37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hansági Tamás összes hozzászólása (35 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 21. 07:10 Ugrás a poszthoz

Gréta

Bólogatással felelt. Valóban ez a két oka van annak, hogy ma eljött ide. Jobbak, mint egy munkaköréből adódó baleset az biztos, de lehet hogy fájdalmasabbak. Az első azért, mert rokona inkább lenne saját maga a beteg ágya mellet, mint így tudjon meg róla információkat. A másik pedig...nos az majd kiderül. Bemennek egy helyiségbe, amiben pár pocsék kivitelezésű kommersz bútor van még csak és festékszag. Állva marad ő is inkább. Egyik kezével tarkóját vakarja, másikat zsebében tartja. Milyen példát mutatna ha nem állna elő a farbával őszintén? Mert ugye ez az apák egyik dolga, nem igaz? Imolával sokkal könnyebb, ő még kislány, de előtte most egy felnőtt nő, egy gyógyító áll. Ez nem lesz faék egyszerű. Mély levegőt vesz és alkatához illő, de a vártnál kedvesebb hangján szólal meg végül. - Azt hiszem én vagyok az apád - megtette és kimondta. A megkönnyebbülés viszont még várat magára. - Amikor találkoztunk ismerősnek tűntél. Aztán megmondtad az édesanyád nevét és jobban kezdtelek figyelni. Ráismertem benned és magamra. A túra után az unokanővéremmel, akit itt is láttál, nyomoztattam kicsit és minden egybevág...- beszél tőle szokatlan módon úgy, hogy szinte levegőt sem vesz közben. Kiömlenek belőle a szavak. Nem így kellene, de bármilyen furcsa, nem tudta tovább magában tartani mindezt. Úgy áll most zöld szemeit a lányra szegezve, hogy egyszerre remél és remeg. Mondjon valamit, kérdezzen, akarjon vérvizsgálatot. Hősünk bármit megtesz az igazágért. Ebben a sokat emlegetett kedves rokonnal hasonlítanak.
Utoljára módosította:Hansági Tamás, 2024. március 21. 12:03
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 28. 21:37 Ugrás a poszthoz



Hatalmas termetű hősünk összerándul feltételezett lánya felkiáltására. Nem erre számított és így most tehetetlenül áll, várva, hogy megmagyarázhassa ezt a számára sem könnyen felfogott tényt. Még jó, hogy keze a zsebében van, mert ökölbe szorítaná idegességében. - Elektra, az unokahúgom, oknyomozó riporter. Neki megvoltak a forrásai, hogy segítsen. Tudni akartam, hogy tényleg lehet valami a megérzésemben veled kapcsolatban - beszél zaklatottan és lesüti a szemeit. Megtermett fanyűvő létére nem mer a lányra nézni. - Nem akartam neked rosszat - teszi még hozzá gyorsan, hogy aztán egy fásult sóhajjal némaságba burkolja magát. Tényleg nem ezt akarta. Igazából azt sem tudja most, hogy mi tévő legyen. - Egy nagyon rövid ideig jártam édesanyáddal, de ő egy szóval sem mondta, hogy várandós. Viszont bárhogy számolom, tőlem lett terhes... - válaszol a maga egyszerű de lényegre hagyatkozó módján. Sosem volt és nem is lesz a szavak embere. Bezzeg a rokona tudná mit kell mondani. Neki jutott a vérvonal összes szókincse. - Ha tudtam volna, nem szakítok vele - rázza meg fejét és most egyenesen ránéz a doktoranduszra, aki a szeméből láthatja, hogy őszinte és nagyon bántja ez az egész kialakult helyzet. Tamás egy nagy szívű és tisztességes fickó, aki most iszonyatosan szenved, legalább annyira, mint talán a lánya. Tudja, hogy nem pótolhatja be a sok évet, ami kiesett és Grétának szüksége sincsen rá, de az igazságot megérdemlik mindketten.  
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 29. 16:49 Ugrás a poszthoz

Gréta

Hősünk a bölcs tölgy. Minden vihart kiáll és méltósága sértetlen marad. Türelmes ember, aki hatalmas termete ellenére sem híve az erőszaknak. Kivéve a kviddicset, mert ott olykor latba vetette hatalmas erejét. Most mégis egyre idegesebbé és feszültebbé válik ahogy figyeli az előtte álló fehér taláros lányt. Akár a vére, akár nem, Tamás senkinek nem tűri el, hogy a szeretteit becsmérelje. - Az a nő nem zaklatta! Azért volt ott, mert az a pasas annyira fontos neki, hogy hazudni is képes volt érte. Ismerem az unokahúgomat. Szereti a pácienseteket és sosem bántaná. Amikor elkergette az a nagyképű doktor, teljesen összetört és most aggódik - beszél magához képest sokat és nagyon nyíltan. Hangja és attitűdje egyaránt védelmező. Akit Tamás szeret, azért bármit megtesz. Ezt Gréta is megtapasztalhatná majd, ha valóban biztossá válna, hogy a gyermeke. Egyelőre azonban még ez nagyon messzinek tűnik. Mindketten idegesek, de mozdulataikban és főleg arckifejezéseikben fel lehet fedezni hasonlóságokat. - Mindig is szerettem volna családot. De sosem hozta úgy az élet. A nők a magam fajta tagba szakad, mugli származású famunkásokat nem tartották sokra. Elég sokat csalódtam a nőkben és beletörődtem abba, hogy annyi jut nekem, hogy olykor Imolára, az unokahúgom lányára vigyázhatok. De esküszöm, ha kiderülne, hogy Eleknek igaza van és tényleg a lányom vagy, az lenne életem legjobb napja - beszél szívből jövő jósággal. Akkora szíve van, amiben bármikor akadna hely egy felnőtt lánynak. Az a fajta apa lenne, aki ha kell, az éjszaka közepén menne át csapot szerelni, vagy megverni azt, aki csak csúnyán nézett a lányára. Közben persze tisztában lenne és van is azzal, hogy Grétának van már élete, amit úgy él, ahogyan neki megfelel. Hősünknek nincs beleszólása. Tanácsot is csak akkor adna, ha a lánya kérné. - Szerintem te is tudod, hogy szeretni nem csak egy embert lehet. Nekem is volt egy nagy szerelmem, de szerettem az édesanyádat is a magam módján. Az embereket már csak egy ilyen fából faragták - sóhajt mélyet ahogy eszébe jutnak a nevezett nők. A szerelme kigúnyolta, aztán amikor újra találkoztak elhagyta megint. A vele szemben álló lány anyját pedig ő nem tudta úgy szeretni, ahogyan arra a nő vágyott és ahogy megérdemelte volna. Tamás sem hibátlan. Megannyi göcsört van ebben a fában. De kemény és erős alapanyag.  
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 30. 14:19 Ugrás a poszthoz

Gréta

Mindkettőjüknek igaza van, de tévednek is és ezt Tamás belátja. Igazságot itt talán Salamon tehetne, ám ez lehetetlen. Ezért hősünké lesz a felelősség. Vállalja, hiszen széles válla ezt is elbírja. Látja a lányon, hogy hozzá hasonlóan védelmező alkat. Örökölhette, erre jut magában. Meg arra, hogy ez az emlegetett gyógyító fontos számára. Másként nem kelt volna így ki magából. Vajon mit érezhet iránta? Fogalmazódik meg benne a lányos apák egyik legtipikusabb félelméből fakadó kérdése. Ennyire könnyen jön az aggódás. Viszont inkább csendben marad és feltett kezekkel hátrál meg ennek a vitának a folytatásától. Tudan érveket felhozni unokahúga mellett, amire biztosan jönne kontrázás és a végén a tuskóból gyufaszálat faragnának sétabot helyett. Ez hiányozna most a legkevésbé. Ezután látványosan hallgatnak egy darabig és emésztik egymás szavait. A lány szólal meg hamarabb, de a tagba szakadt famívesnek is megered a nyelve őt követve. - Nekem is sok ez így hirtelen, elhiheted, de ahogy látlak egyre biztosabb vagyok benne - jelenti ki még mindig kicsit ingerülten, de már inkább arra koncentrálva, amiért most itt vannak. Hűvös tekintetű zöldeskék szemei a lány arcát fürkészik míg beszél hozzá. Keresi a hasonlóságokat és talál is néhányat. Magában még azt is ki meri jelenteni, hogy az előtte álló fehér taláros boszorkány szája ívét tőle, míg szemeinek vágását saját apjától, az idősebb Hanságitól örökölhette. Mintha szeretett édesapja nézne vissza rá azokkal a zaklatott szemekkel. Ezt viszont ki nem mondja, mert lehet megijesztené a lányt, aki szemmel láthatóan ki van készülve már így is ettől az egésztől. Minden esetre abban igaza van, hogy bizonyság kell mindkettejüknek. - Tessék - nyújtja ki tehát erős karjait, amiken felhúzta közben kockás inge ujját. Erei felsejlenek az elemek és faforgács által kicserzett bőre alatt. Tudni akarja az igazat és ha ehhez csak egy szúrás és némi vér kell, ő bizony áll elébe.  
Hansági Tamás
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos



RPG hsz: 73
Összes hsz: 79
Írta: 2024. március 30. 15:06 Ugrás a poszthoz

Gréta

Rengeteg dolog elmondható hősünkről, de az nem, hogy gyáva lenne. Lehet, hogy szótlan és talán sótlan, de nem az a megfutamodós fajta. Így csak határozottan biccent arra a kérdésre, hogy saját lehetséges gyermeke vegye le a vérét. Elvégre a hely az idő és főleg a személy ennél adottab nem is lehet, igaz? - Teljesen biztos. Tudni akarom az igazat - közli a maga faék egyszerű módján, már ami a kifejezésmódot illeti. Tévedés ne essék, Tamás egy intelligens férfi, csak nem a szavak embere. Ezután rezzenéstelen komolysággal figyeli az előkészületeket, de a fejét azért elfordítja amikor a tű a karjához közelít. A vér látványával szégyen vagy sem, hadilábon áll, főleg ha a sajátjáról van szó. Asztalos létére, talán pont ezért van meg minden ujja a kezén. Mindig nagyon vigyáz munka közben. Először csak fél szemmel sandít le a lányra, amikor az a karját babrálja. - Izgulok. Sokkal de sokkal jobban mint amikor kiderült, hogy varázsló vagyok - vallja be egy torokköszörülést követően és persze tartja a karját, ahogyan arra felszólították - Mennyi idő mire lesz eredmény? - kérdezi megtámaszkodva az egyik igen puritán kivitelű bútor élén. Semmi baja, csak tényleg izgul és ettől kicsit kialvatlanabb a megszokottnál és ez most visszaüt. - Te is izgulsz, igaz? - figyeli a fiolákkal bíbelődő Grétát. Erős lány. Ki fogja bírni azt is ha tényleg ő az apja és azt is, ha mégsem. Ettől függetlenül Tamás szeretné éreztetni vele, hogy rá számíthat. - Bármi lesz is ennek a vége, tudd, hogy itt vagyok. Ha kell egy váll, vagy egy fül...vagy ilyesmi...- mondja egy kicsit halkabban, de ez az ő hangszínén még így is tisztán érthetó megszólalásnak minősül. Nagy ember, nagy hang, nagy önuralom, nagy szív és lélek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Hansági Tamás összes hozzászólása (35 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel