37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos


Bárd
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 110
Írta: 2024. január 24. 21:50 | Link

Elek


Csak nem múltak a fájdalmai, egész nap zúzott bordával jött-ment a városban, tette a dolgát, és próbált megfelelni és helyt állni, mert valamiből neki is meg kellett élnie. Azonban be kellett látnia a nap végére, hogy ez nem játék, és ha nem kezelteti magát, akkor le is robbanhat, az meg nem lenne jó, ha hetekre kiütné magát. Dávid lehet, hogy jó lakótárs, de azért még sem élősködhet rajta, régi énje megtenné, még ki is fosztaná a másikat, ám a börtönévekkel a háta mögött Bazsi már egész máshogy gondolkodik. Meg azért az egóját is sértené, ha neki másra kellene támaszkodnia. Éppen ezért, amint hogy végzett a melóval, beesett az Ispotályba. Ott persze elég nagy sor állt a sürgősséginél, több, mint egy órát is várakoznia kellett, mire egy gyógyító végre megvizsgálta őt. Kapott egy kötést, a bal karját is felkötötték, mert útólag kiderült, hogy az is megsérült, egész pontosan megrándult, és nem lenne jó, ha mozgatná. Végül így, kötözött karral küldték ki a folyosóra, mert a laborja még készült, és bizony addig nem mehetett el, ahogy meg kellett várnia azt is, míg intézik a kórlapját.
Húzta is a száját, legszívesebben a fejét verte volna a falba, mert utálta a várakozást. Még csak telefon se volt nála, hogy azt nyomkodja, így unalmában elkezdett mászkálni a folyosókon, s egyik kórteremből pillantott be a másikba. Épp az egyik ajtóhoz ért, amin egy nővér slisszolt be, Bazsi fél füllel hallotta, hogy a nővér ébresztgeti az ott alvó nőt és arra kéri, hogy távozzon, mert hamarosan vizit lesz. Már épp fordult volna el, amikor észrevette Elektra arcvonásait.
- Hé, szia! - intett be az ajtón jobbjával, másik karját a fal takarta. Bazsi látta a bent fekvő férfit, volt is egy tippe, hogy valószínűleg ő lehet a nő párja. - Mi történt? - kérdezte halkan, mire a nővér morcosan pillantott, láthatóan arra várt, hogy Elek elhagyja a szobát.
  
Utoljára módosította:Jávor Balázs Zoárd, 2024. január 24. 22:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 258
Írta: 2024. január 24. 22:37 | Link

Doki

A dicséretet öröm volt bezsebelni, annak ellenére is, hogy tudtam, azért bőven volna még mit tanulnom a varratokat illetően is. Ettől függetlenül jól esett a Dokitól az, hogy nem szidott le semmiért, sőt, inkább támogató módon állt hozzám. Ha annyi erőm lett volna még, hogy a stressz miatt kialakult hányingert is legyűrjem, akkor én is jókedvűen ünnepeltem volna odabent, hallgatva a kellemes dallamokat, ám annyira rosszul voltam már, hogy mindent ki kellett adnom magamból, szó szerint.
Ilyen rosszul nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára, de azt nem az idegesség okozta, hanem a romlott étel. Most viszont a sok stressz és gyomorideg távozott belőlem, ciki vagy sem, de ott a folyosón, néhány járóbeteg szeme láttára. Miután felocsúdtam és kicsit megkönnyebbültem, láttam a rám szegeződő furcsa tekinteteket. Aztán feltűnt, hogy a ruhámat itt-ott vércseppek tarkították, volt ahol nagyobb foltok is. Nem volt túl bizalomgerjesztő, ki tudja, hogy ezek a szegény betegek most mit gondolhattak rólam, és az Ispotályról. Sóhajtva fújtam ki a levegőt, aztán sietve sétáltam be a szemben lévő mosdóba, ott egy kicsit felfrissültem, a víz sokat segített. Leöblítettem az arcom, a szám, a kezeimet jó alaposan lemostam, a ruhámról pedig a pálcám segítségével, tisztítóbűbájjal tüntettem el a foltokat. Ez persze nem volt olyan, mint egy rendes mosás, de valamelyest javított a közérzetemen. Kisétálva egy kicsit még megpihentem, hátammal a falnak dőltem és lehunytam a szemeimet, úgy éreztem, hogy egy kicsit a fejem is megfájdult. Már csak akkor néztem fel, amikor a Doki megszólított.
- Jaj nagyon köszönöm doktor úr, elnézést kérek, hogy odabent nem voltam a helyzet magaslatán, ezt még szoknom kell, de hálás vagyok - tényleg az voltam, hisz az ő biztatásának hála, hogy megálltam a helyem odabent. Sokat számított a hozzáállása, az, hogy nem ordibált velem és türelmes volt. Ha ez másként alakul, akkor talán most zokogva adnám fel a leendő orvosi karrierem. Így viszont felcsillant bennem a remény, hogy talán tényleg lehet belőlem egy napon majd igazi gyógyító.
Doki szavai tényleg jól estek, egy kicsit még el is mosolyodtam az utolsó szavain. - Ne mondjon ilyet doktor úr, Ön tett csodát, én csak közreműködtem- vallottam be, de ettől függetlenül tényleg jó érzés volt az, hogy az első napomon nem veszítettünk el életet, sőt, úgyis mondhatnám, hogy megmentettünk egyet.
- Viszlát akkor holnap - intettem még neki mosolyogva, de addigra már sarkon is fordult, és sietve távozott. Kár, hogy mindig ennyi dolga volt, de ezt valahogy nem is csodáltam, igen forgalmasnak bizonyult ez a sürgősségi osztály.
Ezen gondolatokkal, és a nap sikerével a zsebemben távoztam, hosszú és fárasztó nap után estem be az ágyamba, de nem bántam meg ezt a napot sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2024. január 24. 22:55 | Link

Balázs


Lassan neszelt fel a nővér hangjára, majd elgémberedett tagjait fájdalmak közt bírva működésre igyekezett eleget tenni a kérésnek. Ekkor pillantotta meg az ismerős arcot, s hallotta meg a köszönést. Felkelt a székről legott, s már távozott is az áplónő legnagyobb örömére. Léptei suták voltak még pár pillanatig, de mire kiért az ajtón már éber volt és mozgékony, akár egy macska. - Szia! - viszonozza a jól megtermett férfi köszönését, majd rögtön fel is tűnt neki a Szerelők Gyöngyének felkötött karja - Mi történt veled? Kérlek mond, hogy nem az a mocskos kis féreg kalapáltatott meg a múltkori miatt! - fakad ki fojtott hangjában felháborodottsággal, ám színében ott bújkál némi bűntudat is, melyet szintén érez. Körbepillant ezután, majd fejével int, hogy sétáljanak egy kicsit, ha már ilyen szépen összejöttek. Ilyenkor úgy fél órát elvannak odabenn a gyógyítók. Belefér akár még egy kávé is az idejébe.- Egy szívemnek nagyon kedves emberre vigyázok és várom, hogy felébredjen - válaszolja menet közben, azonban beszédes szemei elárulják, hogy a szóban forgó személy iránt jóval többet érez annál, amit szavakká formált az imént. Nem szűnt meg szeretni Markot, mindazok ellenére sem, hogy elválásuk keserű méregpoharát az utolsó cseppig egyként kiitták. Hiába érezte át a férfi gyászát és fájdalmát, segíteni mégsem tudott neki. Mégis, látva most, ilyen állapotban hősnőnk egy csapásra megértette, mennyit is jelent számára mind a mai napig az auror. A kifürkészhetetlen végzet pedig újra összeszőtte életük fonalát itt, az Ispotály falai kzött. Csoda hát, ha oly elszántan mellette szeretne lenni? Ugyan dehogy. Vállalja még annak kockázatát is, hogy rájönnek titkára, csak azért, hogy a kezét foghassa. Lelke mélyén azt reméli, talán őt pillantja meg először Mark, amikor magához tér majd. Ebből merít erőt és kitartást amióta betette ide a lábát. Azonban most itt van újsütetű barátja, aki leköti figyelmét. Talán nem ártana, ha beavatná őt a helyzetbe, nehogy akaratán kívül lebuktassa. Egyelőre ennek ellenére inkább még hallgat egy kis ideig. Tekintetét viszont a szemein és arcvonásain tartja. Kivárja a megfelelő pillanatot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos


Bárd
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 110
Írta: 2024. január 27. 14:27 | Link

Elek


Rámosolyog a fáradt vonásokra, mert egészen jól összehaverkodtak legutóbb ott a motelszobában, fel is sejlik Balázsban egy-két emlékfoszlány ennek kapcsán. Most viszont sokkal gondterhesebbnek látja a nőt, mint azon az éjszakán. Igaz, nem kell jósnak lennie ahhoz, hogy kitalálja, mi lehet a probléma, hisz odabent fekszik egy beteg és mellőle kelt fel a nő, nyilván ez jelent valamit. A faltól ellépve mozdul kicsit, így előbukkan sérült karja is, s már rögtön kapja is a kérdést. - De, ő volt az, viszont látnod kéne őt - vigyorodik el, mert bizony az sem úszta meg orrtörés nélkül.
- Hárman jöttek nekem, ez egy szék volt, ez meg valami átok - mutatott az oldalára, meg a karjára, de azért közben mosolygott, ezzel is jelezve a nő felé, hogy azért ebbe nem fog belepusztulni és idővel majd helyrejön.
Közben a kinézett hely felé sétálnak, hisz egyikük sem akarja zavarni a gyógyító munkáját, és eddig rossz helyen álltak. Bazsi körbepillant, akad is ott egy kis sarok, ahol nem ül senki, abba az irányba tereli a lépteit, majd tenyerével a székek felé int, ezzel is jelezve Elektrának, hogy övé az elsőbbség, válasszon csak ülőhelyet.  Ő pedig a kávégéphez lép, előhalászik néhány sarlót és bedobálja a gépbe. - Feketén, cukor nélkül? - kérdez rá, csak hogy olyat rendeljen tutira, amit a nő kér, ezután nyomja csak be a gombot, a masina pedig működésbe lép.  - Családtagod? Mi történt vele? - kérdez rá, bár ha a nő nem szeretne róla beszélni, ehhez meg van minden joga. Közben az elkészült italt a nőnek adja, majd saját magának is bepötyögi a gombokat, így a gép újra morogni kezd, őröl-darál, miegymás. - Egyébként akartalak keresni, csak nem emlékeztem rá, hogy hol is találhatnálak meg - vallja be, mert bizony jól jönne neki egy kis segítség.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2024. január 27. 20:50 | Link

Balázs


A választ hallva elhúzza száját, hangosan fújja ki a levegőt és bosszúsan rázza meg fejét. Többre, vagy másra nincs most ereje. Általában ilyenkor kikelne magából, hevesen reagálna. Szentségelne is talán. Azonban most minden idegszála arra rezdül, aki ott hever a betegágyon eszméletlenül. Energiája híján csupán ennyi jut a férfinak. Beérnie ezzel kell jelenleg. - Legalább van eszed és megnézetted magad - tesz bölcs megállapítást Elektra a kötésekre pillantva és megcsillan a rá jellemző csípősség hangjában. Ezután sétálnak csak tova. Útjuk egyenesen a kávé felé viszi őket. Szüksége is van rá hősnőnknek. - Presszó, dupla tejjel, cukror nélkül - pontosítja ízlését miután leült az egyik székre, haját a nadrágja zsebében lévő néhány csattal feje tetején kusza kontyba tűzve. Fáradt vonásai, kisírt szeme árulkodó, mégis felel a kérdésre. - Majdnem. Egy szerelem, amit a sors nem hagyott igazán beteljesedni. Múltkor meséltem neked arról az aurorról, akivel együtt dolgoztunk a Méhes ügyön. Nos, ő az ott benn. Az orvosok megmentették őt és a karját, de hogy mikor ébred fel azt nem tudják - letöröl kézfejével pár könnycseppet a szeme alól, s igyekszik megnyugodni. Utál mások előtt sírni. Gyengének és szánalmasnak érzi magát tőle. Talán mert ez is az igazság. Ezután inkább gyorsan beleiszik a közben megkapott fekete aranyba. Kellemes ahhoz képest, hogy automatás. - Engem? Bárhol. Csak kiáltsd a nevem és én máris jövök, mint Superman -tereli az iménti komor témát ezzel a kis humorral. Mosolya még kissé fakón is mutatósan terül el szép ívű ajkán. Tekintete élénkebb, arcszíne is kezd visszatérni. Cukra újra a helyén, ahogy lassan a világ rendje is megkerül, hála a kávénak. - Miért kerestél, mesélj? - kérdezi ezután, mialatt vékony, csontos ujjai közé fogja a félig üres műanyag poharat. Egyik lábát maga alá húzza, hogy szembe kerülhessen a Szerelők Gyöngyével. Ez lett a neve, főleg mivel igazából valahogy a hivatalos bemutatkozás más színben tűnik fel a legutóbbi éjszakájuk fényében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos


Bárd
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 110
Írta: 2024. január 27. 21:14 | Link

Elek


- Először nem akartam, a lakótársam pedig meg akart vizsgálni. Ja igen, gyógyító - kezd bele röviden, hisz még annyi mindent nem osztott meg magáról, sok mindent nem tudhat a nő. - Csak ma ahogy elmentem dolgozni, éreztem, hogy egyre rosszabb, végül itt kötöttem ki - vigyorogva tárja szét a karjait, már amennyire tudja. Ezt követően kezd el a masinán bütykölni, módosít a kérésen, így egy gőzölgő presszót kér ki dupla tejjel, cukor nélkül, magának meg egy feketét, egy cukorral.
Kezében a forró itallal, le is telepszik a nő melletti székre, látja a másik fáradt vonásait, sejti, hogy a nő elég rossz passzban lehet. A történetet hallva pedig már egyáltalán nem csodálja a kisírt szemeket. - Emlékszem, nem tudtam, hogy ti… - most már persze kezd tisztulni előtte a kép, bár úgy érzi, hogy egy egészen rejtélyes sztori közepén áll, hisz mintha legutóbb még egy másik férfi lett volna képben. Ki tudja, mindenesetre a szívügyekben ő nem olyan jó, ezért nem is faggatja tovább a nőt.
- Sajnálom, hogy ilyen állapotban van a barátod, remélem, hogy helyre jön - bátorítóan még meg is érinti Elektra kezét és finoman rászorít, mintha csak így akarna belé lelket önteni. Aztán látva a könnyes szemeket, ép kezével kicsit kutat a zsebében, hogy egy zsebkendőt nyújthasson át a nőnek.
- Ezt ki fogom próbálni - neveti el magát, mondjuk elég bizarr lenne az, ha a főtéren kiállva elkiáltaná magát, hogy Elektra, a nő pedig rögvest ott teremne, egy mellkasára festett E betűvel, dögös vörös csizmákban, vállain köpennyel.
- Arról van szó, hogy - kortyol egyet a kávéjából - A minap a házunknál kötött ki egy nő, megsérült, üldözték. Mint utóbb kiderült, a lakótársam exe. Egy kicsit zavaros a sztori, amit előadott, nem tudom, hogy mennyire bízhatok benne, és ami azt illeti, egy kicsit féltem a lakótársam ettől az egésztől, mert azt hiszem, totál bele van habarodva a nőbe. Szóval még nem tudom eldönteni azt, hogy a nő vajon csak szórakozik és direkt vetődött a házunkhoz, hogy ezzel hasson a lakótársamra, vagy valóban veszélyben van az élete. Gondoltam, a kapcsolataid révén utána tudnál nézni a családjának, hogy kiféle-miféle, és akkor én is nyugodtabb lehetnék - meséli el a kacifántos sztorit, aztán ha lesz kérdés, arra természetesen válaszol, most viszont kiélvezi a kávé ízét, ami tényleg nem is olyan rossz.
Utoljára módosította:Jávor Balázs Zoárd, 2024. január 27. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2024. január 27. 23:43 | Link

Balázs


Hálás a férfinak és nem csak a zsebkendőért, hanem a megértéséért is, amivel viseltetik a helyzet iránt. Hiszen hősnőnk jól emlékszik mit mondott az aurorokról. Ítélkezhetne felette, mégsem teszi, s ezt Elektra megint elkönyveli azon jó tulajdonságok sorába, amiket vezet elméjében róla. - Bonyolult ügy a miénk, annyi szent...Viszont ha nem volna a sorsnak terve még velünk, akkor most nem lennénk itt együtt, egy helyen és időben. Ebben hiszek, mindenek felett - mondja immár bizakodással telt, bársonyos hangon, hogy azután belekortyoljon kávéjába, s hagyja, hogy az életet leheljen belé. Tűnődik néhány pillanatig, majd komolyan néz fel a fölé magasodó férfira. - Azért lehetek mellette, mert mindenki azt hiszi, hogy a felesége vagyok...Félreértés volt, de bevallom nem bánom... -avatja be a Szerelők Gyöngyét, majd beszédes szemeivel kéri, tartsa meg a titkát. Nem szól semmit, úgy gondolja nem kellenek szavak ahhoz, hogy a vele szemben ülő megértse. Van szíve, aminek bzonyítékait a riporternő könnyen sorjázhatná. Bizalma töretlen benne még mindig. Ezután könnyedebb vizekre eveznek, s már mindkettejük kedve sokkal jobb, mint azt bármelyikük gondolta volna találkozásuk pillanatában. - Kémeim úgyis jelentik, hogy tényleg kipróbáltad-e, vigyázz! Rothstein Elektrának mindenhol van szeme és füle! - húzza végre a rá jellemző ravasz mosolyra ajkát, míg szemeiben is megcsillannak a vidámság meleg szikrái. Előttük jönnek-mennek az emberek. Fehér taláros gyógyíók, halvány, de vegyes színekbe öltözött ápolók, láthatóan aggódó látogatók. Néhányan megállnak az automatánál, vesznek valamit, majd mennek is hamar, vagy épp kettősükre pillantanak, de haladnak is tovább dolgaikra. Láthatóan nem keltenek ők itt nagy feltűnést. - Megígértem a múltkor, hogy segítek. Állom a szavam. Mindig - szólal meg azután, hogy figyelmesen végighallgatta Balázs beszámolóját. Elméje színes szélesvásznán közben pörögtek is a gondolatok a hallottakat leképezve. - Egy nő a szerelméért őrültségekre képes. Olyankor a józanész kikapcsol és csak az ösztön hajt. Nekem elhiheted - magyarázza nagy fokú átéléssel. Őszintesége süt róla, mint ahogyan az a tény is, hogy tényleg tudja milyen is az amiről beszélt. - Mit tudsz amúgy a nőről? A lakótársad bízik benne? Miért hiszed azt, hogy vaj van a füle mögött? Nem vagy előítéletes. Szóval megérzés? A sérüléseit okozhatta magának, hogy ezzel keltsen sajnálatot és tudjon a lakótársad közelébe férkőzni? Mi lenne az indítéka? Mit nyerne belőle? - teszi azt hősnőnk, amihez a legjobban ért. Kérdez. Tudakozódása godolatébresztés is egyben. Minden ügy megoldását így indítja. Köbejárja a témát. Felteszi a megfelelő kérdéseket, majd jön az anyaggyűjtés és végül a tények összegzése és az igazság feltárása. Ebben a legjobb, s ez vitán felül álló kijelentés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos


Bárd
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 110
Írta: 2024. február 1. 18:35 | Link

Elek


Balázs csöndben meghallgatja a nőt, de a sors kapcsán inkább nem tesz megjegyzést, mert ő erről másként vélekedik. Neki bizony kviddicsjátékosnak kellett volna lennie, úgy érzi, hogy ez a sorsa, mégis kútba dőlt a karrierje. Ezt persze nem fogja kifejteni a másiknak, hisz alapvetően nem olyan, aki elvenné másoktól a reményt. - Trükkös, nem is számítottam másra - mosolyodik el a kamu-nej sztorira, a nő ilyen téren már nem tudja őt meglepni, hisz legutóbb még prosti volt, ma meg már feleség, legközelebb ki tudja, hogy miféle álcát ölt magára. Egy biztos, ügyesen él a lehetőségeivel, Bazsi pedig pontosan emiatt érzi úgy, hogy Elektra a segítségére lehet. Aki ilyen ügyes és trükkös oknyomozó riporter, az bizony hozzá fog férni olyan aktákhoz is, amihez egy mezei átlagpolgár nem. - Ne aggódj, nem árulom el - kacsint és biccent, majd kortyol a kávéjából, ami tényleg egészen ízletes, ahhoz képest hogy ilyen ütött-kopott mugliautomatából csepegett le.
- Igenis, elvtársnő! - a széken ülve, nevetve szalutál, aztán megrázza a fejét jókedvében, kezdi egyre jobban megérezni a nő humorát, és ez tetszik neki.
Pillantása éppen csak elszökik a mellettük elhaladó személyzet irányába, addig fel sem hozza a témát, csak azt követően avatja be Rothsteint a történtekbe.
 - Ezzel azt akarod mondani, hogy ennyire veszélyes lennél? - húzza fel gyanakvó mosollyal a szemöldökét, aztán inkább bele se gondol, hogy a “férj” vajon miért is fekszik azon a kórházi ágyon. Valószínűleg azért arról nem Elektra tehet.  - Jó, inkább ne is válaszolj - teszi gyorsan hozzá, mert az őrült nők mindig ráhozták a frászt, és inkább nem szeretné tudni azt, hogy a skálán Elektra vajon melyik sávba tartozik.
- A lakótársam? Nem, szerintem nem bízik benne, de ettől függetlenül meg bele van zuhanva elég rendesen, szerintem - ebben ugyan nem lehet teljesen biztos, hisz vannak nők, akik képesek az emberfiát teljesen kicsavarni és elvarázsolni. Még az is lehet, hogy Dávid elméjét csak átszőtte a rózsaszín köd, talán bájitalt kapott, a franc se tudja.
- De az vagyok, bizonyos helyzetekben. És nem lehetek benne biztos, egyszerűen csak fura, hogy éppen a mi házunknál kötött ki - vonja meg a vállait, mert ő továbbra sem hisz a sorsban, de lehet, hogy tényleg csak véletlenül keveredett oda az a nő. Ki tudja? Balázs éppen ezért szeretne egy picit utána nyomozni.
- Elektra, hidd el, ha tudnám ezekre a kérdésekre a választ, akkor nem kérném, hogy nézz utána. Egyszerűen csak képben akarok lenni, mert ha valóban veszélyben van a nő élete, akkor veszélybe kerülhet a lakótársam élete is. Ezt pedig nem akarom. De azt se akarom, hogy valami csaló banda átverje a fejét. És gőzöm sincs, mi lehetne az indíték. Ő egy orvos, gyógyító. Hozzáfér vérkészlethez, szervekhez. Sok rossz emberrel találkoztam már, hidd el, mindenre képesek - csak ennyit fűz hozzá, nem akar kitérni esetleges szervkereskedelemre, orvosok kihasználására, zsarolására. Valószínűleg ártalmatlan ilyen szempontból a nő, de Balázs azért szeretne meggyőződni arról, hogy a nő valóban abból a családból származik, amiről mesélt.
- Nekem leginkább a családjáról kellene infó, ki ő, honnan származik, családi viszonyok feltérképezése, volt-e valaha bárkivel is konfliktusuk, akár politikailag, akár üzletileg. Nemesi családról beszélt, így ezek benne lehetnek. Mit gondolsz, tudsz nekem ezekben segíteni? - kérdően pillant a nőre, ha nem lesz a válasz, akkor sem fog megharagudni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2024. február 1. 22:10 | Link

Balázs


Megannyi trükk van tarsolyában, ám ezt a szituációt valóban a puszta véletlen szülte. Tudni akarta csupán, hogy az auror állapota miként alakult. Attól tartott egy a neje elvesztésével kapcsolatos őrültség vezette idáig a férfit. Elkeseredettségében vállalta a veszélyes rajtaütést, amiben túl vakmerően lépett fel, s lett áldozata a robbanásnak végül. Megérkezésekor csak annyit tudott, hogy életveszélyesen megsérült és itt fekszik. Tudta jól, hogy felvilágosítást csak a család kaphat, ezért félt, hogy semmit sem tud majd meg róla. Odalépve a felvételi pulthoz azonban a végzet vicce végett belőle lett Mark eltűntnek hitt felesége, s hősnőnk nem is hadakozhatott ellene. Azonnal bekísérte egy nővér a kórterembe. - Köszönöm - artikulálja hangtalan a hála egyetlen szavát, majd tovább iszogatja csontos ujjai közt tartott kávéját. Megkönnyebbülten tud figyelni eztán arra, hogy kedvét ne felhőzze temérdek aggodalma. Humorral fűszereződnek meg mindkettejük szavai, hogy végül a Szerelők Gyöngye meg is nevettesse. - Pihenj honvéd! - mondja vidám hangon, miközben ő is szalutál egyet gyorsan. Anyja ezt biztosan büszkén látná, hiszen katona család sarja. - Ezzel elkéstél - rázza meg fejét és folytatja - Egyvalakire vagyok veszélyes. Magamra, de szerintem ezt a múltkor már prezentáltam - reagál azután Balázs megjegyzésére még mindig szélesen mosolyogva  - Gondold csak végig! Szerintem én vagyok az egyetlen olyan oknyomozó riporter az országban, aki képes fejjel előre egy kukában landolni, akit aztán kurvának hisznek és aki ennek tetejébe még azzal is alszik, aki lekurvázta - számolja szabaddá tett kezén a felsoroltakat - Mindenzt egy és ugyanazon éjszaka. Mi ez ha nem önveszélyesség? Pótlékot kellene fizetnem magamnak, hogy kompenzáljam - tódítja teljesen komolynak tűnve, hogy aztán elvigyorodjon és vállát megvonja. Kisvártatva újabb apró kortyot vesz le poharának tartalmából. Ezt követően nagyon figyelmesen, nyitott elmével hallgatja végig a férfi válaszait, megjegyzéseit és elméleteit, s legfőképp kérését. - Kelleni fog a neve és bármi, amit még tudsz róla. A nemesi családok élete, általában nyitott könyv. A felszíne mindenképp. Ha valóban az ez a nő, akinek mondja magát, hamar a nyomára fogok bukkanni. Viszont a szimatom azt súgja valamibe istenesen beletenyerelt a lakótársad és piszok szerencsés, hogy te vagy neki - elemzi a helyzetet a rá jellemző csípős egyenességgel. Szókimondása az egyik védjegye. Lelkiismerete a másik, ami az ő hivatásában nem épp előnyös tulajdonság. - Mit is mondtál, hogy hívják őt? - tudakolja meg ezt is még, mert úgy emlékszik csak annyi hangzott el a nevezett lakótársról, hogy gyógyító. - Kelleni fog pár nap, de kiderítem amit csak tudok - ígéri meg legott, s hangja mellett beszédes szemei is ezt súgják. Rothstein Elektra tartja a szavát és a száját. Segíti és megóvja azokat, akik arra érdemesek. Azt pedig itt helyben elhatározza, hogy a lakótársra szintén szán majd néhány percet. Összefüggéseket keres, esetleges indítékot. Vannak még kapcsolatai és továbbra is birtokol bizonyos szintű hozzáférést adatbázisokhoz. Ekkor különös zajok ütik meg a fülét a folyosó végén lévő orvosi pihenő felől. Egy fehér taláros alak fut el előttük pár pillanattal később, ami nem jó ómen. Követi hát tekintetével a gyógyítót, s amikor az illető Mark szobjájában tűnik el egészen elsápad.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos


Bárd
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 110
Írta: 2024. február 2. 17:11 | Link

Elek


- Ó igen, szép kis este volt - nevet együtt a nővel, ahogy felidézi magában azt az estét. Valóban veszélybe keverte magát akkor a nő, és utólag tényleg vicces volt abba belegondolni, hogy Balázs prostituáltnak nézte Elektrát.
- Egy valami biztos, kalandos az életed - mondta egy vigyorral, egy kicsit még irigyelte is a nőt, amiért ilyen szakmát választott. Egy pillanatra bele is gondolt abba, hogy mi lett volna, ha tinédzserként inkább a jó úton halad, lehetett volna auror is, sőt, talán jó nyomozó is lett volna belőle, de egyáltalán nem bánja. Sajnos nem is szívleli őket, de ez inkább betudható annak, hogy szerinte sokan közülük korruptak, nem is bánt vele mindegyik úgy a büntetése alatt, ahogyan az elvárható, és még a szabadulása óta is szaglásznak a nyomában. Ennél idegesítőbb dolog pedig nem is lehetne.
- A név az megvan, máris mondom. Breagha Beth Gillins és meg vagyok róla győződve, hogy ír vagy angol, valami ilyesmi - fűzi hozzá az infót, hátha már ez is hozzájárul a nyomozáshoz. A többi viszont Elektra dolga lesz, hisz Balázs nem kért volna segítséget, ha profi szimata lenne az efféle dolgokhoz.
- Nem kéne ennyire bevédenem a seggét, mert csak a lakótársam, de nem akarnám, hogy baja essék, jó ember, érted? Normális - nos igen, Balázs a szabadulása óta nem túl sok ember társaságát élvezheti, Dávid pedig azon kevesek közé tartozik, akik nem ítélik őt el a múltja végett.
- Majd egyszer bemutatlak neki, ha felénk jársz. Bár gyógyító, még az is lehet, hogy ismered - jegyzi meg, ha a nő Bogolyfalván jár kivizsgálásokra, akkor könnyen lehet, hogy már összefutott Kozákkal.
- Dr. Kozák Dávid a neve - feleli, miközben felkel az ülőalkalmatosságról, hogy a kiürült poharát a kukába hajítsa. Bólint Elektrának egy hálás mosoly kíséretében, jó érzés, hogy nem kell könyörögnie és a nő szinte azonnal a segítségére van. Ekkor azonban hirtelen nagy rohangálás szemtanúi lehetnek, Balázs is nézi a folyosó végén lévő szobát, pont azt, ahonnét korábban elsétáltak.  - Ez azt hiszem, hogy a férjed szobája - jegyzi meg Bazsi, de máris szalad egy nővér mellettük a pult felé, s hallatszik, amint jelzi az ott dolgozó nővérnek, hogy azonnal riassza a doktort, mert felébredt a páciens.
- Nahát, ez jó hír Elektra, mit szólsz? Úgy tűnik, hogy felébredt - mosolyog rá a nőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2024. február 2. 19:16 | Link

Balázs


Elodázó mosollyal reflektál csak arra a megállapításra, miszerint kalandos az élete. Meglehet valóban annak tűnik, azonban hatalmas árat fizetett egy-egy ilyen kalandért. Az egyik ilyen most egy ágyon fekszik nem messze tőlük. Tekintetén átsuhan egy kósza bánatfelhő, majd tova is tűnik legott. Kisvártatva megkapja a nevet, melynek hangzása valóban a férfi által említett nemzetekre jellemzőnek tűnik. Iránymutatásnak minden esetre remek ez a pár információ. Elektrának kiváló memóriaja van, így csak fejben jegyzetel. Hálás a sorsnak, hogy ezt a képességét is visszakapta, emlékeivel együtt. Kellett hozzá némi idő, de már épp úgy funkcionál, mint ominózus amnéziája előtt. - Törődsz vele, mert kedveled. Előttem nem kell ezért ám szabadkoznod. Kár is lenne a gőzért, mert úgysem tudnád nekem beadni a mesét, hogy te milyen egy álnok gonosztevő vagy - mosolyog a Szerelők Gyöngyére, majd elhangzik a lakótárs neve is, ami ismerősen cseng a riporternő számára. Elgondolkozik ezen, s be is villan neki valami róla. - Olvastam a barátom kórlapján a nevét. Illetve van egy fiatal lány, egy rezidens, aki minden nap bejár a "férjemhez". Tőle tudtam meg, hogy az aláírás tulajdonosa kezelte Markot, amikor behozták a balesete után - tart lélegzetvételnyi hatászünetet, majd folytatja - Ezek szerint a lakótársad mentette meg az életét - mosolyodik el összeillesztve a tényeket, akár egy puzzle darabkáit. Arcán egyszerre jelennek meg a hála és a büszkeség vonásai. Azonban olyan hirtelen tűnnek el, ahogyan felsejlettek. Elrohan a nővér, egyenesen a kórterembe, majd onnan vissza, hogy riassza az épp ügyeletes orvost. Minden olyan gyorsan történik, hogy Elektra először holtsápdtá válik a rémülettől, hogy esetleg valami baj van, majd még kétségeesettebb ábrázata lesz a hírtől, hogy végre megtörtént amire várt. Viszont ez azt is jelenti, ő hogy nem volt ott a szeretett férfival, amikor az magához tért! - Ne haragudj! -kiáltja tehát immár válla felett vissza, mivel azon nyomban ő is futásnak ered, hogy lássa Markot. Vajon miként fog reagálni a jelenlétére? Felismeri egyáltalán? Örülni fog, vagy elutasítja? Elméjén ezek a kérdések cikáznak át, ahogy bakancsba bűjtatott lábai alá gyűri a folyosó linóleimát. Lélekszakadva rohan célja felé. Végül beér a szobába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Jávor Balázs Zoárd
Bogolyfalvi lakos


Bárd
offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 110
Írta: 2024. február 2. 19:44 | Link

Elek


- Hát pedig…- mosolyog, nem meséli el a sztorit, hogy hány ember életét keserítette meg, és milyen sokakra hozták rá a frászt és a rettegést egy-egy betörés alkalmával. Akkoriban nem igazán foglalkozott mások lelkivilágával, azzal hogy bajt okozhat, leginkább csak az érdekelte, hogy minél több pénze legyen. A pénz utáni hajsza persze még mai napig megmaradt, Balázs még mindig szereti a pénzt, de már egész másként igyekszik megszerezni magának a vagyont. Próbál becsületesen dolgozni, és eddig szerencsére nem térítette le semmi az útjáról.
- Akkor ezek szerint ő lehet a kezelőorvosa, micsoda véletlen. Hm, igen, úgy tűnik, hogy ő mentette meg a barátod életét - jegyzi meg, de aztán eszébe jut az, hogy mire kérte őt az elején Elektra.
- Figyelj csak, viszont mivel a lakótársam, talán jobb lenne, ha nem látna minket együtt, mert akkor ha rákérdez, nem tudok neki hazudni - jó, tud hazudni, nem egyszer hazudott már az életében, de nem szívesen állítana valótlant a lakótársa előtt. Hiába kedveli a nőt és hiába tett neki fogadalmat, azért Dávidot nem cseszné át.
Épp csak, hogy elköszönne a nőtől, amikor meghallják, hogy a beteg felébredt, s valahol érthető is Elektra reakciója, mert hogy láthatóan azonnal indulna. Balázs nem is állítja őt meg, hagyja, hogy a nő szaladjon a férfihez. Viszont egyelőre még nem lép le, kíváncsi, így arra sétál, s ő is megáll a folyosón, közel az ajtóhoz, hogy lássa a történéseket.
- Mi történt? Hol vagyok? Elektra? - efféle kérdések hangzanak el az ágyon fekvő férfitől, miközben visszatér a nővér. - Maga mit keres itt? Most nem jöhet be, mindjárt itt a doktor úr! - szólítja fel Elektrát, Balázs pedig ahogy észreveszi a közeledő orvost, sietve sarkon is fordul és lelép a helyszínről, még mielőtt összefutna a lakótársával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Kozák Dávid
Gyógyító, Független varázsló



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 121
Írta: 2024. február 2. 20:37 | Link

Balázs és Elektra


Naná akkor rontanak rám, amikor éppen a zárójelentéseket írom. Ennyi papírmunkától ínhüvely gyulladást fogok egyszer kapni. Mindegy. Mark nevű betegem felébredt. Ezt jelenti a nővér, aki liheg. Futott? Futott. Akkor nekem is azt kellene. - Máris ott vagyok! - menesztem a kolléganőt és már veszem is a nyakamban a fonendoszkópomat, meg a lábaimat. Úgy futok, hogy azt nézni is rossz, de egy kisebb majdnem hasraesést követően egészen kulturáltan robbanok be a kórterembe, Túl nagy a tömeg. Átverekedem magam a beteghez, aki mellett egy sötét hajú nő áll. Biztos ez az a feleség, akiről a személyzet pletykált. Állítólag eltűnt, de megkerült. A baj az, hogy most az utamba sikerült neki. - Nővér kísérje ki az úr feleségét! - adok utasítást, mire betegem csak annyit mond Ő nem a feleségem...Erre összenéznek. Az igen! Akkor ugyan mit keres itt és hogy a picsába maradhatott benn nála? Azért vannak itt hiányosságok. Na lapozzunk. - Engem nem érdekel. Tőlem a boncidai siratóasszony is lehet, csak vigye ki innen! - mordulok rá a hírtől lefagyott nővérre. Tudom kell a szaftos pletyka, mert miről karattyolnának a kávé mellett az éjszakással, de azért mindennek van határa. A személyzet végre teszi a dolgát. A nő zokog, a beteg meg alig van magánál, de annyit még elsuttog, hogy maradjon. Na azt majd én eldöntöm! Szóval a nő megy. Aki marad az meg én leszek. Átnézem a kórlapját, ellenőrzöm a gyógyszerelést és a kötést is lebontom. A sebei szépen gyógyulnak. A karján nekrózisnak nincs jele. Lázmentes volt, jók a vitális paraméterei. Negatív a tenyésztése. Vizeletet is megfelelő mennyiségben ürített a papírok szerint. A szatja is jó és oxigént is már csak negyven százalékon kap. Ekkor megint kicsit felébred. Megnyugtatom, hogy jó helyen van, de aztán csak egy nevet ismételget. Elektra - Elektra. Hát köszönjük. Engem mondjuk Dávidnak hívnak a nővér meg Renáta, de midegy. Ezután ismét elalszik a közben lecsepegő szedatikumoktól. Nem lesz itt baj. Pár nap és már azok sem kellenek. Grétának is el fogom ezt mesélni. Kíváncsi vagyok a lány véleményére, elvégre az első betege.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Tanár, Mestertanonc Tanár, Animágus, Edictum szerkesztő, Bogolyfalvi lakos


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 749
Összes hsz: 1116
Írta: 2024. február 2. 21:26 | Link

Dr. Kozák Dávid


Reménnyel és félelemmel telve érkezett meg, s lépett be a szobába, ahol egy ápolónő máris rápirított, hogy nincs itt most helye. Mégis odament a szeretett férfihez és megfogta annak épségben lévő kezét. Érdes és meleg volt a bőre hősnőnk ujjai alatt, aki finoman simogatni kezdte, majd közel hajolt hozzá, amennyire az orvosi műszerek csövei azt lehetővé tették. - Kérlek Mark, ébredj fel...Elektra vagyok...Sajnálom...Még mindig szeretlek...Hiányzol... - suttogja bársonyos hangján, hogy azután, számolva az ápolónő rosszallásával egy lélegzet könnyűségű csókot adjon a szívének kedves férfi homlokára. Ezután arrébb tessékelik, de nem akaródzik számára az eltávolodás, így megáll az ágytól nem messze. Ebben a pillanatban törtet be a nevezett orvos, aki mondhatni egyenesen félrelöki őt az útból. Azonban hősnőnk ezt nem teszi szóvá, mert mivel figyelme az ágyon fekvőre irányul. Rezzenetlen strázsál mellette, s várja feleszmélését. Kisvártatva az auror valóban felébredni látszik, ám amint ez megtörtik jön a keserű igazság. A csoda oda. Könnyek szöknek hősnőnk szemébe, majd gördülnek végig éles vonású, sápadt arcán. Hiszen első szavaival Mark le is leplezi Elektrát, s tudatja mindenkivel, hogy nem a felesége. Ezzel pedig kiváló okot szolgáltat a gyógyítónak, hogy ugyan második nekifutásra, de az ápolónő segítségével a "feleséget" kiakolbólítsa. Tehetetlenségében felzokog, majd hagyja magát kivezetni. Az ápolónőbe azonban szorult némi jóindulat, mert csak annyit mond, hogy ha most szépen elmegy, akkor nem tesz erről senkinek jelentést. A gyógyítót pedig, ahogy ki is nyilvánította, nem érdekli ki is volt ő valójában. Szótlanul bólint erre, majd pálcájával magához hívva kabátját és kopott bőrtáskáját, azonnal hazaindul. Összetört szívvel sírja végig az utat, hogy azután toronyszobájába zárkózva vesse bele a kesergés helyett magát a nyomozásba, melyre a Szerelők Gyöngye felkérte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy csendes arcnak sokszor hangja és szava van..."

Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 19. 20:56 | Link

Gréta


Maga sem tudta hogyan mondja el azt, ami ugyan csak egy igen erős bizonyítékokkal alátámasztott, de mégis csak k gyanú. Azt hitte, hogy így túl a negyvenen már nem érheti meglepetés, ám mégis. Unokahúga segítségét kérte és a kedves rokon több ponton támasztotta alá feltevésekből ácsolt ideáját. Az évszámok, helyszínek és nevek összevágnak. A hasonlóság jobban megnézve felfedezhető. Mégis mi lesz, ha tévedés? Egy genetikai teszt tesz majd igazságot. Ezt Elektra mondta, de addig ő azért hihet? Remélheti, hogy a sors furcsa játéka folytán megvalósul sok éve eltemetett vágya a saját gyermekre. Ráadásul készen kapja. Egy felnőtt nő személyében. Ha igaz. De mielőtt azzá válhatna, még beszélnie kell vele. Ezért jött, mégis földbegyökerezett lábakkal áll az sürgősségi ajtajában és a jó okot keresi. Mellette robognak el az emberek. Be kell mennie. Egy felnőtt férfi nem félhet ennyire egy beszélgetéstől, igaz? Megindul végre. A nővérpultot elérve kérdez a lány után. Füllent. Vagyis igazából nem, mert rokona kiokította. Legyen határozott és ha nincs más megoldás mondja, hogy egy beteg hozzátartozója. Egy auroré, aki régi barátja. Ez persze csak annyiban valós, hogy unokahúga annyit mesélt a férfiról, hogy ismeretlenül is megismerte. Remegő lapát kezét farmere zsebébe süllyesztve beszél és várja a lányt, miután a nővér kicsit ugyan gyanakodva, de megcsipogtatta Grétát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 258
Írta: 2024. március 19. 21:40 | Link

Tamás

Még mindig rosszul voltam a másnaposságtól, éppen a wc kagyló fölött roskadoztam a másodikon és adtam ki gyomrom tartalmát. Szabadnapot kellett volna kivennem, de gyakornokként ez nem volt ennyire egyszerű, mégis megbántam, hogy bejöttem. Szerintem a Doki is látta rajtam, mert bár eddig még nem szólt erről egy szót sem, a pillantásából azért úgy éreztem, mintha ma nem lenne megelégedve velem. Csak remélhetem, hogy nem szed elő emiatt, mert pont nem hiányzik az, hogy valaki még le is csesszen.
Közben sikerült feltápászkodnom, a wc-t lehúzva a csapnál frissítettem fel magam, arcmosás, öblögetés szájvízzel, miegymás. Ám ez sem dobott fel, szerintem egy hordó smink sem lett volna elég ahhoz, hogy varázslatossá váljak. Leginkább a karikás, kialvatlan szemeim árulkodtak az előző éjszakáról.
A csipogóm hirtelen törte meg a csöndet, ha nem fájt volna kellően a fejem, akkor ez a kis dög még rá is tett egy lapáttal. Halántékomat masszírozva néztem meg, hogy mi a helyzet, aztán sóhajtva indultam le a földszintre, ahol meglepetésemre a túrából ismert Tamás ácsorgott. - Öhm, szia - köpenyem zsebeibe csúsztatott kezekkel lépdeltem oda, értetlenül néztem a nővérre, majd vissza a férfire.
- Te érdeklődsz Mark McMillan állapotáról? - kissé meglepett, nem tudtam, hogy vannak a férfinek rokonai, csak egy nőt láttam hozzá bejárni, de arról is kiderült, hogy nem a neje.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 20. 06:26 | Link

Gréta

Kell pár pillanatnyi elgondolkozás. Az auror vezetékneve hallatán illetődött meg, de a fehér taláros lány látványa is közrejátszik. Nem a szavak embere. Főleg most nem. Ezért csak bólogat először. Aztán krákog és a tarkóját vakarva szólal meg nagy nehezen. - Igazából az unokahúgom nevében kérdezek róla, de hozzád jöttem az igazat megvallva - bámul bűnbánónak is hihető, de amúgy ártatlan képpel le a lányra. Tudunk valahol beszélni? - kérdezi körbenézve a zajos és rohanós helyen. Nem épp ez volz a vágya erre a beszélgetésre, de ha már sikerült lehivatnia az osztályról, ki kell használnia az alkalmat valahogy. Tétovának tűnhet és feszültnek. Lerí az egész megjelenéséről, hogy kínban van valami miatt. A tekintete aggódó. Hatalmas termete ellenére belül tele van kétségekkel. Mert mi van, ha mégsem igaz? És mi van ha az? Mit szól majd Gréta? És aztán hogyan tovább? Jó apja lenne? Szüksége van egyáltalán rá? Hiszen olyan mint egy sudár szilfa. Erős és szép, akit nem rettent vihar, ahogy most végignéz rajta. Egy módon kaphat válaszokat. Meg kell beszélnie vele ezeket a dolgokat. Vésőt ragadva lehántani a kérget, aztán faragni, míg célt nem ér a művelet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 258
Írta: 2024. március 20. 17:46 | Link

Tamás

Ahogy megláttam Tamást a távolból, az első gondolatom az volt, hogy mégis ő vajon mi a francot kereshet itt? Aztán emlékeztettem magam arra, hogy mivel az üzenetben is az állt, hogy McMillan miatt érkeztek, így feltételeztem, hogy kizárásos alapon tényleg erről lesz majd szó, nem pedig randit akar kérni, vagy ilyesmi. Amúgy sem mentem volna bele ilyesmibe, már csak azért sem, mert nekem a társasága mindvégig inkább olyan barátinak tűnt. Nem éreztem különösebb vonzalmat a közelében, inkább felnéztem rá ott a túrán is, mert tapasztalt volt és persze tök jókat lehetett vele dumálni. Mindenesetre egy kicsit gyanakodva tettem fel neki a kérdést, hisz ezt a szerencsétlen aurort már egy nő is zaklatta korábban. - Aha...várj, tessék? Velem? - kissé értetlenül futott ráncba a homlokom, az első részét még értettem, a második résznél viszont megint csak arra tudtam gondolni, amire már idefele jövet is. - Öhm, persze igen – bólintottam, láttam rajta, hogy fura a viselkedése, nem tűnt olyan vidámnak és jókedvűnek, mint ott az erdőben, mondjuk ez rólam is elmondható.  - Gyere, van itt egy orvosi szoba, ami épp felújítás alatt van – pontosabban még nem szerelték be a műszereket, csak néhány szekrény, egy asztal, meg pár szék volt odabent. Ahogy kinyitottam az ajtót, még érezni lehetett a friss festés illatát.
- Rég láttalak, minden oké? - azért csak rákérdeztem, mert lehet, hogy talán valami orvosi ok miatt jött, végül is, elmeséltem neki, hogy gyakornok vagyok. Közben behúztam magam mögött az ajtót, és az egyik szék felé mutattam, hogy nyugodtan üljön le, ha szeretne, én magam egyelőre inkább csak álltam köpenyzsebembe dugott kezekkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 21. 07:10 | Link

Gréta

Bólogatással felelt. Valóban ez a két oka van annak, hogy ma eljött ide. Jobbak, mint egy munkaköréből adódó baleset az biztos, de lehet hogy fájdalmasabbak. Az első azért, mert rokona inkább lenne saját maga a beteg ágya mellet, mint így tudjon meg róla információkat. A másik pedig...nos az majd kiderül. Bemennek egy helyiségbe, amiben pár pocsék kivitelezésű kommersz bútor van még csak és festékszag. Állva marad ő is inkább. Egyik kezével tarkóját vakarja, másikat zsebében tartja. Milyen példát mutatna ha nem állna elő a farbával őszintén? Mert ugye ez az apák egyik dolga, nem igaz? Imolával sokkal könnyebb, ő még kislány, de előtte most egy felnőtt nő, egy gyógyító áll. Ez nem lesz faék egyszerű. Mély levegőt vesz és alkatához illő, de a vártnál kedvesebb hangján szólal meg végül. - Azt hiszem én vagyok az apád - megtette és kimondta. A megkönnyebbülés viszont még várat magára. - Amikor találkoztunk ismerősnek tűntél. Aztán megmondtad az édesanyád nevét és jobban kezdtelek figyelni. Ráismertem benned és magamra. A túra után az unokanővéremmel, akit itt is láttál, nyomoztattam kicsit és minden egybevág...- beszél tőle szokatlan módon úgy, hogy szinte levegőt sem vesz közben. Kiömlenek belőle a szavak. Nem így kellene, de bármilyen furcsa, nem tudta tovább magában tartani mindezt. Úgy áll most zöld szemeit a lányra szegezve, hogy egyszerre remél és remeg. Mondjon valamit, kérdezzen, akarjon vérvizsgálatot. Hősünk bármit megtesz az igazágért. Ebben a sokat emlegetett kedves rokonnal hasonlítanak.
Utoljára módosította:Hansági Tamás, 2024. március 21. 12:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 258
Írta: 2024. március 21. 17:41 | Link

Tamás

- Hogy tessék?! - addig kómás pillantásom most egészen élesnek tűnhetett, szemeim szinte teljesen elkerekedtek és még a szemöldököm is a magasba szökött, amikor meghallottam Tamás kijelentését. Hát tényleg pont ez hiányzott két hányás között egy erősödő fejfájás és amúgy is pocsék hangulat mellé. Persze hallottam, meg láttam is, ahogy a szája mozog és tovább fűzi a történetét, de valamiért magamban arra gondoltam, hogy ó inkább mondta volna azt, hogy nagyon bejöttem neki, és el akar vinni randira, mert azt valahogy sokkal jobban tudtam volna kezelni, mint most ezt a váratlan kijelentést. - Te nyomoztattál utánam? - csattantam fel, bár magam sem voltam biztos benne, hogy ez zavart-e, vagy maga a tény, hogy egy pasi azt állítja, az apám. Az egészben csak az volt a legrosszabb, hogy alig pár napja még egy másik férfit hittem az apámnak. Pedig benne szinte száz százalékosan biztos voltam, de nem. Erre beállít a szuperügyes túrázótársam, és benyögi, hogy Ő az. - Várjunk várjunk, mi vág egybe? Hogyan? - széttártam a karjaimat, pillantásom szinte követelte a folytatást, mert most már tudni akartam az igazat.  - Hogy lehetnél az apám? - néztem rá értetlenül, hisz Hansági Tamásról egyetlen emléket sem találtam anyám cuccai között, bezzeg attól a Ránki Magortól…tele volt a padlás a leveleivel.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 28. 21:37 | Link



Hatalmas termetű hősünk összerándul feltételezett lánya felkiáltására. Nem erre számított és így most tehetetlenül áll, várva, hogy megmagyarázhassa ezt a számára sem könnyen felfogott tényt. Még jó, hogy keze a zsebében van, mert ökölbe szorítaná idegességében. - Elektra, az unokahúgom, oknyomozó riporter. Neki megvoltak a forrásai, hogy segítsen. Tudni akartam, hogy tényleg lehet valami a megérzésemben veled kapcsolatban - beszél zaklatottan és lesüti a szemeit. Megtermett fanyűvő létére nem mer a lányra nézni. - Nem akartam neked rosszat - teszi még hozzá gyorsan, hogy aztán egy fásult sóhajjal némaságba burkolja magát. Tényleg nem ezt akarta. Igazából azt sem tudja most, hogy mi tévő legyen. - Egy nagyon rövid ideig jártam édesanyáddal, de ő egy szóval sem mondta, hogy várandós. Viszont bárhogy számolom, tőlem lett terhes... - válaszol a maga egyszerű de lényegre hagyatkozó módján. Sosem volt és nem is lesz a szavak embere. Bezzeg a rokona tudná mit kell mondani. Neki jutott a vérvonal összes szókincse. - Ha tudtam volna, nem szakítok vele - rázza meg fejét és most egyenesen ránéz a doktoranduszra, aki a szeméből láthatja, hogy őszinte és nagyon bántja ez az egész kialakult helyzet. Tamás egy nagy szívű és tisztességes fickó, aki most iszonyatosan szenved, legalább annyira, mint talán a lánya. Tudja, hogy nem pótolhatja be a sok évet, ami kiesett és Grétának szüksége sincsen rá, de az igazságot megérdemlik mindketten.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 258
Írta: 2024. március 29. 16:12 | Link

Tamás

Amikor az embernek amúgy is szar napja van, meglehetősen rosszul érinti egy ilyen hír. Nem készülhetsz fel rá, nem lehetsz topon és nem tudod, hogy a következő pillanatban mi zúdul majd rád. Nehéz kezelni egy ilyen helyzetet, a kavargó érzelmeket, még úgyis, hogy egy jó ideje már keresed az apád. Igen, tudni akartam, hogy ki lehet az, tényleg régóta nyomoztam, egészen addig, míg arcon nem csapott a Magorral való beszélgetés nem is olyan rég a Japánkertben. Akkor összezuhantam, kínos volt számomra, hogy letámadtam egy vadidegen fickót azzal, hogy az apám. Tragédiaként éltem meg, hogy még sem ő az, most pedig hirtelen bamm, besétál az igazi. Már ha egyáltalán Tamás az. Tényleg hitetlenkedve nézem Őt, persze hogy él bennem a felháborodás, s azt hiszem, joggal vonom kérdőre. - Az a nő, aki a páciensünket is zargatta? Áh, remek - sóhajtva csóválom a fejem, és védekezően fonom össze magam előtt a karjaimat, miközben tovább fürkészem a férfit, vizsgálom vonásait és közben hallom is, amiket mond. Haragudnom kellene rá, mégis rengeteg a vegyes érzelem, meg Ő mégis csak Tamás, az a jófej pasi a túráról. Attól sem tudok elvonatkoztatni igazán. - Ne haragudj, de ez az egész annyira…szürreális - bukik ki belőlem, látszólag mosolygom, de ha jó emberismerő, akkor láthatja rajtam azt, hogy közel sem érint ez olyan jól.
- Tényleg keresem az apámat már egy ideje, de így nem gondoltam volna, hogy egy napon majd besétál valaki…besétálsz éppen Te és közlöd, hogy Te vagy az. Ez…nem tudom - sóhajtva tárom szét végül a karjaim. - Egyáltalán hogy merült fel ez most? És hogyhogy megkerestél? Mármint, még ha Te is lennél az, akkor miért? - tényleg nem értettem, hisz egy jól szituált fickó, kinek kéne a nyakába egy ennyi idős gyerek? Nem tudtam, hogy mit akar, ahogy én sem tudtam abban a pillanatban örömmel kezelni a helyzetet.
- Ebben amúgy se lehetünk biztosak, míg nem készül teszt. Ki tudja, lehet te se vagy az apám, és akkor ugyanúgy egy csalódás lenne ez, mint a legutóbbi. Mert hogy anyának volt még egy szeretője, tudtad? Pontosabban mondhatnánk úgy, hogy lelkitárs. Rengeteget leveleztek, azt hittem, hogy ő az…aztán kiderült, hogy nem - sóhajtva meséltem el neki, hogy mi történt az elmúlt időszakban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 29. 16:49 | Link

Gréta

Hősünk a bölcs tölgy. Minden vihart kiáll és méltósága sértetlen marad. Türelmes ember, aki hatalmas termete ellenére sem híve az erőszaknak. Kivéve a kviddicset, mert ott olykor latba vetette hatalmas erejét. Most mégis egyre idegesebbé és feszültebbé válik ahogy figyeli az előtte álló fehér taláros lányt. Akár a vére, akár nem, Tamás senkinek nem tűri el, hogy a szeretteit becsmérelje. - Az a nő nem zaklatta! Azért volt ott, mert az a pasas annyira fontos neki, hogy hazudni is képes volt érte. Ismerem az unokahúgomat. Szereti a pácienseteket és sosem bántaná. Amikor elkergette az a nagyképű doktor, teljesen összetört és most aggódik - beszél magához képest sokat és nagyon nyíltan. Hangja és attitűdje egyaránt védelmező. Akit Tamás szeret, azért bármit megtesz. Ezt Gréta is megtapasztalhatná majd, ha valóban biztossá válna, hogy a gyermeke. Egyelőre azonban még ez nagyon messzinek tűnik. Mindketten idegesek, de mozdulataikban és főleg arckifejezéseikben fel lehet fedezni hasonlóságokat. - Mindig is szerettem volna családot. De sosem hozta úgy az élet. A nők a magam fajta tagba szakad, mugli származású famunkásokat nem tartották sokra. Elég sokat csalódtam a nőkben és beletörődtem abba, hogy annyi jut nekem, hogy olykor Imolára, az unokahúgom lányára vigyázhatok. De esküszöm, ha kiderülne, hogy Eleknek igaza van és tényleg a lányom vagy, az lenne életem legjobb napja - beszél szívből jövő jósággal. Akkora szíve van, amiben bármikor akadna hely egy felnőtt lánynak. Az a fajta apa lenne, aki ha kell, az éjszaka közepén menne át csapot szerelni, vagy megverni azt, aki csak csúnyán nézett a lányára. Közben persze tisztában lenne és van is azzal, hogy Grétának van már élete, amit úgy él, ahogyan neki megfelel. Hősünknek nincs beleszólása. Tanácsot is csak akkor adna, ha a lánya kérné. - Szerintem te is tudod, hogy szeretni nem csak egy embert lehet. Nekem is volt egy nagy szerelmem, de szerettem az édesanyádat is a magam módján. Az embereket már csak egy ilyen fából faragták - sóhajt mélyet ahogy eszébe jutnak a nevezett nők. A szerelme kigúnyolta, aztán amikor újra találkoztak elhagyta megint. A vele szemben álló lány anyját pedig ő nem tudta úgy szeretni, ahogyan arra a nő vágyott és ahogy megérdemelte volna. Tamás sem hibátlan. Megannyi göcsört van ebben a fában. De kemény és erős alapanyag.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 258
Írta: 2024. március 30. 08:18 | Link

Tamás

Egyre jobban érződött a szobában a feszültség, úgy tűnt, már nem csak én voltam ideges, de Tamás is felkapta a vizet. S bár értettem én, hogy a rokonáért még tűzbe is menne az ember, egy kicsit talán még meg is lepett az állításával, nekem attól még azt az információt mondták a kollégák, hogy az a nő valaki másnak adta ki magát. A beteg meg nyilván akkor nem volt magánál, így nehéz lett volna igazolni, hogy ez nem zaklatás, csupán ismeretség vagy más, de végülis, ebben a helyzetben lényegtelen volt. Az viszont már engem is felhúzott, ahogyan Dávidról nyilatkozott. - Héhéhé! A Doki nem nagyképű! Megmentette azt a férfit, és ha Ő nincs, akkor nem lett volna senki, akit látogathat az unokahúgod! Szóval ne beszélj róla így! - úgy éreztem, hogy a doki védelmére kell kelnem, mert a velem szemben álló férfihoz hasonlóan én sem hagytam azt, hogy becsméreljenek egy számomra kedves személyt.
Sikerült tényleg felbőszítenie. Igazából mondjuk nem tudtam, hogy ezért voltam rá mérges, vagy azért, mert hirtelen beállított a gyakorlati helyemre és csak úgy előhúzta az apa kártyát. Feszülten újra magam köré vontam a karjaimat, s csak hallgattam, mert azért mégis csak érdekelt, hogy miért döntött úgy, hogy ezzel felkeres. Meglepett, hogy így beszélt erről az egészről, közben végig azon kattogtam, hogy mi lenne, ha tényleg Ő lenne az apám. Vajon tudnék ennek örülni? Mindig is tudni akartam, hogy ki lehet, az elmúlt időszakban nem volt nap, hogy ne ezen gondolkodjak, ez a pillanat most mégis megrémisztett. A sok kutakodás és kudarc után most itt állt velem szemben, és talán Ő volt az.
- Jó…értem valahol, de…ez nekem így hirtelen sok, mármint érted. Néhány napja még mást hittem annak, zavaros az egész, és Te sem vagy benne biztos - sóhajtva fújtam ki a levegőt, közben egy pontot néztem és továbbra is kattogtam.  - Az lenne a legkézenfekvőbb megoldás, ha akkor csinálnánk egy tesztet. Egy vérvétel, utána pár hét és kiderül. Mit gondolsz? - még dönthetett úgy, hogy meggondolja magát, hogy lelép és elfelejti ezt az egészet. Viszont ha belevág, onnan már nem lesz visszaút egyikünknek sem. Tekintetét fürkészve magam sem tudom, hogy mit vártam. Egy részem talán azt, hogy meneküljön el, de a másik felemben ott pislákolt a kíváncsiság, a remény. Hisz végre kiderülhetne, hogy kitől származom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 30. 14:19 | Link

Gréta

Mindkettőjüknek igaza van, de tévednek is és ezt Tamás belátja. Igazságot itt talán Salamon tehetne, ám ez lehetetlen. Ezért hősünké lesz a felelősség. Vállalja, hiszen széles válla ezt is elbírja. Látja a lányon, hogy hozzá hasonlóan védelmező alkat. Örökölhette, erre jut magában. Meg arra, hogy ez az emlegetett gyógyító fontos számára. Másként nem kelt volna így ki magából. Vajon mit érezhet iránta? Fogalmazódik meg benne a lányos apák egyik legtipikusabb félelméből fakadó kérdése. Ennyire könnyen jön az aggódás. Viszont inkább csendben marad és feltett kezekkel hátrál meg ennek a vitának a folytatásától. Tudan érveket felhozni unokahúga mellett, amire biztosan jönne kontrázás és a végén a tuskóból gyufaszálat faragnának sétabot helyett. Ez hiányozna most a legkevésbé. Ezután látványosan hallgatnak egy darabig és emésztik egymás szavait. A lány szólal meg hamarabb, de a tagba szakadt famívesnek is megered a nyelve őt követve. - Nekem is sok ez így hirtelen, elhiheted, de ahogy látlak egyre biztosabb vagyok benne - jelenti ki még mindig kicsit ingerülten, de már inkább arra koncentrálva, amiért most itt vannak. Hűvös tekintetű zöldeskék szemei a lány arcát fürkészik míg beszél hozzá. Keresi a hasonlóságokat és talál is néhányat. Magában még azt is ki meri jelenteni, hogy az előtte álló fehér taláros boszorkány szája ívét tőle, míg szemeinek vágását saját apjától, az idősebb Hanságitól örökölhette. Mintha szeretett édesapja nézne vissza rá azokkal a zaklatott szemekkel. Ezt viszont ki nem mondja, mert lehet megijesztené a lányt, aki szemmel láthatóan ki van készülve már így is ettől az egésztől. Minden esetre abban igaza van, hogy bizonyság kell mindkettejüknek. - Tessék - nyújtja ki tehát erős karjait, amiken felhúzta közben kockás inge ujját. Erei felsejlenek az elemek és faforgács által kicserzett bőre alatt. Tudni akarja az igazat és ha ehhez csak egy szúrás és némi vér kell, ő bizony áll elébe.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 258
Írta: 2024. március 30. 14:37 | Link

Tamás

Most nem olyan jókedélyű a hangulat, mint ott a túrán. Az egy remek nap volt, rengeteget tanultam Tamástól és úgy éreztem, hogy egy igazán kedves barátra leltem, akivel bármikor szívesen túráznék. Ez a kép most viszont szertefoszlott, mert arról nem volt szó, hogy ő lehetségesen az apám. Egy ideig csend uralta a helyiséget, miután összekaptunk, kellett néhány másodperc, hogy mindannyian összeszedjük a gondolatainkat. - Gondolom - sóhajtottam, hisz mit is mondhatnék erre? Nyilván neki is sok, őt is váratlanul érhette az információ, bár szívesen látnám vagy hallanám, hogy az unokahúga vajon miket is találhatott információként. Mégis, legkönnyebben ezt egy apasági teszttel tudtuk volna eldönteni, az viszont meglepett, hogy már tűrte is fel kezén az ingujját. Esküdni mertem volna, hogy inkább sarkon fordul és lelép, de nem hátrált meg.
- Mármint, én vegyem le most? - pislogtam rá nagy szemekkel, úgy tűnhetett számára, mintha ezúttal inamba szállt volna a bátorságom. Bevallom, egy másodperc erejéig el is gondolkodtam azon, hogy elfussak, de túl közel jártam ahhoz, hogy megtudjuk az igazat. Ha ezt most kihagyom, örök életemben forgolódnék és rágódnék a témán.  
- Jó, mindjárt…- végül bólintva rugaszkodtam el addigi pozíciómból, a helyiségben voltak steril eszközök, hisz még nem nagyon használtuk ezt a szobát, ezért nem is kellett rohannom máshová. A kis kezelőkocsit mellé húztam, először kesztyűkbe bújtattam a kezeim, majd előkészítettem a vérvételhez alkalmas üvegcsét. Karját megfogtam, és egy gumiszalaggal kötöttem át a hajlat felett, aztán fertőtlenítővel töröltem át hajlatát, majd tűt ragadtam. - Biztos, hogy akarod? - pillantottam rá még a vérvétel előtt, s ha úgy éreztem pillantásából , vagy szavából hogy menjen, akkor nekiálltam és levettem hozzá a vért, végül egy kis vattapamacsot szorítottam a szúrás helyére és felhajtottam a karját. - Ezt szorítsd oda két percig, utána magától is eláll. Jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 30. 15:06 | Link

Gréta

Rengeteg dolog elmondható hősünkről, de az nem, hogy gyáva lenne. Lehet, hogy szótlan és talán sótlan, de nem az a megfutamodós fajta. Így csak határozottan biccent arra a kérdésre, hogy saját lehetséges gyermeke vegye le a vérét. Elvégre a hely az idő és főleg a személy ennél adottab nem is lehet, igaz? - Teljesen biztos. Tudni akarom az igazat - közli a maga faék egyszerű módján, már ami a kifejezésmódot illeti. Tévedés ne essék, Tamás egy intelligens férfi, csak nem a szavak embere. Ezután rezzenéstelen komolysággal figyeli az előkészületeket, de a fejét azért elfordítja amikor a tű a karjához közelít. A vér látványával szégyen vagy sem, hadilábon áll, főleg ha a sajátjáról van szó. Asztalos létére, talán pont ezért van meg minden ujja a kezén. Mindig nagyon vigyáz munka közben. Először csak fél szemmel sandít le a lányra, amikor az a karját babrálja. - Izgulok. Sokkal de sokkal jobban mint amikor kiderült, hogy varázsló vagyok - vallja be egy torokköszörülést követően és persze tartja a karját, ahogyan arra felszólították - Mennyi idő mire lesz eredmény? - kérdezi megtámaszkodva az egyik igen puritán kivitelű bútor élén. Semmi baja, csak tényleg izgul és ettől kicsit kialvatlanabb a megszokottnál és ez most visszaüt. - Te is izgulsz, igaz? - figyeli a fiolákkal bíbelődő Grétát. Erős lány. Ki fogja bírni azt is ha tényleg ő az apja és azt is, ha mégsem. Ettől függetlenül Tamás szeretné éreztetni vele, hogy rá számíthat. - Bármi lesz is ennek a vége, tudd, hogy itt vagyok. Ha kell egy váll, vagy egy fül...vagy ilyesmi...- mondja egy kicsit halkabban, de ez az ő hangszínén még így is tisztán érthetó megszólalásnak minősül. Nagy ember, nagy hang, nagy önuralom, nagy szív és lélek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"...A jellem olyan, mint a fa, a hírnév pedig, mint az árnyéka. Az árnyékra gondolunk, pedig a fa a lényeg..."
Salamon Gréta
Egyetemi hallgató



offline
RPG hsz: 239
Összes hsz: 258
Írta: 2024. március 30. 15:33 | Link

Tamás

- Jól van, csak lazíts - utóbbit inkább a vérvétel miatt tettem hozzá, főleg miután elfordította a fejét. Látszott rajta, hogy nem szívesen nézné végig, ezt meg tudtam érteni. Engem az elején még zavart a vér, azóta már hozzászoktam, de ha a sajátomról lenne szó, lehet, hogy én sem szívesen nézném végig. - Pedig az egy nagyon izgalmas dolog, gondolom hogy jó élmény lehetett - leginkább most csak azért beszéltettem, hogy ezzel is tereljem a figyelmét, aztán ahogy sikerült rálelnem a vénájára, már egy gyors és határozott mozdulattal be is juttattam a tűt, a folyamat pedig innentől ment is magától. Biztos-ami biztos, két fiolával is levettem. - A laborosoktól függ, egy vagy két hét általában kell, mire elkészül az eredmény, de inkább mondanék kettőt, mert rengeteg a beteg - közben felcímkéztem a fiolákat, majd Tamásra pillantottam.  - Nem tudom, nem érzek semmit - ez persze nem igaz, inkább csak nem merek belegondolni abba, hogy mi van, ha tényleg megtaláltam az apámat. Előre nem jó inni a medve bőrére, mert abból később csalódás lesz. Tamás szavaira közben ismét rápillantottam, annyira fura volt ilyen dolgokról így beszélni és igazán nem tudtam, hogy mit kéne mondanom.
- Oké - talán nem ez volt a legkedvesebb válasz, amire várt, de ott és abban a pillanatban ennyire telt csak belőlem. Persze én is éreztem, hogy ez így nem túl jó hozzáállás. - Figyelj Tamás…- fura lett volna apának szólítanom. - Köszönöm, én majd…majd értesítelek - végül ennyit röviden csak kipréseltem magamból, viszont ennél többre nem futotta, valahogy nem voltam rá képes, hogy ennél mélyebb beszélgetésbe elegyedjek most vele.
- Ha nem haragszol, akkor…tudod - mutattam fel a fiolákat, amivel el kellett volna sietnem a laborba, nem beszélve arról, hogy valakinek az én véremet is le kellett még vennie. Majd talán megkérem a Dokit, vagy valamelyik nővért. S ezen gondolatokkal még intettem neki, aztán sarkon fordulva elsiettem. De ha őszinte akarok lenni, nem könnyebbültem meg, csak most kezdtem érezni azt a zaklatottságot, vagy izgalmat, amiről odabent mesélt. Mi lesz, ha kiderül, hogy tényleg ő az apám? És ha mégsem??
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth E. Krisztián
Minisztériumi dolgozó


Eddie | Amneziátor, Budapesti Divízió
offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 78
Írta: 2024. április 7. 12:11 | Link

- A jégcsap ex -

Körülbelül egy percébe telt bepötyögni az üzenetet: "Meghívlak a büfében ebédre, gyere pletykálni.", és ebédidőben szavaihoz hűen idehoppanálni a fővárosi ispotályba Nayát kergetni ezúttal. Attól, hogy pár hónap után mindenki ment a maga dolgára, nem szakadt meg köztük a beszélőviszony, és a pofátlan, tenyérbemászó képe időről időre feltűnin Saint-Venant gyógyító körül, hogy az ő idegszálait is megpróbálja megcibálni. Szerencse, hogy az ispotály menzája egyébként baromi jó egy menzához képest. Nem az a sótlan, fűszer nélküli retek, amit a diétázó betegek kapnak, hanem rendes-ízes magyaros ételeket szerkesztenek többnyire megfizethető áron. Neki való, meg a proli alapbeállításának.
- Áthoztad már a húgod Magyarországra? - Annyit tud az egészről, hogy Naya költözködésben volt testvérestől, de a pontos okát, hogy miért is kell Palermóból átjönni ide, nem. Nyilván, ha tudná, hogy a külföldi cikkeknek az elkapott sorozatgyilkosról köze van Nayához, jobban összeállna a kép.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- M for mesmerizing -
Asteria Naya Saint-Venant
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos


VIII. - Az Erő
offline
RPG hsz: 59
Összes hsz: 61
Írta: 2024. április 7. 16:45 | Link

Hogy nevezzelek

Borzasztóan furcsa volt visszailleszkednie a közegbe, ahonnan egy évre kiszakadt. Nagyon igyekszik titokban tartani, miért hagyott ki a diploma után, általában egyszerűen családi okokra hivatkozik, de merészebbnél merészebb pletykák is szárnyra keltek már. A kedvence ezek közül az amneziátorral való összeboronálásuk exlakótársainak. Látták a férfit, Naya eltűnését pedig hozzá kötötték. Világgá mentek és összeházasodtak. Ezen most is belül nevet, mikor eszébe jut a kantinban üldögélő Tóthról.
- Pár hete, igen. Átjöhetsz megnézni valamikor a házat, ha unalmas a minisztérium - azt meg már, hogy megnézés alatt ki mit ért, mindenkinek a fantáziájára van bízva.
- Van egy szabad fél órám és vizsgálóm, ha csekkoltatnád a barackot - mi másról jutna eszébe a vizsgálat, ha nem a buktáról, amiből végre nem spórolták ki a baracklekvárt. Míg falatokra cincálja a péksüteményt, sorra tesz fel kérdéseket Eddie-nek. Nem azért, mert annyira kíváncsi, hanem mert rutinná vált másokkal elterelni figyelmét. Ő szeret beszélni, hát beszéljen. - Egyébként mi van veled? Valami izgalmas baleset míg nem voltam? Kirúgtak esetleg? Befogadtad már azt a cuki kutyát a menhelyről?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 15 ... 23 24 [25] 26 27 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek