Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Alig láthatóan megrebbennek a szempillái. Igen, így is lehet érteni, végülis nem baj, ha nem kerül szóba Will potenciális gyereke. Esther vagy nem tud róla, vagy nincs indoka szóba hozni. Madlen már rég intézkedett volna annak idején, ha tudomást szerez a baba létezéséről. Az, hogy erről a Krise-család nem beszél, két dolgot jelenthet: vagy halott a gyerek, vagy megszületett, de Madlen jeze nem érte el. Miközben ekörül zsongnak a gondolatai, Esther csivitelése gyorsvonatként robog el a füle mellett. Nem nehéz figyelmet tettetni, de az már sokkal megerőltetőbb, hogy ne forgassa a szemét Esther idealizált világképén. Általában a dolgok nem úgy működnek a gyakorlatban, mint elméletben, ezt már megtanulta.
- Vannak kötelességeink, Esther. Azért a temérdek vagyonért le kell tegyünk valamit az asztalra, és a legtisztább tranzakció legalább egy gyerek. De ezt te is nagyon jól tudod, ugyanúgy a te kötelességeid között is ott van, hogy egy nap gyereket kell vállalnod a jövőbeli férjeddel. - Aranyvérű sajátosságaik egyike: vidd tovább a vérvonalat, és felőlünk utána azt csinálsz, amit akarsz, amíg nem húzod le a bőrt a fenekünkről. - Nekünk Willel már többször is elmondták, hogy várják az unokát, és ha kérnek valamit... gondolom, nem kell elmagyaráznom pont neked, mit jelent, ha a családfők elvárnak bizonyos dolgokat. Tehát nincs túl sok türelmi időnk. Másfelől, ha nem akarom, hogy a férjem elhagyjon, valamit nagyon sürgősen ki kell találnom, és elhiheted, ez lenne a legutolsó, amire vágyom, egy válás. - Nem akarja elengedni Willt. Most már hozzátartozik, veheti úgy mindenki, hogy körbepisilte a területét, és nagyon maximum megnézhetik és megfogdoshatják a férjét, de elorozni tőle nem lehet. Kivéve persze, ha a házasságuk meddő marad és Will úgy dönt, elhagyja, hogy mástól kapja meg a hőnáhított gyereket. Abba pedig belerokkanna, de az is lehet, nagyobb őrültségekre is elszánná magát a pillanat hevében.
- Örülök neked, tényleg, de ez nem oldja meg az én problémáimat. Ha vannak céljaid, kövesd őket. Egyelőre én is ezt próbálom: letisztázni a saját céljaim, mielőtt túl késő bármit tennem. - Ez a baj az idealistákkal: azt hiszik, attól, hogy kinyílt számukra a világ, majd ugyanaz a recept működni fog másoknál is. Ő nyíltan vállalja, hogy nem akar és nem tud olyan életet élni, ahol a vagyonát elvesztené, és a szerelem önmagában nem megoldás, sem egy nulláról való újrakezdés. Másfelől a gyermekvállalás ezen a ponton kizárt részéről- retteg az újabb kudarctól, és most már attól is joggal félhet, hogy a férje elhagyja, ha ez így megy tovább. Teljes patthelyzetben ül a földön, miközben a félelmei lenyomják a fejét, bele a padlóba.
Ahelyett, hogy tovább lovagolnak ezen a témán, sikerül finoman és elegánsan átnyargalnia egy hasonlóan égető problémára: Will és az ikrek kritikán aluli viszonyára.
- Tudom, hogy régen... bántó megjegyzést tettem a kapcsolatotokra. Sajnálom. - Vagy nem. - De láttam Nathanielen, hogy nagyon szeretné megjavítani a dolgokat köztetek, hogy végre mindhárman egymásra találjatok újra. Akár összeülhetnétek nálunk, otthon, hm? Szereted a kerti partykat? Tarthatnánk egyet, csak így, zártkörűen. Az elől nem tud elfutni, főleg, ha legálisan leguríthat néhány pohárral. - Látszik az arcán, hogy utóbbinak egyáltalán nem örül, de rájött már, hogy Will alkoholizmusa jópárszor alkuképesebbé varázsolhatja, mint ha józan lenne és alkalom nyílna végiggondolnia a hallottakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Egyetértően bólogat. Ezt a helyzetet is legalább olyan komoly és megfontolt körültekintéssel kell kezelnie, mint saját animágia tanulmányát. Lassan elérkezik a folyamat végéhez, hiszen már csupán maga a rituális átalakulás van hátra. Azonban a megfelelő idő még nem erkezett el hozzá. A májusi viharokra vár, hogy eljöjjenek. Eddig mondhatni jól haladt, amiben nem kis szerepe volt Kedves kollégáján túl eltökéltségének, s diák kori emlékeinek. Reméli a sors kegyéből és saját erejéből sikerül hamarosan befejeznie a képzést. Hősnőnk kissé szótlan lett. Elkezdte nyomni az étel okozta fáradtság. Ezért csak hálás mosolyát adja válasz gyanánt a bíztató kedves szavakra. - Igen, hazafelé. Mára nem terveztem mást. Vár az ágyam - feleli majd külön fizetés után mindketten elkezdenek szedelőzködni. Sétálva indulnal el otthonaikba, melyek egészen közel esnek egymáshoz. A kellemes beszélgetés jó érzésével és a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúznak el hősnőnk házánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ráhagyja a nőre a döntést. Bölcsebb annál, mintsem rábeszélje valamire, ha nem akarja. A zsámoly pedig, mintha értené, visszakullog a műhelybe. Ki tudja, talán majd legközelebb otthonra lel egy olyan ember személyében, aki tényleg őt szeretnék. Ha már szinte lelke van. - Még járni is alig tudtam, de már apámnak segítettem a műhelyében. Belenőttem az asztalos szakmába - válaszolja, majd a kis dobozkát leteszi maga mellé az egyik szépen megmunkált, intarziákkal díszített komód tetejére. - Ön is kiskora óta zenél? Milyen hangszereken játszik? - érdeklődik lapát kezeit lazán maga mellé engedve, nyílt testtartásban, ahogy rokona mondaná. Igyekszik megfogadni a tőle kapott tanácsokat. Mindenki a látszatra ad vele kapcsolatban, ami valljuk be, igen egyenes üzenetű. Arra sarkallja őket, hogy tisztes távolságot tartsanak a tagbaszakadt, robosztus küllemű, férfitól. Édesanyja a megmondhatója és családjának más tagjai, hogy ez csak azok számára célszerű viselkedés, akik szándéka nem tisztességes vele, vagy szeretteivel szemben.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Legutóbbi, vagyis eddigi első, felnőtt és jól nevelt emberekhez méltó beszélgetésük alkalmával, szóba került a köszvény. A királyok kórjáról akkor rögtön eszébe jutott, hogy hydromágusi tanulmányai során elsajátított néhány hansznos praktikát, melyet az állapot szinten tartásának érdekében lehet alkalmazni. Természetesen ehhez nagy mennyiségű vízre van szükség, s ha ez még termál is, az a legjobb. Megosztotta mindezt Thorral, aki maga is gyógyító lévén ismerte ezeket és beleegyezett, hogy Hella kezelje. Ezért jött el ma ide, s vár a férfira. A terápia érdekes színfoltnak ígérkezik, mivel élesben rég volt szerencséje alkalmazni tudását. Ezen felül irónját sem sűrűn használta mostanság. Kikereste a megfelelő rúnákat, összeszedte a szükséges köveket. Ezekkel felszerelkezve üldögél kényelmes köntösében az egyik kis beugró partján álló széken. Lehunyt szemmel hallgatja miként énekel a víz benne és körülötte. Különös duettet alkotnak, melyből a külső szemlélő csupán annyit érzékel, hogy Hella bőre szinte selyemként fénylik, míg arcán békés kiegyensúlyozottság tükröződik. Elcsendesedve figyel befelé, élvezi a vizek szonettjét, ami egészen elandalítja. A párás levegő jellegzetes illatával átlégzi tüdejét, haján megtapad a vízpermet. Szívverése a víz csobogásának ritmusát visszhangozza. Relaxált állapotban lebeg éberség és álom között. Előzőleg már lebeszélte az alkalmazottakkal, hogy mit fognak csinálni. Ezt minden esetben, ha egy ilyen erős elemi sűrűségű helyen kívánja használni erejét, be kell jelentenie.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elek

Egy sör nem sör, két sör fél sör, úgyhogy ő most éppen gyakorlatilag csak az első sörnek ér a végére eme logikus levezetés alapján. Ma éppen kifizették úgyis a legutóbbi szállítmányt. Nincs is jobb annál, mint ilyenkor megünnepelni a kis sikereket. Méghozzá alaposan. Ezért is ült a sörcsap közelébe, véletlenül se kelljen sokat várnia az utánpótlásra, ha elfogyna az éppen aktuális korsó tartalma. Elvileg hamarosan Elektra is betoppan majd, hiszen azt beszélték. Ütött-kopott táskája ennek örömére ott lóg a szék támlájára akasztva keze ügyében, abban pedig benne van a beígért adag bájitala is. Már rég ingyen adja, baráti alapon, újságíró volta ellenére ugyanis már van olyan jóban a nővel, hogy tudja, nem rohan a nevével a parancsnokságra. Hányszor megtehette volna már eddig is végtére is. Talán kicsit rá is függött az aszfodéloszra egyébként, ki tudja. Elvégre bármire rá lehet, ezt már megtanulta az évek során. Belekortyol újfent a sörébe, aztán addig is, amíg a nő befut, úgy dönt, eltraccsol a csapossal a kínálatról. Ugyan vizezik itt is a vajsört, mégis ár-érték arányban nem rossz hely ez, legfeljebb egy korsónyival kell több, hogy úgy rúgjon be ettől is, hogy keresztbe álljon a szeme is és cikkcakkban közlekedjen hazáig. Aztán forog még kicsit a világ úgyis, közben pedig mindenről is megvilágosodik, főleg, ha senki olyanba nem botlik a Pramberger téren, akibe nem kellene. Végül kér egy adag mogyorót is, és elszórakozik azzal, hogy lehámozza a héjat mindegyik szemről, mielőtt elrágcsálná őket. Kezd nagy lenni ma itt a forgalom, talán mégiscsak be kellene foglalnia valamelyik félreeső asztalt az egyik sarokban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A kiáltást még a zajszűrőn keresztül is meghallja. Ösztönösen rezzen össze, főleg, mert nem érzékelte, hogy társasága akadt. Ezzel egy időben a fejét is felkapja, s a hang irányába néz. Pont elkapja, ahogy a könyv földet ér, a béka pedig ugrik egyet. A lányra először nem is figyel oda, csak mikor egy pillanatra találkozik a tekintetük. Ramóna ösztönösen kapja el kékjeit, a békát kezdi szemlélni. Közben azonban lehúzza a fejhallgatóját - mert így már nem tud figyelni a latin szavakra -, s vörös tincsei belerázkódnak a mozdulatba. Ki nem kapcsolja a felvételt, így halkan még hallatszódik, ami fejhallgatóból szól. Testtartása is azonnal megváltozik, vállai előre esnek és szájára is ráharap. Osztálytársai megszokhatták már ezeket a vonásokat, ám aki nem töltött még időt Ramónával, hamar kiszúrhatja, sőt, akár furcsállhatja is őket.
Eszébe sem jut, hogy felkelljen és felsegítse a másikat. Nem azért, mert bunkó volna, egyszerűen irtózik az érintéstől, vagy attól, hogy egymáshoz szóljanak. Hasonlóan kellemetlenül érzi magát mint a levitás érezheti, hiába nincs rá igazából oka. Ma így kelt. Ezért jött el a tanulószobából is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mosollyal néztem a zsámoly után, de még mindig nem hiszem, hogy én lettem volna számára a megfelelő gazdi. Szemem aztán a dobozkámra tévedt, ahogy Tamás lerakta azt. A gyönyörűen díszített komód azonnal megragadtam a figyelmemet, s még akkor is annak mintázatát vizsgáltam, mikor meghallottam a kérdést.
- Igen, - válasz közben már rápillantottam a férfira - Négy éves korom óta zongorázom - bólintottam is finoman. - Hat éves voltam, mikor hegedülni kezdtem, és tizenöt, mikor fuvolán és furulyán kezdtem tanulni. Azóta pedig a gitárral ismerkedem. De egyszer szívesen kipróbálnék valamiféle dobot vagy ritmushangszert is. - Mindig érdekeltek a hangszerek, de ahogy egyre többet kezdtem foglalkozni velük, hogy segíteni tudjak a diákjaimnak, egyre több van, amivel szívesen megismerkednék. Hubát hallottam már dobon játszani, és meg is fordult a fejemben, hogy megkérem, tanítson kicsit. Szerencsémre az ilyesmit mindig is gyorsan tanultam.
- Nagyon gyönyörű mintázata van annak a komódnak - mutattam finoman a korábban már megvizsgált darabra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Függőségről szó sincs. Készleteinek feltöltéséről annál inkább. Néhány hete esedékes már, egy nem várt esemény gátat vetett a beszerzésnek. Gyalog érkezik a megbeszélt helyre, mivel ósdi motorjával is túl feltűnő lenne. A városban sokan tudják, hogy azzal jár szinte mindenhová. Lábát sem árt edzenie, bár sebhelye a csípőjén így két hét után is sűrűn sajog. Haját feje tetején laza kontyba fogta, torzóját zenekaros pólóba és bőrdzsekibe, lábait farmerbe és fűzős bokacsizmába bújtatta. Szeme kissé karikás, melyre jó indoka több is akad, mint elég. Egyfelől várja a vihart, mely alatt lezárhatja animágus képzését, másfelől ott van Imola lehetséges elemi erejének ügye és persze Hege jelenléte. Keveset alszik mostanában. Ezért is szeretne hozzá jutni a bájitalhoz. Szüksége van pár óra tényleg mély és pihentető alvásra. Nehogy emiatt legyen aztán végül sáska, ha egyszer átvaltozik. - Üdv néked Avalon királya! - érinti meg az italát fogyasztó fiatalember vállát, majd felül mellé a szomszédos székre, magában felszisszenve. Ezt még gyakorolnia kell, hogy úgy menjen, mint régen. - Mi a tényállás mostanság erre? - tudakolja barátságos könnyedséggel, hiszen már egészen jó viszonyt ápol a tehetséges férfival. Nem feltétlen a helyi hírek izgatják, bár ha hallana valamit arról, mit beszél az utca népe -ha egyáltalán feltűnt valakinek- a téren történtekről, azt nem venné zokon. Első sorban azonban Artúr hogyléte érdekli. Mindig is szívén viselte kapcsolatai sorsát. Feldobni eszében sincs, de valami módon biztosan segítene neki, ha bajba kerülne. Hősnőnk nem felejti el, ha valaki hozzá lojális.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kicsinek sokat vizsgálgatta az állatokat, és a nagymamája mindig rá is szólt, hogy ne nyúljon a békákhoz, mert a végén még elkap valami betegséget. Ramóna persze sosem hallgatott rá. Ezért is tudja megállapítani, hogy a frissen jóllakott jószág igen közvetlenül viselkedik az átlagoshoz képest. Egy pillanatra még az is felmerül a navinésben, hogy egy animágust lát valójában.
A lányt is megvizsgálja kicsit jobban. Fiatalnak látszik, de ez nem mond sokat, mivel a legtöbben Ramiról se mondanák meg, hogy nagykorú. Nem látta még azonban így feltételezi, hogy nála alsóbb évfolyam diákja, vagy újonnan érkezett valahonnan. Míg a levitás feltápászkodik, alkalma van kékjeit ismét felé fordítani, s talán a másik még észre is veheti, hogy Rami nézi őt.
A kérdésre aztán cipőiről a lány feje búbjára siklik a tekintete. Válaszul csak bólint. Nem jut eszébe, hogy esetleg beavassa a levitást, miért is hallgat latin szavakat. Számára egyértelmű, és ahogy sokszor, most sem jut eszébe, hogy más esetleg furcsállhatja. Helyette a zsebébe nyúl, és telefonját előhúzva kikapcsolja a felvételt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Csodálkozom, hogy egy akkora telken nincs saját medencéje - állapítja meg, amint észreveszi a nőt. Nem most jár itt először, de mégis ez az első alkalom, hogy nem valamelyik páciensét kíséri, mert a víz révén megfelelőbben tudnak haladni a rehabilitációval. Leül a kisebb medence szélére, lábát belelógatva a vízbe, majd komótosan lóbálja meg hullámokat generálva ezzel.
- Üdv - köszön is végül jobbját egészen a homlokáig emelve, hogy aztán hevenyészetten szalutáljon. Viccesnek tűnik valamiért, főleg a múltkori beszélgetésük után, amelyben olyan sok tengerrel és vízzel kapcsolatos képet használt a nő, hogy az se lett volna furcsa, ha kiderül, maga is tengerész lenne, ha nem tartaná vissza a neveltetése. Igaz, tanár lett így is, ami szintén nem férne bele ebbe. Kiderül a végén, hogy több meglepetéssel tud szolgálni, mint ahogy gondolta volna. Pedig olyan egyszerű elkönyvelni a karót nyelt arisztokratának, aki a neve és címe okán büszke a semmire és hordja fenn az orrát. Talán még tényleg képesek lesznek elviselni egymást. Azt egyébként kifejezetten szórakoztatónak találja, hogy a nő mennyire más oldalát mutatja, miután néhány pohár bornak hála kiöntötte a lelkét és már nem úgy néz rá, mint aki tekintettel megfojtaná, ha tehetné. Sőt, azért vannak itt, mert mindenáron ki akarta próbálni, nem használ-e az elemi mágiája többet, mint amúgy a bájital és minden életmódbeli alkalmazkodás, ami a saját gyógyítója szerint a legtöbb, amit tehet. Na persze azzal együtt, hogy nem iszik egyáltalán alkoholt, de hát miért mondana le mindenről? Ugyan, akkor már élni is fölösleges, ha nincs az embernek semmi káros szokása. Sötétkék fürdőnadrág van rajta, és egy szürke törölközőt hozott még magával, amit felcsavarva rak le maga mellé, csak később lesz rá szükség úgyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Persze élőben sokkal viccesebb, főleg, amikor még macskamenta is kerül a szőnyegre, de a kép elég jól visszaadja az új játék népszerűségét, bár a vélemények azért megoszlanak. A kérdésre bólint, aztán megvonja a vállát, mert sokkal okosabb nem lett a kísérlettől.*
- Mmmindenkit nagyon izgat, de ku-kuszábbnál kuszább képeket láttam róla.-*Figyelembe véve, hogy a vöröske meglehetősen bamba, ez nem feltétlenül meglepő eredmény. A vak macskánál inkább a mozgásból és viselkedésből következtet, ami legalább egyértelmű érdeklődést jelez.
- Ethel szereti, mmmert Szerzs elég b-béna, egy csomó helyről nem tudja k-kiszedni a falatkákat, ő viszont k-kitapogatja mmagának. Maurice bizalmatlan vele,-*a fehér kandúr leginkább kerülgeti és messziről figyeli, hogyan játszanak a többiek. Esetenként rajtakapja, hogy amikor épp tiszta a levegő, óvatosan szaglássza vagy lepiszkálja róla a nasit, hogy a padlóról megegye.*- Mmajd kísérletezek még,-*szusszan aztán, nagyot kortyolva a borból. Valamilyen üzenet ugrik fel, aminek hatására mégy egyet húz a pohárból, szemét forgatva, és átmenetileg a telefonját inkább félreteszi. A tekintete körbejár a termen, mintha most jutna eszébe, hol is ülnek, hogy aztán megállapodjék az ufószínű limonádén, végül Selwynen.
- Puszta k-kíváncsiságból,-*billenti egy félmosollyal oldalra a fejét,*- hány évesnek néztél eredetileg?-*most először beszélgetnek ilyen közvetlenül, s közelebbről nézve arca minden szabálytalansága feltűnőbb, a törött orr, az enyhe kancsalság. Mégis, aszimmetriája - talán fesztelensége miatt - valahogy illik ebbe a közegbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szinte már bezsongva toporgok a bejárati csarnokban, ahogy Zalánra várok; nagy nap a mai, most ugyanis végre beszélhetünk a fontos dolgokról, miután végre kihúztam belőle szóról szóra, mit lát, s én is megosztottam vele saját vízióim, bár talán még így is lesznek újdonságok számára, ha egyszer több is szóba kerül. Bár az ő története közelsem... vidám, s nem is ennek köszönhető hangulatom - annak oka az első szabad bogolyfalvai hétvége. Fényképezőgépem a nyakamban lóg, ahogy gyakran az órámra pillantok, várva, hogy a levitás végre feltűnjön a színen.
Épp ingujjamat igazítom, mikor meglátom alakját közeledni. A bogolyfalvai látogatás persze az én ötletem volt, s előtte titkolnom sem kell, hogy milyen helyszínt keresek.
- Szia - köszönök neki, s még az esetleges késést sem rovom fel, ha késett egyáltalán. - Mehetünk?
Válaszát szinte meg sem várva indulok el az ajtó felé, hogy aztán pár diáktól jócskán lemaradva induljunk meg a város felé. Persze, nem sok esélyem van rá, hogy itt lesz, ha az előző két ország iskoláiból indulunk ki, de hátha...
- Hogy van a lábad? - kérdem némiképp fojtott hangon, egy kissé talán le is lassítva, ahogy észbekapok, elvégre ha álmaiban esetleg ismét megkísértette a sorsa, nincs rá garancia, hogy sietni tud. Persze nem ez az egyetlen indok; bármilyen furcsa is, tényleg érdekel a hogyléte, nem csak azért, hogy sietni tudjon. Nem akarom, hogy rohanjon, akármennyire is látom benne a lehetőséget - a víziója megismerése után nem tudom pusztán csak, mint potenciált kezelni. Őszintén: nem is szeretném. Biztos vagyok benne, hogy a szememben is látta a változást, mely nem sajnálat volt, inkább csak... aggodalom? Egy tagom sem kívánja, hogy az ő képe mihamarabb beteljesüljön, az egyik sajátommal ellentétben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Már fel is tápászkodik, hogy az eredeti, szépen kifundált elképzelését feladva mégiscsak keressen egy félreeső, még viszonylag csendes asztalt. Táskáját a vállára kanyarítva néz körbe, kezét úgy emelve homlokához, szeme fölé, mintha hét ágra sütne ebben a kissé félhomályos csárdában a nap és ezért lenne szüksége a hevenyészett árnyékre, hogy kiszúrjon egy még üres asztalt valamelyik sarokban. Meg is találja, amit keres, ám ekkor toppan elé Elektra. Elvigyorodik a köszöntésre, kivillan a foga is, és a sört egy pillanatra sem téve le színpadiasan hajol meg.
- Úrnőm - szólal meg, mielőtt még elnevetné magát, majd sörrel öblítené le a torkát, nehogy utolérje véletlen is egy köhögésroham. Talán abba kellene hagynia a cigi ipari mennyiségben történő elszipákolását, mert tényleg az viszi a sírba. Most is érezni véli már, hogy kapar a torka, nagyon is, ezért is igyekszik megelőzni a megelőzhetőt.
- Mmm - dünnyög jólesően, amint úgy véli, hogy éppen elegendő folyadékot döntött le a torkán, majd szabad kezét felemelve kézfejével törli meg a száját, mert hogy nézne már ki, ha habból bajsza maradna? Nevetségesen.
- Nem sok, de egy sört? Meg ott még van egy félreeső asztal, aztán elmesélheted, mit műveltetek a múltkor a Pramberger téren, mert azt csiripelték a madarak, hogy valami pasasnak nagyon szüksége volt a talpraesett őrangyalára, és az a bizonyos tollas erősen hasonlított rád Béla kissé alkoholgőzös beszámolója alapján - válaszolja barátságosan veregetve meg a nő vállát, majd a még mindig üres asztal felé int az egyik sarokban. Ugyan három szék van mellette, de inkább több legyen, mint kevesebb, mint kéne. Ha kér a nő is sört, akkor kettőt is kér azzal a lendülettel a pultnál, ha meg netán nem, elég csak egy. Előrelátóan felkészül mégiscsak arra, hogy a kezében tartott korsó tartalma előbb-utóbb el fog fogyni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ma még nem történt meg, szóval jól. Azt hiszem - tette hozzá bizonytalanul. Amióta nem repülhet, rengeteget járt futni és már aggasztó, hogy nyújtás helyett azzal kezdi az egészet, hogy leellenőrzi, hogy épek-e még a lábai. Borzongás futott végig a gerincén már a gondolattól is, de nem méltatta szóval, szófukar módon sétált tovább Theodore mellett, de gyorsított a tempón, amikor felfogta, hogy Theo miért lassít be. - Csak ne csinálj úgy, mintha már most rokkant lennék, könyörgöm.
 Mélye levegőt vett, amikor elérték Bogolyfalva szélét.
 - Elárulod, miért kísérted ennyire a sorsodat? Értem én, hogy te is ki akarod deríteni, hogy... de ez csak közelebb visz ahhoz, hogy beteljesüljön, amit látsz. Nincs benned semmi félsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ez jó hír - mondom neki, s egy aprót szusszanok is az információt hallva. Tudom, hogy látomásai az esetről szaporodnak, s talán abban reménykedem, hogy a felívelés után majd ritkábbak lesznek - hogy talán minél később következik be. Ám valahol talán ez is kegyetlenség lenne vele szemben, legalábbis ezen gondolkoztam a minap. Az csak... elnyújtaná a rettegést, ha harminc év múlva válna valóra. Lehetetlen helyzet ez.
Megértem, mikor rámförmed, s automatikusan gyorsítok én is, ahogy magasabb tempóra kapcsol. Nem tehetek róla, de egy apró, frusztrált szusszanás azért kiszalad belőlem.
- Nem kezellek úgy, csak nem akartam érzéketlen lenni, Zalán - világosítom fel. - De bocs, ha idegesített - fűzöm hozzá jóval enyhébb hangszínnel. - Ha baj van, szólj. Így elkerüljük a felesleges köröket, jó?
Amikor végre a városka határához érünk, szemem mohón issza a látványt, ám az építészeti stílus egyelőre nem visz közelebb - mind luxusvillák, mind átlagos lakóházak is megtalálhatóak itt, egymástól teljesen elütő épületek vesznek körbe, így tippelni sem tudok, hogy a játszótér hogy fog kinézni. Én magam nem is ismerem a várost, de bízom benne, hogy Zalán egyenesen odavisz.
Kérdésére rápillantok, majd egy kissé elgondolkozva préselem össze ajkaim, mielőtt megadnám neki az őszinte választ.
- De, egy kicsit félek - bólintok lassan. - Viszont... álmaimban, mikor halványan visszhangzott ez a... kép, mást is éreztem, nem csak félelmet... hanem valami mást is. Nem tudom pontosan megmondani, micsodát. Izgalom... vagy valami boldogság? Félelmetes, de valahol boldog is a dolog. - Magyarázom, még kezemmel is gesztikulálva, habár ezt a komplex érzelmi töltetet még nekem sem sikerült pontosan megfejtenem. - De azért... rohadt félelmetes is. De tudnom kell, ki az. Érzem a csontjaimban - halkítom le a hangom végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bólogat az elhangzottakra, mert logikus és tapasztalta is valamennyire. Valószínűleg sokakat meglepne, milyen részletes feljegyzéseket vezet minderről, ám ezekről ritkán tesz említést.
- Mmondjuk ésszerű,- futó grimaszra görbül szája, mert ebből a szempontból nem gondolt bele - megszokta, hogy nagyjából mindenki tud a környezetében a balesetről. Egész üdítő, hogy végre megint lesznek emberek, akik nem vagy csak mellékesen szereznek tudomást erről.- Csúsztam a dadogás miatt minden pálcás dologgal. Mostanra mmmajdnem helyrejött,-* fűzi hozzá rövid magyarázatként, a teljesség igénye nélkül. A következő megjegyzésre nevetős pfffft buggyan ki belőle, mint aki remekül szórakozik a Sebastian által lefestett mentális képen.*
- Fogadd őszinte hálám,- emeli poharát egy féloldalas vigyorral. Amint a súly gyanúsan könnyűnek tűnik, belepislant a kupába, enyhe csalódottsággal méregetve a maradék italt, majd egy vállvonással bedonti azt a pár kortyot.*- Éés ez lesz a végszavam. További k-kellemes estét!-* derűsen biccent, majd kicsussszan a helyéről, magával húzva a hátizsákját. Visszanyúl még az üres pohárért, aztán int és elfordul, hogy a pultnál tett rövid megálló után távozzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Juhász Laura
hétköznap este | a pultnál | x


Szóval még nem találkozott Ilosvai úrral. Akkor extrán izgalmas élmény lesz az első napja, hiszen nem semmi figura az idős varázsló. De kellemesen nem-semmi. Majd megtapasztalja a lány is. A lány, aki éppen arról elmélkedik, hogy szeretne engem énekelni hallani. Érdekes, mert amennyire szeretem a zenét és a hangszereket, énekelni én magam olyannyira nem szoktam. Inkább csak dúdolok, miközben játszom valamin.
Bólintok egy rövidet, hogy nem gond neki a koszolódás. Igen, meg a pakolás és takarítás nagy részét is varázslattal ejti majd meg úgyis, gondolom. Szilviáék legalábbis mindig így csinálják. Ettől még száll a por, csak valóban hamar kiküszöbölhető.
- Nem, nem zárja ki. De az itt dolgozóknak eleve jár kedvezmény - tudatom azért vele ezt a kis előnyt, bár az az érzésem, ettől ő még nem fog felhagyni a vére felajánlásával. Vannak mások is, akik csak adományozni jönnek és nem élnek az ezzel járó juttatásokkal.
- Igen - bólintok, visszatérve tömör válaszaimhoz. Jól mondja, három hónap a próbaidő. Az egy hét az igazából nem is annyira próbaidő, hanem... egy hosszabb, gyakorlati állásinterjú? Mondhatjuk így.
Mivel most hirtelen nincs egyéb megbeszélnivalónk, még egyszer fixáljuk, mikor kezd, aztán búcsút is intünk egymásnak ma estére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

a verandán| o

„Kifutó fiú” lettem! Ez a gondolat jár a fejemben, ahogy haladok a falu vége felé, kezemben egy vaskos dossziéval. Én ajánlkoztam mondjuk, de ez sem változtat a tényen, hogy éppen futárkodom. Az elmúlt héten a boltban dolgoztam, amolyan próba-próbaként, úgyhogy gondolom hamarosan eldől, hogy felvesznek-e próbaidőre vagy sem. Noha nem ezért jelentkeztem erre a feladatra. Az egész úgy alakult, hogy kaptunk egy sürgősnek megjelölt nagy borítékot a hatóságtól. Márpedig az ilyen a bolt tulajdonosának kezébe való, méghozzá minél előbb. És a bolt tulaja napok óta nem járt a bolt környékén sem, szóval ki tudja mikor jön megint. Én pedig felajánlottam Ilosvai úrnak, hogy elviszem a szóban forgó dokumentumot Mr. Kensnek. Úgy vettem észre, hogy hálásan fogadja a javaslatomat, sőt, a borítékhoz még összeszedett dolgokat, úgyhogy végül egy jókora köteget nyomott a kezembe. Amit én persze egyáltalán nem bánok. Gőzöm sincs, hogy miket pakolt bele, igazából nem is nagyon érdekel.
Megpillantom a házat és megszaporázom a lépteimet. Bizony kérem, én az a fajta ember vagyok aki csak úgy rohan be az oroszlán barlangjába. Vagyis a vámpír házába. Vagyis házához. Még el is mosolyodom, amit aztán igyekszem lehervasztani az arcomról, mire a verandához érek. A tárva-nyitva álló ajtó láttán felszökik a szemöldököm egy pillanatra. Most csak úgy be kéne mennem? Nem, azt nem illik. Mindenesetre ez az aprócska dolog teljesen kizökkent és megzavar.
- Mr. Kens? – szólalok meg halkan három kopogtatás után. Úgyis hallja, ha suttogok. A heti béremet tenném rá, hogy hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ma interjúm lesz! Komolyan, mint a filmekben... Inget húztam, halványlilát, mert ez volt otthon vasaltan, de a nyakkendőt már túlzásnak éreztem volna hozzá, úgyhogy az a ruhásszekrényben maradt. Nagyon izgatott vagyok, elvégre nem hiába plakátoltam körbe a sulit és a fél falut, akarom mondani várost, de nekem falu marad, mégiscsak itt nőttem fel. Szóval, majd kiugrottam a bőrömből, amikor elkezdtek jelentkezgetni a diákok. A legtöbbeket persze a piszkos anyagiak érdekelték. Ilyen szempontból féltem, hogy fel tudom-e venni a versenyt a többi vendéglátóhellyel. Biztosan többeknek ez volt az ok, amiért végül mégsem fixáltunk le beszélgetést, de a mostani egy ilyen alkalom. Ráadásul futárnak, ha jól tudom! Eldöntöttem már korábban, hogy laza és vicces főnök leszek, akit szeretnek az alkalmazottai, úgyhogy nem akarok túl nagy feneket a dolognak, mégiscsak diák vagyok még én magam is, pontosan tudom, milyen elképzelései lehetnek valakinek.
Délelőtt, nyitásra várom a bátor nekifutót, akiről annyit tudok, hogy alattam jár a Bagolykőben, de bevallom hősiesen, nem emlékszem rá, hogy beszéltünk volna korábban, vagy hogy egyáltalán a kastélyban volt-e. Lehet, hogy már túl nagy köztünk a korkülönbség, vagy csak szétszórt vagyok, és már képtelenség ennyi mindent fejben tartanom... Ez van. Amúgy azért esett erre az időpontra a választásom, mert ilyenkor még általában nincs nagy tumultus, az ugye az ebéd- és vacsoraidők. Egy igazi főnök biztosan hátul, a személyzeti helyiségben megbújva várná a jelentkezőt, akinek először oda kéne menni az egyik alkalmazotthoz, hogy jelezzen, majd kötelezően váratnánk öt percig legalább, hogy teszteljük az idegeit, de én még ezt is másképp akarom csinálni, jó nekem leülni az egyik pulthoz közeli asztalnál, s mialatt várok, az étteremmel kapcsolatos iratokat lapozgatom át ujjaimmal, na meg van nálam egy előzetesen kapott önéletrajzféle is, de az majd később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

Juhász Laura
késő este | a folyosón | x


Akkor a heti bére a jogos tulajdonosánál maradna, mivel valóban hallom. Igazából már onnantól felfigyeltem rá, hogy kilépett a fák közül a kertem végében. Noha nem teljesen világos, hol is kezdődik a kertem. Én úgy gondolom, hogy ahol az erdő alább hagy.
Miután a lány megszólít... sőt, talán miközben, már előtte is termek a nappaliból, így most pár lépésre állunk egymással szemben a folyosón. Vagyis ő még csak a küszöbön. Sötétkék póló és fekete farmer van rajtam. A lábam csupasz. Finoman megemelem az államat, így kérdezve tőle némán, mi szél hozta. Noha figyelmem nem kerüli el a paksaméta, amit a mappa meg a papírok formája, valamint próbahetesónk kiléte okán úgy sejtek, a boltból küldtek, ám megvárom, amíg ezt ő tárja elém.
Ajtómat gyakran nyitva hagyom különben. Aki átjáró itt, úgyis beengedi magát mindenféle engedélykérés nélkül (mint mondjuk Kíra, Dwayne vagy Kinsey), meg amúgy is hamarabb észreveszem a kedves érkezőket, semmint a verandára érnének. Arról nem is beszélve, hogy így a macskák is kedvükre rohangálhatnak ki-be. Illetve kevésbé zárom ki a természetet és az engem körülvevő világot, amely önmagában is az otthonom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kezdjük ott, hogy eleve nem akartam ebbe az országba jönni, pláne ebben az iskolában tanulni. De ha mindez nem lenne elég, nagybátyám még arra is kötelezett, hogy munkát keressek, mondván neki nincs kitömve a párnája úgy pénzzel, mint a szüleimnek, szóval ne is várjam el, hogy majd eltart, és a saját pénzén veszi meg a lányos hülyeségeimet. Plusz jobb is, ha lekötöm magam a szabadidőmben, hátha nem lesz időm egy "újabb baromságra".
Tudom persze, hogy őt is megrázta, ami történt, és gondolkodás nélkül megengedte, hogy hozzáköltözzek, de egy szép szót, vagy egy ölelést nem kaptam tőle. Ő másként fejezte ki, ha törődött valakivel, de egy külső szemlélődő biztosan nem mondta volna meg, hogy én vagyok a kedvence.
Szóval épp egy állásinterjúra tartok, hosszúra nyújtott léptekkel a mindenki által csak faluként emlegetett városka irányába. Az iskolai talárt szövetkabátra cseréltem, hajam kontyba kötöttem, hogy ne lógjon arcomba, és igyekszem a megvető pillantásaimat az úton letudni, hogy leendő főnököm előtt - aki amúgy szintén diák, csak pár évfolyammal felettem jár - már jó képet mutatni. Még mosolyognom is kell majd, emlékeztetem magam kelletlenül.
Semmi kedvem futárkodni, és más emberekkel találkozni, de repülni szeretek, a véremben van a seprűlovaglás, és ha pénzt is kapok érte, hát legyen. Ha ezért mosolyogni kell és jópofizni, akkor mutogatom a fogaim és szívélyes leszek, mint egy lakáj.
Amint benyitok az étterembe, rövid nézelődést követően észre is veszem a látszólag nem tananyagot bújó, és ételt nem fogyasztó srácot, akinek ránézésre Dávid feje van. Odalépdelek mellé, és megköszörülöm a torkom, hacsak nem néz fel előbb.
- Helló, Sadie Sallow vagyok, állásinterjúra érkeztem. - Furcsának, szokatlannak érzem hosszú hetek után a mosolyt arcomon, de igyekszem fenntartani minden ellenérzésem dacára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

a verandán| o

Amíg az verandához nem érik, addig igyekszem felkészülni arra, hogy bekopogok, megvárom amíg megjelenik, szól, hogy menjek be. Ehhez képest a kopogás után azonnal arra leszek figyelmes, hogy velem szemben áll. Jó, némi távolság elválaszt minket, de mondhatni a semmiből jelent meg, tök nesztelenül. Folyton elfelejtem, hogy mennyire hangtalanul közlekedik a férfi. Biztos tud trappolni ha akar. Úgyhogy meglepetten pislogok párat mielőtt megszólalnék.
- Ilosvai úr küldött, mert érkezett valami sürgős hivatalos irat – vázolom fel az ittlétem okát, felemelve a mappát. Ezt leszámítva nem mozdulok, egy lépést sem teszek előbbre. Engem úgy neveltek, hogy nem masírozunk be másokhoz ha nem invitálnak be. Vagy nem volt megbeszélve már korábban, hogy nyugodtan megtehetem, akármikor. Viccesen festhetünk egyébként. Én a küszöbön, ő a folyosón és így „társalgunk”.
– Azt nem mondta, hogy vissza kell-e vinnem vagy sem – teszem még hozzá tanácstalanul vállat vonva, jelezve hogy amíg ő bele nem kukkant és el nem dönti, hogy lesz-e visszafuvar vagy sem, addig én nem megyek el. Persze, hogy aztán visszatérve az legyen, hogy vissza kellett volna vinnem. Szándékomban áll továbbra is a boltban dolgozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Belemerülök az olvasásba, mintha attól félnék, hogy ha a lány érkezését várnám, megölne az unalom. Valamit mindig muszáj csinálnom. Szeretem lekötni a figyelmem, vagy minden más vonja el anélkül, hogy ebbe beleszólásom lenne. Ezen igazából még nem gondolkodtam eleget. Ezúttal sem tudok, ugyanis felbukkan Sadie, meglepetten konstatálom, hogy már az orrom előtt áll, mosolyog. Vidáman nézek végig rajta, visszamosolygok.
- Nahát, itt is vagy, nagyszerű! - örömködöm hangosan is. - Igen, tudom. Mondjuk... izé... őőő... - gyorsan körbeforgatom a fejem, de mivel vendégek is bármikor jöhetnek, meg a konyha is kicsit hangos innen, jobbnak látom nyugodtabb körülmények között lefolytatni az interjút. - Tudod mit? Gyere - pattanok fel hosszas habozás után, s még a doksikat is az asztalon hagyom először, úgy fordulok csak vissza értük szórakozottan. Szabad kezemmel intek, hogy kövessen hátra, a pult melletti szűk folyosón, mely mentén mindenféle doboz sorakozik, mígnem megérkezünk a személyzeti helyiséghez, pontosabban a zugomhoz. Nagyon kicsi, egy ember is alig fér el normálisan, nemhogy kettő, mert csak egy szekrény, széf, asztal és szék tartozik hozzá.
- Itt talán kényelmesebb - jegyzem meg, bár a nézésem kissé bizonytalanná válik, miután hangosan is kimondtam. - Kérsz vizet, kávét esetleg? Hozok neked egy széket, pillanat - futok el az egyik előkészítőből leselejtezett iskolaszékért, amit beimádkozom valahogy a sajátoméval szemben úgy, hogy nagyjából fél méternyi hely legyen azért köztünk. Újból intek, hogy foglaljon helyet, előtte én küzdöm be magam, s amikor megvagyunk, a papírkát magam előtt tartva, tollam benyomva megköszörülöm a torkom.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Bele is vágnék, ha nem gond. Az első, és legfontosabb kérdésem az lenne, hogy voltál-e már nálunk, kóstoltad-e a kajánkat, és ha igen, mit gondolsz róla, vagy mit hallottál esetleg másoktól? - dőlök előre kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Lassan fél órája járkálok fel és le a pizzázó előtt. Mérhetetlenül csalódott és dühös vagyok, ugyanakkor tudom jól, hogy nem Botondra kellene haragudom, hanem Mankára. Az a kis banya, látta, hogy mit kap tőlem és tuti, hogy azért készített saját maga is egyet. Botond meg mit csinál? Hordja. HORDJA!  Hát az eszem megáll komolyan mondom. Micsoda árulás ez.
- Adok neked én olyat majd - morgom az orrom alatt, miközben egy kisebb kavicsot rúgok arrébb az úttestre. Az meg csak hab a tortán, hogy nem értette, min akadok ki. Ember, hát Zorka a nővéred, hogy nem érted???? HOOOGY?
A pocim korog, jelzi, hogy most már jó lenne, ha betérnék, de a lábaim nem képesek megindulni. Hát Barnabás is igazán várhatott volna azzal, hogy odaadja Botondnak a helyet. Most hol egyek egy finom pizzát? Hihetetlen. Az összes Bánki idióta, oké a szőke ciklon nem. De a férfiak azok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fogalmam sincs, mire számítottam, hol fog zajlani a kérdezz-felelek, de ha tippelnem kellett volna, a vendégtér, vagy egy ablakos, jókora asztallal - melyen családi fotók sorakoznak - felszerelt iroda lett volna az első kettő, ami eszembe jut, és nem egy seprűtároló méreteit idéző kis lyuk.
Leendő főnököm láthatóan megörül nekem, és bár ugyan nekem is ez volt az első állásinterjúm, de úgy tippelem, ő sincs még túl sokon túl, vagy nálam is tehetségesebben tudja a lelkesedést megjátszani. Int, hogy kövessem, majdnem elhagyja minden cuccát, úgy tűnik, mint aki nincs egészen a helyzet magaslatán. Aztán persze lehet, hogy csak barátságos benyomást igyekszik kelteni, hogy ne feszengjek. De ha ez volt a cél, akkor a helyiséggel, ahova beinvitál, kissé mást hatást ér el.
Még gyorsan elszalad egy székért, hogy hellyel kínálhasson, én pedig kissé kelletlenül elfogadom. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, hogy "kényelmesebbnek" nevezte a helyzetet, de nem vagyok abban a pozícióban, hogy pofát vágjak szavaira. Úgyhogy marad a mosolygás, majd a bólogatás. Aztán a fejrázás, amikor sikerül felocsúdnom, és értelmeznem, mit is kérdezett.
- Igen, igen.. mármint, nem, köszönöm, nem kérek semmit.
Leülök vele szemben, közben megcsapja orrom a samponjának illata. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy remélem nem vagyok büdös, mert egy ekkora zsebkendőnyi helyen biztos megérezni. De nem, fürödtem reggel, minden rendben.
- Hogy voltam-e..? Nem, még nem volt hozzá.. szerencsém - szedem össze a gondolataimat, miután végre sikerült őket kikergetni a marhaságokon aggódás verméből. Szerencsére, még épp időben, mielőtt mondjuk olyat találtam volna mondani, hogy "nem eszek ilyen szemetet" vagy hasonló.
- Csak nem olyan rég vagyok itt, szóval nem is igazán hallottam se jót, se rosszat. De bizonyára jó lehet, ha futárra van szükségetek - folytatom diplomatikusan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy nagy kő esik le a szívemről, amiért nem veszi zokon az interjú helyszínét. Arca legalábbis arról árulkodik, hogy bírja a strapát. Nos, van számára egy jó hírem, ha felvesszük futárnak, akkor búcsút mondhat a szűk helyiségeknek, a szabad ég alatt aztán bőven van hely, csak tériszonoys ne legyen tőle az ember! Úgyhogy remélem, kibírható számára ez a röpke pár perc, óra, fene tudja mennyi időt fogunk mi itt együtt tölteni. Külön felsóhajtok, amiért nem kell még egy újabb kört futnom semmilyen vízért, kávéért, üdítőért, pedig Merlinre, nagyon jó beszállítókkal szerződtem, nincs még egy ilyen itallap a faluban! Na, majd megtudja, ha végigpróbálja a konyhánkat.
- Értem, semmi baj. Azt hiszem, nemrég érkeztél a kastélyba, szóval nem is várható el, hogy ismerj minket. Vagyis hát, pláne azért, mert tudod új hely vagyunk, nemrég vettem át a stafétát, itt korábban másféle étterem működött. Ez most amúgy nem is fontos. A lényeg, hogy megnyitottunk, teljes gőzzel, és szükségem van segítőkre, akik eljuttatják az ételeinket a távolabb élő varázslóknak is. Persze a falura gondolj, vagy ha egyesek lusták, illetve nincs szabad hétvége, akkor az iskolából is elképzelhető rendelés, noha szerintem jól főznek a manók - tartok egy kis szünetet, hogy emészteni tudja az elmondottakat, addig is beletúrok a hajamba, és az önéletrajzát nézegetem. - Harmadikos vagy, ha jól látom. De nemrég érkeztél. Mesélj kérlek magadról, mi szél hozott, hogy kerültél közénk, mit kell tudni rólad? Amit jónak gondolsz - nyugtatom meg, hogy szerencsére nem az aurorparancsnokságra idézték, én pedig nem vallatótiszt vagyok, de hát valamennyire muszáj ezt megtudnom róla. - Egyébként lesz lehetőséged ugye személyzeti étkezésre műszaktól függően, ha pedig vendégként jössz, kedvezményt kapsz, illetve ha új menün gondolkodunk, akkor kóstolhatsz előtte, ötletelünk. Idővel mindent megeszel, és kialakul, mit szeretsz - mesélem tovább, amíg ő összeszedheti a gondolatait a válaszokhoz, majd hátradőlök.