[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=220842#post220842][b]Katniss Flechter - 2013.12.28. 22:35[/b][/url]
Húgocskám <3Fehér plafon bámul velem szemben a félhomályban. Korán felkeltem, de nem tudom miért. Egyre jobban hiányzik az ikrem. Momentán nem sokat voltunk együtt, mert el kellett utaznia egy tanulmány útra Londonba. Örültem, mert ez nagy lehetőség a számára ugyanakkor, szomorú voltam és vagyok, mert így nincs velem. Bele kóstoltam egy teljesen más világba. Talán könnyebb valamiről úgy lemondani, hogy nem tapasztaltad meg előtte, mert amit nem ismersz az nem fáj. Lassan teltek a percek, néha a mellettem fekvő ágyra pillantottam, amely most üresen állt. Hirtelen egy könnycsepp gördült végig a szemem sarkából.
~Annyira hiányzol~mély levegőket véve sikerült megelőzni a sírást, de legbelül,ott valahol nagyon mélyen, patakokban zúgott szívemben a bánat. De, az éjszaka is elmúlt és felváltotta a reggel, a remény ígérete. Ma küldök neki egy levelet, lehet, hogy meglátogathatnám azokat a helyeket, ahol már voltunk együtt. Hirtelen jött törékeny jókedvvel kaptam magamra egy kényelmes farmert és egy nap sárga pulcsit. Levita házból kiérve gondoltam megreggelizek az egyik cukrászdában vagy teázóban. A Fő utcán bandukoltam magányosan. Körülöttem rengeteg ember. Szombat van, ilyenkor mindig nagy a sürgés-forgás pláne télen. Diákok nyargalnak megfelelő helyet keresve egy izgalmas hócsatához, párok sétálnak kéz a kézben.
~Bárcsak itt lennél velem, olyan magányosnak érzem magam~Valahogy, mintha az ég is össze esküdött volna ellenem, mindenkit csak csapatban láttam mozogni. Görcsösen szorítottam magamhoz a K betűt és a legjobb barátnőmtől kapott nyakláncot. Régen ő ide járt, de a szülei elköltöztek, egy másik helyre, ő pedig egy új iskolába került. Viszont levélben tartjuk a kapcsolatot és szünetekben találkozunk is. Vidámság tölt el, ha arra gondolok, hogy hamarosan ismét láthatom őt. Már iszonyatosan várom. Bárcsak Kat se lenne ilyen messze. Azonban sajnos ő másik országban van, így esély sincs rá, hogy láthatom őt egy hamar. Ekkor, meghallom a nevemet. Annyira ismerős ez a hang. Túlságosan is, nekem van ilyen hangszínem meg az ikremnek. Mivel én nem lehettem, kizárásos alapon ő kellett, hogy legyen. Viszont ez képtelenség, nem lehet itt, biztos annyira hiányzik, hogy az agyam tév képzeteket gyárt. Ám a hang nem halkul el, egyre erősödik. Megfordulok és szembe találom magam a saját tükör képemmel. Egy pillanatra elfog a deja vu mert teljesen olyan, mint az elő találkozásunkkor. Ráadásul felém fut. Alig hiszek a szememnek, hogy kerül ide? A lábaim önálló életre kelnek és már vágtatok Katnisshez.
-Kat!-Ordítom torkom szakadtából, amikor már kartávolságon belülre ér szorosan magamhoz ölelem, legszívesebben el sem engedném soha többet.
-Hiányoztál, hogy kerülsz te ide? Milyen volt London? Minden rendben veled?...-Kérdések tömkelegét zúdítottam a húgom nyakába. Ketten sétáltunk tovább, én pedig földöntúli boldogságot éreztem, hogy végre megint magam mellett tudhatom az ikremet. Nem kell őt félteni, de mégis én vagyok az idősebb kerek egy perccel, ezért nekem kell őt megvédeni. Gyorsan végig mérem, nincs rajta karcolás se, sem egyéb sérülés. Helyes! A láncán lévő K betű megcsillan a napfényben. Most már minden kerek egész, mintha a nap is fényesebben sütne. A madarak elkezdenek csivitelni és hosszú idő után megint úgy érzem, hogy minden tökéletes...