37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hansági Tamás összes hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. július 19. 06:25 Ugrás a poszthoz

Balázs

Pang az üzlet. Apja is megmondta, Isten nyugosztalja, az egyedi bútorok készítése és eladása, nehéz kenyér. Így van ez még itt is, ahol a mágusok krémjének egy része éli úrias mindennapjait. Bánki Zorka otthonának berendezéseit már rég elkészítette és be is szerelte. Azóta nem kapott felkérést semmire. Így most is csak saját kedvére alkot. Képkereteket készít unokahúga számára, aki a sajátjait összetörte. Érthető okból tette. Rá jár a rúd szerencsétlenre. Járt is mindig, pedig talán nem érdemelné. Ezt persze nem Tamás tiszte eldönteni, csak is a jó Isten, aki tudja mekkora tehet tegyen egy ember vállára, hogy az még épp elbírja. Na ezért is örül ő, hogy nem talált senkit. Kibírta azt, aki hülyét csinált belőle -kétszer is- és továbblépett. Egyik kezében pálcával, a másikban egy már majdnem kész kerettel sétál ki a maga sportos járásával a műhely részből, ahogy meghallja, hogy valaki érkezett. - Jó napot! - köszön vissza a fiatal srácnak és a keretet leteszi egy komódra, pálcáját pedig derekához csúsztatja, inge alá, hogy ne legyenek útban, míg kiszolgál. - Miben segíthetek? - kérdezi és mind a majd két méterével elindul a fiatal férfi felé. Fekete alapon vörös kockás, laza flanel, favágó ingben és egyenes szabású, középkék farmerben van, hozzá bakancsot húzott. Ezeket szereti és ezek voltak most épp tiszták. Mosni-főzni ő szokott magára. Teszi mindezt rendesen, így senki meg nem mondaná, hogy remeteként él, most már pár hete a műhely felett. Az épületben van a rádió is, így sűrűn látja rokonát. Ezt jól összehozták. Kellemest a hasznossal. A Hansági és a Rothstein família egyaránt a praktikum híve. A megfelelő házat volt nehéz megtalálni, meg persze a jogi ügyeket elrendezni. De végül minden összeállt, mint a jó beton.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. szeptember 7. 10:31 Ugrás a poszthoz

Balázs

Sűrű szemöldöke hamar szalad össze a furcsa szavakat hallva. Világos szemeiben hűvös fény villan. Egyik jókora kezével tarkójára fog, hogy kissé megvakarja, a másikat csípőjén pihenteti, majd széles mellkasa előtt fonja össze a két erőtől duzzadó, mégsem otromba végtagot. Érti a fiatalembert. Felfogta a szavait, csak kell pár pillanat, mire agya átforgácsolja az információkat. Tehát tanulna és fizetne érte. Azért ennyire még nincs megszorulva, hiszen a restaurálásokból folyik be pénz. Itt a városban is akad azért pár megrendelője. A segítség sosem árt és hátha meg tehetség is rejlik a srácban. Kezdi kezeit nézni azzal az átható Rothstein féle tekintette, amit a család ezen ágáról származtat. Feltűnik neki, hogy idegesen babrál ujjaival a vele szemben álló, de ezt már megszokta. Rá sokan reagálnak így. Nem nézi tovább, amit kellett már megfigyelte. Ügyesnek tűnnek az ujjai. Ez fontos ebben a szakmában, főleg, ha mindet meg szeretné tartani. - Idehallgass! - szólal meg kemény baritonján, és testtartása még mindig merev, tartózkodó. Neki nincsenek olyan radarjai, amik jeleznék, ha valaki rosszban sántikál, de próbál kicsit belelátni a másikba - Inas akarsz lenni mellettem? Rendben. Nem kell a pénzed. Az időd kell és a figyelmed. A kitartásoddal és az erőddel fizetsz nekem. Cserébe tanítani foglak. De előre szólok, nem leszek kíméletes. Ez a munka nem kispályásoknak való - folytatja határozottan, tőle szokatlan szószátyársággal, de már kicsit enyhébb éllel a kimondott szavakban - Megegyeztünk? - emeli jobbját a fiatal férfi felé, hogy amennyiben belemegy az általa ajánlott feltételekbe, úgy kezet fogjanak egymással. A látszat ellenére Tamásnak van szíve abban a hordó kinézetű robosztus mellkasában. Na meg az unokahúga is kitekerné a nyakát, ha megtudná, hogy pénzt kér azért, hogy tanítson és segítsen. Nem. Tévedés ne essék! Nem fél a csontos arcú, nagyszájú boszorkától, de a haragja...Gyerekek, az nem piskóta! De nem ám! Szóval inkább ellátja fagylalttal, meg néha vigyáz a kis Imolára s igyekszik olyan dolgokat tenni, amik megőrzik a családi tűzhely békéjét.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. szeptember 15. 20:15 Ugrás a poszthoz

Annelie

Eljött, hogy kis időre felváltsa Robi bácsit és ő üljön unokahúga ágya mellett, aki immár több, mint egy hete fekszik kómában. Azóta az apja minden nap bejön, letelepszik mellé, fogja a kezét és beszél hozzá, mintha ébren volna. Mesél neki, vagy épp felolvas, sőt még a kedvenc zenéit is le szokta játszani olykor - az orvosok és nővérek legnagyobb örömére - egy ósdi, felrúnázott cd lejátszón, amit közel tesz a füléhez. Alig látszik ki a kötések és csövek erdejéből. Szájából a lélegeztető csutorája lóg, természetellenes ívet adva ajkainak. A műszerek halk csipogását már Tamás is kezdi megszokni. Furcsa így látnia rokonát. Imolának elmondták az igazat. Azt, hogy az anyukája beteg, de hamarosan meg fog gyógyulni és bemehet majd hozzá. Nem akarták, hogy esetleg az előkészítőben tudja meg valakitől és hazudni sem lett volna célszerű, ugyanezen okból. A lánykára azóta Iza néni vigyáz, meg néha hősünk is beugrik a pesztonka szerepbe, hogy Eldával elég időt tölthessenek mindketten. Tartják magukat, s bíznak benne, hogy lányuk egy nap majd felébred. Nem adják fel, pedig már sokadik csapást méri rájuk a sors. Zoli és Peti, aztán az a Marcell vagy ki, most meg ez...Csoda, hogy még mindig ennyire összetartanak. Az igaz, hogy egyszer anyja azt mondta Tamásnak, a Rothsteinek már csak ilyenek, törhetetlenek.
Megérkezve az ispotályba a bűbájos bútorasztalos lekanyarítja magáról zakóját, ami alatt egy laza inget és farmert visel. Baráti hangulatú tárgyalásról érkezett. Rutinos és persze öles léptekkel halad a 99-es kórterem felé vezető folyosón. Látásból pár nővért felismer a pultjuk mögött, így odabiccent nekik, de nem elegyedik szóba senkivel útja közben. Le van adva minden adata, mint látogató, így senki nem állja útját. Amúgy sem valami beszédes alkat, hát még most, amikor zord külleme ellenére, belül azért őt is eszi az aggodalom beteg hozzátartozója miatt. Hogy lehetett ilyen felelőtlen, hogy bement abba a rozoga épületbe? Ez volt az első kérdése, amikor közölték vele a hírt. Aztán eszébe jutott, hogy mostanában valahogy unokahúga nem volt önmaga. Aztán meg hirtelen még kevésbé viselkedett úgy, mint szokott. Mondjuk tényleg nem csoda. Hősünk "csak" apját gyászolja évek óta, neki meg már három szerette nyugszik a temetőben. - Az élet néha kicseszett kegyetlen - vonja le félhangosan a maga tanulságát, mialatt befordul a célegyenesbe. Megáll az ajtó előtt, ahonnan halk beszéd neszei szűrődnek kifelé. Megint egy újabb mese. Összepréseli ajkát, ingatni kezdi fejét, közben meg tarkóját vakarva ácsorog ahelyett, hogy benyitna. Nagy mamlasznak érzi ilyenkor magát, de úgy dönt, jobb lesz, ha vár még egy kicsit az ajtó előtt.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. szeptember 16. 15:21 Ugrás a poszthoz

Annelie

Úgy áll ott a kórterem ajtaja előtt, karjait széles mellkasa előtt összefonva, mint egy bölcs tölgyfa. Közben meg csak gyűjti a spirituszt, hogy lenyomja végre azt a megveszekedett kilincset és bemenjen. A fertőtelítő szagától kezd kavarogni a gyomra. Hát nem épp faforgács és enyv illat, az biztos. Tarkójára mar, majd álláig húzza le jobbját és még morran is egyet, amiért ilyen anyámasszony katonája. Már tenyere megindulna a fém nyitókar felé, amikor egy női hang üti meg a fülét, ami elég közelről érkezik felé. Hegyomlásnyi termetével előbb csak félig fordul hátra, de amikor megint megszólal az illető, teljes testével felé helyezkedik. Letekint a nála jóval alacsonyabb hölgyre, aki karjában egy pöttöm lánykát tart. Tehát nem nővér, akinek az útjában áll hősünk. Szerencsére. Néha Tamásnak az az érzése, hogy ő egy meg nem értett Ent, aki irdatlanul eltéved az erdejétől és ezért időnként, itt-ott gyökeret ereszt. - Idefelé jövet, nem láttam egy gyereket sem - vonja össze intenzív gondolkodásának jeleként szemöldökét, közben meg eszébe jut, hogy már megint valaki rajta keres valamit. Pont ugyanígy kezdődött a kendő keresés az utcabálon, amikor az a fiatal lány odalibbent hozzá. Legalább ez a nő korban kicsit közelebb van hozzá és valahonnan még ismerősnek is tűnik. Lehet őt is akkor látta, amikor magát hirdette a forgatagban. - Szívesen segítek megkeresni, ha gondolja - bukik ki belőle a lovagias ajánlat. Legalább nem kell itt ácsorognia, mint aki nem tudja eldönteni, hogy menjen vagy maradjon. Talán mire meglesz a kiskrapek, Robi bácsi is végez a mesével. Nem sokat tud az ilyesmiről, és nem is nagyon hiszi, hogy bármit is segít egy kómában lévőnek a folyamatos beszéd, de tiszteli nagybátyja és nagynénje minden törekvését.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. szeptember 20. 07:08 Ugrás a poszthoz

Annelie

Szemlátomást elveszettek mindketten. A nő és kezében a gyermek mellesleg kellemes látvány ma kissé a sok évi átlagnál is maflábban tétovázó, tagbaszakadt hősünk számára. Szeretett volna családot. Feleséget, szakajtóra való gyereket, ha már ő maga egyke. De nem így lett és már az anyja sem említi a témát. Van úgy, hogy agglegény az ember és pont. Nincs mit - böki ki miközben azért pásztázza kicsit a nő mögé eső területet. Itt nem lenne hatásos az invitózgatás. Szóval leáll a dolog mélyebb átrágásával és zsebébe süllyeszti kezeit. - Igen..igen... - bólogat aztán beletúr sötét hajába, amit bizony már bőven árnyalnak ősz szálak. - Azért remélem hamar megtalálja a fiát...és még találkozunk - szólal meg megint, de a mondat végét inkább csak sután motyogja. Hülye helyzet, ő meg most még ahhoz is ideges, hogy értelmesen kommunikáljon. Ekkor nyílik az ajtó mögötte és Robi bácsi dugja ki rajta vén oroszlánra emlékeztető, borzas üstökét. Arca beesett, szemei alatt sötét karika, de tekintete bizakodó és épp olyan mint odabenn fekvő lányáé. Sötét, átható, mindent tudó. - Remek, megérkezett a váltás! Gyere Tomikám, én meg elugrok a Holdfénybe és megnézem milyen apróságokat tudok még összeszedni, hogy Elda otthon érezze magát.. - beszél kissé összefolyva az öreg a fáradtságtól. Tamásunk meglapogatja csontos vállát és néma biccentéssel, meg egy egyébiránt természetes és sármos mosollyal búcsúzik a nőtől. Még lehet hallani, ahogy mondja az idős férfinak, hogy aludjon egyet mielőtt visszatér a lánya betegágya mellé, mert nincs dolga és itt tud maradni vele, amíg csak kell. Aztán az elcsigázott Rothstein Róbert távozik.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. október 8. 12:00 Ugrás a poszthoz

Karsa
Ide s tova két hónapja van kómában unokahúga. Ma pedig hősünk a soros ügyeletes, aki vigyázza mély álmát. Így nevezik maguk között. Álom. Hősünk kétkedi, hogy csak ennyi volna. Elektra olyan mintha folyamatosan sorvadna, pedig mesterségesen táplálják. Szülei ezt vagy nem látják vagy nem akarnak róla tudomást venni. Lányuk talán örökre így marad. Ennek ellenére Tamás segít. A család az család. Elvitte Imolát az előkészítőbe, ahol egész héten a haloweenre készülnek. A kicsi lánynak nagyon hiányzik az anyja, de hihetetlenül okos. Megértette, hogy beteg. Ezért nem lehet vele. A sajtótól pedig Robi bácsi és Iza néni teljes hírzárlatot kért és kapott. Egy cikk számolt be a hírről, hogy válságos az állapota. Azóta pedig egy másik, ami megerősítette ezt az elsőt. Így nem kell egyiküknek sem minden nap azzal szembesülniük, hogy még a csapból is Elda állapota folyik. Elég a valóságban látni ezt a néma és mozdulatlan alakot, aki talán már nem is él igazán.
Hűvös az idő, de a napnak még van némi melege. Ezért csak egy vastagabb dzseki, alatta favágóing és farmer képezi Tamás öltözékét. Méretes kezében egy kávét hoz befelé. Nem magának. Eldának. Érezze az ismerős illatokat. Ezt kérték. Hősünk teljesíti a kérést. Udvariasságában is morgós baritonján köszönti az őt már messziről megismerő ápolónőket a pultnál, aztán öles léptekkel halad tovább. Meg sem áll a 99-es korteremig. Lendületesem nyit be a szobába. Ismeri a járást meg a látványt, de hirtelen megáll. Valami nem olyan, mint szokott.  Mindig köszön a rokonnak, csakhogy most ez elmarad. Egy vadidegen áll az ágya mellett. Magas, hórihorgas, vörös hajú alak. Elegáns. Tamásnak lilája sincs ki lehet. Élből vált át védelmezőbe, pedig látja, hogy a másik férfi megtörtnek tűnik. - Kicsoda maga? - kérdezi gyanakvón, mert azt feltételezi, hogy egy pletykára éhes firkász valahogy csak bejutott és most még egy jót csámcsog a látványon, mielőtt eladná a történetet. Rokona mesélt hasonló keselyűkről. Zoli halála után is voltak körülötte hasonlók. Méregetve az ismeretlent sétál oda az ágy másik oldalára, majd leteszi a kávét az éjjeliszekrényre. Jellegzetes fahéjas illat tölti be tőle azonnal a tetet, kiszorítva a kórházak jellegzetes aromáját.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. október 8. 15:27 Ugrás a poszthoz

Karsa

Furcsa ez az alak. Ennyit állapít meg hegyomlásnyi és jelenleg egy hasáb fa emocionális képességével rendelkező hősünk, ahogy a választ várva, karjait széles mellkasa előtt összefonva, zöldjeivel végignéz vézna férfitársán. Eldának sok ismerőse van, a munkája miatt. Nem mesélt igaz róluk, de egy újságírót többen ismerősüknek mondanak, a cikkei miatt. Ott él a köztudatban, akkor is, ha az arcát kevesen ismerik. - Hansági Tamás - nyújtja erős, széles tenyerét ki rokona teste felett, hogy kezet fogjon a látogatóval. Aztán eszébe jut, hogy jobb, ha tisztázza a jogát is az ittlétre. - Elektra unokabátyja vagyok - teszi hozzá és most nem ül le az ágy mellé mint szokott. Úgy strázsál, mint valami testőr. - A tanodából küldték? - kérdezi egy hosszabb szünet után, miközben még mindig mozdulatlanul és kimérten figyeli a vörös férfit. Náthás megjegyzésén utólag gondolkozik el és arra jut, hogy a pasas vagy gyenge mint a harmat mert így betörőlkőzött a nyavalyával, vagy gyenge, mint a harmat, mert sírdogált. Nem. Nem nézi le az utóbbi miatt. Vannak, akik így mások úgy vezetik le érzéseiket. A maga részéről ő faragott, alkotott. Soha olyan csodás bútorokat nem csinált, mint amikor bánatos volt. - Ráomlott egy épület. Majdnem ottmaradt. De ez benne volt az iskolai újságban is asszem. Szegényre nagyon rájár a rúd egy ideje. Tudja a maga elődjével járt. Azzal a pasassal, aki megölte magát. Az unokahúgom nem volt önmaga. Nem is csoda...Meghalt a férje, a fia és akkor még az az ürge is fűbe harapott. Olyan nekem, mintha a testvérem volna és most itt fekszik - beszél kemény baritonján, csak a mozdulat, amivel lehajolva óvatosan megsimogatja a nő fakó arcát, jelzi azt, hogy ebben a hatalmas testben legalább akkora szív is van, mint a termete. Elektra nem reagál semmire. Hosszú, fekete pillái meg sem rezzennek és a levegőt is olyan felületes monotonitással veszi, amilyet a vegetatív idegrendszer diktál tüdeje számára. Az viszont ettől még lehet, hogy hall és érez, bár ebben Tamás erősen kételkedik. Racionális agya nehezen hinné el, hogy fejébe zárva ott van és azon munkálkodik, hogy valahogy visszatérjen hozzájuk.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. október 9. 09:06 Ugrás a poszthoz

Balázs

Újabb nap, amikor azt várják, hogy talán ma felébred. Minden reggel ezzel a tudattal jönnek be felváltva a szülők és bár kétségei vannak, még a bűbájos bútorasztalos is ebben bízik titokban. Félre ne értse senki, nem teher neki, hogy itt legyen, vagy Imolát vigye az előkészítőbe. Sőt, kezd beleszokni a pesztonka szerepbe. A kislány mondjuk néha furcsán okos dolgokat mond és kérdez, de Annalie a múltkor megynyugtatta, ez nem egyedi eset. Legutóbb mondjuk nem tudott mit felelni arra, amikor az hagyta el a sötét szemű apróság száját, hogy "Anya ugye most apával meg a bátyussal beszélget és azért nem jön még haza?" Leblokkolt. Tamás nem hisz az ilyesmiben. Szerinte unokahúga nincs magánál. Ennyi. Egyszerű ez kérem, mint a faék. Amikor alszik az ember, mélyen, akkor is ez van. Kikapcsol az agy, aztán kész. Amikor működik, akkor álmok vannak, meg mozgások. Nem orvos, csak megy a józan esze után. Azt felelte, hogy nem tudja de reméli, hogy igen. Mit mondhatott volna? Nem igaz? Imola beérte ennyivel. Utána szépen tovább rajzolgatott. Amikor meg nem volt kedve hozzá, akkor nézte, ahogy hősünk dolgozott. Csendes kis csöppség. Talán néha tulságosan is magának való. Tiszta apja. Ezen kattog Tamás agya, amikor benyit a 99-es kórterembe és meglátja, hogy az ágynál ott ül Balázs atya. Imádkozik. Míg hősünk meg nem tudta, hogy varázserő birtokosa és, hogy mágus meg boszorkány a fél familia, addig ő is járt a szüleivel olykor templomba. Füreden, a kis kerekbe, a parton. Aztán ez valahogy elmaradt. Megvárja míg barátja az imát elmondja, magában ő is azért érez kevéske áhítatot a jelenet láttán, de mint semmit, ezt sem viszi túlzásba. - Dicsértessék, Atyám! - köszön illendően ahogy közelebb lép, aztán elmosolyodik - Csillag ragyogott a kórház felett, ami ide vezetett? - lapogatja meg a pap hátát a helyzethez mérten jó kedélyű, mackós öleléssel, ha az feláll és fogadja ezt a hősünkre csak közelebbi, jó ismerettségei esetén jellemző üdvözlést. - A bútoraiddal minden rendben? - kérdezi, mert sosem tudná levetkőzni asztalos mivoltát. Garanciát vállal mindig munkáira és szereti tudni, hogy jól teszi-e vagy sem. Mialatt Balázs válaszol, leteszi a kávét. Meg a beteg kedvenc virágát is elrendezi az éjjeliszekrényen lévő vázában. A hervadt szálakat a kukába dobja. Furcsa lehet így látni ezt a tagbaszakadt fickót Isten földi helytarójának, de Tamás is olyan ember, aki azért lett érdes, mint a munkálatlan tuskó, mert azt a jóságos lelket, ami benne van, már megtiporták párszor. Pontosítsunk. Kétszer. Aranyvérbe mártott tűsarkakkal.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. október 10. 18:28 Ugrás a poszthoz

Karsa

Nem lepi meg a válasz, ahogy a kézfogás rövid erőtlensége sem igazán. Erre számított. Hórihorgas alak. Csupa csont és ideges szikárság. Mégis feltűnik Tamásnak, hogy milyen elszánt együttérzéssel vizslatja Elektrát. Unokahúgában van valami, amitől az emberek vagy nagyon megkedvelik, vagy nagyon megutálják. A stílusa. Az önfejű vakmerősége. A mérhetetlen igazságérzete és az a megátalkodottan csípős nyelve. A szíve? Azt csak kevesen tudják mekkora. Nem látszik rajta. Ebben a családban talán csak Robi bácsi az, akiről lerí, hogy milyen ember. Iza néni is inkább hideg fejű és taktikus, pedig a jóság ott van benne, mélyen a katonás felszín alatt. - A szülei és a lánya bizakodnak, az orvosok, ahogy hallom, biztosan semmit sem tudnak. Szerintem meg, ha valami csoda nem történik, akkor Eldának már nem sokáig kell kávét hozogatnunk - mondja ki őszintén azt, amit a Rothsteinek nem akarnak. Félnek. Nem alaptalanul. A halál már szinte olyan az ő portájukon, mint egy fűzfa. Szomorúan gubbaszt, arra várva, hogy újabb sírt ássanak gyökere alá. Szomorú sóhaj szakad ki a széles mellkas alól. Hősünk tekintete végigfut a vele szemben állón és elgondolkozik. Már így is elég sok dolgot elmondott a tanoda küldöttének. Túl sokat. De legyen ez a legnagyobb öröme ennek a veres képű rókának, ha elpletykálja. A kérdése viszont váratlanul éri Tamást. Összevonja dús szemöldökét és pillantása hirtelen túlságosan is hasonlóvá válik a mellette mozdulatlanul fekvő rokonáéra. A genetika csodája. Ugyanaz az érzés és gondolat, más-más szemekben. - Összetört bakeliteket találtak a romok között. Foreigner, Bryan Adams, Nickelback, Whitesnake, meg Scorpions. Egy dobozra valót. Amikor a rádiót a műhelyem mellé költöztették, a kedvenceit ottfelejtették. Azt gyanítják azokért ment vissza - húzza el száját a hegyomlásnyi családtag, amiből azonnal látszik, hogy nagy butaságnak tartja, amit Elektra csinált. Felelőtlen lett mióta eltemették Hegedüsht. Bár mindig is nagy becsben tartotta a lemezeit. Igaz is az, hogy semmi sem szól olyan jól, mint a bakelit. De bemenni értük egy lezárt épületbe, amire a "bontásra vár" táblát is kitették. Tömény hülyeség volt. Aztán tessék! Nesze neked! Itt a következménye.
 
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. október 10. 21:36 Ugrás a poszthoz

Karsa

Minek iszik, aki nem bírja? Kérdezhetné, de nem teszi. A másik fél pont úgy fest, mint aki menten össze akar zuhanni és már attól kiveri a víz, hogy egy kórházi szobában ácsorog. Miért ő jött, ha rosszul viseli az ilyen helyzeteket? Tamás sosem értette az ilyen "nézzünk szembe a félelmeinkkel, hogy legyűrjük őket" indíttatású fazonokat. Amit nem vesz be a gyomra, azt nem csinálja. Ennyi. Pont. Nem kell mindenkinek Superman-nak lennie, bár Elektra biztosan imádná. Az a kék piros hős most vajon meg tudná menteni a helyzetet? A bűbájosnak ma épp nem mondható bútorasztalos szerint biztosan nem, de ha így lenne, az összes bútorát megcsinálná a legnemesebb fából, ingyen és bérmentve. - Ne higgye, hogy én nem azt akarom, hogy újra jégkémet tömve a fejünkbe üljünk a nappalijában, vagy csitítgassam, amikor éppen be akarja valakinek verni az orrát. Az unokahúgom. Szeretem. De, ahogy ő szokta mondani, a tények makacs dolgok és az az igazság, hogy rosszul áll a szénája - beszél úgy, mintha ez a férfi bármit is tudhatna arról, milyen is az igazi Elda. A munkahelyén biztosan másként viselkedett, mint a négy fal között a szeretteivel. Ez a Karsa száz százalék, hogy csak azt a Rothstein Elektrát ismerte, aki tárgyilagos, eszes és akinek bársonyos hangja megszínesíti az estéket. - Egy ideig el lehetne puzzle-özgetni a darabokkal - vonja meg vállát, mert nem igazán érti a kérdést. A híresség tulajdona a halála után lesz értékes, de a rokona még életben van. Hősünk egyre kevésbé érti ezt a pasast. Ha katasztrófa turista, akkor miért nézi úgy, mintha...ez kattan be nála, de gyorsan elhessegeti a gondolatot mert újabb furcsa kérdést kap a másik férfitől. - Dehogynem! Az apja minden nap itt van, és az anyja is bejön, amikor csak tud. Váltjuk egymást - csóválja meg busa fejét Tamás, aztán hirtelen kivágódik az ajtó és betoppan egy nővér. Nem az az Ursula fajta, és nem is Brünhilda, hanem egy csinoska, akire jó ránézni és olyan bájosan ragyogó. - Bocsásson meg Hansági úr, de az édesanyja keresi telefonon - csicsergi úgy, mint akit nem zavar, hogy éppen kvázi virrasztást rendezett ez a két férfi idebent, a beteg ágya felett. Hősünkbe, akárcsak a bölcs tölgyfába, belecsap a villámként nyilalló felismerés. Neki kellett volna hírt adnia unokahúga állapotáról. Megígérte, de ez a látogató dolog kizökkentette. Baltával faragott vonásai megkeményednek és minden további szó nélkül törtet ki az ápolónő nyomában. Úgy van vele, hogy ha addig nem ártott Elektrának a férfi, míg ő meg nem érkezett, akkor ezután sem fog, mivel tudja, hogy bármikor visszatérhet.  
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. október 11. 17:24 Ugrás a poszthoz

Balázs

Vannak pillanatok, amikor megmutatkozik, hogy egy ember külleme nem mindig azt tükrözi, hogy milyen ember is valójában. Mindenki azt hiszi, hogy a bűbájos bútorasztalosnak a szíve szú ette és csak a fákhoz viszonyul szeretettel. Igaz durva, mint egy pokróc és nem is az az optimista fajta, de ha úgy érzi, valaki megérdemli a figyelmét, azt meg is adja. Így van ez az előtte állóval. Tanulni akar és vette a bátorságot, hogy kérésével elé álljon. Hát jöjjön. Lássuk mit ér a szava. - Vannak szavak, amik sosem fognak - jegyzi meg futólag, majd figyelmesen hallgatja a fiatalember mondandóját. Zöldjeiben ott csillog az értelem, amit ki sem néznének sokan belőle. - Ezek szerint vérfarkas vagy, igaz? - kérdezi csendesen, ahogy markában tartja pár pillanatig a másik kezét. Úgy beszél közben, hogy rajtuk kívül más ne hallja meg, még véletlenül sem. Nem akar a srácnak kellemetlenséget. - Három nap előtte, három után, ha szabad, az úgy jó lesz? - kérdezi, mialatt próbál visszaemlékezni, hogy mit tanult erről a kórról. Úgy tudja, hogy nehéz előtte és nehéz utána, de azt, hogy mennyivel abban nem biztos. Ezért vett egy olyan számot alapul, ami sem nem sok, sem nem kevés. - Előszörre elég a pálcád és a két kezed. Minden mást adni fogok később. Azt is elmondom mivel védheted meg a ruhádat - válaszol a feltett kérdésekre sorjában és a rá jellemző mogorvának tűnő komolysággal - Akkor, ha már most tudsz kezdeni, megmutatom neked az eszközöket és azt, hogyan készítem elő a fát arra, hogy dolgozzak vele - int jelezve, hogy mehetnek is egy ajtó felé, mely az emeletre vezet. Oda, ahol műhelye és a Bogoly FM osztoznak a szinten. Amennyiben Balázs is akarja, el is indulnak és Tamás igyekszik jó mesterként viselkedni. Apja annak idején hasonlóan kezdte az ő tanítását. Persze akkor ő még alig múlt öt vagy hat éves. De jobb később, mint soha. Legalábbis az okosok azt mondják. - Nálam van két szabály. Az első, hogy mindig szól a zene. A második, ami egyben a legfontosabb, hogy a védőfelszerelés kötelező! - emeli jobbja mutatóujját magasba, szavai nyomatékosításául. A biztonság mindenek előtt való. Nála, ha betartja az előírásokat akkor nem eshet komoly baja. Persze a szálkák és megcsúszó vésők ellen Tamás sem óvhatja meg, még magát sem tudja, de mindent megtesz, hogy csak ennyi legyen tanonca és saját maga legnagyobb gondja.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. november 11. 11:54 Ugrás a poszthoz

Balázs

Pap barátja jelenlétéről kap egy gyors magyarázatot, amire csak megrázza baltával ízlésesen metszett vonású fejét. Egyik baj sem kevesebb a másiknál. Sajnálkozó arckifejezése is jelzi, hogy együttérez a nevezett lánnyal és a családjával. Nekik is nehéz lehet. Pont annyira mint unokahúga szüleinek. Magát nem veszi ide, mert erejéből bőven telik ennyi, hogy besegít. - Annak látszik, de igazából csak cipeli ő is  a maga keresztjét. Mert nem tehetünk mást, igaz? - fordul a kedves rokon felé és ellágyul az arca. Szemei sarkában kisimulnak a szarkalábak, ajkait szomorkásan préseli össze és mélyet sóhajt, ami széles mellkasából egy orkán erejével szakad fel. Aztán meghallja a méltatást, amire már kicsit derűsebben reagál. - Pesze, add csak meg nyugodtan. Nem is fog ártani valami munka, mert ezektől a fehér falaktól a nyavalya tör ki lassan - legyint erős és hatalmas kezével, mintha elhessegethetné a kórház teljes valóságát. Bármin jobb mókolni, mint azon kattogni, hogy mi lesz vagy pont mi nem lesz Elektrával és a kis Imolával. A gyerkőcöt talán még jobban is sajnálja. - Lilájuk sincs azoknak semmiről. Olyanokkal traktálják szegény Robi bát, meg Iza nénit, hogy "lehetséges, hogy holnap magáhoztér" meg, hogy "a megfelelő kezelés és támogató jele lét mellett még bármi megtörténhet". Aztán meg azzal rémiszgetik őket, hogy lehet élete végéig így marad, de ha leállnak a szervei akkor el kell gondolkozniuk a donáción. Gondolhatod. Ez a remény libikóka teljesen kikészíti őket - beszél folytott haraggal, majd unokahúga felé fordulva folytatja, mintha hallaná - Úgyhogy azt ajánlom Eldám, hogy mielőbb válassz térfelet... - lehorgasztja és megrázza fejét. Megszokta, hogy a nő ilyenkor visszavág valami élesnyelvű és frappáns szöveggel. Meg úgy néz rá azokkal a sötét szemeivel, hogy hegyomlásnyi óriás létére megremeg a térde. Szóval furcsa, vagyis inkább ijesztő most ez a nagy hallgatás.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2021. december 6. 14:21 Ugrás a poszthoz

Balázs

Úgy áll a dolog, hogy hegyomlásnyi asztalosunk felvette inasának a fiút, aki elé állt és erre megkérte. Nem olyan jó emberismerő, mint unokahúga, de úgy látja van a srácban potenciál. De az élet sosem egyszerű, igaz? Miért is lenne az, ugye? Tehát jöttek elő a részletek, mint háncs alól az erezet. Az első bökkenőt, a vérfarkas kórt letisztázták. Az arra vonatkozó szabályokat lefektették. Fenn a műhelyben derült ki egy újabb tény. Mugli a legény. - Komolyan? Ez egy jó hír barátom! - derül fel Tamásunk arca azonnal - Végre, legalább nem csak az egyik rokonommal beszélhetek mugli dolgokról úgy, hogy még érti is, amit mondok - ad hangot a férfi őszinte lelkesedésének. Ezután elmondja, hogy bűverő nélkül is lehet hasznos segítője Balázs. Sőt, ha a keze ügyes, még saját bútorokat vagy fa tárgyakat is tud majd készíteni. Amiket aztán haza vihet, elajándékozhat, vagy egy kis mágiával való felvértezés után el is adhatnak. Ez persze a jövő zenéje. És ha már zenénél tartanak, azt is közölte Tamás, újdonsült inasával, hogy bármilyen muzsika jöhet, de a nóta, a mulatós és a hörgős metál csak módjával. Főleg olyankor, amikor ő nincs a közelben. Viszont komolyzene gyakran szólhat. Ezt látta otthon is az apja műhelyében. Az idősebb Hansági, míg élt a keringők és operettek szerelmese volt. Azt hallgatta munka közben. Sőt inspirációt is ezekből a muzsikákból merített. Volt egy Kék-Duna bútorkollekciója. Kék márványlappal borított konyhapult, mellé fehérnyár szekrényel, amiket íves, hullámos faragványok díszítettek. Mutatós darabok voltak. A nosztalgia és egy pár apróság megbeszélése után egy újabb kézfogással és hátba veregetéssel vált el jól megtermett asztalosunk első bogolyfalvi inasától.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2022. szeptember 20. 13:21 Ugrás a poszthoz

Két hölgy az éjszakában

Szokásává vált, hogy esténként elsétál unokahúga házához, hogy megnézze, minden rendben van-e a türkiz ajtós épülettel. Titkon persze aazért is megteszi két naponta a kört, hogy hátha egyszer azt látja, hogy a nő végre visszatért a kicsi lányával együtt. Hiányzik neki a prücsök és persze szeretett rokona társasága. Magányosan telnek a napjai, amióta Elektra visszanyerte emlékezetét és már nem halgatag hősünk segít be a gyermekre való vigyázásba. Ez a mai este is hasztalan telt el, mert a Holfény 33-nak csak a nevében van fény. Az építmény csendes, sötét és kihalt volt, ahogy elhaladt mellette. Talán majd holnapután már látja az ablakon áttörő lámpák pászmáit. Ezzel a reménnyel ballag hazafelé, s ahogy elhalad a Fő utczán fülét beszélgetés zaja üti meg és hívogatja. Hatalmas termete árnyékot vet a padon ülő két nőre, ahogy ellépked mellettük. - Jó estét Hölgyeim! Minden rendben? - kérdezi meg barátságos és férfias hangján, miközben megnézi a két illetőt. Hasonlítanak egymásra. Talán rokonok. Mindkettő sötét hajú, fehér bőrű szépség. Nem akarja őket zavarni, ezért ha azt monják semmi gond Tamásunk csendben eloldalog és meg sem áll othonáig. Azonban ha úgy felelnek, hajlandó megállni és segíteni. Ez a két nőn áll innentől. Nem öltözött ma sem társasághoz. Kék farmer, hozzá bakancs és egy kockás ing, mint megszokott öltözet. Ennyit visel. ZSebében pálcája jelenti az egyetlen varázslatot az egyébként feltűnően mugli megjelenésében.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2022. október 28. 19:17 Ugrás a poszthoz

Megbízás - Rózsafa

Szereti a kihívásokat. Főleg ha azok kimozdítják a faforgács alól, ami már úgy érezte teljesen befedte. A vasútállomáson Asztrid, a mindig bánatos tekintetű pénztárosnő meg is lepődött, hogy egy ilyen útnak nekiáll. Két átszállás lesz benne, mert javítják a pályát. A manók ugyan gyorsan végzik a munkát, de pár napba beletelik így is, hogy a teljes szakaszon letegyék és megbűvöljék kopás gátló igézettel a sínpárokat. Addig a kérdéses szakaszon vonatpótló önjáró varázsbuszok viszik a mágusokat, állomástól állomásig. Hősünk fázós fejére sapkát, lábára turabakancsot húzott. Kabátja megbűvölt zsebébe tette tervezéshez és méretvételhez szükséges szerszámait és elindult a nagy útra. Titokzatos volt a felkérés, mely bagolyban érkezett. Fellelkesítettnek érezte magát a puszta gondolattól, hogy végre kamatoztathatja idegenben megszerzett szakértelmét. Mostanában kicsit elege lett az ágyak, konyhaszekrények és íróasztalok szentháromságából. Minden megbízás jó, de van ami egyben élvezetes is, és ebből jutott neki mostanában kevés. Leszállva a vonatról mélyet szusszan, megigazítja sapkáját, majd hatalmas lábai alá keudi gyűrni a métereket, hogy elérje a megbeszélt helyet. Nem igazán tudja kire számítson. Nincs aggódni valója. Amekkora és amilyen erős, ember legyen az a talpán, aki packázik vele. Valójában inkább tőle szoktak visszahőkölni. Na de egy famunkás nem lehet nyüzüge, nem igaz? A környék tetszetős, a rózsafa finom, nemes alapanyag. A település is ilyennek hat Tamás számára, ahogy bölcs tölgy módjára áll és vár szemlélődve.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2022. november 7. 19:33 Ugrás a poszthoz

Czifra Abigél

Még egy apró véső mozdulat és az elég nagynak mondható fedelén a virág elkészül. Legalábbis az intarzia alapja, melybe azután majd egy másik fa kerül és rajzolja ki az imolát. Unokahúga kislányának készül a láda, mely a bele pakolt holmikat egy bűbáj hatására rendben tartja. Elekra kérte fel a munkára, amire Tamás azonnal igent mondott. A család megbízásai mindig fontossági listája elején állnak. Nem kért pénzt. Főtt ételben és süteményekben vár viszonzást szakértelméért. A nőért ismét aggódik, de sűrűbben jár hozzá, ezért jobban oda tud figyelni rá és segíteni, ha szükséges. - Egy pillanat és megyek! - kiált ki a műhelyből, majd előbb leteszi a vésőt, majd leporolja kötényét és kioldja. Levéve azt is a szerszám mellé teszi és kilép az ügyféltérbe, ahol egy nőt pillant meg, aki láthatóan tétován téblábol a bútorok erdejében. Természetesen rossz úton indulva. Ismerős a helyzet. Megesett már párszor a helyiség zsúfoltsága miatt. Hősünk így csak fejét ingatva, kissé unottnak mondható hangon szólal meg ismét - Vigyázzon mert ott van egy zsá...moly - próbálja figyelmeztetni a hölgyet, aki ennek ellenére is nagy valószínűséggel felbukik a nevezett bútordarabban. Tamásunk szemét forgatja, majd gyorsan odasiet és ha a hölgy valóban közelebbi ismeretségbe került a padlappal, akkor felsegíti, de mindenképpen ellenőrzi állapotát. - Kicsit sok a mintadarabom - igyekszik menteni a menthetőt, és hajába túrva figyeli mi történik. Hatalmas termetével magasodik a nő fölé, de inkább tűnik kíváncsinak, mint bűnbánónak. Nem az ő hibája, ha a betérők nem néznek a lábuk elé és felfedezik a parketta erezetét, amit szintén ez a nagyra nőtt, bűbájos asztalos alkotott. Sokrété fa tehetség.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2022. november 13. 12:50 Ugrás a poszthoz

Megbízó - Vattai Júlia

A vidéki táj, szinte harapni való levegője üdítően hat bölcs tölgyre emlékeztető hősünkre, bár rajta nincsenek sem levelek, sőt nem is fotoszintetizál. Egyszerűen csak kisvárosi gyerekként nőtt fel, a Balaton partján, és szereti a természetet meg a fákat, minden formában. Kiszállásai előtt mindig mindig áttanulmányozza a térképet, hogy megtalálja a helyet, ahová hívták. Most viszont alig bandukol pár utcányit, máris maga előtt lát egy fiatal nőt, aki vezetésére érkezett. Igen, Hansági Tamás a Hansági bűbájos bútorgyártó vállalattól - fog nagyon óvatosan a felé nyújtott kézre, miközben memorizálja a hölgy nevét - Igazán nincs mit, köszönjük, hogy minket választott- biccent udvariasan. Mivel az utóbbi időben elég sok a megrendelője, nem árt nem összekevernie őket, de az újaknak is mindig örül. Jelenleg egy egész ház bebútorozásán dolgozik, valamint felkérték egy iker kúria teljes berendezésének elkészítésére. Beliánnal van feladatuk tehát bőven. A fiút azonban még nem küldheti kiszállásra. Egyelőre még csak a gyártásban és a bolti árusításban vehet részt. Abban viszont igen ügyes és lelkes. - Köszönöm, egy kávét kérnék - feleli már odabenn járva és cipőjét az útmutatás szerint magán hagyva. Nem sűrűn fogyaszt fekete aranyat, ahogy unokahúga hívja a keserű nedűt, de most kissé túlterhelt. Ezért nem árt a plusz energia. - Miben állhatok szolgálatára? - tudakolja ezután és táskájából előveszi megigézett tervező és jegyzetfüzetét, tollával együtt. A felkérésből nem tudott meg túl sokat, de a szűkszavúság sosem tartotta vissza egy-egy projekttől. Kíváncsian várja ezúttal milyen igényekkel kell szembenéznie. Kedvére való kihívással a Kelemen úrnak készített könyvtár óta nem volt része.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2022. november 21. 06:44 Ugrás a poszthoz

Czifra Abigél

Magában valahol, nagyon mélyen akkorát nevet a nő hasraesésén, hogy majd beleszakad a mája. De! Igazi lovag, azaz úriember lévén, anyja büszkeségére, ennek nyoma sincs az arcán. Az olyan, akár a fák amikkel dolgozik. Szilárd és illatos. Hála a reggeli arcszesznek, amit magára pacsmagolt borotválkozás után. Így esett tehát szó szerint, ha úgy vesszük, hogy kezét nyújtva, mintha egy tollpihét emelne, felsegítette a nőt, a mi illatos és kemény küllemű hősünk. - Nem ütötte meg magát? - kérdezi a belé szorult összes együttérzéssel, miután a hölgy leporolta magát. Elméletben napi takarításra vannak bűvölve a partvisok és felmosók, de egy ilyen helyen a faanyag pora pillanatok alatt leszáll. - A természet igazságos. Azt bünteti, aki megérdemli - mondja előbb kissé mogorván, mert ez ugyebár az igazság és ő még próbálta menteni is a menthetetlen helyzetet. De sajnos se vörös köpeny, se tapadós pizsama, se "S" betű, pedig lenne neki hely széles mellkasán. Ő akkor is csak Hansági és nem Superman. Viszont mivel észreveszi, hogy nem egészen komolyan tette fel a kérdéseit a kisasszony, ezért ő is enged a huszonegyből. - De ezek a bútorok barátságosak. Mint a lelkes kutyák, tudja. A szeretet jeleként borítják fel magát - mutat a zsámolyra, majd pálcája intésével helyre parancsolja a teljesen mozdulatlanul álló, támla nélküli kisszéket. - Szóval ha már így megszerette magát, akár haza is vihetné. A zsámoly választja a tulajdonosát, pont mit a pálcáknál. A fa az fa... - tör elő Tamás üzletember énje, némi rothsteines beütésű borzasztó humorral prezentálva. Valami lehetett a reggeli teájában, mert a szokottnál jóval beszédesebb és még egy nagyon vonzó mosolyra is futja belőle. Inkább üzleti, mint bármi más megfontolásból. De a mosoly az mosoly, főleg ha egy faarcú bűbájos bútorasztalos villantja.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2022. december 4. 19:05 Ugrás a poszthoz

Megbízó - Vattai Júlia

Lábai a nappaliban eresztenek gyökeret, ahogy egy bölcs tölgyhöz illik. Türelmes és teljesen szótlan szemlélődéssel tölti idejét, de leginkább befelé figyel. A megkapott kávét megköszöni illendően, hiszen azért őt is anya nevelte, majd újabb csendes percek jönnek, mert a hölgy beszél, ő pedig nem vág közbe, hanem nagyon figyel az igényekre. - Hmmmm... - kezdi dörmögve, majd hatalmas kezével megvakarja állán több napja kiserkent, setét borostáját - Az egy kicsit más mechanizmus alapján működik faiparilag, de a levelet olvasva arra gondoltam elsőként én is, igen-igen - beszél enyhény őszülő üstökét bólintgatva - Viszont én kombinálnám egy mágus kriptex-el. Ami alap helyzetben abból áll, hogy annak, aki ki akarja nyitni, meg kell adnia a megfelelő kódot, különben a benne tárolt tárgyat egy igézet megsemmisíti. Ennék a darabnál viszont csak elteleportálja a gyártáskor belebűvölt koordinátára - morfondírozik pár pillanatig ezután bútorasztalosunk, majd felcsapja rajztömbjét és skiccelni kezd - Milyen méretben szeretné a tárolót? - pillant fel a lapról a nőre és tekintetén látszik, hogy ennek a hegyomlásnyi embernek igen éles és kreatív elméje van a látszat ellenére. Keze szorgosan vonalaz és satíroz ezalatt a lapon. Szereti a megrendelőhöz igazítani a dizájnt. A nőt magához képest igen kicsinek és törékeny alkatúnak látja. Ahogy viszont elé jött és a kévét felszolgálta, az neki azt súgja praktikus jellem lehet. Ezért ugyan finom mintákat használ, de igyekszik letisztult elemekkel dolgozni.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2023. január 8. 13:48 Ugrás a poszthoz

Czifra Abigél

Áll a nő felett, majd vele szemben, miután felsegítette és kedvessége a nyárfa susogásához hasonlóan karcos egy kicsit. Mégis mit várunk egy ekkora embertől, most komolyan? Macis tapaszt és buksi simit? Ugyan már! Hősünk magához képest még igen kedvesnek és barátságosnak is nevezhető. Mert tényleg aggódott a mutatvány láttán és nem azért, mert félt, hogy a hölgyike beír a vásárlók könyvébe. - Ilyet akkor sem mondanék, ha egy szódás szifon talpnyi szemüveg lenne magán - rázza meg busa fejét. A látszat vele kapcsolatban bizony csal. Tény, hogy tahó famunkásnak tűnik, de az illemet azt azért nagyon is jól tudja és még az anyjának nyakon sem kellett vernie, hogy megtanulja. Egy nőt nem bántunk, sem szóval sem tettel. Ha elesik, maximum magunkban kinevetjük, de azonnal segítséget nyújtunk neki. Ez a minimum. - Vannak sokkal kellemesebb vevőcsalogató módszereim is, amikkel szívesen kárpótolom, ha szeretné. A Hansági név mindig a minőségi bánásmód védjegye volt. Apám, Isten nyugosztalja, kávét szolgált fel a komoly vevőknek - ecseteli meséli és egészen ellágyulnak robosztus vonásai - Azzal ugyan most nem szolgálhatok, de odaadom magának féláron a zsámolyát, fájdalomdíj gyanánt - üzletel igen ravasz módon. Felajánlhatta volna ingyen, de mivel azért elég sok munkája áll a leleményes puffban, mégsem herdálhatja el és adakozhat folyton. Hiába kezd egyre szimpatikussá válni a nő, és az, ahogy a helyzetet kezeli. Döntésének fényében alakul a bútor sorsa. Onnantól, hogy az övé, már azt tesz vele, amit csak szeretne. Bár tagbaszakadt Tamásunk bízik benne, hogy nem lesz tűzrevaló belőle.

Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2023. április 10. 07:39 Ugrás a poszthoz

Frida L. Bergstein

Egész jó forgalma van mostanság. Üzletének híre egyre terjed, így már elég sok megrendelője akad. Vannak kisebb és nagyobb megbízások, de kevés az igazán különleges. A legutóbbi az a kis volt-nincs dobozka volt, annak a fiatal hölgynek, de azt is hónapokkal ezelőtt leszállította. Nem kérdezett semmit. Neki nem tiszte tudni mire használják azóta. Viszont pont olyan lett és úgy működik, ahogyan azt a megrendelője kérte. Volt vele munka és nem csak a fával. A mágia és mechanika része is érdekes kihívást jelentett. Hősünk végre picit átmozgathatta miatta agytekervényeit. Szereti az ilyen feladatokat. Mindig örömmel vállalja el őket. Ahogy ezen a kissé szürke és hűvös tavaszi napon kilátásban levőt is kíváncsian várja. A bagyoly alapján, amiben a találkozót kérték tőle, marcona asztalosunknak ismét új kihívást tartogat a tárgy. Keveset tudott a melodimágiáról, de tegnap kicsit felfrissítette emlékeit, hogy legyen fogalma a dologról. Épp hátul pakolászik a műhelyben, hogy pontosak legyünk a szökdösős zsámolyt igyekszik visszaparancsolni a munkapad alá, amikor meghall egy kellemes hangot kintről. Órájara pillantva látja, hogy egy betévedt vevő, de akár az a hölgy is lehet, akire vár, ezért gyorsan kimegy hozzá. - Jó napot! Miben segíthetek? - köszönti egy visszafogott de barátságos mosoly kíséretében, majd megáll nem messze tőle. Alakjuk többszörösen visszatükröződik a különleges faragott keretű foncsorüvegekben.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2023. április 11. 22:31 Ugrás a poszthoz

Frida L. Bergstein

Azonnal beugrik neki a bagoly tartalma. Felkeltette az érdeklődését, mivel kitűnt a sok megszokott árajánlat kérés közül. Természetesen így igen hamar válaszolt is rá, annak ellenére, hogy elég sok a munkája. Az ilyen javításokkal szokott úgymond pihenni a nagyobb projektek között. Meg mostanában néha eljár szervezett túrákra. Szokta járni a közeli erdőket, hogy faanyagot keressen, de mostanában a beszállítók jó áron hozzák, így nem kell kajtatnia a környékbeli, magán fűrésztelepeket. - Igen, igen emlékszem - mosolyog le újra a hölgyre tagbaszakadt hősünk, majd viszonozza a gesztust és ő is bemutatkozik - Hansági Tamás - rázza meg óvatosan a finom kezet, hogy azután figyelemmel hallgassa a helyzet felvázolását. Néhányat hümment és bólogat, miközben magában azért azt is elkönyveli, hogy a nő nagyon szép, a pedig hangja igazán kedves. Jó hallgatni, ezért lehet fogja még beszéltetni. - Ahogy látom igen régi darab, egyedi famunka - veszi át a felé nyújtott apró szerkezetet, ami szinte eltűnik hatalmas kezében. Viszont amilyen nagy, olyan ügyes a keze, így Frida biztos lehet benne, hogy nem tesz benne még nagyobb kárt. - Volt valami speciális dallam, amit játszott, vagy mindig változó volt? - kérdezi miközben pálcáját elhúzza a ládika felett, aminek fedele kinyílik, de továbbra is teljesen néma marad. A varázslat egyelőre nem jelzett semmi problémát. - Ha jól rémlik, azt írta nem ejtette el, igaz? - simítja meg az illesztéseket, de ujjai alatt a faanyag selymes tapintású és nem érzékelhető rajta elmozdulás. Ettől persze belül, a zene szerkezet vagy annak mágiája sérülhetett. Ezt azonban tüzetesebb vizsgálatokkal fogja tudni ellenőrizni.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2023. április 14. 18:31 Ugrás a poszthoz

Frida L. Bergstein

Hibát? Nem lát egyet sem. Hiszen haja ragyogó, mosolya lágy, hangja balzsamos, mint a fenyő illata. Ja, hogy a dobozon! Megköszörüli torkát, hatalmas és erős kezével megvakarja pár napos, ápolt borostáját. Csendben, na meg zavarban áll a nő előtt, másik kezében annak dobozával. - Így első rátekintésre nem látok semmi olyat, ami indokolná ezt a problémát - beszél megfontoltan, miközben hol a zeneszerkezetet, hol a hölgyet nézi. Próbálja összerakni a hallottakat. - Lehet a kérdésem nevetségesen hangzik, de történt önnel vagy a melodimágiájával valami mostanában? Valami komoly vagy... - fogatja a szavakat ahogy csak tudja, hogy ki lehessen hámozni belőle, hogy mit is akar tudni - Olyasmi, ami hatással lehet a doboz bűbájaira? - nyögi ki végül és füle kicsit kipirul saját sutasága vélt érzésétől. Nem ért annyira az ilyen egyedi képességekhez, de próbál rájönni merre induljon el a probléma megoldásának keresésében. A műhelyből ekkor kirohan a zsámoly. - Ilyen nincs... - temeti el arcát tenyerébe, amikor a lelkes bútordarab, akár egy kutya lohol a nő elé és megáll előtte. - Ő itt a legutóbbi megrendelésem. Egy templomba készült, de miután többször is ledobta magáról a papot gyóntatás közben, visszahozták...Garanciás... - magyarázza megsemmisülten, mialatt a nevezett székecske odafurakodik a nő mögé, azt jelezve ezzel, hogy ő bizony ráülhet ha akar. Tamás szégyenében inkább lenne most gyökér, hogy a földbe süllyedhessen, de sajnos csak egy nagyra nőtt fanyűvő. Így marad a kisfiús mosoly és a bizakodás, hogy ezzel nem vesztett szakmai tekintélyéből. Legalább abból nem szeretne.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2023. április 14. 19:53 Ugrás a poszthoz

Frida. L. Bergstein

Kijelenthető, mi több tényként kezelhető, hogy hősünk nem ért az emberekhez. Főleg azokhoz nem, akiknek egy fa tuskónál több nonverbális eszközük van hangulatuk, érzéseik s gondolataik kifejezésére. Hiába tanítgatta unokahúga, aki ennek mestere, Tamás nem fogékony erre a fajta tudományra. Ezért az sem esik le neki, hogy talán kérdése túl személyesre sikeredett. - Lehet. Nem zárnám ki ezt a lehetőséget sem, de biztosat csak a tüzetesebb vizsgálatok után tudok mondani - válaszolja elgondolkodva. Szinte hallatszik, ahogy agyában kattognak azok a bizonyos fogaskerekek. Este elő fogja kotorni a szakkönyveit és átolvassa őket. Addig nem nyúl a hölgynek láthatóan hatalmas eszmei értéket képviselő dobozkához, ami nem több számára egyelőre, mint fa, bűbáj és végre egy igazi szakmai kihívás. Ezután jön a zsámoly és zökkenti ki tagbaszakadt bútorasztalosunkat - Az biztos, hogy ön sokkal könnyebb lenne számára, mint az atya, a maga hozzám hasonló termetével - próbál bókolni valami irdatlanul rosszul. Te jóságos főnixtoll! Ezen még ő maga is elszörnyülködik - Ezzel csak azt akartam mondani, hogy...maga nagyon csinos hozzá képest - tesz rá még egy lapáttal a süllyedő hajóra, majd vöröslő fülekkel vakargatja meg tarkóját. Ilyenkor jönne jól, ha több időt és energiát fektetett volna a nőkkel való beszélgetésbe, mint a fák megmunkálásába.    
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2023. április 19. 13:04 Ugrás a poszthoz

Frida L. Bergstein

Megtermett bútorasztalosunk csak foglalkozására nézve bűbájos. Ennek ellenére most valóban kedves és őszinte érdeklődéssel fordul a hölgy dobozkája felé. Elveszi és kezében tartva vizsgálgatná is még egy kicsit, ám jön a zsámoly és ellopja a show-t. Egy bútor jobban ért a nő figyelmének felkeltéséhez? Ez azért már tudás a javából. Tamásunk tarkóját vakarva nézi, miként lopja be magát Frida szívébe egy pillanat alatt, pedig még beszélni sem képes. - Ha szeretné örökbe fogadni, részemről nincs akadálya és szerintem neki sem lenne ellenére - pillant a szép élénk színű brokáttal behúzott, bájosan puffosra feltömött kis székecskére, ami továbbra is ott sertepertél a nő lábánál. Valóban olyan, mint egy kölyökkutya, de tőle a papucsok és a szőnyeg is biztonságban van, ami nem elhanyagolható szempont. - Legalább, amíg megjavítom a dobozát, nem lesz, öhm..társaság nélkül - hebegi kicsit szégyenlősen és visszamosolyog a hölgyre. Halványzöld szemeiben most barátságos fény csillog, amitől még egészen kellemes társaságnak is mondható. Ritka alkalom, amikor ilyen. Hősünknek ugyanis kamasz kora óta nem dobogtatta meg igazán semmi és senki a szívét. Ahogy zavarba sem jött, nagyjából semmitől. Akkor ott volt Olívia, de annak már rég vége. Eltekintve pár rövid, s látható módon sajnos sikertelen próbálkozástól Hansági Tamás maradt, aki mindig is volt. A fák és az asztalos munka szerelmese. Összetört szívét már olyannyira egybefogta az asztalos enyv, hogy szinte megkövült. Ésszel él, megfontolt módon cselekszik. Most mégis szeretne a nő kedvére tenni. Először is megjavítani szeretett dobozát.  


Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2023. április 30. 10:30 Ugrás a poszthoz

Frida L. Bergstein

Ráhagyja a nőre a döntést. Bölcsebb annál, mintsem rábeszélje valamire, ha nem akarja. A zsámoly pedig, mintha értené, visszakullog a műhelybe. Ki tudja, talán majd legközelebb otthonra lel egy olyan ember személyében, aki tényleg őt szeretnék. Ha már szinte lelke van. - Még járni is alig tudtam, de már apámnak segítettem a műhelyében. Belenőttem az asztalos szakmába - válaszolja, majd a kis dobozkát leteszi maga mellé az egyik szépen megmunkált, intarziákkal díszített komód tetejére. - Ön is kiskora óta zenél? Milyen hangszereken játszik? - érdeklődik lapát kezeit lazán maga mellé engedve, nyílt testtartásban, ahogy rokona mondaná. Igyekszik megfogadni a tőle kapott tanácsokat. Mindenki a látszatra ad vele kapcsolatban, ami valljuk be, igen egyenes üzenetű. Arra sarkallja őket, hogy tisztes távolságot tartsanak a tagbaszakadt, robosztus küllemű, férfitól. Édesanyja a megmondhatója és családjának más tagjai, hogy ez csak azok számára célszerű viselkedés, akik szándéka nem tisztességes vele, vagy szeretteivel szemben.
 
Utoljára módosította:Hansági Tamás, 2023. április 30. 10:39
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2023. október 7. 12:28 Ugrás a poszthoz

Frida L. Bergstein

Elismeréssel adózik a rengeteg hangszer hallatán a nő vitathatatlan tehetségének. Nincs benne egy szikrányi irigység sem. Őszintén tudja értékelni az embereket. Úgy nevelték, hogy mindenkinek meg kell adnia a tiszteletet, ha arra érdemes. - Alapíthatna egy zenekart és még a tagokon sem kellene gondolkodnia - próbál tréfálkozni egy kicsit, de nyíltszívűek szavai - Ha szeretne hangszigetelést a próbák helyszínére, csak szóljon. Kifejlesztettem pár speciális bűbájt ilyen célokra - teszi még hozzá mosolyogva. Talán ki sem néznék belőle sokan az ilyesmit, de több bútor és nyílászáróval kapcsolatos varázs-szabadalma van, amiket évek alatt kísérletezett ki aktuális műhelyei mélyén. A kedvence a tenyérből kiolvasott egyedi manamintázatra nyíló biztonsági ajtó és a barátot felismerő léckerítéses kertkapu. Mindkettőt kedvenc rokona Elektra házán tesztelték először, de azóta már több helyre is telepített hasonlókat. - Köszönöm. Ezt saját örömömre készítettem, de olyan jól sikerült, hogy kitettem ide mintának. Persze két ugyanolyan bútort én sosem csinálok. Ez az üzletpolitikám . meséli lelkesen. Legalább annyira rajing ő a saját munkája irányt, mint a vele szemben álló a hangok varázsáért és a hangszerekért. Elhivatottságukban mindenképp hasonlítanak a nővel, akiből olyan kifinomult kedvesség és választékosság árad, amit Tamás kevesek felől tapasztalt. Művész ebben egészen bizonyos. Abban már kevésbé, hogy ebből mi szól valóban a komódnak és mi esetleg neki. Erre rá szeretne jönni, de egyelőre az is elég lesz, ha meg sikerül javítania a Frida zenedobozát.
Utoljára módosította:Hansági Tamás, 2023. október 12. 06:40
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2023. október 12. 07:18 Ugrás a poszthoz

Frida

Bájos mosolyt kap a téfáért cserébe. Már megérte. Reggel, amikor felkelt, erre nem számított. A betévedő vevők és megrendelők általában nem ilyen szépek és kedvesek. Lassan az udvariasság is megy kifelé a divatból. Tamást ez mindig felbosszantja. Pedig már megszokhatta volna, de túl nagy az önérzete. Rothstein vonás. Ennyi jutott neki a rokonság azon ágából. - Hűha, nos... - vakarja meg tarkóját és látványos gondolkozásba kezd. Összeszedi fejben minden bűbáját. - Olyat, ami felismeri a rokont-barátot-díjbeszedőt és csak azt engedi be a kertkapun, de mindenki más előtt zárva marad. Aztán van egy önpolírozó fabútor bűbájom. Egy ajtókra és ablakokra vethető mágia és mugli behatolást gátló, ami még a gurkót is kivédi. Nincs többé betört ablak-megrongált ajtó. Persze vannak másmilyenek is még. Például az amelyikkel bármilyen intarziából élő, kivetülő mesét tudok varázsolni. Ezt a lányos anyukák szeretik. Főleg zenedobozokon használom. Meg ha tervrajzot készítek - ered meg a szokásostól eltérően halgatag hősünk nyelve. Szereti a munkáját és ez minden szavából kicseng. Érti is a dolgát. Egyre több megrendelője akad mostanában. Hála a városba költöző egyre több gazdag megrendelőnek. - Mugli születésűként nekem nincsen ilyen rokonom, de az harmad unokahúgom erre csak legyintene, hogy nem az számít. Sőt legyek magamra büszke - mosolyodik el szerényen. Neki nem kenyere az öndicséret, sem a kérkedés. Amit tud azt tudja és megdilgozott a tudásáért. Nem rest kamatoztatni sem, hiszen ezért tanulta. - Igen. Általában. Ön csak a Bagolykőben vagy az Előkészítőben is tanít? - érdeklődik mert ha jól emlékszik Imola mesélt pár kedves tanárnőről, akiknek a leírása illik a vele szemben állóra.


Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 19. 20:56 Ugrás a poszthoz

Gréta


Maga sem tudta hogyan mondja el azt, ami ugyan csak egy igen erős bizonyítékokkal alátámasztott, de mégis csak k gyanú. Azt hitte, hogy így túl a negyvenen már nem érheti meglepetés, ám mégis. Unokahúga segítségét kérte és a kedves rokon több ponton támasztotta alá feltevésekből ácsolt ideáját. Az évszámok, helyszínek és nevek összevágnak. A hasonlóság jobban megnézve felfedezhető. Mégis mi lesz, ha tévedés? Egy genetikai teszt tesz majd igazságot. Ezt Elektra mondta, de addig ő azért hihet? Remélheti, hogy a sors furcsa játéka folytán megvalósul sok éve eltemetett vágya a saját gyermekre. Ráadásul készen kapja. Egy felnőtt nő személyében. Ha igaz. De mielőtt azzá válhatna, még beszélnie kell vele. Ezért jött, mégis földbegyökerezett lábakkal áll az sürgősségi ajtajában és a jó okot keresi. Mellette robognak el az emberek. Be kell mennie. Egy felnőtt férfi nem félhet ennyire egy beszélgetéstől, igaz? Megindul végre. A nővérpultot elérve kérdez a lány után. Füllent. Vagyis igazából nem, mert rokona kiokította. Legyen határozott és ha nincs más megoldás mondja, hogy egy beteg hozzátartozója. Egy auroré, aki régi barátja. Ez persze csak annyiban valós, hogy unokahúga annyit mesélt a férfiról, hogy ismeretlenül is megismerte. Remegő lapát kezét farmere zsebébe süllyesztve beszél és várja a lányt, miután a nővér kicsit ugyan gyanakodva, de megcsipogtatta Grétát.
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 20. 06:26 Ugrás a poszthoz

Gréta

Kell pár pillanatnyi elgondolkozás. Az auror vezetékneve hallatán illetődött meg, de a fehér taláros lány látványa is közrejátszik. Nem a szavak embere. Főleg most nem. Ezért csak bólogat először. Aztán krákog és a tarkóját vakarva szólal meg nagy nehezen. - Igazából az unokahúgom nevében kérdezek róla, de hozzád jöttem az igazat megvallva - bámul bűnbánónak is hihető, de amúgy ártatlan képpel le a lányra. Tudunk valahol beszélni? - kérdezi körbenézve a zajos és rohanós helyen. Nem épp ez volz a vágya erre a beszélgetésre, de ha már sikerült lehivatnia az osztályról, ki kell használnia az alkalmat valahogy. Tétovának tűnhet és feszültnek. Lerí az egész megjelenéséről, hogy kínban van valami miatt. A tekintete aggódó. Hatalmas termete ellenére belül tele van kétségekkel. Mert mi van, ha mégsem igaz? És mi van ha az? Mit szól majd Gréta? És aztán hogyan tovább? Jó apja lenne? Szüksége van egyáltalán rá? Hiszen olyan mint egy sudár szilfa. Erős és szép, akit nem rettent vihar, ahogy most végignéz rajta. Egy módon kaphat válaszokat. Meg kell beszélnie vele ezeket a dolgokat. Vésőt ragadva lehántani a kérget, aztán faragni, míg célt nem ér a művelet.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hansági Tamás összes hozzászólása (35 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel