Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Megvilágosodtál - kontráztam rá, ha már ennyire evidensnek próbálta éreztetni, hogy nem meglepő módon felnőtté vált. Csakúgy, mint bárki más. Attól még szerintem a fejekben megmaradhat a gyerekes gondolkodásmód, sajnos, úgyhogy valóban igaz a mondás, hogy a kor csak egy szám. Ha felidéztem az emlékeimet, mindig is érettebbnek tartottam magam a korosztályomnál. A személyiségemet tekintve pedig elég erős alapokkal rendelkeztem. Nem volt pálfordulás az életemben, semmi olyan mérföldkő, ami merőben befolyásolta volna a jellemvonásaimat. Az anyámmal való kapcsolatom konszolidálódott valamennyire, enyhült a pesszimizmusom, illetve finomodott az olykor durva szókimondásom, így talán a külvilág már azt hiheti, hogy kevésbé morgok dolgokon. Ezt leszámítva, semmi extra.
- Bajkeverő gyerek voltál egyébként? - kérdeztem rá direkten. - Nekem már akkor is nehéz természetem volt, de elfogadták, hogy fura vagyok, és békén hagytak - a tudásomat nem vitathatták, a nyers stílusommal megpróbáltak együtt élni, a diákok egyébként sem kerültek hozzám túl közel. Furcsa belegondolni, hogy milyen régen volt már ez az időszak, és mennyi minden telt el azóta.
- Mintha menekülni akarnál... - kénytelenül elmosolyodtam ezen a kis kirohanásán. Dacosnak, hajthatatlannak tűnt, szilárd elhatározással a hangjában. Már pedig semmi ilyesmiről nincs szó, legalábbis nem rossz szándékból akartam a közelemben tudni. Nem is volt szempont, hogy nekem dolgozzon. - Honnan veszed, hogy ennyire érdekelsz másokat? Talán rosszabbodott mostanában az állapotod? - nem érdekelt az aktája, csak a teljesítménye, és nagyon ritkán a csapathoz való hozzáállása, mert akármennyire irreleváns számomra, azért a közösséget befolyásolja, hogy ki milyen hangulatban dolgozik, és hát néha kénytelenek vagyunk kommunikálni, összedolgozni egymással. Azt bizonyára tudta, hogy a képességek nagyon érdekelnek, mégis, inkább tekintettem erre valamiféle kórra, betegségre, amitől szenved, mintsem profitál. Bár biztosan rengeteg kiaknázatlan lehetőség van abban, amit tud. Már ha valóban tudja néha kontrollálni. Összefontam magam előtt a karjaim, és úgy figyeltem őt.
- Nem olyan rossz hely a minisztérium -  tettem még hozzá, de nem akartam, hogy azt higgye, a személyügyről küldtek, ezért témát váltottam.
- Így fogok tenni - jelentettem ki, aztán megvártam, amíg Álmos visszatért az újabb korsó sörömmel, és a koccintás után folytattam. - Csak nem arra célzol, hogy értékelnem kellene a tényt, hogy apám még életben van? - lehet, rosszul értettem, de erre most nagyon felvontam a szemöldökömet. Kényelmetlenül mozgolódni kezdtem a székben, érezve, hogy olyan felé terelődött a beszélgetés, ami felé nem biztos, hogy akartam.
- Nincs. Miért? - pislogtam értetlenkedve, amint belekortyoltam a sörömbe. Hideg volt, enyhén habos, könnyen lecsúszó. Egészen felfrissítette a torkomat. - Én vagyok a kizárólagos örökös - már ha erre akart utalni, mert mi másra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Sosem fogja felfogni, hogy miért kell mindenkinek ennyire az utolsó napokban intéznie bármit, mintha saját maga nem éppen emiatt járná a vásárt és az utcát. Persze, neki jó kifogása az, hogy az iskolában koptatta a padot, hiszen a szünet odébb volt még, előtte pedig minden tanárnak eszébe jutott, hogy megannyi anyagot adjon le, amit fel kell dolgozni és persze, még annál is több feladatot, amit majd meg is kell oldani, miközben a bejglik és a szaloncukrok elködösítik az elmét. Minden évben kihívás, de minden évben ő az, aki a karácsonyfa mellett ülve, rokonsággal körbevéve dolgozza ki a beadandóit, idén sem tesz majd másképp.
Ellenben az már kellemetlenebb, ha valakit ő küld az ispotályba, mert elbambulva fellöki és nyakát, bokáját szegi itt az ünnepek előtt. Mondjuk, nem Zombor hibája, a tömegé, ezzel takarózna de a lelkiismerete nem engedné ennyivel beérni. Azonban amikor felfedezi, kit is ütött el, picit a levegője is elakad. Rebeka látványa nem az első, azonban a tudat, hogy milyen rég is találkozott vele és persze, hogyan váltak el, az már kellemetlenebb. Ő volt Zombor első élménye a kapcsolatok terén és mégis, feláldozta valami olyasmiért, amiért nem kellett volna. Talán túl korai volt maga az egész, nem volt érett és tudatában annak, mi történik, amúgy meg lehet, semmi sem lett volna gond, ha oda is figyel.
- Én is figyelhettem volna jobban – ezt érti mindenre, ami csak történt eddig, mégis a jelenre koncentrál. Nem érez haragot felőle, sem semmit, a mosolya az, ami azt mutatja, minden rendben. Akkor benne is. A pillanatnyi megdöbbenésből rántja ki őt Rebeka, ahogy megöleli. Esetlen, merev kezekkel, kissé félve ölel vissza, majd engedi el és sóhajt egyet.
- Szia. Nincs semmi, csak próbálok túlélni és nem taposás általi halált halni. Veled?  Mikor értél vissza? - lehet már rég, csak vak volt, mint mindig. Hihetetlen. Hogy elrepült az idő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ugyan csak pár szót váltottunk, mégis mintha szikla volnék egy teljesen sík mezőn; eszem ágában nincs elmozdulni. Nincs az a környezeti katasztrófa, több ezer évnyi időjárási viszontagság, ami meggyőzne róla, hogy máshol jobb lenne nekem.
Tényleg nem csupán gyönyörű, a stílusa, ahogy beszél, ahogy ül, a rezgései. Mind-mind érdemesek a figyelmemre, és meg kell mondjam, ritkán érzek ilyet. És ha még gondolkodás nélkül arra is tudott késztetni, hogy megzavarjam, akkor tényleg itt a helyem - amíg ő is úgy akarja, természetesen.
- Ismerek egy igazán kedves fickót, akit imádnak az alanyai - mesélem, aprót kuncogva. - Sajnálatos módon csak addig, míg nem végez a munkájával, mert utána már nem emlékeznek rá.
Persze nem szeretném elviccelni a beszélgetést, hiszen felém fordul testével is, amit egy jó megfigyelő a szavak nélkül is értelmezni tud, nekem pedig sokáig volt a dolgom, hogy észrevegyek mindent, és defenzorként sem lankadhat a figyelmem.
Lianna szavai azonban a kétséget is eloszlatják, akár a hajnali ködöt a felszálló Nap.
- Ha legközelebb egy meghittebb helyen futnánk össze, teszem azt, egy kávézóban, ott minden bizonnyal tudnánk bármiről beszélgetni - nézek a szemébe, egyelőre várva néhány pillanatot, mielőtt direktebb kérdéssel folytatnám: - Ráérne esetleg valamikor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ja - helyesel tömören, bólintva is ráadásnak. Martin kérdéseitől némileg furán érzi magát. Nem tudja megfogni az érzést, de még mindig mintha nagyon megtudni igyekezne valamit a másik, ami nem kifejezetten van ínyére. Meg is vonja inkább a vállát válasz helyett, és belekortyol a sörébe.
- Mindegy már, nem? - zárja le végül a témát valamivel később, elvégre mostanra ez amúgy sem mérvadó. Most sem éppen egyszerű természet, ahogy azt bizonyára Martin is nagyon jól tudja, lévén a projekt vezetőjeként vele dolgozik, az igazán mellékes, milyen volt húsz, tizenöt vagy éppen tíz éve.
- Martin... - mondja ki a másik nevét rosszallóan, szemét forgatva. Nem hiszi el, hogy a másik ne tudná pontosan, miért kénytelen rendszeresen járni a pszichológushoz, ahogy azt se, hogy ne tudná, hogy szerepel a minisztériumi nyilvántartásban. Az biztos, hogy akik felvették egy tényleges diploma nélkül arra a munkára, nem megsajnálták. Hátát nekiveti a szék támlájának, és legurítja az utolsó kortyot is, továbbra is mellőzve, hogy válaszoljon. Semmi elől nem menekül, de nincs kedve magyarázkodni, és nincs kedve ehhez az egészhez. Évek óta úgy véli, elég felnőtt, hogy tudja kezelni az ezzel járó felelősséget, kísérleti nyúl pedig nem óhajt lenni. Ha a nővére nem lenne, rég visszaköltözött volna már teljesen a birtokra, és talán nem is élne már, van egy olyan gyanúja. Éppen csak akad mégis valami csoda folytán akad egy olyan ember az életében, mint Marfa, aki elől semmit nem tud eltitkolni sem.  
- Tényleg nem, de néha nem árt a változás sem - jegyzi meg, ismét bólintással jelezve, hogy tényleg egyetért, mielőtt szerezne egy újabb kör sört az éppen elfogyó helyére.
- Akkor már elég nehéz értékelni, ha nincs - válaszolja már ismét a székén ülve, kezét a söröskorsó fülén pihentetve, de valahogy mégsem iszik még egyelőre. - Csak érdekelt. És nem hiányzott? Nem akartál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!
Ahogy egyszer belelendül, már nincs megállás. Az elfojtott, kimondatlan szavak kontroll nélkül kezdenek felbugyogni belsőjéből, ahogy Kornél válasza egyre csak szítja a tüzet a lányban.
- Merlin csapkodja meg csavart törölközővel, hát miért kéne? Én is aranyvérű vagyok Kornél, engem mégsem kényszerítenének oda egy paksamétából, ó, 23-as, bingósorsolt férfihoz!
Nem tudja, mennyit hall meg ebből a másik, mert biztosan akad olyan része, ami szinkronban csendül zajjá az utca nyugalmában. Nagyot nyel az ismételt vallomásra, és tudja, tudja, hogy ne tudná, hosszú hosszú ideig kínozza majd ezzel a konok, levitás memóriája. - Persze, fogadd csak el! - kiált elkeseredetten, miközben szinte hallja, ahogy saját dühe töri össze szilánkosra az álmait. - Mert a fejet hajtasz és elfogadod olyan jól ment eddig is, hogy most nem kerültünk ide. - Azt még ebben a vörös ködös állapotban is érzi, hogy nem lenne szabad most az elemi mágiájára utalnia, vagy olyan hidat bonthat le kettejük között, amit aztán troll nincs, aki ebben az életben visszaépít. Mély lélegzetvétellel igyekszik megnyugodni, ujjai szorosabbra húzódnak a kölcsönzakó hajtókáján. Miért fájnak még azok a szavak is, amik engem hivatottak igazolni?
- Kornél... - megakad a mondatban - Én- Te- A Nagyteremben - látszik, ahogy elhatározásra jut - azért hívtalak randira, mert kedveltelek. Nem azért, mert mágus vagy, nem azért, mert terromágus vagy és nem a szüleid miatt. De most azért vagyok mérges, mert ha csak most jut eszedbe, hogy Te mit szeretnél, akkor ezek szerint egészen eddig a szüleiddel beszélgettem, és nem veled. Nem... Veled.
Dühösen töröl le egy oda nem illő, jeges könnycseppet a szeme sarkából, majd megremegő kezét vissza is ejti a barna anyag védelmébe, amelybe bástyaként kapaszkodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Jó, akkor én most... - pislogás nélkül meredek a levitás lányra, miután összeszedtem a holmim. Igen, határozottan próbálom felfogni a számomra túlságosan szürreális helyzetet, de mikor Elsietől megint csak egy hatalmas mosolyt kapok, sóhajtva kimegyek. A lakásomból. A jegyzeteimmel. És elindulok a tó felé, hogy Elsie... nyugodtan tudjon telefonálni. A lakásomban. Ahonnét kitett. És egy nüansznyi jele se volt rajta a zavarnak, én meg... kegyetlen ez a lány, rosszabb bárkinél. Nem is lehet rá haragudni.
Azért kicsit mégis indulatosan szedem a lábaim, de leginkább próbálom felfogni, hogy ez most velem tényleg megtörténik.
Azzal már rég megbarátkoztam, hogy naponta teszi tiszteletét Diornál, semmi gondom nincs vele. Azzal sem, hogy a "vendégszobám", az ő holmijával van tele, és még azzal sem, hogy fél napokat szellőztetek, mert ő rá akar gyújtani. Tényleg. Semmi baj. Inkább nálam csinálja, mint máshol, de azért vannak határok. Ez pedig olyasmi, amit az agyam még akkor is képtelen feldolgozni, mikor mélyet sóhajtva ülök le a tó partjára.
Kezemben a telefon, de vacillálok, hisz nem gondolnám, hogy ez olyasmi, ami Damian problémája lenne, de aztán meg... legyen az ő problémája. Úgyhogy szépen fel is hívom.
- Figyelj, én tééééényleg nagyon kedvelem a húgod. Teljesen megszoktam már, hogy minden nap nálam van. De most tett ki a lakásomból, mert ő telefonálni szeretne - annak ellenére, hogy én nem kímélem, és amint felveszi, a nyakába is zúdítom köszönés nélkül, meglepően higgadtan és normálisan ecsetelem Damiannak a kialakult helyzetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Nem a legjobb kantin és étterem a közelben, de egy órás ebédszünetre, ha éppen nincs az embernek ideje otthon csinálni valamit, teljesen jó.
Általában - és egyébként most sem bámulja blatant és illetlenül mások evési szokásait, de azért feltűnik neki, hogy még további csípőssel ízesítik az ételt átellenben. Csak magában mosolyogja meg az újdonságot, mert az emberek nagyja, akik körülveszik többnyire, inkább kerülik a csípős ízeket. (Aztán ugye van az a véglet is, akik csak arról tudnak beszélni, hogy márpedig ők mennyire bírják és szeretik.)
- Nos, ha engem kérdez, jól választott, személy szerint ez a desszert a kedvencem innen. Ugyanolyan beszállítótól kapott és előre tömeggyártott, mint a többi, de gyanúsan jó.
Mint édesszájú, elmondhatja, hogy kipróbálta már innen az összes desszertet, amit az elmúlt időszakban találni lehetett a pultban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  ... kétezer-ötszázat mondtam neki, de ha köti magát hatszázig el tudunk menni. Akkor pedig, ha Yegorov kifizet, ahová kelleni fogsz, akkor... bocs, egy pillanat...
A csípője mellett lepillant a rezgő telefonjára, amit a mondata felénél húzott elő a zsebéből. Fölnéz az apjára, ak egy megengedő bólintással nyugtázza a hívást, arrébb sétál pár lépést és aztán emeli fel a mobilját. A birtokhoz tartozó tó tükrén apró papírhajók százai lebegnek, annak a partján a gondosan nyírt fűben áll meg, méterekre a lapjaikat vesztett, széttépkedett, öreg könyvektől. A szabad kezében még mindig egy félig kész origami-hajót tart, így amíg Kamilla köszönés és bármiféle előjáték nélkül belekezd a panaszkodásba, ő a vállával megtámasztva a telefont folytatja a hajtogatást.
   -  Miért engedted be? Megmondtam, hogy nem ismeri a határokat.
Megmondta? Talán, nem emlékszik már. Viszonylag szűkszavúan nyilatkozott a húgáról, hiszen a családja nem olyan téma, ami gyakran felmerül köztük Kamillával. Bár, ahogy belegondol, más téma sem. A viszonyuknak nem sarokköve a beszélgetés.
Visszapillant az apjára, majd hátat fordít neki a tó partján. Kissé lejjebb halkítja a hangját.
   - De nem hagytad neki, hogy elküldjön, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem hívom fel minden aprósággal, de ez... ez már aligha nevezhető apróságnak. Elsienek vannak dolgai, arra már hamar rájöttem, de nem én leszek az, aki ráveti az első követ, és tényleg csak bosszantó volt idáig. Most viszont megint túllépett egy határt, és én megint azon gondolkodok, hogy kerültem ebbe a helyzetbe.
- Nem. Te azt mondtad, hogy magatartásbeli problémái vannak - vágom rá, mert ez bőven kimerít azokat. Elsie nem ismeri a nem szót, és ez aligha tudható be magatartási problémának, és nem érzem magamban a készséget arra, hogy én tanítsam meg neki.
És csend. Pedig a kérdés annyira egyszerű, és annyira nyilvánvaló. Azt kellett volna tennem, akkor most nem a víz fodrozódását nézném, miközben az ölemben lévő papírok sarkát gyűrögetem.
- Damian, ha nemet tudnék nektek mondani, a világ legboldogabb embere lennék - sóhajtok fel, és még a szemem is megforgatom, mert efelől semmi kétségem. Nemet kellett volna mondanom. Már akkor, mikor rám sózta a kutyát, vagy nem is.... már akkor nemet kellett volna mondanom, mikor felhívott magával az emeletre a pubban, akkor most nem ülnék itt. Jó, ennyire nem drámai azért a helyzet, tényleg csak... bosszantó.
- Szóval mit gondolsz? Meddig tart nála egy ilyen... beszélgetés, vacsorára azért hazamehetek? - a hangom is beletörődő, mert legalább behozom magam a tanulással, nem számít, hogy rengeteg más dolgot is elterveztem mára... majd legközelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amikor azon a szelíden kioktató hangján kimondja, hogy "Damian", ő már nem tehet róla, de irritáltam megforgatja a szemét. Továbblép a tó partján, hogy távolabb kerüljön az apjától, a kezei közt pedig tovább hajtogatja a hajót. Az apró vitorlán a Lengyel Mágusállam alkotmányának sorai néznek vissza rá a könyvből kitépett papíron.
   -  Szerinted innen mit kezdjek ezzel? Kamilla, könyörgöm, egyszer az életben állj már a sarkadra ahelyett, hogy lefeküdnél az akaratnak. Vagy azt várod el tőlem, hogy most menjek oda és mentselek meg?
A válasza sürgetőbbre és leheletnyit agresszívebbre sikerül, mint tervezte, noha a hangját nem emeli fel. Azonban lassan, de egyre biztosabban kezdi elveszteni a türelmét és csak részben Kamilla viselkedése miatt. Elsie életben tartása újfent a részmunkaidős állásává vált, ami kezdetben tényleg nem zavarta, de mostanra kezdi túlfeszíteni a húrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Igen, azt! - habozás és gondolkodás nélkül vágom rá, talán még a hangom is megemelem kicsit, aztán... aztán megint csend.
Általában nem várok tőle soha semmit, mert egyébként miért tenném? Most viszont az ő húga miatt ülök itt, és határozottan nem tetszik, hogy még engem oktat ki.
-  Ezt most komolyan te mondod? - sziszegem a kérdést, és irtó nagy szerencséje egyébként, hogy nincs itt.
- A húgod hírből sem ismeri a nem szót, az pedig aligha az én hibám - közlöm vele a tényt, noha van egy sanda gyanúm, nem mondok neki újat ezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megtorpan. Jól hallotta? A telefont, amit eddig a vállával tartott, hogy felszabadítsa a karját, most a kezébe ejti és úgy emeli fel ismét.
   -  Mert az enyém? - Élesen kérdez vissza, ami különben nem igazán jellemző rá. Most azonban a türelme fogytán, Kamillával pedig úgy érzi, hogy a párhetes ismeretségük alatt eljutottak arra a pontra, hogy abbahagyja az udvariaskodást. Futólag visszapillant az apjára, aki időközben visszaült a tó szélére hordott kerti székek egyikére és csak egy elbocsátó intéssel tudatja, hogy menj csak, intézd a dolgod, én elvagyok.
   -  Nekem igazán nincs időm erre... - mondja halkan, azonban ez nem annyira a lánynak, mint magának szól. Ahogy folytatja, a hangja visszatér az eredeti, kissé sürgető tónusához. - Kamilla, nem tudok mit kezdeni ezzel. Oldd meg, tedd ki otthonról. De ezt a követelőzést most fejezd be, mert pont úgy viselkedsz, mint egy barátnő, de annak is csak a legrosszabb részei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hitetlenkedve meredek magam elé, és próbálom felfogni az egyre szürreálisabbá váló helyzetet. Nem, képtelen vagyok elhinni, hogy a tóparton veszekszem annak a bátyjával, aki miatt a tóparton vagyok. Ez... nem. Ezt senki nem hinné el.
- A te testvéred! - most már én sem finomkodok. Majd mindjárt még bocsánatot is kérek tőle. Hát eldobom az agyam.
- Ezaz! Nem vagyok a barátnőd! És nem követelőzök! Konkrétan élek azzal, hogy bármit kérhetek! Mert bár nem vagyok a barátnőd, a húgod az én lakásomban van! - nem félek hozzávágni, mert nem adott meg időkorlátot.
- És őszintén sajnálom, hogy ilyesmivel zavarlak, de én sem tóparton ücsörgést terveztem a szabadnapomra. Vagy ez mindig így történik azzal, akivel összejársz szexelni? Mert igazán mondhattad volna - ezért ezen a ponton körbe nézek, hiába vagyok irtó dühös. Szerencsére csak egy párt látok, azt is a túloldalon, aligha hallhatnak meg ebből bármit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Többszáz kilométerrel arrébb hüledezve pislog pislog egy másik tó tükrére. Közelebb lép és a papírcsónakot csípőmagasságból a partmenti, vízen lebegő békanyálra ejti. Az ő testvére? Komolyan ezzel hozakodik elő? Igen, tényleg a húga a lány, de elmúlt húsz éves, még ha a viselkedésén ez általában nem mutatkozik meg.
   -  Még egyszer kérdezem - és ezzel nyomatékosan megemeli a hangját -, hogy mit vársz, mit csináljak? Elviszem azt a szaros kutyát onnan, nem érdekel, de tudom, hogy ez most nem a kutyáról szól és nem Elsie-ről. Egy ideje úgy viselkedsz már, mint akinek beleszartak a rántottájába, csak mondd meg, mi bajod van mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Fogalmam sincs Damian. Mégis mi bajom lehetne? - a kérdés persze költői, de legalább olyan hangos, mint az övé.
Leteszem a cuccaim a földre, és felpattanva járkálni kezdek. Még a hajamba is beletúrok és a fejem rázom. Annyira szívesen megfojtanám.
- Kutyáról volt szó, meg arról, hogy figyelek a húgodra. És már akkor sem értettem, miért engem kérsz meg. Mi közöm lenne a családodhoz, mikor hozzád sincs túl sok? - igen, tényleg kiakadok, de ő akarta tudni, mi bajom van.
- És hogy mit várok? Mondjuk egy bocsánatkérést.... Nem lenne rossz. Vagy egy köszönömöt, mert nem hagytalak szarba - és tudom... Tudom, hogy ezt tőle feleslegesen várom.
- De mivel tőled ezt hiába várom, csak azt akarom, hogy hagyj békén és felejts el. Hülyeség volt azt gondolni, hogy Damian Flaviut érdekli bármi is saját magán kívül - a hangom lassan, fokozatosan halkul, és kihallatszik belőle a csalódottság és a beletörődés. Aztán nemes egyszerűséggel megszakítom a hívást. Teljesen biztosra megyek. Kitörlöm a számát is, majd zenét kapcsolok és nekiállok tanulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vádló szavak. Kiabálás. Végül halk pittyenés. Csend.
Elemeli a fülétől a telefont és a csodálkozástól kisimult arccal néz rá. Ugyan felfogta a lány szavait - és jobban ismeri már annál, hogy tudja, ne próbáljon közbevágni -, mégsem érti őket. Elsie nála van, idáig minden rendben, akkor is, ha a húgát nyomatékosan megkérte rá, hogy tartsa magát távol Kamillától, még mindig nem bízva teljesen abban, hogy az utóbbinak nem járna el a szája a viszonyukkal kapcsolatban. De neki mégis mi köze ehhez a kialakult helyzethez azon túl, hogy megkérte Kamillát, hogy vigyázzon a kutyára? Mi több - miért tartozna bocsánatkéréssel?
Ezeket a kérdéseket azonban nem tudja feltenni neki. Egy ingerült szusszanással csúsztatja vissza a mobilját a zsebébe, hajol le egy tóparti kavicsért és hajítja a vízbe, mielőtt megfordulna, hogy visszasétáljon az apjához.
   -  Nők?
   - Yeah, bocs, csak... Charon. De majd lehiggad. Hol tartottam...
Ezzel hajol le a lába előtt nyitottan heverő enciklopédiáért és tép ki belőle egy újabb lapot. Gondolatban megkeresi azt a gondolatszálat, amit a telefon rezgése percekkel előtt megszakított.
   - Szóval Yegorov-tól még ha befolyik ötezer, akkor megleszünk, akkor pedig...
Ő magyaráz, Pere hallgat, a papírhajók szomorkásan lengedeznek a tó tükrén tovább. Ahogy mondta: lehiggad majd. Mindig lehiggad.
Mindig visszajön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Örülök, hogy segít megjavítani a készüléket. Mert ha én próbálnám abból nagy galiba lenne. Ha meg elviszem egy hozzá értöhőz az meg idő mire megjavítja. Szóval ez volt a legjobb megoldás. Így átadtam a csurom vizes lejátszót.
– Örülnék neki. – csak ennyit mondok.
Elsőre nem értem a fiú megszólalását. De azért válaszolok.
– Nem. Miért lenne? – kérdeztem és kínosan elröhögtem magamat. Hirtelen Stephen kezét érzem a vállamon. Összerezzenek. És amikor megfordít kis hiány eldőlök. Amikor vissza nyertem a stabilitásomat figyelek a most már mögöttem lévő fiúra.
Elmagyarázza az utat. De mivel hadar nem pontosan értem. És bele zavarodok.
– Szóval, jobbra fordulunk aztán egyenesen, itt balra megint – mutattok az említett standra – és végig. Oké. Azt hiszem megvan. – mondom bizonytalanul. Elteszi a pálcáját. Zsebre vágom a lejátszót és követem.
Csak bólogatok azokra amiket mond.
– Tudom. Csak érdekelt milyen bogolyfalva. Aztán pedig elvesztem. – mondom. Most már azért bánom, hogy egyedül le merészkedtem. De hát legalább láttam. És teljes mértékben igaza van. De hát ilyen vagyok. Na majd legközelebb megkérek valakit, hogy jöjjön le velem. Úgyse akartam semmi tiltottat csinálni. Csak érdekelt. De hát gondolom nem én vagyok az első előkészítős aki lejön egyedül a faluba. Az előkészítőben ez a jó, hogy még lehet csintalankodni ha akarunk. Bár persze nem tudom milyen következménye van ha lent vagyunk engedély és kíséret nélkül. De ha szerencsém van nem most kell megtudnom. Kaptam eligazítást szóval most már menni fog. Legalábbis remélem.
– Na hát remélem nem tévedek el többször. – bizakodóan tekintek a távolba.
Közben elindulhatunk vissza az iskolába.
– Megyünk? – kérdezem. Vagy lehet azért mondta el az utat, hogy egyedül menjek? Remélhetőleg mindjárt kiderül. Bár az is igaz, hogy biztosan van jobb dolga a mestertanoncnak annál mint, hogy kis elkóborolt gyermekeket kisérgesen vissza az előkészítőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hisz a karmában és ez miatt, minimálisan ugyan, de a sorsban is. Nem hiszi, hogy minden találkozásnak értelme van, és befolyásolja a jövőt, ám abban majdnem biztos, hogy bizonyos találkozások igenis hatással vannak rá. Mindenképpen később derül ki, hogy melyik találkozás, melyik csoportba osztható.
- Ejnye, hát szabad ilyennel viccelni? - érezhető, hogy a kérdés nem komoly, teljesen viccnek fogja fel. Abból is egyértelmű lehet ez, hogy utána, pár másodperccel később már halk kuncogása hallatszik.
Fejét csóválja meg kicsit apró mosollyal, ám mielőtt a másik azt hihetné, éppen elutasítják szólal meg.
- Igazán röstellem, ám azért költöztem ide vissza, hogy kicsit kerüljem az embereket. Azért ülök ki ide kávézni... - pillant is körbe. - Ám nem hagynám ki az alkalmat, hogy ismét lássam. Mit szólna, ha meghívnám vacsorázni, esetleg... péntek este? Jó lehet? - térdére könyökölve, csillogó szemekkel várja a férfi válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Fülelnie kell a válaszra a zajban. Az evőeszközök csattogása és a körülöttük beszélgetők hangja méhek monoton, de hangos zümmögésévé áll össze. - Nekem tetszik. Az otthoni hangulatra emlékeztet. Intenzív illatok, hangzavar és sok-sok ember, akik jóízűen esznek. Nálunk ez után jön a szieszta - pillant körbe a kantinon, aztán nekikezdenek az evésnek. A leves forró és miután tett még bele erőspaprikát, megfelelően csípős is, pont ahogy szereti. - Kíváncsi leszek rá, mert itt még egy desszertben sem csalódtam. Tudja nagyon szeretem az édességet - meséli széles mosollyal és lelkesen kanalazta a tüzes levest két mondat között. - Legutóbb a madártejet próbáltam ki. Először nem értettem a nevét. Azt hittem a gyűrűm romlott el, de aztán kihozták és meglepődtem. Isteni volt. Önnek mi a kedvence? Vagy mit ajánlana, hogy mindenképp kóstoljak meg? - cseveg temperamentumosan, de egyértelmű vidámsággal. Kisugárzása nagyon barátságos. Fahéj szín szemei csillognak és őszinte kíváncsiság olvasható ki belőlük. Élvezi az életet, ami itt sokkal verőfényesebb, mint Londonban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jó is, hogy nem a kastélyba tartunk, vagy oda, ahol lakik, hisz előbbi biztosan, a másik lehetőség pedig valószínűleg messzebb van, mint a Bogoly Burger. Az valóban csak egy köpésre található, és ha tovább tartana az út, még meggondolnám magam.
Továbbra sem érzem úgy, hogy ciki, amiért ráhajtottam a főnökre, hiszen önös érdekeim kellően indokolják, és amúgy se ronda gyerek. Csak azt remélem, hogy nem fog tudomást szerezni erről lehetőleg senki se. És ebben is sokat segít, ha nem időzünk túl sokat az előbbi étteremben. Viszont ami az utcán való egymásba karolást illeti, ami eléggé árulkodó lehet, az sajnos azért is szükséges, mert félő, hogy az árokba borulnék megfelelő támaszték nélkül.
Aztán végre megérkezünk, én pedig türelmetlenül nézelődöm körbe, míg Jankovits a kulccsal matat, majd amint kitárul az ajtó, besurranok a sötétbe burkolódzó vendégtérbe.
Nem mintha bármi esélye lenne, azért ösztönösen körülnézek, van-e itt valaki, és csak azért nem derítem fel mágiával is a helyet, mert összeakadna a nyelvem a bonyolult varázsszó kimondásakor. Ehelyett, ahogy körbefordulok, és visszaérek a sráchoz, hirtelen odalépek hozzá, és a ruhájába kapaszkodva, vehemensen ráhúzom magam, de még lábujjhegyre is kell állnom, hogy közel megfelelő magasságba kerüljek ajkaihoz. Mohón, vadul smárolom le, úgy, hogy neki is lököm a remélhetőleg eddigre bezárt ajtónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem egyszerű az amneziátorok élete, le kell mondaniuk az olyan örömökről, mint emlékezetes belépők, maradandó élmények, de szerencsére a legtöbbük tud nevetni az ilyen vicceken, másként tényleg lélekölő munka volna az övék.
- A nehézségeken nevetni kell, hogy könnyebbé váljanak - osztom meg megannyi kéretlen bölcsességem egyikét, de a mosoly továbbra is ott bujkál az arcomon, hogy csak annyira vegyen komolyan a nő, amennyire szeretne.
Már az idejét sem tudom, mikor hívtam el utoljára randevúra valakit, most mégis leküzdhetetlennek tűnik a késztetés. Nem vagyok az indokoltnál magabiztosabb, az elutasítás ugyanúgy várható kimenetelnek tűnik, ám a válasz, amit kapok, meglepetésként hat.
És nem is az emberektől való idegenkedés megdöbbentő, mert terromágusként én is közelebb érzem magam a természethez, mint fajtársaimhoz, hanem, ha jól értem, hogy egyből az otthonába invitál.
- A péntek este tökéletes - felelem, hisz hogyan is tudnék egy ilyen ragyogó szempárnak ellent mondani? - Ha valóban nem probléma kegyednek. Tudja, vegetáriánus vagyok, szegény édesanyám sosem bocsájtotta meg nekem - kuncogok aprót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Valójában most sem akartam elmondani. - veszem elő a napszemüvegemet és felbiggyesztem az orromra, mielőtt még megvakulok, őrült egy időjárás van, annyi szent. A kezem az üres zsebembe dugom, és félmosollyal az arcomon pillantok le rá. - Csak nem akartam, hogy rosszul érezd magad a virágok miatt. Hogy bűntudatod legyen, mert kaptál egy szép csokrot. - látva a reakcióit, egy kicsit aggódtam, hogy ez lesz, és mivel tudom, hogy mellettem nem lesz mindig boldog az élete, szerettem volna, ha tudja, hogy ezek miatt a virágok miatt nem kell rosszul éreznie magát, mert én voltam.
- Szeretek barkácsolni. Egy tény, amit lehet, hogy már mondtam korábban. Szóval, ha bármit meg kell nálatok szerelni, rám bízhatod. Szeretek hasznos lenni. - szeretném, ha többet tudna meg, mindent megosztanék vele, nem csak az utazásokat, de nem szeretném, ha szóáradattal találná szembe magát, így inkább csak leszakítok egy amúgy is letört virágot egy mellettünk lévő bokorról, és felé nyújtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ha te mondod... Nekem biztosan mindegy - ha valaki nem nyitott az önreflexióra, abba nem tudom beleerőszakolni, de a válasza mindent elárult, egyáltalán nem tűnt olyannak, mint aki megbékélt a múltjával. Én hamar elfogadtam a sorsomat. A szüleim iránt sokáig tápláltam haragot, de egyúttal büszke voltam a kitartásomra, amiért ki tudtam törni a bűvkörükből, és egy tőlük távoli országban kezdtem új életet. Itt felépítettem valamit, ahol a Romberg név nem kimondottan jelentett bármit, és mára elértem, hogy osztályvezető legyek a minisztériumban. Sokat szoktam gondolkodni a múltamon, azt hiszem, valóban rám fért egy kis önismeret. Egy kicsit megsértődtem, de igyekeztem nem mellre szívni, a következő pillanatban pedig hagytam, hogy a gondolataimat elterelje a következő téma. Bűnbaknak pedig az alkoholt neveztem meg, mert Álmosra nem akartam haragudni.
Értetlenül meredtem rá, mint aki azt kérdezi tőle, hogy "most mi van?", mi rosszat mondtam? Törni kezdtem a fejem, és valahogy nem állt össze a kép, de jobban belegondolva, nem volt teljesen hülyeség a reakciója. Különleges, fenntartásokkal kezeli a külvilágot, és lehet, hogy van olyan részleg, ami megfigyelné, de az biztosan nem hozzám köthető, mert engem a tárgyak kötnek le, nem pedig az emberek.
- Elvállalsz valamit, tálcán kínálod nekik magad, aztán lelépsz, mert aggasztani kezd, hogy szemmel tartanak. Már késő, eddig kellett volna elfutnod. Tapasztaltál valami gyanúsat mellettem? Mondhattad volna. Szerintem hagytak dolgozni. Ha foglalkozol vele, akkor jobban megértheted a működését, és kihasználhatnád az adottságaid. Ha elnyomod, az kockázatos. Lehet, hogy nem kísérleti patkánynak néznek, hanem valóban segíteni akarnak. Ezt nem tudhatom. De felesleges mártírkodni - kíméletlenül őszintén álltam belé, és ez valószínűleg a sörnek, valamint az egyre fogyó türelmemnek volt köszönhető, de kimondtam, amit gondoltam a témával kapcsolatban. Utánam az özönvíz.
- Nem tarthatlak itt. Nem is tudlak. Majd ahogy alakul - már azt se kértem, hogy ne feledjen, mert amilyen önjáró, elengedtem az elvárásaimat vele szemben. Csak kortyolgattam tovább a sörömet komótosan, a fejemet ingatva. - Már értékeltem őt. Kiértékeltem. De ez egy hosszú sztori és még mélyebb seb. Egy kapcsolat két emberen múlik. Ha más bajom se lesz, talán felkeresem. Viszont annyira másként gondolkodunk, hogy csak vitatkoznánk. Az meg senkinek nem hiányzik, ugye? - belegondoltam, hogy végtére is a jelenlegi pozícióm nem áll távol ahhoz, aminek elképzelt volna, mert hát végül is nem a fő profilom lett a régészkedés és a kalandorkodás, de attól még a nézeteit utálom, és semmi kedvem a szemrehányásait hallgatni, vagy az álságos magyarázkodását a tetteiről.
- Elvoltam egyedül. De azért örültem volna, ha van valaki, aki megért, és jobban átérzi, hogy min megyek keresztül. Viszont ahogy nevelték volna, nem hiszem, hogy több empátiát várhattam volna tőle. A sok elvárástól egy érzéketlen báb lett volna, vagy együtt szökünk el - vontam vállat a lehetőségeket latolgatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Néhány épülettel arrébb felsejlik a burgerezőm, ez józanul is csak pár percnyi sétatávolság a faluban, jelen állapotunkban viszont nagyjából a duplája. Félrevisz a lábam, az utca szélén haladok, szabad kezemet a falak mentén húzva végig, míg másikkal átkarolom Sadie vállát. Azt hittem, a pizza tompítani fogja az alkoholt, de egyelőre ugyanúgy szédülök, és borzasztóan felszabadultnak érzem magam, amire rég volt már példa. Igazából nem teljesen vagyok tudatában annak, ami történik. Visznek a lábaim, visznek az érzéseim, a pillanatnyi vágyak, amiket fellobbant bennem a külvilág és az ingerek. Megállok az ajtó előtt, a pálcámmal elmormolok néhány varázsszót a riasztóbűbájok ellen, másképpen a hely már érzékelné, hogy nem a szokásos időben történik a látogatás, amit hangos sípolás és fehér-vörösen villanó lámpafényekkel reagálna le. Ezt valljuk be, egyikünk sem akarná. Csak ezen biztonsági intézkedést követően veszem elő a kulcsot, mintha csak nyitni akarnám a helyet délelőttönként, ez a rutinmozdulat viszont már reflexszerűen van bennem, ezért tudok csupán egy rövid töketlenkedést követően beljebb kerülni.
A szemem meg se tudja szokni még teljesen a sötétet, egyszerre csak a bejárati ajtónak vágódom egy hangos koppanással. Tágra nyitom a szemeimet, és éppen az történik, amiről fantáziáltam, Sadie ráveti magát az ajkaimra. Ennél a pontnál már nagyon nehéz nemet mondani, vagy türtőztetni magam, ezért viszonzom a csókot, beletúrok a hajába, és a smárolás közben vezetni kezdem a hátsó rész felé, bár sikerül néha hangosan beleütközni egy-egy asztalba, vagy a felpakolt széklábakba. Ezzel együtt még lecipzározom a kabátomat, és ledobom magam mögé a földre útközben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Bazdmeg, ezt nem hiszem el! - Csattanok fel, teljesen elfelejtve, mibe akartam éppen belekezdeni.
A temető már sötétbe nyúló jótékony félhomályba burkolózik, ami kifejezetten jót tesz kissé koszos arcomnak.
- Zalán, itt van! Itt van! - Mondom ingerülten, ahogy az egyik sír felirata végre láthatóvá válik a sok óvatos kaparó- és tisztítóbűbáj nyomán. Ez az esős idő rohadt rosszkor jött a temetővizsgálat előtti este; minden sárban úszik. De az önkénteskedés amúgy is jó pont, és elképesztő, mit nem vagyok képes bevállalni Hollósiért még minden után is, csak hogy közelebb jussunk az ő sorsának kibogozásához, mielőtt az elérné. "Szociális szolgálat a bogolyfalvi temetőben." Még mit nem.
- Lavovec András, élt hatvannégy évet... meghalt... két évvel ezelőtt. - Mondom a másiknak, arra számítva, hogy hamarosan megjelenik mellettem. - Ez most valami vicc? Ezt nem hiszem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Már kezdhette megszokni, hogy Theodore lassan olyan szívügyének tekinti Zalán gondját, mint a sajátjait. Ismerte a kimért Ebonyt, és azt is, amelyik gátlástalanul az arcába mondja az embernek a véleményét. De kiabálni? Új szintre emelkedett a kapcsolatuk.
 Nem akarta leengedni a pálcáját, hogy odavilágítson, mert akkor a bűbájával kreált esernyő is eltűnne a feje felől, így inkább közelebb lépett és szabad kezének ujjaival segített rá, hogy a vésetet kitapintva igazat adjon a rellonosnak.
 Nem tudta körülírni az érzést, ami a hatalmába kerítette. Csalódottság? Beletörődés? Számított egyáltalán ennyi idő után valami hasznosra? Nem akarta elfogadni, hogy megint vakvágányra futott, de akkor miért viseli ezt ilyen nyugodtan?
 - Tudom, hogy már kérdeztem... de biztos, hogy ez volt az a név? Mi van, ha rosszul láttad? - fordult Theo felé. Ujját saját arca elé emelte, hogy jelezze a másiknak, hogy van valami az övén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Örülök, hogy neked nem olyan szüleid vannak, akik követik ezeket a hülye hagyományokat! - tehetetlen tárom szét karjaimat. Mit mondjak erre? Én nem születtem ilyen szerencsés családba, és akkor sem tudok előle menekülni, még ha a sorban nem is nekem kéne ennek az egésznek az elszenvedőjének lennem. Nem akarom, hogy Maxim kerüljön erre a sorsra, de valahogy ahhoz sem fűlik a fogam, hogy én. Mintha minden baj most szakadna a nyakamba egyszerre.
Megszeppenve nézek Szofira. Hogy ne fogadtam volna el egészen eddig mikor hónapokon keresztül került a lány, akibe évek óta szerelmes vagyok? Az egyszerű crush ki tudja mikor fordult át, de megtette, nekem pedig olyan természetes érzés volt, hogy fel sem tűnt. Könnyű volt és jó.
Nem tudja elkerülni a figyelmem a múlt idő. Szomorúan mosolyodom el, fejemet ingatom meg.
- Évek óta veled szeretnék lenni. Évek óta téged szeretlek, szerinted miért húztam eddig az elkerülhetetlent? - mert ez a beszélgetés előrehaladtával úgy érzem, tényleg elkerülhetetlen, hogy egy idegen lánnyal álljak oltár elé. - Vártam a legkisebb jelre, amihez végre talán lett volna bátorságom, hogy meg is ragadjam, de megelőztél. Elhívtál a Nagyteremben, majd... eltűntél. Hibáztathatsz, hogy szerinted engedtem a szüleimnek az elmúlt években, de nem tettem - hihetetlen veszekedések árán sikerült kiharcolnom, hogy legalább a Mesterképzésem végéig várjanak.
- Megértelek - szólalok meg végül. - Sajnálom Szofi, hogy ezeket kellett érezned. Igazad van - lesütött szemekkel mosolyodom el. - Visszakísérlek a bálba - választ sem várva fordulok vissza és indulok el a művelődési ház felé, kezeimet immár zsebre vágom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Nem hiszem el, erre ment el egy teljes tanév... - motyogom frusztráltan, vizes hajamba túrva. Zsákutca. Ez egy zsákutca.
És nem csak a tanévről van szó, hanem arról is, hogy egy fél temetőt lesikáltam azért, hogy kudarcot találjak az út végén, én pedig igencsak rosszul tudom viselni, ha valami nem a tervek szerint alakul. Sóhajtva guggolok le a férfi sírjánál, hajamat tovább áztatják az esőcseppek.
- Igen, sajnos biztos, hogy ez volt a neve. Lavovec András. Annyiszor elismételtem magamban, hogy az eszembe véssem, hogy már majdnem azzal álmodtam utána aznap. - Csóválom meg a fejem, miközben előveszek egy zsebkendőt, hogy letakarítsam az arcom ott, ahova Hollósi mutat.
Pálcámmal apró ásó-túró bűbájcsóvákat szórok ki a földre, de inkább teszem ezt elkeseredettségből, mint mikor valaki tanácstalanságában füvet tépked. Ám hamar észreveszem az első fehér követ a sárréteg alatt.
- Várj, Zalán... - motyogom, mert eszembe jut a bejáratnál látott felirat, melyet nagyjából ki is tudtam olvasni. Ezzel pedig felemelem a követ a fülemhez, hogy aztán meghalljak egy szomorú suttogást. - Hagytak itt neki köveket a hozzátartozói. - Juttatom a srác tudomására, ám kissé elcsendesedik a hangom, ahogy a gyászolót hallgatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogat a férfi szavaira. Ugyan ő nem ezt tette, amikor boldogságának kulcsát elvették tőle, majd a másikat ő engedte el, de valahol igaza van Magornak.
Ahogy Magor nem tudja mikor hívott el valakit randevúzni utoljára, úgy Lianna sem tudja, mikor hívták el őt. Annak idején volt szerencséje megtapasztalni a randizás minden csodáját és szomorúságát, amíg be nem került a képbe Kelemen. Annak sem lett éppen szép vége, de sokkalta elviselhetőbben alakult, mint az ember gondolta volna.
- Megértem az édesanyját, hogy lehet lemondani a csirkéről? - kuncog fel. - Nyugodjon meg, tudok ilyen feltételek mellett is remek ételt készíteni. Várom akkor péntek este 7-kor. A címem... - a szalvétát veszi el táskájáról, hogy maguk közé tegye le a padra. Tollat halászik ki a végtelen retikülből, végül firkantja le a címét végre. Kedélyesen és visszafogott mosollyal nyújtja a férfinak a szalvétát.
Amint elveszi, kel fel helyéről. Ruháját igazítja meg, végül pillant Magorra.
- Nagyon örültem a találkozásnak, Magor. A következőt még jobban várom - nyújtja jobb kezét neki, hogy elköszönhessenek egymástól, mintha csak két ismerős lennének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria