Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!
Előzmények - archívum nézet!
Az érzelmek játéka mostanra teljesen nyilvánvaló módon formálja Szofi gondolkodásmódját. Nincs benne mesterkéltség, visszafogás, nem játszmázik és próbál rejtegetni dolgokat. Ugyanazzal a hirtelenséggel, ahogy kisbabák nevetnek fel a kukucs-játék közben, lágyulnak el, zavarodnak össze, keményednek meg, majd lágyulnak el ismét arcvonásai. Tiltakozna, hogy "ne kérj bocsánatot", de nem állítja meg Kornél határozottságát, és végül, jól is esik neki, bár ezt szinte rögtön követi a felhőnyi bűntudat, amiért annak idején nem válaszolta meg azt a levelet. Mégis hogy tette voln- nem, a belső hang automatikus védekezését sokkalta fontosabb dolgok fogják vissza, ahogy meghallja a vallomást, amit... Hatszázhuszonkilencszer képzelt el, kétszer rajzolt meg (majd radírozta ki vérvörös fejjel), tizennyolcszor beszélt át szobatársakkal "mi lenne ha" módon, sikítozások közepette, és... és... Hát, Ödön is tudna mesélni azokról a szorongatásokról. Őszinte, ragyogó mosoly virágzik ki az arcán a szavak hallatán, a mellettük lévő utcalámpa sárgás fénye árnyakat és kétségeket űz el tekintetéből, amik meleg lágysággá simulnak a szája sarkában megbúvó gödröcskék felé. Bólintana, szinte ujja hegyén érzi, hogy végre minden helyére kattant, a világ újból jó irányba foroghat...
De Kornél még nem végzett a mondandójával.
Ha egy filmet nézne, most vágná a popcornos tálat a falhoz, ha könyvet olvasna, most ordítana a lapok közé. Így azonban, hogy saját főszerepében veszi a narrálást, a szín lassan eltűnik arcáról, tekintete döbbenetében megkopik, a fülében dobogó csenden kívül alig hall mást Kornél szavai végeztével. Megrázná, de hogy melyiküket, azt nem tudja.
- Ezek szerint a pletykák - torkát köszörüli - a pletykák mégsem voltak annyira légből kapottak arról, hogy nyáron elveszed Bonnie-t?
Oké, lehet, hogy ezt nem pont így hallotta, de házasságról szólt pletyka, a nyári szünetről szólt pletyka, a kettő között Szofi befogta a fülét, amikor rájött, hogy Kornélról van szó, és egyébként meg... Ma is együtt táncoltak. A zöld szemű nem alszik.
- Miért úgy vallassz nekem szerelmet, hogy közben korábbi döntéseidet kell visszavonnod? Nem egy történelmi drámában élünk - Szofi nem egy sírós nőszemély, ahogy az a felpaprikázódó hangsúlyából is érzékelhető kezd lenni -, vagy- vagy- nem is tudom mit mondhatnék, tök régóta szeretlek Kornél, és ez BORZASZTÓ, mert ezt nem így kellett volna elmondanom, megfogalmaznom, de most CSAK ÍGY TUDOM, mert- mert- Merlin szentséges szalmabélelt házi szamarára, hiányzol, de - hátralép, megpróbálva megszakítani kettejük között a fizikai kontaktot - miattam aztán senkivel nem kell felbontanod semmit.
Ó igen, a sértettség. Alsó ajka megremeg, így csak még dacosabban tolja felfelé, karakteresebbé téve megsebzett arckifejezését, és hirtelen megkérdőjelezi magában, hogy ugyan miért ne sírhatn- Nem fog. Újra fellobban benne a frusztráció.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!
Ahogy egyszer belelendül, már nincs megállás. Az elfojtott, kimondatlan szavak kontroll nélkül kezdenek felbugyogni belsőjéből, ahogy Kornél válasza egyre csak szítja a tüzet a lányban.
- Merlin csapkodja meg csavart törölközővel, hát miért kéne? Én is aranyvérű vagyok Kornél, engem mégsem kényszerítenének oda egy paksamétából, ó, 23-as, bingósorsolt férfihoz!
Nem tudja, mennyit hall meg ebből a másik, mert biztosan akad olyan része, ami szinkronban csendül zajjá az utca nyugalmában. Nagyot nyel az ismételt vallomásra, és tudja, tudja, hogy ne tudná, hosszú hosszú ideig kínozza majd ezzel a konok, levitás memóriája. - Persze, fogadd csak el! - kiált elkeseredetten, miközben szinte hallja, ahogy saját dühe töri össze szilánkosra az álmait. - Mert a fejet hajtasz és elfogadod olyan jól ment eddig is, hogy most nem kerültünk ide. - Azt még ebben a vörös ködös állapotban is érzi, hogy nem lenne szabad most az elemi mágiájára utalnia, vagy olyan hidat bonthat le kettejük között, amit aztán troll nincs, aki ebben az életben visszaépít. Mély lélegzetvétellel igyekszik megnyugodni, ujjai szorosabbra húzódnak a kölcsönzakó hajtókáján. Miért fájnak még azok a szavak is, amik engem hivatottak igazolni?
- Kornél... - megakad a mondatban - Én- Te- A Nagyteremben - látszik, ahogy elhatározásra jut - azért hívtalak randira, mert kedveltelek. Nem azért, mert mágus vagy, nem azért, mert terromágus vagy és nem a szüleid miatt. De most azért vagyok mérges, mert ha csak most jut eszedbe, hogy Te mit szeretnél, akkor ezek szerint egészen eddig a szüleiddel beszélgettem, és nem veled. Nem... Veled.
Dühösen töröl le egy oda nem illő, jeges könnycseppet a szeme sarkából, majd megremegő kezét vissza is ejti a barna anyag védelmébe, amelybe bástyaként kapaszkodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!
Való igaz, hogy Szofi mindennapjai, és családról alkotott elképzelései messze távolmaradnak Kornél valóságától. Nem érzékeli, mik azok a mondatok, amiket nem kellene kiejteni a száján, nem tudja, mi az, amit nem lenne szabad érvként felhozni, és úgy gondolja, ha engedi, hogy minden érzés szabadon átfolyjon rajta, olyan nagyot nem hibázhat. Téved. Ijedten ülepszik le benne a fiú szavai mögött sejlő lemondás, csalódás, a veszteség, mígnem Szofiban csak és csak visszhangzik, hogy ennek nem így kellene történnie.
- Kornél - szól a hátához, de a megszólítás nem készteti megtorpanásra a fiút. - Kornél, várj már, kérlek! - és ezúttal ő az, aki a másik keze után nyúl.
- Nem értelek - tör fel belőle a következő őszinteségi roham. - Nem értelek, de szeretnélek megérteni. Nem szeretnélek bántani. Kérlek ne haragudj. Össze vagyok zavarodva, és hülyeséget mondok hülyeség után, de - kényszeredetten próbálja mosolyra húzni száját, de hamisnak tetszik - de én is Hollósi vagyok vagy mi, és az tudjuk, hogy ebből a szempontból komoly hátrány. - Tekintete esdeklően keresi a fiúét, akit, ha nem áll meg, hát pár futólépéssel megelőz. - Kérlek, kérlek! Tudom, hogy - lesüti a szemét - megbántottalak, hogy nem értek mindent, ami a szavaid mögött van, ennek ellenére úgy teszek, mintha mindent tudnék, és feltételezek, és túlgondolom a dolgokat, de nem szeretném hogy így legyen.
Kinyitja, majd bezárja száját, végetvetve ezzel a hadarásnak. Úgy érzi, mintha maratont futna egy krumpliszsákban, ahol senki sem árulta el, merre van a célegyenes.
- Tudnál adni magunkna- nekem még egy esélyt, hogy megbeszéljük ezt rendesen? Nyugodt körülmények között. Higgadtan. Felnőttesen? - az utolsó szót már csak motyogva teszi hozzá, míg feje előrebiccen, tincsei némán suhannak arca elé. Belehasít a félelem arra a gondolatra, hogy fogalma sincs, mit fog tenni, ha erre a fiú nemet mond... és gyomra méginkább összeszűkül, ahogy egy hang odabent azt súgja, hogy ha így történne, nem is biztos, hogy tudná őt hibáztatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Kornél
Tulipántündér vagyok, less meg!
Ha bárki megkérdezné, nem tudná megmondani, mit reagált az elhangzó szavakra. Ő az aki mozdul, és mégsem ő bólint akadozva, ő lép ki oldalra, hogy ne állja Kornél útját többé, de mégsem az övéi azok a lábak, amik visszatámogatják a bál helyszínére. Nem sír, nem hisztizik, és már nem próbálja tovább piszkálni a helyzetet, kívül helyezi rajta saját magát. Az utca csípős hidegébe keveredő illatokat lassanként realizálja, a bálhoz közeledve a színek, hangok egyre élesebbé válnak.
Menetel előre, az emberek tömegében Zalánt keresve. Tekintete tétovázás nélkül siklik át a bulizó csoportokon, olyan, mintha hógömbbe zárva ráznák össze-vissza, az emberek hópiheként térnek ki útjából és zárulnak össze mögötte. Némán találja meg végül kuzinját, és megszólalnia sem kell, elég egy hosszú, üres pillantást vetnie a fiúra, és úgy néz ki, jól ráérez arra, Szofinak mire is lenne most szüksége. Haza. Csak menjünk haza.