A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=764165#post764165][b]Borbély Nimród - 2019.07.17. 04:44[/b][/url]

Behunyta a szemét, mikor elkezdett játszani. Mindent kizárt maga körül. A cseverésző közönséget, a poharak koccanását, a fényeket. Emlékezett arra a szobára. A fülledt melegre. Érezte a bőrén a spalettákon átszűrődő napot. Emlékezett arra, mikor reggel felkelt. Ő még aludt. Őt nézte. A világos bőrét. Az alakja vonalát. A dallam pedig úgy kúszott a fejébe, olyan természetesen, mint ahogyan most énekelt.
- Let’s leave the atmosphere, disappear / There’s always something left to lose - Kinyitotta a szemét és Borit kereste. Tekintete a pultnál állókon futott végig. Elment. Pedig azt akarta, hogy hallja. A dalt, amit miatta írt. Mert ő értené.
- Let our hearts be the only sound / I want to go where the lights burn low and you’re only mine. - Nem igazán érdekelte, ki figyeli, vagy ki van még ott. Most neki énekelt. Annak aki már elment. Pont úgy, ahogyan a turné végeztél Nimród ment el.
Lefogta a húrokat, miközben végigjáratta tekintetét az előtte állókon. Mind fiatal diáklány. Mind örömmel menne el vele egy körre. Aztán meglátta őt. A falnak dőlve, azzal a mosollyal az arcán, amit olyan tisztán látott maga előtt.
- Let's be reckless, unaffected / Running out until we're breathless / Let's be hopeful, don't get broken / And stay caught up in the moment - Mosoly kúszott az ő arcára is. Már nem is figyelt másra, csak rá. Neki intézte a szavakat. Látni akarta, mit szól hozzá. Tudni, hogyha lesétál a színpadról, nem fogja elküldeni. Hogy leülnek meginni egy whiskey-t. Talán kettőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=764726#post764726][b]Anna Weißling - 2019.07.23. 17:37[/b][/url]

 - Máris hozom - fordult a csapolt sörök felé Anna, miközben kerülte a szemkontaktust a vásárlóval.
 Szinte teljesen biztos volt benne, hogy Niko nem ugrik be váratlanul a csárdába. South azt mondta, valami tárgyalása van, vagy valami hivatalos ügyet intéz. Azok sokáig tartottak. Pláne ha a német barátaival folytatta ezeket.
 Leemelte a korsót a polcról és a csap alá tette. Nem voltak sokan, így ráérősen megvárta, míg az aranyló sör a pohárba csurgott. Végigfolyt az átlátszó üveg oldalán, míg el nem érte az összegyűlt kis patakon a korsó alján.
 Hetek teltek el, mióta nem hallott róla. Már nem is tudta számon tartani, mikor látta őt utoljára. Ideje nagy részét a kastélyban töltötte, és ha lenézett a csárdában, Niko nem volt sehol. Egy ideje már itt sem járt. South-tól olykor megkérdezte, mi van vele. Vajon sikerült valakinek rendbehozni a vállát? Vajon most is valami életveszélyes dolgot csinál? Miért hazudott neki?
 Elzárta a csapot és megvárta, amíg a maradék ital is kifolyt a korsóba. Letörölte az oldalán kiserkent habot, majd a vendég felé sétált.
 - Egészségére! - Nem nézett rá, csak a feladatát végezte. Megvárta, míg az apró előkerül a zsebéből, és kiszámolta az összeget és odaadta neki. Aztán a kassza felé fordult.
 Vajon miért félt attól, hogy soha többet nem fogja látni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=765395#post765395][b]Quinn Ashwood - 2019.07.28. 20:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=765401#post765401][b]Nikolai Weißling - 2019.07.28. 20:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=765458#post765458][b]Anna Weißling - 2019.07.29. 19:08[/b][/url]

 A pénztárgéppel babrált, mikor nyílt az ajtó. A felakasztott csengő dallamára figyelt fel, nem is a köszönésre. Csak felpillantott, még a fejét sem emelte fel. Niko ott állt az ajtóban. Pont úgy, ahogyan hetekkel ezelőtt. De valami más volt mégis. Valami sötétség, ami eddig nem lengte körbe őt. Valami, ami miatt Anna gyomra görcsbe rándult. Szeretett volna odamenni hozzá, átölelni és megnyugtatni, hogy minden rendben lesz, csak térjen végre észhez. De csak ott állt a pult mögött, a félbeakadt mozdulattal. Kezében az apróval, miközben azt is elfelejtette, hogy valaki a távolban feltett neki egy kérdést.
 Aztán ő elindult. Bármiféle érzelem nélkül az arcán. Az irodába ment, hova máshova ment volna! Talán valami üzleti dolog. Talán a rossz arcú német ia megjelenik nemsokára.
 Anna becsukta a kasszát és a konyhába lesett, hátha akad valami munka ott.
 Niko nem jött vissza akkor. Ott hagyta őt, és azóta sem hallott felőle. Nem akarja, hogy a közelében legyen. Mégis minek kellene utána mennie? Mit mondhatna neki? Csak kérdései vannak. Sérelmei. És az égető hiánya.
 Megköszörülte a torkát és az iroda ajtaja felé pillantott. Levett egy poharat a polcról, és elkezdte törölgetni. Újabb pillantás az ajtó felé. Mintha azt várta volna, hogy behívja majd. Valaki. Ő. Hogy mosollyal az arcán üdvözölje és magához ölelje. Pont úgy, mint azelőtt.
 Felsóhajtott. A pohár keményen koppant a pulton. Egy pillanatra habozott, mielőtt mozdult volna. Bekopogott, mintha valami idegen lenne. Várt rgy kicsit, nem volt biztos benne, mit mondhatna, ha válaszol. Ha egyáltalán válaszol. Megrázta a fejét, és benyitott az irodába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=765469#post765469][b]Nikolai Weißling - 2019.07.29. 22:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=765532#post765532][b]Anna Weißling - 2019.07.30. 21:33[/b][/url]

 Már egyáltalán nem próbálta elhitetni magával, hogy minden rendben. Levette a szemüveget, amivel eddig torzította a képet. Nem tudhatta teljesen biztosan, de gondolta, hogy South is benne van a dologban. Persze, hogy nem lepődött meg, mikor bent találta az irodában.
 Két lépéssel állt arrébb, hogy ne állja el South útját kifelé menet. Niko megváltozott. Nem tudta pontosan megmondani, mi, de valami határozottan változott. Olyasmit látott rajta, ami eddig megkülönböztette ikertestvérétől. Noah-hoz hasonló a tekintete.
 Amikor elindult felé, egy pillanatig azt hitte, üdvözölni fogja. Egy öleléssel vagy egy csókkal, ahogyan azt majdnem minden nap tették ezelőtt. Érezte a mellkasában ütemesen verő szívét, ahogyan egyre közelebb ért hozzá. Aztán mintha hideg zuhany érte volna. Mintha a papírok helyett egy hordónyi jeget kapott volna az arcába.
 - Hogy mi?
 Sok minden végigfutott a fejében az elmúlt hetekben, de egyik sem közelítette meg azokat a szavakat, amiket Niko kimondott. Gyűlöli. Ráébredt, hogy ez az igazi énje. Hogy ez hiányzott az életéből és most talált egy másik nőt, aki jobban passzolt ebbe a képbe.
 - Nem írom alá! - Végig sem gondolta a mondatot. De abban biztos volt, hogy ő vele ezt így nem játszhatja el. Magyarázatok kellenek. Indokok. És az, ami erre az útra vitte őt. - Hetek óta azt sem tudom, mi van veled, aztán csak annyit tudsz mondani, hogy váljunk el?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=765606#post765606][b]Nikolai Weißling - 2019.07.31. 19:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=766434#post766434][b]Anna Weißling - 2019.08.09. 22:20[/b][/url]

 Nem értette. Kezdett egyre jobban összezavarodni. Először a válási papírok, most a levelek és a virágok. Na meg a testvére. Neki mégis mi köze van hozzá? És miért nem kereste meg személyesen? Miért költözött akkor el otthonról? Miért kerülte ennyire?
 Az első pár napban biztos volt, hogy nem akart vele beszélni. Aztán hazament, majd a kocsmába. De ő sehol sem volt. Sosem volt ott, ahol Anna, és a nő így biztosra vette, hogy nem akarja látni.
 - Milyen virágok? - Széttárta a karját, miközben az előtte álló arcát figyelte. Valószínűleg pontos tükörképe volt az ő arcának, ahogyan értetlenül bámultak egymásra. Mint akik egy történetben szerepelnek, mégis mintha csak minden második oldalt olvasnának el.
 - Azt hittem, szándékosan költöztél el otthonról. Bori meg nem mondott semmit és egyébként is volt az a bájitalos eset a kastélyban és káosz volt a rellonban is és... - A fejéhez kapott és beletúrt a hajába. Úgy fogta a fejét, hogy ujjai közt csúsztak ki a vörös tincsek. Felhördült, ahogyan a gondolatok egymásba ütközve próbáltak utat zörni maguknak. Miért nem mondott Bori semmit? Hiszen látta rajta. Látnia kellett rajta.
 - Hol voltál? - A hangja már kicsit sem volt számonkérő.  Halkan beszélt, kezeit maga mellé ejtette és úgy nézett ra zöld szemeivel, mintha most látná őt utoljára. - Miért nem jöttél vissza?
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=766457#post766457][b]Nikolai Weißling - 2019.08.10. 10:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=775705#post775705][b]Nahowsky Valentin - 2019.09.28. 11:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=775984#post775984][b]Anna Weißling - 2019.09.29. 21:08[/b][/url]

 Hetek teltek el, ő pedig abban a biztos tudatban próbálta túlélni a napokat, hogy az a férfi, akihez az életét hozzákötötte, már nem az övé. Hogy ez a férfi egy olyan útra lépett, egy olyan életet élt, amiben ő, Anna nem fért bele. Úgy élt, mintha kiszakítottak volna egy darabot belőle. Elvesztette a részét.
 Egyszerre mozdultak Nikoval. Úgy ölelték egymást, mintha bármelyik pillanatban elszakíthatnák őket a másiktól. Szorosan kapaszkodott bele. Beszívta az illatát, érezte kezei alatt a megfeszülő izmokat. Abban a pillanatban minden rendben volt. Abban a pillanatban megszűnt az elmúlt hetek gyötrő bizonytalansága.
 Úgy csókolta, mintha ez lenne az utolsó csókjuk. Megálltak az addig cikázó gondolatok a fejében. Nem volt más, csak ő. Ő, aki kitöltötte azt az ürességet, ami egyre csak nőtt benne. A kétely és a tudatlanság emésztette a határait. Aztán jött Niko, és csak egy pillanatába, csak egy mosolyába, egy apró lépésébe és mozdulatába került, hogy a haldokló részeit újra élettel töltse meg.
 Az asztal felé hátráltak. Nem akart beszélni. Nem akarta tudni, hogy mi történt vele. Csak érezni akarta. Annyi idő után végre érezni akarta ismét őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=776011#post776011][b]Anna Weißling - 2019.09.29. 22:05[/b][/url]

 Hangosan felnevetett a Samu által előadott viccre. Nem is volt sok dolga, egyedül ácsorgott a pultban, miközben próbálták valahogy elütni az időt a nagydarab munkatársával.
 - Nem, biztos vagyok benne, hogy a másik csajjal lépett le múltkor... - közölte fennhangon véleményét, miszerint Mr. Pénzeszsák melyik alkalmi partnerét vitte el legutóbb. Volt néhány jól bejáratott nő is, akik azért többször megfordultak, de az utolsó szőke biztosan nem volt köztük.
 - 10 galleon rá, hogy nem fogjuk azt a csajt még egyszer látni a csávóval - már emelte a kezét a fogadásra, mikor berobbant az őrült srác. Anna csak megdermedt egy pillanatra, majd széles mosolyra húzódtak ajkai, ahogyan figyelte azt a csípőmozgást. Legalább olyan kimeredt szemekkel bámultak rá a korai törzsvendégek is.
 Felnevetett, miközben karbatette a kezét és várta, hogy közelebb érjen a pulthoz.
 - Nahowsky Valentin. Te már megint mit vettél be, hogy ilyen bolond vagy? - Tény, hogy jól kijöttek egymással. Az őrült feje folyton nevetésre késztette Annát. Olyan jókedv sugárzott belőle, hogy azt képtelenség lett volna nem átvenni.
 A srác kapott pár füttyöt és tapsot a vendégektől, miközben produkálta magát. Anna is tapsra emelte a kezét. Szépen lassan érintette össze a tenyerét, miközben mosollyal az arcán várta, vajon most mit tervezett a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=776163#post776163][b]Nahowsky Valentin - 2019.09.30. 18:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=776175#post776175][b]Anna Weißling - 2019.09.30. 18:45[/b][/url]

 Nevet és szemével figyeli, ahogyan táncol be a pult mögé. Nem, lehet nem kellene engedni, de hát ki állítaná meg ezt az őrült figurát? Ha Samu beállna a pult mellé,ő még képes, és átmászik hozzá. Anna simán elhitte volna.
 Egészen furcsa volt hallani a nevét. A leánykori nevét. Talán Boritól hallotta utoljára, mikor megjelent az ajtajában.Az is lassan már egy éve volt.
 - Nekem is kell abból a gombából, amit szedsz - állította talpra a meglehetősen romantikusra vett férfit. Vicc ide vagy oda, azért a határokat meg kellene tartania még neki is.
 - Na kifelé a pult mögül, ez itt az én helyem - tessékelte ki a diákot, de a virágot még a kezébe vette, mielőtt nyúlt volna a söröskorsóért. Ha már lúd, akkor legyen kövér. Ha tényleg ilyen sületlenségeket hord össze, akkor legyen is indoka a lovagnak.
 - Egyébként is, már régen nem használom azt a nevet. - Csapolta az arany levet, miközben rásandított a pultra leejtett virágra. Elmosolyodott és már nyújtotta is a sört a váratlan vendégnek.
 - A virágért cserébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=778354#post778354][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.10.17. 21:30[/b][/url]

Elhatároztam magam és ez ellen senki nem tud tenni semmit. Rendben, elég lenne egy ne menj és nem mennék, de akkor sem hagynám, és ez a lényeg. Kicsit bonyolult, tudom én, és elfogadom, de az a legfontosabb, hogy már puccba vágtam magam és vígan sétálgatok a csárda felé, mert úgy hallottam ott lelhető fel a nő. Márpedig nekem kell a nő, hogy megcsináljon egy interjút az egyik pesti mágnással, akire nekem nincs időm, mert a puccos estélyen leszek apámmal és anyámmal. És ha minden jól megy, meg összeszedem a maradék bátorságomat - és igent mondd - akkor Henrikkel. Nem, még mindig nem hívtam el, mert ez nekem most fontosabb, hogy minthogy kísérővel vagy kísérő nélkül jelenek meg apám pofavizitjén a sok néni és bácsi előtt. Szóval szükségem van a nőre, mert nem egy cikkét olvastam már és egyszerűen pazar a nő, csak az időpont ütközés... na az egyáltalán nem pazar. Tehát van az estély, amin kötelező megjelennem, plusz van az interjú, amit nagyon nagy küzdelmek árán sikerült lebeszélnem a férfival, mert soha nem ér rá körülbelül, és kellene egy hős, aki megmenti a napot meg az interjúmat. Nyilvánvalóan a nő neve fog megjelenni a cikk mellett, alatt, fölött, mit tudom én, ahogy szeretné.
Na kérem. A csárda előtt egy utolsó mély lélegzetet veszek a kellemesen hűvös levegőből, majd belököm a csárda ajtaját, ahol meglepően sokan vannak, ahhoz képest, hogy este hét óra van. Belépek, utam rögtön a pulthoz vezet, lehuppanok egy bárszékre, és türelmesen megvárom, amíg a pult mögött hevesen dolgozó férfi végre felém fordítja a tekintetét.
- Üdvözlöm - nyújtom felé jobb kezemet mosolyogva. - Én Anna Weißling-ot keresem - a kézrázás után visszahuppanok a székre, majd mint aki jól végezte dolgát ujjaimat összekulcsolom, államat rátámasztva várom a remélhetőleg pozitív választ. Szemöldököm a magasba emelkedik, amikor leesik, hogy minden információt közöltem, csak azt nem, amit a leginkább kellett volna. - Halty Lianna Zaina, a WoMentől. Szeretném, ha megcsinálna helyettem egy interjút - mosolyodom el a férfi felé zavartan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=778611#post778611][b]Nikolai Weißling - 2019.10.20. 20:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=778688#post778688][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.10.21. 20:16[/b][/url]

Tökéletesen elképzeltem mindent. Minden szükséges információt és iratot átadok a nőnek, mert itt lapul minden a táskámban gondosan összekészítve. Felkészítem arra, hogy egy arrogáns bunkóval kell beszélgetnie, és úgy kellene megcsinálni az interjút, hogy ez le is jöjjön belőle, de ne olyan feltűnő mértékben, mert akkor megkapom a magamért rendesen. Egy visszafogott interjú kellene a tevékenységről, amit végez, de úgy, hogy érezhető legyen az valójában milyen ember. Igen, kicsit nehéz, de majdnem az összes újságíró vérében benne van ez, ráadásul a nő tényleg valami zseniális.
Igen, nos, azzal az egyetlen eshetőséggel nem számoltam, hogy esetleg nem tartózkodik itt, és "csak" a férjével sodor össze az élet. Baszki, ez egyáltalán nem volt belekalkulálva az olyan tökéletesen felépített tervembe, így nem tetszésemet kifejezve fújtatok egyet, majd felkönyökölök a pultra. Ökölbe szorított kezemnek támasztom arcomat, így tekintek fel a férfira.
- Akkor egy pohár száraz vörös bort, legyen szíves - ennél rosszabb már nem is lehetne. Annyira biztos voltam abban, hogy Anna elbírja majd vállalni, hogy B tervvel nem is készültem, és ilyen szűkös határidővel már nem is találnék senkit, aki elvállalná, hiszen még a nő is necces volt. Nincs más lehetőségem, mint felkeresni az illetőt és új időpontot megbeszélni vele, nyolcvanszor bocsánatot kérve a kellemetlenségért, mert az ő ideje nem játék, hiszen egy nagyon fontos ember. Blablabla, rendben. Senki másé sem játék, de mindegy.
- Ha már felsültem, akkor iszok egy pohárkával. Abból talán még nem lehet baj - szemöldökömet ráncolva várom italomat. - Ha nem bánja, tegeződjünk. Igyunk egyet arra, hogy ez a bunkó hajlandó legyen másik időpontot megbeszélni - csalódottságom felőrli a bennem rejtőző gátakat, nem szoktam ennyire beszédes lenni, de most ilyen minden mindegy alapon, már tényleg csak arra vágyom, hogy egy kellemes ember társaságában töltsem az este hátralévő részét, egy kellemes csevej mellett. Nem kell több. Maximum egy kis bor, bánatom elűzésére, de az sem mérvadó ebben a helyzetben, elég ha elterelődnek a gondolataim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=779039#post779039][b]Nikolai Weißling - 2019.10.26. 10:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=779252#post779252][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.10.28. 13:35[/b][/url]

Szám szélét harapdálva merülök el gondolataimban. Mégis hogy lehetne ezt megoldani? Anna volt az utolsó esélyem, és ha holnap beszélünk meg mindent, akkor más késő, én meg így is, úgy is felsülök, mert a legközelebbi időpont az körülbelül két hónap múlva lesz, én meg beígértem a következő havi számba a cikkemet. Remek, kérem, nehogy elfelejtsem felhívni a szerkesztőt meg a fazon titkárnőjét egy másik időpont miatt.
- Az is jó - forgatom meg szemeimet derűsen, mert jelenleg tényleg nem érdekel, hogy milyen alkoholos folyadék csúszik le a torkomon, csak egy pillanatra hadd felejtsem el a kavalkádot, ami körülöttem van. Szó nélkül huppanok le a Nikolai által kiválasztott asztalhoz, majd pillantásomat a plafonra emelem egy mély sóhajtás kíséretében. Ahogy visszatekintek a whisky már az asztalion vár ránk, ujjaimat a óvatosan fonom a pohár felé, majd Nikolaira nézek, megemelem felé poharamat, majd kortyolok belőle.
- Nekem most kellett volna a nő - mint egy durcás kislány fújtatok még egyet. - De mindegy, magamnak köszönhetem, maximum várok megint pár hónapot - vonom meg vállaimat. A társaságnak nagyon régen örültem ennyire, mert a gondolatok, amik nap, mint nap fejemben járnak egyáltalán nem szívesen látott vendégek már ott. Mindig vissza-visszatérek Henrikre, és Arie szavaira, mintha bármiben is igaza lehetne, főleg abban, hogy Henrik hívjon el engem, amikor azt sem tudja, hogy vannak ilyenek. Ráadásul hogyan?!
- Nem fontos. Tényleg egy seggfej - iszom egy kortyot, majd a pohár az asztalon koppan. - De valaki hazugságokat állít arról, hogy a cége nem is a környezetszennyezés ellen, hanem mellette van. Oké, ez így elég drasztikus - vonom meg vállamat. - De lesarkítva ennyi. És akármekkora seggfej is, ez nem igaz - ajkaimhoz emelem a poharat, kortyolok egyet, majd ujjaim között tartva a poharat állapodik meg tekintetem a férfin.
- Jól értesültem, hogy tiéd a hely? - jobb kezem ujjaival kezdek el dobolni az asztalon. Tudtam, hogy Nikolai nevezetű férfié a hely, de arcot nem tudtam hozzá kötni, de így, hogy az előttem ülő Nikolai, és még Weißling is, nem volt nehéz összerakni a képet. Jár a taps. És a keksz. Köszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=779323#post779323][b]Nikolai Weißling - 2019.10.28. 23:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=779362#post779362][b]Dr. Halty L. Zaina - 2019.10.29. 18:00[/b][/url]

Ha már az amiért jöttem szemtelen módon meghiúsult, úgy döntöttem, hogy egy kis beszélgetés és iszogatás nem fog megártani. Egy ki szórakozás nekem is árt, főleg, hogy olyan gondolatok járnak a fejemben, amiket csak és kizárólag Arienak köszönhetek, és egyáltalán nem kellene ott lenniük, de mindegy. Az alkohol majd kicsit elfeledteti velem a dolgokat, amiket az agyam jár folyamatosan. Talán azt is sikerül elnyomnia, hogy valójában mennyire is izgulok a november másodika miatt. A nyakamban van már, határozott választ nem kaptam még Henriktől, de valamiért úgy érzem, ha nemet mondd, akkor csalódott leszek, és keserű szájízzel megyek el. Pedig az este elvileg rólam fog szólni. De mindegy. Ezt nem kell tudnia.
- Igen - bólintok egyet a férfi felé, mert a hely valahogy magával ragadja az embert. Próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy Nikolai - az én kedves vendéglátóm - fürkészi az arcomat. - Olyan... nem is tudom. Magával ragadó az egész. Nyugodt, de közben mégis felpezsdíti az embert. Érted? - mosolyodom el halványan, ahogy a bennem megfogalmazódott gondolatok próbálom átadni neki, vajmi kevés sikerrel. Mert oké, ő is fürkész engem, de az nem mondtam, hogy én nem néztem meg magamnak, mert még mindig az van, hogy a névhez nem tudtam arcot párosítani, és kellemeset csalódtam. Szemem van, használom is, de azért a határokon belül, és meg kell mondjam, hogy kellemeset csalódtam.
- Ott még nem jártam, de hallottam már róla - biccentek egyet a férfi felé, majd somolyogva kortyolok egyet a pohárból. - Hogy jött az ötlet, hogy te vidd tovább? - oldalra biccentett fejjel, érdeklődő tekintettel nézem az előttem ülőt a válaszra várva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=786106#post786106][b]Szendrey Adél - 2019.12.27. 15:01[/b][/url]

Fárasztó nap volt ez a mai. Karácsony van, és igaz, hogy a suli egy része hazautazott, de még így is maradtak páran. Na ez a pár diák arra jutott, hogy mennyire jó lenne egy kisebb bulit csapni a faluban. Na és hol máshol?! Természetesen a csárdában. Na és ki volt ma estére beosztva? Természetesen én! Ami egyébként tök érthető, mivel se kutyám, se macskám, így ráérek. Vagyis macskám van, de ő megszokta, hogy egyedül van, illetve neki a karácsony is ugyan olyan nap, mint az összes többi, leszámítva azt, hogy teljesen elbűvöli őt a sok szép csillogó dísz. A kis társaság igen korán érkezett és elég korán ki is csapta magát, szóval talán időbe tudok zárni. Este 11 óra van, a vendégek legnagyobb része már távozott, de van a kitartó banda és a törzsvendégek. Mivel egyedül vagyok így már hullának érzem magam, de muszáj bírnom. Éppen 6 korsó sörrel és ugyan ennyi pálinkával egyensúlyozom a társaság irányába. A srácok eddig jó fejek voltak, semmi gondom nem volt velük, de már kezdenek eléggé lealjasodni, így egyikük nagyon viccesnek találja azt, hogy kicsit megpaskolja a fenekem. Mivel a kezem tele van, így nem tudok visszkézből ütni. Szépen lepakolom a kért italokat az asztalra, a tálcát a kezembe tartva magam mellé lógatom, majd a fogdosós fiú felé fordulok. Egy kisebb monológot mondok neki az alapvető illemszabályokról, illetve, hogy kinek a seggét fogdossa, majd távozok. Mivel a fizetésem és a jattom is tőlük függ, így nem tehetem meg azt, amit egyébként tennék. Nehéz visszafognom magam, de muszáj. Kell ez a munka. A pult mögé érve felsóhajtok, majd a csepegtetőhöz lépek és komótosan törölgetni kezdem a még kissé nedves poharakat. Most éppen senki nem kér semmit, így talán tudok picit pakolászni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=786372#post786372][b]Szendrey Adél - 2019.12.28. 19:35[/b][/url]

Hajnal van. Még a napkeltétől igen messze állunk, de mivel erősre sikerült az este, így kettő óra után sikerült csak kitennem az utolsó vendéget. Ezt követtem még a pénztár rendbe rakása, átszámolása, mosogatás, elpakolás, takarítás. Szóval bőven volt már három óra is, mikor végre végeztem. A raktár egyik zugából előkotortam a kabátom és a táskám. Miután mindent magamra húztam – értsd ez alatt kabát, sapka, sál, kesztyű, táska – újra ellenőriztem minden ablakot. Az utca felőlieket szoktam a végére hagyni, mivel értelemszerűen ezek mellett van a kijárat. Mikor kilépek az ajtón még egyszer hátra fordulok, hogy megbizonyosodjak a villanyok állapotáról, végül a kijárat csukódik, végül pedig egy kattanással zárul a zár. Mint mindig, most is körbetekintek, de valami nem stimmel. Biztos sokaknak ismerős az, mikor úgy érzed, valaki figyel. Na ez így hajnalba, tök egyedül az utcán, eléggé félelmetes tud lenni. Még jobban körbetekintek, mikor is egy ismerősnek vélt alakot látok a fák mellett elosonni. Mintha a „kedves” exem lenne, akitől nem sikerült a legjobban búcsút vennem. Arról a csöpp összegről nem is beszélve, amit elvettem tőle, mivel járt nekem. Egy igen nagyot nyelek, miközben lassú, higgadt mozdulatokkal kezdem a csárda kulcsát keresni zsebembe. Mikor végre megvan, szélsebesen dugom a zárba, nyitom az ajtót, majd belülről újra bezárom. Futva haladok a pult mögé, ahol a földre roskadok. Táskámban kezdek turkálni, ahonnan előbb a telefonom, majd a cigim kerül elő.

„Csárda, SOS”

Remegő kezekkel pötyögöm be ezeket, majd nyomok rá a küldés gombra. Következő pillanatban már a számban a cigi és kattan az öngyújtó. Lehet ezért meg leszek ölve, de  most még ezt is vállalom.
- Gyere már… – motyogom magamban, miközben mélyeket szívok a cigarettából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=786508#post786508][b]Závodi Soma - 2019.12.28. 23:16[/b][/url]

Adél

Hiába mentem el az erőnlét termébe, hogy egy kicsit karban tartsam az izmaimat, és a sportolással levezessek némi feszültséget, ez nem egészen sikerült. A zuhanyt követően csak forgolódtam az ágyamban, hiába próbálkoztam olvasással, nem tudtam elaludni, mindvégig csak az otthoni gondok jártak a fejemben. Döntenem kellett volna minél előbb, mert a húgom napról napra több időt töltött az apámmal, s már előre féltem attól, hogy bántani fogja őt. Ha nem fizikálisan, akkor talán lelkileg. Eszembe jutottak azok az esték, amikor anyámat szidta, mindig veszekedett vele és soha nem volt jó neki semmi. Engem nem bántott, többnyire tudomást sem vett rólam. Egyszer akart csak megütni, akkor is azért, mert anya védelmére keltem. Ennek ellenére nem tudhattam azt, hogy mit hoz ki belőle az ital, s vajon nem-e fog kezet emelni a húgomra. Emiatt többször is volt rémálmom, most viszont az álmatlansággal küzdöttem.
Már harmadszor ültem fel az ágyamban, annak szélén támaszkodva egyik kezemmel, másikkal a szemeimet dörgöltem, s hosszan fújtam ki a levegőt, hogy így próbáljak megszabadulni a terhektől. A telefonom ekkor rezzent meg az éjjeliszekrényen, hunyorogva pillantottam a kijelző éles fényeibe, s először az órát akartam lecsekkolni. Hajnali három körül lehetett. Ki a f*** keres ilyenkor?
Először el sem tudtam képzelni azt, hogy ki lehet, de ahogy megnyitottam az üzenetet, megláttam Adél nevét, és a sorait, már azonnal tudtam, hogy baj van. Ő nem az a csaj, aki csak unalomból küldözget ilyen sms-eket. Vagány lány, tele tetkókkal, aki képes megvédeni magát a legtöbb helyzetben. Ez viszont sokkal komolyabb lehetett ennél. Nem is ültem tovább tétlenül, azonnal felpattantam, majd megbotlottam a szőnyeg szélében, amire egy szitokszó is kicsúszott a számon, majd sietve kaptam magamra a gatyát, zoknit, pólót, pulcsit, hogy végül bakancsomba ugorva, kezemben a kabátommal megiramodjak a csárda felé.
Hogy ne kelljen rám sokat várnia, hoppanálva érkeztem meg a csárda közelébe, onnan pedig csak néhány métert kellett megtennem sietős léptekkel, hogy aztán elérjem az ajtót. Közben már írtam neki egy sms-et hogy úton vagyok, így nagyjából az üzenetváltást követő negyed órán belül odaértem a vendéglátóegység elé, s azonnal bezörgettem annak az ajtaján.
- Adél, én vagyok az, Soma. Engedj be! - tovább kopogtattam, remélve, hogy nem értem ide túl későn, közben egyik kezembe vettem a pálcámat, és körbepillantottam, hogy minden rendben van-e a közelben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=786695#post786695][b]Szendrey Adél - 2019.12.29. 16:30[/b][/url]

Múlnak a percek és számomra olyan, mintha egy órája ülnék a földön. Fejemet a pultnak döntöm és az előttem álló szekrényt bámulom, mely roskadozik a különféle rövidektől. Újra beleszívok a cigarettába, ami így el is fogy. Cipőm talán elnyomom a csikket, majd a kukába pöccintem. Felállok és egy feles poharat veszek elő a helyéről, a pultra csapom, majd újra a felhozatalt kezdem vizsgálni. Nem sokkal később a kis pohár megtelik csordultig ginnel, amit egy húzásra meg is iszom. Érzem ahogy átjárja egész testemet az alkohol, amely először bizsergető, majd hirtelen mintha minden erő eltűnt volna belőlem, teljesen lezsibbadok a fejem búbjától a talpamig. Igen, most erre az érzésre van szükségem, mivel pár percig talán elfeledteti velem, hogy ki vár rám odakint. Leguggolok és újra a táskámban kezdek kutatni. Egy újabb szál cigaretta kerül elő, melynek vége az öngyújtó kattanása után pirosan kezd izzani. Mélyet szívok belőle, majd felegyenesedek és felülök a pultra. Várok. Szerencsére már csak pár perc és hallom az ismerős hangot. Hirtelen mintha nehéz súlyokat vettek volna le rólam. Talán még egy mosoly is átsuhan arcomon. Leugrok a pultról és az ajtóhoz sietek. Ahogy az ajtó kinyílik, Somát a karjánál fogva rántom be az épületbe, majd zárkózom vissza. Ezt követő mozdulatom akarva akaratlanul jön, ugyanis a nyakába vetem magam és szorosan megölelem.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – motyogom a nyakába fúrva arcomat. Igaz, Soma fiatalabb nálam pár évvel, de ennek ellenére nagyon jól kijövünk. A hasonlóan szar gyerekkorunk, illetve az együtt ledolgozott nyár elég szoros köteléket hozott létre kettőnk között. Lemászok róla, majd újra a pult felé veszem az irányt.
- Bocsánat, hogy ilyenkor rángattalak ide, de megmondom őszintén nem mertem volna egyedül kimenni az utcára. Vagyis megtettem, mivel elindultam hazafelé, de mintha a kedves exemet láttam volna. Tudod, akitől megfújtam egy kis pénzt, mivel nem fizette ki a munkámat. – kezdek bele, majd a pulthoz érve előveszek még egy poharat, ezt követően pedig mindkettőt színültig töltöm. A tiszta poharat Soma felé lököm, ezzel jelezve, hogy az övé. Újra beleszívok a cigibe, mely a nagy ölelgetés közben kissé leégett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=786901#post786901][b]Závodi Soma - 2019.12.30. 19:20[/b][/url]

Adél

Adél erős egy csaj volt, jól ismertem ahhoz, hogy tudjam, csakis akkor küldene nekem vészjelzést, ha valami nagy zűr van körülötte és veszélyben van. S mivel jól ismertem már őt, mert nagyon sok mindent megosztottunk egymással, volt egy rossz megérzésem, hogy mi lehet az ok, amiért fél. Pontosabban két dolog is megfordult a fejemben, az egyik rosszabb volt, mint a másik. Idegesen ütöttem a csárda ajtaját, hogy minél előbb bejussak hozzá, mire az ajtó hirtelen kitárult, ő pedig azonnal berántott azon keresztül a helyiségbe.  
- Mi történt? - néztem rá aggódva, de a válaszra még várnom kellett, mert ijedten vetette magát a karjaimba. Reflexből öleltem magamhoz, hogy megnyugtassam a jelenlétemmel, majd csak akkor engedtem le a karjaimat, ha úgy éreztem, hogy Adél is megnyugodott.
- Nagyon rám hoztad a frászt, mond mi a baj? - sietve végig futtattam rajta a pillantásom, de külső jele nem volt annak, hogy valaki bántotta volna, ellenben elég idegesnek tűnt ahhoz, hogy nagy legyen a gond.
- Jaj ne, mond hogy nem Dimitri az. - elhúztam a számat, amikor megtudtam, hogy Adél exe a közelben van, és a lány után leselkedek. Kemény fazon volt, ráadásul orosz. Nem csíptem az ilyen alakokat, és volt egy olyan érzésem, hogy a fickó seftelt is az alvilági kutyákkal.
- Emlékszem, biztos a pénzét akarja. Hjajj Adél - sóhajtottam, aztán a vállaira helyeztem a kezeimet. - Dehogy haragszom, ne viccelj már. Jó, hogy szóltál, most már nem lesz semmi baj. Nem hagylak egyedül, holnap meg majd kitalálunk valamit, hogy visszaadd a pénzt nekik - azt inkább már nem kötöttem a lány orrára, hogy nekem is volt mások felé tartozásom, s hogy még azt a pénzt sem sikerült megszereznem. De az ő ügyét most fontosabbnak tartottam.
- Eh, mi ez, gin? - belekóstolva a pohárba, egy kicsit elhúztam a számat, annyira nem voltam oda a piáért mostanában, de azért amit kitöltött, azt legurítottam.
- Szerinted tudja azt, hogy hol laksz? Mert ha igen, akkor most nem kéne hazamenned. A suliba meg nem tudom, hogy be tudnálak-e csempészni...lehet, hogy itt kellene töltenünk az éjszakát - magyaráztam, miközben próbáltam kitalálni azt, hogy mi lenne a legjobb lehetőség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=787669#post787669][b]Francesco Nico Bianchi - 2020.01.05. 00:54[/b][/url]

A mai napja könnyeden alakult, elvégre a karácsonyi szünet előtt megíratott vizsgákat javította, illetve tegnap az eridonosokkal karácsonyozott egy keveset. Már persze azokkal, akik maradtak, de meglepően sokan maradtak. Opheliával szerveztek egy kis bulit, ami eléggé zártkörű volt, ez pedig osztatlan sikert aratott. Rengeteg trash kaját ettek, illetve hoztak olyan filmeket, amik tematikusan karácsonyiak, és tematikusan anti-karácsonyiak. Természetesen senkit nem lepett meg, hogy míg az első egy ízig-vérig ünnepekről szóló móka volt, addig a második konkrétan nyáron játszódott. Csak semmi karácsony! Szóval a lényeg az, hogy a program jól sikerült, ezután kellett ma vizsgákat javítania. Sajnos, bármennyire is jóindulatú, lesz pár bukás.
Hazafelé menet úgy dönt, benéz a csárdába, meg akkor meg is kajál, ha már van rá lehetőség. Egyszerűen nem mindig van kedve főzőcskézni, ez is egy ilyen nap. Belépve már nem sok vendéget talál, de nem is bánja, nem kedveli a hangzavart - olasz származása ellenére -, így egyből a pulthoz lép, ahol fel sem ismeri Adélt, míg a lány felé nem fordul. Szőke lett. Wáoh.
- Hát hello - nehéz megszólalnia, mikor utoljára látta, még barna volt és mintha kevesebb tetkója is lett volna. Ráadásul karácsonykor dolgozik? Jó, ennyi erővel meg ő karácsonykor a csárdában flangál késő este, az se jobb. Bár tekintve, hogy a családja amúgy otthon van és már minden bizonnyal alszanak, belefér egy kis tivornya. - Boldog karácsonyt - ahogy felocsúdik, el is mosolyodik, majd helyet foglal az egyik széken. Mivel rég találkoztak, biztos lesz mit megbeszélniük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=787879#post787879][b]Nikolai Weißling - 2020.01.05. 21:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=788252#post788252][b]Dr. Halty L. Zaina - 2020.01.08. 12:57[/b][/url]

Bólintok a férfival együtt, mert ha valóban ezt akarta elérni, akkor sikerült neki. A helynek pontosan meg van az a varázsa, hogyha csendesebb helyen szeretnél belemerülni a gondolataidba, mondjuk egy könyv társaságában, amikor éppen nem magaddal veszekszel, akkor tökéletes. A pub túl hangos, majdnem mindig tele van emberrel, de a csárda erre megfelel. Talán, ha nagyon unom magam munka közben otthon, akkor felkapok mindent és eljövök ide dolgozni. Nem is rossz ötlet!
- Mindenképpen - ismét egy apró kortyot iszok, majd a székről kissé oldalvást fordulva állapodik meg tekintetem hosszabb ideig egy-egy részleten a csárdában. Ízléses, megnyugtató a szememnek, amit látok. Visszafordulok a férfihoz, amikor beszélni kezd, érdeklődő tekintettel fürkészem az arcát, ajkaim ó-t formálnak, miközben kicsit megrázom közben a fejem. Hát honnan tudnám? Nem vagyok én akkora befektető vagy business man, hogy értsek ezekhez vagy tudjam mit merre kell csinálni, hogy megszerezz egy ilyen helyet. Mondjuk talán a megszerzéssel még nem is lenne akkora probléma, mint a megtartással, végül a fenntartásával. Mert ugye, egy ilyen helyet fenn is kell tartani, meg meg is. Ah, engedjük el.
- Bár nem tudom, de értem miről beszélsz - nevetek fel halkan, nem fogok hazudni. Tökéletesen nincs elképzelésem milyen érzés lehet ez, de valóban értem, amit mondd, mert talán apám is így van ezzel az újságnál. Bár ő átadja másnak a vezetést, de mégis a lányának. Akkor az olyan, mintha megtartotta volna, hiszen családban marad, nemde? Vagy lehet ez nem is ennyire összetett, csak megint feleslegesen gondolkodom.
- Ó - lepődök meg, majd borospoharamat tenyereim közé fogom pár pillanatra, a benne csillanó italt figyelem, míg végül felpillantok Nikolaira. - Tudod, apám a WoMen igazgatója, szóval talán már tollal a kezemben születtem. Van diplomám másból is, de valahogy ez vonzz jobban. Mondjuk, hogy a véremben van - vonom meg vállaimat, oldalra billentett fejjel mosolygok folyamatosan felé. Most vagy tényleg ilyen jó kedvem van, vagy kezd beütni az első pohárka bor. Ha az utóbbi, akkor az nagyon kellemetlen, és le kellene állni, mert ha becsiccsentek, akkor az, nos... még kellemetlenebb. Számat elhúzva iszom meg az utolsó kortyot, majd a poharat kissé eltolom magamtól. - Te honnan tudtad, hogy ezt szeretnéd csinálni? - mutatok körbe a csárdán, érdeklődéssel teli barnáimat emelem Nikolaira.