Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Az ott jó lesz. Ideiglenesen.
Édes, amikor érkeznek új dolgok, csak kellemetlen, amikor egyszerűen nem tudja az ember hova eltenni őket, mert a régieket még nem szállították el. Valami nagyon félremehetett a kommunikációban, én pedig csípőre tett kézzel, kissé morcos babának ható arccal nézem, ahogy lepakolják a könyvtár hátsó részébe az új bútorokat. A régieket, amik még teljesen használhatóak, a Kerekinek adjuk, ezzel segítve nekik, és persze az intézményt és a polgármestert is jó színben tüntetve fel. Csak arról volt szó, hogy két nappal a megérkezésük előtt lesz az elszállítás, mi is addigra terveztük be a felszabadításukat, azonban ők, mint kiderült, egy teljes hetet mentek félre a dátumok tekintetében, vagyis, most úgy nézünk ki, mintha mi magunk építkeznénk maradékokból, és persze ez az a nap, amikor nem csak egy, óóó nem, hanem négy új olvasó is érkezik, és beiratkozni szándékozik. Ráadásul egyszerre, mert miért is ne.
Szusszanva pillantok a sorban állókra, majd a két lányra, akik erejükön felül dolgoznak, de hát a rendszert még ők sem tudják megmásítani, ráadásul a pakolás sem éppen csendes, Erzsike is cicceg, hogy sietne. Esküszöm, hogy ma nem hétfő van, de ez a mai nap az új hétfő, sőt, az egész év minden hétfője egybegyúrva, és nem nagyon élvezem, pedig megígértem magamnak is, Ricsinek is, hogy nem stresszelek. Van most elég dolog az életemben, ami miatt a plafonon tudnék lenni, a munkahelynek, különösen, ha az egy közművelődési intézmény, a nyugalom szigetének kellene lennie. Hiszen lássuk be, piszok nagy szerencsém van, különösen a könyvtáros lányokkal, de most mégis úgy érzem, hogy ez a tény se vígasztal.
A kezemet a hasamon tartva, ujjaimmal kicsit dobolok, aztán a sokadik ciccegésre megfordulok, és nem, eszemben sincs Erzsikéhez odasétálni, szánt szándékkal egy nála fiatalabb hímneműt célzok meg, méghozzá olyat, aki előtte volt a sorban, de aztán a néni láttam, hogy befurakszik. Így akad össze a tekintetem Teddy-ével, és mosolyodom el tündérien.
- Szia, Lili vagyok, miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Pályafutásom alatt sokan próbáltak meggyónni sokféle bűntettet, ezek többsége azonban házastársakkal kapcsolatos félrelépést és apróbb hibákat jelentett. Nem volt jellemző az emberekre az, hogy komolyabb vétkeket is felvállaljanak, s azt hiszem, hogy a gyülekezeti tagok közt nem is voltak olyanok, akik bármi nagyobb kihágást tettek volna. Éppen ezért is lepett meg az, ahogy ez a fiatal lány az elején kissé bizalmatlanul, majd lassacskán, mégis nagy nehezen nyílt meg nekem, s olyasmit hozott a felszínre, amivel nem sokan néznének farkasszemet. A halál maga is egy szörnyű tragédia, hát még, ha az egy hibás cselekedet következménye. S bár nem egészen volt egyértelmű még egyelőre, hogy amiről a leányzó mesél, az vajon megtörtént-e vagy csak majdnem, mindenesetre felkeltette a kíváncsiságomat. Nem ítéltem el, de meglepett, viszont segíteni szerettem volna, ezért is bátorkodtam újabb kérdést intézni felé. Azt gondoltam, hogy ha nem lát, s háttal ül nekem, akkor talán könnyedebben nyílik meg, s bátran beszél majd, ám ehelyett úgy tűnt, hogy megijedt. Nem tudom, hogy pontosan mitől, vagy kitől, esetleg bennem nem bízott-e meg eléggé, vagy csak nehéz volt számára a téma, de Lilla hirtelen pattant fel, s mire hátrafordultam, már csak azt láttam, ahogy kiszalad az ajtón. Magam is felpattantam, szaladtam, hogy utána szóljak, de mire a folyosóra értem, már hűlt helyét találtam. - Lilla - magam sem tudom már, kinek is mondtam ezt, nem hiszem, hogy hallótávolságon belül volt. Abban viszont biztos voltam, hogy ez a lány valami nagyon súlyos terhet cipelhet, s csak remélhettem, hogy egy napon majd újra megnyílik, és megosztja azt velem. Segíteni szerettem volna, most viszont nem sikerült, így kissé letörten folytattam tovább a könyvek pakolászását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Én is üdvözlöm Vivit, jó volt megismerni, még ha nem is jutott túl sok időnk egymásra. Egyébként nagyon hasonlítasz rá szerintem - jegyeztem meg egy kedves mosollyal, hisz Izát már jobban ismertem, mint a testvérét, s szerintem akadt bennük bőven hasonlóság. A növényeken közben újra végig futtattam a tekintetem, irigyeltem Iza képességét, hisz mindig életet lehelt a növényekbe, és ez egy klassz dolog szerintem. Néha azon gondolkodtam, hogy bárcsak nekem is lenne ilyen erőm, de aztán mindig azzal nyugtattam magam, hogy én más dolgokban tudok az emberek szolgálatába állni.  
- Nincs vele semmi, nem volt vele konfliktusom, ha erre gondolsz, de összefutottam vele a városházán, amikor ügyeket intéztem, és volt benne valami...hogy is mondjam, szerintem valami nagyon nem stimmel azzal az emberrel, nem volt túl jó kisugárzása - őszintén osztottam meg véleményemet a rokonnal, már csak azért is, mert elég jó emberismerőnek tartottam magam, és ezeket a dolgokat nem lehetett csak úgy bárkivel megbeszélni. Több szót azonban nem akartam fecsérelni arra a férfira, ezért inkább átadtam a meghívót Izának, s közben hellyel kínáltam, majd magam is letelepedtem mellé, s érdeklődve hallgattam, hogy mi is történt vele mostanában.
Elég sok mindent sikerült is megtudnom ebben a pár percben, de Iza arcán úgy láttam, hogy leginkább az utolsó téma volt az, amiről talán egy kicsit nehezebben nyilatkozott. Emlékszem, csak pár dolgot mondott arról a férfiról, mégis, a tekintetében úgy láttam, hogy sokkal többet jelent neki. Csak abban nem voltam biztos, hogy egész pontosan mit. Vajon több neki, mint egy barát? Veszély lenne a házasságára? Gondolatmenetemből visszazökkenve bólogattam a nő szavaira. - Igen-igen, emlékszem, hogy meséltél róla. És hogy érzed magad most, hogy visszajött? Egyáltalán merre járt?- kíváncsian kutakodtam Iza tekintetében, jó lett volna tudni, hogy lelkileg hogyan is érzi magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Gondoskodó mozdulatokkal megveregetem a hátát, az hiányzik még, hogy nekem itt megfulladjon a füstben. Mármint ja, nem ez a mozdulat fogja megmentei az életét, ez inkább csak úgy reflexből jön, mint szerintem az emberek nagyrészénél. Én legalábbis azt tapasztaltam eddig, hogyha valaki elkezd köhögni biztosan akad legalább egy ember, aki megveregeti a hátát.
- Nem az a nagyszám, hogy idősebb vagy, abból már kijutott néhány. Az extrább, hogy ilyen jól nézel ki – vigyorgok rá. Igen, ez egy kevéssé rejtett bók volt, érezze csak, hogy jó nő, meg hogy bármelyik pasi szívesen helyet cserélne velem. Elvégre egy vacsora Norinával azért kellemes időtöltés, na nem csak a beszélgetés, hanem a látvány is. Nyilván más szemmel, kicsit elfogultan nézek a családtagjaimra, de ez nem akadályoz meg abban, hogy meglássam, ha valaki tényleg igazán szép. Norina pedig ez a kategória. – Dehogy, sőt ha lehet csak rosszabb lett ez a téma. – Bár szerintem csak azért érzem így, mert öregszem. Régebben engem is megmozgattak a pletykák, érdekelt, hogy mi terjed rólam, manapság meg szarok rá. Mindenki mondjuk amit akar, különösebben nem érdekel.
- A család előrébb helyezendő, mint a csajok. Különben is, nem mehetek minden este randizni, valamikor tudod tanulni is kell. – Mert bár igaz, hogy sokat járok kocsmázni és különböző bulikba, de egyensúlyban tartom azért, hogy ez ne menjen a tanulás rovására. Elvégre el akarom végezni az iskolát, az meg enélkül nem fog menni.  
- Hányszor mondtam már, hogy becsüld magad többre annál, minthogy egy pasit kergetsz? – forgatom meg szemeimet, de azért nem ellenzem, hogy bemenjünk. Mondjuk ha ellenezném se lenne más választásom. Komolyan, többet ér annál mint hogy így fusson valaki után, csak úgy tűnik, nem hisz nekem.
Letelepedek drága unokatestvérem mellé, majd kérek egy vajsört. Nem akarom leinni magam, mert ha itt végeztem még vár rám fent egy beadandó, azt meg részegen nem lenne vicces megírni. Vagyis de, viccesnek épp vicces lenne, csak a professzor nem értékelné annyira azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- És miért pont ő Piroska? – Az oké, hogy ő a farkas, de nem nagyon tudom megérteni, hogy ebbe a sztoriba hogy passzol bele Piroska is. Rendszerint megzabálja teliholdkor, aztán kiköpi, vagy mi? Jó, ez groteszk, lehet csak állandóan pirosban jár, vagy eridonos, esetleg vörös.  Opciók tárháza nyílik meg, ahogy belegondolok, csak kicsit el kell engednem a fantáziámat. Na nem úgy, te kis huncut!
- Nem bizony, ez a kettők titka lesz – bólintok komolyan, mintha valóban valami szekta lenne vagy mit tudom én. Micsoda komolya elköteleződésekbe verem bele már az első napomon a többieket. Nem is rossz, nem is rossz, bár nem gondoltam, hogy így fog alakulni. Én csak egy nyugis napra készültem, ilyen lazába, aztán mégse az lett. Ez ilyen, vonzom a bajt, a rejtélyt és a titkokat. Ja hogy csak a bajt? Semmi baj, a többitől költőibben hangzik, mintha tényleg olyan szupermenő lennék hogy a titkok is tapadnának rám. Ehelyett csak a csajokat nem tudom levakarni, ami néha jó, néha meg… hát kevéssé.
Aprót biccentek, hogy nincs mit köszönnie, elvégre nem az én érdemem, hogy dögös. Mármint na, a szépet meg kell becsülni, ezt mindenki tudja, aztán jó ha ilyenkor az ember a tudtára adja a másiknak is, hogy mit gondol. elvégre ez ilyen önbizalomépítés, vagy mi. Nekem sosem volt rá szükségem, így nem nagyon vagyok képben ezzel a fogalommal. Szerintem már anyámból is alig fértem ki, akkora arcom volt. A semmire persze.
- Közel áll hozzám, a versek különösen. – Talán azért nyílok meg ennyire, mert nem ismerjük egymást, amúgy senki más nem tudja, hogy mi a szitu ezzel. – A mozgás szintén ilyen, sokáig kviddicseztem, csak aztán lesérültem és azóta nem játszhatok. – Sosem jöttem helyre teljesen, hiába minden mágikus lötty és bűbáj. A térdem még mindig képes kattogni, ha jön a front hasogat, szóval így nem annyira  buli ez az egész.
- Ebben bíztam – nevetem el magam. Mármint abban, hogy megjegyzi következő alkalomra, mert az azt jelenti, hogyha nem is mély nyomot, de legalább valamilyet hagytam benne. És remélem, hogy még fogok is. Mármint a lelkében, nem kell mindig rosszra gondolni! – Micsoda sokrétűség. Hát hálásan köszönöm, hogy ilyen nagylelkű vagy – mosolygom rá hasonlóképpen, mielőtt egy utolsó keverés után én is aprót kortyolnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Az a jó abban, ha van ismeretséged, hogy tudsz igen nagy meglepetéseket is okozni, mint például egy teljesen üres pizzéria, ahol, ahogy a neve is mutatja, éppen azt készíthetsz az asszonynak, amit a legjobban szeret: pizzát. Márpedig a tavalyi év után nyilvánvalóan azt szeretnéd, hogy az idei mind a kettőtöket kárpótoljon, és, hogy eljöjjön a pillanat, amikor úgy érzi, hogy képes lenne elkötelezni a szívét és a bizalmát is melletted. Utóbbi is igencsak fontos, és valljuk be, mi számos alkalommal igencsak híján voltunk ennek.
Így hát, most, hogy kulccsal és nem feszítővassal, a riasztó bűbáj szakszerű kiiktatása mellett besétáltunk, remélem, hogy a mai éjjel igazán jól fog sikerülni. Nem kényszer, mert azt én is tudom, hogy akkor nem jutunk egyről a kettőre, hanem inkább egy vidám, kötetlen éjszaka. Tudom, hogy sokat kell dolgoznunk a kapcsolatunkon, de szép, hogy egyáltalán mondhatjuk azt, hogy kapcsolatunk van. Szóval ennek szellemében, és persze, hogy lenyűgözzem, alkudtam ki azt, hogy most itt lehetünk, kettesben, én pedig, mindenféle kétségbeesett szakácskönyvnézegetéstől mentesen gyártom a pillatésztát. Mint, aki valójában itt dolgozik. Pedig nem, így is csoda, hogy Will volt annyira jó fej, és megtartott, habár a fizetésem érezhetően csökkent, és valljuk be, mivel nem vagyok puccos aranyvérű, ez azért megérződik. Elég kemény menet lenne most az életünk, és valószínűleg anyagilag rengeteget veszekednénk is, ha most együtt élnénk a faluban, mert mégsem telne úgy mindenre, mint hittem akkor, amikor kijelentettem, hogy fog. Elég vad elképzelés volt, ami azt illeti, de a világért se vallanám be, hogy túlzásba estem akkor, amikor ezt kijelentettem.
- Szóval, a jó hír az, hogy minden van, bármit kérhetsz rá, két féle tésztát csináltam, így lehet két felé is szedni a feltéteket, a rossz hír az, hogy kilenc féle sajt van, és mindegyiket szeretem, így valószínűleg holnap reggelre sajttá fogok válni.
Pillantok fel rá mosolyogva. Ideérkezésünk után kineveztem áfonyalé felelősnek, vagyis, az a munkája, hogy ha üres a poharam, megtöltse, és megitasson, de nagyon kedves voltam, mert már az elején leszögeztem, hogy dinamikusan fejlődő cégünk támogatja az alkalmazottak fejlődését, így ha jól halad, a munkaidő felénél akár már vezető beosztást is betölthet. És tessék, máris alapanyag menedzserré vált. Igen dinamikusan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Halkan felnevet, ismeri azt az érzést, milyen mikor az ember szebbnek, rendezettebbnek látja magát a tükörben. Meg persze lehet hogy mikor elindult még nem festett ennyire elgyötörten, most azonban a helyzet nem túl rózsás, így épp itt az ideje, hogy tegyen ellene. – Az ember magát könnyebben csapja be, mint másokat. – Mert igen, hajlamosabb ám elhinni azt, hogy az süt róla: nincs semmi baj, mint elhitetni másokkal ugyanezt. Mert az emberek észreveszik az apró jeleket, a szaggatott lélegzetvételt, a görnyedt tartás, ahogy arcát tenyerébe temeti, ahogy könnyes tekintettel néz rá. Lehet, hogy észre sem veszi, de mégis, süt róla  a szomorúság, a mély, marcangoló bánat.
Leül a padra, lábait maga alá húzza törökülésbe. Legtöbbször így ül, valahogy így érzi kényelmesen magát. Ha lóg a lába késztetést érez, hogy lóbálja, az meg sokakat idegesít, így viszont elkerülheti ezt is, meg azt is, hogy kényelmetlen pozíciókba kelljen tornásznia magát.
- Ez egy hosszú történet, röviden a lényeg, hogy könnyebben ráhangolódom az emberekre, megérzem ha szomorúak, félnek, vagy fáj valami. Akár testi, akár lelki értelemben – Nem szokta letagadni, nem szokta azt füllenteni, hogy jól a megérzései, vagy jól ismeri az embereket. Persze amíg nem faggatják nem hozakodik elő ezzel, hogy „amúgy egy különlegesen nagyon ritka és nagyon halálos betegségben szenvedek, de amúgy vannak jó oldalai is”. Kicsit furcsa és meghökkentő beszélgetésindító téma lenne. Bár maga Mira, mint személy, mint jelenség is egy kissé meghökkentő és furcsa, de azért azt tudja, hogyan kell normálisan viselkedni. Arról jótékonyan hallgat, hogy képes elűzni egyébként az előbb felsorolt dolgokat, nem szeretné ha a nő azt érezné, hogy erőszakosan akarja valami erőnek alávetni, amit ő esetleg nem akar. Úgy szeretne segíteni, hogy Elektra észre sem veszi. – Amira vagyok, de a legtöbben Mirának hívnak – mutatkozik be illedelmesen, kedves mosollyal. Nem akarja egyből a problémára terelni a szót, majd elmondja ha akarja, hogy mi bántja a szívét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Senkit sem lep meg, hogy itt van. Vagyis igen, mert ő és a könyvtár valami olyan kettős dolog, amely nemigen emlegethető egy lapon. Csak muszáj. azonban, az nem lep meg senkit, pontosabban szólva, hogy az iskolai helyen nem látják szívesen. Nem éppen olyan helyre való az, akinek nyugodt perce, meg úgy halk hangja sincsen. Vagy mert sikerült belefirkálnia egy könyvbe? Még tavaly volt, idén csak szamárfülezett, azonban mind a kettő felér egy gyilkossággal a papírillatúak körében. Mint bűnelkövető, azonban muszáj teljesítenie a kötelezettségeit és mivel nem szerzett pár tanárnál jó pontot kezdésnek, jobb, ha valós adatokat ír le, mint random gondolatokat. Nem túlbuzgó ő, félre ne értse senki, ahhoz még sokat kellene fejlődnie, amit nem fog megtenni, sokkal több dolog érdekli és mozgatja, amelyhez egyelőre még kell a hely is. Csak most jön bele a mágiába! Hát ha más nem, ez mi menő már?! Ő csinálja, senki más, nem a múlt egy régi, ismerős alakja, csakis ő. Nem kell hozzá kiabálnia, mérgesnek lennie, jön. Csakhogy létezik elmélet is, száraz, unalmas szavak hada, amely miatt megkísérli, hogy hátha itt nem néznek rá azonnal olyan szemmel, akit meg akarnak ölni. Felöltözött hát, útnak indult, harmadszorra meg is találta, mert a drága háztársa rohadtul nem tudta értelmesen elmagyarázni, hogy mi merre van. Ezt még leveri rajta, de előbb elintézi a dolgait. Különös késztetést érez, hogy belopózzon a pub-ba, sört inni, d majd utána. Ráér. Egy-két potyacigi így is belefért, vagyis itt a faluban a kutyát nem érdekli és a sorba már a rágón rágódva áll be. Érdekes hely ez, mintha kicsit káosz lenne, meg minden, főleg az, hogy állnak előtte, majd még elébe is tolakodnak. Felcisszen, karjait tárja szét és ejti le, halkan odanyomva egy-pár keresetlen olasz szót az öreglánynak. Jó, siet, megérti. Százezer évesen biztosan nincs ideje semmire sem. Chh.
Legyint végül, hát akkor vár tovább. Sarkain hintázik, mozog, nem tud egyenesen és totál nyugalomban állni. Így, lábujjhegyen állva éri a pár, kedves szó és a mosoly, amelyre pislog egy nagyot. Ó, hát de szép! Elvigyorodik ő is, csak kevésbé bájosan, annál több foggal. Hajaj, a néni nagyon csúnyán néz feléjük, szinte hallja, hogy rákezd; ő volt itt előbb.
- Helloo – gesztikulál szélesen a köszönéshez. – Theodore vagyok ééés sose voltam itt, de kellene pár könyv – nahát, hogy ilyet kér egy könyvtárban! Jöhet mellé egy diétás üdítő és két szelet pizza, akkor meglepő lenne. – Ühm, sárkányokról kellene valami, meg, meg… meg – nagy szussz, jön is a merész gondolat. – És az elemi mágia. Elemi mágus akarok lenni – mert az csak úgy megy. De neki kell egy olyan állat. Megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Nos, a könyvek már egy nagyon jó kezdet.
És ugyebár a sárkányok meg egy jó folytatás, mert az ember azt tudja mondani, hogy oké, ez jócskán leszűkítette az állományt, de aztán jön a mély víz, vagyis az, hogy ő elemi mágus akar lenni. Óóó, ha így működne, akkor nekem elsőre meglett volna a jogsim, és nem úgy megyek haza a sokadik alkalom után, hogy azt mondhatom Ricsi kérdésére: Igen, meghúztak, de legalább van jogsim. Amúgy nem, mármint tisztességgel levezetett hosszú vizsga után sikerült eme képességemet abszolválnom, nem egyéb szolgáltatásért. Mondjuk azóta is, ha megyünk valahova, ritka az, hogy én vezetek, ez már csak ilyen.
- Oké, kezdjük a sárkányokkal.
Mert nem akarom, hogy a néni belekotnyeleskedjen, inkább intek neki, hogy kövessen, és a pakolódó emberek mellett elindulunk a könyvtár legendás lényekkel foglalkozó szakkönyvei felé, azon a kategórián belül, külön alszámon találhatóak a sárkányok. Nyilvánvaló, hogy ez a könnyebben teljesíthető rész, és hát, ezt miért is ne ott fogjuk fel. De persze nem akarom, hogy hosszan reménykedjen, a célom csupán annyi, hogy tisztes távolságra tudhassam a többiektől, és amikor úgy vélem, hogy már senki sem hallgatózik, akkor teszem hozzá.
- A helyzet az, hogy az elemi mágia sajnos azon mágiaágak közé tartozik, amit nem lehet megtanulni. Úgy is nevezik, hogy vele született képesség. Vagyis, ha nem bukkan fel pár éven belül, akkor nincs meg benned. Azt nem tudom, hogy lehet-e ez valahogy kideríteni, talán Várnai Rafael tudja, ha gondolod, leírom a címét.
Sosem merült fel bennem, még csak elméleti szinten sem, hogy akár elemi mágus is lehetnék, így sosem jutottam arra a következtetésre, hogy ezzel jobban kellene foglalkoznom, vagyis, fogalmam sincs, hogy mérhető-e ez valamilyen bűbájjal vagy csodaszerrel, megvolt mindig is a problémám a túl intenzív mágiámmal, örülök, hogy az féken van tartva.
- Esetleg, nem gondolkoztál még az illúziómágiába? Azzal elég sok mindent lehet csinálni, még ha nem is mozgatod például a vizet, de másokkal elhitetheted, hogy megtetted.
Vetem fel neki a javaslatot, hogy hátha tetszik ez az opció, és akkor legalább valami más vonalon indul el. Azt hiszem, valaki tanít illúziót most is a kastélyban, de hogy ki, azt nem tudnám megmondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ahogy az étterem felé tartottunk, nem is tudtam elképzelni mit tervez. Pláne ilyen késői órán, amilyen ez is volt. Szóval eléggé meglepődtem, amikor betörtünk kedvenc pizzériámba, aminek kifestésekor érkeztem Magyarországra. Első emlékeim között szerepelt ez az élmény, és szemem szinte azonnal arra a részre siklott, ahol én dolgoztam. Nem vagyok egy nagy művész ilyen szempontból, de jó volt visszaemlékezni rá.
Ahogy a pultban ücsörögtem és néztem Viktort, amint a konyhában ügyeskedik, szinte letörölhetetlen volt a vigyorom. Persze mellette a rám törő kételyek is ott voltak az agyamban, de igyekeztem elfelejteni őket olyan gyorsan, ahogy tudom. Régen képes voltam akár egy egész pizzát is megenni egymagamban, most pedig félve gondoltam a pillanatra, amikor majd egy szeletet le kell gyűrnöm.
- Mond csak... te pontosan mióta is tudsz sütni? - vontam össze nevetve a szemöldököm, ahogy újratöltöttem a poharát. Milyen arany ez az ember, hogy ennyit rám mert bízni. Mondjuk tény, hogy nem sokat forgolódtam a konyhában, mert mindig volt helyette valami olvasni valóm, tanulni valóm, gyakorolni valóm. Babuska meg nem is szerette, ha máshova pakolok, mint amit ő megszokott, szóval talán Mishával főztem utoljára. Ami elég régen volt.
- Akkor legyen az egyik négysajtos pizza, a másik meg ötsajtos - jelentettem ki magabiztosan, bár a fejemben egyre csak a számok sorakodtak, hogy egy-egy hozzávaló mennyi kalóriával jár. - És a négysajtosra pakoljunk sok erőset, mert annál nincs jobb - vigyorogtam. Ha ez a pizza nem nyírja most ki a gyomrom, akkor semmi nem fogja. Talán ennek a gondolatnak a mentén merült is fel bennem az étrendem. Az a papír, ami már több mint egy hónapja meghatározta a mindennapjaim.
- Nem gondolod, hogy baj lehet belőle, ha megszegem az előírt adagjaim? - kérdeztem félve. Nem akartam elrontani ezt a gyönyörű estét, de a kételyek csak nem hagytak békén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Nem tudok, csak az eszem játszom.
Felelem teljes komolysággal, mintha tényleg ez lenne a helyzet, és addig szórakoznék, amíg valahogy össze nem áll a massza, amit itt kavargatok az ujjaimmal, aztán lesz, ami lesz, ráfogom majd a kemencére. Nem, a helyzet az, hogy nagyon is tudom, hogy mit csinálok, és egy pillanattal később már elég nagy vigyor ül az arcomon.
- Amikor hárman, majd négyen lettünk, a szüleim elég hamar elfáradtak, anya sokszor volt ideges, amikor mondjuk odakapott a főzelék, pedig egyszerű a trükkje, ehető, csak ne merj az aljából.
Még a vállam is megvonom, nem igénytelen vagyok, csak praktikus, csak mert valami nem tökéletes, vannak jó részei, így egy főzelék is tud finom lenni, ha picit odakap, csak ha baj van, akkor ne kapkodj, és ne kapard fel, ez a trükk az élet számos területén követendő, és akkor viszonylag nyugis életet élsz.
- Már akkor is érdeklődtem, amikor Ervin született, aztán, amikor Zente, akkor komolyabban elkezdtem átvállalni a terhet, mert mégsem hagyhattam, hogy Domca éhen haljon, bár csábító volt a gondolat. Tényleg szeretem csinálni, megnyugtat. Ha nem a gyógyítást, akkor valószínűleg a gasztronómiát választottam volna. Lehetett volna ez a mi pizzériánk is.
Egy pillanatra megállok a mozdulatban, mert valljuk be, eléggé elgondolkodtató, hogy ha nem csak egy pizzázós estét adok neki, hanem mondjuk azt mondom, hogy megvettem a kedvenc éttermét, ahhoz mit szól. Oké, valljuk be, ez egy enyhén túlzó és burzsuj dolog lett volna, meg aztán ugyebár ott tartunk megint, hogy miből. El kéne adom az egyik vesémet érte, mondanám, hogy a tüdőmet, de azt nem hiszem, hogy olyan sokan vinnék, megtermékenyített petesejtem pedig nincs, pedig állítólag olaszba tízmillánál kezdődik az ára, ami megintcsak nem rossz.
- Az erősben egyetértünk, holnap pedig randizhatunk a gyengélkedőn. Majd romantikusan összetolunk két ágyat, és együtt szenvedünk hátul. Úgyis rég szerepeltünk az Edictumban. Nem is tudom, hogy az eljegyzésünk végül felbontódott-e, vagy már a feleségem vagy.
Esetleg megcsaltuk egymást, de tényleg, egy idő után, valaghogy nem volt gusztusom követni az eseményeket magunkkal kapcsolatban. Nyilván jobb lett volna a hozzáállásom, ha közben együtt vagyunk, és nem éppen a Rómeó és Júlia összes jelenetét visszük színre.
- Nem hiszem. Végül is, ez egy diéta. Minden diéta, meg edzés tartalmaz csalónapot. Az a lényeg, hogy a csalónap motiváljon a további napok betartására, nem? Szóval, ha ma eszel pár szelet pizzát, az motiváló lehet arra, hogy ha folytatod a diétát, akkor hamarosan újra kaphatsz valamit. És akkor mázlista vagy, hogy a pasid nem csak szexi a bongyor hajával, de bármit képes megfőzni vagy sütni neked. Én nem dobnám ki ezt a kincset. Csak szólok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Tényleg jó kezdet, még bólogat is nagyokat, szépen csusszan meg feje tetején a napszemüveg, de vissza is tolja. Szóval, könyvek. Amiket nem ehet le, nem firkálhat, mert akkor innen is kinézik, ha nem száműzik. Ez nem az iskola, ide nem kell jönnie és nem muszáj fogadniuk, mert a tudást ki kell elégíteni. Neki inkább a tanárok beadandó-igényét kell, ha nem akar örökké egy évfolyamon rekedni, bár az enélkül is teljesíthető.
- Oké, oké – bízza rá magát Lilire, mintha csak valami küldetés lenne vagy hát, egyedül nem találná meg. Időbe telne, de jobban tetszik neki az, hogy könnyít a helyzeten azzal, hogy kísérik. Felzárkózik mellé egy pár, könnyed léptekkel, onnan nézelődik, mintha valódi kisangyal lenne. Nem az, de hátha itt még elhiszik.
- Költöznek a könyvek? – fordul menet közben körbe, majd vissza előre, megszemlélve azt, akik pakolnak. Na szép, megjegyez valamit és már költözik is el. Majd megkeresi, amikor majd villog a határidő, hogy hoppá, vissza is kell hoznia a könyveket, nem csak az asztalán tárolni. Egyelőre marad a sárkányoknál.
- Nagyon komoly könyv kell, mert a tanárom is az és asszem’ nem tetszett neki, hogy megvicceltem – nem vicc volt az, ki minek fogja fel. Bemutatkozott nagyon szépen, maradjanak annyiban, innentől van egy nagy szint, amit meg kellene lépnie. Aztán ha megnyugszanak a kedélyek, akkor majd lazába veszi, gondolja ő. Aztán lehet, hogy mikor elballag, még akkor is kap valami feladatot, még utolsónak. Bleh. Megáll végül, Lilire figyelve és nagyot sóhajt. Ó, hát pedig… Lebiggyeszti az alsóajkát, ahogy hallja az ítéletet. Ezt neki senki se mondta!
- Kááár… azt hittem ez is olyan mint a többi. Hülye én. De az a Rafael ha tudja. Meg lehet tőle kérdezni? – billenti oldalra a fejét, hogy a fura nevű talán meg tudná erősíteni abban, hogy benne aztán nincs semmi különleges. Eddig sem volt, szóval, mindegy. Ha leírja, leírja, a kérdés mindig ingyen van.
- Illúzió? Hogy? – oké, akkor ő nagyon lemaradt valahol. Lehet jobban át kellett volna néznie a könyveket, de csak beleírta a nevét és lecsukta, csak akkor nyitja ki, ha kell és muszáj. – Becsapom őket lényegében? És ehhez nem kell semmi? Király! Jöjjön – bár ahhoz nem jár állat és mire visszaér, majd lead abból is. Igazából most mindent akar. – Dee, elsőre jók lesznek a sárkányok – bólint végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Nem, akkor szerintem nem mosolyognék, hanem az egyik szimpatikus sarokba bújva zokognék.
Mostanra a bogolyfalvi állomány igen tekintélyesre duzzadt, és tízezresével lehet számadatot mondani rá. Részben pályázatok, részben támogatás, részben adományok lévén duzzadt ilyen tekintélyesre. Volt egy pont, talán egy jó fél éve, amikor annyi könyv lett hirtelen, hogy két hétre be kellett zárni, mert képtelenség volt a nyitva tartás mellett rögzíteni őket. Valószínűleg a következő selejtezés alkalmával szintén ez lesz a felállás.
- Viszont új asztalok és székek lesznek, illetve a gyerekrészleg kap pár extra babzsákot, matracot, amin a kicsit kényelmesen olvashatnak. Egyre többen járnak az olvasókörökbe, és a legutóbb már csak szűken fértek el, illetve olyan hosszan vitáztak, hogy kényelmetlenné vált az ülés. Mi pedig pont megnyertünk egy pályázatot.
Mintha a polgármesterünk gondolatolvasó lenne. Nem hiszem amúgy, bár, amennyire tökéletesen irányítja a települést, ettől az eshetőségtől sem vonatkoztathatunk el. Nekem mindegy, amíg nekünk jó, és márpedig nekünk jó, ez egyértelmű. Tisztelem őt, de tisztelem a tisztes távolságot is, ami kettőnk között van. Nem vagyunk, és nem is leszünk soha puszipajtik, ő a főnököm, és a kölcsönösség elvén működik a kapcsolatunk. Teljesen ideális, mely néha nehézségekkel tarkított úton vezet minket a magunk céljáig. Kell több? Nem hiszem, én tökéletesnek találom azt, ami itt van.
- Denis-t? Ó, akkor azt hiszem nem csak egy nagyon komoly könyv, de némi ima sem ártana, mert valljuk be, sikerült beválasztanod.
Denis érdekes, mindig is annak tartottam. Koszorúslány voltam az esküvőjén, a neje tervezte az esküvői ruhám, ahogy a sok-sok fellépőruhámat is, sőt, a színházban is együtt dolgozunk most. A srác, nos, olyan volt, akivel fájdalmat tudtam okozni Ricsinek, és erre nem éppen vagyok túl büszke, de nem hibáztatom őt, ez a kettőnk harca volt. Együttérzőn nézek rá, miközben rámutatok a könyvekre, amik a Sárkánytan felirat alatt találhatóak.
- Persze, leírom a címet, ahova tudsz neki baglyot küldeni.
Bólintok, majd, amikor azt mondja, hogy nem kell hozzá semmi, akkor azért kibuggyan belőlem egy apró nevetés. Na persze, ha nem kellene hozzá semmi, akkor emberek milliói szórakoztatnák egymást illúziókkal.
- Úgy tudom, hogy elég kemény tanulási folyamattal lehet csak elsajátítani, de elég menő képesség. Um, a tanári karban van egy másik Brightmore, Cath, ő birtokolja az illúziót, esetleg kérdezd meg, és ha gondolod, akkor addig a lányoktól kiderítem, hogy ki tanítja most a suliban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Jaj, jó. Akkor nem kell új címet megjegyezni – bár a sírást is megérti, amennyi kötetet lát, azt cipelje az, akinek hat anyja van. Így is eléggé szuszognak a pakolók, nem is érti, minek akkor a mágia? Ő leülne az egyik székre és mint a karmester, csak lengetné a pálcát. De senki se akarja ezt, mert akkor olyan káosz lesz, hogy tényleg sírni fog, minden sarokban valaki. Van az egyik filmben egy jelenet, amikor sorra dőlnek le egymás után a polcok, mint a dominó. Nos, az lenne, ha ez rá lenne bízva. De ezek szemében ő taknyos, a közelükbe se tudna menni.
- Egy jó babzsák, csak alig lehet belőle kikelni. Csak a kicsik ülhetnek bele? – fene se akar olvasókört, hanem egy olyan babzsákot, amin nem ültek előtte ezren. Mert van az Eridon toronyban is, csak éppen már nem újak. Lehet, oda is kellene egy pályázat, majd házsártoskodik, mint az öregek, hátha valaki megszánja és szerez be új ülőalkalmatosságokat. Fotel se ártana új, mert van pár embernek macskája és ki vannak már karmolva, neki meg mindig késztetése van arra, hogy kiszedje a tömést vagy mi van benne és szétszórja. Nem ért amúgy a pályázatokhoz, meg a komoly felnőtt dolgokhoz sem, ahhoz igen, hogy itt most nő minden és szebb lesz. Hát, ettől még nem ő lesz a következő könyvmoly, ahhoz meg kéne tanulnia nyugodtan ülnie.
- Japp, ő az – bólogatok nagyokat, hogy bizony, ő. – Ima? Ó jaj – jaj bizony, nem mintha nem volt elsőre világos, hogy vele nem kellene ujjat húzni, pontosabban egyet mutatni. Meg úgy semmit. De hát, annál jobban csinálta, csinálja, mert ugye a tilos a menő. – Én azt hittem lazább, mert hát… úgy néz ki. Hogy érti a mókát – még vigyorog is mellé bugyután, de nagyon is megkapta a jelet arra, hogy tényleg sárkányokról írjon most, ne másról. Olyan szép lesz, talán meg is könnyezi. Na ebben azért annyira nem biztos.
- Grazie – majd biztos a végén, most a könyvek felé fordul félig és nézegeti a címeket a gerincen. Tudatlansága mulattató és nem is veszi magára, csak vigyorog, mintha muszáj lenne. Ő más közegből jött, ha nem robban ki belőle semmi, akkor most is ott lenne. De amit hall, az megint nem neki való. Tanulás, keményen. Miért nem lehet valami könnyű?
- Ő nem olyan, mint a másik, Denis? Mert akkor meg se merem, leharapná a fejem – rázza is meg azt, hogy elég, ha egynél húzogat gyufát. – Nem vagyok jó tanuló, bebuknám – húz ki egy könyvet, amelynek a borítója is komoly és lapozgatja. Oké, egynek elmegy. – Semmi se könnyű erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hát erre mondják sokan, hogy bizony az a fajta fa, amibe beletörik nemcsak a bicska, hanem a balta is. Hiába, vélhetően sokan azt hiszik, én most olyannyira teperek utána, hogy bármire képes vagyok, csakhogy engedjen közelebb. Pedig semmi olyan nincs a nem létező terveim között, amivel aztán nemhogy a faluból, de talán a kastélyból is ki tudnám kergetni. Csak azt látom, hogy nagyon be van zárkózva, senkinek nem enged semmit, legfőképp magának. Ha csak ezen könnyítek, már jobb lesz, és nem, engem nem érdekel az, hogy ki mit lát bele. Egészségükre.
- Igen, mondhatni. Mint ahogy erre sokan káromkodnak vagy épp isznak, mint sajátosság. Se mi, se ti nem éltek mind ezekkel, de jellemző. Én ezt kaptam, megszokás – mindenkivel sikerül és mivel ez sokaknak új, szokatlan, szívesen értik félre az egészet. Volt, akinek ezek után már kész volt az érzés, hogy ő szerelmes, mert én vagyok a herceg. Minden vagyok, csak az nem. Bennem is van hiba, rossz, lovam sincs. – Én meg próbálok kevésbé… modoros lenni. És nem zavaró lenni – nevetek aprót, hogy akkor mind a ketten figyelünk valamire. Határokra, azt hiszem. Nekem nincs sok, neki annál több. Én ha nézem őt, akkor máshogy látom, de lehet azt látja ebben, hogy a fenekét, a melleit, bármi mást méregetem. Pedig nem. De ezt nagyon nem is szokták megérteni amúgy, nem is nagyon akarom már magyarázni.
- Eszembe sem jutott. Igazságosan felezni, igen – még akkor is, ha én kétszer drágábbat rendelek? Az mondjuk nem lenne túl szép gesztus, korántsem. – De vagy az, vagy mindenki a magáét – bólintok, hogy ezek közül választunk. Füllentek, mert simán kifizettem volna az egészet, már csak azért is, mert én hívtam el, akkor azonban erre majd emlékeztetem magam. Már az étlapot nézem én is, túl sok a választék és ez az én hibám, hogy ilyenkor sosem tudom melyik lenne a jobb. Kicsit csípjen, legyen édesebb, sósabb? Aztán annyira bele tudok ebbe kavarodni, hogy végül savanyút választok, amely nem volt az opciók között. Szavaira pillantok fel rá.
- Rendeld meg, és szerintem itt is létezik rá különleges mágia – somolygok felé. A nők és a madár adagok. Felőlem ehetne egészet is, nem fogom megszólni érte, viszont nem, nem szólok semmit rá, csak azt tegye, ami neki kényelmes. – Elcsomagolják, ami nem fér beléd – kuncogok egy aprót, mert nem kell itt számolni, meg lehet azt később is enni. Vagy ha nem akarja, akkor odaadja valami kóbor ebnek, azok mindig örülnek a potya falatoknak. Én is inkább összegyűjtöm és beviszem a menhelyre, hogy a táp helyett titokban finomságokkal tömjem őket. Nem tudom, szabad-e ilyet.
- Egy jó ész torna mindig jól jön, nem? Én szkeptikus vagyok, még mindig. De egészen jól haladok ezekkel az álomfejtésekkel és azzal, mi a franc van bennem. Talán tényleg igazukban van és valami olcsó látó vagyok – bár ez mit sem számít, hiszen nekem a művészet az, amely számít, semmi más. Ott is látni kell, túl is azon, amit a szem érzékel. – És melyiktől tartasz a legjobban? – tudom én, hogy milyen szakon van, ezt egyszer talán említette már, vagy csak rájöttem. A pincérre tekintve köszönök és biccentek egyet.
- Tonikot kérek és szintén kacsát, de az egzotikusból – akkor csípjen kicsit és emellett döntöttem. Az étlapot leadva dőlök hátra és pillantok felé. Elmosolyodom a válaszra.
- Nem kenyerem a sajnálat, én sem szeretem – rázom meg a fejem, ezt előre leszögezve. – Pont az igény hiánya miatt. Tele van az iskola átlagos és unalmas arcokkal, akikkel felszínesen lehet beszélni. Az én művészetem se átlagos, szeretem a kihívásokat és az érdekes arcokat. Annak tartalak, olyannak, akit nem a körömlakk és a rózsaszín pulóverek izgatnak csak. Kevés mestertanoncot ismerek, de szeretek beszélgetni. Reméltem, ha elhiszed, hogy nem trófeának kellesz és hasonlók, akkor lesz még valaki, aki ismerős arcként néha engedi, hogy leüljek mellé vagy épp, hogy sikerül vászonra vinnem. Bevallom, a hajad színe nagyon tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Elmosolyodom arra, hogy nem kell új címet megjegyezni, mert valóban így áll a helyzet, nem is nagyon hiszem, hogy ennyi cuccal tudnánk hova menni, mert ami azt illeti, a falu többi része jóval kisebb helyiségekkel van megáldva. Itt meg azért megvan minden, ami ahhoz kell, hogy az ember kulturálisan töltekezzen. Az egyik legjobb benne, hogy egy épületben van a művházzal, nem kell épületek közötti gyaloglásra vesztegetni az időt, itt meg, képes vagyok út közben is rendszeresen kitalálni egy-egy megoldandó feladatot, tehát már haladásomban is haladok. Képtelen vagyok egyetlen projektet vinni csak. Ráadásul a korcsolyától idén hivatalosan is visszavonulok, ha Ricsivel elköltözünk, egy ideig talán még edzőként dolgoznék, de versenyezni már ne, fogok. Ezt eldöntöttem. De ez a jövő, ami még olyan képlékeny, mint az áprilisi időjárás, olykor négy évszak van egyetlen nappal belesűrítve.
- Hát ja, de szerintem ez nála csak megtévesztés, olyan, mint egy öreg pokróc és egy gúnyolódó varjú szerelemgyereke. Egyébként igen, ebbe csak kicsik, mert eleve rájuk is van méretezve, hogy ne süppedjenek el teljesen. A felnőttek hatalmas foteleket szeretnének, amibe bele lehet kucorodni, akár felhúzott lábakkal is. Megjegyzem, ez egy kiváló ötlet.
Én magam is imádom a hatalmas foteleket, azokat, amikben két ember is elfér, de még nem lehet őket kanapénak hívni. Az olyanokba jó elnyúlni, puha pokrócba csavarodva, teával, és könyvet olvasni, hóesést nézni, vagy éppen csak pihengetni.
- Nem, ő csak hozzáment. A nők bolondok ám, erre készülj fel, gyűrűt látnak, igent mondanak.
Felemelem a saját, karikagyűrűs kezemet is kuncogva, hogy jelezzem, én is megtettem, szóval bátran mondhatom. Itt jegyezném meg, hogy bármikor és örömmel újra igent mondanék Ricsinek, és a viszontagságok ellenére szerintem boldog házasságban élünk. Nem bánom egyáltalán, hogy fiatalon vágtunk bele, mert ezt akartuk, és egymást fogjuk akarni évtizedeken át is.
- Nem, tényleg nem, de legalább azt elmondhatjuk, hogy szépek vagyunk. Az is valami. Na de, nézd át a könyveket, én ezzel kezdeném. Előre sétálok, kiderítem neked azért az oktató nevét, rendben?
Kacsintok is egyet, és ha benne van, akkor tényleg előre sétálok, ahol mindent megtudhatok, ami nekünk fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Na, neki is jó kérdései vannak így éhgyomorra. Hirtelen nem is tudja, csak egy vicces becenév az egész, a fricska egy mesével.
- Hát mert nő, szeret és jól is áll neki, ha pirosat hord és mert ő is farkas, de akkor adjunk szép nevet neki. Amúgy nem tudom – nem is szokta így nevezni, ez tény, csak ha már a mese felállását nézik, akkor bizony így jön ki szépen. Hárman is vannak, ha pontos akar lenni és egyikükre még jobban illik, ha az iskolai házat nézi. Csak ebben nincs vadász, meg csúnya halála a farkasnak, akinek követ tesznek a gyomrába. Ha jól emlékszi, ő azt a verziót ismeri. Bár tudja, sok mese brutálisabb alapokkal bír, de amiket eddig olvasott, jobban be is jött neki, mint valami „dízni” ferdítés.
- Kettőnk titka. Mindenkinek más jutna róla eszébe – nem egy titkos bagóhely, hanem olyan, ahol légyottokat tartanak, esetleg valami olyasmi körben mozognak, amiről nem illik beszélni. Fura fétis, alkohol, vagy drog. Felnevet, de közelebb lép és felemelt kezét tartja elé. Oké, lehet, hogy nincs vele minden rendben, nem sír és kesereg – annyit -, de maradt belőle valami. A bohókás, a vicces, jobb napjain sikerül is. A kitartott kéz kisujját nyújtja felé. – Kisujjeskü is kell? – de ezt olyan komolyan mondja, mintha valami bonyolult paktum pecsétje lenne. Van az az eskü, olvasta, amit megszegni se lehet, mert ha igen, belehalnak. Na, ebbe nem fog, ezt garantálja, de nem is erőlteti, végül azzal vagy eskü nélkül ereszti le a kezét nevetve.
Az önbecsülése más téma. Az nincs, vagyis van, de nem egészséges. Amikor elhitte, hogy jól néz ki, akkor sem volt beképzelt, most csak valami zavart pillogást intéz, semmi többet. Vastagabb falak mögött ül, mint valaha; szívesen játszik, megy bele a dolgokba, de tovább is lép. Akkor nem sérül, ez a mottó.
- Írsz is verset? Én tini koromban tettem egyszer, a kukához. Ez azt hiszem túl sokat is mond el rólam – szerencsére, felnőtt fejjel nem ír verset a kukához, de eléggé megbékélt azzal, amikor a fekete naplóba ír. Mostanság sokat tette, újat is kell beszereznie. Az legalább meghallgatja, elmondhatta mindazt, amit nem tudott és ami elmaradt. Tudja már, mi lesz a sorsa egyszer. – Jaj én ezt a kviddics dolgot sose értem meg. főleg ha még le is sérültél. Gondolom szétvert az a hülye labda. Ritka mazoista sport, ehhez képest az amerikai foci barátságos ölelkezés – még mindig élénken él benne az a kemény EGY meccs, amit látott és amit végigkiabált. Egy szomorú villanás, hogy akkor Szonja volt ott, akinek magyarázott. De ő már nincs, viszont eldöntötte, vesz egy csokor virágot és meglátogatja. Még mindig nem akarja elhinni. De jobb is, hogy itt van a srác, nem megy bele megint abba, hogy elkésett.
- Ugyan, ugyan. Ezzel kompenzálom, hogy nincs mágiám. Mindenhez értek, ami kétkezi, a többit meghagyom másoknak – mert nem fog oktatni olyat, amihez nem ért. Igaz, fel kellett frissítenie tudását előtte, annyi amúgy se ártott. – Semmiség. Nem vagyok irigy ember – kortyolja a kávét, amely hamar eltűnik. Hiába, neki ez nem megy lassan. – Én készen állok a kalandra – dől végül a pultnak, megvárva, míg a másik is befejezi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Oldalvást fordítja fejét, s így nézi átható sötét szemeivel a lányt. A hangja megtelepszik a szíve tájékán. Van benne valami őszinte kedvesség. Meg még valami, amije az ő korában hősnőnknek aligha lehetett. - A bölcsességet a hidzsábhoz adják? Mert akkor lehet nekem sem ártana beszereznem egyet magamnak - kérdezi lágy bársonyos hangon. Ezt érzi a lányban. Bölcsességet. Neki sosem volt elég. Ha lett volna, talán nem hozott volna folyton rossz döntéseket és most nem ülne itt ezen a padon és készülne lélekben arra, hogy lányát elszomorítsa. Imola megérdemli az igazságot egy számára érthető formában. De milyen is az valójában? -  Marciról kell neked mondanom valamit. Elment, hogy találkozzom Apával meg a Bátyáddal és tudod, onnan nem jöhet többet vissza hozzánk - sustorog halkan belső hangja. Annyit gyakorolta ezt a pár mondatot, hogy ezzel álmodott - már abban a néhány órában amikot ráájult íróasztalára - most mégis iszonyatosan bután hangzik. Sokkal inkább, mint az, amit a lány mond mellette. Elektra számára kevés dolog okoz meglepetést. Annyi mindenről hallott és olvasott már, hogy ettől a meglehetősen ködöd választól még a szempillája sem rebbent. Sőt inkább még kíváncsibbá vált. - Egyfajta beleérző, empata vagy? - szegezi a lánynak lágy mosollyal a kérdést. Nem szeretne tolakodó lenni, de a lelkében lakozó firkászkopó szagot fogott. Nem tudja megállni, hogy ne faggassa finoman egy kicsit a lányt. Tudja persze hol a határ. Elvégre sajnos van lelkiismerete. - Igazán szép neved van - jegyzi meg elismerően biccentve - Engem Elektrának hívnak de legtöbben csak Eleknek szólítanak - viszonozza a bemutatkozás, amiről eszébe jut a Kölyök, akivel hócsatáztak és, aki sok év kihagyást követően nem átallotta viccbe foglalni becenevét. Hosszú ideig megúszta, erre az a kis suhanc simán bedobta elméjébe miért is volt szerencséje a nevével. Sokan azt hitték férfi. Ez pedig bizony nem egyszer könnyítette meg a dolgát. Máig hálás ezért Szüleinek, hiszen tőlük kapta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Choi Művészeti Bolt

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Legyen az a haszna, hogy ki akarod kapcsolni, de nagyon – mert ez aztán marha új öltet volt, biztos nem jutott eszébe, de nem is gondolta komolyan. Érti ő, hol akad el a művelet, vagyis nem akadt el, hanem még munkafázisban tart. Az egész képességben az a legnehezebb, hogy itt senki nem foghatja meg a másik kezét, hogy de így tartsd, maximum okos ötleteket lőhet el, amit vagy megfogad, vagy nem.
- Mennyire jól? Megvan a helye és hogy milyen? – nem kell itt bonyolult ördöglakatot művelni, de nem is hiszi, hogy olyasmit próbál odapasszolni. Kétség kívül, az állna ennek az ékszernek a legjobban, de akkor lehet, hogy nyugdíjas évei alatt is azon törné a fejét. De csak az első komoly lépcsőt kell meglépni, utána már csak kicsit meredek. – Imádkozz, hogy nehogy kitaláljanak következő szintre is valami csinos ékszert. Akár a nyakadba – húzza kicsit az idegeit, hátha, így is benne van az ideg a karkötő kapcsán, ha még egyet kap, lehet a haját tépi is. Meg is értené. Azonban, még mindig segít és nem a tábortűz mellől szökött ide rémmeséket osztogatni. Nem szól többet a rövid instrukciók után, csak figyeli, ahogy megfogadja, valóban úgy tesz és nem másképp, megkerülve. És annak látszata is van, bár mintha nem lenne teljesen elégedett. Itt most nem is a teljes tökéletesség a cél, de már nem vibrál, már nem esik szét, pedig beszél hozzá, a füstöt fújja ki, mozdul. Tessék, mi ez, ha nem haladás? Ennyi idő alatt. Ki nem mondja hangosan, de amilyen csélcsap, olyan tehetséges. Bár, nem is hitte, hogy a fivérek minden nyomorultat beválasztanak az oktatásba.
- Ne stresszelj, mert akkor megint szétesik. Vedd úgy, hogy magad is becsapod, hogy ez a valóság, nem a te műved. Mert tök természetes ez a madár itt – lényegtelen. Az már az, hogy látja, amint idegesen jár a lába. Még fúj is nagyot, ki a levegőt, hogy lazuljon le, induljon meg. Nem lök rajta, nagy a késztetés, magától indul meg, szép lassan. Éééés eléri. Amint felkiált, a szájába veszi a cigarettát, és a szűrőre harapva tapsolni kezd. Nem szarkasztikusan, hanem – ha nem is vastaps – de elismerően. Mire visszaér, már leereszti a kezeit, a madár pedig eltűnik. De elég is volt belőle. Széles tenyerével paskolja meg a vállát a srácnak.
- Nagyszerűen haladsz. Ezt még párszor gyakorold, akár valami hangos, diákkal teli helyen, hogy meg tudd tartani. Na még egy és mehetsz utadra – gombolja ki a zakó kézelőjét, az ingét, majd feltűri könyékig. Egyhamar jelenik meg a srácéhoz hasonló karkötő a csuklóján, a csikket eltapossa és maguk közé tartja.
- Mondd meg mit csináljak, hogy gondolod a csatot – mert az illúziót most ő fogja csinálni, nem Móric, de kíváncsi, mennyire jó az irány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Vicces az, amikor az ember egy évnyi házasság után jön rá, hogy rossz lakcímen lakik. Sőt, ezt nem is ő veszi észre, hanem közlik vele. Egészen eddig nem tűnt fel, hiszen ennyi idő után az ember már nem nézi sóhajtozva a lakcímkártyáját, és valahogy ez sosem vált ingeremmé, vagyis, nem nagyon társítottam nagyobb figyelmet hozzá. Van kulcsom és a férjem is oda tér haza, így minden rendben volt. Fel sem merült bennem, ám, amikor hivatalos ügyet kellett intéznem, én ezt kivételesen Bogolyfalván kívül kellett megtennem, kiderült, hogy egészen konkrétan tizenkilences helyett tizenhármasban lakom, vagyis a Farkasházy testvérpárral.
Nos, ez valahol vicces, valahol szörnyen kellemetlen, én viszont az első felé húzok, és meglepően jól szórakozom rajta. Még egy, amúgy meglepően ízléstelen viccet is ellőttem, amikor megjegyeztem Teodornak, hogy mindegy, hogy hova vagyok bejelentve, hiszen technikailag most minden a férjemé, és én vagyok a first lady. Illetlen tudom, és egyáltalán nem is gondoltam komolyan, az én szám nem szokott ilyet elhagyni, de mulatozásom során kijelentettem ezt, őszinte vidámsággal. Természetesen nem gondoltam komolyan, és nem is szerettem volna megtartani azt a lakcímet, hiszen, a későbbiekben mindenképpen szükséges lesz az, hogy átjelentkezzek, furcsa lenne, ha nem tenném meg azonnal, csak jóval a kiderülése után.
Így hát, ezen a kellemes, átmeneti, de inkább napos és emelkedett hőmérsékletű napon, alig két nappal a kiderültése után én magam is belépek a hivatalba, de most nem dolgozni készülök, hanem korrekciót kérni a lakcímemet illetően. Szintén meglepően mókás, hogy a kezemben tarott papíron a férjem aláírása van, aki újfent hozzájárult ahhoz, hogy beköltözzek hozzá, a közös otthonunkba. Milyen kedves tőle. Mosolyogva, számos köszönés közepette foglalok helyet, hogy kivárjam a sorom, eszembe se jut előzni, hiszen mindenki ideje fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Hogy az igazolványának miért pont most kellett lejárnia… Kellemetlen szisztéma, de le kellett mennie a hivatalba elintézni ezt-azt, ami a normál életműködéshez szükséges volt, ha jót akart magának, megcsináltatja. Viszont még szükséges volt az anyja jelenléte, és ezért a nő már korábban bement a lányáért, hogy elhozza. Azért gipszben nem igazán előnyös letúrázni a faluba. A hivatali lépcsőkről nem is beszélve.
- Jó napot! Egy személyi igazolvány-újítás lesz – jelezték a kérelmet a hölgynek. Zselyke végignézett magán: ó, milyen jó, hogy elég csak a pofikájának jól kinéznie kb. a képen, pláne, amikor pillantása a gipszelt lábára esett. Azon mindenféle kedves, mókás kis üzenetek sorakoztak, meg firkák, amiket a diáktársaitól kapott, még meg is mosolyogtatták, ahogy eszébe jutott a sok jókívánság a gyógyulására vonatkozóan.
- Nem pihensz le kicsit, amíg a maradék papírmunkát intézzük? – noszogatta az anyja. Zselyke bólintott, mert nem csak neki, az anyjának is akadt elintézni valója, mind szülő, mind edzői fronton.
- De, anyu. Köszi, hogy be tudtál ugrani. - Zselyke is örült volna, ha közelebb lenne az anyjához, és nem kéne edzőt váltania. Leginkább információ-csere zajlott a két fél között, bár igaz, ez Wang asszony esetében okozott némi problematikát, hogy megértse a varázsvilág fogalmait. Szerenscséjükre készséges volt az ügyintéző, és végtelen türelmet tanúsított a kérdések zápora és azok alanya iránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Várakozás közben többször rápillantok a papírra, és még mindig megmosolyogtat a gondolat, hogy ez hogy kerülhette el ennyi sok hónapon keresztük mindenki figyelmét. Viszont ez most okot adott kicsit még többet mosolyogni, nem mintha eddig ne lett volna okunk. Rendben van minden, csak adott még egy kis pluszt. Én legalábbis így gondolok most erre.
Amíg várakozom, természetesen nem csak a rózsaszín kis papírt nézem, hanem azért figyelemmel kísérem a környezetemet is. Az ügyintézés láthatóan gyorsan halad, akik itt vannak, nem hőzöngenek, nem tolakodnak, nem sóhajtanak hatalmasakat, ami azért megnyugtató. A figyelmemet pedig nem kerületi el a kislány sem, aki begipszelt lábbal közlekedik. Milyen érdekes, hogy a gipsz és nem valamilyen bájitalos kúra mellett döntöttek. Mondjuk az biztos, hogy néhány képességét ezáltal kiválóan fejleszti, de én magam, talán a szakmám okán nem vagyok annyira híve a másik szenvedtetésének, abban az esetben, ha van egy könnyebb megoldás is. És mint tudjuk, a csontok összeforrasztásánál van.
Kicsit elmerengek ezen a gondolaton, így csak akkor kapok észbe, amikor megfordul, és elindul visszafelé. Az intenzívebb mozgásra felpillantok én is, és mielőtt elérné a széket, igazítok egy kicsit a piros ruhán, ami szétterült, amikor helyet foglaltam. A lábaimat jobban magam alá húzom, hogy ne akadályozzam. Nem szoktam a lábaimat egymáson áttenni, hanem a bokámnál keresztezem őket, így sokkal könnyebben tudom nem útba tenni őket, és csökken az esélye annak is, hogy esetleg kivillanna bármi is. A polgármester feleségeként és Odry lányként is fontosnak tartom, hogy semmi kompromittáló ne történhessen velem.
- Mi történt?
Kérdezem kedves hanggal és mosollyal az arcomon, miután megvártam, hogy vagy egy percet üléssel töltsön el, nem akartam rárontani egyáltalán, addig a bejelentő papírt fixíroztam, mint aki azon gondolkozik, hogy minden aláírás megfelelő helyen van-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Aham, valahogy úgy - automatikusan nyúlok a karperechez, hogy gyilkos tekintettel méregessem, miközben mutatóujjammal piszkálom. Még mindig tartom, hogy Noncsi bácsiék aztán tudják, hogy kell lekötni egy kamasz figyelmét. Valami ilyesmivel, főleg, hogy a megfelelni akarás csak még inkább tobzódik bennem. Csak abban reménykedem - de ebben komolyan nagyon -, hogyha szintet lépünk broval, akkor nem kapunk még valamit a nyakunkba. Nem gondoltam túl a csat megtervezését, az egyszerűség híve vagyok amúgy is, ráadásul lusta is, szóval igyekszem minél logikusabban és kivitelezhetőbb dolgokat megfogni, amik agyamba kerülnek. - Az eredeti ötlet két hatalmas pecsét lett volna a homlokunkon - avatom be Rubent. - Felőlem harang is jöhet a nyakamba, csak pecsétet ne - bár azért… poén lenne. De így is tök nehezen ússzuk meg az órai feleleteket, nemhogy pecséttel a fejünkön. Úgy aztán minden tanerő is kiszúrna minket.
Lassan formálom meg a madarat gondolataimban, hogy végül kiterjesszem a körülöttünk lévő térre is valahogy próbálkozva teljesen kizárni a mellettem ülőt. Dohányzik. A füst kesernyés szaga issza bele magát orromba, amitől az ráncba szökik, az illúzió pedig meg-meginog ennek hatására. Gyorsan korrigálom, a szagot zárom ki elmémből, így a vonalak nem mosódnak el, hanem határozottan körvonalazódnak megadva a madár testét. Ruben hangja eljut hozzám, követem az instrukciókat, azonban éppen annyi időt hagyok elmémnek, hogy felfogja azok jelentését, de gondolkodni már ne legyen rajtuk időm, különben a koncentrációmnak vége, és éppen ezt szeretném elkerülni. Mindenáron.
Végül vigyorogva fordulhatok mostani tanárom felé, hogy megszeppenjek első körben. Tapsol. De nem érzem úgy, hogy ez a taps szarkasztikus lenne, hanem komolyan tapsol, mert elismeri, hogy sikerült? Csak még szélesebb lesz a vigyorom ennek hatására, mint egy gyermek huppanok vissza mellé a padra. Kíváncsian emelem rá kékjeimet, serényen bólogatok a szavaira. Zsúfolt és hangos helyen. Rendben. Vettem főnök! Elnyílt ajkakkal figyelem, ahogy az ő kezén az én karkötőm pontos mása jelenik meg.
- Vóóóóóó, de menő! - adok hangot a bennem lévő meglepettségnek. - Ah, igen. Mondom. Szóval… - emelem kettőnk közé a kezemet én is, hogy tudjak közben mutogatni, mintha én oktatnám a másikat. Muhahahaha, fordult a kocka? Nem. - Ide gondoltam egy egyszerű óraszíjat igazából. Egyszerű, nem igényel olyan részletességet, mintha valami megábbat akarnék, plusz kivitelezhető az én szintemen - bólogatok párat a végén. - Felőlem csálé is lehet és szakadt, mit bánom én, csak szedje le rólam - pillantok Ruben karkötőjére a sajátomról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hagyja, hogy Lili átkarolja, vigasztalóan simogassa és közvetlen közelről mormolja szavait a fülébe. Hagyja, még akkor is, ha egyértelmű, hogy ezektől ő a legkevésbé sem tud megnyugodni, sőt inkább az ellenkező hatást érik el nála. Úgy érzi, valahogy minden tönkrement, de ahogy barátnője átöleli mégis minden egésznek és rendben lévőnek tűnik. De az, ahogy vágyik erre az érintésre, árnyékot borít minden pillanatukra.
Végül nem bírja tovább visszatartani a könnyeit. Mikor Lili megígéri, hogy vele marad és a barátja lesz továbbra is, egyszerűen túlságosan boldog, megkönnyebbült és egyben szomorú ahhoz, hogy mindezt az érzést magában tartsa. Még jobban belekapaszkodik a szőkébe, homlokát a lány vállához nyomja és megpróbálja kisírni magából az elmúlt hetek, hónapok magányát, fájdalmát, kétségbeesését.
 - Köszönöm, hogy vagy - suttogja nem igazán törődve azzal, hogy Lili ebből meghall-e bármit is. Szeretne örökre belesimulni ebbe az ölelésbe, itt maradni ebben a csak kettejükre szűkült világban, az iskola felé haladó vonatfülkében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Aprót bólintva nyugtázta a másik szavait, és Lilla még egy mosolyt is megengedett magának. Mikre rá nem veszi őt ez az ember!
- Megegyeztünk.
És bár kicsit fenyegetőbb hangot ütött meg, a szemben ülőt ezzel sem riasztotta el, sőt, biztosította róla, hogy természetesen ő is úgy gondolta, hogy felesben fizetnek. Hogy ez igaz volt-e, azt persze a lány nem tudhatta, de nem is számított, a lényeg az volt, hogy nem fogja ilyesmivel kellemetlen helyzetbe hozni. Ha eleve nem akarta, azért, ha meg most ébresztette őt rá, hogy nem kéne, akkor meg azért.
- Ja, persze. Ha degeszre akarod zabálni magad, miattam ne fogd vissza magad - hagyta rá. Neki megfelelt bárhogy, csak ne akarja az ő részét is állni. Mert azt ő nem állná.
És persze az is fontos volt, hogy azt is megállja, hogy ő maga ne egyen túl sokat. Nem a pénz miatt, azzal nem állt hadilábon, de önmagával nagyon is. Főleg a külsejével. Azt mindenesetre bólintással nyugtázta, hogy Alex szerint elviheti, ami nem fér belé (vagy amit nem akar most megenni).
Örült, hogy Alex szóba hozta a vizsgákat, hiszen ez lehetett az egyik legáltalánosabb téma két diák közt. Egyrészt abszolút randihoz nem illő volt, másrészt olyasmi, ami valóban foglalkoztatta is Vizsnyiczkyt, és nem csak amolyan töltelék-társalgásnak minősült.
Azt persze eddig is tudta, hogy nem igazán egyeznek a tanulmányaik, az egyetlen közös órájuk az átváltoztatástan volt, így nem is lepte meg, hogy az álomfejtésről kezdett el Alex beszélni. Nem tett úgy, mintha komolyan venné, vagy érdekesnek találná, ő olyannyira volt szkeptikus az ilyesmivel kapcsolatban, hogy még csak a közelébe se ment.
- Talán ha meglátnád, hogy az egész úgy marhaság, ahogy van. Az álmok nem jelentenek semmit, Alexander. Csak azoknak a gondolatoknak és érzéseknek az összeturmixolt egyvelege, aminek nincs helye vagy ideje napközben, hogy lekössenek.
Ő túlságosan is földhözragadt volt, ahhoz képest, hogy képes volt madárrá változni és magasan, az égben repülni. A jóslás pedig végképp távol állt tőle, és egyenesen bosszantotta, hogy még oktatják is. Csak egy kamutárgy volt a szemében, egy töltelék óra.
- Nem tartok egyiktől sem - rázta meg a fejét. Miért is tartott volna? Készült, sokat seggelt, és ismételt, nem volt aggodalomra oka. A gyarkolati tárgyakkal is meglesz valahogy, nem tartotta magát ügyetlennek, és eddig nem is kellett szégyenkeznie.
Miután a pincér otthagyta őket, Lilla belevágott a közepébe. Hogy igazság szerint mit is keresnek ők itt. De Alexet úgy tűnt, nem zökkentette ki, nem érte váratlanul a "támadása". Figyelmesen hallgatta válaszát, közben kezeit lehelyezte maga elé az asztalra. Tetszett neki, amit a másik mondott, és csak a végén villant egyet szeme.
- Nem. Azt biztosra veheted, hogy nem engedem meg, hogy lefess - szögezte le. Épp elég volt, hogy az a Farkas Zétény lefotózta. Annak se örült, de legalább nem kellett hozzá órákon át mozdulatlannak lennie.
Különben is.
- Mi ebben olyan érdekes? - kérdezte úgy, mintha Alex épelműjéségében kételkedne. Közben a hajához nyúlt és egy göndör tincset szeme elé húzott.
- Nagyon sokaknak van szőke haja - mondta, miközben elengedte, és az ruganyosan összeugrott és visszahullott oda, ahonnan gazdája kölcsönözte.
Nem kellett volna ezt a részletet kiragadja, csak annyira nem értette, hogy jutott a másik ide az amúgy teljesen rendbelevő gondolatmenete végére. Ő is szívesen beszélgetett volna olyan emberekkel, akik nem olyanok voltak, mint amilyennek várta őket - és amilyennek többnyire bizonyultak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Jó kis napnak ígérkezett, Zselyke könnyen feltalátla magát, az intézmény azon részében sürgölődő embereket figyelte. Észrevette, hogy az egyik ügyintézőnek például egy morzsa volt a ruháját. Vajon mit ehetett előtte? Biztos finom lehetett, gondolta a kislány, fő, az optimizmus alapon. Azon is jót derült, amikor egy úriembernek például ki volt kötődve a cipőfűzője, és az egyik rálépő másik ügyfél figyelmeztette, hogy lehetne körültekintőbb is. Persze, Zselyke magában tovább kombinálta a dolgot, és drukkolt nekik, hogy a két aranyos embernek több is jusson néhány kínos pillanatnál, már egy egész fanficet körített a két ismeretlennek.
− Ó, velem? – először észre se vette, hogy a mellette ülő aranyos hölgy megszólította, annyira lekötötte figyelmét a hivatalban történő események. Jó, azért nem lesz belőle hobbistalker, ez csak pillanatnyi elfoglaltság volt. – Semmi különösebb, elfelejtettem, hogy ha díjugratok, akkor az akadály túloldalára a lovat is vigyem magammal. Lehetne kezelni mágikus úton is, de egyelőre nem erőltetném, így legalább egész csinosan ki van dekorálva.
Nem szégyellte ő a balesetét, még jókat derült is saját viccén, amit kreált belőle, dehogy sajnáltatná ő magát, mi haszna lenne annak? Attól ami megtörtént, az még megtörtént, azon nem változtathat, a kipingált gipszre pedig, hangozzék egyeseknek bármilyen furcsán is, de büszke volt. Szerinte tök ügyesek voltak azok a diáktársai, akik telerajzolták mindenféle kedves figurával, vagy mókás üzenettel. Ha az ismeretlen hölgy jobban megnézte, rengetegen írták rá, hogy jobbulást, néhányan még monogramot is biggyesztettek alkotásuk alá.
 − És, ön is igazolványcserére jött? – kérdezett vissza Zselyke, ha már a hölgy is kedves volt vele, és figyelmes is, amikor odébb húzta a lábát, hogy ő leülhessen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Biccentek egyet, hogy meg és akkor majd így lesz, hogy aztán a béke addig megmarad, én igyekszem. Nem akarom elzavarni, együnk egy jót és beszélgessünk. Ez a cél.
- Nem arról vagyok híres, el se fér bennem – nézek le magamra, majd vissza rá. Nem kell sok mindent visszafognom, ha elég, akkor elég, le sem megy. Egy idő után vissza is jönne, ezt már onnan tudom csak, hogy próbáltam, akartam, aztán az lett, hogy majdnem vége mindennek. Onnantól hát, inkább meg próbálkoztam ilyesmivel, teszem azt, amit tanácsoltam; elcsomagoltatom, ha nem kell, de sajnálom visszaküldeni. Mondhatnám én is neki, hogy ne fogja vissza magát, de a nők és az evés mindig is olyan téma, amelyet jobb nem pedzegetni. Nem látom rajta, hogy jele lenne annak, hogy sokat eszik, de abban biztos vagyok, hogy ő minimum három helyet felsorolna, ő hol látja. Nem is én vagyok az, akivel erről kell beszélni, azt hiszem.
Ehelyett jött a tanulás és az iskola, bár ebben sem tudok többet mondani, mint amennyit lehet. Én nem látok az ő anyagaiba, ő pedig az enyémbe nem. A megjegyzésére mégis, akaratlan mosolyodom el. Tudom én, hogy sokan, a legtöbben nem tartják semmire a jóslástant, őszintén, én sem vettem annak. Mindig is látványosan unatkoztam, kitaláltam kamu álmokat, mindent, amikor feladat volt és kedvem se volt hozzá. Jót szórakoztunk, mondhatni, addig, ameddig meg nem tapasztaltam, hogy van egy olyan oldala is ennek az egésznek, amely nem vicc és nem valami kitalált vacak.
- Ebben részben egyet tudok érteni veled és nem is – dőlök hátra. – Először is, nekem a művészet a fő, ez csak másodlagos. Nem magam miatt jöttem. Azonban, azt se tudom már mondani, hogy marhaság és nem. Vannak látók, igazoltak, akik tényleg látnak és tényleg megtöltik igazsággal az álmokat. A legtöbb valóban az – vonok vállat, mindenki álmodott marhaságot, én is. – Én sokszor festem le, ha érdekes, de nem erre akarok kilyukadni. Nekem is van közöm a látókhoz. Gyengén, azt se tudom, hogy irányítsam, de van – egyre több a bizonyíték, hogy nem csak az a véletlen megérzés, hogy ezeknek sokszor, ha apróság is, de van jelentése. Ezt fejleszteni jöttem és igyekszem, több kevesebb sikerrel. Hogy mi lesz belőle, jó kérdés. Lehet, hogy semmi.
- Szerencsés vagy – én azért tudok, akaratlanul is, mert egy minimális bizonyítási vágy van bennem a szakom iránt, a művészetben ennek határa nincs. Ott a maximális. De oda a másik nem is jár, így nem emlegetem feleslegesen.
- Nem mondtam ilyet, de ha akarnám, meg tudnám tenni emlékezetből – nevetek fel, ahogy azonnal kijelentette. Nem volt tervben eddig, de nálam ezt sosem tudni. Néha észre se veszem, mit csinálok.
- A fele azokból mű. A másik fele egyszerű. Teljesen egyforma árnyalat nincs, nem is könnyű meglátni a különbséget. Ez ilyen művész dolog, akinek valóban ezer piros árnyalata van. De ezzel nem azt mondom, veled van a gond, én látok túl bonyolultan – közben megérkeznek az italok, első körben, így aprót már kortyolok is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kicsit kellemetlen, hogy olvasás közben zavarja meg, mert ő sem szereti, ha olyankor zavarják, mikor szeretne elmélyedni valamiben, példának okáért egy jó könyvben, de úgy tűnik, a nő nem veszi zokon, kedves mosolyából ítélve még majdnem hogy örül is neki. Legalábbis nagyon szeretné ezt hinni. Néha kicsit naiv, és rosszul ítéli meg az embereket, de amint megkapja az engedélyt leteszi fenekét a padra, épp illendő távolságra a nőtől. Nem túl messze, nem túl közel, épp olyan távol, amennyire két idegennek illendő tartania.
- Nem, itt élek már néhány éve, csak eddig túl sok dolgom volt és általában a rokonság hozta ki Flórit. – Mert állandóan tanult, vagy dolgozott, hogy eltartsa őket, és bár igyekezett tényleg nagyon sok időt tölteni a fiúcskával, azért eddig nem volt olyan egyszerű a helyzet, és főként este illetve reggel tudtak együtt lenni, mert a délelőttjei és a délutánjai foglaltak voltak. Mostanra normalizálódott a helyzet nagyjából, kötött lett a munkaideje, és elég egy állásban dolgoznia ahhoz, hogy eltartsa magukat, véget értek a hajnalig tartó magolások is. – Oláh Milán – nyújtja ki jobbját a nő felé kedves mosollyal. Ha már így betolakodott a személyes terébe, akkor legalább egy bemutatkozást illik megejtenie talán. Főleg, hogy valószínűleg a jövőben gyakran fognak itt találkozni. Milán igyekszik minden szülőt megismerni, főleg akikről tudja, hogy a gyereke jóban van Flórival. De lássuk be, lehetetlen lenne tényleg mindenkit számon tartani, főleg hogy ebbe a közösségi létbe most kezd még csak belerázódni. Előtte még az élet, még az is lehet hogy egyszer felszed majd egy szép szingli anyukát. Sosem lehet tudni. Bár egyelőre nem prioritás a nő az életében. Jól megvannak kettecskén, ha szüksége van segítségre, akkor ott van az anyja és a testvérei is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ismét nevet. Persze kedvére való, hogy bókolnak neki, de aligha tekinti magát bölcsnek. Nem több ő, mint egy sokat átélt, sokat látott és sokat szenvedett, kicsit elveszett kislány, aki saját hibái alapján szeretne segíteni másoknak. – Nem, nem hiszem. De ha egyszer szeretne egy kendőt állok szolgálatára, ezeket én varrom magamnak. – Na nem hidzsábként hordva gondolja a kendőt, elvégre ha nem muszlim ne öltözzön úgy. De tudja, hogy azért a magyar kultúrában is nagy jelentősége van az ilyen daraboknak, akár fejkendőként, akár vállkendőként, akár nyaksálként hordva. Neki meg mindig jó, ha van kin gyakorolni, mert még mindig nem érzi úgy, hogy tökéletesen menne a varrás. A tervezés résszel meg pláne gondban van, de hogy máshogy fejlődhetne, ha nem gyakorlat útján? Elvégre gyakorlat teszi a mestert, vagy mi a szösz. – A helyzet kicsit bonyolultabb, de igen, olyasfajta. – Végül is az empaták egészen hasonlítanak hozzá, annyi különbséggel, hogy ő nem érzi át valóban az érzelmeket. Inkább megérzi, hogy mi zajlik le az emberekben, de a pontos érzelmekről legfeljebb tapasztalatai alapján találgathat. Nem olyan nehéz egyébként megmondani, kinek mi baja, az évek meg a rutin sokat segítenek benne. – Köszönöm! Az Elektra nagyon különleges. Görög eredetű, ugye? – Nem ismeri a pontos legendát, már ha kapcsolódik egyáltalán a névhez mitikus személy, de azt tudja, vagy inkább sejti, hogy  görög eredetű. Valahol az elméje mélyen tárol ilyen feleslegesnek és jelentéktelennek tűnő információkat, amiket ilyenkor előhúz, és máris sokkal okosabbnak látszik, mint amilyen valójában. No az eszével nincs gond, a szorgalmával és az időbeosztásával annál inkább. Egyszerűen képtelen rendet tartani a saját életében, egy hektikus káosz az egész.