[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=138007#post138007][b]Lyra Castle - 2013.06.23. 18:15[/b][/url]
Seren és Mesélő- Értem - mosolyogtam Serenre, nem firtatva, hogy miért épp a kihalt utcákat vette célba a sétáláshoz, hiszen ha akarta volna, akkor úgyis elmesélte volna. - Én lementem Arvid éttermébe, hogy teszteljem a kínálatot - feleltem aztán a kérdésre. - Nagyon jó dolgok vannak ott, komolyan! És valami abszolút csoda folytán még tudtunk is beszélni egymással három szót morgás nélkül, pedig szerintem valamiért pikkel rám. - Éreztem, hogy nem szokott valami felhőtlen boldogsággal fogadni, akárhányszor is találkozunk, de bárhogy kutattam az emlékeimben, egyszerűen nem tudtam rájönni, hogy vajon mi lehet a baja. Jószerével nem is ismertem, hát akkor..?
A beleegyezést hallva irányba álltam, és elindultam Seren mellett.
- Mennyi munkád van mostanában? - kérdeztem ránézve. - Mert mennék segíteni, ha akad tennivaló, most van egy kis szabadidőm - magyaráztam a szándékaim. Rosszul éreztem magam azért, mert nem voltam mostanában annyit Serennel, amennyit régebben, de ez nem csak azért volt, mert Kahlilnál ücsörögtem, hanem nagyrészt azért is, mert nem akartam őt zavarni abban, hogy valami kapcsolatot alakítson ki a kislánnyal. Lehet, hogy nem jól logikáztam, de úgy gondoltam, hogy jobb, ha kettesben vannak. De őszintén szólva, én még én magam sem szoktam meg, hogy Serennek van egy fogadott lánya.
Ahogy haladtunk egyszer csak mintha sötétebbé vált volna az este. Nem törődtem vele, csak reménykedtem benne, hogy esetleg a felhők gyülekeznek végre, de aztán ólmos fáradtság vett rajtam erőt, és riadtan kapaszkodtam meg a férfi karjában.
- Seren... ez már megint... - "a mi legendás balszerencsénk?" akartam volna kérdezni, de már nem sikerült befejezni, mert legyűrt a varázslat.
Mikor felébredtem valami nagyon nem volt rendben. Ha nem lett volna elég a környezetváltozás, már az első mozdulatnál éreztem, hogy nem az eredeti ruhám van rajtam, hanem valami suhogós, és lenézve valóban, egy selymes szoknyás ruhában találtam magam, amitől dühösen felszisszentem. Gyorsan szétnéztem, és mivel közben Seren is felébredt, kifejezetten paprikás hangulatban összegeztem számára a helyzetet.
- Igen. Ez már megint az.
Konkrétan azt se bántam, ha nem érti mire gondolok, annál is inkább, hogy időm se maradt volna elmagyarázni neki, mert egyszer csak beközelített egy férfi, és már a feltételezése is sértett.
- Miket nem képzel maga! Még hogy molesztál... - puffogtam tüntetően hátat fordítva neki, hátha elmegy a fenébe, mi meg kitalálhatjuk hogyan keveredjünk haza.