36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda

Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lyra Aurora Black
INAKTÍV


kék zombikirálylány :3 | Farkaska Piroskája <3
offline
RPG hsz: 171
Összes hsz: 6269
Írta: 2016. június 2. 17:08 | Link

A tanodához alacsony kerítés tartozik csak, senki sem gondolná, hogy rossz szándékkal közelítené meg bárki is. A kerítés inkább csak azt szolgálja, hogy a kisebbek ne kószáljanak el. Elől nem sok hely van, ezt tavasszal önkéntesek és tanulók virágokkal ültetik be. Hátul azonban nagy kert van, gyümölcsfákkal, és rengeteg fajátékkal. Van hinta, mászóka, csúszda, homokozó, annyi, hogy mindenki kényelmesen tud játszani. Tudnak labdázni is, de van lehetőség arra is, hogy pokrócot hozzanak ki magukkal, és azon olvassanak, kártyázzanak vagy beszélgessenek.


udvar


Thomas Alexander Everett munkája
Utoljára módosította:Zippzhar Mária Stella, 2022. január 5. 23:05
Hozzászólásai ebben a témában

Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2016. december 11. 18:45 | Link

Ash *-*


Nem tudom, mennyire volt jó ötlet visszajönni ide. Lehet, ha valaki meglát, ki is paterol szépen, mert hogy nekem már semmi keresnivalóm nincs itt. Lehet a többiek is azért nem jöttek vissza soha, mert nem engedték be őket, bár... ezt azért annyira nem hiszem el, inkább gyanakszom a sok tanulnivalóra, ami jócskán megrövidíti a szabadidő mennyiségét. Most mégis visszatérek a gyökerekhez, hisz nekem nem megy a felejtés, nem tudom elfelejteni, mennyit köszönhetek az épületnek és az itt dolgozóknak. Na, meg jól esik kicsit nosztalgiázni, még ha nem érzem magam jól tőle akkor is. Kezdem elfogadni a tényt, hogy nem világmegrengető dolog történt velem, amikor Bagolykőre léptem, épp csak az, aminek kellett.
Viszont ha ragaszkodok valamihez, arról nehezen mondok le, ezt szerintem már bizonyítottam is, de most már.. azt hiszem, igazat tudok adni Zójának, és a hatalmas kastélyban is találok már pozitív dolgokat. Egyedül.
Ez az, ami nem változott, s nem is hiszem, hogy olyan gyorsan fog is. Egyszerűen nekem nem megy ez a kapcsolatépítősdi. Látom, nap mint nap, hogy a többiek azt hogy csinálják, néha el is fog az a rossz érzés, néha még érzem is, hogy na majd most... de nem megy. Félek, ami természetes, noha bizonyítottan bennem nagyobb mértékben lelhető fel, mint azt szabadna, de hát ez is csak az én problémám.
Lassan, zsebre vágott kézzel sétálok az udvaron. Bárhová nézek, eszembe jut egy emlék. És elönt a kellemetlen érzés, se Camillal, se Csongival nem találkozok már annyit, csak mert más házban kötöttek ki. Ez azért szomorú, de igyekszem túltenni magam rajta.
Leülök a kedvenc hintámba, ahogy mindig aztán csak bámulok a semmibe. Itt sose történt velem ilyen, mindig elfoglaltam magam valamivel, most mégis... annyira idegen ez az egész hely, hogy kénytelen vagyok feltenni magamnak a kérdést, mégis mi a fészkes fenét keresek itt?





VB karácsonyi ajándékkereső
2018. december 23.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2018. december 23. 22:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Ash Everett
INAKTÍV


Enimöl
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 156
Írta: 2016. december 20. 15:03 | Link

Ráhel  Cheesy

Nem mondhatnám, hogy apám munkahelye - és egyben második felesége - annyira a szívem csücske lett volna, de néha tettem ide kisebb kitérőket. Többek közt olyan alkalmakkor, mikor apa bejelentette, hogy sokáig dolgozik és nem vitt ebédet, esetleg csak meg akartam látogatni jó fiúhoz méltóan. Néhányszor azonban pofára estem a meglepetés találkákkal és nem találtam őt itt a környéken, mert már elment, vagy még bent sem volt.
Ma azonban csak szerettem volna egy helyet, ami nem a házunk és semmi köze nincsen az iskolához. Le akartam tisztázni magamban, hogyan is fogok majd boldogulni az életben, mit tanulok majd, ha itt végeztem, esetleg dolgozni fogok-e.
Ehhez pedig az egyik hinta tökéletesen megfelelő helyszínül szolgált. Szépen ledobtam magamat és a farmeros lábaimat a levegőben lógálva dudorásztam valami igen gyermeteg dallamot, miközben hanyatt dőltem a teknőc hátra emlékeztető hintában. Gyerekkoromban is ez volt a kedvencem és ez azóta sem változott semmit. Ez a hinta ugyanolyan baró maradt. Néha a gyerekek furán néztek, amiért ilyen idősen is képes vagyok ide mászkálni, de néhányukkal egészen jól el tudtam beszélgetni. Más volt a világképük, mint a legtöbb embernek.
Rövidesen feleszméltem a kábulatból és rájöttem, hogy nem csak én hintázom, egy másik szintén ringatózik, hát arra sandítottam.
- Hahó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. december 25. 12:44 | Link

Laura

Végre esik a hó és itt a szünet is! Nem mentünk haza, mert valami közbejött anyának és apának. Az új anyukámnak és apukámnak. Olyan jó két kedves és szerető felnőttnek azt mondani, hogy anya és apa, hogy az hihetetlen. Az első pár nap nagyon furcsa volt. Ahogy lett egy saját szobám, aminek a falszínét én választhattam meg. Ruhákat, játékokat és könyveket kaptam, és a nővéremmel, mert bizony nővérem is lett nekem, együtt örömködhettem minden nap. Nagyokat sétáltunk, és nevettünk, és rájöttünk, hogy nagyon sok mindenben hasonlítunk. Most már a nagy iskolától se félek annyira, ami fent van a hegyen, tudom, hogy jövőre, amikor beosztanak, jó házba fogok kerülni, és hogy minden rendben lesz. Megtaláltam a helyem a mágusvilágban, és ez egyszerűen csodálatos.
Viszont a karácsony az most nagy szívás, mert anyáéknak el kellett utazniuk, így majd utólag fogunk karácsonyozni. Addig Polett a nagy iskolában van, én pedig az előkészítőben. De persze nincs okom panaszra, hiszen itt is kaptunk nagyon sok szép ajándékot Thomas bácsitól. Ma reggelre pedig egy hatalmas réteg friss hó hullott le, olyan nagyon sok, hogy szinte vakítóan világos volt a szobámban már korán reggel. Alig vártam, hogy végre túlessünk a reggelin, a délelőtti foglalkozásokon és az ebéden, hogy eljöjjön végre az egy óra, amikor vastagabb nadrágot, sálat, sapkát és kesztyűt húztam, és elindultam ki, ide, ahol most vagyok, hogy végre felépíthessem az idei év első hóemberét. A legtöbben, azok közül, akik itt vannak, hógolyóznak. Egy kicsit én is játszottam velük, de kiestem a csata elején, így ház ahelyett, hogy néztem volna a többieket, nekiálltam a hóemberemben. Az alja már megvan, a végén már nagyon nehezen tudtam venni a levegőt, olyan nagy lett a pocakja. a törzse már kisebb lesz, de félek, hogy egyedül nem tudom majd felemelni rá. Lassan kész, mindjárt odaérek az aljához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2016. december 26. 13:49 | Link

Lili

A szünet csak most kezdődött, de már alig várom, hogy hazamehessek. Kicsit eltolódik az ünnep, bár nekem csak pár nappal, szóval egyelőre semmi problémám sincs.
Az ablakban ácsingózva nézem az udvart, a havat, ami remélem, fehér karácsonyt fog okozni, és azon gondolkodom, mennyire fogom teletömni a bendőm mézeskaláccsal, forró csokival, és anya imádott halászlevével. A többi meg nem számít.
El is bambulok, elég rendesen, és arra eszmélek fel, hogy nagyon melegem van, na meg hogy kint épp épül egy jókora hóember, amit valaki egyedül épít. Engem meg kihagy a buliból. Pf. Eh.
Nem kell ám nekem se sok, rohanok öltözni, sapka, sál, kabát, bakancs, kesztyű, mindezt négy körben, mert mindig elfelejtek valamit magamra húzni, így közel 10 perc múlva tudok csak rohanni a szabad levegőre.
Lili szenved szegény szoborral, így rögtön segítek.A hatalmas gombóc másik oldalára sietek, és együtt próbálom vele emelni, felette vagy mellette kikukucskálva, és vigyorogva.
- Sok kicsi sokra megy.
Picik vagyunk, kicsit talán erőtlenebbek is, mint egy nagy, iskolás "felnőtt", és nekünk össze kell tartani. Na meg pont neki ne segítenék? Ugyan...
Remélem, együtt emeljük rá az utolsó testrészt, összeütöm a két kezem, lepaskolom a kesztyűmről a havat, és máris kezdhetjük a díszítést. Orr, szemek, száj, sál, gombok, minden, ami kell. Önállósítani magam viszont nélküle nem akarom, mégiscsak az ő kútfőjéből származik a mostani program.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 4. 20:29 | Link

Laura

Éppen feladni készülök a küzdelmet a hatalmas hókupaccal szemben, amikor hirtelen segítségem akad, és Laurám széles mosolyát pillantom meg a másik oldalon. Szavak nélkül, de hálás pillantásomból egyértelműen kivehető, hogy nagyon hálás vagyok neki azért, hogy most itt van, és segít nekem. Igazán jó barátnőm már vagy két éve, jobbat nem is kívánhatnék, így hát mikor az utolsó rész is felkerül, lelkesen megölelem, amitől lehet, hogy szegény frászt kap, én viszont örülök, hogy itt van velem. Bár nem biztos, hogy a kirohanásaimmal tud mit kezdeni.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Annyira szuper, hogy segítettél!
Lelkesen nézek rá, majd a következő pillanatban már perdülök is, és elröppenek a hinták felé, ahova lepakoltam a díszítőket. Először a lyukas lábost, meg a benne lévő répát és régi sálat hozom oda, letéve Laura elé, majd visszalépve a seprűt is elhozom.
- A nagy iskolában te fogsz kviddicsezni?
Ez a seprű persze nem alkalmas rá, nincs megbűvölve, és ha meglenne, akkor is életveszélyessé kellene nyilvánítani, mert ahány szála csak van, annyi felé állnak jelenleg. Nem biztos, hogy ezzel profi kviddicses is messze jutna, vagy éppen de, de biztos, hogy nem oda, ahova jutni szeretne. Én nem hiszem, hogy fogok, eléggé félek a durvaságoktól, és a nagyok mindig azt mesélik, hogy veszélyes sport, meg, hogy tele vannak kék – zöld foltokkal. Én olyanokat nem szeretnék szerezni, úgyhogy nem is nagyon kísérleteznék.
- Szerinted melyik házba kerülünk majd?
Csacsogok tovább, miközben kiveszem az edényből a sálat, és a nyaka köré igazítom úgy, mint ahogy mostanában a nagyfiúk hordják, olyan bedugósan. Azt mondjuk nem tudom, hogy a seprűt miként juttatjuk még át a testén, de majd kitaláljuk, nem vagyunk mi olyan elveszettek.
- Nem kéne kezed meg lábakat csinálni neki?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. január 4. 23:21 | Link

Vigyorgok a hókupac mögül, immáron a kész golyóhalmaz másik oldaláról, és lihegek, mintha most futottam volna le egy teljes kört a suli körül. Kipirult orca, csillogó szemek, izgatottság. Így jó. Az első hó...
Felveszem a répát és feldobálom a fejre, középre, és néhány követ is túrok, hogy szép, mosolygós szájat, meg nagy szemeket is tudjak neki adni, hogy kis híján megszólaljon.
- A-a. Nem hiszem. Inkább táncolok és zenélek, de ez nem lehet újdonság.
Sosem vonzott a seprű, bár repülni majd szeretnék megtanulni. Izgalmas lehet szelni a levegőt, és olyan szabadnak lenni, mint a madár. Fordulok, perdülök néhányat, a kezeimet úgy legyezve, mintha a repülő szárnyai lennének, és futok két kört a művünk mellett.
- Még sosem gondoltam ebbe bele. Mindegyik jó lesz. Nagyok között leszünk, aztán mi is nagyok leszünk egyszer, mellettük, és akkor ránk fogják azt mondani majd, hogy "Húú, nézzétek, ott vannak a nagyok. Olyan akarok lenni, mint ők...".
Megvonom a vállam, vigyorgok továbbra is, majd jöhet a lábas. Kicsit ferdén, a feje búbjára. Olyan kis elegáns azzal a sállal.
Nekiállok Lilivel kezet, meg lábat gyártani, bár inkább hasonlítanak hatalmas hurkákra, semmint végtagokra, ezeket viszont könnyebb a helyükre igazítani.
- Mit gondolsz, ha megkérnénk valamelyik felnőttet, hogy csináljon bele életet, segítene nekünk?
Teszem fel még izgatottabban a kérdést, majd Lili mellé állok, és vele csodálom azt a remekművet, amit megalkottunk alig egy fél óra-óra leforgása alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 6. 18:35 | Link

Laura


- Nem valóban nem az.
Mostanában mondjuk mindenkitől megkérdezem, hogy fog-e. Nem tudom miért, hiszen engem pont nem érdekel a kviddics, de a nagyok, akiket hallok, mindig a kviddicsről beszélgetnek, és olyan, mintha minden nagy kviddicsezne. Én csak nem akarok kilógni a sorból, azt akarom, hogy majd ha felkerülök a nagy iskolába, ne tudjanak rám ujjal mutogatni, mert én nem csinálok valamit, pedig mindenki más igen. Viszont egyre többen mondják, hogy nem fognak kviddicsezni, és ennek titkon nagyon örülök, hiszen nem én leszek az egyetlen.
- Engem elkezdett érdekelni a színészkedés. Szerinted jó lennék benne?
Végre eljutottam arra szintre, amikor a minden érdekel helyet ott tartok, hogy vannak dolgok, amik jobban érdekelnek, mint mások. Ez azért nem rossz. Azt hiszem elkezdett kiforrni a személyiségem. Saci néni használta ezt a múltkor, és annyira tetszett, hogy megjegyeztem. Mindig magam elé képzelek egy nagy adag bugyogó húslevest, persze rendre éhes is leszek tőle.
- Alig várom már, hogy valaki olyan akarjon lenni, mint én! Képzeld el, milyen menő lesz, mi leszünk a példaképek. Nagyok leszünk, okosak, és mindenki tudni fogja, hogy kik vagyunk. Persze előtte nem lesz könnyű, hiszen a gólyákat mindenki csúfolja meg megvicceli, de amikor már másodikosok leszünk, az nagyon jó lesz.
Érzem is a zsigereimben, hogy jó lesz, és bevallom, bármennyire is szeretek itt lenni, azért várom már azt is, hogy a nagy iskola diákja legyek. Bár az első év eltelhetne gyorsan, és jöhetne tényleg a második, mert nagyon félek attól, hogy nevetség tárgyává tesznek. Tudom, hogy másokat is, de nem akarom, hogy nagyon rossz legyen.
- Biztos, kit kérjünk meg szerinted?
Nézek a tanárok csoportja felé, egy páran kint állnak, felügyelik a kintieket, de nem látom rendesen az arcukat, mert teljesen be vannak burkolózva.
- Szerinted, ha megkérjük, a hóember megijeszti Botit? A múltkor meghúzta a hajam és megdobott pogácsával.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2017. január 14. 18:11 | Link


Pörögnek az események körülötte mostanában.
Pontosabban vagy jó fél éve. Onnantól, hogy rávették arra az expedícióra, ami természetesen nem volt egy unalmas kirándulás, egészen idáig, hogy hazaérkezett. Még aznap este a bestiáriumában volt is egy vészhelyzet, egy aranyos diáklánnyal, és egy édes furkásszal. Másnap pedig a Szalamantoni kirándulás... nem sok ideje maradt kipihenni az utazást. De igazából... most, hogy újult erőre kapott, és lendületben van végre... miért is kéne? Majd pihen a sírban. Addig pedig jobb élni, mint... megijedni. Mondjuk így.
A mai reggelen újabb elhatározásokkal ébredt.
Benézett a bestiáriumba, összeírta, hogy mire van szükség, ellenőrizte, hogy Rosa jól végzi e az őt helyettesítő munkát - még egy pár napig marad a nő - fogadta a gratulációkat a rendelőben a szokásos pácienseitől - pontosabban a gazdáiktól - megköszönte, hogy olyan boldogan üdvözlik őt viszont, aztán hazament, hogy feltöltse a hűtőjét, és letakarítsa a port.
Bastet és Szörmók visszakerült a lakásba, Nikita alaposan vigyázott rájuk, mielőtt elment Angliába. Megfürdette és megetette őket, szépen rendbe rakta, majd megebédelt... és egy doboz keksszel a kezében útnak indult.
Mondhatjuk, hogy véletlenül téved az Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda mellé, de akkor hazudnánk. Főképp, mivel ebből a tévedésből az lesz,. hogy határozott léptekben besétál az udvarra. De innen azért nem tovább.
Csak megáll, a keksszel a kezében, és nézi a bejáratot. Ha minden igaz, csak vége van már mostanra a tanóráknak és egyéb foglalatosságoknak.
Na jól van, itt vagyok... és most hogyan tovább? És mégis hogyan képzeltem ezt? Nem is tudom mit gondoltam... most itt fogok várni? Esetleg ne adjak szerenádot is? Tiszta idióta vagyok... Menjek be? Persze, az nagyszerű lenne... egyáltalán nem égetném le magam... talán jobban át kellett volna gondolnom ezt az egészet. Na jó. Nagy levegő! Fő a határozottság!
És Nessa ott marad, ugyanúgy, ahogyan eddig is állt.
Szürke farmerjában, fekete magassarkújában, a fekete szövetkabátjával, és horgolt, francia stílusú sapkájával... na meg persze a doboz keksszel a kezében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. január 14. 19:19 | Link

Nessa

Őszintén szólva, a mai nap olyan volt, mint egy káosz, és mikor véget ér, rendesen meg kell néznem, hogy a fejem a helyén van - e még, és amikor megállapítom, hogy igen, akkor azért ellenőrzöm, hogy a többi testrészem is meg van - e, mert ma nem egyszer éreztem azt, hogy menten három felé szakadok. Távozó tanárok, akik különböző okok miatt a távozás mellett döntöttek, aztán diákok, akik munkát keresnek, meg diákok, akik szakkört csinálnának, meg hát akkor már lehetne ez a szakmai gyakorlatuk is, meg aztán ott vannak az új tanárok. Mellette ott vannak a téli kirándulási tervek, a hiányzások, az elballagni készülő gyerekekkel kapcsolatos papírmunkák, a szülőkkel vagy gondviselőkkel való egyeztetés. Aztán, amikor az ember azt hiszi, hogy már minden megvan, akkor kiderül, hogy nem hozott ebédet, így rendelnie kell. Ez mind szép és jó, de ahogy kilépek az ajtón, nem találom semerre se Heddát, pedig ő az, aki mindig tudja, hogy épp mit ennék. Valljuk be, ha rajtam múlna, akkor három nap múlva is csak állnék, és nézném a sok papírt. Korgó gyomorral kötök ki a konyhán, ahol ellopom a lány ebédjét, szégyen vagy sem, megeszem az ő nevével ellátott dobozke tartalmát, majd mikor felfedezi a hiányát, hát felajánlom, hogy meghívom, rendeljen magának valamit. Be nem vallanám, hogy én voltam, nem, nem. Fogalmam sincs, ki lehetett az a galád.
Ezek után jön a délutáni sokk. Óracserék, vírusos megbetegedés a kollégiumban, a még tünetmentesek kivizsgáltatása és áthelyezése a helyi családokhoz, akik vállalták, hogy egy - két éjszakára befogadnak gyerekeket, értesíteni a szülőket, hogy mi a helyzet, közben a beteg gyerekek ellátását is elintézni. A mai nap, határozottan az egyik legfárasztóbb az év első fél hónapjában. Amikor végre végzek, el sem hiszem hogy tényleg elfogyott a káosz. Már csak az van hátra, hogy a saját bevállalt gyerekeimet is elvigyem. Franci volt olyan kedves, hogy szintén bevállalt pár kisebb kölyköt, így most teljes menetfelszerelésben nyolc hét és tizenkét év közötti fiú és lány, csomagokkal és egy darab Franci, aki kint szórakoztatja őket, várják, hogy végre én is leoltsam a villanyt, és elinduljunk haza.
Éppen csak kilépek az ajtón, a sok törpicsek és a szőke lány nyomában, amikor is meglátom a kint toporgó nőt. Széles vigyorra húzom a számat, és intek felé egyet.
- Nocsak, az Amazonas királynője!
Kiáltom, majd a mellettem álló lányra pillantok.
- Hazavinnéd őket, kérlek? Ash otthon van, segít majd, már tudja, hogy mennek, legyetek addig együtt, nálatok. Hamarosan én is megyek.
A lány bólint, én meg hálásan egy puszit nyomok a fejére, amire a gyerekek úúú-zni kezdenek, én meg rendesen zavarba jövök, pedig semmi okom rá. A másik fél csak nevet, és mint egy jó tanító, párosával sorba állítja a gyerekeket és elindulnak a Macskabagoly utcza felé, én pedig közelebb sétálok kedves barátom felé, aki csak úgy lelépett expedíciózgatni.
- Örülök, hogy krokodilfogak nélkül sikerült visszatérnie hozzánk, Ms. Baako.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2017. január 14. 19:54 | Link


Még egy ideig elácsorog ott, és azon vacillál, hogy menjen vagy ne menjen.
És ha megy, akkor be menjen, vagy el menjen?
De szerencsére mégsem marad olyan sok ideje ezen gondolkodni, mert ekkor nyílik az ajtó... és egy sereg gyerek jelenik meg benne. Hát igen, erre gondolhatott volna. Itt nem nagyon tud csak úgy "titkos" dolgokat művelni, egy csapásra ezer szem fog rá szegeződni.
Ám ekkor megjelenik Thomas is.
Nessa nagy levegőt vesz, és szélesen elvigyorodik.
- Jó estét Mr. Everett! - köszön is nyomban, majd ugyanígy a számára ismeretlen nőnek és a gyerekeknek is, szokásához híven kedvesen és mosolyogva.
Amazonas királynője?
Tetszik neki az elnevezés, ám ekkor gyermeki hujjogás közepette a férfi arcon csókolja a lányt, aztán még látszólag zavarba is jön. Ennek hatására pedig kicsit a teljes határozottsággal ideérkező Nessa is.
Ó, te jó ég... tiszta idióta vagyok... nem is tudom mit keresek itt... biztosan van már valakije... amúgy sem tudom mit is gondoltam pontosan...
A gyerekek és a lány ekkor elsétálnak, Thomas pedig elindul felé. Nessa egy kicsit hintázik a lábán, egyikről a másikra, a kekszet szorongatva, és kissé zavart mosollyal az arcán.
- Hát akkor ön is hallotta...
Csend.
Legalábbis a részéről. Ez annyira tipikus. Mikor az ember végre elhatároz valamit, legalább százszor végig pörgeti magában a dolgot, hogy mit és hogyan fog tenni, mit és hogyan fog mondani... aztán az első bukkanónál - mert, hogy mindig, de mindig van bukkanó - leblokkol a dolog, megáll, és nem marad más, csak a bamba bámulás.
- Öhm... tegnap előtt érkeztem haza, és most épp erre jártam...
Na, hát ez szuper kezdés.
- Na jó, ez így nem teljesen igaz. - vigyorodik el végre kissé őszintébben és kevésbé zavartan a nő.
Határozottság, Nessa! Határozottság!
- Vagyis valóban tegnap előtt érkeztem, de... nem véletlenül keveredtem ide. Annyira hirtelen jött, ez az egész expedíció... és... nem volt alkalmam megköszönni önnek a múltkori segítséget...
Ami több, mint fél éve volt...
- Ezért...
Azzal előre nyújtja a doboz kekszet. És kedvesen mosolyogva pislog a férfira a továbbiakban.
- Ezt magának hoztam... Mangó és narancsos kávé krémes, meg tejszínnel töltött... Brazíliából...
Hát ez remek... teljesen jó indokot találtál ki, Nomusa, ennél szuperebb magyarázatod nem is lehetne rá, hogy mit keresel itt... - gúnyolódik magán közben gondolatban. Tény, hogy kissé sántít a dolog. Habár több igazság van benne, mint ködösítés.
- Én... sajnálom, hogy nem sikerült az iskolai programot sem összehoznunk, az én hibám... - süti le a szemeit kicsit elkomorodva a végén.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. január 14. 20:40 | Link

Nessa

- Ki nem hallotta? Bogolyfalva fejlődik, de nem olyan ütemben, hogy a hírek ne érjenek el az emberhez három perc alatt, még a legtitkosabbak is. Na jó, most már kell nekik öt perc is.
Egy kis poént is belecsempészek a mondandómba. Sajátos, angol humor, amiért szörnyen szégyellem is magam. Pedig általában a humorom nem szokta tükrözni a származásom.
- Nekem? Ez igazán kedves, de nem kellett volna fáradnia. Köszönöm.
Pillantok rá hálásan, miközben átveszem a kekszet, és udvariasan veszek is belőle egyet. Ebéd óta nem ettem, és amennyi stressz ma ért, most jövök rá, hogy igencsak éhes is vagyok, ezt persze nem mutatom ki, hiszen még nem tartok ott, hogy képes lennék lelegelni az örökzöldeket, addig meg rajtam nem is látszik nagyon sok mindent.
- Ugyan, ne szabadkozzon, hiszen előttünk az egész élet, ez pedig ahogy hallottam nagy lehetőség volt önnek. Elég sok nyitott alkalmunk van, amikor csinálhatunk közös programokat, sőt akar a kalandjairól is mesélhet nekik, úgyis páran felfedezők és ereklyekutatók akarnak lenni.
Persze még gyerekek, ebben a korban még elég sok minden szeretne lenni minden gyerek. A kislányoknál a Kviddicsjátékos hercegnő tanár a legmenőbb, amiért a kollégáim külön dicséretet érdemelnek, mert akkor ezek szerint nem végzik rosszul a munkájukat.
- Nagyon finom ez a sütemény. Nem kér belőle?
Bár az is lehet, hogy ő maga már tele van ezzel az édességgel, de azért az udvariasság úgy kívánja, hogy megkínáljam, meg aztán milyen már, hogy csak itt eszegetem, ő meg nézi. Nonszensz.
- Behívnám az iskolába, de nem ajánlatos. Épp fertőtlenítő varázsokat küldenek rá, vírusos megbetegedés. Akit egészségesnek találtak, családoknál alszik ma, a betegeknél pedig extra felügyelet van fent a kollégiumban. Mi is elszállásolunk nyolc kiskölyköt, kicsit legalább élettel telik meg a Macskabagoly utcza 26 – 28.
Nem is tudom, ezt miért mesélem el, talán mert még mindig kicsit zavarban vagyok amiatt, mert egy ösztönös reakciót félreértelmeztek. A gondolatra nyelek egy nagyobbat, zavarban vagyok, talán mert egy kósza pillanatig belegondoltam abba, hogy ez mennyire természetellenes lenne. Főleg mert… főleg…
- Amúgy, a lány, Franciska, ő a legjobb barátom lánya, mintha a sajátom is lenne. Együtt nevelkedett a fiammal, már amikor nem úton voltak. Gondolom hallott már Révay Valentinról, ő a lelkiismerete.
Bökök a fejemmel arra, ahol még egy pár perce a lány és a gyereksereg állt. Jobbnak érzem tisztázni ezt az egészet, mielőtt még arra a következtetésre jut, hogy én ezzel az ifjú lánnyal bensőséges viszonyba lennék.
- Meséljen inkább az útról, milyen volt?
Terelem a témát inkább rá, hiszen most minden címlapon ő mosolyog vissza, hőssé vált.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2017. január 14. 21:25 | Link


- Túl gyorsan terjednek itt a hírek. - poénkodik egy kicsit ő is, hogy a hirtelen rátörő zavartságot le tudja küzdeni. De a férfi tréfáját is érti ám, és fel is nevet rajta.
- Már öt perc? Az haladás. Amikor ide költöztem, csak tüsszentettem egyet, és a falu végén mondták rá, hogy egészségemre. - száll vissza egy hasonlóan emelkedett szintű poén. Ha valaki hallaná őket, biztosan jókat nevetne a remek humorérzékükön. Érdekesen festhetnek itt kettesben tréfálkozva, a sötétedő előkészítő udvaron. Inkább nem is gondol ebbe bele, mielőtt saját magát hozza zavarba, és átadja a kekszet.
- Nem volt fáradtság...
Mégis csak zavarba hozza magát. A saját gondolataival! Hát micsoda dolog ez, kérem szépen! Gyorsan meg is ragadja a témát, persze alaposan kikerülve azt a részt, hogy "előttünk az egész élet".
- De, azért mégis csak... hirtelen mentem el, tudom. Úgy érzem valami magyarázattal csak tartozom. Szeretem az ígéreteimet betartani... de... tudja, kicsit zűrös volt az életem, és ez egy túl jó lehetőség volt...
Túl sokat árul el... nem kellene. Inkább átvált.
- De nagyon szívesen segítek a pótlásban! Persze, ha még valóban áll a lehetőség, és vannak elegen kis felfedezők a köreiben... - mosolyog. - Szólnom kellett volna, hogy ne számítson rám az elkövetkezendő hónapokban, szörnyen restellem... de ígérem, ezúttal nem megyek semmilyen expedícióra! - próbálja ismét poénosra venni a figurát, hogy azért ő se érezze annyira kínosnak a dolgot.
A kérdésre csak megrázza a fejét. Tényleg elég süteményt evett már, de ha nem is evett volna, ezt akkor is Thomasnak hozta. Ő csak túl kedves ahhoz, hogy ne kínálja meg belőle. Már első pillanattól kezdve túl kedves volt. Ez pedig annyira, de annyira szeretetre méltó dolog a számára.
- Ó, ugyan! Láttam is, hogy már bezárt, és nem is akarom feltartani! Hideg is van, esteledik... és ha tényleg annyi gyerkőc van most magánál akkor...
Pedig valahol reménykedett benne, hogy nem lesz ilyen rövid ez a találkozás. De ha nincs mit tenni, akkor nincs mit tenni.
- Nagyon kedves öntől, hogy ennyire figyel a gyerekekre. Felajánlanám én is a segítségem... de félek, hogy még nem sikerült tökéletesen visszahoznom a lakásom régi befogadhatóságát... na meg... nem csodálnám, ha ezek után nem is bízna meg bennem...
Egy kis hallgatás. Nessa remekül ért ahhoz, hogy saját magát tudja ostorozni.
Közben pedig neki is éppen eszébe jut a lány. Ismét kissé kellemetlenül érzi magát, és megszólal egy vékonyka hang a fejében, hogy lépjen le, még mielőtt csúnya kosarat kap, de a férfi mintha csak a fejében olvasna, valahogy ösztönösen magyarázni kezdi a dolgokat. Nessa arcán pedig valamiért most olyan szinten megfigyelhető a lassú megkönnyebbülés, hogy annál már csak a Nap világosabb.
- A barátja lánya?
Miért sikeredett ez a kérdés ilyen szánalmasan vékony és örömteli hangon? Meg is köszörüli gyorsan a torkát. És próbál úgy tenni, mintha ez a téma igazából nem is érdekelné, és egy pillanatra még az elhangzott névre sem figyel fel. Aztán mégiscsak.
- Révay Valentin? Az a Révay Valentin? - kérdezi őszinte csodálkozással... és talán egy hangyányi rajongással is a hangjában. Mert ha az akire gondol... nos, hát akkor mondjuk úgy, hogy Magyarországra költözése óta ő az első számú híresség, akiért azonnal odalett, és ez a dolog azóta is lankadatlanul tart. Kell egy kis idő, mire az utolsó elhangzó kérdés eljut a tudatáig. Nyomban próbálja leküzdeni látens tinilány viselkedését.
- Az út?
Visszakérdez azért, hogy önmagában is megerősítse az elhangzottakat.
- Hosszú. - mosolyodik el. - Sokat tudnék róla beszélni... de tényleg nem akarom feltartani.
Most vagy soha... most vagy soha... most vagy soha!
- Esetleg... megihatnánk egy kábé... akarom mondani, kávét vagy egy teát valamikor, ha volna hozzá kedve...
Uramisten...
- Persze... csak... csak szakmailag...
Mi ez a hülyeség? Nincs is közös szakmánk!
- Akarom mondani, barátilag! - helyesbít rögtön. Aztán megköszörüli a torkát.
- Vagy... vagy nem...
...barátilag...
Na jó... lehet, ez nem a legjobb célzás volt, és nem is így kellett volna. De ha Thomas erre így most igent mond, akkor ezt még évekig emlegetni fogják az égiek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. január 14. 22:46 | Link

Nessa

- Igen, sajnos ez ilyen biztonsági előírás volt. Mindenkivel alá kellett írattatnom a papírokat, meg elindítani a gyerekeket, ellenőrizni, hogy nincs bent más az épületben. Elég bonyolult. A hétvégén megcsinálják az alsó szinteket, vasárnap reggel a felsőket is, ha minden jól megy, kedden már vissza is költözhet mindenki. A hétfő még egy kicsit mókás lesz.
Mondjuk oda még hatalmas havat is mondanak, ami egyrészt nehezen fogja a diákokat az iskolapadban tartani, másrészt csoda, ha eljutnak odáig. Mindenesetre pozitívan állok a dologhoz, hiszen ezt az elszállásolást is milyen szépen megoldottuk pár óra alatt. Hát akkor már egy hétfői iskolába jövetel, meg egy keddi visszaköltözés már nem lesz nekünk semmi sem.
- Megbízok magában. Teljesen feleslegesen emészti magát, én nem hibáztatom egy fél percig sem, amiért a hivatását választotta inkább. Én is azt választottam volna az ön helyében.
Szegény nő, nem is értem, hogy miért veszi ennyire a szívére a dolgot, hiszen egy remek lehetőségre mondott igent. Ostoba lett volna, ha holmi előadás miatt, amit akármikor, de tényleg akármikor megtarthat, lemondja ezt a nagyszerű élményt, mely láthatóan a karrierjében is szép változást mutat, nem utolsó szempontból pedig remek fejlődési lehetőség a szakmájában.
- Igen, ééés igen. Az a Révay Valentin.
Muszáj elmosolyodnom a reakcióján, be kell vallanom, imádom ezt a reakciót. Amikor kiderül, hogy Valentin a barátom, mindenki ilyen arcot vág. Egy kicsit emberibbé teszem a Révay jelenséget, ő meg egy kicsit istenibbé varázsolja az Everettet. Jó párosítás vagyunk mi ilyen szempontból.
- Közel harminc éve viselhetem a megtisztelő titulust, mely szerint hozzá tartozom. A legjobb barátom, a testvérem, na persze nem vér szerint, de együtt nőttünk fel.
Együtt akartak kicsapni minket vagy harminc alkalommal, együtt nevettünk, együtt aggódtunk, együtt voltunk gyerekek, önmagukat kereső fiatal felnőttek, együtt voltunk házasságban, válásban, temetésben, együtt a gyermekeink születésében és növekedésében. Együtt mindig, és remélem mindörökké.
- Nem rossz gondolat.
Húzom mosolyra a számat. Szegény, eléggé bizonytalan magában, pedig tényleg nem haragszom azért, mert elment, hiszen ez tényleg egy nagy lehetőség volt neki. Ha kihagyja, csak emészti magát. Legalábbis szerintem. Amikor hallottam a híreket, örültem, hogy egy ilyen jó lehetőséget kapott.
- Ugyan Ms. Baako, legyeb baráti – szakmai. Megiszunk egy teát, vagy kettőt, mesél az útjáról, beszélgetünk az elképzeléseiről, hogy milyen órát tartana, én pedig mesélek magának arról a sok mindenről, ami itt történt, amíg távol volt. Kedvelem önt, szívesen veszem a meghívást. A pillangóvarázs alkalmas helynek bizonyul. Mondjuk jövőhét pénteken? A hét eleje sűrű lesz, de pénteken már mindenképpen ráérek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2017. január 14. 23:26 | Link


Próbál nagyon oda koncentrálni, hogy véletlenül se tévesszen el egyetlen szót sem, és képes legyen értelmes választ adni.
De hát közben izgul amiatt, amire készül, és olyan közel is áll hozzá a férfi, hogy ismét olyan nagyon aprólékosan megfigyelheti azokat a kék szemeket. Még mindig különös érzése van tőlük. Mintha az összes múltja keveredne benne, valami egészen egyedi jövőképet formálva előtte. Zavarba ejtő.
- És addig önnél lesznek? Van segítsége? Esetleg... az étel terén... mindig nagyon sokat főzök, tudja... egy kicsivel több vagy kevesebb, már nem oszt nem szoroz. - mosolyodik el, ahogyan a férfi belemelegszik a magyarázatba. És tényleg, ha másképp nem is, ezzel szívesen segítene, ha tud. - Nem lenne fáradtság. - teszi még hozzá gyorsan, hogy Thomas értse, tényleg nagyon szívesen csinálná.
És jól is esik neki, hogy a férfi megbízik benne azok után, hogy csak úgy eltűnt. Pedig voltak ám tervei akkor is... de nem tudta mire vélni a férfit, nem látta, hogy közeledne felé, ő pedig nem mert nagyobbat lépni. Sokszor megütötte a bokáját az utóbbi időben. Csak mosolyog inkább, amíg Valentinra nem terelődik a szó. Akkor aztán megint vissza kell fognia magát.
- Ó, én igazán nagy rajongója vagyok!
És most elég ostobán is érzi magát ettől a kijelentéstől. Ha nem kezdene szürkülni az ég alja, talán még az is észrevehető lenne, hogy kicsit elpirul.
- Ah, bocsásson meg, biztosan ezren mondták már ezt önnek, és a barátjának is... - szabadkozik egy kissé. Aztán mosolyogva vállat von.
- De hát ez van. Azóta szemmel követem a pályafutását, hogy Magyarországra érkeztem. Egy barátnőmnek hála ismertem meg. Na persze nem személyesen. De igen nagyra tartom. Bár... igazából magát is. Így belegondolva, ha ezt nézzük... egészen magától értetődő lenne, hogy két ilyen ember ismerje egymást.
Egyre furcsább dolgokat mond. Talán vissza kéne térnie a jó öreg Nessás, előbb gondolkodom, aztán szólalok meg stílushoz. Ráadásul a saját fejére tetézi a bajt azzal, ahogyan lányos zavarában felteszi "a nagy kérdést" is. Vagyis burkoltan azt, hogy... Thomas lesz e a randipartnere.
Thomas pedig... lesz? Nem lesz? Mi is pontosan a válasza?
- Oh... én... remek. Persze, az nagyon jó lenne.
Kicsit elszomorodik. Bár csak annyira, amennyire azt értelmezi, hogy Thomas baráti-szakmai beszélgetést szeretne. Egy másik része pedig rettentően boldog, mert hát mégis csak benne van a férfi! De ha értette, hogy tulajdonképpen randevúra célozgatott, akkor miért menne bele egy nem randevúba? Vagy ez egy randevú mégis? De akkor meg nem baráti-szakmai.
Mi a franc történik egyáltalán?
- Én is kedvelem önt. A Pillangóvarázs pedig nagyon jó lenne. - mosolyog.
Nagyon is kedvelem önt...
- És mikor? Estefelé? Vagy csak egy gyors teára napközben?
Nem akarna ilyen kérdést feltenni, mint az utóbbi, de már kezd letenni a randi gondolatáról.
- Ott találkozzunk?
Most vette egyáltalán a lapot?
Elkezd azon gyötrődni, hogy a férfi vajon mit és hogyan gondolhat. Mert hát ahhoz mérten kellene neki is viselkednie... meg egyáltalán úgy öltöznie... és reagálnia a dolgokra... meg miegymás. Aztán még az is eszébe jut, hogy a Pillangóvarázsban tett legutóbbi látogatása milyen régen volt, és kivel volt ott, mi lett a következménye... és még fancsalibban érzi magát ettől.
Jaj már Nessa, verd ki a fejedből ezeket az ostobaságokat!
Száguldani kezdenek a gondolatai. Igazából megragadná valahol a lehetőséget, hogy csak egyértelműsítse a dolgot. Mondjuk megspékelhetné egy "na és egy vacsora utána?" kérdéssel, vagy egy "később jöjjön fel hozzám és nézze meg a fotófalamat" - bár ez utóbbi igen közönséges volna - jelzéssel, de talán ezzel mindent elrontana. Talán csak örülnie kéne a teázásnak. Még akkor is, ha igencsak rövid lesz. Meg... talán akkor több minden ki is derül. Amúgy sincs értelme olyan szekér után futni, ami már félig elment. Talán jobb, ha egészen biztosan kiderül, egyáltalán élvezik e hosszasan egymás társaságát, és nem csak az ösztöneire hagyatkozik, amik azt súgják, hogy csapjon le hamar, amíg nem késő. Talán csak kapuzárási pánik. De él a gyanúperrel, hogy ennél jóval többről lehet szó. Különben minek hozott volna neki kekszet Brazíliából fél év után? De látszólag Thomasnak ez sem okoz semmilyen fejtörést. Talán tényleg csak semleges.
Ne kombinálj már!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. január 15. 18:16 | Link

Nessa

- Ami azt illeti, az étel mindig jól jön, ha van felesleges, csak ugorjon be, örömmel vennénk. Elzargattam a fiamat boltba, de nem nagyon tudom, hogy mennyire járt sikerrel, elméletileg Francival mentek volna, csak ő meg két órával később ért haza.
Amikor gyerekek voltak, mindig azon gondolkoztam, hogy mikor fognak a gyerekeink egymásba szeretni, és milyen szép lesz majd, amikor Ash és Franci összeházasodnak, és mennyire fogunk ennek örülni. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez nem a legjobb ötlet, egyrészt mert totálisan nem illenek össze, másrészt meg nem szeretném, ha Valentin megölné a fiam, mert ránézett a lányára, harmadrészt pedig láttam, hogy milyen testvériesen viselkednek egymással. Bele kellett törődnöm, hogy bizony egy nap más lesz majd a menyem.  
- Feleslegesen ne fáradjon, de ha esetleg túlzásba esik, jöjjön nyugodtan, otthon leszünk vagy nálam, vagy Valentinéknél. Ki tudja, még össze is futhat vele, de vigyázzon, ha így alakul, nagyon szoknyapecér.
Ezt félig mókázva, félig komolyan mondom, csak, hogy tudja, mi a helyzet, nehogy az legyen, hogy én áthívom ártatlanul, aztán meg hirtelen úgy ébred, hogy összekavart Valentinnal, megesik és volt is már rá nem egy precedens. Felnőttek végül is, csak aztán meg ne engem hibáztasson, ha így alakul, kedves barátomnak van egyfajta különös vonzereje, amivel megfogja a nőket. Még a végén elkezdem komolyan venni, hogy nem is csak a Mácsai család büszkélkedik véla vérrel.
- Ez kedves öntől, bár inkább ő kapja az elismeréseket. a pályaválasztás a titka, meg valószínűleg az, hogy ő mindezt aranyvérűként csinálja. Nem semmi kitagadottnak lenni. Én mondjuk nem bánom, beérem a tanítással.
Tény, hogy volt egy időszak, amikor vonzott az egész színészkedés, de kiderült, hogy nem nekem való, így hát mit tehettem mást, szépen továbbléptem, és rátaláltam az utamra. Viszont amit mond, az hízelgő, de nem igaz teljesen.
- Óóó, nem ezért ismerjük egymást. A közös roxforti éveknek köszönhetjük. Elég öhm mély nyomot hagytunk a tanáraink emlékezetében.
Milyen szépen meg tudja fogalmazni az ember, ha akarja, hogy égetni valóan rossz kölyök volt gyerekként. Nem hinné el rólam senki, de tényleg, legalább harmincszor kockáztattuk meg a kicsapást. Talán a legvészesebb az volt, amikor egy amúgy bravúros átváltoztatástani folyamatot elsajátítva beosontunk a lányok öltözőjébe, és hát a lényeg, hogy minden büntetést megért a dolog. Akkor, most már azért nem tenném meg újra.
- Hm, jó kérdés. Azt hiszem az lenne a legcélszerűbb, ha ide jönne, mert nem tudom, hogy pontosan mikor végzek. Mondjuk négy és fél öt között? Sosincs itt időben megállás, azt pedig nem szeretném, ha feleslegesen várna rám. Ez így megfelelő?
Kérdezem, mert hát azért lehet, hogy elmenne az ember kedve attól, ha csak úgy odaül egy asztalhoz, sorra issza a teákat, amíg vár, végül, mire a másik fél beesne, már haza is megy sértetten. Ezt semmi esetre se szeretném.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2017. január 15. 18:43 | Link


- Ó, rendben, nagyon szívesen segítek. Mit szeretnek a leginkább enni? Persze az édességen kívül. - mosolyog, és örül neki, hogy sikerült megragadnia ezt a lehetőséget.- Ma este is beugorhatok valami gyors étellel, ha gondolja. Mondjuk egy kis hagymaleves, az hamar megvan... párolt zöldség... - gondolkodik. - Sült hússal, áfonya mártással...
Gondolatban már egy egész menüt összerak, miközben nem is sejti, hogy Thomasnak mennyire másfelé járnak a gondolatai.
- Hová is kellene vinnem? Bocsásson meg... de hajlamos vagyok hamar elfelejteni a címeket... néha a neveket is... - előkotor a zsebéből egy pergamen cetlit és egy varázspennát.- Inkább felírnám a címet, vagy több címet ha több van...
Közben felfigyel ám arra, hogy "vagy Valentineknél". Fel is pillant a pergamen felől a férfira.
- Akkor hát ő is fogad gyerekeket? Hogy szoknyapecér? - nevet fel röviden. - Nahát, ezt nem is gondoltam róla. De miattam cseppet sem kell aggódnia.
Megsértődhetnék, hogy olyannak néz, de bizonyára nem úgy gondolta... Thomas túl kedvesnek tűnik ehhez... na meg, anélkül sem tennék olyat, ha kevésbé lennék erkölcsös... mi értelme volna itt törnöm magam miatta, ha beadnám a derekát a barátjának?
Ha kész a jegyzeteléssel, elteszi a cetlit, miközben hallgatja a férfi meséjét. Szélesen mosolyog, még a szemei is mandulavágásúbbak lesznek, ahogyan nézi a férfit. Egy boldognak ható nő mindig sokkal szebb, mint egy komor.
Tapintatosan nem kérdez rá az aranyvérűségre és a kitagadottságra, habár érdekli azért a dolog. De inkább máshol ragadja meg a témát.
- Nem mondja? - nevet fel. - Nem is gondoltam volna, hogy maga is kis rosszcsont gyerek volt. - mondja, és reméli, hogy nem értette félre a férfit, és erre utalt.- Én folyton csak tanultam, néha még csúfoltak is miatta... persze... kaptak el engem is illegális varázshasználatért... egy mugli falu felett elrepülni seprűvel fényes nappal... - kuncog.- De hát minden gyereknek vannak ilyen pillanatai.
Na de valóban nem akarja feltartani, így rá is terelődik a téma... a nem randira. Az, hogy valóban nem randi, egyre bizonyosabbá válik azáltal, hogy a férfi itt akar vele találkozni - vagy csak nő létére ő gondolja úgy, hogy ez úgy működne, hogy érte menne - és ráadásul még a délutáni órákban.
Talán ostoba női feltételezés, hogy egy randevú így működne, ráadásul este kell tartani - de miért? - ám mégis olyan kis egyszerű találkozónak tűnik a dolog. Végső soron... ennek is örül ám. Csak nem ez volt a célja. Na mindegy, majd elválik, ha odajutnak.
- Persze, remek lesz. - mondja, kicsit talán röviden, és szolidabban mosolyogva.
- Akkor... én nem is tartom fel tovább. Örülök, hogy beszéltünk Mr.Everett. Ugye szólíthatom Tomnak? Bocsásson meg, nem emlékszem már rá mit beszéltünk meg. - mosolyog.
- Sok dolga lehet még ma, és én is neki állnék a főzésnek. Aztán pedig átviszem, ahova kell.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Alexander Everett
INAKTÍV


Előkészítős igi bácsi
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 195
Írta: 2017. január 15. 19:58 | Link

Nessa

- Számomra nem hangzik rosszul, de tudja milyenek a gyerekek. A zöldség ebben a korban nem mindenkinek a barátja, ilyenkor a pizza meg a gyros a nyerő. Na nem mintha a gyros ne lenne tele zöldséggel, csak menőbb a neve. De tényleg, ne fáradjon vele, megoldjuk ám.
Rendes tőle, hogy ilyen nagyon segítő kész, pedig szegény még csak most ért vissza. Biztos ő is szeretne pihenni, kicsomagolni és felvenni a ritmust. Milyen rendes tőle, hogy például az egyik első dolga volt kekszet hozni nekem. Eléggé a szívére vehette azt, hogy el kellett mennie, és nem tudott előadást tartani, pedig erre igazán nem lenne semmi szüksége.
- Ha mégis van kedve, de tényleg csak akkor, akkor a Macskabagoly 28 – ba, nagy valószínűség szerint ennyi kiskölyökkel inkább a Révay házban leszünk, az sokkal nagyobb, mi Ash-sel igazi legénylakásban lakunk, be se férünk ilyen sokan.
Kezdetben még vicceltünk is, hogy egyszerre csak egyikünk hozhat haza valakit, a másiknak meg kell várnia, amíg felszabadul a plusz egy főnyi hely. Persze ez nem igaz, de Valentinéknél tényleg sokkal, de sokkal nagyobb a hely, jobb a szobák elosztása és tele van üres terekkel, a gyerekek kirohangálhatják magukat, én meg addig legfeljebb átcuccolok oda, nekem nem nagy dolog egyik házból a másikba átvinni a fogkefémet, meg néhány ruhámat. A művész úr nem is biztos, hogy otthon lesz.
- Fogad, pontosabban ketten vittünk nyolc gyereket, Franci is besegít, Ash is valamennyire, így mindenkire jut két gyerek, persze ez attól függ, hogy otthon van – e, ha nem, akkor változik a felállás, na meg persze a gyerekeknek is tanulniuk kell, nem akarom, hogy leromoljon az átlaguk így az év végi vizsgák előtt.
Nem könnyű dolog egyedül nevelni a kölyköket, de eddig mind a ketten jól helyt álltak. Mind a két gyerekük sikeresen felnőtt, nem lett sem elkanászodott, sem bűnöző, sem valami furcsa begubózott példány, így a neveltetésüket egész sikeresnek lehet mondani.
- Persze, engem a lányöltözőben kaptak el, meg még vagy harminc alkalommal, de hát nem tehettem, hogy nem követem a legjobb barátomat. Viszont a fényes nappal seprűn közlekedés sem kutya, kész csoda, hogy nem kapták el.
Jegyzem meg mosolyogva. Na igen, a felnőttek korholhatják a gyerekeiket, de csak addig, amíg ők maguk nem voltak olyan csibészek, mint most ők. És láss csodát, meglett a magukhoz való eszük. Aurorok, kutatók, tanárok váltak belőlük, a csíny csak egy kis útkeresés volt.
- Persze, sőt akár tegeződhetünk is, Ms. Baako, ha önnek az a kényelmes, elvégre nem idegenek vagyunk, igaz – e?
Újra szélesen elmosolyodom, majd megértően biccentek.
- Persze, mégiscsak nyolc gyerek, nem igaz? Nagyon hálás vagyok a segítségéért. Akkor úgy vélem, hogy hamarosan találkozunk.
Biccentek még egyet felé, majd gyors léptekkel elindulok a kapu irányába, átvágok a téren, és igyekszem minél gyorsabban hazajutni, jön a második műszak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2017. január 15. 20:23 | Link


Hallgatja Thomast és elgondolkodva, szaporán bólogat közben.
- Igen, teljesen igaza van... képzelje, nem régen olvastam egy érdekes mugli kutatást, amely szerint azért nem szeretik a gyerekek a zöldségeket, mert sokkal kifinomultabbak az ízlelő bimbóik, mint a felnőtteknek, és ezért számukra a zöldségnek kesernyés az... - elhallgat és majdnem sikerül újra elpirulnia.
- Ó, elnézést, fecsegek itt mindenről jobbra balra... - szégyenkezik egy kicsit amiatt, hogy ilyen felesleges tudálékossággal kezdte elárasztani szegény férfi. Majd lassan felderül az arca.
- Megvan! Spagetti! Azt minden gyerek szereti! Spagettit fogok főzni, és egy kis gyümölcslevest, amit el lehet tenni másnapra. Gyorsan is készen van, és ezek sokkal jobbak lehetnek... örülhetnek neki, és még lakatóak is. - mondja, miközben látszólag elégedettnek tűnik a nagyszerű tervével. - Na jó... lehet, hogy még egy kis csokis és fahéjas keksz is befigyel majd, természetesen csak vacsora utánra. - vigyorodik el. Felírja a címet, miközben ismét csak bólogat.
- Persze, hogy van kedvem, hogyne lenne... - motyogja mosolyogva írás közben.- Imádok főzni, és minél több emberre, annál jobb. A főzés ugyanannyi munka, csak egy kis sokszorozás kell hozzá, ennyi a praktikája. - kanyarítja le a cím végét, majd széles mosollyal arcán pillant vissza Thomasra miközben zsebre vágja a pergamencetlit.
- Szóval Révay ház. -mondja eztán.- Igazán megtisztelő lesz odamennem, köszönöm. De a legénylakásnak is megvannak az előnyei. - von vállat.- Csak kevesebb gyerek fér el benne. - mondja kissé tréfásan.
- Ó, igen a tanulás. Igyekezni fogok a vacsorával, hogy még bőven legyen arra is idő, ígérem! - emeli fel bal kezét, miközben jobbját a szívére teszi, mintha csak esküdne rá. Aztán felnevet.
- A lányöltözőben? Nahát, Mr.Everett! Mik ki nem derülnek itt, az előkészítő udvarán! Nem tudtam, hogy ilyen sok izgalomban lesz itt részem, gyakrabban fogok erre járni. - vigyorog. Aztán megvonja a vállát.
- Igazából elkaptak... életemben először kaptam a fejemre a nagyanyámtól érte. - mondja.- Szerencsére még jóval iskola előtt történt, így nem tudtak semmi komolytól eltiltani. De rejtegettem már vérfarkast is a szekrényemben. Egyszer majd elmesélem, ha érdekli.
Közben egészen rájuk esteledik. Tényleg nem ártana Tomnak mennie. És igazából lehet már neki sem, ha valóban még ma este szeretne főzni. Márpedig megígérte, és most semmi nem tántoríthatja el attól, hogy betartsa az ígéretét!
- Igen. - válaszol aztán a férfi kérdésére, miközben előre nyújtja a kezét felé.- Akkor hát... üdv Tom... Nessa vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - egyezik bele a tegeződésbe, ily furcsa mód. Talán kicsit viccelődni akar ezzel, hogy ne legyen annyira hivatalos. Hát... vagy sikerül, vagy nem. Aztán ha minden igaz, egy jó kis kézfogással érvényesítik a dolgot.
- Habár... pertut is ihattunk volna. Csak mindkettőnknek van még ma dolga, sajnálatos módon.
Egy kicsit azért feloldódott. Úgy tűnik jó hatással van rá a férfi társasága. Ez ismét csak egy plusz pont, és pozitív jelnek veszi.
- Igen, hamarosan találkozunk. - búcsúzik aztán, ha a feltételezhető kézfogás után el tudja engedni a férfi kezét. Hogy ne legyen nagyon égő, hogy ott ácsorog egymaga az udvaron, még követi a férfit a kapuig, aztán a boltok felé veszi az irányt. És valahogyan csak nem fagy le az a fránya mosoly az arcáról. De talán... végre így van ez jól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. január 15. 22:27 | Link

Lili

- Lóbáld meg a hajad, és megmondom. Olyan nőcisen.
Biztatom, anélkül úgysem mondom meg neki, hogy mennyire megy neki a színészet. De az, amikor a mugli tévében is meglendítik a hajukat a nénik, és azt mutatják, mennyire egyenes és szögegyenes a hajuk minden szála, abból úgyis megmondom neki, legalábbis azt mondom, ami az én véleményem.
A hóember lassan épül, lassan a végéhez közeledünk, és a nagyokon gondolkodunk, mert 13 éves fejjel ők még a nagyok. A felnőttek.
- Már az is jó lesz, ha elsősök leszünk. Gondolj bele. Akik itt maradnak, nekik már nagyok leszünk.
Fel is csillannak a szemeim, és nevetek, mintha muszáj volna, nekem már csak így megy.
A remekművünk pedig most már teljesen készen van, így már csak keresni kell valakit, aki életre kelti. És aki megvicceli Botit.
- Evana néni vagy Kirill bácsi tuti segíteni. Vagy ha Lilith jön, akkor ő segítene nekünk szerintem.
Kinyitom a tenyerem, amire éppen akkor hullik le egy hópehely. Megint havazni fog.
Vigyorgok, nem is figyelek semmi másra, hanem annyira megvizsgálom azt a csodát, hogy minden egyes részlete a fejembe vésődik.
- Nézd, de gyönyörű. Még egy jó dolog, amit csak úgy kapunk.
A szám a fülemig él, a kezem viszont Lili felé nyitom, megmutatva neki is, hogy mennyire szépséges kis csoda, amit ott tartok, és ha megnézi, vagy ha nem, megpróbálom megreptetni egy kicsit. Nem sokra, csak pár centire a tenyerem fölé, hogy ne olvadjon el a kesztyűmön.
- Szerinted csinálnak nekünk havazást, és hópihéket, ha megkérjük őket? Akár Kirillt vagy Evana-t, vagy igazából mindegy. Nekem még nem megy. Csak véletlenül, de most túlságosan akarom, szóval úgysem fog menni.
Reménykedve nézek Lilire, ha neki megy, annál jobb, nem kell segítséget kérni, de ha neki sem sikerül, akkor biztos, hogy kelleni fog a segítő kéz. És pálca...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. január 20. 21:39 | Link

Laura

- Háát jó.
Leveszem a sapkámat, kiengedem a hajamat, egy kicsit megrázom, hogy ne úgy álljon, mint az összehúzott szénakazal – mert ugye ha beletúrok, akkor olyan, mintha szegény szénakazalt eltalálta volna egy western filmes széllökés. A sapkámat simán ledobom a hóba, rá a hajgumikat, mert azért azokra még szükségem van, így is folyton elszöknek. Lépek két lépést hátra, majd háttal fordulok Laurának. A kezemet csípőre teszem, a következő pillanatban pedig jobbra meglendítem a fejem. A rengeteg hosszú hajam csak úgy repül, én pedig előbb a bírálómra nézek, igyekszek „áthalló pillantást” – ezt olvastam a múltkor Katinka néni könyvében – vetni rá, bár fogalmam sincs milyen az, majd elvigyorodva felpillantok az égre, és csücsörítek a számmal, mint a nénik a plakátokon.
Pár pillanatig úgy maradok, de utána nem tehetek róla, kitör belőlem a nevetés. Nem is értem, hogy a felnőttek hogy tudják ezt olyan komolyan csinálni. Nekem muszáj nevetnem. Egy pillanat alatt már térdelek a hóban, és úgy érzem, hogy sosem fogom tudni abbahagyni a nevetést. Már fáj az oldalam, és igyekszem nagy levegőket venni, hogy egy kicsit csökkenjen a fájdalom, de csak rosszabb lesz. A Szememből is folyik a könnyem, így azt is törölgetem.
- Na?
Ennyit tudok csak kinyögni egy nagyobb levegővétellel, elfúló hangon. Ez a nevetés igazából már nagyon kellett. Fáznak a füleim, így gyorsan magamhoz húzom a sapkám. A két hajgumit zsebre vágom, a sapkámról pedig lesöpröm a havat, mielőtt visszahúznám.
- Őket nagyon szeretem, biztos csinálnak nekünk havazást. Bár, ahogy ezt a kis pelyhet elnézem, hamarosan sokan jönnek még. Nagyon szeretem a hópelyheket, tudtad, hogy nincs két egyforma? Olyan különleges, hogy nincs. Szeretném tudni, hogy ez hogyan lehetséges. Annyira sok titok van a természetben.
Én mindig is természet közeli voltam, otthon is, ha tehettem, mindig kint voltam az udvaron, néha csak órákon át ültem, és néztem a természetet. Ahogy hullnak a levelek, vagy éppen kinyílnak a tulipánok. Képes voltam hajnalban kiülni a kertbe, és figyelni a folyamatot. Először lassan indul, majd hirtelen már ki is nyíltak, estére pedig újra becsukódtak.
- Te mi szeretnél lenni, ha felnőtt leszel?
Kérdezem az eget vizsgálgatva. Jeleket keresek arra, hogy elkezdődik a havazás. A nagy nézésben teljesen elveszítem az egyensúlyom, és hátraesek, mint egy zsák krumpli. Nem fáj, nevetnem kell.
- Csináljunk hóangyalt!
Kiáltom lelkesen Laurának, és én el is kezdem megvalósítani a sajátomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. február 17. 13:43 | Link

Lili

Nem hosszú a bemutató, de annál izgalmasabb. Csak nevetek, amíg Lili produkálja magát, és olyannyira magával ragad, hogy azt hiszem, innentől még jobb lesz a kedvem. Sőt! Nem is csak jobb, de kirobbanóan tökéletes a mai délutánhoz.
- Tökéletes. Azt hiszem, bármelyik színdarabban szívesen látnak téged, miután kicsit beletanulsz.
A havas ötletet nem csak kitalálom, máris rohanok, hogy megvalósítsák nekünk, így két perccel később már a pihéket nézhetjük, amik a fejünk fölül esik, hogy a sapkánk és sálunk is ékként viseljék a különböző darabokat.
- Akkor olyanok, mint mi vagyunk. Nincs két egyforma ember sem. Szeretek kint lenni. A színek, és minden más is olyannyira vonz a természetben, hogy jujj. Ott vannak az állatok is, amik ott élnek, és igen. Hát... Szóval, azt hiszem igazad van. Olyan varázslatos.
Minden harmónikus, vagy ha nem, akkor előbb utóbb az lesz. Ott van a nagyon meleg nyár, aztán a hűvösebb ősz, a hideg tél, a kellemes, langyos tavasz, és ismét a nyár. Amit a tél elvesz, azt a nyár újra megadja. Imádom.
Lilivel együtt nézem az eget, miközben elgondolkodom a szavain.
- Hát, felnőtt.
Ránézek, és megint nevetnem kell. Ennél gagyibb válasz nem is lehetett volna a kérdésére. De azért kicsit komolyra fordítva (hehe, jó vicc) a szót...
- Apával szeretnék majd együtt dolgozni. De előtte még nagyon sokat kell tanulnom, hogy mellette lehessek.
Az állatkert a mindenem, minden nap hiányzik, a szüleimmel együtt. Itt is jó, de velük a legjobb. Mindegy, hogy hol vagyunk. De azért a kert lakói is hiányoznak, nagyon sok időt töltöttem velük, és nem tudom, mikor látom őket újra.
Mire feleszmélek, Lili kidőlt, és kalimpál a hóban a lábával, meg a kezével, nekem pedig nem kell több, fogom magam, és nekiállok hógolyót gyúrni, hogy hozzávághassam. Csak a dereka köré, elvégre nem lenne szép, ha az arcán csattanna, erre pedig megint nevetnem kell, szóval a melankólia, ami a honvággyal párosult, kicsit alábbhagy. Nem múlik el, de kicsit eltereli a hideg és a formálódó angyal a figyelmem.
- Lili. Én félek.
Mondom egyszer, hirtelen a semmiből, mert kezd bennem körvonalazódni, hogy nemsokára itt hagyom ezt a helyet, és fent leszek. Fent a nagyok között. Izgulok, és nagyon várom, de nem akarok megint váltani, és új környezetbe kerülni. Most jó itt nekem. És ez az arcomra is kiül. Fuccs a jó kedvnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Iványi Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. február 27. 20:31 | Link

Laura

- Jaaaj, annyira nagyon jó lenne Laus! El sem tudod képzelni, hogy mennyire jó lenne. Annyira remélem, hogy Valentin úr még nem akar majd nyugdíjba menni. Szerintem mondjuk még elég fiatal is hozzá, hogy megtegye. Én úgy, de úgy szeretnék vele egy színpadon szerepelni. Mondjuk a Szépség és a Szörnyetegben! Én lennék Belle, ő pedig a Szörny. Énekelhetnék vele a színpadon és minden. Jaj, soha többet nem kérnék semmit, ha ez teljesülhetne.
Amióta csak láttam a színpadon, azóta vágyok rá, hogy ott álljak vele a színpadon, és a múltkor beszélhettem vele, sőt a hajamat is befonta. Olyan jó ember, jó a szíve és kedves. Nagyon jól éreztem magam a társaságában. A lánya biztos nagyon szerencsés, hogy ő az apukája, és persze Thomas bácsi is, hogy ilyen jó barátja van, mint ő.
- Szerintem lesz legalább egy közös óránk a nagy iskolában.
Pillantok rá vigyorogva. Biztos vagyok benne, hogy a Legendás Lények Gondozását mind a ketten fel fogjuk venni, így minden órán együtt ülünk majd és a csoportmunkákat is együtt csináljuk majd végig.
- Nem baj, hogy nincs, milyen unalmas lenne, ha mind ugyanolyanok lennénk. Neked például olyan szép a szemed, tök nagy kár lenne, ha nem lenne ilyen szép, hanem egyforma lenne, mondjuk Bende szemével. Neki gomb szeme van, olyan izé. Kicsi.
Pedig minden második lány szerelmes ám belé, de nekem nagyon nem tetszik a Bende. Olyan furcsa és nyálas, olyan bleee. Nem járnék vele akkor sem, ha kötelező lenne. Nem, nagyon nem.
- Szerintem te nagyon jó lennél benne. Ígérem, hogy minden héten egyszer elmegyek majd. Tudod, a színházban nagyon nagy a hajtás, de ha majd gyerekeim lesznek, akkor úgyis kevesebbet fogok dolgozni, és akkor mindennap elmegyünk majd, mert egészen biztos, hogy a gyerekeim is szeretni fogják a természetet.
Már látom is magam előtt. A férjem öltönyös lesz. Mindig aktatáskával fog járni, és borostás lesz az arca, de jól fog neki állni, a gyerekeink, mert kettő lesz mindenképpen, pont olyanok lesznek, mint a reggelizőpelyhes reklámokban a gyerekek. Mindig mosolyognak majd. Persze tudom, hogy ez sokszor nem megy ilyen könnyen, de álmodozni szabad, ugye.
- Ne féééélj!
Felpattanok, és szorosan átölelem a derekát. Én is félek, de nem mutatom ki, mert ha kimutatom, akkor az ő félelme se fog elmúlni. Ez pedig nagyon rossz lenne. Miatta erős leszek.
- Figyelj, én is megyek veled, ott leszünk, együtt. Lehet, hogy más házba járunk majd, de a szünetekben és az órákon találkozni fogunk. Majd megbeszéljük, hogy milyen tantárgyakat vegyünk fel, és padtársak leszünk, meg együtt megyünk enni és délután együtt tanulunk majd. Laus, én sosem hagylak el téged! Megígérem!
Elengedem, a jobb kezem a szívemre teszem a másikat pedig felemelem, mint a filmekben.
- Én, Iványi Lili Athalie, születtem Eszterházy Lili Athalie, szentül fogadom neked Vörös Laura és egyúttal megesküszöm az életemre és a nagy álmomra, hogy Révay Valentinnal együtt szerepeljek a Szépség és a Szörnyetegben, hogy soha, de soha nem hagylak el, és ha kell, akkor még nagy fiúkkal is veszekszem érted, hogy ne bánthassanak. Ha ezt a fogadalmamat megszegném, akkor változzak rút kelésekkel teli, rezgő csontú banyává.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Vörös Laura
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 84
Írta: 2017. március 19. 10:42 | Link

A darab említésére már indul is a jól ismert dallam a fülemben, az elmémben, mert az tényleg álomszép. A mesét nagyon szeretem belőle, bármelyik változatról legyen szó.
- Majd ha felnősz, és egy színpadon leszel vele, megnézlek.
Mondom vigyorogva, mielőtt újra a suli lenne a téma...
- És ha ugyanazokat az órákat vesszük fel? Vagy legalábbis sokat közülük?
Legalább lenne egy pont az órán, ami fix lenne. És tök jó lenne, mert lenne segítségem. Meg én is tudnék segíteni neki. Tiszta haszon.
A Bendés megjegyzésén megint csak vigyorogni tudok, mint a tejbetök, és a jó kedvem még nem hagy alább. Olyan minden jóban és rosszban együtt ez az egész. Bár szobatársak lehet, hogy nem leszünk, sőt, elég valószínűnek tűnik, de majd kiderül. Ettől is, megy egyébként is kezd kicsit szorongós érzés lenni a lelkem mélyén, ami fel is tör, amit csak a kimondott szavak tudnak egy cseppet enyhíteni. Na meg Lili vallomása és ígérete, ami a legjobbkor jön.
- Ha rút banya leszel, akkor is ott leszek melletted. Én is ígérem.
Kicsit jobb lesz a kedvem, így a hópelyhek megint átveszik az uralmat a gondolataim felett. Mindegyik más. Most mondta Lili. És igaza van. Ilyenekbe nem is gondoltam még bele, egészen eddig, de milyen jó már.
Visszakanyarodom a mesékhez, és halkan nekiállok énekelni.
- Hol volt, hol nem volt...
Az előbbi dallam cseng, persze csak ő hallhatja, és várom, hogy folytassa, ha nem, akkor majd én, vagy együtt.
- ... régi nóta száll...
Felnézek rá, és megnyugszom. Nem leszek sem egyedül, sem magányosan, se elhagyva.
- A szünetben van kedved eljönni hozzánk? Tudnék neked mutatni egy csomó érdekes állatot, mindegyiket a saját élőhelyén. Kis kaland a suli előtt. Az utolsó felhőtlen napjaink. Mit szólsz?
Én mindenképp megyek haza, és ha már úgy van, miért ne. Anyáék úgysem ismernek senkit innen, csak a tanárokat, vagyis közülük is maximum egyet-kettőt, így ők is megnyugodhatnak végre, hogy nem leszek én olyan elszigetelt, mint amennyire gondolják.
- Persze csak ha nincs más programod. A családdal töltött időbe én sem szeretnék belerondítani, és elrángatni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Révay Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2017. április 15. 08:55 | Link

Laura

- Laura én annyira, de annyira remélem, hogy ez megvalósul!
Komolyan, nem is vágyok semmi másra, főleg azóta, hogy beszélhettem is vele. Akárhányszor két oldalra fonom a hajam, a jobb oldalinál mindig elmosolyodom, mert eszembe jut, hogy azt ő csinálta, és hogy milyen jó volt beszélgetni vele, és milyen kedves volt. Jól játssza a szörnyeteget a színpadon, és szerintem a kinézete miatt olyan a való életben is. Az emberek tartanak tőle, pedig tele van szeretettel.
- Ez nekem nagyon tetszik, legyenek ugyanolyan óráink. Elmehetnénk előtte együtt megvenni a pálcánkat Kylehoz, aki amúgy nagyon rendes és nagyon kedves és nagyon aranyos, és nagyon, de nagyon magas. És aztán akkor az évnyitón, ha külön házba is osztanak be minket, akkor utána kisakkozhatnánk, hogy hogyan tudunk úgy ülni, hogy lássuk egymást mindig, mert akkor ha valami vicces történik, akkor egyből tudjuk jelezni a másiknak.
Ezt mind egy szuszra mondom el, még én is belefáradok, szóval biztos, hogy szegény Laura is csak pislog, hogy most mi történt. Ösztönösen jó barátok lettünk itt lent, és ezt nem akarom elcserélni semmire.
- Régi nóta száll... Volt két idegen... Aki hirtelen... Egymásra talált...
Énekelem én is vele vidáman a sorokat. Ez az a nóta, vagyis egy a sok közül, amit még álmomban is képes vagyok felidézni. Imádom, és egyszerűen megveszek érte.
- Ezt akár rólunk is írhatták volna.
Végül is, mi is idegenek voltunk, aztán egyszer csak jött valami, és bumm, máris ott voltunk. Ez remek, egyszerűen remek. Sosem akarom őt elveszíteni, mert nagyon szeretem és nagyon fontos nekem.
- Nincs, mármint annyira sok mindent nem mondtak, és azt mondták, ha szeretnék elmenni valamelyik barátomhoz, csak szóljak, hogy mikor és beírják a naptárba. Ez olyan szuper, mármint, együtt lehetünk és lesznek ott állatok is, imádom az állatokat.
Nem mintha ne tudná, de újra és újra feltörő lelkesedésemet nem tudom elrejteni. Izgatottan csapom össze a kesztyűs kezeimet, melyekről egész hóvihar száll alá, én pedig kacagok, még az oldalam is belefájdul.
- Gyere, meghívlak egy forró teára. Én állom.
Még kacsintok is hozzá nagylányosan. Technikailag persze Thomas bácsi állja, mert épp uzsonnaidő van, de ez teljesen mellékes. Most az a fő, hogy megmelegedjünk, együtt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. május 24. 11:30 | Link

Kisfiú *-*

Nem tudom, hogy mire vállalkoztam, de a tény, hogy apa rábólintott, adott nekem egy löketet. Mindig is tartottam a kis gyerekektől, mert egyszerűen úgy gondolom, mi még nem találtuk meg a közös nevezőt, de elértem azt a kort, hogy megpróbáljak ezen változtatni, és Everett úrnak sem árt a segítség.
Ezért is haladok az előkészítő felé, amint vége az óráimnak. Ma még az egyetemre se kell mennem - hála égnek, mert azt már igencsak nehezen viselem -, szóval az egész délutánom rászánhatom a lurkókra. A múlthéten voltam már itt egy pár órát, csak felmérni a helyzetet, meg úgy igazán megtekinteni, hová is csöppentem, és bár akkor pozitív csalódás ért, nem kergetek hiú reményt afelől, hogy ez mindig így lesz.
Viszont vannak szüleim, van egy anyám, aki mindkettőnket felnevelt. Tökéletesek vagyunk? Nem, de határozottan életképesek, és ez a mai világban már elég kell hogy legyen.
- Prücsök, hát te? - pislogok összevont szemöldökkel az udvaron lévő fiúcskára. Nem, nem maga a tény váltja ezt ki belőlem, hogy az udvaron van, sokkal inkább az, hogy más nincs.
- Nem kellene bent lenned, vagy valami? - teszem le a táskám a földre, majd szépen le is guggolok a fiúhoz, hogy egy vonalban legyünk. Apa is folyton ezt csinálja velem, és igen, úgy sokkal könnyebb társalogni vele... vagyis, az alaphoz képest, de az öreggel társalogni sose könnyű. Olyan, mintha azelőtt tudná, mit fogok mondani, mielőtt ténylegesen ki is mondanám azt, s bár próbálok a gondolat felett szemet hunyni, ignorálni azt, azért olykor eszembe jut... igen, mikor van némi saram.
Utoljára módosította:Sárközi Alexandra Anna, 2017. május 24. 11:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2017. május 26. 21:00 | Link

Lexa


Igazából nem tudta mit kéne csinálnia. Egyszerűen csak úgy érezte, hogy meg fog fulladni, hogy nem bírja tovább. Rémült tekintettel nézett körül az osztályban, ahol körülbelül 10 gyerek foglalt helyet. Valószínűleg szünet lehetett, mert mindegyik összetömörülve volt körülötte, és őt nézték. Nem értette a helyzetet, nem tudott róla, hogy bármit is csinált volna, ami miatt rá kéne figyelni. Éppen az ellenkezője. Nem szólalt meg. Nem tudott. Ahogy akkor sem, amikor tíz szempár figyelte a reakcióját.
Egyszerűen fogta a táskáját, és kiment a teremből. Gyors léptekkel, de inkább tűnt úgy, mint akinek sürgős dolga van, mint aki menekül. Aztán a folyosóra érve szaladni kezdett. Bárhová, csak el a figyelő szempárok kereszttüzétől.
Egészen az udvarig ment, ahol nem talált senkit. A falnak vetette a hátát, és a keze remegni kezdett. Gyors mozdulatokkal kitárta a táskáját, és egy ceruzát és papírlapot vett elő. Meg egy könyvet, hogy legyen min rajzolni. Aztán elkezdte a vonalakat húzogatni. Ez mindig megnyugtatta.
A teste és elméje szép lassan lecsendesedett, mintha a vonalak meghúzásával kiadhatná minden fájdalmat a papírnak. Aztán meghallotta a hangot nem sokkal mellette. Összerezzent, és nem bírt mozdulni. Úgy érezte magát, mint aki lebukott bújócskázás közben, de még reménykedik benne, hogy nem ismerték fel az arcát, így nem lesz nagyobb gondja.
Aztán a lány leguggolt hozzá, és már nem tudott nem ránézni. Kék tekintete valami olyat üzent, hogy "Kérlek ne haragudj rám". Mert igen, pontosan tudta, hogy órán kéne ülnie az osztályban. De nem tudott. Ahogy most sem tudott megszólalni. A félelemtől, ami mindig benne bujkált.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 11. 20:52 | Link



Már két hete szabadságon vagyok, pontosabban nem is szabadságon, csak csökkentett, irodai munkán. Nem bánom, jobb ez így, most, mert érzem én is, hogy pihennem kell, össze kell szednem magam. A szakállam, és a hajam jó része már másnap ősz volt. Eddig nem látszott, vagy legalábbis nem annyira, hogy őszülni kezdtem, most viszont már határozottan látszik a korom, vagy inkább még plusz tíz év. Az éjszaka történtek is megráztak, de az is, hogy Alexandra nem tért haza. Reménykedtem benne, hogy ez is csak egy olyan időszak lesz nála, mint a többi, de aztán nem. Beletörődni nem fogok, de elfogadom a döntését. Az elmúlt két hétben a nejem igyekezett lekötni a figyelmemet, meg folyton megkövetelte, hogy “beszélgessünk”, amihez semmi kedvem nem volt. Jelen pillanatban össze szeretnék csomagolni, és elköltözni. Egyedül. Szeretnék egy kis faházban élni egy erdő közepén egy hegy tetején lehetőleg. Olyan szinten messze szeretnék lenni mindentől és mindenkitől, hogy a gondolat néha már engem is megrémít. Amúgy rosszul nézek ki, még szerintem is, nem is szívesen megyek emberek közé, mert érzem, hogy bámulnak. Most mégis el kellett jönnöm. Négy nagy zsákot cipelve magammal.
- Elnézést, beszéltem az igazgató úrral, hogy ma érkezem, játékokat hoztam.
Ez is a nejem egyik feladata volt. Nézzek át mindent a padláson, és amit meg kell tartanunk, pakoljam vissza, amit nem, de használható, azt szállítsam el oda, ahol hasznát vehetik. Hát most itt vagyok, és várok. A nő tekintetét igyekszem fel se venni, ő egy kis időt kér tőlem, és elviharzik, inkább csak várok, és közben bambulok magam elé.


//A történet körülbelül két hete történik.//
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. június 26. 22:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Alexandra Anna
INAKTÍV


Az ördög másik arca
offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 791
Írta: 2017. június 11. 20:53 | Link

Apa

Teljesen jó ez így nekem. A családdal ellentétben, én tudtam, hogy nem fogok hazamenni, vagy ha mégis, nem egy hét után. Ami azt illeti, még most sem érzem úgy, hogy át bírnám lépni azt a küszöböt. Annál büszkébb vagyok. És legalább van időm magamra, el tudtam rendezni magamban a dolgaim, igaz ahhoz az is kellett, hogy a világ hálón is offline legyek. A telefont se vettem fel, a kötelezettségeim számát pedig a minimumra csökkentettem. Nem tartott ez tovább három napnál, szerencsére még mindig bennem van a készség, hogy nem állok le sebet nyalogatni. Igen, beláttam, hogy voltak helyzetek, mikor másképp is cselekedhettem volna, de nem fogok eléjük állni és bocsánatért könyörögni, mert egyszerűen nem akarom azt, hogy minden a régi legyen, hisz az nem volt jó. Nekik is jót tesz, hogy kicsit külön vagyok tőlük, megélhetik azt az idillt, amire tulajdonképp vágynak, én meg élvezem, hogy saját életem van.
Nem estem kétségbe, egyszer sem tettem fel magamnak a mi lesz velem kérdést, mert ismerem magam, és ahelyett, hogy leálltam volna, például munkát is találtam. Nem kell nekem a pénzük, sose vágytam teljesen azokra a dolgokra, de ha már lehetett, hülye voltam nemet mondani. És nem, nem fogom a szám jártatni azért, hogy megmagyarázzam ezt nekik, láthatóan teljesen felesleges, mert ők már elkönyveltek így.
- Lili, hagyd Eperkét is játszani a labdával - a lányra kicsit erélyesebben szólok, mikor megint ellöki kisebb társát, aki sírva fakad, mert többszöri próbálkozás után se kaphatja meg az áhított játékot. Lili szemében pedig látom a dühöt, ami belőlem egy elégedett mosolyt csal ki, be nem vallanám, de egyszerűen imádom a csajt. A labda pedig oda is kerül a loknis kislányhoz, Lili meg rájön, hogy van ott a homokozónál pár lány, akik szívesen hallgatják meg, mennyire utál is ő engem.
Mosolyogva csóválom a fejem, mikor odajön hozzám a nő, és közli, segítenem kell valakinek. Igen, mostanság előléptettek R1-sé, aminek nem örülök túlzottan, de szó nélkül hagyom ott őt a gyerekekkel, és lépkedek az előcsarnokba. Közben a zsebemből előhalászom a noteszem, nem ártana tisztában lenni vele, hogy röpke két óra múlva, hová is kell mennem.
- Jó napot, miben segíthetek? - s csak ezután pillantok fel. Az arcomon egyetlen röpke pillanatra fut végig a megütközés, aztán marad is az egész testtartásom is a hivatalos három lépésnél. Elvégre már nem az apám, ezt a pár szót még tisztán hallottam a nyitott ablaknak köszönhetően.
- Ohh játékok, remek, kérem kövessen, megmutatom, hol teheti le - azzal hátat is fordítok neki, majd magabiztos léptekkel indulok meg a folyosó végén lévő ajtó felé, majd  nyakamból előhalászva a kulccsomót, megkeresve az egyik kulcsot, nyitom ki azt.
Bent már a plafonig érnek a játékok, szólni is fogok Thomasnak, hogy nem ártana növelni kicsit a teret, mert neki a heppje, hogy apránként kell odaadni nekik, mert mind hamar tönkremegy.
- A gyerekek imádni fogják, köszönjük - még azt a hivatalos báj mosolyt is megeresztem, amit naponta többször is az arcomra kell varázsolnom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Vallj színt! rivallják.
- Szivárvány... suttogom.


Narnia hercegnője: #amerész | Ervin tartozéka
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 11. 20:54 | Link




Amikor rám néz, nem sok mindent láthat az arcomon, az öregedést, a fakó bőrt, a fénytelen szemeket, az érdektelenséget. Mintha le lennék szedálva. Nincs bennem gyógyszer, az elmúlt tizennégy nap bőven elég volt.
- Jó napot.
Úgy csinálok én is, ahogy ő, hivatalosan, tartva a távolságot. Engedelmesen követem, bár nem feltétlenül játékok, de nem hiszem, hogy nagyon messzebb kéne vinni. Ha nem muszáj, akkor nem nyitom ki a számat.
- Ami azt illeti ruhák. Az unokáinknak tettük félre, de itt nagyobb hasznuk lesz. Nehezek.
Teszem hozzá még csendesen, lepakolva magam elé őket. A zsebembe nyúlva átnyújtok a lány felé egy borítékot.
- Kérem, adja át Thomasnak az üdvözletemet, ő tudni fogja, hogy hova lenne érdemes ezt a pénzt tenni.
Biccentek egyet, hátralépek kettőt.
- Viszont látásra.
Köszönök még el, majd zsebre dugott kézzel indulok el arra, amerről jöttem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 3 4 5 6 7 8 9 10 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térElisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda