Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez egy egész jó nap volt, mert reggel hozzám vágtak egy fél kiflit, szalámisat!, meg egy pohár kávé is landolt mellettem, igaz felborult, de az a néhány csepp, ami benne maradt, hmm, mennyei volt. Ki is nyalogattam a poharat, majd tisztességes csövesként kidobtam azt a megfelelő helyre, nem voltam olyan bunkó, mint némelyik puccosan öltözött bájgúnár. Aztán délig sikerült néhány pénzérmét összekunyerálnom, amiből futotta egy kalácsra. A délután nagy része kukázással telt, lett egy új sálam, meg egy cipőm is, igaz egy számmal kisebb volt, így kénytelen voltam lyukat vágni az orr részébe. Csak az esték voltak szarok, mert este tök egyedül maradtam, magányosan. Az emberek már nem bóklásztak kint sötétedés után, rohadt hideg is volt, és szinte zsongott a fejem ettől a borzasztó nagy csendtől.
A harag, ami az elején motoszkált bennem, s az a küzdelem, amit azért tettem, hogy kimásszak ebből a lehetetlen helyzetből, elmúlt. Mivel jobbára csak kiröhögtek, leköptek vagy félve menekültek el előlem, nem igazán tudtam kitörni. Munkát nem kaptam, csak két jó nagy pofont, hogy mit képzelek, hogy ilyen büdösen odahúzom a belem. De mégis, hol kellett volna összeszednem magam? Hiába próbáltam minden nap visszaemlékezni, nem jutott az eszembe semmi. Még csak a k…ott nevemre sem emlékeztem. Voltak napok, mikor begubóztam emiatt, meg voltak ilyen jobbak, mikor élni próbáltam. Most viszont nem is érdekelt az, hogy melóm legyen. Egyszerűen csak ültem az egyik padon és bámultam a csillagokat, míg fel nem figyeltem némi mozgásra. Oldalra pillantva láttam, hogy egy közeli padon valaki helyet foglalt, meglepett, hisz már jócskán elmúlt éjfél, legalábbis azt hiszem. Nem akartam ráhozni a frászt, de mikor láttam felizzani kezében a cigarettát, sóvárogni kezdtem. Olyan jó lett volna rágyújtani egy cigire. Valamiért volt bennem egy gát, nem szívesen szerettem kéregetni, ha nem volt muszáj, de most komoly késztetést éreztem, hogy odamenjek.
Még mindig sántítottam a lábamra, az valahogy nem akart gyógyulni. Így sántikálva indultam meg a fényforrás irányába, majd nem túl közel, de hallótávolságon belül álltam meg. - Hé te, meg tudnál dobni egy cigivel? - talán jófej, és ad egy szálat, vagy nyakon ver, mint legutóbb az a két baromarc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Bocs haver, nem akartam rád hozni a frászt - úgy megugrott a srác ültében, mint akit lidércálom nyomasztana. Valószínűleg nagyon belemerült abba, hogy nyomkodja azt a villogó ketyerét, s emiatt nem figyelt a környezetére, pech. Lehetnék egy vadállat is, aki csak úgy leüti, és kirabolja, tanú sem lenne rá, szóval elszedhetném a pénzét, meg a ruháját. A méret mondjuk nem lenne jó, de ezen kár is volt filózni, mert semmi sem vitt volna rá arra, hogy bántsak egy ártatlant. Elég tré csöves voltam ilyen szempontból, mert bennem nem volt meg az a plusz, ami életben tarthat az utcán. A kunyerálást persze igyekeztem elsajátítani a magam módján, de arra nem lettem volna képes, hogy erőszakkal szerezzem meg magamnak az aznapi betevőt. Inkább éheztem három napon át, mint sem, hogy ilyet tegyek. Ettől függetlenül a srác lehetett volna figyelmesebb is, mert rajtam kívül akadhatnak itt betyárok, akiknek nem kéne kétszer mondani, hogy zsebeljék őt ki. - Mi? Mármint én? Igen, ember vagyok, afféle - jegyeztem meg, miközben megvakartam szakállas államat, mert kissé furának tartottam így elsőre a srácot. - Szóval akkor tudnál adni egy szálat? - kissé talán rámenősebb voltam, mint máskor, de piszkosul megkívántam a cigarettát, hideg is volt és jó lett volna legalább néhány percig olyan tevékenységnek hódolni, mint mondjuk a füst pöfékelése, mert így legalább néhány percig azt érezhettem, hogy úr vagyok. Meg a füst legalább elnyomta a szagomat. - Baszki, ne pazarolj - ejj-ejj, hogy lehet egy ilyen félig elszívott szálat csak úgy eltaposni? Le is guggoltam, s felkaptam a földről a csikket, majd markomba véve felegyenesedtem, jó lesz ez későbbre is alapon, de azért még vártam, hátha kapok egy rendes szálat is.
- Köszi, tüzed is van? - elvettem egy szálat koszos ujjaimmal a dobozból, aztán ha meggyújtotta, mélyet slukkoltam, míg felizzott a parázs, majd oldalra fújtam a füstöt, hogy kiélvezzem a pillanatot. - Khhh, ez erős - vagy a tüdőm krepált be ezekben a hideg napokban, vagy talán nem is dohányoztam, magam sem tudom, kicsit erős volt az anyag, de mégis jól esett, hogy szívhattam. - Kössz, haver...nagyon megijedtél? - nem tudtam, hogy mitől ez a nagy döbbenet, pedig nem volt rajtam semmi extra, csak néhány szakadt, kukából túrt gönc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Oké, csak biztos, ami biztos. Volt már olyan, aki nekem jött, mert azt hitte, hogy direkt ijesztettem meg - bár a srác nem kérte, hogy elnézést kérjek, de így tartottam helyesnek. Az utcán élve sok mindenre rádöbbentem, az egyik legfontosabb szabály az volt, hogy inkább kérjek bocsánatot, mint később abból félreértés legyen. Nekem nem volt pálcám, míg minden itt élő ember kabátja alatt az lapult. Beszéd közben felmértem a srácot, minden hátsó szándék nélkül, csak a ruháit néztem, jó cuccai voltak, nekem meg szakadtak. Jó lett volna egy ilyen kabát, vagy egy cipő, látszott, hogy jól öltözött kölyök, biztos jó helyen lakott, és megvolt mindene. Szerencsés.
- Mióta? - szakállas államat kezdtem vakarni, miközben felemeltem pillantásom a csillagos égboltra, majd visszanéztem a srácra - Lássuk csak, fogalmam sincs. Egy nap magamhoz tértem, és bamm, az utcán találtam magam, de nem tudom, hogy ez most hetekkel, vagy hónapokkal ezelőtt volt, a napok egymásba mosódnak- Ezt követően kértem egy cigit, de ez a gyerek nagyon szórta ám, így sietve kaptam össze a csikket is, meg kezéből elvettem a felkínált dobozzal is. - Figyelj, elmondom, hogy ezek a csikkek még igen jók. Amit ti eldobáltok, azokat szoktam szívni, minimum két-három slukk van mindegyikben. De azért köszi, ez mégis csak ízletesebb falat - jegyeztem meg a jó állapotú, nem használt cigire, és meg is köszöntem azt. - Nagyon szuper, megmentőm vagy, haver! - nem csak, hogy cigihez jutottam, de még egy öngyújtót is kaptam, amit használtam is, s végül kicsit köhögve, de végre pöfékelni kezdtem.
- Khkh akkor csak nekem erős, rég szívtam már - köhögés ide vagy oda, azért jól esett a cigi. Tekintetem közben megakadt azon, hogy valamit nagyon keres a zsebében a srác, aztán hallva a csörömpölést, már sejtettem, hogy mire is készül. - Nem igen láttam másokat rajtam kívül - mondtam, látva, hogy mások után kutat a tekintetével. - Szerintem másoknak nem lenne ez jó hely, most már én is rájöttem, hogy itt éhen lehet halni - halovány mosoly kúszott az arcomra, nem akartam panaszkodni, de tény, hogy itt nehezebben jutottam élelemhez, mint a nagyvárosban. - Tényleg megmentő vagy! Nem akartam pénzt kérni, de ha már így adod, nem mondok rá nemet - hülye lettem volna elutasítani, így tartottam is a markom, s elvettem tőle a pénzt, amit aztán átszámolás nélkül csúsztattam a nadrágzsebembe. - Amúgy mivel foglalkozol, vagy miből lehet itt megélni? Nem tudsz valamerre egy fedett helyet, ahová nem esik be az eső? - úgy tűnt, hogy a srác helyi lehet, biztosan nagyobb ismerete volt a környékről, mint nekem, így jól jött volna néhány ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Mert biztos nem voltam neki szimpatikus, tudod hogy megy ez az utcán - vállat vontam, nem is akartam jobban ecsetelni, mert ezek a dolgok olyanok voltak, amiről az ember nem szívesen beszélt. Ritkán futottam bele olyan értelmes és érzelmes emberekbe, akiknek nem a szájuk és az öklük járt, hanem meglátták a rongyos göncök mögött az embert. Ez a srác pont egy ilyen alkat volt, ezért sem tartottam tőle. - Nem egészen az utcán, egy mocsaras területen. Még ruha sem volt rajtam, fura mi? - halovány mosoly szökött az arcomra, de ez inkább volt kínos és belegondolva borzalmas, mint sem vicces.
- Gondolom, nem emlékszem semmire - megint csak a vállamat vontam, el nem tudtam képzelni azt, hogy mi történhetett velem, így akár még amnéziám is lehetett, ki tudja. - Nem, egy igazolvány se volt nálam, tényleg semmi. És ha keresett is valaki, arról nem tudok - ennél többet tényleg nem tudtam mesélni, engem is zavart a dolog, hogy az utcán lötyögök tudatlan, miközben talán van valahol egy családom, feleségem, esetleg gyerekeim, akik lehet, hogy várnak rám, vagy már az is lehet, hogy lemondtak rólam. Láttam a srácon, hogy nem igazán érti, ezt nem csodáltam, szerintem bárki is hallotta volna ezt a történetet, abban okozott volna némi megrökönyödést. Az viszont meglepett, hogy nem csak cigit adott a srác, hanem pénzt is, pedig nem kértem. Először el sem akartam fogadni, de mivel ragaszkodott hozzá, s a ruhájából úgy ítéltem meg, hogy talán nem fog hiányozni az a pár knút a konyhaasztaláról, így végül csak elfogadtam. - Neked lehet, hogy apróság, nekem a reggelim - mosolyogtam rá hálásan, majd a kapott aprót gondosan csúsztattam a zsebembe, ügyelve arra, hogy ne veszítsek el belőle egyetlen garast sem. - Azért nem láttál, mert napközben mindig megyek, járom az utcákat, gyűjtök élelmet, meg holmit. Csak kora reggel és esténként fordulok meg erre, mert ilyenkor békés - vallottam be, majd meghallgattam az ötletét, ami egész jól hangzott arról a romos házról, amíg rá nem jöttem, hogy melyikről is beszél. - Szerintem tudom, hogy melyikre gondolsz, de az nem jó. Voltam ott egy éjszakát, ijesztő, hátborzongató egy hely. Inkább a szabad ég alatt - valamiért nem rajongtam az ilyen kísértet járta házakért, az ott a falu szélén meg kifejezetten riasztó volt, még mintha hangokat is hallottam volna azon az egy estén.  Ezért az ötletet el is vetettem, bár kedves gesztus volt a sráctól, hogy ezt a lehetőséget bedobta nekem. A munkalehetőség már jobban érdekelt, végig is hallgattam, hogy mit gondol, merre lehet mozdulni ebben a kisvárosban, s úgy tűnt, hogy akadnak is lehetőségek. - Tanítasz? Az szép szakma, biztos sok hálás követőd lehet - őszinte mosoly kerekedett az arcomra, ki is néztem belőle, hogy tanár, biztosan jól jártak vele a diákjai. - Hát, nem igazán, pedig próbálkoztam már. De amint meglátnak, azonnal elhajtanak a francba, mert azt hiszik, hogy bűnöző vagyok, vagy alkoholista. Pedig nem iszom, eskü! - emeltem magasba a jobb mancsom és még egy vigyort is ejtettem hozzá.
- Varázsolni? Húhh, jó kérdés, nem próbáltam - hiába gondolkodtam ezen, nem villant be egyetlen emlék sem, így tanácstalanul néztem a srácra. Ekkor azonban a távolból megláttam két felénk közeledő alakot, akiket már korábban is láttam. Aurorok voltak, de nem akartam, hogy baj legyen, elkapjanak és elvigyenek valahová. Talán a srác is láthatta, hogy megváltoznak a vonásaim, és feszült leszek. Hiába volt jó végre beszélgetni valakivel, aki nem dobált meg, vagy nem akart felrúgni, nem kockáztathattam, hogy elkapjanak, vagy megvádoljanak valamivel. - Öhh, most mennem kell. Kössz a cigit, meg a reggelire valót - hálásan vállon veregettem, majd nagyon gyorsan sarkon fordultam, és sietve hagytam magam mögött a teret.