Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szinte már bezsongva toporgok a bejárati csarnokban, ahogy Zalánra várok; nagy nap a mai, most ugyanis végre beszélhetünk a fontos dolgokról, miután végre kihúztam belőle szóról szóra, mit lát, s én is megosztottam vele saját vízióim, bár talán még így is lesznek újdonságok számára, ha egyszer több is szóba kerül. Bár az ő története közelsem... vidám, s nem is ennek köszönhető hangulatom - annak oka az első szabad bogolyfalvai hétvége. Fényképezőgépem a nyakamban lóg, ahogy gyakran az órámra pillantok, várva, hogy a levitás végre feltűnjön a színen.
Épp ingujjamat igazítom, mikor meglátom alakját közeledni. A bogolyfalvai látogatás persze az én ötletem volt, s előtte titkolnom sem kell, hogy milyen helyszínt keresek.
- Szia - köszönök neki, s még az esetleges késést sem rovom fel, ha késett egyáltalán. - Mehetünk?
Válaszát szinte meg sem várva indulok el az ajtó felé, hogy aztán pár diáktól jócskán lemaradva induljunk meg a város felé. Persze, nem sok esélyem van rá, hogy itt lesz, ha az előző két ország iskoláiból indulunk ki, de hátha...
- Hogy van a lábad? - kérdem némiképp fojtott hangon, egy kissé talán le is lassítva, ahogy észbekapok, elvégre ha álmaiban esetleg ismét megkísértette a sorsa, nincs rá garancia, hogy sietni tud. Persze nem ez az egyetlen indok; bármilyen furcsa is, tényleg érdekel a hogyléte, nem csak azért, hogy sietni tudjon. Nem akarom, hogy rohanjon, akármennyire is látom benne a lehetőséget - a víziója megismerése után nem tudom pusztán csak, mint potenciált kezelni. Őszintén: nem is szeretném. Biztos vagyok benne, hogy a szememben is látta a változást, mely nem sajnálat volt, inkább csak... aggodalom? Egy tagom sem kívánja, hogy az ő képe mihamarabb beteljesüljön, az egyik sajátommal ellentétben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ez jó hír - mondom neki, s egy aprót szusszanok is az információt hallva. Tudom, hogy látomásai az esetről szaporodnak, s talán abban reménykedem, hogy a felívelés után majd ritkábbak lesznek - hogy talán minél később következik be. Ám valahol talán ez is kegyetlenség lenne vele szemben, legalábbis ezen gondolkoztam a minap. Az csak... elnyújtaná a rettegést, ha harminc év múlva válna valóra. Lehetetlen helyzet ez.
Megértem, mikor rámförmed, s automatikusan gyorsítok én is, ahogy magasabb tempóra kapcsol. Nem tehetek róla, de egy apró, frusztrált szusszanás azért kiszalad belőlem.
- Nem kezellek úgy, csak nem akartam érzéketlen lenni, Zalán - világosítom fel. - De bocs, ha idegesített - fűzöm hozzá jóval enyhébb hangszínnel. - Ha baj van, szólj. Így elkerüljük a felesleges köröket, jó?
Amikor végre a városka határához érünk, szemem mohón issza a látványt, ám az építészeti stílus egyelőre nem visz közelebb - mind luxusvillák, mind átlagos lakóházak is megtalálhatóak itt, egymástól teljesen elütő épületek vesznek körbe, így tippelni sem tudok, hogy a játszótér hogy fog kinézni. Én magam nem is ismerem a várost, de bízom benne, hogy Zalán egyenesen odavisz.
Kérdésére rápillantok, majd egy kissé elgondolkozva préselem össze ajkaim, mielőtt megadnám neki az őszinte választ.
- De, egy kicsit félek - bólintok lassan. - Viszont... álmaimban, mikor halványan visszhangzott ez a... kép, mást is éreztem, nem csak félelmet... hanem valami mást is. Nem tudom pontosan megmondani, micsodát. Izgalom... vagy valami boldogság? Félelmetes, de valahol boldog is a dolog. - Magyarázom, még kezemmel is gesztikulálva, habár ezt a komplex érzelmi töltetet még nekem sem sikerült pontosan megfejtenem. - De azért... rohadt félelmetes is. De tudnom kell, ki az. Érzem a csontjaimban - halkítom le a hangom végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az "eltorzult univerzumnál" megjelenő apró grimaszon kívül figyelmesen, nyugodt arccal hallgatom a levitást, ahogy kifejti álláspontját, miközben fel-felpillantok rá. Kezd egyértelművé válni, miért osztották abba a házba, amibe: szavain érződik, hogy most nem borítja el elméjét a pánik, a düh vagy a fájdalom. Átgondolt.
- Logikusan hangzik - mondom halkan, szinte beismerően. - Azonban egyáltalán nem érzem magam eltorzultnak, csak mert igyekszem kihasználni ezt az adottságot. - Jegyzem meg végül, mert nem bírom ki, hogy ne fűzzem hozzá. Persze, ha a saját... talán halálomat látnám, biztos máshogy vélekednék erről a tehetségről.
- Az egyetlen bökkenő ott van az elmélettel, hogy bár talán kicsit hosszabb ideig tudom elnyomni, mint te, előidézni magamnak nem tudom, csak azt érem el, hogy migrénem lesz egész nap. Sőt, a hangok és a színek hiányosak, nem úgy, mint nálad... Ha a pozitív érzés tényleg csak a képesség használatával járó eufória, az akkor sem azért van jelen, mert annyira képes lennék irányítani... - folytatom gondolatmenetét, miközben izgatottan, türelmetlenül, s talán kissé félve pillantok körbe, kutatva a környezetünket. Odaértünk már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Tekintetem végül Zalánra emelem, miközben ismét magyarázatba fog. Gyomrom kellemetlenül süllyed, mikor igazolja eddigi ismereteim, mégpedig hogy kevesen beszéltek direkt előidézésről a szakirodalomban, ám kelletlenül bólintok, ahogy hallgatom.
Zalán folytatja, pillantásom pedig ismét körbehordozom, hogy aztán szemeim megállapodjanak magunk előtt. Lélegzetem hangtalanul reked bent. Figyelem a mászókát, amelyen most épp egy boszorkány csimpaszkodik.
A levitás szavai nem érnek célt, fülem zúgni kezd, ahogy agyam igyekszik befogadni a látványt. Jó pár pillanat telik el így, s talán a másik már mondandója végére is érne, mikor egy kéz landol a vállán.
- Zalán - mondom a nevét, s erőtlenül igyekszem szorítani a vállát. Érzem kezeim remegését, a fülemben pumpáló vért; saját hangom is már csak távolról hallom. - Segíts.
Tekintetem képtelen vagyok elszakítani a helyről, nem tudok elnézni, semmit sem csinálni; mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Olyan homályosak a képek, nem lehetek biztos benne...
Tagjaimat elkezdi átjárni a rettegés, és az őszi esték előszele.
- Zalán - motyogom figyelmeztető jelleggel, úgy kapaszkodva belé, mintha az életem múlna rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az egyetlen valós pont Zalán válla; érzem pulcsija gyűrődését az ujjaim alatt. Tekintetem még mindig a játszótérre szegeződik, miközben szívem pumpál, s érzem a hideg fuvallatot a bőrömön... és a nap sugarait valahonnan távolról, halvány érintésként.
A levitás szavai távolról visszhangzanak a fülemben: koncentrálj, önuralom... Remegésem ténye lassan hatol át az elmémen, mint ahogy a felismerés is - most nem szabadna engednem neki. Most tilos... Zalán szavai alapján legalábbis így lehet.
Szemem nem vagyok képes lehunyni, hiszen már alig látom a napos teret, a fény éles tükröződése a fémjátékokon és a színek csupán néha vakítanak el, mikor bevillannak. Helyette saját térdemet látom, ahogy éjszaka magam elé bámulok. Érzem a feszültséget a csontjaimban, Zalán szavai pedig elmosódnak.
- Zalán - igyekszek tudatom felszínére törni, s kilökni a szót. Minden izmom megfeszül, miközben szorítom, s hirtelen egy érintést is megérzek magamon. - Meglátnak... így meglátnak...
Bogolyfalván vagyok. Hétvége van és fényes nappal. Arcom erőlködő fintorba torzul, érzem a reszketést. Nyikorog egy hinta a szélben... vagy valaki tényleg ül rajta, és a valóságot hallom?
A hideg levegőt melegség töri meg arcomon. Egyszerre érzem talpam alatt a kavicsokat, s a hideg padot, amin ülnöm kellene. A két világ összefolyik. Túl közel kerültek egymáshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az egész testem lüktet a félelemtől. Olyan lassan történik minden, csak... bámulok előre a tédemre...
A szavak furcsán, dobozosan érkeznek hozzám, értelmük később áll csak össze. Bámulok a térdemre, sokkal hosszabb ideig, mint szoktam, s valami megváltozik.
- Vér. - Talán nem is hallatszik, szinte csak tátogom. Lábaim mintha mozdulnának a valóságban, valamiben meg is akadnak, talán egymásban. Nem tudok annyira közel maradni a felszínhez, hogy figyeljek rájuk.
A cseppek sötétek a térdemen. Megpróbálom felemelni a fejem, és körülnézni, teljesen elszakadva a világtól, ami kevésbé érdekel. Ajkaim elnyílnak, mikor kissé élesebben látok, mint eddig.
A kép elnyel, s a világ megszűnik létezni körülöttem. Zalán érintése, hangja már nem jut el hozzám, ahogy testem megadja magát, izmaim elengednek, s már csak a remegés, a kifejezéstelen tekintet marad, egyre hevesebben vérző orrommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A fények ismeretlen sziluettje végre formát ölt előttem. A vér a maga egyszerűségében csörgedezik orrom alatt, s lassan a számat is eléri, hogy az államon törjön utat magának. Utcai lámpák fénye. Mintha egy mászóka lenne az... Szívem hevesen dobog, mikor ismét az alakra pillantok. Körmeim saját combomba mélyednek.
Ki tudja, mennyi idő telik el, mikor végre, mintha csak álmomból ébrednék, rezzenek össze, s veszek hirtelen nagy levegőt. Szédülök; fejem hátracsuklott valamerre, amíg nem voltam magamnál.
- Ne - csúszik ki, ahogy felpattannak a szemeim, de a fény hirtelensége megvakít, így azonnal visszacsukom őket.
- Hogy basznád meg - káromkodok frusztráltan, ám mivel még fél lábbal egy másik világban járok, nem több ez kósza suttogásnál.
Egészen biztos vagyok benne, hogy szívrohamot fogok kapni. Légzésem gyors tempója még inkább fokozódik, hiába van már vége, hiába nem kell tartanom a saját súlyom. Még mindig érzem a csontjaimig hatoló hideget.
- Zalán - motyogom, úgy látszik, neve mostanra mantrámmá vált. Mivel még nem nyitottam fel a szemem egy pillanatnál hosszabban, abban sem lehetek biztos, hogy nem hagyott faképnél. Nagyon hideg van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Valamit hallok magam mellől, a szapora légzésem és a szívem dobogása azonban megakadályozza, hogy kivegyem a szavakat. Az akaraton, a hirtelen felinduláson túl a félelem is dobol az ereimben, ahogy torkom is összeszorul. A kezeim mintha még mindig át lennének fagyva egy kissé.
- A kesztyűm... - motyogom, ahogy legalább ez a felismerés bevillan a semmiből, ám ennél részletesebb magyarázatra már nem futja. Lehunyt szemekkel kapkodom a levegőt.
Végre elhatol a tudatomig a levitás hangja, mire a gyors lélegzeteket egy sóhaj szakítja meg. Nem hagyott itt, ez jó jel.
- Ah... akkor jó. - Bár vállaim nem ereszkednek meg megkönnyebbülésem jegyeként, azok továbbra is feszesek, de hangomon talán érződik valamilyen hála és megnyugvás, még ha ez utóbbi nem is túl erősen.
Remegő kezemmel az orrom felé kapok aztán, szinte ösztönösen, és érzem is a nedvességet a tenyeremen. Ez, úgy néz ki, nem pár csepp lesz... Így, a vért eltakarva próbálok levegőhöz jutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kérdésre egy aprót igyekszem bólintani, jelezvén: felfogtam az értelmét. Pár kör oxigént még mindenesetre megvárok, eközben kerül a kezembe egy zsepi.
- Kösz, köszi - ismétlem meg, biztos ami biztos, miközben az orromhoz emelem. - A kesztyűm... nem viszem magammal. - Magyarázom a másiknak halkan. - Annyira fázik a kezem... azt hiszem, siethetek, mikor odamegyek. Valamiért. - Persze, ez az áttörés a nagy semminek felel meg, de mégis fontosnak tartom.
Aztán kérdésére ismét felrémlik előttem a kép emléke. Sóhajtok.
- Igen - bólogatok is. Gyomrom görcsbe rándul. Talán még kissé le is sápadok. - Véres voltam. És láttam... mindent jobban láttam. A mászókát, meg... a lámpákat... - Lassan csóválom a fejem. - Adj már egy kis vizet, légyszi...
A szédülés még nem múlt el teljesen, de kezem kikutatja Zalán bármilyen elérhető közelségben lévő ruhadarabját, így bele tudok kapaszkodni erőtlenül; hátha ez segíteni fog a fentben és a lentben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A fejem még nem fáj vagy lüktet, ám biztos vagyok benne, hogy estére ez is be fog köszönteni. Most csak Zalán hirtelen nekem szegezett kérdése hasít a fejembe, s még valami - majdnem ugyanaz a nyikorgás üti meg a fülem, mint amit az imént hallottam.
- Fájni... fájni nem fájt semmim, csak nagyon fáztam. - Csóválom a fejem. Miért vérezhetek...? Ismét kiráz a hideg. - De színeket sem láttam ugyanúgy. Még mindig... hiányos. Attól még... fájhat, azt hiszem...
És ahogy ezek a szavak elhagyják a számat, úgy kezdem felfogni a dolog súlyát. Vér... vérzek, mikor itt vagyok. Vagyis itt leszek.
- Zalán, mitől vérzek? - Kérdem félelemmel a hangomban. Nem mintha ő meg tudná adni erre a választ... De talán ő is bevethetné a képességeit egyszer, és kideríthetné nekem, igazán örülnék neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Remegős, halk sóhaj távozik belőlem. Meg kell nyugodnom. Ez a rengeteg új információ még csak kavarog a fejemben, nem állt össze egy egésszé. Kiszáradt a szám, ám csendben maradok egy ideig. Persze, hogy eszembe jut Zalán képe. Persze, hogy megijedek... de Zalán sorsa nem az enyém.
- Lehet, hogy nem az én vérem - jut eszembe, s még reménykedem is ebben, anélkül, hogy rájönnék, hogyan hangozhat ez kívülről. - Sebet... nem láttam. Takarta a nadrágom, ha van.
Kapaszkodóm hátrébb kerül, de nem engedem el. Biztos ami biztos, fogom még egy kicsit; egyrészt, hogy itt ne hagyjon, másrészt... jobb ez így.
- Szerintem... ez az a hely. Ez a játszótér. - Mondom még ki a nyilvánvalót. - Szívesen összehasonlítanám, megnézném... de nem merem kinyitni a szemem, hogy őszinte legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Értékelem az optimizmusod. Ennyire ki akarsz nyírni? Hát, rossz hírem van, valószínűleg előbb fog halálra marni egy kígyó, minthogy itt a játszótéren elvérezzek - vágom a fejéhez zsigerből. Zsong a fejem a rengeteg lehetőségtől, elképzelt végkifejlettől, melyeket Zalán szavai nem tesznek elviselhetőbbé.
Mindennek tetéjeben kérdése után úgy sóhajt, mintha legalábbis látta volna a képet, ami nemrég előttem pergett le. Őt nem érte meglepetésként; engem viszont igen. Kinyitom a szemem, hogy hunyorogva egyenesen ránézzek, elkerülve tekintetemmel a játszóteret.
- Hogy hogyan tovább? Nem tudom, egyelőre próbálok rájönni, mi volt ez - mondom kissé ingerülten. - Tovább kell kutatni, meg kell próbálnunk meglátni, hogy... mi lesz ezek után a képek után. Talán.
Elengedem Zalánt, enyhén remegő kezem a saját ölembe esik. Megfordítom a véres zsebkendőt is az orrom alatt. Nem... azért talán meghalni nem fogok... így is volt benne... valami furcsa öröm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Nem is babusgatásra vágyom... De ne temess már az első pillanatban. - Csóválom a fejem. - Majd mikor megbizonyosodik, akkor elég lesz.
Hiába sóhajtok ismét, nem lesz könnyebb; így, hogy már jószerén visszatértem ebbe az időpillanatba, túl sok minden kavarog a fejemben, és nehezen tudom átgondolni, mit kellene közvetítenem Hollósi felé egészen pontosan. Nem tudom azt sem, hogy ennek érdekelnie kellene-e. És most kisebb gondom is nagyobb ennél. Félek, ugyanis.
- Igen, ezt kell tennünk. Valahogy... az uralmunk alá vonni. Legalább azt, amit látunk, ha már változtatni úgysem lehet rajta. Hogy tudjuk, mire kell készülnünk. Nem?
Izzadt tenyeremet a saját nadrágomba törlöm, ahogy az ég felé pillantok.
- A kérdés csak az, hogy szembe akarunk-e nézni vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem mondom, sokáig kétkedtem, hogy elmenjek-e erre a tábortűzre, melyről itt-ott már láttam kallódó szórólapokat. Ám a fejem fölött túlságosan sok lebegett; nevezetesen, hogy lehetséges, a következő tanévtől semmilyen programban nem vehetek majd itt részt, révén anyám szorongásának. Ugyanis lehet, hogy itt sem leszek.
Később érek csak oda, mint ahogy elkezdődött - már távolról hallom őket, látom a csillagszóró vagy tűzijátékszerű szavakat, hogy páran elszórva beszélgetnek, ám távolról nehezen veszem ki az arcokat. Agárdit, Zimmermannt meg Felagundot (a másikat, a rellonos fajtát) azért így is sikerül nagyjából kiszúrnom, ők már ismerősek, s biztos a többiek arcát is láttam már a folyosókon elvétve. Nem igazán ismerem őket mélyebben, de hát... Úgy látom, ez nem is gond, mert Hollósi mindig megtalál. Most épp mellettem húz el futva, mert nem bír magával.
- Hali - köszönök neki elhaladtában, illetve a vele lévő lánynak is (hogy is hívják...?). Én futni nem fogok, majd hamar beérem őket. Bár, ha jobban megnézem... az ott whiskey Zalán kezében?
Kissé gyorsítok a lépteimen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már hallom is Felagund szavait, ahogy valamilyen alkoholt kínálgat éppen a távolból, de még hiányzik pár lépés, hogy élni is tudjak az ajánlattal - úgy látom, szükségem lesz rá. Zimmermann ugyanis integetésbe kezd, még Agárditól is kapok egy futó köszönést, ahogy éppen Zalán felé lohol - aki pedig majdnem eltaknyol, mint troll a láposban. Közben Kornélia szavai igencsak jó magyarázattal szolgálnak, Zalánt hánytatni kellett, mondja, mire a fejemet csóválom. Merlinre, mire értem ide? Micsoda ámokfutás?
Aztán Hollósi megbolondul.
- Meg vagy huzatva? - Sziszegem rögtön, de aztán inkább fájdalmasan felnevetek. Tényleg, nagyon fájdalmasan. - Részeg Hollósit még sosem láttam, ez minden, amit fel tudok mutatni. Gyökér - zárom le egy jelentőségteljes bólintással. Közben persze a szemem tikkel valahol tudati szinten, de ezt most hagyjuk.
- Igyál vizet - mondom, majd Armandék felé terelődik a tekintetem, ahova egy másik háztársam is becsatlakozik. - De abból a whiskeyből igazán adhatnátok egy pohárral.
Ezt máshogy nem fogom bírni. Egy meg úgysem árt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Zimmermann egész szelíden ajánlja fel a Lángnyelvet.
- Köszönöm, élek vele - bólintok, ám a srác hamarosan el is veszti érdeklődését, hogy a tűzhöz közelebb evickéljen - láthatóan nem túl józan állapotban. Így hát kiszolgálom magam, egy kisméretű pohárba töltök az italból, hogy majd szépen lassan elfogyasszam. Zsanna is feltűnik a tömegben, ahogy az egyik rellonos kislánnyal bandázik. Finoman megcsóválom a fejem. Még nem intek neki, azért ha nem vesz észre, akkor inkább lopakodó üzemmódba kapcsolok, magamtól nem hívom fel a figyelmét.
Ez a hatalmas zsizsegés igencsak eltér attól, amiben valaha részem volt. A Beauxbatonsban az ilyen események inkább zárt ajtó mögött történtek - és általában nem vettem részt bennük. A Roxfortban azért volt részem benne valamelyest a Mardekárban, de mi is kevésbé nyilvánosan csináltuk.
Zalán viszont kísérletet tesz arra, hogy vállbaveregetésével méginkább növelje köztünk a magasságkülönbséget, ugyanis feltett szándékának érzem, hogy bokáig besüllyedjek a földbe. Mindezek mellett viszont nevet, amit igencsak ritkán látok tőle, s szinte furcsa az arcán ez a felhőtlen kifejezés.
- Mert nem szoktam - közlöm szenvtelen arccal, melyet pár pillanatig ki is tudok tartani, ám hamar elmosolyodok, jelezvén, hogy ezt sem mondtam komolyan. - Nem így. Egészségedre - emelem poharam, hogy az övéhez koccintsam.
Mosolya azonban hamar leolvad az arcáról, mikor elővesz egy csomag papírt. Az én táskámban is lapul tüzelő, de nem a tanórákról, s abban is biztos vagyok, hogy Zalán nem a mágiatörténet jegyzeteitől kámpicsorodott el. Kíváncsian lesek be a válla fölött (inkább mellett), hogy lássam, mit nézeget, miközben a társaság csak egyre nagyobbra és nagyobbra duzzad körülöttünk. Bármikor beúszhat a képbe egy-egy ismerős vagy ismeretlen arc a lángok narancs fényétől megfestve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hiába, nem látom, hogy Zalán pontosan mit igyekszik tűzre vetni, csupán a tüzijáték adhat némi segítséget - a majdhogynem költői szöveg oda nem illően íródik a levegőbe. Szemöldököm enyhén összevonom, ahogy Hollósira pillantok, mert nem értem; de nem is nyílik lehetőségem további magyarázatot kérni. A srác hamarosan már a saját jegyzeteit nyomja a kezembe, mire én megcsóválom a fejem.
- Hoztam én sajátot - mondom, majd a táskámból előkerül egy vastag füzet. Valójában nem is füzetről van szó, inkább egy fényképalbumról, mégis egészen elmegy füzetnek is; zárral is rendelkezik, hogy ne tudjon minden kíváncsiskodó belenézni. Ha valaki megkérdezné mi az, azt mondanám: útinapló. Valójában? Bizonyíték.
Egy kis ideig szorongatom még, hezitálok, hiába vagyok pontosan tisztábban vele, hogy tűzre kell kerülnie. A kutatásom egy szakasza ugyanis lezárult, és már nincs szükségem rá. Épp elég kérdést vetne fel, ha valaki megtalálná és belenézne.
- Égjen - hozom meg végül ítéletem, s mivel kinyitni nem fogom, a tüzijáték helyett inkább a hagyományos tűz módszert választom. Ahogy a lángokba dobom, azok felcsapnak egy pillanatra, mikor belekapnak a lapokba és a rájuk ragasztott fényképekbe. Gyomrom hatalmasat süllyed. Ott ég két évnyi munkám.
Inkább kortyolok egyet a Zimmermann által oly' szívélyesen felajánlott whiskeyből. Mielőtt bármilyen magyarázatot fűzhettem volna a dologhoz, egy lány libben be a képbe. Zalán pedig, kissé részegesen, szó nélkül hagy ott.
- Neked is szia - meglepve konstatálom ugyanis, hogy Hollósi még erre a borzalmas zenére is táncolni kezd. Persze... úgy látszik, ez a lány nem seprűakkrobata, s mégiscsak Zalán esete.
Körülöttem szó szerint tűzokádásba kapcsolnak a jelenlévők, én pedig néha a táncolókat figyelem; fogadások köttetnek, mire nevetnem kell.
- Kizárt dolog, hogy visszacsókol - mondom éppen abban a pillanatban, hogy Altea becsapódik mellém hasonló véleménnyel. - Altea! Szia - mosolyodok el, végre egy ismerős arc. A lány hasonlóan ambíciózus, mint én, s szinte meg sem lepődöm, mikor megöleli Felagundot; sokkal közvetlenebb nálam, de általában megtaláljuk a közös hangot.
- Én sem gondoltam volna, hogy itt fog engem találni bárki - csóválom meg a fejem, majd ismét kortyolok az italból. - Semmi, ami azt illeti, gondoltam, kijövök, hátha utoljára vagyok itt. Még nem biztos, hogy jövőre itt folytatom, bármennyire is szeretném. És veled mi újság? Rég láttalak.
Körülöttünk viszont nem tudom nem meghallani a pletykálást, nevezetesen Agárdit, aki olyan részleteket kotyog el... alaposan felszalad a szemöldököm hallgatva Zalán szerelmi életét, melyre nem biztos, hogy kíváncsi voltam, most mégis megkaptam. De valami nem stimmel; egy srác nevét mondja, mégpedig a fiatalabb Athanaczkovicsét, akinek a testvérével együtt jártam a Mardekárba. Egy srác... aztán Zimmermann... Mi van? Nem hiszem el, Hollósi biztos nem...
Nincs azonban sokáig időm Zalán szexuális irányultságán tanakodni. Ahogy épp feléjük pillantok, úgy látom meg az ominózus csókot. Ezt nem nagyon tudom elhinni...
- Na, ez is új - mondom Alteának címezve, a valószínűleg egyöntetű felhördülés közepette. Szinte már kedvtelenül nézem a párost, azon gondolkozva: lesz pár kérdés, amit Hollósinak szegezhetek, mikor kijött a részeg mámorból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Altea szemei hatalmasra nyílnak, ahogy ellenkezik a szüleim valószínűtlen döntését hallva - keze a karomon landol, mintha ezzel itt tarthatna. Rámosolygok, fejem finoman megcsóválom, mielőtt válaszolnék.
- Már dolgozom rajta, szerintem nem lehetetlen vállalkozás. Elég makacsok tudnak lenni, de egy kis szerencsével jövőre is jövök... de azért semmi sem biztos még. - Közlöm a félig rossz hírt, fejemet ingatva kissé, majd ismét iszok a whiskeyből. Kár lenne itthagyni ezt az iskolát, még akkor is, ha jóval kevesebbet tanultam itt, mint az eddigiekben. Altea társasága sem utolsó ebben a kérdésben, mint ahogy sok más egyéb is ideköt, ugye.
A füttyögést Hollósi mintha egyáltalán nem bánná. Sőt - Altea érintésétől kísérve mintha egyenesen felém pillantana, mintha felvonná a szemöldökét. Tekintetem unottból zavarodottá válik, ahogy a lánnyal smároló, mosolygó, felvont szemöldökű, részeg Zalánt figyelem. Mintha csak felhívás lenne keringőre, de mire is pontosan? Altea itt áll mellettem, ám épp pár perccel ezelőtt tudtam meg nem mellékes információkat a levitásról. Felagund szavai jutnak el hozzám erről a bizonyos Autumn Rueról, akiről még életemben nem hallottam - egy fogadást én is elvesztettem. Kék tekintetem a táncoló pároson ragad, Zalán szemében valami mintha még messziről is csillanna, Altea pedig épp ezt a pillanatot választja, hogy meghúzza ingujjamat, és a parfümöm dícsérje, amiből alig van rajtam épp egy leheletnyi. Merlin borogass...
Miért is lettem tulajdonképpen ideges? Túl sok az inger. A mugli zene is dübörög a fülemben. Mit is mondott Altea? Lehunyom a szemem egy pár pillanatra.
- Ó, tényleg tetszik? Köszönöm - pillantok le rá végül egy mosoly kíséretében. - Igaz, úgyis hamarosan bűzleni fogok a füsttől, szóval...
Meg hát... én magam is füstölgök. Mi a francot jelentett ez mégis? Pontosan mit képzelt emögé Hollósi?
- Igen, én is örülök. - Mosolyom változatlan, egyébként valahol őszinte is, mert a lánnyal beszélgetni szeretek, csak ez a madár ékeskedik itt kölcsön tollakkal. - Te ismered egyébként? Az előbb nagyon úgy tűnt - vetem fel a kérdést csak úgy félvállról, mert Altea korábbi kommentárja okot ad a gyanakvásra.
Felagund unszolására csak elhúzom a szám egy kissé, mint ösztönös reakció, miközben körbefuttatom tekintetem a tömegen. Zsanna integetését kapom el, így viszonzom is a gesztust egy apró intéssel, majd hamarosan már beúszik a képbe a Zalánt otthagyó lány is. Tekintetem ismét a srácon.
- Na, ennyi volt a műsor, úgy néz ki - jegyzem meg a lánynak. Ez a zene borzalmas. Tényleg rettenetes. Nem ilyesmire szoktam táncolni, mikor szoktam egyáltalán. Alteára nézek, egy pillanatig azt kívánva, bárcsak mégis a legilimencia mellett is letettem volna voksom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Szépre? - Mosolygok rá, ám kissé összeszaladnak szemöldökeim, lassan értve csupán meg, hogy egy szólásra utalhat. - Lehet, hogy élek majd vele - bár ha kutatnék az emlékezetemben, lehet, hogy nekem is eszembe jutna a kellő ige, ám Altea nevetése felold annyira, hogy viszonozzam azt.
Mosolyom azonban hamar enyhül, mikor a lány egy titkot emleget, vagy legalábbis valamit, amire Zalán nem biztos, hogy büszke lenne. Mintha a zene és a lángok tánca okozta árnyékok egy kissé lelassulnának körülöttem, ahogy igyekszem ismételten átgondolni a lehetőségeket, miközben a környezetünk parádézik, tűzijátékot durrogtat és miegymás. Ha eddig Hollósin is volt a tekintetem, most nagyon is a mellettem lévő rellonosra siklik, hogy arckifejezését is szemügyre vehessem. Ha ez az, amire gondolok... de hát akkora balszerencsém nem lehet, nem igaz? Ugye? Mégis milyen titkai vannak még Hollósinak? Az üvegcsén kívül más is van, vagy ez csak valamilyen kamaszkín?
- Jesszusom, el sem akarom képzelni - csóválom a fejem. - Jól vagy azért? - Kérdem némiképp viccelődve, hogy elüssem a beszélgetést; de azért mégis reménykedek, hogy valamit ki tudok belőle szedni még ezzel kapcsolatban. Talán óvatosabbnak kellene lennem nekem is?
A lány, aki az imént még Zalánnal volt elfoglalva, máris egy másik srác ölében ül, mások pedig táncra perdülnek; már épp fontolóra venném, hogy egy-egy kósza gondolatom a valóságba ültessem, mikor megjelenik a jómadár, hogy elvehesse esélyem a megszólalásra. Részeges mutogatása, lassan artikulálatlanná váló beszéde immár majdnem visszatetszést kelt bennem, holott az előbb még jól szórakoztam rajta. Altea szavai azonban szinte azonnal ki is zökkentenek ebből az állapotból, hiszen most árulta el, hogy ismeri a levitást, ám a nekem szegezett kérdése nem erre utal. Nem kedvelheti. Ahogy azonban a srác végignéz rajtunk, úgy vonom fel a szemöldököm, mert azt a pillantást én sem köszönöm meg, főleg nem az előbbi után.
- Tudod, Zalán, az előbb mesélt róla Agárdi Kornélia - mártom be a szintén kissé ittas eridonost, aki szintén üdvözli Zalánt köreinkben; még az említett felé is emelem a poharam, ha meghallaná a nevét. - Nem is tudtam, hogy így halmozod az élvezeteket, Hollósi. Nem ilyennek ismerlek - csóválom kissé a fejem, majd végre a rellonosra pillantok.
- Táncolunk? - Teszem fel a költői kérdést, s még a kezem is nyújtom felkérésre, még akkor is, ha a zene nem épp az a kategória, amire ez a mozdulat értelmezhető lenne. - Hagyjuk Zalánt, hadd ismerje meg ő is a saját szerelmi életét itt a társaságban.
Így pedig, ha a lány hagyja, arrébb is vezetem, elhaladva a gramofon mellett, hogy végre valami kellemesebb zenét intézzek, mint az előbbiek; táncolni erre is lehet, de inkább swing, vagy valami ahhoz hasonló, mintsem... ez az akármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Altea válasza jól kezdődik, bólogatok is neki - ám a mosolyom hamar hervad le kissé, mikor folytatja, s fagy az arcomra egy pillanatig. Altea tudja. Szinte biztos. Lehetetlen, hogy másra gondoljon. Gyomrom görcsbe áll, ahogy bólintok, igyekezve fenntartani a görbületet ajkaimon.
- Hogy is tudna? Kamasz - válaszolom az első dolgot, ami eszembe jut. Mintha én nem lennék még fiatalabb is Hollósinál; de ez most a legkevésbé sem érdekel, nem kell feltétlenül logikusnak lennie annak, amit mondok. Csak mondjak valamit, ami nem gyanús.
A levitás jelenléte és felcsattanása egyáltalán nem segít az ügyön, mert csak elborul az agyam tőle. Komolyan mondom... Fejemet megcsóválva nyitom válaszra a szám.
- Nyugodj már meg, Hollósi. Mi van, az alkohol a fejedbe szállt? Chill out, dude. - Mondom a legkevésbé sem nyugodtan. Mint ahogy azt megszokhattuk, Zalán kiszipolyozza belőlem az összes nyugalmam, hogy jól felcseszhesse az agyam. - Engem nem érdekel, mit csinálsz szabadidőben, alig ismerlek.
Hiszen Altea is itt áll mellettünk. És ha igaz a teóriám, és ő tudja, mi a titok, abban az esetben én Zalánt csak hírből, és onnan sem túl jól ismerem. Korrepetálom bűbájtanból, vagy akármilyen fedősztori megteszi. De nem ismerem.
Altea viszont ismeri. Nagyon is ismeri. Közelebb lép hozzá, én pedig csak nézem, ahogy ujjai Zalán hajába futnak, s ezzel egyidőben visszatarthatatlanul kiül arcomra a döbbenet. Lassított felvételként figyelem, ahogy a lány karja Zalán vállára siklik, hogy ott megtámaszkodhasson, s elképedve emelem tekintetem a levitás arcára.
Gyomrom liftezik Várffy szavaira, melyeket mintha egyáltalán nem igyekezne titkolni. Kék íriszeimen tükröződik a lángok játéka, s mellette valamiféle dühvel elegyedő félelem is megcsillan. Jobbhíján Hollósi tekintetét kutatom, próbálok választ találni az ezer felmerülő kérdésre. Az már biztos, hogy a lány tudja. De mi van ezzel a kettővel? Mi a történet köztük? Zalán miért nem mondja el, ha beavat valakit? Zalán tudja, hogy Altea tudja? Rólam tud a rellonos? És legfőképp - mi ez a hajsimítás már megint, amit az imént láttam?!
Váratlanul ér Altea megperdülése, így próbálom elrendezni arcvonásaim, hogy elképedt, gondterhelt, ijedt és dühös helyett kellemesen értetlen, de kellőképp magabiztos és jókedélyű hatást keltsek. Ajkaimra ismét mosoly húzódik, amikor felkínált kezem elfogadják.
- Remek - válaszolom a lánynak. Ahogy elfordulunk, hogy elinduljunk a táncolók felé, még megpróbálom elkapni Zalán pillantását, egy amolyan bazdmeggel vegyes "fegyelmezd magad, mert nem értem, mi történt" szemmelveréssel illetem. Igazság szerint akkor is, ha nem néz rám. Ezt még megbeszéljük, süt a pillantásomból. Hamarabb, mint ő azt szeretné.
- A kedvenc táncom? - Próbálom felvenni a beszélgetés fonalát, s még oldalra is döntöm a fejem, ahogy elgondolkozom a válaszon. Túl sok az inger. - Alapvetően nem ilyesmikre szoktam. Keringő, például, abban egész jó vagyok. - Mosolygok le rá, ahogy odaérünk a parkettnak kinevezett partrészre. - De ez sem rossz. Táncoltál már ilyesmire? - Kérdem, s ezzel a lendülettel meg is fogom a kezét, hogy ritmusra meg is pördíthessem, ha engedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Bazdmeg, ezt nem hiszem el! - Csattanok fel, teljesen elfelejtve, mibe akartam éppen belekezdeni.
A temető már sötétbe nyúló jótékony félhomályba burkolózik, ami kifejezetten jót tesz kissé koszos arcomnak.
- Zalán, itt van! Itt van! - Mondom ingerülten, ahogy az egyik sír felirata végre láthatóvá válik a sok óvatos kaparó- és tisztítóbűbáj nyomán. Ez az esős idő rohadt rosszkor jött a temetővizsgálat előtti este; minden sárban úszik. De az önkénteskedés amúgy is jó pont, és elképesztő, mit nem vagyok képes bevállalni Hollósiért még minden után is, csak hogy közelebb jussunk az ő sorsának kibogozásához, mielőtt az elérné. "Szociális szolgálat a bogolyfalvi temetőben." Még mit nem.
- Lavovec András, élt hatvannégy évet... meghalt... két évvel ezelőtt. - Mondom a másiknak, arra számítva, hogy hamarosan megjelenik mellettem. - Ez most valami vicc? Ezt nem hiszem el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Nem hiszem el, erre ment el egy teljes tanév... - motyogom frusztráltan, vizes hajamba túrva. Zsákutca. Ez egy zsákutca.
És nem csak a tanévről van szó, hanem arról is, hogy egy fél temetőt lesikáltam azért, hogy kudarcot találjak az út végén, én pedig igencsak rosszul tudom viselni, ha valami nem a tervek szerint alakul. Sóhajtva guggolok le a férfi sírjánál, hajamat tovább áztatják az esőcseppek.
- Igen, sajnos biztos, hogy ez volt a neve. Lavovec András. Annyiszor elismételtem magamban, hogy az eszembe véssem, hogy már majdnem azzal álmodtam utána aznap. - Csóválom meg a fejem, miközben előveszek egy zsebkendőt, hogy letakarítsam az arcom ott, ahova Hollósi mutat.
Pálcámmal apró ásó-túró bűbájcsóvákat szórok ki a földre, de inkább teszem ezt elkeseredettségből, mint mikor valaki tanácstalanságában füvet tépked. Ám hamar észreveszem az első fehér követ a sárréteg alatt.
- Várj, Zalán... - motyogom, mert eszembe jut a bejáratnál látott felirat, melyet nagyjából ki is tudtam olvasni. Ezzel pedig felemelem a követ a fülemhez, hogy aztán meghalljak egy szomorú suttogást. - Hagytak itt neki köveket a hozzátartozói. - Juttatom a srác tudomására, ám kissé elcsendesedik a hangom, ahogy a gyászolót hallgatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Zalán keze a csuklómra fonódik, mire megállok az apró ásó-döfőbűbájokkal, ám fel sem pillantok a levitásra, hiszen tekintetem az egyik, a sár alatt fehér kavicsra terelődik, mely hamar kerül a fülemhez.
- Csitt már - szólok rá a srácra, passzív és szinte dacos kommentjeit igyekszem beléfojtani. Na nem azért, mert idegesít a stílus, vagy inkább kivételesen nem ez a helyzet. A kő üzenetét hallgatom újra.
- Te, Zalán - pillantok fel a másikra végül. - Ezek a... hozzátartozóitól vannak. Nem gondolod, hogy valaki lehet, hogy említi a jóslatait? Ő itt azt mondta, hogy jó ember volt, annak ellenére is, hogy össze-vissza hadovált. - Emelem meg kissé a kavicsot.
Mert akármennyire is nem fűlik a fogam kifejezetten ahhoz, hogy a gyászolók hangját hallgassam vissza - valahogy visszásnak tűnik ez, s nem is kimondottan vidám időtöltésnek -, tény és való, hogy ez az egyetlen nyomunk, amin elindulhatunk ebben a pillanatban. Mert mit csinálunk mást? Bekopogunk minden házba Bogolyfalván? Nem hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Zalán dicséretére azért felnézek rá. Pár pillanatig csak figyelem, aztán finoman vállatvonok, s óvatosan leemelek egy másik követ a sírról, hogy a fülemhez tegyem. Hallgatom a szomorú hangú asszonyt rajta, gyomromban pedig kellemetlen érzést hagynak a szavai.
Hollósi azonban hamarosan szól, mire leengedem a kezemben lévő kavicsot, s csak lehuppanok a sárba. Sóhajtok, ujjaim között pedig forgatni kezdem a követ.
- Tulajdonképpen eléggé őrült dolog, amit csinálunk - ismerem be. - De szerintem van értelme. Az ember mindig is kíváncsi volt a sorsára, nem véletlen jártak és járnak most is jövendőmondóhoz. Ki ne akarná érteni, mi vár rá? - Teszem fel a kérdést. - Te még láttad is, mi következik, Zalán. Szerintem... én értem, miért csinálod. Én is ugyanezt csináltam. Kerestem a játszóteret évekig.
A követ finoman visszahelyezem a sírra, s csak nézek a többire, ahogy az eső lassan sárral színezi el őket, s majd egyre nehezebb és nehezebb lesz óvatosan kiszedni őket. Mindig tökéletes külsőm most inkább mutat valami sokkal normálisabb tökéletlenséget - körmeim alatt némi sár, hajam is enyhén nedves, hiába az esernyőbűbáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Nos, igen, sokkal jobb, mikor az ember véletlenszerűen felbukkan egy csomó kiskorú között, a szülők meg nézik, hogy mit keres ott. - Egyezek bele némi szarkazmussal a hangomban, de azért az tény, hogy nem vitatom: a temető is eléggé elcseszett egy helyszín a kutatáshoz.
Zalán hirtelen neveti el magát, s értetlenül pillantok fel rá. A temető közepén, a gyászüzeneteket hallgatva nevet? Eddig is tudtam, hogy nincs rendben, de néha olyan, mintha az esés már előre megviselte volna az agyát.
Végül aztán rájövök, min nevethet, és lassan én is elmosolyodok, hogy aztán a görbület rögtön le is olvadjon az arcomról. Vállat vonok.
- Őrültségnek tűnik azok számára, akik nem értik a helyzetet. De számunkra van értelme. - Foglalom össze tömören, majd lehunyom a szemeim és sóhajtok. Elegem van, hogy nem találunk semmit, és hogy az én állapotom mintha csak rosszabbodna; egyre több a kép és egyre több a megválaszolhatatlan kérdés. Legalább Zalán ügyével haladnánk. De nem.