Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem szoktam késni, ezért is igyekeztem annyira, hogy odaérjek a tóhoz. Ha nem tévedek el, előbb is odaértem volna, mint a levélben megadott időpont. Korábban meg sem fontoltam volna, hogy egy névtelen levél hívására megjelenjek egy találkozón. Azonban mikor Magyarországra jöttem, megfogadtam, hogy bátrabb leszek, hogy kipróbálok olyan dolgokat, amiket eddig még soha. Végülis új kezdetre vágytam. Szapora léptekkel igyekeztem hát a tó fele, a megadott helyszínre. Nem tudtam, mire számítsak, kivel fogok ott találkozni. Abban sem voltam biztos, hogy lesz ott valaki rajtam kívül.
Nem zavart volna az sem, ha egyedül maradok, hiszen a tó környéke igen békés. Szép hely ez, még aznap fedeztem fel, mikor ideértem. Elindultam sétálni, és itt kötöttem ki. Talán több óra is eltelt, mire visszaindultam a kastélyba, addig itt ücsörögtem. Most is szívesen megtettem volna, ám a levél feladója megkerülni látszott. A lemenő nap fényében megpillantottam egy férfit, aki a tó partján álldogált. Közelebb léptem hát.
- Üdv! Elnézést a késésért - szólítottam meg, ahogy mellé értem. A környéken nem volt senki más, így feltételeztem, hogy tőle kaptam azt a bizonyos levelet. - Ugye Öntől kaptam ezt a levelet? - Talán túlságosan is hivatalos vagyok olykor, de a megszokásokat nehéz levetkőzni. Közben jobb kezemből kivehette a levelet, melyet szoknyám zsebébe hajtogattam. Érdekelt, miért kaptam, pontosan miért hívott ide.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Óvatosan, halvány mosollyal viszonoztam a férfi gesztusát. Köszönésem mellé aprót bólintottam. A jóslástan professzor kezdettől szimpatikus volt, kedves arca van. A levél dolgát azonban nem tudom hova tenni. Miért nem kérdezett meg egyszerűen a kastélyban? Valami nem volt a helyén, főleg kollégám arcát látva, a levél említésére. Mintha nem emlékezne rá.
Lassan nyúltam az ő kezében tartott példány után, arcomra pedig hasonlóan zavarodott, értetlen kifejezés kúszott. Kicseréltük hát a két levelet. Alaposan megvizsgáltam a kezembe került példányt. A hajtásmintákkal díszített papíron hasonlóan egyenes, kissé zaklatott betűk ültek, kirajzolva szinte ugyanazt a néhány sort, mellyel engem is ideinvitáltak. Kétszer is végigfutottam, mielőtt lassan néztem fel az előttem álló férfira.
- Nem, nem én hívtam Önt. Az én kézírásom teljesen másmilyen - ráztam aprót a fejemen. Visszahajtogattam, és felé nyújtottam a levelet, hogy el tudja venni, ha szeretné vissza. - Akkor feltételen az a levél sem az ön kezei közül került ki - mutattam közben arra a példányra, amit én kaptam. No de akkor honnan származnak a levelek? Ki akart pont mi kettőnket idehívni ma estére? - Nincs ötlete, ki hívhatott minket ide? És miért pont minket? - Olyan kérdéseket tettem fel, melyek talán benne is megfogalmazódtak, ahogy bennem is, több más kérdőjel mellett. Talán csak egy ártatlan csíny volt az egész, mégis van benne valami ijesztő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Hiába lettünk erdei találkozásunk óta kollégák is Reginával, igen nehezen sikerült közös időpontot találnunk egy hosszabb beszélgetésre. Mi már ugyan ketten vagyunk Hubával a melodimágia oktatására, a megmaradt óráim, a tervezés és a képességüket tanulni kezdő diákok segítése így is sok idő, emellett pedig persze ott van az egyetem és a hozzá kötelező gyakorlat. Láthatóan Regina sem dolgozik laza naptárral. Így azonban csak még jobban örültem a találkozásnak. Régóta vagyok már Magyarországon, de nem sikerült olyan nyitottnak lennem, mint szerettem volna. Még mindig nincsenek igazán barátaim, kapcsolataim, pedig úgy tudnék igazán tiszta lappal kezdeni. Új életet kezdeni.
Ahogy belépek a cukrászdába, pont elkaptam a pillanatot, ahogy Regina leül. Nagyszerű, akkor nem várattam meg! Széles mosollyal az arcomon sétáltam oda hozzá, hogy aztán én is levegyem hosszú, fekete kabátomat és a másik szék támlájára akasszam. Megigazítottam a szoknyám és az alatta meggyűrődött felsőm, majd levettem a sálam is, hiszen meleg volt már hozzá idebent.
- Szép napot! - üdvözlöm a nőt egy biccentéssel kísérve. A reggelen már túlvoltunk, ám még nem annyira, hogy egy kávé ne férjen bele.
Elhelyezkedtem én is, készen arra, hogy már rendeljek is. Néhány hete lejöttem ide dolgozni, akkor akadt meg a szemem egy erdeigyümölcsös túrótortán, amit azóta is szerettem volna megkóstolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Apai nagymamám sokáig velünk élt. Hosszú életű boszorkány volt, s képviselt mindent, amiben én felnőttem. Tisztelte a mágiát és annak minden formáját. Ezért is volt neki akkora büszkeség, mikor kiderült, hogy melodimágus vagyok, vagyis - az ő szemében - egy különleges mágia birtokosa. Akkor kaptam tőle ezt a zenedobozt ajándékba. A mágikus ládika magától, felhúzás nélkül zenélt, és a dallamnak mindig épp olyan hatása volt az emberre, amilyenre szüksége volt. Iris elvesztése idején például nagyon sokszor segített, már annyiban, hogy csak kikeljek az ágyból enni.
Eddig az éjjeliszekrényemen állt, néhány hete azonban nem akar már zenélni. Az egyik kollégám javasolta, hogy hozzam le a Boglyas térre, s azt is tettem. Remélem az asztalos meg tudja nekem javítani, hiszen több mint tíz éve zenél nekem. Előtte pedig - a nagymama állítása szerint - sok generáción keresztül cserélte gazdáit a melodimágusok között. Ráadásul számomra ez a doboz őrzi leginkább a nagymamám emlékét.
- Szép napot! - Kopogást követően léptem be a műhelybe, körül járatva tekintetemet. Előre egyeztettem a férfival, hogy biztosan itt legyen, ha jövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ösztönösen néztem végig magamon a dicséretre. Szoknyámon még egyszer simítottam egy aprót, lesöpörve róla egy szöszt, ami valószínűleg a fehér sálam nyoma volt.
- Köszönöm! - Mosolyom kiszélesedett közben, hiszen mindig jól tud esni, ha dicsérik az embert. Ráadásul ahogy én szoktam öltözködni, az sokaknak idegen, néha még furcsa is tud lenni. Én azonban ezt tanultam el, ehhez szoktam hozzá. Sokat hallgattuk a húgaimmal, hogy nem illik kirívóan öltözködni, ellenben elegánsan, megfelelő visszafogottsággal. Sokáig nem is néztem jó szemmel, mikor az iskolatársaim az egyenruhát rövid szoknyákra, felsőkre cserélték. Azóta persze sokat változott a látásmódom.
A megjegyzésre halk nevetéssel reagáltam, miközben helyet foglaltam kollégám mellett.
- Én csak szoknyákat hordok. Így lettem nevelve - beszéd közben félretűrtem az arcomba eső tincsem, hogy lássam az idő közben magam elé húzott menüt. - Te választottál már? - érdeklődtem a kínálatot böngészve. Bár tudtam, mit szeretnék, érdekelt a többi opció is. A kérdésre néztem csak fel végül.
- Haladunk velük, bár épp csak elkezdtük a munkát. De nagy könnyebbség, hogy ketten vagyunk velük, még ha kevesen is vannak. - Nem kellett sokáig faggatni, hogy meséljek. Hiszen nem lettem volna tanár, ha nem szeretnék mesélni a melodimágiáról. - Neked hány diákod van? - kérdeztem vissza rögtön.
Közben megérkezett mellénk a fiatal pincér fiú, s mosolyogva üdvözölt minket, hogy aztán érdeklődjön a rendelésünk felől. Korábbi döntésem mellett maradva az erdeigyümölcsös tortát választottam ki, mellé pedig cappuccinot kértem. A felszolgálóval együtt fordultam aztán Regina felé, hiszen ha ő is leadta a rendelését, folytathattuk a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mindig szerettem a szépen megmunkált tárgyakat. Azokat leginkább, melyekre aprólékos faragványok kerültek. Most azonban nem is volt időm nagyin körül nézni, mert a műhely tulajdonosa meg is jelent előttem. Külsőre nem tért el nagyon attól, ahogy az asztalost elképzeltem. Nők között én is alacsonynak számítok, ám a férfi jóval fölém magasodott így is. Mosolya jólesett azonban, azonnal szimpatikussá teszi.
- Néhány napja küldtem baglyot. - Ebből minden bizonnyal már tudta, ki is vagyok. - Frida Bergstein - nyújtottam felé jobbomat. Azért mégis kellemesebbnek éreztem, ha személyesen is bemutatkozom.
Ha pedig a bemutatkozás megvolt, rá is tértem jövetelem céljára. - Ezt a dobozt szeretném megjavíttatni - emeltem fel a kezemben tartott kincset. - Régen használom már ezt a zenedobozt, és nagyon fontos nekem, különleges - részletekbe inkább nem mentem bele, nem akartam húzni az idejét. - De úgy tűnik, valami elromolhatott benne, az utóbbi hetekben már nem zenélt -vázoltam fel a helyzetet. Felé is nyújtottam a dobozkát, hogy megnézhesse, ha szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Halvány mosollyal nyugtáztam, hogy valóban tudja ki vagyok, nem hiába történt a levélváltás. A kezem kicsi volt az övéhez képest, ám tenyerén így is éreztem, hogy azok a munkaeszközei. Ugyanúgy, ahogy az én ujjaim végén látni a hangszereim húrjának nyomát.
- Valóban, állítólag hosszú évtizedek óta melodimágusok birtokában van - avattam be, bólintva a megállapítására. El is engedtem a dobozt, s leeresztettem karjaimat. A kérdésen azonban el kellett gondolkodjak. A különböző hatás miatt nehéz volt megállapítani, pontosan hányféle dallamot is játszott a szerkezet. - Többféle dallamot játszott, most nehéz is pontosan megmondani, hányfélét. -Kezemet a táskámra támasztottam közben, és tekintetem is odatévedt, ahogy elgondolkodtam. - De a dallamokat mindig különböző hatása volt rám, így nehéz megmondani - néztem fel ismét. - És nem, valóban nem ejtettem el. Mióta beköltöztem a kastélyba, ugyanott állt. Lát rajta bármit, ami hibáról árulkodhat? - érdeklődtem, hátha már most meg tudja mondani, mi romlott el benne. Csak abban reménykedem, hogy bármi baja, meg tudja csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Számat húztam el válaszára. Aggódtam, hogy esetleg valami olyan hiba történhetett a kis szerkezetben, ami miatt többé nem fog már megszólalni. Ahhoz pedig túl sokat jelent nekem.
- Hogy történt-e valami? - Nem azért kérdeztem vissza, mert nem hallottam volna, inkább a zavar miatt, amit a férfi kérdése okozott. Zavaromban fülem mögé tűrtem egy hajtincsemet. - Mostanában nem -hangzott végül a válaszom. A mágiám ugyanis majdnem teljesen visszatért - bár még mindig van munkám ezen a téren. Iris pedig... pedig majdnem négy éve ment el. Egyáltalán nem mostanában történt.
- Gondolja, hogy a kastélyban esetleg másfajta bűbáj lehetett rá hatással? -Ez az lehetőség bennem eddig nem merült fel, de gondolkodásra késztetett az ő felvetése.
Ekkor került zsámoly, melynek hangjára lettem először figyelmes. A fa jellegzetes nyikorgására fordultam felé, s próbáltam megérteni, ami szemeim elé került. Nem minden nap lát járkáló zsámolyt az ember, még akkor sem, ha boszorkány.
- Ah - bólintottam mosolyogva a férfi magyarázatára. Arcomra ismét mosoly ült a zsámolyt figyelve, s kicsit hátra is fordultam, ahogy mögém került. - Másfajta hivatást választana magának - nevettem fel halkan, ahogy visszafordultam a férfi fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szimpatikus volt az alapossága. Így nagyobb nyugalommal tudtam rábízni a számomra olyan nagy kincset érő dobozkát. Látszott rajta, hogy valóban ért ahhoz, amit csinál, ahogy az is, hogy jól akarja csinálni. Udvarias és kedves is volt ráadásul, ami nem minden szakemberről mondható el. Sok tapasztalatom volt már olyanokkal, akik esetleg el voltak telve maguktól, és velük sokkal nehezebb kedvesnek maradni. Tamással azonban nem kellett ezen erölködnöm.
A dicséret felére egy udvarias mosolyt küldtem felé. Szemeimmel ismét megkerestem a zsámolyt, félretűrtem egy tincset ami az arcomba esett ahogy lehajtottam a fejem. Egy kiskutyára hasonlított leginkább a bútordarab viselkedése.
- Lehet szívesebben lett volna házikedvenc. - mutattam az ülőkére. Végül az újabb bókra néztem ismét a férfire. - Köszönöm - mosolyogtam rá kedvesen. Nem számított mennyire bókolt ügyetlenül, a dicséret mindig jól esik az embernek. Engem pedig születésemtől arra neveltek, hogyan kell társaságban mosolyogni, bókolni, szépen, udvariasan beszélni. Sosem volt vele gondom sem, hiszen szeretek embereket között lenni, és az sem esett soha nehezemre, hogy kedves és megértő legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Óvatosan emeltem fel a lábam, ahogy a zsámoly meglökdösött. Őszinte mosolyt csalt az arcomra a megbűvölt bútordarab. Nem is lett volna szívem ráülni.
- Attól tartok én nem volnék jó társaság neki -vontam aprót vállaimon. - Valószínűleg nem érezné jól magát egésznap a szobámba zárva. De értékelem az ötletet. - Tekintetem az élénk zsámolyról Tamásra vándorolt, szemeim az övét találták meg.
Barátságos tekintete megmelengetett, s arra késztetett, hogy mosolyom kiszélesedjen. Barnáimban valami hasonló fényt fedezhetett fel. Ugyan kicsi korom óta tanultam a bájcsevejt és az udvarias mosolygást, apró jelek mindig utaltak arra, mikor valóban jól éreztem magam egy-egy szituációban.
- Mióta foglalkozik az asztalos mesterséggel? - érdeklődtem, s fülem mögé tűrtem az ismét arcomba hulló tincsemet. Tőlem mindig idegen volt az ilyesmi kézimunka, varrni és hímezni is nehezen tanultam meg, bármennyire is szeretem azóta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mosollyal néztem a zsámoly után, de még mindig nem hiszem, hogy én lettem volna számára a megfelelő gazdi. Szemem aztán a dobozkámra tévedt, ahogy Tamás lerakta azt. A gyönyörűen díszített komód azonnal megragadtam a figyelmemet, s még akkor is annak mintázatát vizsgáltam, mikor meghallottam a kérdést.
- Igen, - válasz közben már rápillantottam a férfira - Négy éves korom óta zongorázom - bólintottam is finoman. - Hat éves voltam, mikor hegedülni kezdtem, és tizenöt, mikor fuvolán és furulyán kezdtem tanulni. Azóta pedig a gitárral ismerkedem. De egyszer szívesen kipróbálnék valamiféle dobot vagy ritmushangszert is. - Mindig érdekeltek a hangszerek, de ahogy egyre többet kezdtem foglalkozni velük, hogy segíteni tudjak a diákjaimnak, egyre több van, amivel szívesen megismerkednék. Hubát hallottam már dobon játszani, és meg is fordult a fejemben, hogy megkérem, tanítson kicsit. Szerencsémre az ilyesmit mindig is gyorsan tanultam.
- Nagyon gyönyörű mintázata van annak a komódnak - mutattam finoman a korábban már megvizsgált darabra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Őszintén mosolyodtam el, ahogy az édesanyját és vásárlást említette. A legtöbb ruhát nekünk mindig szabó készítette, egyedi kérésre, sosem merült fel, hogy vásárolni menjünk anyánkkal. Néha nagyon furcsa szembesülni azzal, mennyire másképp nőttem én fel, mennyire más környezethez szoktam, mint a legtöbb kollégám itt.
- Én egy túrótortára gondoltam, az erdeigyümölcsösre. - Szemmel közben ösztönösen keresni kezdtem a Regina által említett sütiket a kínálatban, hátha tudok neki segíteni a választásban. - Talán a tiramisu jobban megy a forrócsokihoz - tanácsoltam végül. Közben én teák után kezdtem kutakodni a menü lapjain. A hidegben mindig szeretek egy nagy bögre jó zöldteát. Az olyan különlegesnek nevezhető ízek, mint a forrócsokik között felsoroltak nekem mindig túl erőteljesnek bizonyultak.
- A képességesek kevesen, hiszen ritka adottságról van szó. De az elméleti, ismeretterjesztő órák iránt sokan érdeklődnek szerencsére. Szeretek mesélni a melodimágiáról, és jó érzés, hogy sokan érdeklődnek - mosolyodtam el szélesen. - Becsületre méltó dolog tőled, ahogy megszervezed a gyakorlatokat -bólintottam elismerően. Bár én sose vettem részt ilyesmin, tanárként és diákként sem, de az látszik, mennyi mindenre kell figyelni egy ilyesmi helyzetekben, mennyi szervezést és odafigyelést igényel, hogy a diákság biztonságban legyen.
Halkan felnevettem, ahogy a tanárit említette. Megpróbáltam elképzelni, nekem milyen volna a Herzberg falai közé tanárként visszatérni. Egy darabig vágytam rá. Ám tagadhatatlanul furcsa lenne régi tanárim kollégájává válni. Bár régi diáktársaimat már nem tanítanám.
- Nagyon furcsa. És kicsit ijesztő is. Nem ismertem senkit és azt sem tudtam, hogyan mennek itt a dolgok. De szerencsére mindenki kedves és segítőkész volt. Ráadásul korábban is sokat utaztam, az azt hiszem segített.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Egy nehéz órán voltam túl éppen, mivel a negyedikesek különösen élénkek voltak, ám inkább a beszélgetés terén, és nem a zene iránti érdeklődésben. Több dalt is bevittem nekik, és egyik sem látszott, hogy megfogná őket. Pedig volt, amelyikhez még zongoráztam is volna. Inkább be is fejeztem az órát hamarabb, had csacsogjanak, mindannyiunknak jobb volt így.
A hegedűmért indultam vissza a tanáriba, azt nem akartam bevinni az órára, de az egyetemről jöttem ma be, és a kettő között volt még időm kicsit gyakorolni. Még volt egy órám az elsőévesekkel fent a kastélyban, így rögtön át is akartam menni. Nem számítottam rá, hogy bárki megszólít majd, sőt, arra se, hogy bárki lesz bent a tanáriban. Tévedtem azonban.
A hang felé kaptam a fejem, és az arcomra azonnal mosoly ült a kislány láttán. Csak rövid ideig időztek rajta szemeim, már fordultam is Anna felé. Érdeklődő tekintettel, továbbra is mosollyal az arcomon néztem rá, várva, hogy miért is keresett. - Az évnek ez az időszaka egészen nyugodt. - Fejemben közben végig pörgettem az aktuális tennivalóim. Milyen órákat kell még megtervezzek, mennyi tanulnivalóm akad az egyetemre és milyen egyéb dolgok jöhetnek közbe. - Miért kérded? - Persze attól is függött a válaszom, hogy mire kell ráérjek. Ha szabadabb is voltam, mint például a vizsgaidőszak alatt, nagyobb projekteket nem tudtam volna bevállalni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Örültem a megerősítésének, mert így legalább tudtam, hogy nem választottam rosszul. Sosem voltam válogatós, de ha már eljöttünk sütizni, szeretnék valami igazán finomat enni. Mikor pedig Regina is választott már, álltam volna fel, ám helyette a beszélgetés folytatódott. Nem bántam egy cseppet sem, hiszen szeretek a munkámról beszélgetni, Regina tárgya pedig igencsak eltér az enyémtől, így az még inkább érdekelt.
- Számomra mindenképp lenyűgöző, sosem merült fel, hogy auror legyek. Nem is nézték volna jó szemmel otthon - vontam vállat finoman. Martha gondolkodik ezen a pályán egy ideje, és a szüleink nem is helyeslik - legalábbis a húgom levelei szerint.
- Ami azt illeti, én fontolgatom mostanában, hogy a faluba költöznék. - A szemem azonnal felcsillant a szoba említésére. Még nem is néztem alaposabban házak után, a megoldás felkínálta magát. Nem sokat éltem egyedül, így a lakótársak gondolata sem zavart. - Merrefelé laktok? - Nem zavart a hirtelen témaváltás sem, hiszen igazán jól jött, hogy véletlenül épp eszébe jutott az a kiadó szoba.
- Németországban születtem, így már amikor a Herzbergbe mentem tanulni egy idegen országba kerültem. Aztán a vizsgáim után Franciaországban tanultam tovább, ott szereztem a pedagógus diplomámat is, még mielőtt hazautaztam megházasodni. - Kis szünetet tartottam, haboztam, mennyire részletesen meséljek arról, miért is jöttem el ismét Németországból. - Mielőtt ideköltöztem, ismét töltöttem egy évet Párizsban. De jártunk sokat Hollandiába, mikor gyerek voltam, az egyik nagynéném ott ment férjhez, és mivel nagyon közel állnak egymáshoz édesapámmal, sokszor látogattuk őket. Na meg a többi rokont is, szerte Európában, bár sokra nem emlékszem már.
Rendeltem én is, amint pedig a pincér bólintással tovább állt, én is visszafordultam beszélgetőtársam felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Finom bólintással értettem egyet Annával, ahogy visszagondoltam rá, mennyire kihaltnak tűnt az udvar az átlagos zsongáshoz képest. Persze az én diákjaim közül innen sem sokan mentek még ilyenkor, a negyedikesek is teljes létszámmal beszélgették végig az órámat. Mikor már papírforma tanulásról van szó, a legtöbb szülő sem akarja, hogy a gyereke kimaradjon.
Ahogy mesélni kezdett, le is ültem vele szemben. Így egyszerűbb, volt, a kezemben tartott mappámat is le tudtam rakni magam elé. Azt egyébként a saját asztalomon terveztem hagyni, de nem lett volna illendő a tanári másik végéig sétálni, miközben a kolléganőm beszélt hozzám. Ráadásul igen fel is keltette az érdeklődésem az, amiről beszélt. Tetszett az ötlet.
- Benne vagyok! - Megszerettetni velük a zenét? Hát én azt bármikor bárkivel. - Ovisokkal ugyan nem nagyon dolgoztam még, de mindent el kell kezdeni valahol - vontam meg a vállamat finoman. Azt nem mondhatom, hogy az ötletnek ezen része nem aggasztott kicsit. Sokáig szándékosam kerültem a kisgyerekeket, de ez túl szép gondolat volt ahhoz, hogy visszautasítsam. - Az időt megteremtem rá, kedvem pedig természetesen van - szélesedett ki a mosolyom.
- A hangszer készítés is jó ötlet. - Bár sosem voltam ügyes a kézműveskedésben, az a családban mindig Elsie terepe volt, azonnal pörögni kezdett az agyam, mit is tudnánk velük összerakni. - Készíthetünk lantot is, azt meg tudom bűvölni, hogy szépen szóljon, és mesélhetek nekik közben Orpheusról. Egy ókori melodimágus - tettem hozzá, ha esetleg még nem hallott volna róla. Arról azonban fogalmam sem volt, mi az, amit könnyen el tud készíteni az óvodás korosztály.
- Milyen foglalkozásokra gondolnál még a témával kapcsolatban? Vannak persze nekem is ötleteim, és gondolkodom is majd még, de nem sok tapasztalatom van a kisgyerekekkel, azt hiszem, szükségem lesz a segítségedre abban, hogy mi a megfelelő nekik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kérdése elgondolkodtatott néhány másodpercre, s csak azután feleltem Reginának.
- Inkább tradicionalistának mondanám - válaszoltam óvatos mosollyal. -Édesanyámat mindig is úrinőnek nevelték, ő pedig ezt adta tovább nekünk is. - Azóta azt hiszem mindannyian sokat mozdultunk elfelé ettől, legfőképpen én és Martha. - Egy apró, csak varázslók lakta faluban nőttünk fel, melynek a szüleim álltak az élén, így egy tradicionális tisztavérű családként működtünk. Ebbe pedig nem passzolt egy női auror. Helyette hozzám hasonlóan három húgomból kettő korán férjhez is ment. - Saranál már úton volt a második gyerek is. Valahol még mindig nem szoktam hozzá, hogy ennyire elszakadtam tőlük. Furcsa érzés volt mesélni róluk, mikor Martha levelein kívül semmi kapcsolatom nem volt a családommal.
A ház és a kiadó szoba azonban teljesen más színt hozott a beszélgetésbe, ahogy a hangulatomra is. Előtte ötletem sem volt, hova költözhetnék, hogy házat vagy lakást keressek, ez azonban egy jó első opcióként szolgált. A lakótársak gondolata sem zavart, a társaság valóban sosem jön rosszul. Bár kételyeim voltak, éppen a korábban kitárgyalt neveltetésemből adódóan. De azért jöttem Magyarországra, hogy kitágítsam a látókörömet.
- Mindenképpen benéznék! - Széles mosollyal tekintettem barátnőmre, és leolvashatta arcomról, hogy feldobott az ajánlata. - Megkereslek a kastélyban, vagy küldök egy baglyot, és egyeztetünk, hogy mikor? Nem szeretnék esetleg rossz időpontban betoppanni - fűztem még hozzá. Azt sem szerettem volna, ha az unokatesója nyit ajtót, úgy, hogy fogalma sincs ki vagyok. Biztos ami biztos, beszéljünk meg egy időpontot.
- Rátaláltam egy álláshirdetésre a Bagolykőből, és jelentkeztem melodimágiát oktatni - vontam meg finoman a vállam. Ez a rövid verzió. - Volt egy kislányom, Iris, akit csecsemőként elvesztettünk a férjemmel. - Ez pedig a hosszabb. - Nem bírtam Berlinben maradni, szerettem volna egy teljesen új helyet találni, Bogolyfalva pedig tökéletes volt erre. - Nagyon régen beszéltem bárkinek is Irisről, de valahol jól esett elmesélni. A mosoly teljesen eltűnt ugyan az arcomról, de fejlődés, hogy zokogás és remegés nélkül ki tudom mondani a lányom nevét.
- Egyébként szeretem itt, igen. Néhány dologban hasonlít arra a falura, ahol felnőttem - fűztem még hozzá, egy egészen halvány mosolyt varázsolva az arcomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Halk nevetéssel adóztam a tréfának, finoman lehajtott fejjel. Megszoktam már, hogy meglepődnek a sokféle különböző hangszeren, pedig nekem természetes és élvezettel teli volt, hogy mindig egy újabb fajtát próbáltam ki. Aztán rajtam volt a sor, hogy elismerően pillantsak fel a férfira. Sosem mentek rosszul a bűbájok, de mindig tisztelni tudtam azokat, akik új, eddig még sosem használt varázslatokat fejlesztettek ki. Én erre a szintre sosem fogok eljutni.
- Milyen bűbájokat fejlesztett még? - Borzasztóan érdekelt, mivel foglalkozik. Talán mivel annyira mással telnek a mindennapjai, mint az enyémek. Mégis, mindketten művészek vagyunk, és a magunk módján az emberek segítői. - Ha jól emlékszem, volt egy nagybátyám, sőt, édesanyám nagybátyja, aki szintén kísérleti bűbájokkal foglalkozott.
- Megrendelésre dolgozik leginkább? - érdeklődtem tovább. Közben kezdtem egészen el is feledkezni arról, mi is volt jövetelem eredeti célja. Igen kellemes hangulata volt a műhelynek, s úgyszintén kellemes volt társalogni a férfival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csodálattal hallgattam, ahogy a bűbájokat sorolta. Tényleg becsülendő, ahogy a manával bánni tud. Már egy cseppet sem kételkedtem, hogy jó kezekben hagyom a zenedobozomat. Aki képes ilyesmi bűbájokat alkotni, meg fogja találni a gondot és vigyázni fog a számomra oly' kedves tárgyra. Elképesztő a lelkesedése is, amit az utóbbi időben különösen tudtam becsülni embereknél. Azok után, hogy megtapasztaltam, milyen lelkesedés és szenvedélyesség nélkül lenni. Annyian vannak, akik nem szeretik, amit csinálnak. Pedig sokat tud adni az embernek, ha boldogan végzi a dolgát.
- Egyet kell, hogy értsek az unokahúgával, azt hiszem. - El mosolyodtam. - Büszke lehet magára a bűbájaiért. Sőt, a bútorokért is. - Csodálattal pillantottam körbe, megerősítve az állításomat. Néha egészen tudott hiányozni az a stílus, amiben felnőttem. Az előkelő, grandiózus bútorok és falak, festmények. Még akkor is, ha nem tudnék abban a környezetben élni.
- Az előkészítőben is, éneket és zenét tanítok nekik. Illetve van egy kórus, amit vezetek. - Csodálatok érzés, mikor egy-egy gyerekben sikerül felébreszteni a szeretetet a zene iránt, mikor meglátják, mennyit tud adni az embernek. A lelkesedésüket látni pedig tényleg páratlan érzés, leginkább a kórus tagjain. Szívet melengető hallgatni őket. A szülők pedig hálásak, minden egyes fellépésünk után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Viszonoztam a mosolyát, mellé pedig érdeklődő tekintetem párosult. A Herzbergben és azóta is rengeteg varázslóval és boszorkánnyal találkoztam. Mind más-más háttérrel rendelkeztek, így az otthoni buborékból kiszakadva megtanultam értékelni a különböző családi történeteket.
A szőrtelenítő bűbájok említésére még halkan elnevettem magam, fejben végig is gondoltam, mikor tudnék majd menni, megnézni a kiadó szobájukat. A beszélgetés azonban hamar egy sötétebb fordulatot vett, az én arcomról pedig eltűnt a mosoly. Előbb vagy utóbb muszájnak éreztem beszélni neki a babámról, nekem is jobb, ha tud róla. Főleg, ha hozzájuk költözöm. Részvétét egy halvány, erőltetett mosollyal köszöntem meg, épp csak egy pillanatig tartva azt. Szemeim az épp mellénk lépő pincérre és az elém lerakott sütire fordultak.
- Köszönjünk - bólintottam a felszolgáló felé. - Nagyon jól néz ki. -Utóbbi szavaimat már barátnőmhöz intéztem.
- A többi mágusfaluba nem volt szerencsém még eljutni. Ha kimozdulok Bogolyfalváról a Fővárosi Ispotályba megyek gyakorlatra, vagy az egyetemre. Nem sok szabadidőm marad, de egyelőre jól érzem így magam. - Csak ekkor néztem ismét fel Reginára ismét. Mosolyogni nem tudtam, de nem zavart, hogy tovább haladt a beszélgetésünk. Sőt.
- Jajj, nagyon szeretem az iskolát és a tanítást is. A gyógyítást is nagyon szeretem, ha elvégeztem az egyetemet szeretnék majd ott abban a szakmában is dolgozni. Egyelőre viszont nagyon sokat ad, hogy a Bagolykőben lehetek. Sőt, lehet dolgoznék majd az Előkészítőben is. Te hogy döntöttél a tanítás mellett egyébként?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Mosolyogva bólintottam egy aprót. Nem is kérdés, hogy szerethetők volnának. Az elsős-másodikos korosztály is a szívemhez nőtt, pedig eleinte féltem tőlük. Nem is kicsit. De nem bántam meg, hogy az előkészítőben is tanítani kezdtem, rengeteget adott. Látni, ahogy rácsodálkoznak a zene világára a kisebbek. Látni, ahogy átjárja őket minden hang, s közben kitűnik, hogy mennyire tiszták is ők még.
Ám akaratlanul is gondoltam Irisra. Rengetegszer eszembe jutott, vajon milyen is lenne most? Majdnem négy évesen. Óvodába járna már ő is. Nem tudtam nem gondolni rá, hogy zenélnék neki is, és hasonló csillogó szemekkel nézne, mint az elsősök, mikor először jártam náluk.
- Kérdez nyugodtan. Hátha neked is eszedbe jut róla valami. - Mosolyom kiszélesedett, jól esett, hogy ilyen lelkes a témával kapcsolatban. Örültem, hogy megtalált, jó tapasztalati lehetőségnek éreztem az ötletét, s minden mondatunkkal egyre lelkesebb lettem.
- Legyen így. Mit szólnál, ha leírnám neked Orpheus történetét? Akkor tudsz vele te is gondolkodni. Vagy szólni, ha kihagyjak egy részletet. - Semmiképp nem akartam volna olyan történetet vinni a kicsiknek, ami nem nekik való, a kolléganőm viszont sokkal inkább képben volt azzal, mi az amit meg fognak érteni a gyerekek. - Taníthatunk nekik dalt is, tudok keresni olyat, amihez lehet akár táncolni, tapsolni. Illetve szívesen zenélek is nekik. Még ha hangszert is kiválaszthatják. Mit gondolsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A szüleimet talán sikerült volna még jobban kiábrándítanom, ha tudták volna, hogy randevúra mentem. Hiszen házas vagyok. Papíron. Valójában pedig több mint négy éve nem láttam Adamot, nem is hallottunk egymás felől. Gondoltam rá, persze, hogy mi lehet vele. Gyerekkorunktól kezdve egymásnak szántak minket. Nem a sors, hanem az aranyvér hagyományai. De azért jöttem Magyarországra, hogy felejtsek, hogy új életet kezdjek. Ezt pedig nem tudtam úgy megtenni, ha magamba fordulok. Ebben igaza volt mindenkinek körülöttem.
Beköltöztem Návayékhoz, a falu részévé váltam. Tanultam az egyetemen, végeztem a gyakorlatomat és két helyen tanítottam. Én megelégedtem volna ennyivel az életemben. De Klára unszolására most mégis itt voltam, készen találkozni egy olyan férfival, akiről csak hallottam. Az édeasnyjától.
Táskámat szorongattam az ölemben, kezeim között. Már helyet foglaltam, az asztalnál, ami nekünk lett lefoglalva. "Így találjátok majd meg egymást." Klára intézte az egészet, én pedig egyre kevésbé voltam biztos benne, hogy jó döntés volt eljönni. Nem mondtam volna le, nem vagyok udvariatlan. De átverni sem szerettem volna senkit. Az utolsó dolog, amire a férfi vágyhatott, hogy egy házas nővel randizzon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Azt hiszem jól döntöttem a túrótortát illetően. Jól esett a könnyű krém, az erdeigyümölcs pedig épp elég ízt kölcsönzött neki. Valaki egyszer megjegyezte korábban, hogy le sem tagadhatnám, úrilányként neveltek, hiszen még enni is különleges finomsággal tudok. Sosem próbáltam ezen változtatni, miért is tettem volna? Néha azonban eszembe jut.
- Azt hiszem az ispotály érdekesebb volna számomra. Amikor eljöttem otthonról, nyugalomra vágytam, de azt megkaptam Párizsban, meg az első itt töltött évemben. Most már vonz a nyüzsgés és azok a helyzetek, amiket a munka adhat az ispotályban. - Szívesen meséltem, hiszen kérdezett, én pedig nem szeretek titkokat őrizni. Időbe telt, de megtanultam nem szégyenként megélni, hogy dolgozó asszony vagyok, ráadásul a férjem nélkül. Csak ezért tudtam olyan könnyeden beszélni.
Az ő történetét épp olyan figyelemmel hallgattam, mint ahogy előtte ő hallgatott engem. Még a halvány mosol is visszakúszott az arcomra. Szépnek találtam, hogy így tisztleg a bátyja emlékezetének. Az ő gyásza teljesen más lehetett, mint az enyém. Három húgom van, de el sem tudom képzelni, milyen volna egyiküket elveszíteni. Valójában, nem pedig úgy, ahogy megtettem a kapcsolat megszakításával.
- Korábban soha nem is tervezted, hogy tanítani fogsz? - érdeklődtem. - Nekem valahogy mindig egyértelmű volt, hogy egyszer tanárnak fogok tanulni, a gyógyítás pedig a képességemből adódott. De sosem gondoltam volna, hogy tényleg évekig csak a tanítás lesz az életem. Mindig úgy képzeltem, hogy elsősorban feleség és anya leszek. - Halvány mosoly ült a szám sarkában, finoman még a vállamat is megvontam hozzá.
A sütemény közben egyre fogyott. A jó tortát könnyű gyorsan eltűntetni, és mondják, hogy jó társaságban repül az idő. Regi pedig egyértelműen jó társaságnak volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Akkor így lesz. - Egy bólintással is megerősítettem. Hasonlóképpen gondolkodtunk, és így a legkönnyebb együtt dolgozni valakivel.
Jól esett a felkérése. Szeretem az új tapasztalatokat nyújtó kihívásokat, és ez kétségtelenül az volt. Ovisoknak korábban nem terveztem még programot, de csupán azért, mert lehetőségem nem akadt rá. Most mindenképp meg akartam ragadni. Talán éppen ideje volt, hogy kisgyerekek közé merészkedjek.
- Ugyan, én köszönöm, hogy gondoltál rám ebben. Igazán jól esik. - Széles mosoly társult hálás tekintetem mellé. - Egy nagyon kedves feladatot adtál most ezzel nekem. Kicsit kizökkent a mindennapokból legalább. - Az pedig sosem árt az embernek. Ez egy fontos lecke volt számomra, mióta eljöttem otthonról. Azóta keresem mindig az új kalandokat. - Akkor leírom neked a történetet, és azt is, mit csinálnék velük szívesen. Aztán kijelölhetünk egy dátumot. - Közben az órámra pillantva nyugtáztam, hogy az időérzékem nem csalt, valóban ideje volt indulnom, ha nem akartam megváratni a diákjaimat.
- Még mindenképp egyeztessünk erről, most viszont muszáj mennem, lassan kezdődik a következő órám. További szép napot neked! - A hangszeremért nyúltam, s csak mosolyogva intettem Annának további köszönés képpen, mielőtt kiléptem volna a tanári ajtaján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Mikor először találkoztam a nevével a városban, azt hittem rosszul hallok. Aztán Klárának tűnt fel, hogy azonos a nevem az új polgármesterével. Ő mesélt a változásról a városban. Azt hiszem, sokkban voltam. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet pont itt. Még az is felmerült bennem, hogy utánam jött, de úgy hiszem, akkor felkeresett volna.
Két napig szinte szellemként tettem a dolgom. Csak aztán jutottam döntésre. Megkeresem én. Ő nem tudhatta, hogy itt vagyok. Hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz. Beleremegtem még a gondolatba is. Lassan őt éve, hogy eljöttem otthonról.
A hivatalban kerestem, hiszem ott volt a legnagyobb esélyem arra, hogy megtaláljam, mint polgármestert. Nehezen dolgozom fel a rengeteg érzést és emléket, ami felszínre kerül. Össze vagyok zavarodva a helyzettől. Még azt sem döntöttem el, hogy Elsie esküvőjére hazautazzam-e. Éppen mostanában kaptam hírt arról is.
A Hivatalban készségesen megmutatták hol találom. Őszintén nem tudom megmondani, meddig álltam az ajtaja előtt, mikor a titkárnő már magamra hagyott. Hosszú percekig képtelen voltam bármit tenni. Csak álltam némán. Végül kopogásom törte meg a csendet, és gondolkodás, hívás nélkül be is léptem az ajtón.
Most pedig itt állok vele szemben. Tényleg ő az. Nem sokat változott. Nehezemre esik tartani magam, de egyelőre sikerül egyenesen állnom, kihúznom magam, ahogy az hozzám illik. Még akkor is, mikor ennyi idő után először hallom a hangját, hallom azt, ahogy kimondja a nevemet.
- Szia. - Nagyon halkan sikerül csak megszólalnom, és erősen kell koncentrálnom, hogy ne remegjen a hangom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Régen láttuk egymást, nagyon régen. Még mindig hihetetlen, hogy előttem áll. Gondoltam rá az évek alatt, hogy ne tettem volna? De sosem gondoltam bele, hogy mit mondunk majd egymásnak, ha egyszer újra találkozunk. Most pedig hirtelen megtörténik ez a találkozás, és fogalmam sincs, mit kéne tennem. Nem tudom, hogy egyáltalán jó döntés volt-e részemről felkeresni őt.
Elfogadom a helyet, amivel kínál, így meg is előzve, hogy összerogyjam az irodája ajtajában. Sikerül tartanom magam, és talán azon a pár lépésen nem látszik, hogy valójában remegek. Felszínre kerülnek az emlékek, olyanok, amiket évekkel ezelőtt mélyre temettem. Most kell újból és igazán megküzdenem velük. Mit keres itt? Ha miattam jött volna, nem lenne így meglepve.
- Mindenki erről beszél a városban. Egy szomszédomtól hallottam. A kastélyban tanítok, már négy éve. De te hogy kerülsz ide? - Hadarok, tőlem szokatlan módon. Most nem tudom úgy kontrollálni hangomat, mint általában. A kérdés is számonkérőre sikeredik, szándékommal ellentétben. Fel kell dolgoznom azonban, hogy pont ide sodorta az élet. Abba a kis országba és aprócska városba, ahol én letelepedtem felejteni és újrakezdeni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Képtelen vagyok ránézni, a szemébe egyáltalán nem. Pedig nem vall rám, hogy a falat, a földet, esetleg a saját kezeimet nézzem, míg beszélek valakihez. Pont ahogy ezt most teszem. Ám nem tudom nem észrevenni, hogy nem néz ki olyan kiegyensúlyozottnak, mint régen. Talán csak az új munka teszi. Pedig sokat gondoltam arra, milyen hatással lehetett rá, mikor eljöttem. Az elmúlt éveimnek egy olyan pontja ez, amivel még mindig küzdök.
- Üresedés volt a tanári karban, kaptam egy lehetőséget, hogy melodimágiát tanítsak. Megfelelőnek tűnt egy új kezdetre. Azóta pedig megszerettem ezt a várost. Valahol az otthonra emlékeztet. - Utolsó szavaimnál nem tudom megtartani, megremegem a hangom. Sosem mondtam még ezt ki. Most épp annak egy olyan férfi előtt sikerült kimondanom, akinél kevesen kötődhetnének jobban az otthonomhoz. Teljesen váratlanul ért, hogy itt van.
Szorosan összekulcsolt kezeimet az ölemben nyugtatom, lábaimat bokámnál szorítom egymáshoz keresztben. Ezzel elértem, hogy a remegésem valamelyest enyhüljön. Egyszerre szeretném megtudni, hogy hogy van, hogy mit csinált az elmúlt években, hogy örül-e annak, újra találkozunk. Helyette elakadok a fejemben összetorlódott kérdések között. Egyiket sem érzem helyénvalónak feltenni jelenleg.
- Szóval nem tudtad, hogy itt vagyok? - Mind közül talán a legrosszabbat sikerül feltennem, ráadásul ismét számonkérő, erős hangnemben. Meg sem várom válaszát két tenyerembe temetem az arcom néhány pillanatra, mielőtt az arcára néznék. Először, mióta itt vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A régi érzések mellett feljönnek az emlékek, a közös terveink gondolatai. Tudatomba tömörülnek az esküvőnk képei, majd a közös lakásunk, a nehézségeink és terveink, hogy egyszer szép és teljes családunk lesz. Aztán mindent felülírt az élet. Most pedig ülünk egymással szemben, egy olyan helyzetben, amit valószínűleg egyikünk sem képzelt volna soha.
- Igazából a faluban még nincs nagyon sok ismerősöm - vallom be, magyarázat képpen. - Sokat dolgozom, és tanulok is - fűzöm hozzá, továbbra is a kezeimet nézve.
Aztán ahogy sikerül ránéznem, nem tudok többet elfordulni. Meglep, amit bevall, ezt pedig arcomról is leolvashatja. Kikerekedett szemekkel hallgatom. Egy magánnyomozót. Egy mappa, az életem minden eseményével. Még ajkaim is elnyílnak kissé egymástól, ahogy kék szemeibe bámulok, és próbálom feldolgozni, amit mond. Nem vagyok rá dühös. Azt hiszem, valahol megértem, amit tett. Nem is tudok rá mondani semmit, csak felemelem a fényképet a négy évvel korábbi énemről.
Érzem, ahogy az arcomon legurul egy könnycsepp. Egy pillanatra összeszorítom a szememet, aminek eredményeképp csak több követi az előzőt. Nagyon régen nem sírtam, most azonban nem tudom tovább tartani magam. Talán Adam látványa, talán a pénztárcájában tartott fényképek, rajta Iris. Talán az egész helyzet. Nem is próbálok sokat tenni ellene, csak az arcomat törlöm le egy gyors mozdulattal. Fogalmam sincs, mit kéne mondanom neki. A férjemnek, akit én hagytam el, már csaknem öt éve. Azt hiszem, hiányzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Nem ellenkezem az öleléssel szemben. Egyszerre idegen és mélyen ismerős, hogy a karjaiban tart. Régen volt. Hosszú idő óta először érzem az illatát, az érintését magamon, érzem a közelségét. Most már a sírásnak sem próbálok ellenállni, hagyom, hogy folyjanak a könnyek, hogy végigsöpörjenek rajtam az érzelmek. Inkább már el sem gondolkodom azon, mennyire furcsa ismét átölelni egymást, mindazok után, amin keresztülmentünk. Pedig most egészen olyan, mint régen volt. Mint a mélyre ásott emlékekben.
A megjegyzése halvány mosolyt csal az arcomra. Lecsukott szemekkel engedem, hogy szám széle felfelé görbüljön. Valóban nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyesmi történik majd. Esetleg, hogy Adam egyszer édesapám helyébe lép otthon. Zauberdorfban elképzeltem már magunkat. Még akkor, évekkel ezelőtt.
Abszurd számomra ez a helyzet. Az is, hogy itt van, hogy ő a polgármester, hogy ismét magamon érzem az érintését. Még mindig próbálom feldolgozni. Elhúzódom tőle, s a szemébe nézek. Összeszorul a szívem, ahogy az ő arcán is észreveszem a könnyek nyomait. A kezeit nem engedem el, helyette finoman, bátorítóan megszorítom őket. Ekkor érzem meg ujján a gyűrűt.
- És most mit tegyünk, Adam? - teszem fel azt a kérdést, amely úgy érzem a legjobban kimondható ebben a helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ölelésünk után már nem is gondolkodom el azon, hogy továbbra is egymáshoz érünk. Közös múltunk nyomán természetesnek érződik, hogy egymás kezét fogjuk, hogy ezzel támogatjuk egymást. Azonban múltunknak van egy kevésbé közös pontja, az elmúlt öt év, ami ránehezedik ezekre a pillanatokra. Adam szavai megerősítik ezt az érzést, én pedig ösztönösen elhúzom a kezemet. Talán a lelkiismeretem miatt nem tudom tovább ennyire közel lenni hozzá. Hiszen én hagytam ott, mégsem hittem, hogy látom még őt valaha. Nem is bírok neki válaszul, csupán egyetértően bólintok. Valóban megterhelő. Pedig az én gondolataim között is sorakoznak a kérdések, amikről beszélni szeretnék vele. De nem most, ebben igaza van. Idővel.
- Rendben, sétáljunk - bólintok finoman, egyetértően. Talán tényleg jót tenne most mindkettőnknek a tágasabb tér és a levegő. Itt még attól sem kell tartanunk, hogy a városlakók gondolnak valamit kettőnk viszonyáról.
Fel is emelkedem a székből, a biztonság kedvéért még óvatosan megtámaszkodva az asztalon. De nem, már nem remegnek a lábaim. Helyette egy finom sóhaj szakad fel belőlem. A megkönnyebbülés, a rengeteg érzelem az, ami ilyen módon kibukik belőlem.