokáig. Mielőtt észbe kaphatnék és megmukkanhatnék az oldalamra fonódó ujjak nyomán, már meg is leszek pördítve, mintha csupán… nem is tudom, pedig azért ennyire biztos nem vagyok könnyű. Egy apró sikkantás hagyja el a torkom, ugyan nem az ijedtségtől, csak másra nincs időm, kifejezvén a méltatlankodásom, és amikor a vigyorgó Luis néz velem szembe, kész, elnevetem magam. Meglököm a srác vállát gyengéden, és tovább masírozok Rui felé. Aki persze végignézte az egész attrakciót, szóval őt is megvállalom kicsit, de aztán a karjába kapaszkodok és hozzábújok.
És ezzel a lendülettel már fel is kapom a fejem a sikongatás hallatán, és kérdőn pillantok a mellettem ácsorgókra. A fiúk közül persze páran rögtön felrohannak, hogy pár másodperccel később, mielőtt megindulnék én is, már jönnek is vissza morgolódva, amolyan „most komolyan?!” ábrázattal, és elújságolják, hogy semmi sem történt, ami említésre méltó lenne. A lányok is érkeznek időközben teljesen új szerelésben, szóval a nappali felé orientálódunk mindannyian, én pedig útközben felkapom a magára hagyott pezsgősüveget, és miután ittam pár kortyot, tovább is adom. A zene közben vált, és némileg halkul is, csak annyira, hogy lehessen mellette társalogni, ne kelljen üvölteni, de akinek táncolhatnékja van, az se panaszkodhasson. Oké, remélhetőleg nem valami felelsz vagy mersz következik... Bár izgi lenne ezzel a társasággal, az már egyszer biztos. Ruihoz közelebb hajolva pedig megígérek egy divatbemutatót a holnapi napra, már ha meg tudunk majd mozdulni, a ma estét még túl kell élni valahogy, és még el se kezdődött!

Zenebona: Hot Right Now