Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Vasárnap. Az a nap, amikor midig minden olyan nyugodt, mikor a család együtt van, közösen főzünk és eszünk, majd hosszasan beszélgetünk az elmúlt hét eseményeiről. Meg a nagy… Hát igen, ezek mi is lehetnénk apával, de rohadtul messze állunk ettől. Se idill, se közös ebéd, se beszélgetés. Az ébresztőm hat órakor ugrasztott ki az ágyból, majd egy óra múlva már Stromboli hátán róttam az erdőt. Nincs is ennél jobb program egy vasárnap délelőtt… legalábbis számomra. Aztán hazarohantam, készítettem magamnak két szenyót, majd egy puszit nyomva apa arcára már el is viharoztam a szobámba, mivel muszáj volt tanulnom is egy keveset. Na jó, az nálam sose kevés, mivel rendszeresen feledkezek bele, így sokszor azon kapom magam, hogy már sötét van odakint, én pedig több órája nem ettem, nem ittam, sőt még pisilni se voltam. Most is így alakult volna, ha nincs Hunor, aki igen erőteljesen adta tudtomra, hogy ő márpedig ki szeretne menni egy kicsit. Szóval nagy nehezen összeszedtem magam, majd útnak indultunk. Nagyjából mindig ugyan azt az útvonalat tesszük meg Hunorral, így ő már saját magát is meg tudná sétáltatni. Most is előttem döcög, de tudja a határt, amit nem lép át. Zsebre dugott kézzel sétálgatok, miközben hol az eget, hol a kutyát, hol pedig éppen valami érdekességet bámulok, közben pedig az előbb olvasottakon jár az agyam. Mikor elhaladunk a nád mellett és a stéghez érünk, szinte rutinszerűen fordulok a víz felé, s egy ismerős hajkoronát pillantok meg. Zsófi. Arcomra egy széles és őszinte mosoly kúszik, majd füttyentek egyet Hunornak, aki szélsebesen indul meg felém. Odalibbenek Zsófi mögé, majd lehajolok és egy hatalmas cuppanó puszit nyomok az arcára. Hajam előre lóg, amit egy lendületes mozdulattal dobok hátra, hogy ne lógjon a szemembe.
- Ajaj, ekkora a baj? - kérdem leülés közben, majd kiveszem a lány kezéből az üveget és iszok egy nagy kortyot. Visszaadom neki, majd törökülésbe helyezkedek. - Mi történt drágám? - szomorú kiskutya tekintettel pillogok rá. Hunor közben lefeküdt mögénk, s mereven lesi a vizet és a nádast.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Sajnos van egy ilyen sokak szerint furcsa szokásom, hogy a barátaimat egy puszival köszöntöm. Sose kettő vagy három, mindig csak egy. Már volt, aki megkérdezte ennek okát, de csak vállat vontam és közöltem, hogy én sem tudom, csak jól esik. Én már csak ilyen vagyok! Abból se csinálok problémát, hogy az illető esetleg egy pasi, sőt úgy vettem észre, hogy ők még jobban is értékelik. Egyesek azért mert nincs senkijük és jól esik nekik, akik pedig kapcsolatban vannak azért, mert nem mindig ugyan attól kapják a puszit. Zsófi számára ez nem újdonság, mivel mér megszokta, így a cigit eltartva fogadja üdvözlésem. Leülök mellé, majd meghúzom az üveget, de természetesen végig figyelek rá, s olykor-olykor grimaszt vágva hallgatom. Közben lehangzik egy-két ühhüüüm is.
- Nem tudsz tovább lépni rajta mi? Mély nyomot hagyott úgy érzem... Jó „mélyet”. – ujjaimmal idézőjelet mutogatok, majd folytatom. - Na de mit foglalkozol vele?! Örülj neki, hogy ennyire érdekled, hogy még megkaparintott téged egy kutya bőrébe bújva. Mert egyébként az elmondottak alapján tényleg kiköpött te az a kis dög. - elnevetem magam, majd fejemet Zsófi vállára hajtom. Ekkor nézek a kezébe, amibe ott füstölög a cigi, pedig ő legjobb tudomásom szerintem nem dohányzik. - Zsófi! - szólok rá, majd kiveszem a kezéből és beleszívok a cigibe. - Ha már egyszer cigizel, akkor legalább olyat szívnál, ami kicsit lelazít, ha már stresszes vagy. - újra elmosolyodom, s ismét beleszívok a cigibe. Hát mekkora szerencséje van velem,megmentem a káros dologtól. Feláldozom magam érte! Igen, ilyen egy jó barátnő… Kérdését hallva ismét felnevetek.
- Honnan jöttél rá?! - kérdem, majd újra felemelem fejem, s ismét csenek egy keveset az italból. - Na de mesélj, mi van ebben a Benőben, ami ennyire felkavarta benned az állóvizet? Azon kívül, hogy…- nem fejezem be a mondatot, de egy sokat sejtető, talán kissé huncut mosolyt eresztek meg felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kérdését hallva kissé színpadiasan vakarom meg fejem búbját. Végül is teljesen jogos a felvetés… Mióta ismerjük egymást a két jómadár között mindig is volt valami, amit nevezzünk mondjuk kémiának. Mai napig nem értem, hogy ez miért nem fejlődött tovább, pedig szerintem marha szép pár lettek volna. Őszintén bevallom azt is, hogy még mielőtt megismertem Zsófit én is szemet vetettem Benőre, vagyis hát tetszett, de aztán láttam mi van köztük és fénysebességgel mondtam le róla. Nem szeretek más életébe belepiszkálni, pláne, hogy akkor még úgy láttam, alakul a molekula köztük. Aztán teltek az évek és még mindig egy helyben toporzékolunk.
- Életem, már csak azt mond meg nekem, hogy mi a kénköves ménkűért rekedtetek meg a barát zónában?! Tudom, ezt már rengetegszer kérdeztem, de na…  Olyan nagy gyökerek vagytok mind a ketten! Rajtatok kívül mindenki látja mizu, csak ti nem látjátok a fától az erdőt…- megcsóválom fejem. Zsófi tudja rólam, hogy én nem az a szépítős, köntörfalazós, visszafogott lány vagyok, így nagy eséllyel meg sem lepődik már az őszinte és igen nyílt monológjaimon.
- Na ezt most nem sikerült feldolgoznom… - megrázom fejem és buta tekintettel meredek rá. Mondjuk az sem tiszta, hogy mit is pörgünk ennyire a kutyán? Mit tett az a csóri dög? Szívom a cigijét és nem tervezem visszaadni neki úgy döntöttem. Ő nem dohányzik és ne most szokjon rá! Hirtelen összerezzenek, mikor a hátam mögött ugatni kezd Hunor. Hátrafordulok, de semmit nem látok, ő viszont mereven bámulja a vizet és jár a szája. Lesistergem, mire rám pillant és elhallgat. Tudja, hogy ez mit jelent, így most egy kis ideig talán újra nyugiba lesz. Imádom, hogy ennyire le tudja magát kötni a semmivel. Hallgatom Zsófit és a mesélése közben szó szerint kikerekednek szemeim és „leesik az álam”, mely abban nyilvánul meg, hogy kinyílik a szám.
- Ti dugtatok! – a stég deszkáira csapok, majd egy széles mosoly terül el arcomon. - Ti tutira összefeküdtetek! - elnevetem magam, majd érzem, hogy Hunor lökdösni kezd. Gondolom nem értette a csapkodást és odajött megérdeklődni, hogy mi a helyzet. Odaül mellém, én pedig simogatni kezdem. - Mindent el kell mondanod! Igen még a piszkos kis apró részleteket is!!! - széles mosollyal vigyorgok rá, majd újra ellopom az üveget és iszok egy kortyot. Felfogom amit mond, meg, hogy meséljek mit tanultam de csak legyintek egyet. Abban semmi izgalmas nincs, viszont ami vele történt, na az már igen…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Válaszára csak egy szemforgatással válaszolok első körben, de ez olyan igazi jól megjátszott, feltűnő és színpadias lett.
- Tubicám, már csak azt mond meg nekem, hogy ez honnan tudod? Megpróbáltátok már? Ha a válaszod nem, akkor ne tegyél olyan kijelentést, melyet nem tudsz alátámasztani. - ha lenne szemüveg rajtam, akkor azt most az orrom hegyéről – ahova tuti lecsúszott volna magyarázás közben – visszatolnám a helyére, majd színpadiasan dobnám hátra hajam. Egy kicseszett színész veszett el bennem… tuti pályát tévesztettem. Hunor ugatására Zsófi is hátra pillant, a pis foltos pedig rá pénz nagy sötét szemeivel. Ő tipikusan az a kutya, akinek a tekintetéből sugárzik, hogy még a légynek sem tudna ártani. Nem éppen házőrző típus, sőt szerintem előbb menekülne el, ha betörnének a házba, mint mi… De én így imádom a kis hülye fejét. Mikor a stég deszkáira csapok látom, hogy Zsófiba még az ütő is megáll egy pillanatra. Ezt mondhatnám csúnyábban is, de kérem szépen én egy úrinő vagyok vagy mi. Szóval összerezzen és látom rajta, hogy basszammeg. Egy szélesnél is szélesebb mosoly jelenik meg arcomon a reakcióját látva és a válaszát hallva. Felnevetek.
- Most nem arról van szó, hogy én mikor feküdtem le valakivel – egyébként nagggyon régen-, hanem arról, hogy te, igen teeeee, összefeküdtél Benővel. Ne tagadd! Tudod a hülyék a szomszédban laknak nem nálunk! Mindnet, hangsúlyozom MINDENT  el kell mesélned! Mi lesz akkor ezután, mert téged nézve nem zárult túl jól a dolog?!   – kíváncsi tekintettel nézek rá, majd beleszívok egy utolsót a cigibe és elnyomom a cipőm talpán. Az üveg piát visszanyújtom Zsófinak, majd mutatom neki, hogy húzza meg, mert ehhez a beszélgetéshez neki szüksége lesz az alkoholra. Míg én gond nélkül beszélek meg bárkivel bármit, addig ő sokkal inkább…jókislány. Nem nevezném prűdnek, de ahogy a jelen példa is mutatja, nem szívesen társalog a szexről, már ha neki is köze van hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Meglepődve hallgatom, hogy Vasváry a rokona. Eddig sose mondta, igazából a családjáról sose beszélt annyira sokat. Ez a lány egy örök rejtély az egyszer tuti. Kikerekedett szemmel hallgatom amit mesél, sőt még kissé az ajkaim is elnyílnak egymástól. Zsófitól nem megszokott eseménysort hallgatok végig és mivel vizuális típus vagyok, így minden lepörög a lelki szemeim előtt, mintha egy filmet néznék. Mikor a pikáns részletekig jutunk, akkor megrázom fejem, ugyanis ezt semmiképp nem szeretném vizualizálni. Nem, nem és nem! Nem válaszolok semmit, csak hagyom, hogy mondja ami kijönne belőle. Mikor előre hajol és arcát az ölébe temeti én gyengéden simogatom meg hátát. Sose estem még át ilyesmin, mármint ilyen pofára esésen, mert igen, ez eléggé az. Nem tudom megérteni és azonosulni a problémájával, de igyekszem ennek ellenére támaszt és vigaszt nyújtani neki. A kezdeti deszkacsapkodós lelkesedésem gyorsan alább is hagy, helyét némi keserűség veszi át. Szentül meg voltam róla győződve, hogy ők ketten egyszer egy pár lesznek, mert annyira jók együtt. Erre most kiderül, hogy tévedtem. Bár az is lehet, hogy Benő csak bokán fosta magát attól, hogy kötődjön Zsófihoz. Mert valljuk be nem könnyű dolog eldönteni, hogy mi a fontosabb, az évek óta tartó barátság vagy pedig egy kapcsolat. Mikor meghallom Zsófi szájából a barátság extrákkal dolgot felszisszenek.
- Jaj Zsófi, ezt nem szabad! Miért dobod oda magad neki, mint egy darab húst? - kérdem, s mikor kimondom, akkor esik le, hogy ezzel nem fogok túlzottan segíteni neki. - Jaj drágám nagyon sajnálom, hogy így alakult, nem is értem igazából. Ez a Benő egy gyökér, nem ér annyit, hogy így leamortizáld magad miatta. – vigasztalásba és léleköntésben sose voltam csillagos ötös, de igyekszem. Zsófi szerencsére tudja, hogy mire számíthat tőlem, így talán ezt is értékelni fogja…
- De legalább a szex jó volt vele? Mondjuk a dühből kialakuló szex az mindig olyan awh… - egy óvatos mosolyt küldök felé.
- Odettel beszéltük, hogy megyünk a buliba, szóval ha szeretnél gyere te is! - egy lelkesítő mosoly jelenik meg arcomon, azonban szemeimből némi sajnálat tükröződik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Csak egy szemforgatással reagálok arra, miszerint ő nem dobott oda neki semmit. Én tökre elhiszem, hogy vannak esetek, mikor nem tud az ember lánya se uralkodni magán és megteszi, amit megkövetel a haza. De bakker, ők ketten már ezer éve barátok, aztán egyszer csak puff és megtörténik a baj. Igen jelen esetben baj! Baj, mert Zsófi szenved és a fejemet merném rá tenni, hogy Benő is. Ha úgy alakult volna, hogy Benő is rájön, hogy mennyire jó lenne Zsófival, akkor éppen boldogságunkban innánk fényes nappal a stégen ücsörögve. A mellettem ülő következő mondatát hallva legszívesebben nyakon verném. A kezem meg is emelkedik, de végül nem kólintom buksin, hanem megtámaszkodom vele.
- Zsófi… néha rohadt hülye és ezáltal bosszantó tudsz lenni. Fa**nak ostorozod magad, meg keresed magadban a hibát. Ezt közösen ba**tátok el… szó szerint. Nem könyörögtél neki, hogy ez legyen gondolom, hanem valami oknál fogva megtörtént.  Biztos vagyok benne, hogy okkal történt és idővel látni fogod az okot. De könyörögve kérlek, ezt a hisztit fejezd be!- valóban felhúztam magam a hallottakon, mivel sose tudtam az ilyen, nevezzük hisztinek, szóval azokat tolerálni. Az utolsó kérdésemre adott válaszát hallva egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, de pillanatok alatt illan el, mivel dühös vagyok rá. A bulis felvetésre adott válaszomra mintha újra élet kerülne ebbe a nőszemélybe. Elmosolyodik és látom, hogy felcsillan a szeme. Egy nagyon sóhajtok, s próbálok lehiggadni. Még forrongok bent, de kifelé ebből már semmi nem látszik.
- Remek, akkor majd érkezel, amikor készen vagy. Mondjuk lehet előbb leszel ott, mint mi, Odettből kiindulva. De okozhat még meglepetéseket... –elmosolyodom, de egy kis gondolat nem hagy nyugodni…
- Egyébként, hogy is rokon neked ez a Richárd? Jó ideje ismerlek, de még sose meséltél róla úgy mélyebbre hatóan. - oldalra biccentem fejem, s kérdő vagyis inkább érdeklődő tekintettel fürkészem Zsófi arcát. A tanulós kérdést hallva elmosolyodom.
– A tytogriffekről leginkább, fogságban tartásuk, szelídítésük, eredetük. Egy hosszabb beadandót kellett írni róluk, én pedig a szabadon élő egyedek párzási szokásainak változásáról írtam. El se tudod képzelni, hogy mennyire befolyásolja őket is az, ami a világban zajlik, hogy mennyi mindenen változtattak, igazodtak sajnos. Nagyon érdekes… - szemeimből izgatottság sugárzik, ugyanis imádom amit tanulok és imádok róla bárkivel hosszasan beszélgetni. Hunorra pillantok, aki kényelembe heves vakarózásba kezd mellettem, miközben cuki nyöszörgő hangokat ad ki magából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Utálom, amikor azt hiszi, hogy még mindig megmondhatja nekem, hogy mit csináljak. Utálom, mikor kislánynak néz és ezzel együtt az esetek többségében butuskának is. Pedig már igazán elfogadhatná, hogy felnőttem, hiszen 23 éves vagyok, tudok önállóan dönteni és az életemet úgy alakítani, ahogy az nekem jó. Már gyerekkorom óta tudom, hogy mi szeretnék lenni, mivel szeretnék foglalkozni, s a célomért mindent el is követek. Lehet kicsit túl sokat is megteszek érte, de az már más kérdés. De azért az kemény, hogy míg más lányokat óva intenek attól, hogy eljárkáljanak otthonról, addig apa engem azért cseszeget, hogy szombaton este ne már otthon üljek és tanuljak, hanem éljek. Részben igaza is van, mivel a vírus miatt az idei nyaram igen silányra sikerült, de azért csak eldönthetem, hogy mikor mihez van kedvem. Tévedtem! Este nyolckor hálóingben ücsörgök az ágyamon, miközben egy igen érdekes könyvet olvasgatok. Más apuka ennek örülne, de az én apukám más… ő inkább kiszedi a könyvet a kezemből és elküld készülődni. Egy negyed órás vita után végül én kapok fel magamra valamit és húzok el otthonról, mivel nincs kedvem tovább szítani a feszültséget. Hunor hatalmas boci szemekkel néz rám, hogy vigyem magammal, de most nem, ő most marad. Az ajtó hangos csattanással csukódik be mögöttem, ezzel jelezve apának, hogy elmentem. Kissé feszülten lépkedek arra amerre a lábam visz. Mikor feleszmélek ott állok a tó előtt, ahova az esetek többségében jövök, mikor valami bajom van. Minden csendes és kihalt, egyedül a szembe lévő partszakaszon látok némi fényt és egy kisebb társaságot, akik a tűz körül ülnek és iszogatnak, beszélgetnek. A stég végéhez lépkedek, leülök, majd a szandálom levétele után lábaimat a vízbe lógatom. Kezeimmel megtámaszkodom hátam mögött, hajam szinte a stég deszkáit súrolja. Jó ez a kis nyugalom most…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Arcom az esetek többségében egy nyitott könyv, így nehezen tudnám letagadni az érzelmi állapotaimat. Most is enyhe kis durcás csücsörítés, összeráncolt homlok és feszültségtől csillogó szempár mutatja, dühös vagyok. A társaság mellett elhaladva egy fél pillantást vetek rájuk, de nincs kedvem megállni és az esetleges ismerősökkel eszmecserét folytatni. Az egyik csaj pillantását elkapom, akivel látásból ismerjük egymást, neki azért odabiccentek, de eztán meg sem állok a túlsó partig. Helyet foglalok, majd a röpke szusszanás után már nyúlok is a táskám után, hogy kivegyem belőle a cigit és hozzá a készüléket. Az aprócska cigarettát behelyezem a helyére, majd hamarosan bele is szívok. Jóleső érzés jár át, és tisztában vagyok vele, hogy a ciginek ehhez nem sok köze van, de az agyam összekapcsolja vele a lenyugvást, így alakul a dolog. Mintha valaki vagy valami közelítene felém, így arra fordítom fejem, ahonnan a neszeket hallani véltem. Egy pirosan izzó cigarettavég látszódik a sötétben. Ahogy közelít felém egyre jobban ki lehet venni, hogy a kis izzáshoz egy srác is társul. Hát ennyit arról, hogy egyedül leszek. Fiatal, jó képű, de nem ismerős, pedig ez a város annyira nem nagy. A kérdés hallatán elmosolyodom, majd jobban felé fordítom felsőtestem.
- Kérdésedben ott a válasz.   – egy Norinás mosolyt küldök felé, majd  kissé megvonom vállam - Ha gondolod… -  fejemmel a mellettem lévő üres placc felé biccentek, ezzel jelezve, ha akar, akkor nyugodtan üljön le. Ő dönt…  Visszafordulok és a vízen játszadozó fényeket figyelem, miközben lábammal a vízzel szórakozok. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem azért hagyta ott a barátait, sétált át a tó másik felére, hogy azonnal vissza is menjen hozzájuk.
- Esetleg muníciót hoztál magaddal? Tudnék most inni valamit… – valamit, ami alkohol. A kis csapatnál pedig láttam, hogy akad némi ilyen jellegű folyadék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Még vége sincs jóformán a vizsgaidőszaknak, már újra kezdődik a szorgalmi időszak én pedig most jutottam arra a szintre, hogy a hajamat tudnám tépni. Kicsit besokalltam és el is fáradtam. Megint túlvállaltam magam, mint mindig, és ilyenkor rendszeresen vagyok a bányászbéka segge alatt. Azonban kifelé ezt nem szoktam mutatni, inkább a problémáimat megtartom magamnak. Azonban most úgy éreztem, hogy szükségem van valakire, aki kicsit leköti a figyelmemet, így fénysebességgel írtam rá Alekszej-re, aki készségesen benne volt egy jó pofa sörben vagy bármiben. Estére meg is beszéltünk egy összetalálkát, amire olyan nyögvenyelősen szedtem össze magam, mint még talán soha. Nem volt kedvem kidugni az orrom otthonról. Kócosan, smink nélkül, unikornisos pizsiben akartam csak ülni az ágyamban egy nagy adag jégkrém és önsajnálat kíséretében. Apának is feltűnt, hogy gáz van, így az ő rugdosásának hála kezdtem el összeszedni magam, de őszintén szólva nem vittem túlzásba, de mégis emberi külsőt varázsoltam magamnak. Este 8 óra van, s jelenleg a csárda előtt állok nyakig kabátban egy szál cigivel kezemben. Alapjáraton nem szoktam dohányozni, csak ha iszom, de most napok óta olyan jól esik elpumpálni egy-egy szálat, hogy nagyon. Mélyet szívok a vékony fehér szálba, s lassan fújom az ég felé. Vajon merre jár az én drága unokaöcsém?! Vajon Natasa is jön? Csípem a kiscsajt, de ő még eléggé fiatal, így nem feltétlen van meg mindig a közös hang köztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyon örülök neki, hogy haladunk a nyár felé és egyre tovább van világos, illetve egyre jobb idő van. Igaz, szükség van még kabátra, de már elég a szövet és nem kell a vastag téli. A cigarettát újra a számhoz emelem, beleszívok egy mélyet. Még sosem sikerült, de gyakorlás végett megpróbálok köröket fújni. Nem tévedtem, nem sikerült. Elmosolyodom, s kissé megcsóválom a fejem. Ekkor hallom meg Alekszej hangját, aminek köszönhetően széles mosoly jelenik meg arcomon. A kapott puszit viszonozom, s hirtelen valami elképesztő nyugalom uralkodik el rajtam. Ezt szeretem benne, valahogy már a megjelenése pozitívan hat rám és azonnal kellemesebben érzem magam. Nyelvemet kinyújtva, szúrós tekintettel pillantok rá, mikor a picifiú rám szól. Aztán elnevetem magam, s beleszívok a cigibe.
- Mindig is rossz voltam… de pszt! El ne mondd apámnak! – elnevetem magam, majd a kabátom zsebéből előveszem a dobozt és kedves unokaöcsém felé nyújtom. Tudom, hogy ő sem egy szent, de ezt sem kell tudnia senkinek. - Kérsz? - kérdem, s ha kér, akkor adok neki egy szálat, majd gyújtót is, ha nem kér, akkor szimplán visszateszem a zsebembe. Kérdése hallatán lehajtom fejem és cipőm orrát kezdtem vizsgálgatni. - Suli… kicsit elfáradtam, belefáradtam. - kezemmel legyintek. Nagy eséllyel nem kell túlmagyaráznom neki, mivel ismer annyira, hogy tudja mennyire maximalista vagyok, illetve, hogy mennyire sokat tanulok. Azt is tudja, hogy annyira komolyan veszem a tanulmányaimat, hogy terveim között szerepel a TDK-n való részvétel. - Remélem nem rondítottam bele az esti programodba. Ha úgy van nyugodtan mondj nemet legközelebb. Egy csajtól sem akarom elvenni az én drága unokaöcsémmel töltött idő lehetőségét. -beletúrok hajába, kissé összekócolom kusza tincseit, majd az ajtó melletti szemetesen elnyomom a cigimet, s bedobom a csikket a megfelelő helyre. - Bemegyünk?-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kijelentésére, miszerint ne hajtsam túl magam csak egy fejcsóválással reagálok. Nem tudom miért, de ezt váltotta ki belőlem, pedig nem is illik ez a reakció az elhangzottakhoz, egy vállvonás jobb lett volna. Nem akarom és sose túlhajtani magam, nem akarom megszívatni magam, de mikor fel kellett venni a tárgyakat akkor a szabadon választhatók közül ez is tetszett, meg az is tetszett, s hirtelen ott volt 15-16 tárgy. Lelkesen álltam neki az első félévnek, sőt mi több, a szorgalmi időszakot is élveztem, szeretek órákra járni, szeretek jegyzetelni és én mazochista még kötelezőket olvasni is szeretek. Aztán jött a vizsgaidőszak, aminek szintén lelkesen álltam neki, aztán mikor megnéztem az időpontokat rájöttem, hogy ezt eltoltam. Volt olyan, hogy egy napra két vizsgát kellett felvennem, a következőt pedig két nappal később, akkor sírva is fakadtam. Most a tárgyfelvételnél próbáltam jobban visszafogni magam, s ebben a félévben mindössze csak 11 tárgyat vettem fel. A kötelezőkön kívül csak 3 szabadon választható van. A beszélgetést gyorsan el is terelem, mivel nem akarok a sulira gondolni, hanem őszintén lazítani akarok. Hangosan nevetek fel, mikor közli, hogy mitől lesz hangos az iskola holnap. Szinte megfulladok, mivel pont előtte szívtam bele a cigarettába, s a nevetés+füst annyira nem jó kombó. Kisebb köhögésbe torkollik a dolog, de gyorsan rendezem is soraimat.
- Hát öcsi, akkor legyél büszke majd magadra. Nem sok pasi mondhatja ezt el magáról, na meg az sem kutya, hogy idősebb vagyok nálad. Húzd majd ki magad rendesen. - széles mosollyal válaszolok neki, s megcsóválom közben a fejem. - Ezek szerint semmit nem változott a suli az elmúlt egy évben. Mondjuk annyira nem volt rég, mikor még én is oda jártam, szóval túl sok változás nem történt.- fejtem ki neki a gondolatot, ami megfogalmazódott a fejemben. - Egyébként miért? Miért nem mentél volna valamerre? Biztos vagyok benne, hogy sok csaj epekedik azután, hogy veled tölthessen el egy estét. Ezek a szeme biztos minden lány fantáziáját megmozgatják. - értetlenül állok a dolog előtt. Visszagondolva én sem voltam az a nagy randira járkáló típus, de azért én kőkeményen éltem és élek még mindig. Nem volt olyan buli vagy fesztivál, ahol én ne lettem volna ott. Bár van még egy hely, ahova egyszer el kell jutnom, az pedig a Tomorrowland. Elnyomom a cigit, majd a kérdést hallva ismét felnevetek.
- Niko miatt. Hónapok óta nem láttam, de valahol belül azért reménykedem benne, hogy véletlenül összefutunk. Én pedig segítek a sorsnak a véletlen megvalósításában.- könnyed mozdulattal vonom meg vállaim és még egy hm is kicsúszik, majd mosolyogva lépek be az ajtón, melyet kinyitott számomra. Belépve megcsap az a jól ismert fülledt levegő, melyben sok-sok szag és illat keveredik. Nem a legjobb hely a városban, nem mindig jó a légkör, de Niko miatt megszerettem. Egy ideje nem voltam itt, pontosan Niko miatt, illetve a felesége miatt. De túltettem magam rajta azt hiszem és szeretném újra látni. A pulthoz lépkedek, s a széket kihúzva foglalok helyet. Kabátomat leveszem, majd a támlára rakom, végül a pultos felé fordulok. - Egy tequilát kérek. Goldot. Valamint egy gin-tonicot. Aleksz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Alex, mint ahogy jó rokonhoz illik, próbálja megmenteni az életem, s kissé megcsapkodja a hátam. Sokat nem segített vele, de legalább a köhögés alább hagy, s sikerült újra kulturált emberként viselkednem. A válaszát hallva egy mosoly jelenik meg arcomon, majd beletúrok a hajába, s „megsimizem” a fejét. - Jaj Öcsi, olyan cuki tudsz lenni néha! Nem mindig, de volt már rá többször példa. Egyébként köszi!- színpadiasan dobom hátra hajam a kapott bók után. - Egyébként ki volt? Tudod, az idősebb! Ha most valamelyik tanárodat mondod, akkor itt helyben lemegyek hídba. Sőőőt tudod mit, akkor én állom az estét! - érdeklődéstől csillogó szemmel nézek rá, s kíváncsian várom a választ. A suli kapcsán feltett kérdésemre azt a választ kaptam, amire számítottam. Az Edictum mindig is egy olyan újság volt a diákok életében, ami vagy nagyon fel tudta őket hozni, vagy nagyon el tudta cseszni egy félévüket. Ha utóbbi történt meg, akkor azért félév, mert a nyár alatt általában mindenki elfelejtette a pletykákat. Bár sose fogom elfelejteni szegény Norbit, akiről egy elég durva cikket írtak, s emiatt az alapból labilis lelkű fiú, totál kiborult. Pedig szerintem csak segíteni akartak neki, de fordítva sült el. Norbi nem volt sokáig az iskola diákja, kiiratkozott, s a lehető legmesszebb menekült innen. Meg sem állt Amerikáig. Vajon mi van vele? Remélem talált magának egy jó pszichológust, aki rendbe tette csöpp lelkét. Szóval igen, az Edictum meghatározó tud lenni az ember iskolai évei alatt. Engem talán már nem fenyeget a veszély, bár sosem lehet tudni. Ahogy a jelen példa is mutatja, simán lehetek még cikk alany, csak nem magam miatt, hanem más illető kapcsán. Jobb lesz vigyáznom! - Valahogy gondoltam.- reagálok végül rá, s megcsóválom a fejem. Mikor a randiról kérdezem, vagy éppen papolok neki, s azt a választ kapom, hogy néha tanulni is kell, akkor egy Nekem te ne! tekintettel pillantok rá. - Egy hülye tanulásmániás elég a családban, annak ott vagyok én. Nem adom a rangom!- nevetem el magam. A miért ide kérdésére adott válaszom szemmel láthatóan nem tetszek neki. Igaz, hogy ő a fiatalabb, de attól még képes úgy lecseszni, hogy még a végén el is szégyellem magam. Most is nagyjából ez a felállás. ”Becsüld magad többre…”. Egy kissé felhorkanok ezt hallva.
- Becsülöm én, csak hát na… A legutóbbi találkozásunk nagyon jól, sőt túl jól sikerült. Elcsattant egy-két csók is, azóta pedig nem tudom kiverni a fejemből. Hónapok óta nem láttam, pedig előtte sűrűn futottunk össze. Csíptem a hülye fejét, azt hittem tök jó barátok vagyunk. Aztán megtudtam, hogy újra összejött a volt asszonyával. Ami bevallom őszintén marhára rosszul esett, s eldöntöttem, hogy nem akarom egy ideig látni. Most meg mazochista módon mégis látni akarom, hogy had rúghasson még egyet belém. Miért vagyok ennyire elcseszett?- a szavak csak úgy ömlenek belőlem, kínomban homlokomat Alex vállára hajtom. - Reecet meg még nem is említettem… Ölj meg kérlek! - utolsó mondatom után még egy kicsit vállán nyugtatom fejem, majd végre kiegyenesedek. Mikor aztán végre befejezem az önsajnálatot, belépünk a csárdába, s hamarosan a rendelt italok landolnak is előttünk. Mivel Öcsi nem kért rövidet, így azt egyedül iszom meg kezdésnek. Egy kis fahéj, egy kis tequila, egy kis narancs, s máris érzem a bizsergést, mely az első korty alkohol után át szokott járni. Furcsamód szeretem ezt az érzést. Aztán iszok egy kortyot a gin-tonicból, s Alexre pillantok. - Egyébként mit tanultál volna? Jut eszembe, mizu a kedvenc unokahúgaimmal?- érdeklődők illedelmes unokatestvérhez méltón. Egyébként tényleg kíváncsi vagyok, régen láttam őket. Alex az, akivel sűrűbben futunk össze, s akivel szorosabb a viszonyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A felsorolást hallva csak pislogok nagyokat, végül felnevetek. Hát el kell ismernem nem semmi az én drága unokaöcsém, de azért büszke nem leszek rá. - Kemény vagy, de ahogy látom tipikus pasi. Mész a lábad között lévő agyad után.- megcsóválom fejem, de közben végig mosolygok rá. - Hát igen, Flórát csak az nem húzta meg, aki nem akarta. Mondjuk nem értem, hogy volt hozzá gusztusod.- felhúzott szemöldökkel, nagy szemekkel pislogok rá. Értem én, hogy Flóra jó csaj volt, hosszú lábakkal, hosszú barna hajjal, nagy boci szemekkel, de azért ne. Ha belegondolok, hogy hány pasi járt a lábai között. Fúj! - Mondjuk Petrához gratulálok, ő pedig nem volt olyan típus. Tudod, olyan kurvás típus.- megveregetem a vállát, majd felnevetek újra. Mikor Aleksz közli velem, hogy ne fossak újra nevetek egyet, majd finoman kap egy taslit a buksijára, miután vállaink összeértek. - Mi az, hogy ne FOSSÁL?!- kérdem nevetés közben. Aztán kicsit komolyabb témára terelődik a szó, vagyis számomra komolyabb, neki nem biztos, hogy az. Nehéz elszakadnom Nikotól. Nem így terveztem, azt hittem csak egy kaland lesz…de nem. Az a sok szép közös emlék, a megélt pillanatok, a kémia, ahogy forrt köztünk a levegő. Néhány csók, mindössze ennyi történt, de még most is érzem ajkát az ajkamon. Tökéletesen fel tudom idézni a pillanatokat. Nem tudok rá haragudni se. Nagyon szerettem volna, próbálkoztam is, de mindig újra oda lyukadtam ki, hogy vágyom rá. Egyszerűen olyan izgalmat adott az életemhez, melyet még senki. Nőnek éreztem magam mellette, még annak ellenére is, hogy olykor átcseszett. De ő Annát választotta, amit el kell fogadnom. Nem fogok belerondítani a kapcsolatukba. Próbálom őt elengedni. Próbálom… Úgy érzem, hogy sosem fogom tudni teljesen túltenni magam rajta. Biztos vagyok abban, hogyha újra felbukkanna az életemben… áh mindegy. Nem is gondolok inkább erre. Jól eső érzés, amikor megölel. Fejemet vállára hajtom, s érzem, ahogy valami hatalmas kő nehezedik a gyomromra. Szorosan ölelem magamhoz, s nem akarom, hogy elengedjen. Erre most nagy szükségem volt. Amikor rákérdez Reecere, akkor engedem csak el. Egy halvány mosoly jelenik meg arcomon. - Azt hiszem tetszik.- legyintek egyet. Mi az Isten van mostanában? Eddig sehol senki, most meg több pasi is felkavarja az állóvizemet. Utálom ezt! Inkább terelem a szót, s hamarosan ő mesél a beszámolókról és a tesóiról. - Na örülök, hogy velük minden rendben.- küldök egy mosolyt felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hazaérkezésem után az első után volt iskolámba vezetett, ahol felkerestem Orbán Gábriel tanár urat. Hosszas megbeszélés után az igazgatónál kötöttem ki, aki szintén beleegyezett abba, hogy önkéntesként dolgozzak Gábriel mellett. A fő elképzelésem, miszerint a Hipogriff Szelidítőbe megyek, sajnos nem sikerült, mivel jelenleg nincs felvétel. Ennek ellenére megígérték, hogy amint üresedés lesz, keresni fognak. Azonban nekem dolgoznom kell, így kénytelen voltam több irányba is kacsintgatni. A legendás lényektől nem szeretnék elszakadni, így ez tűnt a legjobb megoldásnak, illetve más jellegű tapasztalatot is tudok szerezni egy tanár mellett. Aztán sose lehet tudni, még az is lehet, hogy pedagógusi pályára fogok lépni. Azonban hiába kapok némi juttatást a munkámért, az kevés ahhoz, hogy eltartsam magam. Egyelőre még apával élek, de nagyon szeretnék elköltözni, s a saját lábamra állni. Így Nikonál is megfordultam, akivel megegyeztünk, hogy alkalmi bejelentéssel fogok a csárdában dolgozni. Nem új keletű számomra ez a munka, mivel diákként is jártam ide, szóval könnyen meg tudtam ugrani a feladatot már az első napomon is. Tehát a heteim úgy fognak kinézni, hogy amikor nem az iskolában vagyok, akkor itt vagyok a csárdában, s fordítva. Kicsit eltér egymástól a két pálya, de ott tapasztalatot szerzek, itt pedig pénzt. Hétvége lévén a csárdában vagyok, s már a sokadik órámat töltöm a pult mögött. Éppen egy korsót törölgetek a vállamra dobott lepedővel. Az előbb osztottam ki az újabb köröket, így most nincs jobb dolgom. Ezt a cselekedetet pálcával is meg tudnám oldani, de így legalább teszek valamit és nem unatkozom, közben pedig gondolataim ezer felé járnak. Az térít vissza a valóságba, hogy valaki a pulthoz lép és megszólít. A Norinácska megnevezésen csak megcsóválom a fejem, de arcomra mosoly ül ki. Igazából nem zavar, de azért nem lennék boldog, hogyha többen és rendszeresen neveznének így. A hűtőhöz lépek, kiveszek egy újabb üveget, kinyitom, majd a férfi elé helyezem. - Tudom, nem az én dolgom, de mi a gond? Rád nézek, s legszívesebben hosszában vágnék eret. – közlöm vele a tőlem megszokott őszinteséggel, köntörfalazás és szépítés nélkül. Ezt valaki vagy szereti benne, vagy nagyon utálnak érte, de úgy vélem, hogy ez az egyenes út. Kérdés közben két feles poharat helyezek a pultra, majd egy kis whiskeyt öntök bele. - Vendégem vagy!- lököm a teli poharat Marcell elé, majd a másikat megfogva emelek rajta egy picit. - Egészségedre!- közlöm, majd lehúzom a pohár tartalmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Marcell elfogadja a neki kínált italt, és jóízűen fogyasztja el az apró pohár tartalmát. A férfi nagy levegővételével ellentétben az én arcomon csak egy halovány grimasz fut végig az alkohol erőssége miatt, de sajnos vagy nem sajnos elég jól bírom. Több esetben konstatáltam, hogy jó pár embert gond nélkül le tudnék inni úgy, hogy ők már négykézláb másznak az asztalok alatt, én pedig az asztal tetején táncolnék. Hogy honnan tudom? Voltam én is még sokkal fiatalabb és bohóbb. Azonban leszögezném, hogy kifejezetten jó kislány vagyok. A hozzá intézett kérdésre nem kapok azonnal választ, sőt látszik rajta, hogy nagyon gondolkodik és jár az agya valamin, ami nyilván ahhoz kapcsolódik, ami miatt ilyen levert és komor. Igaz, ahogy most viselkedik velem, nem arra enged következtetni, hogy holnap Dunának vagy Tiszának megy, de ahogy eddig ott ült magányosan és bámult ki az ablakon, hát minden volt csak lélekmelengető nem. Én pedig túlzottan szociális típus vagyok, s a lelkemen viselem az emberek gondjait, így szívesen meghallgatom őt is. Olykor elgondolkodok, hogy pályát tévesztettem és pszichológusnak kellett volna mennem. Végül egy elég homályos és nem sokat mondó válasz hagyja el ajkait, amire én kissé oldalra biccentem fejem. Hmmm… Ennyi az első reakcióm, majd a pult mögötti szekrénynek támaszkodva fogok egy újabb törölgetni való poharat. -Ez nem hangzik túl fényesen, sőt! Azért remélem nem öltél meg senkit!- próbálom azért kissé lazábbra venni a beszélgetést, mivel nem szeretném, hogyha kardjába dőlne itt az este végén. A lelkiismeretem nem tudná elviselni, hogy én küldtem a halálba a kérdéseimmel. - Az életünkkel kapcsolatos döntéseink sosem könnyűek, és nem tudhatod, hogy jól vagy éppen rosszul választottál. Minden akkor fog kiderülni, amikor már nyakig benne vagy, s akkor kell megpróbálnod jól kijönni egy-egy helyzetből.- nem akarok én okoskodni, és remélem nem is érti félre. - Hát jelenleg stagnál, azonban próbálom megtalálni a helyem. Most kezdtem Bagolykőn az LLG tanár mellett, mint segítő. Mellette itt melózok, de szeretnék majd bejutni a Hipogriff Szelidítőbe, azonban a végcél a Minisztérium.- vonom meg nemes egyszerűséggel vállaim, mintha a világ legtermészetesebb és legegyszerűbb dolga lenne bekerülni a Minisztériumba. Bár azt még hozzá se tettem, hogy vezető pozícióra törekszem, azonban ahhoz sok-sok tapasztalat szükséges. - Na de mi az a borzalom, amit elkövettél az elmúlt évben? – kérdem, majd a poharat felhelyezem a pultra. Vállamról ledobom a lepedőt, majd két kezemmel felnyomom maga, és a felülök a férfivel szembeni pultra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Arcomon meglepettség látszik, amikor közli, hogy egy ideig ő volt halott. Ezt nem teljesen sikerült megértenem, mivel több megközelítésből is értelmezhető ez a kijelentés. Egyrészt -amire kisebb esélyt látok – lehet, hogy valami oknál fogva egy ideig azt hitték róla, hogy elhunyt. Másrészt az is lehet, hogy az életének olyan időszakát élte, amikor úgy érezte, szinte nem is él, vagy éppen teljesen hasztalan a létezése. Utóbbin úgy vélem, hogy a legtöbben végig mennek életük során legalább egyszer. Hiszen mindenkinek vannak rosszabb időszakai, amikor úgy érzi, hogy nincs kiút a gödör mélyéről. Fiatal korom ellenére én is éreztem már azt a lehetetlenséget Amikor kifejti, hogy semmi nem lesz olyan, mint korábban volt, biccentek egyet. - Ugyan olyan valóban nem lesz. De rajtad áll vagy bukik, hogy az új lehetőséget miképp használod ki, és merre forgatod a kereket. – nem tudom, hogy ezek a nagy coelhoi bölcsességek honnan jönnek, de ennél okosabbat nem tudok hozzá fűzni. Nyilván más lenne a gyerek fekvése, ha tudnám a pontos történetet, de nem tudom, így valódi tanácsot sem tudok adni. Bár nem hinném, hogy pont Nádassy Norina tanácsára lenne szüksége egy felnőtt férfinek. Márpedig ránézésre Marcell egy olyan nagybetűs férfi, aki szerintem igencsak megpiszkálja a nők fantáziáját. Nem megy bele részletekbe, de fény derül arra, hogy eléggé eltávolodott tőle mindenki, még a párját is elveszítette, pedig egy társ nagyon sokat tud segíteni akkor, amikor valaki egy lehetetlen helyzetbe kerül. - Nagyon sajnálom!- mondom halkan, majd oda lépek közel a pulthoz, s szabad kezemmel egy röpke pillanatra megfogom az övét. Egy „kitartás” mosolyt küldök felé, miközben tekintetemből süt az empátia és a kedvesség. Nem mondom, hogy nem sajnálom, mert akkor hazudnék, de a sajnálattól neki nem lesz jobb vagy könnyebb.
Elmosolyodok, amikor közli, hogy nem szeretne a kocsmában panaszkodó, lecsúszott HVH lenni. - Hát, most erre mit mondjak?!- kérdem felkuncogva, hátha ezzel tompítom a helyzet komolyságát. Kérdésére válaszolok, s a Minisztériumi tervek a szokásos reakciót váltották ki belőle is. - Varázslény-Felügyeleti Főosztály.- válaszolok a hozzám intézett kérdésre, s ezt követően ülök fel a pultra, s csak nem hagy nyugodni az általa elmondott homályos történet, így újra rákérdezek. Továbbra is burkoltan, de mesélni kezd, s egy filmekbe illő történet rajzolódik ki. - Hát… - igazából nem tudom mit fogok reagálni erre a dologra, de valamit illene, ha már rákérdeztem. Azonban ekkor egy srác lép a pulthoz, s int, hogy rendelne. Leugrok ültömből, majd oda lépek hozzá. Felveszem a rendelést, majd jelzem hogy kiviszem, ha elkészültem. - Nos, ez eléggé rosszul hangzik. Hogy a fenébe kerültél ilyen ügyletekbe? Vagyis a nagyobb kérdés, hogy miért?! Akkor jó ötletnek tűnt?- kérdem tőle kissé távolabb állva tőle, s közben egy korsó sört csapolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A férfi pillantása sok mindent elárul, amikor megfogom kezét egy röpke pillanatra. Reakciója szíven üt, ettől pedig legszívesebben megöleltem volna, hogy érezze, nincs egyedül ebben a nagyvilágban, vannak még jó emberek és lehetőségek. Szerettem volna egy kis támaszt nyújtani neki, annak ellenére is, hogy nincs több köztünk egy szimpla ismerettségnél. Annyira meggyötörtnek és összetörtnek tűnik most az a férfi, aki korábban sok jelzővel volt illethető, de ezekkel nem. Próbálom nem kimutatni irányába, hogy éppen mi jár a fejemben, milyen érzéseim támadtak az irányába, a hallottak miatt. Szerencsére a beszélgetésünk, igaz továbbra sem vidám mederben halad, de kissé könnyedebb téma felé terelődik. Egy őszinte és kedves mosoly jelenik meg arcomon, amikor egy kisebb bókot kapok Marcelltől. Tisztában vagyok a saját képességeimmel, személyiségem és temperamentumom nyújtotta készségeimmel, de jól esik mástól is megerősítést kapni ez ügyben. - Nagyon szépen köszönöm!- válaszolok neki, amikor közli velem, hogy drukkol a jövőbeli terveimet illetően. Aztán megint visszatérünk a kellemetlen részhez, s a férfi most kicsit nyíltabban adja ki magából a történetet. Én az italok készítése közben csak hallgatom, s meglepetten pislogok rá. Lelki szemeim előtt, mintha egy akciófilm jelenetei pörögnének le éppen, ahogy elképzelem a vele történteket. S valóban, ilyen történetet eddig csak a TV-ben láttam, a környezetemben sosem esett meg, vagy legalábbis nem tudok róla. - Jesszus!- ennyit tudok kinyögni egy kisebb fáziskéséssel, miután ő befejezi monológját. Hátra fordulok, leemelek egy vodkás üveget a szekrényről, majd a 4 cl mércébe töltök belőle, amit aztán egy pohárba löttyintek. A szódás karért nyúlok, majd a poharat teljesen felhúzom az átlátszó buborékos folyadékkal. Egy szelet citromot és egy szelet lime-ot helyezek bele. - Nem lesz könnyű dolgod… innen újra kezdeni, újra felépíteni mindent. Lesz aki segítsen neked ebben? Van valaki, aki fogja a kezed és próbál vezetni vagy kicsit terelgetni? Mert őszintén szólva, szerintem nagyon nagy szükséged lenne rá. - fejtem ki neki a véleményemet, miközben kétszer két cent rumot mérek ki egy-egy megfelelő pohárba. Az elkészült italokat egy tálcára helyezem, majd a pultot megkerülve, a vendégtér felől fogom meg a teli tálcát. - Egy pillanat és jövök!- közlöm Marcell-lal egy mosoly kíséretében, majd a kisebb csapat felé lépkedek. Az italok kiosztása után, a tálcát testem mellett lóbálva, lépkedek a pultnál ülő férfihez. Tekintem végig rajta tartom, s figyelem a megtört, görnyedt tartását, ahogy emeli ajkához az alkoholt, s újra eszembe jut az a tekintet, ahogy kezeinkre pillantott. Megállok mellette, talán túl közel hozzá, ami akár zavarhatja is őt, majd a tálcát a pultra helyezem. Sosem voltam az a nő, aki túlgondolt volna dolgokat, inkább ösztönösen cselekedtem, így megfogtam a férfi karját, magam felé fordítottam, s megöleltem őt. Két karomat a nyaka köré fontam, s szorosan húztam magamhoz.