33. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szikszai Attila összes RPG hozzászólása (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 21. 16:15 Ugrás a poszthoz

Krisztián

A tanár úr nagy örömére a tavaszi időjárás hamar életre keltette a kertet. Először a virágok bújtak elő, majd jöttek az előző szezonban elvetett haszonnövények hajtásai is. Mindezt elégedetten hátradőlve követte nyomon napról napra, a teraszon található nyugágyról. Eljátszadozott egy gyümölcsözően gazdag veteményes képzeletével. Remek szórakozás a tanítások után.
Hanem aztán az összes többi levél is hajtásnak indult, díszes viseletbe öltöztetve az utca és a szomszédság fáit, bokrait. Az udvaron növekvő palánták fokozatosan veszítettek érdekességükből, végül teljesen megszokottá vált a szemnek, a léleknek pedig egyre nehezebben esett elképzelnie a téli pusztaságot. De ez mindig így van...
Attila egyre többet merészkedett ki kertjébe, bár szerencséjére legyen mondva, a ház körüli munkákat a tavalyi fagy előtt lezárni tudó embernek kevés tennivalója akadt. Még. - Kihasználva tehát az áldásként jött pihenőidőt, apró simításokat végzett. Lemosta az autót, felsepert, aztán eszébe jutott egy merész gondolat. Talán még nem volt itt a legmegfelelőbb ideje, de ellenállhatatlan késztetést érzett egy hasznos kitérőre a tavacska felé. Nem habozott, felkapta bőrkabátját és átmenetileg bezárta a házat.
A tavacskához mindig jólesően gyalogol ki, általában a reggeli futásai során téved arra. Ámde ezúttal ebéd is elmúlt, más cél vezérelte oda. Hamar a tóparti dzsumbuj szélén kötött ki, ahol hátul összekulcsolt kézzel, kissé előrehajolva kezdte a talajt szemlélni. Köveket, kavicsokat keresett, amelyeket dísztárgyként vihet haza. Nem mondanám ténylegesen lopásnak azt, amit művelt, ez inkább volt a pozitív céllal történő eltulajdonítás egyik szép példája. Milyen jól is mutatna egy-egy színesebb, ritkább darab a polcon, az ösvény mellett, vagy a fák tövében!
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 21. 18:32 Ugrás a poszthoz

Krisztián

Az úr meglepően remek elfoglaltságot talált a kőfürkészésben. Vitathatatlan, hogy ha saját hasznára dolgozik az ember, lelkesedése hirtelen megugrik. A következő momentumban már meg is találta a számára megfelelő követ. Vöröses, termetes darab volt, a többitől szokatlanabb. Fogadni mert volna rá, hogy jó szolgálatot tesz majd a tanár úr otthonában.
A percek lassan teltek, ezalatt lépésenként haladt körbe a tó körül, hol közelebb, hol távolabb kerülve a víztükörtől. Sokszor megállt, hogy zsebébe süllyessze kezét, a környéket fürkéssze, vagy a természetet, de mivel teremtés nagyon nem mutatkozott arra, hamar folytatni kezdte.
Azaz, csak folytatta volna, ha nem pillant meg egy hirtelen felbukkanó pöttöm legényként, akit először nem tudott beazonosítani, de hamar leesett neki, hogy bizonyára egy lófráló előkészítősről van szó. Hogy miért nem a lányok locsolásával tölti idejét, s miért ugrabugrálhat teljes felügyelet nélkül egy számára még veszélyesnek is mondható tavacska közelében, azt nem tudta megmondani.
Egy darabig rezzenéstelenül nézte a jövevényt szeme sarkából. Próbált úgy tenni, mintha ő elmélyülten merengene valami komoly dolgon, miközben a vizet bámulja. A fiúcska azonban egyre csak közeledett, míg végül - Attila számára villámcsapásként - a lábai előtt nem termett.
Nem volt kedve keresgélőset játszani, így a hallás utáni pillanatban lenézett és közelebbről is szemügyre vette. Még mindig nem tudta, hogy melyik falusinak lehet ez kölke, rokona.
- Látlak. - kúszott végig egy értetlen mosoly az arcán, amit felvont szemöldökével nyomatékosított - Mi szél hozott erre? Látom majd kicsattansz az egészségtől... - jelentette ki elismeréskeltő hanglejtéssel. Bárcsak ő is ilyen bátor és energiabomba lett volna, mikor még annyi idős volt.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 21. 18:45 Ugrás a poszthoz

Park Ha Eun

A tanári kar tagjainak nevetségesen kevés hely jut arra, hogy egy-egy fárasztó tanóra után kiszellőztessék a fejüket. A kastélyban, ha a tanév teljes kapacitással zajlik, mindig nagy tömeggel számolnak. Az épület falait ritkán hagyhatják el, hiszen ügyelnek a rendre, foglalkozásokat tartanak, így nincs idő kiruccanásokra. A tanári szobához viszonylag közel esik azonban egy kényelmes kis erkély, amely Attilának aznap pont ideális volt arra, hogy két szünet között kiugorjon levegőzni. Kávét, teát nem hozott magával, s olvasnivaló sem akadt kéznél, de akkor éppen olyan fáradt volt, hogy valahogy még ez sem tudta érdekelni.
Érkezése után a második lendületből adódóan helyet foglalt az egyik, számára szimpatikusabbnak vélt ülőalkalmatosságon. Kényelmetlenebbül ült, hogy jó kilátást kapjon az innen nyíló panorámára, no meg hogy az idevezető bejáraton is rajta tudja tartani a szemét.
Tudta jól ugyanis, hogy nem néz ki túl szépen a henyélő tanár látványa, aki úgy punnyad az erkélyen, mintha valami délutáni napozógyík volna. Nem, ő csak pihenni jött ide néhány pillanatra. Szusszanni, egy levegővételnyi pihenőidőt nyerni, hogy aztán, mintha mi sem történt volna, újból a mély vízbe ugorjon.
Nem volt körülötte senki. A vastag falak jól szűrték a zajt, a távoli zsongás tompított ricsaja ezúttal nyugtatólag, kikapcsolónak hatottak rá, mintha csak egy alfa rezgéshullámokat kibocsátó berendezésben tétlenkedne.
Azért mégiscsak hiányolt egy könyvet... Ott és akkor eldöntötte, hogy a következő tanítási nap alkalmával munkába indulás előtt hóna alja alá kapja az esti olvasmányt, mert ez így túlságosan unalmas lesz a későbbiekben.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 22. 11:17 Ugrás a poszthoz

Krisztián

- A bácsi? - merengett el, ugyanis még szoknia kell ezt a fajta megszólítást. Általában a tegeződő, vagy a tanár úr kérem című alapfelállás közül kell válogatnia, a bácsizás, annak ritkasága miatt hajlamos megütnie a fülét. Nem olyan öreg még ő, de bizonyára gigantikus égimeszelő ennek a pöttömnek, így érthető okból véníti meg. Megbocsátotta.
- Valóban klassz hely - hajolt le kissé elismerően, aztán a következő mozdulatával megvakargatta a kisfiú fejét. Valahogy nem bírta megállni, hogy ne tegye meg, szereti a gyerekeket. Természetesen nem engedte túlságosan közel magához, nem az a fajta ember ő, aki a második percben már a legjobb barátjának gondol valakit. Egy gyerek esetében pedig fő feladat felkészíteni őket arra, hogy - bár bátor volt ugyan - de nem minden felnőtt viselkedik így, ha ifjonc társasága akad.
- Radits, nahát! - csapta össze a tenyerét - Ezek szerint Viktor a rokonod, ha nem tévedek - mutatott rá találgatóan. Egyből vidámabb lett a kellemes meglepetés megtörténte után. Arcára őszinte mosoly ült ki. A sors "ajándékának" tekintette a szerencsés alkalmat, melynek következtében összefuthatott a fiúval, Krisztiánnal.
- Engem Szikszai Attilának hívnak - mondta el hangosan, érthetően. Szíve szerint a keresztnevét árulta volna csak el, de ha ilyen kis illemtudó társasága akadt, nem sérthette meg. A srác még a kezét is odanyújtotta, amit csillogó szemekkel méltányolt, s viszonzott is rögvest. Látszik, hogy jó úton halad, már csak a felesleges energiáit kellene valami jótékony formában levezetni.
- Nem kérek, köszönöm! - utasította el egyhangúlag a felkínálást. Lehet, hogy nem vadidegen a fiú, de ha még jól is ismerné, akkor sem élne az ajánlattal. Előadást nem szándékozott tartani, inkább folytatni támadt kedve azt, amit elkezdett.
- Esetleg segítenél ritka és érdekes köveket, kavicsokat keresgélni itt a tavacska körül? Te közelebb vagy a földhöz, biztos jobb szemed van. A kertembe szeretnék néhányat díszítésként. - magyarázta.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 22. 11:44 Ugrás a poszthoz

Park Ha Eun

A tanár úr azon volt, hogy a lehető legrövidebb idő alatt sikerüljön kiüríteni elméjét. Bármennyire is igyekezett, úgy tűnt, aznap nem voltak kegyesek az istenek. Fejében megannyi gondolat nyugtalankodott, míg végül a helyzetet tetézte egy diáklány felbukkanása.
Villámcsapásnyi idő alatt sikerült végigmérnie. Könyvet olvas, művelődni próbál. Talán nem a legokítóbb könyv, így a borító alapján, de nem vagyunk egyformák.
Felkapta a fejét, nem tudta mire vélni a hallottakat. Őszintén sajnálta a lány modortalanságát, még ő érezte magát kényelmetlenül emiatt, de jobbnak látta egyszerűbben lerendezni a dolgot. Minek is idegeskedne, ha pihenni jött ide...
- Elnézést, kisasszony. - ült bele ezúttal olyan helyzetben az ülőalkalmatosságba, amelyben garantáltan nem fogja szúrni a leányzó szemét. Abban a reményben tehette ezt meg, hogy a tanár úr - az előbbi kijelentése alapján - nem az a fajta férfi, aki dühbe gurulna egy fiatal, szókimondó lány esetleges provokációjától. Ha az lenne, bizonyára sokkal ráncosabb ábrázattal tartózkodna most az erkélyen. A lány tehát reményei szerint érezni fogja, hogy rossz ajtón kopogtat, és hangnemet fog váltani.
- Remélem nem probléma, hogy kijöttem pihenni egy kicsit. Csak pár percig maradok, amíg szünetem van. Utána itt lesz az egész erkély szabadon... Nyugodtan átadom a helyem, ha azt szeretnéd.
Furdalta a kíváncsiság, vajon ezekre a szavakra megenyhül-e. Talán szemet hunyhat az elrontott belépő fölött.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. április 27. 13:55 Ugrás a poszthoz

Krisztián

Szóval Viktor kolléga öccsével fogott kezet. Megdöbbentő. De most, hogy jobban rápillant, hogy hasonlóságokat keressen, attól tart nem annyit talál, amennyit remélt. Viktort magasnak ismeri, ellenben Krisztián - tegyük hozzá, hogy remélhetőleg csak egyelőre - meg se közelíti.
Nem tudja, hogy a pubertáskor mennyire drasztikus változásokat fog produkálni a kisfiún, de elkönyvelte, hogy talán még van esélye bátyja nyomdokaiba lépni.
Rendkívül aranyosnak találta a tanár úr, hogy a fiú így ragaszkodik a testvéréhez. Jó volt hallani neki, aki egyke szülöttnek számít, és mára még agglegény is.
- Ismerem őt, szimpatikus alak. - árulta el neki, bár igazság szerint nem sokat beszélnek. Talán egy nyugodtabb pillanatában megemlíti majd ezt a találkozást, és esetleg beszélgetésbe elegyednek.
Hosszan tartó, de annál kellemesebb csend következett. Mindketten elindultak a partszegély mentén, hogy úgynevezett kincsekre bukkanjanak. Hamar érkeztek az elsők, egyenesen a fiútól, aki látszólag örömtelien adta kézbe. Tényleg jókat talált. Méretben és kinézetben is pompásan festettek, és illettek is a kertbe, bár az egyik talán a kandallón, ablakpárkányon mutatna jobban.
- Remek! Persze, hogy megfelelnek. - vágta rá habozás nélkül, majd a kapott köveket fogta és a zsebébe csúsztatta. Még csak nem is nyomta a térdét, ez örömteli.
Krisztiánnak váratlan ötlete támadt, utolsó kijelentése pedig most igazán megnevettette a tanár urat. Kezdi tényleg megkedvelni a kölyök dumáját.
- Ha gondolod, akár most is megtehetjük. Elég mára ennyi kő is. Nem akarom, hogy kitörjön a nyakad - vigyorodott el - Hova üljünk?  
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. május 5. 17:31 Ugrás a poszthoz

Park Ha Eun

Sikerrel járt. Nincs kedve szidnia, sem előadást tartania a helyes viselkedésről, így is naphosszat teszi ezt. Jelenleg a jól megérdemelt szünetét tölti a közeli erkélyen. A lány bizonyára nem fog többet vele szórakozni, a tanár úr ugyanis csak az elején elnéző.
- Ha gondolod... - vonta meg a vállát akarata előtt, majd figyelni kezdte, ahogy a hozott könyvét újból kinyitja és olvasni kezdi.
Persze, a könyv... Attila otthoni könyvállományáról is lehetne áradozni, amire az évek alatt tett szert. Számtalan könyvsorozatot, képregényt, újságot, lexikont csapott már fel, legtöbbjének végére is jutott. Akkor kapott rá, amikor a keresztapjánál lakott, és jobb időtöltés híján mást sem csinált, csak ezeket bújta.
- Amikor nagyjából annyi idős voltam, mint te, én is rengeteget olvastam. Az ott mi, amit most fogsz? - próbált kicsit feljebb tápászkodni, hogy könnyedebben olvashassa el a borítón a címet.
Csak remélni tudta, hogy ezek után nem fog a torkának esni, amiért egy árnyalatnyival kíváncsibbá vette a figurát, de ha az ember olyan témát hoz fel, amit mindkét fél szeret, akkor abból általában nem szokott baj kisülni.
A végén még megkérdőjelezné az ifjúságba vetett hitét, és a saját emberismerő képességét. Tudja, hogy járnak ide nehezebben kezelhető diákok, de velük is olyan jól megtalálta eddig a közös hangot. Miért kell most csalódnia? Mi rosszat tett, szegény Attu bácsi? A remény hal meg utoljára...

Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. május 5. 17:55 Ugrás a poszthoz

Krisztián

A zsebében nyugvó kavicsok és a pöttöm Krisztián társaságában indul meg egy nagyobbacska fa irányába, bár inkább utóbbi akaratos kézen fogva huzigálása hatására teszi ezt meg.
- Nekem jó. Nem sietünk sehová! - jelentette ki egy fáradt sóhaj után, ahogy szemeivel tetőtől talpig végigfutott a gyökérzettől a lombkoronákig, amik egyébként már nyugtató zöld színűen pompáztak.
A fiú a biztonságérzet reményében ösztönösen a tanár úr keze felé nyúlt, teljesen úgy, mintha Attila valami bátyó szerepet töltene be, pedig hangsúlyozom, nem ismerték még olyan jól egymást. Szinte csak most, percekkel ezelőtt találkoztak először.
Nem tehette meg, hogy ebből ügyet csinálva ellöki magától, de feszengett a gondolattól, hogy más esetleg így meglátja, és még rosszat feltételez róla. Nem emberrabló ő, csak cukorból van a szíve, régóta szeretne már egy párt maga mellé, de a gyereknevelésen még nem gondolkodott - annyit, mint kellene. A szülei azt mondanák, nőtlen marad élete végéig. Talán ez az életvitel rá is húzható a múltjára, számtalan okot lehetne találni, hogy miért nem volt tartós kapcsolata még senkivel. A tanár úr eddig sosem érezte úgy, hogy itt az ideje a családalapításnak. Ne is erőltessük... Jön az magától, ahogy ő azt vallja.
- Nem kell bocsánatot kérned - magyarázkodott - De nem mindenki nézi ezt jó szemmel - hajolt kicsit közelebb, hogy megértesse vele.
Ő is sajnálta, hogy csak ennyi tellett tőle. Nehogy azt higgyétek, hogy a felnőttek sose jönnek zavarba...
Lekuporodott egy fához, majd kezeit hátul megtámasztva kinyújtotta lábait. A tavacskára nézett, bámulta a víztükröt és a környéket. Még mindig sehol senki. A parton nyugvó kavicsok innen nagyon picikék voltak, biztos volt benne, hogy még Krisztiánnak is nehezen menne a kutatás. Jó, hogy abbahagyták.
- Nono, csak lassan a testtel! Mi ez a kérdésáradat? - pillantott a testével bácsi felé forduló lurkó felé - A kedvenc színem... talán a gesztenye. Nem tudom, sok színt szeretek. -töprengett el, amíg a távolba meredve az állát vakargatta - Én már nem vagyok abban a korban, hogy játsszak. Nekem a tanítás a játék - mondta egy kissé kínosra sikeredett mosollyal, de mit lehet tenni, furcsa kérdések voltak ezek, ezer éve kérdeztek tőle ilyeneket. - Ételből is rengeteg dolgokat szeretek, olyanokat is, amiket te. Attól függ, mihez van éppen kedvem és étvágyam. És neked?
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. május 7. 19:09 Ugrás a poszthoz

Krisztián

Felvont szemöldökkel pillantott le a fiúra. Ezentúl óvatosabban kell megjegyzéseket tennie, Krisztián ugyanis mindenben talál valamit, amibe nem nyugodhat bele. Ezt kikerülvén egy ideig néma csendben és komor tekintettel haladt tovább, mintha nem is hallotta volna az előbbi hangokat. Csak később kezdett bele a válaszba, akkor is erősen sugallva, hogy ejthetnék a témát, és beszélgethetnének sokkal jobb dolgokról is.
- Sokan... A kíváncsiskodó, kötekedő és rossz természetű emberek, akik mindenben a negatívat akarják látni. - nyelt egy nagyot, majd kiegyenesedett tartásával az ő részéről már lezártnak tekintette a témát.
Mikor már a fa tövében ültek, és túlélte a valóságos kérdéshadjáratot, viszont is érdeklődhetett, hogy mi a helyzet a srácnál.
- Az égbolt színe tényleg szép... - erősítette meg egy halvány mosollyal egyetemben - A Twister pedig tényleg egy nagy ötlet. Rég játszottam utoljára, de nem is nekem való már.
A tanár úrnak számtalan emléke él még az eseményekkel teli gyerekkorból. Múltja azért is színes, mert keveredett benne a muglikkal és az aranyvérűekkel eltöltött idő. Mindkettő környezethez keményen alkalmazkodnia kellett, meg is tanult illedelmesen viselkedni és hozzáállni ezekhez az emberekhez. Így, ha még nem vált volna elég világossá, az összes társasjátékot volt már szerencséje kipróbálnia, külön köszönet érte a megszállott baráti köreinek, akik egy-egy hosszú hétvége alkalmával összeverbuválták a csapatot, és késő estig dobálták a kockákat, húzkodták a kártyákat, vagy lépkedtek a bábukkal.
Viktor főzési jártasságára tett megjegyzést elengedi a füle mellett, szívét jó érzéssel tölti el, hogy személyét egyébként ismerősei jó szakácsnak titulálják. A férfi-konyhaművészek között általában dobogós Attila ugyanis még a konyhában is könnyen utat talál. Itt is meg kell jegyezni, hogy mindkét világ - sőt, az idegen országok receptjeit és gasztronómiai szokásait figyelembe véve!
- Hogy mi? - kérdezett vissza a váratlan kérdés hirtelen érkezésére, hogy időt nyerhessen - Nem, nem szoktam. Én már mese nélkül is elalszom egy szempillantás alatt. Az igazi nagyfiúknál már különben sem szokás ez. - jegyzi meg fiatalos vigyorral -
- Szeretsz itt lakni? - fordult jobban felé - Mi jót szoktál csinálni? Barátaid vannak az iskolában? Tényleg, jó tanuló vagy?
Ha már ilyen jól belejöttek a beszélgetésbe, miért ne tehetné fel ezeket a kérdéseket?
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. június 13. 16:33 Ugrás a poszthoz

Brigitta

A nyár fülledt melegétől nincs sok esély elbújni egy faluban. Választhatod a fákkal benőtt, árnyékos parkot, vagy behúzódhatsz egy hűvösebb üzletbe, ha az otthon való gubbasztás kizáródik.
Attila vásárolni volt, s talán furcsán fog hangzani, de megengedhetett magának egy kis "luxust" is. A cukrászdában hűsítő fagylaltot vett magának, természetesen kehelyben, hogy odabenn fogyaszthassa egy asztalnál ücsörögve. Gyermeki élvezettel vágta apróbb darabokra a nagy és különböző ízű gombócokat, majd amikor már az olvadáshoz közeli állapotba kerültek, bekanalazta azokat. Így ment ez addig, amíg az utolsó ehető falatot is kikotorta a tálkából. És miután úriembert megszégyenítő kényességgel megtörölte száját a barátságtalanul hófehér szalvétával, továbbállt, hiszen rendeléskor fizetett.
Visszafelé kezdett haladni, a háza irányába. Eközben igyekezett az utca naptól védett felén közlekedni a többi szerzettel egyetemben. Örült, hogy nincs akkora tömeg, kevés olyan elvetemült akad, aki ekkor itt jár.
Azért persze gyorsan szedte a lábait, nem akarta ugyanis, hogy a hőségtől való immunitás megszűnése előtt érjen haza. Jó tempóban haladt, még megállni is megállt, hogy körülnézzen, hátha lát valamit, elvégre unalmas lenne a nap kalandok nélkül...

Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. június 13. 17:21 Ugrás a poszthoz

Brigitta

Mondhatni jókor pillantott fel, ugyanis tekintetével pont elkapta a megbotló lányt. Érzett a dologban egy kis gúnyt a sors részéről, de mégsem kezdhetett el nevetni.
- Ó, hello, segítsek? - lépett oda elegánsan és megfelelően nyílt hangnemben - Nem ártana csinálni vele valamit, még ha nem is súlyos - mutatott a seb irányába -
Hiába próbált volna szemrebbenés nélkül túllépni az eseten, előtört belőle a pedagógus. Ha egy diák bajban van, kötelességének érezte az automatikus segítségnyújtást. Vagy legalább annak felajánlását.
Általában lemossák, tisztítják ilyenkor a sebet, amihez varázslat segítségével is megteremthették volna az eszközöket, vagy bemehettek volna valamelyik boltba segítségért. Nem utolsó sorban a tanár úr házáig gyalogoltak volna el sietve, de igazából az összes lehetőségben volt egy kis macera.
Azon gondolkodott, hogy ismerte-e a lányt. Szinte mindenkinek az arca ismerős látásból, az is gond... Bizonyára furcsának fogja találni azt, hogy hirtelen megjelent, de csak leesik neki, hogy tanárral van dolga.
No meg az is különös, hogy nem először él át ilyen helyzetet. Úgy látszik, divat mostanság rosszul lenni és balesetet szenvedni közterületen akkor, amikor a tanár úr arra jár. Még ilyet!
- Nem is értem... - vakarta meg tétlenségében a fejét.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. június 20. 11:22 Ugrás a poszthoz

Brigitta

Nem is szükséges olyan nagy feneket keríteni a dolognak. A váratlan meglepődöttség tovaszállt, így a tanár úr is ráeszmélt, hogy tulajdonképpen egy apró botlásról van itt szó, nem pedig a világ végéről. Nem is habozott tovább... Arcára erős határozottság ült ki, ezzel egy időben pedig mélyen a zsebébe nyúlt, hogy mozgósíthassa tartalék zsebkendőit.
- Úgy tűnik, megmenekülsz. - nyújtott oda néhány darabot, hogy a lány kedve szerint vehesse igénybe őket.
Attila pedig nem gyakran hord magánál zsebkendőt a nyáron... Azt általában a hideg időkben viszik magukkal az emberek a zsebeikben, persze ez is egyénektől függ. Elhatározta, hogy ezentúl is tartani fog magánál párat, mert bármi történhet vele.
- Azért tedd oda a zsepiket a biztonság kedvéért! - mondta kicsivel később, miután eleget bólogatott az iskolás lány válaszaira.
A kéznyújtásra kéznyújtással reagált.
- Szikszai Attila, örvendek. - És tényleg nagyon örült annak, hogy végre normálisan beszélgethettek - Foglaljunk helyet azon a padon egy darabig, amíg jobban nem leszel. - indult el máris a főutcza egyik padja felé gondolkodás nélkül.
Miután helyet foglalt, szétnézett. Csak ülés közben vette észre, hogy mennyire lefáradt azóta, hogy elhagyta a cukrászdát. Talán nem lenne rossz ötlet szundítani egyet a kényelmes otthoni ágyban. De ahogy ott ült, kezeit a padtámlának támasztva, hogy akadálymentesen hátradőlhessen, csevegni támadt kedve. Árnyékos ülőalkalmatosságon mégiscsak jobban működik az ember agya, mint a tűző nyári napon, ácsorogva.
- Csak erre jártam... - zárta le nemes egyszerűséggel, megkímélve Brigit a cukrászdai élmények elmesélésétől - És te? Feltételezem siettél valahová, vagy szétszórtabb napjaid lehetnek. Nem sűrűn botlunk meg ilyen korban kövekben. - vigyorodott el, élvezetet engedve ennek a kis okfejtésnek, vagy minek. Ha mázlista, akkor a fizikai segítségadás után lelkileg is pátyolgathatja egy kicsit a lányt.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Tilda
Írta: 2014. július 18. 23:47
Ugrás a poszthoz

Nagyon finomnak találta azt a süteményt, amit utoljára fogyasztott el idebenn. Jó áron kapott jó szolgáltatást, a személyzet és a díszítés is egy harmóniát, komfortérzetet teremtett elő benne, tehát nagyon pozitív élményekkel gazdagodott.
Amint megengedhette magának, újból a szokásos asztal fölött ült és a finomságot kanalazta lassan és elegánsan a szájába. Eszébe jutottak a legutóbb történtek, aztán teljesen belemerült az étkezésbe. A helyzet teljesen átlagos volt... Nyári hőség, kisebb embertömeg, de kit zavar. Aki nem bírja az ilyet, annak nem a cukrászda a megfelelő hely. A tanár úr szívét jobb kedvre derítette, ha a falulakók közelében lehetett, még ha nem is elegyedett szóba velük. Már a puszta jelenlétüktől is mélységes nyugalom árasztotta el, s elfelejthette az időszakos otthoni magányérzet fájdalmait.
Semmi említésre méltó nem történt, egészen az utolsó falatokig. Csak amikor már jóllakottan bámult ki az ablakon a falu fő utczájára, akkor pillantotta meg az épülethez közel ülő Matildát. Szíve szerint megkocogtatta volna az ablakot, ám felesleges figyelemfelkeltés helyett fizetett, távozott és a legtermészetesebb formájában kisétált hozzá.
Matildát, a Bagolykő könyvtáros nénijét - aki egyébként egy ideje még magasabb babérokra is tört - már jól ismerte Attila. Először is, a neve nagyon hamar megragadt benne, mert ritka különlegeset visel, és szerinte pont ez a jó benne. Aztán személyiségéből adódóan sokszor betér a könyvtárba is. Törzsvendégnek talán nem számít, de ha szabadideje adódik, akkor szívesen beül olvasgatni, úgy általánosságban. Tehát igen... Elég ideje tanít már itt, ezért az iskola minden dolgozójával kezet fogott már legalább egyszer. Mint mondtam, sokszor megfordult a könyvtárban, de hogy milyen is a kettejük viszonya, arról nem élt tiszta kép Attila elméjében. Ha minden igaz, jó viszonyt ápolnak, azaz nem fogja elküldeni a fenébe azért, mert odament köszönni  és beszélgetni egy kicsit a kastélyon kívül.
- A hivatásunknak élünk, nemde? - mosolyodott el a sóhaj után. - Igazán nem szeretnélek kirángatni a könyv világából. Ha zavarok, csak szólj. -
Végignézve Tildán, nem csalódhatott. Már megint valami könyvkereskedelem közepében lehet.
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2014. július 18. 23:48
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Tilda
Írta: 2014. július 19. 12:26
Ugrás a poszthoz

Végül is örült, hogy a lány megtűrte maga mellett, ezt pedig a jókor jó helyen elv sikerének tulajdonította. Képzeljük csal el, ha szegény Tildának mostanra minden összejött volna. Egy fárasztó nap után pedig megtalálja élete könyvét, s a földi mámorból ez a zaklató figura löki ki a semmiből - A jóllakott tanár úr, akinek talán még mindig ott éktelenkedik egy sütimorzsa a szája szélén, ha nagyító alá vennénk.
A különféle alternatív lehetőségek vázolása helyett azonban törődjünk a tényeken alapuló valósággal. A könyvtáros néni örömmel fogadta, még ha egy kicsit a zaklató, nyugdíjas öregúr hangvételére jellemző megszólításformával is közeledett. A kapott válasz a vártnál hosszabbra, kifejtősebbre sikerült, amire Attila csak naivan bólinthatott egy sort. Nem tudta ugyanis, hogy melyik könyvről van szó, de majdnem mérget vett rá, hogy még biztosan nem forgatta a kezében. Egy könyvtáros mindent visz, s holmi illemtantanár bizony nyomába sem érhet. Mégsem volt ott a szívében a szégyenérzet. Ha sokáig hall róla, talán ő is megpróbálkozik az elolvasásával. Persze nem ígéri, hogy egyéb teendői mellett képes lesz a végére jutni.
- A legtöbb kezdet már csak ilyen... Az írók sem egyformák. - zárta le ezen alapigazságok kijelentésével a dolgot. Mit is mondhatna még? Pláne Tildának. Inkább Attila szorulna korrepetálásra ilyen téren.
- Hagyd csak! - nyúlt a könyvpakk felé, de a lány gyorsabb volt nála. A felszabadult hely lehetőségével előszeretettel kívánt élni, gondolkodás nélkül ült le. A falu jó öreg padjai... Talán még az ember unokái is ugyanezeken fognak ülni. Nem fog rajtuk úgy az idő, a szemében pedig örök darabok.
Megköszönte Tilda fáradozásait, körbepillantott az embereken, majd miután mindent rendben talált, kényelmesen hátradőlt.
- Nem lehet valami egyszerű ennyi könyvvel közlekedni. - szemlélt végig csodálkozó tekintettel az imént elmozdított mennyiségen - Egészen a kastélyig cipeled? Ha így folytatod, sérvet fogsz kapni. - húzta el a száját egy kissé aggodalmaskodva. Néha hajlamos ilyesmi megjegyzéseket tenni, de persze csak a jóindulat, nem pedig a kritizálás beszél belőle.
- Mikor is beszéltünk utoljára? Hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy ne csak úgy futólag gratuláljak. Hogy bírod így, milyen az élet, nagyon megkavart? - gondolt itt a kék házzal kapcsolatos fejleményekre, elvégre egy nagy tiszteletnek örvendő személy mellett ücsöröghetett immár.
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2014. július 19. 12:26
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2014. december 23. 11:33 Ugrás a poszthoz

Gréta

Ki hitte volna, hogy élete ily fordulatokkal teli lesz majd? Persze költői a kérdés. Hosszú idő után végre úgy érezhette, a helyén van. Cseppet sem hiányzott neki az a röghöz kötés, ami az iskolában volt jellemző. Persze nagyon hiányolta régi diákjait, de ez az új, sokkal változatosabb életforma kecsegtetően több lehetőséget tartogatott, ezért sem kívánta még feladni.
Aztán lehet, hogy meggondolja majd magát. Tudja nagyon jól, hogy bizonyos esetekben mennyire befolyásolható, különösen ha valaki szent küldetésének tekintve próbálja meggyőzni őt. De abban a pillanatban nem zavarta.
Az ünnepek közeledtével szabadságot kapott. Úgy tervezte, a szünet javát otthon tölti majd, magányosan, a ház körüli dolgoknak szentelve magát. A maradék időben tenne némi röpke családlátogatást, aztán szilveszter környékén a baráti társasága jönne a képbe. De az is lehet, hogy egy kis plusz fizetés fejében csap fel tolmácsnak egy nívós rendezvényen.
Egyelőre csak azt tudta, hogy a faluban volt, a jövővel pedig nem is nagyon szeretett volna foglalkozni. Napnyugta tájban - ami ilyenkor ugyebár jóval korábban van a vártnál - az utcákat rótta, majd betért a teaházba. Inkább oda, mint az étterembe, mert most nem úgy volt kiöltözve. Spontán jött a gondolat, hogy a sokak által károsnak gondolt alkohol helyett egy frissítően egészséges, forró teát öntsön magába. Különben is rég tette erre tiszteletét.
Helyet foglalt valamelyik asztalnál, ahonnan jól lehetett látni a bejáratot. Háttal soha nem ülne le, még talán az otthonában sem... Épp a rendelni kívánt italon rágódott, amikor ismerős arc bukkant fel. Volt kollégája, Gréta személyében. Egy darabig úgy tett, mintha észre se vette volna az új vendéget, aztán elfilozofált azon, hogy vajon érdemes-e odamenni hozzá, már ha emlékszik még rá egyáltalán, de mivel még nem kért ki semmit, megigazította az ingét, elsimította a haját és derék testtartással a hölgy asztalához sétált.
- Vársz valakit? - kérdezte sejtelmességtől átszőtt hangon, a köszönést szándékosan elhagyva. Biccentett ugyan, de úgy gondolta, belépője csak úgy lehet meglepetést szerző és hatásos, ha ezt a részt mellőzi.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. január 10. 12:39 Ugrás a poszthoz

Gréta

Volt kollégáját szemmel láthatóan nagyon kellemetlen érzés kerítette hatalmába, amitől ő is rosszul kezdte érezni magát. Bűntudata lett, de mit tegyen az ember, ha régi ismerőst lát, hosszú idő után? Egyszerre idézte fel benne az iskola és a tanári kar hiányát, s roppant meglepődött azon, hogy mennyire elszaladt az idő. Az az időszak már a múlt, ő szépen kiszakadt annak idején a körökből, s most a saját útját járja.
Sokáig gondolkodott, hogy odamenjen-e az asztalhoz, hiszen Grétának is megvan a saját élete, nem robbanhat be csak úgy, mintha mi sem történt volna. Itt egyébként sem illik megzavarni a másikat. Talán éppen találkozója lesz, az illetőről pedig jobb, ha nem tud a nagyérdemű, ezért eme elővigyázatosság.
Inkább elbújt az étlap mögött, mint szembenézett volna vágyaival. A szeme sarkából persze még mindig figyelte őt. Aztán egy bizonyos idő eltelte után büszke járással indult meg az asztala felé.
Szegény Gréta jó nagyot ugrott a nem várt hang hatására. Még szerencse, hogy a többi vendégnek ez nem volt annyira feltűnő. Az azért megnyugtató volt, hogy nem letépni készült a még szegényebb Attila fejét, hanem annak láttán kiengedte a levegőt, és megnyugodott. Az uraság persze továbbra is csak vigyorogni tudott, mint a vadalma, elvégre sikerrel járt.
- Ezer bocsánat - válaszolt megkönnyebbülten - Köszönöm, legalább lesz egy szabad asztal ott. - mutatott előző rejtekhelye irányába.
Sokáig csak a megszokott módon bámulta Grétát, immár szemtől szemben. Egész kis asztalka volt, az étlapot persze elfelejtette áthozni, de sebaj. Nem nagyon tudta, mit mondjon, úgyhogy nagyon kreatív volt.
- És... Mi újság? - kérdezte úgy, hogy ő például utálja az ilyen kérdéseket.

Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 22. 12:40 Ugrás a poszthoz



Meredt arckifejezéssel fordult rá a falu legforgalmasabb utcájára. Gondolataiban valahol egészen máshol járt, feltehetőleg már akkor azon tördelte ujjait, hogy vajon hogyan fognak teljesíteni diákjai a vizsgaidőszakban. Bármilyen meglepően is hangzik, Attila homlokából nem két szarv nő ki ilyenkor, s nem a "Mindenki bukjon meg" zászlót lengetve veti ki magát az egyik lövészárokból, sokkal inkább az íróasztala fölött görnyedve nyálazza át újra és újra a feladatsorokat. Ez olykor késő estig is elhúzódik, így a tanárnak egészen közel kell már hajolnia, ha látni szeretné még az irományait. Lassan itt lenne az ideje egy szemüveg beszerzésének, hiába halogatja és nyugtázza magát, hogy ez csak a fáradtság és a homályos fényviszonyok szerencsétlen egyvelege.
Nyári, kevésbé formális öltözet. Látszott, hogy nem az iskolába siet, így kizárásos alapon a településen belül akadt dolga. Az utca forgalma elhanyagolható volt, néhány vén mágust vagy hasonlóan rohanó mestertanoncot elvétve látott, őket leszámítva pedig gyakorlatilag kongott az út. Sajnálta azokat a kereskedőket, akik ilyenkor is nyitva vannak, bizonyára alig akadhat vevő. Hiába, szülőfaluja robbanásszerű növekedése akaratlanul is megszaporította az itteni boltokat, egy részüknek pedig muszáj lesz kihullaniuk előbb-utóbb, hiszen hiába a fejlődés, szerinte ez a hely még nem volt készen arra, hogy ennyi mindent befogadjon ilyen rövid idő alatt. De ez csak az ő véleménye volt, sajnálkozó, féloldalas pillantása után pedig a kirakatok tartalmáról végleg elvándorolt a tekintete. Egyedül saját maga elé bámult, hogy meg ne botoljon a macskaköves úton, aztán a legátlagosabb ügyekről kezdett el mélázgatni. Például az aznap esti vacsoráján. Elvégre minden olyan nyugodtnak tűnt az utcában, a csend pedig élénkítő hatással volt a gondolatmenetére...
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 29. 23:16 Ugrás a poszthoz

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

Pontosan emlékszik arra a levélre. Nem a közelmúltban bontotta fel, de eltette magának az íróasztal egyik fiókjába, hogy szükség esetén meglegyen. Nem a leggyorsabb levelezőtársat tisztelhette Attilában, de nem hagyta megválaszolatlanul kíváncsiságát. Körülbelül annyiban maradtak, hogy amint lezajlik az abban az időszakban szokványos hajtás, egy személyes találkozás keretében beszélik át azt a dolgot, amire a mestertanonc éppen vállalkozni készült.
Aztán az idő hozta a szokásos formáját, már megint túl gyorsan haladt a kelleténél. Nem felejtődött el az egyeztetés, csak egyszerűen nem adódott alkalom rá. A vizsgaidőszak után a tanulók és az iskolai dolgozók nyári szabadságukat töltik, de a tanár úrnak fizetéskiegészítésre van szüksége, hogy szépen fogalmazzunk. Állítása szerint bölcsen tette, hogy nem hagyta ott pozícióját a minisztériumban. Ezzel nem csak a kapcsolatait ápolhatta tovább, de B-tervként is szolgált a tanítás mellett. Nem utolsó sorban rendkívül izgalmas munkakör, csak sajnos idővel fárasztó lesz.
Hetekig a fővárosban tartózkodott, de úgy tudta, hogy a kastélyban tanuló növendéke is hasonlóképpen fog tenni. Zsúfolt időbeosztása miatt megkérte, hogy ebédeljenek együtt, az lenne a legkézenfekvőbb megoldás mindkettejüknek.
A kantint jól ismerve helyet foglaltak az egyik üres asztalnál. Előtte persze választott a menüből, így került tálcájára a nyári hőségben ideális hőmérsékletű meggyleves, mellette gyümölccsel töltött umposzelet rizskörettel, desszertnek pedig aranygaluska.
- Valóban - erősítette meg beszélgetőtársa észrevételét, majd még mielőtt nekiállt volna fogyasztani, mellékesen végignézett a helyiségen. Láthatóan nem volt nagy a forgalom, így nem érezte magát siettetve mások által.
- Remélem nem várattalak túl soká ezzel a beszélgetéssel, de egyszerűen el voltam havazva az összes létezővel, ami a kastélyban előfordulhat - ismerte be bűnbánóan, majd az ételhez folyamodva hozzálátott annak lassú elfogyasztásához - Jó étvágyat! - merítette el kanalát a levesben, amit szerencsére itt jóval felnőtthöz méltóbb adaggal adnak, mint az iskolában.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 30. 00:52 Ugrás a poszthoz

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

Nem gyakran szokott benn ebédelni, ahhoz azért túl idegennek érzi magát ebben a hatalmas intézményben, még ha már évek óta aktívan szolgálja is azt. De ha két fontosabb megbízás között egyszerűen nincs más megoldás, akkor muszáj beülnie ide és túlesni a kötelező étkezésen. Szereti egyébként, mert egy kicsit kikapcsolódhat. Nincsenek körülötte diákok, akik után felügyelnie kell. Azonban nem hitte volna, hogy egyszer még ide fog szervezni megbeszélést egy ottani diákkal.
- Igazán semmiség - mosolyodott el - Hát igen, de legalább nem unatkozom. Addig se kell a magam problémáival bajlódnom, tudod...
Ethan rátapintott a lényegre. Baromira elfoglalt, főleg ha következő tanévtől a nonverbális varázslást is bevállalja mint opcionálisan tanulható képességet. Bízik benne, hogy nagy lesz iránta az érdeklődés, hiszen korábban is működött már sikerrel a foglalkozás. Ami azt illeti, a patrónus megtanulásával kapcsolatban sem a vele szemben ülő mestertanonc az első, aki felkereste őt. Lesz tennivalója bőven, ami a magánéletének fokozatos csökkenésével jár. Pillanatnyilag úgy érzi, hogy bírja a megpróbáltatásokat. Kényelmesnek találta, hogy tegeződhettek, mintha csak Viktorral beszélgetett volna.
A formaiságok után nekiálltak a levesük elfogyasztásának. Követve a másik fél példáját ő sem szólalt meg, egyedül kanalának esetenkénti halk koccanása szolgált zajforrásként a részéről.  Kipillantott a kantin ablakán, ahonnan panorámás kilátás nyílt Budapest néhány nevezetességére. Mulatságos volt belegondolni abba, hogy lakóinak zöme ezt az épületet egy befejezetlen betontömegnek látja viszont.
- Eléggé szabad kezet kaptunk. A foglalkozások gyakoriságát én állítom össze, természetesen a te programjaidhoz igazodok. Van egy előírt minimális óraszám, és persze egy tanév alatt el kell sajátítanod a képességet, ha hivatalosan akarjuk csinálni - válaszolt a felmerülő kérdésre, kíváncsiságból pedig majdnem visszakérdezett, hogy máshol vajon hogyan működik. Végül nem tette, meggondolta magát. Nem olyan fontos információ.
- Van már bármiféle előismereted a bűbájjal kapcsolatban, vagy az elméleti oktatás is az én reszortom?
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 19:17 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Nina

Panaszra semmi ok; mondogatja mindig, amikor a munkájáról kérdezik. Még a vizsgaidőszak alatt is bőven akadnak tennivalói, hiába mentesül a kötelezően előírt óraadás alól. Nála ez az időszak másodállásának előtérbe kerülésével jár, amihez az évek alatt szépen hozzászokott. Már most azon gondolkodik, hogy milyen megbízásokat kap a minisztériumtól a szünidő alatt.
Nina baglya váratlanul érte, de természetesen nem utasította vissza kérését. Ismerősöknek gyakran tesz szívességeket. Fene a jó természetét, igen, ezzel csak magával tol ki, de ha nem rokkan bele, csinálja csak. A helyszínül szolgáló teaházba pontosan érkezett, a megvárakoztatás nem az ő stílusa. Rég kapott már ehhez hasonló esetet, az üzenet tartalma pedig jócskán felkeltette szerény érdeklődését. Válaszlevél helyett viszont megtartotta kérdéseit. Majd élőben felteszi őket, ha úgy adódik.
Köszönt, majd sietősen helyet foglalt a korábbi tanítványa előtti széken. Kissé zavarban volt, hogy talán pont a legrosszabbkor érkezett, mert jól láthatóan bele volt mélyedve a papírjaiba. Elfoglalt ember lett, ezt hallotta és tudta is róla, úgyhogy nem csodálkozik azon, hogy segítséget kért valamihez. Szerencsére jó emberhez jött, aki ha jogi tanácsadással nem is, de fordítással és válaszmegfogalmazással kiválóan szolgálhat, ha a lány erre igényt tartana. Emellett ismer néhány mágusjogban jártas bennfentest, akihez esetleg továbbirányíthatja majd, ha nem ő maga válik közvetítővé.
Megköszörülte a torkát, majd előállt első kérdésével a dologról.
- Térjünk egyből a lényegre? - tette fel vigyorogva a kérdést, de a komolyság kedvéért egyből hozzátette - Tudhatom az előzményeket, mielőtt elolvasom majd?
Nagyban megkönnyítené a fordítási nehézségeket, ha előtte felvázolódik a háttértörténet.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 19:54 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Nina

- Uh, hát köszönöm - hőkölt hátra a hatalmas papírtorony láttán. Eddig a pillanatig abban a hitben volt, hogy a hamarosan megjelenő újsághoz kellenek. Nyersanyag, jegyzetek, interjúk és miegymás, ami csak lektorálásra és összefűzésre vár, hogy aztán a nyomdában sokszorosítva mindenki kezébe eljusson. Ehelyett óvatosan, két kézzel magához húzva neki kellett látnia az áttanulmányozásnak - Ez el fog tartani egy darabig. Remélem nem sietsz... Vagy ezt hazavihetem? - törölte meg a szemét, hogy aztán nekiálljon az első oldalnak. A szöveg német nyelvű volt, erősen hivatalos és kacifántos megfogalmazással, amihez az ideális fordítási környezet egy csendes hely lett volna. Embert próbáló feladat, legutoljára az egyetemen látott hasonlót. Azóta többnyire rövid baglyokat kellett megfogalmaznia, s főleg élőszóban közvetített a tárgyalófelek között. Semmi gond, kedveli a kihívásokat, Ninától pedig nem is veheti rossz néven, hiszen legalább ismeri valamennyire. Nem csak tanította korábban. Mindketten falusiak, gyakran találkoznak, vagy legalább hallanak egymásról. Viszonyuk átlagosnak mondható. Keveset tudott a lány magánéletéről, és remélte, hogy ez fordítva is igaz volt. Másképpen nem lenne túl igazságos.
-  A legjobb emberhez fordultál. És még szerencsés időben is fogtál ki. Úgyis rég találkoztunk. Mi újság egyébként? Látom te is elfoglalt emberré nőtted ki magad - mosolyodott el az olvasás közben - Rendeltél már?
Bízott a lányban annyira, hogy érezze, nem kihasználni szeretné ezt az ismertségét. Egyszerre kétfelé is képes koncentrálni, társa remélhetőleg nem fogja zokon venni, hogy Attila beszélgetést próbál kezdeményezni és nem szigorúan csak az irománnyal foglalkozni. Nagyban javítja a munkavégzést, ha jó a környezet.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 20:59 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Nina

- És mennyi idő áll a rendelkezésemre? - érdeklődött a részletekről. Már az is hatalmas megkönnyebbülést jelentett számára, hogy nem csak az az egy délután állt rendelkezésére. Elhatározta, hogy itt átfutja nagyjából a dokumentumot, megjelöli a nehezebb részeket és később, otthoni környezetben visszatér rájuk. Határozott rutinnal szemrevételezte a papírlapokat. Hetek óta mást se látott, csak lapokat és lapokat, kivételesen ez most nem diákok által írt vizsgamegoldás volt, hanem valami más. És ez a változatosság tetszett neki.
- Majd azt kérem, amit te is - döntötte el, ezzel abszolút a lányra hagyva a választás lehetőségét. Igazából már egy kicsit unta is ezt a helyet, a választékot és az árlistát is kívülről fújta, hisz egy ideje újra a faluban lakik. Olvasása közben sikerült kizárnia a külvilág zaját, jól fogott az agya a szöveg iránt, viszonylag gyorsan haladt. Bizonyára Nina is örült ennek a teljesítménynek, akire az imént mosolygott vissza. Kedves lány, igazán találkozhattak volna eddig többször. A sokkoló hír hallatára megállt a sorok között, arca kisimult, majd lassan, döbbenten hajolt közelebb, mintha az imént nem hallott volna jól.
- Sajnálom. Meddig is voltatok együtt? - szép pár voltak, bár Davidet kevésbé ismerte. Jobbnak látta nem megkérdezni a szakítás okát, de talán mindketten túl elfoglaltak voltak egymáshoz. A tanár úr átérezte ezt, neki is ráment a kapcsolata a munkájára. Vagy az egyik, vagy a másik... Választani nagyon nehéz, olykor egyszerűen lehetetlen megtalálni az egyensúlyt. És ahogy az lenni szokott, ha az egyikről lemondunk, megmarad a másik, amire viszont minden időnket rászentelhetjük.
- Gratulálok. Használd ki a fiatalabb éveidet, én is inkább a karrieremre hajtok - ezzel el is érkeztek egy nehéz témához, aminél már kénytelen volt végleg felfüggeszteni az elemzést. Kihúzta magát, vett néhány mély levegőt és kínos mosollyal kezdett bele válaszába.
- Örülök, hogy nem terjed gyorsan a hír, de nem, már mi sem vagyunk együtt. Egyszerűen alig jutott időnk egymásra. Mindketten túlságosan szerettük a munkánkat, azt hiszem... - egy újabb sóhajtás után inkább megállt a történetben, mintsem tovább traktálja magánéletével beszélgetőtársát. Jóval összetettebb dolog ez, mint amilyennek letudta, látszik is azért, hogy megviseli Attilát.
- Egyébként megvagyok, a munkámba menekülök, amint látod - röhögte el magát.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 21:40 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Nina

Erősödő pozitív kilátások. Elviheti magához a munkát, ahol kénytelen lesz majd jól látható helyre rakni, mondjuk az éjjeliszekrényére. Máskülönben nem garantált, hogy hamar a végére ér. Elkérte az egyik tollat, hogy a soron lévő szövegrészből kiemeljen magának néhány kifejezést, odajegyzeteljen szakszavakat, vagy netán csak egy felkiáltójelet biggyesszen a margóra, hogy később ne felejtsen el visszatérni ahhoz a ponthoz valami miatt.
Nem lehet könnyű ezek után. Egy kapcsolatban az ember hajlamos azt hinni, hogy egy eljegyzéssel például mélyebbre fűzheti a viszonyát valakivel. Hálás magának, hogy a saját kapcsolatában ez nem került szóba. Grétára afféle élettársként tekintett, az elején minden szépnek és jól indult. Teljes volt a harmónia, ahogy az lenni szokott. Aztán múlt az idő és elhidegültek. Nem vesztek össze, de közösen úgy döntöttek, hogy külön folytatják tovább.
- Nem is tudom, hogy mit mondhatnék erre - azt azért mégsem jegyezhette meg, hogy reméli, hamarosan új embert talál maga mellé, vagy hogy bizonyára rettentően rossz lehet most neki, hiszen ezek ilyenkor szigorúan kerülendő kifejezések. - Remek ötlet. Csak ne vigyük majd túlzásba a bulizást - humorizált a lánnyal, de persze a kettejüket ért veszteség miatt egyikük sem nevethetett szívből.
- Legalább tőlem tudod meg, nem pedig a pletykákból. Durván egy évet, de azt hiszem, így mindkettőnknek jobb lesz. Sok szép emlékem van, amit nem fogok elfelejteni, de viszonylag gyorsan továbbléptem. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy így van - húzta el a száját - Remélem te se lógatod sokáig az orrod, hisz egyáltalán nincs okod rá. Gondolj csak a modellkedésre. Azon keresztül biztosan megtetszel majd valakinek, aki minden kétséget kizárólag jól fog veled járni - dőlt hátra a székében, ezzel egy időben pedig a teáját is átvette a személyzettől. Maga előtt tartotta, hogy addig is hűljön kicsit a folyadék, tekintetével annak gőzölgését figyelve.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 1. 20:52 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Nina

A fejét rázta. Hogy ő táncoljon? Ahhoz nagyon jó hangulatában kell kifogni őt. Mellesleg a társastáncok és a diszkóban való lötyögés között tett némi különbséget. Utóbbit sosem kedvelte igazán, talán nehezebben tudott aközben feloldódni. Zsúfolásig telt lebuj, tele züllött fiatalokkal. Nem neki való hely volt az ilyen - még ha szentnek se lehetett mondani. Azért elképzelte a jelenetet, viccesnek találta.
- Nem akarod te azt látni - győzködte - Bármilyen más programban szívesen benne vagyok.
Amíg a frissen átvett teája hűlt, lenyűgözve érezte magát beszélgetőpartnere szavai hallatán. Valakitől már ő is ismerte ezt a mondást, most jó hogy visszaköszön. Példát szeretett volna venni róla. Ha három év kapcsolat után így fogja fel, akkor a saját esetében az a nagyjából egy év szinte semmi. Ők még a házasságig se jutottak. A tanár úr nem maradt le semmiről. Már csak hinni kellene újra megtanulni önmagában, illetve esélyt adnia végre valaki másnak. Vagy a váltás túl gyorsan történne?
- Szeretném azt hinni, hogy a szerelem magától jön, nem kell erőltetni. És nem szeretek hülyét csinálni magamból, komoly udvarláshoz én túl gyáva vagyok - vallotta be némi büszkeséggel a hangjában.
Közben túlesett első kortyolásán. Arckifejezése elárulta, hogy Nina jól választott; helyette is, úgyhogy ezentúl többször hagyatkozik majd rá. Erősen foglalkoztatni kezdte a kérdés, hogy más, korához hasonló egyén hogyan élvezi ki az egyedüllétet. Elképzelései alapján futó kapcsolatokról lehet szó, vagy talán több vasat is tarthatnak a tűzben. Sajnos nem kérdezhette meg, hogy ez az életfilozófia mit is takar valójában.
- Mert tök jó dolog - zökkent ki a szingliségben való elmélkedésből - Sok mindenen gondolkodtam előtte, több dolog is érdekelt, aztán végül ide jutottam. De ugye tolmács végzettséggel is rendelkezem. Manapság jó, ha több dologhoz is értesz. De hogy jön ez ide? Mármint... leragadtam a kapcsolati státuszodnál.
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2015. szeptember 1. 21:03
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 5. 11:38 Ugrás a poszthoz

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

Nem tartozik a gyors evők közé. Természete az asztalnál is meglátszik, aprólékos és ráérős, kimért tempóban fogyaszt. Gyerekkorában irtózatos sebességgel lapátolta magába az otthoni ebédet, ami egyszer egy olyan gyomorfájást eredményezett nála, hogy talán attól kezdve vált ilyen óvatossá. Ennek ellenére megközelítőleg ugyanabban az időben tértek át a főételre.
- Ha valóban elhivatott vagy, akkor akár még hamarabb is sikerülhet. Ez persze a bűbájra való fogékonyságodtól is függ, ami majd úgyis kiderül.
Egyetlen tanév, sok megerőltető foglalkozás. A többség már csak amiatt se próbálkozik a patrónus-bűbáj elsajátításával, mert ilyen korban már túlságosan elfoglalttá válik. Ott lesz a munka, a család, az esetleges egyéb tanulmányok. De mindig marad egy réteg, aki vállalkozó szellemű. Nem emlékszik rá, hogy látta-e valaha Ethant varázsolni, de kisugárzása alapján tehetségesnek gondolja. Valójában szinte kizártnak tartaná, hogy az ő esetében lehetetlen dologról beszélnének.
- Tanévkezdés után néhány héttel felkereslek megint. Akkora már én is tudom a sajátomét és vissza is fogok szokni a napi teendőimhez. Azt is meg kell még nézzem, hogy rajtad kívül hányan gondolják még komolyan - törölte meg szalvétájával a száját.
Alapvetően van egy általános érdeklődés a tanár úr által oktatott képességek iránt, de a jelentkezők zöme végül mégis meggondolja magát. Mint minden más hasonló foglalkozásnál. Természetesen a hozzá bejelentkező diákok száma semmilyen negatív hatással nem lesz a mestertanoncra, őt előnyben fogja részesíteni, hiszen már nagyon korán jelezte szándékát, így az elsők között írta fel a listájára.
- Értem. Azért akkor leszek igazán nyugodt, ha előtte átismételjük, de nem fog sokáig tartani, ígérem. Felmérem, hogy felejtettél-e valamit, aztán már rá is térhetünk a gyakorlatra - tájékoztatta a jövőbeni foglalkozások menetéről. Érezhető, hogy erre inkább formai okok miatt van szükség, mintsem Ethan tudásának hiányából fakadóan. Remélhetőleg megértő lesz a tanár úrral - Hogyhogy úgy döntöttél, hogy most mégis megtanulnád?
Bízott abban, hogy korábban erről még nem esett szó. Mindig érdekelték a tanulói indoklások, hogy hogyan ítélik meg saját magukban ezt a lehetőséget. Valamilyen szinten szükséges is a magyarázat, mielőtt tanítani kezdené.

Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 5. 12:21 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Nina

Egyre inkább hatalmába kerítette egyfajta bizonytalanság beszélgetésüket illetően. A fő téma még mindig az aktuális kapcsolati státuszuk volt, amit először korábban nem látott őszinteséggel és bőbeszédűséggel osztott meg társával, majd humorosan kezdtek annak előnyeiről mesélni. Aztán úgy tűnt, korábbi tanítványa komolyan is gondolhatja javaslatát. A megközelítés vitathatatlanul jogos. Attila tudja magáról, hogy előbb-utóbb tovább kell lépnie. Ugyan önerőből, de szeretné feldolgozni az őt ért veszteséget. Az előbb pedig rávilágítottak arra, hogy a tanerőnek kikapcsolódásra van szüksége. Újból. De most nem a klasszikus értelemben. Habár a parketten továbbra sem tudná elképzelni magát, és egyéb alternatívával sem tudott előrukkolni, Ninára bízta magát.
- Valami másra, ahol kevesebb az ember. Kezdésnek... Nem akarom, hogy elrugaszkodjak magamtól, én a régi önmagam szeretnék maradni, aki Gréta előtt voltam.
De milyen volt akkor? Ő se tudná pontosan megfogalmazni... Rengeteg rendezvényre és programokra járt el, tájékozott volt a körülötte zajló eseményekkel kapcsolatban. Kiegyensúlyozott életet élt, ahol a munkája másodlagos szerepet töltött be, még ha akkor is nagy odaadással adta át tudását a diákoknak. De valahogy kisebb magánéleti nyomás ült rajta. Lehet, hogy rosszul emlékszik, de többet engedhetett meg magának. Változatosabb élete volt, mára pedig hiába küzd ellene, sokkal monotonabbá kezd válni. A folyamat még megfordítható. Az iratok fölötti gubbasztás kijelentéssel magához térítette a tanár urat.
- Nem akarok újabb rossz döntést hozni. Közel engedtem magamhoz valakit, akivel nem tudtam hosszasan együtt élni. Én pedig hiába vagyok társasági ember, szerelmi vonatkozásban nehezen viselném, ha ki-be mászkálnának az életemből emberek.
Nem lesz ez így jó. Túlságosan megnyílik beszélgetőtársa előtt azzal, hogy ennyit beszél. A tanár úr összezavarodott, amikor pedig válaszolt, csak hangosan gondolkodott. Alapvetően nehezen tudja megítélni önmagát, nem látja át a helyzetét, ezért olykor túlozhat, félrebeszélhet, igazából ki tudja, mi igaz abból, amit megosztott. Kétségkívül nem alaptalanul tette. A gondolatok hatalmába kerítették. Távozása után sokat fog még a teázásra gondolni. Nina ültetett bogarat a fülébe a "felejtéssel" kapcsolatban, így tőle várt segítő kezet.
- Nem tudom, bocsánat, khm. Bár, lehetünk őszinték? Lehet, hogy durván fog hangzani, de ha már én is felvállalom az aggályaimat, akkor legyünk kvittek. Szingliség ide vagy oda, szerintem te se vagy az a fajta, aki csak úgy odadobná magát az éjszakának azok után, hogy véget ért ez a szerelem, ugye?
Félt, nem akart sértődést, sem félreértést. Nagyon nem tartozott rá a válasz, de a remény hal meg utoljára.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 14. 20:03 Ugrás a poszthoz

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

Szerény mosollyal az arcán tolt be egy újabb falatnyi ételadagot a szájába. Hiába tette ezt illemtudóan, annak megrágását egy kicsit elsiette, mert úgy érezte, rögtön reagálnia kell leendő tanonca mondataira. Egyetértően bólintott a kijelentésére, közben pedig az iránta érzett megbecsülése is nőtt valamelyest.
- Szélesen ismert, hogy aranyvérű család vagytok. Már önmagában nagyobb a valószínűsége a sikeres és gyors képzésednek.
Kortyolt némi ásványvizet az üvegpoharából, tekintetével a vele szemben ülő, egészséges magabiztosságban tündöklő társát tartva szemmel. Végigfutott agyában a gondolat, hogy milyen jó csapat lesznek a jövőben, ha egyszer eljutnak odáig és lesz idejük egymásra. Újból tányérja fölé hajolt és ismét vágott egy szeletet a késével, miközben hallgatott.
- Munkája ellenére nem mindenki rendelkezik a képességgel, pedig szerintem nagyon hasznos tud lenni ezen a területen... is. Örülök, hogy erősödik a kivétel.
Elismert valaki lehet még Ethanből, ha tényleg hangsúlyt fektet olyan "apróságokra" is, mint a patrónus-bűbáj. Végigmérte az előtte heverő tálcát, annak minden tartozékával együtt. Választott köretének összekaparásával elüthette még a fennmaradó időt, közben újabb csoport lépett be a kantinba. Nagyobb társaság, feltehetőleg egy osztályon dolgoznak, tetőtől talpig formális mágusviseletben. Minden tisztelete azoknak, akik nem sülnek meg ilyenkor a tradicionális ruhadarabok alatt.
- Itt kívánsz majd elhelyezkedni? - pislogott ismerősére pillantva - Vagy szigorúan csak tanulni érkeztél az országba?
Korukra való tekintettel véleménye szerint a tegezés mellett azt is megengedhették maguknak, hogy olyan témákról kezdjenek csevegni, (pontosabban Attila tegyen fel ahhoz kapcsolódó kérdéseket) amelyek alapvetően nem tartoznak az átlagos tanár-diák beszélgetések részeihez.  Ügyelt rá, hogy ne tűnjön túlzottan faggatózónak. Bizonyára nem fog úgy visszanézni rá, mint egy túl sokat tudni akaró, pletykás bácsira.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 16. 20:32 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Nina

Megrémült, s már vissza is vonta volna legutóbbi kijelentését. Csakhogy elkésett. Úgy érezte, sebezhetővé vált, Nina pedig ezt kihasználva nagyítóval szemlélhette végig minden porcikáját, kétségtelenül jól szórakozva a tanár úr kielemzésén. Nem volt ez olyan nagy dolog, mégsem tetszett neki a helyzet. Izmai megfeszültek, türelmetlenül a csészéjéért nyúlt, és ingerülten kortyolt egyet, mielőtt bármi újat is mondhatott volna.
- Egy kapcsolattól mindig változik az ember. Alkalmazkodik egyik a másikhoz... Vagy nem így van? - értetlenül nézett vissza a lányra. Nem mert túlságosan mélyen belegondolni ebbe. Nem itt és nem most érezte az idejét annak. Tudta, hogy Gréta miatt nem funkcionált teljes kapacitással, de hogy milyen súlyosak a valódi károk, arról jobbnak látta mélyen hallgatni. Persze lehet, hogy kijelentésével csak a fájó múlt elfeledésére célzott, vagy éppen arra, hogy mostantól újra több időt szeretne fordítani a nagyvilágra. Többféleképpen is értelmezhető válasz volt ez, ha jobban belegondolt - és ettől valamelyest megnyugodott.
Először csak legyintett volna a sablonszövegre. Majd jön valaki, persze... A szokásos mese, hogy az ember orra előtt ül a jövendőbelije, csak nem látja a fától az erdőt. Nem inkább egy kis idő kellene, aztán próbálkozni? Semmiképpen sem az iskolából választana ismét, mert akkor szegény hölgy kollégái nőcsábásznak tartanák. Így is túl nagy port kavart, hogy a munkahelyén kezdett viszonyt valakivel, ez többször nem fordulhat elő. Aztán beszélgetőtársa hangszínének, kisugárzásának, netán szándékának hatására úgy érezte, mintha valaki tényleg segítő kezet nyújtott volna éppen. Jó ezt hallani, még ha sokadjára is. Elmosolyodott és megkönnyebbülve dőlt hátra a székében.
- Az leszek, és köszönöm a lelkesítő szavakat.
Nem tudott nagyon többet felelni erre, inkább folytatta teájának elfogyasztását, a hűlő folyadék szintje pedig kortyról kortyra csökkent a csészében. Igaz lehet a szóbeszéd, ez a varázslatos ital tényleg csodákra képes. Kellemesen lazít, nem lenne csoda, ha kiderülne, hangulati és gondolati világára is nagy hatással van jelenleg, persze csak az elmélkedés után a sorban.
- Méltányolom őszinteségedet - szaladt ki a száján automatikusan, még mielőtt felfoghatta volna a hallottakat - Tulajdonképpen ez is egy módszer, persze szubjektív, hogy kinek mi a jó. Nem bélyegezhető meg bűnös cselekedetnek az efféle, csak számomra talán egy kicsit rendhagyó - fejezte ki magát a legfinomabb stílusában, meglepettségét a lehető legjobban leplezve.
Féltés. Félteni kezdte Ninát, fejében pedig az a kérdés motoszkált, hogy vajon ezúttal mi a helyzet ezzel, visszatért-e említett módszeréhez, vagy másként próbál túllépni. Közvetett tapasztalataiból tudja, hogy ha ilyenkor becsúszik valami, a mögött semmiképpen sem valódi érzelmek állnak. De nem pszichológus ő, hogy ezzel foglalkozzon.
- Rendben - sóhajtott, miután lezárta magában a témát, s újból az előtte található holmikkal kezdett foglalkozni - Tehát itt ez a kis apróság, amivel majd foglalatoskodom, ha hazaértem. Egyébként milyen az újságnál dolgozni?
Melyik újságra is gondolhatott? A válasz egyértelmű.

Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 16. 22:01 Ugrás a poszthoz

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

- Bizonyára ők is tehetségesek valamiben. Nem lehet mindenkiből professzionális mágiahasználó, még ha a hátterük meg is lenne hozzá. Nem nézem le őket, kifejezetten izgalmas kihívás egy tanár számára az ilyen tanulókkal való foglalkozás, gondolom megérted.
Ethan aranyvérű családból származik, akik talán nem egyenlő módon becsülnek meg embereket. Tekintettel szakirányára, feltételezhetően képes racionálisan gondolkodni, vagy legalábbis diplomatikusan úgy tenni, mintha Attila állításával abszolút egyetértene. Ez amolyan elővigyázatosság a részéről. Nincs tisztában konkrétan a Saint-Venant felfogással, az is elképzelhető, hogy jóval kevésbé konzervatívabbak az átlagnál, de jobb megelőzni a bajt. Ilyen szempontból a tanár úr is megérthető, aki a felsőoktatásban alapos ismertetőt kapott arról, hogy hogyan kell viszonyulni különböző adottságú diákokhoz. Akkor még szigorúan a varázstalan világ keretein belül. Félvérként úgy érezte, nem teheti meg, hogy mások fölé helyezze magát. Tanulmányainak köszönhetően társadalmáról ilyen tekintetben sem alkot véleményt, elfogadja és tiszteli mások nézeteit, csupán a sajátját vállalja fel gerincesen.
- Ahogy mondod. Örülök, hogy így állsz hozzá, ennek függvényében segíteni is fogok neked céljaid elérésében. De furán hangzott... - mosolyodott el magán, hangjában felismerve egy nagypapás, egyszerű karaktert, akiről csak úgy süt a merő jóindulat. Vissza is váltott kifejezéstelen tekintetére, újbóli köretadagot lapátolva villájára. Szánalmas alak lesz, ha végleg elnyomja magában a még fiatalságra törekvő énjét. Ezek a mondatok...
- Ezt mindenki tudja, nem bántasz meg a kijelentéssel. Iskola után én is kimentem szerencsét próbálni külföldön, de rövid időn belül haza kellett térjek - gondolkodott el - Igazából szerencsém volt, hogy itthon el tudtam helyezkedni. Neked biztos jó lesz egy kis "idegenbeli" tapasztalatszerzés, jól fog mutatni az önéletrajzodban.
Tanulmányai befejezése után társa gyakorlatilag már révbe ért. Kinek több, kinek kevesebb munka árán adatik ez meg. Ethanről se mondható el, hogy visszaélne előnyeivel, ahogyan az jelenlegi szándékából is tisztán látszik.- Ajánlottak már fel valamiféle állást itt, vagy ez még kérdéses? Esetleg pont emiatt tartózkodsz a minisztériumban?
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 17. 19:43 Ugrás a poszthoz

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

- Egyetértek. Ebből a szempontból az illetőn múlik, hogy megadja-e a lehetőséget saját magának az önmegvalósításra, persze a társadalmi és egyéb környezete nagyban befolyásolhatja. Ezzel viszont egy olyan kérdést feszegetnénk, amire nincs egyértelmű válasz, az erről való vitatkozás pedig sok időbe telne.
Utolsó szavával párhuzamosan nyúlt a desszerthez. Konstatálva Ethan tájékozottságát irodalmi témákban, az olvasással kapcsolatos szokásai kezdték érdekelni. Kíváncsi volt, hogy ez az ambiciózus természet, akinek első látásra a lexikonokon kívül egyéb művekre aligha jut ideje, mit forgat még a keze ügyében olykor-olykor. Néhány évvel fiatalabb volt nála, amikor megélte a saját irodalmi fénykorát. Verseket, rövid történeteket írt otthon a füzetébe, rendszeresen látogatta Pest legelismertebb könyvtári létesítményeit, könyvesboltjait, ahonnét az éppen aktuális kérdéseire kereste a választ. A nagybátyjánál lakott még ekkor, s valamelyest több idővel rendelkezett, mint manapság. Olvasmányai hatására támadt érdeklődése az idegennyelvek, kultúrák és társadalmi szokások iránt, ezzel párhuzamosan olvasva el a nagy klasszikusokat.
- Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, ha már mondásoknál tartunk - erősítette meg korábbi álláspontját - Mellesleg milyen műfajokat kedvelsz? - gondolt itt a könyvekre. Kérdésével azt is elkerülhette, hogy ne a kötelezően bemagolandó szakirodalomra asszociáljon.
- Igazából annak idején még nem rendelkeztem olyan végzettséggel, amely megfelelő jövedelmet tudott volna biztosítani. Túl kevés tapasztalatom volt, és persze teljesen magamra voltam hagyva, fiatalon - itt egy kissé közelebb hajolt, akaratlanul is halkabban folytatva, egy pillanat erejéig elfeledkezve a kantinban egyébként folytonosan működő bűbájokról - Nem tudtam még bánni a pénzzel, az az igazság. Lényeg, hogy túl korán léptem, ha újra visszamennék, talán sikerrel járnék, de most meg már nem hagynám abba itt, amit elkezdtem.
Mondatai után újra hátradőlt a székben, s elrágódott azon, amit az előbb mondott. Végül is arra jutott, hogy igaza van, semmit se bánt meg az egészből, a dolog tapasztalatszerző része így is teljesült. Világot látott, megtanult megállni a saját lábán, aztán tiszta lappal vágott bele egy újabb projektbe.
- Ki tudja, végül hol kötök majd ki. Korábban azt se hittem volna, hogy valaha bűbájtan tanár is leszek - merthogy visszatérhetne a társadalomtudományok, viselkedéskultúra-illemtan vonala felé, csakhogy azt most egy ideig szüneteltetné. Bőven elég neki a bűbájtannal járó hajtás.
- Akkor remélem hoppanálni is jól tudsz. Nem irigyellek, de sok sikert. És akkor mikor válhatsz hivatalos alkalmazottá?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szikszai Attila összes RPG hozzászólása (49 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel