Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

A vizsgaidőszak alatt nem nagyon volt időm semmire és senkire. A lovardába sem jártam le, megkértem egy-két ismerősömet, hogy mozgassák le Strombolit, így legalább az ő mozgásigénye hellyel-közzel ki lett elégítve. De most újra szorgalmi időszak van, így kicsit több időm van. Szóval az ünnep alatt minden nap lent voltam nála Hunorral karöltve, aki örült annak, hogy végre kiszabadulhatott. Apa levitte egy-egy kört sétálni, de az mégsem ugyan az. Dórával megbeszéltük, hogy ma délután is megyünk egy kört. Talán már lemozgattam annyira drága lovamat, hogy ki merjek vele menni terepre. Késve érkeztem meg, Dóra már kint lépett a pályán lovával, intettem neki, majd futva mentem az istállóba. Fénysebességgel ápoltam le – szerencsére nem volt olyan koszos – majd kissé lassabban nyergeltem fel, mert azért az legyen rendesen felrakva. Egy gyors heveder igazítás, majd pattanok is fel rá még benn a boxban.
- Ne haragudj, kissé megcsúsztam a teendőimmel.- kissé hangosabban szólok oda neki, mert még távol van tőlem, de már hallja amit mondok. - Régóta vártok rám? Ugye azért megyünk?- kérdem tőle. Apának szófosása lett, mert valami extra érdekes történt a munkahelyén, amit meg kellett pontos most osztani. Nem gáz, hogy már öt napos a sztori, egész hétvégén együtt voltunk, neeeeem, ezt neki pont mos kell. Sose tekertem ilyen gyorsan a lovarda felé, mint ma. Hunort otthon is hagytam, mert csak feltartott volna. Apa megígérte, hogy megy vele egy kört a tó körül. A pálya egyik felén megállok és megvárom, hogy Dóra oda érjen. - Na merre szeretnél menni? Mi a terv? - kérdem, s közben megpaskolom Stromboli nyakát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

Mikor közelebb értem Dórához, akkor tűnt csak fel, hogy teljes harci díszben feszít, mint aki éppen valami komoly versenyen vagy lovas eseményen vesz részt. Én magamat ismerve sosem mertem bevállalni egy ilyen szettet, mivel ismerem magam annyira, hogy tudom, mindig tokától bokáig összekoszolom magam. Arra meg se kedvem, se időm, hogy otthon külön figyelmet fordítsak a ruháim megfelelő tisztítására, még akkor sem, ha vannak hozzá tökéletesen működő varázsigék.
- Na akkor jó, ezek szerint annnnnyira sokat mégsem késtem. Egyébként bálba készülsz Nyuszifül?- intézem Dórához a kérdést egy széles mosoly kíséretében. Stromboli még mindig eléggé tele van energiával, így míg állunk folyamatosan a földet kaparja egyik lábával, s közben fel-felhorkant. Mehetnéke van, s ezt Dóra is kiszúrja. - Hát igen, látszik rajta, hogy egy darabig nem megfelelő rendszerességgel lett vele foglalkozva. Talán még egy kicsit meg is van sértődve, elhanyagoltnak érzi magát.- mosolyogva vonom meg vállaim, majd nyugtázom, hogy egy kis alma, egy kis répa és már el is felejti, hogy valaha „rossz voltam hozzá”. A gondolatmenet végén megsimogatom és megpaskolom  a nyakát szeretett paripámnak. Artemisz a szokásos fenséges formáját hozza és tiszteletparancsolóan vár gazdája jelzésére, hogy merre tovább. Stromboli sosem volt egy ilyen típus, ő valamiért ugyan olyan eszetlen, mint én. Folyton pörög, mindig mozgásban akar lenni, s sajnos sok esetben elkalandozik, aminek a vége ijedség és olykor nekem egy-egy majdnem esés.
- Apának jutott eszébe egy munkahelyi sztori, amit meg kellett osztania velem. Eléggé bele tud merülni a mesélésbe, s hiába mondtam, hogy mennem kell, csak azt hajtogatta, hogy még egy perc. Ebből a még egy percből jóval több perc lett. Szóval bocsi még egyszer! - bűnbánó tekintettel pillantok rá, majd lassan de biztosan elkezdem összeszedni a szárat és kicsit gatyába rázni Strombolit. Vége a fejlógatásnak, jöhet a meló. - Na akkor mehetünk?- kérdem, s a válasz után gyengéden megbököm sarkammal drága lovam oldalát, ezzel jelezve, hogy lépés in-dul!
- Na és veled történt valami izgalmas?- fordulok Dóra felé egy kedves mosollyal arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

Tökéletesség. Én is szeretek jól kinézni, adok is magamra, hogyha olyan szituációról van szó. Egy buliba, egy vacsira vagy családi összejövetelre nyilván én is kiöltözök, de egy lovardába, ahol csak összekoszolom magam, na oda nem. Oda teljesen jó az idióta pulcsi egy lovaglónadrággal és lábszárvédővel vagy csizmával. Olyan holmikat húzok ilyenkor, melyeket nem sajnálok, s ha Stromboli éppen bennem akarja megvakarni a fejét, akkor hát tessék, tegye. Mikor Dóra megemlíti a kiöltözésének okát csak felkuncogok.
- Hány éves az a nagybácsi? Kérlek mond, hogy nem sugar daddyt akarsz? - kérdő és egyben enyhén kétségbeesett tekintettel pillantok rá. Valahogy bennem sosem volt olyan indíttatás, hogy egy idősebb férfivel kezdjek ki. Én tökéletesen megvagyok a saját korosztályommal úgy érzem. Mikor apáról mesélek látom Dórán, hogy annyira nem értékeli. Mindig elfelejtem, hogy az ő családja nem feltétlen olyan, mint az enyém. Mélyebben sosem mentünk még bele a témába, de az elszólásaiból azért nem volt nehéz összetenni, hogy annyira nem happy minden náluk. Amilyen gyorsan csak tudom le is zárom a témát és egy kissé kellemetlenül is érzem magam. Örülök, hogy apával ennyire jó a viszonyunk, nagyon szeretem őt, és el sem tudom képzelni, hogy mi lenne velem nélküle. Ő az egyik legjobb barátom, s nem szeretnék belegondolni, hogy milyen lehet egy olyan családban felnőni, ahol esetleg nincs összetartás és mély szeretet illetve odafigyelés. Kérdésére csak biccentek egyet egy szelíd mosoly kíséretében. Igen, a szülő az első, merthogy nekem már csak apa van. Egy keserű mosolyt küldök Dóra felé, majd összeszedem a szárat és neki indulok a kis túránknak. Dóra szépen mellettem lép Artemisszel, szerencsére a két ló egész jól kijön, így nem kell félnünk attól, hogy ne adj Isten összebalhéznak. Mikor Dóra mesél először felkuncogok majd a végén fel is nevetek.
- Hát melyikkel sikerült közeli viszonyt kialakítani? Illetve mennyire közelit? - nézek rá kérdőn és érdeklődő tekintettel. Beszarok ennek a csajnak, hihetetlen egy nőszemély az egyszer biztos. - Egyébként örülök neki, hogy ezek az én életemből már kimaradnak. Egyetemen nem kötelező részt venni rajta. Emlékszem, hogy anno eret tudtam volna vágni az évnyitókon és az évzárókon is. Bűűűűn unalmasak voltak. - nosztalgiagomb bekapcsolt egy kicsit, s lepörgött lelki szemeim előtt az összes évzáró és évnyitó képe. Valahogy mindig sikerült egyébként őket emlékezetessé tennem. Ha nem is az ünnepséget, akkor az utána lévő bulit. - Uh tényleg, vannak még after partyk?- kérdem csillogó tekintettel. Egy jó kis sulis buliba szívesen belógnék. A hozzám intézett kérdésére csak lesütöm szemeim és elmosolyodom.
- Melyikre is gondolsz pontosan? Nikoval már több hónapja nem találkoztam, szóval róla nem tudok nyilatkozni. Az ügyvéd sráccal pedig egyelőre semmi extra. Vagyis… elhívott vacsizni. Marhára izgulok, mivel lövésem sincs, hogy hova kellene őt tennem a fejemben.- izgatottságtól csillogó tekintettel pillantok rá Dórára. - Na akkor kikanyarodunk az erdősáv irányába?- kérdem, s ha igenlő választ kapok akkor arra tessékelem drága lovamat.