30. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Évnyitó ünnepély a Nagyteremben!

Megjelent az Edictum legújabb száma!

Elkészült a discord szerver, elérhetőség ITT!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Janey Forerst
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 1627
Írta: 2012. október 31. 11:06 | Link

Nate
2012.10.30.

Jöhet az ebédszünet. A bolt ajtaján átfordítom a kis táblát rögtön jövök feliratra, majd bezárom azt magam mögött. A bolt kirakata már halloweeni hangulatba öltözött, pedig az csak holnap veszi kezdetét. De már érezni a levegőben, hogy bizony mindenki erre készült. Nálam is a veranda tele van töklámpásokkal, amit Gergő, Brigitte és Vincent ügyeskedett össze. Persze én is besegítettem, de én kézzel ilyet nem igazán tudok csinálni, csak pálcával. Az meg úgy nem egészen ugyanaz. Így hát inkább én csak a főzéssel és sütéssel foglalkoztam. Mintha már igazi családanya és háziasszony lennék olyan volt az egész összhatás. Pedig még Vincenttel csak járunk, Birgitte a keresztlányom, Gergő meg az örökbefogadott fiam. Tehát még az ilyesfajta idilli képnek várnia kell igazán magára. Bár Vincent szeretne gyereket és lassan nekem is révbe kellene érnem és felhagyni azzal a fajta életmóddal, amit még mindig folytatok. Csak ez nem olyan könnyű azért.
A boltból az étterem felé való igyekeztem elég lassú. A tekintetem elréved az embereken, akik kéz a kézben sétálnak, vagy egy-egy kirakatot nézegetnek. Diákok is fellelhetőek közöttük, nem törődve az iskolával sétálnak be a Leányálomba. Valószínűleg jelmezt keresnek holnapra. Míg mások pedig a hideggel dacolva fagyit esznek sétálva az utca megszokottnál nagyobb forgatagába.

Öltözet
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Evelin Karlsson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 2
Összes hsz: 10
Írta: 2012. november 17. 20:52 | Link

Muszáj elmélyülnöm a város atmoszférájában. Olyan ez, mintha elcsevegnék vele, és közelebbről megismerném. Saját története van, melyet szívesen megoszt bárkivel aki erre jár. Elsétáltam jó pár kirakat előtt, és a házakban gyönyörködtem. Mindig is szerettem kicsit eltávolodni a külvilágtól, és magamban gondolkozni az élet kérdésein. De most nem ezért jöttem.
Néhány órája megbeszéltem Carlie-val egy találkozót, miután sikerült kipakolnom a cuccaimat, és berendezkedtem a szobában.
 Sosem voltam az a könnyen barátkozós fajta, de vele nagyon régre nyúlik vissza a kapcsolatunk. Azóta nem beszéltem vele, mióta elköszöntem miután leszálltunk a vonatról. Végig a leendő iskolánkról beszéltünk, és a felvett óráinkról. Emlékszem arra a pillanatra, amikor megkaptuk a levelet. Azonnal felhívott, és éles hangon sikoltozva ujjongott a fülembe. Ez az, ami nélkül képtelen lennék élni. Bármilyen idegesítő is tud lenni néha, már a részemmé vált.
Alig volt néhány napja, hogy elköszöntünk egymástól, de hatalmas hiányérzetem volt nélküle. Mivel nem egy házba kerültünk, szétváltak útjaink, de ez nem állhat természetesen a barátságunk közé.
Megálltam egy kis bolt előtt, ahol a kirakatban megakadt a szemem egy gyönyörű kitűzőn, mely egy unikornist ábrázolt. Már megint kiszakadtam a külvilágból. Hosszasan bámultam a gyönyörű állat vonásait, de ekkor felkaptam a fejem, ugyanis megpillantottam az én kedves barátnőmet a kirakati üveg visszatükröződésén.
Utoljára módosította:Evelin Karlsson, 2012. november 17. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az ellenszegülés merevvé teszi a lelkedet, megkeményíti éned burkát, s így elkülönít mindentől. A megengedéssel minden kapcsolatod alapjaiban változik meg, hiszen így mindenkit olyannak fogsz elfogadni, amilyen.
~Eckhart Tolle
Araczki Endre
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2012. december 8. 17:46 | Link

Tanár úr

A gyarapodó hó és a közelgő ünnep – és annak hangulata - Endre elméjét is mozgásra bírja, hiába akar, igyekszik erőszakkal a könyvtárban tartani magát, egyszerűen nem tud nyugodni, főleg nem törődni a könyveivel, vagy a tanulással. Teste a könyvtárban melegszik, a múltra emlékező székek egyikén pihen, de lelki szemei előtt csak a korcsolyázók és a forralt bor ringatóznak. Mint az elmúlt napokban, ma is hamar nyújtózkodni kezd és a könyveket becsukva kabátjáért indul hálókörletébe, hogy aztán megnézhesse ma mivel lepi meg kicsiny vendégeit Bogolyfalva. Szeret lejárni a faluba, hiszen az jó kikapcsolódási lehetőségként szolgál az ittenieknek.
Endre itt tartózkodása óta már majdnem az egész falut bejárta, így házait, régebbi-újabb épületeit már  látvány nélkül is színtisztán feltudja idézni. Rajzolni ugyan nem tud, ő megmarad a képzelet végtelen, határtalan berkein belül. Kék sálját gyorsan a nyaka köré csavarja, fázós ujjait pedig fekete kesztyűjének védelmébe rejti. Nem időz sokat a kastély falain belül, gyorsan a növekvő hóban lépdel és viháncoló lányok csapatait hagyja el. Érdekes, hogy ebben az iskolában dupla annyi lány van, amennyivel a fiúk amúgy is elbírnának boldogulni. Endre sietősen vág át közöttük, és hálát ad az atyának, amiért Veronika olyan jó, olyan más, mint ezek a tömegemberek. Endre tiltakozva ráncolja homlokát, húzogatja szemöldökeit, és fújja fel arcát. Egészen másfajta társaságra vágyik. Jó volna találkozni valakivel, akivel nem kell olyan dolgokról beszélgetnie, amikről nem szeretne, aki nyugtatólag hat a navinésre, akit tisztelettel vehet körbe.
A fő utcza hóval borított kövét koptatja, és egy ideig arra gondol, hogy benéz a cukrászdába, titkon meglesi Széles "szívdobogtató" Veronikát, és csak nézi és nézi és nézi a lányt, amíg az be nem zárja a helyiséget. Csöndben fogja bámulni, ahogyan kiszolgálja a párokat, süti a rétest, vagy pálcájával int a mosatlanoknak. Elönti képzeletét az elmúlt napok szépsége, a sok apró emlékkép, amelyek mind hozzájárultak ünnepi érzetéhez, jó kedélyű napjaihoz. Így talán érthető is, hogy észre sem veszi, de csak áll ott a fagyos időben, megdermedt, óvatos mosollyal, és hagyja, hogy hóemberré építse a hulló hópehely-had.
Utoljára módosította:Araczki Endre, 2012. december 8. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy-Zoller Róbert
Igazgatóhelyettes, Tanár, Valkűrök csapattag, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 1949
Írta: 2012. december 14. 19:24 | Link

Amanda Meggie Philips

Untam magam a kastélyban, így hát a falu felé indultam, reménykedve, hogy találok valami szórakozást. Még mindig egymagamban császkáltam, egyelőre csak tervben volt a bandám megalakítása. Egy-két talpnyalóra lesz szükségem, aztán reszkess Bagolykő!
De addig is tennem kellet róla, hogy mind többen és többen emeljék fel a fülüket a Várffy-Zoller név hallatán. Úgy véltem jó úton haladok, a kviddicsmeccsen kiváló játékkal, a párbaj szakkörön pedig nagyvonalú stílusommal tűntem ki a tömegből. Tökéletesen illeszkedett volna a sorba, ha a valami nagy durranást sikerülne összehoznom a faluban.
Konkrét elképzelésem nem volt, egyelőre céltalanul bolyongtam a Fő utczán. Vártam az isteni sugallatra. Aztán kiszúrtam egy apró nézetletérést, egy fiú majdnem fellökött egy lányt. Igen, most tudnék akciózni. A lány megvető kijelentése után azonnal ott termettem, és pálcát rántottam.
- Exagito! - küldtem rá a gáncsoló átkot a fiúra, aki annak rendje és módja szerint szépen orra bukott, majd ijedten elhúzta a csíkot.  
- Nem kell megköszönnöd. - fordultam immár a lány felé, diadalittas arccal. Egyszerűen imádtam magam ilyenkor.          
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Lucy Dijjas
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 30
Írta: 2013. január 16. 20:22 | Link


Sharlotte Johanson

Rengeteg minden megváltozott. Nem csupán az Életem bolydult fel több ponton, hanem az iskola külleme is más kelmét öltött. Furcsa. Furcsa ide évek múltán visszatérni, és a falu lakosaként lépdelni a fő utcán. Egyenlőre csak a közeli hotel egy kis takaros szobáját béreltem ki, de ha minden jól alakul, nem sokára beköltözhetek a kibérelt lakásomba. Igen, munkámnak hála, lenne pénzem saját, fényűző ház építésére, de nem látom értelmét. Mindig is társasági ember voltam és valahogy nem tudom elképzelni magamat egyedül egy nagy luxusházban. Annyi minden megváltozott, régi barátaim többsége gondolom már nincsen a környéken. Akaratlanul is eszembe jut egykor legeslegjobb barátnőm Maja, akivel olyan sok mindent átéltünk. De ott van még Elsiabeth, Allegra és a többiek. Először is elszánom magam arra, hogy felkeresem mielőbb Maját. Vajon emlékszik még rám? Váltottunk pár levelet, de aztán olyan sűrű lett az Életem, és a eljegyzési partymra már nem jött el. Sőt választ sem kaptam rá.

Szüleim elváltak. Apámnak új Élettársa van, mint később kiderült, már anyámmal való házassága alatt összeszűrték a levet. Kivételes, de jóban vagyok az új barátnőjével, aki tíz évvel fiatalabb nála és mindenki számára nyilvánvaló, apámat csak és kizárólag a pénze miatt szereti. Még sem szól senki egy szót sem. Én is felnőttem. Régi lázadó énem, letűnt korom foszlánya csupán, hiszen ha apám nője ellen fordulok csak annyit érhetek el, elvesztem a szülőm szeretetét, így inkább minden erőmmel azon vagyok, hogy elfogadjam az új Életet. Daniel már általános iskolába jár, a két iker húgom egyetemre, és legidősebb húgom szintén egyetemista, a bátyám pedig Amerikában házasodott meg.

Fehér farmerben, térd fölé érő fekete, lapos csizmában, fekete szövetkabátban és fehér sálban sétálok a fő utcán. Bár a telet és a hideget utálom, úgy érzem jól esik a hűvös és segít kitisztítani a gondolataimat. Zsebre tett kézzel, lassú léptekkel megyek céltalanul előre. Olyan szépen alakult az életem, és tulajdonképpen mindenki élete körülöttem, s most még is itt sétálok, egyedül, a saját életemben. Egykori menyasszonyból ismét hajadon nő lettem. Elértem mindazt,amire vágytam, aki egy kicsit is ismert, tudta az álmom, hogy ünnepelt modell legyek. De a rivalda fény sötét árnyékká változott, mikor hamar rájöttem: magánéletem nulla, ha karrierem az egekben. Bomló szerelmem maradványainak képei közt egyre rám sötétedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Visszatérő. Bogolyfalvi lakos. ExEridonos.Guzmó Smiley. Álmodó .
Mary Glotter
INAKTÍV


Gyermeklelkű Terrorgombóc
offline
RPG hsz: 168
Összes hsz: 7361
Írta: 2013. február 16. 19:38 | Link

Ronald Smiley

A kelleténél talán kicsit sűrűbben járkált ki a faluba, túlságosan szerette. A helyett, hogy a kastélyban ült volna, háza körletében, akár a szobájában tanulva, sétálgatott. Már régen úgy ismerte a falut, mint a tenyerét, csukott szemmel is gond nélkül eltájékozódott volna. Persze, azért minden egyes zegét-zugát nem ismerte még, például a kísértetházban nem járt, pedig vonzotta ám rendesen. De akkor sem feltétlen kellett volna minden szabadidejét itt töltenie, elvégre bármennyit tanult, nyakán volt a vizsgaidőszak - ami már meg is kezdődött -, és nem ártott volna még egyszer rákapcsolni. Mivel lelkiismerete annak ellenére sem hagyta békén, hogy Repüléstanból garantált az E, és hogy azért tud annyit, hogy átdöcögjön másodikba, vette a fáradtságot, hogy vigyen magával egy-egy tankönyvet, azon elhatározás kíséretében, hogy majd tanul a friss levegőn a tónál, a játszótéren, esetleg a cukrászdában, vagy Pillangó-varázsban. Vitt is, a héten már negyedszer. Most viszont nem éppen úgy alakította sétáját, hogy olvasásra alkalmas területre érjen, függetlenül attól, hogy az aktuális helyről könnyedén eltalál egy olyan helyre. Inkább a fő utcát róva nézegette az épületeket, hallgatta az emberek beszélgetését, fülével elkapva egy-egy vicces beszólást, érdekes mondatfoszlányt. Még a pletykákat is előszeretettel kagylózta fel, persze a nélkül, hogy alapvetően bármit értett volna belőle, hisz egyik embert se ismerte, akiről szó volt. Szívesen nézegette a különféle arcokat, talált köztük olyat is, akinek a vonásai meglepően hasonlítottak egyik mugli ismerősére, persze feltehetően nem állnak rokonságban. Addig-addig nézte az embereket, míg felfedezett egy vele egy idős fiút, akinek ismerős volt az arca, de Mary alapvetően nem ismerte. És mivel pont mellette ment - vagy ment volna - el, megállt, hogy köszönjön neki.
- Szia! Bocsánat, te ismerős vagy nekem. A Bagolykőbe jársz, igaz? - érdeklődött.
Utoljára módosította:Mary Glotter, 2013. február 16. 19:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Katie Runa Blackwood
INAKTÍV


Rúnafejtő és -fordító
offline
RPG hsz: 271
Összes hsz: 6738
Írta: 2013. május 15. 16:28 | Link

Keiko

De még mennyire, hogy örül, mivel az érzelmei elrejtése nem mindig sikerül neki, most ugye nem is akar ilyesmit elkövetni, hagyja, hogy kiüljön minden az arcára. Kérdezget, aztán kérdeznek, ő pedig megadja az információkat, amikre Keiko kíváncsi. Nincs is mit takargatnia, kinek vásárolt. Az már más téma persze, hogy nem feltétlen örül neki, hogy ezt meg kellett tennie. Az apja érzelmileg zsarolja gyakorlatilag, hogy ha már egy család lesznek, próbálja megregulázni magát Claire-rel szemben. Na és, ha nem fogja? Áhh, inkább most elhajtja ezeket a negatív gondolatokat inkább.
-Óh, értem. Nekem csak a nagymamám volt magyar anya részéről, ezért is töröm a nyelvet.- hallatszik az akcentusa, na meg még régebben érdekes szószerkezetei voltak, de a sok olvasás magyarul (hála legyen Nununak, a Csontváry családnak és a könyveinek) megtette legalább a nyelvtani és a szókincsbővítési feladatait. Most már csak az akcentusa hallatszik rendesen, de az talán el sem fog múlni.
No de térjünk vissza a mosthoz: Keiko elfancsalodása az ő szemeit is megüti és lám, valami enyhe, pici-pici melegség járja át a szívét, hogy talán nem ő az egyetlen, akinek problémái vannak az apjával. Talán Keiko-nak is? Ördög tudja, de jelenleg úgy tűnik neki. A mosolyt persze viszonozza, aztán várakozik, míg Keiko lebonyolítja a szimpla tranzakciót: pénz a parfümért, parfüm a pénzért. Nemsokára kilépnek az ajtón csengettyűszó közepette, s odakint folytatják megkezdett beszélgetésüket. Keiko beletalál a dolog közepébe, bár ő sem szokta véka alá rejteni, mennyire idegesíti Claire puszta jelenléte az egy évvel ez előtti temetés óta.
-Igen, ez így van. Tudod a mamám... a mamám egy éve halt meg. Claire pedig az apám menyasszonya, vagy mije. Szóval a mostohám lesz nemsokára és ezt nem szeretném. Úgy akar kezelni az a nő, mintha a lánya volnék, holott nem vagyok és nem is leszek. Tolakodó. Nem szeretem egyáltalán, csak apám azt mondta, ne legyek vele folyton undok, ha már egy család leszünk.- *látszik rajta, hogy azért az apjáról is megvan a jó alapos véleménye és ezt sem óhajtja eltitkolni a köznyilvánosság elől. Azonban ahelyett, hogy folytatná a beszédet, hirtelen megáll és megfogja finoman Keiko csuklóját. Ha a lány felé fordul, láthatja, mennyire aggodalmas arcot vág a levitás gólya.
-Ne haragudj... Mondtam valamit, hogy... elszomorodtál ennyire? Nem volt szándékos, akármivel is bántottalak meg.- meg van róla győződve, hogy ő a hibás, mert Keiko szemébe könnyek gyűltek, pedig amúgy ő szokott lenni a síró-rívó bébifóka errefelé. Most inkább gonosz ellenségnek érzi magát, mert itt pityereg valaki mellette és talán ő a hibás érte.
Utoljára módosította:Katie Runa Blackwood, 2013. május 20. 13:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. május 19. 09:48 | Link

Dominic

* A viszonylag zökkenőmentes megérkezés után cókmókjaimmal az iskola felé vettem az irányt. Legalábbis nagyon reméltem, hogy a leszólított fiú oda fog elnavigálni és nem valami átverés lesz ez az egész. *
~ Igazi szerencse, hogy ez a fiú is a suliba tart. ~
- Jajj, köszönöm. Aranyos tőled, de én is boldogulok. Bár... - húztam el a szám - azért az egyik bőröndömet húzhatnád te, ha nem baj. Akkor nekem máris kényelmesebb lenne.
* Alapvetően nem arra vagyok nevelve, hogy ezt megengedjem magamnak, de túl lusta vagyok ahhoz, hogy az emelkedős úton végigvonszoljam a táskákat. Más családoknál biztosan elintézik tértágítós bűbájjal, de nálunk senki nem ismeri ezt a varázsigét. Ha anya ezt a viselkedésemet meglátná, már rég fejbe kólintott volna egy sodrófával. Na jó, nem. Anya szeret, de az tuti, hogy morcos arccal nézne rám és jól meg is sértődne, hogy engem zsaroljon. De ez nem fair! Kezdem magam hátrányban érezni, hogy másnak ilyen könnyű, én meg itt kínlódom. A pálcától is rettegek... Még sosem volt alkalmam élesben varázsolni.*
- Szia, örülök a találkozásnak! Én Fandler Ágoston volnék, de kérlek ne csúfolj a nevemmel. Sokan Ágizni kezdenek, aminek nem mindig örülök... - jegyzem meg elgondolkodva és tekintetemmel végigszemlélve a környezeten.
~ Tyű, mennyi furcsa üzlet! Ez nem a jó öreg allee. ~
*Valami azt súgta, hogy itt bőven lesz felfedezni valóm a későbbiek során. Az állomást már elhagytuk ugyanis, komótosan és nem sietősen sétáltunk az iskola irányába. Néha meg-megálltam, hogy megszemléljem a kirakatokat és elképedve végigfussak az árukon, de nem akartam Dominicet feltartani.
Kellett pár másodperc, hogy értelmezni tudjam a kérdését, de érkezett is a válasz.*
- Igen, asszem. Őőő, hát senki sem varázsló a családomból, csak én. Aztán egyébként lehet, hogy valamelyik tesóm később becsatlakozik, de az is kb a csodával lenne határos. Miért, te is? Sok hasonló gyerek van még itt, akik olyanok, mint én? Eléggé félek tudod ettől az egész dologtól, meg most bekerülök valami bentlakásos izébe és ott lesznek a szobatársak és összezsúfolódom, aztán megszívatnak éjszakánként, mint a filmekben. Borzalmaaas! - kezdtem bele a nyavalygásba, ami csak jött és jött a számból. Amire éppen gondoltam, kimondtam. De nagyon felizgatott ezzel a kérdéssel.
Utoljára módosította:Fandler Ágoston, 2013. május 19. 09:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lyra Castle
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 22. 22:42 | Link

Seren

Gondoltam, ha már Arvid éttermet nyitott, akkor megnézem én is végre, hogy milyen a srác főztje, és nem kellett benne csalódnom. Elég sokáig lent voltam, pár szót még váltottam is vele, pedig nem voltunk egyébként valami sűrű beszélőviszonyban, de gondoltam, már csak illik mondanom valamit, elvégre olykor hozzájuk is beállítok... És milyen mázli, hogy engem még semmivel sem akart megetetni a drága kuzinom! Sőt, jó házigazda módjára meg is szokott kínálni azzal, ami épp van otthon.
Miután jól teleettem magam pizzával hétvége lévén, és mivel a vacsorát szeretem ha bőséges, elindultam vissza a kastélyba. Elég késő volt már akkor is, mikor lejöttem, de ilyen melegben nem akartam hamarabb kijönni a hűsítő kőfalak közül. Már fél tíz táján járhatott hát, mikor egyszer csak egy ismerős alakot láttam meg magam előtt az úton. Nem is voltam rest, gyorsan utána kiabáltam.
- Sereeeen! - Igen, néha nagyon hangos tudok lenni. Vártam, hogy megforduljon, vagy esetleg belerohanjak, mert mintha kicsit túl nagy lendületet vettem volna, de aztán sikerült megállnom. - Mi járatban? - érdeklődtem rávigyorogva, miközben kifújtam magam. Szörnyű, fogadok ez a habajkaság is a vámpírméreg eredménye, vagy csak a fáradtságé? Esetleg hőgutát kaptam. De mindenesetre nagyon jó kedvem volt.
- Megyünk fel együtt a kastélyba? - kérdeztem aztán, mert láttam, hogy arrafelé vette ő is az irányt. - Megnézném Nahart, ha nem baj.
Mostanában macskahegyek voltak mindenfelé a közelemben, még a gyorsétteremben is ott ücsörgött Arvid Sahtija és Jackje, Kahlilnál meg hat kismacska várt plusz az anyjuk, szóval éppen csodás volt a világ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emandorie West
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 702
Írta: 2013. július 18. 22:38 | Link

Pajtás  Grin

Miután mindketten leküldtük azt a hatalmas adag gintonicot is a kakaósvodka és a metaxa után, totálisan kezdem elveszetni az uralmam a testem felett. Régen sikerült már ennyit innom és valljuk be, nem vagyok az a rutinos versenyző, aki hosszú idő után is képes meginni bármit úgy, hogy semmi baja se legyen.
Miután tisztára töröltem az arcát, egy hanyag mozdulattal a pultra ejtem a véres rongyot, nem igazán érdekel, hogy kit talál el az anyagból kifröccsenő víz és kit nem. Már semmi sem érdekel, csak az, hogy elhúzhassunk innen és átadhassuk magunkat maradéktalanul a mámornak. Ritkán kívánok ilyet, de most aztán nagyon.
A jókedvünk visszatér a közjáték után, ismételten képes vagyok minden egyes poénon jót vigyorogni vagy éppen röhögni, de amikor meghallom David következő rendelését, kiköpöm az utolsó korty tonicot, amit épp azelőtt vettem a számba és kis híján megfulladok a röhögéstől. Fuldoklok pár pillanatig, majd ha lehet, még vörösebb képpel igyekszem visszafojtani a röhögést. Egyébként a bakancsot és a lóherét egyáltalán nem gáz dolog rendelni egy kocsmában, én inkább azt tartom viccesnek, hogy a kocsmáros két banánnal tér vissza.
 - Embeeeeeer, ez nagyon banán! - röhögök fel ismét, miközben David a zsebébe süllyeszti a gyümölcsöket. Nadrágja dudorodásán ismét kuncogni kezdek, de inkább nem teszem neki szóvá, hogy olyan, mintha három micsodája lenne, mert még a végén kiakadna és a fölös kettőt is el akarná adni a szervkereskedőknek.
Az előbb még ott tartottunk, hogy a menyasszonya vagyok, most pedig az esküvőnkre tartanánk? Aligha hiszem, de ismét serényen bólogatok, miközben ráordít egy tagra, hogy álljon félre, mert neki biza sürgős nősülési szándékai vannak.
Nem tudom abbahagyni a röhögést, miközben kiront az ajtón magával húzva engem is, ittas agyam egyre csak a nadrágján van fennakadva. Mi jó dolog lehet az...!
Egy pillanatra abbahagyom a röhögést, amikor megint nekiáll valakivel beszélgetni, aki történetesen nem én vagyok. Akkor veszem észre, hogy egy kukának örült meg de nagyon, viszont valami nem stimmel.
 - Te most elnevezted a kukát? - ezt az egyszerű kérdést is nehezemre esik összerakni a nagy vihogás közepette, de nem tudom figyelmen kívül hagyni, mekkora szeretetcsomagot kap az a szemete.
- Háááállóó, Do...hikk...rie vagyok, Davidnek ne higgy, most fog csak feleségül venni... legalábbis aszonta. Örülök hogy találkoztunk, további öhm.. szemétben gazdag estét! - megsimogatom a szélét, mert azért az ölelés részemről mégis csak túlzás lenne, hiszen csak most ismertem meg, és tovább állok a fiú után, aki időközben jó nagyot húzott az üvegből. Amikor a kezembe adja, követem a példáját ha már lúd, legyen kövér alapon.
Nem is tudom, hová tartunk, csak megyünk végig a fő utczán.
 - Képzelje, feleség leszek! Feleséééég leszeeeek! - újságolom legalább négy szembejövőnek az utcán, akik nagy megrökönyödésemre csak egy halvány mosollyal nyugtázzák az én nagy örömömet, aztán tovább állnak.
 - Ezekbe meg mi ütött, nyuszifül? - nézek bánatos képpel Davidre - ők m'ér' nem örülnek?

//Előzmény: Mátra Máguscsárda//
Utoljára módosította:Emandorie West, 2013. július 19. 09:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Biharszegi Hajnalka Vanessza
INAKTÍV


Távolságtartó angyali ördög
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 703
Írta: 2013. július 22. 23:20 | Link

Mihael
Dress

Tükrök. Olyan trükkös mindegyik. Amit te benne látsz, azt a fényképezőgép nem látja. Mindegyik hazudik. Alapvetően nincs bajom a hazugsággal, de így mégsem szeretem őket, mert itt nem tudom megítélni, hogy valóban azok-e. De azért mégis érdekes belenézni egy-egy tükörbe és figyelni azt, amit ott látsz.
A nyakamban lóg a fényképezőgépem, keresztben pedig a táska fityeg. Megállok az egyik kirakat előtt, szétnézek. Nem látok elsőre semmit, de aztán lassan feldereng valami a sötétben. Próbálom kivenni a foltokat, hátha felismerem, hogy mi is lehet az, de semmi szinte, szóval inkább tovább is megyek, hátha valahol valami olyat találok, ami felkelti az érdeklődésemet.
Talán az 5. kirakat lehet az, amelyik előtt megállva végre valami érdekességen akad meg a szemem. Felpillantok a cégérre: Régiség bolt. A vezetéknév külföldi, így annak kimondásával inkább nem próbálkozom, ezt is csak halkan suttogtam magam elé, de lehet, hogy csak képzeltem. Amíg nézem a tárgyakat kicsit elmerengek. Szeretem az ereklyéket, történetük van. Ha mondjuk ajándékot kéne adnom magamnak, akkor az valami családi ereklye lenne, amely már elveszettnek hitt volt és szinte senki sem emlékszik rá. Még jó, hogy velem ilyen sosem fordulhat el, hiszen én szinte mindent megörökítek, így legalább nem vesznek el az emlékeim, hanem mindig megmaradnak nekem és majd a családom is tudja továbbörökölni, mondjuk majd az unokaöcsém vagy unokahúgom, attól függően, hogy mije lesz majd a bátyámnak és/vagy a húgomnak, hiszen ők teljesen másfajta politikát vallanak, mint én. A húgom például nagyon szeret csinosan öltözni és tetszeni a fiúknak. Szőke hajjal és kék szemekkel el nem is olyan nehéz dolog. Nálunk a családban mindenki szőke, a bátyám, a húgom, és a szüleim is. Lehet valami északi felmenőink vannak. Mondjuk nem hiszem, hogy épp angolok, ugyanis abból egy sincs az eddig ismert családfánkban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

,,Az élet nem egy tündérmese.
Ne áltassuk magunkat ezzel!"

Isten először megteremtette a férfi, aztán támadt egy jobb ötlete.
Rolleyes

Ízig-vérig feminista | Amazon
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1332
Írta: 2013. augusztus 7. 20:04 | Link

Nándor

Ismét vége egy napnak, ismét odabent ültem és mit mondhatnék, ezt a szöveget már igencsak unom. Talán tényleg igaza van a first ladynek és a sarkamra kellene állnom, viszont azt szokás mondani, hogy mindenki csak addig nyújtózkodjon, amíg a takarója ér. Nem szeretek pofátlan lenni, kuncsorogni valami érdekesebb munkáért, mint az aktatologatás, inkább megelégszem és csendben török előre. Van nagy szám, mint a bécsi kapu, de ilyen ügyekben nem nagyon akarom feleslegesen jártatni, mert még a végén sikerül összehoznom valami kevésbé tolerálható munkakört egy rossz beszólással. Kellene kerítenem valakit, aki mellettem van és gyakorolja rajtam a szájzáró bűbájt, amikor kényes talajra tévedek.
Szóval hazafelé tartok a Minisztériumból, kezemben legalább hat mappa, azokban legalább hatszáz papírral. Ügyetlenül bukdácsolok végig a macskakövön, a francba is, még mindig nem sikerült megszoknom a magassarkú adta lehetetlen helyzeteket és terepeket. Beszereztem még párat a Nicoltól kapottak mellé, hogy lelkes tanárom ne tudjon megszólni emiatt, és igazán megszerettem őket. Soha sem voltam az a típus, akit annyira érdekelne a divat, az öltözködés, igyekeztem mindig a legkényelmesebb darabokat felkapni, aztán rohanni munkába, mostanában viszont egy kicsivel korábban kelek fel, mint anno, hogy azért némi időm legyen átgondolni a dolgokat a szekrény előtt. Még mindig nem bonyolítom agyon magam, nincs felesleges cicoma, csak a magassarkú, esetleg szűkebb, térd feletti szoknya hozzá illő blúzzal és annyi. Ma is ilyen hangulatban ébredtem, de igencsak rossz ötlet volt így a nap végén a sarok által meggyötört ingatag lábakon a macskakőre merészkedni. Hoppanálhattam volna a hídig, de félő volt, hogy elvesztek valamilyen iratot, így inkább a megterhelő, de biztonságosabb utat választottam.
Akadnak körülöttem emberek ilyenkor is, hiszen az élet a pubnak és a csárdának köszönhetően nem áll meg este sem, én pedig vagyok olyan szerencsés, hogy egy kiálló kőnek köszönhetően kimegy a bokám és elvágódok az utca közepén. A lábam szörnyen fáj, de mégsem ez a legnagyobb problémám. Fülig vörösödök, már nem a dühtől vagy egyéb okokból, hanem mert valószínűleg a nullához képest elég sok embernek sikerült végignézni az attrakcióm.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2013. augusztus 7. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2013. augusztus 23. 16:58 | Link



Soha többé nem akartam kimozdulni otthonról. Egyszerűen nem akartam kitenni a lábamat, hogy emberek közt legyek; inkább elvoltam magányomban, és tanultam a vizsgákra. Nagyon szeretem a Sötét Varázslatok Kivédését, valahogy az a kedvenc tantárgyam, fene se érti, miért. Viktor újabban kevesebb vizet zavar, hagy tanulni, ami hihetetlenül rendes tőle. Nem győzöm köszönni neki.
Mindazonáltal nem volt kedvem kimenni a kissé lehűlt levegőre (már ha húsz fok hidegnek számít), hiszen rengeteg rám szegeződő tekintetet kapok, amik őszintén szólva nagyon megijesztenek. Minden bizonnyal híre ment a faluban, hogy itt van egy beteg gyerek, akitől óvni kell a többit, és ezért néznek rám furcsán. Nagyon rosszul esik, és félek ezeknek az embereknek a véleményétől.
Azonban a Kiss házaspár, aki elvállalta a pátyolgató szerepét, nagyon sokat mondogatta, hogy menjek ki a friss levegőre, jót tesz a dolog. Hiába ellenkeztem csendesen, rábírtak, hogy menjek ki. Zója is azt tanácsolta, hogy nem árt kinyújtóztatnom a tagjaimat. Szerintem csak aggódnak, hogy még jobban begubózom.
Viktor erre biztosan azt mondaná, hogy "vagy inkább begolyózol".
Így hát elindultam a Tanszerbolt felé. Kellenek pennák és tinta, hogy ki tudjam másolni az igencsak bonyolult csillagtérképeket Asztrológiából, hiszen csak így fogom tudni megtanulni őket. Leírom, és tudom. Nekem ilyen a memóriám, ilyen vizuális.
Ahogy azonban sétáltam a faluban, nem néztem fel, kizárólag a macskaköves utat fixíroztam - nem akartam találkozni a dühös, félő, vagy épp tartózkodó tekintetekkel, ezért jobbnak láttam elkerülni. Legbelül persze mindig megijedtem, ha megéreztem magamon valaki pillantását.
Mikor sikerült rábeszélnem magamat, hogy felpillantsak, meg kellett állapítanom, hogy nem ott kötöttem ki, ahol szerettem volna. A falu ezen utcájában még nem jártam, ami elég elkeserítőnek tűnt. Rossz fele jöttem. Körülnéztem, aztán rájöttem - el is tévedtem.
Hirtelen levert a víz. Nagyot nyeltem, ahogy körbepillantottam. Az emberek furcsállva néztek rám. Vagy csak beképzeltem magamnak a kérdő tekinteteket? Lihegni kezdtem, ahogy nyirkos kezemmel megmarkoltam a pólóm szegélyét. Nekitámaszkodtam az egyik bolt falának.
Csak nyugi - emlékeztettem magamat. Zója ajánlott erre egy jó módszert, de elfelejtettem.
Most mi lesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Bogolyfalva Mágustanácsa
Bogolyfalvi Tanács tag


Bogolyfalva rendezvényes mesélője
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 61
Írta: 2013. augusztus 27. 23:30 | Link



Itt a nyár vége, amit a falu lakossága is illően megünnepel. Ebből a kis mókából természetesen az iskola diákjai sem maradhatnak ki. Ha valaki lelátogat a faluba, akkor szinte rá sem ismer a már megszokott helyszínekre. A fő utcán árusok sátrai magasodnak, melyek mind egyformák. A sötétre festett fa állványokon piros-fehér csíkos ponyva lebeg. A legtöbb sátrat a tulajdonosok tágító bűbájjal tették még hívogatóbbá. Az olykor boltnyi méretű sátrakban mindenki megtalálja a neki tetsző holmikat. Akár órák hosszat el lehet nézelődni a vásárban. Van itt cukorka árusból nem egy, hanem vagy hat darab – igaz nagyjából mindegyiknél ugyan azt lehet megvenni. De ők erősen ragaszkodna hozzá, hogy az ő portékájuk a jobb, mert különleges recept alapján készítik. Van aki bedől nekik, és van aki nem. A kürtős kalács és a vattacukor árusok is próbálnak mindent bemesélni szegény vevőnek, hogy végül az nála vásároljon.
A falu boltocskái is mind kipakoltak, a többi, messziről érkezett árus mellé, mint például az Ajándékbolt, a Loughlin Régiségbolt, Varázslény kiskereskedés.  Egy idős bácsi régi holmikat árul a vásár végében, de a sátrak között fellelhetőek a mágikus kütyüket áruló, olykor rossza arcú férfiak és nők is, akik fűt-fát ígérnek, csak vegyél náluk valamit. Csak óvatosan az ilyen varázslókkal és boszorkányokkal! Lehet meglepetés fog érni, ha megveszed és kipróbálod az adott tárgyat! De bátraké a szerencse!
A jó vásárokhoz híven itt is megtalálható egy ételes részleg, ahol mindenféle finomságot be lehet szerezni. Van itt aki sült kolbászt árul kenyérrel és mustárral, vagy egy másik sátorból különleges illatok szállnak ki, amiket nem ismersz fel. Legyél bátor, és a megszokott ízek mellett kóstold meg a különlegeseket is. Az italokat áruló sátraknál hatalmas betűk virítanak, melyekre fel van tüntetve, hogy csak nagykorúakat szolgálnak ki szeszes itallal, így a fiatal korosztály ne is próbálkozzon! Az esti órákban lehűl az idő, és akkor lesz csak nagy tömeg ezek előtt a sátrak előtt, ugyanis a vajsörnek nagy keletje támad.
Az egész utcát kellemes illatok töltik be, és szinte rákényszerítenek, hogy vegyél valami ételt, majd amikor már jól laktál, nézz körül a bazárban levezetésképpen, hátha találsz valami jó kis meglepetést az egyik barátodnak, családtagodnak. Az illatok mellett kellemes zene is folyamatosan elősegíti, hogy jól érezd magad és el tudj lazulni. Keresheted, hogy honnan szólnak a lágy dallamok, de nem fogod megtalálni. Ezt a kérdést nagy titok övezi.

Dobrai Vanda leírása


//Álmodói megjegyzés: Kérünk titeket, egy szálba helyezzétek a hozzászólásokat, ez a kezdő hsz.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amanda Humphrey
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 106
Írta: 2013. szeptember 1. 21:35 | Link

Tiffany Elswood

Amanda szerint minden vásárban egy legeslegjobb dolog van: és az a sok édesség. Ez olyan, mint egy törvényszerűség. Így mikor megtudta, hogy itt vásár lesz, hanyatt homlok rohant le Bagolyfalvára.
 Ahogy a bódék között baktatott, szinte mindegyiknél megállt nézelődni, és kivétel nélkül talált valamit, amit meg akart volna venni. Látott szépen megmunkált népi fajátékokat, girlandokat a falra, idézetes táblácskákat, gyógyfüves tasakokat, amik minden jót ígértek. Az árusok mindenhol szóba elegyedtek vele, és csak nagyon nehezen fogták fel, hogy semmit nem akar venni. Igen-igen, minden jópofa, de hogy felesleges kacat, ahhoz kétség sem férhet.
 ~ Áhá! ~ Ahogy meglátta az első édességes bódét, megszűnt számára a világ. Szorgalmasan kerülgette a tömeget, míg végül elérkezett a nyalánkságokhoz. ~ Juhéé! ~
 Amíg a sorára várt, alaposan szemügyre vette a portékát. Volt ott bolti cucc, de azokra kár is szót vesztegetni. Egy vásárban bagoly bertit venni olyan, mint színházban popcornt enni. Egyszerűen két másik dimenzió. De volt bőven házi készítésű is. Narancssárga, kék, zöld, hupilila gumicukornak kinéző kocka, gömb, háromszög, egyszerűen minden. ~ Az árusok hihetetlenül kreatívak tudnak lenni, ha arról van szó, hogy minél több profitra tegyenek szert. ~ konstatálta magában.
 - Mit adhatok? – kérdezte a kövér, mosolygós néni, épp olyan, akinek egy cukrospult mögött kell állni.
 - Azt hiszem, kérek három darabot abból a hosszúkás kék bigyóból, és hármat abból a szivárvány színű golyóból. Nem, abból inkább négyet. Éss… - és kér még mindenből egy kicsit. De sajnos nem hozta magával az üküküknagyanyja gyémánt eljegyzési gyűrűjét, így talán még sincs nála elég pénz. De három félét kellett vennie. Mindig háromfélét kell venni. Ez is egy vásári törvény. ~ De melyik legyen? ~ ha bárki ismerőse most megpillantaná, biztos hasát fogná a nevetéstől, hogy mekkora problémát csinál ebből.
Utoljára módosította:Amanda Humphrey, 2013. szeptember 3. 19:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ne nyugtalankodj! Úgyis másképp történik minden, mint ahogy elgondolod.
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. október 14. 19:39 | Link

Miss Lyall
szeretlek ^^


Becsületes vagyok, mindenféle hátsó szándékot mellőzök, mai esetleg bélyeget nyomhatna makulátlan lelkemre, a glória is a fejem felett világít, és puszta házam iránti teljes alázatból vállaltam el a faluban való járőrözést. Na, meg azért, mert épp ott akadt dolgom, és kellemeset a hasznossal ugyebár.
Zsebre dugott kézzel andalgok, minek siessek? Nem áll szándékomban büntető körutat rendezni, így direkt a félreeső helyeket választom, aztán ha mégis az utamba kerül valaki, így járt.
Nem, semmi köze ennek ahhoz, hogy nem akarok összefutni Blaisel, mert... egyszerűen nem. Nekem is megvan az életem, ahogy neki is, és az életem ezen részébe nem kívánok betekintést adni neki. Többek közt azért, mert habozás nélkül mondana Sayonarat, és az rossz lenne. Valahogy már nem tudom elképzelni magam nélküle... fura dolgok ezek, na meg főleg idegenek, ezért még ijesztőek is, bár a világért se vallanám be.
Cél irányosan haladok a sikátor felé, mert ott lesz egy spontán randim, remélhetőleg jó végkifejlettel, mert ha még a pasi se tud szerezni nekem egy sárkánypikkelyt, esküszöm belógok a rezervátumba. Jó tudom, hogy nagy rá a kereslet meg minden, épp ezért van szükségem nekem is rá.
Pálcám a bakancsomban,, mert ha már eső, meg rossz idő, idejét láttam előhalászni, és a régi stílusomról se mondtam még le teljesen, túlságosan a szívemhez nőtt. Épp ezért néz ki úgy a gatyám, mintha egy kutya szájából rángatták volna ki.
Összevont szemöldökkel meredek a füstfelhőre, nem számítottam társaságra, így habozás nélkül megyek közelebb.
- Takarodó elmúlt... - közlöm a tényt a lánnyal, mert nekem aztán senki ne mondja azt, hogy ez egy pasi...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 685
Összes hsz: 6186
Írta: 2013. november 7. 16:22 | Link

Axel

Az elmúlt napok mind csak jót hoztak a fiatalember életébe, a ma viszont egyelőre semmivel nem szolgál, és a délután lassan a végéhez közeledik. Noel őrületre vágyik, valami igazán szokatlanra, amit soha nem felejt el. Hogy pontosan mi tudná az egekbe tolni adrenalinszintjét, és szakadásig feszíteni a húrt, azt maga se tudja, így aztán ötlettelenül vág neki Bogolyfala utcáinak. Nem öltözik túl, hazafele minden bizonnyal vörösödni fognak fázós ujjai, és bőrkabátja alatt dideregve siet majd vissza hálókörletébe. De ezzel korai foglalkozni, jelenleg hajtja a vére, a tenni akarás, az új, a valami kergetése. Üldöző.
A kastélyban mint soha, most sem találkozik senkivel, még egy kopogószellemmel sem, akivel talán szórakozhatna egy kicsit. A festmények képkeretük biztonságában sunnyognak, úgy tesznek, mintha nem látnák a fiút elvonulni mellettük. Noel ki nem állhatja őket, most sem néz egyikre sem, inkább gyorsít léptein, hogy minél hamarabb elérje szabadságát. Korcsolya híján valami mást kell kitalálnia, forognak is agytekervényei, míg ő a faluhoz siet. Lát pár lánycsapatot, és hihetetlen módon fiúkat is, akik nevetgélnek, és titokzatosan összemosolyognak, mint akik nagyon jól ismerik egymást, a másik összes titkával együtt. Bizonyára ez így van, és talán ez az, amiért Noel nagy ívben elkerüli őket. Nem titkokra éhezik, hanem őrületre. Noha néhány psszt felér sokórányi őrülettel, a rellonosnak most más kell. Izgalom, borzongás, miegymás.
A széles, lejtős útra érve megáll, és nyakát kiropogtatja. A diákok, akik elhaladnak mellette mind hangosan tárgyalják a halloweeni ünnepséget, szerelmi életüket, és az egyik páros megemlíti a falu kocsmáját is. Noel elraktározza az információt, és zsebre süllyesztett kezekkel továbbindul. Lát lepusztult lakóházakat, tanszerboltot és észreveszi a postahivatalt is. Ez van, ha az embert nem vezeti körbe senki, nem tehet mást, vagy ül a szobájában, vagy pedig felfedezi maga a környéket. Noel pedig egyáltalán nem az a tétlenkedős fajta, aki elvárja, s meg is várja a másik segítségre lépését - ha az megérkezik valaha is -.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lorelai K. Riviera
INAKTÍV


bejegyzett hydromágus
offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 2490
Írta: 2013. november 14. 22:01 | Link

Matilda
November 20.


 
Azt hiszem, nem tudom hogy ki vagyok. Illetve tudom, Lorelai K. Riviera vagyok, ezzel a névvel áldottak meg a szüleim, amikor megszülettem. Amúgy utálom, meg akarom változtatni, el akarom felejteni az életet, amit ezzel a névvel éltem, de ez nem olyan egyszerű. Nem akarok bunkónak tűnni, vagy hasonló. Szóval a nevemet még tudom, de azt hiszem, ez a név nem illik ahhoz, aki most vagyok.
 Igen, elég részeg vagyok, igen, a fő utczában az útpadkán ülök. Igen, szédülök és nem tudok magamtól ülni, dülöngélek. Igen, vigyorgok, mint a vadalma, az eget nézem, a holdat, rá is vigyorgok, aztán integetek is neki. A kezemben egy üres üveg, lerakom magam mellé, hogy biztos jó helyen legyen még meg is simogatom kicsit. Még jobban szédülök, már nincs kapaszkodóm. Igen, lassan még szélesebben vigyorgok, összekócolom a hosszú hajam, hogy még szebben nézzek ki.
 Az idő hideg, a kő is csípős, még nem fagy, de hűvös van. Az utcák kihaltak, alig látok fényeket, talán kicsit ijesztő is a környezet. A házak, üzletek között cikázik a némaság, a sötétség beszivárog minden mélyére, ami nincs megvilágítva, lassan engem is elér. Intenzív az érzés, hiszen csaknem átdöf, hihetetlenül egyedül vagyok. Mintha nem lenne senki más ebben az utcában... faluban... országban... mintha egyedül lennék ezen a világon. Ez téves, nem vagyok egyedül. Én és a csend.
 Hirtelen előtör belőlem a nevetés. Egészen mélyen, a szívem legmélyéről. Megrázza a vállam, kicsit előre is dőlök, meg kell támaszkodnom a térdeimen, hogy ne essek előre. Tovább nevetek, a hangja elriasztja a csendes egy pillanat alatt, visszhangzik. Kissé olyan, mintha olyan messzire szállna a hangom, hogy mindent beterít, ami létezik. Mintha megérintené a világegyetemet. Elkezd fájni a hasam, begörcsölnek az izmaim a sok kacagástól, már szinte fáj.
 És egyszer, egy pillanatban nem csak szinte, hanem tényleg fáj. Előregörnyedek, átölelem a hasam, veszek pár mély levegőt és abbahagyom a nevetést. Átjár a kín, megbizsergeti minden sejtem. Kicsit feljebb tápászkodok, tovább szédelgek. Arcomat a kezeimbe temetem, szorosan lehunyom a szemeimet, mintha azzal megszüntethetném a világot és mindent, ami körülöttem van.
 Igen, ez én vagyok, de mégsem. Valami egészen fura, torz lénnyé tett az alkohol, egy instabil, robbanásra kész bombává.
 Boldog szülinapot, Lori.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Luna Cox
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 15. 17:21 | Link

Richard J. Ifens
este 10 körül

Ma szintén nem voltam órákon, mert úgy voltam vele, hogy minek. Most van épp elég dolgom, amik fontosabbak, legalábbis számomra, mégpedig az, hogy feltérképezzem magamnak az egész kastélyt. és ezt a szó szoros értelmében kell venni, mivel elindultam a rellon körletből, néhány pergamennel, és egy pennával a kezemben, s az útvonalat lerajzoltam bármerre is mentem. Persze ez közel sem ilyen egyszerű, több napot is el fogok ezzel tölteni, mire körbejárom az egész kastélyt.
A délután egészét pedig a faluban töltöttem, pontosabban a cukrászdában. Igazából nagyon nem is ettem, vagy ittam semmit, csak egyszer kértem valamilyen sütit, meg narancslevet, aztán csak néztem ki a fejemből. Végül arra eszmélek fel, hogy kint már elég sötét van, és a cukrászdában senki nincs már rajtam kívül, már épp zárni készülnek, így hát fogom magam, és elindulok valamerre. Nincs kedvem még visszamenni a kastélyba, inkább csatangolok még egy darabig itt a faluban, és hát mit ne mondjak, sikeresen el is tévedek. Talán egy, másfél órája csatangolhatok a házak között, mire lábam ismét a már ismerős köves utat tapossa, így már tudom, hogy jó helyen vagyok, és mehetek vissza a kastélyba. Rajtam most egy fekete-vörös fűzős felső van, szintén fekete, combközépig érő tüll szoknya van szaggatott cicanacival, lábamon a kedvenc fekete magassarkúm, és persze a bőrdzsekim, ami mindig rajtam szokott lenni. Bár már elég későre jár, és elég közel van a tél is, de én nem fázom. Nem is vagyok egy fázós típus, telen is simán elvagyok ilyen öltözékben, mint amilyenben most vagyok.
Lassan tipegek vissza a kastélyba, mikor valami hangot hallok magam mögül, aztán a kezemet is megfogja valaki.
- Mit akarsz? - kérdezem mogorván, miközben ki
rántom kezem a szorításából.
- Nyugi bébi, nem fog fájni. Nagyon. - feleli egy sunyi vigyor kíséretében, közben közelebb húzódik hozzám, s én önkéntelenül is hátrálok néhány lépést, majd mikor úgy érzem, elég távol vagyok tőle,egy gyors és határozott mozdulattal, meglendítem a lábam, egyenesen a férfi lábai között, mire ő hatalmas jajkiáltás közepette a földre hull. Ezt kihasználva sarkon fordulok, s elkezdek szaladni, már amennyire ebben a cipellőben lehet. Már kezem megbánni, hogy nem az acélbetétes bakancsomban jöttem, hanem ebben, mert így szinte lehetetlen futni, és meg is lett a károm, mivel kibicsaklik a bokám, és így elterülök a földön. Ezt kihasználva a férfi utolér, és rám veti magát. Próbálok kiszabadulni, de nem megy, így inkább szóra nyitom a szám, s teljes erőből sikítani kezdek, segítségért kiáltok hátha meghallja valaki, aki épp errefelé jár, de eddig még nem sok esélyt látok rá, hisz teljesen kihalt a Fő utcza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ombozi Noel
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 685
Összes hsz: 6186
Írta: 2013. november 25. 15:56 | Link

Királylány
November 30. 17:00

Gyöngybagollyal üzent két nappal ezelőtt a Levita toronyba, hogy a mostani hétvégén szeretné elvinni Black kisasszonyt Bogolyfalvára, és a környező vidékre. A válaszra várni kétségbeejtő, és veszettül bosszantó volt, amely idő alatt a rellonos fiatal többször meggondolta magát romantikus találkozójukkal kapcsolatosan. Az akvárium óta nem találkozott Lyrával, de nem telt el úgy nap, hogy ne látta volna maga előtt azokat a csodás szemeket, melyekkel olyan kacéran, és gyomorrángatóan nézett rá ez a lány. Olyan fantasztikusan. Aztán megérkezett a bagoly, és benne a válasz, na meg a legfontosabb szó: igen. Hogy ez az igen később mivé alakul, az a mai naptól függött, és nagyon valószínű, hogy Noel emiatt nem evett a kis madár elrepülte óta jóformán semmit. Csipegetett, rendszeresen lejárt a konyhába, de sem Keiko, sem más nem volt a társasága. A manók között csendesen ücsörgött, szótlansága még önmagát is meglepte. Nem tudta mit mondhatna, hiszen még gondolatai is megszűntek létezni. Csak a szőke lepel, és a kék pillantások telepedtek lelkébe, csavarták el teljesen fejét. Többször kinevette magát nem normális üzemmódja miatt, aztán fejét vakargatva, fehér arcbőrét csapkodva igyekezett észhez téríteni magát.
S most itt áll a fő utcza első macskakövén, a délutáni sötétségben, a hideg szélben, és hóban. Hamarabb érkezik, úgysem tud mit csinálni a mai nappal, csak bánni az eszét, hogy nem délelőttre tette a találkozót. Barna vászon kabátjában didereg a hűvösben, és figyeli Bogolyfalva kora esti életét. Pillanatnyilag nem tudja, hova viszi hamarosan megérkező barátosnőjét, talán csak a cukrászdába ülnek be, talán kiviszi a határhoz, de abban biztos, hogy ez abban a szent pillanatban fog eldőlni, ahogy meglátja a levitást. Zsebében pihennek fázós kezei, és zöldjei tisztán látják ajkai között távozó leheletét. Nincs mese, itt a tél, és nem biztos, hogy ilyen időben, és ennyi fokban kint kellene mászkálniuk a határban. A cukrászda gondolata viszont vérét is azonnal lehűti, hiszen az magában rejti a randevú szócskát, és jelenlegi életében ez az, amitől a legjobban retteg. Még elmehet, még elfuthat. Mégsem teszi.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2013. november 25. 15:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. november 27. 15:10 | Link

Manda

Napsütés és hideg. Olyan, mint az édes savanyú, Yarista nagyon nem szereti az ilyen összeállítást. Az más kérdés, hogy a sós-édes párost már igen, de az ritkán jelenik meg az ételekben. Most viszont ilyen idő volt, szép napos, és csípős hideg. Jól beöltözött hozzá, a meleg kabátja felé felkötötte a Vikingses sálát és még sapkát is húzott, ami védelmet nyújt a fejének. Szerette ezt a sapkát, jó emlékek fűződnek a kék-sárga klubjelvénnyel díszített kötött fejfedőhöz. A bélelt cipője alatt pedig kifordult pár kavicsdarab, ahogy rákanyarodott zsebre vágott kézzel a Fő utcára. Rolinak ment beszerző körútra, úgy hallotta, hogy jött valami árus a faluba, aki mindenféle csemegét árul kisállatoknak. Mivel több húsevő házi kedvenc is akad a diákoknál és felnőtteknél egyaránt, úgy gondoltam, hogy talán a kis sárkánynak is tud szerezni valami finomságot. Alig-vigyorral haladt az úton, éppen a szökőkút mellett haladt el, de nem látta meg az árust. ~ Hol kezdjem a keresését? Olyan sok hely van...~ Nézelődik, de egyelőre ötlete sincs. Viszont egy másik árus feltűnik a látómezejében, az, aki forró csokit árul. Kísértetiesen hasonló a helyzet a múltkorihoz, amikor összetalálkozott az eperlánnyal. Mosolya kiszélesedik, ahogy odasiet a férfihez. Azonnal rendel magának egy dupla csokis italt és gyorsan leszámolja az ellenértéket. Hirtelen megfordul és szétnéz, de Viko most nem teszi tiszteletét, hogy megszólítsa. Savanyú képet vág egy pillanatra csalódottságában, de nem veszi el igazán a kedvét, hogy a lány most nem lepte meg, csak titkon reménykedett benne. ~ Na, majd meglátogatom! ~ Határozza el, és máris azon gondolkodik, hogy miket fog vásárolni a boltban. Már előre elhatározza, hogy nem fog túl sok pénzt magával vinni, mert abban biztos, hogy ami nála lesz, azt mind el fogja költeni. Ha másért nem, csak azért, hogy húzza az időt és több ideig tudja szóval tartani az eladó kisasszonyt. Egy közeli pad háttámlájára ül fel, miközben elhatározza magában, hogy elég lesz oda 5 galleon. Az így is sok pénz, és tényleg nem kellene az összes maradék zsebpénzét elköltenie. Már így is egy kisebb vagyont áldozott a múltkor arra a nyaralásra, ahová Amandát vitte, tökéletesen eltitkolva ezt a húzását a szülei elől. Most inkább spórol, hogy nagyjából vissza tudja szerezni a pénzét a tanév végéig, különben bajba is kerülhet, hogy felelőtlenül költi el azt a rengeteg galleont. De mindegy is, nem bánja igazán, jó kis nyaralás volt az. Talán meg kéne ismételnie majd valakivel, de erre most nincs ideje, és egyedülálló lévén nincs is kivel mennie. Bár Vikoval szívesen elmenne… ~ Azt lesheted, hogy veled elmenjen apukám. Előbb talán oda kéne menned hozzá egy rendit kérni, nem? ~ Morcosan kortyol bele a forró csokiba és az íz, gyorsan elviszi a gondolatait egy kellemesebb témára. Például a lány szemeire. ~ Nem lesz ez így jó, hallod-e. Csak nem máris beleestél? ~ Zúgolódik magában, de nem jut konszenzusra. Bevallani pedig úgysem fogja, pedig tudja, hogy már rég elvarázsolta a lány a szívét. Vállat von csak mosolyogva, majd egy újabb adaggal rövidíti meg a mennyei íz világú forró italát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Avery Lyall
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. december 3. 18:52 | Link

Keiko

Nagyon úgy tűnt, hogy a lányt könnyű bepalizni, és éppen ezért volt jó alany ahhoz, amire Avery kinézte magának. Nem esett nehezére elcsavarni a fejét, és Keiko szépen pirult is, ami részben az ital, részben pedig a bókok következménye lehetett, ahogy a fiú megállapította. Egyébként nem értette, hogy hathat bárkire is így az elvileg veszélytelen vajsör, amit ugye a kiskorúak is ihatnak, de egye fene, ő csak boldog az események ilyen fordulatától. Rá is tett még egy lapáttal, mikor a lánnyal még egy korsó sört rendelt neki, Keiko pedig szépen meg is itta, Avery pedig ahelyett, hogy a kikívánkozó kárörvendő vigyort láttatta volna, inkább csak szelíden-szendén mosolygott, tenyerébe támasztott arccal.
Aztán a lány végzett, Avery pedig felkelt az asztaltól és elindult kifelé.
- Egyelőre csak induljunk el, aztán majd meglátjuk - vigyorgott, úgy téve, mintha ő is becsípett volna kissé, de ez sem volt igaz. Odakint aztán elindult, felajánlva a karját a lánynak, hogy nyugodtak karoljon belé, és elkezdte észrevétlen sötétebb részek felé vezetni, hogy ne tűnjön fel senkinek azonnal, ha megtámadja. Végül az iskola irányába indult, mert az ösvényen sok olyan rész volt, ahol nem világított semmi.
- Jajj, várj, kikötődött a cipőm - engedte el a lányt és hajolt le gyorsan, úgy téve, mint aki tényleg az említett zsinórral küzd. Valójában viszont azzal foglalkozott, hogy a pálcáját a kabátja ujjából a tenyerébe csúsztassa, és mikor újra felkelt, akkor azonnal a lány mellkasához illesztette a pálca hegyét.
- Tarantallegra! - mondta rögtön, időt sem adva a lánynak, hogy megpróbáljon védekezni, aztán kedvtelve nézte végig, ahogy Keiko esetlen táncba kezd. - Nem kellene megbíznod olyanokban, akikkel egy koszos kocsmában futsz össze - vigyorgott rá, immár úgy, ahogy valójában szokott, kissé gúnyosan. - Capillux! - mondta a következő varázslatot, és egyre jobban tetszett neki a látszat láng, amit idézett. Valójában semmi maradandó sérülést nem volt szándékában okozni, de csak ez mentette meg a lányt attól, hogy ne locsolja le vízzel a tél közepén.
Egy darabig nézte, ezt a szép előadást, de aztán úgy hallotta, hogy többen is közelednek, úgyhogy gyorsan pontot tett a dolog végére.
- Locomotor Mortis! - intézte el, hogy a lány elhasaljon, aztán Finite-t intett (bár ebben nem volt biztos, hogy sikerülni fog, de szerencséje volt), és egy pillanattal később már mondta is a sóbálvány átkot.
Miután ilyen módon mozdulatlanná dermesztette a lányt, odament hozzá, és lehajolva elkezdett a pálcája után kutatni.
- Ha beköpsz, hogy én voltam, ezt nem kapod vissza épen. Imádkozz, hogy valaki erre járjon, mielőtt megfagysz - villantott rá egy lehengerlő mosolyt. - Viszlát!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. december 28. 19:04 | Link

Katniss Felchter


Körbepillantok az ismerős utcákon. Az elmúlt időre gondolok, mióta nem jártam itt megváltoztam. El kellett utaznom. Alig örülhettem annak, hogy így egymásra találtunk a tesómmal, az ikremmel.
Beköltöztem egy vele közös szobába, aztán jött egy Angliai tanulmányút. Na, mármost, Anglia nem csak a muglik egyik kedvenc helye. Sokat gondolkodtam, volt, hogy a tó mellett üldögéltem, élveztem a fű tapintását és a víz fodrozódását, ahogy az apró kavicsok- amiket meghatározatlan időközönként dobtam el - felkavarják a vizet. Elképzeltem, ahogy valaki gondoskodóan egy pokrócot terít a vállamra. De amikor hátranéztem senki nem járt mögöttem. Sóhajtva tápászkodtam fel. Végül is Londonról, az Egyesült Királyságról volt szó!
Visszamentem a szobámba és csöndben elpakoltam a cuccaim. Már csak Kat-nek kellett elmondanom...
Elmosolyodom, ahogy a Fő utczán szaladgáló gyerekek nevetését hallom. Szorosabbra húzom magamon a kabátomat, a hosszú fekete darabot. A sálba süllyesztem az arcom.
Elnézek az Ajándékbolt felé, talán vennem kellene valamit Katnek, mondjuk már az is meglepetés lesz számára, hogy itt vagyok. Szünet van a tanulmányi túra közben, addig akár haza is mehet az ember, de én nem akartam a Kárpátokbeli kis házba menni...Egyedül.
Végül inkább az utcán maradok és tovább sétálok merengve. Ahogy a falu központja felé haladok egyre több arcot felismerek, de nem köszönök nekik. Csak Katniss miatt jöttem, az én imádnivaló nővérkém miatt.
Benyúlok a pólóm alá és kitapintom a vékony láncon lógó medált. Mosolyogva továbbcsúsztatom a kezem a zsebembe.
~Miért is mennék az ajándékboltba? Hoztam ajándékot...~gondolom, és érzem, ahogy az arany hűvösen simul a kezembe. Kitapintom a kis nyilacskát a tárgy alján. Kiszélesedik a mosolyom, biztos vagyok benne, hogy imádni  fogja...
Csillogó szemekkel pillantok körbe és belélegzem ennek a helynek semmihez sem fogható illatát. Aztán meglátom...
A tömegben áll. Nekem háttal. Hajkoronája dúsan omlik a vállára, hátára. Pontosan ugyanaz az árnyalat, mint az enyém... Futva indulok meg felé és közben a nevét kiáltom:
- Kat!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Mihály Ádám
INAKTÍV


"Mentolos forrócsoki"
offline
RPG hsz: 128
Összes hsz: 2720
Írta: 2014. február 5. 21:04 | Link

Kristóf

Beesteledett, esik az eső, és én megint nem értem vissza időben az Előkészítőbe… Pedig esküszöm, hogy időben elindultam a Bagolykőből, mert tudtam, hogyha sötét lesz, akkor nagy bajba is keveredhetek. Most meg is lett a baj. Az orromig alig látok, pedig a fények már bevilágítják a teret, de ezzel nem megyek semmire. Sietősre veszem a lépteimet, és mikor leérek a faluba, megkönnyebbülten lassítok le. Nincs már messze az Előkészítő, már csak oda kell, hogy érjek, azután le kell tusoljak és bebújjak az ágyba, hogy aludjak. Ez így eltervezve szép és jó, de azt hiszem valaki nem akarja, hogy eljussak a biztonságot adó helyre. Egy sötét ruhás alakot pillantok meg távol tőlem, illetve nem is egy, mert kilépett mögüle egy másik is. Megtorpantam, és nyeltem egyet, amit észre is vettek, mert felém közelítettek. Ösztönösen hátrálni kezdtem, ám elbotlottam a saját lábamban, és elestem. Mire felkeltem, ők már karnyújtásnyi távolságban voltak, így a sár letörlésével nem foglalkoztam, csak rohanni kezdtem az ellenkező irányba. Fogalmam sincs, hogy kik ezek, vagy hogy mit akarnak tőlem, de azt tudom, hogy nem akarom, hogy elkapjanak. Jó lenne, ha tudnék valami varázslatot, azzal is hátráltatni tudnám őket a követésbe, de hát még nem megy semmi sem. Egyedül a fürgeségemre hagyatkozhatok, aminek köszönhetően, egész tehetős kis előnyre tettem szert. Azt viszont nem figyeltem, hogy merre szaladok, így egy eléggé szűk, és sötét helyre tévedtem be. Éppen, hogy csak elférek a két fal között, de ez a legkisebb problémám. Az a két ürge nem akar lekopni, ráadásul az egyik pillanatban még szaladtam, a másikban már vízszintesbe kerültem. Nem tudom, hogy miként került elém a tag, de ez így nem lesz jó. Remegtem a félelemtől, szinte csak folytak körülöttem az események. A földről is felnyaláboltak, egy hideg kéz szorult a torkomnak, és a falnak nyomva fuldokoltam… Nem így képzeltem el a halálomat, de ha meg kell halnom, akkor már olyan mindegy.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Caleb Dartmouth
INAKTÍV


címkék nélküli ripacs
offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 7
Írta: 2014. február 13. 18:41 | Link

Lilith


Remegő kézzel húzza meg egy fa sötét vonalát. Fest. Szép, finom vonalakkal kialakított képet készít, precízen, óvakodva emeli az ecsetet el a laptól, majd vonja vissza oda, ahonnan elvette. Kicsit ódzkodik a következő ágas-bogas résztől, fél, hogy elrontja. Nem hibázhat, neki ezt most meg kell festenie, meg kell csinálnia, mert most ezen múlik minden. Ha nem tudja átadni, ami most ott, bent van, akkor darabokra hullik. Az írás már nem segít, a beszéd sosem volt jó gyógyulási módszer, már csak ez maradt neki. Szerencsére a teaházban még egyszer sem szóltak rá furcsa szokása miatt, miszerint minden egyes hétvégén felkel reggel igencsak korán, bejön, kér egy jázminos zöldteát, elkezd festeni, s késő délután abbahagyja, fizet, majd távozik. Igaz, ha szóltak volna, akkor se igazán érdekelné, mert ha úgy nézzük, akkor ő bizony egy fogyasztó vendég. Nem bontja a rendet, nem zavar senkit, csak ül a legelhagyatottabb sarokban és a rajzlap felé hajolva alkot. Időnként megáll, szemrevételezi a művet, iszik pár kortyot, belemártja az ecsetet a festékbe és folytatja. Nincsen más teendője igazából, nincsenek céljai, nincsenek álmai, legszívesebben eltöltené az életét a lap, az ecset, a festék társaságában, legalább ők nem hazudnak. Édes triumvirátusukban sosem csalódott még, s mindig őszinte lehetett velük, soha nem nevette ki egyikük sem.  Ujja köré csavarta őket egytől egyig, pár édes szó, néhány csábos pillantás, azok a mélykék szemek.  Örök szerelmüknek sosem szakadhat vége, mert semmiért egészen típusú önzőségén lehetetlen lenne rést találni, nemhogy lyukat. Gyertek emberek, gyertek, ti csodás borzalmak, gyertek, mert nem sokáig tehetitek. Nem sokáig szörnyülködhettek egy őszinte ember borús vallomásain.


Leteszi az ecsetet, korábban, mint szokta, ledobja az asztalra amivel tartozik, percek alatt összepakol és hang nélkül kilép a teázóból, aminek egyébként már a neve is kihozza a sodrából. Kevés állatot nem tud elviselni a közelében, az egyik ilyen a pillangó. Gyorsak, indokolatlanul szépek, olyan típusú lények, akiket képes órákon keresztül bámulni, anélkül, hogy egy kicsit is többet tudna meg róluk.  Olyan gondtalanok, annyira gyönyörűek, ez a kettő okozza azt is, hogy rendkívül megközelíthetetlenek.  Egyszer vadászott magának egy pillangót, belerakta egy befőttesüvegbe. Mire hazaért volna, megdöglött. Érthetetlen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leonie Rohr
INAKTÍV


padláslakó
offline
RPG hsz: 467
Összes hsz: 3431
Írta: 2014. március 3. 14:32 | Link

Alegria

Úgy kezdett neki a délutánnak, hogy rengeteget fog tanulni a vizsgákra, tekintve, hogy egyelőre semmilyen tárgyból nem ment még át. Persze, ami késik, az a MÁV, úgyhogy kénytelen-kelletlen megmondta Keithnek, hogy kivételesen találja fel egyedül magát. Ám nem telt el fél óra kedvenc barátja távozásától kezdve, s máris azon kezdett agyalni, vajon a szőkeség hol és mivel múlatja az idejét. Vagy fél perces bűntudatban fetrengés után kijelentette magának: a tanárok sem akarhatják, hogy magányában megőrüljön, hiszen akkor pláne nem tudna semmiből levizsgázni.
Félrehajította a kezében tartott, megrágott – köszönet illeti érte Wowbaggert – könyvet, s hamarjában belefúrta magát a szekrénybe. No, mi lesz ma a móka tárgya? – merült fel a legfontosabb kérdés. Lelkesen kereste az ihletet adó ruhadarabokat, míg végül kezébe került egy fekete kalap. Tökéletes! Fél perc alatt körvonalazódott a nap további forgatókönyve, s máris előbányászta az összes fekete ruhadarabját: harisnya, szoknya, pulóver, hosszú kabát, napszemüveg, kalap.
Aztán eltelt tíz perc, Leonie pedig már lehajtott fejjel, zsebre dugott kézzel járja Bagolykő Fő utcáját, és kalapja alól lesi első áldozatát. Ő most itt a maffia nagyasszonya éppen, vagy ki tudja, mit szeretne előadni, de azt nagyon. Hamar rá is lel a megfelelő alanyra, egy nála alig nagyobb, békésnek tűnő leányzóra. Összekapja magát, és odalopózik hozzá, majd finoman hozzásimulva, halkan megszólal.
-Követtek? – utoljára vagy egy éve látott krimit a nagymamája cseppet sem modern tv-jén, de valahogy így szokták fű alatt rendezni a bizniszt, nem? Valahogy azok az arcok mindig olyan menőnek tűntek ilyen szövegek mellett.
-Elhoztam a szajrét, itt van a kabátomban. Még mindig áll az üzlet? – Megpaskolja a kabátja oldalát, ahol valóban rejteget valamit, de kár volna ilyen hamar lelőni a poént. Helyette inkább finoman megpróbálja szerencsétlen áldozatát betuszkolni egy kisebb beugróba, ahol takarásban lehetnek. Ha mázlija van, nem kap rögtön egy szép kis rontást az arcába.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Keiko Cukorborsócska Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2014. április 6. 20:24 | Link

Kristóf

Olyan szép napom volt ma. Tavasz van, a virágok nyílnak, és süt a nap. Vagyis csal sütött, mert nemrég bújt el, helyét pedig a sok pici csillag vette át. Ja és a Hold. És hogy mivel töltöttem a napot? Hát boldogságot, és cukiságot hoztam az emberek életébe. A délután nagy részét a faluban töltöttem, számtalan rajzommal, és karperecemmel, amit csak azért csináltam, hogy másoknak adjam ajándékba. Csak valamiért ezt egyesek nem nézték jó szemmel, és furán is néztek rám. De nem értem, hogy miért. Pedig ez olyan cuki dolog szerintem. Lehet, hogy nem szeretik a cuki dolgokat. Na hát akkor ezer sürgősen változtatni kell. Persze a kicsik, mármint a gyerekek - akik amúgy olyan kis zabálnivaló cukiságok - szó nélkül elfogadták. És olyan aranyosak voltak. Mosolyogtak, és megköszönték, és jaj... Nagyon édik.
De eltelt a délután is, én pedig a maradék rajzomból ragasztok ki néhányat a boltokra, és padokra, hogy aki meglátja, annak jó kedve legyen. Ja, és hogy mi van a rajzokon? Hát Bogolyfalva egyes részei boldog, és cuki emberekkel. Még a csárda általában részeg látogatói is olyan aranyosak lettek. A kezemben azzal a néhány lappal, és karpereccel szökdécselek végig a Fő utcza macskaköves útján, és magamban még dúdolgatok is, nem is nézek igazán a lábam elé. És ekkor valaminek, pontosabban valakinek kimegyek, az ütközés hatására pedig elesem, és beverem a popsim. Jaj, ez fájt. És a rajzok? Jaj ne, azokat elejtettem, a saját gyártmányú ékszerekkel együtt. Jaj. Magamban dünnyögve, négykézláb szedem össze a szétszóródott lapokat, nem is figyelve arra a valakire, akinek nekimentem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Roósz Péter Balázs
INAKTÍV


Animágus Pán Péter
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 79
Írta: 2014. május 2. 18:08 | Link

Violetta

  A következő héten fog kezdeni, mint részmunkaidős gyakorló tanár, úgyhogy most eljött megbeszélni a jövő hetet. Többnyire azokat az órákat fogja ő vinni, amelyek egyszerre vannak a sárkánytannal, mert már nem akarták teljesen átmódosítani az iskola teljesen órarendjét egy ilyen kavarodás miatt. A tanárnővel jól elosztották a munkát, bár sajnos majdnem minden nap be kellesz járjon az iskolába, ami egy kicsit húzós lesz a minisztériumi munkája mellett, de egész biztosan megoldja valahogy. A hopporral való utazás meg úgyis jó móka, a falu meg az iskola közötti részen pedig élvezet végig sétálni. Pláne egy ilyen gyönyörű, meleg napsütéses madárcsicsergős napon. Persze akkor is megvan a maga szépsége, amikor elborul az idő, de mégis ez az igazi boldogság.
Amikor eljött állásinterjúra nem is nézett szét a faluban, pedig diákkorában rendszeresen lejárt valami nyalánkságot beszerezni magának, vagy csak ökörködni egyet a srácokkal a tanárok és pletykás portrék kíváncsi tekintetétől jól elbújva. Mivel ma már úgysem kell visszasietnie a minisztériumba, ezért úgy dönt, hogy nosztalgiázik egyet. Akár egy lelkes kisgyerek, úgy szemléli meg a falu épületeit, keresi a változás nyomait, de szemmel láthatóan megállt az idő ezalatt a… hány éve is  volt? Ezalatt a 7 év alatt, amióta nem járt erre. Talán egy-két épület került átfestésre, de alapvetően minden pontosan olyan, mint volt.
Ha már itt van, úgy dönt, hogy benéz a teaházba, ha már régen annyit lógott itt, meg nem egyszer innen spájzolt be teafűvel, amikor két otthoni látogatás között kifogyott belőlük. Nagyon sokféle, különleges teát tartanak, de mindközül a zöld almás a kedvence, amiben ötvözik a két nagy kedvencét. Betérvén tapasztalja, hogy szerencsére még mindig tartanak ebből a különleges keverékből, úgyhogy kért is elvitelre egy jó nagy csészével, sőt még otthonra is vett 20 dekát a teafűből is. Már csak ezért is megérte idejönni dolgozni!
A nedűből nagyokat szippantva és kortyolva hagyja el az üzletet és megcélozza a legelső padot a Fő utcán. A napfény lágyan simogatja enyhén borostás arcát, a levegő friss, a tea gőzölög, kell ennél több?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Romhányi Gideon Iván Ezra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 5. 23:02 | Link

Dana


Nem volt egyszerű hazapakolni 7 év után a messzi északról. De jó neki végre megint itt. Az ottani nyelvvel se volt már baj egy csepp se, de az anyanyelv mindig édesebb, még akkor is, ha egészen elszokott tőle az ember. Most viszont már csak azt kell használnia szeptember óta, meg némi latint, mert varázslat nincs latin nélkül. De az egyébként is már szinte anyanyelv egy varázslónak, aki aranyvérű. Aki meg ilyen szorgalmas is mellé, annak meg pláne.
Ez a szorgalmasság most is kitűnni látszik, ahogy jegyzeteit lapozgatva halad le a faluba a szabad hétvégéjén. Egy póló van rajta, meg farmer, itt egészen melege van neki, megszokta az északi klímát. Futócipő formájú sportcipőjével menet közben pedig egy követ rugdos, segíti a gondolkozást, a koncentrációt, ugyanis most éppen tanul. Nem iskolai dolgokat, hanem a maga kis projektjéhez egy-két jegyzetet. Ma ugyanis pihen, és nem ölt más alakot, azt meghagyja más napokra, kell néha időt szentelni annak is, hogy megfigyeljen. Most pedig a falusi környezetet fogja ismételten górcső alá venni. Egy szimpatikus padot kiválasztva leül annak háttámlájára, és a jegyzeteit ölébe helyezve kezdi el figyelni az embereket, és miközben nézi őket a kezében a penna serceg. Hol csak firkát rajzol, hol egy-egy szót ír le, amik másnak semmit, neki mindent elmondanak. Az írás pedig azonnal el is tűnik. Nem lüke ő, hogy mindenki számára látható jegyzeteket írjon. Mivel gyakran elkalandozik gondolata séta közben is, és volt már, hogy beleütközött valakibe... A tapasztaltakból pedig tanulni szokott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. június 13. 16:33 | Link

Brigitta

A nyár fülledt melegétől nincs sok esély elbújni egy faluban. Választhatod a fákkal benőtt, árnyékos parkot, vagy behúzódhatsz egy hűvösebb üzletbe, ha az otthon való gubbasztás kizáródik.
Attila vásárolni volt, s talán furcsán fog hangzani, de megengedhetett magának egy kis "luxust" is. A cukrászdában hűsítő fagylaltot vett magának, természetesen kehelyben, hogy odabenn fogyaszthassa egy asztalnál ücsörögve. Gyermeki élvezettel vágta apróbb darabokra a nagy és különböző ízű gombócokat, majd amikor már az olvadáshoz közeli állapotba kerültek, bekanalazta azokat. Így ment ez addig, amíg az utolsó ehető falatot is kikotorta a tálkából. És miután úriembert megszégyenítő kényességgel megtörölte száját a barátságtalanul hófehér szalvétával, továbbállt, hiszen rendeléskor fizetett.
Visszafelé kezdett haladni, a háza irányába. Eközben igyekezett az utca naptól védett felén közlekedni a többi szerzettel egyetemben. Örült, hogy nincs akkora tömeg, kevés olyan elvetemült akad, aki ekkor itt jár.
Azért persze gyorsan szedte a lábait, nem akarta ugyanis, hogy a hőségtől való immunitás megszűnése előtt érjen haza. Jó tempóban haladt, még megállni is megállt, hogy körülnézzen, hátha lát valamit, elvégre unalmas lenne a nap kalandok nélkül...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: [1] 2 3 4 5 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza