37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bogolyfalva - Eszterházy Lili Athalie összes RPG hozzászólása (53 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. június 27. 14:21 Ugrás a poszthoz

Nádja


Szeretem, amikor nem csak az udvar nyújt nekünk lehetőséget arra, hogy játszunk egy kicsit. Mert be kell vallanom, nagyon szeretem az iskola udvarát, de nagyon unom is. Amióta ide járok, ami már bizony három tanéve van, azóta nem jött új játék, és hiába van a gyerekeknek nagy fantáziája a felnőttek szerint, azért nagyon hamar bele lehet unni abba, hogy egyik nap a trónod a hinta a másik nap már veszélyes csapda.
Azt hiszem erre az új igazgató bácsi is rájött, mert újabban azt csinálja, hogy szervez nekünk ilyen „kijárásokat”, amikor a játszótérre vagy a tóhoz jöhetünk ki. Ma is itt vagyunk a tónál, aminek nagyon örülök, hiszen olyan szép ez a hely, hogy az mesecsodálatos! Egész nap a piros ruhámban voltam, azonban mielőtt elindultunk ide, gyorsan átöltöztem. Nem szeretném, hogy a szép ruháim piszkosak legyenek.
A néni, aki régen elhozott otthonról, odaadta a lánya ruháit nekem. A lánya már nagy, felnőtt, és már nem jó neki a sok gyerekkori ruhája. Én viszont pont akkora vagyok, hogy beleférek, és nagyon sok ruhája van, így nem kell félnem attól sem, hogy ha elszakítom a ruhámat, akkor nem lesz mit felhúznom. Persze azért nagyon szoktam ám én a ruháimra vigyázni. Csak van, amikor a játék fontosabb. Olyankor például, amikor kalózosat játszunk, akkor ha nem is szakad el, de sokszor olyan piszkos lesz, mintha malac lennék. Ilyenkor nagyon hosszan szokott sóhajtozni például Kirill bácsi, de persze nem dorgál meg, mert ő is volt gyerek. Állítólag.
- Szia!
Eddig fogócskáztam, de most már fájnak a lábaim, így fáradtan ülök le egy lány mellé, aki egyedül üldögél a tóparton. Idősebb lány, biztos a nagy iskolába jár már, mert Aliznál is nagyobbnak tűnik, és ha nagyobb mint Aliz, akkor biztos, hogy már a nagy iskola tanulója.
- Lili vagyok.
Lehet, hogy zavarom a lányt. Meg kellett volna kérdeznem, hogy le szabad-e ülnöm, vagy, hogy vár-e valakit. De nem tettem. Én csak olyan nagyon gyorsan leültem mellé, mintha ismerném. Talán nem sértődik meg, mert olyan kedvesnek látszik.

Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. július 1. 06:28 Ugrás a poszthoz

Atilla bácsi

Ma az utolsó óránk osztályfőnöki volt, és be kell vallanom, hogy nagyon elfáradtam, mert ma arról volt szó, hogy hova menjünk osztálykirándulásra. Sok ezer helyet mondtak a többiek, én meg csak kapkodtam a fejem, mert mire egy megtetszett, már tovább is lendültünk négy másikra. Egy időben aztán még a fonalat is elvesztettem – legalábbis a felnőttek így mondják, amikor kicsit nem figyelsz, a többiek meg sokat beszélnek –, de aztán sikerült újra bekapcsolódnom.
Végül a Kőszélfalvai Állat- és Növénykertnél állapodtunk meg, mert akik már jártak ott, nagyon jónak mondták. Igazán örülök a döntésnek, mert szeretem a növényeket és imádom az állatokat. Úgyhogy kétség sem fért hozzá, hogy el kell oda mennem. Már csak az a kérdés, hogy ki lesz a kísérőtanár, és hogy mikor megyünk pontosan. Három napunk van az osztálykirándulásra, de még meg kell nézni, hogy a többi osztály mikor akar menni.
Egy kicsit el is szomorodtam, de csak egy kicsit! Mert eszembe jutott, hogy régen az apuval mennyit jártunk állatkertbe. Ez volt a mi programunk. Leginkább Pesten voltunk, de azért elmentünk vidéki helyekre is. Most ez egy kicsit olyan, mintha elárulnám aput, aki viszont nem is emlékszik rám. Ettől pedig még szomorúbb lettem. De igyekeztem nem felfedni, mert nem akartam, hogy a többiek is szomorúak legyenek. Nekem is csak egy picit volt rossz.
Amikor kicsöngettek, felsorakoztunk ebédhez. Titi ma beteg, meg tegnap is az volt, és holnap sem jön. Iza pedig Bende mellett állt. Ők most állítólag szerelmeznek, és ilyenkor együtt kell átsétálniuk enni, meg mindig egymás párjainak kell lenni. Én nem értem ezt a szerelmezést, de az Iza mindig nagyon mosolyog, ha a Bende rá néz, szóval biztos jó dolog. Ma nekem nem volt párom, amikor menni kellett, így én Attila bácsi mellett álltam, akinek még a kezét is megfogtam. Olyan nagy keze van, mint az apunak, így biztonságban érzem magam mellette.
- Remélem ma aranygaluska lesz.
Nézek fel a bácsira reménykedve. Nagyon szeretem az aranygaluskát, és szerintem nagyon régen volt.
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. július 2. 16:13 Ugrás a poszthoz

Nádja

Visszaköszönt, ami már jó pont, és nem zavarta az sem, hogy leültem mellé. Ennek nagyon örültem, mert bizony vannak azok a nagylányok, akiket nagyon zavar, ha egy olyan kis "pisis", mint én leül melléjük. Sosem értettem ezt a kifejezést, ahogy azt sem, amikor taknyosnak hívnak, mert sosem szoktam szipogni. Na jó de, ritkán, amikor már nagyon fáj a nózim, és próbálom minél később kifújni az orromat. Nem szeretek beteg lenni, de szerintem senki.
- Neked is szép a neved, különleges.
Nádja. Nem ismerek senkit, akinek ilyen különleges neve lenne. Az én második nevem is különleges, de az csak azért, mert az anyu annyira ragaszkodott hozzá. Viszont nekem ott a Lili, amivel nagyon jól bele tudok olvadni a környezetembe, és nem leszek feltűnő vagy megjegyezhető. Szeretem, ha nem tudnak elővenni, ha valami baj van. Néha követek el rosszalkodásokat, és amikor esetleg kiderül, akkor csak ülök a padban, és nagyon ártatlanul nézek. Eddig csak kétszer buktam le, és akkor se büntettek meg nagyon.
- Igen, én a faluban lakom, még csak tíz vagyok.
Nagyon messze van az még, hogy én nagylány legyek, és a nagylányokkal együtt másik iskolába menjek, de nem bánom. Nagyon szeretek az előkészítőbe járni, és be kell vallanom, egyelőre inkább megijeszt a nagy iskola a hegyen, mint izgalommal tölt el. Még sisem jártam benne, de páran már meséltek róla, mert oda jár a tesójuk.
- Rellon? Az mi?
Nem igazán tudom, mert nem is nagyon hallottam róla. Lehet, persze, hogy meséltek a helyről, de valószínűeg a hintán vagy a mászókán, én pedig ilyen helyeken nem nagyon tudok másra figyelni.
- Van kedved mesélni az iskoláról?
Most azonban, hogy itt vagyunk, érdeklődhetek tőle, hogy legközelebb már ne nézzek olyan furcsán, ha azt mondják, Rellon.
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. július 2. 19:10 Ugrás a poszthoz

Attila bácsi


- Honnan jön az ebéd?
Itt nincs nagy konyha, és nincsenek konyhás nénik sem, de mindig van reggeli, ebéd és vacsora akkor, amikor kell. Sőt tízórai és uzsonna is. Biztos, hogy nem abban a pici konyhában csinálják, ahol a tanárok kávézni szoktak, mert jártam már ott, és az nagyon pici hely.
- A nagy kastélyból jön?
Ez az első tippem. Pár napja már megfogalmazódott bennem a kérdés, ami éveken át nem izgatott. Most viszont már elkezdtem odafigyelni az ilyesmikre. Először is, alaposan megfigyeltem a tányérokat, aztán azt, ahogy előbukkan az  étel. Biztos, hogy valami turpisság van itt is.
- Rendben.
Nagyon örülök, hogy az osztályfőnök bácsim is szereti az aranygaluskát, így mosolyogva szaladok a többiek után, hogy én is megmossam a kezem. Jól megtörlöm, majd vigyorogva elfogadom a kezet, ami idáig vezetett. A bácsi keze is tiszta, meg az enyém is, így együtt sétálunk a helyemhez. Ma Titi nincs itt, de nem maradok beszélgetőpartner nélkül, mert Attila bácsi leül mellém.
- Mit nyer, aki eltalálja?
Kérdezem azonnal, de közben azért gondolkozok is. Orromat és számat kicsit balra húzva nézek komolyan a tányérba, majd magabiztosan fel a bácsira.
- Frankfurti leves és grízes tészta.
Most, hogy így ki is mondom, kordul a pocakom is egyet. Pedig délelőtt még egy csokit is megettem, de úgy tűnik, éhes maradtam, vagyis lettem, mert eddig nem éreztem. Elkezdek játszani a kanalammal, hátha előbb eljön az ebéd, pedig még csak most jönnek be a negyedikesek.
- És ön szerint?
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. július 16. 13:55 Ugrás a poszthoz

Attu bácsi

A kérdésre, amit a tanárbácsi feltesz, csak megvonom a vállam, de arcomon megjelenik az elgondolkodás számos árulkodó jele. Van, ami miatt igen, és van, ami miatt nem. Tudom, hogy a legtöbben már alig várják, hogy ott legyenek, hogy megtudják, melyik házba fognak járni, hogy milyen érdekességeket fognak ott tanítani, és hogy legyen pálcájuk. Azt hiszem, ez utóbbi engem is nagyon foglalkoztat, főleg, amikor elsétálunk a pálcabolt kirakata mellett, de ez még nem elég indok.
- Nem, még szeretnék ide járni. Nagyon szeretem ezt az iskolát, és szeretem, hogy itt játszhatunk. Azt mondják, hogy fönt már csak tanulni lehet. Szóval köszönöm, de még nem érdekel.
Az utolsó mondatot nagyon komolyan mondom, ami nem biztos, hogy olyan nagyon komolynak hat, hiszen a hangom még csilingelőbb és magasabb, mint szokott lenni. Viszont nagylányosan kihúzom magam, és úgy ülök, mint ahogy ők szoktak, amikor a fiú barátaikkal vannak.
- Tetszik, szeretek rajzolni.
És milyen nagyon menő leszek, ha a tanárbácsi nekem rajzol! Már látom is az irigykedő pillantásokat, amiket a többiek rám vetnek majd, mert én kaptam rajzot Attila bácsitól. Ez annyira nagyon jó lenne, hogy nagyon. Remélem, hogy én nyerek, vagy, hogy mind a ketten vesztünk, és akkor kapok egy rajzot. Én már tudom is, hogy mit rajzolok kedvenc osztályfőnökömnek. A tavacskát fogom, ami itt van a faluban, azzal a sok színes virággal, melyek ilyenkor kinyílnak, és várják, hogy az emberek odamenjenek hozzájuk, mert szép színesek, és jó az illatuk.
- Szerintem a tanár bácsi vesztett.
Jegyzem meg hangosan, és nevetni kezdek. Én nem tudok olyan halk lenni, mint jó. Inkább az őszinte gyerekkacajt szeretem. Olyan jó, amikor mindenki boldog és felszabadult. Szeretek nevetni, és szerintem jól is áll. Olyankor a füleim is kisebbnek tűnnek.
- Igen, ő az egyik legjobb barátom, Iza pedig a másik. De Iza most Bendével szerelmezik, így nem játszik velünk annyit, mint korábban.
Ezt egy kicsit sajnálom is, mert Iza nagyon kreatív, és mindig olyan jó dolgokat talál ki. Szeretem, amikor együtt játszunk, sosem lesz unalmas, és mindig nagyon tudunk haragudni arra, aki közli, hogy vége a játékidőnek. Persze tanulni is szeretek, de nem annyira.
- Titi nagyon beteg. Náthás volt, de aztán megázott, amikor hazasietett óra után, és most anyukája szerint lázas és köhög is.
Szegény Titi, nagyon rosszul lehet, mert olyan nincs, hogy ő ne jöjjön iskolába, főleg most, hogy Iza szerelmezik. Ilyenkor mindig ketten maradunk, és olyankor sokat beszélgetünk. Iza inkább csak játszani szeret, beszélgetni ritkán. Most viszont, kicsit egyedül maradtam.
- Elmentem hozzá a házi feladattal. De az anyukája nem engedett be, nehogy én is beteg legyek. Pedig nagyon szerettem volna látni Titit.
Nagyon hiányzik, és nagyon lassan mennek így a napok, hogy egyedül vagyok. Viszont a gondolat el is illan, hiszen megjelenik az ebéd, ami nem éppen az, amire tippeltünk.
- Vesztettünk mind a ketten.
Nevetem el magam, belenézve a levesbe.
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. augusztus 8. 19:37 Ugrás a poszthoz

Attila bácsi

- Ilyeneket tanít?
Kérdezem nagy, tágra nyílt szemekkel. Amikor az osztályfőnökin ültünk először, biztos elmesélte, hogy mit tanít, de akkor még csak az volt bennem, hogy Katinka néni után, akinek kisbaba nőtt a hasába, most egy bácsi lesz az osztályfőnökünk. Mindig nénik vezették az osztályokat, melyekbe jártam, itt mégis több a bácsi. Ez olyan furcsa. Viszont van egy tanító néni, akit nagyon szeretek, ő pedig Sára néni. Olyan kedves és olyan jó az ölelése.
- Én már szeretnék varázslatosat tanulni, meg szeretném, ha lenne pálcám, de szeretnék itt tanulni továbbra is.
Van ugyan még három tanévem, mire a nagy iskolába kell mennem, de bár itt maradhatnék örökre. Itt olyan vidámak a falak, kedvesek a tanárok, és a nagylányok azt mondták, hogy fent ez véget ér. Sőt, azt is, hogy nem egyszer megkínozza a gyerekeket valami, amit úgy hívnak, hogy Rellon. Még a gondolatra is beleborzongok, hogy engem a rellonnal megfenyítenek. Anyukám meg apukám se ütött meg soha, még csak figyelmeztetőleg sem, fent viszont van egy eszköz, aminek még a neve is félelmetes. Állítólag nagyon csúnyán bánnak a diákokkal, amikor ez a bizonyos dolog is képbe kerül. Egy pillanatig elgondolkozom, hogy megkérdezzem a bácsitól, mi is az a rellon, de végül inkább csak belekanalazok a levesembe. Finom.
- Nem szabad neki, éhes vagyok!
Nevetek, miközben az asztalra csapok, olyan lendülettel, hogy egy ki leves ki is löttyen. Erre még jobban elnevetem magam, hiszen erre nem számítottam. Érzem, ahogy többen is ránk néznek, de most nem tudok vele mit kezdeni, ha az emberre rájön a nevetőgörcs, akkor bizony nem tud mást tenni, mint nevetni. Perceken át.
- Fáj az oldalam…
Jegyzem meg jó pár perc nevetés után lihegve. Nagyon szúr, de megérte, mert olyan sok minden kiszállt belőlem, ami már régen bennem volt, és ebben sok negatívosság is van. Nem szeretek sírni, így hát meg szoktam várni, hogy eljöjjön egy olyan pillanat, mint a mostani, amikor kinevethetem magam.
- Nem szabad sírni!
Sikítok fel úgy, mintha a bácsi tényleg sírni készülne, de erre mind a ketten csak még jobban elkezdünk nevetni. Viszont ez már nem tart olyan sokáig, hiszen Titi is szóba kerül. Nincs nagyobb baja, de azért tényleg nagyon rossz a nátha, így egy nagyot sóhajtok, amikor szóba kerül.
- Ez jó ötlet. Szeretek rajzolni.
Erre eddig nem is gondoltam, úgy igazán. Biztos nagyon örülne neki, ha rajzolnék neki valamit. Már van is vagy húsz ötletem, szóval csak ki kell találnom, hogy melyik legyen. Ez lesz a délutáni szabadfoglalkozáson a feladatom.
- A Nagy Grumluft Bumm már megint?! Annyira komisz!
Csattanok fel morcosan, és jó nagyot kanalazok a levesembe. Hát az íze nekem nem olyan, de a bácsi nagyon rendes.
- Akkor most versenyezzünk, hogy ki eszi meg gyorsabban. Rajt!
Hadarom el egy levegővel, és kettőt kanállal a számba nyomok, hogy előnnyel indulhassak a felnőtt ellen.
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. augusztus 24. 16:09 Ugrás a poszthoz

Kiránduláááás


Ma kirándulni megyünk! El se hiszem, hogy végre eljött ez a nap is. Már két napja alig alszom. Jó ideje itt vagyok már, évek óta tagja a mágustársadalomnak, de Bogolyfalván és a nevelőotthonon kívül nem jártam még sehol. Most viszont az egész iskolával, meg sok kísérővel, köztük a nagy iskola diákjaival is, megyünk egy három napos kirándulásra. Szalamantonra. A Balatonnál van, mondta a tanár bácsi, sok érdekességet is mesélt. Megmutatta, hogy mit fogunk megnézni, és hogy majd játszhatunk meg fürödhetünk a Balatonban. Remélem nem lesz még olyan nagyon hideg.
Az elmúlt három napban nem sokat aludtam. Vártam, hogy végre kirándulni menjünk. Ennek ellenére egy kicsit sem éreztem magam fáradtnak, sem tegnap, sem ma reggel. Az ébresztő előtt két órával már ébren voltam, sokáig csak feküdtem az ágyba, hiszen a többiek még aludtak. Aztán olyan fél órával a reggeli ébresztés előtt Mirabella mocorogni kezdett, és ahogy a tekintetünk találkozott, kitört belőlünk a nevetés, amire persze a többiek is kinyitották a szemüket, így mire a legtöbbeknek sikerült rendesen kitörölniük a szemükből a csipát, addigra mi már mind készen voltunk, felöltözve, összecsomagolva.
A reggelit gyorsan eszem, és nagyon sokat. Csokis kalács van és kakaó. Egy kis vajat is kentem a kalácsomra, hogy még puhább legyen, így aztán tökéletes lett a reggel, csak a végén, az utolsó falatot esett nehezemre legyűrnöm, de a nevelőotthonban megtanultam az évek alatt, hogy minden finom falatot meg kell becsülni. Nem szeretnék visszamenni, pedig néhány hét múlva ismét át kell lépnem a kapuját. Furcsa fintor jelenik meg az arcomon a gondolat miatt, ám végül csak elkergetem, és iszok még egy kis kakaót. Nem a hellyel van a baj, inkább csak az hiányzik nekem, hogy legyen anyukám, aki megszeretget, és hogy nyáron családi nyaralásra menjek, ne a tanulószobába.
A kollégiumi csapat közepén haladok, Mirabella előttem halad, mellettem egy végzős fiú van, akivel még soha egy szót se beszéltem. Szerencsére nem kell sokat sétálnunk, Iza és Titi pedig már ott fognak várni minket, hogy jó helyet találjunk magunknak a vonaton. Ahogy befordulunk az állomás felé, látom, hogy már Tomi bácsi is ott van, meg még páran, de engem leginkább a lányok érdekelnek, akik kicsit távolabb állva, anyukáik gyűrűjében. Én szépen kiszakadok a sorból, integetek a bácsinak, és elszaladok hozzájuk.
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. szeptember 19. 17:40 Ugrás a poszthoz

Zelei kisasszony  Grin

Egyszer volt, hol nem volt, volt nekem egy Zelei Viki nevű osztálytársam, akit imádtam, és akit szerettem, és aki nagyon hamar fel akart nőni, mert egyszercsak bejelentette, hogy bizony ő a következő tanévtől már fent fog tanulni a nagy kastélyban. Először azt hittem, csak viccel, még nevettem is, de aztán kiderült, hogy nem viccelt, mert Attu bácsi közölte, hogy Viki idén már nem az osztálytársunk. Emlékszem, nagyon le voltam törve, mint a bili füle, amikor elmondta, hogy a lányka tényleg elment oda fel. Persze ott volt nekem Iza és Titi, de őt is nagyon szerettem, és nagyon hiányzott, hogy a játszótéren nagyokat beszélgessünk.
Most, hogy vége van az évnek, és egy kicsit pihenhetünk, és még én se mentem vissza a nevelőotthonba, sikerült közös programot szerveznünk. Amikor megkaptam a baglyát, hogy jöjjünk el erre a kreatív foglalkozásos előadásra, be kell vallanom, majd kiugrott a szívem a helyéről, pedig én nem vagyok a Viki szerelmese, mégis annyira örültem, hogy viszont láthatom. És persze volt hozzá rengeteg kérdésem is.
A viszontlátás örömére szépen ki is öltöztem. Fekete nadrágot, és hozzá piros - fehér kockás inget vettem fel, ami kicsit széles volt rám, de nem baj, mert pont emiatt szerettem. Mivel azonban nagyon hideg is volt kint - elég hirtelen romlott el az idő - ezért a pandás pulcsimat is felvettem, azt, amelyiknek olyan a kapucnija, mintha a maci feje lenne, rajta nagy fülekkel. Plüss puha és meleg. Nagyon szerettem ezt a pulcsit. Olyan nagy zsebei voltak, belül is, hogy oda be tudtam rakni a tárcámat, meg az irataimat. Még anya tanította, hogy dugi pénz és a papírjaim mindig legyenek magamnál. Mondjuk itt nem sok minden történhet velem, így nagy valószínűséggel sütire fogom elkölteni a magammal hozott sarlókat.
A ház előtt várakozom, korán érkeztem, bár már nyitva az ajtó, de Viki nincs bent, így kint várakozom rá. Az eső is lassan szitálni kezdt, így a kapucni is a fejemre kerül, bár viszonylag védett helyen vagyok, de nem kockáztathatok!
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. szeptember 20. 20:50 Ugrás a poszthoz

Ms. Zelei

Amikor meghallom a nevem, gyorsan megfordulok. Még jó, hogy így teszek, hiszen a következő pillanatban Viki már a nyakamban is van. Szorosan ölelem én is, hiszen ezer éve nem láttam, és gyorsan felveszem a ritmust, amivel ringatózunk. Eltelhet ezer év, mi mégsem távolodunk el, és már csak egy kicsit kell várni, hogy nekem is a nagy iskolába kelljen járnom. Egyrészt örülök, hiszen ott lesz a barátnőm, aki biztos vagyok benne, hogy segít majd nekem mindenben, másrészt azonban félek, hiszen az az iskola sokkal nagyobb, sokkal több diákkal, és tele mágiával. Kell majd pálcát használnunk, és nagyon félek, hogy leátkozom a tanár haját, ha rosszul mondom ki a varázsigét. Persze ez most így viccesen hangzik, de nem az, hiszen ha nevetünk is majd rajta, az biztos, hogy a tanár engem egy életre megjegyez, és az nagyon ciki lenne.
- Igazából Sára nénitől kaptam. Azt mondta, hogy én jutottam róla az eszébe. Nagyon szeretem! Meg a pulcsit is, olyan puha és meleg, de nem lesz benne melegem. Szerintem mágiával van megbűvölve.
Az utolsót halkabban teszem hozzá, mert ha butaság lenne, akkor nem akarom, hogy a mellettünk elhaladó nagyobb lányok meghallják. Viszont egyre jobban kezd esni, így Viki kezét a sajátomba csúsztatom, és húzom magam után, hogy beérjünk a művelődési házba. A nagyobb lányok is biztos oda mennek, de én még nem követem őket, inkább beállok egy nagy bácsi mögé, aki a recepcióstól érdeklődik. Amíg a bácsi kérdezget, addig én is a mellettem álló felé fordulok:
- Nagyon féltem, hogy előbb kell visszamennünk, de szerencsére még vannak olyanok, akik vizsgáznak, mert betegek voltak, és így most később megyünk mi is. Ez nagyon jó, bár jobban örülnék neki, ha egyáltalán nem kellene oda mennem. Még hat év, ha addig senki se fogad örökbe. Az ottani szobatársaim szerint senki sem fog, mert öregek vagyunk már, és csak a kisbabákat viszik, de remélem, hogy nem így van.
Egy levegővel mondom el ezeket, a hely nevét viszont nem mondom ki. Nem szeretek ott lenni, de muszáj. U - TÁ - LOM! De persze ezt nem mondom ki hangosan, vagyis de, csak nem mindig, de mindenki tudja, hogy így van. Nem szeretem ezt az oda - vissza járkálást, és még így is kivételezett vagyok, mert csak a nagy szünetekben kell ott lennem, nem kell minden egyes nap járkálnom. De még így is több az, amit ott töltök, mint amit feltétlenül kellene.
- Mindent el kell mondanod az iskoláról. Milyenek a tanárok? És a nagy gyerekek? Milyen a varázslás? Egyszerűen mindent tudni akarok.
Közben a bácsi elindul, így odalépünk a pulthoz, és felpillantok a fiatal bácsira, aki ott ül.
- Csókolom, kreatívra jöttünk, merre kell mennünk?
Kérdezem tőle, ujjaimat a pulton nyugtatva, kicsit lábujjhegyre állok, hogy jobban lásson, ne csak az orromat.
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. október 27. 13:08 Ugrás a poszthoz

Viki

- Az olyan jó lenne! Nagyon félek, hogy tönkremegy.
Ilyen szempontból sajnálom, hogy kicsi vagyok, és azt is, hogy nem vagyok olyan okos és ügyes, mint Viki. Szeretnék már bűvölni, és nagyon szeretnék a nagy fiútól pálcát venni. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy nekem milyen pálcám lesz majd, és hogy mennyi idő alatt találjuk majd meg. Már csak egy tanév, ha végzek jövőre, ha sikeresen megírom a dolgozatokat év végén, akkor esélyem nyílik mindezt kipróbálni. Ennek nagyon, de nagyon örülök, mert akkor végre lesz pálcám és a bűbájokat is megtanulom használni. A dolog másik része viszont, hogy egyáltalán nem örülök, mert akkor a nagy iskolába kell majd járnom, és elveszítem a kedves lenti iskolámat. Viszont vállalhatok majd munkát, és lehet, hogy többet nem kell visszamennem a nevelőotthonba. Olyan nagyon jó lenne! Persze ez most még csak egy álom, de ki tudja, talán egy nap valósággá válik.
- Az mennyire menő lenne már! Szeretem a sárkányos dolgokat, meg a sárkányokat is.
Gyerekként is mindig előnyben részesítettem a sárkányos meséket, na meg persze az unikornisosakat. A pegazussal annyira nem voltam kibékülve, csak a Hercules félével. Őt viszont nagyon szerettem, sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer nekem is lesz egy pegazusom.
- Nem tudom, hogy az ilyet engedélyezik-e, de mindenképpen meg fogom kérdezni.
A hangomban nagyon sok öröm bujkál, olyan, mintha csilingelne is. Tudod, mint amikor pattogós cukorkát eszel, és ha kinyitod a szádat, akkor a torkodban olyan különös hang jelenik meg. Ez is olyan, csak sokkal lágyabb. Olyan jó lenne Vikiékhez menni, ha nem is végig, de legalább egy kicsit, mert akkor annyival kevesebbet kell az otthonban lennem, és akkor rendesen át tudnánk beszélni mindent.
- Emlékszem, az öcsém is sokat sírt az elején. Apa olyankor sokat dolgozott.
Meg velem is sokat volt, apás programokat csináltunk, sőt, még moziba is elvitt, hogy ne kelljen az öcsémet hallgatnia. Hasfájós volt, apa pedig nagyon, de nagyon érzékeny a hangokra, nem szerette, ha megzavarják a koncentrációban.
- Szerintem is jobb a nagy. Mondjuk a nagyobbak is tudnak hisztizni rendesen, de gondolom a nagy iskolába járók már nem. Ők olyan komolynak tűnnek, amikor reggel mennek fel a faluból.
Mindig nézem őket. A nagyokat, akik az iskola felé igyekeznek, hogy aztán a nap végén visszasétáljanak. Reggel két – három kisebb csapat, és néhány párosan kószáló diák megy fel, a talárjukon a minta minden színben pompázik, aztán estefele, amikor jönnek vissza, akkor már jobban szét vannak szedődve, gondolom, máshogy van órájuk. Olyankor több, kisebb csapat jön vissza.
- Akkor ő még nem tanít téged? Vagy nem akartad, hogy a tesód tanítson?
Én mondjuk biztos nem szeretném, hogy a bátyám vagy nővérem legyen a tanárom, mert akkor én lennék az, akinek biztosan tudja a nevét, és akit testvériességből szívathat is. Közben beérünk, és egy távoli asztalhoz vezetem Vikit. Beszélgetni akarok, de nem akarok zavarni, így ez a kis két személyes asztal nagyon is jó lesz nekünk.
- Nagyon szeretnék már varázsolni! De a vizsgázás nem vonz.
Még egy fintort is vágok, hogy megmutassam Vikinek, mennyire nincs kedvem hozzá. Persze ez az élet velejárója vagy mi, a felnőttek mindig ezt mondják. Mondjuk nem mindig vagyok biztos benne, hogy helyesen mondják, hiszen annyi mindenre rá lehet ezt fogni. Az élet velejárója a nátha, meg az is, hogy házifeladat van, és hogy tíz évesen nem lehet pálcád. Olyan sok minden az élet velejárója, hogy csak na!
- Hogyan lehet olyan tárgyakat felvenni, ahol kedvesek a tanárok?
Jövőre, amikor majd én is ott állok a tárgyfelvételnél, akkor lehet, hogy nem lesz olyan jó és könnyű a dolog, és félek, hogy akkor kedves barátnőm nem lesz ott mellettem.
- Nem tartom valószínűnek, hogy rellonos leszek. Ha mégis, akkor, itt valami nagyon nagy baj van. Szerintem Eridonos sem, ők olyan vidámak és hangosak. Levitás, talán Navinés.
Én magam is azt hiszem ennek a két háznak örülnék a legjobban. Viszont még nem tudom, igazából azt szeretném hogy ha egyáltalán bekerülnék, és ne lenne az, hogy mégsincs bennem mágia, és akkor visszakerülök a családomhoz. Ennyi év után már nem lennék ott boldog, főleg, hogy anyáék lemondtak rólam.
- És van már valaki, aki tetszik neked? Képzeld! A Bende és az Iza szerelmeznek. Pusziszkodnak, meg fogják egymás kezét. Az Iza egész nap a Bendével lóg, és csak este beszélget velünk. Titi nagyon haragszik is miatta, mert sosincs benne a játékba. Azt mondta, hogy a múltkor azt mondta neki az Iza, hogy gyerekesek vagyunk, ő pedig már inkább felnőttesnek érzi magát.

Utoljára módosította:Eszterházy Lili Athalie, 2016. október 27. 13:08
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. december 25. 12:44 Ugrás a poszthoz

Laura

Végre esik a hó és itt a szünet is! Nem mentünk haza, mert valami közbejött anyának és apának. Az új anyukámnak és apukámnak. Olyan jó két kedves és szerető felnőttnek azt mondani, hogy anya és apa, hogy az hihetetlen. Az első pár nap nagyon furcsa volt. Ahogy lett egy saját szobám, aminek a falszínét én választhattam meg. Ruhákat, játékokat és könyveket kaptam, és a nővéremmel, mert bizony nővérem is lett nekem, együtt örömködhettem minden nap. Nagyokat sétáltunk, és nevettünk, és rájöttünk, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. Most már a nagy iskolától se félek annyira, ami fent van a hegyen, tudom, hogy jövőre, amikor beosztanak, jó házba fogok kerülni, és hogy minden rendben lesz. Megtaláltam a helyem a mágusvilágban, és ez egyszerűen csodálatos.
Viszont a karácsony az most nagy szívás, mert anyáéknak el kellett utazniuk, így majd utólag fogunk karácsonyozni. Addig Polett a nagy iskolában van, én pedig az előkészítőben. De persze nincs okom panaszra, hiszen itt is kaptunk nagyon sok szép ajándékot Thomas bácsitól. Ma reggelre pedig egy hatalmas réteg friss hó hullott le, olyan nagyon sok, hogy szinte vakítóan világos volt a szobámban már korán reggel. Alig vártam, hogy végre túlessünk a reggelin, a délelőtti foglalkozásokon és az ebéden, hogy eljöjjön végre az egy óra, amikor vastagabb nadrágot, sálat, sapkát és kesztyűt húztam, és elindultam ki, ide, ahol most vagyok, hogy végre felépíthessem az idei év első hóemberét. A legtöbben, azok közül, akik itt vannak, hógolyóznak. Egy kicsit én is játszottam velük, de kiestem a csata elején, így ház ahelyett, hogy néztem volna a többieket, nekiálltam a hóemberemben. Az alja már megvan, a végén már nagyon nehezen tudtam venni a levegőt, olyan nagy lett a pocakja. a törzse már kisebb lesz, de félek, hogy egyedül nem tudom majd felemelni rá. Lassan kész, mindjárt odaérek az aljához.
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 4. 20:29 Ugrás a poszthoz

Laura

Éppen feladni készülök a küzdelmet a hatalmas hókupaccal szemben, amikor hirtelen segítségem akad, és Laurám széles mosolyát pillantom meg a másik oldalon. Szavak nélkül, de hálás pillantásomból egyértelműen kivehető, hogy nagyon hálás vagyok neki azért, hogy most itt van, és segít nekem. Igazán jó barátnőm már vagy két éve, jobbat nem is kívánhatnék, így hát mikor az utolsó rész is felkerül, lelkesen megölelem, amitől lehet, hogy szegény frászt kap, én viszont örülök, hogy itt van velem. Bár nem biztos, hogy a kirohanásaimmal tud mit kezdeni.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira szuper, hogy segítettél!
Lelkesen nézek rá, majd a következő pillanatban már perdülök is, és elröppenek a hinták felé, ahova lepakoltam a díszítőket. Először a lyukas lábost, meg a benne lévő répát és régi sálat hozom oda, letéve Laura elé, majd visszalépve a seprűt is elhozom.
- A nagy iskolában te fogsz kviddicsezni?
Ez a seprű persze nem alkalmas rá, nincs megbűvölve, és ha meglenne, akkor is életveszélyessé kellene nyilvánítani, mert ahány szála csak van, annyi felé állnak jelenleg. Nem biztos, hogy ezzel profi kviddicses is messze jutna, vagy éppen de, de biztos, hogy nem oda, ahova jutni szeretne. Én nem hiszem, hogy fogok, eléggé félek a durvaságoktól, és a nagyok mindig azt mesélik, hogy veszélyes sport, meg, hogy tele vannak kék – zöld foltokkal. Én olyanokat nem szeretnék szerezni, úgyhogy nem is nagyon kísérleteznék.
- Szerinted melyik házba kerülünk majd?
Csacsogok tovább, miközben kiveszem az edényből a sálat, és a nyaka köré igazítom úgy, mint ahogy mostanában a nagyfiúk hordják, olyan bedugósan. Azt mondjuk nem tudom, hogy a seprűt miként juttatjuk még át a testén, de majd kitaláljuk, nem vagyunk mi olyan elveszettek.
- Nem kéne kezed meg lábakat csinálni neki?
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 6. 18:35 Ugrás a poszthoz

Laura


- Nem valóban nem az.
Mostanában mondjuk mindenkitől megkérdezem, hogy fog-e. Nem tudom miért, hiszen engem pont nem érdekel a kviddics, de a nagyok, akiket hallok, mindig a kviddicsről beszélgetnek, és olyan, mintha minden nagy kviddicsezne. Én csak nem akarok kilógni a sorból, azt akarom, hogy majd ha felkerülök a nagy iskolába, ne tudjanak rám ujjal mutogatni, mert én nem csinálok valamit, pedig mindenki más igen. Viszont egyre többen mondják, hogy nem fognak kviddicsezni, és ennek titkon nagyon örülök, hiszen nem én leszek az egyetlen.
- Engem elkezdett érdekelni a színészkedés. Szerinted jó lennék benne?
Végre eljutottam arra szintre, amikor a minden érdekel helyet ott tartok, hogy vannak dolgok, amik jobban érdekelnek, mint mások. Ez azért nem rossz. Azt hiszem elkezdett kiforrni a személyiségem. Saci néni használta ezt a múltkor, és annyira tetszett, hogy megjegyeztem. Mindig magam elé képzelek egy nagy adag bugyogó húslevest, persze rendre éhes is leszek tőle.
- Alig várom már, hogy valaki olyan akarjon lenni, mint én! Képzeld el, milyen menő lesz, mi leszünk a példaképek. Nagyok leszünk, okosak, és mindenki tudni fogja, hogy kik vagyunk. Persze előtte nem lesz könnyű, hiszen a gólyákat mindenki csúfolja meg megvicceli, de amikor már másodikosok leszünk, az nagyon jó lesz.
Érzem is a zsigereimben, hogy jó lesz, és bevallom, bármennyire is szeretek itt lenni, azért várom már azt is, hogy a nagy iskola diákja legyek. Bár az első év eltelhetne gyorsan, és jöhetne tényleg a második, mert nagyon félek attól, hogy nevetség tárgyává tesznek. Tudom, hogy másokat is, de nem akarom, hogy nagyon rossz legyen.
- Biztos, kit kérjünk meg szerinted?
Nézek a tanárok csoportja felé, egy páran kint állnak, felügyelik a kintieket, de nem látom rendesen az arcukat, mert teljesen be vannak burkolózva.
- Szerinted, ha megkérjük, a hóember megijeszti Botit? A múltkor meghúzta a hajam és megdobott pogácsával.
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 20. 21:39 Ugrás a poszthoz

Laura

- Háát jó.
Leveszem a sapkámat, kiengedem a hajamat, egy kicsit megrázom, hogy ne úgy álljon, mint az összehúzott szénakazal – mert ugye ha beletúrok, akkor olyan, mintha szegény szénakazalt eltalálta volna egy western filmes széllökés. A sapkámat simán ledobom a hóba, rá a hajgumikat, mert azért azokra még szükségem van, így is folyton elszöknek. Lépek két lépést hátra, majd háttal fordulok Laurának. A kezemet csípőre teszem, a következő pillanatban pedig jobbra meglendítem a fejem. A rengeteg hosszú hajam csak úgy repül, én pedig előbb a bírálómra nézek, igyekszek „áthalló pillantást” – ezt olvastam a múltkor Katinka néni könyvében – vetni rá, bár fogalmam sincs milyen az, majd elvigyorodva felpillantok az égre, és csücsörítek a számmal, mint a nénik a plakátokon.
Pár pillanatig úgy maradok, de utána nem tehetek róla, kitör belőlem a nevetés. Nem is értem, hogy a felnőttek hogy tudják ezt olyan komolyan csinálni. Nekem muszáj nevetnem. Egy pillanat alatt már térdelek a hóban, és úgy érzem, hogy sosem fogom tudni abbahagyni a nevetést. Már fáj az oldalam, és igyekszem nagy levegőket venni, hogy egy kicsit csökkenjen a fájdalom, de csak rosszabb lesz. A Szememből is folyik a könnyem, így azt is törölgetem.
- Na?
Ennyit tudok csak kinyögni egy nagyobb levegővétellel, elfúló hangon. Ez a nevetés igazából már nagyon kellett. Fáznak a füleim, így gyorsan magamhoz húzom a sapkám. A két hajgumit zsebre vágom, a sapkámról pedig lesöpröm a havat, mielőtt visszahúznám.
- Őket nagyon szeretem, biztos csinálnak nekünk havazást. Bár, ahogy ezt a kis pelyhet elnézem, hamarosan sokan jönnek még. Nagyon szeretem a hópelyheket, tudtad, hogy nincs két egyforma? Olyan különleges, hogy nincs. Szeretném tudni, hogy ez hogyan lehetséges. Annyira sok titok van a természetben.
Én mindig is természet közeli voltam, otthon is, ha tehettem, mindig kint voltam az udvaron, néha csak órákon át ültem, és néztem a természetet. Ahogy hullnak a levelek, vagy éppen kinyílnak a tulipánok. Képes voltam hajnalban kiülni a kertbe, és figyelni a folyamatot. Először lassan indul, majd hirtelen már ki is nyíltak, estére pedig újra becsukódtak.
- Te mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?
Kérdezem az eget vizsgálgatva. Jeleket keresek arra, hogy elkezdődik a havazás. A nagy nézésben teljesen elveszítem az egyensúlyom, és hátraesek, mint egy zsák krumpli. Nem fáj, nevetnem kell.
- Csináljunk hóangyalt!
Kiáltom lelkesen Laurának, és én el is kezdem megvalósítani a sajátomat.
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. február 27. 20:31 Ugrás a poszthoz

Laura

- Jaaaj, annyira nagyon jó lenne Laus! El sem tudod képzelni, hogy mennyire jó lenne. Annyira remélem, hogy Valentin úr még nem akar majd nyugdíjba menni. Szerintem mondjuk még elég fiatal is hozzá, hogy megtegye. Én úgy, de úgy szeretnék vele egy színpadon szerepelni. Mondjuk a Szépség és a Szörnyetegben! Én lennék Belle, ő pedig a Szörny. Énekelhetnék vele a színpadon és minden. Jaj, soha többet nem kérnék semmit, ha ez teljesülhetne.
Amióta csak láttam a színpadon, azóta vágyok rá, hogy ott álljak vele a színpadon, és a múltkor beszélhettem vele, sőt a hajamat is befonta. Olyan jó ember, jó a szíve és kedves. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. A lánya biztos nagyon szerencsés, hogy ő az apukája, és persze Thomas bácsi is, hogy ilyen jó barátja van, mint ő.
- Szerintem lesz legalább egy közös óránk a nagy iskolában.
Pillantok rá vigyorogva. Biztos vagyok benne, hogy a Legendás Lények Gondozását mind a ketten fel fogjuk venni, így minden órán együtt ülünk majd és a csoportmunkákat is együtt csináljuk majd végig.
- Nem baj, hogy nincs, milyen unalmas lenne, ha mind ugyanolyanok lennénk. Neked például olyan szép a szemed, tök nagy kár lenne, ha nem lenne ilyen szép, hanem egyforma lenne, mondjuk Bende szemével. Neki gomb szeme van, olyan izé. Kicsi.
Pedig minden második lány szerelmes ám belé, de nekem nagyon nem tetszik a Bende. Olyan furcsa és nyálas, olyan bleee. Nem járnék vele akkor sem, ha kötelező lenne. Nem, nagyon nem.
- Szerintem te nagyon jó lennél benne. Ígérem, hogy minden héten egyszer elmegyek majd. Tudod, a színházban nagyon nagy a hajtás, de ha majd gyerekeim lesznek, akkor úgyis kevesebbet fogok dolgozni, és akkor mindennap elmegyünk majd, mert egészen biztos, hogy a gyerekeim is szeretni fogják a természetet.
Már látom is magam előtt. A férjem öltönyös lesz. Mindig aktatáskával fog járni, és borostás lesz az arca, de jól fog neki állni, a gyerekeink, mert kettő lesz mindenképpen, pont olyanok lesznek, mint a reggelizőpelyhes reklámokban a gyerekek. Mindig mosolyognak majd. Persze tudom, hogy ez sokszor nem megy ilyen könnyen, de álmodozni szabad, ugye.
- Ne féééélj!
Felpattanok, és szorosan átölelem a derekát. Én is félek, de nem mutatom ki, mert ha kimutatom, akkor az ő félelme se fog elmúlni. Ez pedig nagyon rossz lenne. Miatta erős leszek.
- Figyelj, én is megyek veled, ott leszünk, együtt. Lehet, hogy más házba járunk majd, de a szünetekben és az órákon találkozni fogunk. Majd megbeszéljük, hogy milyen tantárgyakat vegyünk fel, és padtársak leszünk, meg együtt megyünk enni és délután együtt tanulunk majd. Laus, én sosem hagylak el téged! Megígérem!
Elengedem, a jobb kezem a szívemre teszem a másikat pedig felemelem, mint a filmekben.
- Én, Iványi Lili Athalie, születtem Eszterházy Lili Athalie, szentül fogadom neked Vörös Laura és egyúttal megesküszöm az életemre és a nagy álmomra, hogy Révay Valentinnal együtt szerepeljek a Szépség és a Szörnyetegben, hogy soha, de soha nem hagylak el, és ha kell, akkor még nagy fiúkkal is veszekszem érted, hogy ne bánthassanak. Ha ezt a fogadalmamat megszegném, akkor változzak rút kelésekkel teli, rezgő csontú banyává.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. április 15. 08:55 Ugrás a poszthoz

Laura

- Laura én annyira, de annyira remélem, hogy ez megvalósul!
Komolyan, nem is vágyok semmi másra, főleg azóta, hogy beszélhettem is vele. Akárhányszor két oldalra fonom a hajam, a jobb oldalinál mindig elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy azt ő csinálta, és hogy milyen jó volt beszélgetni vele, és milyen kedves volt. Jól játssza a szörnyeteget a színpadon, és szerintem a kinézete miatt olyan a való életben is. Az emberek tartanak tőle, pedig tele van szeretettel.
- Ez nekem nagyon tetszik, legyenek ugyanolyan óráink. Elmehetnénk előtte együtt megvenni a pálcánkat Kylehoz, aki amúgy nagyon rendes és nagyon kedves és nagyon aranyos, és nagyon, de nagyon magas. És aztán akkor az évnyitón, ha külön házba is osztanak be minket, akkor utána kisakkozhatnánk, hogy hogyan tudunk úgy ülni, hogy lássuk egymást mindig, mert akkor ha valami vicces történik, akkor egyből tudjuk jelezni a másiknak.
Ezt mind egy szuszra mondom el, még én is belefáradok, szóval biztos, hogy szegény Laura is csak pislog, hogy most mi történt. Ösztönösen jó barátok lettünk itt lent, és ezt nem akarom elcserélni semmire.
- Régi nóta száll... Volt két idegen... Aki hirtelen... Egymásra talált...
Énekelem én is vele vidáman a sorokat. Ez az a nóta, vagyis egy a sok közül, amit még álmomban is képes vagyok felidézni. Imádom, és egyszerűen megveszek érte.
- Ezt akár rólunk is írhatták volna.
Végül is, mi is idegenek voltunk, aztán egyszer csak jött valami, és bumm, máris ott voltunk. Ez remek, egyszerűen remek. Sosem akarom őt elveszíteni, mert nagyon szeretem és nagyon fontos nekem.
- Nincs, mármint annyira sok mindent nem mondtak, és azt mondták, ha szeretnék elmenni valamelyik barátomhoz, csak szóljak, hogy mikor és beírják a naptárba. Ez olyan szuper, mármint, együtt lehetünk és lesznek ott állatok is, imádom az állatokat.
Nem mintha ne tudná, de újra és újra feltörő lelkesedésemet nem tudom elrejteni. Izgatottan csapom össze a kesztyűs kezeimet, melyekről egész hóvihar száll alá, én pedig kacagok, még az oldalam is belefájdul.
- Gyere, meghívlak egy forró teára. Én állom.
Még kacsintok is hozzá nagylányosan. Technikailag persze Thomas bácsi állja, mert épp uzsonnaidő van, de ez teljesen mellékes. Most az a fő, hogy megmelegedjünk, együtt.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2018. június 22. 02:47 Ugrás a poszthoz

Aaron

Mimi egyre jobban viselkedik már emberek között, aminek eléggé tudok örülni, mert így legalább a karmaival sem bennem, sem a ruhámban nem ejt kárt. Mivel apu rossz helyről hozta, így szükséges, hogy időről időre felülvizsgálják az állapotát, hogy mennyire fejlődött, hogy jól érzi-e magát. Hát az biztos, hogy a jóltartástól és a sok játéktól jó puffancs lett. Mindig vicces, hogy miután eszik, olyan, mint egy kis hordó, lötyög jobbra meg balra a pocakja.
Most már eljutottunk odáig, hogy megtűri a pórázt is, sőt, séta közben néha elemelkedik kicsit a földtől, és még játszik is a levegőben. Összességében minden szuper vele, leszámítva azt az egy tényt, hogy morog a nővéremre. Eredetileg Francihoz tartozik, mégis, amióta babát vár, nemigen komálja a közeledési szándékait. Ezért is, és a kötelező felülvizsgálatért jöttem most el vele.
- Üdv.
Köszönök bele nagy általánosságban a levegőbe, mert többen is vannak a kereskedésben, és nem nagyon szeretnék bunkónak tűnni, mert ez egy kis falu, így is már többet terjesztenek apáról, anyáról, Franciról és rólam is, mint kellene, nem akarok én még alapot adni a további találgatásoknak. A virágos ruhámat húztam fel, ami egy normális lábhosszúságú lánynak a térdéig érne, de mivel én nem úgy sikerültem, nekem a combom közepénél vége szakad. Mondjuk tény és való, eléggé szeretem mutogatni a lábaimat, így talán ezen mégsem fogok annyira kétségbeesni, mint ahogy azt az emberek elvárnák tőlem, sőt kifejezetten imponálóan mosolygok egy közelben álló srácra. Kis várakozás közbeni flört, kinek árthat?
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2018. június 24. 00:27 Ugrás a poszthoz

Aaron

A srác észreveszi az érdeklődésemet, egy pillanatra lehunyom a szemem, de az ajkaim szélesebb mosolyra húzódnak, tagadni se tudnám, hogy tetszik, amit látok. Remélem a suliba jár ő is, tippjeim szerint mestertanonc lehet, és nagyon tetszik a gondolat, hogy ő egy mestertanonc. A tipikus női praktikák bevetése itt nem ér véget, hiszen mielőtt elindulna felém, még egy tincset és hátra tűrök, csak úgy véletlenül.
- Szia.
Köszönök vissza, amikor már ott is van előttem, mert hát most már célirányos vagyok, nem csak úgy bele a semmibe. Itt áll előttem egy helyes srác, minden más csak mellékes. Lepillantok Mimire, aki kissé lejjebb kúszik, igyekszik láthatatlan lenni, de azért a nyelvét kinyújtja, tiszta bolond ez a kis dög.
- Ne haragudj, ő így érdeklődik. Amíg nem szokja meg a jelenléted, addig így fog kinézni.
Nem kínos már, az elején volt az, mostanra inkább viccessé vált, és éppen ezért kuncogok is egy kicsit. Nem sokat, a dráma tanárom megmondta, hogy a nő attól nő, hogy tudja, mikor nem szabad túlzásba esni, és mindig elharaptatta velem a gesztusaimat. Borzalmas volt, bosszússá tett, de megérte, mert most legalább nem tűnök annyira idiótának.
- Egy Bi bi. Nagyon ritkán látni őket emberek között, mert fent élnek magasan a hegyekben, de Mimi fogságban született, bántalmazták. Az apukám egyik barátja állatmentő, apa eredetileg a nővéremnek hozta őt, de aztán férjhez ment, Mimi pedig itt maradt, és most az én társam.
Mondjuk az egy másik kérdés, hogy Franciék hamarosan átköltöznek Bogolyfalvára, de amíg ez nem történik meg. Mimi hozzám tartozik, és ennek köszönhetően már egyre jobban elvagyunk. Franci megtartotta azt, hogy nem hozta ki a házból, én viszont ezt nem tartom jó módszernek, és láthatóan élvezi a kinti létet.
- Képzeld, a fajtájának eredetileg gágogó hangja van, mint a libának.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. május 24. 19:29 Ugrás a poszthoz

Luca
Népség
Ruha

Apukám két hétig úton lesz, mert népszerűsíti a könyvét, így nem tudja, hogy mit csináljon a kicsikkel, akik ugyan most még kicsik, de állítólag hamarosan rohamtempóban elkezdenek majd nőni. Szóval tegnap reggel, szó szerint reggel, mert hat negyvenháromkor beállított, hogy ő akkor menne, és milyen rendes vagyok, hogy vigyázok rájuk. Aztán... elhoppanált. Rendesen elhoppanált, én meg néztem az ágyamra lerakott kutyákat, aztán Mimit, akinek minden szőre felállt a ténytől, hogy ott vannak.
Azóta négy papucsomat rágták szét, mindegyiknek van sajátja, és nem, még csak véletlenül sem párba állított papucsot választottak, mert miért is lennének ilyen kedvesek. Úgyhogy tényleg négy papucs ment a kukába, egyelőre még csak képletesen.
Mimi lelki békéje érdekében, és mert ma szigorúan pihentetnem kell a kezem, ha azt akarom, hogy az előadásra helyre jöjjön, úgy döntöttem, kijövünk kicsit a vízhez a srácokkal. Nagyon kellemes meleg van, olyan igazi vihar előtti, de vállalható. Végre felhúzhatom a lazább összeállításaimat is. Szeretem a vihar előtti időt, ahogy fokozatosan válik egyre nehezebbé a levegő, abban van valami, az enyhülés ígérete. Éjjel zuhogni fog, és ezt nagyon várom, most azonban még minden tökéletes.
Egy nagy, kockás plédet terítek le, kipakolom a játékaikat, és elengedve hagyom, hogy kicsit szaladgáljanak körülöttem, játszanak egymással és a játékokkal. Én addig a szövegkönyvet bújom, hogy kicsit felfrissítsem az emlékeimet.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. június 9. 07:31 Ugrás a poszthoz

Luca

Minden egyes részt elolvasva egyre jobban elhatalmasodik bennem az érzés, hogy nem vagyok boldog. Ez most nem az, ahogy mert Vajda Richárd szakított velem, gyűlöl egy csók miatt, elment a világ másik felére, és ezért semmi sem jó boldogtalanság. Bár valószínűleg Ricsinek köze van hozzá, de nem így, ez nem most kezdődött.
Gyerekként mindig a színház volt az életem. Mindig azt hittem, hogy színésznőnek kell lennem, hogy én a színpadon leszek boldog. Így is lett. Tizenéves korom elején rájöttem, hogy miért. Hogy az érzés, az adrenalin, a hajtás mit vált ki belőlem, hogy a testem követeli meg, hogy még tovább menjek. Így jött a lovaglás, és így mélyült el újra a korcsolya is. Állandó verseny, állandó hajtás, állandó fájdalom. Élveztem. Aztán jött Ricsi.
Mellette kiteljesedtem. Formált, és nem átalakított. Formált, de nem változtatott. A változás, a kiteljesedés valami olyan volt, ami már nagyon megérett arra, hogy eljöjjön. Nővé értem, csinossá váltam, olyanná, aki mindig is voltam, de sosem mertem megmutatni. A vele való kapcsolatom során szembe nézhettem magammal, a vágyaimmal, azzal, hogy mit élvezek, és mit nem. Sokan nézhetnek rám talán hitetlenkedve, de én élveztem azt, amit Ricsi adott nekem, én jól éreztem magam a világában. Minden más unalmassá vált, amit nem vele csináltam.
Talán csak válságban vagyok. Az edzéseken olyan, mintha ezer éve megunt koreográfiát csinálnék újra és újra, a színházi szerep már inkább nyűg most. Lovagolni imádok, de sosem versenyeznék, és a tánc is csak élvezetet nyújt, de nem érzem, hogy fejlődnék. Egy ideje már érzem, hogy beszélnem kell erről apával, hogy talán neki is volt válságban az élete annyira, hogy nem élvezte a színházat, aztán történt valami, és visszatalált hozzá.
A gondolatokba teljesen elmerülök, már nem is a szövegkönyvet nézem, hanem a tájat. Az eget, a felhőket. Szeretem a felhőket, szeretek belelátni mindent az égen kúszókba. Csak nézek, és késleltetve eszmélek fel arra, hogy túl sok a csipogás, majd túl távolról jön. Álmodozó arccal nézek a hang irányába, majd gyorsan kapok észbe, és felpattanva futok a kicsik után. Apa kinyír, ha elhagyom őket.
- Szia.
Döbbenten nézem a corgit, aki az asztal tetején a kicsik játékaiból épít kiállítást. Óvatosan felé nyúlok, és ha engedi, akkor megsimogatom. Nem akarom bántani.
- Nyugodtan játszhatsz velük, ezért nem kell elfutnod.
Nem tudom, hogy mennyire érti meg, de sokat segítene, hogyha a kis törpéim inkább kifáradnának ma, és nem itt állva csipognának egy fél napot, mert akkor biztos, hogy nem alszanak éjjel.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. június 16. 14:22 Ugrás a poszthoz

Zsombor
Minden, ami rajtam van

Nem, nem tanultam meg hirtelen úszni, és nem, azt sem hiszem, hogy ezt most fogom elkezdeni, de szörnyen unatkozom. Se pálcám, se tanórák, kitiltottak az iskolából is, úgy, hogy én vagyok az iskolaelső. Szerintem ilyen karriert se futott be még senki, mint amilyet én, nem mintha bármelyik másik elért "eredményemre" olyan büszkének kellene lennem jelenleg. Kicsit ez az a pont, amikor úgy érzem, hogy minden összeesküdött ellenem, és el kell vonulnom a világ elől.
Így hát ide jöttem, leginkább azért, mert még sosem voltam itt, és mert mindenki azt mondja, hogy ezt a helyet egyszer ki kell próbálni akkor is, ha nem tudsz úszni. Mert a helynek megvan a maga varázsa, a maga romantikája. És valóban. Olyan romantikus hangulat száll meg, ami esetemben nem feltétlenül kedvező, de mégis jóleső. Jól érzem magam. Mosolygok, és kedves érzések járnak át. Nem foglalkozom azzal, hogy sorban nyerem az ezüstöket, hogy Thunderstorm nem akar felengedni a hátára, hogy állandóan valamim megsérül, mert dekoncentrált vagyok. Egyszerűen csak minden jó.
Az egyik mélyedés szélén ülök, a lábamat a meleg forrásvízbe lógatom, és bár nem olyan erőteljesek a fények, mint kint, olvasok, méghozzá egy bűnügyi nyomozós könyvet, ami igencsak leköti a figyelmemet, mert eddig azt hittem, hogy a szerelemféltésből a főszereplő nővérének a férje volt a gyilkos, de most bebizonyosodott, hogy ártatlan, sőt, meg is halt. Ez az, amire azt tudom mondani, hogy roppant kellemetlen szituáció.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. június 16. 22:13 Ugrás a poszthoz

Zsombor

Az az érdekes ebben a könyvben, hogy minél többet olvasom, annál inkább elhiszem, hogy jól tippeltem a gyilkost, ami lehetetlenség, hiszen meghalt nyolc oldallal ezelőtt, és utána történt még agy gyilkosság. Igazán érdekes, de ez nem jelenti azt, hogy nem hallom, amit beszélnek a környezetemben. Már nem súgnak össze a hátam mögött, ami kifejezetten előnyös, és már nem néznek rám úgy, mint a szerencsétlenre, aki ugyanúgy bedőlt Vajda Richárdnak, mint mindenki más. Tévednek, mert én más vagyok, mint a többiek, hozzám hasonlót Ricsi sosem tapasztalt és sosem fog, ahogy én sem tapasztaltam és nem is akarok. Ez nemrég nyomatékosítva is lett, így igazán nincs miért aggódnom, azok pedig, akik még mindig ezen lovagolnak, sosem fogják elfogadni a tényt, hogy ez így alakult.
- Egy Georgia Macelley könyvet, ez a legújabb publikálása, Halált hozó nyári szellő. Nagyon jó stílusa van, és nagyon jó viszont ápol apukámmal, így mindig küld neki egy dedikált példányt. Szerintem régen kavartak.
Az elejére lapozok, és széles mosollyal az arcomon felolvasom az első oldalra írt üzenetet. Mindegyikben van egy, és mindig olyan bájos, hogy kizártnak tartom, hogy ez csupán baráti üdvözlés lenne.
- Nincs az a távolság, mely elszakíthatna két lázban égő, forró szívet. Sokszor csókol, Georgie.
A mosolyom továbbra is széles marad, de becsukom a könyvem, és helyette a szélében megkapaszkodva nézek le a fiúra. Nem félek a víztől magától, de félek attól, hogy nem tudok úszni, hogy elragad a mély. Rossz emlék, friss és rossz, még ha jól is sült el, akkor is rossz.
- Persze apukám házas és kisgyerekei vannak, és ezt tudja is, de aranyos szerintem, hogy ennek ellenére is jóban vannak. Ha valahova elmegy, mindig apa kíséri el.
Pletykák szerint ez az utolsó könyve, hogy nincs igazán jó bőrben, először szerelmi csalódásról beszéltek, aztán arról, hogy beteg. De a képeken, amiket láttam, jól volt, szóval nem tudom, hogy mire gondoltak.
- Neked ki a kedvenc íród?
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 9. 08:00 Ugrás a poszthoz

Luca

Jó dolog a felvigyázás, és egészen élvezem, de nem tudom, hogy vajon az uram mit szólna hozzá, ha hosszútávon lenne egy kutyánk. A corgi nagyon szép, biztos valakié, bár esküszöm, hogy senkivel sem láttam sétálni, és biléta sincs a nyakában, szóval elbizonytalanodva pillantottam rá. Nem koszos, nincs lefogyva, nem fél. Biztos vagyok benne, hogy valahol nagyon jól bánnak vele. De olyan aranyos, hogy szeretném őt hazavinni, és addig nyünyörgetni, amíg csak lehet.
~ Ricsi féltékeny lenne. ~
Szólal meg egy figyelmeztető hang a fejemben, de még azért nem tudok teljesen lemondani arról, hogy legyen egy kiskutyánk. De tény, hogy féltékeny lenne. Többek között ezért sem gondolkozunk még gyerekben. Persze, fiatalok is vagyunk hozzá, most máshol tanulunk, nekem még van egy jó öt évem a sportban, szóval majd utána. De egy kiskutya... ahj, ez a corgi olyan cuki.
Nevetek, ahogy elkezdi a játékokat ledobálni, egészen le tudja foglalni a kölyköket, ami nem rossz, mert komolyan mondom, hogy néha nagyon nagy kihívás elé állítanak, főleg, amikor mindegyik másik irányba szalad, mert szerintük mókás és csak játszunk. Pedig nem mókás, századszorra már én is kifulladok.
- Erősebben lökd meg.
Mondom, mert látom rajta az elszántságot, hogy nekem is akar egyet adni, és remélem, hogy ezzel segítek neki. Persze nem tudom, hogy érti-e, de hát legalább megpróbáltam. Jaj úgy haza tudnám vinni, de nem szabad, tuti ki lennék nyírva, ha egy kutyát hazavinnék. Olyan kár érte. De oké, ha senki sem viszi haza, és nem jön érte senki, akkor megteszem. Legalább megvacsoráztatom.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 9. 08:17 Ugrás a poszthoz

Zsombi

- Vágom.
Mosolyodom el őszintén. Apa valószínűleg kiakadna, és apu is kiakadna hogy egy olyan gondosan a szép beszédre tanított gyerek, mint én, azt mondja: Vágom. De hát azért mégsem mehetek el amellett, hogy tini vagyok, szóval muszáj azért az ízes beszéden túl a kortársaim nyelvjárását is elsajátítanom.
- Úristen, ebben mi az uncsi?
Kérdezem őszinte csodálkozással, talán kicsit hangosabban is, mint kellene, de nem azért, mert kiabálni akarok vele, csak hangosabban sikerült. Hirtelen kapom a szám elé a kezem, és nevetem el magam azon, hogy tényleg hangos volt. Megesik.
- Bocsi. Szóval szerintem mind a kettő nagyon menő. A lakberendezés rengeteg kreativitást igényel, a pálcakészítés meg ritka. Aki tehetséges benne, az nagyon tehetséges benne. Nálunk apukám tanár, de már csak egyetemi előadó, évi pár órával, apa pedig színész. A nővérem meg a suli könyvtárosa, a szőke hajú, kék szemű, világos bőrű.
Mondom én a barna hajú, zöld szemű, leheletnyit sötétebb bőrű. Nem Zsombi lenne az egyetlen, aki nézne ránk furcsán, amikor Francival azt mondjuk, hogy testvérek vagyunk. Tényleg ez a nagy helyzet. Jó, nem vér szerint, de az most mellékes, totálisan. A másik tesóm, Ash is szőke, kék szemű, szóval ez így tényleg mókás, főleg, amikor egy helyen vagyunk.
- Olvastam tőle pár verset. Különleges a kapcsolat közöttetek. Anyudtól nagyon kedves, hogy ilyen szépen megszeretette veled a magyar irodalom egyik kultikus alakját.
Apára emlékeztet, ő is mindig inkább ilyen meséket mondott, és nem a sárkányosakat. A kérdésére kicsit megrázom a fejem.
- Nem tudok úszni, szóval én csak ilyen láblógatós lány vagyok.
Arra, hogy bemutatkozik, elmosolyodom, mert tényleg, ez elmaradt közöttünk.
- Lili vagyok.  
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. július 12. 13:57 Ugrás a poszthoz

Luca

Ami azt illeti, kiválóan szórakozom, még akkor is, ha nem sikerül neki olyan nagyot lendítenie. Persue odakapok, de a kicsit közül mindig valaki gyorsabb, és hát ha már egyszer csipog, akkor csipogtatni kell, nem igaz? Nevetve engedek minden körben egy-egy odaugró rosszcsontnak, azonban, a jétékok vészesen fogynak, és nem tudom, hogy mi lesz akkor, amikor az utolsót sem sikerül elkapnom. Valószínűleg csalódott kiskutyaszemek.
De nem! Ó bárcsak némi csalódás lenne a legnagyobb problémám. Bárcsak. A kis corgi ugyanis szájába veszi az utolsó játékot, mely még egyet csippan, mielőtt elhátrálna vele. Nem, eszében sincs elfutni, helyette inkább nekilendül és az asztalon végigfutva, ennivalóan tömzsi kis lábaival elrugaszkodik, hogy aztán a sorsra és rám bízza magát.
Még a törpik is megállnak a mozdulatban, ahogy nézik a felettük elsuhanót, minden ledobott játék körülöttünk hever, és pedig gondolkodás nélkül vetem előre magam, hogy ne a földre érkezzen, mert meg is sérülhet. Helyette átölelem, magamhoz szorítom, mint az amerikai fociban a labdát, és úgy nyalunk végig azon a minimális részen, ahol elterülünk. A kutya rajtam, én alatta, és még mindig szorítom maga, de a testem már rázkódik a nevetéstől. Nagyon nevetek.
- Nem vagy semmi, te kis hős!
Simogatom meg a feje búbját, és felemelve a fejem a földről pár puszit nyomok az orricskájára, hogy érezze, mennyire nagyon ügyes volt. Egy adag játékon fekszünk, miközben a többiek ostromolnak minket, de nem zavar, igazán élvezem, hogy így elszórakozzuk a napot.
- Olyan szép tiszta vagy, hogy biztos van gazdid, pedig hazavinnélek. Nagyon élveznéd.

Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. október 23. 07:56 Ugrás a poszthoz

A kedvenc ex-tanárom  Pirul
Ruházatom

Valóban unatkozom. De akkor, mikor kitaláltam, hogy mennyire menő dolgozó nő leszek, nem hittem volna, hogy valóban lesz szabadidőm, és egy idő után minden szeretett és vágyott dolgot kielégítek, és a napjaim elkezdenek unalmassá válni. Sok mindent csinálok, hiszen a tánc, a lovaglás, a korcsolya még most is mindennapi elfoglaltságok, és tudom, hogy pont eleget csinálom ahhoz, hogy a pár jó évem még tényleg jó legyen. Mellette van az iskola. Mivel állandó munkahelyem nincs, ezért szakmai gyakorlati helyet kellett keresnem, és hát egy közösségszervező hova máshova megy, ha nem egy művelődési házba? Ugye. Viszont az egészen biztos, hogy a félév végén beadok egy kérvényt a munkarend módosítására, és átmegyek nappalira. Viszont a későbbiekben nem lesz gondom a szakmai gyakorlattal, szóval ez is egy kiváló szempont. Ki van ez találva, ahogy mondani szokás.
A mai nap eléggé nyugis, egyedül vagyok bent, így többnyire azzal szórakoztatom magam, hogy megigazítom a képeket a falon. Eddig már átválogattam és újrarendszereztem a gyermekfoglalkozások eszközeit, és feljegyeztem két árust, akik korábban még nem voltak, de idén jönnének a karácsonyi vásárra. Annyira nem vészes a mai nap, inkább csak unalmas, mert itt is pont azt csináltam, amit a szabadidőmmel, mindent azonnal megcsináltam, lelkesen és nem osztottam be szépen a munkát. De amíg nincs új vezető, addig új feladatok sincsenek. Amúgy is, egy művházban mindig hullámzik az érdeklődés.
- Tanár úr!
Lelkesen, mosolyogva köszöntöm, és talán kicsit furcsa az én számból most már ez, de fogalmam sincs, hogy hogyan másként szólíthatnám meg, mert bár már nem a tanárom, de kétség sem fér hozzá, hogy korábban az volt, és nagyon szerettem az óráit, a stílusát, és nagyon tisztelem a pályafutását is.
- Miben segíthetek?
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. október 24. 07:12 Ugrás a poszthoz

A kedvenc ex-tanárom Pirul

Ahogy a könyvtárat említi ösztönösen elpillantok az irányába, majd vissza a férfi felé. Fogalmam sincs amúgy, hogy iskola után mi a helyzet, maradjon a magázódás vagy annyira menőség, hogy kijártam az iskolát, hogy inkább tegeződünk? Azt hiszem mindenképpen az előbbi a kevésbé ciki helyzetek alapja, így maradjunk annál, meg annál, hogy leginkább nem csinálom egyiket sem.
- Sajnos igen, de ki tudom nyitni, ha fontos, meg tudok kiadni könyvet is.
Egyrészt családon belüli szakmai ártalom, hiszen Franci évekig volt sulikönyvtáros, de mivel most már a harmadik baba is úton van náluk, inkább az anyaságra koncentrált, és úgy tudom, ott fent most három férfi irányítja a könyvtári életet. Másrészt pedig, mint ahogy mindent a művházban, ezt is megmutatták nekem, és azt hiszem, volt némi hátsószándék benne, hogy ne csak a szakmai gyakorlat végéig legyek itt.
- Egyedül vagyok az épületben igazából napok óta emiatt. Állítólag három pályázó is érkezett, plusz könyvtárosnak is jelentkeztek ketten, de nagyon lassan megy a döntés. Kell ugye hozzá testületi-ülés is, de az meg csak a hónap végén esedékes.
Mindent tudok. Mindent is. Eléggé bennfentes vagyok, mert Ricsi elmond nekem ilyeneket, meg már hallottam vissza mástól is, hogy ez a helyzet áll fent, szóval mindenképpen van benne valami. És mivel nem csak Ricsi mondta ezeket az infókat, nem hiszem, hogy annyira titokban kellene tartanom őket.
- Köszönöm, megvallom, egy pillanatra azért átfutott az agyamon, hogy mi lesz a reakciója, amikor a fejről kipillantva megláttam önt a nézőközönség soraiban.
Azt nem mesélem el inkább, hogy a romok eltakarítását segítve fedeztem fel és loptam el a fejét, hogy aztán otthon ereklyeként őrizzem, majd amikor már őrült volt az ötlet, hogy színdarab legyen ebből az esetből, bevittem.
- Igen, szakmai gyakorlaton vagyok. De a színház marad a szerelem, most az ifi tagozattal dolgozom egy színdarabon, amit majd decembertől láthat a nagyközönség, de az is Bagolyköves, így biztos, hogy a fiúnak, ki magát játssza nagy lendület lenne, ha esetleg, véletlenül feltűnne a próbán.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2019. november 1. 07:41 Ugrás a poszthoz

A kedvenc ex-tanárom  Pirul

Ha nem hát nem, nem vagyok az a fajta, aki hosszan könyörög valamiért, ez lehet, hogy egy nap még a hátrányommá válik, de jelenleg nem érzek benne problémát. Szóval a mai eléggé unalmas napban még a könyvtár is zárva marad. Hát jó.
- Oké, remélem, hamarosan már lesz egy nyitott könyvtárunk.
Nem egyszerű ez a mostani helyzet, itt is megtörtént az, ami sok más helyen, hogy nem volt utódlás kinevelve, és annyira hozzászoktak egyes emberekhez és arcokhoz, hogy egyszerűen nem vették észre, ahogy elhalad felettük az idő. Nyilván senki sem kérné egy közel nyolcvan éves nénitől, hogy könyveket pakolásszon. A bennünk lakozó mana miatt tovább élünk, jobban karban vagyunk tartva, ha úgy tetszik, de akkor is, öregszik a testünk, és eljön egy pont, ahonnan már nincs vissza.
- Azt én is, eléggé furcsa a fenti helyzet.
Nem mintha nagyon jártam volna ott, de elképzelni is furcsa, hogy a nővérem helyén három férfi ül. Tudom, hogy nem szabad nemek szerint szétosztani a munkákat, mert a világban nagy az egyenjogúság, mégis, valahogy ha a könyvtárra gondolok, az nekem együtt jár a cicaszem formájú szemüveggel, a kényelmes kardigánokkal, és a különleges teákkal. Nekem a nővérem, ha mondhatom így, nagyon adta a könyvtáros létet, de hát jön a harmadik trónörökös, nem maradhatott örökre.
- Egy férfi és két nő. Az egyik nő vörös hajú. Annyira nem ismerem őket, és csak futólag találkoztunk, mert pont olyan nap vezették őket körbe, amikor rengeteg munka volt.
Mondjuk remélem, hogy Wittner úr és Ricsi nem így akarják elriasztani a lehetséges embereket, hogy azt a pörgést mutatják. Azért valljuk be, egy művházban nem állandó ez a jelenség, csak pont akkor volt Kreatív Kedd, egy kiállításmegnyitó előkészítése és jogi tanácsadás is. Akkor éppen mindenhol emberek voltak.
- Köszönöm. Egy kicsit biztos furcsa lesz a kedvenc tanáromnak azt mondani, hogy szia.
Még bele is kuncogok a dologba, mert valljuk be, tényleg fura. Nekem Várffy volt mindig az a tanár, aki miatt szívesen indultam neki a napnak, mert tudtam, hogy az óráin nem fogok unatkozni, most meg elkezdek vele tegeződni, ez a felnőtt lét egyre szürreálisabb. Még el is pirulok kicsit, de menni fog, maximum az elején leszek kicsit zavarban.
- Andriska. Mármint Andrássy Milán. Nagyon tehetséges, ex-eridonos. Nagyon szeretek vele dolgozni, szerintem már csak idő kérdése, hogy ne itt legyen, hanem Budanekeresden. De, nézd meg magad valamelyik próbán, mondjuk, szerdán vagy pénteken hattól.
Na, megy ez nekem, csak még kicsit furcsa. Egy icipicit.
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. július 8. 06:18 Ugrás a poszthoz

Henrikem Love
Ruha

Szóval nincs több kviddics. Oké, jogos, hogy egy iskolai bajnokságon talán ne tanárok és egyéb iskolai alkalmazottak vetekedjenek egymással, csúnyán kiütve testvérpárokat a mérkőzés alatt, de ez akkor sem fair. Főleg azért, mert jelenleg a tény, hogy Henrikkel kviddicsezhetek volt az egyetlen olyan dolog, ami igazán fel tudott spannolni. Erre készültem már hetek óta, és lebeszéltem mindenkivel, hogy ha extrán odafigyelek, akkor rendben van. Szóval készültem az extra odafigyelésre, meg persze Henrikre és az ő felsőtestére, aztán egyszer csak derült égből jött a villámcsapás, hogy itt nem lesz semmi felsőtest vizit az öltözőben, mert nincs helyünk a kviddicsesek között. Szóval jogos, de mégis nagyon rosszkor jövő tény volt ez.
Mondhatjuk, hogy ha annyira akarom a dolgot, akkor miért nem megyek vissza mestertanoncnak, de valljuk be, Henrik akkor sem lenne ott, és a gurkóparámat még mindig csak ő tudja leküzdeni, még akkor is, ha csak a kispadon van. Másrészt pedig, láttam én Olívián az elszántságot, szóval saját magam vittem el a felszerelésemet és adtam át a lánynak, ami egyfajta békeajándék is volt. Nem mintha neki haragudnia kellene rám, de jobb a tiszta karma, ugyebár. Szóval vége.
- Furcsa lesz azért, nem együtt edzeni.
Pillantok át a másikra, ahogy a meleg vízbe csúsztatom a lábaimat. Maga a barlang hűvös, a benne található víz viszont kellemesen meleg, így télen is, nyáron is jó választás. Hogy nekünk milyen, az majd elválik, de nem akartam uncsi helyre menni vele, ha már egyszer rá tudtam venni, hogy tartsunk egy kétszemélyes búcsúbulit. Jó, hát nem mondhatjuk, hogy nem alaptalanul kétszemélyes, mert azért amióta rájöttem, hogy férfiból van, és láttam azokat az izmokat, elég sokszor felrémlik előttem a jelenet. Ketten az öltözőben. Óóó, ha én akkor szingli lettem volna! De most az vagyok, szóval kellőképp odatettem magam, hogy teljesen hétköznapinak tűnjek, de azért a kis női praktikákat bevetve vonzónak. És mivel jó kislány módjára a saját házibulimat józanul vészeltem át, így most úgy vélem, ha kicsit becsiccsentek, abban sincsen semmi.
- Talán el kellene kezdenünk köpkövezni. Nem nagyon hiszem, hogy lenne ellenfelünk. Vagy robbanó snapszli bajnokokká válni. A helyi nyuggerklub lealázása után pedig vár minket az országos döntő.
A hangomban enyhe lelkesedéssel beszélek, mert látom magam előtt, ahogy még Joli néninek is a nyála folyik attól a ténytől, hogy Henrik ott ül az asztalnál. Tuti sikerünk lenne.  
Utoljára módosította:Révay Lili Athalie, 2020. július 8. 07:47
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2020. július 8. 16:16 Ugrás a poszthoz

Henrikem Love

Próbálok, esküszöm, hogy én tényleg nagyon próbálok a vízre koncentrálni, és nem nyáladzva nézni Henriket, aki úgy nekivetkőzött, hogy mellette szinte szűzlánynak érzem magam, pedig aztán én se mondhatom, hogy hú de nagyon fel lennék öltözve. Viszont, ha hirtelen itt most nekiállnék nagyon vetkőzni, akkor lehet, hogy nagyon rosszul alakulna a dolog. De valljuk be, egy privát buli, ahol lekerül a ruházatod jó része egy pasival, akinek a felsőtestét látva kérted a segítségét egy kamujárásban, eléggé árulkodó. Nem, nem fogom leteperni - még, ugye Lili -, hanem csak élvezem a látványt, mert azért el-elelmélkedek azokon a kockákon és izmokon, miközben valahogy, teljesen véletlenül elkezdem kibontogatni a felsőmet.
~ Részeg voltam, hogy ennyire szorosra kötöttem? Basszus, de elszoktam a pasizástól! ~
Mióta is? Öt hónapja, de lassan hat vagyok egyedül, és valljuk be az utolsó hetekben tehettem bármit, fel se tűnt, szóval na, béna vagyok, és valljuk be, akaratlanul is feltör belőlem egy hálás sóhaj, amikor végre enged az anyag a szorításon. Na, akkor legyünk megint szexik. Szóval koncentrálva az arcára, mert hát szerencsére ott is van mit nézni, kuncogok egyet a gondolatra, hogy pont belefutott Jolikába.
- Őszinte részvétem. Emlékszem, Ricsit is próbálta felszedni, meg az apáimat. Azért képzelheted, hogy mennyire kellemetlen volt, amikor ott sétálok a két apámmal, akik nem melegek, de csak, hogy Jolika leszálljon róluk, egymás farzsebébe dugott kézzel álldogálnak.
Azt már nem teszem hozzá, amikor még egy gyors szájrapuszit is láttam, mert abba én se szeretnék belegondolni. Szeretem az apukáimat, és édesek voltak együtt, de valahogy sosem tudtam elképzelni, hogy baráton kívül ők ketten mások is lehetnek.
- Szóval Ambrózy Henrik, szívesen dolgoznál velem a jövőben?
Még egy kacér kis kacsintást is megengedek, mielőtt kuncogva döntöm hátra a fejem. Jó, hát picit azért már hat ebben a melegben az a kis pezsgő, amit elkortyoltam, amíg Henrik vetkőzött. Pedig egy jó kis sztriptíz! Ne igyatok, nem éri meg. Lemaradtok életetek legszebb pillanatairól.
- Tetszene a gondolat, de ha ez nem is, akkor legalább a meccsekre kimehetnénk. Van bejárásom a kastélyba a színjátszók miatt. Bár vicces lenne, ha a tanárom lennél, és magáznom kellene téged.
Elképzelhetetlennek tartom, viszont jó átkötés arra, hogy kiemelve a lábaimat, felkeljek, és kigombolva a nadrágom lecsússzon a lábamon.
- Mit gondol, professzor úr, bár nem vagyok a diákja, de vegyülne velem a vízben?
Bogolyfalva - Eszterházy Lili Athalie összes RPG hozzászólása (53 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel