Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Eleme hatására sokkal jobb a kedve, amikor magas a páratartalom, esik az eső, vagy éppenséggel havazni kezd. Kellemesebb társaság ezekben az időkben. Így lehet, hogy a maga nemesi, diplomatikus stílusában összebarátkozott az éve eleje óta néhány kollégájával. Főként nőkkel, de akad pár férfi is, akikkel megtalálta a közös hangot. Ilyen a mellette sétáló Simon, a mágiatörténet tanár. Lelkes ifjú, akiből nem igazán nézné ki, hogy egy ujjal is hozzá merne nyúlni. Mindig ezen áll, vagy bukik minden ellenkező neműekkel folytatott kapcsolata. Viszont ebben a fiatalemberben nem érzi a szándékot semmi olyasmire, ami csorbát ejthetne hírnevén. - Köszönöm, egy ilyen szívélyes felajánlást vétek volna visszautasítanom - sétál a férfi mellett, kecses már-már légies léptekkel a cukorkás standhoz, ahol egy kicsit várakozniuk kell, míg sorra kerülnek. Ezalatt Hella élvezi a neki kedvező közeget. Szemei szinte ragyognak, s örömteli mosoly ül elegáns vonásain. Hiszen szakad a hó és már ezer meg egy kristály ül fekete hajfürtjei között. Sőt pilláira is rátelepedtek a tél hideg csillámcsodái. - Oh, ez igazán kedves - nyújtja puha kezét a csomagért - Köszönöm és neked is Kellemes Ünnepeket! - veszi el a rögtönzött ajándékot, de azonnal a munkatársa felé fordítja és kínálja - Vegyél belőle, kérlek! - mondja egy igazán elbűvölő mosollyal. Nem tart tőle, hogy a másik meg akarná mérgezni, egyszerűen csak így diktálja az illem, melyre őt pici korától nevelték. Ugyanúgy, ahogy a nagylelkűségre is, csak annak esetében úgy egy évtizeded történt egy kis baleset. Titkát továbbra is csak a testvére Nimród tudja. Még senkivel nem került olyan mély bizalmi viszonyba, hogy beavassa. Magyarázattal szolgálna viselkedésére, de úgy gondolja, épp elég az amennyit tudnak róla. Hová lenne az imázsa? Már így is túl nyíltan viselkedik. Jobban kell ügyelnie a hírnevére. - Segítségemre lennél? A testvéremnek és a szüleimnek szeretnék ajándékot venni, de az idén még nem jutott eszembe semmi hozzá méltó - legyint kifinomult mozdulattal, majd egy szem cukorkát ő is megkóstol. Kihasználja Simont. Egymagában semmi kedve nem lenne egy ilyen aprócska vásárban őgyelegni, de vele egyszerűbb lesz, meg talán kellemesebbnek is ígérkezik az idei ajándék beszerzés. Tovább lépkednek, miközben csak hull az égi áldás. Hella eleme izgágán zubog sejtjeiben. Szabad kezének ujjaival táncoltatni kezdi, amúgy kedvtelésből a pelyheket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Akvamarin kék szemeit ráemeli a fiatal kollégára. Lát benne valami gyermeki bájt, ami csak úgy benne ragadt a jellemében, miközben a teste férfivá érett. Talán ezért is jönnek ki jól egymással ennyire. Nem érzi magát prédának mellette, mivel nem tud vadészként tekinteni Simonra. Inkább hasonlít a testvérére. Nimród idén nem jön haza csak az ünnepek után, így a Karácsonyt az Erdődy család hozzá igazítja. Hella sem tervez visszamenni a kúriába, inkább elvállalta a végzős bálon a mindent látó Árgus szerepét. Jobb mindenkinek, ha akkor tér haza, amikor ott van mellette Nim, hogy csillapítsa az ilyenkor mindig felkorbácsolódó kedélyeket. Szegény szüleit is megérti, de akkor sem fog csak azért férjhez menni, mert a vér szava kötelezi. Utódot hozni a világra, nem hagyni, hogy kihaljon az Erdődy família. Tudja ezek a kötelességei, ahogy testvérének is, de hol maradnak a saját vágyaik és boldogságuk? Nem akarja, hogy egy férfitől függjön, aki méltatlan hozzá. Nem akarja, hogy olyan kéz érintse, akitől undorodik. Elég volt egyszer, több olyan alkalom nem kell. - Nos, a sál és a pléd is igazán jó ötletek - tereli vissza elkalandozott gondolatait a helyes mederbe, s közben azt is észreveszi, hogy Simon már tiszta hóemberré vált mellette. Rámosolyog és elemét készenlétbe hívja - Megengeded? - kérdezi, majd pedig, amennyiben beleegyező választ kap, úgy magához igézi a fiatalemberre telepedett hópelyheket és ujjai hegyén három kristálytiszta jéggömbbé formálja őket, melyeket azután ügyesen forgatni kezd. Ezután minden egyes rájuk hulló pehely ezekhez a gömbökhöz csatlakozik s lebeg a nő válla felett. Meglehet cirkuszi mutatványnak hat, mégis jó cselekedetnek tekinti tettét. Más célra nem is fordítaná hatalmát. - Szeretjük a szép dolgokat, abszolúte - bólogat vidáman miután belegondolt a neki feltett kérdésbe - A családom szeret jót tenni, mindamellett, hogy sokan ezt nem nézik ki belőlünk. Meg persze ott a Balaton. Mindannyian kötődünk a vízhez, valamilyen módon - foglalja össze pár mondatban, szűk pátriájának lételemeit - Te miket fogsz adni a családtagjaidnak? - érdeklődik és ezt kivételesen tényleg őszinte kíváncsisággal teszi. Kevés kivétellel nem igen foglalkozik mások életével és szokásaival. Mindez nála nem önzőség, mint inkább elhatárolódás és önvédelem. Minél kevesebbet akar tudni, annál jobban tudja saját életéből a többi embert kizárni. Bevált és hathatós módszer ez, melyet az ominózus eset óta alkalmaz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Figyeli a kolléga totálisan értelmetlen ténykedést, amivel a cipőjét tisztogatja. Ugyan minek? Úgyis havas és latyakos lesz, ahogy mennek tovább. Viszont egy szót sem szól, csak tűri némán ezt a megtorpanást. Arisztokratikus tartással, kezeit mellkasa előtt összefonva, válla felett a jéggömbökkel kezd nézelődni, hogy elfoglalja magát. Tekintete lesajnálóan rideg, ahogy végig futtatja a seregnyi, sétáló emberen körülöttük. - Azért ennél sokkal több a hatalmam, mint a jéggömb készítés - húzza fel orrát egy kicsit, de koránt sem sértődik meg most annyira, mint általában szokott. Helyette egy kis tréfát eszel ki, hogy picit megleckéztesse a fiatal férfit. Ujjait észrevétlenül mozgatni kezdi és egy jókora hógolyót formál Simon háta mögött, melyet óvatosan fölé irányít. Élvezi erejét. Szinte zeng ereiben a hidromágia. Olyan érzés, mintha hárfa hangja töltené be a teret. Dalol a vére tőle. Kajánul elmosolyodik, majd egy szempillantás alatt lezuhantja a jókora bombát a nyakánál. Telibe találja vele azt az egyetlen pontot, ahol biztosan bejut ruhája alá a jéghideg hólé. - Tudok csinálni hógolyókat is, ha akarok - nevet fel kárörvendő önhittséggel, de úrihölgy lévén eltakarja ajkát, ami mögött jó ízűen tovább kacag. Aztán előhúzza pálcáját, s ha a kolléga szeretné, azon nyomban megszárítja és felmelegíti, ha már miatta lett élő hóemberré az imént. Mert nem aprózta ám el a ráejtett hógolyó méretét. Nem csak a nyakát, de az egész fejét belepte a fehérség. - A wellness hétvége nem elvetendő ötlet - emeli állához kezét elgondolkodva - Úgy vélem ehhez Nimet is be kellene vonnom a dologba. Elvihetné a szüleinket egy hajóútra a Karib térségbe, vagy esetleg Hawaiira - elmélkedik azon a tipikus úrinős hangon, ami az aranyvérűek egy részére jellemző. Kimért, mégis kellemes. Olyan távolságtartóan is közvetlen. Hella mindig is büszke volt származására, arra amit a családja képvisel. Mégis ebből csak a fennhéjázás az, amit mások látnak. A rongyrázás. Pedig ha tudnák, mit kellett Nimródnak kiállnia, míg azzá válhatott, akivé szeretett volna. Ahogy neki is meg kellett küzdenie a maga helyéért. - Akkor veled és neked könnyű. Egyszerűek vagytok - mondja ki könnyedséggel, az akár bántónak is hallható szavakat. Nem annak szánja őket, de nála minden szó egyforma súlyú. Az arisztokratákra jellemző módon tud észrevétlen sértegetni, akarata ellenére is legtöbbször. Pontosan úgy, mint most akár. Olykor meg sem érzi, ha így történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valóban olyan mentalitású az ifjú kolléga, mint az öccse volt az ő korában. Igen az a tíz év különbség igen szembeötlő, különösen úgy, hogy a professzornő külleme kissé koravénnek is mondható. Inkább persze csak arról van szó, hogy sötét haja, rideg tekintete és porcelán bőre mellé még eleve olyan ruhákat is hord, melyek kiemelik ezt a szigorú, drámai hatást. - Tőlem legfeljebb a kövekről tanulhatsz, de azokról nagyon sokat - húzza ki magát, mert büszke arra, hogy a gemmológia doktora. Mindig is ezt akarta. Ásványok, csiszolatok és ékszerek közt lenni. Lupéval a kezében tanulmányozni a különleges zárványokat, vagy spektroszkóppal leleplezni a hamisítványokat - Nézd például azt ott! - int elegánsan egy kirakodó felé, akinek asztalán ékszerek, nyers kövek és faragványok sorakoznak - Nála remek darabokat kaphaszt meg, jutányos áron, de csak akkor, ha nem hagyod magad rábeszélni mindenre - lép közelebb és arisztokratikus fejbiccentéssel üdvözli a feltűnő öltözetű árust, aki láthatóan megrezzen, majd azonnal habtákba vágja magát a nő éles, átható tekintetét magán érezve - Mit ajánl ma a figyelmembe Kamal? - fordítja figyelmét a portéka felé Hella - Oh...Erdődi ghrófnő...- szólal meg a magyart kissé törve az árus - Cshooodás kühlönlegességeim vannak ma ish - mutat végig egy sor apróságon - Deh csak magának, akad itth pár félretett khincs - szed elő a pult alól a férfi egy bársony bugyort, aminek tartalmát a nő elé önti. Akad benne gyűrű, medál, bross, fülbevaló és egy pár különösen szép mandzsetta gomb is, amit szépséges chevron ametiszt berakás díszít. Elnézegeti pár pillanatig Hella az ékszereket, majd egyébként is veszélyes szemei felvillannak egy agyán átsuhanó gondolatra. - Ezt kérem és még, ezt a négyet - mutat egy fülbevalóra, egy medálra, egy heliotrop intarziás nyakkendőtűre, és egy sirályt mintázó faragványra. Ezután becsomagoltatja, kifizeti a vásárfiákat, majd egy tőle különösen kedvesnek nevezhető búcsút követően, folytatják tovább sétájukat. Békés türelemmel várja ki, hogy kollégája is bevásároljon. - Mindenkinek más és más a szép, attól függően, hogy mihez szokott és mire van pénze - beszél megint kicsit fennhéjázóan, de még mindig igazán kedvesen. Úgy tapasztalta ugyanis, hogy az emberek szépérzéke és a pénztárcájuk vastagsága mellett, a neveltetésükhöz is van köze. Nem mindegy a háttér, a származás. Ez akkor nyert igazán számára bizonyságot, amikor becsüs cégnél dolgozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valójában ő még semmit nem vett senkinek, de a kolléga jól bevásárolt. Örömére szolgált, hogy együtt tölthették az idejüket. Nem látszik rajta ugyan, de őszintén megmelengette a szívét, hogy egy ilyen kellemes társaságban járhatta be a teret ebben a csodás időben. De sajnos lassan vissza kell menniük. A kötelesség szava hívja Hellát és akkor, nincs mese, menni kell. - Bár még órákig korzóznék itt veled, de inkább javaslom, együnk egy kürtős kalácsot és térjünk vissza a kastélyba - beszél hangjában valódi lemondással - Van még pár különórám, amihez elő kell készülnöm - teszi hozzá magyarázatként, közben rideg tekintetű szemével szomorkásan néz a fiatalemberre. A sok hó egészen felélénkítette, még némi játékosságot is kicsalt hűvös komolyságából. Jó volna, ha így maradhatnak, de végtére is felnőttek. Kötelességeik vannak és egy Erdődy számára az szent dolog. Elindulnak hát, majd a kalácsot falatozva haladnak visszafelé. - Gondolom csak ilyen évértékelő összejövetel, hogy mindenki beszámolhasson róla mit csinál eddig és mit szeretne jövőre - legyint, mert igazából kicsit sem érdeklik az értekezletek. Amit kellett ő megtette. Többet is annál. Neki nincs oka aggódni, hogy nem tud felmutatni semmit. Rengeteg progresszív fejlődést vitt végbe és fog is még a következő időszakban. - Lehet lesz valami "karácsonyi egymás megajándékozása" féle dolog is még, de ez csak feltételezés részemről - teszi még hozzá, mert úgy tudja ez szokás a nagyobb közösségekben. Bárhol is dolgozott eddig, mindenütt belefutott. - Már előre élvezem - húzza el sötétre festett száját finnyásan. Nem egy társasági lény, aki mindenkit ismer. Van olyan kollégája, sőt egy kezén meg tudja számolni, hogy hány, akikkel beszélő viszonyban van - köztük a mellette sétálóval - de a többiekkel épp csak biccentenek. Ha egy ilyet húz, mert általában így szokás, akkor mihez kezd majd? A háta közepére kívánja már most az egészet. - Legalább a végzős bálon nem kell majd ilyesmivel foglalkoznom - emeli előre állát dacosan. Elvállalta. Ő akarta. Inkább ez, mint azt hallgatni a családi asztal mellett ülve, hogy "Oh kedvesem, mikor szánod rá magad, hogy férjhez menj?" "Hella drágám kifutsz az időből" "Áh, ne aggódjatok ez csak egy hóbort nála. Amint egy arra méltó férfit talál felhagy vele" és egyéb más ehhez hasonló mondatok, amiket kötelessége mosolyogva eltűrni. Van annak is hátránya, ha kiterjedt a családfa. Minden rokon azt hiszi, joga van így beszélni vele vagy a szüleihez az ő jelenlétében. Egy közember esetében, illetve ha neveltetése nem gátolná, nemes egyszerűséggel ráborítaná az ilyen családtagjára az asztalt és kész. De ezt nem teheti meg. Arisztokrataként az ilyen pórias kirohanások számára tiltottak. Örülhet, hogy azt elviselik, hogy dolgozzon. Tehát türtőzteti magát. Nem hozhatnak szégyent a nevükre és a rangjukra. Ezen Hella úgy elgondolkozik, hogy a felajánlott kezet sem fogadja el, csak sétál kollégája mellett. Ezután még váltanak pár csevegő mondatot egymással, mire beérnek a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Eleme nehezen csitul az eset óta, mely miatt ma eljött a parancsnokságra. Most is ott hullámzik bőre alatt a víz, s folyamatos figyelmeztetéssel tartja éberen. Túlságosan személyes üggyé vált a dolog, megoldásához pedig már több kell az iskola szabályainál. Retorziós határain is jócskán túlmutat. Szülői beavatkozás indokolt, méghozzá mielőbb. Ennek egyeztetése a célja és az, hogy felvilágosítsa a szülőt a gyermekkel kapcsolatos feltételezéséről. Átolvasta a lány aktáját. Vaskos paksaméta, de a tények ismeretében érthetőek a benne szereplő információk. Hellában tanulmányozásuk közben mély együttérzés ébredt a lány iránt. Felkavarták lelke állóvizét az adatok és a benne még korábban felfedezni vélt elemi energia, melynek létével a fiatal lány nincs is tisztában. Hella maga is igen későn kapta adományát, ez is alapja talán rokonszenvének. Nem könnyű megtanulni bánni vele idősebbként, de nem lehetetlen. Feltett szándéka ebben is patronálni, csak előbb fogadják el a létét. A professzornő még sosem engedte meg magának ezt a fokú inkompetens beleérzést egy diákkal kapcsolatban, de valami benne is kezd megváltozni. Ennek jele az is talán, hogy ma itt áll a férfi ajtajában arra készülve, hogy segítsen. Együtt visszavezethetik a lányt a helyes útra, mielőtt valami szörnyűség történik. Külleme nem árulkodó. Nincs hivalkodó sem hivatali öltözékben. Sötétkék szövetkabátja alatt, minta nélküli fekete blúzt és indigó szín farmernadrágot visel egy vékony sarkú, hegyes orrú bőrbokacsizmával. Viselkedésében sincsen semmi fennhéjázó allűr vagy aranyvérű érinthetetlenség. Csupán a belénevelt egyenes tartás és udvariasság lehet jelzés értékű. Így áll tehát az auror ajtaja előtt, hogy pár pillanatnyi gondolat rendezés és hullámzás csillapítás után röviden, de határozottan bekopogjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Egyáltalán nem erre számított és ez igencsak szofisztikált kifejezés. Ahogy az ajtó feltárult előtte, s ő azon nyomban egy félmeztelen férfival került szembe, azon kapta magát, hogy jól neveltség ide, nemesi hidegvér oda: Írd és mond, megnémult. Alig tudta levenni pillantását az auror csupasz felsőtestéről, különös tekintettel az oldalán lévő kötésre, amit figurás ragtapaszok tartottak a helyén. Pupillái kitágultak, ahogy hideg akvamarin szín szemei beitták a látvány. Maga is meglepődött, hogy nem a már megszokott félelemmel vegyes undor érzete kerítette hatalmába, az évekkel ezelőtt átélt trauma okán. Hanem valami egészen váratlan, zsigeri feleszmélés. Bénítóan hatott rá ettől függetlenül az egész jelenet. Lemerevedve állt, miközben eleme sisteregve pezsdült fel bőre alatt, irányítása alól pár pillanatra teljesen kikerülve. Talán még egy kicsit hátra is hőkölt, de ez teljesen tudattalan reakció volt részéről. Neki egy apával kellett volna itt találkoznia, de ez az ember minden volt, csak tipikus átlag Józsi nem, ami zavarba ejtette a mindig kimért és visszafogott professzornőt. Nehezen tudta félretenni megrökönyödését, de valami csoda folytán csak átjutott a küszöbön, s kezében a kilincset fogva hallotta meg a férfi hozzá intézett további szavait. Éppen helyreigazításra nyitotta volna a száját, de azon mód vissza is csukta, mert McMillan úr már folytatta is a vele való egyoldalú társalgást. Egy amolyan, "rendben, legyen így" arckifejezéssel fordult el tőle, hogy becsukja az ajtót. Közben nagyokat pislogott fején aprót rázva. - Igen, olvastam egy mappát - szólalt meg ahogy visszafordult az öltözéssel bíbelődő férfi felé - Épp erről szerettem volna beszélni önnel -  lépett kicsit közelebb, de még jócskán a helység ajtóhoz közelebbi részén megállva. Furcsa módon nem vette sértésnek, hogy minden valószínűség szerint összetévesztették valakivel. Máskor ilyesmit igen erélyesen kért volna ki magának, követelve bocsánatkérést a tévedésért. Viszont ma nem zavarta. Egyfelől a kinn zuhogó eső lehet ezért a felelős. Másfelől pedig az, hogy ő érkezett váratlanul, mindenféle bejelentés nélkül. Mi több még kedvérevalónak is ítélte ezt a helyzetet. Úgy határozott, hogy amíg másként nem kívánják érdekei, meghagyja magával kapcsolatban jelenlegi hitében a férfit. Bármi legyen is az pontosan.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Eszében sincs félbeszakítani a férfit. Végülis abból is leszűrhet pár dolgot, ha csak figyeli a szülő viselkedését. Azt már ennyiből megállapította, szigorúan visszafogott koncentrálással, hogy bizonyára nem elemista. Nem érzi semmi jelét annak, hogy az aurorban a természet erőinek bármelyike munkálna. Saját elemét is csendesedni érzi és amolyan kedélyes hullámzással árad benne az ereje. - Értem uram, ezt mindenképp észben fogom tartani - biccent határozottan, majd felszegi állát és szál egyenes testtartással követi nyomon a férfi további ténykedését. Érdekes helyzet ez, mi tagadás. Ráadásul még le is bukik, már ami az iménti erős felsőtest fixírozást illeti. Azonban úgy tűnik McMillan úr nem vette rossz néven ezt tőle. - Az ing alatt nem számít, ha a funkcióját megfelelően betölti - válaszol diplomatikusan, mert ha őszintén kellene...Nos, akkor azt mondaná aranyos. De ilyet egy diákja apjának nem mondhat. Az lenne az inkompetencia Niagarája, amin fejjel előre zuhanna le, ahogy saját piedesztáljáról is ugyanabban a minutumban. - Kiváló eredményeim vannak belőle, valamint egyéb kompetenciákból is uram - kezd felelni az első kérdésre, mely képzettségét érinti. Hangjában megcsendül némi magabiztos büszkeség, s még ajka is önkénytelenül féloldalas mosolyra húzódik. A második kérdés azonban mellbe vágja. Hirtelen nem tudja mit reagáljon, így csak igent biccent alig láthatóan. Olyan hirtelen jött, hogy erre, ha akart volna sem adhatott volna kielégítő választ. Elvégre őt nem olyan támadás érte, mint amire a férfi minden bizonnyal gondolt. Ezután kénytelen végig pillantani magán. Szemöldökét összevonva emeli fel ismét fejét. - Igazából annak. Tudja uram, azt hiszem jó ha az ember olyan, mint a víz és hozzá tud idomulni a környezetéhez, példának okáért egy iskolai miliőhöz - magyarázza egy kicsit talán túl professzorosan, miközben előhúzza táskájából, kötelezően magánál hordott folyadékmennyisége mellől pálcáját - De azonnal korrigálom a hibámat - azzal néhány pálcamozdulattal a blúzt egy lazább kockás ing, a sötét nadrágot egy kopott kék farmer, míg a bokacsizmát egy bakancs váltja föl és haja is kontyba rendeződik feje tetején. Egyre jobban élvezi ezt a kis terepgyakorlatot. Pont olyan szórakoztató számára, mint amikor öccsével, Nimróddal, egyetemista korukban elmentek a környékbeli városokba és mindenféle rendű-rangú embernek kiadták magukat. A legnagyobb húzásuk az volt, amikor ők maguk szolgáltak fel egy a szüleik által rendezett estélyen és senkinek nem tűnt fel, hogy a házigazdák gyermekei voltak a pincérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minél kevesebbet beszél, annál kisebb az esélye, hogy kiesik a szerepéből, melybe ez a váratlan helyzet vetette. Egy nemes neveltetésének szerves részét képezi leány gyermek esetén a balett mellett, a protokoll és etikett elsajátítása, ami szinte egyenlőnek nevezhető egy könnyített drámatagozattal. Hellának így nem esik nehezére a felvett diplomatikus és szófukar, de kimunkáltan udvarias személyiség alakítása. Ezt szolgálja érdeke és alap természete sem tér el azért ettől olyan gyökeresen, mint azt sokan hinnék. A dínókra csak egyetértően bólint. Nem kíván a téma további taglalást. - Abban sajnálatos módon nem, de higgye el uram, hasznomat tudná venni, mert egyéb más adottságaimat igen jól kiképezték - állítja váltig és megint ott ül ajka szegletében az a kis finoman gőgös mosoly, amitől arca még fiatalosabbnak látszik. Ez is lehet az oka, hogy még mindig játszák ezt a játékot ő és az auror, akinek szemlátomást nem tűnik fel, hogy Hella már igen csak túl van korban a gyakornok éveken. - Ön mellett, ahogy eddigi megfigyeléseimből következtetek, nem kell aggódnom - reflektál egy a jó ízlés határain tökéletesen belülre szabott dicsérettel az auror szavaira. Valóban úgy látja, hogy komolyan veszi a feladatát és ez igen becsülendő. Más kérdés az, hogy ennek oltárán nem áldozza-e fel a gyermekét. Amennyiben véget ér ez a kis előadás kettejük között, s majd mint professzor beszélhet vele, erre még vissza fog térni. Ez feltett szándéka. Egyelőre viszont még tart a színdarab. Tévedések vígjátéka. Csak aztán nehogy Büszkeség és balítélet legyen belőle. Erre mindenképp figyelni kíván, de továbbra sem mozdul helyéről. Kivár. Kell lennie egy csattanónak, egy erős végszónak, amivel kinn lesznek a vízből. Ez kisvártatva meg is adatik. Ugyanis öltözékének átalakítását követően a férfi indulni készül, de előtte arra kéri tartóztassa le őt, s mikor a professzornő felvont szemöldökkel hezitál, bíztatni kezdi. - Ahogy kívánja uram - indul előre a Hella, s a látvány kedvéért ujjainak kecses mozdulataival vésztjóslóan örvénylő víztömeget idéz meg, melyet a másodperc tört része alatt irányít a férfi felé úgy, hogy az köré záródjon és harcképtelenné tegye egy kis körön belülre szorítva. Ekkor lép csak közel hozzá. - Nem tudom, hogy így kell-e mondani, de a törvény nevében, letartóztatom! - mosolyog kissé kevélyen, ereje tökéletes uralmának tudatában téve mindezt. Attitűdje ennek dacára sem sértő, inkább kicsit ösztönösen kihívó. Habár tekintete, íriszének színéből adódóan hűvös, látszik rajta, hogy egyáltalán nincs benne ártó szándék. Ezt igazolandó semmivé is válik a férfi teste köré bűvölt kavargó folyékony közeg - A nevem Erdődy Hella professzor és a Bagolykő Mágustanodából jöttem - nyújtja kezét elegánsan a férfi felé, bízva abban, hogy McMillan úr elfogadja majd gesztusát és viszonozza. Nem szeret hatalmával kérkedni, de ezt látta a legjobb módszernek arra, hogy a kialakult helyzet feletti uralmat, legalább arra az időre átvegye, míg nem tisztázza kilétét. A többi már az auroron is múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bemutatója hatásosnak bizonyult, bár a férfi reakciójából arra következtet, hogy valószínűleg, sőt biztosan nem ilyen egy szakszerű letartóztatás. Minden esetre az auror rájött tévedésére vele kapcsolatban, melyért azon nyomban bocsánatát is kérte. - Igazán, nincs miért szabadkoznia. Puszta félreértés történt, semmi több - rázza meg fejét egy mosoly kíséretében, s mivel elérte célját, kiléte napvilágra került, visszaöltötte eredeti, természetesen elegáns küllemét. Az illúzió gúnya szinte elpárolgott róla, s újra komfortzónáján belül érezte magát. - Azért jöttem, hogy a lányáról beszéljek önnel uram - szólal meg immár a kézfogást követően továbbra is udvarias, de már kevésbé fiatalos hangnemben és arrébb húzódik, hogy ismét meglegyen közte és a férfi közt az illendő távolság. Nem kíván aurájába hatolni, nem mintha nehezére esett volna az imént a közelében lenni. Furcsa mód még jó érzése is volt McMillan úr személyes terében. Odakinn az eső irányt vált, s az ablakot kezdi kopogtatni. Kellemes hang ez Hella számára, amire oda is pillant, hogy azután figyelmét egészen a vele szemben álló szülőnek szentelje - Először is nekem kell elnézését kérnem, amiért bejelentés nélkül érkeztem, de úgy gondolom az ügy nem tűr halasztást - kezdi felvezetni jövetelének célját egy kicsit lassabban, mint szerette volna. Alapvetően sem kívánt ajtóstól rontani a házba, de ilyen előzmények és fogadtatás után neki is kell némi idő, hogy gondolatit újra olyan egyenes lánccá fűzze, mint az ajtó túlfelén voltak. Körbe hordozza tekintetét a helyiségen. Eddig nem volt érkezése rá, így most kerít rá sort.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minden volt ő csak kedves és megértő nem. Legalábbis a diákjai és a kollégái szerint. Biztosan el sem hinnék neki, ha elmesélné, hogy mit csinált itt az előbb és mit tervezett még az irodába tartó út alatt. Egyszerűen hagynia kellene, hogy az iskola bürokratikus gépezete berántsa ezt a lányt, de úgy érzi az első pillanattól fogva, hogy nem teheti. Talán mert magát látja benne valahol a lelke mélyén. - Igazán jó kérdés - vonja össze szemöldökét és szinte látszik, ahogyan töpreng a válaszon - Egyrészt azért nem szóltam, s bocsássa meg, hogy kimondom, mert letaglózott a vehemenciája, ahogy a dínók miatt mentegetőzött - rázza meg fejét egy apró vállrándítással és mosollyal - Másfelől pedig, mert így megfigyelhettem önt anélkül, hogy úgy viselkedett volna velem, mint szülő a pedagógussal - vált komolyabb hangnemre, s amit mondott valójában úgy is gondolata. Abban a pillanatban persze, miközben a férfi előtt állt, akitől egy vízfal választotta el csupán, nehezére esett megfogalmaznia ezt céljaként. Akkor egészen más járt Hella fejében, de még a gondolatra is egyfajta bűnös mocskosság érzése futott végig gerincén. Eleme is felzúdul ennek okán ereiben, de inkább tiltakozást érez benne, mint egyetértést. Ezután következik a beszélgetés érdemi része, mely miatt ma itt megjelent. A lány nevének említésére röviden biccent. Miatta igen, közli szavak nélkül. - Köszönöm - ült le a felkínált helyre, lábait ösztönösen elegáns kecsességgel keresztezi bokáinál, kezeit finoman egymásra helyezi ölében - Három nappal ezelőtt betört hozzám, a privát lakrészembe és megpróbált ellopni tőlem néhány igen értékes követ és egy ékszer, mely nagyon fontos számomra - tárja a férfi elé a tényeket tárgyilagos hangon, s közben akaratlanul megforgatja ujján lévő pecsétgyűrűjét - Két dologra nem számított, az egyik, hogy rossz alvó vagyok, főleg újhold idején - taglalja tovább a helyzetet nyugodt hangszínen - A másik pedig, hogy a mi fajtánk megérzi a hozzá hasonlókat - tereli rá gyanújának felvezetésére a szót, de egyelőre nem mondja ki, csak igyekszik irányítani az aurort. Lehet már eleve van róla tudomása. Ezzel is számolnia kell. Puhatolózik egy kicsit, mielőtt ledöntené a lábáról. Ettől a gondolattól kiszáradni érzi torkát, így kér egy pohár vizet a férfitól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Megfigyelési képessége inkább korlátozódott a kövekre, mintsem az emberekre, de az még neki is feltűnt, hogy a férfi nála is jobban zavarba jött. Valóban lehetett volna kínos ez az egész helyzet. Mondjuk ha kiviszi terepre akkor azzá vált volna, vagy ha a tomporán vannak azok a sebtapaszok. De csak a felsőtestét látta, amit egy darabig nem valószínű, hogy elfelejt, ám ez most mellékes volt. - Minden bizonnyal, olyan Mariana-árok mélységben még talán rá is találhatnék egyszer - enged meg magának egy kis vidámságot, hogy aztán már arca kőszobor szerűvé, hangja pedig komollyá céltudatossá váljon, amikor a gyermek kérdésére terelődik a beszélgetés. - Késő éjszaka volt, épp benn tartózkodtam a fürdőben, hogy igyak egy kicsit, amikor megéreztem, hogy nem vagyok egyedül - meséli el részletesebben a történteket - A pálcám nem volt kéznél, ezért óvatosan kilestem az ajtó mögül. Megláttam, hogy ott áll a komódom előtt és bőszen kutat - nem gesztikulál, arcáról és hangjából is szenvtelen érzelemmentesség sugárzik, mint aki csak tényeket közöl - Figyeltem őt és kivártam a megfelelő pillanatot, majd megállítottam hasonlóan ahhoz, ahogy önt "letartóztattam". Próbált kiszabadulni, de nem engedtem el, hanem kikérdeztem - taglalja tovább tetteit, de azt a részt, ahol a lány tiszteletlen szavakkal illette, inkább kihagyja - Azt mondta várnak rá, hogy nincs egyedül, de amikor kivezettem, még épp láttuk, hogy az úgynevezett barátai eliszkolnak. Ezután kiszabtam számára egy igen méltányos büntetőmunkát, majd visszavittem a klubhelységéig - kortyol bele a pohár vízbe amit idő közben kapott - Másnap első dolgom volt kikérni az aktáját és utánanézni. Ezután döntöttem úgy, hogy eljövök magához és felajánlom segítségemet, hogy ne történhessen meg ugyanaz, mint az előző intézményben - fejezi be a képletesen szólva vallomásnak tűnő beszámolóját. Ezután az auror döbbenetét látva levonja a maga következtetését. A férfinak vagy egyáltalán nem volt tudomása arról, hogy a lányában elemi erő munkál, vagy csak nem akarta észre venni a jeleket, mert könnyebb volt abban hinnie, hogy egyszerűen csak egy kezelhetetlen kamasz - Azt tudom csak biztosan, hogy nem pyromágus, mert őket az én mágiám heves ellenérzéssel jelzi. Arra csak gyanakszom, hogy talán aeromágus lehet, mert azokhoz az érzetekhez hasonlót véltem felfedezni a jelenlétében, amit a levegő mágusaival szemben tapasztaltam - fogalmaz igen kifinomultan és diplomatikusan - Ha meg nem sértem, sosem gyanakodott rá, hogy a lánya talán azért viselkedik ilyen szélsőségesen, mert olyan ereje van, amivel nem képes bánni? - kérdezi érdeklődve, ám hangsúlya sóhajnyit feddő, amolyan professzoros. Kezd kiütközni neveltetésének magas foka viselkedésén. Elállt az eső is és ezt mint hydromágus hamar megérezte, s kissé lejjebb csökkent barátságossága miatta. Ettől függetlenül továbbra sem dölyfös, vagy leereszkedő, egyszerűen csak komolyabb és határozottabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Joviális kifejezés ül ki arcára a férfit hallgatva. Azt is átérzi, hogy ez az helyzet számára, aki a bűnüldözésben dolgozik, még kellemetlenebb. Nemesként az ő tettei is hasonló, bár nem ekkora mérvű szégyenbe taszították egykor szüleit. Bele sem mer gondolni miként reagáltak volna, ha megtudják az igazat. Megborzong a gondolattól, de elnyomja magában ezt a nem ide illő reakciót. - Ne szabadkozzon kérem - emeli fel elegáns mozdulattal kezét, hogy elejét vegye a további önfeddésnek - Azért nem mondta el, mert én erre kértem, pontosabban utasítottam. Úgy véltem jobb, ha tőlem értesül a történtekről először - magyarázza majd megint iszik egy pohár vizet, mert úgy érzi a helységben kezd szárazzá válni a levegő. Ezt követően csendes figyelemmel végig hallgatja McMillan urat, majd miután a férfi befejezte mondandóját, pár pillanatnyi szótlan szemkontaktust után kezd beszélni. - Gyermektelen hajadonként vajmi keveset tudok egy család dinamikájáról - vallja be őszintén - Azonban azt tudom, hogy ha az öcsémet elveszteném, egy világ omlana össze bennem. Az ön lánya nem csak a testvérét, de az anyját is elvesztette. Ettől mindannyiuk élete a feje tetejére fordult - beszél nyugodt , ágy hangszínen, mint ahogy a víz simogatja a partot egy csendes alkonyon - Igaza van, nem mentség. Indok - folytatja de próbál elhatárolódni, már így is túl erősen kezdett kötődni a lányhoz - Úgy gondolom, hogy fél és nem igazán érti, mi történik vele. Amikor körül fogtam az erőmmel, láttam rajta, hogy a lebukás dühe mellett kíváncsi is lett. Az ő eleme is reagált az enyémre. Erre akkor ébredt rá, amikor ott hullámzott körülötte a víz, amit megidéztem - emlékszik vissza a lány tekintetében felfedezett  kavargó érzésekre, majd szemöldöke felszalad a férfi szavai hallatán - Nem más, mint a többiek. Azok mondanak ilyet, akik tartanak attól, amit nem ismernek - mondja feddőn, s már épp bizonyítani kezdené ezt egy példával, amikor benyit a valódik gyakornok. Szőke és vidám. Hella tökéletes ellentéte, bár azért jelenleg koránt sem olyan karót nyelt, mint általában szokott. - Ezt semmi esetre sem javaslom - tiltakozik a férfi felvetése ellen, miután a fiatal lány távozott - Egyelőre engedje meg, hogy segítsek neki és ne említse meg, hogy jártam önnél. Szeretném őt egy régi kedves barátomhoz elvinni. Elemimágus, aki sok, az erejével küzdő kamaszt támogatott és tanította meg használni a képességüket - vezeti fel javaslatát, majd feláll - Viszont erről még szeretnék önnel egy kevésbé hivatalos közegben egyeztetni - néz végig a férfin, s felejti barna szemein az illendőségnél egy pillanattal tovább tekintetét - Most viszont nem tartóztatnám tovább valódik gyakornokától - mosolyog az aurorra, majd rövid búcsúzást követően elindul az ajtó irányába. Finom ujjai rázárulnak a kilincsre, ám mielőtt lenyomná, válla felett visszanéz - Neki kérem, ne mutassa meg a dínókat..Azt hiszem nem értékelné őket úgy, ahogyan én - mosolyogva nyitja ki az ajtót és hagyja el a férfi irodáját. Eleme közben úgy pezseg ereiben az indokolatlannak tűnő vidámságtól, hogy még csitítania is kell. Kinn ragyog a nap, de a levegő a párától nehéz tavasz magával ragadó illatát árasztja. Kézmozdulat nélkül idéz magához belőle egy kicsit és a cseppekkel játszva indul el visszafelé.    

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Találkozóra invitálta vámpír jóbarátját. Okkal téve mindezt. Talát valamit, ami úgy véli előrelépés lehet annak érdekében, hogy a nő ha nem is örökre, de egy kis időre fényben járóvá válhasson. Nem szeretné lerohanni. Tudja mindent a maga idejében jó közölni a hatás és az illem kedvéért egyaránt. Így először csak sétálnak. - Meg tudom érteni. Nyáron ilyenkor én is jobban érzem magam napszállta után - utal ezzel elemére, mely most békés csendben ringatózik benne, akár egy csendes tó vize. Nincs örvénylés, nincs csobogás, csak a belső egyensúly. - Jártam ott egyszer. Isztambulban, becsüs ügyben - fordítja fejét a mellette lévő felé, akin azt látja csak, hogy talán kedves neki a hely, mert nagyon elkalandozott. Nem szeretné kizökkenteni, ezért jól nevelt némaságba burkolódzik. Felettük az egyre urbanizálódó város fényei által tompítva ragyognak a csillagok. Hella magában annyit állapít meg, hogy egymáshoz öltöztek. Míg Adelinán fehér, rajta fekete ruha van, amitől hasonló küllemük kap némi ellenpontozást. - Hallottál már Vlad Dracul tollforgójáról? - kérdezi mégis néhány perc múltán és hangja ott lebeg kettejük között az éjszakában. Nem tudja mond-e egyáltalán valamit a nőnek a tollforgó szó, de neki beugrott egy legenda, melyet hozzá kötöttek gemmológus körökben. Ebből kiindulva vette fel a kapcsolatot egy régi jó ismerősével, még a becsüs időkből. Jürgen Van Statten báró a kor ékszerészetének szakértője és Dracul legendáriumának avatott ismerője.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Sétájuk kellemes, már-már nosztalgikus hangulatban zajlik. A nyári éjszaka hűvös, puha bársonya, illatai és hangjai körülöleli különleges kettősüket. Mindketten adománnyal élnek, melyek megítélése egyre pozitívabbá vált az évek folyamán. - Igen. A kiszáradás és az extrém magas hőmérséklet nem tesz jót a mi fajtánknak - magyarázza barátságos, de tanárnős hangnemben - Ugyanez a helyzet az alkohollal. Különösen a rövid italokkal. Azok is meg tudják terhelni egy hydromágus szervezetét - folytatja, ám még az előtt befejezi, mielőtt szavai kiselőadássá válnának. Ezután hozakodik elő felfedezésével. Több heti kutatása áll a dologban, így gondolatmenete megalapozottnak mondható. - Sokat gondolkoztam a Kaszinó beli találkozásunk után és bevillant egy történet, amit még a gemmológusi képzésem alatt hallottam. - meséli és eleveníti fel egyben a nevezett történetet - A lényeg az, hogy Vlad miután vámpírrá lett, a legenda szerint azért bírt nappal is kinn járni a népe közt, mert a tollforgójában lévő kő, ami nagy valószínűséggel egy gránát vagy rubin lehetett, ereje megóvta. Ezzel ábrázolják minden szakirodalomban. Azonban az ékszernek, állítólagos halálakor nyoma veszett. Egy jó barátom, Jürgen Van Statten szerint, aki a téma szakértője, viszont a tollforgóról Dracul lemondott, s azt tovább adta egy számára kedves személynek. Most kutatásokat végez, hogy a nyomára bukkanjon ennek az illetőnek. Ha ő megvan, meglehet a kő további útja - beszél elszánt kőszakértőként. Valójában le sem tagadhatná tudós mivoltát. Sosem akart mást, mint kövek titkait feltárni, hogy erejüket az emberek hasznára hajtsa. Most végre megteheti, s közben még segíthet is talán a barátjának. Ez a tény még nagyobb elánra sarkallja és megmelegíti hírhedten hidegnek mondott szívét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Remény. Ezt látja megcsillanni a nő szemében. Bizakodást. Azt a fajtát, ami erőt ad a legnehezebb helyzetekben és munkára sarkall. Ennek a maga visszafogott, előkelő módján rendkívül örül. Lassít léptein miközben válaszol, szinte meg is állva. - Inkább azt, hogy minden legenda igazságra épül. Így ha megvan a kő, már lesz a kezünkben valami, amiből tovább léphetünk a cél felé -mondja tudatossággal hangjában, ami nem hiú ábrándokra alapoz. Éppen ezért folytatja azzal, hogy ugyanettől Adelinát is megóvja - Azt kétlem, hogy az egész életedet a fényben járva élheted le ezzel az ékszerrel, de azt remélem olykor kiléphetsz az utcára napközben - kezét a mellette álló karjára teszi, biztatás gyanánt és mert néha egy ilyen gesztus kellemesen megnyugtatja a feleket. Neki is kell kapaszkodó néha, főleg mostanság, amikor a magánélete zavaros pocsolyává kezd válni. Nem tudja kiverni Markot a fejéből. Ott motoszkál, hullámokat vet, vagy épp vihart kavar lelke mindeddig feszített víztükre felett. - Mindent meg fogok tenni, hogy megtaláljam a megoldást - szavai egyszerre szólnak a vámpír hölgynek és saját magának. Nem csügged, vannak kapcsolatai, van anyagi forrása és még egy pár hétig ideje. Aztán elkezdődik a vizsgaidőszak. Utána viszont megint nullától huszonnégy óráig ezen dolgozhat. Akkorra a férfival is megoldódnak a gondjai így vagy úgy, mindenképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Felettük a végtelen ég, kék bársonyán a csillagok. Nem vesztegetett rá időt, hogy kiismerje őket. Öccse az, aki segítségükkel bárhonnan hazatál. Amikor bekerült a tengerészeti akadémiára, ott megtanulta értelmezni a ragyogó égi szikrák iránymutatástát, hogy ha a modern mugli berendezések csődöt mondanak, ne vesszen el a tengerek és óceánok vizén. - Végy példát a kövekről. Légy kemény és ragyogó - mondja egy kicsit talán merengőbben a tőle megszokottnál - Mindig is úgy gondoltam rád, mint egy gyámántra. Szakmai ártalom, de ha rád nézek azt látom, hogy rajtad nem fog sem az idő sem a romlás. Nemes vagy a szó minden értelmében - tárja szét kezét mosolyogva - A reményt néha túléertékelik, de el szerintem nem tud veszni, pont úgy, mint a gyémánt tüze - sétálnak tovább egymás mellett ebben a különös harmóniában. Hella eleme felbuzog egy pillanatra, ahogy megérez egy nagyobb mennyiségű vizet valahol a közelben, de figyelmét csak félig tereli el a közben megszólaló Adelináról. - Az örökre számunkra nem egyforma hosszú, de én nem a háládért csinálom. Egyáltalán nem! - rázza meg fejét és ezzel az egyszerűségében is elegáns mozdulattal erősít meg tagadását - Kevesekhez állok közel, még kevesebbekkel tudok önzetlen lenni és ez egy ideje bántani kezdett - magyarázza viselkedését, ami még mindig nemesi, de nyíltabb - Szívességeket kérhetnék, mert a mi köreinkben így menne. Kéz kezet mos, mint tudod...- sóhajt mélyet és eleme ismét felhullámzik sejtjeiben - Bevallom elegem lett ebből. Intrikák, képmutatás és a vérünkkel való hencegés. Ennél én több szeretnék lenni - fakad ki végül egyszerű emberként, mert szavaiban semmi arrogáns, arisztokratikusság sincsen. Így jár az, aki hagyja, hogy felforgassák az életét az érzelmi viharok. - Egy férfit? - kapja hűvös tekintető szemeit a mellette haladó arcára, mert úgy hiszi viccel, ám ahogy elnézi nagyon is komolyan mondja - Nehezen bízom meg bennük. Te is tudod... - tétovázik és a hagja is megremeg - Nemrég volt valaki, akiről azt hittem talán megtöri a jeget, de nem alakult úgy, ahogy vártam - meséli el, azon a finoman visszafogott módon Adelinának a Markkal történteket, ahogyan azt egy jól nevelt aranyvérű úrihölgynek illik. Arcán ott a csalódott tanácstalanság, még akkor is, ha igyekszik elrejteni. Hiszen egy Erdődyn sosem látszódhat ha megtörte az élet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Értetlenül néz barátnőjére. Nem tudja szó nélkül hagyni az elondottakat. Vele lehet fesztelen és nem kell kötelezően udvarias frázisokkal sem élnie, így nyíltan beszél. - Nem értem miért épp most adnád fel, amikor a világ egyre gyorsabban fejlődik. Ami tegnap csak a képzelet szüleménye, mára kézzel fogható valóság - emeli elegánsan maga elé kezeit, hogy kifordított tenyerét vízgömböt idézve levezesse eleme feszültségét - Az egyik kollégám egy olyan készüléken dolgozik, ami a testükbe ültetett kövek segítségével tartja életben a szívbeteg embereket - meséli el mondhatni laikusan a folyosókon hallott pletykákat - Aztán ott az a sok mugli felfedezés, amiről Nimtől hallok - ragadtatja el magát egy sóhajnyit, ám még ez is csak kicsivel vehemensebb hanghordozás a tőle megszokottól. Megtorpan séta közben, ahogy előtte Adelina megpördül. Elmosolyodik és fejét ingatja. Efféle bohókásságot magának soha nem engedhetett meg, de mindig cseppnyi irígységgel tekintett azokra, akik bátrak lehettek. Mára túllépett ezen a pocsolyán és tud önzetlenül tekinteni a nála szabadabbakra. - Így is renitens vagyok a családban. A nemes Erdődy ház tiszteletbeli feketebáránya áll előtted - neveti el magát saját kijelentése blődségétől. Ezután jön az a téma, mely mindig is érzékenyen érintette Hella lelkét. A férfiak. Hagyja magát leültetni, mad úgy fordul, hogy az alabástromnál fehérebb arcra nézhessen - Eddig csak az öcsém és az én titkom volt, hogy fiatal lányként megbecstelenítettek - suttogja a sziklanehéz szvakat szinte maga elé és arca kőkemény maszkká merevedik az emlék hatására és csak pár pillanattal később képes folytatni - Azóta nem bízom a férfiakban. Azonban nemrég találkoztam egy olyannal, aki még az elememet is megmozgatta. Mint kiderült, mást szeret - mondja ki a tényt a maga rideg valójában, majd ismét elcsendesedik, de szája hirtelen erőtlen mosolyra görbül - Még be is rúgtam miatta, sőt egy egész társaságnyi ember előtt komprommittáltam is magam, csak a mihez tartás végett - kuncog fel keserűen saját butaságán - Képzelheted milyen ez az én fajtámnak. A hydromágusok és az alkohol nem barátok - fog kifinomult mozdulattal homlokára és megrázza fejét. Iszonyatos volt azután az éjszaka után a másnap. Legszívesebben meghalt volna szégyenében és kiitta volna a Balatont. Mindezt egyszerre. Szerencsére elmúlt. Az érzéssel együtt, melyet a férfi iránt táplált. Már kislányként megtanították rá, miként pusztítsa el lelkében a gazként burjánzó, nemeshölgyhöz méltatlan érzéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Megérti a barátnőjét, még akkor is, ha neki teljesen más a hozáállása a kérdéshez. Kecses bólintásával jelzi ezt neki, de több szót már nem veszteget a témára. Erdődyként nyakas, önfejű, kiartó és túl beképzelt ahhoz, hogy elismerje a vereséget. Most is mindent megtesz majd a kudarc ellen. Azt is kiharcolta, hogy ne kejen férjhez mennie, ahogy azt is, hogy szíve szavát követve szeretett hivatását gyakorolhassa. A fenhéjázó arisztokrata külső, igazi küzdő szellemet takar. - Így is elég fekete vagyok már - nevet fe keserédesen, hogy együtt üldögélve ezen a csendes, őszinteségre csábító éjszakán beszélgessenek. Nyítabban mint eddigi ismeretségük óta bármikor. Hella lelke cseppnyivel könnyebbé vált, ahogy kimondta titkát. Még az is átfutott agyán, hogy kár volt ennyi éven át magába zárnia személyes tragédiáját. Sosem kedvelte a borostyánt, megdermed benne a pillanat, majd megkövül. Pontosan ez történt vele az erőszak után. - Ha nincs az Öcsém és az elemi erőm, akkor most egy agresszív, erőszakos állat lenne a férjem, akit gyűlölnék és aki fiatal lányokon élné ki a perverzióit - fröcsögi a szavakat undorral telve, alig fogva vissza magát. Minden alkalommal, amikor eszébe jut, áldja a sorsot és átkozza is egyszerre, hogy akkor és ott olyan helyzetet teremtett, ami fájó sebeket és helyzeteket is teremtett számára. - Te olyan sokat láttál már a világból. Szerinted csak az lehet boldog, aki lebontja a falakat a szíve körülről? - kérdezi valóban kíváncsian, mert ebből a szempontból ő tudatlanabb egy gyermeknél. Szerelmes sosem volt igazán és az összes vonzalmát elnyomta egész életében. A kötelezettsége okán kezdett jóban lenni azzal a gazemberrel, aki vvégül női mivltát derékba törte. Onnantól csak neveltetése segítette a férfiakkal való kommunikálásban. Remek alaktásokat nyújtott, de sosem került közelebb három lépésnél és az elit szigorú határánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Legutóbbi, vagyis eddigi első, felnőtt és jól nevelt emberekhez méltó beszélgetésük alkalmával, szóba került a köszvény. A királyok kórjáról akkor rögtön eszébe jutott, hogy hydromágusi tanulmányai során elsajátított néhány hansznos praktikát, melyet az állapot szinten tartásának érdekében lehet alkalmazni. Természetesen ehhez nagy mennyiségű vízre van szükség, s ha ez még termál is, az a legjobb. Megosztotta mindezt Thorral, aki maga is gyógyító lévén ismerte ezeket és beleegyezett, hogy Hella kezelje. Ezért jött el ma ide, s vár a férfira. A terápia érdekes színfoltnak ígérkezik, mivel élesben rég volt szerencséje alkalmazni tudását. Ezen felül irónját sem sűrűn használta mostanság. Kikereste a megfelelő rúnákat, összeszedte a szükséges köveket. Ezekkel felszerelkezve üldögél kényelmes köntösében az egyik kis beugró partján álló széken. Lehunyt szemmel hallgatja miként énekel a víz benne és körülötte. Különös duettet alkotnak, melyből a külső szemlélő csupán annyit érzékel, hogy Hella bőre szinte selyemként fénylik, míg arcán békés kiegyensúlyozottság tükröződik. Elcsendesedve figyel befelé, élvezi a vizek szonettjét, ami egészen elandalítja. A párás levegő jellegzetes illatával átlégzi tüdejét, haján megtapad a vízpermet. Szívverése a víz csobogásának ritmusát visszhangozza. Relaxált állapotban lebeg éberség és álom között. Előzőleg már lebeszélte az alkalmazottakkal, hogy mit fognak csinálni. Ezt minden esetben, ha egy ilyen erős elemi sűrűségű helyen kívánja használni erejét, be kell jelentenie.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Felpillant a hang forrására. Megzavarta ugyan az érkező, ezt fel mégsem rója neki. Szavai hallatán ajka mosolyra húzódik, s ahogy felül a körülötte lebegő vízpára követi, egyfajta aurát képezve teste és a férfi között. A fény szivárványokat festve törik meg a cseppeken. - Annak nem lenne ilyen hangulata. A termeszét alkotásait semmi sem pótolhatja, nem ért egyet? - válaszol egy kérdésse, meg jó adag könnyed eleganciával, majd fejével "pihenj" vezényszót biccent. - Örülök, hogy eljött. Milyen most az állapota - érdeklődik már-már kedvesen, de persze még mindig visszafogott udvariassággal. Közben egy apró mozdulat hatására a férfi pancsoló lába körül kicsit magasabbra hágnak a hullámok és jóleső masszázsban részesítik annak vádliját. Észrevétlen pillant végig ezalatt rajta Hella, hogy magában megállapítsa, a kék a férfi színe, valamint arra is rájön, hogy eleme még mindig felpezsdül a közvetlen közelségétől. Felkel a nyugágyról, hogy egy fejes után immár a vízből nézzen fel a parton ülő Thorstenre. - Legyen báThor és csobbanjon be mellém - huzza hátra hajáról két tenyerével a vizet, hogy ezután várakozón lebegjen tovább a férfit hívogató tekintettel, melynek nincs tudatában. Szavainak annál inkább. Ezért engedett meg magának egy boThor szóviccet. Mióta tudja a férfi becenevét, következetesen elkezdte gyűjteni az azt tartalmazó szavakat. Fejében már külön listát vezet róluk. Így kész bármikor előállni egy-egy gyöngyszemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem bocsátkozik vitába, ahhoz sokkal jobb dolga is akad ennyi víz közepén. Mágia ide vagy oda a természet marad számára az egyetlen olyan csoda, ami mindig képes lenyűgözni. Beszéd helyett lemerül, majd pár pillanat után ismét felbukkan, de még épp hallja a kérdésére érkező válasz. - Nagyszerű, ez esetben nem aggódom és mindent megtehetek magával, amit kitaláltam a kezelési teremben - hasal a vízre úgy, hogy karjait a medence szélén támasztja. Úgy néz oldalvást Thorstenre. - Pontosan. Látja, máris milyen jól ismer. BoThor dolog volna nem élnem egy ilyen kivételes lehetőséggel, nemdebár? - csusszan vissza a vízbe és tűnik el a habok alatt, hogy megkerülve a férfit, a mélyből annak háta mögött emelkedjen a felszínre ismét. - Koránt sem. Önnek csak az lesz a dolga, hogy lazítson, a munka oroszlánrésze az enyém - mosolyog a férfira, akinek két kecses kezével finoman megfogja csuklyás izmait. Azután hagyja, hogy eleme ereje masszírozza át a nezevezz izomkötegeket. - Most kérem feküdjön fel a vízre és lebegjen!- adja ki az utasítást, majd amennyiben a férfi megteszi és felhelyezledik a víz tetjére, úgy Hella egy komplett masszázs ágyat hoz létre alatt a hatalma alá hajtott víz segítségével. A folyékony közeg minden izmához elér, ahol kell oda erőt ahol kell oda gyengéd érintést produkál. Hella pedig ezalatt már-már meditatív állapotnak is beillően koncentrál. Érzékeli a férfi testnedveit, különös tekintettel vérének áramlását és nyirokkeringését. Halványan, de ott van előtte, mintha a tudata vetítemé lelki szemei elé, mialatt a valósakat le sem veszi  a férfi testéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Tényleg nagyon igyekszik. Több okból kifolyólag is próbálja renoméját visszaállítani a férfi előtt. Egyfelől bántja a lelkiismerete. A szíve mélyén tudja azért kerültek ilyen helyzetbe, mert még mindig fél a férfiaktól. Azután ott volt a csalódása az aurorban. Fellángolásként aposztrofálta, mégis nehezen fogadta el az egója, hogy visszautasította. Másfelől azért is szeretne Thorstennek segíteni mert valóban szeretne jóban lenni a szomszédjával. Egyelőre ennyire mer előre gondolkozni, annak ellenére, hogy be nem vallottan másra is vágyik. De nem akar újra csalódni. Ezért erről még maga előtt is hallgat. A mostani helyzet ismét balgán sül el végül. A férfi nevetve visszakozik és kéri a kezelés abbahagyását. Hella teste körül egy másodpercre megfagy a víz, ahogyan lelkiállapota kivetül ereje által környezetére. - Sajnálom, én nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni - mentegetőzik és úszik távolabb, hogy ne feszélyezze Thorstent. Közben a férfi elhelyezkedik a fürdő szélén és beszélni kezd. - Nimród tehet róla. A családommal épp nyaraltunk. A tengeren hajóztunk és Ő beesett a vízbe. Vihar volt. Mindenfelé villámok cikáztak és hatalmas hullámok ostomolták a hajónkat - borzong bele az emlékbe és bőrét libabőr futja el beszéd közben. - Kihajoltam a tatról és megláttam. Segíteni akartam neki és felé nyújtottam a kezemet. Ekkor a víz elsimult körülötte. Apám bedobta neki a kötélzetet és kihúzta, én viszont elájultam. Az erőm évekre blokkolódott ettől az élménytől, pedig épp akkor mutatkozott csal meg először - rázza meg fejét, majd ő is lebukik a felszín alá, hogy visszatérve lesimítsa fürtjeit. Víztől nedves, kipirult arccal néz a férfira. Mindig amikor eszébe jut ez az emlék értetlenül áll előtte és zavarba jön tőle. Ugyanis csak akkor volt képes felidézni újra, amikor hatalma visszazért. Addig mind azt hitték Nim a vihar szemének békés pontjába esett és csak a szerencsének hála menekült meg a biztos haláltól. Valamiért, talán a hirtelen sokk miatt nem kapcsolták össze Hellával a történteket. Családjukban bár voltak elemisták, jó ideje ő az első akinél ismét felbukkant ez a képesség.