Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Gondolván, hogy mi baj történhetne, ha sétálgatok egyet a faluban, mosolyogva indultam el. Eddig nemigen volt alkalmam felfedezni a kicsiny falut, mert mindig volt valami dolog, de így, hogy a cikket sikerült még időben leadnom az Edictumnak és a többi kiadónak is, talán egy kis sétát megérdemelhetek. Óvatosan battyogok a szökőkút felé, megtartva a két méter távolságot, mielőtt beleesnék - mert igen, képes vagyok rá -, és csillogó szemekkel csodálom a vizet nyugalomban. Nem tudom, hogy a tisztáson kívül meglátogattam-e itt bármi mást eddig, de úgy érzem, ha már tombol a vénasszonyok nyara, akkor megérdemelhetem egy kicsit és kiélvezhetem. Ez egészen addig működőképes is, amíg egy öltönyös férfi nem lép oda hozzám, rózsával a kezében. Mondom öltönyös! Megilletődött tekintetemet emelem rá, hogy aztán rögtön le is süssem szemeimet. Tudom, hogy ez egy kis falu és bármi megtörténhet, de azért erre nem számít az ember lánya, ha eljön egyet sétálgatni a délután folyamán. Érzem, ahogy a vörös legszembetűnőbb árnyalata kezdi el beborítani arcomat, amikor meghallom a bókot, és hirtelen zavaromban összeszorítom szemeimet. Mély levegőt véve, de fejemet továbbra sem felemelve, veszem el a felém nyújtott rózsát.
- Köszönöm - motyogom a macskakőnek, kezemet rögtön visszatéve magam mellé, immár rózsával benne. Hogy mit köszönök? Valószínűleg a bókot is és a rózsát is, hiába nem merek a férfi szemébe nézni, pedig tudom, hogy így lenne illendő. Egyszerűen nem megy, bármennyire is szeretném megnézni az illetőt, aki ennyire kedves, és... nem. Nincs és. Mély levegőt veszek, halkan kifújom azt, majd feltekintek az előttem álló férfira, hogy egy halvány és zavart mosoly mellett, talán magabiztosabban is, de megköszönjem ismét.
- Köszönöm, nagyon szép - óvatosan emelem orrom felé a rózsát, hogy egy jókorát szívjak be illatából. Kellemes, olyan rózsás illatú, mint amilyen illatot egy ember vár egy rózsától. Nos igen, inkább ne menjünk bele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bántani? Félni tőle? Mégis... szemeim kikerekednek, ahogy eljut a tudatomig a probléma forrása, és csak meredten nézek az előttem állóra. Én nem félek tőle, elképzelni sem tudnám, hogy bántani szeretne, amikor rózsát osztogat a nőknek a tér közepén. Mégis a viselkedésem vezetett minket idáig, így valahogy illene korrigálnom ezt. Igen, illene, ám hogyan? Ilyen helyzetben örülök, ha levegőt nem felejtek el venni, nem hogy még neki álljak magyarázni, nem félek tőled, csak ilyen vagyok, és zavarba hoztál, és nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
- Én... én nem félek - harapom be alsó ajkamat mondatom végére, hogy pilláim ismét a macskakőnek a különleges mintázatát fürkésszék. Semmi extra amúgy, egyszerű, fekete, csúszós macskakő. Olyan, amin télen kitöröd a nyakadat. - Csak, öm... nem szoktam hozzá ehhez - mélyet lélegzem, majd pár másodperc múlva rezzenek össze, ahogy megérzem egy lágy szellő érintését arcomon. Reflexszerűen nyúlok oda, meglepődött és zavart tekintetemet a férfira emelem. Ezt mégis hogyan? Hiszen meg sem mozdult, nem csinált semmit, nem mormolt semmilyen bűbájt, de én biztos, hogy éreztem valamit az arcomon, amit ő idézett elő.
- Köszönöm - ajkaim kissé elnyílva maradnak a szó végére, mert még most sem tudom mi történt az előbb. Valami vagy valaki hozzám ért, de a férfi nem moccant, és én totálisan nem értem, hogy most mégis mi történik. Oké, mit szoktam érteni, ami ilyen vagy ehhez hasonló szituáció, de értitek, nem? Elmegy mellettem, illata megcsapja az orromat, és ahogy meglátom arcának profilját egy furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha láttam volna már őt valahol. Valamikor. Ez elég tág, de mégis, olyan ismerős... hirtelen fordul vissza én pedig gyorsan lesütöm pillantásomat, nehogy azt higgye, hogy bámultam. Ez történt, de akkor sem kell hinni, nemhogy még tudnia!
- Ó - szorítok rá az egy szál rózsára kezemben. - Ez igazán kedves tőled, de nem szükséges ám - mosolyodom el lágyan. - Biztos van valaki, akinek szívesebben adnád - fejemet oldalra biccentve mosolygok tovább, mert bár a gesztus komolyan nagyon kedves, de nem hiszem, hogy ezt a rengeteg rózsát rám kellene pazarolni. Szinte biztos vagyok abban, hogy van valaki az életében, mert amikor... hm. Mikor is? Szemeim összeszűkülnek, alsó ajkamat beharapom, majd egy mély lélegzetvétel után szólalok csak meg.
- Ne haragudj - lépek hozzá közelebb egy lépéssel. - De nem találkoztunk mi már valahol?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Egyelőre nemigen van senki az életemben - nevetek fel halkan, hogy saját zavaromat, és számomra a szituáció kellemetlenségét leplezzem. Ez a szingliség kezd egyre kellemetlenebb lenni, főleg mióta nem csak anyám és apám kérdezgeti folyamatosan, hogy van-e valaki az életemben, hanem mindenki más is, akivel valaha összefutok. Pedig, és mivel őszinte típusnak tartom magam, elmondom, hogy elég jól meg vagyok egyedül is, jelenleg nem hiszem, hogy szükségem lenne bárkire magam mellé. Rendben, néha érzem a magány súlyát a vállaimon, de ez elenyésző és mindig fel is találom magam. Van időm olvasni, Spike-ra, magamra. És az utolsó a legfontosabb. Végre van egy kis pihi az életemben, amit jelenleg és egyelőre semmi pénzért nem adnék oda senkinek.
- Húha - párat toporogva, szemeimet lesütve latolgatom az esélyeimet, majd egy féloldalas mosollyal nézek fel a férfira. - Köszönöm - nyúlok a rózsákért, hogy azt az egyetlen egy szálat hozzájuk illesztve szagoljak bele. Mélyet szívok illatukból, ami megtölti tüdőmet. Pár másodpercig lehunyt szemekkel élvezem az illatokat, majd belemosolygok a rózsákba, mielőtt pillantásomat a férfira emelném, aki folytatja. Ha elültem őket, akkor megerednek?
- Azta! - csapom össze tenyereimet, mint egy kislány, szemeim csillogása biztos elárul mennyire örülök is ennek az ajándéknak. Amint haza érek első dolgom lesz elültetni őket, és már azt is tudom, hogy hova. A bejárati ajtóig vezető út mellé fogom elosztani a rózsákat, szépen, egyenlő távolságra egymástól, ahogy azt illik, és ha megjön a tavasz, akkor - remélhetőleg - rögtön szólnak is majd nekem. - Ez nagyon klassz! Remélem a néni igazat mondott - komorodom el egy pillanatra, de hamar elmúlik, mert csak arra tudok gondolni mennyire szép lesz az út mellett, amikor erejük teljében virágba borítják az ajtóm felé vezető utat.
- Az voltam - összeszűkölő szemeimet a férfi arcára emelem, hogy meg tudjam magamnak nézni még jobban. Ismerős, ismerős, oké, és talán már azt is tudhatom, hogy a Bagolykőről, de akkor miért nem ugrik be? - Halty Lianna Zaina. Üdv - nyújtom felé jobb kezemet mosolyogva, nagyon figyelve arra, hogy másik kezemből egyetlen rózsa se csússzon ki. - Melyik házba jártál? - ha erre a kérdésre kapok választ, talán könnyebben be tudom azonosítani, a név után meg főleg. Mert ha ismerjük egymást régebbről, akkor ez egy csodálatos nap és talán nem leszek olyan egyedül, mint a kisujjam. Ami ugye nem probléma, de azért az ember mégis csak társas lény, na!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Neked volt - vonom meg vállaimat mosolyogva. Csak felsandítani merek rá, azért mert ügyesen reagáltam, még nem lettem bátrabb a kérdéssel kapcsolatban, főleg, hogy elég kényes témát érintettünk. Egy faluban nem kellene meglepődnöm azon, hogy ennyire hamar "elkapkodják" a normálisabb lányokat, mégis meg vagyok. Egy azért, mert ezt ilyen nyíltan közli, és kettő, mert ezek szerint én is normálisnak minősülök, ami igen jól esik a lelkemnek, valamint három az előttem álló férfi nőtlen. A harmadikat azért ilyen nehéz elhinnem, mert, aki ilyen kedves az mégis hogy lehet egyedül? Virágot osztogat egy tér közepén, mindenféle ok nélkül, és ha van is oka, akkor sem kell tudnom róla.
- Ezt örömmel hallom - szorongatom a csokrot kezemben. - És azt is, hogy feldobtalak - mosolyodom el halványan. A rózsa illata tölti meg tüdőmet minden lélegzetvételnél. Nem is volt olyan rossz döntés kijönni sétálni egyet, bármennyire is ijesztő és zavarba ejtő volt a helyzet az elején, mostanra kellemes csevejjé alakult az egész, amit nem is bánok. Erre van most szükségem, társaságra. Talán nem is kívánhatnék magamnak jobbat, mint az előttem álló, aki nem erőltet semmit, bocsánatot kér, ha úgy van, udvarias, és mérhetetlenül aranyos. Komolyan. Borzasztóan cuki. Nem is értem, hogy az itteni nők esetleg vakok? Első benyomásra ebben a férfiban minden meg van, ami egy nőnek kellhet az életében.
A névre, mintha megmozdulna valami agyamban, de rögtön tovább is illan, esélyem sincs megfogni és tovább csűrni-csavarni, hogy vajon miért olyan ismerős. Egészen addig tart ez az állapot, amíg nem folytatja, és a nevek, amiket felsorol, nekem is éppoly ismerősek, mint ahogy ezek szerint neki.
- Navine, tizennégy - engedem el melegséget áraszót kezét a kézfogás után, majd orr ráncolva emelem rá pillantásomat és egy halvány mosollyal tekintek fel rá. - Nincs kedved átjönni egy kávéra, esetleg teára? Szeretném ezeket vízbe tenni, mielőtt a kezeim között halnak meg, amíg el tudom őket ültetni - emelem meg kissé a csokrot felé, hogy egyértelmű legyen. Nem szívesen szakítanám meg a beszélgetést, és jobb nem jutott eszembe, minthogy átugorjon pár órácskára, így legalább a beszélgetést sem kell megszakítanunk, de lehet... - Nem muszáj, csak gondoltam... - ahogy bele kezdek a magyarázkodásba, úgy hagyom abba rögtön is azt, alsó ajkamra ráharapva. Ennél kellemetlenebb úgysem lehet, csak csendben lesütöm tekintetemet, hogy ismét a macskaköveket számolgassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elhatároztam magam és ez ellen senki nem tud tenni semmit. Rendben, elég lenne egy ne menj és nem mennék, de akkor sem hagynám, és ez a lényeg. Kicsit bonyolult, tudom én, és elfogadom, de az a legfontosabb, hogy már puccba vágtam magam és vígan sétálgatok a csárda felé, mert úgy hallottam ott lelhető fel a nő. Márpedig nekem kell a nő, hogy megcsináljon egy interjút az egyik pesti mágnással, akire nekem nincs időm, mert a puccos estélyen leszek apámmal és anyámmal. És ha minden jól megy, meg összeszedem a maradék bátorságomat - és igent mondd - akkor Henrikkel. Nem, még mindig nem hívtam el, mert ez nekem most fontosabb, hogy minthogy kísérővel vagy kísérő nélkül jelenek meg apám pofavizitjén a sok néni és bácsi előtt. Szóval szükségem van a nőre, mert nem egy cikkét olvastam már és egyszerűen pazar a nő, csak az időpont ütközés... na az egyáltalán nem pazar. Tehát van az estély, amin kötelező megjelennem, plusz van az interjú, amit nagyon nagy küzdelmek árán sikerült lebeszélnem a férfival, mert soha nem ér rá körülbelül, és kellene egy hős, aki megmenti a napot meg az interjúmat. Nyilvánvalóan a nő neve fog megjelenni a cikk mellett, alatt, fölött, mit tudom én, ahogy szeretné.
Na kérem. A csárda előtt egy utolsó mély lélegzetet veszek a kellemesen hűvös levegőből, majd belököm a csárda ajtaját, ahol meglepően sokan vannak, ahhoz képest, hogy este hét óra van. Belépek, utam rögtön a pulthoz vezet, lehuppanok egy bárszékre, és türelmesen megvárom, amíg a pult mögött hevesen dolgozó férfi végre felém fordítja a tekintetét.
- Üdvözlöm - nyújtom felé jobb kezemet mosolyogva. - Én Anna Weißling-ot keresem - a kézrázás után visszahuppanok a székre, majd mint aki jól végezte dolgát ujjaimat összekulcsolom, államat rátámasztva várom a remélhetőleg pozitív választ. Szemöldököm a magasba emelkedik, amikor leesik, hogy minden információt közöltem, csak azt nem, amit a leginkább kellett volna. - Halty Lianna Zaina, a WoMentől. Szeretném, ha megcsinálna helyettem egy interjút - mosolyodom el a férfi felé zavartan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Tökéletesen elképzeltem mindent. Minden szükséges információt és iratot átadok a nőnek, mert itt lapul minden a táskámban gondosan összekészítve. Felkészítem arra, hogy egy arrogáns bunkóval kell beszélgetnie, és úgy kellene megcsinálni az interjút, hogy ez le is jöjjön belőle, de ne olyan feltűnő mértékben, mert akkor megkapom a magamért rendesen. Egy visszafogott interjú kellene a tevékenységről, amit végez, de úgy, hogy érezhető legyen az valójában milyen ember. Igen, kicsit nehéz, de majdnem az összes újságíró vérében benne van ez, ráadásul a nő tényleg valami zseniális.
Igen, nos, azzal az egyetlen eshetőséggel nem számoltam, hogy esetleg nem tartózkodik itt, és "csak" a férjével sodor össze az élet. Baszki, ez egyáltalán nem volt belekalkulálva az olyan tökéletesen felépített tervembe, így nem tetszésemet kifejezve fújtatok egyet, majd felkönyökölök a pultra. Ökölbe szorított kezemnek támasztom arcomat, így tekintek fel a férfira.
- Akkor egy pohár száraz vörös bort, legyen szíves - ennél rosszabb már nem is lehetne. Annyira biztos voltam abban, hogy Anna elbírja majd vállalni, hogy B tervvel nem is készültem, és ilyen szűkös határidővel már nem is találnék senkit, aki elvállalná, hiszen még a nő is necces volt. Nincs más lehetőségem, mint felkeresni az illetőt és új időpontot megbeszélni vele, nyolcvanszor bocsánatot kérve a kellemetlenségért, mert az ő ideje nem játék, hiszen egy nagyon fontos ember. Blablabla, rendben. Senki másé sem játék, de mindegy.
- Ha már felsültem, akkor iszok egy pohárkával. Abból talán még nem lehet baj - szemöldökömet ráncolva várom italomat. - Ha nem bánja, tegeződjünk. Igyunk egyet arra, hogy ez a bunkó hajlandó legyen másik időpontot megbeszélni - csalódottságom felőrli a bennem rejtőző gátakat, nem szoktam ennyire beszédes lenni, de most ilyen minden mindegy alapon, már tényleg csak arra vágyom, hogy egy kellemes ember társaságában töltsem az este hátralévő részét, egy kellemes csevej mellett. Nem kell több. Maximum egy kis bor, bánatom elűzésére, de az sem mérvadó ebben a helyzetben, elég ha elterelődnek a gondolataim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szám szélét harapdálva merülök el gondolataimban. Mégis hogy lehetne ezt megoldani? Anna volt az utolsó esélyem, és ha holnap beszélünk meg mindent, akkor más késő, én meg így is, úgy is felsülök, mert a legközelebbi időpont az körülbelül két hónap múlva lesz, én meg beígértem a következő havi számba a cikkemet. Remek, kérem, nehogy elfelejtsem felhívni a szerkesztőt meg a fazon titkárnőjét egy másik időpont miatt.
- Az is jó - forgatom meg szemeimet derűsen, mert jelenleg tényleg nem érdekel, hogy milyen alkoholos folyadék csúszik le a torkomon, csak egy pillanatra hadd felejtsem el a kavalkádot, ami körülöttem van. Szó nélkül huppanok le a Nikolai által kiválasztott asztalhoz, majd pillantásomat a plafonra emelem egy mély sóhajtás kíséretében. Ahogy visszatekintek a whisky már az asztalion vár ránk, ujjaimat a óvatosan fonom a pohár felé, majd Nikolaira nézek, megemelem felé poharamat, majd kortyolok belőle.
- Nekem most kellett volna a nő - mint egy durcás kislány fújtatok még egyet. - De mindegy, magamnak köszönhetem, maximum várok megint pár hónapot - vonom meg vállaimat. A társaságnak nagyon régen örültem ennyire, mert a gondolatok, amik nap, mint nap fejemben járnak egyáltalán nem szívesen látott vendégek már ott. Mindig vissza-visszatérek Henrikre, és Arie szavaira, mintha bármiben is igaza lehetne, főleg abban, hogy Henrik hívjon el engem, amikor azt sem tudja, hogy vannak ilyenek. Ráadásul hogyan?!
- Nem fontos. Tényleg egy seggfej - iszom egy kortyot, majd a pohár az asztalon koppan. - De valaki hazugságokat állít arról, hogy a cége nem is a környezetszennyezés ellen, hanem mellette van. Oké, ez így elég drasztikus - vonom meg vállamat. - De lesarkítva ennyi. És akármekkora seggfej is, ez nem igaz - ajkaimhoz emelem a poharat, kortyolok egyet, majd ujjaim között tartva a poharat állapodik meg tekintetem a férfin.
- Jól értesültem, hogy tiéd a hely? - jobb kezem ujjaival kezdek el dobolni az asztalon. Tudtam, hogy Nikolai nevezetű férfié a hely, de arcot nem tudtam hozzá kötni, de így, hogy az előttem ülő Nikolai, és még Weißling is, nem volt nehéz összerakni a képet. Jár a taps. És a keksz. Köszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ha már az amiért jöttem szemtelen módon meghiúsult, úgy döntöttem, hogy egy kis beszélgetés és iszogatás nem fog megártani. Egy ki szórakozás nekem is árt, főleg, hogy olyan gondolatok járnak a fejemben, amiket csak és kizárólag Arienak köszönhetek, és egyáltalán nem kellene ott lenniük, de mindegy. Az alkohol majd kicsit elfeledteti velem a dolgokat, amiket az agyam jár folyamatosan. Talán azt is sikerül elnyomnia, hogy valójában mennyire is izgulok a november másodika miatt. A nyakamban van már, határozott választ nem kaptam még Henriktől, de valamiért úgy érzem, ha nemet mondd, akkor csalódott leszek, és keserű szájízzel megyek el. Pedig az este elvileg rólam fog szólni. De mindegy. Ezt nem kell tudnia.
- Igen - bólintok egyet a férfi felé, mert a hely valahogy magával ragadja az embert. Próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy Nikolai - az én kedves vendéglátóm - fürkészi az arcomat. - Olyan... nem is tudom. Magával ragadó az egész. Nyugodt, de közben mégis felpezsdíti az embert. Érted? - mosolyodom el halványan, ahogy a bennem megfogalmazódott gondolatok próbálom átadni neki, vajmi kevés sikerrel. Mert oké, ő is fürkész engem, de az nem mondtam, hogy én nem néztem meg magamnak, mert még mindig az van, hogy a névhez nem tudtam arcot párosítani, és kellemeset csalódtam. Szemem van, használom is, de azért a határokon belül, és meg kell mondjam, hogy kellemeset csalódtam.
- Ott még nem jártam, de hallottam már róla - biccentek egyet a férfi felé, majd somolyogva kortyolok egyet a pohárból. - Hogy jött az ötlet, hogy te vidd tovább? - oldalra biccentett fejjel, érdeklődő tekintettel nézem az előttem ülőt a válaszra várva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bólintok a férfival együtt, mert ha valóban ezt akarta elérni, akkor sikerült neki. A helynek pontosan meg van az a varázsa, hogyha csendesebb helyen szeretnél belemerülni a gondolataidba, mondjuk egy könyv társaságában, amikor éppen nem magaddal veszekszel, akkor tökéletes. A pub túl hangos, majdnem mindig tele van emberrel, de a csárda erre megfelel. Talán, ha nagyon unom magam munka közben otthon, akkor felkapok mindent és eljövök ide dolgozni. Nem is rossz ötlet!
- Mindenképpen - ismét egy apró kortyot iszok, majd a székről kissé oldalvást fordulva állapodik meg tekintetem hosszabb ideig egy-egy részleten a csárdában. Ízléses, megnyugtató a szememnek, amit látok. Visszafordulok a férfihoz, amikor beszélni kezd, érdeklődő tekintettel fürkészem az arcát, ajkaim ó-t formálnak, miközben kicsit megrázom közben a fejem. Hát honnan tudnám? Nem vagyok én akkora befektető vagy business man, hogy értsek ezekhez vagy tudjam mit merre kell csinálni, hogy megszerezz egy ilyen helyet. Mondjuk talán a megszerzéssel még nem is lenne akkora probléma, mint a megtartással, végül a fenntartásával. Mert ugye, egy ilyen helyet fenn is kell tartani, meg meg is. Ah, engedjük el.
- Bár nem tudom, de értem miről beszélsz - nevetek fel halkan, nem fogok hazudni. Tökéletesen nincs elképzelésem milyen érzés lehet ez, de valóban értem, amit mondd, mert talán apám is így van ezzel az újságnál. Bár ő átadja másnak a vezetést, de mégis a lányának. Akkor az olyan, mintha megtartotta volna, hiszen családban marad, nemde? Vagy lehet ez nem is ennyire összetett, csak megint feleslegesen gondolkodom.
- Ó - lepődök meg, majd borospoharamat tenyereim közé fogom pár pillanatra, a benne csillanó italt figyelem, míg végül felpillantok Nikolaira. - Tudod, apám a WoMen igazgatója, szóval talán már tollal a kezemben születtem. Van diplomám másból is, de valahogy ez vonzz jobban. Mondjuk, hogy a véremben van - vonom meg vállaimat, oldalra billentett fejjel mosolygok folyamatosan felé. Most vagy tényleg ilyen jó kedvem van, vagy kezd beütni az első pohárka bor. Ha az utóbbi, akkor az nagyon kellemetlen, és le kellene állni, mert ha becsiccsentek, akkor az, nos... még kellemetlenebb. Számat elhúzva iszom meg az utolsó kortyot, majd a poharat kissé eltolom magamtól. - Te honnan tudtad, hogy ezt szeretnéd csinálni? - mutatok körbe a csárdán, érdeklődéssel teli barnáimat emelem Nikolaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kérdése meglep, telibe a közepébe! Ajkaim kicsit is nyílnak egymástól, ahogy elmerengek a kérdésen, mert soha nem jutott eszembe megközelíteni ilyen oldalról a dolgot. Igazából soha nem erőltették rám a szüleim az újságírást, ezért végeztem el a pszichológusit is, aminek félig-meddig öröm is övezett, de valahogy mindig az újságírás felé húztam. Határozott mosollyal és tekintettel nézek a férfira.
- Szeretem – bólintok egy határozottat is a mosoly mellé. – Nem erőltették rám soha, és ha fel is sülök, van B tervem, úgy bizony! – bólogatok még párat vidáman, miközben ujjaim valami ismeretlen ritmust kopognak az asztal felületén. Rendben, ez sok mindent jelenthet, de leginkább azt, hogy vagy meghibbantam, vagy a bor kezdi kifejteni a hatását. Mégis milyen bor az, ami egy pohárka után beüt, és én már vidámságot érzek tőle? Csillagokat még nem látok, tény és való, de ez már azért elég ciki lehetne, ha nem vigyázok. Akkor mostantól fék, oké?
- Ezzel egyet kell értenem – dobom keresztbe lábaimat az asztal alatt. – Túl sokan ragadnak benne egy olyan munkában, amit nem azért csinálnak, mert szeretik, hanem, mert „nem volt más”. Érted mire gondolok? – ráncolom kicsit a szemöldököm, ahogy felpillantok Nikora és arcát fürkészem, mert még a macskakörmöket is szemléltettem ám ott, ahol kellett. Nem vagyok biztos abban, hogy érteni fogja, de nem baj, maximum addig visszük tovább a témát, amíg meg nem érti. Amúgy is nagyon ráérek jelenleg, a társaság is jó, főleg, hogy kér még egy kört. Hogy mi? Ellenkeznék, de a pincér már az asztalunknál is terem, Niko pedig nekem szegezi a következő kérdést.
- Nem tudom – vonom meg vállamat, még fejemet is megrázom, és meglepő, de nem jövök zavarba. Érdekes. – Jó kedvem van, még annak ellenére is, hogy felsültem – megköszönöm a pincérnek az újra töltést, majd ismét Nikora emelem pillantásomat. – Lehet lassítanom kellene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Annyira talán nem is nagy – húzom össze szemeimet kicsit, még ajkaimat is csücsörítem pár másodpercig, végül vállat vonok és ugyanolyan jó kedvvel pillantok Nikora. – Pszichológus vagyok. Vagyis nem vagyok, csak meg van a végzettségem, de kötelezőkön kívül nem praktizáltam soha. Pár visszatérőm van csupán – mesélem lelkesen az amúgy elég meglepő B tervet, mert soha nem értette senki, hogy hogy jön össze az újságírás a pszichológiával, de most elárulom akkor; sehogy. Mindkettő érdekelt, mindkettőt szeretem csinálni, így tényleg az volt a terv, hogyha felsülök, mint újságírónő, akkor a pszichológusi végzettségem majd megment az éhezéstől. Ez így eléggé le van sarkítva, mert anyámék támogattak volna, de ki szeretne huszonhét évesen a családjával lakni, és anyukája főztjét várni minden délben? Ugye, hogy ugye?
- Akkor jó, mert nem tudtam volna elmagyarázni – kuncogok fel halkan, majd jobb kezembe fogom az új poharat és ajkaimhoz emelem azt egy óvatos mosollyal. Nekem tényleg hatalmas szerencsém van azzal, hogy amit a jövőmnek képzeltem el, bejött, és szeretem csinálni, még akkor is, ha ez a munkám. Nem sokan mondhatják el ezt, az élet körforgása, pedig nagyon sok embert bedarál, nem hagyják őket kikerülni ebből a mókuskerékből. Szerencsés vagyok, és ahogy ez tudatosul bennem, szélesen mosolyogva pillantok vendéglátómra.
- Úúú – lelkesülök fel rögtön. – Kapunk köpenyt is? Az lenne az igazán hősös – a legfontosabb kérdés, mert bár van az a mondás, hogy nem minden hős visel köpenyt, de azért egy köpennyel mindenki sokkal menőbb hős lehetne, nem? – De nyugi, ne foglalkozz vele, lemondtam az interjúról, nem is olyan fontos igazából – vonom meg vállaimat zavartan, ismét kortyolok egy aprót, majd felkönyökölök az asztalra, karjaim közé helyezem a poharat, ahogy Nikot fürkészem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Csak bólintok egyet, mert ahogy elhagyja ajkait ez az egyetlen szó, van egy olyan érzésem, hogy vagy nem kedveli őket, vagy egyszerűen ki nem állhatja a pszichológusokat, a pszichiáterekről nem is beszélve. Elmondanám neki, hogy minden kollégámmal ellentétben, akik praktizálnak is, én egyáltalán nem szoktam elemezni a beszélgetőpartnereimet, nem nézem az apró jeleket, amik bármire engednek következtetni, túl messze visznek ezek a dolgok. Nem-nem, én csak beszélgetek és a doktor a nevem előtt, bár jól hangzik, de ha tehetem nem is mondom senkinek. Minek? Újságíró vagyok, hamarosan egy lapnak az igazgatója, ismerjenek így, ne úgy, mint egy Dr.-ral kezdődő nevűt. Nekem megfelel a Halty Zaina teljesen. Vagy különleges esetekben Halty Lianna, de az nagyon ritka. És nagyon különleges. És... igen. Apró pír kerül arcomra, ahogy eszembe jut a férfi, de csak még vörösebb leszek, amikor Niko beközli a fehérneműs dolgot. Zavartan nevetgélek, mint valami tinilány, hogy leplezzem az egyértelmű zavaromat, de nemigen megy, így csak tenyerembe temetem arcomat, ahogy rögtön elém kerül a kép. Annával állunk egymás mellett, csípőre tett kézzel, lágy szellő fújja a köpenyünket - mert hősök vagyunk, na -, és a fehérneműnk meg, na igen. Kint villan. Azért egy kis őszinte nevetés elhagyja ajkaimat, nem tagadom, de még így is vörösen és zavarban tekintek fel Nikora.
- Szerintem annak nem örülnének annyira az emberek - kissé összeszűkült szemekkel képzelem magam elé ismét a képet, de csak megint nevetnem kell tőle, így el is engedem és inkább fejemet megrázom, majd egy jókorát kortyolok a hűvös borból, amit majdnem félrenyelek, amikor a férfi megszólal. Párat köhécselek, majd ráemelem tekintetem.
- Ne haragudj, nem akarlak feltartani! - kerekednek ki a szemeim. - Teljesen elvesztettem az időérzékem, sajnálom, már itt sem vagyok - apró kortyokban tüntetem el a bort, mert ennél kellemetlenebb aligha lehetne a dolog. Én itt nagyban eldumálgatok a hely tulajdonosával, miközben neki dolgoznia kellene. - Még egyszer köszönöm a... mindent - tárcámat elővéve teszem az összeget az asztalra, majd mielőtt Nikonak ideje lenne tiltakozni esetleg, kapom vállamra kabátomat, fogom meg táskámat és vidáman integetve sietek ki a csárdából, hogy boldogan, kissé talán imbolyogva induljak hazafelé. Azért a hűvös levegő megkönnyíti a tájékozódást. De még mennyire...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Rengeteg dolog történt egyszerre, azt sem tudom jelenleg, hogy merre áll a fejem. A felkapott ruhát valami tervező hagyta ott nálam, hogy a hétvégén tartandó estélyen legyek szíves felhúzni azt, mert nagyon örülne neki, és elnézve anyám könyörgő tekintetét a háttérben, csak nem mondhattam nemet. Eleget tettem a kérésének, a ruhában tündöklöm, egészen addig, amíg a mai estének nincs vége. Gyönyörű a ruha, tetszik is, de valahogy furcsán érzem magam benne. Olyan természetellenes, legalábbis az én természetemmel biztosan nem egyezik, de mindegy. Felszegett fejjel rohanok az állomásra, hogy lehetőség szerint ne késsek el, mert amennyi cucc van nálam, a hopponálás most biztos, hogy ki van zárva. Az utolsó utáni pillanatban lépek fel a vonatra, már el is indultunk, amikor a kocsi ajtaját becsukom magam mögött. Homlokomat döntöm egy pillanatra az ajtónak támasztott kezemre, majd pár mély sóhajtás után, mikor úgy érzem, hogy igenis össze vagyok már szedve, a jegyemet bámulva keresem a helyemet.
A három mappa és két táska kombinációval egyáltalán nem egyszerű elindulni, így nemes egyszerűséggel tömöm bele a mappákat a táskámba, majd a két tömött bőröndöt magam után húzva keresem meg a kabint. Kis szerencsétlenkedést követően nyitok be, majd alsó ajkamra harapva igyekszem úgy belépni ebbe a, most igencsak szűknek tűnő helyre, hogy lehetőségeimhez mérten ne törjem el a már bent ülő nő lábát. Sikeresen suvasztom be a bőröndöt a kabinba, a nagyobb tetejére teszem a kisebbet és csak remélem, hogy nem fog ledőlni, legalább addig, amíg kicsit szusszanok.
- Ez ma egyáltalán nem az én napom - halkan motyogom orrom alatt, majd az ülésre téve a kézitáskámat fogom meg a közepeset és lendítem fel a tartóra, majd hamarosan követi a nagy is. Meglepően sikeresen teljesítem a feladatot, elégedetten mosolyogva csapom össze tenyereimet boldogan, majd végre a helyemet is el tudom foglalni. Ha legközelebb ennyi cuccal vonatozok egyedül, valaki szóljon, hogy nem jó ötlet.
- Ne haragudjon, amiért megzavartam a... mindenben. Általában kevesebb holmival utazom, de ez most nem jött be - zavartan nevetek fel, már csak azért is, amiért éppen egy idegen nőnek szabadkozom. Remélem nem veszi tolakodásnak, mondjuk már mindegy, nem tudom visszaszívni azt, ami egyszer már elhangzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Sikeresen abszolválom a bőrönd problémát, pedig arra számítottam, hogy minimum az egyik a fejemre esik, viszont ez nem történt meg szerencsémre, szóval elégedett sóhajjal ülök le a nővel szemben, akitől rögtön elnézést is kérek. Kedves mosolyt engedek meg felé, a nagy szabadkozások közepette észre sem veszem a telefon-fülhallgató kombót, csak akkor, amikor az a bal kezébe kerül. Már éppen ismét bocsánatkérésbe kezdenék, amiért ráadásul ennyire megzavartam a nyugalmában, amikor észreveszem a felém intézett kedves mosolyt arcán. Legalább nem szeretne élve felnyársalni, amiért tényleg ennyire hirtelen rontottam be a nyugalmába, amit valószínűleg kiszeretett volna használni. Széles mosollyal ajkaimon fogadom el a felém nyújtott kezet, kissé megemelkedve rázom meg azt.
- Szia, Zaina - elengedem a felém nyújtott jobbot, majd visszahuppanok a helyemre. Barnáim vándorolnak az ablakra. A mellettünk elsuhanó táj folyamatosa változik, hol egy mező, hol egy erdősáv, a következő pillanatban pedig már egy város mellett suhanunk el, és valamiért párhuzamot tudok vonni a mindennapjaim és a táj között. Ugyanilyen gyorsan változik mostanában az én életemben is minden, bármennyire is jobban kedvelném azt, ha minden maradna a megszokott, nyugodalmas helyzetben. Tudom, hogy nem várhatom el ezt, mert az élet pörög ezerrel, és nekem meg kell tanulnom lépést tartani vele, de valahogy hiányoznak azok az idők, amikor ültem otthon és cikkeket írhattam. Csak a cikkeknek szentelhettem az időmet, mert azok voltak a fontosak. Most sokkal több kötelezettségem lett, amiket még mindig szoknom kell, de szerintem egész jól haladok velük. Barnáimat szakítom el az ablakról, mosolyogva pillantok utazótársamra.
- Először Budanekeresdre, ahol összeszedem a fotósomat és a stylistot, aki teljesen indokolatlan - ráncolom a szemöldököm értetlen, végül megrázom a fejemet és folytatom. - Onnan pedig Sopronba megyek tovább, és csak remélem, hogy nem kések el megint - nevetek fel zavartan. - Te merrefelé mész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szeretem, amikor a bemutatkozást rövidre zárjuk és mehet a beszélgetés érdemi része, még akkor is, ha csak egy kabinban beszélgetek a nővel, aki megnyert magának. Egy interjú alkalmával is sokkalta fontosabbak a lényegi információk, amikkel tudok valamit kezdeni, mintsem, hogy az éppen akkori interjúalany mikor született. Ráadásul jobb esetben ezeket az alapvető információkat már tudom, sőt, ha szerencsém van, akkor még az újság olvasói is tudják. Egyre jobban benne vagyok a cég mindennapjaiban, ami azt jelenti, hogy inkább találkozókra és megbeszélésekre járok, mintsem cikkeket írnék vagy erről, vagy arról, esetleg interjúztatnék. Nem, ez sajnos már nem fér bele a mindennapjaimba, pedig tényleg ennek szenteltem az életemet. Fene sem gondolta volna, hogy egy cég igazgatása annyira elveszi az ember napjait, hogy magára vagy éppen arra, amit a legjobban szeret csinálni, nincs is ideje.
- Tessék? - rázom meg egy pillanatra fejemet, miközben barnáimat emelem Laurára. Modellkedni? Zavartan nevetek fel, ahogy a szavai nyernek értelmet az agyamban. - Nem, ilyesmiről szó sincs, de nagyon köszönöm a bókot. Estélyre kell mennem apám cégének szervezésében, és oda elvárt, hogy tökéletesen jelenjek meg - mert ugye az egyszerű farmer-póló kombó aligha megengedett, pedig Merlinre, mennyivel kényelmesebb lenne már, mint ezekben a fura ruhákban mozogni. Rendben, ami most rajtam van azt tényleg imádom és még kényelmes is, de a legtöbb ruha, amit a kezembe nyomnak, amikor idő van az átöltözésre nem ilyen. Sőt. Legszívesebben letépném magamról már az első percben, mert olyan furán állnak rajtam. Természetesen mindenki szerint csodálatos és elbűvölő vagyok bennük - hogyne, oké -, de nem az lenne a lényeg, hogy az érezze jól magát benne, akin van? Mindegy, lehet sokat kérnék.
- Az jó hosszú kiruccanás akkor - mosolyodom el óvatosan. - Ez amolyan családi vállalkozás? - pár pillanat erejéig ráncolom a szemöldökömet, amikor megvilágosodok és barnáimat emelem a nőre. - A faluban is van egy antikvitás, nem? Akkor az is a tiétek! Úúú, ez nagyon klassz! - mosolyom lesz szélesebb, és bár a személyiségem alapvetően is a kedvesebbek közé tartozik, de amikor ilyen felfedezéseket teszek csak még boldogabb, és még jobban mosolygós tudok lenni.
- Igen, az egész hétvégét ott kell töltenem, sőt szerintem még a hétfőt is - aprót vonok vállamon, miközben fejemet emelem fel a bőröndökre, amik a fejem felett helyezkednek el, végül én is halkan nevetve pillantok a nőre, aki belép a fülkébe. Türelmesen várom meg, amíg Laura leadja a rendelést, és amíg meg is kapja, mert a nő seperc alatt nyújtja is már felé, addig legalább nekem van időm gondolkodni, de minek...
- Egy fekete hosszú kávét legyen szíves - igen, ezen megérte volna még gondolkodni perceket. Kell az energia, és az, hogy ébren maradjak, így ez a legjobb megoldásom. Ha teát iszok, akkor minimum kéne belőle harminc liter. Kinek van annyi ideje, hogy azt megigya? Na ugye!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Kissé felold, amikor meghallom, hogy velem nevet a zavaromon. Soha nem mondtak még nekem ilyet, főleg nem ilyen indirekt módon. Eszembe sem jutott volna soha, hogy az én személyiségemmel fellépjek egy kifutóra és fel s alá sétálgassak rajta, miközben valami neves divattervező ruháját öltik rám, majd szembe kerüljek magammal valami magazin címlapján. Már csak a gondolattó is zavarba jövök.
- Óóó, tényleg nagyon kedves vagy, de nem hiszem, hogy a modellkedés az az én asztalom lenne bármilyen szinten is - legyintgetek zavartan továbbra is. - Jótékonysági. Olyan szervezeteknek gyűjtünk, akik fogyatékossággal élő gyerekeknek segítenek. Köszönöm szépen! - halványan mosoly kerül fel ajkaimra. Eddig ez az egyetlen olyan estély, amire nem kell könyörögni, hogy megjelenjek, mert kapva kaptam az alkalmon, sőt, még a megszervezésében is segítettem, ami azt jelenti, hogy a végére én csináltam az egészet, mert mindenki inkább rám bízott mindent. Nem baj, ez így volt tökéletes, legalább lekötötte a gondolataimat, ahelyett, hogy apám nyugdíjba vonulásán agyaltam volna még többet. Ennek az estének legalább értelme is lesz, nem úgy, mint a legtöbb olyannak, amin kötelező jelleggel kell megjelennem, és azon kívül, hogy megy a susmus egymás között meg a pofavizitek nincs semmi értelmük.
- Nagyon jó dolog, hogyha a szenvedélyed a munkád, mert akkor nem is dolgozol igazából - széles és őszinte mosollyal bólogatok Laura szavaira, mert teljesen megértem és átérzem azt, amiről beszél. Olyanok neki az antikvitások, mint nekem az újságírás. Máris van egy közös pontunk, pedig nagyjából, ha tizenöt perce beszélgetünk. Bár ha belevesszük azt is, hogy különlegesnek tartja a ruhát, ami rajtam van, akkor már kettő, mert azzal is egyet kell értenem. Barnáim esnek a hölgyre, aki a kezünkbe nyomja perceken belül a leadott rendelést. Kezeim közé fogom a poharat, a benne lévő gőzölgő feketét kezdem el fújni, a pohár fölött sandítok fel Laurára.
- Kell az energia, hogy túléljem a mai napot - nevetek fel halkan. - A WoMen magazin szervezésében történik az egész. Nem tudom mennyire ismered, igazából mindenről szó esik a magazinban - kedvesen mosolygok Laurára, majd ahogy Laura kortyol egyet és tüsszent, megilletődött barnáimat emelem rá. Óvatos kacajt engedek meg magamnak, mert ez nagyon aranyos volt, és ahogy a vonat akadozva kezd el fordulni, ujjaim erősebben markolják a poharat. Premier plánban nézem végig, ahogy a kávé landol a földön, majd onnan a ruhámon. Laurára kapom meglepett pillantásomat, aki máris a táskájában kezd el kutakodni. Lassan dőlök előre, majd teszem kezem a kezére.
- Nyugi, nincs semmi baj. Majd átöltözök otthon, nem olyan nagy tragédia ez. Valószínűleg a stylist úgyis még vagy hat ruhát hoz majd a helyszínre - kedves és megnyugtató mosolyt küldök felé, majd felegyenesedem. Nem olyan nagy baj ez, mert a kávé nem égetett meg, a ruha meg csak egy ruha. - Valamennyi azért maradt a poharadban is? Talán még elkaphatjuk a nénit... - állok neki rögtön gondolkodni a lehetőségeinken, hogyha esetleg egy kortyon kívül semmi nem maradt Laura poharában, akkor kérjünk neki egy másikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

– Persze, hogy van! – hatalmas mosollyal fogom ölembe a táskát és kezdek el benne eszeveszett mód turkálni, hogy megtaláltam a papírokat. A nagy koncentrálásban dugom ki nyelvem hegyét ajkaim közül, miközben szinte már nyakig vagyok a táskában, de a megfelelő papírok csak nem akadnak ujjaim közé. Szemöldökömet ráncolva hümmögök egyet, bocsánatkérően pillantok fel Laurára. – Bocsáss meg, de most nem tudok adni semmit róluk, mert nincs nálam egyetlen papírfecni sem – zavartan húzom ki jobbomat a táskából és helyezem vissza azt magam mellé. Jobb lábamat vetem át a balon, ahogy a beszélgetés halad tovább, és rendületlenül mosolygok arra is, hogy egyetért. Örülök, hogy egyetértünk ebben, mert így az ember tényleg sokkal könnyebben megy be a munkahelyére, amikor igazából nem is dolgozni megy be, hanem azt csinálni amiért él. Amire született. Olyan csodálatos érzés ez, teljesen feldob a gondolata is, és ha a gondolat nem lenne elég kérem ki magamnak a feketét, amiből aprót kortyolok is.
– Ugyan, semmiről nem maradtál le, amiért nem olvastad – nem vagyok valami promóciós nőcske, hogy másokra tukmáljam az újságot, és bár Laura nem tudhatja, hogy a kiadó és a cég is az enyém lesz pár éven belül – ez így is van jól –, de akkor is zavarba jövök, ha a magazin jön szóba. Sok mindenen átment a lap és valahogy mindig kikászálódott belőle, talán van bennem egy aprócska félsz, hogy az én kezem alatt nem fog ez sikerülni neki? Mondjuk, ha ilyen negatívan megye elébe, akkor ne is várjak csodát, ugye? Fene az elkalandozott gondolataimba, amikből a ruhámra löttyent kávé ébreszt fel. Óvatosan csúsztatom kezemet Lauráéra, majd felnevetek.
– A tied a terep, ha ennyire szeretnéd – engedem el kezét és dőlök vissza a helyemre, jobb kezemmel igazítom úgy a ruhát, hogy könnyen a folthoz férhessen. – Ezek szerint a kis fiad nagyon begyakoroltatta veled a bűbájt. Mondjuk be kell látnom, most kapóra is jön nekem ez – nevetek fel halkan. Na igen, egy gyermek mellett az ilyen bűbájok és varázslatok nagyon is jól jönnek, főleg, ha S.O.S.-ben kell őket használni, mert éppen mentek valahova. Ha meg már így állunk, akkor hadd tüntesse el a foltot. Legalább nem kell magyarázkodnom a stylistnak sem. – Értem én, nincs néni. Vettem. – emelem fel kezemet védekezően, de folyamatosan mosolyogva az előttem elhelyezkedő nőre. Azért az út így sokkal gyorsabban halad, mintha egyedül lennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Biccentve, széles mosollyal köszöni meg a kávét, amit a névtelen nyújt felé. Többedik alkalommal van egymáshoz szerencséjük már, hol egyikük, hol másikuk hoz kávét a másiknak - névtelenül. Az újságot még nem teszi le keresztbe tett lábairól, ám a mondat végére érve csukja össze bosszúsan és teszi maga mellé. A férfire néz.
- Nem volt szerencsém látni nekem sem, de hozzám is eljutott. Szegény férfi - ismeretlenül is képes empátiát mutatni mások felé, ehhez nem kell hatalmas érzelmi intelligencia. - Katasztrófaturista vagy, ugye? - itt azért elmosolyodik szélesen, érezhető, hogy csak hecceli a másikat. A kapcsolatuk kívülről elmélyültnek, sőt mi több, barátinak tűnhet, pedig tényleg mindössze két idegen egy kávé mellett beszéli meg az adott nyűgjeit.
- Most olvastam el egy cikket a vélákról. Hihetetlennek tartom, hogy vannak még olyan mágusok, akik nem a társadalmunk rendes tagjainak hiszik őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érdeklődően hallgatja a férfit, mert őszintén szólva, ebbe még így, ilyen formában soha nem gondolt bele. Kötve hiszi, hogy merényletek után olyan vidám lenne meglátogatni bármilyen látványosságot is, de nem tagadja, a logikai érvelést nem tudja megbuktatni.
- Még nem közelítettem meg ilyen szempontból, ha minden kötél szakad, akkor mennék el ilyenek után bárhova is. Ne akard, hogy kikövetkeztessem, esetleg ilyesmikkel foglalkozol - incselkedve emeli fel orrát. Leszedi a papírpohár tetejét, hogy kávéja habját fújja kicsit arrébb, majd kortyoljon belőle aprót.
- Nekem teljesen mindegy miben hisznek, amíg nem kevernek bele egy teljesen kívülálló csoportot. Komolyan, mintha 600 évvel ezelőtt lennék ugyanúgy, pedig azt hinné az ember, már felnőtt a társadalmunk annyira, hogy ne bélyegekkel nézzünk egymásra - csóválja meg fejét rosszallóan. A legjobban az bosszantja fel, hogy vannak olyan gyerekek, akiket ebben nevelnek fel, és azok a gyerekek teljesen elhiszik, hogy ez így van rendben. Mutogatni és kinevetni, kiközösíteni egy más fajból, akár nem aranyvérrel született valakit.
- Nem tehetem meg. A szerződésem nem engedi, hogy állást foglaljak, ha csak azt nem mondják, ami nem fog megtörténni - mosolyodik el sejtelmesen. - Ám véleményem attól még van, ami nem szokott tetszeni sokaknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A hűvös szélben dobja hátra haját, ahogy leül a már előre kiszemelt padra. Táskáját és a kávéját is maga mellé teszi, amíg az előbbiből túrja ki könyvét, azon pedig a heti újságot.
Keresztbe vetett lábain támasztja meg a vékonyka kötetet, támasztéknak használja egyelőre, amíg nem jut el odáig. Egyelőre a hírek sokkal jobban lekötnék. Kortyol, fél kézzel nyitja ki az újságot és kezdi el olvasni az őt érdeklő oldalakat. Természetesen számított arra, hogy eljegyzésének felbontása megjelenik, de nem gondolta volna, hogy ennyire hamar ott fognak virítani a sorok.
- Hiénák - morogja maga elé szemeit forgatva. Kávés poharát arrébb tartva, lefelé sandítgatva olvassa a következő cikket, halkan hümment. Nem akarja elhinni, hogy ilyesfajta cikkeket kiadnak: mégis ki hordana csíkosat kockással? Bár kár tagadnia, hogy remek modellt találtak a ruhához, aki könnyűszerrel elhiteti az emberekkel, hogy ez rendben van így. Majdnem, mint a szandál-zokni kombináció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Halkan kuncog fel, rosszallóan csóválja meg a fejét mellé. Nem kenyere mások kárán jól szórakozni, de nem hibáztatja a férfit, hogy kihasználja az elé kerülő alkalmakat. Akkor sem teheti meg, ha igencsak kétes munkájára kerülhet fény ezzel a megszólalásával - ám nem ítélkezik ilyen gyorsan.
Elgondolkodva hallgatja a másik, és bár néhol bólint, szemöldöke ráncba szalad és úgy is marad a végére.
- Azzal egyet kell értenem, hogy a probléma már a kezdetektől jelen lehet, de nem várhatjuk el például a Minisztériumtól, hogy az egyéni problémáinkat oldják meg, minthogy nem tudok felnevelni egy gyermeket, akit világra hoztam - feleli végül. - Sajnálom, hogy elhagytak - fűzi hozzá, mert nem akar nagy feneket keríteni neki, mikor láthatóan a férfi sem teszi. A padon dől hátra, elgondolkodva nézi a kissé borult eget pár pillanatig.
- A nevelést nem befolyásolhatod, amikor a család azt intim körülmények között teszi. Nem szólhatsz bele, hogy neveljenek fel egy gyereket, akkor meg már majdnem mindegy, mikor kikerül a világba - most komolyan arra a konklúzióra jutottam, hogy végül is a legjobb megoldás lenne elvenni aranyvérűektől a gyermeküket? - nevet fel hitetlen. Sóhajt, mert nyilvánvalóan nem gondolja komolyan, hogy egy gyermeket is el kellene venni a családjától, ha az nem indokolt, csak szavaiból igencsak ez vehető ki.
- Ha ilyet tennék, nekem fájna - somolyodik el a pohara mögött. - Egyelőre minden sarok biztonságban van, esküszöm, de ha katasztrófa lesz belőle, te leszel az első, akinek elmondom - fogadja meg azonnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érdeklődve néz fel az előtte álló férfire. Széles mosollyal figyel rá, még napszemüvegét is leveszi, hogy megadja a kellő tiszteletet és egymás szemébe tudjanak nézni.
- Maga zavarba ejtően illedelmes - feleli ugyanúgy mosolyogva, ahogy arrébb csúszik a padon, hogyha a másik le szeretne ülni, meglegyen a lehetősége rá. Az újságon pihenteti kezeit.
- És nagyon tudja, hogy kell körbeudvarolni egy nőt - billen félre feje kicsit, oldalra sandítva fürkészi a férfit. Csak szórakozik, bár ez nem feltétlen lesz egyértelmű a másiknak is, tudja jól. - Újságíró vagyok, ha ez esetleg segít, és elnézést kérem, de ön nem ismerős nekem - őszintén vall színt. Jobb, hogy még az elején derül ki, mintha később lenne kellemetlen. A férfi kisugárzása megnyugtató, és ha esetleg nem is lenne legközelebb, most élvezi ki - mert abban ő is biztos, hogyha találkoztak volna már, megjegyzi magának az illetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A régi önmagam arcát takargatva bújna el a férfi elől az újságja mögé, amiért ilyeneket mondd és ennyire közvetlen. A mostani Lianna azonban meglepően könnyedén fogadja a bókokat és még igyekszik is segíteni rájöjjön a férfi, honnan ismerheti. Szeretné hinni, hogy a WoMenben leközölt tavaszi kollekció egyik öltönye ragadt meg esetleg benne, de csalódnia kell.
- Halty Lianna - nyújtja felé jobb kezét egy kézfogás erejére, majd nevet fel csilingelően. - Látom az arcán, hogy sikerült beazonosítania. A Dior reklámarca vagyok többek között - vallja meg végül, honnan lehet annyira ismerős a férfinak. Ennyi elég volt, hogy elhiggye, tényleg az újság miatt ismerik a legtöbben, miközben tudja, hogy nem. A Diornak köszönhet majdnem mindent.
- Igen egyedi neve van, szinte már öltözteti magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kézfogás után ejti vissza kezeit ölébe, pontosabban az újságra. Már annak idején is, mikor először költözött ide, meglepte, mennyire közvetlenek az itt élő emberek, és örül annak, ez nem változott.
- Ez igazán kedves öntől, de többet néz ki belőlem, mint ami vagyok - feleli őszintén. - Régóta nem írtam már, ami azt illeti. A WoMen divatmagazin igazgatója vagyok már egy ideje, az írást másra bízom azóta - ugyan néha hiányzik neki, hogy papírra vesse véleményét, de mióta a WoMen kinőtte magát, aligha van esélye megtenni ezt - csak örömét leli abban, hogy a divatnak szentelheti a mindennapjait.
- Maga tényleg tudja, hogy vegyen le egy nőt a lábáról. Már el is felejtettem, hogy a külsőm miatt jött ide - széles mosolya beteríti arcát, ahogy megajándékozza vele a férfit. Hallható a hangjából, hogy incselkedik és nem gondolja komolyan, legalábbis nem veszi magára, hogy csak a külseje miatt tűnt fel a férfinak. Akarva-akaratlan, de sokan belebotolhatnak az arcába itt-ott.
- Gyakran jár külföldre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vidáman csóválja meg fejét. Egyáltalán nem érzi úgy, hogy a férfi illetlen lenne vele, sőt... olyan illedelmes, valóban zavarba ejtő, hogy vannak még ilyen férfiak.
- Ne bánja, most itt van velem és legalább személyesen tud meggyőződni arról, milyen vagyok - kicsit flörtölős, kicsit hetyke, ahogy a szavak elhagyják a száját. Az újságot csukja be és süllyeszti vissza táskájába a könyvvel együtt, így csak a kávét tartja gondosan manikűrözött ujjai között.
- Ígérem, elfelejtem - emeli fel jobb kezét. Nem hinné, hogy Magor valóban csak a külseje után érdeklődne, hiszen akkor nem jött volna ide, maximum messziről találgat. Ám Lianna legnagyobb örömére közeledett felé, hogy végül egymás mellett ülve, máris személyesebb vizekre evezzenek.
- Felkeltette az érdeklődésem, és ha csak nem érzi tolakodónak, igazán érdekelne mit hagyott maga mögött, hogy defenzor lehessen - fordul Magor felé a padon. - Amihez egyébként őszintén gratulálok - még emlékszik rá, milyen nehéz dolguk volt a defenzoroknak annak idején is. A kastélyt óvó bűbájok rendben tartása, a diákok és tanárok védelme - igen összetett munkakörről beszélünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Időbeni prevenció? - kérdez vissza elgondolkodva. - Nem erre találták ki az iskola pszichológusokat? Ember legyen a talpán, aki önmagától elmegy oda 14 évesen akár, vagy áldjuk meg a pszichológust, aki több száz diákot egyöntetű figyelemmel tud kísérni - sok megoldás lehetne erre, a köztük éppen felmerülő problémára, de mindegyikben van logikai buktató, vagy egyszerűen nem olyan egyszerű, mint most köztük, ahogy beszélnek róla. Ha itt, egy bogolyfalvi padon ülve meg tudnák váltani a világot, lehet Merlin-díjra kéne őket jelölni.
- Micsoda szenvedélynek adsz te teret? - felháborodva kérdezi meg, ám hamar kiderül, csak színészkedik. Mint mondta, nincs joga ítélkezni, és mindenkinek van hobbija. Ha a férfinek a kártyázás, akkor csinálj egészséggel, sok nyereményt kíván neki.
- Ó, nem-nem - csóválja meg fejét. Van valami kellemesen megnyugtató abban, hogy egyikük sem tudja a másikról, kicsoda valójában. Tényleg lehetnek akárkik. - Tartsuk meg jó szokásunkat, különben félek, elvész a könnyebbült hangulata az egésznek - mint amikor idegen embereknek sokkal könnyebben beszélsz a problémáidról, mint azoknak, akiket évek óta ismersz. Ugyanez a helyzet ezzel a szituációval is: sokkal könnyebb észt osztani egy még, több hét elteltével is, idegennek, mint a legjobb barátodnak. Bár akkor sem kellene az ítélkezéstől tartanod, így főleg nem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Első megdöbbenése kiül az arcára, majd őszintén, csilingelően nevet fel a konklúzió hallatán. Igaza is van, nem tud ezzel vitatkozni.
A kérdésre azt tudná felelni, hogy egy jó könyvvel és végtelen mennyiségű elkortyolgatott mojitóval, de az elég alkoholistán hangozna, így csendben marad és csak fejét ingatja meg. Legyintget is kicsit mellé, hogy nem fontos.
- Nem mintha lennének olyasmi terveim - kortyol a kávéból. - De ha lennének, biztos, hogy veled tárgyalnám ki őket - bólint egyet. A galamb téma felhozásával ismét elérkeztek egy sarkalatos ponthoz a városokban való fellelhetőségükről: a beszélgetés így folyik tovább gördülékenyen még minimum fél órán keresztül, mikor mindketten elindulnak a saját dolgukra.
Ismét úgy, hogy egyikük sem tud semmit a másikról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Liannának eszébe sem ötlik, hogy esetleg feltartja a férfit, mikor ő jött ide hozzá. Talán nem ártana rákérdezni, hogy egyáltalán szeretne-e hozzá hosszabb időre csatlakozni, ám úgy van vele: a mellette ülő, már... nos igen, ül, és kedélyesen beszélgetnek. Aligha siethet bárhova is.
- Ez nagyon kedves öntől, Magor - láthatatlan borzongás fut végig gerince mentén, ahogy kimondja hangosan a nevet. Kevés olyan emberrel találkozott eddig, akit ennyire öltöztetett volna a saját neve, ám Magor - önmagában különleges már - szerinte sokkal többet is rejt, mint egy név csupán. Reméli, nem téved.
- Úgy hangzik, megérné a kockázatot, hogy amneziáljanak - mosolyodik el féloldalasan. Kihúzva magát helyezkedik kicsit jobban a férfi felé ültében. - Ha most rákérdeznék arra, miért nem dolgozott aktívan aurorként, félek, a következő alkalomkor nem lenne miről beszélgetnünk - persze túloz. Sosincs olyan, hogy ne tudna valakivel beszélgetni érdemlegesen. Ebben a mondatban a lényeg inkább a következő alkalom - és ő türelmesen vár, hogy Magor kap-e az alkalmon vagy egyértelműbben kellene fogalmaznia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hisz a karmában és ez miatt, minimálisan ugyan, de a sorsban is. Nem hiszi, hogy minden találkozásnak értelme van, és befolyásolja a jövőt, ám abban majdnem biztos, hogy bizonyos találkozások igenis hatással vannak rá. Mindenképpen később derül ki, hogy melyik találkozás, melyik csoportba osztható.
- Ejnye, hát szabad ilyennel viccelni? - érezhető, hogy a kérdés nem komoly, teljesen viccnek fogja fel. Abból is egyértelmű lehet ez, hogy utána, pár másodperccel később már halk kuncogása hallatszik.
Fejét csóválja meg kicsit apró mosollyal, ám mielőtt a másik azt hihetné, éppen elutasítják szólal meg.
- Igazán röstellem, ám azért költöztem ide vissza, hogy kicsit kerüljem az embereket. Azért ülök ki ide kávézni... - pillant is körbe. - Ám nem hagynám ki az alkalmat, hogy ismét lássam. Mit szólna, ha meghívnám vacsorázni, esetleg... péntek este? Jó lehet? - térdére könyökölve, csillogó szemekkel várja a férfi válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogat a férfi szavaira. Ugyan ő nem ezt tette, amikor boldogságának kulcsát elvették tőle, majd a másikat ő engedte el, de valahol igaza van Magornak.
Ahogy Magor nem tudja mikor hívott el valakit randevúzni utoljára, úgy Lianna sem tudja, mikor hívták el őt. Annak idején volt szerencséje megtapasztalni a randizás minden csodáját és szomorúságát, amíg be nem került a képbe Kelemen. Annak sem lett éppen szép vége, de sokkalta elviselhetőbben alakult, mint az ember gondolta volna.
- Megértem az édesanyját, hogy lehet lemondani a csirkéről? - kuncog fel. - Nyugodjon meg, tudok ilyen feltételek mellett is remek ételt készíteni. Várom akkor péntek este 7-kor. A címem... - a szalvétát veszi el táskájáról, hogy maguk közé tegye le a padra. Tollat halászik ki a végtelen retikülből, végül firkantja le a címét végre. Kedélyesen és visszafogott mosollyal nyújtja a férfinak a szalvétát.
Amint elveszi, kel fel helyéről. Ruháját igazítja meg, végül pillant Magorra.
- Nagyon örültem a találkozásnak, Magor. A következőt még jobban várom - nyújtja jobb kezét neki, hogy elköszönhessenek egymástól, mintha csak két ismerős lennének.