32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nemes Balázs összes hozzászólása (52 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. október 15. 21:56 Ugrás a poszthoz

Ráhel gyermekem

kinézet



Épp egy házat néztem meg magamnak kora este, amikor jött egy sms a felrúnázott készülékemre Ráheltől, hogy szeretne velem találkozni. Részleteket nem árult el, de mivel a húgom barátnője volt, sejtettem, hogy Lédával kapcsolatos dologról lehet szó, s lássa Isten a lelkemet, nem tehettem meg azt, hogy ne fogadjam őt még a késői órákban.
Meg is beszéltük a találkozót, megadtam neki a Csárda címét, és a szobám számát is, hogy nyugodt helyen beszélgethessünk. Már amennyire nyugodt lehet egy csárda...Egy kicsit bántam is, hogy nem volt szabad hely máshol, s csak itt sikerült magamnak szobát bérelni, de még ez is jobb volt a semminél.
Hazaérve a háznézőből, ettem odalent egy szendvicset vacsoraként, majd vettem egy gyors zuhanyt, s átöltözve vártam Ráhelt, miközben a Biblia aznapra kijelölt idézetét olvasgattam. Később már újabb idézeteket nézegettem, ez a lány viszont még mindig nem érkezett meg, így kezdtem kissé aggódni. Már kilenc óra is elmúlhatott, nagyot ásítva pillantottam a kis asztalon ácsorgó keresztre, s aggodalmasan dobolni kezdtem ujjaimmal a szék karfáján. Mikor kopogást hallottam, hirtelen ugrottam fel, és sietve lépdeltem oda, hogy ajtót nyissak.
- Ráhel...neked is szép estét! - kissé felvontam a szemöldököm a belépőjére, igazán elszemtelenedett ez a lány a nyár folyamán. Vagy mindig is ilyen volt? Mindenesetre megkönnyebbültem, hogy épp és egészséges, így jobban kitárva előtte az ajtót, beinvitáltam.
- Na, ne szemtelenkedj, mert előbb vagy utóbb a gyóntatószéken fogsz kikötni. Inkább gyere és foglalj helyet! - szigorúan néztem rá, egy kicsit össze is ráncoltam a szemöldököm, s mikor belépett, megcsóváltam a fejem, de azért egy halovány mosoly felcsillant az ajkaimon. Vicces ez a lány.
- Mesélj, miért akartál találkozni? Az üzenetedből nem túl sokat tudtam kibogozni. Léda jól van? - a húgom mostanában sajnos nem volt velem túl kommunikatív, ráadásul ha már Ráhel is engem keresett, akkor valószínűleg valami komolyabb dolog lehetett a háttérben.
- Vigyázz, törékeny! - mielőtt még lelökte volna könyökével a keresztet, egy kicsit arrébb pakoltam. - Kérsz inni?
Utoljára módosította:Nemes Balázs, 2020. október 15. 21:59
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. október 15. 22:41 Ugrás a poszthoz

Ráhel gyermekem



- Lesz az tíz is - kacsintottam, majd egy kedves mosolyt azért megeresztettem felé, mert bár idegesítő tudott lenni, ha piszkálódott, de lassan kezdtem már hozzászokni. Léda barátnői közül mégis őt kedveltem a legjobban, még akkor is, ha sokszor azt láthatta rajtam, hogy bosszúságot okoz nekem.
- Ráhel...ha úgy érzed, kívül tágasabb...na de - igen, még épp sikerült elharapnom a mondatot, mielőtt utat engedtem volna az ördögnek, s hagytam volna, hogy eluralkodjon rajtam valamiféle düh. Márpedig ez a lány a tűzzel játszott, de szerencsére kimondottan nyugodt természet voltam, s képes voltam hosszasan tűrni az efféle szemtelenséget. - Ajh te lány, komolyan kiborítasz. Ha rajtam lenne most a reverendám, akkor én magam utasítanálak a gyóntatófülkébe. Az üzeneted aggodalomra adott okot, de most inkább azt érzem, hogy csak az idegeimet tépázod. Azért jöttél, hogy gúnyolódj, vagy komoly a probléma? - megértem, hogy rég találkoztunk, és hiányzott már neki az, hogy jól az orrom alá dörgölhesse a választásom, de úgy éreztem, hogy muszáj rátérnünk a lényegre, mielőtt tényleg őszbe borulna minden hajszálam. A keresztet biztonságos helyre tettem, s ha már nem inogott meg a lábazat, visszafordultam Ráhel felé. Már épp megindultam a vizeskancsóért, mikor kibökte, hogy mi van, s ezzel együtt meg is torpantam.
- Hogy mi volt? Be...beállt? Úgy érted, hogy ...- míg csak sejtettem, hogy miről is lehet szó, Ráhel felvilágosított, így már tudtam, hogy valóban komoly a dolog. Eszembe jutott az a nyár, amikor kis híján Ráhel életébe került egy ilyen incidens, akkor is megjártam a poklokat ezzel a két lánnyal, de akkor azt hittem, hogy az csak egy egyszeri alkalom volt. Lédával is alaposan elbeszélgettem ezekről a szerekről, megpróbáltam a lányokat felvilágosítani, hogy ez nem jó dolog, s azt hittem, hogy értettek a szóból. Most viszont rá kellett jönnöm arra, hogy a húgom tévúton jár.
- De mi az, hogy be volt állva? Miért hagytad neki? És te?? Ugye te nem? - nagyon csúnyán néztem a Mácsai lányra, mikor pedig a bort kiejtette a száján, még a szám széle is megremegett az idegességtől.
- Bor? Hogyne! Majd úrvacsorán! Komolyan Ráhel, ne vicceld ezt el kérlek. Mondj el minden részletet. Hol történt, mikor és miért? Mit tudsz? Egyáltalán hol jutott ilyen anyaghoz? - hagyva a kínálgatást, visszatelepedtem a lány mellé, s felé fordulva, aggodalmasan fúrtam pillantásom a tekintetébe.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. október 17. 13:14 Ugrás a poszthoz

Ráhel gyermekem



- Tudom-tudom, már kislányként is szóvá tetted - mosolyodtam el haloványan, hisz emlékeim szerint talán még csak 14 lehetett, amikor elhatároztam, hogy ezt az utat választom. Most meg mennyi is? Már szinte felnőtt, de...viselkedésre még gyerek, akárcsak a húgom.
- Egyszer azért még úgyis elérem, hogy másként vélekedj erről - fűztem még hozzá, azt nem igazán akartam elhinni, hogy olyannyira hiányoztam az életéből, úgy sejtettem, hogy valami gond lehet a háttérben. S ahogy lenni szokott, sajnos a megérzésem is beigazolódott, aminek egyáltalán nem örültem. Ideges lettem, pedig nem szokásom, de mégis csak a húgomról volt szó, s jól tudtam, hogy ezek a szerek milyen rossz hatással lehetnek rá. Ez alól Ráhel sem volt kivétel, csak remélni tudtam, hogy ő nem tévelyedett a sátán útjára.
A megjegyzésre elkomorodtam, mert valóban rég beszéltünk már normálisan Lédával. Az utóbbi időben nem értettünk egy szót, nem beszéltünk közös nyelvet, ő mindig felháborodott, ha jó útra akartam terelni, a tanácsaimból pedig nem kért. Talán én is elrontottam, de mindez részletkérdés volt most, hogy kiderült, nagy lehet a baj.
- Igen, tényleg rég beszéltünk már. De mit gondolsz, mi lehet az ok? - aggódva fúrtam pillantásomat Ráhel tekintetébe, de úgy tűnt, hogy a legjobb barátnőjét még ő sem ismeri igazán, mert pontos válasza neki sem volt.
- Jó jó, nyugodj meg Ráhel, tudom és köszönöm, hogy ezt is így elmondtad - kissé lehiggadtam, s tenyeremet nyugtatóan helyeztem a lány vállára, miközben kerestem a pillantását.
- A suliban...hát, nem tudom, ti már egy másik generáció vagytok, a mi időnkben még nem voltak ilyenek - jegyeztem meg, bár ki tudja, talán már akkor is meg lehetett kapni bármit, amit akart az ember. Gondolataimból viszont visszakanyarodtam a valóságba, s mindaz, amit Ráhel megosztott velem, komoly aggodalomra adott okot. A húgommal egész biztosan történt valami, csak azt nem tudtam, hogy mi. A Mácsai lány kérdése meglepett, de azonnal meg is ráztam a fejem.
- Nem, semmi olyan, ami ilyesmire adna okot. Nem kérték tőle, hogy álljon be apácának, ha erre gondolsz - tettem hozzá, mert Ráhel fejében még ez is megfordulhatott. S tény, hogy a családom nagyon vallásos volt, és az is igaz, hogy próbálták ezt Lédára is ráerőltetni, de úgy tűnt, hogy a húgomat ez egyáltalán nem érdekli.
- Lehet, hogy tényleg valami fiú lesz a dologban, vagy egy rossz társaság...ajh, nagyon nem jó ez így - idegesen tettem csípőre a kezem, aztán ide-oda léptem, államon a szakállam kezdtem babrálni, miközben gondoltam. Végül újra Ráhel mellé léptem, s tenyerem a vállára csúsztatva, mélyen fúrtam tekintetem a szemeibe.
- Szeretnélek megkérni arra, hogy próbáld megtudni, kikkel találkozgat mostanában. Tudom, hogy sokat kell tanulnod, és nem akarok rád felelősséget aggatni, de csak te tudsz most a közelébe kerülni, mert velem mostanában nem igen beszél. Jó lenne megtudnunk, hogy mi miatt van ez. - pap létemre mondhatni arra kértem, hogy kémkedjen a húgom után, de úgy éreztem, hogy ezzel jó célt szolgálna, az Úrral meg majd úgyis ledumálom este, Ő is meg fogja érteni.
- Számíthatok rád?  
  
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. október 22. 23:21 Ugrás a poszthoz

Nora
vagy te engem | kinézet

- Igen igen, lesz alkalom arra, hogy bővebben is beszélgessünk a témáról. Hetente háromszor a művelődési házban, oda tessék majd jönni, és ezekre tényleg igazán nincs szükség - kedves mosollyal próbáltam hárítani Bözske néni adakozását, aki kapásból öt üveg lekvárt tolt a karomba, mintha ezzel megválthatná útját a menyországba.  Egyébként tényleg kedves gesztus volt tőle, hogy ennyi mindent hozott, bár nem voltam híve annak, hogy az emberek ajándékokkal halmozzanak el, én sosem szerettem ezt. Vissza is akartam adni a lekvárokat, Bözske néni azonban hajthatatlannak tűnt.
- Nem adhatja vissza, ez mind nagyon finom, és jó szívvel hoztam magának, jó helyre megy ám, mert maga jó ember, áldott egy lélek fiam. Magára nézve is látszik ez, jajj hadd ölelgessem már meg - csak úgy koccantak az üvegek, ahogy Bözske néne megpróbált magához szorítani, még szerencse, hogy nem ejtettem ki a kezemből a lekvárokat. Tényleg kedvesek voltak az itteni lakók, bár egy kicsit már kezdtem besokallni ettől, hogy mindenki megrohamozott. S ha csak végig néztem a pulton, ahol már tojástól kezdve virágcsokron át süteményhalmokig minden sorakozott, úgy éreztem, hogy illene kitennem a zárva táblát. Pedig még csak délután négy volt.
- Jó, akkor nem adom vissza Bözske néni, itt kirakjuk, és a ház vendégei fogyaszthatnak majd belőle, vagy megkapják a gyerekek. És jövő héten várom, most viszont…sajnos, muszáj dolgoznom kérem - elnézést kérő mosollyal lepakoltam a lekvárokat a pultra, s finoman kiterelgettem őt az étteremből, majd bezárva az ajtót, szusszantam egy nagyot, s kipattintva az ingem legfelső gombját beletúrtam a hajamba, aztán visszatértem a pult mögé, s elkezdtem átnézni a rendelt készleteket.
Éppen az üdítőket pakolásztam fel a legfelső polcra, mikor megütötte a fülemet egy női hang, s bár még nem fordultam meg, az atya szó hallatán máris volt bennem némi félsz, hogy vajon most miféle holmival jött kedveskedni az idős korosztály egyik gyöngyszeme.
- Igen, i….ttt - a szemöldököm egész biztos, hogy felszaladt, mert mindenre számítottam, csak nem egy ilyen, nagyon is csinosan felöltözött fiatal hölgyre. Pillantásom akaratlanul is végig futott rajta, s emiatt este dupla imát is mondhatok, de hát, tényleg szép volt, s azt hiszem, Ádámot is efféle Éva kísérthette meg azzal az almával.
- Szóval igen, én lennék Balázs atya, vagyis Nemes Balázs, a hely tulajdonosa, de atya is egyben - adtam végül kissé hosszú választ, s már nyújtottam is a kezem kézfogásra. - Benned…Önben kit tisztelhetek? - vajon ő is amiatt jött, hogy megkérdezze, mikor gyóntathatnám meg, vagy netán az étterem miatt érkezett. Nem láttam a kezében tálca sütit, a nyakában sem fityegett kereszt, így talán nem is volt hívő, vagy lehet, hogy mégis? Egy dögös, akarom mondani jól öltözött. Igen, jól öltözött hívő.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. október 31. 19:16 Ugrás a poszthoz

Thomas
Egy szép délutánon


Egyedül nem volt olyan egyszerű egy éttermet megnyitni, vagy egyáltalán rendbe hozni, nem beszélve arról, hogy egy ideig zárva volt a hely, a régi alkalmazottak pedig felmondtak. Nem igazán tudtam kire támaszkodni, alkalomadtán megfizettem egy-egy szakembert, de a munka jó részét egyedül kellett megoldanom. A hely persze már szinte majdnem tökéletes volt, mégis akadt még bőven teendő. Odabent el kellett rendezni az asztalokat, a székeket, alaposan fel is kellett takarítani, lehúzni az új ablakokról a fóliát, felszerelni a dekorációt. Ehhez jól jött volna egy-két ügyes kéz, de mivel még nem régóta éltem Bogolyfalván, így ismerős sem volt túl sok, akire támaszkodhattam volna. Asztridot nem akartam leterhelni, neki meg volt a maga baja most, hogy elveszítette az édesapját. A húgomra megint nem számíthattam, vele nagyon sok gond volt. Mácsai meg...nos, nem hinném, hogy épp ő lett volna az, aki a szabadidejét velem töltötte volna. Emiatt is döntöttem úgy, hogy elkezdek alkalmazottak után kutatni. A helyi újsághoz egyelőre nem sikerült elmennem, az üzlet ajtajára, oldalára, s még néhány üres felületen elhelyeztem egy álláshirdetésről szóló szórólapot, remélve azt, hogy előbb vagy utóbb valaki csak betér hozzám. Addig is, mivel munka mindig akadt bőven, most épp odakint tevékenykedtem.
Egy létrát húztam a bejárathoz, majd felmászva arra, megpróbáltam egy halászhálót elhelyezni dekorációként a faburkolaton úgy, hogy az kívülről tényleg úgy tűnjön, mintha egy bárka lenne. Ez a munka viszont nem volt olyan egyszerű, meg is izzasztott a nagy nyújtózkodás.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. november 1. 16:31 Ugrás a poszthoz

Emma
kinézet


- De mi az, hogy el kell menniük? Éppen most? Még nincs befejezve a pult mögötti polcrész, azt még meg kellene csinálni. Ne már, kérem, maradjanak még, kifizetem - hiába kérleltem ezeket a munkás embereket, valami nagyon fontos munka került nekik előtérbe, mert egyszer csak felálltak, hogy nekik már pedig most menniük kell, és majd jövőhéten visszajönnek, s befejezik, amit elkezdtek. Nekem viszont nem volt egy plusz hetem, a raktár már fel volt töltve alapanyagokkal, a helyet pedig a napokban meg akartam nyitni, így mindenképp be kellett fejezni a munkálatokat. Ám hiába, ezek az emberek csak úgy leléptek.
- Istenem, mit tegyek? Álljak neki én, igaz? - felpillantva, halkan kértem a tanácsát, szerettem hozzá beszélni, mert úgy éreztem, hogy bárhol is vagyok, mindenütt meghallgat. Végül úgy döntöttem, hogy magam próbálom meg befejezni a polcot a meglévő alapanyagok segítségével. Szerencsére volt fűrész, kalapács és szeg is, így tényleg csak egy kis ügyesség kellett hozzá, meg némi mérnöki precizitás. Az sajnos nem voltam, de apám ács volt, s gyerekkoromban láttam, hogyan készít dolgokat. Ezt a tudást hívtam elő, s neki álltam a polcok felszerelésének.
A munkában ki is melegedtem, így az ingemet ledobva, atlétában folytattam tovább a melót, s kicsit meg is izzadtam, mire végeztem a legfelső polc felszerelésével is . Már tényleg csak az italok hiányoztak onnan, hogy igazán mutatós legyen a dolog.
A homlokomon törölve egyet, meg is indultam, hogy behozzam az első rekesz italt, amikor nyílt az ajtó, s megláttam rajta betévedni egy fiatal kisasszonyt. Észre véve őt, azonnal felé vettem az irányt, s kedves mosollyal köszöntöttem.
- Áh, az állásügy, nagyon jó! Már nagy szükség lenne itt segítségre - olyan lelkes lettem, hogy megérkezett az első jelentkező, hogy azonnal mosoly futott az arcomra, s el is felejtettem bemutatkozni a fiatal lánynak. Csak ezt követően jöttem rá, hogy valami mégis csak kimaradt.
- Oh, tényleg, elfelejtettem. Nemes Balázs vagyok, a hely tulajdonosa - kezemet beletörölgettem gyorsan a nadrágomba, hogy ne legyen poros, s ezt követően nyújtottam kézfogásra a lánynak.
- Kérem, fáradj beljebb és tegeződjünk szerintem - mivel nem volt nálam idősebb, úgy éreztem, könnyebb a fiatalokkal úgy beszélni, ha megvan a bizalom, s mivel magam sem ragaszkodtam a magázódáshoz, így inkább a tegeződést választottam.
- Ülj csak le, megkínálhatlak egy kávéval vagy egy pohár vízzel? Addig is, elmondhatnád, hogy melyik állás érdekelne, mert szükség lenne egy szakácsra,  egy pultosra, pincérre is, és takarító személyzetre - közben ha kért, hoztam neki inni, ha nem, akkor magam is helyet foglaltam vele szemben.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. november 14. 23:40 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Sietve ugrottam fel az egyik épp üresen ácsorgó hintóba, mert azonnal vissza akartam jutni a faluba. A kísértetházban történtek nagyon is felzaklattak, mert nem tudtam magamban elrendezni a dolgokat, ráadásul még a bűntudat is gyötört, amiért tiltott gondolatok, s érzések törtek fel bennem odabent. Idegesen morzsolgattam ujjaimat, majd a homlokomat gyűrtem velük újra és újra, miközben ostoroztam magam botorságomért. Nem szabadott volna eljönnöm erre a maskarás bálra, nem szabadott volna táncolnom azzal a csinos nővel, és nem szabadott volna engednem a kísértésnek. Ó Uram, miért nem állítottál meg? Miért nem tudtam megálljt parancsolni az ösztöneimnek, s mikor éreztem, hogy flörtöl, miért mentem bele a játékba?
Szörnyű dolgot tettem, s erre nem volt bocsánat. Tudtam jól, hogy erről még hosszasan kell beszélgetnem Vele, hogy megértse, nem tévedtem le az útról, s nem gondoltam meg magam a feladataim kapcsán, amit vállaltam. Még mindig ezt az utat akartam követni, úgy éreztem, hogy ez a helyes, így tudnék segíteni leginkább az arra rászorulókon, ezért is gyötört ennyire a bűntudat. Azt gondoltam, hogy már sikerült leszámolnom a múltammal, s hogy képes leszek ellenállni egy nő csábításának.
A csárdához érve, sietve tértem vissza a szállásomra, csak intettem az ott dolgozónak, vacsorát nem is kértem, egyik léptem szaporán követte a másikat, s úgy éreztem, menten megfulladok az ingben. Már nem volt rajtam az a puccos ruha, csak egy szimpla ing, az mégis veszettül szorította a nyakam, így amint átléptem a szobám küszöbét, máris nekiestem az ingemnek, hogy lefejtsem magamról az anyagot.
Tényleg megbolondultam, s ha ott maradok, talán több is lett volna mindez egyetlen csóknál. Mégis, mi ütött beléd Balázs?
- Nem akartam, tudod, hogy nem akartam letérni az útról? - hozzá kezdtem beszélni, ahogy az ágyamon ülve kezeim közé vettem a kis keresztet. Lehunyva szemeimet, immár némán folytattam vele a társalgást, ám mielőtt még a végére érhettem volna, üvöltésre lettem figyelmes. Ki is zökkentett az imádságból, értetlenül nyitottam ki az ajtót, hogy kinézzek az ajtón, s döbbenten láttam meg Ráhelt és a húgomat. - Ti meg mit kerestek itt? Léda?? - azonnal látszott, hogy valami nem stimmel, a húgocskám egyáltalán nem tűnt józannak. Táskája a lábam mellett ért földet, azonnal leguggoltam érte, majd felemelve azt, egyúttal be is zártam az ajtót. - Mi történt vele?- kérdeztem aggódva, miközben kinyitottam a táskát, hogy elővegyem a kért ruhadarabot, s átnyújtsam azt Ráhelnek. Őszintén nem hiányzott az estémből most ez a két lány, de nem dobhattam ki őket, ráadásul tényleg ramaty állapotban volt a testvérem.
- Víz…víz, jó máris hozom - sietve térültem-fordultam, s egy jó nagy kancsó vízzel tértem vissza, meg egy üres pohárral, amit azonnal meg is töltöttem , s úgy nyújtottam Ráhelnek.  - Te jó ég - döbbenten néztem végig Lédán, el sem akartam hinni azt, hogy ez ő. Annyira meglepett, hogy így kell látnom, hogy Ráhel kérdése csak ekkor zökkentett ki a gondolataimból. - Hogy mi? Káromkodni? Tedd…úgy sem foglak tudni megváltoztatni - erre nem igen tudtam mást mondani, már megszoktam azt, hogy Ráhel nem követte azt az utat, amin én jártam. Valószínűleg a húgomnak is ez lehetett a baja, pedig ha egy kicsit is foglalkoztak volna a témával, rájöttek volna arra, hogy ez egyáltalán nem rossz dolog, sőt. - Várj, ide kéne őt fektetni - hirtelen nem volt jobb ötletem, az ágytakarót lerántottam, hogy odaemelhessük a húgomat, de ekkor hallottam, hogy valami a földre esett az ágyról, s ahogy megfordultam, észrevettem a földön heverő maszkot.
Egy pillanatra megdermedtem, mert ez a maszk kiköpött mása volt annak a maszknak, amiben az a csinos nő volt velem azon a bálon, aki megcsókolt. Akit visszacsókoltam volna, ha nem szalad el mellőlem. Akire…akire nem gondolhattam úgy, ahogy, mert még az előző gondolataimért sem vezekeltem eleget.
A maszk után nyúltam, s ujjaim közé véve azt, arcomra fagyott a döbbenet, ahogy alaposabban is szemügyre vettem azt. - Ez…? - értetlenül fordultam vele Ráhel felé, mert nem lehetett az, hogy ez az övé. Ugye nem?
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. november 22. 23:37 Ugrás a poszthoz

Thomas

Hiába próbáltam szöget ütni a fába, az nem akart olyan könnyedén befurakodni az anyagba, mint ahogyan azt várná egy ács fia. Lehet, hogy varázslattal kellett volna próbálkoznom, sőt, így utólag bántam is, hogy odabent hagytam a pálcám, de még mindig nehéz volt hozzászoknom ahhoz, hogy nem kell lepleznem a varázsvilág létezését, s már nem muglik közt élek. Meg is fordult a fejemben, hogy ezúttal Merlinhez fohászkodjak, hátha magától is közelebb repítené a pálcámat, de bevallom, egész nap amiatt imádkoztam, hogy akadjon munkaerő, s legyen pár ember, aki segédkezne, hogy meg tudjam nyitni a helyet. Pechemre a háló is kiesett a kezeim közül, mikor már végre sikerült bevernem azt a szöget, de igyekeztem elnyomni magamban minden késztetést, ami esetleg káromkodásra sarkallt volna. Egy pap mutasson példát, amúgy sem voltam híve annak, hogy morgással oldjam meg a problémáimat. Egy kis fel-le létrázás meg nem árthat. Már épp megindultam volna lefelé, mikor feltűnt ott egy ácsorgó srác, aki mintha már az előbb is ott állt volna. Nem is értettem, hogy miért nem mozdult el azóta, de ha már itt állt, gondoltam rákérdezek, hátha a munka miatt érkezett.
- Még készül, el kéne némi segítség. Te az álláshirdetés miatt jöttél, vagy csak érdekel, mi lesz itt? Mert ha esetleg kéne munka, tudok adni - ha már odatévedt, lecsaptam a lehetőségre, ki tudja, talán még szerencsével járok. Közben nem tudtam figyelmen kívül hagyni a sálját, ami régi kedves emlékeket ébresztett bennem. - Nahát, Navine! Ki most a házvezető? - érdeklődtem kíváncsian, miközben leértem a létráról, s kezemet nyújtottam kézfogásra. - Nemes Balázs, a régi falatozó új tulajdonosa.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. november 22. 23:39 Ugrás a poszthoz

Iza

- Nagyon sajnálom, nem akartam összetörni - olyan aggodalmas arcot vágott szerencsétlen fiú, mintha valami szörnyűséget követett volna el, pedig csak egy palack jó minőségű bort sikerült összetörnie. Ez pedig még nem volt olyan nagy bűn, hogy emiatt fájjon a feje. Egyáltalán nem haragudtam rá, munka közben bármikor előfordulhatott efféle baleset, emlékszem, még anno én is összetörtem egy tányért, amikor újonc voltam a konyhában.
- Nincs semmi gond, oké? Menj nyugodtan haza, majd én összetakarítok - barátian vállon veregettem a srácot, majd előhúzva a pálcámat, elmormoltam a suvickus varázsigét, így pár pillanat alatt sikerült rendet varázsolnom a pult mögött. A srácon azért látszott az, hogy bánja a dolgot, első napján biztos nem akart ilyen szituációba kerülni, de efféle dolgok tényleg bármikor előfordulhattak. Miután végeztem a takarítással, visszamentem az irodába, hogy átnézzem a számlákat, ő meg vette a kabátját, s már ment is hazafelé. Izának épp csak biccentett az ajtóban, talán még vetett is a nőre egy pillantást, de aztán megindult hazafelé. Nekem meg maradtak azok a flancos számlák, pedig már éhes voltam, s össze is akartam ütni magamnak valami finomságot a konyhán. Még néhány számot akartam összeadni fejben, mikor valami neszre lettem figyelmes, s mintha valaki köszönt volna. Kilépve az irodámból, megpillantottam egy szőke hajú nőt, így megindultam, hogy megnézzem, ki érkezett ilyen késői órákban. - Miben segíthetek? - ha felém fordult, s végre megláttam őt, nagyon megörültem. - Nahát, kit sodort ide a szél? Csak nem az én drága Izámat? Szia! - nagyon megörültem a nőnek, tárt karokkal, széles mosollyal sétáltam oda hozzá, két nagy puszit is nyomtam az arcára, s meg is öleltem őt. - Azóta nem láttalak, hogy...- na igen, a nagybátyám temetése óta, ami nem most volt, hanem még hónapokkal korábban. Azok nem voltak túl jó percek, túl sokat akkor nem is tudtunk beszélgetni egymással, most viszont nagyon megörültem annak, hogy újra láthatom őt. - Gyere, dobd le magad! Segítek - ha engedte, lesegítettem a kabátját, s az egyik bokszhoz tereltem. - Mivel kínálhatlak meg? Egy italt? Szereted a nagyon finom borokat? Van egy igazi francia különlegesség! Vagy éhes vagy? Épp most akartam valamit összeütni a konyhán - azt se tudtam hirtelen, hogyan is vendégeljem meg őt, de tényleg örültem a jelenlétének, hiányzott már.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. november 22. 23:40 Ugrás a poszthoz

Zsófi

A nyitásra sikerült találnom néhány lelkes dolgozót, azonban még mindig akadt hely, s persze munka is, ami egy ilyen nagy étteremmel járt. Ráadásul az egyik lelkes pályázó vissza is lépett, így valóban akadt hely, de szerencsére volt még egy-két jelölt, akikkel bagolyban tartottam a kapcsolatot. Közülük az egyik leányzó igen lelkesnek tűnt, tetszett az a néhány sor, amit magáról írt, így küldtem is egy válaszbaglyot, melyben kértem, hogy jöjjön be hozzám. Az óra közben telt, rengeteg papírmunka várt rám, így nem is nagyon figyeltem, hogy kik jöttek-mentek, csak akkor kaptam fel a fejem, amikor az egyik ifjú kollegina jelezte, hogy egy hölgyemény odakint ácsorog, s engem keres. A szemöldököm egy kicsit a magasba emelkedett, volt egy olyan rossz érzésem, hogy talán a húgom kavarodhatott ide, már előre féltem attól, hogy majd problémát okoz, hisz az utóbbi időben igen labilis volt, soha nem lehetett tudni, hogyan fog viselkedni. A gondterheltség ki is ült az arcomra, így indultam meg kifelé, már előre felkészülve arra, hogy újra elbeszélgethetek vele, ő meg újra semmibe veszi a szavaimat, hisztizik egy sort, s magamra hagy. Végül azonban megláttam a leányzót, aki nem a húgom volt, hanem egy igen dekoratívan felöltözött fiatal hölgyemény.
- Üdvözlöm, Nemes Balázs vagyok, az étterem tulajdonosa. Miben segíthetek? - kedves mosollyal nyújtottam felé a kezem, nem tudtam, hogy egy vendég érkezett, netán egy érdeklődő, aki szeretné kibérelni a helyet, vagy esetleg az a hölgy, akit a mai interjúra vártam. Utóbbinak örültem volna, mert így ránézésre is tökéletes pincérnő vált volna belőle.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. november 24. 20:20 Ugrás a poszthoz

Ráhel

- Buli? Ez nektek a buli, hogy így szétcsapjátok magatokat? - egy kicsit bosszúsan keltem ki magamból, de nem is Ráhelre voltam mérges, sokkal inkább a húgom viselkedése aggasztott. Emellett a bál is rajtam hagyta a nyomát, még mindig feszült voltam a történtek végett, hisz majdnem óriási baklövést követtem el, sőt, azt hiszem, hogy már azzal az egy csókkal is felkerültem a bűnösök listájára.
- Halloween? A Kísértetházban voltatok Halloweenezni, amit reklámoztak a plakátokon? - meglepetten vontam fel a szemöldököm, azt hittem, hogy valami házibuliban lehettek, ki hitte volna, hogy a húgocskám is ott volt. Így viszont csak még nagyobb lett bennem a bűntudat, tudva azt, hogy a húgom valahol ott a közelemben vette be azt a bogyót, vagy akármit is , ami ilyen hatással volt rá, s hogy akár ki is használhatta volna valaki, ha Ráhel nincs a közelében. Tulajdonképp hálás lehettem a lánynak, hogy ilyen jó barátnője volt Lédának. - Ha neked sem mondta, akkor nagyon úgy tűnik, hogy hazudott - sóhajtottam, miközben gondterhelten megdörgöltem a tarkómat, majd kérésére odanyújtottam a ruhákat.
- Persze - biccentve magam mögött hagytam a helyiséget, addig töltöttem egy kancsó vizet, szereztem két poharat, s azokkal tértem vissza. Ráhel tekintetébe fúrtam a pillantásom, volt benne egyfajta határozottság, amit amúgy mindig is kedveltem, még akkor is, ha az olykor szemtelenségbe csapott át. - Nem akarlak, vagyis csak néha. Egy-két szokásodtól azért megválhatnál - jegyeztem meg, ezzel utalva például a csúnya szavak használatára, vagy az efféle felhőtlen bulizásokra, amiket a húgom is művelt. Mondjuk, azt nem tudtam, hogy Ráhel az utóbbi időben viselkedett-e hasonlóan, de bíztam abban, hogy legalább már ő megkomolyodott egy kicsit, nem úgy, mint a húgom, akire rossz volt ránézni ebben az állapotában.
- Inkább segíts - odaléptem, hogy elfektessük Lédát az ágyamon, ekkor koppant valami a földön, s ez volt az a maszk, ami a kezem ügyébe akadt. Nagyon ledöbbentem, mert kiköpött mása volt annak, mint amit az a gyönyörű nő viselt a bálon, így a kávés kérdésre sem tudtam reagálni. Egy pillanatra lefagytam, s csak aztán szegeztem Ráhelnek a kérdést. - Aha…nem volt böjt, én i…mindegy - nyögtem ki, miközben a gondolataim ezerrel kavarogtak. Hirtelen a legrosszabbra gondoltam, hogy talán a húgomé, úgy éreztem, hogy egy gombóc fojtogatja a torkomat, de ahogy Ráhel beszélt, úgy kezdtem egyre inkább arra a következtetésre jutni, hogy talán mégis ő volt az. Ő volt???
- Hogy érted, hogy pasizni? Mi történt? - kíváncsiságomat nem tudtam leplezni, ami talán feltűnő is lehetett, hisz soha nem érdekelt ennyire a magánélete, hogy ilyen mélységekig belemenjek, most viszont túl zavaros volt számomra minden, s a maszk…a maszk sem volt rám jó hatással. Még mindig a kezeim közt szorongattam, újra lepillantottam rá, majd vissza Ráhelre, mintha csak azt próbáltam volna elképzelni, hogy vajon hogyan is nézhet ki benne.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. november 24. 21:00 Ugrás a poszthoz

Lilla

Volt bennem némi izgatottság, hisz mióta ott hagytam a mugli életet, s Bogolyfalvára költöztem, azóta nem volt alkalmam papként szólni az emberekhez, azóta nem volt időm arra, hogy hirdessem Isten igéjét. Ez nagyon bántott, hisz nem adtam fel a szakmámat, ez még csak meg sem fordult a fejemben, ám az étterem túl sok időt vett el tőlem. Most viszont végre eljött az idő, hogy azt tehessem, amire felszenteltek, hogy hirdethessem az igét, s meséljek Róla másoknak. Fontosnak tartottam, hogy halljanak róla, megismerjék a történeteken keresztül, s megtalálják a bölcsességet a sorok közt. Ez lett volna az első alkalom, aggódtam is, hogy vajon lesznek-e majd érdeklődők, fog-e tetszeni nekik a hely.
Próbáltam egy kicsit hangulatot teremteni, elhelyeztem egy-egy váza virágot, egy-egy gyertyát, hoztam magammal egy keresztet, ezen kívül azonban nem akartam túlzásba esni. Persze, jó lett volna, ha van a faluban egy templom, de ilyen sajnos nem volt, viszont egy termet sikerült kibérelnem, s már a könyveket is megrendeltem, azoknak lassan már itt kellett lenniük. Még léptem jobbra-balra, megigazgattam a galléromat, s akkor hallottam meg a kerekek nyikordulását. Megfordulva pedig láttam a kocsit, s az azt toló fiatal lányt. - Oh, csak nem a könyveket hoztad? Igen, én lennék az, üdvözöllek! - kézfogással köszöntöttem őt, s még egy barátságos mosolyt is küldtem felé. - Jó helyen jársz, ide kértem a könyveket. Várj, segítek - mivel elég sokat hozott, nem vártam el, hogy mindent ő pakoljon ki, magam is felmarkoltam néhány könyvet, ellenőriztem, hogy valóban jók-e. - Kérlek az énekeskönyvekből egyet-egyet tegyél a székekre - kértem szépen, közben már a képes bibliát ellenőriztem. Szép volt, megfelelő illusztrációkkal, csak egy gondom volt, nem akadt belőle elegendő. - Mond csak, ezekből már nincs több a könyvtárban? - kérdően pillantottam rá, ahogy közelebb léptem, s felmutattam neki a könyvet.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. november 26. 21:05 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Úgy kikelt magából ez a lány, ahogyan már nagyon rég nem láttam, bevallom, meg is lepett, még a homlokom is összeráncolódott kicsit, ahogy tekintetébe fúrtam komor pillantásom. Nem tagadom, rosszul esett az, hogy ennyire megemelte a hangját, bár az is igaz, hogy talán én sem a legmegfelelőbben kezeltem a mostani helyzetet. Túlságosan feszült voltam az esti történések után ahhoz, hogy még ezekkel a problémákkal is szembesüljek.  
Nem is vágtam közbe, hisz utólag beláttam, hogy neki is volt oka fennakadni a megjegyzésemen. Inkább csak vártam, hogy elcsituljon magától, ha ez nem történt volna meg, úgy biztos felszólaltam volna, ám szerencsére erre nem volt szükség, mert egy fújtatást követően bocsánatot kért. Nocsak, Ráhel erre is képes? Ez már jól esett, pozitívan is könyveltem el, s tény, hogy az elmúlt időszakban rengeteget változott. Néhány éve még rosszabb volt a húgomnál, most meg…mintha kicserélték volna, sok esetben felnőttnek tűnt, leszámítva a stílusát.  - Nem gond, azt hiszem, hogy a kelleténél én is hevesebben reagáltam, te se haragudj rám - úgy éreztem, nekem is bocsánatot kell kérnem tőle, így volt korrekt ez.  Az mondjuk meglepett, hogy ugyanazon a bálon voltunk, s véletlenül ezt majdnem el is árultam, de az utolsó pillanatban mégis sikerült elharapnom a mondat végét.
- Igazad van, tényleg jó irányba változtál Ráhel, és ezt már akartam mondani neked. Ha néha noszogatlak, nem azért teszem, mert meg akarlak változtatni, csak…próbálok rád jó hatást gyakorolni, de talán már nem kell - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, mert annak ellenére, hogy olykor úgy beszélt, mint a kocsis, helyén volt a szíve, és ez sokat számított.  - Remélem, hogy egy napon majd Léda példát vesz rólad, és rájön arra, hogy ez, amit most művel, rossz irányba sodorja - sóhajtva telepedtem le mellé az ágy szélére, a húgom miatt még mindig aggódtam. A maszk ezután került a kezeim közé, mely hirtelen kavargó emlékekkel árasztotta el az elmémet, s megijesztett. Kellett néhány másodperc, hogy összeálljon fejemben a kép, furának is tűnhettem a kérdéseimmel. - Te jó ég - szökött ki számon, amint meghallottam további szavait, még inkább idegesség lett úrrá rajtam, hirtelen le is dobtam a maszkot az ágyra, majd ugyanolyan gyors mozdulattal keltem fel a lány mellől, s fordítottam neki hátat. Arcomat ha most látta volna, talán Ő is rájön. Melegem lett, az idegességtől izzadni kezdett a tenyerem, s közben hevesebben vert a szívem, miközben arra gondoltam, hogy mit tettem? Eszembe jutott a csók, ahogy ajkai az enyémekhez értek, ahogy ágyékomban éreztem a tüzet, melyet már rég nem csiholt fel bennem senki sem.
- Nem érdekelnek a pasiügyed! Akarom mondani…nyilván csak úgy érdeklődök, mert mégis a húgom legjobb barátnője vagy, te vigyázol rá, én meg rád. Csak ennyi - vetettem oda a választ, miközben felé fordultam, közben gondolataimban újra magam előtt láttam őt a báli ruhában, s ahogy most megfigyeltem, valóban. Gyönyörűek voltak a szemei, az ajkai. Miért nem vettem ezt eddig észre? Mit művelsz Balázs?
- Ebbe? Mármint mibe? - gondolataimból kizökkentett a kérdésével, őszintén mivel nem igazán figyeltem, nem tudtam, hogy mire gondol, de miután végig mutatott rajtam, már rájöttem. - A papságomba? Miért olyan nehéz azonosulnod ezzel a dologgal?- értetlenül ráncoltam a homlokom, miközben gondterhelten masszírozni kezdtem a tarkómat, mert nem tudtam, hogy elmondjam-e neki, hogy engem csókolt meg, vagy tartsam inkább titokban.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. november 30. 22:11 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Meglepett az, hogy ennyire őszinte volt velem, mert a legtöbb esetben elhülyéskedik, többnyire viccet űz a hivatásomból, amit már megszoktam. Sokszor már fel sem veszem, ha azzal állít be, hogy áldjam meg, mielőtt még lángra gyúlna a kereszt, most viszont nagyon is komolyan hangzottak a szavai, s tudtam jól, hogy komolyan gondolja. Még akkor is, ha nem nézett rám.
- Magadnak is köszönheted Ráhel, nagyon sok erő lakozik benned, Isten jó útra terelt, ezért is tudtál talpra állni - nem akartam körbeudvarolni a szavakkal, de ez volt az igazság. Hittem benne, hogy az a sok beszélgetés gyümölcsöt érlelt az elméjében. A húgomnál is meg kellett volna indulnia ennek a folyamatnak, ő viszont valami oknál fogva elzárkózott tőlem. Hallani sem akart a hitről, és a segítségemből sem kért, ez pedig elkeserítő volt. Sóhajtva pillantottam még végig rajta, s ezt követően jött egyik pillanatról a másikra a megdöbbenés, s az a beszélgetés, mely a pokol mezsgyéjére sodort. - Igen, csak ennyi - vágtam rá ismét a választ, persze egyáltalán nem úgy reagáltam, ahogyan kellett volna, mert a történtek miatt komoly viharok dúltak a lelkemben. Tudtam jól, hogy nagyot hibáztam ma este, s most, hogy kiderült, Ráhellel, csak még rosszabbul éreztem magam.
- Hogyan? - ahogy tovább beszélt, s körül írta, hogy kivel is találkozott, annak hallatára elkezdtek égni a füleim, talán még el is vörösödtem, miközben a szívem egyre szaporábban vert, s úgy éreztem, hogy le fogok bukni előtte. - Ezt most..hogy érted? - nyeltem egyet, mert emlékeimben még mindig ott élt az a tinédzser lány, aki szerelmet vallott. - Nem…nem érezhetsz semmit Ráhel…- vágtam rá, de érezhetőt volt, hogy feszült lettem, s ideges. Meg kellett volna mondanom, hogy én voltam ott a bálon, de hogyan is tehettem volna ezt? Nem, talán nem kell, hogy megtudja. Vagy tudja? - Csak azért, mert találkoztál valakivel, ilyen nincs, hogy egyből érzelmek. Biztos sokat ittál - vágtam rá, de éreztem, hogy egyre nehezebben tudom kezelni ezt a helyzetet. - Talán haza kéne menned, hogy kipihend magad, nem? - finoman céloztam arra, hogy jobb lenne, ha elmenne.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. december 16. 23:11 Ugrás a poszthoz

Ráhel

Mióta megláttam azt a maszkot, s összeállt a fejemben a kép, azóta uralta elmémet és testemet az idegesség. Nem tudtam lenyugodni, feszült voltam már a közelségétől is, és rosszul reagáltam minden egyes szavára. Nem tudtam leplezni a bennem keletkezett zűrt, talán ő is észrevette, s lehet, hogy emiatt váltam vele szemben olyan gorombává, hogy haza akarjam küldeni. Nem volt ez szép tőlem, de úgy éreztem, hogy a bálon történtek után az lenne a legjobb, ha távozna, ha nem lenne a közelemben, ha nem adna okot parázna gondolatokra. Próbáltam megtalálni a megfelelő okot, ráfogtam az italra, ám ekkor szembesített azzal, hogy ő ugyan nem ivott. Pedig pontosan emlékeztem arra, amikor velem is megkóstoltatta azt az italt, s azt követően megcsókolt. Bevillant elmémbe a maszk mögött rejlő arc, a csábos ajkak, de nem…ezt ki kellett vernem a fejemből, s valahogy Ráhelt is távol kellett tartanom magamtól, hogy kitörölhessem az est történéseit az elmémből. - Szörnyű mi? - próbáltam megjátszani előtte, hogy nem értem miről beszél, pedig pontosan tudtam azt, hogy mire is gondol. Emlékeimben még mindig ott élt az a lány, aki szerelmet vallott, s Ráhel most újra előhozta a témát. - Ne beszélj már butaságokat Ráhel! Hogy is lehetnének érzelmeid irántam? Soha nem történt köztünk semmi! Ez badarság! - vágtam rá kissé idegesen, ám ezzel is szembesített. De mit is mondhattam volna? Hogy mégis történt valami? Hogy épp ma este csókolt meg? - Ráhel…mond, miért csinálod ezt velem? Miért mondasz nekem ilyeneket? - fel nem tudtam fogni azt, hogy miért műveli ezt Ráhel, sokszor csak tréfálkozott, így azt sem tudtam, hogy komolyan beszél-e, vagy csak viccelődik. Mindenesetre kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam a témától, s ettől a szituációtól, mert soha nem néztem rá úgy, egészen mostanáig. Ma este azonban valami megváltozott, s ha ránéztem, azt láttam, akit a maszk mögött.  - Jó…rendben, tudod mit? Felőlem maradhatsz, feküdj oda nyugodtan Léda mellé, itt alhatsz, mert nem akarom, hogy ilyen későn odakint kóborolj. De erről a témáról nem szeretnék többet hallani, mert ez soha nem történhet meg, és ezt a badarságot el kell felejtened - láthatta rajtam, hogy haragszom, érezhette a hangomból.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. december 28. 14:48 Ugrás a poszthoz

Bernáthy Zsófia

- Oh, persze, Zsófia! Már vártam, a legjobbkor érkezett - kedves mosolyt villantottam a fiatal hölgy felé, tényleg örültem az érkezésének, már csak azért is, mert igen csak el voltam havazva, s az étteremben bizony nagyon jól jött volna már némi munkaerő. Egyelőre még egyetlen pozíció sem telt meg, első ránézésre és a kezdeti szimpátia alapján viszont úgy éreztem, hogy ez hamarosan majd megváltozik. - Nemes Balázs szolgálatára - kezet is ráztam vele, majd hellyel kínáltam az egyik széken. - Elnézést a felfordulásért, még rengeteg a teendő, mindenütt dobozok vannak. Tessék, foglaljon csak helyet - azzal felmarkoltam a székről a dobozt , így már valóban helyet foglalhatott. Megkerülve az asztalt, magam is letelepedtem a székre, majd a hölgyre pillantottam. - Elnézést, nem emlékszem már, hogy a négy vagy a nyolc órás műszakra jelentkezett, az elmúlt napokban befutott pár jelentkezés. Egyébként átnéztem a levelét, amit bagolyban küldött, az alapján úgy gondolom, hogy megfelel a pozíciókra, mert igazából több is akadna. Lehet pincér, dolgozhat a konyhán is a szakács mellett kisegítőként, és a pultban is lehet. Melyik érdekelné igazán? Oh, bocsánat, a legfontosabbról megfeledkeztem. Mennyi idős is? Már csak amiatt is kérdezem, mert ha 18 év alatti, akkor csak délelőtti vagy délutáni műszakot vállalhatna és csak részmunkaidőben. - Ezt azért jobb volt tisztázni, mert nem volt ráírva, hogy mégis mennyi lehet, de ha tippelnem kellett volna, akkor úgy nagyjából a húgommal egyidősnek tűnt, plusz-mínusz egy-két év.

Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. december 28. 15:15 Ugrás a poszthoz

Thomas

- Áh, értem - egy pillanat erejéig talán feltűnt arcomon a csalódottság, mert bevallom, már nagyon vártam, hogy jelentkezzenek az álláshirdetésre, de nem volt mit tenni, várakozni kellett tovább. Az viszont rögvest jobb kedvre derített, hogy a fiatalember az étterem iránt érdeklődött. - Ha minden jól megy, akkor hétvégén nyitunk, de nézz körül nyugodtan. Kívülről egy bárkát próbáltam megformázni, nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, mit gondolsz? - kíváncsi voltam a fiatal srác véleményére, végül is, több szem többet lát, s ha valami észrevétele lenne, azon talán még változtatnék is. Közben feladtam a hálószerelési kísérletet, egy kicsit már fájt a karom, s bántam is, hogy nem a jól bevált pálcát vettem segítségül. Nehéz volt megszokni, hogy nem a muglik közt élek már, hanem olyan helyen, ahol nyugodtan varázsolhatok.
- Micsoda? Naná, a Navinébe! Nekem is van egy ilyen sálam, de már egy kicsit megkopott. Hmmhmm, ismerősen cseng a nevük, de szerintem máshonnét ismerem őket - jegyeztem meg, miközben földet értem, majd jó szokásból leporoltam a tenyereimet. - Meg van még az a jó kis suliújság? Régen írtam bele néhány cikket, jó kis lap volt - az emlékek jó érzéssel töltöttek el, nem is értem, hogy a húgommal miért is nem fecserésztem efféle dolgokról, mindenesetre jó volt összefutni egy navinéssel, aki még ha egy pillanat erejéig is, de a régi önmagamra emlékeztetett. - Én is örvendek Thomas - ráztam meg végül a kezét. - Tudod mivel papként elköteleztem magam a hivatásomnak, úgy gondoltam, megpróbálok bibliai történetekből meríteni ötletet az étteremhez, hogy ezzel is felkeltsem egy picit mások érdeklődését a Biblia iránt. Tudom, hogy ez nem túl népszerű dolog itt, de azért mindig akadnak érdeklődők. Több ötlet is felmerült, de aztán végül emellett döntöttem. Odabent egyébként több festmény is van, amely különböző jeleneteket ábrázol. Ha érdekel, nyugodtan menj csak be , és nézz körül, csak vigyázz, mert még nincs minden a helyén, és kupi van - sosem rejtettem el semmit a kíváncsiskodók elől, büszke is voltam erre a helyre, ezért ha kedve volt, hagytam, hogy nyugodtan benézzen. Ha így döntött, magam is követtem. - Gyere, adok egy menükártyát, ha van kedved, gyere el hétvégén a megnyitóra a barátaiddal - a megbűvölt lapot a kezébe nyújtottam, melyen érintést követően jelent meg az étlap, s a nyitáshoz szánt menülista.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. december 28. 15:38 Ugrás a poszthoz

Emma

- Én is örvendek! Jajj, elnézést a tiszteletlenségemért, máris magamra kapok valamit - nem számítottam ma már arra, hogy még valaki befut az állás kapcsán, pláne nem egy fiatal hölgy, de így már nem akartam atlétában flangálni előtte, mert ez mégis csak illetlen dolognak számított, nekem meg aztán nem hiányzott az, hogy bármiféle pletyka is keringjen, aminek egyébként nem volt semmilyen alapja. Sietve ugrottam az ingem után, amibe gyorsan belebújtam a bemutatkozást követően, majd igyekvően próbáltam visszabújtatni a gombokat a helyükre, közben felpillantottam a kisasszonyra és egy elnézést kérő mosolyt is megengedtem felé. - Egy kávé, máris. Egyébként hogy találtál az állásra, a hirdetés útján, vagy hallottál róla? - kíváncsiskodtam, miközben sietve töltöttem neki egy csésze feketét a frissen főzött kávéból. A tálcára tettem még tejszínt, cukrot és édesítőt, azzal sétáltam vissza az asztalhoz, s el is helyeztem előtte az italt. - Az nem akadály, lesz egy szakácsunk, és én is ott leszek a konyhában, a konyhai kisegítő inkább az alapanyagok elkészítésében és feldolgozásában ténykedik, de ha ez nem tetszik, az sem probléma. A pultos feladata az elsősorban, hogy  kiállítsa a számlákat, és kezelje az italos-süteményes pultot, illetve a kávészekciót. A pincérek feladata az ételrendelések felvétele és a felszolgálás - röviden összefoglaltam, hogy milyen lehetőségei is vannak, kedves lánynak tűnt, bármelyiket is választaná, el tudtam képzelni azt, hogy vele együtt dolgozzak. - Oh, nagyon szépen köszönöm, remélem, hogy másoknak is tetszeni fog a hely, na meg persze az ételek - egy kis büszke mosoly is felütötte a fejét ajkaimon, hisz mégis jó érzéssel töltött el a dicséret, s öröm volt hallani ezeket a kedves szavakat. - Van egyébként valamilyen tapasztalatod a felszolgálásban, számlázásban, raktározásban? - kíváncsian pillantottam rá ismét, jó lett volna tudnom, hogy vajon mivel is bízzam meg őt.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2020. december 28. 15:56 Ugrás a poszthoz

Lilla

Egy kicsit furának tűnt ez a lány, mintha szétszórt lett volna, ennek ellenére mégis kedvesen viselkedett, s még segített is nekem kiosztani a könyveket. Ahogy szorgoskodott, eszembe jutott az otthoni gyülekezetem, hasonlított onnan Rózára, aki minden alkalommal jött, segített és az énekekben is vezette a fiatalságot. Jó lett volna itt is létrehozni egy ilyen kis közösséget, meg is fordult a fejemben, hogy megkérdezzem Lillát, de aztán az is eszembe jutott, hogy a varázslók közt nem mindenki veszi szívesen ezt a témát, s nem akartam olyan lenni, aki csak úgy tukmálja másokra a vallást, mint árusok a pogácsákat. - Szép név, hasonlít a bibliai Delilához - jegyeztem meg bemutatkozására, miközben elhelyeztem az utolsó énekeskönyvet is. Ezután tűnt fel az, hogy a képes bibliából nincs elegendő példány. - Igen, igazad van, megtévedtem - sóhajtottam - tudod, sokáig éltem a muglik közt, és nekem még mindig természetesnek tűnik az, hogy ezek a témák az itteni könyvtárakban is megtalálhatóak. Tényleg megnéznéd? Ezt előre is köszönöm, de jó lesz majd a következő alkalomra, ez a mai úgyis csak egy bemutatkozó lesz, egy kis beszélgetéssel, ismerkedéssel, egy -egy történettel. Köszönöm szépen, hogy ezeket is idehoztad. Tartozom valamivel? - közelebb léptem hozzá, nem tudtam, hogy ez itt hogyan megy, kell-e érte fizetnem, ha igen, volt nálam némi galleon. - Egyébként...mond csak Lilla, nincs kedved részt venni ezen a bemutatkozó délutánon? Hátha kedvet kapsz hozzá, énekelni is fogunk, és elmesélek egy-két érdekes történetet a régmúltból - kedves mosollyal pillantottam rá, de nem akartam túl rámenősnek sem tűnni, mert nem az volt a célom, hogy elijesszem a témától, inkább csak érdekelt az, hogy lenne-e kedve csatlakozni a kis közösséghez.

Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. január 24. 12:56 Ugrás a poszthoz

Lilla

- Ebben biztos vagyok - elmosolyodtam, tényleg csak a nevek csengése miatt tűnt fel ez a hasonlóság, egyébként nem vizsgálódtam, hogy vajon lehetnek-e jellembeli megegyezések. Ahhoz ismernem kellett volna a fiatal hölgyet, a szokásait, hogyan viselkedik másokkal. Efféle elemzésbe azonban bele sem kezdtem, inkább csak pakolásztam a kapott könyveket. - Rendben van akkor - biccentettem, mert annak ellenére, hogy ez volt a feladata, igen segítőkésznek bizonyult, ezt pedig pozitívan könyveltem el magamban. Tényleg jó lett volna, ha ilyen tagok is összegyűltek volna ezen a mai délutánon, szerettem volna összekovácsolni egy klassz kis csapatot így a karácsony közeledtével. Már csak emiatt is dobtam be neki az ötletet, hogy mi lenne, ha esetleg csatlakozna, legalább egy alkalom erejéig. Kedves mosollyal, egy picit felvont szemöldökkel vártam válaszát, s legnagyobb örömömre volt ideje.
- Nahát, nagyszerű! Akkor örömmel várlak Lilla néhány óra múlva, hidd el, hogy nagyon jó lesz - tettem még hozzá, hisz sokan, akik még nem vettek részt ilyesmin, nem tudták elképzelni, hogy pontosan mi vár majd rájuk. Arról viszont megnyugtathattam, hogy semmi olyan, amitől kellemetlenül érezhetné magát. - Azt meg hagyd csak, majd én a helyére teszem - az utolsó pár könyvet, ha engedte, elvettem a kezéből, s egy fordulattal tettem arrébb, néhány üresen ácsorgó székre. Ekkor ért a kérdése, meglehetősen váratlanul. Meg is torpantam, aztán meglepett mosollyal fordultam Lilla felé.
- Ha hiszel Benne, akkor bárhol is légy, meggyónhatod a bűneidet, meg fog hallgatni - ennyit mondtam, s talán néhány kollégám nem értett volna egyet, hisz a gyóntatást hivatalosan mindig a templomban végeztük gyóntatófülkében, bár akadtak esetek, amikor házhoz mentünk. Ebben az esetben, itt Bogolyfalván pedig nem volt más lehetőség, mint ez a Művelődési ház. - Miért kérded, lenne valami, amit meggyónnál? - felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mit is tehetett ez a fiatal hölgy, ami miatt felmerült benne a kérdés.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. január 24. 13:10 Ugrás a poszthoz

Zsófia

- Áh, tényleg tetszik? Próbáltam úgy kialakítani, hogy hangulatos legyen, és ha valaki betéved, elgondolkodjon azon, amit a képeken lát - mondtam egy mosollyal, hisz a falakon bibliai történeteket ábrázoló festmények lógtak, magukba rejtve érdekesebbnél érdekesebb történeteket. - Értem, és azt hiszem, hogy ez így megfelelő is lesz kedves Zsófia - kedves mosollyal biccentettem, tökéletes, hogy akadt valaki, aki elvállalná a délutáni műszakot, mert akkor úgyis nagyobb a forgalom picit, mint délelőtt. - Jól van, egy pillanat, jegyzetelek - sietve előhúztam egy cetlit, meg egy ceruzát és elkezdtem felírni az információkat. - Szerintem akkor úgy lesz, hogy majd hétvégén váltva lesztek, ez ki fog még alakulni. A délutánhoz viszont felírtalak, de ne aggódj, nem leszel egyedül, még legalább egy ember lesz, aztán a forgalom függvényében majd kiderül, hogy még kell-e esetleg valakit felvennem- röviden összegeztem neki is, hogy miben gondolkodom, majd felvázoltam, hogy milyen pozíciók közül választhat. Úgy tűnt, hogy két dolog is érdekli, s ez egy pillanatra gondolkodóba ejtett. - Hm, tudod mi jutott az eszembe? Még pár embert meg kell hallgatnom, és szerintem többen lesznek hasonló helyzetben, hogy nem igazán tudnak dönteni. Arra gondoltam, hogy felváltva lesztek, egyik héten egyikőtök lesz a pultban, míg a másik felszolgál, a következő héten pedig fordítva. Így egyikőtök sem fog ráunni a munkára, és még tapasztalatot is szereztek mindkét területen. Ha ez így neked megfelel kedves Zsófia, akkor fel vagy véve, és aláírhatjuk a szerződést. Oh, és tegezz nyugodtan - egy kedves mosolyt is villantottam, s már húztam elő a már előre megkészített szerződést. Már csak Zsófitól függött, hogy aláírja-e a papírt.
- Még valami, van esetleg kérdésed, bármi? Fizetési igényed? - ezt majdnem elfelejtettem tőle megkérdezni. Persze, nekem is volt gondolatom, hogy nagyjából mennyit kellene adni, de szerettem volna tőle hallani, hogy mennyiért is dolgozna szívesen az éttermemben.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. január 24. 13:27 Ugrás a poszthoz

Emma

Egy pillanatra megtorpantam, aztán rájöttem arra, hogy a mai világban már a fiatalok körében egyáltalán nem kellemetlen az, ha valaki egy szinten alul lenne öltözve. A mai lányok is sokkal tapasztaltabbak voltak, ennek ellenére mégis úgy éreztem helyesnek, ha nem mutatkozom egy tinédzser előtt atlétában egy zárt helyiségben, ahol rajtunk kívül nincs senki más. - Nem baj, attól még felkapom - még egy mosolyt is kapott a fiatal hölgy, miközben sietve összegomboltam magamon a szövetet, hogy visszatelepedjek mellé. - Hogy? - felvont szemöldökkel néztem rá, majd végig magamon, mire észrevettem, hogy sikerült elgombolnom, s most kezdhetem az egészet elölről. - Ajh, köszi! Ez jellemző, sosem voltam túl jó az ingek gombolásában, jobban szeretem a pólókat, főleg, ha siet az ember - jegyeztem meg, majd elfordulva tőle kigomboltam, s elkezdtem most már sokkal jobban odafigyelve visszagombolni a sorokat, közben meghallgattam őt, hogy pontosan honnan is szerezte az infót az állásról. - Helyesen tetted - miután végeztem az ingemmel, újra felé fordultam, immár normálisan begombolt inggel. Még a hajamba egy kicsit beletúrtam, hogy megigazgassam a szálakat fésű híján, s ezt követően normálisan tudtam már koncentrálni a hölgyre. Miután kiderült, hogy kedve lett a munkához, röviden össze is foglaltam, hogy mire is számítson, s hogy milyen típusú feladatok közül választhat. Ezután már csak rajta múlt, hogy pontosan mit is szeretne, így a kávémért nyúlva, kortyoltam a feketéből, s kíváncsian hallgattam Emmát. - Oké, akkor pincérnek írlak fel elsősorban, zárójelben meg odaírom a pultozást is, mert elképzelhető, hogy heti váltásban fogjátok csinálni. Nincs sok különbség a kettő közt, meg aztán nem árt, ha mindkettőbe beletanulsz majd. Aztán úgyis kiderül, hogy melyik az, amelyik jobban megy - ha nem volt ellenvetése, így rögzítettem fel a nevét a papírra. - Oh, hogyne! Már van, várj csak, hozok egy mintát neked - felpattanva szedtem a lábaimat, s egy fél percen belül már vissza is értem hozzá a díszes példánnyal, ami egy részletes menüt tartalmazott.
 - Hétköznap többféle nemzet ételei közül lehet választani, a hétvége viszont inkább a komolyabb és ízletesebb különlegességekről szól majd.Örülök, hogy ízlik a kávé. Az pedig nem probléma, ha nincs tapasztalatod, támogatom a fiatalokat, itt majd belerázódsz. Fizetésnek milyen összegre gondoltál? - ez volt az utolsó kérdésem, ebből sejthette, hogy felvenném, így már csak rajta múlt, hogy mit kér, aztán jöhetett a szerződés.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. január 24. 17:52 Ugrás a poszthoz

Iza

- Jöhetnél ám gyakrabban is erre - mondtam ölelés közben, mert Iza nem csak egy olyan rokon volt, mint akivel csak felszínes témákról lehet dumcsizni évente egyszer a karácsonyi asztalnál. Számomra nem csak egy rokon volt, hanem annál jóval több, már-már olyan, mint egy barát. Nem is olyan rég még a temetésen találkoztunk, de akkor nem volt elég időnk arra, hogy beszélgessünk egymással. - Köszönöm, jól, megpróbáltam úgy megcsinálni ezt az éttermet, ahogy az Neki is tetszett volna, az volt a kívánsága, hogy ne hagyjam bezárni a helyet - visszautaltam néhai nagybátyámra, akit Iza is nagyon jól ismert. Ő volt kettőnk közt a kapocs, Ő volt az, aki megismertette velem a varázsvilágot, s vele együtt Izáék családját. - Ó tényleg, majd elfelejtettem, hogy neked anyai kötelességeid is vannak ám - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, amint felidéztem magam előtt a kis Kristófot. - Örülök, hogy beugrottál hozzám. Ha nem jössz, akkor viszont tuti, hogy én mennék. Hogy van a drága kisfiad? És a férjed? - kedvesen érdeklődtem, miközben magam is helyet foglaltam az asztalnál.  
- Ja igen, a növényeim. Sosem voltam egy jó botanikus, de látod, milyen jó, hogy beugrottál. Jöhetnél hetente, szerintem a növényeim meghálálnák - jegyeztem meg nevetve, ahogy pillantásom a kékjeibe fúrtam. - Fölösleges is szabadkoznod, a lényeg, hogy most beugrottál. A hely egyszerűen fantasztikus, meghitt és békés. Úgy látom, hogy kedvesek az emberek. Mondjuk..magunk közt szólva a polgármester nem túl szimpatikus - azzal a férfivel kapcsolatban rossz érzés volt bennem, bár nem tudtam volna megmondani, hogy miért, de ránéztem, és azt éreztem, hogy valami nem stimmelt azzal a férfivel. - Ó szavad ne feledd, egy pillanat - eszembe jutott a meghívó, így felpattanva tettem egy kört a pult és az asztal közt, s egy díszes meghívóval tértem vissza. - Hivatalosan most hétvégén lesz a nagy megnyitó, erre szeretnélek elhívni Téged, Norbit és persze Kristófot. Tényleg elhozhatnád! Tervezek az egyik sarokba egy kis játszósarkot gyerekeknek, meg egy heti két alkalmas kis mesedélutánt a Művelődési házban. Ha nagyon unatkoznátok, hozd el Kristófot is, lesznek más gyerekek is. Na de, túl sokat beszélek…mesélj valamit, mi történt veled az elmúlt másfél évben? - annyi mindenről lemaradtam, sajnos az elmúlt időszakban tényleg nem volt egymásra elég időnk.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. február 27. 19:50 Ugrás a poszthoz

Zsófia

Nagyon örültem annak, hogy ez a lány jelentkezett az állásra, s hogy ilyen lelkesen állt hozzá a feladatokhoz. Nekem éppen ilyen emberekre volt szükségem, így nem is volt kérdés az, hogy felvegyem. Inkább csak rajta múlt az, hogy majd mikor fogja tudni megkezdeni a munkát, s hogy ezt az iskola mellett hogyan is tudná beépíteni a napirendjébe.
- Igazán nincs mit, ezt inkább magadnak köszönd - feleltem bátorító mosollyal, miután átbeszéltük a feladatokat. - Rendben Zsófi, akkor kérlek, mielőtt aláírod, olvasd át a szerződést - nem akartam becsapni, ennek ellenére úgy gondoltam, hogy jobb, ha elolvassa, mielőtt csak úgy vaktában odavésné a nevét. - Hm lássuk csak, végül is igen, legyen akkor két sarló óránként, ha borravalót kapsz, azt megtarthatod, egy pillanat - gyorsan kalkuláltam papíron, aztán fejben, végül egy tollal még rávéstem az összeget a szerződésre, s visszafordítottam Zsófi felé. - Na most már írhatod, közben elmondom azt, hogy egységes munkaruházatotok lesz itt, majd add meg légy szíves a méreted, és akkor kapsz ruhát. A zárásnál mindig jövök, emiatt nem kell aggódni azon, hogy ki vigye haza a kulcsot. Valószínűleg lesz egy üzletvezető is, ha nem érnék rá, nála lesz a másik kulcs - foglaltam össze röviden a lánynak. - Eddig? Te vagy az első - meséltem mosolyogva. - Ma és a holnapi napon végig interjúztatok, így reményeim szerint összejön péntekre az áhított csapat, és akkor hétvégén meg is nyithatunk- Ahogy kimondtam, máris intett Emília, hogy megérkezett a következő jelölt, így bár szívesen társalogtam volna még Zsófival, hogy jobban megismerjem, szólított a feladat.
- Nos Zsófi, örvendtem és üdv a csapatban! Kifelé menet kérlek akkor add meg a méreted Emíliának, ő pedig odaadja a munkaruhát. A kezdés az szombat reggel lesz, de valószínűleg péntek este összehívom a csapatot, hogy megismerjétek egymást. Emiatt majd küldök egy baglyot - közben felálltam és mosolyogva nyújtottam a kezem a lány felé. - Tényleg örvendek, és hajrá! - mondtam egy barátságos mosollyal, miközben megráztam a kezét, majd elköszöntem, s már fogadtam is az új érkezőt, aki szintén az egyik állásra jelentkezett.


(köszönöm a játékot  Pirul )
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. február 27. 20:05 Ugrás a poszthoz

Emma

A röpke öltözködés és udvariassági körök lefutását követően rá is tértem a lényegre, hisz a kisasszony interjúra érkezett, nekem pedig szükségem volt a munkaerőre, hogy minden napra legyen valaki, aki felszolgálja a finomabbnál finomabb ételeket, aki fogadja a vendégeket, vagy épp süteményt és kávét kínál fel egy nehéz reggelen. Emma pedig bájos volt ránézésre, akár csak Zsófi, szerintem nagyjából egykorúak is lehettek, s valamiért volt egy olyan érzésem, hogy ez a két lány majd jól ki fog jönni egymással, nem lesz gond, és nyugodtan rájuk bízhatom az éttermet adott esetben. - Örülök annak, hogy ilyen a hozzáállásod, kérdezni sosem bűn, sőt, mindig hasznos! Szerintem egyébként nem lesz probléma - mondtam egy bátorító mosollyal, aztán vázoltam röviden, hogy majd felváltva fogják betölteni a pozíciókat, hisz talán úgy tényleg nem lesz senkinek sem unalmas. Abból én is meglátom majd, hogy kinek mi megy jobban, s köztük is eldől majd, hogy ki melyik vonalat viszi szívesebben.
- Elvitelre? Nos, ez nagyon jó kérdés Emma és azt hiszem, hogy ezen a későbbiekben mindenképp el fogok gondolkodni. Tudod, még új a hely, ezért egyelőre azt szeretném, ha az emberek megismernék, megbarátkoznának azzal, hogy itt ez az új hely, ahol választékosan étkezhetnek. De amennyiben nem húzzuk le a rolót már az első hét után, úgy fokozatosan bevezetésre kerül ez a házhozszállítás - amihez majd megint csak vehetem fel a seprűfutárokat, de miért is ne? Ki tudja, talán majd Emma lesz az egyik jobb kezem, s vele együtt fogom kidolgozni ezt a részt. Egyelőre azonban még túl sok feladat volt hátra ahhoz, hogy erre a területre összpontosítsak. - Örülök, hogy tetszik az étlap - jegyeztem meg nevetve - Nos, sajnálom, de még nem tudlak megkínálni semmivel...vagyis, várj csak! - eszembe jutott, hogy lapul valami a fiókom mélyén, így ki is húztam azt, s némi kutakodás után előkaptam egy mugli nápolyit, lila papírba csomagolva, Milka felirattal. - Ez ugyan nem a ház specialitása, csak nápolyi, de ha éhes vagy, talán ez is kisegít - kedvesen elé csúsztattam a csokit, majd tőle is megkérdeztem, hogy ő mégis milyen összeget ítélne meg magának. Mivel azonban semmit sem mondott, úgy döntöttem, hogy ugyanannyit fog kapni, amit Zsófi. - Rendben van, mit szólsz óránként két sarlóhoz? - ennek függvényében osztottam-szoroztam, aztán előhúzva egy szerződés példányt, rávéstem tollal az összeget, majd elé csúsztattam a papírt. - Kérlek, olvasd el akkor, és ha megfelel, írd alá, mert bizony, felvennélek.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. február 27. 20:19 Ugrás a poszthoz

Lilla

Itt volt ez a kedves lány, aki segítőkész volt, amióta betette a lábát, pedig nem lett volna szükségszerű az, hogy kipakolja a könyveket, hisz nem ez volt a feladata. Neki csupán le kellett volna szállítania, s ezzel be is fejeződött volna. Ám őt valami mégis vezérelte, hogy segítsen, éppen ezért volt szimpatikus, s eszembe juttatta a hazai kis egyház közösséget. Ott voltak ilyen lelkes fiatalok, rájuk lehetett építeni, mert szívesen jöttek, szívesen beszélgettek a történetekről, kedvük volt ahhoz, hogy a kisebbeket is szárnyaik alá vegyék, hogy kreatív feladatokban hirdessék Isten igéjét, s hogy énekszóval csaljanak örömet mások szívébe. Éppen ezek az emberek hiányoztak most, s Lillát figyelve arra gondoltam, hogy talán ha jobban ismerné a vallást, akkor neki is lenne kedve ahhoz, hogy egy ilyen közösség része legyen. S ahogy beszélgettünk, úgy tűnt, hogy nagyon is érdeklődik, bár a legutóbbi kérdése igen csak meglepett. Mert a gyónásról kérdezett, de nem úgy tűnt, mint aki szimplán csak kíváncsi, hanem sokkal inkább úgy, mint aki szeretne beszélni valakivel a problémáiról. - Oh...értem. Nézd, nem tudom, hogy mit tettél, de a gyűlöletet sokszor csak a pillanatnyi harag táplálja, a féltékenység, az irigység...na de, ha úgy érzed, hogy el szeretnéd mondani, nekem nyugodtan elmondhatod. Bármi, amit elmondanál, az közted és köztem maradna - mondtam komolyan, ezzel felajánlva lelkészi szolgálataimat is, ha szeretné. - Nekem még...van egy órám , míg megérkezik a kis társaság...öhm, tudom, itt nincs fülke, és látom az arcod, de üljünk egymásnak háttal, úgy talán könnyebb lesz, mit szólsz? - kezemmel két szék felé mutattam, most már csak Lillán állt, hogy elfogadja-e a segítséget és megbirkózik a nehézségeivel, vagy sarkon fordul és elszalad.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. február 28. 19:42 Ugrás a poszthoz

Emma

Nagyon örültem annak, hogy ráleltem a második emberemre Emma személyében, aki szerintem abszolút tökéletes volt a feladatra, nem csak a külsejéből fakadóan, hanem személyiségre is úgy ítéltem meg, hogy olyan típus, aki beillik a vendéglátós világba. Mosolygós, ez pedig csakis ösztönzően hathat majd a betérő vendégekre. Nem is feltételeztem így, hogy bármi gond lehetne, ám a lány mesélni kezdett, amivel egy kicsit meg is lepett. Természetesen végig hallgattam, el is húztam a szám, amint ecsetelte, hogy mi hogy is történt, szegénynek biztosan fájdalmas volt az incidens, s ahogy elmondta, úgy még a mai napig is emiatt kellett bájitalokat fogyasztania. - Emma, igazán sajnálom, hogy ez történt veled, azt pedig köszönöm, hogy ezt megosztottad, mert ez fontos dolog. Jó tudni azt, hogy vannak ilyen problémáid, hisz ha itt fogsz dolgozni, akkor ezekről is tudnunk kell. De ne aggódj, nem lesz probléma - kedves mosollyal jeleztem felé, hogy mindezek ellenére is szükségünk van rá, s természetesen nincs akadálya annak, hogy itt dolgozzon. Ráadásul okosnak és kreatívnak tűnt, így máris kialakult a fejemben egy gondolat, hogy talán a későbbiekben még a segítségemre is lehetne, egyelőre azonban ezt még nem hoztam szóba. - Így van, ilyesmi, de még átgondolom....de kedves, hogy ennyi reményt fűzöl ehhez a helyhez. Én is bízom benne, hogy beindul, emiatt próbáltam ilyen sokféle ételt kreálni az étlapra, hogy bárki is jön, mindenki megtalálja a kedvencét - valóban sok munka volt a menü kreálásával, sok költségbe is kerül mindezek megvalósítása, ennek ellenére én is pozitívan álltam hozzá, akár csak Emma. Közben végeztem a szerződéssel, ami már csak a lányra várt. Kerestem is neki egy tollat gyorsan, amit átnyújtottam, s hagytam időt, hogy átolvassa és értelmezze a sorokat. Aztán végre meglett az aláírás, Emma úgy tűnt, hogy nagyon örül, s mi tagadás, én is boldog voltam, amiért a csapatomban tudhattam Emmát. - Nagyszerű! Kedves Emma, örülök, hogy te is csatlakoztál, pénteken valószínűleg a nyitás előtt tartok majd egy kis összejövetelt, hogy megismerjétek egymást a kollégákkal. A másik pincérnő Bernáth Zsófia, még az is lehet, hogy ismered őt, ő is Bagolykőn tanul - meséltem el röviden, miközben felálltam, s a kezemet nyújtottam egy kézfogásra, ezzel megpecsételve jövendő munkánkat. - Ó, és majd elfelejtettem, odakint van Emília, ő csak ideiglenese segítőm, neki kérlek add meg a méreted, ő pedig ad munkaruházatot, köpenyt és egy felsőt. És köszönöm, hogy eljöttél. Nekem most sajnos mennem kell, mert épp háznézőben vagyok, muszáj lenne találnom egy lakást. De te ha gondolod, maradj, Emília szívesen megmutatja neked a helyet - a szerződést elvéve még egy kedves mosolyt küldtem a lány felé, aztán elköszöntem, s bevetettem magam az irodába, hogy összekapjam a holmimat, s elindulhassak megnézni azt a kiadó lakást.


(köszönöm a játékot  Pirul )
Utoljára módosította:Nemes Balázs, 2021. február 28. 19:43
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. április 3. 10:00 Ugrás a poszthoz

Lilla

Láttam a lány tekintetében a gondterheltséget, érződött rajta az, hogy valóban van valami, amit magában hordoz, s azt hiszem, feladatom volt az, hogy megtudjam, mi az, hogy megpróbáljak rajta segíteni. Emiatt is ajánlottam fel részére a szolgálatomat, de nem erőszakosan, csak lehetőségként, hogy Ő döntsön. S bár ez nem volt egy hagyományos gyóntatófülke, ettől függetlenül könnyíthetett a lelkén, ha akart.
- Nem bánom, nyugodtan szórj szét védő varázslatot - bólintottam, majd helyet foglaltam a széken, s vártam, hogy a leányzó is ezt tegye. Nem láttam őt, csupán a neszekből tudtam ítélni, hogy ott van már-e mögöttem. - Akkor kezdj bele, amikor jól esik , van időnk - tettem hozzá, hogy érezze, nem kell elkapkodnia, nyugodtan összeszedheti a gondolatait.
Vártam csöndben, bár hallottam a küszködését, hogy mondaná is, meg nem is, megfordult a fejemben, hogy kérdésekkel segítsem, ám mielőtt még feltehettem volna egy kérdést, végre hang szökkent ki ajkain. Majdnem megölt valakit. Hangzott elmémben a mondat, ami rövid volt és tömör, mégis sok mindenről árulkodott. - Mi történt pontosan? - nem tettem semmi olyat, amivel azt sugallnám, hogy meglep, vagy elítélem, hangom végig nyugodt volt, érdeklődő. Szerettem volna, ha Lilla megnyílik, s képes beszélni arról, ami ennyire nyomja a lelkét.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. április 3. 10:19 Ugrás a poszthoz

Thomas

- Már ez is jó hír, hogy hajónak tűnik, az már félsiker - jegyeztem meg egy mosollyal a srácnak, jók voltak az ilyen visszajelzések, mert egy dolog volt az, hogy én mit gondoltam valamiről, s hogy más mit látott bele. Végre lemászhattam a létráról, bár lett volna még teendőm, de a karom jelzett, hogy mára ennyi volt, ilyenkor pedig jobb volt nem erőltetni a dolgokat.
A fiatalemberről közben kiderült, hogy régi házam tagja, öröm volt valakivel találkozni a navinéből, így volt miről beszélgetünk, s közben fel is törtek bennem a régi szép emlékek. - Komolyan? Nagyon jó! Szerettem azt az újságot, akkoriban még egy lány vezette, nagyon tehetséges volt - meséltem egy mosollyal. - Volt egy mágikus lényekről szóló rovat, mindig oda írogattam, meg akadt egy történelmi rész is, oda is szívesen írtam, de végül is, kiderült, hogy ez a szakma nem nekem való. Mindig sok hibát vétettem - tettem hozzá nevetve. S ha már szóba jött, elárultam, hogy pap vagyok. Úgy tűnt, ezzel sikerült meglepnem az ifjút. - Így gondolod? Nos, meglep, tudod erre sokan nem tudják, hogy ez mit jelent pontosan - sokaknak fura szerzet voltam itt a faluban, mióta ideköltöztem, s talán ez volt az első pozitív és őszinte reakció. Végül csak kiderült, hogy ennek mi az oka, hisz a fiatalember maga is keresztény volt. - Nahát, én is - újra elmosolyodtam, nem hittem volna, hogy még egy katolikus él rajtam kívül a faluban, ennek nagyon megörültem.
- Gyere csak, és ha már szóba jött a vallás, és említetted, hogy katolikus vagy. Hetente kétszer tartok igeolvasást a művelődési házban, ha szeretnél, csatlakozz!  - lehetőségként dobtam fel a témát, nem volt ez kötelező, a faluban ez még amúgy sem volt elterjedt szokás, egyszerűen csak próbáltam megismertetni a fiatalokkal a Bibliát. Közben, mivel úgy tűnt, hogy tetszik neki a hely, előhúztam egy menükártyát, s oda is adtam neki meghívóként a megnyitóra. - Igazán nincs mit Thomas! Na gyere, megmutatom - előre engedtem, megmutattam neki a pultot. - Itt a háttér olyan, mintha az óceánra látnál rá a hajóról, ez egy illúzió. Ott pedig a falon bibliai történetek láthatók képekben, nézd csak meg. Egy nagyon ügyes művész festette őket - engedtem, hogy alaposabban is szemügyre vegye a képeket. - Na és Thomas, neked milyen céljaid vannak a jövőre nézve, minek tanulsz majd tovább? - kíváncsiskodtam, hisz nagyjából ennyi idős lehettem, amikor már el kellett dönteni azt, hogy ki merre tanul tovább.
Nemes Balázs
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós, Független varázsló


Balázs atya
RPG hsz: 93
Összes hsz: 96
Írta: 2021. április 11. 22:34 Ugrás a poszthoz

Odett - Csermelymenedék

A nagybátyám elvesztése óta ez volt az első alkalom, hogy szórakozni indultam, méghozzá egy koncertre, amit Csermelymenedéken tartottak. A falut és a környékét amúgy is kedveltem, ott lakott egy régi barátom, emiatt többször is jártam már nála, sokszor jártuk be a patak partját, s most is Ő hívott el erre a falusi fesztiválra. Nem is tudom pontosan, hogy mit köszöntöttek, de a sátrakból és a tömegből ítélve úgy tűnt, hogy nagyon is népszerű lehet ez a program.
A régi cimborámmal úgy beszéltük meg, hogy majd a helyszínen találkozunk, odaérve azonban sehol sem találtam rá. Meglehetősen nagy volt a tömeg, amit elsőre nem tudtam mire vélni, aztán ahogy megláttam, hogy ki lesz a fellépő, már nem is csodálkoztam ezen a felhajtáson. Az egyik kedvenc előadóm volt kihirdetve, nagyon megörültem annak, hogy zenélni fog, gyorsan meg is akartam találni Tamást, hogy vele együtt tudjunk minél előbb helyet foglalni a színpad közelében.
Bevallom, bezsongtam, mint egy kisgyerek, s ez nem volt általában jellemző, de akadt egy-két olyan énekes, akinek nagyon szerettem a dalait és a munkásságát. Odett pedig pontosan ezen muzsikusok közé tartozott, még lemezem is volt tőle odahaza, amit gyakorta hallgattam. Szerettem, mert fiatalos hangzása volt a dalainak a pop-rock stílusában, és remek hangulatot biztosított a szürke hétköznapokon.
Az emberek egyre jobban tömörültek, kicsit nehézkes volt átvergődni köztük, sokaknak már műanyag pohárban lötyögött az itóka, egyszer majdnem le is öntöttek sörrel, de szerencsére időben sikerült távolabb  ugranom. Végül, kikeveredve a tömeg szélére, próbáltam a tekintetemmel felmérni a tömeget, hogy Tamás vajon hol lehet, aztán a rúnázott készülékkel próbáltam felhívni, de a vonal megszakadt. Nem tudom, hogy ez a terület mennyire volt mentes a mugli ketyerék alól, de mivel nem tudtam elérni Tamást, a keresésébe kezdtem. Újságíró volt a foglalkozása, s mivel aktívan közreműködött a falu életében is, úgy gondoltam, hogy talán most is félig-meddig dolgozik. Ezért indultam útnak a színpad melletti sátrakhoz, ácsorgott ott pár nagyobb alkatú úriember, s úgy tűnt, küzdenek is néhány fiatallal, így könnyedén tudtam elsétálni mellettük. Nem, mintha bármi hátsó szándékom is lett volna, inkább csak lötyögtem, mint aki nem tudja a világát, közben ide-oda pillantottam, majd az egyik  Staff jelzésű sátorba fordultam be, ott viszont nem volt senki, de a sátorból nyílt egy másik, így bátorkodtam átsétálni, hátha ott lesz a sajtó, s megtalálom Tamást. Pechemre őt nem leltem, viszont egy nő feküdt az egyik pad tetején.
- Elnézést , ez itt nem a sajtó sátor? - közben közelebb lépdeltem, a hölgyet ekkor már jobban láttam. A hétköznapihoz képest meglehetősen sokkal extrémebb öltözet volt rajta, kicsit el is kerekedtek a szemeim, aztán ahogy feljebb vezettem rajta a pillantásom, nagyon is ismerős vonásokat véltem felfedezni, s ahogy rájöttem, hogy ki Ő, le is blokkoltam, talán még a szám is tátva maradt egy kicsit.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nemes Balázs összes hozzászólása (52 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel