Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Mert biztos nem voltam neki szimpatikus, tudod hogy megy ez az utcán - vállat vontam, nem is akartam jobban ecsetelni, mert ezek a dolgok olyanok voltak, amiről az ember nem szívesen beszélt. Ritkán futottam bele olyan értelmes és érzelmes emberekbe, akiknek nem a szájuk és az öklük járt, hanem meglátták a rongyos göncök mögött az embert. Ez a srác pont egy ilyen alkat volt, ezért sem tartottam tőle. - Nem egészen az utcán, egy mocsaras területen. Még ruha sem volt rajtam, fura mi? - halovány mosoly szökött az arcomra, de ez inkább volt kínos és belegondolva borzalmas, mint sem vicces.
- Gondolom, nem emlékszem semmire - megint csak a vállamat vontam, el nem tudtam képzelni azt, hogy mi történhetett velem, így akár még amnéziám is lehetett, ki tudja. - Nem, egy igazolvány se volt nálam, tényleg semmi. És ha keresett is valaki, arról nem tudok - ennél többet tényleg nem tudtam mesélni, engem is zavart a dolog, hogy az utcán lötyögök tudatlan, miközben talán van valahol egy családom, feleségem, esetleg gyerekeim, akik lehet, hogy várnak rám, vagy már az is lehet, hogy lemondtak rólam. Láttam a srácon, hogy nem igazán érti, ezt nem csodáltam, szerintem bárki is hallotta volna ezt a történetet, abban okozott volna némi megrökönyödést. Az viszont meglepett, hogy nem csak cigit adott a srác, hanem pénzt is, pedig nem kértem. Először el sem akartam fogadni, de mivel ragaszkodott hozzá, s a ruhájából úgy ítéltem meg, hogy talán nem fog hiányozni az a pár knút a konyhaasztaláról, így végül csak elfogadtam. - Neked lehet, hogy apróság, nekem a reggelim - mosolyogtam rá hálásan, majd a kapott aprót gondosan csúsztattam a zsebembe, ügyelve arra, hogy ne veszítsek el belőle egyetlen garast sem. - Azért nem láttál, mert napközben mindig megyek, járom az utcákat, gyűjtök élelmet, meg holmit. Csak kora reggel és esténként fordulok meg erre, mert ilyenkor békés - vallottam be, majd meghallgattam az ötletét, ami egész jól hangzott arról a romos házról, amíg rá nem jöttem, hogy melyikről is beszél. - Szerintem tudom, hogy melyikre gondolsz, de az nem jó. Voltam ott egy éjszakát, ijesztő, hátborzongató egy hely. Inkább a szabad ég alatt - valamiért nem rajongtam az ilyen kísértet járta házakért, az ott a falu szélén meg kifejezetten riasztó volt, még mintha hangokat is hallottam volna azon az egy estén.  Ezért az ötletet el is vetettem, bár kedves gesztus volt a sráctól, hogy ezt a lehetőséget bedobta nekem. A munkalehetőség már jobban érdekelt, végig is hallgattam, hogy mit gondol, merre lehet mozdulni ebben a kisvárosban, s úgy tűnt, hogy akadnak is lehetőségek. - Tanítasz? Az szép szakma, biztos sok hálás követőd lehet - őszinte mosoly kerekedett az arcomra, ki is néztem belőle, hogy tanár, biztosan jól jártak vele a diákjai. - Hát, nem igazán, pedig próbálkoztam már. De amint meglátnak, azonnal elhajtanak a francba, mert azt hiszik, hogy bűnöző vagyok, vagy alkoholista. Pedig nem iszom, eskü! - emeltem magasba a jobb mancsom és még egy vigyort is ejtettem hozzá.
- Varázsolni? Húhh, jó kérdés, nem próbáltam - hiába gondolkodtam ezen, nem villant be egyetlen emlék sem, így tanácstalanul néztem a srácra. Ekkor azonban a távolból megláttam két felénk közeledő alakot, akiket már korábban is láttam. Aurorok voltak, de nem akartam, hogy baj legyen, elkapjanak és elvigyenek valahová. Talán a srác is láthatta, hogy megváltoznak a vonásaim, és feszült leszek. Hiába volt jó végre beszélgetni valakivel, aki nem dobált meg, vagy nem akart felrúgni, nem kockáztathattam, hogy elkapjanak, vagy megvádoljanak valamivel. - Öhh, most mennem kell. Kössz a cigit, meg a reggelire valót - hálásan vállon veregettem, majd nagyon gyorsan sarkon fordultam, és sietve hagytam magam mögött a teret.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Egyelőre csak heti két alkalommal, kedden és csütörtökön délután a Művelődési ház egyik kisebb termében, utána énekelünk is, legalábbis remélem, hogy lesz rá kedv - meséltem egy mosollyal, szerettem az ilyen délutánokat, mert amellett, hogy megismerhettünk egy tanulságos történetet, amit aztán megvitathattunk, átbeszélhettük, hogy mi a jó, mi a rossz, utána volt alkalmunk egy kicsit dalolni is, hogy örömmel zárjuk a találkozót. - Gyere csak, várunk szeretettel - örültem annak, hogy Thomas ennyire lelkesnek tűnt, rá is fért a kis közösségre egy-egy ilyen fiatal. - Közönség? - ez a kérdés egy kicsit már meglepett, aztán rájöttem arra, hogy talán nem is úgy értette Thomas, ahogyan gondolta. - Nem, itt nincs ilyen, vagyis tudod mi vagyunk a közönség, mindannyian, akik ott ülünk. Egyelőre nem vagyunk sokan, de a későbbiekben hátha csatlakoznak majd mások is, nem kötelező - tettem hozzá, hogy tudja, ez nem olyan dolog, ami bárkire is rá lenne erőltetve. Közben, ha már erre járt és érdeklődő is volt, úgy gondoltam, megmutatom az éttermet, s egyben így le is tesztelem a reakciókat, mert egy kicsit izgultam, hogy vajon milyen lesz majd az étterem fogadtatása. Látva Thomas reakcióit azonban megnyugodhattam, mert úgy tűnt, hogy neki például tetszik a hely.  - Nem is baj, igyekeztünk minél több olyan képet kitenni, ami sok-sok ismert és kevésbé ismert történetet mesél el, hogy aki betér, egy jó ebéd közben elmélkedhessen, hogy vajon számára mit is ábrázol a festmény - meséltem mosolyogva. - Az ott például a gonosz Heródes király történetét meséli el - mutattam rá az egyik képre. - Azon a képen a kánai menyegző látható, amikor elfogyott a bor az esküvőn. Jézus ott megkérte a szolgákat, hogy töltsék tele vízzel az ott található kancsókat, ezt követően borrá változtatta a vizet. Ez volt az első földi csoda, amit Jézus tett, és feljegyeztek - meséltem mosolyogva Thomasnak, majd tovább soroltam, hogy melyik képen kinek a története látható.
Miután bemutattam a termet, érdeklődve néztem Thomasra, kíváncsi voltam rá, hogy mégis mi érdekli, s minek is tanulna tovább. - Ó, az jó, az általános mesterképzés. Abból még sok mindent kihozhatsz. Ha esetleg úgy döntenél, hogy jobban érdekelne ez a hivatás, szívesen mesélek majd róla - nem akartam azt tanácsolni neki, hogy legyen pap, inkább csak egy lehetőséget kínáltam fel előtte, mert az eddigiek alapján úgy tűnt, hogy nagyon is érdeklődő, s kinéztem azt belőle, hogy egy napon akár ő is lehetne pap.
- Úh, ne haragudj Thomas, most viszont el kell köszönnöm, mert új házat vásároltam, és eszembe jutott, hogy most érkeznek a szerelők, muszáj hazaugranom. De ha erre jársz, gyere be bármikor, ha nyitva van az üzlet, és keress nyugodtan. Várunk a Művházban, szép napot! - kedvesen elköszöntem a navinés fiatalembertől, s ha elment, sietve összekaptam a holmimat, még gyorsan bezártam az üzletet, s megindultam , hogy odaérjek a házhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Tudod, ez ilyen családi vonás – kacsintok még mindig széles vigyorral. Néha olyan gázul viselkedek, nem értem, mit esznek bennem ilyenkor is a nők. Vagyis gondolom épp azt, hogy ilyen kis nyomorékul viselkedem, mert olyan cuki vagyok, hogy nagyon. Hát húha. Sosem fogom megérteni a női észjárást. Gondoltam már rá, hogy át kéne állnom totál melegre, mert a pasikkal végtelenül egyszerűbb a történet, de sajnos mindig közbejött egy-két olyan alkalom, ami meggyőzött arról, hogy nem való nekem ez az elköteleződés egyik nem oldalán sem. Majd lesz ami lesz, aztán csókolom. – Egyikük sem tanár volt, de csak a te évfolyamodról megvolt Fanni, Petra, Blanka meg persze Flóra. De Flóra szerintem mindenkinek, így az nem valami nagy dicsőség – vonom meg vállaimat. Meg arról is elfelejtek szólni, hogy a legtöbben nem tudták, hogy fiatalabb vagyok náluk, talán egyedül Fanni volt az, akit így be is avattam ebbe. Vagyis rákérdezett, én megmondtam, aztán nem hátrált meg. Jó kis éjszaka volt az, én mondom.
- Ne fossál, nem török a babérjaidra, csak nem akarok megbukni – lököm meg vállammal a vállát nevetve. Mert tényleg, az ő tanulásmániája már-már kóros, nem kell belőle kettő egy családba, de azért szeretném sikeresen elvégezni a mestertanonci képzést ez meg csak úgy, ha pislogok, mint hal a szatyorban nem fog sikerülni. Szóval ja, azért néha kell tanulni is, mert anélkül semmit nem érek majd.
- Nem vagy elcseszett, csak nő – mormogtam halkan inkább csak magamnak, mintsem neki. Na, mondom én nem értem a nőket. Tudják, hogy szar az egész, de azért koslatnak utána, mint valami pincsikutya. Agyrém, de komolyan. Én legfeljebb kiírom magamban valami vers formájában, aztán annyiban hagyom, mert ha nem kellek egy csajnak, akkor az nem változtat majd semmin, ha futok utána. Kérésére magamhoz ölelem, még ringatom is egy kicsit, hogy lenyugodjon, majd hagyom, hogy hátrébblépjen, mikor már kiszakadna az ölelésből. – Mert vele mi van? Neki is nője van? Vagy homokos? – Más ilyen világmegváltóan rossz dolgot nem tudok férfival kapcsolatban elképzelni, mert ha előhozakodik itt nekem azzal, hogy ez a Reece gyerek szereti és azért ilyen elkámpicsorodott menten felkötöm magam.
- Önismeretre kell néha beszámolókat meg ilyen hülyeségeket csinálni, na arra írtam volna meg egy esszét. A csajok meg mindannyian jól vannak, élik a világukat, amennyire tudom. – Szerintem jó testvér vagyok, de azért nem lógok állandóan a testvéreim nyakán. Ha valami nyűgjük van úgyis megmondják, addig meg elkönyvelem, hogy mindenki jól van és kész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kedves nőnek látszik, ahogy mosolyog, ahogy beszél, ahogy kezet ráz vele, mind-mind ezt a benyomást erősítik Milánban. Kedveli a kellemes emberek társaságát, hiszen sokkal inkább képes ilyenkor felszabadulni, mintha valakiből szinte sugárzik a negatív energia, és épp ez rányomja a bélyegét az egész társaság hangulatára is. A férfi szereti magát ilyen Laurához hasonló, inspiráló személyiségekkel körbe venni, mert úgy hiszi, így tud csak fejlődni és haladni igazán. Nem érte még el azt a kort, hogy begyöpösödjön, mert bár apuka, de rettentően fiatal még emellé, és igyekszik is megélni a fiatalságát, amennyire tudja Flórián mellett. Persze nem egyszerű, ez tény, de azért mindig vannak lehetőségek, még akkor is, ha az ember úgy gondolja, hogy nincsenek.  
- A pirospólós, Flórián. – Első ránézésre is meg lehet mondani, koromfekete haja és félárnyalattal sötétebb bőre miatt. Ez még szerencsére az a kor, ahol senkit nem érdekel, hogy hogy néz ki, ellenben Milánnak hasznos, mert sokkal hamarabb megtalálja az ő egyetlen nem napon barnult gyermekét a sok hófehér között. Így legalább mindig szemmel tarthatja, vagy ha megy érte is hamar kiszúrja, hogy épp mivel foglalatoskodik a kisfiú. Azt már meg sem kell kérdeznie, hogy Laurához melyik gyerek tartozik, mert a kissrác olyan sebességgel lő ki feléjük, hogy félő, borulnak a paddal együtt. De nem, landol anyja lábán, szorosan átölelve azt, hogy aztán pacsira nyújtsa kezét Milánnak. A férfi természetesen örömmel adja saját jobbját, hogy a kissrác nevetve adhasson pacsit az óriásinak tűnő tenyerébe. – Szervusz Dani, én Milán vagyok – mutatkozik be ő is olyan komolysággal, mintha egy felnőttnek tenné ugyanazt.  Megtanulta már, hogy a legtöbb helyzetben sokkal célravezetőbb, hogyha úgy kezeli a kissrácokat is, mint a felnőtteket, mert ebből tanulnak a legtöbbet. Milán szerint legalábbis biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csak egy kis shoppingolás

Mindig is szerettem a piacokat, bár a mugliké fele ennyire izgalmas nem volt. Szeretem a sokféle illatot, a fel-felkiáltó árusokat, ahogy a portrékájukat hirdetik. És itt aztán minden is kapható. Időnként eljövök ide, még ha nem is akarok venni semmit sem. Figyelek, hallgatok, szimatolgatok. Felmérem, hogy kinél érdemes vásárolni, kinél nem.
Mostanra már egész jól kiismerem magam ebben a kavalkádban. Gyors léptekkel haladok el egy idősebb boszorkány mellett, aki valamilyen szuperjó pattanáseltüntető szert igyekszik rátukmálni az emberekre. Egy pillantásra sem méltatom, egyrészt mert nem érdekel a bájitala, másrészt meg kamu az egész. Nem használ semmit sem a szer, hiányzik belőle a legfontosabb alkotóelem. Egy  hajlott hátú öregurat keresek, akinél takaros kis kupacokban állnak a különféle növények. Mosolyogva köszönök neki, aztán gyorsan elhadarom, hogy mikre lenne szükségem. Bólint minden egyes hozzávaló hallatán, ajkai halvány mosolyra húzódnak, de nem szól egy szót se. Elfojtok egy nyögést, amikor rájövök, hogy ez mit jelent. Tudja, hogy minek a hozzávalói ezek. Igyekszem nem elvörösödni (nem sok sikerrel), amikor a kezembe nyom pár tölgyfakérget, amit én elfelejtettem kérni.
- Pali bácsihoz menjen mentamézért, az övé a legjobb – segít ki egy tanáccsal az öreg, és ettől olyan zavarba jövök, hogy már csak egy zavart motyogásra futja. Aztán felmarkolom a kis (felcímkézett) zacskókat és sietek is tova a mézemért. Pár lépés után megtorpanok egy különösen szép csokrokat áruló bódé mellett. Igen, klasszul nézne ki az erkélyen az asztalon. Igen, kéne is vennem valami … valami szokványosabbat, valami normálisabbat, hátha akkor nem akar majd kiugrani a szívem a helyéről. Igen és talán vehetnék még ezt-azt. Igen-igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A friss szellő úgy kapott hajába, mintha csak üdvözölni akarta volna. Mosolyogva pillantott végig az udvarocskán, megcsodálva az összes színét a természetnek. Gyöngyöző nevetéssel kezdett el futni végül a fák felé, közben botladozva dobálta le a lábáról azokat a surranókat, amelyet valamiért mindig ráadtak. Nem, ő érezni akarta a talaj morajlását a talpa alatt, mint ahogy régen is volt. Ez volt az egyetlen érzés, amelyet nem vettek el tőle az utóbbi pár hónapban. Futott, gyorsabban mint a sas, csak hogy aztán nekicsapódva az első törzsnek ölelje át azt. Pár pillanat elteltével megállt a fa előtt.
- Remélem nem fogadsz haragosodnak - simította meg a kérget, és aztán óvatos mozdulatokkal kezdett el felmászni rá. Jó pár méterig meg se állt, aztán a kényelembe helyezkedve nézett a messzeségbe. - Az az Erik fiú megint bántott - panaszolta. - Répának szollott a hajam miatt. Kár, hogy nem tudja münnyire szeretem a répát - magyarázott a fának, ahogy fél karjával átölelte mintha a legnagyobb barátja lenne. Talán az is volt. Aztán kaparászást hallott meg maga alól és nyögdécselést. Ahogy lepillantott az egyik csoporttársa ücsörgött a Földön. Összeráncolta a szemöldökét, és úgy nézte, hogy vajon mit művel az ő barátjával a lányka, de amíg konkrétan nem kell megszólítva, csak nézte az ügyködést.
- Inkább te gyere fel - válaszolt vissza. Tényleg nem értette, hogy mégis mit akarhat tőle a másik. Lehet ő is gonoszkodni akart vele, ahogy a fiúk szoktak. Hiába, amikor első héten meglátta, ahogy szegény pókot kínozzák, muszáj volt közbelépnie. Azóta is ő a "pókos lány". Számára meg ők voltak a "undok állatkínzók". - Küllek? - kérdezte. Anyukája ezért biztosan megszólta volna, és Gertie azt is kívánta bár megtenné még egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A felsorolást hallva csak pislogok nagyokat, végül felnevetek. Hát el kell ismernem nem semmi az én drága unokaöcsém, de azért büszke nem leszek rá. - Kemény vagy, de ahogy látom tipikus pasi. Mész a lábad között lévő agyad után.- megcsóválom fejem, de közben végig mosolygok rá. - Hát igen, Flórát csak az nem húzta meg, aki nem akarta. Mondjuk nem értem, hogy volt hozzá gusztusod.- felhúzott szemöldökkel, nagy szemekkel pislogok rá. Értem én, hogy Flóra jó csaj volt, hosszú lábakkal, hosszú barna hajjal, nagy boci szemekkel, de azért ne. Ha belegondolok, hogy hány pasi járt a lábai között. Fúj! - Mondjuk Petrához gratulálok, ő pedig nem volt olyan típus. Tudod, olyan kurvás típus.- megveregetem a vállát, majd felnevetek újra. Mikor Aleksz közli velem, hogy ne fossak újra nevetek egyet, majd finoman kap egy taslit a buksijára, miután vállaink összeértek. - Mi az, hogy ne FOSSÁL?!- kérdem nevetés közben. Aztán kicsit komolyabb témára terelődik a szó, vagyis számomra komolyabb, neki nem biztos, hogy az. Nehéz elszakadnom Nikotól. Nem így terveztem, azt hittem csak egy kaland lesz…de nem. Az a sok szép közös emlék, a megélt pillanatok, a kémia, ahogy forrt köztünk a levegő. Néhány csók, mindössze ennyi történt, de még most is érzem ajkát az ajkamon. Tökéletesen fel tudom idézni a pillanatokat. Nem tudok rá haragudni se. Nagyon szerettem volna, próbálkoztam is, de mindig újra oda lyukadtam ki, hogy vágyom rá. Egyszerűen olyan izgalmat adott az életemhez, melyet még senki. Nőnek éreztem magam mellette, még annak ellenére is, hogy olykor átcseszett. De ő Annát választotta, amit el kell fogadnom. Nem fogok belerondítani a kapcsolatukba. Próbálom őt elengedni. Próbálom… Úgy érzem, hogy sosem fogom tudni teljesen túltenni magam rajta. Biztos vagyok abban, hogyha újra felbukkanna az életemben… áh mindegy. Nem is gondolok inkább erre. Jól eső érzés, amikor megölel. Fejemet vállára hajtom, s érzem, ahogy valami hatalmas kő nehezedik a gyomromra. Szorosan ölelem magamhoz, s nem akarom, hogy elengedjen. Erre most nagy szükségem volt. Amikor rákérdez Reecere, akkor engedem csak el. Egy halvány mosoly jelenik meg arcomon. - Azt hiszem tetszik.- legyintek egyet. Mi az Isten van mostanában? Eddig sehol senki, most meg több pasi is felkavarja az állóvizemet. Utálom ezt! Inkább terelem a szót, s hamarosan ő mesél a beszámolókról és a tesóiról. - Na örülök, hogy velük minden rendben.- küldök egy mosolyt felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Amikor Milán megemlíti, hogy a piros pólós kissrác az ő fia, akkor tekintetemmel azonnal keresni kezdem őt. Nem kell sokáig nézelődnöm, ugyanis rikít a piros pólójában a sok kék-zöld-rózsaszín között. Emellett nem elhanyagolható az sem, hogy kreol bőre miatt kitűnik a többiek közül. Szerencsére nem tartozom azok közé az emberek közé, akik valaki bőrszíne miatt alakítanak ki egy képet. Az egyik közeli barátnőm gyermekvédelembe dolgozik, s elég sok mindent mesélt. Nem elhanyagolható az a tény, hogy nem csak a roma lakossággal vannak gondok, hanem ez teljesen független a bőrszíntől. Igaz, a romák  körében gyakoribb, hogy be kell avatkozniuk, de ez nem törvényszerű. Tehát semmi rosszallás vagy távolságtartás nincs benne a férfi irányába. Sőt, kifejezetten szimpatikus is, kedves és megnyerő mosolya van.
- Édes kis pofija van.- állapítom meg mikor felénk fordul végre a csemete, de ekkor robban be az ölembe Dani. Amikor látom, hogy Milán vevő a gyermeteg kézfogásra, akkor mosolyom tovább szélesedik. Dani egy jó nagyot csap bele, mindent belead, ami csak telik tőle. Apa mindig ezzel cukkolja, hogy nem elég erős, még nagyobbat csapjon. Ahogy felemeli kezét, amennyire csak tudja hátra húzza, majd ajkait összeszorítva csap bele mások tenyerébe, na akkor meg tudnám zabálni. Most is ez történt, mellé pedig elmotyogott egy sziát is. - Ügyes voltál Kincsem!- dicsérem meg, majd megsimítom buksiját és egy nagy cuppanós puszit nyomok rá. Ő egy széles mosollyal pillant fel rám, majd visszaszalad a többiek közé. - Még akartam neki adni innivalót, de erről lekéstem.- nyugtázom, s megvonom vállaim. - Nos Milán, mit lehet rólad tudni? Hogy-hogy eddig nem lehetett látni a városban mozgolódni? Mivel foglalkozol?- kérdem mosolyogva. Inkább beszélgessünk hétköznapi dolgokról, minthogy csendben üljünk egymás mellett. Azt nagyon nem szeretem, eléggé frusztrálni tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kedves lány. Barátságos és mosolygós. Imolára emlékezteti hősnőnket. Az aprónép nevetése, vagy az arra való gondolás tartja egyben a nehezebb napokon. Könnyei pedig a legmélyebb sebeket ejtik lelke szövetén. Mindig aggódik, mindig óvná és védené, de tudja jól, hogy ezt nem teheti. Minél önállóbb és erősebb a gyermeke, annál jobb. Most is titkolhatná előle szeretett Marcija halálát. Igen. Hazudhatna és félrevezethetné az apróságot. De átlátna rajta. Folyton azt teszi. Ráérez a dolgokra. Nem buta csak gyerek. Meg fogja neki mondani az igazat. Ketten együtt átvészelik a legrosszabb napokat. Egyikük sincs egyedül. - Igazán? Akkor te nagyon tehetséges és ügyes kezű vagy! Szívesen viselném az egyik alkotásodat - mondja, ahogy visszazökkennek gondolatai és újra a mellette ülőre koncentrál - Az anyukám talártervező és készítőként dolgozott, de nekem semmi érzékem hozzá. Mindig megszúrom magam, ha tűt veszek a kezembe - nevet halványan, ahogy eszébe jut a sok hiábavaló próbálkozás, hogy eltanuljon pár fogást anyjától. Veszett fejsze nyele. Jobban ért a szavakhoz. Ebben is apjára ütött. Róbert a nagy mesélő. Biztosan aggódtak érte. Tudják milyen nehezen viseli a veszteségeket. Valahogy ez most más. Agóniája, hála a Gyöngyhalász érkezésének, csupán egy napon át tartott. A férfi kihúzta belőle. Magához térítette és ezért örökké hálás lesz neki. - Semmi sem egyszerű, ha az embernek valami különleges tulajdonsága van - bólint megértőn, s bár neki személy szerint nincs tapasztalata, el tudja képzelni, hogy az élet sosem egy majális, ha bármiben különbözik valaki az átlagtól. Erre szeretett mugli hősei a legjobb példák. - Igen. Az őseim egy része görög volt. A függetlenségi és polgárháború idején menekültek el és jöttek Magyarországra, ahol le is telepedtek - meséli és eszébe jut a hidromágus felmenő, meg az, hogy miként lett a Papadakis-ből Papp a vezetéknevük egy félreértés folytán. Érdekes történet. Van pár a családjában. - Azért jöttél ide hozzám, mert megéreztél bennem valamit? - fordul a lányka felé és sötét szemeiben kíváncsi kedvességgel nézi. Jól tudja, hogy az emberek képesek kifelé sugározni magukból a lelkükben zajló összes folyamatot. Az aurájuk megtelik vele, kiül az arcukra és a gesztusaikra. Az utóbbi kettővel ő maga is tisztában van, hiszen ezt tanulta. Felismerné ha látná a jeleket. Feddi is magát, hogy nem tudott felülemelkedni hangulatán. Ha ez a fiatal lány észrevette, úgy Imola is megérzi, még ha nem is azonnal, hogy nagy baj van. Bár nyugodtabb lehetne, bár békét találhatna. De nem tud nyugodni. Hege hiányát megszenvedi, mert valamiért úgy érzi a köztük lévő kötelék még létezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Továbbra sem igazán értette meg Alexet, de ezt nem a maga gyengeelméjűségének tudta be, hanem annak, hogy a navinés művész. Különösek voltak a meglátásai, és a hozzáállása is a dolgokhoz, és nem úgy tűnt, hogy bármit is felvenne abból, amit és ahogy Lilla válaszolt neki. A lány pedig kezdte ezt kissé fruszrálónak érezni.
- Hiszek neked - hagyta rá végül a dolgot. Azt viszont nem hitte, hogy közös nevezőre jutnának valaha, és egyébként is egyre nehezebben tudta gondolait a közelgő étkezés felől visszarántani.
Nem tűnt jó ötletnek ez az egész egyszeriben, mert nem akarta, hogy lássa őt enni valaki. Pedig nyilván nem gondolta róla senki, hogy oxigénnel táplálkozik mindössze, meg a levegőből kinyert nedvességgel, mint valami növény, de az az abszurd rémkép élt előtte, hogy, mintha csak egy tetris lenne, ahogy magához vesz egy falatot, az már halad is le benne, forgolódik, keresi a helyét, és már épül is be a combjába, vagy a csípőjébe, és ujjogva fogadja utána érkező társait is.
Elhessegette a gondoltot. Csak lenyel pár falatot, a többit pedig elcsomagoltatja. Mindezt szép lassan, nehogy még Alexnek eszébe jusson desszertet is kérni. De még ez odébb volt, egyelőre Lilla a vászonra kerülésének esélyeit latolgatta. Igazából, ha jobban belegondolt, nem is kellett kételkednie a másikban. Ha egyszer ebben volt a legjobb, nem volt olyan meglepő, hogy kivételes érzéke van hozzá.
Kicsit azért felvonta a szemöldökét, ahogy értelmezni igyekezett Alex szavait.
- Szóval azt mondod, nem tudsz kiverni a fejedből? - kérdezte kissé kétkedő hangon. Nem incselkedett, nem lett volna ínyére, ha valaki róla fantáziál, de egyelőre még el se akarta hinni ennek lehetőségét. Nem tartotta magát kicsit sem különlegesnek, ahogy a haja színe is épp olyan unalmas volt, mint bárki másé. Alex is sejthette, hogy furán hangzik, de magyarázkodása csak bogarat ültetett Lilla fülébe, és egyre kevésbé vágyott rá, hogy Alex megfesse, és azon kevesek közé tartozzon, akik felkerülnek a falára.
De jelenleg az éhsége jobban nyomasztotta, és a fájdalomra kapcsolt csak, amint megérezte, hogy körme túl mélyen vájódik húsába. Gyorsan szétválasztotta "civakodó" kezeit, és figyelmét a navinésre fordította.
- Na igen, ebben egyetértünk. Nekem is te tűnsz az álomvilágnak - bólogatott, és még egy mosoly is megült arcán pár pillantra. Hogy ijesztő is? Nem, az nem.
Mielőtt ezen a vonalon további gondolatokat indíthatott volna útnak, végre megérkezett rendelésük, és Lilla szeme csillant egyet, szájában pedig összefutott a nyál, ahogy a fogás elé került az asztalra. Megköszönte a pincérnek, majd ahogy az távozott, hozzá is látott az evéshez. Először csak kóstolgatta, megízlelte a húst, a köretet, még a dísznek szánt salátalevélből is kiharapott egy darabot. Nem akart kapkodni, de mire észbekapott, már nem tudott pár másodpercig megszólalni, annyira teletömte kis pofazacsiját.
Lenyelte a falatot, és kissé zavartan rápillantott asztaltársaságára.
- Bocsánat... elmulasztottam, hogy jó étvágyat! - mondta kissé szégyenkezve. De hát nem volt hozzászokva, hogy nem magában eszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csiribú | csiribá

Magamban poroszkálok a téren, pénztárcámat jó mélyre süllyesztve zsákomban. Attól félek, hogy ha elővenném, mind elköltődne erre, arra, így inkább csak kiélvezem az arcomat simogató napsugarakat, és kergetem a saját magam elől menekülni próbáló árnyékomat. Orromat meg-megcsapja a különböző standokon árult ételek, hozzávalók illata, és tudom, hogy lassan kezdek eljutni arra a pontra, hogy ha tovább ácsorgok a gyümölcsök között, akkor bizony vásárolni is fogok, így inkább tovább rúgom a port az csecsebecsék felé. Elhaladok a boszorkány mellett, akitől már több ízben is vettem ezt-azt, a sort a Launak szánt medúzás szélcsengő kezdte meg, de lett azóta egészen apró rókafigurám, sőt, anyának is innen vettem születésnapjára napraforgós kitűzőt. Széles mosollyal köszönök, de mivel éppen vásárlója van, most nem állok meg, kavicsok csikordulnak a talpam alatt, ahogy kikerülök egy anyja kezét hirtelen elengedő minihurrikánt. Hát, ez elszaladt, konstatálom, a nő arcának megnyúlásából ítélve pedig pontosan az édességes bódé felé. Megkordul a gyomrom, így inkább nem is képzelem magam elé a cukorkákkal, csokikkal, kekszekkel megrakodott padokat, fejemet megrázva szökdécselek tovább a piactér kevésbé guszta részéhez. Az igazság az, hogy szívesen kísérleteznék különféle főzetekkel órákon kívül is, de egyrészt nem merném kipróbálni milyen hatásuk van, másrészt a bájitalalapanyagok... Pofátlanul drágák tudnak lenni. Szóval inkább igyekszem kifőzőcskézni magam Rudi bácsi óráin, és ha kísérletezni támad kedvem, a teakonyhában élem ki e vágyat, ennek általában a levitások is örülni szoktak. Ki utasítana vissza egy kis ingyenkaját, mi? (Azt leszámítva persze, aki egyszer már besárgult a füves sütimtől.)
Ismerős szőke kobak bukkan fel előttem, ahogy kikerülöm a gödröt, amiben korábban kétszer már hasraestem. Mielőtt azonban gyorsítanék, hogy beérjem, vigyorogva megköszönöm a rövid tapsot a bácsinak, aki eddig mindkét esésemnél jelen volt, és most velem együtt Üdvözli fejlődésemet. - Lau! - szaporázom meg lépteimet, átfurakodva magam az embereken. Nincsenek ám sokan, csak valahogy senki sem az én tempómban szeret közlekedni. - Szia - bukkanok ki egy férfi háta mögül, s szatyromat magam elé húzva beállok mellé csodálni a virágokat. - Van valakinek valamilye, amiről megfeledkeztem? - húzom össze szemöldököm, rögtön picit ijedtebben kutatva emlékezetemben szülinapok és névnapok után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csak egy kis shoppingolás

Oké, akkor lesz egy csokor rózsa. Vagy, várjunk csak nem is. Az túl … izé. Valami hagyományosabb kéne. Az a lila bigyó, vagy talán ez a szép sárga akármi? A fenébe, egészen eddig tudtam ezeknek a virágoknak a nevét! Most meg tökre kiment a fejemből. Sőt még kezd is homályosodni a látásom. Vagyis ja nem, most hogy nem kapkodom össze-vissza  a fejem tök normálisan látok. De, biztos hogy jó ötlet az a csokor? Mert hát van itt egy rakás más is.
Hatalmas lendülettel fordulok oldalra, hogy megnézzem a szélharangokat, meg apró kis tálkákat, gyertyatartókat a szomszédos standnál. Lehet, hogy inkább ilyet kéne vennem. Vagy ilyet is. Meg valami gyümölcs is kellene, meg süti meg
 - Mi a szöszt csinálok én? – fakadok ki hangosan, alaposan megijesztve a mellettem elhaladó gyerekeket. Rosszalló tekintettel fordulok hát vissza a virágoshoz és hezitálás nélkül mutatok rá egy csokor kardvirágra. Háh, eszembe jutott a neve az egyik gaznak, hát nem szuper?! Az árus szusszan egyet, megnyugodva, hogy nem egy totál hibbanttal van itt dolga, aki csak ácsorog és nem vesz végül semmit. Átnyújtom az érméket, aztán nyújtom a kezem, hogy átvegyem a csokrom és ekkor jut el a tudatomig, hogy áll mellettem valaki, aki meg is szólít.
Gyorsan a lány felé fordulok, arcomon teljes zavarodottság és valami más látszik, miközben elejtem a csokrot is és a szatyromat is. Teljesen lesápadva meredek tátott szájjal Masára, majd hirtelen elpirulok és hadarni kezdek összefüggéstelenül.
- Szia! Én nem … vagyis … én … csak … tudod, ez nem … szóval … - hát ez aztán pompás, nem gyanús, kicsit se. Észrevétlennek szánt pillantást vetek a szanaszét szóródott csomagaimra, tuti hogy csak annak nem tűnik fel, aki épp elhagyja a piacteret. Tökre úgy érzem, hogy most az egész világ engem figyel és olyan mindenttudó vigyorral bólogat, hogy aha, aha, na peeersze. – Mi? Kinek? Milye? – sikerül valamelyest összeszednem magam, hátha még sikerül menteni a menthetőt. – JA! Ja, ja nem. Nem, én csak … - megkönnyebbült felkiáltásomat – hisz már értem, hogy mire utal Masa – rögtön fel is váltja a zavart magyarázáskodás - … izé, úgy gondoltam, hogy jól jönne egy kis dísz a konyhaasztalra. Vagy az erkélyre. Nemtom. Szép, illatos, tavasz van – rántok vállat, tekintetem szinte könyörög a lánynak, hogy ne kérdezgessen, gőzöm sincs róla, hogy mit is csinálok jelenleg. – És Te? – Mit csinálsz itt? Miért éppen most? Mit tudsz, mire gondolsz? Egy tizes skálán mennyire vagyok most fura? Légyszi, légyszi ne nagyon, légyszi, légyszi!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Legfőképp.
Erősítem meg mosolyogva, mert hát a kollégák valóban nagyon sokat jelentenek. Minél jobbak, annál jobban szeret az ember az adott helyen dolgozni, és nekem tényleg nagyon jó helyem van itt, mindig széles mosollyal és vágyódással indulok el reggel dolgozni, és olykor már rámzárnák az ajtót, csak egyszerűbb hazazavarni.
- A régi munkahelyem se volt rossz, de itt vannak gyerekek. Nagyon szeretem őket, mert teljesen feltöltenek energiával, boldogsággal. Egy nap remélem nekem is lesznek gyerekeim, szívem szerint egy egész fészekaljnyi kis fiókám lenne, de persze, ahhoz előbb meg kell találnom a magam marconán jóképű lovagját.
Nem vagyok kétségbeesve ezen a téren, és nem érzem úgy, hogy igazságtalan lenne a világ, amikor például látom őket kettejüket, Olivérrel - ha jól tudom, így hívják a szerelmét -, inkább boldogsággal tölt el, mert a szép szerelem mindig nagyon megkapó és motiváló.
- A volt jegyesemnek most születik majd, ha jól tudom a negyedik gyereke.
A tekintetem az égre emelve, gyorsan számot vetek az elmúlt években szültetettekről, és végül biccentek egy aprót, hogy jól számoltam.
- Náluk sokáig nem jött össze az első baba, aztán hirtelen az istenek elkezdték megajándékozni őket sok jövevénnyel. De jól állnak nekik nagyon. Örülök, hogy boldogok. Itt laktak régebben, aztán környezetváltozást javasoltak nekik, és eléggé jó döntés volt, hogy megtették.
Legalábbis én nagyon örülök neki, hogy ők boldogok, és ha nekik járt, akkor tudom, hogy nekem is jár. Én voltam az, aki megszakította a jegyességet, és lám, jól tettem, mert így nem őrültünk bele egy rossz házasságba, hanem boldogságot leltünk, és meg is békéltünk egymással.
- Láttalak titeket a múltkor, és érthető az indokod. Azt hiszem, ha lenne egy hasonlóm, én is kiprópróbáltam volna, hogy milyen is vele sodródni. Szerintem nincs olyan ember, aki ferde szemmel nézne rád emiatt.
Cinkos mosoly jelenik meg az ajkaimon, ahogy egyetértésemről biztosítom. Igen, én is határozottan így jártam volna el, és aki azt mondta volna, a mai zaklatott világunkban, hogy menjen a srác, majd sms-eznek, az bolond. Jó döntést hozott, és Olivérnek hála, nekem eggyel több csodálatos kollégám van.
- Engem a nagymamám kért meg, hogy jöjjek ide. Kiskoromban nagyon sokat mesélt erről a helyről, mielőtt egy férfi Amerikába utaztatta volna, itt élt, a tanodába tanult. A szüleit Auschwitzba vitték, és ha jól tudom, onnan már nem jöttek vissza. A nagypapámat szintén ez a férfi menekítette ki, így találkoztak, és azonnal egymásba szerettek. Tizenhat évesen. A szüleim nyolc évesen lettek örök barátok és szerelmesek. Jack-kel, a volt vőlegényemmel én is örökre szólónak hittem, a dolgot, fiatalok voltunk, és úgy éreztem, én is csak egyszer választok párt, mint a felmenőim. Aztán ráébredtem, hogy egy ideje már inkább csak ez tart mellette, a hit, semmi más. Ekkor lett vége.
Szép szerelmünk volt, szerettem is a szerelmünket, de nem működött, nem úgy, ahogy hinni akartam, ezért is engedtem el, és az idő engem igazolt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerinted engednék, hogy otthagyd?
Azt tudom, meg látom is, hogy elég sokat lazultak a szabályok. Olykor engedik, hogy te választhass házastársat, ám elég rendesen meg szokták vizsgálni még ekkor is a családi hátteret, és igazán csak akkor boldogok, ha megvan a legalább három generációnyi arany, mert akkor nem esik akkora csorba a család hírnevén. Mostanra rájöttek, hogy az elmebajos utódoknál jobb az, ha kicsit hígabb a vérük, vagy éppen jobban keveredik a nemzetségük. Régebben ezek az opciók is igencsak lehetetlenek voltak. Emlékszem, hogy olvastam, a másodfokú unokatestvérséget már inkább nem is tekintették rokonságnak, de volt olyan, hogy az elsőfoknál lévő kockázatra is legyintettek. Sőt, volt olyan, aki a saját lányát, vagy éppen testvérét vette el, de azok nagyon középkori és nagyon beteg szokások voltak, szerencsére ilyen, legalábbis remélem, már meg sem fordulnak az emberek fejében.
- Vannak házak a faluban, amik a tanács tulajdonában vannak, és igen olcsón lehet bérelni őket. Alap felszereltségük van, felújítottak. Köthetsz szerződést csak bentlakásra, de akár vásárlásra is. Az utóbbinál egy picit alacsonyabb a havidíj, viszont néhány éven belül meg kell vásárolnod az ingatant. Az a jó benne, hogy kedvedre alakíthatod. A legtöbb fehérre van festve, te bármilyen színt belevihetsz, változtathatod az udvart, a haidíj nyolcvan százaléka pedig a vételárba beleszámít, vagyis, ha mondjuk öt év múlva megveszed, akkor ugye már kevesebbet kell fizetned. A Macskába már nincs, de a többibe van még két-három ilyen ház, szóval ha van ötleted, hogy milyennek örülnél, akkor meg tudom neked mutogatni őket, mert nálam van mindegyik kulcsa, meg én intézem a papírmunkát is.
Mondhatjuk úgy is, hogy a legjobb embertől kérdezte. Ez amolyan sorsszerű dolog. Te  csak kitalálod, hogy mit szeretnél, és tessék, megvalósul a dolog. Szeretem az ilyen jó pillanatokat, amikor ennyire jól találkozik két szándék. Ő lakna valahol, nekem pedig a célom, hogy ne csak kiadjam a házakat, de olyanoknak, akikben megbízok.
- Örökbefogadás. Mivel valahogy a társadalom peremén egyensúlyozok, és elég rossz a statisztikám a mellettem megmaradó hímneműek terén, úgy döntöttem, hogy férfi nélkül leszek anya. Már az út végén járok, csak néhány kitöltésre váró papír, és hamarosan nálam lesz a kislányom, Erika.
Aki, bár már itt is tudom, de később csak még biztosabb lesz, életem legjobb döntésének bizonyosul majd. Ha senki másom nem is lesz a világon, akkor is teljesen boldog leszek, hiszen ő lesz nekem. Kell ennél több? Nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Figyelem a lányt, ahogy már-már könnyedén mozog a gipsszel. Mondják, hogy az ember idővel hozzászokik, és könnyebbé válik a számára a vele való mozgás, de azért nem kérni a gyors gyógyulásból ez nekem furcsa. A készítményekről tudom, hogy jók és hatásosak, elvégre van pár év tapasztalatom a bájitalok kapcsán, és hát egy fél patikát is üzemeltetek, szóval elvileg ismerem azokat a módokat, amelyekkel ez nem volna más, csak egy aprócska, kellemetlen eset. Én magam szeretem a gyors gyógyulást, de más lehet éppen leli örömét, ha megfigyelheti teste változásait. Ezért vagyunk csodálatosak, a különbözőségeink miatt.
- Igaz, látszik, hogy profin kidekorálták. Habár az ember azt hinné, hogy ennyi színhez nehéz öltözni, de valójában jó ránézni az összképre.
Dicsérem meg a mai szettválasztását. Azt hiszem, érződik kicsit, hogy én magam még nem vagyok szülő, nem tudom, hogy hogyan kell olyan gyermekien szólni a másikhoz, hogy az ne legyen túl hivatalos. Okok, amiért félek az anyaságtól. Konrádról tudom, hogy ő lesz az ész a nevelésben, a határozottabb fél, az, aki lefekteti a szabályokat és be is tartatja. Nekem kell lennem a szívnek, annak, aki öleli a szidott gyermeket, aki babusgat, kényeztet, de egyelőre még nem tudom elképzelni magam ebben a szerepben. Lehet, hogy hidegek vagyunk, mint a brit királyi család, és a végén mi is ott kötünk ki, hogy botrány éri a botrányt, de azért remélem, hogy nem. Egy gyerek. Kimondatlanul is ennyiben állapodtunk meg, és mind a ketten tökéletesen elégnek gondoljuk. Egy fiú, aki tovább viszi a Daróczy nevet. Tökéletes felállás a miénk, és ha nem is állandó szerelem, de vágy, szeretet, kölcsönös elfogadás és tisztelet játszanak a házasságunkban, és az év nagy részében tökéletes a dinamikánk és a harmóniánk. Szeretem a házasságunkat, a férjemet.
- Nem, vagyis, nem teljesen. Lakcímkártya. Egy év után derült ki, hogy nem a férjemhez, hanem a legjobb barátomhoz vagyok bejelentve, és mielőtt ebből vicces félreértések keletkeznének, kijavíttatom.
Felemelem a papírt, ahol igen mókásan néz ki, hogy a ház tulajdonosának, és a műveletet engedélyezőnek az aláírása egyezik, de ilyen ez, amikor az ember a város első emberéhez megy hozzá. Be is kellett vetnem a legszebb mosolyom, hogy soron kívül aláírja nekem a papírt. Na jó, csak egy picit, de megtette, szóval most itt vagyok.
- A törött lábból és a makacsságból úgy tippelem, hogy Eridonos vagy. Én is abba a házba jártam régen, az őskorban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csak egy kései vonattal sikerült megérkeznie Bogolyfalvára. Ugyan végigaludta az utat, mégis rettenetesen, gyötrelmesen fáradt volt, fájt mindene, és természetesen gyomra is égett. Ujjperceit ropogtatva, a hegeket dörgölve lépdelt az utcakövön, és fájó szemével hunyorogva tekintett fel egy kinti órára. Rögtön el is kellett vetnie, hogy a Partonum felé veszi az irányt, hiszen az már bezárt. De talán még a Bárka, ahol már járt egyszer Alex-szel, nyitva van.
El is indult a még kivilágított étterem irányába, és közben magában fogadkozott, hogy csak egy kávét kér. Nem ehet, főleg nem ilyen későn, és különben is, talán azzal már amúgy sem szolgálnák ki. Viszont az életmentő nedűre mindenképp szüksége volt, ha még át akarja nézni azokat a nyüves szellemjogi tételeket. Szóval ha kell, könyörögni fog. Igen, arra is hajlandó, bármire, csak adjanak neki egy kávét. A fémes ízt is szerette volna száműzni szájából, de leginkább arra volt most szüksége, hogy fogjon az agya.
Még nyitva volt. Leglalábbis sikerült lenyomnia a kilincset és akadálytalanul benyomni az ajtót, majd belépni a kellemesen meleg térbe. Valóban úgy tűnt záróra van, vendég ugyanis már nem volt, vagy legalábbis Lilla első ránézésre egyet se pillantott meg. Csak egy alak tűnt fel neki, miközben beljebb lépett, és várta, hogy szeme hozzászokjon a benti fényhez, ő pedig alighanem egy itt dolgozó volt. Háttal volt neki, így nem is volt esélye felismerni, mielőtt megszólította volna.
- Jó estét! Bocsánat, tudnék még rendelni..? - kérdezte, egyelőre csak udvariasan, de nem esedezve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hihetetlenül hosszú nap volt. Talán azért is, mert az utóbbi időben sokkal többet dolgoztam, mint eddig. A plusz pénz jól jön, ha nem kidobott bútorokat akarok szerezni a lakásba, a plusz elfoglaltság pedig leköti a figyelmemet. A műmosolygás a vendégek felé ugyan nem őszinte, mégis jobb, mint a semmi, mintha komor képpel ücsörögnék egész nap. Ha rossz kedvem oka nem készítene ki ennyire, kikészít az, hogy miért nem vagyok képes visszatérni önmagamhoz.
A sokat dolgozom jelentése annyit tesz, hogy egy hosszabb délutáni műszakot vállaltam be, zárásig, a legutolsó vendégig. Talán ha sejtettem volna, hogy ki lesz az aznapi utolsó vendég, inkább délelőttre mentem volna. Ha viszont bejött, kiszolgálni muszáj - zárásig. Ellenben ha szigorúan vesszük, még nyitva volt a hely. A legutolsó vendég azonban húsz perce távozott, én így már átöltözve vártam, hogy Balázs atya megérkezzen a kulccsal, én pedig visszabaktathassak a kastélyba. Még nekiálltam felsöpörni, korábban ugyanis nem vettem észre a hatalmas morzsatengert, amit az utolsónak távozó úr hagyott. Csak a Vizsnyiczky lány hangjára fordultam meg. Bár ne tettem volna! Talán azt hiszi, szellem vagyok, és eltakarodik. Sajnos már hangjáról felismertem a levitást. Hanglejtéséből viszont arra következtettem, hogy ő nem ismert fel engem.
- Te mit keresel itt ilyenkor? - A főnök még sehol, a kockázat így kisebb volt. A józan eszem azt súgta, legyek kedves, hiszen "a vendégnek mindig igaza van", de ösztönből letámadtam a lányt.
A seprűt elintéztem egy gyors háztartási bűbájjal, még sikerült is, így én nyugodtan, sétálhattam vissza a pulthoz. Míg Lilla az ajtóban, én a pult mögött álltam, s megtámaszkodva figyeltem a lányt, várva, mit akar.
- Nem nézel ki jól - Kedvesség felsőfokon. Megjegyzésem azonban fele annyira sem hangzott undokul mint, ahogy köszöntöttem, sőt, mintha kissé aggodalmas hangneme lett volna. Kész, teljesen elhagytam önmagam! - Elvileg még nyitva vagyunk, szóval mondjad, mit akarsz. - Azt hiszem a borravalómnak lőttek, de amíg Lilla nem szól Nemesnek az undokságnál nagyobb vétekért, az állásomat legalább metarthatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

A technikai megoldások már nem az ő terepe, neki elég a válasz, hogy marad és ezzel boldog. Mert sejti ő, hogy nem csak a sárkányok miatt fog idejönni, hanem úgy sok tárgy miatt is. Aki nem képes sokáig figyelni egy dologra, úgy jár, hogy utólag és szenvedve okul és tanul. Persze, szerencse jegyzeteket tud kérni, mindig valamiért cserébe, de az meg már az ő gondjuk, hogy miért is mit üzletelnek vele. Csak a jegyzeteket is el kell olvasni, ami megint egy dilemma. Nem lesz ez így a legjobb, azt már tudja. Mondta már neki az okos ember is, hogy türelmet és figyelmet kell tanulnia, de még itt, a sorok között is el-elkalandozik nagyon a tekintete a színes borítókon, cirádás betűkön. Mindenen.
- Dehogy az! Olyan mint amit tanít, egy sárkány. Ha nem vigyázunk, elégünk - mintha valami prófécia lenne, meg hát ott az elemi mágia, ami bőven igazat ad a szavainak. Bár minden bizonnyal rossz kínhalál lenne, a tanár biztosan megkapná a cellán kívül és a dementorcsók után a hírhedt tanárok csarnokában a helyet. - És nem lesz nagyobb? Miért csak foteleket? Az néha kemény és vágja a seggem ha kitekerem magam - panaszkodik, mintha a nő dolga lenne fogadni azt, hogy ő inkább babzsákon tespedne, mint fotelban. Na nem is úgy néz ki, hogy ő itt fog órákig ülni és olvasni, de most babzsákot akar. Lehet két alkalom után már jó lesz neki a lópokróc is.
- Bolondok? Hát maga is, te is, izé, nő vagy - pislog egy sort. Bezzeg ha ő mondja, már itt vernék az ablakot, hogy adják csak ki ezt a hímsoviniszta disznót akasztásra. - Deee oké, nem mutogatok ilyeneket - na nem mintha jelenleg a házasság gondolatára ne fintorogna úgy, mint az ovisok egy csók láttán. Nem kell semmire felkészülni, az apja végzete is egy gyűrű volt, szóval nem, nem kell ez ide. Inkább csendben nézi, hogy a nőnek is van gyűrűje, tehát ő is igent mondott.
- De ez szép - mert tényleg az, csillog is, biztos sokat is ér. Neki is van gyűrűje, az a tipikus ezüst ékszer, amire valamit rávéstek, ami úgy néz ki, mint pár rúna, de közük nincs hozzá. Ez pihen hüvelykujján, mert mindenhova nagy, Teddy meg sok éve találta a strandon a homokban.
- Hát rám szépet se mondanak - mégis vihog, ahogy lepillant magára. Nem szép, ellenben neki baromi kényelmes. Elvileg tud szépen nézni, meg mosolyogni, ha akar. Meg a pasik nem szépek, inkább helyesek meg ilyenek.
- Rendben, rendben, kezdek itt és akkor várok - bólogat, hogy akkor így lesz, be is áll a polc elé és ujjait kezdi a gerinceken futtatni. Fogalma sincs, hogy mi a francot keres. Kivesz egy vékony könyvet, meg egy vastagot. A vékonyban sok a szöveg, a vastagban is, de sok a kép is. A képeset fogja elvinni, azokat szereti nézni. De végül csak válogat: egy olyat, aminek szakszavait nem érti, de bele fogja írni, meg végül valami könnyedet, ami inkább mesék tárának meg egy. Így van három könyv a kezében, úgy várja vissza Lilit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csak egy lemondó fejrázást kapott válaszként. Bár azt hiszem, Zsófi is sejtette, hogy ez lesz a felelet. Elég jól ismeri az aranyvérű családokat ahhoz, hogy tudja, semmi esetre sem hagynának olyat megtörténni, ami csorbát ejthet a család hírnevén. Ha engem elengednének, hamar kiderülne, hogy elvesztették az irányítást fölöttem, azt pedig nem néznék jó szemmel az elit körökben. Maximum egy-két év távollétet tudnának kimagyarázni, külföldi oktatással, ha pedig akkor visszatérnék, még a kezükre is játszanék, könnyebben tudnának "eladni", mint külföldön művelődött lányt. Talán igaza van Zsófinak, és azzal járok a legjobban, ha olyan férjet keresek magamnak, akivel még jól ki is jövök. Ha a szüleimre hagyom, ki tudja, milyen ember mellett fogok kikötni. A gond csak az, hogy a világon a legmesszebb áll tőlem, hogy tisztavérű fiúk után vadásszak, mint alma után a piacon. Én nem a nővérem vagyok.
Felcsillanó szemmel hallgattam, ahogy a házakról mesélt. Kívülről láttam már őket, s a pultra kipakolt papírjaim is a leírásukat, árukat tartalmazzák. Már csak arra várok, hátha felbukkan egy lakótárs. Hiszen egyedül könnyen megsavanyodik az ember, hát még az olyan, aki csak társaságban érzi igazán jól magát. No meg a lakbért felét fizetni csak... Az igazán megkönnyítené a helyzetemet.
- Ó, szuper lenne, ha valamikor körbe tudnál vezetni, megmutogatni a kiadó házakat. Még csak kívülről láttam őket, de ha be akarok költözni, nem ártana, ha belülről is látnám őket - nevettem fel.
Persze az, hogy a kastélyban élek az év nagyobb részében, biztosít egyfajta szabadságot számomra. Az igazi korlátlanság az volna, ha saját magamról gondoskodhatnék, ha például saját pénzemből vett székre ülhetnék le enni. Nem kötnének a kastély szabályai a nap 24 órájában, csak abban a 6-8-ban, amit az órákon töltök. Munkám már van, már csak elég pénzt kell összegyűjteni ahhoz, hogy legalább az első havi lakbért kifizessem, és berendezhessem a házat. Azt viszont, hogy a szüleimnek hogyan fogom tálalni ezt az egészet, még nem tudom.
Közben a pincér is megjelent, két kézzel két pizzát egyensúlyozva, hogy aztán letegyen elénk egyet-egyet. Megittam a limonádémból maradt utolsó kortyokat, majd félre toltam a poharat, hogy felvághassam az ebédemet.
- Hű, gratulálok! - Meglepett a válasza, azt hittem, munka az, ami fölött ül. Sosem gondoltam volna, ilyesmi dolgon gondolkodik.
Meglepettségem ellenére azonnal tisztelet ébredt bennem. Becsülöm azokat az embereket, akik egyedül vágnak bele a gyereknevelésbe. Én sosem lennék képes rá. Őszintén szólva gyerekek nem is szerepelnek a terveim között. Ha elképzelem a jövőmet, csak önmagamat látom benne. Furcsamód, hiszen mindig emberek közé vágyom. Konkrét terveim között viszont nem szerepel se férj, se gyerekek. Talán csak ez csak egy újabb út, amivel szembe szállhatok a szüleimmel.
- Nem hiszem, hogy nekem valaha is lesznek gyerekeim - osztottam meg a mellettem ülővel is gondolataimat. - Pláne, ha végül férjem se lesz - vissza az előző témához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szerintem annyira nem stresszeltem rá erre a bulira, mint kellett volna. Jó, mondjuk tény, hogy legelőször áprilisban jutott eszembe Rin születésnapja, aztán úgy kiment a fejemből, mint annak a rendje. Logikus, hogy a születésnapja előtt két nappal esett le a tantusz, ráadásul éjjel, szóval Móric annyira nem örült a villanykörtének a fejem felett, amit hangos hőbörgéssel fogadtam. Meg néhány igencsak válogatott káromkodással. No, de mindegy, a lényeg, hogy sos-ben gondolkodtam kikről beszélt Rin a mindennapok során, akiknek mindenképpen jelen kell lennie a bulin, mert gondolom spanok, ráadásul a szórásból Brightmore sem maradhatott ki, mer’ Rin úúúúgy szereti a profot, hogy na. Érte mindent megteszek. Szóval szépen lepasszoltam a felelősséget, hogy rángassa el más a férfit. Ha sikerül neki vagy nekik. Gihi. Problem solved.
Ja, a lényeg, hogy simán megszerveztem mindent egészen időben. A meghívókat kiküldtem, bevásároltam mindenféle dán nasiból, szereztem neki dán sört, meg minden másik piát is, ami a zsebpénzem nagy részét felemésztette, de éppen maradt annyi, hogy a tökéletes ajándékot vehessem meg neki. Tudod mit kap? Hajolj közelebb, elmondom, tesó: katicabogaras fogkefe tartót. Brutál király, és a poén, hogy Dániában csinálták. Legjobb legjobb barát vagyok ever. A tó mellett az egyik asztalt pakolom éppen arrébb, amikor pontban hétkor libben be egy lány társaság a helyszínre, lepakolják a hozott cuccokat, majd csusszannak arrébb és foglalnak helyet az egyik padon. Nincs időm feleszmélni, mert rá pár percre belibben még egy társaság, szóval a legjobb dolgot teszem, amit tehetek: írok Kendének, hogy szedje már a lábát, bakkerka, mert itt valami nagyon nem jó. Azért annyira nem akadok fenn a dolgon, inkább vállat vonva csinálom meg az utolsó simításokat, hogy végül a kérdező lány felé pislogjak. - Ja, aha. Mindenből is lehet inni meg enni, amolyan közös, vágod - túrok mosolyogva tincseim közé, hogy meredten szuggeráljam a tóhoz vezető utat, hátha felbukkan a dude. Mert igazán megtehetné már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bernáthy Baromira Idegesítő Zsófia. Ez egyszerűen nem lehet igaz! Lilla alig akarta elhinni, hogy éppen most, és éppen őbele kellett futnia. Ráadásul nem volt olyan állapotban, hogy palástolni tudta volna az arcára kiülő érzelmeket. Az, hogy nem örült a viszontlátásnak, enyhe kifejezésnek hatott, de most ezt muszáj volt figyelmen kívül hagynia, el kellett engednie az eridonos iránt táplált érzéseit, mert történetesen ő volt az egyetlen, aki kávét adhatott neki. Még ha bele is köp, az is jobb, mintha egyáltalán nem jut hozzá.
Rendezte arcizmait, amennyire ez most lehetségesnek tűnt, és még egy pillatnyi, de jól láthatóan megjátszott mosolyt is formált ajkaival.
- Nagyon úgy néz ki, hogy téged - felelte, és bár kedélyesen adta elő, nyilvánvaló volt, hogy a háta közepére kívánja a másikat, nemhogy még éppen őt keresse. De hát mit lehetett tenni? Zsófia kezelte a kávéfőzőt ezen az estén.
Egy pillanatig figyelte a megbűvölt seprűt, ahogy segítség nélkül folytatja a tisztogatást, aztán Lilla közelebb lépdelt a pulthoz, ami mögött egy fürkésző tekintet gazdája várta, hogy mit is akar. Megjegyzésére a szőke gúnyosan felhorkant. Nem igazán tudta hova tenni, de semmiképp sem találta kedves bóknak.
- Csak fáradt vagyok, semmi több, de kösz szépen. - A nyelvén volt valami visszavágás, egy sértés, szerette volna degradálni őt a munkája miatt, de végül egy szó, annyi nem bukott ki belőle.
Nem csupán azért, mert aggódott, hogy csekélyke esélye, hogy kiszolgálást kap, elúszik, akár falevél a vízesés felé, hanem mert egyáltalán semmi lelki erőt nem érzett magában ahhoz, hogy Zsófiával veszekedjen. Egyszerűen nem. Nem ment. Nem akarta ezt csinálni.
Hogy mit akar? Sok mindent, de a pult mögött álló lánytól, aki láthatóan és hallhatóan nem táplált iránta továbbra sem pozitív érzéseket, csupán egy valamivel is beérte jelenleg.
- Egy hosszú kávét kérnék cukorral - mondta, és megdörzsölte véreres szemeit, miközben leült a pulthoz.
Eltávolodhatott volna Zsófitól, valahova hátrébb, de már itt volt, ráadásul az asztalokra már mind fel voltak pakolva a székek. Nem akart rendet bontani. Nem akart gondot okozni. Itt se akart lenni, csak egy rohadt kávét akart!
- ...Köszönöm - préselte ki még ajkai közül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

#mavanaszülinapom
#kösziköszi
#főlegnekedLoki
#MINDENKI

Gány egy kedd volt az biztos. Nem elég, hogy még a tanárok is össze-vissza szívatták őket - főleg Brightmore, valószínűleg még mindig fújt rá az évnyitós incidens után -, de Lokit meg Kendét is alig látta egész nap. Szóval már épp ott tartott a barna, hogy vagy becsapja felhőt és belopódzik a fiúk hálókörletébe, vagy belóg megint a navinésekhez. Azok úgyis mindig olyan nyugisan szokták kezelni, hogy jár-kel föl-alá, mintha minimum közéjük való lenne. Komolyan, ha egyszer házat kell váltania, tuti hozzájuk menne, még a végén le is nyugtatnák őt azzal a vibe-al, ami mindig körbelengi őket. És igen, még Kendét is.
Szóval még majdnem sárga lett, mikor Loki üzent neki, hogy húzza le a seggét szép popóját a tóhoz. A barna meg kérdés nélkül ment. Pláne, hogy így még az iskolából is kiszabadulhatott, és út közben előhúzott egy szálat kedvenc dán cigijéből. Menet közben a 'Whip My Hair'-t dalolta, de hát ember legyen a talpán, aki felismer Marina gyönyörű hangján bármit is. Talán az volt árulkodó, ahogy a fejét rázta közben. Menet közben teljesen véletlenül betévedt az erdőbe is, mert látott egy nyuszit arra szaladni - ne is kérdezd -, szóval valahonnan oldalról sikerült megközelítenie a helyszínt, amit Loki megadott. Elismerően nézett körbe a helyszínen, és halkan a barátjához lépett.
- Wow, jól néz ki a hely, kinek lesz szülinapja? - kérdezte meg őszintén a barna, közben az arcokon mélázott el, hogy kitalálja a rejtélyes személy kilétét. Komolyan, hogy Loki még erről se tudta értesíteni az SMS-ben...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nem ritka nála a röhögőgörcs, de ritka kitörő lendülettel ajándékozta meg legjobb haverját, amikor az beközölte, hogy van két napja szülinapi bulit szervezni. Mert bezzeg Kende emlékezett! Töhöhöh: nem. Szóval volt rá két napja, hogy ajándékot szerezzen, meg ilyenek. Néha még a dudenak is segített, bár az nem kérte, de totál mindegy. Sőt, megszervezte volna inkább az egész bulit mint, hogy ma még késő délután is szorgalmikat javítgasson a tetves megoldókulcs alapján. Hát, de csinálja, mert ő ennyire szorgalmas, ügyes, okos és kitartó - nincs más választása - tanársegéd. Igaz, hogy közben fel fel röhög, ha eszébe jut, hogy szívatta ma a Szösztalicskát, ST. Komolyan, szerencsétlen csajt még a szülinapján is terrorban tartja. Majd töhög halkan azon valamelyik csontvázas példa pipálása helyett, hogy Móric mindenkinek kiküldte, hogy… hogy Brightmoret valaki… - Góré?! - kapja fel a fejét, arcán egyértelmű hatalmas vigyor ül. - Mármint, Tanár Úr - javítja ki magát mielőtt még belevágna a beszédébe. Ami nem lesz túl nyakatekert vagy éppen megkerülős, tehát olyan Kendésen őszintén lecsapja a lényeget: Tessék jönni szórakozni, meg vért szívni, mert magának fun, mindenki más meg szétadná, ha ott lenne. Frankón igyekszik úgy előadni, hogy azért ne az menjen át, mintha bohócnak lenne nézve - és most semmi áron se képzeli el annak áááá. Nevezz meg egy jobb tanár-diák viszonyt! Kende nem tud, mondjuk… a nevek hiány miatt, de az most tökre jelentéktelen információ. (best ST, T és TS szavazz ránk kampány részlet) - … és akkor majdnem ledőltem a konyhapultról. Zseniális volt, de komolyan - bólogat hevesen, már a szabadban lépdelve. A telefonjáért nyúl és gyors megválaszolja Móricnak, hogy ő igyekezne, de a Góré olyan lassú, hogy lehet reggelre esnek a tóhoz. Ahogy közelednek szürkéskékje pásztázza végig a placcot. Na, fel kell pörgetni a dolgokat! Nem volt terv, hogy Mae előtt ideérjen, de azért nem lett volna rossz. Frankón.  - Nézze, ott vannak az embereim! - Gond egy szál se, úgy sétál közelebb esélyesen Brightmore-al az oldalán - ha az nem fordul inkább meg, hogy neki ez nem, kösz és bekkeli ki az egészet - mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Összeszűkült szemekkel méregetem a kislányt, aki az előttem lévő padban ül, és túlságosan szorgalmasan körmöl. Furcsa mi? Komolyan az a bajom, hogy csendben van, mert valami nem stimmel, ráadásul szó nélkül csinálja azt, amit kiosztottam neki. Biztosan készül valamire. Elhúzom számat, kékjeim zizzennek tovább Lenkére, aki büntetésből van ma itt, ugyanis normális esetben semmi keresnivalója nem lenne a Tanulószobán. Ahova ma én kerültem. Ja, nagyjából mintha a fogamat húznák. A saját dolgommal nem tudok foglalkozni, mert attól félek, hogy az egyik fogja magát, felkel és elszalad, míg a másik kiugrik az ablakon, meg a tököm sem tudja, résen kell lennem. Már az első napom után rosszabbnak tituláltam az itt levő gyakorlatomat, mint amikor halálközeli élményben van részem a rezervátumban. Ég és föld a kettő. Esküszöm. És a rezervátum javára. De kell, úgyhogy nem nagyon van választásom, szóval szusszanva, eléggé unott tekintettel pislogok a pár diákra, tenyerembe támasztom arcomat.
Percek telnek el némaságban, majd kelek fel az asztaltól és battyogok Lenke asztala elé, hogy egy széket elé húzva üljek le rá, és támaszkodjak az asztalára. - Elmondod, miért beszélted végig az órámat? - rebben meg szemöldököm kérdőn, miközben kékjeimet vezetem a kislányra. Tenyerembe fektetem ismét fejemet, féloldalas mosolyom villan fel arcomon, ahogy a válaszra várok. Nem szándékoztam megbüntetni, eszem ágába sem jutott őszintén szólva, mert felőlem aztán beszéljen, de aztán rájöttem, hogy nem a Bagolykőben vagyok, ahol kölcsönösen hagyhatjuk figyelmen kívül egymást a diákokkal. Lenkének a legnagyobb büntetés, hogy egy helyben kell ülnie csendben, és ehhez nem kellett sok idő, hogy rájöjjek. Az előkészítő teljesen más terep, és Payne a lelkemre kötötte, hogy itt mutassam meg a - nem - létező kedves oldalamat, mert ezeket a kölyköket még mi formázzuk. Maradjunk annyiban, hogy ezzel nem segített.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kezdek nagyon mérgike lenni, ha őszinte szeretnék lenni. Senki nincs itt, akinek itt kellene, bezzeg akiknek nem kellene, azok meg itt vannak. Elképzelésem sincs kik ezek az emberek, de nem baj, mert rezzen a telefonom és Kende neve villan fel, alatta az üzenettel. Hát ez rem-. Micsoda? A góré? Mi? Ez a gyökér komolyan elhozta? Nem, várjatok. Komolyan sikerült neki? Mégis hogyan? Annyi kérdés zakatol a fejemben, hogy képtelen vagyok a külvilágra koncentrálni, valószínűleg a fejemre is kiül meglepettségem. Ez lehet az oka annak, hogy egyáltalán nem veszem észre Rint, csak amikor előttem áll, én meg kapkodó mozdulatokkal teszem el a telefont.
- Mi a- Merlinre! Te honnan kerültél ide? - röhögök fel, majd fél karral húzom magamhoz tarkójához téve könyökhajlatomat és csókolok hajába, mert kell egy kis idő, amíg felfogom, hogy fogalma sincs, hogy ma van a szülinapja. Ez egyre jobb! - Ööö… Kiscsibének - bólogatok pár határozottat, majd borzolom össze a haját, hogy gyorsan megírjam Kendének: a születésnapos nem tudja, hogy születésnapos, szóval ehhez kellene tartani magunkat, amíg az érdemi része a bulinak meg nem érkezik. A telefont zsebembe dugva merevedek meg, még mindig magamhoz ölelve Rint, ahogy meglátom Kendét felénk sétálni. Brightmore-ral. És ismét kiül arcomra a döbbenet, karom csúszik lejjebb Rin nyakáról vállára. Kell egy kis idő, amíg feldolgozom az infót, jó? Hagyjál már, bakkerka, hogy mókus legyen a szobatársad! Végül hatalmas vigyorral csapom ki a lángos pózt azt kiabálva, hogy, idézem: “aaaaaaah”, végül fogom meg Rin kezét és húzom magam után, hogy Kendéék előtt torpanjunk meg.
- Maga tényleg itt van? Megbökhetem? - elhinni sem akarom, szóval mutatóujjamat már készenlétben tartom. Pár másodperc múlva eszmélek fel, hogy bámulom a profot, így Kende felé fordulok. - Te akkor elmebeteg állat vagy, dude - vigyorgok telibe az arcába, majd emelem kezemet koccra. - De brutálisan király. Jaj, tesó, heniál, komolyba - dobom ide meg oda csípőmet, mintha csak beállt volna a derekam, de ez amolyan győzelmi tánc a lángos póz után. Belefér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Amíg Reiner a szorgalmikkal szenved, nekem tökéletes alkalmam nyílik arra, hogy kicsit elővegyem az egyetemi jegyzeteimet. Vitatható, hogy melyikünk szenved jobban, de néha nevetgélést hallok TS-em felől, úgyhogy valószínűleg én. Bár erre nem vennék mérget, mert a türelmem fogy, hogyha nem fejezi be hamarosan, amikor megoldókulcsot is toltam az arca elé. A felkiáltásra kapom fel fejemet. Semleges arccal figyelem a srácot, még fejemet is félrebiccentem, amikor hangosan kitör belőlem a röhögés. Hajamba túrva engedek neki, hadd töltse be a termet. Szóval én lennék a góré? Jó tudni. Lerakom a pennát, unalmat sugárzó kékekkel hallgatom Kendét, aki előadja a hatalmas történetet valami születésnapról, és arról, hogyha valakinek sikerül elrángatnia engem akkor mekkora király lesz. Valamiért úgy érzem, hogy ebben egyáltalán nem szeretnék részt venni, de értékelem a srác őszinteségét, így komótosan tápászkodom fel, pakolom el a cuccokat, majd követem TS-emet kifelé a kastélyból. Félúton gyújtok rá, miközben mellettem a szőkének be nem áll a szája. Előre szegezett tekintetem mindössze akkor mozdul, mikor meghallom az ismerős visítást a fejünk felett. Vigyorogva nézek felfelé, majd biccentem előre fejemet ismét, és követem Kendét tovább. Mi a fasz?
Végig pásztázom a társaságot, megtorpanok a helyszíntől pár méterre és hitetlen nézek körbe. Komolyan beszélt. Minimum azt hittem, hogy a teremben hitt őszintesége volt a hazugságok legjobbika, de nem. Minden szavát komolyan gondolta. Édes tökömet! Hajamba túrva indulok el ismét, ajkaim között ficegő cigarettám füstjét húzom magam után. Legnagyobb bánatomra valóban Mórocz és Darik felé tartunk. - Ja, itt és ne merészeld, mert eltöröm - rebben meg szemöldököm. - Tortából kellene kiugranom, vagy mi a terv? - szegezem a kérdést annak, aki válaszolni fog, majd hitetlen hallgatom a Mórocz gyereket. Hogy hagyhatja el a száját ennyi minden, ilyen rövid idő alatt? Mindegy, így derül ki, hogy valóban Kende lett a király. Jó tudni, hamarosan kezet is csókolok neki, csak győzzük kivárni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mikor Hádésszal elindultunk a fene sem gondolta volna, hogy társasággal fogjuk megtenni a visszafelé vezető utat. Különös az emberek közvetlensége, az elején megszeppenve fogadtam még a hozzám szóló embereket, mert Londonban ez nem annyira volt módi, itt pedig mindennaposnak hat. Mára már legalább  meglepettségemet képes vagyok palástolni, ha odajön hozzám valaki beszélgetni, a semmiről is akár, de lássuk be: a legtöbben akkor találnak meg, ha Hádész velem van, aki éppen úgy sétál Rebeka előtt, mintha új gazdára talált volna. Áruló.
- Hozzászoktam - vonom meg vállamat mosolyogva. Nem bánom, hiszen a szenvedélyem az ügyvédkedés, de igazat kell adnom Rebekának. Néha valóban jó lenne kicsit csak élvezni a város adta lehetőségeket, azonban tudom, hogyha eljutok oda, hogy egyszer bevallottam révbe értem, akkor minden eddig látogatott városban minimum egy hetet fogok eltölteni. - Azok nagyon is mennének hozzád. Sok sikert, biztos vagyok abban, hogy tökéletesen teljesítenéd - mosolyodom el szélesen. Még mindig nagyon tetszik, hogy vannak céljai, mégsem erőlteti magára azt, amihez nem fűlik a foga. Legalább bevallja, hogy nem lenne képes visszaülni pszichológia hallgatóként az iskolapadba, szóval afelé orientálódik, ami érdekli is. Komolyan remélem, hogy meglépi és a végére azt fogja csinálni, amit szeret.
Az utca elejét már látni innen, Hádész szedi meg kicsit a lábait. Karórámra nézek, elhúzom a számat, mert hamarosan itt a vacsoraidő, ő meg úgy érzi ezt, mintha csak ő is órát olvasna. Kezemet csúsztatom vissza zsebembe, ahogy egyre csak közeledünk a társasház felé. - Kösz - biccentek aprót, majd túrok a hajamba zavartan. A beszélgetés folyik tovább, Hádész póráza kerül vissza hozzám, miközben belépünk a házba, majd amíg Rebeka jobbra indul, én intve és elköszönve megyek balra, hogy Hádész végre kaphasson vacsorát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Más örül, ha kimenőt kap, neki ez meg mint valami büntetés. Vagyis nem, mert rohadtul élvezte, hogy nem kell bent poshadni, na de a miért az sosem mindegy. Jelenlegi nevelőszülei jöttek látogatóba, mintha amúgy oly régen látták volna a srácot, nem pedig pár hete, mint ahogy az megtörtént. Bár Teddy tipikusan az az alak, aki nem megy haza az évközi szünetekben, mert minek.  A szó is maga érdekes; haza. Van neki olyanja? Valami ide köthető indok, hogy lakást, házat nézegetnek a környéken, ő meg volt olyan kedves és megmutogatta, mint mikor az őslakosok jutnak el a civilizációba, hogy errefelé ezekben alszik a fehér ember. Feketeleves volt csupán, hogy hétvégéig maradnak, összeszedik a másik kettőt és kirándulnak egyet a környéken. Remek. Mindig akkor van valami, amikor ő tanulni szeretne - jó vicc, de valamire fogni kell.
Elköszönt, mert sok a dolga és lelépett, ott hagyta őket a panzióban és elindul vissza, a kastély felé. Egyenes utat akart, de még délelőtt nagyzolt valamelyik hülyegyerek valami meghívóval és hogy hogyan fogja szétcsapni magát megint, holott nagyon jól tudja róla az egész világ, hogy egy mimózától is fejre áll. Ettől független, az infó hasznos, dolognak megteszi, így kerülve egyet, a tavacska felé igyekszik. A kutya nem küldött neki semmit, a tömeg azonban mindig hatásos, elrejti azokat, akik csak potyázni jöttek és hamar távoznak is. Éhes, így legalább száraz pogácsában reménykedik, a torta nem is fontos, no, meg majd egy sörnek sem fog nemet mondani, de előbb azt kell meglátni, melyik lábbal rúgják majd ki. Fütyörészik, mint aki a világ legvidámabb embere, elnyújtott léptekkel oson közelebb, majd áll meg a csaj, meg Móric környékén. Pont jókor, mert az Álomkóros srác ebben a pillanaban meghozza a Sárkányt. Nem hazudna ha kérdeznék, leesett kettőt a vércukra, de na. Iskolán kívül, civilben, hagyjukmár. Kicsit hátat is fordít, mint aki inkognítóban van.
- Ti meg akartok halni? - nyögi be végül teljesen random, miután vágyálmát, egy marék pogácsát majszol. Mintha természetes lenne a jelenléte, úgy vigyorog. De komolyan. Tényleg meg akarnak halni.
- Hol az ünnepelt? - hát nem hozott semmit, de majd improvizál, ameddig ki nem teszik a szűrét. A pogácsa legalább finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, ez célszerű. Volt nemrég egy fiatal nő, ő is úgy választott házat, hogy belépve otthon érzi-e magát. Meg úgy, hogy melyik utcanév nem erőszakos.
Egy picit megvonom a vállam, nem nagyon szoktam érteni az ilyen logikát, de tény és való, hogy ezáltal a Holdfény volt a legnyerőbb a számára. Szegény Mennydörgő valóban nem arról hírlik, hogy délutánonként virágcsokrot szed és a réten szökdécsel, a tündérmanó meg igen szeszélyes lény. A holdfény viszont szép, romantikus, olyan, amiben az ember szívesen sétál, aranyvérű lányok esetén megfelelő kísérő és/vagy pesztonka kíséretében természetesen. De igen. Nálam egyértelmű volt az utca, mivel én az apámhoz költöztem be, aztán az is egyértelmű volt, hogy nem akarok távol maradni tőle, ha baj lenne. És hát lássuk be, az alkohol és a gyakran cserélődő női partnerek is beletartoznak ebbe a kategóriába.
- Bármikor, csak szólj, hogy neked mikor alkalmas, és én ott termek.
Vagy legalábbis majdnem bármikor, de mivel ez is a munkám része, ezért jó be tudom építeni a mindennapjaimba. Sokan nem tarták sokra a titkárnősködést, és értem, hogy a jogi végzettségemmel és a temperamentumommal nem ott kellene tartanom, hogy titkárnő vagyok, de az igazság az, hogy ez jelenleg olyan, amire az emberek azt szokták mondani, hogy álmaik állása. Komolyan. A főnököm csodálatos és tiszteletre méltó, elismerik a képességeimet, több területen is szerezhetek gyakorlatot, és amikor jeleztem a szándékomat az örökbefogadásra, maximálisan támogattak. Kell ennél több? Nem hiszem.
- Köszönöm.
Mosolyodom el, majd a mosoly apró kuncogássá fajul a következő pillanatokban, miközben finoman megvonom a vállam, a saját pizzámat rendezgetve. Tudom, sokan nem értik azokat, akik késsel és villával eszik ezt az ételt, de nekem valahogy ösztönösen ez áll kézre, így most, amikor elég chilis majonézt helyezek rá, a két eszköz után nyúlok.
- Igazából... nekem se kellett. Nem is nagyon tudom elképzelni magamról, hogy férjem legyen. Pontosabban, nem tudom elképzelni azt a férfit, aki a kitűnő személyiségemre vágyna, bár mondják, hogy mazochisták mindig léteztek.
Csakhogy, ha a tényeket nézzük, életem negyed évszázadában sosem volt kapcsolatom, mert vagy engem, de esélyesebben inkább én másokat a harmadik alkalom után meguntam. Intim együttlétekre volt, akivel sor került, de az is olyan régen volt... ráadásul a legutolsó alkalom Benővel volt majd két éve... aki valójában meg akart verni azért, ahogy beszéltem vele, de mind a kettőnknek jót tett, hogy inkább mást csináltunk. Emellett szerelmet is csak foglalt férfi iránt voltam képes érezni, amiből meg az következett, hogy kiderült elemi mágus vagyok. Egy igazi kis tüzes példány. Ilyen alapokkal pedig, nos, lássuk be, vajmi kevés esélyem van arra, hogy egy józan gondolkodású, normális férfi jövőképében szóba jöjjek. Valahogy, ha vágyom is ilyenre, nem adok neki hangot. Nem mondom ki hangosan, és akkor nem fáj, vagy mi.
- Viszont a gyerek beférkőzött a tudatomba. Aztán neve lett, majd arca, és a végén itt vagyunk, utolsó papírokat töltögetve. Az élet számos meglepetéssel tud kecsegtetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Válaszára felvont szemöldökkel fordultam Lilla felé, a kezemben pedig megállt a seprű egy pillanatra. Nyilván való volt, hogy nem engem keresett, de nagyon akarhatta azt a kávét, ha nem fordult ki azonnal az étteremből, amint meglátott. Választ azonban nem kapott tőlem, csak kíváncsi tekintetemmel ajándékoztam meg, ahogy a megbűvölt seprűt hátrahagyva visszasétáltam a pulthoz.
Tudatában voltam, hogy megjegyzésem nem volt kedves, és arra számítottam, hogy válaszul egy frappáns sértést kapok majd, ami az én fantáziámat is beindítva kirobbanja köztünk értelmetlen veszekedéseink sokadik felvonását. A sértés viszont elmaradt, Lilla tökéletesen értelmesen válaszolt, ugyan a maga - általam megítélt - csípős stílusában, de értelmesen. Így, hogy ő normális hangnemben szólt hozzám, én sem kísértettem a sorsom, s csak összehúzott szemekkel bólintottam neki. Ha fáradt, hát fáradt. Mindenkivel megesik.
Többet nem is tudtam hozzáfűzni a dologhoz. Csak a kávéfőzőhöz léptem, hogy elkészítsem a rendelését. Míg a megbűvölt muglimasina dolgozott, én megragadtam a seprűt, és a falnak döntöttem, hiszen fényesre seperte már a helyet. Így legalább ott hagyhattam a Vizsnyiczky lányt, hiszen nagyon nem volt ínyemre, hogy csupán a pult választott el minket.
Kénytelen voltam visszamenni azonban, mert a kávé kész lett, nekem pedig fel kellett szolgálnom. Szótlanul ragadtam meg a bögrét, és tettem bele egy kanál cukrot. Legszívesebben a levitásra öntöttem volna a forró italt, azonban nem volt szívem hozzá. Tényleg elég rosszul nézett ki, pontosan úgy, mint akinek minél jobban kell egy csésze kávé. Így hát akármennyire is akartam, nem öntöttem képen a lányt, csak letettem elé a bögrét, alátéttel és kanállal együtt.
- Szívesen - feleltem percekkel korábbi köszönetére, ahogy az alátétre helyeztem a bögrét. - Nem kevertem bele mérget. - Féloldalas mosolyra húztam a számat, és vártam, mit reagál poénomra.
Egy darabig kínos csend húzódott csak közöttünk. Én a pult mögötti falnak dőltem, s figyeltem, belekortyol-e a kávéba, vagy feltételezi, hogy valóban megmérgeztem. Csak néztük egymást egy ideig, a csönd azonban kezdett egyre nehezebbé, és kínosabbá válni.
- Történt valami? Miért járkálsz a faluban ilyenkor? - Utólag is rejtély számomra, hogyan bukhatott ki belőlem a kérdés. Sosem szoktam érdeklődni Lilla lelki világa felől, pláne akkor nem, mikor tudom, a lehető legjobban megsértette a húgát, a legjobb barátnőmet. Most mégis megkérdeztem, mert szemeiben hasonló fájdalmat láttam, mint amit otthon is bámulok a nyár óta. Mint ami apám szemében ült, mikor Veréna neve felmerült otthon.