Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kezdjük ott, hogy eleve nem akartam ebbe az országba jönni, pláne ebben az iskolában tanulni. De ha mindez nem lenne elég, nagybátyám még arra is kötelezett, hogy munkát keressek, mondván neki nincs kitömve a párnája úgy pénzzel, mint a szüleimnek, szóval ne is várjam el, hogy majd eltart, és a saját pénzén veszi meg a lányos hülyeségeimet. Plusz jobb is, ha lekötöm magam a szabadidőmben, hátha nem lesz időm egy "újabb baromságra".
Tudom persze, hogy őt is megrázta, ami történt, és gondolkodás nélkül megengedte, hogy hozzáköltözzek, de egy szép szót, vagy egy ölelést nem kaptam tőle. Ő másként fejezte ki, ha törődött valakivel, de egy külső szemlélődő biztosan nem mondta volna meg, hogy én vagyok a kedvence.
Szóval épp egy állásinterjúra tartok, hosszúra nyújtott léptekkel a mindenki által csak faluként emlegetett városka irányába. Az iskolai talárt szövetkabátra cseréltem, hajam kontyba kötöttem, hogy ne lógjon arcomba, és igyekszem a megvető pillantásaimat az úton letudni, hogy leendő főnököm előtt - aki amúgy szintén diák, csak pár évfolyammal felettem jár - már jó képet mutatni. Még mosolyognom is kell majd, emlékeztetem magam kelletlenül.
Semmi kedvem futárkodni, és más emberekkel találkozni, de repülni szeretek, a véremben van a seprűlovaglás, és ha pénzt is kapok érte, hát legyen. Ha ezért mosolyogni kell és jópofizni, akkor mutogatom a fogaim és szívélyes leszek, mint egy lakáj.
Amint benyitok az étterembe, rövid nézelődést követően észre is veszem a látszólag nem tananyagot bújó, és ételt nem fogyasztó srácot, akinek ránézésre Dávid feje van. Odalépdelek mellé, és megköszörülöm a torkom, hacsak nem néz fel előbb.
- Helló, Sadie Sallow vagyok, állásinterjúra érkeztem. - Furcsának, szokatlannak érzem hosszú hetek után a mosolyt arcomon, de igyekszem fenntartani minden ellenérzésem dacára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fogalmam sincs, mire számítottam, hol fog zajlani a kérdezz-felelek, de ha tippelnem kellett volna, a vendégtér, vagy egy ablakos, jókora asztallal - melyen családi fotók sorakoznak - felszerelt iroda lett volna az első kettő, ami eszembe jut, és nem egy seprűtároló méreteit idéző kis lyuk.
Leendő főnököm láthatóan megörül nekem, és bár ugyan nekem is ez volt az első állásinterjúm, de úgy tippelem, ő sincs még túl sokon túl, vagy nálam is tehetségesebben tudja a lelkesedést megjátszani. Int, hogy kövessem, majdnem elhagyja minden cuccát, úgy tűnik, mint aki nincs egészen a helyzet magaslatán. Aztán persze lehet, hogy csak barátságos benyomást igyekszik kelteni, hogy ne feszengjek. De ha ez volt a cél, akkor a helyiséggel, ahova beinvitál, kissé mást hatást ér el.
Még gyorsan elszalad egy székért, hogy hellyel kínálhasson, én pedig kissé kelletlenül elfogadom. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, hogy "kényelmesebbnek" nevezte a helyzetet, de nem vagyok abban a pozícióban, hogy pofát vágjak szavaira. Úgyhogy marad a mosolygás, majd a bólogatás. Aztán a fejrázás, amikor sikerül felocsúdnom, és értelmeznem, mit is kérdezett.
- Igen, igen.. mármint, nem, köszönöm, nem kérek semmit.
Leülök vele szemben, közben megcsapja orrom a samponjának illata. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy remélem nem vagyok büdös, mert egy ekkora zsebkendőnyi helyen biztos megérezni. De nem, fürödtem reggel, minden rendben.
- Hogy voltam-e..? Nem, még nem volt hozzá.. szerencsém - szedem össze a gondolataimat, miután végre sikerült őket kikergetni a marhaságokon aggódás verméből. Szerencsére, még épp időben, mielőtt mondjuk olyat találtam volna mondani, hogy "nem eszek ilyen szemetet" vagy hasonló.
- Csak nem olyan rég vagyok itt, szóval nem is igazán hallottam se jót, se rosszat. De bizonyára jó lehet, ha futárra van szükségetek - folytatom diplomatikusan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ha nem volna épp elég stresszforrás karnyújtáson belül ülni egy idegennel, egy hátsó kis szobában, ami nincs is szem előtt, most még azt is kéri, hogy meséljek magamról. Szinte érzem, ahogy a gyomrom felkúszik a torkomba, és hirtelen nem is tűnik olyan rossz ötletnek kérni valami innivalót, legalább amíg nyelek, sem kéne beszélnem.
De ha szükségem van az állásra, nyilván kénytelen leszek megszólalni, és jogos elvárás, hogy meg szeretne ismerni, nem küldhet a céglogóval szét akárkit, hogy képviselje a brandet. De mit mondhatnék magamról? A teljes igazságot nyilván nem, különben rövid úton kint találom magam innen.
- Amit jónak gondolok? - kérdezek vissza, és ez valamelyest megnyugtat, mert ha azt nem mesélem el, amit nem gondolok jónak, akkor jók leszünk. - Angliából jöttem, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából jelentkeztem át ide, a Bagolykőre. A nagybátyám vett magához, nála lakom most. Mármint amikor épp nem az iskolában, persze.
És nyomkövető bűbáj van rajtam, mert valószínűleg most is folyamatosan megfigyelnek - teszem még hozzá gondolatban, és majdnem biztos vagyok benne, hogy erről illene beszámolnom, de nem teszem.
Ellenben egyetértően bólogatok a srác szavaira, bár nagyon erősen kétlem, hogy végig fogom kóstolni az itteni étlapot. Nevezzetek sznobnak, de én tényleg nem ilyesféle kajákhoz vagyok szokva.
- Szeretek repülni, mármint a szó szoros értelmében, nem úgy, hogy kirúgnak valahonnan - nevetgélek esetlenül a bénán előadott viccemen, ami annyira nem is vicces, ha azt vesszük, hogy a Roxfortból csak azért nem rúgtak ki valószínűleg, mert még előtte maguk vettek ki onnan szüleim. Megelőzni a bajt, hisz már most is mennyivel jobban mutat az önéletrajzomban, hogy én hagytam ott őket, és nem ők penderítettek ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Amikor elképzeltem, nem ilyesmire számítottam egy interjú alatt. Több profizmusra, kevesebb nevetgélésre, talán. De azt tudom, hogy jó benyomást kell keltenem, ha hozom a szokásos formámat, valószínűleg rövid úton kint találom magam az étteremből, márpedig a többi lehetőség, amit találtam, földhözragadtabb, már abban az értelemben, hogy nemigen repülhetnék. Egy pult mögé beülni, vagy árut töltögetni a polcokra pedig semmi kedvem. Még pénzért se.
De a Roxfortról sem szeretnék áradozni, arról pedig végképp jobb, ha nem tud leendő munkaadóm, hogy miért jöttem el onnan.
- Jó volt - felelem szűkszavúan, halovány mosoly kíséretében. - És igen, családi oka volt.
Szörnyen kellemetlenül érzem magam, szóval remélem ő is, és ezért eltekint attól, hogy tovább firtassa ezt a témát. Talán úgy értelmezi, hogy csak nagyon elszomorít a dolog, és ezért nem akarok beszélni róla, nem pedig... más okból.
Még arról is inkább beszélek neki, hogy mit szeretek a szabadidőmben csinálni, noha semmi köze nincs hozzá, és túl sok minden amúgy sem jut eszembe.
- Repülni, leginkább. És igen, kviddicseztem is, bár csak az utolsó évemben kerültem be a Mardekár csapatba - bólogatok. - És szoktam rajzolni. Ruhákat tervezgetek, főleg.
Valószínűleg tudnék intézni magamnak egy seprűt, gondolkodom el, de azért szóba kéne álljak a szüleimmel, ami ki van zárva, a nagybátyámat pedig azért nem akarom megkérni, bár neki is bőven tellene rá, mert pont azért küldött el munkát keresni, hogy ne fizessen utánam mindent.
- A vízhatlan köpeny nem gond, azt hoztam magammal, de a seprű már bonyolultabb, azt biztosítani kellene. Megoldható lenne, ha mondjuk úgy állapodunk meg, hogy a bérem egy részéből törleszteném vissza? De ha van felesleg, azt is tudom használni, bármilyen seprűt megülök gond nélkül.
Két alternatívát is bedobok, mielőtt felhoznám, hogy ha kell, tudok szerezni magam is. Rugalmasnak kell mutatkozzak, és ez a beosztásra is érvényes.
- Eléggé előrehaladott vagyok a tanulmányaimban az évfolyamtársakhoz képest, szóval nem szánok túl sok időt tanulásra jelenleg, és nem járok sehova. Szóval hétköznap esténként is szabad vagyok, három-négy óra bőven belefér, illetve a hétvégéken is ráérek, amikor kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Látom ám, hogy válaszom meglepi a srácot, de azzal nyugtatom magam, hogy nem lehet gond, nem vetheti a szememre, hogy nem avatom be az életembe. Elvégre állásinterjún vagyunk, nem pedig randin. Bár amilyen közel ülünk egymáshoz, kellően meghitt lenne a szituáció hozzá, de.. na jó, ebbe bele se gondolok inkább jobban, még a végén sokkal jobban zavarba hozom magam, mint indokolt.
Tekintetem azért elfordítom tőle, és érzem, hogy melegség költözik az arcomba. Ilyen kis, szűk helyen levegő sincs elég, a testünk is egykettőre bemelegíti a teret, jó, hogy melegem van. Mindjárt el is kezdtem magam felbosszantani azon, hogy miért kell itt ülnünk, miért nem volt jó odakint?!
- Ja, nem, dehogy, semmi gond - rázom a fejem, és igyekszem illedelmesen mosolyogni, a nagykönyvben megírtak szerint bólogatni szavaira. Tősgyökeres Bagolyköves ez a Jankovits, nyilván szereti az iskolát. Ahogy én is imádom a Roxfortot. Ez így természetes. - Majd megszokom itt én is.
Ez amúgy kicsit önmagamnak is biztatás, mert egyelőre nem így érzem.
Szerencsére van az étteremnek seprűje, így nem kell áldoznom rá, és talán munkaidőn kívül is magamnál tarthatom. Erre majd később rákérdezek. Nyilván karban kell tartani ugye, fényezni, tisztítani, ezeket sokkal célszerűbb, ha nem a munkaidő alatt csinálja az ember. És afelől nem lehet kétsége, hogy igényes vagyok magamra, és így a seprűmre is. Remélem látja rajtam. Elvére fürödtem is reggel, azt nem mindenki szokott.
- Nem, egyáltalán nincs tériszonyom - rázom meg fejem, és ha kell, rögvest bizonyítok is. Már fel is állok a "van-e kedved körülnézni" kérdés végére. Bármiben benne vagyok, ha kimehetünk ebből a gardrób méretű szobából végre.
- Igen, tökéletesen megfelel - bólogatok tovább. - Kezdeni pedig.. nem tudom, amint szükség van rám? Akár már most elszaladhatok valamivel, ha kell.
Nyilván nem így működik a dolog, és ha minden igaz, próbaidőszak is létezik a munka világában, amely alatt bármikor elköszönhet a másiktól bármelyik fél.
- Ja meg igen! - perdülök vissza felé, mielőtt elindulnék kifelé, kockáztatva, hogy ha közvetlenül utánam siet, jól összekoppintjuk a fejünket. - Valamit valahol alá kell írjak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Követem idegenvezetőmet, aki rövidesen a főnökömmé válik majd, és próbálom megjegyezni, mi merre van. Szerencsére túl sok eltévedési lehetőséget nem biztosítanak, így nem aggódom különösebben, hogy mentőcsapatokat kellene indítani a felkutatásomra, miután elvesztem a raktár és az öltöző között félúton.
- Szerintem az is elég lehet, ha kiírod, milyen nagy - próbálok viccelődni, de aztán gyorsan úgy teszek, mintha nagyon érdekelne a falon egy kép, mert talán mégsem kéne kritizálnom Jankovits "birodalmát", mégha ilyen elképesztően tehetségesen leplezem is, hogy ezzel lényegében leszóltam. Ja, hogy nem volt különösebben jól burkolt megjegyzés? Tudooom.
Kicsit körbejárok a vendégtérben, az asztalokat kerülgetve, bár nem annyira köt le a hely. Biztos varázslatos meg klassz, de én másféle éttermekhez vagyok szokva, és ez nem csak a menüben látszik meg.
- Oké - bólintok egy utolsót szavaira, miután megelőzte ezt még másik három ugyanilyen, miközben magyarázta a tennivalóimat. - A jövő hét tökéletes.
Megengedek magamnak még egy mosolyt, ami annyira ezúttal nem is őszintétlen, elvégre mindjárt seprűt kapok a lábaim közé, és megmutathatom, mit tudok.
Elszökkenek a raktárig, majd rövid válogatás után előveszek onnan egy ütött-kopott, de komolyabb repedéstől vagy vesszőveszteségtől mentes seprűt. Jankovits, ahogy mondta, a bejáratnál vár rám, és amint csatlakozom hozzá odakint, már ejtem is magam elé a boszorkányjárművet. Mielőtt még a földön koppanna, határozottan kinyújtom a karom, és egy "fel" felszólítással megállítom a szabadesésben, és keményen csattan a tenyeremben a nyél. Annyira menőre sikerül a mozdulat, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy ne jajduljak fel, és arcizmaim is megfeszítem.
- Mi lesz a csomag? - kérdezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Korábban sosem gondolkodtam úgy igazán el azon, mi is leszek, ha nagy leszek. Ebben a dedós megfogalmazásban főként nem, de hogy mivel is szeretnék foglalkozni, mi lesz a munkám, ha majd kikopok az iskolapadból.
Gazdag szülők gyerekeként ez a probléma elég későn ért utol, konkrétan azután, hogy már nem támogattak tovább, a nagybátyám pedig, bár szintén tehetős, úgy gondolta, nem fog eltartani. Épp elég, hogy a szünetben tetőt biztosít a fejem fölé, szóval legyek rohadt hálás. Kösz.
Szóval elkezdtem dolgozni futárként itt, Bogolyfalván, de nem azért, mert szeretem a gyorskaját, vagy a saját szakácsot nem tartó embereket kiszolgálni, hanem mert közben kedvenc hobbimnak áldozhatok, vagyis magasban lehetek. Seprűn persze, bár zavaros a fogalom, mások másként képzelik el ezt a dolgot, de én szeretem tisztán tartani a tudatomat. Néha mondjuk jó lenne nagyon is elködösíteni egy időre.
Épp csomagra várok, amit a Mennydörgő utcába kell kivinnem. Persze késnek vele, ami azt jelenti, hogy én is kések, és az végső soron majd azt jelenti, hogy elégedetlen lesz a kedves vevő, és nem hogy jattolni nem fog, de még csúnyán is néz majd rám. Ami őszintén nem érdekelne, csak cserébe az arcába kenhetném a burgerét, de nyilván azt nem tehetem meg. Következmények nélkül legalábbis.
Mikor végre kézhet kapom a szállítmányt, felmarkolom, majd sietve az ajtó felé iramodok, és seggel lököm azt ki. Hallom, és érzékelem is, hogy valami akadályba ütközik, de nem izgat, a kint várakozó seprűm felé szökkenek, és már rugaszkodnék is el, ha nem hallanám, hogy az előbbi "akadály" a földön káromkodik.
- Hoppá - jegyzem meg mindenféle sajnálat nélkül hangomban, és félrerúgom az egyik felém guruló almáját.
Csaaakhogy aztán összeszorított fogakkal felszisszenek magamban, és kissé vontatva visszafordulok a szőke csaj felé. A francnak kellett az ajtóban ácsorognia ennek a buta libának - gondolom, de már épp elég baj, hogy fellöktem, nem kéne tovább rontanom a helyzetet azzal, hogy kimondom, amire gondolok.
- Megmaradsz..? - kérdezem, majd nagy nehezen kinyögöm még, hogy: - Bocsánat.. nem vettelek észre.
Tényleg nem izgat, és ott is hagynám a francba, ha nem lenne egyértelmű, hogy annak a helynek vagyok az alkalmazottja, ahonnan épp kivágódtam. Jó volna ezt a státuszt egyelőre fenntartani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem mintha Jankovits olyan szigorú főnök lenne, és attól kéne tartanom, hogy páros lábbal rúg ki az első vétségemre, de számolok vele, hogy bizony fog érkezni rám panasz egyébként is, semmi szükség direktbe tovább tetézni a dolgot.
Arra azért persze nem vetemedek, hogy még segítsek is a csajnak, nem vagyok én jótékonysági intézmény. Ha magától nem tud feltápászkodni, inkább maradjon is ott.
- Ja, simán van jövőd a kviddicsben, oda pont ezek kellenek, jó reflexek meg hogy tudj ügyesen taknyolni.
Fogalmam sincs, érdeklődik-e a sport iránt, de nagyjából ez az egyetlen, ahol hasznát veheti képességeinek. Ja, hogy gunyoros volt..! Az más, én se gondoltam komolyan.
Kérdésére picit felvonom a szemöldököm, és már a nyelvem hegyén ül pár szó, amivel melegebb tájakra küldhetem, amiért a zsebemben turkál, de aztán a csomagomra pillantok, amit vinnem kellene, és amibe került egy plusz burger is, nekem. Természetesen eszem ágában nincs ezt a szemetet fogyasztani, de nem utasíthattam el minden alkalommal, mert még gyanúsnak tűnnék, hogy nem hiszek a cégben, vagy abban, amit árul.
Visszanézek a kezeit tisztogató szőkére, és egy hirtelen ötlettől vezérelve előhalászom a feles hambit.
- Kárpótlás gyanánt, meg a Bogoly Burger elnézését tolmácsolva az előbbi, szerencsétlen incidens miatt, felajánlhatok egy ingyen hamburgert? - kérdezem olyan hangon, mintha egy papírlapról olvasnám fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem tudom, mit akartok, full normális vagyok a csajjal. Ahhoz képest, hogy az utamba állt, és még most is épp feltart, nem bunkózom vele, nem küldtem el a francba sem, sőt, még a kajámat is felajánlottam neki. Igaz, hogy egyébként kidobtam volna a szemétbe, mintsem megegyem, de ezt nem kell tudnia, és különben is, a szándék a fontos, vagy mi?
És még elnézést is kértem! Na, olyat aztán végképp nem szoktam csinálni, bárki lehet a megmondója, de én is kertelés nélkül bevallom, hogy akkor se szoktam sajnálkozni, ha történetesen tisztában vagyok vele, hogy én hibáztam. Ami, ritkán fordul elő, nyilván, de azért megesik. Néha.
Nem kéri a burgert, amit igazából meg is értek, úgyhogy nem is erősködöm, csak vállat rántok, és részemről le is van tudva az egész. Ő sarkon is fordul, és már én is lépnék a seprűmhöz, mikor megüti fülem valami, ami a fordítóbűbáj miatt nem tud csak úgy elmenni a fülem mellett. Megállok a mozdulatban, majd pálcámat előhúzva fordulok vissza, és lépek közelebb a szőkéhez.
- Hogy mit mondtál!? - Agyamat elönti a vér, és lelki szemeim előtt nagyon csúnya állapotban képzelem el máris ezt a kis taknyot. Jobb lenne nem megvalósítani, főleg nem az utca közepén, ahol bárki megláthat, ezért elkapom a karját, és a bordái közé szúrom a pálcámat.
- Három másodperced van bocsánatot kérni! - Nem, az anyámat senki se szidhatja. Legfeljebb én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Valószínűleg nem ártana a dühkezelésemmel foglalkozni, mert hát mint ilyen, nem létezik. Hamar szakad a cérna, könnyű kiborítani a bilit nálam, főleg, ha valaki olyan tehetséges az agyam felcseszésében, mint ez a szőke picsa. Láthatólag meg sem kellett erőltetnie magát, és máris pillanatokra vagyok tőle, hogy valami undorító, keléses förmedvénnyé átkozzam szét a fejét.
Meg is illetődik a pálcám láttán, aztán csakhamar kiszalad a száján az a bocsánatkérés. A bökkenő ott van, hogy valójában cseppet sem hat meg. Megfenyegettem, ha nem kér elnézést, abból baja lesz, de igazából csak némi időt próbáltam magamnak nyerni, ami alatt lehiggadhatok. Ha fülét-farkát behúzza, azzal persze nem árt, nem rontja tovább a helyzetet, de nem ezen múlik a helyzet végkimenetele, csakis azon, vissza tudom-e fogni magam.
Nagy levegőt veszek, arcom grimaszba fordul, és épp nyelvem hegyére ül az átok, mellyel elintézem, hogy a gyengélkedőre is el kelljen ma még látogatnia, mikor ismét megszólal, és valahogy megváltozik a hangja. Mintha már nem érdekelné, hogy az oldalát egy pálca vége nyomja. De a van ennél nagyobb baja módon. Eltávolodik kissé gondolatban.
- Ja. Az ismerős - mondom, mert bizony az én számra is jellemző, hogy többet jár, mint a lábam, pedig utóbbi van arra kitalálva.
De mielőtt még bondingolnánk vagy hasonló hülyeség, ingerülten sóhajtok egyet, és pálcámat bár elhúzom tőle, azért jól fellököm a csajt a francba. Már úgyis ismeri a földet, barátkozzon vele még egy kicsit.
- Jó lenne, ha összekapnád magad. Legközelebb nem leszek ilyen kurva jó arc - mondom, aztán sarkon fordulok, hogy végre seprűre üljek és mehessek a dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Sok mindent a szememre hányhat Jankovits, de azt, hogy késő lennék, biztos nem, elvégre most is, nemhogy időben érkeztem, de még túl korán is, a munkaidőm csak tíz perc múlva fog kezdődni. Ha nem lenne ilyen csípős az idő, lehet kint várakoznék még, de egyrészt úgyis nemsokára fagyoskodhatok a seprűn ülve, másrészt azért például pont meg lettem szólva, hogy nem haverkodom a munkatársakkal. Jó, nem pont így, de ez a lényeg. De nem tehetek róla, hogy nem érdekelnek.
Ahogy belépek az étterembe, már meg is bánom a dolgot, így aztán ahelyett, hogy hátramennék, le is telepedem inkább az egyik üres asztalhoz. Van bőven belőle, alig van itt valaki, a pultnál is csak egy srác tépelődik. Mint aki hirtelen rájött, hogy nem csak egyféle kaja van itt, és amit előre eltervezett, hogy kérni fog, már elfogyott. Persze csak a gondolataimmal játszom, jelenleg más érdekesebb dolog nem fogja meg a figyelmem. Ismerősnek is tűnik így messziről, bár meg nem mondanám, honnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Cseppet kényelmetlenül érzem magam. Csakúgy, mint máskor is, mikor hivalkodóbb, feltűnőbb öltözéket választok, olyat, ami kiemeli, hogy bizony nőből vagyok.
Nem szeretem, ha megbámulnak, ha mindenféle ismeretlen alakok képzelegnek rólam, márpedig tudom jól, mi jár a legtöbb ember fejében, mert az én fantáziám sem patyolat tiszta, milyen lehet akkor azoké, akik a legyet is röptében?
Azt mondjuk nem tudom, főnököm, akit csupán a vak szerencse helyezett fölém ebben a szánalmas kis országban, milyen gondolatokat szokott kergetni kócos üstöke alatt, de úgy voltam vele, talán nem volna teljesen hülyeség bepróbálkozni némi plusz hozam reményében.
Úgyhogy vastag kabátom alatt, melytől hamar meg is válok, amint belépek a felfűtött, kellemes illatokkal elárasztott helyiségbe, egy hosszú ujjú, ugyanakkor testhezálló, fényes flitterekkel vagy franc tudja mikkel pettyezett ruha van csupán, ami egy roppant rövidszárú nadrágban végződik. Derekamat öv öleli körül, de csak dísznek van, mert úgyis csak egyben lehetne az egész ruhából kibújni, szóval már most igyekszem magam sűrűn emlékeztetni, hogy ne nagyon igyak, amíg itt vagyok. Lábaimon harisnya, és magassarkú, amitől végre nem érzem magam töpszlinek, na de milyen áron! Alig hiszem el, hogy eljutottam idáig bennük.
Jankovits ott vár a bejáratban, és amint felém fordul tekintete, megpróbálkozom egy mosollyal.
Full úgy néz ki, mintha randizni jöttünk volna. Ami egyébként nem áll távol a szándékomtól, elvégre a férfiakat a legkönnyebben a botkormánnyal lehet irányítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bólintok egyet válaszként, mert nagyon hülyén hangzana egy köszönöm, még akkor is, ha valóban hálás lehet, amiért rá szánom az időmet. De valljuk be, hiába a felsőbbségi érzésem, hiába tudom, hogy jobb meg több vagyok nála, ha közben tőle kapom a fizetésem. Meg kell kicsit alázkodni, aztán majd... majd egyszer, ha már nagyon sokra vittem, és túlnőttem az összes kis senkin, akkor majd visszajövök, és mindenki hálás lehet majd érte.
Már az asztalnál ülünk, és Jankovits kezében az étlappal kérdezget, mikor én még azzal foglalkozom, hogy felmérjem, van-e itt bárki, aki felismerhet, és később pletykákat indíthat az eridonosról meg rólam. De egyelőre senki ismerősön nem akad meg a tekintetem, így figyelmem a srácnak szentelhetem.
- Alkohol? Még szép, kérlek! - helyeslek a kelleténél talán lelkesebben is, így gyorsan folytatom: - Enni meg pizzát, nem..? Vagy lehet itt mást is kapni?
Kezembe veszek én is egy étlapot, és gyorsan meg is bánom előbbi ostoba kérdésem, még ha legalább mondtam is valamit, amivel foglalkozhat ahelyett, hogy azt fejtegetné, miért lelkesít ennyire az alkohol ötlete. Nyilván van itt más is, csupán a pizza a specialitásuk. Én pedig, ha már adott a lehetőség, inkább ennék olyasmit, amit evőeszközzel kell.
- Ó ez? - erőltetek magamra egy röpke kis nevetést. - Csak felkaptam valamit, de köszönöm. - Persze kamu, órákat válogattam, mintha tényleg randira jöttem volna.
Azért úgy tűnik, ő sincs másik rendezvényen, legalábbis próbál baráti hangot megütni a mizuval. Persze érthető, mint fiatal munkaadó, még nem jutott eszébe, hogy ki kéne a hatalmát használni, de segítek én szívesen a "jó" útra terelni. A bökkenő mindössze annyi, hogy még sosem próbálkoztam ilyesmivel.
Előrehajolok, lekönyöklök az asztalra, és egymásra helyezve ujjaim megtámasztom államat, ahogy tekintetem ráfüggesztem Jankovitsra. Nem akarom túltolni, totális zavarba hozni, ezért néha elnézek azért másfelé is.
- Igazán nem sok minden. Több hete ez volt az első napom, amikor nem kellett hajnalban kelnem, volt időm rendesen reggelizni, és aztán délig azon gondolkodni, hogy mivel töltsem az időt, mielőtt idejönnék - mesélem. A szavak meglepő könnyedséggel jönnek, és még igazak is.
Eszembe jut a pincér felbukkanására, hogy még nem döntöttem el, mit egyek, így aztán újból a kezembe kapom az étlapot. Csakhamar találok is egy ízletesnek hangzó húskülönlegességet rizses körettel, az italt ellenben a másikra bízom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szégyenlős ugyan nem vagyok, de gátlásaim nagyon is vannak, főleg ha arról van szó, hogy mit gondolnak rólam mások. Az nem érdekel, ha szidnak a hátam mögött, vagy szemét ribancnak tartanak, vagy ilyesmi, sokkal inkább azon rugózom, hogy nehogy azt gondolják, hogy lealacsonyodom holmi sárvérűhöz, vagy mugli imádóhoz. Jankovicsnak mondjuk jó neve van, de a hajlamai még ködösek előttem.
Szóval gátlás, azt bizony oldani kell, és erre a leggyorsabb és -biztosabb mód az alkoholfogyasztás. Természetesen, mint minden nemest imitáló család, nálunk is a bor és a pezsgő volt elsősorban favorizált, de én egyiket se különösebben kedvelem. A sör jobban csúszik, és persze az említett töményeknek sem állok ellen.
- Van az a.. parrinka? Még nem próbáltam - próbálkozom be, nem is sejtve, mennyire nem szűkítettem le a választékot ennyivel. - De a sör mindenképp jöhet.
Az itallapig el sem jutok, én a kajáknál leragadok, és a srác nem hazudik, van itt minden. Nem kötöm az orrára, hogy a mogyorótól kell távol tartanom csak magam, hanem nagy nehezen választok valamit, utána pedig már nincs más dolgom, mint ellazulni, és Jankovitsnál is elérni ugyanezt. Emelésre hajtok, nem érek rá szarozni.
- Tudod, a munka - rebegtetem meg a szempilláim, de bosszúsan látom, hogy nem rám néz, így kicsit megköszörülöm a torkom, és az asztal alatt keresztbe teszem lábaim, véletlenül kicsit hozzáérve térdéhez lábfejemmel. - Meg az iskola, persze. Neked sem volt már olyan rég, biztos emlékszel rá, milyen volt a mesterképzés előtt. - Azt se árt, ha tudatosítom benne, hogy nincs ám olyan sok év köztünk.
Érkezik a pincér, a rendelés leadását pedig rábízom, hiszen ez ilyen tipikusan férfidolog, és szeretném minél inkább éreztetni vele, hogy férfiként tekintek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nem vagyok híján ugyan az önbizalomnak, de ezt nem a külsőmnek köszönhetem. Tisztában vagyok vele, hogy nincs bomba alakom, elsősorban elölről nézve, és arcomat tekintve se vagyok esélyes a Tini Boszi magazin címlap lányának szerepére, de ezen már réges-rég túltettem magam. Ikernővéreim ebben is messzi felülmúltak. Viszont tudom, hogy hangsúlyozzam ki az előnyösebb részeim, és tudok vonzó, sőt akár szexi is lenni, ha a helyzet úgy kívánja, ez pedig egy olyan szituáció. Csak más meg ne lássa!
Azonban mintha hiábavalóan tenném neki a szépet, direkt nem néz rám, és igyekszeik nagyon profi maradni. Kelleni fognak azok az italok és nem csak az én gátlásaimnak.
- Persze, jöhet - vágom rá, és még legyintek is egyet. Mit árthat nekem holmi gyümölcspárlat?
Ez persze önámítás, nagyon jól tudom magamról, hogy nem bírom jól az alkoholt, de minden alkalommal megpróbálok erről megfeledkezni.
Bár semmi kedvem hozzá, a small talkba is belemegyek, ismerem a szabályokat, és tudom, hogy nem volna szabad türelmetlennek lennem. Szóval beszélgetésre adom a fejem, magválaszolom a kérdésem, amint a pincér távozik, hogy teljesíthesse az italrendelésünk, és továbbítsa a konyhának, mit kívánunk enni mellé.
- Mennek, igyekszem mindenből kitűnőre teljesíteni, mert nálunk ez elvárás
- felelem, és ez még őszinte is. Nem engedhetek meg magamnak olyan szégyent, hogy elmaradjak nővéreimtől. - Azt hiszem, a bájitaltan a kedvencem. Szeretem az érzést, mikor palacba zárok valami igazán veszélyes vagy izgalmas dolgot.
De a Roxfortra vonatkozólag már nem tudom, mit mondhatnék, szóval csak a vállam rántom meg, és amint megérzem magamon tekintetét, én is ráfüggesztem, amíg csak meg nem szakítja a szemkontaktust.
- Na és te..? Mit lehet tudni rólad, mit csinálsz, mikor épp nem hamburgert árusítasz rajtam keresztül? - kérdezem tőle.
Megérkezik közben a kétszer négy cent pálinka is, egyiket pedig, nem is sejtve, milyen erős kezdés lesz, már emelem is fel koccintásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Hogy elfogna az irigység a támogató családi háttér hallatán? Nem, azért azt nem. Nem akarok én senkinek a cipőjében lenni, köszönöm szépen, a sajátom pont eléggé kényelmetlen. Főleg ma.
De komolyan, soha semmi hasznom nem származott abból, ha azt néztem, kinek milye van - még ha az több és jobb is, mint ami nekem megadatott, igyekszem abból gazdálkodni. És ha a szüleimnek csak teher vagyok, egy nem várt felesleg, akivel csak azért próbálkoztak be, hátha fiú lesz, hogy továbbvigye a nevet, akkor ebből hozom ki a maximumot. Rájuk cáfolok, csak azért is megmutatom, mit érek. Ha nem figyelnek, ha nem is tudnak róla. Talán csak magamnak bizonyítok valójában.
- És milyen jól tették, nélkülük nekem se lenne munkám! - esek giccses túlzásba, még mosolyt is mellékelve a behízelgő duma mellé. De fontos, hogy lássa, milyen nagyon hálás vagyok, és lojális és satöbbi, és kurvára megérdemlek egy szép kis emelést.
És ha már a kedves főnök meg akar ismerni, egy kicsit meg is nyílok. Nem nagyon, ahhoz még túlontúl nulla egész nulla körüli a véralkoholszintem, de valahol el kell kezdeni. Valami nem túl személyessel.
- Amiket én szeretek csinálni, azoknak jobb a palackban maradniuk - hajolok közelebb a másikhoz elsuttogni a titkot. Ami persze nem feltétlenül igaz, mert nem sok tömegpusztító bájitalt kutyultam még.
Megérkezik a híres-neves magyar rövid, és Jankovits példáját követve én is felnyalábolom a sajátom, hogy aztán néhány pillanatig szemezzek vele, mielőtt felhajtom a pohár tartalmát. Köhögök, levegő után kapkodok, és olyan meglepett fejet vágok, amit tanítani kéne. Kicsit rá is játszok, de azért tényleg ütős.
- Ebből kelleni fog még egy. - Csak lehet a következőt már inkább a nyakamba öntöm.
- Edzel, mi? - kérdezem, és tekintetem kicsit el is tévelyedik délnek, mintha átláthatnék a ruháin, vagy levetkőztethetném pillantásommal. - Nem mondták még, hogy bűn elbújnod abban a kis irodában?
Merlinre, ha valaki ismerős meglát itt, pláne meghallja, miket magyarázok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nincs egyszerű dolgom megtalálni a közös hangot a sráccal, pedig ilyen szórakoztató aztán tényleg nem szoktam lenni. De mi lehet a gond? Nem hiszem, hogy a korkülönbség, azért olyan sok nincs köztünk, szóval talán az, hogy más kultúrából érkeztünk, vagy - és kicsit ez el is gondolkodtat - szarul működik a fordítóbűbáj, és nem úgy érti amit mondok, ahogy szeretném.
Mindenesetre azzal kell dolgoznom, ami kéznél van, és ha a szavakkal nem jutok előbbre, valami sokkal univerzálisabb nyelven kell próbálkoznom. De ahhoz előbb öntsünk le a garaton még pár felest.
- Nem nagyon vagyok kíváncsi a többségre - vallom meg őszintén, és nem teszem hozzá, hogy valószínűleg rám sem kíváncsiak. Ami nyilván csak egy válaszreakció, de hamis jópofiskodásra nem vagyok kíváncsi. Minek kedveltessem meg magam másokkal, ha valójában úgyse számít semmit, hogy kedvelnek vagy sem, amikor próba elé állítják a velem kapcsolatos érzéseiket?
- Szóval, érezd magad nagyon szerencsésnek - mosolygok olyan bájosan, hogy majdnem felfordul magamtól a gyomrom.
Kérdésére csak sejtelmesen megrántom a vállam, és látványosan félrenézek, miközben beledugom a nyelvem még a poharamba, hogy a maradék ital se vesszen kárba. Nyilván veszélyes dolgokról van szó, nem is lenne érdekes, ha nem így lenne. És persze nincs is egészen így, de azt nem kell tudnia. Tőlem legalábbis nem tudja meg.
- Sose másokhoz mérd magad, a saját elvárásaidnak felelj meg - nézek rá komolyan, kicsit kiesve a szerepből, de aztán gyorsan úgy teszek, mint aki zavarban van, és mint valami csitri, folytatom: - Amennyire ki tudom venni, semmi okod nincs a panaszra. Bár tüzetesebben is meg kéne néznem.
Remélem nem estem máris túlzásba, azért az éhgyomorra betolt pálinka csak fejbevert kissé, ha nem is ennyire.
Megérkeznek a rendeléseink, így végre falatozni is elkezdhetünk, meg ha már itt van a pincér, rögtön kérek is egy újabb kört a felesekből.
- Kettő embernek pont elegendő hely az sok mindenre - nézek Jankovitsra, és lábam már megint súrolja az övét, ahogy helyezkedek kicsit. - Pardon!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Látszólag nem azt próbálja kipuhatolni, tetszik-e nekem, de mivel azon vagyok, hogy jó benyomást keltsek, abból kell kiinduljak, hogy talán mégis erről van szó. Szóval nem árthat, ha különlegesnek érzi magát a szememben.
Aztán saját kérdését megválaszolva folytatja egy kéréssel, amitől egyből mintha tíz pontot esne a jókedv-indexe.
- Nem várhatod tőlem, hogy hazudjak. A főnököm vagy! - próbálkozom meg viccel elütni a kérdést, amit értelmezhet akár úgy is, hogy hazugság lenne, ha azt mondanám, hogy csak azért beszélünk, mert egy helyen dolgozunk. Remélem erre jut, és nem arra, hogy ha azt mondanám, hogy teszem azt, azért beszélünk, mert tetszik, az volna hazugság.
Akárhogy is, kezd megtörni, most már érzékeli, hogy flörtölni próbálok vele, de úgy, mint aki kicsit sincs ehhez hozzászokva. Pedig amúgy tényleg helyes srác, ha nem csüngenek rajta nők, az bizonyára nem a külseje miatt van.
- Hát nem egyértelmű? - kérdezem megjátszott értetlenséggel. - Azért, mert rád kíváncsi vagyok. - Vagy inkább arra, hogy mennyit tudsz még fizetni. És hogy szarul megy-e a legilimencia. Remélem igen.
Nem rémlik, hogy láttam volna, vagy ha mégis, valószínűleg nem érdekelt nagyon még, hogy valami olyat csípjek el, amiért munkahelyi zaklatást kiálthatok.
Alig hallható kérdésére én is csak suttogva felelek:
- Meg hát. - Csak ki ne ragadja valaki a kontextusból.
Látom Jankovitson, hogy hosszabban elgondolkodik az iroda méretét illetően, és közben újabb két pohár pálinka köt ki az asztalunkon. A lábát pedig már nem húzza vissza félősen. Kezd alakulni ez a bértárgyalás.
- Igyunk a sikeres vállalkozásodra, és arra, hogy az emberek szeretik az ilyen .. kaját, amit árulunk. - Majdnem kimondtam, hogy szart, és a moslék is a nyelvemen volt, de ügyesen megálltam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Még az is lehetséges, hogy félreismertem a srácot, talán több is van benne, mint amennyit először engedni láttatott, és nem hiszem, hogy csak azért, mert a munkahelyen nem a barátkozás az elsődleges, hanem mert zárkózott volt eddig.
De kezd megnyílni, legalábbis felbátorodni. Talán az ital, talán a hely, vagy amit jómagam gondolok, hogy én váltom ki belőle. Még szép, hogy utóbbi.
- Arra mindenképp - nevetgélek, mint valami idióta, aztán kicsit előrébb hajolok. - De a titkaidra is, de még mennyire! A kajálda csak álca, igaz? Valami minisztériumi ügynök vagy, vagy hasonló.
Persze nyilván nem hiszem, hogy ilyesmiről lenne szó, de ha már felvetette, tényleg érdekel, milyen más oldala van, amit még nem láttam.
Bólintok, és már emelem is a villám, hogy ne csak az alkohol legyen a gyomromban, mert döbbenetesen gyorsan szívódik fel, és kezd a fejembe szállni máris. A lábam felett már így is elvesztettem kicsit az uralmat, mert percek óta a másikét simogatom vele. Persze kibújtam a cipőből, a szép ruhákra vigyázni kell.
Felnevetek, ezúttal már őszintébben, ahogy előadja képzelgését rólam. Ajkamba harapva, derűsen bólogatok, miközben ecseteli a munkaruha reform előnyeit.
- Ennél már csak úgy lenne kihívóbb, ha valami rövid szoknyában pattannék seprűre - mondom, és hagyok neki pár pillanatot, hogy azt is elképzelje. - Nem lenne persze túl praktikus, oldalasan kéne ülnöm rajta, és még úgy is belekapna a menetszél.
A rövid után a másik italomért nyúlok, és abba is belekortyolok, közben végig szemkontaktust tartva. A fene a májam, miért bírom én ilyen rosszul ezt? Vegyél vissza, Sadie!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tudom, hogy a többség mit gondolna arról, amit csinálok, és fordított esetben nekem sem esne jól, de ne nevettessük ki magunkat: nekem feltűnne, ha valaki csak megjátssza magát, és a kihasználásomra hajt.
Aztán persze - gondolok bele kicsit - lehet elérem a célom, behízelgem magam nála annyira, hogy megkapjam, amit akarok, csak aztán nehogy többet akarjon ő is, mint amennyit hajlandó vagyok felajánlani.
De egyelőre nem szaladok előre gondolatban, hiszen még a jelenben vagyunk, és nem ott.
- Mindenre rá tudnék jönni - biztosítom róla magabiztos mosollyal. Nyilván tudom, hogy "csak" egy étteremtulaj, de a tudásban semmi izgalmas nincs, a fantáziában annál több. Afelől pedig, hogy hogy is néz ki ruha nélkül, egyelőre csak a fantáziámra alapozhatok.
Közben kibújik a cipőjéből, és most már félreérthetetlen módon flörtölünk a lábainkkal az asztal alatt. Időszerűnek tűnik kicsit feljebb, egészen combja belső feléig, lábai közé felkúszni. Rövidek az enyéim, szóval sikerül anélkül kivitelezni, hogy beletérdelnék az asztallapba. Kevésbé lennék izgató egy fájdalmas fintorral az arcomon.
- Akad egy-kettő - füllentek, mert kihívó ruhákban épp nem bővelkedek, a legrövidebb szoknyám is térd fölé ér nem sokkal, és nagyjából egyszer volt rajtam. - Megnéznél bennük? Referencia gyanánt a következő munkaruha beszerzéshez.
Határozottan kezd beütni az alkohol.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bólogatok és egy "ühüm" is hallatszik sejtelmes mosolyom mögül, miközben tekintetem rajta tartom - most már kimondhatjuk - áldozatomon.
- De miért rontanám el vele? Úgy oda az izgalom - forgatom meg villám ujjaim közt, mielőtt bevenném számba róla - szép lassan - az aktuális falatot.
Szórakozottan figyelem, hogy egyre szaporábban pusztítja tányérja tartalmát, mintha már alig várná, hogy a desszerthez érjen. Én nem sietek, úgyse fogom tudni mindet megenni, de nem is lenne célszerű, ha úgy kéne hazagurítani. Az ugyebár nem túl csábító.
Márpedig lábammal nagyon azon vagyok, hogy elcsábítva érezze magát, és tekintetembe is vágyódást költöztetek. Remélem csak az alkohol hatása, de egyébként tényleg kezdem azt érezni, és nem csak vele éreztetni, minta le akarnám teperni.
- Szigorúan amiatt, igen - bólogatok. - És minden bizonnyal találunk időpontot rá. Ezt a mait is le tudtuk egyeztetni, biztosan több másban is meg tudunk még ma egyezni. - Csak óvatosan, Sadie.
Leteszem az evőeszközöket egymás mellé a tányérra, és poharamért nyúlok, hogy tovább könnyítsek tudatomon. Jól érzem magam, és úgy látom Jankovits sem fogja a panaszkönyvet kérni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Azt hiszem, kezdem elérni a célom, nincs már ő sem úgy befeszülve, sőt, egészen nyitottnak tűnik a játékra, és ha így van, talán arra is, hogy kicsit még vonzóbbá tegye nekem a munkába járást. Ha ő sem hálátlan, én sem leszek, ilyen ez az üzlet.
Sejtelmesen mosolygok, és tovább simogatom lábammal az övét, miközben a maradék pizzát falja. Most vagy nem szereti otthagyni az ételt, vagy tényleg ennyire ízlik neki, mindenesetre elpusztít mindent, amit a tányérjára kapott, nem úgy, mint én.
Úgy teszek, mintha elgondolkodnék, még a tekintetem is a plafonra emelem, miközben enyhén elnyíló ajkakkal előrehajolok. Egy halk, elnyújtott hümmögést hallatok, miközben pillantásom újból az övébe fúrom.
- Ismered a beosztásom, nem? - kérdezek vissza, majd az ajkamba harapok. - De tudod, még ma is akad egy-két órám, ha itt végeztünk.
Zsong egy kicsit a fejem, és ahogy mozgatom, mintha ki is lengene kissé, és billeg vele a világ is. Becsíptem, az már egész biztos, de az is, hogy még simán lecsúszik, ami a poharamban van.
- Persze a ruhapróbával várnunk kell, túl messzi van innen a szerkényem. - De biztos kitalálunk valami mást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megrázom a fejem, ami annyira nem jó ötlet, mert a lendület viszi magával kissé, az alkoholtól könnyű lett, vagy inkább nehéz..? Nem is igazán tudom, de inkább újra a pohárért nyúlok, mielőtt válaszolnék.
- Jól laktam.
Tényleg elég volt, ha többet ennék, csak eltelnék, és akkor nem lenne kedvem vagy erőm máshoz, mint fetrengeni, márpedig azt gyűlölöm. Inkább előbb abbahagyom az evést, mielőtt idáig eljutnék, ráadásul most még komoly esélye van, hogy be is csíptem, az este pedig még hosszú, jobb lenne nem megajándékozni az utcát egy nagy adag rókával. A kevésbé szőrös típusra gondolok.
Hiába utalok rá, hogy ráérek, és nem muszáj itt befejeznünk az estét, mintha nem venné a lapot, pedig már kezdtem azt gondolni, hogy elengedte magát kellőképp, és sikerült magamra hangolnom. De ha még egy kicsit nyüstöli kell, hát legyen.
- Ha gondolod, visszamehetünk a Bogolyba - vetem fel alternatívaként. - Gondolom.. szóval biztos nálad van a kulcsa, nem? Meg van tuti máshová is kulcsod. Mehetünk oda is.
Legalábbis gondolom, hogy étteremtulajként, a családi hátterével megengedhet magának egy saját lakást vagy házat is, csak nem a kajáldában lakik. Lábammal továbbra is simogatom az asztal takarásában, most már egy érzékenyebb részre is tévedve, miközben huncut pillantással fixírozom arcát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Jó is, hogy nem a kastélyba tartunk, vagy oda, ahol lakik, hisz előbbi biztosan, a másik lehetőség pedig valószínűleg messzebb van, mint a Bogoly Burger. Az valóban csak egy köpésre található, és ha tovább tartana az út, még meggondolnám magam.
Továbbra sem érzem úgy, hogy ciki, amiért ráhajtottam a főnökre, hiszen önös érdekeim kellően indokolják, és amúgy se ronda gyerek. Csak azt remélem, hogy nem fog tudomást szerezni erről lehetőleg senki se. És ebben is sokat segít, ha nem időzünk túl sokat az előbbi étteremben. Viszont ami az utcán való egymásba karolást illeti, ami eléggé árulkodó lehet, az sajnos azért is szükséges, mert félő, hogy az árokba borulnék megfelelő támaszték nélkül.
Aztán végre megérkezünk, én pedig türelmetlenül nézelődöm körbe, míg Jankovits a kulccsal matat, majd amint kitárul az ajtó, besurranok a sötétbe burkolódzó vendégtérbe.
Nem mintha bármi esélye lenne, azért ösztönösen körülnézek, van-e itt valaki, és csak azért nem derítem fel mágiával is a helyet, mert összeakadna a nyelvem a bonyolult varázsszó kimondásakor. Ehelyett, ahogy körbefordulok, és visszaérek a sráchoz, hirtelen odalépek hozzá, és a ruhájába kapaszkodva, vehemensen ráhúzom magam, de még lábujjhegyre is kell állnom, hogy közel megfelelő magasságba kerüljek ajkaihoz. Mohón, vadul smárolom le, úgy, hogy neki is lököm a remélhetőleg eddigre bezárt ajtónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger