Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  Jófej kutya.
Átveszi a nyáltól ragacsos labdát a kutyától csak azért, hogy ismét a tó felé hajítsa. Csak az állkapcsának megfeszülése árulkodik a taknyos kutyanyállal és szőrrel szembeni undoráról, illetve talán az, hogy az Adéltól kölcsön kapott takaró mellett az ébredező tavaszi fűbe törli a tenyerét. Lucien vidáman elszórakoztatja magát a könyvével aztán, hogy ő udvariasan visszautasította azt, hogy a gyerek nála legyen ezen a rögtönzött pikniken.
A pubról tervezett beszélni Adéllal, a lány arcát látva azonban jobb ötletlen tűnt felajánlani, hogy megszabadítják a gyerekcsőszködés terhétől, legalább egy fél délutánra.
   -  Benne vagyok, ezer éve nem voltam színházba. A nagyanyám sírni fog a boldogságtól, ha meghallja.
Félig Krise - tehát természetesen az ő gyerek- és tinédzserkorát is körbeölelte a színház, amit felcseperedve sokáig szájhúzással élt meg. MÉg mindig nem tartja elég idősnek magát hozzá, hogy őszintén értékelje az ilyesmit, de ha jó a társaság akkor semmi ellenvetése az ellen, hogy végigunatkozzon két vagy három felvonást.
   -  Várj... péntek? Ah... lehet, hogy nem jó. Azt hiszem találkozom valakivel - A kezeire támaszkodik a takarón, de csak aztán, hogy az orrán feljebb tolta a napszemüvegét -. De tulajdonképpen le lehet mondani, nem randi vagy hasonló. Hánykor? Mindketten jöttök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Még mindig nem panaszkodik, ennek ellenére azonnal elfogadja a törlőkendőt és abba törli az ujjait. A mozdulat persze teljesen hiábavaló, hiszen másodpercekkel később a nyálas labda ismét a takarón puffan mellette.
   -  Áh, ne félts, csak a lányok szemét takargatja a nagyanyám, én ha rúdtáncot néznék előtte akkor is csak az érdekelné, hogy rendesen ki legyen vasalva az ingem.
Felveszi a labdát és ismét egy széles lendítéssel indítja útnak. Könnyedén elneveti magát.
   -  Havonta egyszer egy kikapcsoló est? Nehogy a végén túlzásba vidd a szórakozást, hát mit fognak szólni?
Maga mellett most már a kendőbe törli a kezét. Nem tudja, hogy a lány munkába temetkezik vagy épp a férje az, aki nem hagyja élvezni a szabadságát, havonta egyszer egyedül lenni azonban az ő ízlésének mindenképp kevés. Havonta egyszer dolgozni talán, az már egészségesebb hozzáállás.
   -  Nem, lemondom, csak egy random lány, tényleg - hárít nyomban -. Ha ötre érted megyek előtte vacsora is beleférhet a közelben. Ha már ilyen vad a darab, a lelkem nem fogja kibírni azokkal az apró színházi szendvicsekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ewww.
Az orrának megránduló fintora jelzi csak a véleményét. Bogoly Burger. Azokat a helyeket juttatja eszébe, ahová a roxfortos évei alatt jártak hétvégente hajtani a lányokat, amikor még mindannyian túl gyávák és tapasztalatlanok voltak hozzá, hogy bármit kezdjenek velük. Nosztalgikus, kicsit kellemetlen emlék. Ezekkel a fejében nyomja le a kilincset és lép be a helyre.
Olaj és só szaga fogadja. Elfojt egy köhintést, a jobb kezét visszaejti a zsebébe és a pulthoz sétál.
   -  'estét. A konyha nyitva van még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

   -  Aaaaha...
Természetesen nem felejtette el, hogy itt dolgozik a lány. Nehéz lett volna, hiszen a helyt tipikusan olyannak tűnik, mint ami csak diákmunkásokkal dolgoztat, ami eleve különös számára.  Egyrészt, mert miért vállalna bárki munkát iskola mellett? Másrészt pedig ki az a barom, aki az ételét rábízza egy pult alatt gyógynövénytant tanuló gyerekre?
Ő. Ma este ő lesz az. Még mindig nem biztos a döntésében különben, de mi a legrosszabb, ami történhet, ételmérgezést kap?
Amikor a lány lehalkítja a hangját ő is értetlenül húzódik közelebb, elsőre pedig az arcára kiülő zavar elárulja, hogy nemigen érti, mire céloz. Hosszan nézi Kamillát, a szája pedig már kérdésre nyílik, amikor végre egy rosszalló szusszanással felfogja a szavait.
   - Hah, nagyon vicces vagy ma. Mondd, van itt bármi, ami ehető?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A szeme követi a lány karjának mozdulatát, amivel a táblára mutat. Oda sem figyelve hümmög egyet és a tekintete végigfut az egyáltalán nem étvágygerjsztő leírásokon és képeken. Nem éhes. Akkor sem volt az, amikor belépett, de már akkor sem, amikor a hopp-állomásra sétálva megtorpant a cégér alatt és az üvegen át meglátta a telefonján a barátainak valamit lelkesen mutogató lányt.
   -  Legyen akkor egy... bog... Bogoly Burger?
Az utolsó szót nem az anyanyelvén, hanem a névhez mérten magyarul mondja, bántóan orosz akcentussal.
   -  Mikor vézel ma este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

   -  Csomagoljátok kérlek, majd kidobom én.
Ebben nincs... igazi hazugság. Mert valójában nem biztos benne, hogy megenné azt a szemetet, amit sejtelme szerint bukásra álló diákok raknak össze hátul. De Damian, nyitottság!
Elnyom egy félmosolyt, előhúzza a tárcáját és mint hetekkel korábban a Pubban, amikor belenyúl a pontos összeg akad az ujjai közé. Türelmesen nyújtja a lány felé az érméket.
   -  Gondoltam, talán lenne kedved meginni valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

A pofátlan. Látja rajta a nyilvánvalót, hogy élvezi a helyzetet a lány, ez a fennsőbbségesség pedig nem is áll nek rosszul. Amikor ennyi idős volt, mint Kamilla, ő is élt halt ezelért az apró, akár pillanatnyi győzelmekért - mint amilyen most az, hogy átadja neki a fecnit és félretessékeli az útból.
Ő pedig egy megengedő, jól szórakozó biccentéssel megy bele a játékba. A papírt egy hirtelen mozdulattal kirántja a lány kezéből, majd félreáll, hogy megvárja azt az átkozott hamburgerét.


A hamburger fél órával később érintetlenül, becsomagova szomorkodik a Pub kirakatának párkányán, ami mellett a falnál támaszkodik. A bal keze a telefonja képernyőjén görget végig arra várva, hogy zárást követően a lány elhagyja az éttermet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hallja az ajtó nyílását, nem is pillant fel azonnal csak akkor, amikor a perifériás látásában a lány megáll nem messze tőle a lámpákkal megvilágított, estétől csöndes járdán. A kabátja zsebébe süllyeszti a telefonját és ellöki megát a téglafaltól.
   -  Tiéd lehet. Tele van hagymával, utálom a hagymát.
Valójában nincs problémája a hagymával, de ez... ez tényleg lényegtelen. Közbenéz az utcán, mintha döntést hozott volna meg, háttal ismét visszatámaszkodik a fal mellé.
   - Nem rossz hely. De nem értem, miért dolgozol itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

   -  Nem azért mondom, mert rabszolga vagy, hanem azért, mert talán éhes, mój pieprzony Boże, Kamilla... - megforgatja a szemét - csak fogadd el, ha kell, ha nem, akkor nem, könyörgöm hagyjuk már ezt.
Most már határozottan irritálja Kamilla állandó "nem kell a pénzed, önálló vagyok, nem kell, hogy lenézz"- viselkedése. Ez egy szaros szendvics amit nem kér, nem gyémántgyűrű, így nem érti miért kell ismét letncolniuk ezeket a felesleges köröket.
   - Nem úgy értem. Úgy értem, miért pont itt - bök a fejével a kirakat felé és pontosítja valamelyest a kérdését -. Nyitott lennél valami másra is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

   -  Nem, Kamilla, nem kértem meg a kezed.
Anyám borogass, emeli a tekintetét a felhőkkel takart ég felé. Lehetne ennél több esze. Megfordulhatna és elsétálhatna a hopp-állomásra és senkinek sem lehetne egy rossz szava hozzá.
Azonban ez nem vallana rá. Hiába kerüli a nyílt konfrontációt, még ő sem annyira gyáva ehhez azok után, hogy a legutóbbi találkozásuk olyan... különösen alakult. Amikor a lány bezárta maga mögött az ajtót, ő pedig a türelmét elvesztve magától teljesen idegenül földhöz csapta a poharát, nem értette, miért zaklatta fel ennyire a Kamilla szavai mögötti, bújtatott vád. Most sem érti igazán.
Damian pedig nem szereti, ha nem ért valamit. Különösen, ha az magával kapcsolatos. Így azzal az elhatározással jött ma, hogy beszél vele. Nem vezekel, nem kér bocsánatot, hisz nincs miért. De szeretné feloldani ezt a nem drámai, de zavaró, zsigeri feszültséget.
Végignézi Kamilla intermezzóját a szendviccsel. A szemöldöke megemelkedik, másban azonban nem nyilvánul meg a türelmetlensége.
   -  Mondtam, hogy megveszem a Pubot. Gondoltam megkérdezem, len lenne-e kedved ott dolgozni inkább, bár... bár ha mindannyian ilyen minőségbiztosítással dolgoztok, akkor talán idióta ötlet. De egy kérdést megér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A munka, az egyetem és Lucien. Nem adja a tudtára, hogy ez mennyire szomorú és lohasztó így. Ezzel tölti az idejét ennyi idősen? Ám szerencsére se nem az apja, se nem a bátyja, se nem a kedves férje, hogy köze legyen hozzá, így inkább csak kinyújtja a kezét a labdáért, a kutya pedig kifejezett lelkesedéssel ejti a tenyerébe azt.
   -  Legyen rendes étterem, ha már havonta egyet engedsz csak magadnak. My treat. De elfogadok bármilyen javaslatot.
Úgy tervezi, ügyes, bajos dolgai okán több időt tölt majd a testvérországban, így nem is árt, ha jobban kiismeri magát errefelé. A kutya türelmetlenül vakkant egyet, így ő kelletlenül ismét, de most már messzebbre dobja a labdát.
   -  Egyelőre jó kérdés, de úgy hallottam, a hetekben kiderül és beavatnak engem is. Annyit tudok, hogy a Bánffy kiesett. Annyit kértem még, hogy harmadik unkatestvérnél távolabbról válasszanak, szóval gyanítom, a nagyanyám kénytelen volt pár családot a kezdetektől lehúzni a listáról. Na miért, csak nincs egy húgod akiről nem tudok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

   -  ... kétezer-ötszázat mondtam neki, de ha köti magát hatszázig el tudunk menni. Akkor pedig, ha Yegorov kifizet, ahová kelleni fogsz, akkor... bocs, egy pillanat...
A csípője mellett lepillant a rezgő telefonjára, amit a mondata felénél húzott elő a zsebéből. Fölnéz az apjára, ak egy megengedő bólintással nyugtázza a hívást, arrébb sétál pár lépést és aztán emeli fel a mobilját. A birtokhoz tartozó tó tükrén apró papírhajók százai lebegnek, annak a partján a gondosan nyírt fűben áll meg, méterekre a lapjaikat vesztett, széttépkedett, öreg könyvektől. A szabad kezében még mindig egy félig kész origami-hajót tart, így amíg Kamilla köszönés és bármiféle előjáték nélkül belekezd a panaszkodásba, ő a vállával megtámasztva a telefont folytatja a hajtogatást.
   -  Miért engedted be? Megmondtam, hogy nem ismeri a határokat.
Megmondta? Talán, nem emlékszik már. Viszonylag szűkszavúan nyilatkozott a húgáról, hiszen a családja nem olyan téma, ami gyakran felmerül köztük Kamillával. Bár, ahogy belegondol, más téma sem. A viszonyuknak nem sarokköve a beszélgetés.
Visszapillant az apjára, majd hátat fordít neki a tó partján. Kissé lejjebb halkítja a hangját.
   - De nem hagytad neki, hogy elküldjön, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amikor azon a szelíden kioktató hangján kimondja, hogy "Damian", ő már nem tehet róla, de irritáltam megforgatja a szemét. Továbblép a tó partján, hogy távolabb kerüljön az apjától, a kezei közt pedig tovább hajtogatja a hajót. Az apró vitorlán a Lengyel Mágusállam alkotmányának sorai néznek vissza rá a könyvből kitépett papíron.
   -  Szerinted innen mit kezdjek ezzel? Kamilla, könyörgöm, egyszer az életben állj már a sarkadra ahelyett, hogy lefeküdnél az akaratnak. Vagy azt várod el tőlem, hogy most menjek oda és mentselek meg?
A válasza sürgetőbbre és leheletnyit agresszívebbre sikerül, mint tervezte, noha a hangját nem emeli fel. Azonban lassan, de egyre biztosabban kezdi elveszteni a türelmét és csak részben Kamilla viselkedése miatt. Elsie életben tartása újfent a részmunkaidős állásává vált, ami kezdetben tényleg nem zavarta, de mostanra kezdi túlfeszíteni a húrt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megtorpan. Jól hallotta? A telefont, amit eddig a vállával tartott, hogy felszabadítsa a karját, most a kezébe ejti és úgy emeli fel ismét.
   -  Mert az enyém? - Élesen kérdez vissza, ami különben nem igazán jellemző rá. Most azonban a türelme fogytán, Kamillával pedig úgy érzi, hogy a párhetes ismeretségük alatt eljutottak arra a pontra, hogy abbahagyja az udvariaskodást. Futólag visszapillant az apjára, aki időközben visszaült a tó szélére hordott kerti székek egyikére és csak egy elbocsátó intéssel tudatja, hogy menj csak, intézd a dolgod, én elvagyok.
   -  Nekem igazán nincs időm erre... - mondja halkan, azonban ez nem annyira a lánynak, mint magának szól. Ahogy folytatja, a hangja visszatér az eredeti, kissé sürgető tónusához. - Kamilla, nem tudok mit kezdeni ezzel. Oldd meg, tedd ki otthonról. De ezt a követelőzést most fejezd be, mert pont úgy viselkedsz, mint egy barátnő, de annak is csak a legrosszabb részei.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Többszáz kilométerrel arrébb hüledezve pislog pislog egy másik tó tükrére. Közelebb lép és a papírcsónakot csípőmagasságból a partmenti, vízen lebegő békanyálra ejti. Az ő testvére? Komolyan ezzel hozakodik elő? Igen, tényleg a húga a lány, de elmúlt húsz éves, még ha a viselkedésén ez általában nem mutatkozik meg.
   -  Még egyszer kérdezem - és ezzel nyomatékosan megemeli a hangját -, hogy mit vársz, mit csináljak? Elviszem azt a szaros kutyát onnan, nem érdekel, de tudom, hogy ez most nem a kutyáról szól és nem Elsie-ről. Egy ideje úgy viselkedsz már, mint akinek beleszartak a rántottájába, csak mondd meg, mi bajod van mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Vádló szavak. Kiabálás. Végül halk pittyenés. Csend.
Elemeli a fülétől a telefont és a csodálkozástól kisimult arccal néz rá. Ugyan felfogta a lány szavait - és jobban ismeri már annál, hogy tudja, ne próbáljon közbevágni -, mégsem érti őket. Elsie nála van, idáig minden rendben, akkor is, ha a húgát nyomatékosan megkérte rá, hogy tartsa magát távol Kamillától, még mindig nem bízva teljesen abban, hogy az utóbbinak nem járna el a szája a viszonyukkal kapcsolatban. De neki mégis mi köze ehhez a kialakult helyzethez azon túl, hogy megkérte Kamillát, hogy vigyázzon a kutyára? Mi több - miért tartozna bocsánatkéréssel?
Ezeket a kérdéseket azonban nem tudja feltenni neki. Egy ingerült szusszanással csúsztatja vissza a mobilját a zsebébe, hajol le egy tóparti kavicsért és hajítja a vízbe, mielőtt megfordulna, hogy visszasétáljon az apjához.
   -  Nők?
   - Yeah, bocs, csak... Charon. De majd lehiggad. Hol tartottam...
Ezzel hajol le a lába előtt nyitottan heverő enciklopédiáért és tép ki belőle egy újabb lapot. Gondolatban megkeresi azt a gondolatszálat, amit a telefon rezgése percekkel előtt megszakított.
   - Szóval Yegorov-tól még ha befolyik ötezer, akkor megleszünk, akkor pedig...
Ő magyaráz, Pere hallgat, a papírhajók szomorkásan lengedeznek a tó tükrén tovább. Ahogy mondta: lehiggad majd. Mindig lehiggad.
Mindig visszajön.