Ha lekanyarodsz a Boglyas térről balra amerre a lakósor kezdődik, és a második ház után elkanyarodsz jobbra egy kis utcán át egy nagy területre jutsz, melyen számos színes, és tekergő játék kapott helyet. Vannak itt különböző mászókák, melyek alagutakkal vannak tarkítva, hinták, csúszdák több méretben, és formában. A legmagasabb csúszda majdnem két méter magas és rengeteg kanyar van benne. Mindegyik képes hangot kiadni, ha a gyermek még nem múlt el tíz éves. Vannak forgó és ugráló játékok, melyek direkt úgy lettek kifejlesztve, hogy lekössék és mégis fejlesszék a kicsik ügyességét. Természetesen a szülőkre is gondoltak, így a kő asztalok két oldalán szintén kőből készült padokat helyeztek el, hogy amíg a kicsit játszanak a felnőttek tudjanak kicsit beszélgetni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=857682#post857682][b]Rothstein Elektra - 2022.12.25. 08:06[/b][/url]

Könnyebbnek érzi ezzel a szinte idegennel megbeszélni lánya varázserejének, vagyis inkább nemlétének kérdését, mint a gyermek tanáraival vagy épp saját szüleivel. Mégis miután felelt a kérdésre, miszerint igen, szerencsére elmesél mindent, ami történik vele, még hozzáteszi: - Igazán nem akarom ezzel traktálni - hangjában ott a ki nem mondott bocsánatkérés. Tényleg furcsának tűnhet a férfi számára, hogy alig negyed óra után erről beszélnek. Ezért témát is váltanak és a mágus főváros nevének kiejtés próbái mosolyt csalnak hősnőnk aggodalomtól és fáradtságtól gyűrött, amúgy fanyar szépségű arcára. - Helyi rádiónk van - magyarázza lelkesen és csak odapillant az aprónépre - Bogoly FM 77.7, a város hangja - ejti ki felkonf szerűen mélyített, jellegzetes hangján a szignáljukat. Pont így hallhatja őt beszélgető partnere, ha odateker a megfelelő sávra este tíz után. A sajnálkozásra csak fejét rázza pár pillanatig. Ez is a csomag része, amivel együtt utazik az életnek nevezett rögös úton. Sóhaja azonban keserédes és lemondóan szakad fel szép ívű ajkáról, hogy azután figyelmét ismét a férfi megismerésére fordítsa. - Ön mivel foglalkozik? - tudakolja puszta kíváncsiságból, ám a válasz hamarabb és mástól érkezik, mint arra Elektra számít. - Minden világos. Tehát ön kém, Mr. Bond! Szólíthatom Jamesnek? - mókázik egy kicsit, ha már a kicsik ilyen helyzetet teremtettek számukra. Perig ők sem csak tréfálkoztak eddig. - Tűz volt nálunk és Apa meg a Bátyus nem tudtak kijönni a házból - lóbálja lábát Imola és kicsit el is vész a beszédben. Furcsán érzi magát ha erről beszél. Olyan elevennek tűnik minden, mintha átélte volna, pedig ahogy a felnőttektől egyszer hallotta, "erotikus gondolat sem volt még akkor", jelentsen ez bármit. - Az én anyukám is kém. Néha elmegy helyekre és nem mondja meg ott, hogy ő kicsoda. Aztán megtud egy csomó dolgot és azt leírja - súgja Lilinek, mert azt már tudja, hogy ami titok azt általábam halkan szokták mondani. Így beszéltek akkor is a közelében, amikor az anyukája kórházban volt, meg amikor Marci felment az apukájához és a testvéréhez látogatóba. Mert aztán visszajött és most megint itt él, de már nem jár hozzájuk. Mark bácsit sem látta jó ideje. Viszont anyukája talán kicsit nyugodtabb azóta, hogy megint csak ők ketten vannak. - Az anyukád is itt van veletek a küldetésen? - kérdezi és barnái rászegeződnek játszó pajtására. Örökölte anyja lélekbe látó pillantását, de szelíd kedvessége és csendes bölcsessége sokat finomít az összképen. Gyermeki arcán lágy vonások jelzik a várakozást és és az őszinte érdeklődést. A kislány szíve nyílt az új barátság felé, ami maga a mágia. - Tudtommal nincsenek. Bevallom igyekszem is a magam eszközeivel harcolni azért, hogy ne is legyenek - feleli Elektra eltökélten. Közben persze megfeleő diplomatikussággal fogalmaz ebben az igen kényes kérdéskörben. Mindig is mugli párti volt, így számára fontos, hogy ne érje hátrány sem őket, sem a kvibbliket. Mivel véleménye szerint, mondhatni ők is varázstalannak tekinthetők. Viszont tisztában van vele, hogy sokan ellenérzéssel viseltetnek mindkét, de főleg az utóbbi csoport iránt. A tényt, hogy a vele szemben ülő egyedülálló apuka, megjegyzi magának, de nem mutat különösebb reakciót. Talán sötét lélektükrei csillannak meg ösztönös, együttérző fénnyel. Tudja milyen ebben a cipőben járni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=859307#post859307][b]Vasile-Lucien Millard - 2023.02.12. 16:50[/b][/url]

Az ember a kedves szóra mindig kedvesen reagál, legalábbis én igyekszem így. Lehet, hogy én sem vagyok mindig toppon, olyankor nem sikerül úgy, ahogy, de a gyerek miatt most erősnek kell maradni. Próbálom azzal nyugtatni magam, hogy nincs sok okunk félni és ez igaz is. Nem vagyunk fő célpont, egy álmos kisvárosban vagyunk a semmi földjén, ahol remélhetőleg nem fognak bennünket keresni. Féltem ettől a helytől, részben talán be is igazolódott, amitől tartottam, azonban az, hogy jó emberi kapcsolatokat vagyunk képesek építeni külföldiként igazán pozitív meglepetés ettől a közösségtől.
- Igazán nem traktál. Sajnálom, hogy nem tudok okosat mondani, nemigen értek az ilyen dolgokhoz. De nagyon remélem, hogy minden helyrejön egyszer. - Felelem kedvesen bólintva megerősítve, amit mondtam. Nagyon sok nehéz emberi sorssal találkoztam közvetetten a munkám miatt, ami valahol megterhelő lelkileg, de szinte a napi rutin része lesz a tragédia. Ami kívülről belegondolva egészen szomorú, azonban valakinek muszáj segíteni ezeken az embereken, és ehhez át kell lépni az egyénnek a saját érzésein.
 Mosolyogva pillantok a szlogen kapcsán Elektrára, egy pillanatra lefagyok, majd ujjaimmal csettintve egy rövid gondolkodás után megszólalok:
- Ezt már hallotam az irodában. - Szoktuk zenét meg rádiót hallgatni halkan bent az örsön, hogy jobban menjen az adminisztrációs munka, meg a labormunkánál is jó társa az embernek a muzsika. Annak ellenére, hogy elég jól alkalmazkodom a beszélőpartneremhez, alapvetően introvertált vagyok, így fekszik nekem a labormunka, azonban elég monoton tud lenni egy egész életen át.
Egy másodpercnyi időre megdermedek, amikor a hivatásom kerül szóba, hiszen annyira nem szoktam erről nyíltan beszélni, mégis rejtőzködünk erre. Éppen szólásra nyitnám a számat, amikor a drága gyermekem megelőz. Arcom a tenyerembe temetve nevetek rajta. Üres lenne az életem enélkül a gyerek nélkül, az már biztos. Ő egy olyan dolog az életemben, amiért nagyon hálás vagyok Sabine-nak, még ha okozott is köztünk bonyodalmat ez az egész helyzet, akkor is. Továbbléptem és a kislányom is.
- Megtisztel vele. - Felelem, majd gyorsan megfelelem a kérdést. - Egyébként auror vagyok itt a faluban, néha a fővárosban is intézek ezt-azt. - A település nevét ezúttal kikerülöm, mert ha ütnék a fejem, akkor sem lennék képes kimondani ezeket a bonyolult helyeket.
A lányaink kevésbé vidám témáról társalognak, látom is, ahogy Liliane egy pillanatra elszörnyed azon, amit a kislány mond neki. Nem hallgatózom, majd elmeséli, ha szeretné.
- Ohh, ez... - Mondja Minouch, tőle nem megszokott módon elcsendesül. Kékjeit lesüti a térdére, majd visszanéz Momóra. - Nagyon sajnálom. - Feleli, majd a hintából felpattanva ösztönösen megöleli a kislányt. Őt mindig boldogabbá tette, ha kapott egy szoros ölelést, ezt ő is szeret másokat átkarolni, ha valamiért szomorúak. Miután elengedi habozik pár másodpercet, majd ő is visszaül hallgatni, amit mesél a másik.
- Azta, ez nagyon izgalmas. És szokott mesélni neked? Lehet apukámmal együtt dolgozik és igazából ismerik egymást. - Suttogja sejtelmesen felénk pislogva. Érzem magamon a tekintetét, ezért szemöldököm felvonva szótlanul kérdem meg tőle, hogy mi az, mire huncutul vigyorogva visszafordul a kislányhoz.
- Az apukám bájitalkeverő az auroroknál, tud mérget is keverni. - Kicsit világol, mert az apukája nem szokott mérgeket keverni, bár kétségtelenül tudna, ha akarna.
- Anyu egy bácsival van... azt mondja apa, hogy valamilyen gazdag ember, a pénzét szereti. - Sóhajt fel a fejét csóválva. Nem tudja, hogy hogyan lehet valaki szerelmes a pénzbe és nem egy emberbe, de azt mondták neki, hogy majd megérti. Ő nem akarja a pénzt szeretni, akkor már inkább valamilyen játékot.
- Ennek örülök... Vannak helyek, ahol borzalmas dolgokat követnek el. - Válaszolom csendesen, majd ösztönösen szétnézek, ahogy azokra az emberekre gondolok. Nagyon feszültté tesz ez a helyzet. Én nem értem, hogy hogyan lehetnek a mai napig szabadlábon, remélem nincsenek belsős embereik a Francia Mágiaügyi Minisztériumban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=860845#post860845][b]Jacob Lehman - 2023.03.16. 18:12[/b][/url]

A kastélyban lévő konditerembe nem szívesen tért volna vissza, legutóbb is jót röhögtek rajta a csajok, az utolsó folyosói eséséről már nem is beszélve. Éppen eléggé nyomorult volt az élete, nem hiányzott neki az, hogy megint cikizzék vagy gúnyolódjanak azon, hogy megpróbál megemelni egy súlyzót. Azt viszont tudta, hogy valamit kezdeni kellene magával, különben akár a homlokára is véshetné, hogy lúzer. Szóval Jacob úgy döntött, hogy lemegy a faluba és a játszótéren fog majd valami testedzésbe. Kezdetnek futott egy-két kört a sétányon, de jól ki is fulladt, szúrt az oldala, az arca meg bevörösödött, s még a füle is sípolni kezdett. Akárhogy is, a futást nem neki találták ki, ezért battyogott át a játszótérre, ahol először csak az egyik padra ült le, és onnan bámulta a különböző játékokat. Mi tagadás, egyiket se rá méretezték, a fémkarikába talán még be is szorult volna, ezért úgy döntött, hogy azt inkább nem fogja kipróbálni. Lézengett ott pár anyuka, azok néha felé pislogtak, Jake meg elkapta inkább a tekintetét, nem is értette, mit bámulják őt egy játszótéren. Nem volt rajta semmi különös, csupán egy szabadidőruha, aminek kapucniját a fejébe húzta, mert hát, fújdogált egy kicsit a szél. Aztán úgy tűnt, hogy az anyukák jobbnak látnak inkább lécelni a kölykökkel, Jakenek ez kapóra jött, s végre, odamehetett a mászókához. Körbenézett, hogy nem-e bámulja valaki, majd megpróbált húzódzkodni, nem sok sikerrel, mert az egyik keze megcsúszott, s kapálózva próbálta visszahúzni magát, hogy ne essen a földre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=860920#post860920][b]Karamakov Léna - 2023.03.18. 00:22[/b][/url]

Teljes káosz. Minimum a világvége közeledik, mamuska és papuska mégis olyan büszkeséggel és örömmel vannak, mintha Horognak tanítottam volna meg a szaltózást… pedig csak iskolába kell mennem. Hogy a cúg fújja ki a száját annak, aki kitalálta ezt a szabályt! Eldöntöttem rég, hogy mivé leszek: kém. Ha már megvan a hivatásom minek erőltessem meg magam iskolával?
Lábaim a mászókába akasztva lógok fejjel lefelé, kétségbeesett arcom kezd pirosodni és még duzzogni sem tudok rendesen. Nem az én ötletem volt, ha én dönthetek, lehet jobban viselem. Vörös tincseim söpörnek félre néhány kavicsot, amikor felhúzom magam és a csúszdán lecsúszva annak az alján maradok. Térdeimre támasztom könyököm, és a nadrágomon tátongó lyukat kezdem birizgálni. Nem akarok nagylány lenni még. Nem akarok elszakadni a csapattól. És legfőképpen: nem akarom otthagyni a faházat...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861108#post861108][b]Návay Kristóf - 2023.03.21. 15:09[/b][/url]

A Boglyas tér környékén hetente többször, ha nem naponta feltűnik. Legtöbbször munkába siet, aztán onnan haza, vagy szórakozni jár el, de futás vagy séta alkalmával is gyakran ejti útjába, amikor nincs ott akkora forgalom. Arra azonban mindig nagyon figyel, hogy a játszótérnél a szokásosnál sietősebbre vegye lépteit. Mert az embereket még mindig igyekszik kerülni, amikor csak lehet. Fárasztja őt a sok babakocsis anyuka, fülének sajdító a gyerekricsaj, ami onnan száll az utcarész felé. Azt azonban sosem tudja megállni, hogy ne vessen oda egy-egy pillantást kíváncsian. Egyébként meg, ha már este van, alkalomadtán megtelepszik az egyik felnőttek számára kialakított asztalnál. Vagy azért, mert kell a szünet a hazacsámborgásban, vagy csak egy üveggel és egy szál cigivel a szájában ül ki. Ezúttal még világos van, és épp távozóban vannak a kicsikkel. Egy fiatal diákot lát csak szerencsétlenkedni az egyik mászóka rúdjánál. Távolról nem látja jól, de nem tűnik ismerősnek. Utolsó éveiben a többi mestertanonccal bandázott, az alatta lévő évfolyamokat kevésbé figyelte, amióta pedig eljött a kastélyból, csak a kocsmázó fiatalokat vágja. Ez a srác nem tűnt közéjük tartozónak.
Először távolról figyeli, majd közelebb megy hozzá. Nem oson, de nem is közvetlen. Leül az egyik padra, és figyel, tisztes távolból. A gyerek alig bír többet néhány húzódzkodásnál. Ez könnyű terep, gondolja, hogy végre fitogtathassa valaki előtt az erejét. Próbálja leplezni vigyorát, amint odalép mellé, és gyakorlott mozdulatokba kezd mellette, mint ahogy annak idején a katonai táborban tette. Rutin, gyerekjáték. Öltözete eleve laza, legalább letudja a napi edzést is.
- Ezt így kell - veti oda, hangjából azonban nem a mentorálás, hanem inkább valamiféle kioktatás, hencegés szűrődik le. Csinál még párat, aztán amikor már vörös lesz a feje, leugrik és fúj egyet. Mondjuk bemelegíteni nem ártott volna, de sietett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861138#post861138][b]Jacob Lehman - 2023.03.22. 10:49[/b][/url]

Szerencsétlen majdnem leesett a mászókáról, kalimpált és próbált lendületet venni, hogy sikerüljön balját visszajuttatni és újra megkapaszkodhasson. Nagy nehezen össze is jött, de már ebbe is belefáradt a srác, el is kezdett gyöngyözni a homloka, ennek ellenére nem adta fel. Miután már biztosan kapaszkodott, megpróbálta felhúzni magát újra és újra, ám sosem volt szabályos, mindig épp csak, hogy húzott magán egy kicsit, máris visszaengedte saját súlyát. Ő persze azt gondolta, hogy ez jó így, egészen addig, míg fel nem figyelt arra, hogy valaki mellette termett. Le is huppant a földre és csak pislogott, nem ismerte az idősebb srácot, aki mellette ugyanazt a gyakorlatot kezdte el végezni, csak kicsit másképp. Mondjuk úgy, hogy jobban, sokkal jobban.
- Hű, elég jól bírod. Gyakran csinálod? Nekem ez valamiért nem megy, hiába próbálom felhúzni magam, remeg a kezem, és nem bírom - húzta el a száját, ahogy elmesélte, mi okozza neki a legnagyobb problémát.
- Jacob amúgy- nyújtott kezet. - Megmutatnád még egyszer?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861142#post861142][b]Simonka Asztrea Zóra - 2023.03.22. 11:11[/b][/url]

Kezdtem egy kicsit elmagányosodni, vagy lehet, hogy inkább csak nekem volt szükségem a magányos pillanatokra, ezért is másztam le a kastélyból, magammal hozva egy kis dugi cigit, amit megint Doriántól sikerült meglovasítani. Az volt a nagy terv, hogy majd valahol a faluban elszívom, de akármerre mentem, mindenütt felnőttek koslattak, hát sehol nem lehetett nyugta az embernek. Aztán a lábaim a játszótér felé vittek, a távolból kiürültnek tűnt az egész placc, nem láttam sehol szülőket, biztos hozták-vitték valahova a kölyküket. Már épp letelepedtem volna az egyik fa alá, hogy ott nyugisan megkóstolhassam ezt az aromával átitatott dolgot, amikor feltűnt, hogy valaki mégis csak van a játszótéren. Fejjel lefelé lógott az egyik távoli mászókán, így messziről egy kicsit emlékeztetett régi önmagamra. Én is mindig ezt csináltam. Az viszont fura volt, hogy így egyedül lébecol itt, mi azért mindig Pankával jöttünk ki a játszóra. Fel is kászálódtam, s elrakva a cigit, odasétáltam a lányhoz, aki közben már pozíciót váltott.
- Hali, hát Te? Ilyenkor nem kéne suliban lenned? - kérdeztem én, pont én, akinek szintén a suliban kéne ülnie, csak hát meglógtam bájitaltanról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861143#post861143][b]Karamakov Léna - 2023.03.22. 11:51[/b][/url]

Rettenetesen irigyelem a többieket, főleg Csalit, aki közlegény létére a legtöbbet fog az előkészítőben maradni. Még Vezér is marad, én pedig teljesen ki leszek hagyva, mert ezek után úgy fogják érezni eltörpülnek a nagyiskolás létem mellett. Ha pedig én elmegyek, jönnek velem a békák is így aligha lesznek profi kémek a Faháznál. Álljon meg a menet! Miért is kell nekem otthagyni azért a Faházat, mert iskolába megyek? Nem akarok felnőtt lenni, aki olyan kiábrándultam sóhajt, mintha nem is léteznének trollok! Föl-alá akarok járkálni izgulva a közelgő sárcsata miatt, szalutálni, Csaliékat megviccelni, kiáltványok miatt veszekedni és nagyokat nevetni. A birodalmunk térképét szeretném a homokba rajzolni, miközben vázolom az inkognitóban osonó tervemet, és nem bezárva lenni egy nagy kastélyba, mint valami béna hercegnő, aki megmentésre szorul. Annyira biztos vagyok ebben, mint abban, hogy nem szabad a Pramberger tér felé császkálni még nappal sem! De nem ott vagyok, hanem a játszótéren, kivételesen betartva a szabályt.
A köszönésre először fel sem nézek, mert ugyan ki a csuda szólna nekem, aztán csak-csak megemelem elkámpicsorodott tekintetem. Nem ismerem a civilt.
- Szia - sóhajtok gondterhelten, arcom csak jobban a tenyerembe folyik. Mint egy levegővel megtelt békapofa. - Minek, ha úgyis nemsokára máshova fogok járni? - két vállam szalad fülemig, majd esik vissza súlyos terheivel. Mamuska és papuska így is lekapnak majd a tíz körmömről, ha megtudják, azt meg pláne, hogy nem egyenesen hazafelé vettem az irányt. Majd Horogra fogom. Ahogy az ötlet, úgy a békám is előbukkan, táskámról a térdemre ugrik és kuruttyol egyet. Nem édes? Vigasztalna. Szám széle minimálisan görbül, de mintha soha ott se lett volna, gyanakodva nézek fel a lányra. Lehet ő is kém? Á, közembernek mondaná a szakmai tudásom.
- És neked? - billen oldalra a fejem, vörös hajzuhatagom beteríti Horog kis nyálkás testét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861300#post861300][b]Simonka Asztrea Zóra - 2023.03.25. 19:18[/b][/url]

Így közelről már a vörös arcát is láttam, csóri olyan arcot vágott, mint akitől elvették a játékát. És ha őszinte akarok lenni, meg is sajnáltam. Egyedül, barátok nélkül kóborolni a játszótéren nem jó dolog, és ha még az orra is így lóg, akkor biztosan történt valami rossz dolog.
- Hű, ez elég vérszegény volt – szúrtam oda viccesen a köszönésére, hátha kicsit felvidítom, ehelyett azonban csak azt láttam, hogy tenyerei közé temeti az arcát. Nem volt jó így látni egy kisebbet, hát milyen világot élünk? Szabadságot, cukorkát mindenkinek! Közben azért letelepedtem a padra, kényelmesen, tenyereimmel megtámaszkodtam, lábaimat pedig előre nyújtóztattam, egyik bokám kereszteztem a másikon, s közben fürkésztem az ismeretlen leányzót.
- Máshová? Jaaa, a suliváltás, hm – ha jól saccoltam, nagyjából annyi idős lehetett, mint aki már érett arra, hogy Bagolykőn tanuljon. Túl sok év nem lehetett köztünk, legfeljebb kettő vagy három, s most már kezdtem megérteni, hogy mi a baja. El is gondolkodtam, hogy mit is tanácsolhatnék, próbáltam elmerülni az emlékeim közt, hogy vajon hogy is reagáltunk mi anno Pankával, de azt hiszem, hogy a mi helyzetünk más volt, és kifejezetten örültünk annak, hogy nagyobbak lettünk. A békakuruttyolás visszahúzta a figyelmem a lányra, feltűnt a kisbéka is.
- Ó, tök cuki! Hogy hívják? - nyúltam az állatka felé, de lehet, hogy félt, mert átugrott a lány másik combjára.
- Nekem? Nekem most órán kéne ülnöm, de nem volt hozzá kedvem. Tudod, a barátaim mostanában nagyon elfoglaltak. Vizsgák vannak, meg mindenféle – megvontam a vállaimat, nem akartam a pöttömnek azt magyarázni, hogy Laca egy hülye csajt hajkurászik, aki rémes, hogy Dorián, aki nagyon tetszik, az éppen ezzel a lánnyal jár, és hogy Panka barátnőm ki tudja, hogy most épp melyik srác után fut.  
- Néha jó egyedül, tudod, ki tudod kapcsolni az agyad, át tudsz gondolni dolgokat. Cukorkát? - eszembe jutott, hogy maradt még egy fél csomag gumimaci, elő is húztam a zacsit és megkínáltam a lányt.
- Zóra vagyok, de hívhatsz Zozónak is vagy van, aki Dzsenissznek szólit. Na és Te? Hogy hívnak? És mi a helyzet a barátaiddal, ők nem jönnének ebbe az új suliba? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861363#post861363][b]Návay Kristóf - 2023.03.26. 20:21[/b][/url]

Sajnálja, hogy nem zakózott le a magasból, mert legalább lett volna min röhögnie. Közelről ugyanis nyilvánvalóvá vált, hogy full kezdő a gyerek. Aztán az is, hogy kicsit naiv. A technika és a mozdulatsor maga volt a testépítés meggyalázása. Erre muszáj reagálnia valahogy.
- Csak nem navinés vagy? - kérdez vissza zsigerből, miután végighallgatta a remélt és kapott dicséretet. Dagadt is a mája tőle rendesen. Persze jobban szereti, amikor lányokat vehet le a lábáról így, de gyakorlat teszi a mestert. - Mert gyenge vagy. Úgy kell csinálni, ahogy mutattam - vigyorodik el, miközben karjait oldalt kitartva nyújtómozdulatokba kezd. Szeretne spórolni az energiájával, jól jöhet még, ha további edzésre kerül a sor, ahogy Jacob is kéri tőle. Végre szerepelhet.
- Elég gyakran - többet nem mond. Véletlenül sem teszi hozzá, hogy aurornak készült, így az edzőtáborokról is hallgat inkább, hiszen akkor támadási felületet adna magának. - Krisz vagyok - fogadja el a srác jobbját némi gondolkodást követően, aztán újra a mászóka rúdjához áll. - Figyelj, hogyan csinálom - hangzik az utasítás a szájából, s kissé ráérősen csinál még egy tucattal, oldalra pillantgatva, hogy a másik nézi-e a műveletet. Miután ez megvan, újra mellé érkezik, nagyokat lélegzik, és megint nyújtásba kezd.
- Lehet, hogy ez még mély víz neked - veti oda mellékesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861477#post861477][b]Jacob Lehman - 2023.03.28. 13:42[/b][/url]

- De igen, miből jöttél rá? - kérdezett vissza kissé meglepetten, de valamiért volt egy olyan érzése, mintha a másik ezt egy kicsit lenézően mondta volna. Lehet, hogy rossz emlékei voltak a navinésekkel kapcsolatban? Netán Jacob maga váltott ki belőle ilyen érzéseket? Általában emiatt volt visszahúzódóbb, pont az ilyen reakciók végett, s azt gondolta, hogy majd most következik a szokásos gúnyolódás. Többen ugyanis szekálták őt, itt viszont valami egész más történt. Meglepő mód, a srác nem mondott semmi csúnyát rá, inkább okítóan hangzottak szava, Jake pedig figyelt. Megsértődhetett volna, de ő maga is tisztában volt azzal, hogy gyenge. Nem véletlen volt az, hogy nem tudta feltörni azt az ajtót, s hogy Korinak sem tetszett.
- Nekem ez így nem megy, tényleg gyenge vagyok hozzá - sóhajtotta, egyben elismerve a másik tehetségét, aztán be is mutatkoztak egymásnak. Jacob pedig figyelni kezdett, újra végig vették a mozdulatokat.
- Lehet, azért megpróbálom - mondta egy kicsit büszkén, mert azért rosszul esett neki az, hogy mások ennyire lenézték. Ő igen is akart, az más kérdés, hogy nem tudott. Ismét felmászott a fémre, a tanult mozdulatsort próbálta leutánozni, s bizony kemény küzdelem árán, de egy alkalommal sikerült magát szabályosan felhúznia. A nyakán persze már dagadtak az erek, ujjai elfehéredtek, az arca meg bevörösödött, s egy nyögés kíséretében ejtette magát talpra az egyetlen húzódzkodás után.  - Jóh, ez mélyvíz - nyögte végül belátva azt, hogy ez egyelőre még neki nem megy.
- De akkor mit javasolsz? Szeretnék erősebb lenni, edzettebb, meg nem tudom, mondjuk hogy úgy kinézzek valahogy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=861970#post861970][b]Karamakov Léna - 2023.04.02. 11:26[/b][/url]

Arcom csak jobban tenyeremre nehezedik. Mire újra felpillantok, már nem ott van, hanem egy padra teleportált. A kérdésre, majd a megvilágosodására csak bólogatok egyet-kettőt, hogy nagyon jól látja a krízisemet. Csak éppen ezen senki nem tud segíteni: el van könyvelve, hogy fel kell nőni. A mamuska szerint, így is éretlen vagyok a koromhoz képest, - jelentsen ez bármit - és jót fognak tenni a sulis új barátok. Szerintem meg van elég barátom. Azért én tovább cirógatom Horog buksiját, róla pedig oldalasan nézek a lányra.
- Ő Horog - ujjaimat kinyújtva hagyom, hogy beleugorjon a tenyeremre és ott hesszeljen tovább. - A legjobb barátom - nyomatékosítom egy hatalmas mosollyal. Visszafogottabb lesz, mert szkeptikusan kell méregetnem a civilt mielőtt választ ad. Szemem csillan meg.
- Az órákat csak úgy ki lehet hagyni? - lehet nem is lenne olyan rossz ez a váltás! Álljunk meg erre a pillanatra!
Fejem oldalra billen, úgy bólintok a szavaira. Tényleg jó néha egyedül, sőt, néha úgy a legjobb. Kivéve, ha a másiknál van gumicukor. Mondjuk mindenféle rémtörténetet hallottam már a papuséktól. Pillantásom csüng a zacskón, aztán megrázom a fejem. - Talán később, de köszi - mosolyodom el, majd felé tolom Horgot. - Szeretnéd megsimogatni, Zóra? - kérdezem, aztán ha szeretné, Horog úgy is odaugrik hozzá. Csak egy biccentésembe kerül.
- Én Léna vagyok, de Békának hívnak - vonok vállat. - És nem, a többiek még maradnak az előkészítőbe. Szerencsétlen módon van köztünk korkülönbség, én mondom neked. Pedig a legjobb csapat alakult ki. - csóválok a fejemen. -  Horog és a többi békám persze jön majd velem, de mégis csak más lesz az egész - a Faházat nem fogom ebbe belevonni, mert a végén még megtudja hol van a bunkerünk és akkor kiadhatja a Vezért is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=862243#post862243][b]Návay Kristóf - 2023.04.05. 08:43[/b][/url]

- A rutin, meg az évek... - nyögi ki egy hangos sóhajtás után. Először úgy tűnik, mintha szerette volna jobban is megmagyarázni, de végül aztán gyorsan elveti ennek gondolatát, mert az túl sok szájbarágással járna. Honnan is tudhatná ez a fiú... Az arcára van írva, és kész. Az egyszerűen manipulálhatósága, hiszékenysége, esetlensége, minden apró jel erről árulkodik.
- Mondtam én - erősíti meg, arcán egy apró, elégedett mosollyal. - Nem nagyon szoktál edzeni, mi? Kezdd valami mással először, talán - eleinte hangosan gondolkodik, de aztán rájön, hogy tulajdonképpen javaslatot tesz a srácnak. Ha nem itt húzódzkodik, hanem előtte fut, fekvőzik, és kondicionálja magát, akkor ebben is egész ügyes lesz. Persze hónapok, akár évek, mire eljut odáig. Kristóf sem ma kezdte. Sőt, az utóbbi időkben azért jóval puhányabb lett. Árnyéka fénykorának. Meló mellett nem sok ideje van rá, hétvégén meg általában a másnaposságát heveri ki.
- Na ja, csak aztán kíméld magad, semmi értelme kicsinálnod a tested - figyelmezteti. Elég egy rossz mozdulat, túlerőltetés, aztán lőttek a projektjének. Krisz meg majd tologathatja egy kerekesszékben, ennyiből állna a segítsége.
- Cikiznek? Vagy csajt akarsz? - faggatja. Hangjából érződik, hogy egyre jobban felkelti kíváncsiságát. Egyébként is ámult a kitartásán, amikor újra a korlátnak ment, nem gondolta volna ugyanis, hogy még egyszer megpróbálja. Legalább komolyan veszi, eddig. És hisztizni se kezdett el az apró beszólásokon. Pirospont.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=862430#post862430][b]Jacob Lehman - 2023.04.08. 11:20[/b][/url]

Teljesen logikus volt a srác indoka, biztosan sok évig gyakorolt, hogy ilyen profin csinálta meg ezt a gyakorlatot. Jacob érezte, hogy sokkal többet kellene tennie, mint amit eddig ráfordított a testedzésre. Néha sportolt ugyan, de sosem vitte túlzásba. - Hát jól látod, tényleg nem szoktam. Futok. - röviden ennyit tett hozzá, valóban párszor elment futni, de inkább csak heti egyszer, vagy akkor, ha épp megkergették a folyosókon. Ezt mondjuk nem szívesen mesélte volna el Kristófnak, így inkább csak hallgatott. Amúgy is, egy kicsit kellemetlenül érezte magát, mert látta és tudta, hogy a másik sokkal többet tud nála. A következő kérdés egész váratlanul érte, s még zavarba is hozta Jake-t. Nem is tudott rögtön válaszolni, látszott az arcán, hogy ez a téma számára egy kicsit, sőt, nagyon kínos és kellemetlen.
- Mindkettő - mondta végül erőtlenül, egy kicsit még a fejét is elfordította, hogy ne kelljen a másik tekintetében sajnálkozást látnia.
- Ott van Kori, de figyelembe se vesz, azt mondta, hogy nem tetszem neki - bökte ki végül csak azt, amiért ennyire nagyon nekiesett az edzésnek.  
- Szeretném megmutatni, hogy én is lehetek jó - ekkor már Kristófra nézett, mert azért a kitartás megvolt benne, és bizonyítani akart.  - Cikizni is szoktak, de akkor elfutok - vonta meg a vállait. - Csak már elegem van ebből, változtatni akarok. Te…ezt hogy csináltad? - kíváncsiskodott az idősebb sráctól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=862850#post862850][b]Návay Kristóf - 2023.04.14. 00:27[/b][/url]

Maga elé nézve hümmög párat, majd amint az állát vakargatja, újból megnézi a fiút. Ezúttal próbálja elnyomni a provokatív késztetéseit, hogy úgymond szakmailag tudja felmérni, mint férfi a férfit-fiút, amihez egészen egyszerűen csak annyit tesz, hogy a tábori kiképzőjük helyébe képzeli magát, és próbálja felidézni azokat a kritériumokat, amiket ott hallott. Jacobtól megtudja, hogy néha futni szokott, amire ide-oda kezdi el döntögetni a fejét, de hosszú ideig nem mond rá semmit.
- Jobb, mint a semmi - állapítja meg végül. - Nem vagy kövér. Az már jó. Ha kövér vagy, szánalmas vagy. Annál már csak a kövér nők rosszabbak - kezdi megjegyzését, ami aztán átcsap valamiféle panaszkodásba, kifakadásba. Messziről kerülte őket, mert mégis hogy nézett volna ki, hogy egy debella mellett mutatkozik. Lehet, hogy egy-egy teltkarcsú csajszit befűzött korábban, az még belefér, na de aki már zsírdisznó kategória, az csakis gúny tárgyává válhatott a szemében, legalábbis amikor diákként még nem kellett visszafognia magát a jelzőkkel.
- Gondoltam, mindjárt gondoltam - int fejével, hogy kövesse. Leül az egyik padra, ahonnan az imént még őt nézte, kezével maga mellé bök, hogy melléültesse újdonsült beszélgetőtársát, addig pedig látványosan a gondolataival van elfoglalva, hogy valami okosat tudjon mondani. Ami persze nem mindig az erőssége, főleg, ha ilyen fogós kérdéseket kap. Messziről kell ugyanis indítania.
- Ki az a Kori? Van róla képed? - vág közbe, de tulajdonképpen csak az időt húzza. Meglepi, hogy valaki ilyet kér tőle. Más már felkapta volna a vizet, és a végén még össze is bunyóztak volna a beszóláson, hogy gyengének mondott valakit. Akkor bizonyíthatna, hogy neki van igaza, erre átcsap személyi edzőbe. Ezt nem pénzért szokták csinálni?
- Verekedtél már valaha? - kérdez újból. Elfutni a gyávák futnak. - Abban a szarfészekben nem csoda, hogy jobb híján egymást ütik-verik a diákok. De csak úgy lehet kibírni azokat az unalmas órákat, ha megakad a szemed egy-két jó csajon. Amúgy... sportoltam, aztán lett izmom. Ilyen egyszerű. Ez alkat kérdése is. De legalább nem vagy kövér. Viszont ugye navinés vagy... Szóval csodát ne várj. A navinések sosem lesznek elég bátrak kiállni magukért - árulja el a nagy titkot, s még el is mosolyodik hozzá. - De ha tényleg eleged van, hát kezdj el gyúrni. Először kétkilóssal, aztán jöhet a többi. Fekvőzés, felülés, ilyenek. Meg ugye kaja - vonogatja a vállát eltöprengve, hogy ez amúgy hogy is működik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=863161#post863161][b]Jacob Lehman - 2023.04.17. 18:06[/b][/url]

Jake látta, hogy a srác ide-oda ingatja a fejét, egy kicsit tartott tőle, hogy majd megint olyan jelzőket kap, amivel a kastélyban szokták illetni, de megkönnyebbült, hogy nem vált most gúny tárgyává. A jobb, mint a semmi megjegyzésre még egy halovány mosoly is kiült az arcára, ott viszont nagyokat pislogott, amikor Kristóf a kövér embereket vette górcső alá. Őszintén ez nem tetszett neki, viszont nem is mert ez ellen szólni, egyrészt azért, mert tartott tőle, hogy a másik gyeplabdát készít belőle, másrészt örült volna annak, ha tanácsokat ad neki a másik. Szóval, jobbnak látta, ha inkább nem húzza ki a gyufát. Inkább csöndben bólintott, és követte Kristófot, le is telepedett mellé a padra, miután elpanaszolta, hogy mi is a gondja.
- Kornélia, eridonos - kezdett bele, de a következő kérdésre nemlegesen rázta már a fejét. - Nincs, vagyis itt nincs. Egyszer volt róla egy az Edictumban, azt kivágtam, de az fönt van a kastélyban. Miért? Lehozzam? - felcsillant a szeme, szívesen dicsekedett volna azzal, hogy neki bizony nem akárki tetszik, hanem Agárdi Kornélia Auróra, de aztán rájött, hogy igazán nincs mivel dicsekednie, mert a leányzó lekoptatta őt, elég csúnyán.  
- Verekedni? Öö, az annak számít, ha engem vernek? - kérdőn pillantott Kristófra, a navinés megjegyzés elgondolkodtatta. Nem nagyon értette, mi az összefüggés, de vállat vont, Kristóf tapasztaltabbnak tűnt, Jake meg még túl naiv volt. A tanácsokra azonban bőszen bólogatott, végül is, biztosan sokat kell edzeni ahhoz, hogy ki is nézzen valahogy.
- Az egyik haverommal már próbáltam edzeni, de kifulladtam - jegyezte meg, ahogy eszébe jutott a Zalánnal való edzés, azt viszont nem tette hozzá, hogy részben miatta lett vége annak az edzésnek, mert túlságosan is szívére vette a levitás szavait. Most viszont motiváltabb volt, meg akarta hódítani az eridonosok egyik gyöngyszemét.
- Jó, ez szerintem menni fog. Mond csak, nem lenne kedved velem edzeni néha? Tudnál nekem tanítani valami önvédelmet mondjuk? - eszébe jutott, hogy ilyen téren sem ártana fejlődnie, mert jelen állapotában még egy ropi is lekaratézta volna. Közben szürke felhők gyűltek Bogolyfalva fölé, s még egy nagyot dörrent is az ég.
- Itt laksz amúgy a faluban? Eddig még nem láttalak - jegyezte meg Jake, bár az is igaz, hogy túl sokat nem mozgolódott a faluban, ezért nem volt neki ismerős Kristóf sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=863640#post863640][b]Návay Kristóf - 2023.04.25. 22:32[/b][/url]

Szereti, amikor bólogatnak, meghallgatják, ő pedig megoszthatja valakivel a világról alkotott véleményét. Senki ne vonja kérdőre, mit miért gondol így. Ha mégis kötözködnének, hamar ökölbe szorul a keze, annak ellenére, hogy a ravaszabb varázslók pálcát ragadnak ilyenkor, ami ellen valljuk be, a fizikumával aligha tehet valamit. Ha elég jók a reflexei, kiüti a kezükből az eszközt, mielőtt el tudnák kántálni a mondókájukat, de ez csak az esetek kis számában fordult elő. Elégedettséggel tölti el az átkok által okozott szenvedés látványa másokon, de van valami sokkal-sokkal felszabadítóbb abban, ha a testével okozhat fájdalmat másoknak. Jacob pedig remek hallgatóság. Fogékony, úgy szívja magába a tudást, mint a szivacs, s ilyen hajlítható személyiségek nem minden nap jönnek vele szemben.
- Kornélia - ismétli meg olyan hangon, mint az ötéves gyerek, akivel az imént akarnak megetetni egy falat kelbimbót. - Hát, elég vénkisasszonyos nevet adtak neki a szülei - jegyzi meg szánalommal a hangjában. - Na, de nem a név számít! - emeli magasba jobb mutatóujját, amolyan vigasztalásként.
- Hány éves? - kérdezi tovább, miközben talán szándékosan, talán nem, de figyelmen kívül hagyja Jacob kérdését. Persze az még nem fordul meg a fejében, hogy elhappolja a fiútól, de ha esetleg mégsem ő az esete, amire nagyobb tétben is fogadna, akkor jogosultnak érezné magát is bevetni, hátha.
- Valahol el kell kezdeni - túr bele a hajába egy mély sóhaj után. Persze nem csalódott, ilyesmire számított, ha azt mondta volna, hogy igen, akkor valószínűleg Kristóf kiszimatolta volna, hogy nem teljesen őszinte vele. Egy jó kapcsolat alapja pedig a bizalom, most mindent el kell mondania neki, ha változtatni akar. - Remek. Nos, hát... Nem vagyok időmilliomos. Dolgozom, pénzből élek, tudod...  -nyújtja el a mondatot, hátha itt jön közbe az a rész, hogy az ellenszolgáltatásokról tárgyaljanak. - Még sosem kértek tőlem így ilyet, de megtisztelő - ízlelgeti a szavakat, amiket hallott, valósággal fürödve a dicsőségben. Hát persze, hogy örül a lehetőségnek, de nem jótét lélek ő.
- Ja, itt. Mert nem jársz a pubba. Akkor látnál. Nem is akárhogy - hordja fenn a orrát, elmosolyodva, felidézve sok éjszaka fűszeres emlékét. - Te hányadikos is vagy? Hogy bírod odafent, a veréseken kívül? Még hány évet kell lehúznod, hogy szabadulj? - viccelődik, a korát találgatva, de ilyen külsővel...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=863981#post863981][b]Theodore Julias Ebony - 2023.05.09. 00:04[/b][/url]

Szinte már bezsongva toporgok a bejárati csarnokban, ahogy Zalánra várok; nagy nap a mai, most ugyanis végre beszélhetünk a fontos dolgokról, miután végre kihúztam belőle szóról szóra, mit lát, s én is megosztottam vele saját vízióim, bár talán még így is lesznek újdonságok számára, ha egyszer több is szóba kerül. Bár az ő története közelsem... vidám, s nem is ennek köszönhető hangulatom - annak oka az első szabad bogolyfalvai hétvége. Fényképezőgépem a nyakamban lóg, ahogy gyakran az órámra pillantok, várva, hogy a levitás végre feltűnjön a színen.
Épp ingujjamat igazítom, mikor meglátom alakját közeledni. A bogolyfalvai látogatás persze az én ötletem volt, s előtte titkolnom sem kell, hogy milyen helyszínt keresek.
- Szia - köszönök neki, s még az esetleges késést sem rovom fel, ha késett egyáltalán. - Mehetünk?
Válaszát szinte meg sem várva indulok el az ajtó felé, hogy aztán pár diáktól jócskán lemaradva induljunk meg a város felé. Persze, nem sok esélyem van rá, hogy itt lesz, ha az előző két ország iskoláiból indulunk ki, de hátha...
- Hogy van a lábad? - kérdem némiképp fojtott hangon, egy kissé talán le is lassítva, ahogy észbekapok, elvégre ha álmaiban esetleg ismét megkísértette a sorsa, nincs rá garancia, hogy sietni tud. Persze nem ez az egyetlen indok; bármilyen furcsa is, tényleg érdekel a hogyléte, nem csak azért, hogy sietni tudjon. Nem akarom, hogy rohanjon, akármennyire is látom benne a lehetőséget - a víziója megismerése után nem tudom pusztán csak, mint potenciált kezelni. Őszintén: nem is szeretném. Biztos vagyok benne, hogy a szememben is látta a változást, mely nem sajnálat volt, inkább csak... aggodalom? Egy tagom sem kívánja, hogy az ő képe mihamarabb beteljesüljön, az egyik sajátommal ellentétben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=864004#post864004][b]Hollósi Zalán - 2023.05.09. 22:05[/b][/url]

- Ma még nem történt meg, szóval jól. Azt hiszem - tette hozzá bizonytalanul. Amióta nem repülhet, rengeteget járt futni és már aggasztó, hogy nyújtás helyett azzal kezdi az egészet, hogy leellenőrzi, hogy épek-e még a lábai. Borzongás futott végig a gerincén már a gondolattól is, de nem méltatta szóval, szófukar módon sétált tovább Theodore mellett, de gyorsított a tempón, amikor felfogta, hogy Theo miért lassít be. - Csak ne csinálj úgy, mintha már most rokkant lennék, könyörgöm.
 Mélye levegőt vett, amikor elérték Bogolyfalva szélét.
 - Elárulod, miért kísérted ennyire a sorsodat? Értem én, hogy te is ki akarod deríteni, hogy... de ez csak közelebb visz ahhoz, hogy beteljesüljön, amit látsz. Nincs benned semmi félsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=864006#post864006][b]Theodore Julias Ebony - 2023.05.09. 22:44[/b][/url]

- Ez jó hír - mondom neki, s egy aprót szusszanok is az információt hallva. Tudom, hogy látomásai az esetről szaporodnak, s talán abban reménykedem, hogy a felívelés után majd ritkábbak lesznek - hogy talán minél később következik be. Ám valahol talán ez is kegyetlenség lenne vele szemben, legalábbis ezen gondolkoztam a minap. Az csak... elnyújtaná a rettegést, ha harminc év múlva válna valóra. Lehetetlen helyzet ez.
Megértem, mikor rámförmed, s automatikusan gyorsítok én is, ahogy magasabb tempóra kapcsol. Nem tehetek róla, de egy apró, frusztrált szusszanás azért kiszalad belőlem.
- Nem kezellek úgy, csak nem akartam érzéketlen lenni, Zalán - világosítom fel. - De bocs, ha idegesített - fűzöm hozzá jóval enyhébb hangszínnel. - Ha baj van, szólj. Így elkerüljük a felesleges köröket, jó?
Amikor végre a városka határához érünk, szemem mohón issza a látványt, ám az építészeti stílus egyelőre nem visz közelebb - mind luxusvillák, mind átlagos lakóházak is megtalálhatóak itt, egymástól teljesen elütő épületek vesznek körbe, így tippelni sem tudok, hogy a játszótér hogy fog kinézni. Én magam nem is ismerem a várost, de bízom benne, hogy Zalán egyenesen odavisz.
Kérdésére rápillantok, majd egy kissé elgondolkozva préselem össze ajkaim, mielőtt megadnám neki az őszinte választ.
- De, egy kicsit félek - bólintok lassan. - Viszont... álmaimban, mikor halványan visszhangzott ez a... kép, mást is éreztem, nem csak félelmet... hanem valami mást is. Nem tudom pontosan megmondani, micsodát. Izgalom... vagy valami boldogság? Félelmetes, de valahol boldog is a dolog. - Magyarázom, még kezemmel is gesztikulálva, habár ezt a komplex érzelmi töltetet még nekem sem sikerült pontosan megfejtenem. - De azért... rohadt félelmetes is. De tudnom kell, ki az. Érzem a csontjaimban - halkítom le a hangom végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=865572#post865572][b]Hollósi Zalán - 2023.07.19. 03:04[/b][/url]

Annyira nehéz volt eldöntenie, mit gondoljon Theodore-ról. Alig ismerte és közben megosztották egymással a legsötétebb titkukat. De közben emberileg? Információ és közös élmények híján megérte kitapasztalni, vajon mitől tűnik egyszerre empatikusnak és kimérten tárgyilagosnak. Lehet fölösleges ezen agyalnia és ez a viselkedés csak az ő irányába érvényes. Pont a fent említettek fényében. Inkább visszaterelte gondolatait a felvetett témához.
 - Elképzelhető, hogy valójában egy pozitív eseményt látsz, csak... a látomás megélése nem éppen a legkellemesebb. De talán fordítva log... - akadozva jöttek a szavak, mert idáig mindig nyomok és bizonyítékok után kutatott, de sosem bonyolódott teóriákba. - Logikusabb - nyögte ki végül. - Baljóslatú a látomásod, de a képességed használata okozhatja nálad, hogy örömöt érzel, ha már tudod, hogyan kezeld. Bár nem tudom elképzelni, milyen eltorzult univerzumban lehet ezt a szart élvezni, de ha... Maga a mágia is ilyen, nem? Amikor még nem tudod kezelni és kicsi vagy, a szélsőséges érzelmekhez fogod társítani, amik jellemzően rosszak. De ha már megtanulod használni, akkor az élmény... - még a léptein is lassított, amikor rájött, hogy ez nem is olyan ostoba, szedett-vedett párhuzam - katartikus.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=865931#post865931][b]Theodore Julias Ebony - 2023.08.01. 10:38[/b][/url]

Az "eltorzult univerzumnál" megjelenő apró grimaszon kívül figyelmesen, nyugodt arccal hallgatom a levitást, ahogy kifejti álláspontját, miközben fel-felpillantok rá. Kezd egyértelművé válni, miért osztották abba a házba, amibe: szavain érződik, hogy most nem borítja el elméjét a pánik, a düh vagy a fájdalom. Átgondolt.
- Logikusan hangzik - mondom halkan, szinte beismerően. - Azonban egyáltalán nem érzem magam eltorzultnak, csak mert igyekszem kihasználni ezt az adottságot. - Jegyzem meg végül, mert nem bírom ki, hogy ne fűzzem hozzá. Persze, ha a saját... talán halálomat látnám, biztos máshogy vélekednék erről a tehetségről.
- Az egyetlen bökkenő ott van az elmélettel, hogy bár talán kicsit hosszabb ideig tudom elnyomni, mint te, előidézni magamnak nem tudom, csak azt érem el, hogy migrénem lesz egész nap. Sőt, a hangok és a színek hiányosak, nem úgy, mint nálad... Ha a pozitív érzés tényleg csak a képesség használatával járó eufória, az akkor sem azért van jelen, mert annyira képes lennék irányítani... - folytatom gondolatmenetét, miközben izgatottan, türelmetlenül, s talán kissé félve pillantok körbe, kutatva a környezetünket. Odaértünk már?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=865943#post865943][b]Hollósi Zalán - 2023.08.01. 22:54[/b][/url]

- Akármennyit is kutattam utána - kezdte lassan, mert még érlelte magában a szavakat -, arról sosem ejtettek szót, hogy valaki az ilyesmit magától volt képes elindítani. De metódusok vannak arra, hogyan tarts vissza. Mármint... én is rájöttem egy-két dologra. - A földet bámulta, úgy talált meg egy kavicsot, amit tologathatott a cipője orrával, a játszótér szélén, amit közben elértek. - És szerintem a kettő összekapcsolódik.
 Vett egy mély levegőt, hogy fel tudjon nézni, de még mindig nem Theodore-ra, bár testével felé fordult. A mögötte lévő ház előketjében terpeszkedő macskára fókuszált.
 - Nem hiszem, hogy... meg lehet állítani. Pedig úgy tűnt, amikor elkezdtem szedni a bájitalt. De valahogy kénytelen volt utat találni magának a látomás. Ha megtalálod, milyen módszerrel tudod visszafogni, akkor azzal egy időben be tudod lőni, mikor fog előjönni legközelebb. És akkor több lehetőséged van tanulmányozni. De őszintén nem értem, hogy te hogyhogy nem ezzel álmodsz folyton. - Elhallgatott kicsit, de azért hozzátette - Igazából erről nem is nagyon beszéltünk még, szóval lehet, hogy rosszul tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=865944#post865944][b]Theodore Julias Ebony - 2023.08.01. 23:18[/b][/url]

Tekintetem végül Zalánra emelem, miközben ismét magyarázatba fog. Gyomrom kellemetlenül süllyed, mikor igazolja eddigi ismereteim, mégpedig hogy kevesen beszéltek direkt előidézésről a szakirodalomban, ám kelletlenül bólintok, ahogy hallgatom.
Zalán folytatja, pillantásom pedig ismét körbehordozom, hogy aztán szemeim megállapodjanak magunk előtt. Lélegzetem hangtalanul reked bent. Figyelem a mászókát, amelyen most épp egy boszorkány csimpaszkodik.
A levitás szavai nem érnek célt, fülem zúgni kezd, ahogy agyam igyekszik befogadni a látványt. Jó pár pillanat telik el így, s talán a másik már mondandója végére is érne, mikor egy kéz landol a vállán.
- Zalán - mondom a nevét, s erőtlenül igyekszem szorítani a vállát. Érzem kezeim remegését, a fülemben pumpáló vért; saját hangom is már csak távolról hallom. - Segíts.
Tekintetem képtelen vagyok elszakítani a helyről, nem tudok elnézni, semmit sem csinálni; mintha földbe gyökerezett volna a lábam. Olyan homályosak a képek, nem lehetek biztos benne...
Tagjaimat elkezdi átjárni a rettegés, és az őszi esték előszele.
- Zalán - motyogom figyelmeztető jelleggel, úgy kapaszkodva belé, mintha az életem múlna rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=865946#post865946][b]Hollósi Zalán - 2023.08.01. 23:51[/b][/url]

Annyira feszélyezte a téma, de muszáj volt kimondania, ami a fejében kavarog. Nincs más, aki ennyire értené, miről beszél. Mégis, nyökögni kezdett s mivel eddig nem mert ránézni a rellonosra, merőben meglepte, amikor hozzáértek. Pillantása a vállába kapaszkodó ujjakra szökött, aztán homlokát ráncolva bámult a fiúra. Érezte, hogy kiszökik a vér a sajátjából.
 Csak vázlatokban beszélték meg, mit várnak ettől az úttól. És mindketten tudták, hogy ez is benne van a pakliban, de... Theodore nem mondta el pontosan, mit akar csinálni, ha látomása lesz. Miben kell neki pontosan segítenie?
 Megfagyott a tanácstalanságtól és a rémülettől. Hiszen annak ellenére, hogy ismerte ezt az érzést... sosem látta, mi történik közben a valóságban. Ez az arckifejezés ismeretlen volt neki. Talán ez volt a legijesztőbb.
 Gyorsabban és kis adagokban kezde venni levegőt, hogy megemberelje magát. Kék tekintetét Theo szemére szegezte, pedig az már kiüresedett.
 - Nincs gond, csak koncentrálj. Nem... - eshet bántódásod, akarta befejezni a mondatot. Mekkora hazugság lenne ez az ő szájából. Ajkát frusztráltan szorította össze, mielőtt újra kinyitotta volna. - Ne veszítsd el az önuralmad. Csak képeket látsz, nem a valóság. Csak körbenézel, oké? Nincs semmi gond. Figyelj közben a hangomra.
 Ráfogott Theo alkarjára, egyrészt, hogy támogassa legalább ennyivel is, másrészt meg már szinte fájt, ahogy szorították őt.
 - Nincs gáz. Csak egy látomás, miért is lenne... - pusmogta hitetlenkedve, ezzel már inkább magát győzködve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=865952#post865952][b]Theodore Julias Ebony - 2023.08.02. 10:01[/b][/url]

Az egyetlen valós pont Zalán válla; érzem pulcsija gyűrődését az ujjaim alatt. Tekintetem még mindig a játszótérre szegeződik, miközben szívem pumpál, s érzem a hideg fuvallatot a bőrömön... és a nap sugarait valahonnan távolról, halvány érintésként.
A levitás szavai távolról visszhangzanak a fülemben: koncentrálj, önuralom... Remegésem ténye lassan hatol át az elmémen, mint ahogy a felismerés is - most nem szabadna engednem neki. Most tilos... Zalán szavai alapján legalábbis így lehet.
Szemem nem vagyok képes lehunyni, hiszen már alig látom a napos teret, a fény éles tükröződése a fémjátékokon és a színek csupán néha vakítanak el, mikor bevillannak. Helyette saját térdemet látom, ahogy éjszaka magam elé bámulok. Érzem a feszültséget a csontjaimban, Zalán szavai pedig elmosódnak.
- Zalán - igyekszek tudatom felszínére törni, s kilökni a szót. Minden izmom megfeszül, miközben szorítom, s hirtelen egy érintést is megérzek magamon. - Meglátnak... így meglátnak...
Bogolyfalván vagyok. Hétvége van és fényes nappal. Arcom erőlködő fintorba torzul, érzem a reszketést. Nyikorog egy hinta a szélben... vagy valaki tényleg ül rajta, és a valóságot hallom?
A hideg levegőt melegség töri meg arcomon. Egyszerre érzem talpam alatt a kavicsokat, s a hideg padot, amin ülnöm kellene. A két világ összefolyik. Túl közel kerültek egymáshoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=865953#post865953][b]Hollósi Zalán - 2023.08.02. 11:41[/b][/url]

Feszült figyelemmel követte a másik minden rezdülését annak reményében, hogy érdemben tudjon reagálni rá. Ő már rég összecsuklott volna, a beszédtől meg elharapta volna a nyelvét. Lejjebb hajolt, hogy értse, mit motyognak neki, majd felkapta a fejét és körbenézett. Egy kislány koptatta a játszótér mászókáját, az anyja a tér túloldalán olvasott egy padon. Pár cipő kopogásának fordult utána. Bár a közelükben voltak, senki nem fordította még rájuk a tekintetét, lévén hogy Theodore lényegesen diszkrétebben szenved ilyenkor, mint Zalán.
 - Ne azzal törődj. Mit látsz? Próbálj körbenézni, ahol vagy.
 Részben azért mondta, mert tényleg kutatói szándék vezérelte ide őket, másrészt meg óvatosan próbálta mozgásra bírni a rellonost, hogy egy a közelükben lévő, árnyasabb fa alatti padra ültesse, anélkül, hogy kizökkentené a látomásból. A hóna alá nyúlt és csak pár lépéssel kellett megtámogatnia.
 - Szent szalamandra - motyogta a vérző orra láttán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=865954#post865954][b]Theodore Julias Ebony - 2023.08.02. 12:04[/b][/url]

Az egész testem lüktet a félelemtől. Olyan lassan történik minden, csak... bámulok előre a tédemre...
A szavak furcsán, dobozosan érkeznek hozzám, értelmük később áll csak össze. Bámulok a térdemre, sokkal hosszabb ideig, mint szoktam, s valami megváltozik.
- Vér. - Talán nem is hallatszik, szinte csak tátogom. Lábaim mintha mozdulnának a valóságban, valamiben meg is akadnak, talán egymásban. Nem tudok annyira közel maradni a felszínhez, hogy figyeljek rájuk.
A cseppek sötétek a térdemen. Megpróbálom felemelni a fejem, és körülnézni, teljesen elszakadva a világtól, ami kevésbé érdekel. Ajkaim elnyílnak, mikor kissé élesebben látok, mint eddig.
A kép elnyel, s a világ megszűnik létezni körülöttem. Zalán érintése, hangja már nem jut el hozzám, ahogy testem megadja magát, izmaim elengednek, s már csak a remegés, a kifejezéstelen tekintet marad, egyre hevesebben vérző orrommal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=865977#post865977][b]Hollósi Zalán - 2023.08.02. 22:40[/b][/url]

Valamit motyogott neki, de már nem értette, mit is pontosan. Már nem csak a szeméről, de vonásairól is lepergetett minden kifejezést a vízió. Zalán visszafojtotta a levegőt, idegesen várta, mikor ér véget az egész, bár jobbja mikor felszabadult, azonnal a platánpálca markolatára fonódott, még úgy is, hogy ötlete nem volt arra, hogyan használhatná. Lázasan kattogott az agya, de nehéz volt bármi értelmes gondolatnak formálódnia úgy, hogy közben Theodore jövőbe révedő tekintetét figyelte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=400&post=865979#post865979][b]Theodore Julias Ebony - 2023.08.02. 23:00[/b][/url]

A fények ismeretlen sziluettje végre formát ölt előttem. A vér a maga egyszerűségében csörgedezik orrom alatt, s lassan a számat is eléri, hogy az államon törjön utat magának. Utcai lámpák fénye. Mintha egy mászóka lenne az... Szívem hevesen dobog, mikor ismét az alakra pillantok. Körmeim saját combomba mélyednek.
Ki tudja, mennyi idő telik el, mikor végre, mintha csak álmomból ébrednék, rezzenek össze, s veszek hirtelen nagy levegőt. Szédülök; fejem hátracsuklott valamerre, amíg nem voltam magamnál.
- Ne - csúszik ki, ahogy felpattannak a szemeim, de a fény hirtelensége megvakít, így azonnal visszacsukom őket.
- Hogy basznád meg - káromkodok frusztráltan, ám mivel még fél lábbal egy másik világban járok, nem több ez kósza suttogásnál.
Egészen biztos vagyok benne, hogy szívrohamot fogok kapni. Légzésem gyors tempója még inkább fokozódik, hiába van már vége, hiába nem kell tartanom a saját súlyom. Még mindig érzem a csontjaimig hatoló hideget.
- Zalán - motyogom, úgy látszik, neve mostanra mantrámmá vált. Mivel még nem nyitottam fel a szemem egy pillanatnál hosszabban, abban sem lehetek biztos, hogy nem hagyott faképnél. Nagyon hideg van.