A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841793#post841793][b]Ágoston Simon - 2022.01.06. 14:57[/b][/url]

Amint meglátom az árust, akihez Hellával együtt mentünk ellenszenves érzésem kerekedik. Hümmögve hallgatom a kollegina tanácsait, majd én is jól meg nézem magamnak az árukat. Nem tetszik a képe, de próbálok udvariasan tekinteni rá, viszont teljesen ellenszenvesnek tűnik. Örömmel fogadom mikor a nő kifizeti az ékszereket, és itt hagyhatjuk a különös szerzetet. Lehet Hella ismeri, szinte biztos mert a nevén szólította, így nem volna túl udvarias dolog ha megemlíteném neki az érzéseimet. Félek hogy kiszakad a szatyor amibe az árus a szappanokat tette, ezért megpróbálom nem lóbálni össze-vissza. Végre valahára amint újra nekikezdtünk a sétának, meglátok egy kedves asszonyságot, aki ékszereket és faórákat kínál. Kiválasztok egy szép mahagóni színű faórát, amelyet természetesen falra lehet akasztani. Az ára sem olyan zsíros, ezért már az apámnak is megvan a karácsonyi ajándéka. Megtetszik az árusnál egy smaragd zöld színű pecsétgyűrű, amivel magamat lepem meg. Kifizetem a megvásárolt dolgokat, megköszönöm a kedves kiszolgálást és visszatérek Hellához, reménykedve hogy nem várt rám sokat. Na kedves kollegina, én bizony ezt az árust ajánlom a szíves figyelmedbe. Ezen gondolkodom, de a véleményemnek persze nem adok hangot, csak az utunkat folytatva gondolkodom hogy mire van még szükség. Az ajándékokat, mindenkinek beszereztem, ezért már végeztem is. Még szívesen sétálok tovább Hellával, de betérnék már valahova ebédelni.
- Neked még szükséged van valamire? Ha nem, meghívhatlak esetleg ebédre? Nagyon éhes vagyok, de még örömmel folytatom veled a körbenézést. - mondom, és persze látom hogy jó néhány méternyi táv van még hátra a végéből, ahol ha jól látom kürtöskalácsot kínálnak.
- A holnapi értekezletről tudsz te is? Délután négykor fog kezdődni, bár nem tudom mi lesz a témája. Ez az első értekezletem, el tudod mondani nagyjából, ilyenkor miről értekezünk? – kérdezem a kolleginától, remélve hogy nem néz teljesen zöld fülűnek. Egy csúszós szakaszon felajánlom a karomat neki, amely nekem és neki is jó lenne, hiszen akkor biztosan nem törjük össze magunkat a mai nap során.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841901#post841901][b]Vadász Csenger Richárd - 2022.01.08. 23:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841905#post841905][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.09. 00:05[/b][/url]

Akaratlanul röhög fel, mert ennél jobban már félre sem lehet, totálisan kész van a csávó. Hamar lenyeli az újabb nevetőgörcsöt, hogy csak köhintsen egyet és a fejét rázza meg.
- Nem magamról beszéltem, azt hittem neked kell. Mindegy – legyint egyet, hogy nem fűzi tovább. Neki nem kell, ezért nem is nyúl a sliccéhez, se semmi, csak halad előre és mellette, hátha mégis jobb társaság lesz, mint a saját árnyéka. Ha ismerné a másikat, legalább tudná mit és miért tett és akar tenni, így viszont vakon tapogatózva mond be random tényeket, amik csak eszébe jutnak, mint lehetőségek. De a randi-tipp sem jött be, így tele van kérdőjellel, hogy mégis mi az, amiért ennyire a sárga földig itta magát. Igazából ok sem sok kell, és még rossz sem, csak pár óra, amikor csak poharat akar emelni az ember. Nem is kellene itt lennie vagy felvigyáznia, a másiknak csupán görbe estéje van, semmi több. Mégis, valami motoszkál benne, hogy nincs rendben.
- Haza, bizony – bólint. De nem akar. Felvont szemöldökkel hallgatja a másikat, majd csóválja meg a fejét. - Miért kell eleget inni ahhoz? Ronda az asszony, ha józan vagy? - mert humorral oldani mindent, azt kell. Hát persze. Bizonyára csak arra van szüksége, pont úgy néz ki. Nem kellene rámenősnek lennie és a mostanság igencsak ingatag türelme is edződik. Társaságra vágyik, aztán mégsem jó, sóhajt csupán és leereszti a kezeit tanácstalan. Ehhez lehet kevés lesz.
- Ahogy nekünk a levegő? Mintha nem azt szívnád – érdekes ez, csak nem késő este, egy részeg taggal. - Ereszd tele a kádat otthon, de hidd el, a tó most olyan hideg, hogy nem fürdésre való. Aztán ha belefulladsz, mi lesz velem? - semmi. Nem is ismerik egymást, így, a válasz könnyű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841908#post841908][b]Vadász Csenger Richárd - 2022.01.09. 00:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841911#post841911][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.09. 00:37[/b][/url]

Ez sem jött be. Mára úgy néz ki, elvesztette a tippelős játék minden fordulóját és inkább jobb, ha felhagy vele, mielőtt valami vad és szövevényes kerekedik ki belőle. Már csak az hiányozna, komolyan. Pedig nincs benne rosszindulat, sem semmi, csak egyfajta aggodalom és hasonló, jóindulatnak nevezett esetlenség, amivel a másik felé fordul. Jó, ez már sokaknak is túlzó lehet, de ő ilyen.
- Testőr? Ó, vagy úgy. Testőröd van, akkor te biztos híres vagy meg ilyenek – hiába a hosszú évek itt, a világban, annak „celebjeivel” nemigen ismerkedett meg. Nem tudja a legtöbb nagy nevet, akikről a térdéig érő gyerekektől kezdve, az öregasszonyokon át, mindenki ismer. Persze, akad pár akit igen, mert vagy kikerülni nem lehet, vagy éppen mert ismeri, mint Odettet, de neki tudomása szerint nincs testőre. Akkor lehet ez a tag gazdag, vagy valakinek a valakije. Mindegy. - Na, de ha ő vár, meg a panzió, az is jó – bár lehet így értelmesebbnek hangzik az, hogy miért nem ivott eleget. Nem szabály teljesen elázva odamenni, csak ismerős, amikor nem várja senki és semmi, akkor kevésbé motiváló úgy bármi. Egyenesen szar. Lelkizhetnének, ha olyan állapotban lenne bármelyikük, hogy mennyire megérti azt, miért nem kellemes a semmihez visszamenni vagy épp vágyni, hogy legyen valami. Most azonban nincs kedve ehhez, érzésekhez.
- Hát, nem vagy cukorból, oké, de víz fagypont közeli fokos jelenleg – hideg, ennyi biztos. Dereng neki, hogy néha meglátogatja farkasként, hogy kortyolt belőle és szinte felkarcolta a hűvösség, de lehet csak képzeli. - Igen, pont ettől tartok, hogy ilyen állapotban belefulladsz. Tessék, kimondtam – tárja szét a karjait, mintha titok lenne. Bár amennyire nem esett le a másiknak semmi eddig, nem csoda, ha ezt se vette volna. Kezeit visszaeresztve bámul rá, majd vigyorodik el ő is. Hajaj. Pont jó embert talált meg.
- Hogy olyan vagy mint én, azt kötve hiszem. De hogy én pálcazsonglőr? Téves ajtó, pontosan annyi bennem a mágia, mint ebben a kavicsban – rúg is bele, az meg valahol koppan. - Miért, te milyen vagy? - ha legalább szót értenek, az már félsiker.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841919#post841919][b]Vadász Csenger Richárd - 2022.01.09. 01:15[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841921#post841921][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.09. 01:36[/b][/url]

Először nem esik le neki, hogy mi a király. Az, hogy beszélnek és amiről? Vagy úgy csak benyögi. Már épp mondaná ő is, hogy igen, király a dolog, amikor a másik kijavítja magát. Szemöldöke szalad ráncba, ahogy homloka. Na persze! Koronával, palásttal, mindennel. Mert erre királyok sétálnak, minden nap – mondjuk egyesekről el is tudná hinni, amilyen nagyképűen masíroznak.
- Mármint… király király? Koronás, mindenes király? - az ex szócska nem jut el a tudatáig valahogy, ezen most nem akad fenn, egyszerűen idő sincs rá és agya sem már. Ha a másik király, akkor tökre érthető az, hogy miért van testőrje. Óóó. Hogy mik vannak… mindig találkozik újabb és újabb dologgal, amire rácsodálkozhat. Komolyan, ebben a világban minden lehetséges?!
- Persze, meg az úszógumi. Nyáron – mormog, mert ezt a tagot úgy néz ki akkor sem fogja meggyőzni, hogy rohadt szar ötlet a fürdés, ha fejen áll. Mondjuk nem próbálta, nem is állította meg, hanem tök készségesen sétál mellette, mintha muszáj lenne és az eszébe se jutott, hogy mondjuk beálljon elé és másfelé terelje.
- Nem, de ő a te dolgodba igen. A hipotermia nem egy jó játék és utána csak rosszabb lesz – mintha ezzel akarna komolyan érvelni. Úgy néz ki, lassan leesik a másiknak, hogy Belián olyan információk hiányában van, amelyek miatt nem logikusak a tettei, inkább hisztérikusak. Talán ha azzal kezdik, hogy jól bemutatkoznak, minden szebb lenne. Végtére is, nincs ennek menetrendje, hogy mikor kell, így az időpont ha késve is, de most jött el. Megáll ő is, ahogy a fürödni vágyó delikvens és a fejét rázza. Suttog ő, növényekkel, állatokkal, néha saját magával, de mágiával. Szép is lenne.
- Nem, közel sem. Ha azt nézzük, én pont a másik világba való vagyok – von vállat, hogy aztán mégsem, mert van ezen túl is valami. Épp nyitja az ajkait, hogy folytassa, amikor megváltozik a másik. Pislogva figyeli, ahogy amaz arcára rémület ül ki, mintha tudná, hogy micsoda ő és mivé válik bizonyos éjjelente, amitől rettegnie kellene. De az a nap közel sincs, már akarná ezt is tisztázni, amikor kiböki a kérdést. Láthatóan értetlen arccal mered rá. Jól hallotta…?
- Sellő? Mi? - nem nevet, mert nem tudatlan már, a lényekkel tisztában van, még ha nem is találkozott mindegyikkel. Nem is kell, bár ahogy kinéz, ma este még egyet kipipálhat. - Nem, nem, nem. Dehogy vagyok én… sellő. Jézus, dehogy. Vérfarkas annál inkább. Nincs most telihold, nem harapok, nyugi – tartja fel a kezeit, mert na, mi mástól tarthat, nem? Egy sellő. Ó hogy az a...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841925#post841925][b]Vadász Csenger Richárd - 2022.01.09. 02:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841947#post841947][b]Erdődy Hella - 2022.01.09. 10:43[/b][/url]

Valójában ő még semmit nem vett senkinek, de a kolléga jól bevásárolt. Örömére szolgált, hogy együtt tölthették az idejüket. Nem látszik rajta ugyan, de őszintén megmelengette a szívét, hogy egy ilyen kellemes társaságban járhatta be a teret ebben a csodás időben. De sajnos lassan vissza kell menniük. A kötelesség szava hívja Hellát és akkor, nincs mese, menni kell. - Bár még órákig korzóznék itt veled, de inkább javaslom, együnk egy kürtős kalácsot és térjünk vissza a kastélyba - beszél hangjában valódi lemondással - Van még pár különórám, amihez elő kell készülnöm - teszi hozzá magyarázatként, közben rideg tekintetű szemével szomorkásan néz a fiatalemberre. A sok hó egészen felélénkítette, még némi játékosságot is kicsalt hűvös komolyságából. Jó volna, ha így maradhatnak, de végtére is felnőttek. Kötelességeik vannak és egy Erdődy számára az szent dolog. Elindulnak hát, majd a kalácsot falatozva haladnak visszafelé. - Gondolom csak ilyen évértékelő összejövetel, hogy mindenki beszámolhasson róla mit csinál eddig és mit szeretne jövőre - legyint, mert igazából kicsit sem érdeklik az értekezletek. Amit kellett ő megtette. Többet is annál. Neki nincs oka aggódni, hogy nem tud felmutatni semmit. Rengeteg progresszív fejlődést vitt végbe és fog is még a következő időszakban. - Lehet lesz valami "karácsonyi egymás megajándékozása" féle dolog is még, de ez csak feltételezés részemről - teszi még hozzá, mert úgy tudja ez szokás a nagyobb közösségekben. Bárhol is dolgozott eddig, mindenütt belefutott. - Már előre élvezem - húzza el sötétre festett száját finnyásan. Nem egy társasági lény, aki mindenkit ismer. Van olyan kollégája, sőt egy kezén meg tudja számolni, hogy hány, akikkel beszélő viszonyban van - köztük a mellette sétálóval - de a többiekkel épp csak biccentenek. Ha egy ilyet húz, mert általában így szokás, akkor mihez kezd majd? A háta közepére kívánja már most az egészet. - Legalább a végzős bálon nem kell majd ilyesmivel foglalkoznom - emeli előre állát dacosan. Elvállalta. Ő akarta. Inkább ez, mint azt hallgatni a családi asztal mellett ülve, hogy "Oh kedvesem, mikor szánod rá magad, hogy férjhez menj?" "Hella drágám kifutsz az időből" "Áh, ne aggódjatok ez csak egy hóbort nála. Amint egy arra méltó férfit talál felhagy vele" és egyéb más ehhez hasonló mondatok, amiket kötelessége mosolyogva eltűrni. Van annak is hátránya, ha kiterjedt a családfa. Minden rokon azt hiszi, joga van így beszélni vele vagy a szüleihez az ő jelenlétében. Egy közember esetében, illetve ha neveltetése nem gátolná, nemes egyszerűséggel ráborítaná az ilyen családtagjára az asztalt és kész. De ezt nem teheti meg. Arisztokrataként az ilyen pórias kirohanások számára tiltottak. Örülhet, hogy azt elviselik, hogy dolgozzon. Tehát türtőzteti magát. Nem hozhatnak szégyent a nevükre és a rangjukra. Ezen Hella úgy elgondolkozik, hogy a felajánlott kezet sem fogadja el, csak sétál kollégája mellett. Ezután még váltanak pár csevegő mondatot egymással, mire beérnek a kastélyba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841965#post841965][b]Helvey Belián Balázs - 2022.01.09. 15:36[/b][/url]

Hát ez fantasztikus. Lehetne teljesen kretén, aki máris hajladozik meg lovagi címet kér, ha már nem akarta csak úgy magára hagyni, hogy jól tóba fullassza magát, vagy bármi hasonló borzalom. De ehelyett inkább sokkos kicsit, nagyokat pillázva figyeli, ahogy bólint egyet a másik. Ki mondta, hogy sose viheti valamire? Egy királlyal társalog, minek ide aranyvér!
- Wáó. Az nem semmi. Fene se hitte, hogy erre királyok is vannak – mormog csak párat, inkább magának, mint a mellette lépkedőnek. Aztán megint eszébe jut, hogy hol van és milyen helyen, így nem nehéz emésztenie, minek után az első évében sokk sokkot követett. Ha azt túlélte...
Visszazökken a valóságba, ahogy hangját hallja és elvigyorodik. Na, végre valaki érzi azt, amit akkor szokott, ha valaki mágikus dolgokról beszél és nem érti. Külön nyelv, az biztos, ez viszont nem, csak tudományos.
- Nem külföldi, nyugi. Csak a csúnya kifejezése a kihűlésnek. Sokkot kap a tested, fagyási sérülések, meg minden finomság, amit a hideg okoz – magyarázza röviden a dolgot, jobban nem megy bele, az talán józanul is sok lenne, nemhogy így. Jobb a békesség. Ami kicsit meginog, de hamar elrendezni, vagyis próbálja megmagyarázni az egészet, amit félre is értett hirtelen. Fogalma sincs, miért ijesztő gondolat egy másik sellő, de biztosan erre is megvan az oka. Például, hogy király. Azoknak mindig van irigye, akik a trónt akarják. Na, máris sokkal érthetőbb a reakciója, de nem szól erre semmit, csak bólogat.
- Igen. Vagy voltam, nem tudom mi a pontos kifejezés – mert inkább vérfarkas, de közben nem a varázsvilág tagja volt előtte. Ez most neki is bonyolult, miközben a másik olyan sóhajjal fogadja a vérfarkas mivoltát, hogy egyenesen zavarba jön. Sűrűn libbenő pillái alól sandít felé és köhint egyet.
- Örülök, hogy jó – motyog vissza. – Én nem akartalak megijeszteni – figyeli, ahogy közelebb lép, egyelőre ő nem moccan, csak a fejét csóválja meg. – Nem találkoztam eddig sellőkkel, még akkor sem, amikor valamelyik vízben pancsoltam se. Miért? Mármint... Mitől tartasz ennyire? Nekem nem kell a koronád – elvesztette a fonalat, pedig ő józan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=841985#post841985][b]Ágoston Simon - 2022.01.09. 18:44[/b][/url]

Az orromat jobban megcsapja a finom és friss kürtőskalács illata, amiről tudom hogy bizony meg kell nekem is kóstolnom. Mondtam már rengetegszer a szüleimnek hogy lepjenek meg vele, hiszen ők közösen szoktak főzni és hozzáteszem nagyon finomakat. Az otthon kosztnál nincs is jobb, de az iskolai étkezéssel sincs nagy problémám, de akkor is megvan a különbség. Sokkal szívesebben eszem meg a szüleim által készített ételeket, mint valamit amin csomó manó munkálkodott egész nap. Az élet törvénye hogy enni kell bármilyen esetben, így eszem is. A kollegina ajánlata kecsegtető, hiszen még bisztrót keresni a hidegben nem lenne kellemes, és eltelít majd az a kalács is.
- Persze, az jó lesz. Nekem is kellene pár anyagot előkészítenem, de nincs meg hozzá a kedvem. Ami muszáj, az muszáj. – mondom a nőnek, és miután megvesszük a saját csemegénket útnak indulunk a kastély felé. Útközben rengeteg diákkal találkozunk, aki bizonyára most jöttek a kastélyból. Kedvesen mosolygok és intek mindenkinek, miközben Hella oldalán menetelek. Nagyon élveztem ezt a kis sétát, amit vele tettem meg. Jól el is beszélgettünk a másikkal, mint eddig bármelyik kollegámmal. Azt még nem sikerült kiderítenem, hogy ki a legfiatalabb a tanári karból, de már rajta vagyok. Reménykedem benne hogy én lennék az, ami ki fog derülni.
- Ez nagyon jól hangzik, szívesen osztom meg a többiekkel az évet, mármint az iskolai terét. Egymás megajándékozása? Óh, akkor megint le kell néznem majd. – csóválom a fejemet, de elmosolyodok a megjegyzésén, miszerint élvezi már előre is. Nem tudom, negatív tapasztalatai vannak a tanártársakkal vagy szimplán csak ilyen, de nem is bolygatom a kérdéseimmel. A kezemet már kissé összetapadt, és mire végzek az édességgel megpillantjuk a kastélyt. Pár percig még egymás oldalán sétálunk, és egy tréfán nevetgélünk. Örülök neki, hogy a kollegina most boldog, majd egy szívélyes elköszönés után a termem felé veszem az irányt, hogy végezzem a dolgomat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842058#post842058][b]Mihálovics Iván - 2022.01.11. 05:39[/b][/url]

Jogos, amit mond, ám valljuk be, hogy ezek a mondatok udvariassági mondatok is lehetnek. Az emberek szoktak ilyesmiket mondani. Teára, kávéra invitálják a másikat, valamikor a jövőben. Csakhogy, a jövő sosem jön el, mert igazából a felek nem úgy gondolják.
- Kivételezés?
Ezek szerint a nő ismert? Vagy talán történt valami, ami miatt a kislánnyal kivételeznének? Ahogy elnézem, Imola egy teljesen egészséges gyerek, nem tűnk boldogtalannak. Férj is van, vagy legalábbis volt, elég zavaros, hogy miért ne úgy íratta volna be. Zsini is az én nevemet viseli, és az én nevemen irattam be.
- Körülnézni.
Szólok hirtelen élesebben, nem bántón, nem leteremtőn, csak figyelemfelkeltőn, amire a lányok megtorpannak, és mielőtt a kereszteződést felelőtlen átszelnék a nagy csacsogásban, előtte valóban körülnéznek, és jó is, hogy így tesznek, mert két biciklis éppen akkor bukkan fel, vagyis ebből könnyen lehetet volna baleset.
- Erről szó sincs, egyszerűen nem vagyok társasági ember. A húgom intézett minden szociális interakciót, nekem nem kellett ilyeneket tennem. Elkényelmesedtem az impulzusmentes világomban.
Ez az igazság. A húgom bevásárolt, csevegett a postással, fogadta a részvétnyilvánításokat. A gyerekkorom tele volt hangokkal, a tinédzserkorom is, sőt, a házasságom is. A nejem halálával bezárhattam, nem kellett az apróságokkal foglalkoznom. Most viszont egyedül maradtam, és ezeket nekem kell elintéznem. Az évek során pedig kellemetlen, zsörtölődő alakká váltam, és talán, ha fokozatosan integrálódom vissza az életbe, most nem érezné a mellettem sétáló sem azt, hogy utálom. Nem utálom, pusztán megszoktam már, hogy két embert elég szeretnem, és abból az egyik most mással él, ami valahol természetes is.
- Sajnálom, ha nem megfelelő, amit nyújtani tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842062#post842062][b]Rothstein Elektra - 2022.01.11. 08:19[/b][/url]

Fürkészőn pillant a férfira és látszik rajta, hogy tele van gyanakvással. Gondolatai csak úgy cikáznak, hogy koponyája zsong belé. Ezek szerint tehát, nem hallgat rádiót, sőt mi több, még újságot sem olvas. Jut végül következtetésre. Élhet valaki ennyire zárt burokban? Mint a mellékelt ábra mutatja, igen. Akkor maradjon is meg ez így, amíg lehet. Ítéletek és előre eldöntött vélemények nélkül. - Felejtse el, nem érdekes - rázza meg fejét elodázó mosollyal. Nem most fog kiselőadást és instant útmutatót adni magáról a mellette haladónak. Ezután hála a férfinek a gyermekeik nem lesznek elütve két kerékpáros által. Erről az "úttesten átkeléskor mindig körülnezünk" dologról otthonukban Imola megint kap majd egy gyorstalpalót. Ismétlés a tudás anyja, igaz? Lépteikkel mind közelebb jutnak céljukhoz, de vajon ugyanez elmondható kommunikációjuk gördülékenységéről? Talán hősnőnk csípős és kendőzetlen őszintesége felhasítja szomszédja burkát. Beszédre késztette az imént, de a szavak, amiket végül kimondott, vérlázítóbbra sikerülnek, mint azt Elektra várta. Fel is neszel harcias oroszlán énje, mely nem hagyja megválaszolatlanul őket. - Ahogy süt magából a konstans "miért van ez itt és miért vesz egyáltalán levegőt" típusú emberundor, az nem igazán fedi az én olvasatomban a megfelelőt - reagál laza humorral, azonban sötét szemei élesen villannak meg, s vonásai is keményebbé válnak. Hiszen azért a mizantróp viselkedésnek is van egy határa - Tudja mit nem értek? - folytatja, miközben befordulnak a Holdfény elején - Miért teszi ezt a lányával? Mert az a maga döntése, hogy bezárkózik. Szíve joga. De a gyermekét miért zárja kalitkába? Évek óta lakunk itt Imolával, de egyszer sem láttam őt, pedig sokat kinn vagyunk a kertben - ingatja fejét hitetlen szomorúan - Nézze, milyen jó kijönnek egymással. Mi lett volna ha korábban is együtt lehetnek? - kérdezi, tekintetével a két kislányt követve, akik tényleg remekül elvannak egymással, miközben nevetgélnek meg csacsognak. Hősnőnkben ott sorjáz a megannyi elszalasztott lehetőség felett érzett szomorúság - Tudja, amikor a kigyulladt a házunk, az akkori szomszédaim megmentették az életemet, mert nem engedtek visszamenni a lángok közé...Vajon maga kinézne az ablakán egyáltalán?... - veti átható pillantását a férfira miközben beszél hozzá, hogy azután megszaporázva lépteit, beérje a lányokat és megkérdezze Ginát, hogy volna-e kedve néha átjönni hozzájuk. Imola hozzá mérten igen lelkesen kérleli és még félszemű csatakandúrjukkal, Felessel is rákínál a meghívásra. A vén macska biztosan hálás lesz a sok szeretgetésért. Ez szinte borítékolható.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842063#post842063][b]Mihálovics Iván - 2022.01.11. 09:14[/b][/url]

Ha valamit az ember utál, és én kifejezetten utálom, hogy ha érdeklődni próbálok, pontosítást kérek, egyáltalán szociális interakciót folytatok, és a válasz erre az, hogy nem érdekes. És még én vagyok a bunkó, ugyebár. A férfiak utálják ezeket a női hisztériát felvonultató kijelentéseket. A "nem érdekes", a "hagyjuk", a "mindegy", mind mind olyan dolgok, akkor, amik, még ha nem is látszik, felbosszantják őket. Kívülről csupán a szemöldököm emelkedése látszik, belül meg elsütök egy "akkor jól van"-t. Hát most erre mit mondjak? Ha nem érdekes, akkor jól van.
- Értem. Ha jól emlékszem, senki sem kényszerítette, hogy velem jöjjön az úton.
Először jön a semmi, aztán meg ez, majd tetézi azzal, hogy véleménye szerint én elzárom a lányomat, ami ha így lenne, nem járna össze a szőke kislánnyal játszani, nem járna iskolába, nem kirándulgatott volna. Amíg életben volt a feleségem, hármadban mentünk, amióta meghalt, a húgom vette át a helyét. Ennyi történt. A feleségem a legjobb barátom volt, a gyermekem anyja, a nő, aki mindig mellettem volt, onnantól, hogy eljöttem a cserkúti kommunából, ahol nevelkedtem. Mellettem halt meg, minden egyes napot úgy töltöttünk, hogy elmondhassa rövid élete boldog és tartalmas volt. Mindent megadtam neki, és mindent elvesztettem, amikor ő meghalt, ahhoz pedig, hogy efelett bíráskodjon, senkinek nincs joga. Senki nem ismerheti az érzéseimet nálam jobban, és senki sem határozhatja meg, hogy a gyász meddig tart. Nem léptem még túl, egyelőre a helyzetet kell megszoknom, hogy amit eddig a húgom csinált, most nekem kell.
- Valószínűleg elkerülték egymást, hiszen kutyánk is van, és a húgom, Margó rendszeresen eljárt vele. Emellett, mint már említettem, sok időt tölt a szőke hajú kislánnyal.
Nem mintha magyarázattal tartoznék neki, sőt, mi több, ha így folytatja, egyre szimpatikusabbá válik a szörnyeteg szerep, amit rám osztott. Nem vagyok rossz ember, ezt én tudom a legjobban. A lányom mindent megkap, és csak rá kell nézni, egészséges és szabad, semmit nem szabok meg vele kapcsolatban, és mindent megadok. Felvont szemöldökökkel pillantok rá, de amikor kérdez, akkor hirtelen vonódnak össze a szemöldökeim, és jobb is, hogy nem válaszolok, mert, amit mondanék, valószínűleg nem tűrne nyomdafestéket. Nézem, ahogy előre siet, és éppen hőskomplexusában megmenti szerencsétlen Zsinit a zsarnok és kegyetlen apja karmai közül. Ha ilyen a világ, az még egy indok, hogy én kívül maradjak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842066#post842066][b]Rothstein Elektra - 2022.01.11. 10:25[/b][/url]

Minden érzelem, még a harag is jobb a semlegességnél. Ezt még az édesapja mondogatta neki, amikor annyi idős lehetett, mint most a saját lánya. Érzi a szikrák pattogását és talán valahol várja is, hogy a szomszéd most majd a torkának ugrik, azonban nem ez történik. Csalódott emiatt? Meglehet. Kezelhette volna jobban a kialakult helyzetet? Bizonyára. Mégsem tette. Helyette úgy döntött, nem konfrontálódik a férfival, hanem egyszerűen megkérdezi a lányát, hogy van-e kedve néha átmenni. Mivel nem emlékszik a szőke kislányra -elméletileg- ezért nem is intheti óva sem a saját, sem a másik fél gyermekét. Szíve szerint pedig megtenné. Az a lányka egy mini maffiózó, s ez predesztinál pár dolgot, amit nem kíván Zsófiának. Ezért csak biccentett, megértette az elmondottakat. Közben lassan meg is érkeznek. Újból lemarad, hogy még pár szót váltson a szomszédjával. - Nos, azt hiszem mindkettőnk érdekében jobb, ha mi ketten nem keresztezzük egymás útját. A lányát ettől függetlenül bármikor szívesen látjuk - mosolyodik el alig láthatóan, de csak mert örül, hogy Imola talált magának egy kis barátnőt. Kisvártatva elérnek a lila falú, türkiz ajtós házig. Így nem marad más hátra, csak a búcsúzás. Hirtelen nem jut jobb az eszébe. Nincs miről szót váltaniuk tovább. Mert ugyan mi közös lehet a férfiban és benne? Meglehet, semmi. Egy új ismerőssel többje lett. Ennyi. Abban azonban szinte teljesen biztos, hogy a Remetének semmi köze ahhoz, amiért Hege kénytelen Karsa álarcát magán viselve élni. Sem azokhoz, akik miatt Otília abba a kórházi ágyba jutott Írországban. Ez az ember csupán a sötét ló, Elektra színes-hangos- olykor véres és könnyektől sem mentes sakktábláján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842155#post842155][b]Bácskai Lénárt - 2022.01.13. 14:08[/b][/url]

Hívták, végre hívták. A vásár után rom-eltakarítani, s ő nem is bánja, hogy lejárt a felhajtás, a zaj, a puffogtatás, a zaj. Említettem már, hogy a zaj? Sissi többször is halálra rémült a sétáik alkalmával, már inkább le se hozta a faluba, maradtak a kastély környékén.

A meló meg jó, bármilyen is, mert legalább van, most, itt, a Boglyas téren. Ő épp ácsorog az egyik sarkon, toporog s közben nagyokat szipog. A nagykabát alatt három réteg ruha van, a sima beaniejét meg lecserélte egy fülvédős verzióra. Bojt is van a tetején. Kesztyűs kezei majdnem könyökig a zsebében. Úgy érzi, felkészült. Mármint amennyire fel lehet készülni. Mert azt még mindig nem tudja, hogyan fog varázsolni. Nem mintha nem tudna. Nem kvibli, nem-nem. Csak a mágia és ő nem szeretnek egy légtérben lenni egymással. De azért elhozta a pálcáját. A belső zsebében nyomkodja a mellkasát.
Míg nem érkezik meg a társa, akihez beosztották, inkább nem is fog neki semminek,  csak bámulja a vásár után maradt szeméthalmot és általános kuplerájt. Ahhoz képest, hogy a résztvevők többsége nem olyan mágia-analfabéta, mint ő, teljesen úgy tűnik, mintha egy csorda mugli kisgyerek hagyta volna szanaszét a szemetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842209#post842209][b]Vadász Csenger Richárd - 2022.01.14. 18:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842249#post842249][b]Lorin Annie Brightmore - 2022.01.15. 06:38[/b][/url]

- Nem, de nagyon szeretem csinálni. A külön töltött időben nagyon sokat fotóztam, még nem válogattam ki minden képet, de ha van kedved, valamikor megmutatom őket.
Azt nem tudom mondani, hogy így láthatja valaki elfogulatlan is, hiszen az nyilván nem lenne igaz, mivel a bátyám egyáltalán nem kritikus velem kapcsolatban. Még Barnabást is jól fogadta... viszonylag. Lehetett volna rosszabb is, de a lényeg, hogy végül nem miatta, hanem miattam történtek a bajok, persze kár, hogy egyáltalán történtek bajok. Az első és legnagyobb kudarcom az ő elvesztése volt, és ezt szeretném egy nap neki is elmondani. Fontosnak tartom, hogy megértse, mit is jelent nekem.
- Ahol éltem nagyon sok kisgyerek volt, sokat játszottam velük, és inkább a kisebb gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Tanítóként vagy nevelőként. Már jelentkeztem is az egyetemre, a jövőhéten lesz a felvételi elbeszélgetés. És munkát is elkezdtem keresni.
Szeretnék teljesen önálló lenni, nem félek a kihívástól, Will is alaposan megvizsgált, és még mindig makk egészségesnek mondott. Persze, hajlamos vagyok megbetegedni, egy picit ebben a hűvös időszakban az én orrom is folyik, de már nem az van, ami régen volt. Az egész olyan, mintha tényleg egy tökéletesen új fejezet lenne az életemben.
- Rendben. Szóval, ami a legfontosabb, hogy egészséges vagyok. Will csinált egy csomó tesztet, kivizsgálást, adott be bájitalokat is, és nem, nincs tünetem arra, hogy vámpír lennék, vagy damfír.
Nem dohányzó kezébe karolok, és ezzel finoman arra kérem, hogy sétáljunk. Menjünk valamerre, bármerre, csak induljunk útnak a fények alatt, mert ha csak így egy helyben állunk, egészen biztos, hogy megfagyunk.
- India varázslatos hely. A lelkem egyszerűen megtisztult. Nagyon egyszerű körülmények között éltem, egy kis faluban. Része lettem a mindennapoknak. Az antropológusok csinálnak ilyesmit. Nem tettem semmit, ami európai, inkább az ő szokásaikat vettem át, írtam egy naplót, a tapasztalataimról, és arról, hogyan formálta a gondolkodásomat az ott töltött idő. A természet közelsége, az emberek történetei. Képzeld, láttam megszületni nem egy kisbabát. Sőt, az egyiknél még segítettem is. A női test... fantasztikus, hogy mire képes. Remélem, hogy nekem is lesz majd egy nap kisbabám, mert át akarom élni az egészet. És főzni is megtanultam mágia és modern eszközök nélkül.
Persze, eddig is tudtam főzni, volt pár bevált receptem, és terem is, ahol ki tudtam teljesedni. Norina, Will, Cath, ők mind tanítottak engem, de ez, amit én ott tapasztaltam egy merőben másik szint volt.
- Sokat gondolkoztam magamról is, és hogy mit szeretnék csinálni, amikor visszajövök, hogyan szeretném csinálni. Sokat gondolkoztam Barnin. Nagyon szeretnék tőle lehetőséget kérni arra, hogy megbeszéljük a dolgokat, nyugodtan, és elmondhassam neki, hogy hol hibáztam, hogy belátom, mit csináltam rosszul, és  ha erre van lehetőségünk még, akkor szépen elválni egymástól. Szeretem Bogolyfalvát, és szívesen kialakítanám itt az életem. A régi szobám várt rám, mindenem benne van, de, ha sikerül, idővel külön költöznék, egy kisebb házba. Önálló felnőtté szeretnék válni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842257#post842257][b]Mórocz A. Móric - 2022.01.15. 10:40[/b][/url]

Kilépve a pizzériából konkrétan az arcomba csapódik a hideg. A rohadt életbe bele. Durcásan fogom meg táskám pántjait és húzom feljebb magamon, ahogy körbe nézek. Eddig ez az év egyáltalán nem úgy sült el, ahogy kellene neki. A titkiben megírt bakancslistám felén sem vagyunk még túl a dudival, sőt... csak párat sikerült eddig kihúznunk belőle. És vagyok olyan barom, hogy mindezek ellenére sem mondtam el senkinek egyelőre, hogy a VAV után nyomok egy "ciao"-t és lelépek Rómába. Annyira nyomom, hogy már elkezdtem intézni egy lakást is, amit bérelhetek valami nyugger negyedben, de megfizethető, úgyhogy egészen megfelel. Nem véletlen dolgozom ki a belemet jelenleg, kell a pénz, amíg legalább ott nem találok valami munkát, mert valószínűleg a rajzolásból aligha fogok megélni. Bár ez lenne a hosszútávú terv.
Arcomat dörzsölve lépek a téren lévő kúthoz. Az anyámat, amiért nem tudom elmondani legalább Kendének, hogy eltakarodom egy évre. Még a szüleim sem tudják a tervemet, pedig nekik is elég illendő lenne elmondani, nemde? Vajon anya mennyire lesz kiakadva?
A kérdést és a hozzá társuló kellemetlen érzéseket elengedve kezdem el formálni az illúziót magam körül. A leírás alapján a kis lakás elhelyezkedése több háztömb kellős közepén helyezkedik el. A zsúfolt utca lassan ölt alakot, és bár a téglaépületek eléggé instabilak, kivehetőek, hogy azok. Nekem ez elég. Az ablakokba képzelem lassan, óvatosan a színesebbnél színesebb virágokat, amik hatására ajkaimon halvány mosoly villan fel. Kurva jó lesz.
Felegyenesedve hátrálok el egy padig, táskámból kikapva a vázlatfüzetet csapok fel egy üres oldalt és állok neki meghúzni az alapokat a háztömbről. Ha a kút van vagy két és fél méter magas, akkor a tömb... felpillantva látok meg egy srácot.
- Hallod világfájdalmas képű srác! - kiabálok oda neki. - Állj már be a kút mellé! Csak pár percre pls - vagy három órára. Még nem tudom, majd kiderül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842264#post842264][b]Bácskai Lénárt - 2022.01.15. 21:29[/b][/url]

Hosszabb volt ez a nap, mint illenne lennie, s még hol a vége. Elugrott egy reggeli szemetes munkára - még mindig mindenre igent mond, bár kezd utolérhetetlenné válni ez az egész munka-iskola-élet háromszög. Nem mintha olyan sok minden történne vele a munka-iskolán kívül. Barátnője se volt tavaly óta. És legalább két hónapja büntetőmunkán se volt. Ez egészen felháborító. Bár inkább az a felháborító - sőt, talán inkább szomorú -, hogy az élet-kategóriába sorolja be a büntetőmunkákat. Mások zaklatása olykor az egyetlen fénypontja a napjainak. De már azok a napok is letűnőben. Valahogy nem esik már olyan... jól? Nem, nem jól, az soha nem volt igaz. De már elment tőle a kedve. Gyomra sincs hozzá. Meg aztán ott van az, amit az anyja mondott. Hogy máshol, máshogy vezesse le. Hogy keressen valami jót az életben. Bármit, ami kikapcsolja, felölti, vagy legalább elvonja a figyelmét.
Úgyhogy dolgozik. Hajnalban, amikor még az orrát se dugta ki senki a paplan alól. Meg késő este, amikor mindenki újra begubózott. Dolgozik, amikor nincs épp órája, s amikor adnak neki melót.

Elsőre nem is fogja fel, hogy vele beszélnek. Aztán hátrafordulva rájön, hogy csak ő lesz az, akit... minek is? Világfájdalmas képűnek nevezett? Az... milyen az?
Odacövekelve a járdára, lassan az arcához emeli a kezét és végighúzza ujjait borostáján.
Mikor odapillant, ahova mennie kéne a srác szerint, értetlensége átcsap egy kerekedő szemű csodálkozásba. A száját is eltátja picit. Nem azért, hogy megtegye, amit kértek tőle, csak hogy jobban megnézze magának ezt az... izét. Mi történik? Az illúzió fele lép párat, háttal a másiknak, de véletlenül megközelítőleg pont a kút mellé, úgyhogy akár még hasznos is lehet minden szándéka ellenére.
 - Mit csinálsz? - szól elég hangosan ahhoz, hogy eljusson a hang a srácig. Hangja csodálkozó, mégis enyhe vádló él van benne. Zavarát szeretné számon kérni rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842272#post842272][b]Sümegi Endre - 2022.01.16. 06:44[/b][/url]

Kell a pufajka. Az a fajta, ami bűbájjal meg prémmel bélelt. Kívül sötétkék vászon, belül meg jó meleg. Meg az usánka se árt, meg a jó vastag sárkánybőr kesztyű. Sok dolog lesz ma, mer' vége a vásárnak. A nagyfőnök aszonta kapok segítséget. Na még jó! Ha aszitte maj egymagam csinálom, hát rosszul hitte. Kevés vagyok én ehhe, mint létrafokhoz a tik.
- Ohó! Kit látnak szemeim! A pudli megvan-i még?
Gyalogolok szapora léptekkel a sarkon ácsorgóhoz. Aztán kiszúrom, hogy a kabátjára ugyanaz az embléma van feltűzve, mint nekem.
- Sümegi Endre vagyok, de hívjál csak Endynek! Amúgy meg én asszem mi mostan együtt fogunk itt rendet tenni.
Közlöm közibe meg lehúzom a kesztyűmet, mer kezez azér csak ne abba fogjunk már vele. Ha ő is nyújtja a magáét akkor megrázom, aztán visszahúzom a sárkánybőr ujjast. Kicseszett hideg lett tegnapho képest.
- Kezdjük a szeméttel. A góré elmondta mi a módi, vagy kérsz okítást?
Kérdezem megvakarva barkómat, mer ha nem tud semmit és belecsapunk, akko csak sűrűbben leszünk, de haladni azt nem fogunk. Pedig jó lenne egyig végezni, hogy még haza is jussak. Jön a nő, hát csak nem állnék má elé kukásan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842275#post842275][b]Daróczy Elizabet - 2022.01.16. 08:07[/b][/url]

- Bárcsak! Irigylem a legilimentorokat, sok szempontból megkönnyített életet élnek.
Nekem sosem volt hajlamom rá, hogy az ilyen föld feletti dolgokat űzzem, és nem vénségemre fogok nekiállni elsajátítani ezt, mert még mindig túl földhözragadt vagyok. Én jobban szeretem a kézzel fogható dolgokat, mint a bájitalok. Tudom, hogy miből és miért lesz az, ami és, hogy miképp alakul ki a hatásuk. Viszont határozottan irigykedem olykor, mert sokkal egyszerűbb lenne a férjem fejébe is belelátni, hogy lássam, egy-egy pillanatunkat hogyan is éli meg. Fun fact: Nem lenne jó, és nem tenne jót szegény nőnek, még akkor sem, ha most még hiszi, az a kevés rózsaszín köd, amit néha a férje varázsol valódi. Szegény kicsi őzike lány, elég komoly csapdában van, és a legrosszabb, hogy rendszeresen elhiszi, nincs bajban.
- Ez kiváló alkalom a fiataloknak a bűbájgyakorlásra. Mivel alapvető és nem balesetveszélyes bűbájokról beszélünk, ráadásul egy mágustelepülésen, nem hiszem, hogy ezzel gond lenne, de ha mégis, én elrendezem.
Az ilyenekbe nem szokott a minisztérium belekötni, sokkal inkább arról van szó, hogy amikor egy-egy átok, vagy testi sérülést is okozható bűbáj, vagy bűbájsorozat hangzik el, illetve olyan helyen, ahol a muglik ezt követően tátott szájjal bámulhatnak, hogy mégis mi történt az elmúlt pillanatokban.
- Ez egy nagyon jó ötlet, beszélek Konráddal, elmondom neki, hogy mit szeretnénk, és biztos vagyok benne, hogy támogatni fog minket. A titkárnője, Zsófia valójában az én titkárnőm is, ő egészen biztosan segíteni fog nekünk, precíz lány, jogot végzett, így elég sok akadályon át tudunk majd jutni egyszerűen.
Nem mintha szeretném még leterhelni őt, de úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben kifejezetten terápiás célzattal van jelen nála a munka, és nem tudom, hogy az elmúlt év tragédiái, a lánya jelleme, vagy éppen minden is egyszerre okozza-e ezt. Viszont tudom, hogy milyen az, amikor az ember belemenekül valamibe, én is van, hogy megteszem.
- Ez egy nagyon jó ötlet, és szívesen is tevékenykednék benne, de az elnökséget nem vállalnám, mert van egy projektem, aki jó pár évre le fog kötni.
Mosolyodom el szélesebben, és lopva a hasamra simítom a kezem. Tudom, tudom, ilyenkor még nem szabad elmondani senkinek, de ha valakinél a titkok jó helyen vannak, ő Balázs, így nem félek attól, hogy kitudódik egyelőre még nem látható kis titkunk, mely hamarosan az egész ruhatáram lecserélésével jár majd.
- Sziasztok! Minden apróságnak nagyon örülünk, hiszen jó célt szolgál, de amit hoztatok, több is, mint apróság.
Hiszen nem is csak egy-egy darabról beszélhetünk, ami azt mutatja, hogy a fiatalok nagyon is törődőek, ami nagyon jól esik, hiszen ilyenkor kiemelten fontosnak tartom, hogy szép ünnepet adjunk mindenkinek. Érkezik két magasabb fiú, ikrek, még a hajuk állásában sem lehet megkülönböztetni őket, és, ha átadják nekik az adományokat, elviszik őket.
- Természetesen, sőt, éppen most kezdtük el tervezni, hogy komolyabb formába vinnénk át az adakozást, hogy minél többen tudhassanak róla, és legyen egy központi hely is hozzá. Ha bármilyen kérdésetek van, nagyon szívesen megválaszoljuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842283#post842283][b]Mórocz A. Móric - 2022.01.16. 10:25[/b][/url]

Egyetlen probléma van azzal, hogyha méretarányos rajzokat akarsz csinálni épületekről: kell valami, amihez mérheted. Az illúzióban lévő virágok kicsit meginognak, ahogy a srác lép bele, de ezen már ne múljon. Fél szememet becsukva korrigálom a dolgot, majd térek vissza a füzethez, ahogy a srác beáll a kút mellé. Fejemet felemelve vigyorodom el szélesen, ahogy akarva vagy akaratlanul - nem érdekel különösebben -, de tényleg beáll a kút mellé. Ceruzámat emelem fel, fél szememet becsukva teszem a srác elé. Szóval a kút magassága, a srác belefér nagyjából két és félszer, akkor a háztömb... ismét lefelé figyelek, gyorsan húzom meg a vonalakat, mielőtt az isteni szikra, és a tökéletes számolásom elvész.
- Rajzolok - felelem könnyedén. A füzetre fektetem alkaromat, a srácra pillantok. - És az illúziómban állsz - vonom meg vállamat. Egyáltalán nem illik a srác a képbe, mert pont nem valami kastélybéli jöttmenttel adnám az utcaképet, de a szükség törvényt bont vagy mi a fasz, szóval egyelőre belefér. Viszonylag.
Oké, szóval koncentrálni kell. Menni fog az. Eddig is ment. Főleg a Nagyterem előtt, amikor sokkal többször voltam megzavarva, mint kellett volna. Oké. Lássuk csak. Lassan homályosodik el minden a srác körül, míg az illatok felerősödnek. A édes és kesernyés illat keveredik a levegőben, bekerül a képbe a jellegzetes virágillat - ezzel párhuzamosan kerül ajkaimra féloldalas mosoly. Én is érzem a virágok illatát, majd a háttérből megszólaló alapzajt, mintha csak egy piacon lennél. Mindenki kiabál, és bár a szavak kiérthetetlenek - hiszen nem tudok olaszul -, de egyértelműen rád akarnának tukmálni valamit. Nevetve emelem kékjeim a fiúra.
- Gyere, megmutatom miben vagy partner - intek felé. Láttam már, a kastélyba jár a gyerek, de a nevét meg ne kérdezd, mert elvérzek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842445#post842445][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.01.19. 20:37[/b][/url]

Kende említésére a szívem akaratlan kezd el sokkal jobban dobogni, mint az egészséges lenne. Nagyon szívesen megkérném tényleg, hogy segítsen, de megint előbb beszéltem, mint gondolkodtam volna: túlságosan népszerű, és bár biztosan szívesen segítene, de nem szeretném elvenni az idejét ilyenekkel. Akaratlan harapok alsó ajkamba, végül halványan mosolygok csak Améliára. Adminisztrációval. Nem is rossz ötlet. Abban még senki nem sérült meg. Azt hiszem. Mosolyom lesz szélesebb, ahogy még hozzám is ér. Kedves, így kicsit nyerek vissza abból az önbizalomból, amit a magaménak mondhatok.
Ami addig tart, amíg Kende ismét szóba nem jön. Halkat sóhajtok, arcomra egyértelműen felkerül a pír.
- Aham, majd megkérdezem. Biztos szívesen segít - pillantok el róla, mert ilyenkor soha nem merek a másik emberre nézni. Mármint olyankor, ha Kende a téma. Ha tisztában lennék azzal, mit csinálok, rájönnék, mégis mennyire egyértelműek a reakcióim, bármikor, amikor Kende jön szóba. Ennél jobban nem is lehetnék szerencsétlen. Kékjeim esnek a felém fordított könyvre.
- Olyan bolond vagy, szaladsz akár a reggeli szél, még elüt valamelyik autó - idézem fejből az első pár sort. - Apa mindig ezt mondta nekem, ha késésben voltam - kuncogok halkan, majd maradnak elnyílva ajkaim, ahogy felém nyújtja a kötetet. Kezemet felemelve tolom vissza felé. - Legyen a tiéd. Ha a kedvenced, biztosan van már példányod, de örülnék, ha a tied lenne. Az nem volt kikötve kinek adjuk - mosolyodom el szélesen, fejem billen félre minimálisan, majd fordítom fejemet az atya felé, végül vissza Améliára. Aprót bólintok, táskám pántját megfogva dobom a vállamra, majd indulok el feléjük.
- Szép napot - köszönök halkan, és csak hagyom, hogy Amélia intézze a kérdezgetést. Lehet, hogy fiatalabb nálam, de az biztos, hogy talpra esettebb is. Ez nagyon sok mindent elmond rólam, és ezt Cone soha nem tudhatja meg. Fel is kapom fejemet, gyanakvóan nézek körbe, mert bármelyik sarkon megjelenhet, de nem látom sehol, úgyhogy visszafordulok. Így éppen elkapom az ikreket. Kis pírral nyújtom át a táskát, mert az is ajándék, majd pillantok a nőre. A polgármester asszonyra. Milyen kedves. Arcát fürkészve lépek közelebb aprót.
- Én… én szeretném megkérdezni, hogy esetleg valahogy aktívabban is van-e lehetőség segíteni? - szalad ráncba szemöldököm egy pillanatra. - Mármint nem az adományokkal, mert köz- és önveszélyes vagyok, de Amélia mondta, hogy esetleg valami adminisztratív dolog… - harapok alsó ajkamba. Ideje lenne befognom a számat, mert a fecsegéssel semmire nem megyek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842488#post842488][b]Ardai Tánya - 2022.01.20. 18:43[/b][/url]

Annyiszor elképzeltem már ezt a jelenetet, hogy hirtelen már nem tudtam mi igaz, és mi nem. Elgyakoroltam otthon a tükörbe nézve, hogy mit fogok mondani. Hogy kemény leszek és szikla szilárd, hiszen megbántott. Aztán a hónapok elkezdtek telni, és a düh eltűnt a szememből, helyette csak a féltés volt. A mondataim újra fogalmazódtak, kevésbé voltam elutasító, bár még mindig képes voltam éreztetni a csalódottságomat. Aztán eltelt egy év, és abbahagytam ezt a szokásom. Átvette a helyét egy másik, mikor a családi varázslatot használva minden nap helyzetjelentést tettem Kolosnak. Olyan fontos információkkal zúdítottam el, minthogy brokkolis tésztát eszek ebédre, Péntek megette az egyik osztályom háziját, vagy éppen megpróbáltam lekapni a város papját. Addig írogattam, amíg el nem kezdett válaszolni. A világ legidegesítőbb nővére voltam, és egyben a legboldogabb, mikor először láttam a vissza válaszát.
Most pedig ott állt előttem, és képtelen voltam bármit is kinyögni. Annyira hihetetlen volt, a mellkasom nehézzé vált, és pokolian fájt minden egyes levegővételtől, mintha csak maratont futottam volna. A bódulatból hangja zökkentett ki. Más volt, mint mikor legutoljára hallottam, mégis ugyanolyan. Főleg az a mosoly. És akkor koppant, végre felfogtam, hogy tényleg ő áll előttem, és nem csak egy valóságos álomba ragadtam bele. Táskám kicsusszant ujjaim közül, és pillanatok alatt ugrottam a nyakába zokogva. Az elmúlt évek összes visszatartott szorongása, aggódása és fájdalma hirtelen egyszerre csapódott le bennem, és képtelen voltam tartani magam. És őszintén, nem is akartam. Kolos a testvérem, a legjobb barátom, a bizalmasom. És három év magány után végre újra ott volt a karjaim között.
- Szeretlek, és… és…úgy hi…hiányoztál - sírtam vígaszhatatlanul a nyakába. Erősen szorítottam, amennyire csak tudtam, mintha soha nem is akarnám elengedni. Aztán mégis megtettem. Hatalmasra dagadt, vöröslő szemekkel néztem az arcát, mégis az arcomon levakarhatalan mosoly bizonygatta, hogy nincs semmi baj. Most már nincs, mert velem van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842617#post842617][b]Reményi Emma - 2022.01.23. 07:16[/b][/url]

Talán nem a legszerencsésebb ilyen hűvös időben egy padon üldögélni, de megvan a magam képessége ahhoz, hogy ezt egyáltalán ne érzékeljem. Mi, akik a levegő mágiájának csodáját birtokoljuk, amúgy is sokkal másabbul éljük meg ezt az egész hideg-meleg történetet. Persze odafigyelek arra, hogy a testem megtapasztalja az apró időjárási viszontagságokat, ám összességében arra törekszem, hogy mindig kellemes legyen a hőháztartásom és ez által a közérzetem is.
- Engedd meg, hogy segítsek.
No nem a kesztyű felhúzásában, hanem magában abban, hogy ne dideregjen. Mintha nem is tennék semmit, ám valójában nagyon is sok minden változik, ugyanis anélkül, hogy a táj más lenne, vagy olvadni kezdene a hó, a magam melegét kiterjesztem rá is, így kellemesebbé válhet az itt üldögélés. Csodálatos dolog az elemi mégia, én pedig nagyon könnyen bánok vele. Sosem éreztem ezzel kapcsolatban semmi negatívan, a képességem megjelenése is pozitív élethelyzetben történt. Nem veszítettem el, nem bújt el soha, teljesen természetes volt a jelenléte a számomra, és gondolom, ez fordítva is így volt.
- Örülök, hogy ezt hallom, mindig jó, amikor nem kiégett az ember, hanem még lelkes és nyitott a diákságra, és persze fordítva is fontos, hogy a diákok lássák a másikon, hogy szereti azt, amit csinál, és jó is benne.
- Mind a ketten nagyon jól vagyunk, az év ezen szakaszában különösen jó a hangulat nálunk, nagy ünnepszerelmes az én férjem, persze a lányunkkal együtt, néha őrültek háza van, le se tagadhatnák egymást.
A végére aprót nevetek is. Bogi örökbefogadott gyerek, mégse mondaná meg róla senki, hogy az. Sőt, mi több, amikor legutóbb együtt vásároltunk, szembe találkoztunk a nénikkel, azokkal az asszonyokkal, akik a távollétemben a "nyugdíjas maffia" gúnynevet kapták, és hosszan ecsetelték a vegyeskereskedésben, hogy Bogi mit örökölt tőlem és mit az apjától. Kell ennél több? Nem. Egy újabb jó emlék.
- Én egy kicsit kijöttem, hogy levegőzzek egyet, de az iskoláról hasonlóan jókat tudok elmondani. A mestertanoncok igazán jó csapatot alkotnak, aminek örülök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842716#post842716][b]Ágoston Simon - 2022.01.25. 18:36[/b][/url]

A maga bája is megvan a téli hónapoknak, és talán ez is az én kedvenc hónapom, csak annyira rettentően hideg ne lenne. Igen, a hónak hidegnek kell lennie a házak tetejéről lelógó jégcsapoknak is fagyosnak kell lennie, de a levegő a nap segítségével kicsit felmelegedhetne. Nem nagy kérés ez természetanyától, ha a kesztyűmet és a sapkámat levehetem a kobakomról én már egy elégedett ember vagyok. Felfogni sincs időm, hogy Emma hozzám beszélt és pillanatok múlva érzem azt az átható melegséget, amit neki köszönhetek.
- Nagyon köszönöm, ez tényleg fenomenális! Csodálatos képesség. Valóban, valóban az – ecsetelem hálálkodva a nőnek. Így aztán ki lehet bírni minden nap, irigykedem is a kolleginára de bizonyára ennek is megvannak a bizonyos feltételei, hogy ezen képesség a hatalmában legyen. Az én varázserőm csupán pálcával tudom érvényesíteni, el sem tudnám magamat elemi mágusként képzelni. Nem volt nagy tehetségem diákéveim alatt néhány tantárgyhoz, az egyik ilyen a Bűbájtan volt. Visszagondolva mókás, hiszen a történelmünket oktatóm amihez nem használok pálcát az óráimon, csak akkor mikor a táblára kerülnek az óracímek és a dolgozatkérdések.
- És te hogy állsz a diákokkal? Milyen a kapcsolatod velük? Gondolom te egy kicsit könnyebb helyzetben vagy, hiszen van egy lánykátok. Egyszer én is szeretnék majd gyerekeket, de az még messze van – mondom. A tanári állásnál fontos, hogy ne csak a tárgyunkat szeressük hanem a gyerekeket is, a magunk módján. Az sem jó ha nagyon közvetlen a kapcsolat, de a távolságtartás sem célra vezető. Feleknek kell lennünk a diákokkal, én szívesen veszem ha egy tanuló bennem egy mentort, vagy barátot lát aki próbál neki segíteni, hogy a későbbiekben boldoguljon az életben.
- Ezt igazán örömmel hallom. Ne aggódj, máshol is ilyenek az ünnepek, mint például az én drága szüleimnél. Igazán örülök hogy megismertelek benneteket, nagyon értékes emberekkel lett gazdagabb az ismeretségi köröm – nézek őszinte mosollyal a kolleginára, aki ebben a pillanatban egy kedves unokanővéremre hasonlít.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842825#post842825][b]Reményi Emma - 2022.01.26. 20:04[/b][/url]

Nem tudok nem mosolyogni, ezt váltja ki az elemem. Szeretem, nagyon szeretem, ahogy valaki mást boldoggá teszek vele. Valójában én magam is boldog vagyok tőle, minden használattal egy kis plusz is érkezik, és sokkal jobbá teszi a közérzetemet. Nem használom állandóan, mert akkor kikopna és elveszíteném a varázsát ennek az egésznek. Nem akarok belegondolni sem, hogy milyen lenne az, amikor én nem szeretem az elememet. Ilyen egyik alternatív univerzumban sem fordulhat elő. Ez tény.
- Másabb. Bogi még kicsi, tizenöt éves lesz egy kiskamasz. Most még inkább gyermeki, de már most félek attól, hogy milyen lesz, amikor elkezdik érdekelni a fiúk vagy a lányok. Nem is tudom, hogy őt féltsem jobban vagy az apját, vagy a randevúra és tapizásra igyekvőket a férjemtől. Bármennyire is pacifista család vagyunk, úgy vélem, hogy akkor egy-két sunyi átok elhangzik majd.
Könnyeden, kuncogva beszélek arról, hogy a lányok párkapcsolatba keveredik, ahogy arról is, hogy akár a saját nemével teszi majd ezt. A mi családunk nagyon elfogadó, nem ítélkezünk. Hogyan is tennénk, egy legilimentor és egy pszichológus is tudja, hogy mennyire nehéz neked a megküzdés, hogy felvállald ki is vagy. Ugyan a férjem láthatóan nem fogadta szimpátiával a gondolatot, hogy akkor, amikor Bogi elkezd megkattanni, nézzen be a fejébe, de valamiért azt érzem, hogy apjaként meg fogja tenni.
- Az én diákjaim idősebbek, gyakorlatilag felnőttek, ami persze nem jelenti azt, hogy nincsenek hasonló problémáik, mint Boginak, de felnőttek, másabb a légkör, mint alapképzésen. A múltkor helyettesítenem kellett Önismereten, és meglepődtem, hogy milyen pofátlanok is vannak. Például az a félhosszú hajú levitás fiú. Ilyen vagány gyerek képzelem magam alkat. Nem kívánom, hogy valaha a lányom közelébe jöjjön típus.
Akármennyire is próbálok nem olyan lenni, mint sokan, hogy csak a legkiemelkedőbbeket és a legrosszabbakat jegyzem meg, mégis, valamiért azokat, akik csak úgy elvannak, közepesen, de jól teljesítenek, nem tudom megjegyezni. Ez nem kifejezetten szép, de próbálok tenni ellene, csak ez a tanítás olyan dolog, amit még szoknom kell.
- Egy nap majd egészen biztos lesz, hogyan látod magad egy gyerekkel vagy többel?
Mindig olyan érdekes, amikor egy fiatal ember a családalapításon gondolkozik, elkezd vágyni rá, a dolgok pedig bevonzzák egymást. Eddigi tapasztalataim alapján Simon szerethető figura, kedves, ha elképzelem, egy hozzá hasonló lányt látok mellette, bájosat, illedelmeset.
Én is nagyon örülök neki, hogy igent mondtam Tivadar őrült ötletére, hogy tanítsunk. Nagyon izgalmas jellemek vannak a tanári karban és az iskolában is. A faluba érdekes érzés visszatérni, itt születtem, itt nőttem fel, és hát ennek és annak kapcsán, hogy az anyukám volt itt a kultúra felelős, mindenki ismer, és más esélyekkel indulok, ami nem éppen szerencsés, de mindenképpen mókás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=842929#post842929][b]Ágoston Simon - 2022.01.29. 17:15[/b][/url]

Csöppnyi dolog talán, de még is örömöt hozott magával ez az egész melegség. Jó belegondolni, hogy pár méternyivel arrébb az előttünk elsétáló férfi érzi az időjárást, én viszont egy kellemes tengerparton érzem magam Emmának köszönhetően. Annyira elkényelmesedtem, hogy már ott tartok a lábamat is felrakom a maradék helyre a padra. Tudom mit követel meg az illem, igen nagy tiszteletlenség lenne tőlem. Ezzel azt jelezném, hogy nem szeretném azt ha más is helyet foglalna mellettünk. Nyitott ember vagyok, így a gondolattól is kiráz a kizárt hideg, hiába egy pillanatra meggyengültem. Csak hallgatom amit a nő beszél, és egyetlen pontra a túloldali padra szegeződik a szemem. Egy idős asszony, és egy fiatal felnőtt nő ül egymás mellett, és beszélgetnek. Gondolom, nagymama és az unokája lehetnek hiszen szeretetteljesen tekintenek  másikra. Mindig is elámultam az időn, ahogyan múlik és amit hoz magával. Néhány évtizeddel ezelőtt talán a deres hajú asszony ült ott az ő nagyanyjával, és így tovább. Könnyek szöknek az ember szemébe, ha visszagondol a gondtalan gyerekkorra és a nagyi kakaójára. Szegény nagyszüleim már elmentek, de még mindig mélyen őrzőm az emléküket a szívemben tehát még mindig élnek. Csak már bennem.
- Nagyon fogja védelmezni a Bogit. Mármint a Tivadar. Ez a természetes, minden apa ezt teszi ha a kicsikéjéről van szó. Az biztos, amikor elkezd a lányotok érdeklődni a fiúk vagy a lányok után, akkor kicsit neveletlenebb lehet. Én az voltam akkor sajnos – mesélem el, hiszen kamaszkorában általában egész más az ember, mint a későbbi éveiben. Szívem szerint amikor diák voltam még, minden nap másik lánnyal randevúztam volna, azután ez mint mondtam változott. Sokkal jobban tisztelem a női nemet már, mint azelőtt. Bár akkor se voltak annyira súlyos problémák velem.
- Elmeséled mi volt? Hát, kisgyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond szokták mondani. Sokféle embertípus van, igen nyilván. Valaki kinővi, valakiben megmarad a… bocsánat hogy kimondom, nos az utálatosság – mondom ki végül a szót. Ha valakin nem lehet változtatni, úgy kell elfogadni ha nem bírjuk ki kell kerülni. Ezért is nehéz a mi, tanárok dolga.
- El nem tudom mondani mennyire szeretem a gyerekeket. Ez így a lelkem mélyéről jön. Sok családtagomnak van gyereke, mindig amikor megyek látogatóba nem tudom hogy mit vegyek nekik, mivel lepjem meg őket. A sajátjaimmal nem is tudom mit csinálnék, hét napig tartó mulatságot rendeznék ha gyermekem születne. Apropó, ti szeretnétek még gyerkőcöt? – kíváncsiskodom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=843018#post843018][b]Bácskai Lénárt - 2022.01.31. 11:13[/b][/url]

Fordul a hangra és rögtön felismeri, ki közeledik. Hirtelen nem tudja, mit érez. Hogy örül-e a beosztásnak, vagy átkozza. Végülis nem rajta fog múlni a dolog. Ő igyekezni fog - de hogy ez az igyekezet látszani fog-e, meg értékelik egyáltalán, azt nem tudhatja.
 - Megvan még Sissi, igen. - Védi a kis szőröst, mert ő nem csak pudli, sőt, egyáltalán nem az, mert bichon és abból is keverék. És az övé.
Aztán mondja a saját nevét is, mert kéne, ilyenkor azt szokták, és nyújtja a kesztyűmentes jobbját a másiknak.
 - Bácskai Lénárt. - Becenevet, ilyesmit ő nem tesz hozzá, nem mintha nem becéznék, egyesek csúfolkodva, mások kedvesen - mások alatt csak az anyját érti persze. De a Lénárt az jó. Az pont elég.

Itt jön most a kellemetlenebb része.
 - Elmondta úgy... nagyjából. De jobban megtanulom, ha csinálom közben. - Zavarában nyomkodja a kiálló macskaköveket cipője orrával s reménykedik, ez a magyarázat így elég lesz. Hogy nem kér tőle semmit előre, hogy bizonyítsa tudását, képességét, nem teszteli vagy ilyesmi. Dolog közben hamar kitanulja s beleszokik, mert annyira azért nem hülye, csak ez az egész elméleti bevezető és mesélés az idegeire megy. Teljesen fölöslegesnek érzi. Szóval nem, nem kér okítást.