36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 19. 20:34 | Link

Francia ország- Párizs

A reptérre menet alig bírtam megnyugodni, számoltam a perceket, mikor indulhatunk már. A karácsonyi szünetben nem voltam Amorden nagyapánál. Lemondtam, akkor a szokásos vakációt nála, hogy az iskolában maradhassak a barátaimmal. Nagyapa nem szólt semmit, de biztosan nem örült neki. Talán, ezért ment bele, hogy most a barátaimat is magammal hozzam a nyárra. Persze pontosan tudom ki sugallta ezt neki. Fleur néni volt az, egészen biztos, a nagyszerű Fleur néni. Nagyon várom már, hogy ott legyünk ez lesz a legeslegjobb szülinapom. Együtt ünnepelhetek a barátaimmal a kastélyban. Ez annyira klassz, mindent meg szeretnék mutatni nekik. Azt mondják született egy unikornis csikó is még nem is láttam. Bár Párizsban is vannak ismerőseim, de ők főleg az előkelő körökből vannak és csak a szünetekben találkozhattak velem. Legtöbben csak udvariasságból, vagy a szülei miatt játszott, vagy beszélt velem. Nem olyan szoros barátságok és ismeretségek ezek, mint Meával, Kilivel és... Derekkel és persze Lucyval, akit az utolsó pillanatban hívtam meg. De, így utólag is nagyon jó ötletnek tűnik. Nagyon barátságos lány és Derek unokatesója. Nagyon jó lenne vele is jól összebarátkozni és van ennél jobb alkalom erre? Mindenkihez eljutott a meghívó. Azonnal megírtam őket, mihelyt megérkezett nagyapa baglya, hogy nyugodtan elhívhatom a barátaimat Magyarországról a születésnapomra. Most nagyon izgulok, hogy mind el tudnak e jönni? Eddig senki nem mondta le az utat. A reptér bejáratánál elbúcsúztam aputól, aki kihozott, aztán indultam is a szokásos találkozási ponthoz, ahol Dóra vár. Már megszoktam, ő a kísérő hosztesz és nagyapa asszisztense. Majdnem mindig vele utazom, mikor Franciaországba megyek. A jövő menő emberek között lavírozva végre eljutok a nagy reklám tábla alá, a bejárattól balra és igen Dóra a szokott helyen, a szokásos széles mosolyával már integet is felém. Visszaintek és megszaporázom a lépteimet.
-Szia Dóra! Régen láttalak. Hogy vagy?
-Salut!Je suis tout droit, Mlle!
-Jahj neee... Dóra kérlek ne kisasszonyozz engem pláne ne a többiek előtt se il vous plaît.
Elnéző mosollyal bólint.
-Rendben Kiranella. Hol vannak a barátaid? Ha jól tudom ezúttal ötös csapatot viszek, majd.
Minden tudó mosollyal kacsint rám.  Csak arra tudok gondolni milyen ciki lenne, ha Amorden kisasszonynak hívna a többiek előtt. Nyújtogatom a nyakamat és körbe nézek, hátha meglátom a többieket, de úgy tűnik még várni kell rájuk egy kicsit.
-Igen, de úgy látszik még nincsenek itt. Biztosan nemsokára megjönnek.
Kíváncsi vagyok ki jön meg először. Vajon Derek mikor jön? Jön egyáltalán? Talán Meával együtt jön. Remélem Kili időben megkapta a baglyot, hogy hol találkozunk és Lucy vajon el tud jönni végül? Még jó, hogy kicsit sem izgulok az induláson. Dóra magyaráz valamit a megérkezésről, de most nem tudok rá odafigyelni csak a tömeget lesem az ismerős arcok után kutatva és várva.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 22. 19:09
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. március 19. 21:03 | Link

Franciaország- Párizs

Hát eljött ez a nap is. Bepakoltam mindent, ami kell, szüleimmel előtte megbeszéltem a dolgokat. Elengedtek, bár ők is kicsit féltek, mint én. Magam elé bámulva haladtunk apummal a reptér felé, ő valamit magyarázott. Én ellenben sajnos nem arra figyeltem, hanem azon aggódtam, hogy minden a lehető legnagyobb rendben legyen. Akkor tértem magamhoz, mikor a kocsi lefékezett, majd az ajtó kinyílt mellett. Apum már elővette a táskám és mosolyogva várta, hogy belépjek a kapun. Ekkor integetett nekem és beült az autóba, majd várt, hogy mikor indulok meg. Alig, hogy elindultam, enyhe gyomorgörccsel a találkozó pont felé, a kocsi elhajtott. Nagyot sóhajtottam, majd megindultam. Körülbelül öt perc után rájöttem, hogy rossz irányba fordultam. Merlin szakállára, hát a cél előtt pár méterrel fogok lemaradni erről. Ekkor keseredtem el a legjobban, így elhatároztam, hogy cél nélkül bandukolok, lesz ami lesz alapon. Mázlimra ahogy a lábaimat nézve haladtam, majdnem fellöktem egy idősebb férfit. Sűrű bocsánatkérések közepette felnéztem, körbekémleltem és egy ismerős sziluettet pillantottam meg. Torkomban dobogó szívvel, megkönnyebbülten indultam meg irányába. Mikor kellő közelségbe értem, hallottam, hogy valakivel beszélgetett, de a hangjáról ráismertem. Mégsem késtem le semmit, ráadásul, eléggé mintha időben ide értem volna.

- Üdv nektek!

Hirtelen ennyit tudtam mondani, zavaromban nézegettem az embereket és a lábaimon hintáztam.

- Oh, bocsánat! Kilt Zoltán vagyok -fordultam Kira társához, zavaromban mosolyogva.  
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 20. 22:30 | Link

Francia ország- Párizs

Reptér-Kili és...?

Ahogy a szemem jár a siető, vagy sorban álló bőrönd húzogató embereken, egyszer csak megpillantom Kilit.
-Szia Kili!
Üdvözlöm lelkesen, mert boldog vagyok, hogy valaki megérkezett végre, Lehet türelmetlenebb vagyok, mint szoktam.
-Te értél ide elsőnek.
Mikor bemutatkozik rámosolygok. Hiába Zoli mindig kedves és nagyon udvarias, most sem okoz csalódást. Ahogy elnézem Dórára is jó benyomást tett ezzel, mert mosolyogva és kissé meglepetten néz rám, aztán kezet nyújtva fordul Kili felé.
-Örülök kedves Zoltán, hogy megismerhetlek. Örülök, hogy Kiranella kisa.., szóval Kiranella ilyen udvarias barátot talált az iskolában.
Hirtelen odakapom a fejem, amikor a kisasszony eleje elhangzik, de megnyugodva nyugtázom, hogy Dóra elharapja a szót. Miközben még elmond egy pár üdvözlő mondatot és érdeklődik Kili könnyen idetalált e? Én még mindig a bejáratot pásztázom, hogy látom e, a többieket megérkezni. Jó, hogy Kili már itt van, de nem látom nála egyenlőre a cicát. Csipet az utazó kosarában alszik és nem nagyon zavartatja magát az utazástól. Igaz számtalanszor megtette ezt az utat már.
-Mond csak Kili, Amikuszt nem hozod? A szüleid vigyáznak rá, amíg Párizsban leszünk?
Remélem a többiek is most már hamar befutnak. Vajon kié lesz a második hely? Gondolom szórakozottan és még egyszer körbe járatom gyorsan a tekintetemet a területen, aztán Kili és Dóra felé fordulok.

 
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 22. 19:08
Hozzászólásai ebben a témában

Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. március 21. 17:35 | Link

Franciaország - Párizs
Derek  Smiley

Elérkezett végre ez a nap is. Kira bulijának a napja. Nagyon köszönöm neki hogy meghívott, pedig szinte még nem is ismer. Mindenesetre nagyon izgulok, annyira hogy el is felejtettem bepakolni a bőröndömbe, mert csak pár perc múlva esett le hogy több napra megyek. Lukeot levittem anyáékhoz, Pihét megsimogattam mielőtt elindultam, és a bőröndbe pedig beraktam Jamest. James a kis mosómedvém, akit Derektől kaptam szülinapomra. Él és mozog, vagyis pontosabban csak mozog. Ő egy plüssállat, csak el van varázsolva.
Gyorsan felkaptam valamit, majd már indultam is a bőröndömmel együtt az iskola kapujához, ahol Derekkel megbeszéltük, hogy találkozunk. Azért is nem mentem egyedül, mert biztosan nem találtam volna oda. Megálltam a kapuban és várakoztam. Még bőven nem késtünk el. Vajon ott van már valaki? Mea egyedül megy? Még az is lehetséges hogy beállít Derekkel ide az iskola elé, de én örülnék neki, mert kedvelem Meát. És valami bizonyos Kili is jön Kira bulijába. Őt még nem ismerem, fogalmam sincs ki lehet, de szívesen megismerném. Vajon ott van már valaki? Nekitámaszkodva a falnak nézem a kaput, hogy mikor jön Derek. Remélem nemsokára, mert ha nem, most hiába nem vagyunk késésben, akkor már abban leszünk.
Utoljára módosította:Lucy Blake, 2015. március 22. 22:05
Hozzászólásai ebben a témában

Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. március 23. 01:06 | Link

Franciaország - Párizs

Mikor megkapta a levelet, alig tudott mit csinálni a hirtelen jött jókedvével. Akkor éppen Derek volt kéznél, s habár ő is kapott meghívót, s valószínűleg ugyanannyira örült mint ő, ha nem jobban, kénytelen volt végighallgatni Mea áradozását Franciaországról. Mikor végre abbahagyta, csak lehuppan vigyorogva az ágyra és ravasz csillogással fénylett a szeme.
Az utazás kérdése nem is volt annyira necces, mint gondolta volna.
Azt tudta, hogy apja elengedi, hiszen még örült is neki, hogy ilyen hamar barátokra lelt, másik oldalról nézve azonban nem volt ekkora sikere a dolognak.
Minden nyarat Cotswolds-ban kezdett eddig, amióta csak a szülei elváltak, így a sulihoz közelebb eső időszakot már Magyarországon tölthette. Ha viszont elutazik, akkor nem megy haza Angliába, vagy az apja átengedi a nyár ráeső részét, hiszen ő úgy is Magyarországon tanul. Egyik szülőt sem akarta megbántani, főleg úgy hogy ezzel csak egy újabb veszekedési lehetőséget adott nekik, úgyhogy a nyara mondhatni csodálatosan indult.
Most mégis itt van a reptéren, fején egy elegáns, piros kalappal, bőrönddel és egy gyorsan lopott mindent köszönök puszival, amit apjának címzett. Nem tudja hogyan sikerült, de valamiben mégis csak sikerült megegyezniük a szülőknek. Az ugyan egy kicsit fáj neki, hogy őt ezekbe nem avatják be, hiszen végül is róla veszekednek, vagy nem? Ha viszont már itt van, ez lesz élete legjobb nyara!
Bőröndét egészen ügyesen lavírozza maga után, miközben tekintetével Kira-t és a többieket keresi. Szíve vadul dörömböl, hiszen izgul és egy kicsit aggódik is amiatt, hogy mi történik akkor, ha ezen a hatalmas reptéren nem találja meg a lányt. Ráadásul nem csak ő, Kira meg Derek utazik, hanem Zoli és Lucy is! Mindkettőt nagyon aranyosnak tartja és örül, hogy most még jobban megismerheti mind a kettőt, de tényleg...mi lesz...mennyire lesz kínos, ha nem találja meg őket.
Ekkor pillantja meg barátnőjét és a mellette álldogáló Zolit.
Megkönnyebbült sóhaj szakad fel belőle, majd irányba állítja magát, s piros szaténcipős lábait igyekszik minél gyorsabban a kis csoport felé szedni.
Ha Kira észreveszi, vidáman integet neki meg a fiúnak, majd ha a megítélése szerint elég közel ért, elengedi a holmija nehezebb részét és Kira nyakába ugrik.
-Sziaaa!
Annyira hiányzott már neki a lány társasága. Most pedig... továbbra is a lehető legnagyobb jókedvvel, Zoli felé fordul, hogy neki is köszönjön, mikor azért eszébe jut, hogy Kira nincs egyedül. Odafordul hát a kísérő felé, s amint átesik a kezdeti megilletődöttségen, produkál egy apró és gyors pukedlit, majd Kira-ra villan szórakozott tekintete, hiszen ezt még ő mutatta neki. Azért ezek után a még a kezét is odanyújtja, ahogy illik.
- Szép napot! Kámea Nimoá.
És a igen, a pukedlis vicctől eltekintve egy kicsit zavarban van.
- Szia Zoli!
Int a fiúnak, s próbál egy kicsit azért normálisabban viselkedni. Elvégre nem akárhova mennek!
Hozzászólásai ebben a témában


Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. március 23. 20:35 | Link

Franciaország - Párizs

A meghívó nem érte teljesen váratlanul.
Bár Kira nem említette neki a dolgot, de gyakran beszélgettek arról hárman, hogy valamelyiküknél töltik majd a nyári szünetet, vagy csak ellátogatnak majd egymáshoz.
A tanév véget ért, és Kirával nem is zárult le teljesen a dolog, amibe belekezdtek, de nem is folytatódott, így már kezdte időszerűen érezni, hogy történjen valami. Persze ezalatt Derek csöppet sem arra gondolt, hogy majd Kira meg ő... olyan dolgokat csinálnak, mint a nyáladzó párok a suliban, akiken Derek még mindig csak kisfiúsan röhögni tudott, hanem... hogy majd talán haladnak valamerre.
Abban egészen biztos volt, hogy Meát is meghívta a lányt, de amikor megtudta, hogy Lucy is megy, még jobban megörült a dolognak. Hallotta már, hogy összefutottak, de nem gondolta volna, hogy Kira ennyire figyelmes - ó dehogynem, hiszen ő olyan kedves, és szép... - és elhívja majd a szőke póthugicáját is.
Azonnal egyeztetett is Lucyval, persze bagolyban, hogy édesapja nap mint nap frászt kaphasson az éjszakai, nyitott ablakon beröppenő Bendegúztól, végül pedig abban állapodtak meg, hogy habár Dereknek plusz út lesz, de a Bagolykőnél találkozzanak indulás előtt. Életében először utazott varázsbuszon. Édesanyja majdnem szívrohamot kapott a boldogságtól, amikor meglátta a járművet, és feltette a fiát a buszra. Aztán elköszöntek, Derek pedig megadta a címet, hogy aztán már száguldhassanak is tovább Magyarország felé.
Időben odaért a megbeszélt helyre és kivételesen Lucy is, így együtt indultak el, jókedvűen cseverészve a reptérre. Derek találgatott, milyen lesz a hely, ahová mennek, milyen lesz Franciaország, a varázsotthon, Kira bulija, és legfőképpen Kira... Őt persze szóban nem említette ilyen konkrétan, Lucy így is folyton azzal traktálja, hogy mennyire összeillenek. De a repülőgépen végre alvást színlelhetett, így elkerülhette Lucy tovább kérdéseit.
Végre valahára aztán megérkeztek, Derek színe pedig egy pillanatra kihagy egy dobbanást, mikor megpillantja a csodaszép lányt. Persze látja ő a többieket is, de egyáltalán nem bánja, hogy most napszemüveg van kalapos fején, így kevésbé látszik a pirulása. Ha pedig mégis, majd ráfogja a melegre.
Inkább csak belekarol Lucyba, és úgy érkezik meg a többiekhez.
- Sziasztok! - köszön mindenkinek, és meglepetten konstatálja, hogy nem is olyan kicsi a létszám.
Majd az ismeretlen lányra néz, és odalép hozzá.
- Üdv, Derek Taylor vagyok! - köszön, fülig érő szájjal, és kissé tétován néz Kira felé. Adna neki puszit, de akkor biztos hújjogásban törne ki az itteni díszes társaság, legalábbis Lucyt és Meát ismerne. Bár szolidaritásból nem tennék. Zoli pedig - mert, hogy látja, hogy a fiú is itt van - még annyira nem ismerős számára, csak a kviddics meccsről. De talán majd most ők is jobban megismerkednek.
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 24. 20:07 | Link

Francia ország- Párizs

Megvárom, ha Kili válaszol, aztán a válla fölött meglátom Meát közeledni és boldogan integetek neki egy pillanattal később pedig a nyakamba ugorva üdvözöl.
-Szia Mea, nagyon örülök neked!
Nevetnem kell a vidám gesztustól. Mea olyan mintha egy napsugár ütne át a felhőkön és ez engem is jókedvre hangol mindig. Mikor pukedlizik, majdnem kitör belőlem a hangos kacagás. Rápillantok Dórára, akinek tökéletes fogsora egyértelműen jelzi, hogy a legszélesebb mosolyát vette fel.
-Örülök a találkozásnak. Kámea? Különlegesen szép név. Én Dorottya vagyok és én kísérem a kastélyhoz önöket.
Úgy tűnik Mea és Zoli már ismerik egymást. Éppen meg akarom kérdezni, hogy könnyen idetalált e, mikor megpillantom Dereket és Lucyt.
-Sziasztok!
Az arcomra ül egy (lehet kívülről meglehetősen bárgyú) mosoly és teljesen feleslegesen beigazítok egy tincset a fülem mögé zavaromban. A szívem ritmusa megint fura módon reagált, mikor megláttam Dereket, egy ütemmel gyorsabbra kapcsolt. Kicsit zavarban vagyok hogyan üdvözöljem, de mivel sokan vagyunk most, maradok annál, hogy intek felé, de valahogy magától közelebb lépnek hozzá és a lábaim mellé irányítanak. Mielőtt fülig pirulok, gyorsan Lucyra nézek.
-Szia Lucy nagyon örülök, hogy eljöttél.
A hangom is lelkesen cseng, de hát érthető, nagyon boldog vagyok. Mindenki itt van, Derek is és nemsokára újra látom a családom, hosszú idő után és nagy buli vár. Ahogy végig nézek az ittlévőkön tudom, hogy életem legjobb nyara lesz.
-Üdvözlöm, kedves maître Taylor és önt is Mlle. Minthogy úgy tűnik mindannyian itt vannak, mehetünk Kiranella?
Kicsit körbeforgatom a szemem, mert igaz engem nem kisasszonyoz meg fiataluraz, de úgy tűnik, mindenki mást igen. Bólintok gyorsan felé, én is szeretném, ha minél hamarabb megérkeznénk a kastélyhoz. Dóra szokásos udvarias mosolyával kér fel mindenkit, hogy kövesse és indul meg a táblától oldalra eső  ajtóhoz, amit ki is nyit előttünk. Én intek megerősítésként a többieknek, hogy jó az irány, mert már tudom mi jön. Az ajtó mögött nyíló tároló helyiségben rengeteg kacat, doboz és szerszám sorakozik. Úgy látom ennyien még beférünk, de kettővel több már bajos lenne. A szokásos helyen áll az egyik polcos szekrény előtt a kis asztal, rajta a kopott, páratlan gumicsizmával. Már oda is álok az asztal csücskébe, hogy a többiek is odaférjenek és vigyorogva gondolok arra ami jön. Dóra is odaáll az asztalhoz, ami körül nagyon szűkösen férünk el még szerencse, hogy csak az egyik kezemet kell, majd kinyújtanom felé.
-Ez a zsupszkulcs a kastélyhoz, nyugodtan jöjjenek közelebb. Számolok, ha a háromhoz érek, akkor egyszerre fogják meg a gumicsizmát kérem. Ha bárkinek bármi gondja adódik én gondoskodom a, későbbi biztonságos megérkezéséről, de reméljük erre nem kerül sor. Akkor hát, ha készen állnak, egy... kettő... három!
Dóra nem vesztegeti az időt az biztos még időm sincs elmélázni rajta, hogy Derek megint milyen közel van hozzám már el is hangzik a három, így gondolkodás nélkül nyújtom ki a kezem a gumicsizma felé és a hozzám közel eső sarkát fogom is meg. Az örvény, mint egy lift el is kap és egy pillanattal később már Dóra hangját hallom, hogy engedjem el, mert megjöttünk. A smaragd zöld füvet a kastély előtt lévő nagy tisztáson, hamar a lábam alatt érzem. Az egyensúlyomat keresve érek földet és gyorsan körül nézek, mindenki épségben megérkezett e? Az alacsony nagyfülű házimanó Gima a nyakkendőjét igazgatva fut felém rövid kis lábaival. A kastély pedig a szokott arcát mutatja. Innen tényleg csak egy kis séta és már be is léphetünk az ajtón.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 24. 22:17
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. március 24. 21:00 | Link

Franciaország - Párizs

Nem számítva Kira mondatára, kissé meglepődtem, majd kicsit rekedtesen és dadogva válaszoltam neki.

- Amikusz otthon maradt, a szüleim vigyáznak rá.

Alig hogy kimondtam, hirtelen többen is csatlakoztak hozzánk. Kissé meglepődtem a tömegen, de félénk mosoly kíséretében köszöntöttem őket.

- Sziasztok!

Ezután elindulunk, egy helyiségbe értünk, amiben egy közönséges tárgy köré gyűlt a tömeg. Ettől teljes mértékben meglepődtem, hisz úgy tudtam, repülni fogunk, akkor miért álltunk körbe egy fél pár gumicsizmát? Arcomra kiült a meglepettség, a közelben állók akár még a suttogásom is meghallhatták, hogy mi a francért álltuk körbe? kísérőnk elmagyarázta a dolgokat, de én akkor se értettem, hogy ez mégis hogy működhet. A lényeg az volt, hogy mindenki megfogja háromra és akkor indulunk.
Hitetlenkedve és remegő kezekkel nyúltam a tárgy felé, nagyot nyeltem és vártam a következményeket. Nemsokkal ezután jött valami örvényszerű akármi, ettől totál beparáztam. Legszívesebben elengedtem volna, de nem mertem. Szerencsémre hamarosan abbamaradt, de pechemre a földön kötöttem ki, egy házimanó előtt. Furcsa, ismerős érzés tört rám, hányinger kerülgetett. Szívtam néhány mély lélegzetet és a friss levegőnek hála, holtsápadt arcom hamarosan kezdett normális színt felvenni.
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Kámea Nimoá
INAKTÍV


*Mea*
offline
RPG hsz: 70
Összes hsz: 225
Írta: 2015. március 29. 21:01 | Link

Franciaország - Párizs

A formális köszöntésnek nagyobb sikere lett, mint gondolni merte volna, ráadásul Kira arcát látva alig bírja ki nevetés nélkül! Ilyen helyzetben igazán nem könnyű megtartani szokásos, derűs komolytalanságát...habár pont emiatt nem lehet őt komolytalannak venni, maximum szórakozottnak.
- Ó, én is nagyon örülök a találkozásnak!
Feleli lelkesen, a kelleténél talán egy kicsit nagyobb örömmel, mivel kimondhatatlanul tetszik neki, hogy drága barátnőjének külön kísérője van, ráadásul milyen előkelően fogalmaz! Mi lesz itt, ha Mea beszabadul egy kastélyba!
- És persze köszönöm a dicséretet! Sok mindenki csodálkozik rajta, pedig magyar név!
Mosolyog, ám mielőtt nagyon megeredne a nyelve, ő is megpillantja Derek-éket. Csatlakozik a bősz integetéshez, ám most marad a helyén. Csupán a szeme mosolyog fénylő rosszcsontsággal a szűnni nem akaró jókedv együttesével.
De sok lett itt a szőke! Még a végén kisebb családnak fogják őket nézni az idegenek! A gondolaton azonban nincs sok ideje elszórakozni, mivel máris elindulnak egy kis helység felé.
Kivételesen csöndben hallgatja végig az utasításokat a zsuppszkulcshoz, majd mielőtt gyorsutaznának egy pillanat alatt az Amorden rezidenciára, a kavargó űr előtt eszébe villan újra maître Taylor és a Mlle.
A következő kép már maga a kastély, ami a földön ülve és könnyezve nevetve is elragadó látvány.
Hozzászólásai ebben a témában


Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. március 30. 15:20 | Link


Amikor Kira megindul felé, szíve kihagy egy dobbanást. Nem tudja mi is fog történni, aztán pedig... elfordul tőle a lány, és Lucyt köszönti.
Még jó, hogy van rajta napszemüveg, így nem látszik furcsálló pillantása. Viszont valahol megkönnyebbül, hogy nem kell nyilvánosan puszilkodnia a lánnyal. Lesz még alkalma rá, ha úgy adódik.
Nem kerüli el a figyelmét Mea különös arckifejezése, de inkább most hagyja is a lányokat csevegni, és Zoli mellé lép.
- Hali. Szóval mi leszünk a csajvigyázó pasik mi? - vigyorodik el. - Találkoztunk már a kviddics meccsen. Jó voltál! - nyújt kezet a fiú felé, és próbál nem gondolni rá, hogy nem régen még halálosan féltékeny volt, amiért ő vitte Kirát a bálba. Vagy valami hasonló. De hát ő lógatta a lábát az Eridon klubhelyiségében közben. Ki gondolta volna, hogy barátai közben tényleg elmennek a bálba. És fiúkkal. Az neki olyan lányos dolognak tűnt. Talán azóta már bánja is valahol a dolgot.
Mielőtt azonban bonyolultabb beszélgetésekbe kezdhetnének a fiúval, fel is jön a zsubszkulcs dolog, Derek pedig - na azért nem félre lökve mindenkit - de vehemensen előre lépve rácsodálkozik.
- Azta! Zsubszkulcs? Olvastam róla, de jó! - lelkesen megérinti a varázseszközt, közben láthatatlan napszemüveges pillantásokat vetve Kirára, majd ekkor... kiszalad lábai alól a talaj. Forog vele az egész világ, és attól fél, hogy menten a semmibe zuhan...
Mi, hogy engedje el? Ő aztán el nem engedi! Nem, nem, kizárt! Na jó, ha muszáj...
A földre huppan, fenékkel, és pár másodpercig elcsúszott kalapját igazgatva zihál, aztán felnevet.
- Ez király volt! Jól vagy Mea? - áll fel, és nevető barátjának nyújtja a kezét, mert hozzá legközelebb lévén, őt vette észre, amint hasonlóan járt hozzá, és lecsücsült a fűbe. Ha szükséges, felhúzza a lányt, és ekkor veszi észre a házi manót. Legszívesebben megint kitörne, hogy "azta!" de nem akar totál idiótának bemutatkozni, így csak szélesen elvigyorodik, és megragadja Mea karját, jelezve, hogy "oda nézz már!".

Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. április 2. 20:38 | Link

Franciaország - Párizs

Derekkel végre megérkeztünk a repülőtérre. Már messziről láttam Kirát, Meát és még egy fiatalabb lányt, aki nagyon úgy tűnt, hogy a kísérőnk lesz. Elkezdtem integetni a lányoknak, majd mikor odaértünk, Kirához lépek.
- Szia. Ó, én köszönöm hogy meghívtál. - majd mosolyogva még én sem tudom, hogy miért, de megölelem a lányt. Közben a kísérőnk, aki annyira nem is fiatal mint gondoltam, de szép és kedves, köszönt minket. Kissé nevetek, mert nem szoktam hozzá, hogy így hívnak, de végül is odalépek hozzá, és köszönök. Miután ez megvolt, Meához fordulok.
- Sziaa! - majd őt is megölelem. Észreveszem, hogy egy fiú is ott áll a csapat körül. Biztosan ő Kili, akiről mesélt Kira, hogy ő is jön.
- Szia, Lucy vagyok. Örülök hogy megismerhetlek. - mosolygok rá, majd nyújtom a kezem kézfogáshoz. Ha ez megtörtént, indulok is a többiekkel. Ahogy megérkezünk, meglátok egy gumicsizmát. Gumicsizma, az meg mine... Jaa, ez egy zsupszkulcs! Ó, remélem nem lesz semmi probléma. Alig fogom fel, hogy mi is történik, már a csizmát meg is kell fognom, nehogy lekéssek. Szerencsére még épp időben fogom meg, de már el is kell hogy engedjem, hiszen megérkeztünk. Na jó, akkor... Ugyan fenékre érkeztem, és kicsit meg is szédültem ugyan, de amint meglátom a kastélyt és a környékét, rögtön elámulok. Hisz ez csodálatos! Gyorsan körbenézek, hogy mindenki jól van-e, majd felállok és leporolom magam. Még nem utaztam zsupszkulccsal, de most nem tudom eldönteni, hogy ez fantasztikus volt, vagy borzalmas. Igazából mindkettő azt hiszem.
Hozzászólásai ebben a témában

Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. április 3. 20:24 | Link

Francia ország- Párizs

Kicsit szédülök, de szerencsére hamar elmúlik. Körbe járatom a szemem, úgy tűnik szerencsére mindenki megérkezett egy darabban. Mivel Kili van a legközelebb odamegyek hozzá és megkérdezem jól van e, mert egy kicsit sápadtnak látszik. Hiába a zsupszkulccsal történő utazás, ha a leggyorsabbak közül való is  nem éppen kényelmes. Miután mindenki kiegyenesedett Dóra mosolyogva állapítja meg egy frappáns"Akkor, úgy látom mindenki megérkezett."mondattal, hogy teljesítette a feladatot, aztán egy két kedves szóval elköszön, majd Gima felé int és már ott sincs. Nem tudom, hogy csinálja, de gyalog gyorsabban jár, mintha egy seprűvel repülne. Furcsa módon nem a kastély bejárata felé indul, hanem a kert felé, de ezen nem mélázok tovább, mert Gima szokásához híven meghajol mélyen, hangosan üdvözölve a nagy varázsló családok dicső gyermekeit. Ezen muszáj elmosolyodnom, aztán belekapaszkodik hirtelen a lábamba, sírós hangján fejezi ki mennyire hiányoztam neki. Tudom ez másoknak vicces lehet, de Gima pici korom óta nagyon szeret és olyan kis cuki tud lenni. Lefejtem a lábamról és leguggolva hozzá megölelgetem egy kicsit.
-Szia Manócskám! Régen nem láttalak. Hogy vagy?
Még jó, hogy nagyapa ezt nem látja, mert biztos azt mondaná...
-Khm khm...Gima? Mit szoktam mondani a viselkedési szabályokról?
A hang a hátam mögött mély dallammal szól és Gima már el is tűnik a karjaim szorításából és pár centivel arrébb bűnbánó tekintettel, jelenik meg újra. Nagyokat pislog a hátam mögött álló Amorden nagyapára, aki a kertből érkezhetett az előbb. Gyorsan elmondja a régi verset, hogy ez különbözteti meg a nemest a pórtól, aztán meghajol csettint egyet, amire a jelen levők összes csomagja eltűnik. Megnyugtat gyorsan mindenkit, hogy a vendég szobákba kerültek az eltűnt táskák, ott mindenki, majd megtalálja a magáét, aztán se szó se beszéd eltűnik, mire annyit mondhatnék várj még egy kicsit. Nagyapa szokásos "laza" öltözékében szoros nyakkendő és öltöny van itthon a kertben. A nagyi is érkezik. Mosolyogva ott is termek előttük boldogan a viszontlátástól. Tényleg hiányoztak, a nagyi azonnal megölel, így szabályosan a nyakába ugrok, aztán nagyapa elé állok vigyázz állásban, mert vele ez nem megy. A nagyapa a szokásos módon üdvözöl, homlok puszi és "Régen láttalak Kiranella"üdvözlés. Kíváncsi vagyok mi kellene ahhoz, hogy egyszer mást mondjon nekem, amikor viszontlátjuk egymást. Megkér mutassak be mindenkit, így kezdem is a sort. Kilivel, pontosan tudom nagyapa mit vár, így a teljes nevét mondom és közlöm milyen jó barátom és már negyedikes. Nagyapa felvonva a szemöldökét merev arccal köszönti és bemutatkozik én nyelek egyet, mert nem éppen barátságos arcot vág hozzá, Mea jön őt is bemutatom, elmondva, hogy Londonból jött és igen csak kiváló boszorkány, az ő üdvözlése így valamivel kedvesebb még kézcsókot is kap, aztán Lucy jön, akiről elmondom, hogy Derek rokona és nagyon kedves barátnőm lett, szerencsére az üdvözlés nála ugyan olyan figyelmes, mint Meánál és persze, azután Derek. Nagyon igyekszem, hogy ne lehessen látni rajtam mennyire zavarban vagyok, mikor őt mutatom be, hirtelen elakadok és nem is tudom mit tehetnék még hozzá a nevén kívül. Szerencsére még időben kapcsolok és közlöm milyen tehetséges kviddics játékos, Mea nem különben, aki a csapat társa. nagyapa felvont szemöldökkel merev arccal köszönti. Szerencsére nagyi kedvesen mosolyog mindenkire és kellemes hangon, szívélyesen üdvözöl mindenkit ez ellensúlyozza egy kicsit nagyapát, mert elsőre barátságtalannak tűnhet annak, aki nem ismeri. Mondjuk, ha van olyan bátor aki kezet is fog vele azt nem utasítja vissza, de azt is igyekszik rövidre fogni. a kölcsönös üdvözléseknek nagyapa vet véget egy utolsót biccentve.
-Nos, nagyon örülök mindegyikőtöknek, érezzétek jól magatokat a kastélyban. Az unokám majd körbe vezet. Ha nincs kifogásotok ellene a vacsoránál találkozunk, akkor még bővebben elbeszélgethetünk egymással. Gyere Arlett, hagyjuk a fiatalokat mulatni. Kiranella délután tea a szalonban addigra számítok rá, hogy visszatértek.
Biccentés és már megy is. Hát igen ez nagyapa, ahhoz, hogy valaki értékelni tudja ezt a nyers parancsoló modort, ismerni kell a nagy szívét és a bogarait. Nagyi kicsit megrázza a fejét mosolyogva, aztán közli, azért mentek hátra, mert Luna a kis unikornis csikó megint a kertben van és őt csodálták, menjünk mi is és nézzük meg milyen bájos, majd mosolyogva búcsúzik mindenkitől ő is és elindul a kastély felé. Majd kiugrok a bőrömből örömömben és a többiekhez fordulok, hogy szerintem menjünk, mert még én sem láttam a csikót és nagyon is gyönyörű lehet. Lelkesedésemben Lucy kezét is elkapom és úgy húzom a kert felé, közben a többieknek intve, aztán gyorsan elengedem a kezét, mikor észbe kapok. A kerti kapu nem esik messze és, ahogy áthaladunk a zöld alagúton már ott is vagyunk a kertben a bagolyháznál és az állatoknál. A kezeimet a szám elé kapom önkéntelenül is amikor megpillantom a kis aranyszínű csikót és a mamáját. A többieket keresem a tekintettemmel, hogy látják, e ezt, mert őszintén szólva én sem hiszek a szememnek elsőre.
-Az ő neve Arlena a kis csikó pedig a Luna nevet kapta. Nagyon Édes ugye?
Mutatok a gyönyörű fehér unikornisra és a mellette nyargalászó kis csikóra. Kicsit közelebb megyek, de mivel ezek az állatok nem szeretik túlzottan az ember közelséget el is tűnnek hamarosan a szemünk elől. Közben Kili háta mögött felbukkan Numeor a három fejű birtok őrző kutya, aki biztos felfigyelt a mozgásra. Szokásos puha lépteivel halkan közelít és észre se veszem sokáig, pedig nagyobb mint én állva. Ő egy rosszul elsült varázslati kísérlet eredménye, de kinézete ellenére elég szelíd jószág. Nem győzök mindent elmondani a többieknek a bagolyház, ahonnan tudnak küldeni haza levelet, itt tyúkok ott lovak. Észre se veszem, hogy telik az idő. A lábaim, valahogy mindig Derek mellé terelnek akárhová is megyünk. Remélem mindenkinek tetszik a kastély én oda vagyok érte, nagyon szeretek itt lenni. Később a bulim szerencsére a lehető legjobban sikerül és a kastély különböző érdekességei tartogatnak még meglepetéseket. Én nagyon jól éreztem magam és elkönyveltem ezt a születésnapot az egyik legjobbnak életemben. A visszatérés Magyarországra szerencsére zökkenő mentesen zajlik mindenki épségben megérkezik és indulhat újra a suli.
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. április 14. 03:18
Hozzászólásai ebben a témában

Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2015. április 3. 23:50 | Link

Franciaország - Párizs

Derek indulás előtt még köszöntött. Meccsre hivatkozva, valóban összefutottunk már. Kézrázás közben mondandómat egy barátságos mosoly és kicsiny nevetéssel kísértem.

- Igen, mi vigyázunk rájuk. Te is jó voltál!

Ezután Lucy üdvözölt, barátságosan.

- Szia, Zoli vagyok, részemről a megtiszteltetés. De szólíts nyugodtan Kilinek.

Frissen érkezvén, hirtelen nem tudtam szóhoz jutni. Nem csak a meglepettségtől, hanem az utazás miatt is. Eléggé megviselt, de szerencsére a levegőn kezdtem helyre jönni. Kira odalépett hozzám, de egy holtsápadt mosollyal nyugtáztam felé, hogy jól vagyok és nem lesz rosszabb. Amint megpillantottam a manót, meglepődtem, majd agyamnak túlságosan gyorsan zajló eseményként hatott, hogy Kira rokonai előttünk voltak. Ettől még jobban zavarban voltam és félve a túl sok esemény sokkhatásától némán és meredten néztem magam elé. Hirtelen a nevem hallottam, olyan távolról, mintha egy csőben feküdtem volna. Zavaromban nem igen tudtam mit reagálni. Igazándiból ez volt az a pont, amit sose szerettem, bemutatkozás. Kira mindent elmondott rólam, így nekem nem igen volt mit tennem. Remegve nyújtottam a kezem Kira nagypapája felé. Aztán mintha pillanatnyi filmszakadás történt volna, már Kira vezet minket a kertben. Hangja ismét, messziről jött. Csodálkozván körbepillantottam. Szerencsémre a hátam mögé is néztem, mert ekkor pillantottam meg azt a jószágot, amitől szabályosan földbe gyökerezett a lábam és szólni nem tudtam. Félelem lett rajtam úrrá, remegtem, de hang nem jött ki a torkomon, mintha kiszáradtam volna. Első és legtisztább gondolatom az volt, hogy: ~Most bizony kutyavacsora lesz belőlem.~
Felkészülten vártam a végzetem, még nyelni se mertem. Levegőellátásom még éppen elegendő volt, de azt is drasztikusan fogyott. Aztán mintha felgyorsultak volna az események, megmenekültem a fenevadtól, a szülinap is gyorsan elillant. Jó volt, főleg amikre emlékszem belőle. Aztán hirtelen a hazaútnál tartottunk. De sikeresen épségben megérkeztünk és minden folytatódhatott a megszokott medrében.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2015. április 14. 18:02
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek