36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 20 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. április 17. 19:15 | Link

Dettike

A mai nap a munkában rém unalmas, még jó is, hogy mára beszéltem meg Dettivel, hogy együtt ebédelünk. A dologban azonban még így is vannak csavarok. Mivel mindenki értekezleten van, meg kiküldetésen, így én ma nem hagyhatom el a helyem ebédidőben sem. Azonban a nagyfőnök sincs bent, a villogó, mogorva tekintetével, így rendeltem kaját a falatozóból, meg sütit a cukrászdából.
Amúgy maga a munka jó, néha izgis, néha uncsi, de elvagyok. Nem bántam meg, hogy nem tanultam tovább. Még mindig ott tartok, hogy nem tudom, mi akarok lenni, viszont van lehetőségem függetlenedni. A lakásba is becuccoltam, otthonról is elhoztam pár holmit, és most már egész otthonosan berendezkedtem. Mostanra már teljesen megszoktam a dolgot, egyetlen hiányérzetem van, ez pedig a hálótársam.
Most, hogy itt vannak ezek a felügyelők, akik néhanapján itt is megjelennek mogorva ábrázatukkal, csak minden második hétvégén találkozhatunk, és csupán néhány órát tölthetünk együtt. Ez pedig nagyjából annyira elég, mint halottnak a csók, főleg, ha megszoktad, hogy minden nap órákat töltötök együtt.
Egyszer régen, olyan egy hete, felmerült bennem, hogy mi lenne, ha megkeresném én Will nagybácsit, és megkérném, hogy engedélyezze nekem, hogy az unokahúga nálam lakjon, és minden egyes nap tőlem menjen iskolába, és hozzám térjen haza. Elmesélném még neki, hogy nagyon jó dolga lenne ott, főznék rá, és ha kell, még tanulnék is vele, és hogy ígérem, jól fogok vele bánni, azonban mivel még nem ismerem, úgy képzelem őt el, mint azt az igazi apafigurát, ásóval a vállán, összeszűkült szemmel, méregetőn. És ha azt hiszem, hogy engem méreget, akkor az tévedés, mögöttem a földet, hogy vajon elég puha-e vagy még a vonszolásommal is foglalkoznia kell-e. Szóval bevallom férfiasan, némiképp eltántorítottam magam a céltól, és inkább szenvedek két hétig csendben.
Dél előtt néhány perccel meg is érkezik a rendelésem. A kiszállító srácnak fizetek borravalót is, majd míg várakozok szépen megterítek a pultban. Már csak Detti hiányzik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2016. április 17. 20:05 | Link


Ruhácska

Az idő csodás, de csalafinta, a suli meg uncsi. Néhány óráról meglóghatok szerintem, most már jelvényem is van hozzá, bár ezt nagyonnagyon sokszor elfelejtem. A minap este, mikor visszasompolyogtam a kastélyba is összefutottam egy éjszaka kint járkáló diákkal és nem értettem miért hűlt meg benne a vér. Az ujjam a szám elé emeltem, aztán haladtam tovább csendben, lefekvés előtt jutott az eszembe, hogy jaj amúgy én kint lehetnék, őt meg meg kellett volna büntetnem. Én mondjuk nem vagyok a büntetések híve, szóval jól járt az a srác. Most viszont egy másik hívott unatkozósebédelni, Ervinke már a minisztérium robotja, úgyhogy illik őt meglátogatni, nehogy a halálba tétlenkedje magát. Amint kilépek az iskola falai közül, az Amerika Kapitányos táskámba gyömöszölöm a talárom, aztán sietek is ki a kapun és szinte ugrálva szaladok a faluba vezető úton. A fantasztikusan göndör loknijaim csak úgy lobognak a tavaszias szélben, én pedig néha meg is pördülök, hogy elkápráztassam aa.... hát jó, nincs itt senki, szóval csak úgy elvagyok. Szóval, megyek, mendegélek a faluban, az úti célom pedig a kirendeltség, Ervin már biztos vár reám, végülis mi mást tenne? Belépve köszönök a portásbácsinak és a már megszokott útvonalon sprintelek fel a sráchoz, az ajtón nem is kopogtatva török be.
- Verőfényes tavaszi napot! - hát a belépő sikerülhetett volna jobban is, de sebaj. Beljebb lépek és ledobom magam lazán oda, ahova esetleg Ervin mutatja, de ha nem tesz ilyet, akkor csak keresek egy ülőhelyet, közel hozzá.
- Hmmm, nekem is van, vagy a tiédből lopok? - vigyorgok rá a megszokott Dettis mosollyal, közben pedig a szemöldököm emelgetem, kicsit utalóan kérdezve, mit is kéne tennem egy falat ételért. Itt persze egy baráti ölelésre gondolok, semmi egyébre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. április 19. 21:16 | Link

Dettina

Amíg várom, hogy megérkezzen, addig rajzolgatok, a nagy rajztehetségemmel, egy lovat, vagy sárkányt, vagy földön fekvő embert, de az is lehet, hogy két egymásra boruló farönköt, gallyakkal. Azonban abban a pillanatban, ahogy meglátom berobbanni az ajtón, dobom is ki. Nem kell nekem, hogy a őnagysága még nekiálljon kioktatni a művészi vonalaimat illetően. Mert nagyon szép kis vonalak. A maguk nevében páratlanok.
- Hellóóó lány, akit telibehányt az univerzum.
Lejjebb sandítok, nem is tudom miért, hiszen annyira egyértelmű, hogy még a cipője is megy ehhez a ruhához. Nem rossz, csak hát, látványos. De hát férfiként ezt csak ennyivel tudom lezárni.
- Nem értem, hogy ma miért ezt a nyakláncot választottad. Minimum egy naprendszert kellett volna kislány.
Rásandítok a rendelt ételre, aminek a mennyisége hatalmas. Szerintem a felé minimum annak a kóbor kölyökkutyának fogom adni, amit Karina befogadott - vagyis már nem kóbor -, és akit a hátsókertben rejteget, pontosabban az én lakásom háta mögött egy kis kerítéssel elválasztva, és csak akkor engedi ki, ha a szülei nincsenek otthon. Bár szerintem tudják már. A múltkor például ott ugatott szegénykém, miközben én a faterjával beszélgettem az udvaron. Szerintem csak azt várják, hogy előhozza a kis dögöcskét. Szóval a lényeg, hogy van itt egy rakat kaja, és ezek után még megkérdezni, hogy rendeltem-e neki, meg persze az után, hogy megkérdeztem, velem ebédel-e
- Na jóóó, egy ölelésért, ami legalább tíz másodpercig tart.
Nagyon komoly feltételeim vannak, de ahogy elnézem, ő is pont ugyanerre gondolt, így hát örömmel ölel át, és örömmel fogatom az ölelését. A formai részek ugyebár nagyon fontosak. Viszont a kajálás is, mert marha éhes vagyok, úgyhogy miután elenged, összecsapom a tenyerem, majd elkezdek mindenből egy kicsit a tányéromra halmozni. Vigyáznom kell a vonalaimra. Haha.
- Na és mi újság ott fent a nagy kastélyban?
Fordulok hozzá azonnal. Most, hogy itt vannak ezek a felügyelők, olyan vagyok, mint valami számkivetett, pedig eddig simán hittem abban, hogy milyen jó az, ha dolgozok, és Claire majd itt lesz sokat nálam. Hát ez az elmélet igencsak megdőlt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Boglár Gréta
INAKTÍV


| Detti |
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 340
Írta: 2016. április 22. 21:45 | Link


Ruhácska

Telibehányt? Értetlenül pislogok a megjegyzésre, aztán végignézek magamon. Jaj tényleg, el is felejtettem, hogy ma milyen ruha van rajtam. Elvigyorodok, felnézek a fiúra és megvonom a vállam.
- Mert szeretem a szuperhősöket és mert a polip és csillagok összeállításról meg egy mese jut az eszembe. - adok egyszerű magyarázatot a nyakláncomra. Ez volt mára a választásom és kész. Legközelebb majd biztos befestem a hajam kékre, vagy valami. Ervin viszont hiába sandít így az ételre, a bátyámból kiindulva minden férfiember emberes adagot eszik, aztán rajtuk úgy se látszik meg. Ez a srác meg a mai napig olyan formában van, hogy ihaj-csuhaj... noooode visszatérve a kajára, fizetségképpen megölelem a fiúkát, aztán elveszek egy jó adagot, majd feldobom a praclim az asztalra. A talpam ugyan nem éri a lapját, csak a sarkam támaszkodik rajta. Kényelmesen befészkelem magam a székbe, aztán eszembe jut, hogy evőeszközöm biza viszont nincs.
- Hú, dobsz egy villát, vagy valami levélbontó kést? Farkaséhes vagyok, kihagytam ma a reggelit, megint elfelejtettem kajálni. - szépen nézek, barna szemeim kérlelően pillognak, amíg pedig kapok valamilyen evőeszközt, kitálalok.
- Pff, hát most mond meg! Itt vannak a felügyelők, látszólag semmi vizet nem zavarnak, de a múltkor is bejöttek gyógynövénytanra. Nem sokat tettek, csöndben végigülték, jegyzeteltek, aztán kimentek, de nagyon para volt, érezni lehetett a levegőben, hogy mindenki megfeszült, a profnőn is látszott, hogy kicsit ideges volt. Nagyon gáz, nem is értem milyen hibákat akarnak itt keresni, hát ez egy iskola! Persze, hogy vannak diákcsínyek... hjaj, na mindegy. Ja, meg prefektus lettem. Na, és véled mi a helyzet? Mennyire unod itt halálra magad? Jó ez az iroda, de ki lehetne csinosítani még egy-két dologgal... - körbenézek és már látom is lelki szemeim előtt az anime és játék posztereket, szuperhősös fancuccokat, hú, amoda egy hatalmas hádé tévét, alá pées négyet... na, úgy már egész lakható lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. április 24. 09:55 | Link

Dettina

- Hogy lehet kihagyni egy étkezést?
Kérdezem őszintén megrökönyödve, és valószínűleg már sokadszor tőle, de nem, akkor sem tudom felfogni, hogy ez hogyan lehetséges. A nők elméletileg több dologra is oda tudnak figyelni, nem? De. Sejtem, hogy Detti fejecskéjében úgy cikáznak a gondolatok, mint a villám, de hát azért na. Enni csak kell. Felfoghatatlan. Mindenesetre fogom magam szépen, és adok neki egy villát, meg egy kést is. Az utóbbin azért elgondolkozom, mert félő, hogy ebben a testhelyzetben veszélyes lenne önmagára, és lehet, hogy rám is.
- Nem unalmas amúgy.
Jegyzem meg vigyorogva, miközben levágok egy nagyobb falatot a húsból.
- Tudom, hogy most annak tűnik, de amúgy tényleg nem. Általában azért van itt élet, csak most nincs, mert mindenki lelépett. Viszont ilyenkor sem szoktam unatkozni, mert van nálam könyv, amit olvashatok, Karina is be szokott ugrani, te is, és tervezgetem azt is, hogy valahogy bejutok az iskolába, hogy láthassam Claire-t.
Megvallom, ezen a részen szoktam a legtöbbet agyalni. Ezek a felügyelők nagyon bosszantanak. Kérhetnék szabadságot, nézhetném, hogy mikor jönnek be, és mehetnék fel akkor. Csakhogy sosem jönnek egyszerre. Valaki szerintem mindig van az iskolában. Egész biztos vagyok abban is, hogy tele van mindenféle riasztóbűbájjal is a hely. Most már hülyeségnek tűnik, hogy nem mentem legalább csak valami részképzésre. De hát ez van, ha az ember gyerekét már nem érdekli az iskola.
- Szegény tanárnő. Nem jó ez senkinek. Viszont a diákcsínyek is eldurvulhatnak, volt már rá példa. Bár igazából szerintem az alvilági ügyletek a gázosabbak. Karint is kértem, hogy ne üzérkedjen a jegyzetekkel, meg ne menjen be mások helyett vizsgázni, mert baj lesz belőle. Viszont szerintem a legnagyobb gáz az elemi mágusokkal van, mert még nem tudják annyira kordában tartani az erejüket.
Bár csak felületesen ismerem a sztorit, de szerintem főleg miattuk jelentek meg ezek a kedves, bájos emberek, hogy szúrós szemükkel megbénítsák a társaságot.
- Fela óráján milyen lehet vajon, amikor megjelennek?
Vetem fel a dolgot, és végre bekapom a falatot, amivel játszok már egy ideje.
Utoljára módosította:Lasch Ervin Balázs, 2016. április 24. 09:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. június 19. 22:47 | Link

Izzy
Elemi mágia vizsga, valamikor a 21. tanév vége utáni szünetben
A vizsgáztató kinézete

Kirin már bent ül a teremben, előtte papírok, kezében penna. Éppen a hivatalos iratokkal bíbelődik, várja, hogy megérkezzen a vizsgázó. Bal kézzel beletúr narancsvörös hajába, majd rátekint órájára. Zöldessárga íriszein megcsillan az időmérőről visszatükröződő napfény. Ez hunyorgásra készteti, így amúgy mandulavágású, macskás szemrései elkeskenyülnek. Megállapítja, hogy van még idő, visszafordul a papírokhoz, és ikszet rajzol az egyik üres rubrikába.
Körülbelül öt évvel ezelőtt még el se tudta volna képzelni, hogy egyszer majd minisztérium által kijelölt vizsgáztató lesz. Akkor még Angliában élt és az Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézetben vizsgálták. Akkor még Magmának hívatta magát. Féltek az erejétől, ő is félt magától. Persze büszke volt, sosem vallotta volna be. Akkor még alig múlt húsz éves, és élete első tizenöt évét alkoholista apja mellett kellett leélnie. Aztán véletlenül megégette a húgát. Később már szándékosan az egyik osztálytársát. A hatóságok ekkor sokalltak be, és küldték volna egyenesen a javítóba, de az ELEMEKI igazgatója kiállt érte. Így került John Stiles szárnyai alá.
A férfi nyugalma, vidámsága idegesítette a kezdetekkor. Évek kellettek ahhoz, hogy a bizalom kialakuljon, és még néhány, hogy John türelme, tapasztalata, szakmai felkészültsége meghozza gyümölcsét és Magma végre újra Kirinnek nevezze magát. A fiatal férfi útját továbbra is sokban egyengette az intézet, így kerülhetett végül be abba a programba, ami elemi mágus oktatókat és vizsgáztatókat nevelt ki.
Kirin végül Magyarországra került, ő vette át a nyugdíjba vonuló Csoknyás Borbála helyét. A nyelvet még töri, így egy bűbáj fordítja majd szavait a lánynak és viszont. Bár ez az első vizsgája itt, nem látszik rajta aggodalom vagy idegesség. John jó tanára volt, Kirin nyugodt, türelmes, szemlélődő.
Mikor a lány belép a terembe, a férfi feláll, és elé lépdel. Mozgása kecses, puha, könnyed, Izzy úgy érezheti, mintha egy macska lépdelne felé. Vagy egy tigris.
- Kirin Slavek vagyok, én fogom levezetni neked a vizsgát - mondja angolul, de Izzy már magyarul hallja. - Kérlek, foglalj helyet! Rögtön mondom a feladataidat is.
Az asztalával szemben álló székre mutat, megvárja, míg a lány leül, majd ő maga is elfoglalja korábbi helyét.
- Három feladatot fogsz kapni, de előtte lesz negyed órányi felkészülési időd, főként az utolsó feladat miatt. A vizsga lényegi részére összesen húsz perced lesz, ha túlléped az időd, azt már nem fogom tudni beszámítani az értékelésedbe. Azt, hogy átmentél-e, már a vizsga után megmondom, de az igazolványodat majd a minisztérium fogja kiküldeni neked.
Kirin kezébe veszi a tollat, majd pörgetni kezdi. Biztatóan rámosolyog a lányra, kivillannak hegyes, fehér fogai, de a gesztus nem fenyegető, nincs éle. Ez valóban csak egy mosoly, már megtanulta, hogyan lehet vicsorgás nélkül fordulni másokhoz.
- Az első feladatod ez - mondja, majd elvesz az asztalról egy kötegnyi üres papírt. Pálcájával vizet idéz, és azzal alaposan eláztatja a lapokat. - Szárítsd meg a papírokat úgy, hogy ne essen bennük kár! A második feladatod az, hogy melegíts fel engem. Addig egy varázslattal direkt lehűtöm magam, neked vissza kell állítanod a közel normális testhőmérsékletem. Végül egy kisebb "műsort" kell csinálnod, amiben a lángokat formálod, színezed, valamint füstöt is létrehozol. Használd a fantáziád, legyen látványos!
Ennyi, ő befejezte a beszédet. Most negyed órán keresztül nézni fogják egymást. Kirin rátekint az órájára, majd csettint egyet. Megjelenik egy aprócska láng az ujjai felett. Elkezdi léptetni egyik ujjáról a másikra. Ezzel üti el az időt addig, amíg a lány késznek nem érzi magát a feladatok elkezdéséhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. június 26. 16:53 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a hivatalban | x

Immáron harmadik alkalommal rendezzük meg a helyi tehetségkutatót, a Bogolyfalva Csillagát. Most estére hívta össze az új polgármester a falu mágustanácsát, hogy egyeztessünk a fellépőkről, a programról. Egyúttal megragadja az alkalmat, hogy megismerjen minket, gondolom. Miután mind megérkeztünk és lefutottuk a tiszteletköröket, megbeszéljük a legfontosabbakat. Kik a résztvevők, milyen a fogadtatás, miként alakul a zsűri, hogyan tervezzük a továbbiakat stb. Részemről persze most se eresztem bő lére a mondandómat. Csak a szokásos, rövid közbeszúrásaimat eszközlöm. Azokat is csak a tárgyalás gördülékenységét és a pontosságot elősegítendő. Mivel elég hatékonyak vagyunk, nem telik bele sok időbe, ki-ki mehet is a maga dolgára.
Felkelek a helyemről és elhagyom a kis termet, ahol eddig tartózkodtunk. Azonban nem rohanok sehova. A folyosóra lépve megszemlélek néhány festményt. Ezek újak. Pár hónapja nem jártam a hivatal ezen részén, így nem tudom, mikor kerültek ide. Lehet, furcsa, hogy a Bogolyfalvi Tanács tagjaként is csak ilyen ritkán tartózkodom az intézményben, dehát nem dolgozom itt, csak akkor jövök, ha ilyesfajta külön megbeszélés van. A minisztériumi épületek nyitva tartása pedig a napsütötte órákra korlátozódik az év jelentős részében. Különben sincs miért itt járkálnom folyton. A legtöbb ügyet a tanáccsal ugyanúgy intézem, mint bármely más szervvel: levelezés útján. Aztán nagy ritkán személyesen is találkozunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. június 26. 17:44 | Link

Mr. Kensington |

Néhány hónapja még nem hittem volna, hogy egy falubeli tehetségkutató zsűrijében fogok elnökölni. Nem volt éppen a bakancslistámon. De úgy látszik, fontos ez itt a falunak és az iskolának is. Fontos ezeknek az embereknek. És ezek az emberek fontosak a közösségnek. Hát akkor gyerünk.
A tárgyalóban gyűltünk össze, kora este, amikor már mindenkinek lejárt a nap - vagy épp elkezdődött. Hamar lerendeztük a formális dolgokat, közben akadt idő egy kis diszkrét puhatolózásra is. Ki kicsoda itt valójában. Kihez kell fordulni bizonyos problémákkal, kérésekkel. Kivel hogyan kell bánni. Persze, láttam mindenki dossziéját, de a személyes felmérés sokkal hatékonyabb. Egy ekkora közösségben mindenképpen. A Minisztériumban képtelenség volt mindenkivel személyes kapcsolatot kialakítani, csak a a szükségesekkel - dehát arra volt körülöttem annyi aktakukac. A stáb. Jó is volna újra... de itt nincs elég anyagi erőforrás. Ezt a választ hozta meg a bagoly azon a reggelen, amikor átvettem a posztot. Persze, nincs elég erőforrás... de azért arra van, hogy rohamos ütemű építkezés folyjon a lakónegyedben. Arra persze van. Szánalmas. Legalább engedték, hogy a titkáromat én válasszam meg. Nem mintha találtam volna valaki alkalmasat. Úgyhogy egy ideig még mindent magamra kell intézzek.
A gyűlés alatt igyekszem egyetérteni mindennel, különösebben nem köti le a figyelmem. A gyűlés témájánál sokkal érdekesebbek a résztvevők. Őket figyelem, magamban jellemrajzot készítve. Erősségek, gyengeségek.
A végén mindenki hamar jó éjszakát kíván és visszavonul, csak én maradok háttal a teremnek, az ablak előtt, várva, hogy mindenki magamra hagyjon. Egy test tükörképe azonban még mindig nem tűnt el az ablakról. Valaki maradt. Érdeklődve fordulok meg, egy apró áhh-mosolyt küldve felé, miközben lazán nekitámaszkodok az ablakpárkánynak. Lehet, hogy érdekesebb lesz még az est további része, mint amilyen eddig volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. június 26. 21:21 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a hivatalban | x

Annyira elmerülök az egyik képben és a gondolataimban, hogy szinte észre se veszem, hogy mindenki más távozik. Nem mintha ez bármit befolyásolna, vagy túlságosan érdekelne. Azt meg azért észlelem, hogy nem maradtam teljesen egyedül. Zsebre tett kézzel, ráérősen szemlélem még a festmény, ami különben nem egy nagy szám, de valami megfogott benne. Legalábbis annyira, hogy beindítson egy egész gondolatfolyamot. Mikor visszatérek elrévedésemből, nemes egyszerűséggel a polgármesterre tekintek. Mintha csak megbeszéltük volna, hogy ő ott vár majd rám az ablaknál, amíg én befejezem a nézelődést.
Felé fordulok. Hosszú, fehér kezeimet kiemelem zsebemből és magam mellé lógatom. Lassan végigpillantok rajta és csak figyelem őt. Régi tekintetem a nyugalmon kívül egyáltalán nem üzen az ég adta világon semmit. Viszont rajta érdeklődést és némi kellemes izgalmat vélek felfedezni.
Ő az a fajta alak, akire azt szokás mondani: nem semmi. Meg hogy megéri a pénzét. Mindössze néhány perce ismerem, azonban bőven volt már szerencsém a fajtájához. Igaz, nem túlzottan sokszor. Hiszen nem sűrűn mozgok ilyen körökben. Nem feltétlen politikusi körökre gondolok. Bár azokra is. De ez a habitus sok üzletember és egyéb gátlástalan csoportok sajátja. Kenyérre lehet kenni őket, de ez csak a vaj átmelegedett felszíne. A belseje viszont olyan kemény, hogy embert lehetne vele ölni. Azonban, úgy hiszem, nem én vagyok az, akinek joga volna elítélni bárkit ezért. Vagy úgy egyáltalán akármiért.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. június 26. 21:59 | Link

Mr. Kensington |

Messzemenően az ő dossziéja volt a legérdekesebb. A Minisztérium kevésbé... toleráns a nem emberi alkalmazottakkal szemben. Persze, mindnek megvannak az erősségei, valahogy mégsem aknázzák ki az ebben rejlő lehetőségeket. Kellemes meglepetésként ért, hogy egy olyan félreeső helyen, mint Bogolyfalva, sokkal nyitottabbak az emberek. És még azt mondják, hogy a nagyvárosi miliőben befogadóbbak. Ugyan én se vagyok az egyenlő jogok harcosa, a téma úgy általában nem érdemel akkora figyelmet véleményem szerint - mindenki harcolja ki a maga jogait, mi közöm nekem hozzájuk, nem vagyok mártír, meg amúgy is -, inkább egy másfajta megközelítésből nézem a helyzetet. Valójában mindent egyetlen megközelítésből nézek. Hasznos-e az nekem? Jó lesz-e, ha a toleráns ember- és egyéb faj-jogi aktivista arcomat mutatom a világnak? Lehet, hogy ötven évvel ezelőtt, vagy hogyha Dél-Afrikában születtem volna, akkor a válasz nem lett volna. De nem így történt. A válasz tehát igen. Egy határozott igen.
Kellemesen elnézelődünk mindketten, követem a tekintetét a festményre. Förtelmes. Valaki valamikor jó ötletnek tartotta, hogy a tárgyalóterem fő díszének egy tájképet akasszon ki. Egy nagyon középszerű tájképet, kifejezetten érzelgős felhangokkal.
- Halaszthatatlanul le kell cseréljük. - megjegyzésem in media res, mintha azért állnánk még mindig ott, hogy ezt a fontos kérdést megvitassuk és most elérkeztünk volna a konklúzióhoz. Triviális téma, de szükséges. Az alapot meg kell ásni. Érzem, hogy ő is felméri, kivel áll szemben - valószínűleg könnyebb dolga van felfokozott érzékeinek és határozottan nagyobb élettapasztalatának köszönhetően, de nincs okom elkeseredni. Kifejezetten... leleményes tudok lenni, ha a helyzet megkívánja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. június 27. 20:50 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a tárgyalóteremben | x

Bejelentése nyomán megtudom, hogy nem ő volt az, aki első intézkedései egyikeként új festményeket aggatott a hivatali falakra. Bár már előtte is sejtettem, lévén, nem igazán az ő világa az, amit ezek a műalkotások képviselnek. Túl átlagos, túl egyszerű kifejezési formák. Semmi kifinomultság, semmi impozáns nincsen bennük. Se a folyosói darabokban, amiket előbb szemléltem, se ebben a terembeliben. Inkább kedvesek, némelyiket meg bús romantika járja át. Mint ezt a tájképet is.
- Mi lesz az új irányvonal? - kérdezem egyenletes baritonomon, fejemet finoman oldalra biccentve. Érdeklődésem noha jelen helyzetben a képekre, a stílusra vonatkozik, felhangját tekintve viszont könnyedén elterelheti a gondolatokat arra, hogy vajon mi a célja a nemrég érkezett polgármesternek a faluval. Mit akar elérni? Miért jött ide? Mi vonzotta? Milyen lépéseket tervez? Ha érti a célzást, a festményeken át akár el is mesélheti. Utalhat rá. Már ha akarja. Én nyilvánvalóan nem fogom faggatni. Csak a térben, a bútorokon, az egészen való körbetekintéssel jelzem, hogy nem kell feltétlen a hivatalban gondolkodnunk.
Válaszát várva, ráérősen sétálok közelebb, csatlakozva hozzá az ablaknál.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. július 11. 09:52 | Link

Mr. Kensington |

Úgy tűnik, az alapásáshoz társam akadt. Mindig sokkal jobb, ha a munkát nem egyedül kell végezzem. Az ideális az, hogyha nekem egyáltalán nem kell lapátolnom - ha már beindult a gépezet, minden olajozottan működik, én pedig csak a végén sasszézok be a babérokat learatni. Ez természetesen még messze nem az ideális helyzet, mindenesetre reményt látok a fejlődésre.
Összefont karral szemlélem a festményt, hisz most arról beszélünk, ugye?
- Valami új, valami rendhagyó. Nem... több. Valami forradalmi. - a tekintetét keresem, többértelmű kis mosollyal a szám sarkában. Vajon miként érez a rendbontóval, a forradalmival szemben a múlt egy lénye? Annyi valódi forradalmat és változást megélt - tudnia kell, hogy mindig elkerülhetetlen. És mennyivel jobb, ha mi magunk alakítjuk és nem csak sodródunk vele! A legveszélyesebb a szélén állni, a végén még ránk sütik a bélyeget, hogy ellene vagyunk. Az ellenforradalom hőse mindig a mese gazembereként kerül be a köztudatba, ekként könyvelik el az évszázadok. Figyelmes kell lenni, hogy hogyan végződik a történet és idejében a megfelelő csónakba szállni.
Ő vajon hova fog lépni? Megérzésem azt sugallja, hogy szeret a semlegesnek hitt langymeleg vízben maradni és kivárni, amíg elül a vihar. De a megérzésem azt is sugallja, hogy nem immunis a rációra, a... különféle behatásokra. Kicsit ugyan kemény, de nem formálhatatlan. Mint a sziklák. Fenségesen, halhatatlanságuk fényében magasodnak a habok fölé, de az idő a tanú rá, hogy a víz előbb-utóbb úgyis a maga kényére alakítja, és ha kell, mindenestől elmossa az útjából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. július 11. 21:28 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a tárgyalóteremben | x

Olyannyira semmi kifogásom a rendhagyó, új, forradalmi törekvések ellen, hogy egyenesen pártolom őket. Ám szükségesnek tartom, hogy a hagyománynak úgyszintén tisztelettel adózzunk. Nem gond tehát, ha eltávolítja ezt a tájképet a teremből, csak ne dobja a tűzre! Fontos, hogy meglegyen az átmenet. Nem tiporhat két lábbal a megszokottra, hogy valami ismeretlent emeljen piedesztálra. Ezek a festmények megbecsült helyre kell, hogy kerüljenek, aztán jöhetnek a frissebb, impozánsabb darabok. Különben a tömeg fellázad. Azonban úgy hiszem, a mellettem álló úr ezzel tökéletesen tisztában van.
Bólintok a válaszára, mozdulatomban némi elismeréssel. Nem túláradóval, de olyannal, ami értékeli a bátorságot, a terveket. Hiszen mindig is ezekből születtek az igazán nagy dolgok. Vállam a falnak támasztom, kezemet zsebembe csúsztatom. Még egy utolsó pillantást vetek a képre, aztán kinézek a főtérre. Csöndesedik a falu. Egyre kevesebb ablak világlik.
- Kiknek fog tetszeni és kiknek kevésbé? - kérdezek tovább mély, nyugodt hangon, lassan letekintve ismét a polgármesterre. Ha nem falon függő műalkotásokról beszélnénk -mint ahogyan tesszük-, úgy is fogalmazhattam volna: kinek kedvez majd és kit károsít meg? A reformoknál elkerülhetetlen egyik és másik is. Viszont nyilvánvalóan törekedni kell rá, hogy ez utóbbiból legyen kevesebb.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. július 12. 21:46 | Link

Mr. Kensington |

A tekintetében az elismerés fényét vélem felcsillanni. De még korai pezsgőt bontani az ünneplésre - ez még csak az első apró kis győzelem. A háború azonban csak most kezdődött el.
Szóval van itt még kiaknázatlan lehetőség. Remek, remek... képzeletbeli dossziémban kipipálom a nevét, mellé azonban egy kérdőjelet biggyesztek. További aknamunkára lesz még itt szükség.
A kérdésére úgy tárom szét a karjaim, mint Iustitia mérlegének két tányérját, már épp csak a szemkötő hiányzik - meg persze az a híres igazságossága.
- Akik képesek felismerni a változás szelének közeledtét és annak megfelelően állítani vitorlájukon, azok értékelni fogják az új idők stílusváltozásait. A többiek... - leengedem a karjaim, közben vállaim felhúzom, tekintetem maga a végtelen együttérzés -, nos, számukra ez egy sajnálatos szellemi veszteség lesz, hátramaradva régmúlt korok, divatjamúlt irányzatok magányos csodálóiként.
Hangom bársonyos, enyhe vidékies hanglejtéssel - már rég kikopott az akcentusom, de sokszor úgy találtam, előnyömre válik, úgyhogy szándékosan megtartottam. Beszédem duruzsoló, mintha méz vegyülne szavaimba, anélkül, hogy negédessé válnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. július 13. 23:02 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a tárgyalóteremben | x

Ha a szűk hétszáz évvel ezelőtti, emberi önmagam lennék, valószínűleg mélységesen elítélném az előttem álló politikust. Vagy inkább csak szánnám, amiért soha nem lesz övé a mennyeknek országa. Azonban mindezen már rég túl vagyok. Nem csak azért nem vetek meg senkit, mert akkor bort innék és vizet prédikálnék, hanem mert semmi értelme ilyen heves érzéseket táplálni a Föld lakosságának ilyen méretes hányada iránt. Valamint azért, mert nem is igazán vannak bennem ekkora érzelmek. Így hát az agyamat elhomályosító utálat híján bőségesen van alkalmam inkább a lehetőségekkel foglalkozni. Meglehet, a polgármesterünk egy korrupt köpönyegforgató, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne tudna építeni és hogy a falu ne jöhetne ki belőle sokkal inkább jól, mint rosszul. Ha a férfi pedig kétszer olyan jól jön ki belőle mindeközben, az nekem nem fáj. Csak másnak se fájjon annyira.
Stílusa pedig van, ezt meg kell hagyni. Költői képekkel teletűzdelt feleletét békés figyelmesen hallgatom, majd elgondolkozva lesütöm a szemem. Az elődjével éppen csak a Tanács gyűlésein, ha találkoztam, de az ismeretségünk ennyiben kimerült. Itt, most azonban úgy érzem, vétek volna így tennem. Így, vagy úgy, de vétek volna.
- Talán ők is ráébrednek, hogy az új nem feltétlenül rossz. - vetem fel, lassan tekintve ismét a férfira. Hiszem, hogy képes elég ügyesen keverni a kártyákat ahhoz, hogy végül minden játékos azt higgye, ő a nyertes. Ekkor pedig elméletben senki sem veszít. Legalábbis nem tud róla. Hogy mindezt komolyan így gondolom-e, az már egy egészen más kérdés. Egyáltalán nem ez a lényeg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánkúti Izabella
INAKTÍV


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2016. július 24. 13:16 | Link

Kirin
ruccants | a nagybetűs VIZSGA| 21. tanév vége

Eljött a vége. Valahogy az elmúlt évek egyetlen percében sem hitte, hogy ez a pillanat a valóságban be fog következni, túl sok volt az akadály, a lemaradás, a hit és remény hiánya. Izabella bármennyire tud felhőtlen és pozitív lenni, voltak pontok, mikor ez is nagyon kevés volt, hogy felülkerekedjenek a félelmén. És igazából az elmúlt napokban is voltak percek, mikor megingott. Vajon rajta kívül mindenki más teljes önbizalommal és erőbedobással sétál be a vizsgáztatásra? Csak neki vannak ennyire nagy izgalmai? Fogalma sem volt. Megkapta az utolsó útravalókat, még az afrikai oktatója is üzent neki. Mintha pontosan ismernék Izabellát és félnének tőle, hogy elalszik direkt, vagy véletlenül. Pedig szó sincs ilyenről. Holnap lenne a vizsga napja, így egy nappal korábban már hajnali négykor kipattantak a szemei és onnantól a nap teljes felkeltéig csak forgolódott. Nem igazán tudta mi az, amit érez a pocijában. Volt ott egy nagy csomó, erős és szoros, amin se egy pohár víz, se más nem segített. Mérhetetlen ideggolyó gyűlt fel benne, nem akarta, hogy csak azért elmenjen, hogy végül totálisan alkalmatlannak ítéljék bármiben, aztán még a legnagyobb félelme is beigazolódjon. Az egész napja azzal telt, hogy lelkileg felkészítse magát, és miután tuzinkájával annyira jól sikerültek a pihentető gyakorlatok, mosolyogva sikerült elaludnia.
Talán a fáradtság tette, de végigaludta az éjszakát és erővel, na meg egy nagy mosollyal ébredt. Kiva, Röncsi vagy éppen Ádám tanácsai, de valami biztosan kellő erőt öntött belé. Elővette az egyik csinos ruháját, felöltözött, az túlzás volna, ha azt mondaná bárki, hogy rendet tett maga körül, de mindent megpróbált azért mielőtt elindult a hivatalba. Időpontra ment, és nem hazudtolta meg magát, mikor éppen a megbeszélt időre esett az ajtó elé, majd koppintott kettőt. Bebocsátást nyer, majd akaratlanul is szemei a fiún, férfin, vizsgáztatón… mindegy, szóval Rajta ragad. Akaratlanul is elvigyorodik és az első félelme attól, hogy valami szigorú, öreg mogorva ember jön majd, aki egyből megbuktatja, elillant. Persze az izgalom maradt azért.
- Bánkúti Nóra Izabella. – Mutatkozik be illedelmesen, ahogy tanították neki, aztán szó nélkül teszi, amit kérnek. Erre is tanították, de korábban sosem volt ilyen engedelmes. Talán majd ez az egész megedzi, hogy ezek a muszáj dolgok, igenis kellenek. Édesanyja reménykedik benne, ez biztos.
Feszülten figyel, minden feladatrész és instrukció után bólint is egyet, hogy értette mi a dolga, aztán ahogy elindul a felkészítés 2-3 percre sikeresen elbambul szokásához híven. Valahogy nem bírta levenni a szemét a láthatóan szórakozásból zsonglőrködő Kirinről. De csak sikerül összekapnia magát. Ahogy tanították neki, az ereje véges, így jól meg kell gondolnia, hogy mibe és mennyit fektet. Az első feladat az elég könnyűnek tűnik, az gyorsan és hatásosan megoldható. A másodiktól kell figyelni. Ha valami igazán szépet és látványosat akar, sok koncentráció és frissesség kell. Ahhoz pedig nem merülhet ki teljesen. Tanult egy nagyjából 5 perces meditációt még a vendégiskolájában, így szó nélkül az utolsó 7-8 percben lehunyt szemekkel teszi karjait combjára, hosszában, majd tenyerét égnek fordítja és elernyeszti. Mély levegőt vesz, magában hétig számolva bent tartja, majd az orrán át kiengedi, ezt elismétli, még elér addig, hogy háromig kelljen számolni, ekkor kinyitja a szemét, az időt kémleli. Pár perc van, de késznek érezve magát felszólal.
- Kezdhetem?
Amint indulhat, megropogtatja ujjait, - rossz szokás, tudja ő is, de a stresszhelyzet teszi – majd az elázott papírokra pillant. Mindkét tenyerét a papírhalom felé irányítja, majd lassan kezdi el szárítást, de nem lángokkal, nem akar károkat, csak a hővel. Nem a kupacra, inkább külön a lapokra koncentrálva teszi mindezt, még el nem ér a kupac legalsójához, ami a legnedvesebb ítélete szerint. Végig ezeket figyeli, fel sem néz, talán kicsit görcsösnek is tűnhet, de így eredményes. Nem tart túl sokáig szerencsére, és nem is megerőltető. Abban csak reménykedik, hogy a munkája tökéletesen megfelelő Kirinnek. Mikor úgy érzi végzett, ránéz, hogy mehet-e tovább, vagy valamit szeretne-e.
Ezután áll csak neki a második résznek. Az elmúlt hónapjai a testhőmanipulálásról és annak precíz használatáról szólt, talán most először a feladatok végighallgatása után mosolyogva néz rá vizsgáztatójára. Majd erősen koncentrálni kezd. Érzi, milyen hőfokon jár most a teste, ahogy azt is tudja már, hogy ezt felfelé húzni könnyebb, mintha lefelé kéne, ellenben nem szabad elbízza magát. Kezei ezúttal mozdulatok nélkül, megálljt mutatva Kirin felé stabilan állnak. Bár nem ez a célja, mégis érdekes egy jelenet. Próbálja fokozatosan és nem hirtelen erős meleggel átjáratni a testet, lassan emelni fokról-fokra a celsiusokat. Az átlagos emberi hőmérséklet fölé kúszik, egészen 38 fok körülire. Amikor lassan megszünteti a hő átadását. A pyromágusoknak ez állítólag kellemes, ő úgy tanulta, az átlagember 36-37 fokához képest. Megint visszahúzza kezeit, majd ezúttal feláll a helyéről, engedélykérően pillant a földre és a székek felé.
- Szabad egy kicsit arrébb tennem?
Érdeklődik, aztán amint reméli engedélyt kapott – ha nem, akkor is megoldja – arrébb teszi a széket, majd a szoba közepén, egy szellősebb padlórészre telepszik le. Nem zavartatja magát szép ruhában sosem, most sem teszi. Jól kigondolta mit szeretne. Törökülésbe húzza lábait, majd a kezeit maga mellett emelve kezd el gomolygó, világos füst képződni körülötte, lassan fedve el a látványát. Amint falként köré húzódik sötétedni kezd, egész koromszerűvé, hogy ne lehessen rajta átlátni. Majd a következő pillanatban izzó narancsszínben feltűnik egy Z betű, mint egy nyitánya a műsornak. Ezután a füst mögül lángok csapnak fel, előbb fekete, majd méregzöld, alma zöld, neon, végül citromsárga, a pontos átmeneti színjátékkal. Hatásvadász lenne? Inkább csak részleteiben építi fel az egészet. Igyekszik gondolataival erősen tartani még a füstöt, amíg jobb kezében lassan növekszik meg egy ajándékdoboz, citromsárga színben, melyet vörös színű szalag fon át, ami olykor lilássá vagy rózsaszínessé változik. Amint kellő nagyságú lett az ajándék, elkezdi a füstöt egészen átlátható világosságúra színezni, majd lassan eloszlatni, az ajándékdobozt pedig kettejük közé lebegtetni, pontban félútra. Lassan úgy bontja le a lángokat a külsejéről, amik a szalagot formázzák, mintha kibontaná, majd ahogy az utolsó is aláhull és megsemmisül, a doboz fedele lepattan és a lángok egy pici dobás után színes szikrákká pattannak szét, de még mielőtt bármit elérnének, a levegőben elpattannak. A károkozást nagyon nem szeretné. Hatalmas mosollyal, megkönnyebbüléssel és egy kis fáradtsággal arcán pillog a szikrák után. Annyira jól mutat, hogy azt nem tudja elmondani. Viszont érzi, hogy idő szűkében van, csak pár perce maradhatott, jobb esetben, ha nem másodpercei.
Felpillant Kirinre, bár fel nem állt, kicsit össze is kell magát szednie, miután megszüntette a füstöt, és mindent, amit ő maga idézett a szobában a kis műsora alatt, kifújta magát. Várt, nagyon kíváncsi volt egyszerre akarta azonnal tudni, mi lesz most és húzta volna el a dolgot, hogy kiélvezze a saját magára való büszkeségét.
Utoljára módosította:Bánkúti Izabella, 2016. július 24. 16:22 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. július 24. 16:16 | Link

Izzy
Elemi mágia vizsga, valamikor a 21. tanév vége utáni szünetben
A vizsgáztató kinézete

Bár a negyed óra még nem telt le, a lány jelzi, hogy a felkészüléssel elkészült, így Kirin, mert nem akarja feleslegesen húzni az időt, engedélyt ad a kezdésre.
A papírszárítást figyelemmel kíséri, majd a végén egyesével felemeli és megforgatja a lapokat. Nem mintha ne érezné pyromágiájával, hogy ténylegesen megszáradtak, méghozzá kár nélkül, de amikor majd jegyzőkönyvet ír a vizsgáról, így nyugodt szívvel beleírhatja, hogy a papírok állapotáról a saját két szemével is meggyőződött.
Bólintva hagyja, hogy a lány a következő feladatra ugorjon, de arcmimikájával igyekszik semmit sem elárulni. Nem kell tudnia, hogy jó munkát végzett, legalábbis Kirin szerint ez egyelőre elhanyagolható információ.
Korábban lehűtött testét érzi, ahogy a lány felmelegíti, de kicsit feljebb szalad a szemöldöke, mikor elérik a harmincnyolc fokot. Nem igazán tudja eldönteni, hogy ténylegesen így akarta-e, mert tudja, hogy a pyromágusoknak eleve magasabb a testhőjük, vagy véletlenül kissé túlzásba vitte. A lány arckifejezését vizsgálva végül előbbi mellett dönt, ugyanis nem lát rajta kételkedést, ijedtséget, félelmet.
Végül elkezdi a lány az utolsó feladatot is, Kirin pedig bólintva engedélyezi, hogy kicsit "átrendezze" a termet. Az előadást hátradőlve, nyugodt, laza testtartással szemléli, a végét pedig egy gyors mosollyal díjazza.
- Úgy látom, meg is vagyunk - bólint, miután végigfutja a papírjait, és behúz pár ikszet a rajtuk lévő négyzetekbe. - Gratulálok, sikeresen vetted a vizsgát. A pontos eredményről és százalékokról bagoly útján fogsz értesítést kapni a minisztériumtól. Ugyanígy fog megérkezni az igazolványod is. Ez maximum egy hetet fog igénybe venni, de általában három munkanap alatt el szoktak készülni a megfelelő iratok.
Kirin felállva kezét nyújtja a lánynak, hogy elbúcsúzzon, majd az ajtóig el is kíséri, közben pár tanáccsal még ellátja:
- Ha nem látja senki, nyugodtan varázsolhatsz, de hivatalosan majd csak az igazolványod megérkezése után használhatod a képességeid. Mostantól nem vagy tanonc, úgyhogy nem vonatkozik rád az a szabály, hogy órai keretek között és felügyelettel gyakorolhatsz. Legközelebb majd csak akkor teheted meg, ha lesz megfelelő iratod. Amit ezentúl jó, ha mindig magadnál tartasz, de akkor főleg, ha külföldre mész.
Az ajtóhoz érve, még szól pár kedves szót a vizsga tartalmi részéről, aztán elköszön a lánytól, hogy aztán az asztalhoz visszasétálva befejezze a papírmunkát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. augusztus 3. 09:11 | Link

Mr. Kensington |

Óvatosan járja körül gondolataimat, annyira nem kapkodja el az egyetértést. Nem is baj az. Mindig gyanúsak azok, akik már azelőtt bólogatni kezdenek, mielőtt még befejezném a mondatot. A tekintete nem árul el ítéletet, sem megvetést vagy sajnálatot. Általában ezekkel találom szembe magam. Meg persze a jó öreg félelem. De miért is félne egy több száz éves, gyakorlatilag halhatatlan lény tőlem? Miért is akarnám, hogy féljen? Ez a kapcsolat sokkal többet tartogat annál. Kezdem sejteni, hogy részemről sok kompromisszumot igényel még. Legalábbis a verbális fajtából, az meg - nos, sose voltam híján az ígéreteknek. Ha azt akarja hallani, hogy egyetértek, akkor nekem hol fáj, hogy megadjam ezt neki? Most azonban nem siethetem én sem el az egyetértést. Az túl átlátszó hazugság lenne. Úgy kell csináljam, hogy végül én magam is elhigyjem, amit mondok.
- Talán. - visszhangzom nem minden kétely nélkül, ám mégis készen arra, hogy meggyőzhető legyek. A helyzet az, hogy túl sok ellenpéldát láttam már ahhoz, hogy még reményeim legyenek. Hogy az ő tapasztalatával hogy képes reményteli - sőt, megkockáztatom, enyhén naív - maradni, az még számomra rejtély. Egy nagyon különös rejtély. Szeretem a rejtélyeket. Szeretem megfejteni őket. Letépni a védőburkot róluk, szétszedni darabjaira, minden rejtett titkukat kiismerni - aztán továbbállni az új tudással és az elégtétellel, hogy egy veszélyes rejtelemmel kevesebb.
- De mindig marad egy pár makacsul ellenálló, aki nem veszi észre, hogy mi a jó neki. - tekintetemet nem veszem le róla, ami bizonyára többet elárul számára, mint a szavaim. Hagyom, hadd olvasson ki belőle, amit akar, mert amit én nem akarok, azt úgysem fogja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2016. augusztus 6. 12:07 | Link

Csontváry J. Oszkár polgármester
este | a tárgyalóteremben | x

Vérbeli politikus. Olyan, amilyennek csak születni lehet. Olyan, amilyennek egy politikusnak lennie kell, de nem olyan, amilyenre szüksége lenne a világnak. Azonban sajnos az emberek csak ebből értenek. Csak az ígéret számít és hogy jól járjanak azzal, amit ígérnek nekik. Ez mindig így volt. Az őszinte jóság kevésszer találhat utat magának, hiszen a nép nem bírja elhinni. Gyanúsnak találja. Ha meg valaki őszintén feltárja sötét oldalát, rögtön meglincselik, hiszen színt vallt a gonosz. Nem marad tehát a porondon, mint az ilyen ügyes cselszövők, az ilyen briliáns színészek. A kisemberek pedig csak reménykedhetnek abban, hogy tényleg akad bennük jószándék is, és hogy a tetteik nem csak az ő malmukra hajtják majd a vizet.
Nem dőlök be. Tökéletesen csinálja, de nem dőlök be. Egyetlen szavát sem hiszem el. Még azt sem, ahogy levegőt vesz. Erről azonban neki nem kell tudnia. Bár ha tudna is, meglehet, nem zavarná. Egy üzleti kapcsolatban ez nem sokat befolyásol.
Nyugodtan hallgatom őt, végül csak bólintok egyet, majd elhúzódom az ablaktól, lépve egyet, mindössze ráutalóan, hogy távozni készülök. Következő bólintásom már búcsúzó biccentés. Nem társulnak bár hozzá kimondott szavak, jóéjt kívánságok, még sincs hiány a tartalomban. Tekintetem mindent megüzen. Azt, hogy a beszélgetést bár zárom most részemről, ez a rövid, de velős társalgás csak a kezdete volt valaminek. Végigmérem még a polgármestert, majd ráérősen kisétálok a teremből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. szeptember 19. 17:40 | Link

Zelei kisasszony  Grin

Egyszer volt, hol nem volt, volt nekem egy Zelei Viki nevű osztálytársam, akit imádtam, és akit szerettem, és aki nagyon hamar fel akart nőni, mert egyszercsak bejelentette, hogy bizony ő a következő tanévtől már fent fog tanulni a nagy kastélyban. Először azt hittem, csak viccel, még nevettem is, de aztán kiderült, hogy nem viccelt, mert Attu bácsi közölte, hogy Viki idén már nem az osztálytársunk. Emlékszem, nagyon le voltam törve, mint a bili füle, amikor elmondta, hogy a lányka tényleg elment oda fel. Persze ott volt nekem Iza és Titi, de őt is nagyon szerettem, és nagyon hiányzott, hogy a játszótéren nagyokat beszélgessünk.
Most, hogy vége van az évnek, és egy kicsit pihenhetünk, és még én se mentem vissza a nevelőotthonba, sikerült közös programot szerveznünk. Amikor megkaptam a baglyát, hogy jöjjünk el erre a kreatív foglalkozásos előadásra, be kell vallanom, majd kiugrott a szívem a helyéről, pedig én nem vagyok a Viki szerelmese, mégis annyira örültem, hogy viszont láthatom. És persze volt hozzá rengeteg kérdésem is.
A viszontlátás örömére szépen ki is öltöztem. Fekete nadrágot, és hozzá piros - fehér kockás inget vettem fel, ami kicsit széles volt rám, de nem baj, mert pont emiatt szerettem. Mivel azonban nagyon hideg is volt kint - elég hirtelen romlott el az idő - ezért a pandás pulcsimat is felvettem, azt, amelyiknek olyan a kapucnija, mintha a maci feje lenne, rajta nagy fülekkel. Plüss puha és meleg. Nagyon szerettem ezt a pulcsit. Olyan nagy zsebei voltak, belül is, hogy oda be tudtam rakni a tárcámat, meg az irataimat. Még anya tanította, hogy dugi pénz és a papírjaim mindig legyenek magamnál. Mondjuk itt nem sok minden történhet velem, így nagy valószínűséggel sütire fogom elkölteni a magammal hozott sarlókat.
A ház előtt várakozom, korán érkeztem, bár már nyitva az ajtó, de Viki nincs bent, így kint várakozom rá. Az eső is lassan szitálni kezdt, így a kapucni is a fejemre kerül, bár viszonylag védett helyen vagyok, de nem kockáztathatok!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. szeptember 20. 20:12 | Link

Eszterházy kisasszony Rolleyes

Meglepően sok gyerekkel volt konfliktusa az előkészítőben, igazából maga sem érti, hogy miért nem bírták olyan sokan. Adéllal már lényegében barátságfélébe csapott át a dolog, még ha sokat piszkálják is egymást. Megmagyarázhatatlan egy kapcsolat az, annyi biztos. Rizibizivel meg kitartóan utálják egymást, pedig hát nincs oka rá, elvégre, ami tény, az tény: Vivi és Letti az ő tesói, ennél fogva őt szeretik jobban és nem az unokatesójukat.  Legalábbis mindig ezzel jött, hogy neki teljesen rokonok, Vikinek meg csak féltesói. De hát a féltesó is testvér, úgyhogy ő nyert. Pont.
De szerencsére Lilivel nem így volt, ahogy az osztályba kerültek hamar megtalálták a közös hangot.  Az osztályukban két barátnője volt, Lili meg Sára, a többi társával meg csak elvoltak, nem alakult ki semmi komolyabb.  De a két lányt is nagyon sajnálta otthagyni, mert hát igazából nagyon rettegett attól, hogy mi lesz, ha majd a Bagolykőben utálni fogják Bizabella hatására, vagy akár csak azért, mert 12 évesen jött oda.  Sőt, igazából Vivi be is paráztatta, hogy ők mennyire utálták, hogy ott tanított az anyukájuk, mert sokan azonosították őket vele. Kislány korában tökre büszke volt arra, hogy itt tanít az anyukája és ő egy tanár, egy házvezető gyereke, akinek van itt szava, de így érettebb fejjel átgondolva tényleg szülhet kínos szituációkat ez a dolog. Talán így könnyebb volt, hogy Vivi tanított itt, és nem az édesanyjuk, mert az ő rokoni kapcsolatukat már azért annyira sokan ismerik.
Még úgy is nehéz volt megszoknia a Bagolykövet, hogy otthon aludt minden nap a faluban és végül abba a házba került, ahová gyakorlatilag hazajárt. Nagy szerencséje volt, hogy Maja a szárnyai alá vette és végül nagyon jó barátnők lettek, így sokkal könnyebb volt megszoknia a váltást, még ha a tananyag teljesen más és jóval nehezebb is volt, mint amit megszokott.
Egy kemény vizsgaidőszak van mögötte, így maximálisan ki akarja használni a szünetet. Írt is egy levelet Lilinek, hogy találkozzanak.  Látta a Boglyas téren az egyik oszlopon, hogy kreatív foglalkozások lesznek ma a Művelődési házban, egyből tudta, hogy Lilivel ott a helyük. Mivel esőre állt az idő, ezért egy melegebb harisnyát húzott, hozzá keresztben is pántos balett cipellőt, egy térdig érő, kissé fodros égkék szoknyát, egy fehér alapon fekete szívecskékkel díszített blúzt, végül pedig a tetejére egy málnaszínű kardigánt, amit egyelőre kigombolva hagyott. A nagy sietségben persze esernyőt elfelejtett hozni, úgyhogy az utolsó pár méteren egy kissé megázott.
- LILIII!
Kiáltja el magát egy öt méterről, ahogy megpillantja a lányt. Mivel egyre jobban szemerkél az eső, így sietősre veszi a lépteit – majdnem át is szalad egy pocsolyán, ami az éjjeli esőből maradt itt, de végül sikerül nem felcsapnia a gondosan összeválogatott ruhákat.
- Sziaaa! De jó, hogy még nem mentél vissza!
Köszönti ujjongó hangon a barátnőjét, majd jól átkarolja. A testsúlyát párszor áttetszi a jobb, majd a bal lábára, hogy így egy kicsit ringatózzanak együtt. Maga sem tudja, hogy miért, de mindig így öleli azokat, akiket nagyon szeret.
- Régóta vársz? Jaaj, de cuki ez a maci a fejedeeen! Hol vetted ezt a pulcsit?
Csacsogja izgatottan, miközben megfogdossa a maci fülét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. szeptember 20. 20:50 | Link

Ms. Zelei

Amikor meghallom a nevem, gyorsan megfordulok. Még jó, hogy így teszek, hiszen a következő pillanatban Viki már a nyakamban is van. Szorosan ölelem én is, hiszen ezer éve nem láttam, és gyorsan felveszem a ritmust, amivel ringatózunk. Eltelhet ezer év, mi mégsem távolodunk el, és már csak egy kicsit kell várni, hogy nekem is a nagy iskolába kelljen járnom. Egyrészt örülök, hiszen ott lesz a barátnőm, aki biztos vagyok benne, hogy segít majd nekem mindenben, másrészt azonban félek, hiszen az az iskola sokkal nagyobb, sokkal több diákkal, és tele mágiával. Kell majd pálcát használnunk, és nagyon félek, hogy leátkozom a tanár haját, ha rosszul mondom ki a varázsigét. Persze ez most így viccesen hangzik, de nem az, hiszen ha nevetünk is majd rajta, az biztos, hogy a tanár engem egy életre megjegyez, és az nagyon ciki lenne.
- Igazából Sára nénitől kaptam. Azt mondta, hogy én jutottam róla az eszébe. Nagyon szeretem! Meg a pulcsit is, olyan puha és meleg, de nem lesz benne melegem. Szerintem mágiával van megbűvölve.
Az utolsót halkabban teszem hozzá, mert ha butaság lenne, akkor nem akarom, hogy a mellettünk elhaladó nagyobb lányok meghallják. Viszont egyre jobban kezd esni, így Viki kezét a sajátomba csúsztatom, és húzom magam után, hogy beérjünk a művelődési házba. A nagyobb lányok is biztos oda mennek, de én még nem követem őket, inkább beállok egy nagy bácsi mögé, aki a recepcióstól érdeklődik. Amíg a bácsi kérdezget, addig én is a mellettem álló felé fordulok:
- Nagyon féltem, hogy előbb kell visszamennünk, de szerencsére még vannak olyanok, akik vizsgáznak, mert betegek voltak, és így most később megyünk mi is. Ez nagyon jó, bár jobban örülnék neki, ha egyáltalán nem kellene oda mennem. Még hat év, ha addig senki se fogad örökbe. Az ottani szobatársaim szerint senki sem fog, mert öregek vagyunk már, és csak a kisbabákat viszik, de remélem, hogy nem így van.
Egy levegővel mondom el ezeket, a hely nevét viszont nem mondom ki. Nem szeretek ott lenni, de muszáj. U - TÁ - LOM! De persze ezt nem mondom ki hangosan, vagyis de, csak nem mindig, de mindenki tudja, hogy így van. Nem szeretem ezt az oda - vissza járkálást, és még így is kivételezett vagyok, mert csak a nagy szünetekben kell ott lennem, nem kell minden egyes nap járkálnom. De még így is több az, amit ott töltök, mint amit feltétlenül kellene.
- Mindent el kell mondanod az iskoláról. Milyenek a tanárok? És a nagy gyerekek? Milyen a varázslás? Egyszerűen mindent tudni akarok.
Közben a bácsi elindul, így odalépünk a pulthoz, és felpillantok a fiatal bácsira, aki ott ül.
- Csókolom, kreatívra jöttünk, merre kell mennünk?
Kérdezem tőle, ujjaimat a pulton nyugtatva, kicsit lábujjhegyre állok, hogy jobban lásson, ne csak az orromat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Zelei Viktória
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 90
Összes hsz: 2129
Írta: 2016. október 2. 14:06 | Link

Lili leányzó Smiley

- De kedves tőle!
Feleli, miközben azon jár az agya, hogy hol szerezhetne be ilyet. Majd megnézi a Leányálomban, vagy majd szülinapjára megkéri, hogy keressenek ilyet. Az anyukája szülővárosa Taláros, ott van valami talárgyár, hátha más megbűvölt ruhákat is gyártanak. Vajon milyenek lehetnek még? Lehet, hogy macskás meg sárkányos is létezik ebből.
- Simán megbűvölhették, vannak vízlepergetős talárok is.
Válaszolja, miközben Lili kezét fogva becsoszog a víztől biztonságos épületbe. Tekintetét végigfuttatja az aktuális plakátokon, kiírásokon, de egyiket sem olvassa el tüzetesen.
- Tudod, mi lenne a menőő? Ha gyártanának sárkányfejeset is, aminek ha meghúzod a madzagját varázstüzet fúj.
Csacsogja izgalommal a hangjában.  A rezervátumban a látogatók miatt rengeteg sárkányos dolgot lehet kapni, még sárkánymintás penna is létezik. Már majdnem az egész kollekció megvan neki abból a rezervátumból, sőt még Kínából is hoztak neki egy plüsst. Sajnos a szülei munkahelyén csak férfipólók vannak, de azért abból is van ám neki, előszeretettel viseli is őket leggings-zel meg tornacsukával.
- Nem jöhetnél hozzánk arra a pár napra? Muszáj menned?
Kérdi reménykedve. Igaz, hogy nem beszélte meg otthon, de biztosan nem bánnák, ha az ő szobájában lennének pár napig, elvégre így is rengetegen laknak náluk. Fel sem tűnne már plusz egy fő.  
- Biztosan örökbe fog fogadni valaki. Nem olyan jók a babák, mindig csak sírnak meg hisztiznek.
Sajnos nagyon is tudja, hiszen nem is olyan régen két baba is volt a családban. Szerencsére már nem sírnak annyit, de azért még mindig nehéz egyszerre kettőt lekötni. Nagyon szereti az unokaöccsét és az unokahúgát, de az első év nagyon fárasztó volt velük. Igazából jó, hogy ott vannak, hiszen mindig is akart kistesót. Egyáltalán nem érzi magát nagynéninek, sokkal inkább a nővér szerepét tölti be, hiszen mindössze 6 év van köztük.
- Nem értem, hogy miért csak a kicsi a jó... Én jobban szeretem Dórit meg Dávidkát, hogy nagyobbak. Sokkal jobb, hogy lehet velük rajzolni meg gyurmázni meg ilyenek.
Folytatja a haját megborzolva. Eleve elég hullámosak a fürtjei, aztán hogy kapott egy kis vizet, most elkezdett egyből begöndörödni. Utálja, hogy ahhoz nem elég hullámos, hogy göndör legyen, de ahhoz sem elég egyenes, hogy rendezetten álljon, úgyhogy így mindig egy madárfészek van a fején.
- Ó, hát jó a suli! Eleinte eléggé durva volt, annyira elveszettnek éreztem magam. Sokkal több a tananyag, mint nálunk volt, mindent olyan komolyan vesznek. Mondjuk nem minden tanár kemény, mesélték, hogy Vivi egyáltalán nem az.
 Reméli, hogy nem rúgják ki innen is a testvérét, mert bizony szívesen tanulna tőle dolgokat. Sokszor gondolkodott már azon, hogy milyen lehet a testvére tanítás közben, hiszen alapvetően nem egy összeszedett ember.
- Nagyon jó varázsolni! Sokkal izgibb, mint az előkészítőben tanult dolgok! Csak az a rossz, amikor sokadjára sikerül megcsinálni. Meg amúgy nagyon ijesztő érzés egy egész évnyi anyagból vizsgázni.
Eléggé ki volt borulva, az LLG vizsgáját el is rontotta a nagy izgalomban, de szerencsére a többi nem csak E lett, így összességében egészen jól teljesített.
- Néhány rellonos amúgy piszkált egy picit, hogy kicsi vagyok. Meg úgy általában tettek megjegyzést páran. De a tanárok nem, direkt olyan tárgyakat vettem fel, ahol kedvesek a tanárok.
Darálja izgalommal a hangjában. Nagyon sok minden történt vele az elmúlt egy évben.
- Te melyik házba szeretnél kerülni? Szerintem mindegyik jó, csak a rellonosok elég ijesztőek páran. Amikor kicsi voltam, akkor anyu nem engedte, hogy beszélgessek velük.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. október 10. 21:39 | Link

Osztrovszky K. Konstantin
Öltözék

Az órára pillantottam és még egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre. Elvárható lett volna, hogy izguljak és egy normális ember valószínűleg így is tett volna. Ebből is látszik, hogy valami nagyon hibádzik odabent. Éppen időben voltam. Ujjaimat átfuttattam sötétbarna hullámaimon és becsuktam magam mögött a szobám ajtaját.
Nem volt a stílusom késni. Általában inkább öt perccel előbb érkeztem, mint egy perccel később. Most ahogy végigsiettem a falun a hideg szél megcsípte az arcomat és halvány pír költözött rá, mire elértem a hivatal kapuját.
A cipőm visszhangot vert a folyosón, ahogyan határozott léptekkel közelítettem az iroda fel. A táskám a karomon billegett, a kezemben pedig a papírjaimat egy dossziéban szorongattam. Mindazok után, ami még a szünetben apa és közöttem történt már egyre biztosabbá váltam benne, hogy bizonyítanom kell neki. Nyilvánvalóan a tökéletes bizonyítványom nem volt elég, hát tovább kellett lépnem és egy gyakorlati hely megfelelt a célnak. Nem hitte el, hogy komolyan, teljes erőbedobással képes vagyok csinálni. Azt gondolta, fel fogom adni.
Egyértelműen nem ismerte a saját lányát.
Elértem az ajtót, ahová odalent az előre megbeszélt időpont alapján irányítottak és hármat koppantottam, majd vártam, hogy engedélyt kapjak belépni. Amennyiben ez megérkezett belöktem az ajtót, majd halkan be is csuktam magam mögött, mielőtt szembe fordultam volna a férfivel.
-Szép jó reggelt! –vettem elő egy egészen bájos mosolyt és kezemet nyújtottam a férfinek, ha pedig elfogadta folytattam. -Mai Hamada!
Az előzőleg váltott levelek alapján összeszedtem a megfelelő irataimat, amikor most lefűzve várták, hogy átadjam őket. A férfi felé nyújtottam és közben egy kicsit kihúztam magamat. Bíztam benne, hogy semmit sem felejtettem el a megbeszéltekből, annak ellenére, hogy otthon egy komplett listát állítottam össze.
Ha minden igaz, akkor benne van az összes dokumentum, amit kért. –fűztem hozzá a férfi tekintetét kutatva.
Kibújtam a kabátomból és a karomra terítettem, miközben felmértem az irodát. Egyáltalán nem voltam az a bent ülős típus, de nyilvánvalóan nem rohanhattam ki rögtön terepre –pedig nem lett volna ellenemre a dolog. Ahhoz képest, hogy egy hivatali szoba volt, kifejezetten szimpatikusnak tűnt. Talán csak az ablakok miatt…
Utoljára módosította:Mai Hamada, 2016. október 10. 21:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2016. október 16. 12:51 | Link



Kezeit háta mögött összefűzve áll az iroda makulátlan ablakában. Rég nem érezte már szükségét ennek, de most éppen, mint két évvel ezelőtt, üveges tekintettel, a levegőt csendesen szedve mered ki a semmibe.
Odakint az ég sötét, az idő borús, csípős szél tépi a közeli fák elhulló lombját. Az iroda meleg biztonságából nézve mindez mégis olyan távolinak tűnik, mintha csak holmi káprázat lenne, ami valójában meg sem történik.
Pont, mint az előző este.
A férfi beletúr kiszőkített hajába, és mélyről felszakadó, fájó sóhajjal lepillant a párkányra. Katherine tegnapi látogatása – kár is volna tagadni – felzaklatta. Nem számított rá, sőt, azt gondolta, hogy már soha többé nem fogja őt látni. És akkor megjelent.
Lehunyja szürke, fénytelen szemeit, megforgatja ujján a jegygyűrűt. Habár hajnalban még zavaros, kínlódó gondolatokat várt, azok egyáltalán nem csapongnak. Nincs vihar.
Furcsa, de a feje tiszta, élesebben lát és érez, mint azt az éjszaka után remélni merte. Szélcsend van.
A három koppantásra feleszmél, vesz egy mély levegőt, és a nyíló ajtó hangjára hátrapillant válla fölött.
- Már vártam Önt – szólal meg erős férfibaritonján, s ezzel együtt ellép az őt örökre feleségéhez kötő ablaktól. Fürgén Hamada kisasszonyhoz megy, kezet fog vele, és míg viszont bemutatkozik, az asztala előtt álló székre mutat. – Foglaljon helyet.
A lánnyal együtt ő is a helyére sétál, és míg átveszi a felé nyújtott dossziét, leül. Leendő gyakornokára még csak futólag sem néz rá, kizárólag az előzetes levélváltásuk alapján összegyűjtött iratokkal, igazgatói engedéllyel és év végi bizonyítványokkal foglalkozik. Mindent tüzetesen átnéz, az utolsó betűig elolvas, és majd csak azután, a székében kényelmesen hátradőlve pillant fel a szemben várakozó kisasszonyra.
- Köszönöm, mindent elhozott, amit kértem - biccent egy aprót, felkönyököl a karfára. - A papírok rendben vannak. Kérem, meséljen nekem az erősségeiről.
Ettől a pillanattól kezdve tekintetét le sem veszi a lányról. Ugyan szemeiben nem látszik, őszinte érdeklődéssel fürkészi a különleges vonású arcot. Sajátja szigorú, mentes bárminemű engedékenységtől. Aki barátságos biztatást vár tőle jó válasz esetén, nagyot fog csalódni. Akár már indulhat is haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Mai Hamada
INAKTÍV


Poisonshaker
offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 42
Írta: 2016. október 16. 17:34 | Link

Osztrovszky Konstantin

A férfit figyeltem, miközben a kabátomat a székem háttámlájára helyeztem, helyet foglaltam és ő elkezdte átnézni a papírjaimat. Egy pillanatig sem hittem benne, hogy különösebben kedves lesz velem, éppen ez volt az oka, hogy idejöttem. Nem vártam el tőle, hogy úgy kezeljen, mint egy kislányt, akinek mindent a szájába kell rágni. Éppen arra volt szükségem, hogy tapasztalatokat szerezzek és azt egy kedveskedő, megértő gyakorlatvezetővel egyszerűen lehetetlenség volt elérni.
Egyáltalán nem motivált volna, ha a férfi úgy viselkedik velem, mintha a második apám akarna lenni. Kihúztam magamat és szemeimet végigfuttattam a helyiségen. Első ránézésre is feltűnt, hogy kifejezetten otthonos a hely és ezzel párhuzamosan rögtön le is vontam a következtetést. Apám irodája is így nézett ki, ennek pedig az volt az oka, hogy szinte sohasem tartózkodott odahaza. A minisztérium lett a mindene. Osztrovszky valószínűleg itt tölti az ideje nagy részét –hogy milyen okból, az már nem rám tartozik. Persze lett volna néhány tippem.
Amikor felpillantott halvány mosolyt villantottam felé és belenéztem a szürke íriszekbe.  
-Azt hiszem a motivációm az egyik legnagyobb erősségem. Rengeteget dolgoztam azért, hogy idáig eljussak és nem vagyok hajlandó feladni. Általában véve, elég nehéz rávenni, hogy meghátráljak. –nem akartam az apámról beszélni, elvégre erről egyáltalán nem kellett tudnia. -Emellett precíz vagyok, pontos és elég jól belelátok az emberekbe.
Most jött volna az a kérdés, hogy a férfi vajon ideje mekkora részét tölti ebben a szobában, de nem állt szándékomban már az első napon elvágni magamat. Már régen megtanultam, hogy az észrevételeimből mi az, amit megoszthatok másokkal és mikor illene befognom a számat. Ez az eset most az utóbbi kategóriába tartozott, bármennyire is kíváncsi lettem volna.
Ugyanezen a lapon említeném a szőke haj problémáját is. Mindössze egyetlen reménykedő kérdés lebegett az agyamban.
Ugye csak festette?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Eszterházy Lili Athalie
INAKTÍV


A halálosztó kiskedvence :3
offline
RPG hsz: 511
Összes hsz: 1049
Írta: 2016. október 27. 13:08 | Link

Viki

- Az olyan jó lenne! Nagyon félek, hogy tönkremegy.
Ilyen szempontból sajnálom, hogy kicsi vagyok, és azt is, hogy nem vagyok olyan okos és ügyes, mint Viki. Szeretnék már bűvölni, és nagyon szeretnék a nagy fiútól pálcát venni. Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy nekem milyen pálcám lesz majd, és hogy mennyi idő alatt találjuk majd meg. Már csak egy tanév, ha végzek jövőre, ha sikeresen megírom a dolgozatokat év végén, akkor esélyem nyílik mindezt kipróbálni. Ennek nagyon, de nagyon örülök, mert akkor végre lesz pálcám és a bűbájokat is megtanulom használni. A dolog másik része viszont, hogy egyáltalán nem örülök, mert akkor a nagy iskolába kell majd járnom, és elveszítem a kedves lenti iskolámat. Viszont vállalhatok majd munkát, és lehet, hogy többet nem kell visszamennem a nevelőotthonba. Olyan nagyon jó lenne! Persze ez most még csak egy álom, de ki tudja, talán egy nap valósággá válik.
- Az mennyire menő lenne már! Szeretem a sárkányos dolgokat, meg a sárkányokat is.
Gyerekként is mindig előnyben részesítettem a sárkányos meséket, na meg persze az unikornisosakat. A pegazussal annyira nem voltam kibékülve, csak a Hercules félével. Őt viszont nagyon szerettem, sokszor álmodoztam arról, hogy egyszer nekem is lesz egy pegazusom.
- Nem tudom, hogy az ilyet engedélyezik-e, de mindenképpen meg fogom kérdezni.
A hangomban nagyon sok öröm bujkál, olyan, mintha csilingelne is. Tudod, mint amikor pattogós cukorkát eszel, és ha kinyitod a szádat, akkor a torkodban olyan különös hang jelenik meg. Ez is olyan, csak sokkal lágyabb. Olyan jó lenne Vikiékhez menni, ha nem is végig, de legalább egy kicsit, mert akkor annyival kevesebbet kell az otthonban lennem, és akkor rendesen át tudnánk beszélni mindent.
- Emlékszem, az öcsém is sokat sírt az elején. Apa olyankor sokat dolgozott.
Meg velem is sokat volt, apás programokat csináltunk, sőt, még moziba is elvitt, hogy ne kelljen az öcsémet hallgatnia. Hasfájós volt, apa pedig nagyon, de nagyon érzékeny a hangokra, nem szerette, ha megzavarják a koncentrációban.
- Szerintem is jobb a nagy. Mondjuk a nagyobbak is tudnak hisztizni rendesen, de gondolom a nagy iskolába járók már nem. Ők olyan komolynak tűnnek, amikor reggel mennek fel a faluból.
Mindig nézem őket. A nagyokat, akik az iskola felé igyekeznek, hogy aztán a nap végén visszasétáljanak. Reggel két – három kisebb csapat, és néhány párosan kószáló diák megy fel, a talárjukon a minta minden színben pompázik, aztán estefele, amikor jönnek vissza, akkor már jobban szét vannak szedődve, gondolom, máshogy van órájuk. Olyankor több, kisebb csapat jön vissza.
- Akkor ő még nem tanít téged? Vagy nem akartad, hogy a tesód tanítson?
Én mondjuk biztos nem szeretném, hogy a bátyám vagy nővérem legyen a tanárom, mert akkor én lennék az, akinek biztosan tudja a nevét, és akit testvériességből szívathat is. Közben beérünk, és egy távoli asztalhoz vezetem Vikit. Beszélgetni akarok, de nem akarok zavarni, így ez a kis két személyes asztal nagyon is jó lesz nekünk.
- Nagyon szeretnék már varázsolni! De a vizsgázás nem vonz.
Még egy fintort is vágok, hogy megmutassam Vikinek, mennyire nincs kedvem hozzá. Persze ez az élet velejárója vagy mi, a felnőttek mindig ezt mondják. Mondjuk nem mindig vagyok biztos benne, hogy helyesen mondják, hiszen annyi mindenre rá lehet ezt fogni. Az élet velejárója a nátha, meg az is, hogy házifeladat van, és hogy tíz évesen nem lehet pálcád. Olyan sok minden az élet velejárója, hogy csak na!
- Hogyan lehet olyan tárgyakat felvenni, ahol kedvesek a tanárok?
Jövőre, amikor majd én is ott állok a tárgyfelvételnél, akkor lehet, hogy nem lesz olyan jó és könnyű a dolog, és félek, hogy akkor kedves barátnőm nem lesz ott mellettem.
- Nem tartom valószínűnek, hogy rellonos leszek. Ha mégis, akkor, itt valami nagyon nagy baj van. Szerintem Eridonos sem, ők olyan vidámak és hangosak. Levitás, talán Navinés.
Én magam is azt hiszem ennek a két háznak örülnék a legjobban. Viszont még nem tudom, igazából azt szeretném hogy ha egyáltalán bekerülnék, és ne lenne az, hogy mégsincs bennem mágia, és akkor visszakerülök a családomhoz. Ennyi év után már nem lennék ott boldog, főleg, hogy anyáék lemondtak rólam.
- És van már valaki, aki tetszik neked? Képzeld! A Bende és az Iza szerelmeznek. Pusziszkodnak, meg fogják egymás kezét. Az Iza egész nap a Bendével lóg, és csak este beszélget velünk. Titi nagyon haragszik is miatta, mert sosincs benne a játékba. Azt mondta, hogy a múltkor azt mondta neki az Iza, hogy gyerekesek vagyunk, ő pedig már inkább felnőttesnek érzi magát.

Utoljára módosította:Eszterházy Lili Athalie, 2016. október 27. 13:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Várffy-Zoller Vándordíj 2018
Iskolaelső 2019 tavasz
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. november 26. 23:28 | Link

Mester

Igyekszem a lehető legprecízebben megcsinálni az odahányt papírokat. Van ez az új titkárnő, aki nem is tudom, miért van itt, gondolom valakinek a valakije, mert mindenhez ért, csak három dologhoz nem: Titkársági feladatok ellátása, kávéfőzés, átadandó üzenetek megjegyzése. Persze én ne szóljak egy szót sem, hiszen, ha Kinga nem dolgozna a minisztériumba, mint jegyzőkönyvvezető, akkor nem tudott volna munkát szerezni nekem,a vendégházat birtokló srácnak, akinek nem volt kedve továbbtanulni. Most már bánom persze, hiszen az eleján jó móka volt, ám lassan kezdek ráébredni, hogy rendes végzettség nélkül, legyen az akár csak egy mesterszak a Bagolykőben, nem jutok messzire.
Keserű gondolatmenetem utolsó momentumánál az utolsó papírt is felcimkézem élénk rózsaszín, pöttyös vagy lehet, hogy szivecskés jelölőnyilakkal - hogy hova tűnt a normális kék meg sárga, arról fogalmam sincs -, majd felkelve résnyire nyitott ajtóhoz lépek, és határozottan kopogok párat.
- Uram, összekészítettem a papírokat.
A lányka ugyanis munkaideje végének másodpercében úgy pattant fel, mint akinek nem kéne befejezni, amit széthányt napközben a hosszú asztalon, és lépett le, mert neki mára vége a munkaidejének. Furcsa egy lány, de igazából hálás is vagyok neki valahol, hiszen az ő hanyagsága nekem csak plusz pénzt jelent, és egy összeköltözés előtt álló férfiúnak bizony nem árt, ha van tartaléka, hiszen az élet mindig újabb és újabb köveket görget az útba. Van, amelyik hegynek is betudható, de amíg sikerül hárítani a dolgokat, addig büszkeséggel mondhatom, hogy nem vagyok elveszve.
- Tehetek még valamit Önért?
Kérdezem tisztelettudóan. Furcsa még mindig, hogy új ember ül itt a székben, holott már nem is mondható újnak, csupán még számomra szokatlan, hiszen eddig csak addig láttam, amíg érkezett, vagy távozott, de most, hogy már nem csak a recepción, de itt is helyt állok, másabb a hely. Nat már olyan alap darab volt, furcsa, hogy most már nincs itt velünk, de én egészen jól alkalmazkodom a változásokhoz, amíg be vagyok biztosítva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csontváry J. Oszkár
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 133
Írta: 2016. december 7. 21:01 | Link

A Lasch fiú

Az utóbbi hetekben egyre kényesebb és sürgetőbb lett a kérdés - honnan szerzek megbízható és hűséges személyzetet? A Hivatal nagyon munkaerőhiányban szenved és ezen a helyzeten esetleg akkor lehetne változtatni, ha vonzóbbá tennénk a körülményeket. Jobb fizetés, szakmai gyakorlat, továbbképzés, külföldi ösztöndíjak. Ötlet az van, inkább az a problémám, hogy mindezt nekem kell megcsinálni. Azt hittem, nincsenek illúzióim a bogolyfalvi polgármesterséget illetően, mikor elfogadtam a posztot, de tévedtem. Ötven után azért az ember örülne, ha hátramaradna másra a güris munka. Robotoltam eleget az iskola után, a durmstrangi évek se voltak épp tengerparti nyaralás - bár tény, hogy ott van közel a tenger, de az északi fajtából.
Úgyhogy örömmel fogadtam a Lasch fiú jelentkezését. Még van mit tanulnia, de akadhatnak terveim a számára. Például a jövőbeli kollégái begyűjtését kezdésnek pont a nyakába sózhatnám. Felgyorsíthatnánk ezt az egész herce-hurcát. Péntek este van, én pedig még mindig az irodában rostokolok. Egy rég elfelejtett vacsora tányérja hever néhány papír alatt, mögöttem pedig a kávés csésze épp újratölti magát. Két hivatali pecsét ritmusra veri az iratokat, amelyek azután elém röppennek egy-egy aláírásért. Ha mugli lennék, már rég megőrültem volna. Ebbe a káoszba nyit be a fiú. Valószínűleg már menne haza, neki sem tart ilyen későig a munkaideje. De gürizik, mindent megtesz zokszó nélkül, amit kérek, néha azt is, amit nem, de látja, hogy valakinek meg kell tenni. Nem buta a gyerek. Tudja, hol a helye, és azt is tudja, az a hely nem a végleges, hanem csak ugródeszka felfele. Ha jól forgatja a lapjait, hamar továbblép innen. De ha hűséges és marad, kerülőúton sokkal magasabbra viheti. Még kiderül, milyen fából faragták.
A fejemmel a székre intek, majd sóhajtva hátradőlök. A csésze előttem landol és intek a pálcával, hogy egy társa is kövesse, amit a fiú elé lebegtetek. Bár lehet jobban esne egy vajsör egy ilyen nap után.
- Hogy érzi magát itt? - hangom a fáradtságon túl is diszkréten kedves, pont az a hangnem, ami arra sarkall, hogy feloldódj és kiöntsd a lelked. Térdemen átvetett lábam lóbálom, a pecsétek már elcsendesett ritmusa megfertőzött. Pszichológusnak kellett volna mennem - bár a páciensek épelméje és fizikai túlélése forog kockán, úgyhogy talán inkább nem. Az én szakmámban is vannak őrültek, de nyakkendőt hordanak és udvariasan mosolyognak, miközben legszívesebben a bokádnál fogva hajítanának le a Taigetoszról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2016. december 25. 13:06 | Link

Mester

A kérdése meglep, egy pillanat erejéig megengedem a döbbenetnek, hogy átsuhanjon az arcomon, aztán már vissza is vált a jól megszokott, egyszerű, kedves ábrázatomba. Az a baj, hogy szerencsétlen ember már ide se került, és már annyi rosszat mondtak róla. Én magam majdnem a végéig kitartottam, legyintettem az ostoba pletykákra, meg arra, hogy mások csak rosszindulatúak, ám mikor már biztos lett, hogy jön, én is elgyengültem egy kissé. Aztán persze lett olyan ami igaznak bizonyult, meg olyan is, ami nem. Mint mindig. Ez már eléggé megszokott az embereknél, legyenek muglik, vagy varázslók.
Viszont a kérdése meglep, a magam fajta porszemeket nem szokták arról kérdezni, hogy érzik magukat, inkább arról érdeklődnek, hogy merre van az a kávé, amit gondolatban már két perce megrendeltek. A kérdés létrejötte meglep, addig a kósza pillanatig, ám, mikor kiegyenesedek a papírok rendezgetéséből, mér nem is látszik rajtam.
- Nagyon jól, uram. Nem tartozom sehova, mégis mindenhova. A fizetés nem rossz, a munkaidő rugalmatlanságához rugalmasan tudok hozzáállni, nincs olyan, ami miatt a fejemnek fájnia kéne.
Én vagyok az az ember, aki mindenhol ott van. Egyszerre emelek polcot és irányítom az érkezőket a megfelelő irányba, majd készítem elő a tárgyalásra az irodát, hogy aztán a jegyzetekből kivonatot készítsek. Szeretem ezt a munkát, az én stílusomhoz illeszkedik. Az a fajta vagyok, akit nehéz lelőni, és szereti a maximum feletti határt megcélozni. Itt bizonyíthatok, és ahogy eddig észrevettem értékelik is.
- Csak a VAV vizsgát tettem le uram, nem vonzott a tanulás, dolgozni akartam inkább. Ahhoz képest, hogy nincs képesítésem, nem panaszkodhatok.
Egy kicsit még ki is húzom magam, tény, hogy Karin anyukája ajánlott be, és nem éppen a megküzdés útján ültem be a recepciósi székbe, de ennek ellenére nagyon precízen igyekszem bizonyítani, hogy helyem van itt. Claire is, és mindenki ostobának gondolt, amiért nem voltam hajlandó tovább tanulni. Anyám szerint kimerítettem a második szégyenbe hozási kártyát, így köszöni szépen nem kér a társaságomból, na nem mintha én kértem volna az övéből, apám meg, szimplán csak lelépett, a diákjainak annyit se mondott, hogy kakukk. Claire pedig azt hiszem azért volt haragos emiatt, mert így kevesebbet találkozhatunk, de talán most, hogy az összeköltözés előtt állunk, most majd lesz oka enyhülni.
- Ön hogy érzi magát itt?
Kérdezek vissza, érdekel, nem csak az illendőség hajt, kíváncsi vagyok, milyen itt, milyen a váltás, amit megtapasztalt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 20 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház