34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 31 32 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 799
Összes hsz: 3273
Írta: 2015. augusztus 22. 14:41 | Link



- Pf... Már akinek - morogta Jared kicsit bosszúsan pillantva a minisztérium épülete felé. Nem arról volt szó, hogy ne szeretné a munkáját, sőt, Kolossal a ha akadt szabad percük, remekül el tudtak szórakozni, de ettől még a tanév végére ugyanúgy rátört a lustaság, mint bármelyik tizenéves diákra és arra vágyott, hogy csak lógassa otthon a lábát. Mondjuk valamennyi szabadságot ki fog venni így is, de mivel nem klasszikus diák állásban van, így lesznek a szünetnek olyan időszakai, amikor be kell járnia. Tényleg, még Seth-tel is egyeztetni kell, hogy lehetőleg egyszerre legyenek szabadságon majd, mert semmi kedve nem volt reggel-este végigvonatozni a Budapest-Bogolyfalva távot, jobb lenne vele hoppanálni.
Az étteremben viszont kicsit ellazult, most már tényleg nem fájt a feje sem, csak eszméletlenül fáradt és éhes volt, úgyhogy legszívesebben már az étlapot is megrágcsálta volna, noha annak a pincér valószínűleg kevéssé örült volna. Miután leadták a rendelést egy darabig csendben ültek, aztán meg kemény két mondatra futotta, úgyhogy Jared kissé bosszúsan kezdte figyelni a másik fiút. Egyáltalán nem volt most hangulata udvariassági köröket futni és nem is értette, hogy mire fel van most ez a nagy hallgatás, de miután Ricsi még egy egyszerű tea nevét is olyan nehezen bökte ki a pincérnek, nagy nehezen csak összelogikázta.
- Zavarban vagy, csak nem tudom miért - szólalt meg aztán, átható tekintettel figyelve a másikat. - Nem szeretnéd elmondani? - adta meg neki a lehetőséget, hogy magától regélje el a problémát, mielőtt még kész tények elé állítaná, avagy hogy rájött, hogy azzal van baj, hogy meghívta őt. Jared számára ez teljesen logikátlan volt, főleg úgy, hogy megoldásként ott virított a lehetőség, hogy legközelebb majd Ricsi hívja meg.
Közben meglepően gyorsan megérkezett az is, amit rendeltek, úgyhogy evéshez látott, jólesően sóhajtva amint leért a gyomrába az első falat hús. Valamit ki kell találnia, hogy kiküszöbölje ezt a mellékhatást, mert bár kevésbé volt kellemetlen, mint egy fejfájás, ha gyakran kell használnia a bájitalt, akkor hamarosan gurulni fog, jó anyagcsere ide vagy oda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 22. 16:48 | Link



Elég kínos volt így ez az egész. Ahogy ott ültem, és figyeltem az asztalunkon lévő mécses lobogó lángját, próbáltam úrrá lenni a nyomoromon, de nem igazán ment. Doboltam egy kicsit, aztán megint beletúrtam a hajamba.
E tevékenységemet megzavarta a pincér jötte, úgyhogy leadtuk a rendelést; amint a nő arrébb ment, kezem ismét a fehér terítőn landolt (talán egy kicsit erősebben, mint ami várható volt), s ismét elkezdtem a lassú dobolást egyik ujjammal az asztalon. Ahm... holnap vizsga... És... le is kéne fürdenem. Kerestem magamban az indokokat, hogy lelépjek, pont, mint ahogy Sebby múltkor a munkahelyemen.
Kérdésére felemeltem a fejemet, mert annak örültem, hogy megtörte a feszült csendet, azonban az, amit mondott, igencsak megijesztett. Mit tud? Mit lát rajtam? Mit hihet, miért vagyok zavarban? Vajon felfogta, hogyha ezt az egészet felvennék pár mugli kamerával, egy hülye tinifilm is lehetne? Mármint ezek a párocskák, a zene, a gyertyák, ez mind olyan... olyan izé. Vajon tudja, hogy emiatt vagyok ennyire zavarban? Lehet, hogy igen, csak nem érti, hogy ez miért zavar engem? Az durva lenne. Az is lehet, hogy csak a jéghegy csúcsát látja, mondjuk azt, hogy zavar a meghívás, vagy hogy zavar, hogy nincs meg a komfortérzetem a hipogriffvégtermékes eset miatt. Melyik lehet? Az is előfordulhat, hogy van több opció is, hogy teljesen másra gondol. Sőt, mi van, ha nincs is ötlete, hogy miért lehetek zavarban? Azt akarom mondani, amire gondol, ha esetleg gondol is valamire, kivéve, ha a gyertyák jutottak eszébe neki is.
- Mmmmh... - nyekeregtem - Öhm... lehet, hogy most kimegyek a mosdóba. - közöltem végül teljes tudatában annak, hogy ez egyáltalán nem válasz semmire, de hátha még valami jó is kisül ebből.
Amint Sebby "kiengedett" a mosdóba, úgy lőttem ki az ajtó felé, mintha az életem múlna rajta. Amint beléptem a helységbe (hátizsákommal együtt egyébként), belenéztem a tükörbe, és a "mi az isten történik" fejemmel találtam szembe magam.
Ahelyett, hogy hatvannégy teóriát felállítottam volna, majd ezt harminckettőre csökkentettem volna, hogy tizenhatra szűrjem és végül maradjon nyolc lehetséges, amiből négy az esélyes, kettő a legvalószínűbb, és egy a valóság, inkább turkálni kezdtem a táskámban valamiféle megoldást keresve (fogalmam sincs, mit kerestem egyébként). A kezeim közé került a hajkefém, a dezodorom (amit ha már itt jártam, használtam is, mert gusztustalan volt a közérzetem), a gyógyszereim... és az üzenőnotesz. Gareth!

Van arra esély, hogy az öcséd randizni hívott, vagy túlgondoltam? - firkantottam le villámtempóban. Aztán csak vártam. Vártam. Néztem az üres papírt, és reménykedtem, hogy Gareth keze ügyébe kerül a notesz. Eltelt egy perc. Még egy.

Kizárt. Ha ilyen történt, videofelvételt akarok. - jelentek meg Gareth szavai a papíron.

Egy gyertyafényes étteremben ülünk. Ugye ez nem számít randinak? - körmöltem a választ; sietségemben ráborítottam a fél tintámat a könyv lapjaira, de akkor ez sem tudott érdekelni.

Egy rózsákkal teli gondolán is ülhetnétek jelenleg, az se esne le neki. - jött a válasz.

Egy "Oké, köszi" kíséretében csuktam be a kis noteszt. Megint túlgondoltam. Ennek fényében már kizárhatok pár opciót. Lélegeztem még párat, és szurkoltam, hogy az orrom vére a helyén maradjon; amikor pár percig nem történt semmi, nagyjából megnyugodtam, s összeraktam a cuccaim, amiket idegbeteg módjára szétdobáltam a mosdóban. Amikor kinyitottam az ajtót, immár sokkal kevésbé néztem ki úgy, mintha egy kínzókamrában lennék; táskámat sem túl feltűnően raktam le a szék lábához. Sebbynek addigra már kihozták a vacsoráját, nekem pedig a teámat.
- Jó étvágyat! - közöltem nemes egyszerűséggel, mikor leültem elé, s belekortyoltam az igencsak forró teámba.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. augusztus 22. 16:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 799
Összes hsz: 3273
Írta: 2015. augusztus 22. 17:12 | Link



Jared csak nézte a másikat, aki láthatóan még inkább zavarba jött ettől - vagy a saját gondolataitól, ki tudja? -, míg nem egyszer csak felpattant azzal, hogy ki kell mennie a mosdóba. Ő meg szépen végignézte, amint az fogja a táskáját és elviharzik és erősen kezdett benne kételkedni, hogy vissza is fog jönni, de hát ennyire nem lehet gáz egy kajálás... Na jó, ez már tényleg nem fér Jared fejébe.
Ez után pedig csak ücsörgött egy sort a gyertyafényes teremben a párocskák között vágyódó gondolatokkal adózva a közeledő vacsorának. Végképp nem esett le neki Ricsi kínlódásának igazi oka, mit sem tudott a romantikáról, életében nem olvasott még romantikus könyvet, nem látott efféle filmet, számára kész rejtély volt az egész, jelen pillanatban talán azt tudta volna a leginkább romantikusnak titulálni, hogy milyen jó lehet közösen elejteni egy szarvast a tundrán! De csak mert ez volt az utolsó olvasási élménye.
Mivel azonban errefelé sem tundra sem szarvasok nem voltak, csak pár asztal meg néhány szépen világító gyertya, így csakhamar odébb tolta gondolatban Ricsi problémáját, mert annyi ideig volt már távol, hogy nagyon csodálkozott volna, ha visszajön. Csudába, mégis csak egyedül lesz kénytelen felcaplatni a kastélyba.
Jared már javában evett, mikor a másik mégis visszatért. Eléggé meglepődve nézett fel rá, csak hogy aztán két falat között hangot is adjon ennek.
- Valahogy olyan érzésem volt, hogy leléptél - mondta, de aztán hirtelen bevillant neki egy gondolat. Ah, tényleg, mosdó! Együtt érző tekintettel nézett a másikra, miközben újra megszólalt. - Óh, csak nem a griff dolog zavart? Nyugi, nem érezni - biztosította róla a másikat. - Egyébként köszönöm. Remélem a te teád is finom lesz, ez a hús isteni, sajnálhatod, hogy nem kértél - tette még hozzá, mielőtt folytatta volna az evést.
Kicsivel később újabb dolog jutott eszébe, még annak a nyomán, amit az utcán beszéltek.
- Neked egyébként van valami terved a nyárra? - kérdezte kíváncsian. Nem tudta, hogy Ricsi is dolgozni fog-e, vagy elmegy nyaralni, táborozni, vagy minimum egy könyvklubba, de érdekelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. augusztus 22. 18:06 | Link



Amikor visszamentem, arcom sokkal simább volt, mint eddig; kilépve a mosdóból még meghallottam az odakint eleredő eső hangját (ez problémás lehet később, de erre akkor még nem gondoltam), illetve hallottam a villany kattanását.
Mihelyst leültem a székbe, egy gondolat hasított bele az agyamba; az üzenőfüzetből három van. Sebby látni fogja, amit írtam. Ismét feszengeni kezdtem, bár nem olyan látványosan, mint az előbb - erre van megoldás, ebben biztos voltam, de egyelőre nem jöttem rá, mi lehet az. Van időm kitalálni, amíg fel nem ér a szobájába.
- Hogy kimászok az ablakon? Nem. - néztem rá mosolyogva. Egészen felszabadultam így, hogy rájöttem, ez nem olyan izé. - Az elég sablonos lenne.
Bár tény, hogy ha kiderült volna, hogy esetleg Sebby olyan izéként gondol erre, akkor lehet, hogy ez is megfordult volna a fejemben, hiszen eléggé megijedtem volna. Ezt a gondolatot félretettem, s vártam, hogy felemlegesse, hogy nem válaszoltam arra, miért voltam ennyire zavarban. Engem lepett meg a legjobban, mikor egy igencsak hibás következtetéssel oldotta meg helyettem is a problémát.
- Akkor jó. - mondtam végül, kifejezvén "örömömet", hogy nem érződik az ürülékszag. Biztosan megérezte a dezodorom illatát.
Ahogy a húsról beszélt, és hogy milyen jó, lassan lelohadt ez a felszabadultságom, és enyhe hányinger vette át a helyét. Egyrészt az étel illatától lehetett, másrészt viszont attól, hogy Sebby meg fogja látni a füzetben ezt a pársoros levelezésemet Garethtel; eszembe jutott, mit gondolhat mostohabátyám most rólam, s emiatt is elég nyugtalan lettem.
- Nekem? Hmm. - pár pillanatig hezitáltam. - Egyelőre nem nagyon, csak az, hogy melyik könyveket akarom elolvasni. Egy könyvtárnyit összeírtam. - mondtam végül, s ekkor rájöttem, hogy mennyire siralmas a szociális életem, illetve hogy engem ez a legkevésbé sem zavar. - Hát neked?
Újabbat kortyoltam az előttem lévő gőzölgő folyadékból; megnyugtató volt egy kicsit, amellett, hogy a benne lévő koffein hatására kissé éberebb lettem. Ma még azért át kell pillantanom az önismeretet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 799
Összes hsz: 3273
Írta: 2015. augusztus 22. 18:38 | Link



- Igen? - kérdezett vissza. Mivel hogy a randizásról sem tudott semmit, így az a tény is kimaradt nála, hogy az ablakon kimászás sablonos, neki csak szimplán hasznosnak tűnt. Viszont Ricsi végre mosolygott feszengés helyett, úgyhogy viszonozta a gesztust és tovább gördítette a beszélgetés fonalát.
Ezúttal úgy tűnt, hogy eltalálta, hogy mitől lett az előbb annyira ideges a másik, úgyhogy ez is megoldódott. Mondjuk így már megértette, őt is kellemetlenül érintené egy hasonló baleset, de hát most őszintén, ha valaki állatokkal dolgozik, akkor nem annyira nagy csoda.
- Ú, megmutatod majd a listád? - csillant fel Jared szeme a könyvek hallatán. Neki most nem nagyon volt ideje új könyvek után kajtatni, inkább olyanokat vett újra elő, amiket már egyszer elolvasott, viszont Ricsi listáján lehet, hogy találna valami érdekeset, ráadásul, ha már úgyis együtt fognak lakni, akkor azzal sem kell vesződnie, hogy ő is kivegye a könyvtárból.
- Igazából semmi különös - felelt aztán ő is a kérdésre. - Az idő egy részében kénytelen leszek bejárni dolgozni, de kísérletezni szeretnék sokat Gareth-tel, olvasni, meg pihenni - sorolta a terveit, bár ez sem nyúlt igazán hosszúra. Közben lassan a vacsorája végére ért, és úgy összességében is sokkal jobban kezdte magát érezni, úgyhogy kevésbé volt morcos, mint mikor leültek. Megfordult a fejében, hogy kér valami desszertet is, de aztán elvette az ötletet, mert túl késő volt és még takarodó előtt fel akart érni a kastélyba. Megvárta, hogy Ricsi is végezzen, utána rendezte a számlát és ha a másik is egyetértett vele, akkor elindultak haza.
Pontosabban indultak volna, ugyanis amint kinyitotta az ajtót egy vízözön zúdult le eléjük. Odakint úgy esett, mintha dézsából öntötték volna, ami annyira nem volt jó hír, tekintve, hogy Jared az olyan luxust, mint mondjuk egy esernyő, tematikusan mellőzte. Nem volt okos dolog, most meg is fogja szívni, de az égi csapokat nem tudja elzárni sajnos.
Nagyot sóhajtott hát és előszedte a varázspálcáját.
- Leperex! Reducio! - koppintott a táskájára vele, aztán a már vízhatlan és lekicsinyített holmit vágta zsebre. Így egyszerűbb lesz közlekedni, nem szerette az érzést, ahogy a táska nedves bőrfogantyúja vágja a kezét. Kicsit tétován nézett ez után Ricsire, nem volt benne teljesen biztos, hogy mikor is tanulják itt ezeket a bűbájokat, vagy hogy egyáltalán szüksége van-e rá a másiknak, megsérteni viszont nem akarta azzal, hogy rögtön feltételezi, hogy ő ilyet nem tud.
- Öhm... esetleg neked is...? - kérdezte aztán olyan módon, hogy rögtön csinálhasson egy verbális hátraarcot, ha a másik leteremti, hogy mennyire nézi őt tudatlannak, de emellett segíteni is szeretett volna.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. augusztus 22. 18:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 15:48 | Link

Xixo

Kivételesen a megbeszélt időpont előtt pár perccel már jelen vagyok azzal a mappával, ami miatt ezt a találkát lefixáltam. A modellügynökségemben akadt egy kis probléma: az egyik lány szeretne áttérni a mugliktól a varázslókhoz, mert megunta azt a melót és kapott egy jobb ajánlatot. Igen ám, csakhogy a német cég, amelyik eddig foglalkoztatta, esze ágában sincs elengedni őt, így - hogy érezze a törődést - kapott egy több oldalas német papírhalmot, ami valószínűleg valami feldolgozhatatlan jogi szöveg és nincs nagyon ismerőse, aki segíthetne neki lefordítani. Ha meglenne az eredmény, onnantól bárkit el tudna küldeni a fenébe, de ennek híján sötétben tapogatózik mindössze.
És ezzel el is érkeztünk a mai találkozóm pontos okához. Attilának írtam, mert tudom, hogy ő kitűnően beszéli a németet és, mert bízom benne. Gyors találkára hívtam a teaházba és mindent elhoztam, amit megbeszéltünk bagolyban. Valószínűleg nem fogom tudni eléggé meghálálni neki, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén kihúz a csávából - pedig nem is nekem kell ez a cucc. Nem várok rá kint, nyilván odabent is könnyen megtalál, így egy szimpatikus, ám eldugottabb helyet kinézve magunknak lehuppanok és az asztalra teszem a mappát. Hoztam magammal Edictum cikkeket is, amiket át kell futnom, ezeket általában hazafelé be szoktam dobni Adamnek is. Jah és még valami, jelentkeztem az egyik nagy hírlaphoz újságírónak és fontolóra vették. Úgyhogy a feladataim sokszorozódni látszanak.
Kiveszem az első munkát és nekilátok az olvasásnak, hiszen míg a férfi meg nem érkezik, én sem rendelek. Úgyis már csak pár perc van addig, nem halok meg szomjan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 19:17 | Link

Egerszegi Nina

Panaszra semmi ok; mondogatja mindig, amikor a munkájáról kérdezik. Még a vizsgaidőszak alatt is bőven akadnak tennivalói, hiába mentesül a kötelezően előírt óraadás alól. Nála ez az időszak másodállásának előtérbe kerülésével jár, amihez az évek alatt szépen hozzászokott. Már most azon gondolkodik, hogy milyen megbízásokat kap a minisztériumtól a szünidő alatt.
Nina baglya váratlanul érte, de természetesen nem utasította vissza kérését. Ismerősöknek gyakran tesz szívességeket. Fene a jó természetét, igen, ezzel csak magával tol ki, de ha nem rokkan bele, csinálja csak. A helyszínül szolgáló teaházba pontosan érkezett, a megvárakoztatás nem az ő stílusa. Rég kapott már ehhez hasonló esetet, az üzenet tartalma pedig jócskán felkeltette szerény érdeklődését. Válaszlevél helyett viszont megtartotta kérdéseit. Majd élőben felteszi őket, ha úgy adódik.
Köszönt, majd sietősen helyet foglalt a korábbi tanítványa előtti széken. Kissé zavarban volt, hogy talán pont a legrosszabbkor érkezett, mert jól láthatóan bele volt mélyedve a papírjaiba. Elfoglalt ember lett, ezt hallotta és tudta is róla, úgyhogy nem csodálkozik azon, hogy segítséget kért valamihez. Szerencsére jó emberhez jött, aki ha jogi tanácsadással nem is, de fordítással és válaszmegfogalmazással kiválóan szolgálhat, ha a lány erre igényt tartana. Emellett ismer néhány mágusjogban jártas bennfentest, akihez esetleg továbbirányíthatja majd, ha nem ő maga válik közvetítővé.
Megköszörülte a torkát, majd előállt első kérdésével a dologról.
- Térjünk egyből a lényegre? - tette fel vigyorogva a kérdést, de a komolyság kedvéért egyből hozzátette - Tudhatom az előzményeket, mielőtt elolvasom majd?
Nagyban megkönnyítené a fordítási nehézségeket, ha előtte felvázolódik a háttértörténet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 19:39 | Link

Xixo

Nem szeretek szívességet kérni senkitől, de ha úgy adódik, megteszem. Most végül is a közjó javára cselekszem, ez pedig igazán díjazandó, nemde bár? Míg várakozom, előszedem az Edictumos papírokat és igazán elmélyülten olvasgatom őket. Van, ahol húzok, ahol javítok, gyakorlottan siklik kezem a jegyzeten, mintha napi rutin lenne. És persze az is. Szeretem csinálni, illetve én innen vagyok jól értesült. Ha nem lennék az Edictum-főszerkesztője, fele ennyi pletyka se jutna el hozzám, így viszont kellőképp felkészülten beszélhetek bárkivel. Értitek...
A torokköszörülésre egy pillanatra feltartom az ujjam, hogy a mondat végére érhessek, ami egyben a cikk vége is. Ahogy végzek gyorsan lefirkantok pár szót az aljára és becsukom a mappát, hogy aztán egy mosollyal üdvözöljem Attilát. Míg a tanítványa voltam, akkor lettünk viszonylag jóban, aztán ez a kapcsolat később is megmaradt - például szemtelen módon már az első perctől fogva tegeztem, hiszen mindössze öt év van köztünk, ami nem számít soknak. Most már.
- Nem kíméllek - az asztalon lévő iratkupacot a férfi elé tolom, ám nem minden instrukció nélkül. Természetesen nem akarom bevinni a sűrű sötét erdőbe, hogy fordítsd, ha tudod. Amúgy sincs benne semmi titkos. - Mint tudod, modellként is dolgozom. Az egyik kolléganőm szeretne ügynökséget váltani, viszont a német cég, amelynél jelenleg van nem hajlandó felbontani a szerződést, helyette viszont adta ezt a kupacot itt - rábökök a súlyos mappára és széttárom a kezeimet. Igazából fogalmam sincs, mi a helyzet, mert szóban nem hajlandóak kommunikálni - hiszen akkor kérhetnénk tolmácsot -, ha pedig írásban fog tovább folyni ez az ügy, sohasem érünk a végére. Vagyis ő. Miért beszélek úgy, mintha az én ügyem is lenne? Mindegy is. Ha már egyszer segíthetek, megteszem.
- Egyébként hálás vagyok, hogy eljöttél, fogalmam sem volt, ki mást kérhetnék meg erre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 19:54 | Link

Egerszegi Nina

- Uh, hát köszönöm - hőkölt hátra a hatalmas papírtorony láttán. Eddig a pillanatig abban a hitben volt, hogy a hamarosan megjelenő újsághoz kellenek. Nyersanyag, jegyzetek, interjúk és miegymás, ami csak lektorálásra és összefűzésre vár, hogy aztán a nyomdában sokszorosítva mindenki kezébe eljusson. Ehelyett óvatosan, két kézzel magához húzva neki kellett látnia az áttanulmányozásnak - Ez el fog tartani egy darabig. Remélem nem sietsz... Vagy ezt hazavihetem? - törölte meg a szemét, hogy aztán nekiálljon az első oldalnak. A szöveg német nyelvű volt, erősen hivatalos és kacifántos megfogalmazással, amihez az ideális fordítási környezet egy csendes hely lett volna. Embert próbáló feladat, legutoljára az egyetemen látott hasonlót. Azóta többnyire rövid baglyokat kellett megfogalmaznia, s főleg élőszóban közvetített a tárgyalófelek között. Semmi gond, kedveli a kihívásokat, Ninától pedig nem is veheti rossz néven, hiszen legalább ismeri valamennyire. Nem csak tanította korábban. Mindketten falusiak, gyakran találkoznak, vagy legalább hallanak egymásról. Viszonyuk átlagosnak mondható. Keveset tudott a lány magánéletéről, és remélte, hogy ez fordítva is igaz volt. Másképpen nem lenne túl igazságos.
-  A legjobb emberhez fordultál. És még szerencsés időben is fogtál ki. Úgyis rég találkoztunk. Mi újság egyébként? Látom te is elfoglalt emberré nőtted ki magad - mosolyodott el az olvasás közben - Rendeltél már?
Bízott a lányban annyira, hogy érezze, nem kihasználni szeretné ezt az ismertségét. Egyszerre kétfelé is képes koncentrálni, társa remélhetőleg nem fogja zokon venni, hogy Attila beszélgetést próbál kezdeményezni és nem szigorúan csak az irománnyal foglalkozni. Nagyban javítja a munkavégzést, ha jó a környezet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 20:28 | Link

Xixo

- Nem sietek, de hazaviheted, persze. Ezek csak másolatok, az eredeti a kollégámnál van - azt nem mondhatnám, hogy a férfi kínban van, de azt sem, hogy ránézett és közölte: jah hát figyu, itt az van, hogy... Szóval tényleg jó ideig itt fogunk rostokolni, de semmi akadálya, ezért is nem estére beszéltem meg a dolgot, hanem kora délutánra. Ami nem azt jelenti, hogy hajnalig virrasztunk efölött a borzalom fölött.
- Még nem rendeltem, de ha mondod, mit kérsz, fogok - akaratom ellenére is rávillantok egy vélamosolyt, aztán észbe kapok és lejjebb vakarom. Hupsz. Egy jó ideje trükközök már ezzel egyébként, de néha akaratlanul is ezt használom. Pedig enélkül is simán segít nekem Attila, nem is értem magam. Csak reménykedek benne, hogy neki ez annyira nem tűnt fel - bár kit hülyítek? Nyilván feltűnt. Akkor se direkt volt, inkább ösztönös. - Elfoglalt lettem, ami a munkát illeti. De Daviddel például most véglegesen elbúcsúztunk. Nem lesz se esküvő, se semmi - ismételten széttárom a karjaimat. Elég sokáig húztuk ezt, pedig már csak a semmibe kapaszkodtunk. Félreértés ne essék, még mindig nagyon szeretjük egymást, de ez mindig is egy se veled, se nélküled kapcsolat volt. Nem üvöltöttünk, nem haragszunk, egyszerűen csak ennyi volt, vége. - Ellenben úgy tűnik, az egyik legnagyobb újsághoz mehetek szerkesztőnek és cikkírónak - itt már elégedett görbe jelenik meg arcomon. Szeretem az Edictumot, de többre is vágyom, és persze ez is megmarad. Talán elleshetek onnan pár trükköt, ki tudja...?
- Na és veled mi újság? Hallottam, hogy Grétával együtt vagytok - a jól informáltság átka. Épp azért terítem ki a lapjaimat, hogy tudja, beszélnek erről mindenfelé. Madarak csiripelik, elkerülhetetlenül nyilvános. Ahogyan az is, hogy ritkán látják őket együtt, no és persze Grétát is le szándékoznak váltani házvezetői pozíciójáról... Érdekes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 20:59 | Link

Egerszegi Nina

- És mennyi idő áll a rendelkezésemre? - érdeklődött a részletekről. Már az is hatalmas megkönnyebbülést jelentett számára, hogy nem csak az az egy délután állt rendelkezésére. Elhatározta, hogy itt átfutja nagyjából a dokumentumot, megjelöli a nehezebb részeket és később, otthoni környezetben visszatér rájuk. Határozott rutinnal szemrevételezte a papírlapokat. Hetek óta mást se látott, csak lapokat és lapokat, kivételesen ez most nem diákok által írt vizsgamegoldás volt, hanem valami más. És ez a változatosság tetszett neki.
- Majd azt kérem, amit te is - döntötte el, ezzel abszolút a lányra hagyva a választás lehetőségét. Igazából már egy kicsit unta is ezt a helyet, a választékot és az árlistát is kívülről fújta, hisz egy ideje újra a faluban lakik. Olvasása közben sikerült kizárnia a külvilág zaját, jól fogott az agya a szöveg iránt, viszonylag gyorsan haladt. Bizonyára Nina is örült ennek a teljesítménynek, akire az imént mosolygott vissza. Kedves lány, igazán találkozhattak volna eddig többször. A sokkoló hír hallatára megállt a sorok között, arca kisimult, majd lassan, döbbenten hajolt közelebb, mintha az imént nem hallott volna jól.
- Sajnálom. Meddig is voltatok együtt? - szép pár voltak, bár Davidet kevésbé ismerte. Jobbnak látta nem megkérdezni a szakítás okát, de talán mindketten túl elfoglaltak voltak egymáshoz. A tanár úr átérezte ezt, neki is ráment a kapcsolata a munkájára. Vagy az egyik, vagy a másik... Választani nagyon nehéz, olykor egyszerűen lehetetlen megtalálni az egyensúlyt. És ahogy az lenni szokott, ha az egyikről lemondunk, megmarad a másik, amire viszont minden időnket rászentelhetjük.
- Gratulálok. Használd ki a fiatalabb éveidet, én is inkább a karrieremre hajtok - ezzel el is érkeztek egy nehéz témához, aminél már kénytelen volt végleg felfüggeszteni az elemzést. Kihúzta magát, vett néhány mély levegőt és kínos mosollyal kezdett bele válaszába.
- Örülök, hogy nem terjed gyorsan a hír, de nem, már mi sem vagyunk együtt. Egyszerűen alig jutott időnk egymásra. Mindketten túlságosan szerettük a munkánkat, azt hiszem... - egy újabb sóhajtás után inkább megállt a történetben, mintsem tovább traktálja magánéletével beszélgetőtársát. Jóval összetettebb dolog ez, mint amilyennek letudta, látszik is azért, hogy megviseli Attilát.
- Egyébként megvagyok, a munkámba menekülök, amint látod - röhögte el magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 21:20 | Link

Xixo

- Nincs megszabva határidő, de értelemszerűen szeretne minél hamarabb túlesni rajta - egy félmosolyt megeresztek, hiszen nem akarom sürgetni Attilát, de logikus, hogy minél hamarabb megvannak, annál jobb. Egyrészt Niki is válthat, másrészt a férfi is letudja a melót. Gondolom neki is van egy halom diákja, akiket le kell vizsgáztatnia és, bár ez nem olyan, mint a szorgalmi időszak - én már csak így hívom -, de ez se piskóta. Mondjuk sosem voltam tanár és nem valószínű, hogy leszek.
Biccentek egyet és rendelek két jázminos zöld teát, ugyanis az utóbbi időben az a kedvencem. Elképesztő mennyiséget el tudok belőle fogyasztani egyébként, ami valahol meglepő, hiszen én semmiből sem veszek magamhoz sokat - legyen szó akár ételről, akár másról. Mindenesetre ez a tea téma körülbelül eddig is tart, utána jön a fekete leves. A magánélet. Amiről senkinek sem beszélek. Illetve kevés embernek, bár nem titok, hiszen eddig volt gyűrű az ujjamon, most már nincs.
- Nem számolom... - kínosan nevetek fel. - Majdnem három évig. Már az eljegyzés is megvolt, csak aztán rájöttünk, hogy nem megy nekünk tovább. Addig húztuk egymást, míg a végére nem maradt belőle semmi - meglepően őszintén beszélek róla, de talán azért, mert bízom a férfiban. Megmagyarázhatatlan a tény és tulajdonképpen nem mondható részletgazdagnak a beszámolóm, de így is több, mint amit felelni szoktam erre a kérdésre. Sokan fognak még meglepődni ezen, annyi biztos. Mi mindenesetre jól megvagyunk és ez a lényeg. - Akkor viszont használjuk ki mindketten a fiatal éveket - cinkos görbe költözik ajkamra, mert ugye Attila sem gondolta komolyan, hogy esetleg öreg? Ugyan már... A kor pusztán tudatállapot, meg hát... Nem ötvenéves, hogy járókeretre gyűjtsön.
- Sajnálom, nem tudtam - a helyzet az, hogy akárki másról hallottam volna ezt, már sercegne a tollam, hogy minél előbb lehozzam a hírt, most viszont... Szemtől szemben ülni a férfival és érezni rajta, hogy ez megviseli, egyszerűen ráébreszt arra, hogy ezt nem akarom megtenni. Végtére is barátok vagyunk. Talán mégsem vagyok olyan jó és rámenős újságíró, de számomra akkor is van olyan dolog, ami szent. - Lehet, hogy lett volna más megoldás is. Mennyi ideje voltatok együtt? - próbálom valahogy szavakba önteni, amire gondolok, eközben megjönnek a teák. Biccentek egyet és tekintetem újra Attilára emelem. Hiába, kíváncsi vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. augusztus 31. 21:40 | Link

Egerszegi Nina

Erősödő pozitív kilátások. Elviheti magához a munkát, ahol kénytelen lesz majd jól látható helyre rakni, mondjuk az éjjeliszekrényére. Máskülönben nem garantált, hogy hamar a végére ér. Elkérte az egyik tollat, hogy a soron lévő szövegrészből kiemeljen magának néhány kifejezést, odajegyzeteljen szakszavakat, vagy netán csak egy felkiáltójelet biggyesszen a margóra, hogy később ne felejtsen el visszatérni ahhoz a ponthoz valami miatt.
Nem lehet könnyű ezek után. Egy kapcsolatban az ember hajlamos azt hinni, hogy egy eljegyzéssel például mélyebbre fűzheti a viszonyát valakivel. Hálás magának, hogy a saját kapcsolatában ez nem került szóba. Grétára afféle élettársként tekintett, az elején minden szépnek és jól indult. Teljes volt a harmónia, ahogy az lenni szokott. Aztán múlt az idő és elhidegültek. Nem vesztek össze, de közösen úgy döntöttek, hogy külön folytatják tovább.
- Nem is tudom, hogy mit mondhatnék erre - azt azért mégsem jegyezhette meg, hogy reméli, hamarosan új embert talál maga mellé, vagy hogy bizonyára rettentően rossz lehet most neki, hiszen ezek ilyenkor szigorúan kerülendő kifejezések. - Remek ötlet. Csak ne vigyük majd túlzásba a bulizást - humorizált a lánnyal, de persze a kettejüket ért veszteség miatt egyikük sem nevethetett szívből.
- Legalább tőlem tudod meg, nem pedig a pletykákból. Durván egy évet, de azt hiszem, így mindkettőnknek jobb lesz. Sok szép emlékem van, amit nem fogok elfelejteni, de viszonylag gyorsan továbbléptem. Legalábbis szeretném azt hinni, hogy így van - húzta el a száját - Remélem te se lógatod sokáig az orrod, hisz egyáltalán nincs okod rá. Gondolj csak a modellkedésre. Azon keresztül biztosan megtetszel majd valakinek, aki minden kétséget kizárólag jól fog veled járni - dőlt hátra a székében, ezzel egy időben pedig a teáját is átvette a személyzettől. Maga előtt tartotta, hogy addig is hűljön kicsit a folyadék, tekintetével annak gőzölgését figyelve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. augusztus 31. 22:26 | Link

Xixo

Hazudnék, ha azt mondanám, nem viselt meg a szakítás. Mert megviselt. De azt hiszem sokkal rosszabb lenne, ha soha többé nem beszélhetnék vele és nem láthatnám. Bármi is történt kettőnk között, mindig is nagyon szerettem és ez sosem fog megváltozni, ez van. Az emlékek összetartanak bennünket, történjék bármi.
- Ne mondj semmit, így a jó - egy halvány mosoly jelenik meg arcomon, egyáltalán nem úgy nézek ki, mint aki könnyekben fog kitörni és mindjárt meghal. Speciel nem is érzem úgy magam, de ki tudja, mit gondolhat most Attila. Talán azt, hogy megviselt és szomorú vagyok. Pedig túlélem ám. - Haha, egyszer elviszlek szeletelni valami pesti bárba, ott megmutathatod, mit tudsz - és ami a legdurvább, hogy én mindezt komolyan is gondolom. Képes lennék elcincálni oda és tényleg felzavarni a parkettre. Ami valahol a fantáziámban vicces képként él. Kár, hogy a téma a legkevésbé sem szívderítő. Államat megtámasztom összekulcsolt kézfejeimen és úgy hallgatom a férfit. Bár ő azt állítja, hogy továbblépett, én abszolút nem így ítélem meg. Egy év, az egy év, ahogyan nekem is a három. Nem lehet átsiklani felette.
- Lógatni az orromat? Ugyan már. Egyik barátnőm nagy bölcsen mindig azt mondja: ha az élet citromot ad, csinálj belőle limonádét. Hát most kiélvezem a szingli létet - magam elé húzom teámat és lassan fújni kezdem. Fura egy kicsit, hogy csak úgy kiteregetjük a szennyest, de végül is, vagyunk már olyan nexusba, hogy megtehessük. Azért valahol sajnálom őt is, gondolom örülne egy biztos pontnak. - Egyébként, el kéne járnod csajozni, fogadok, hogy a te tarsolyod is tele van csupa lehengerlő szöveggel - felvonom fél szemöldököm, miközben belekortyolok itókámba. Azért azt el kell mondanom, hogy ritka rossz dumákat kellett már végighallgatnom eddigi életem folyamán, ráadásul tömeges mennyiségben. Amit én nem ismerek, az nem is nagyon létezik. Az már más kérdés, hogy ebből mennyi volt értékelhető...
- Különben hogy-hogy tanár lettél? - szeretem feltenni ezt a kérdést. Bárkinek, bármilyen pályával kapcsolatban. Halkan megjegyzem, ezt nevezem én témaváltásnak. Csak mondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 1. 20:52 | Link

Egerszegi Nina

A fejét rázta. Hogy ő táncoljon? Ahhoz nagyon jó hangulatában kell kifogni őt. Mellesleg a társastáncok és a diszkóban való lötyögés között tett némi különbséget. Utóbbit sosem kedvelte igazán, talán nehezebben tudott aközben feloldódni. Zsúfolásig telt lebuj, tele züllött fiatalokkal. Nem neki való hely volt az ilyen - még ha szentnek se lehetett mondani. Azért elképzelte a jelenetet, viccesnek találta.
- Nem akarod te azt látni - győzködte - Bármilyen más programban szívesen benne vagyok.
Amíg a frissen átvett teája hűlt, lenyűgözve érezte magát beszélgetőpartnere szavai hallatán. Valakitől már ő is ismerte ezt a mondást, most jó hogy visszaköszön. Példát szeretett volna venni róla. Ha három év kapcsolat után így fogja fel, akkor a saját esetében az a nagyjából egy év szinte semmi. Ők még a házasságig se jutottak. A tanár úr nem maradt le semmiről. Már csak hinni kellene újra megtanulni önmagában, illetve esélyt adnia végre valaki másnak. Vagy a váltás túl gyorsan történne?
- Szeretném azt hinni, hogy a szerelem magától jön, nem kell erőltetni. És nem szeretek hülyét csinálni magamból, komoly udvarláshoz én túl gyáva vagyok - vallotta be némi büszkeséggel a hangjában.
Közben túlesett első kortyolásán. Arckifejezése elárulta, hogy Nina jól választott; helyette is, úgyhogy ezentúl többször hagyatkozik majd rá. Erősen foglalkoztatni kezdte a kérdés, hogy más, korához hasonló egyén hogyan élvezi ki az egyedüllétet. Elképzelései alapján futó kapcsolatokról lehet szó, vagy talán több vasat is tarthatnak a tűzben. Sajnos nem kérdezhette meg, hogy ez az életfilozófia mit is takar valójában.
- Mert tök jó dolog - zökkent ki a szingliségben való elmélkedésből - Sok mindenen gondolkodtam előtte, több dolog is érdekelt, aztán végül ide jutottam. De ugye tolmács végzettséggel is rendelkezem. Manapság jó, ha több dologhoz is értesz. De hogy jön ez ide? Mármint... leragadtam a kapcsolati státuszodnál.
Utoljára módosította:Szikszai Attila, 2015. szeptember 1. 21:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 4. 16:34 | Link

Xixo

Már miért ne akarnám látni? Én nagyon kíváncsi vagyok arra, ahogyan Attila valami fergeteges tuctucra nyomja a bulit, tuti a legnagyobb party arc a környéken. Kár, hogy ilyen kis szégyellős, na sebaj, majd megoldom valahogy ezt a problémát is.
- Mire gondoltál egészen pontosan? Naphosszat gubbasztani egy torony irat fölött? - szórakozottan pillantok fel a férfi szemeibe és elmosolyodom. Hiába, igénylem, hogy kirobbantsak másokat a szürke hétköznapjaiból és belehelyezzem egy tőle idegen szituációba. Lehet, hogy ezért nem szoktak kedvelni engem...? Ettől nem gondolnám, hogy rossz ember vagyok. Jobb megismerni másokat teljesen új környezetben, hiszen akkor mutatkozik meg igazán, milyenek is ők valójában. A problémamegoldó képességük, a reakcióik, minden. Ezért is kerülöm én az ilyen alkalmakat. Érdekes, nem igaz?
- Miért vagy gyáva? Ugyan már! - hitetlenül csóválom meg a fejem és úgy nézek rá, mintha elment volna a maradék józan esze is. - Most komolyan, mitől félsz? - kíváncsian fürkészem arcát, hiszen erre a megszokott válasz a "visszautasítástól" lenne, de emögött általában sokkal komolyabb indok áll. Egy csalódás. Egy rossz élmény. Bármi. Vagy csak pusztán egy minta. Mielőtt viszont rá kerülhetne a sor, igyekszem elterelni a témát, ami - valljuk be - igen jól sikerül. Ideiglenesen, ugyanis, bár megválaszolja a kérdésem, rögtön megpróbálja kideríteni, miért ugrottam. Sunyi görbével arcomon kortyolok bele a teámba.
- Mi érdekel a státuszommal kapcsolatban? - nem tudom megállni, hogy ne nézzek rá kihívóan. Nem használok vélamágiát, attól irgalmazzon az ég, de a magam módján bedobom magam. Nyilvánvaló, hogy ez a beszélgetés valamelyest zavarba ejti, nekem pedig ez pont kapóra jön. Elmondtam neki, hogy "megözvegyültem", ő is elmondta, hogy vége és? Mit kell ezen ragozni? Mire lehet vajon kíváncsi a tanár úr? Direkt nem szólok egy szót sem, csak kíváncsian várom a választ.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 5. 12:21 | Link

Egerszegi Nina

Egyre inkább hatalmába kerítette egyfajta bizonytalanság beszélgetésüket illetően. A fő téma még mindig az aktuális kapcsolati státuszuk volt, amit először korábban nem látott őszinteséggel és bőbeszédűséggel osztott meg társával, majd humorosan kezdtek annak előnyeiről mesélni. Aztán úgy tűnt, korábbi tanítványa komolyan is gondolhatja javaslatát. A megközelítés vitathatatlanul jogos. Attila tudja magáról, hogy előbb-utóbb tovább kell lépnie. Ugyan önerőből, de szeretné feldolgozni az őt ért veszteséget. Az előbb pedig rávilágítottak arra, hogy a tanerőnek kikapcsolódásra van szüksége. Újból. De most nem a klasszikus értelemben. Habár a parketten továbbra sem tudná elképzelni magát, és egyéb alternatívával sem tudott előrukkolni, Ninára bízta magát.
- Valami másra, ahol kevesebb az ember. Kezdésnek... Nem akarom, hogy elrugaszkodjak magamtól, én a régi önmagam szeretnék maradni, aki Gréta előtt voltam.
De milyen volt akkor? Ő se tudná pontosan megfogalmazni... Rengeteg rendezvényre és programokra járt el, tájékozott volt a körülötte zajló eseményekkel kapcsolatban. Kiegyensúlyozott életet élt, ahol a munkája másodlagos szerepet töltött be, még ha akkor is nagy odaadással adta át tudását a diákoknak. De valahogy kisebb magánéleti nyomás ült rajta. Lehet, hogy rosszul emlékszik, de többet engedhetett meg magának. Változatosabb élete volt, mára pedig hiába küzd ellene, sokkal monotonabbá kezd válni. A folyamat még megfordítható. Az iratok fölötti gubbasztás kijelentéssel magához térítette a tanár urat.
- Nem akarok újabb rossz döntést hozni. Közel engedtem magamhoz valakit, akivel nem tudtam hosszasan együtt élni. Én pedig hiába vagyok társasági ember, szerelmi vonatkozásban nehezen viselném, ha ki-be mászkálnának az életemből emberek.
Nem lesz ez így jó. Túlságosan megnyílik beszélgetőtársa előtt azzal, hogy ennyit beszél. A tanár úr összezavarodott, amikor pedig válaszolt, csak hangosan gondolkodott. Alapvetően nehezen tudja megítélni önmagát, nem látja át a helyzetét, ezért olykor túlozhat, félrebeszélhet, igazából ki tudja, mi igaz abból, amit megosztott. Kétségkívül nem alaptalanul tette. A gondolatok hatalmába kerítették. Távozása után sokat fog még a teázásra gondolni. Nina ültetett bogarat a fülébe a "felejtéssel" kapcsolatban, így tőle várt segítő kezet.
- Nem tudom, bocsánat, khm. Bár, lehetünk őszinték? Lehet, hogy durván fog hangzani, de ha már én is felvállalom az aggályaimat, akkor legyünk kvittek. Szingliség ide vagy oda, szerintem te se vagy az a fajta, aki csak úgy odadobná magát az éjszakának azok után, hogy véget ért ez a szerelem, ugye?
Félt, nem akart sértődést, sem félreértést. Nagyon nem tartozott rá a válasz, de a remény hal meg utoljára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. szeptember 6. 16:05 | Link

Az én kötekedő párocskám


- Ó, igen? Hát ez mindent megmagyaráz. - mondja kissé gunyoros mosollyal.
Mert hát ez aztán nem magyaráz meg semmit. Lehetett ő ott anélkül is, hogy bármi köze volna a bestiáriumhoz. A fehér köpenyt sem mindig hordja, csak az irodájában, ott pedig nem látta a férfit. Viszont belegondolva... biztosan hallott már a helyről, és a közegben ritkán lelhetőek fel afrikai származású egyének... ő pedig az, és ráadásul nő is, tehát ha odabök egy tippet az ember, nagy valószínűséggel igaz lesz.
Talán a férfi is csak tippelt. Bár valamiért van az az igencsak bosszantó sejtése, hogy ez nem így van.
És ekkor Anton simán beszól neki. Végső soron jogos, hiszen épp az előbb bosszantotta ő is a férfit azokkal, amiket mondott. És nem tud nem vigyorogni a dolgon, hogy ennyire veszi a lapot, és gyorsan visszavág. Okosnak tűnik. Elég okosnak.
Gyorsan letörli a mosolyt az arcáról, visszafojtja a nevetését, és olyan képet vág, mintha roppantul fel volna háborodva. Szegény pincér, igencsak kínosan érezheti magát, belecsöppenve egy ilyen "családi perpatvarba".
- Igen, a gyógyító. De neki legalább nem kell fizetnem a... munkájáért. Amit igazán jól végez. Nem úgy, mint egyesek. - vág vissza célozgatva elég sok mindenre, majd vállat von.
- Felőlem feldobhatod a talpad ezekkel az ételekkel, ha annyira vágysz rá. - mosolyodik el újra, negédesen, majd kedvesen a pincér felé fordul.
- Hozzon belőle kettőt kérem, hadd ízleljem meg, mitől patkol el az én Drágám.
Szegény fiún tényleg látszik, hogy nem tudja, mit kezdjen a helyzettel. Ezért Nessa biztató mosolyt küld felé, mire az el is sétál. Lesz mit mesélnie a konyhán. A nő pedig Anton felé fordul, gonoszkásan ráhunyorog, aztán pedig halkan kitör belőle a nevetés. Végül a nevetése mosollyá szelídül, és oldalra döntött fejjel szemléli a szemben ülőt.
- Nem irigylem szegény fiút. - mondja aztán. - De úgy látom, akkor mindenképpen együtt eszünk.
Megfogja az almamartinit, majd belekortyol, közben végig a férfit bámulva. Aztán leteszi az italt, és megköszörüli a torkát.
- Szóval? Maga mindig ilyen? - kérdezi aztán, összefonva maga előtt kezeit az asztalon.
- Vagy így szokott ismerkedni? Sok barátja lehet. - ironizál, kissé viccelődve húzva a férfit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 552
Írta: 2015. szeptember 6. 21:13 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én szelídülő asszonykám

A visszavágását már túl laposnak tartom ahhoz, hogy reagáljak rá, úgyhogy csak sóhajtva veszem magamhoz az asztalról az odakészített kendőt és tűröm a nyakam alá. Mindig leeszem magam, akárhogy vigyázok. Bár ezt az akárhogy vigyázást nem valami sűrűn alkalmazom. Mégis ki akar ilyenekkel foglalkozni, amikor az étel élvezetével van elfoglalva?
Együtt eszünk, bizony. Mikor az ében szépség ezt megállapítja, szélesen rávigyorgok. Igen, megnyert engem. Biztosan nem gondolta, hogy ilyen csodálatos ajándék hullik az ölébe a mai nap folyamán. Megkapom közben a saját italomat. Emelem poharam a nő felé, aztán meghúzom. Mármint az italomat.
- Ilyen elbűvölő? - kérdezek vissza.
- Ó, igen. Mindig. - bólogatok.
- És? Kegyed hova valósi? - pillantok végig rajta.
- Kitalálom... - mutatok rá, mielőtt még megszólalhatna.
- Szeged, ugye? Szeged környéki. - vonom össze tudományosan a szemöldökömet, teljes meggyőződéssel szemlélve őt. Persze, nem vagyok meggyőződve. Közel sem. Egy-néhány kilométerrel arrébbra tippelném a származási helyét. Azonban egyáltalán nem azért, ami mások számára a legszembetűnőbb. Hiszen az echte magyarok is hordanak flitteres rucikat. Milyen hülyeség ebből bármit levonni? Tréfát félretéve: nem egy vagy két jelleg, hanem megfigyeléseim összessége árulkodik arról, hogy bizony a velem szemben ülő hölgyemény nem szegedi. Még csak nem is magyar. Hogy akkor minek dobok be ilyeneket? Mert látni akarom, mit szól hozzá. Igazából mindig minden erre megy ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 16. 19:14 | Link

Xixo

Bátorság. Ez az újítás első és legfontosabb szava a szótáramban. Ha nem mozdul ki valaki a komfortzónájából, nem várhatja, hogy az események csak úgy maguktól meginduljanak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy könnyű kizökkenni a megszokott kerékvágásból és valami mást, valami ismeretlent csinálni, mert abszolút nem az. Ijesztő először, de az akadályok azért vannak, hogy leküzdjük őket.
- Ez úgy hangzik, mintha miatta megváltoztál volna – oldalra billentem fejemet és alaposan megrágom azokat a szavakat, amiket kimondtam. Én vajon megváltoztam David miatt? Több lettem, vagy kevesebb? Jobb vagy rosszabb? Az egészen biztos, hogy hisztisebb és bunkóbb, ami nem neki tudható be. De ezek jellemzőek voltak rám, főleg az utóbbi egy évben. Amióta megbeszéltük, hogy ennyi volt és vége, mintha a belső világom megnyugodni látszana. Egy olyan harcot adtam fel, amit már réges-régen elvesztettem. Ez nem jelenti azt, hogy én már nem szeretem őt, mert hát, továbbra is ölnék, ha arról lenne szó, de itt volt az ideje, hogy elengedjük egymást. Így még megtarthatjuk a szépet és elengedhetjük a rosszat.
- Senki nem azt mondta, hogy az agyad helyett a... - beharapom alsó ajkam. Végtére is egy tanárral beszélek, meg kéne válogatnom a szavaimat, ha csak minimálisan is. – Szóval továbbra is nyugodtan hagyatkozz az eszedre, de nem árt, ha nyitott vagy. Sosem tudhatod, hogy ki lesz az, akivel majd egymás mellé csapódtok. Lehet, hogy már évek óta ismered, kollégák vagytok, vagy ahol dolgozol, vele vagy minden nap. Csak eddig nem vetted észre – ez persze nem mindenkire igaz. Az én esetemben például nem. Adammel jó ideje együtt dolgozom, tudom, hogy baromi jóképű, de minimum két indokom szól amellett, hogy ez egy nagyon pocsék ötlet. Először is vámpír. Amíg én kihalok, addig ő tovább él, nem szerencsés dolog ilyen feltételek mellett holtomiglan-holtodiglant hirdetni… A másik pedig, hogy neki párja van, legalábbis utolsó információim szerint. A bónusz pedig annyi, hogy abszolút munkatársként és barátként tekintek rá, akkor is, ha ez fura.
- Már megtettem párszor – megemelem fejem és a szemébe nézek. – Nem szégyellem egyáltalán. Sőt, a magam részéről örülök neki, hogy így alakult. Ez persze nem azt jelenti, hogy milliónyi fiúval akadt olyan dolgom, sőt, félvéla létemre meglepően kevéssel kerültem intim kapcsolatba – ez talán túl részletes válasz, de sosem voltam prűd típus, könnyen beszélek ezekről a dolgokról. Akkor is, ha ő egy tanár. Jaj. – De én nem ítélem el azokat, akik így próbálnak túllépni valakin.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. szeptember 16. 20:32 | Link

Egerszegi Nina

Megrémült, s már vissza is vonta volna legutóbbi kijelentését. Csakhogy elkésett. Úgy érezte, sebezhetővé vált, Nina pedig ezt kihasználva nagyítóval szemlélhette végig minden porcikáját, kétségtelenül jól szórakozva a tanár úr kielemzésén. Nem volt ez olyan nagy dolog, mégsem tetszett neki a helyzet. Izmai megfeszültek, türelmetlenül a csészéjéért nyúlt, és ingerülten kortyolt egyet, mielőtt bármi újat is mondhatott volna.
- Egy kapcsolattól mindig változik az ember. Alkalmazkodik egyik a másikhoz... Vagy nem így van? - értetlenül nézett vissza a lányra. Nem mert túlságosan mélyen belegondolni ebbe. Nem itt és nem most érezte az idejét annak. Tudta, hogy Gréta miatt nem funkcionált teljes kapacitással, de hogy milyen súlyosak a valódi károk, arról jobbnak látta mélyen hallgatni. Persze lehet, hogy kijelentésével csak a fájó múlt elfeledésére célzott, vagy éppen arra, hogy mostantól újra több időt szeretne fordítani a nagyvilágra. Többféleképpen is értelmezhető válasz volt ez, ha jobban belegondolt - és ettől valamelyest megnyugodott.
Először csak legyintett volna a sablonszövegre. Majd jön valaki, persze... A szokásos mese, hogy az ember orra előtt ül a jövendőbelije, csak nem látja a fától az erdőt. Nem inkább egy kis idő kellene, aztán próbálkozni? Semmiképpen sem az iskolából választana ismét, mert akkor szegény hölgy kollégái nőcsábásznak tartanák. Így is túl nagy port kavart, hogy a munkahelyén kezdett viszonyt valakivel, ez többször nem fordulhat elő. Aztán beszélgetőtársa hangszínének, kisugárzásának, netán szándékának hatására úgy érezte, mintha valaki tényleg segítő kezet nyújtott volna éppen. Jó ezt hallani, még ha sokadjára is. Elmosolyodott és megkönnyebbülve dőlt hátra a székében.
- Az leszek, és köszönöm a lelkesítő szavakat.
Nem tudott nagyon többet felelni erre, inkább folytatta teájának elfogyasztását, a hűlő folyadék szintje pedig kortyról kortyra csökkent a csészében. Igaz lehet a szóbeszéd, ez a varázslatos ital tényleg csodákra képes. Kellemesen lazít, nem lenne csoda, ha kiderülne, hangulati és gondolati világára is nagy hatással van jelenleg, persze csak az elmélkedés után a sorban.
- Méltányolom őszinteségedet - szaladt ki a száján automatikusan, még mielőtt felfoghatta volna a hallottakat - Tulajdonképpen ez is egy módszer, persze szubjektív, hogy kinek mi a jó. Nem bélyegezhető meg bűnös cselekedetnek az efféle, csak számomra talán egy kicsit rendhagyó - fejezte ki magát a legfinomabb stílusában, meglepettségét a lehető legjobban leplezve.
Féltés. Félteni kezdte Ninát, fejében pedig az a kérdés motoszkált, hogy vajon ezúttal mi a helyzet ezzel, visszatért-e említett módszeréhez, vagy másként próbál túllépni. Közvetett tapasztalataiból tudja, hogy ha ilyenkor becsúszik valami, a mögött semmiképpen sem valódi érzelmek állnak. De nem pszichológus ő, hogy ezzel foglalkozzon.
- Rendben - sóhajtott, miután lezárta magában a témát, s újból az előtte található holmikkal kezdett foglalkozni - Tehát itt ez a kis apróság, amivel majd foglalatoskodom, ha hazaértem. Egyébként milyen az újságnál dolgozni?
Melyik újságra is gondolhatott? A válasz egyértelmű.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. szeptember 19. 19:09 | Link

Leavey Héloise Lindsey
ruha

Vége a vizsgáknak, és... és... belegondolni is szörnyű, hogy hogy sikerült a vizsgaidőszak. Persze nem kéne magam zavartatni, meg a saját választásom volt a dolog, de most, hogy a vizsgalapról kacsint vissza rám a jegy, mégis rettentően zavar. Míg a levitások többsége valószínűleg együtt ünnepel és örvend, én inkább csendes magányra vágyom és a falu felé veszem az irányt. Kihasználva, hogy nincs semmi kötöttség, farmerben és a kedvenc piros pulcsimban, csak egy övtáskával sétálok le a faluba. Egy darabig nézelődöm, majd a teaház mellett döntök. Talán egy csésze tea mellett megnyugszom majd. Egyébként sem lesz soha semmi szükségem a mágikus sporteszközökre. Legfeljebb akkor ha valakibe beleépül egy gurkó, és azt kell kiszednem belőle, de igazából még akkor sem. Szóval nem számít. De ettől még zavar.
Sóhajtva nyomom le a kilincset s odabent nem is igazán figyelve a dekorációra egyszerűen leülök az első üres székre. Csak jó pár másodperc után esik le, hogy az asztalnál már ül valaki, és tulajdonképpen teljesen illetlen vagyok, hogy így leestem mellé.
- Bocsánat... én... - kezdek bele a magyarázatba, aztán felismerem a szemben ülő lányt és mosolyra húzom a számat. - Szia!
Mondom vidáman, ahogy felidézem a madagaszkári élményt, és egy időre el is felejtem a félresikerült vizsgámat. Aztán persze kapcsolok, hogy még mindig nem kaptam engedélyt, hogy ideüljek, így felpattanok és újrakezdem.
- Khm. Szóval bocsi. Kezdjük újra. Szabad ez a hely? - kérdezem, s ha beleegyezik, akkor leülök. Mert persze, zavarni semmiképpen sem szeretnék.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Leavey Héloise Lindsey
INAKTÍV


Loise
offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 488
Írta: 2015. szeptember 20. 13:02 | Link

~ Bálint ~

*Hogy mi hozott le a faluba ma? A szükség. Szükségem van egy nyugtató teára, szükségem van a kedvenc helyemre, szükségem van a kedvenc helyemen érzett illatokra és látott szépségekre. Megnyugtat és kicsit talán el is bódít. Most erre van szükségem, de nagyon. Hogy miért? Mert nem sikerült a VAV... nem sokon múlt, de sajnos nem jött össze. Hova tartok? Még szép, hogy a teaházba! Igen, ez a legjobb hely a faluban és ez az én úgymond törzshelyem, ha kijövök ide akkor általában itt találhat meg aki keres. Persze engem nem keres senki, de akkor fogalmazzunk úgy, hogy itt találhatna meg, ha keresne.*
~Végre~*Kinyitom az ajtót, majd miután beléptem beleszippantok egy nagyot a levegőbe, ami máris nyugtató hatással van rám. Célirányosan a szokott helyem felé indulok, szerencsére most sem ül ott senki. Ablak melletti hely, jól látható a főút és szinte az egész teaházat is belátom innen. A pultos kijön és én rendelek egy "Édes álom" fantázianevű finomságot. Nem igazán tudom mi van benne pontosan, de az biztos, hogy vanília és eper... és nagyon finom. Eltelik pár perc mire megkapom az italt, azonnal belekortyolok, amivel persze sikeresen leégetem a nyelvem.*
~Basszus!~*Megszokhattam volna már, de annyira türelmetlen vagyok mindig, hogy folyton ezt csinálom. Megfújom párszor az italt, majd lassan elkezdem kavargatni, közben pedig bámulok ki az ablakon. Itt sem vagyok, egészen addig még valaki le nem huppan a velem szemben lévő üres helyre.*
- Szia!*Arcomra végre felkerül a bájos mosoly és egy pillanatra mindent elfelejtek. Eszembe jut a vízesés amiről leugrottunk, talán már nem is kell a nyugtató tea...*
- Persze, hogy szabad, foglalj helyet*kuncogok közbe egy sort, persze közbe a fejemmel is bólintok.*
- Örülök, hogy látlak! Hogy vagy?*miközben beszélek hozzá mélyen belenézek a szemébe, ezzel is erősítve azt amit mondtam. Jobbkor nem is jöhetett volna.*

Ruházat
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2015. szeptember 20. 14:18 | Link

Leavey Héloise Lindsey

Talán szerencsének is mondható, hogy egy ismerőssel szemben sikerült lehuppannom, de igazából az a szerencse, hogy egyedül van, nem zavarom, és láthatóan őt is jó kedvre deríti, hogy lát. Legalábbis a mosolyból az arcán, erre következtetek.
Helyet foglalok hát ismét, a korábbi helyen és visszamosolygok rá. Aztán kicsit elhúzom a számat a kérdésre, de veszek egy nagy levegőt és nem hagyom, hogy ismét elromoljon a kedvem.
- Mondjuk, hogy jól. És te? - kérdezek vissza, egyfelől mert illik, de sokkal inkább azért, mert tényleg érdekel. A vízesésnél nagyon jól szórakoztam neki hála, és most is örülnék egy hasonlóan kellemes beszélgetésnek. Na meg igen, jó lenne tudni, mi minden történt vele azóta.
Közben megjelenik egy pincér lány is, én pedig némi hezitálás után egy biztonságos menta teát kérek, s vissza is fordulok a lány felé.
- Van már terved a szünetre? - kérdezem, és direkt nem a vizsgák felől érdeklődöm, sokkal inkább a nyaralási terveiről, mert hát, ki kell használni a pihenésre kapott időt. Na meg mert, az én szünetem valószínűleg unalmas lesz, de nagyon. Hacsak Ashleyvel nem sikerül egyeztetni valamit addig. De nem hiszem. Amióta nem prefektus, még nehezebb elérni. Pedig a vizsgákra még együtt tanultunk, de azóta... Hát mindegy. Most inkább foglalkozom a velem szemben ülő szőkeséggel, s ahogy a teámat is megkapom, azt lassan kevergetve, hallgatom a lány válaszait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. szeptember 27. 21:49 | Link

Az én "mindig elbűvölő" kamupasim

- Elbűvölő? - nevet fel halkan Nessa. - Nos jó, hát nevezhetjük így is... - von vállat aztán, még mindig széles mosollyal arcán.
Aztán a férfi találgatni kezd, hogy hova valósi. Nessa pedig összefonja maga előtt karjait, és érdeklődve, derűs tekintettel szemléli őt közben.
Lehetetlen alak, de egész szórakoztató...
- Hát persze, Szeged, igen. - villant fel egy vigyort Anton felé.
- Ott születnek ám az afrikaiak. Végül is... - emeli fel poharát, és szemléli meg az italát. -...délen van... - iszik bele. Majd körbe lötyögteti az italt a pohárban, mintha csak így elemezné azt, hogy elég sűrűségű e, aztán visszapillant a férfira, miközben leteszi a martinit.
- Maga nem iszik semmit? - kérdezi, majd karjait az ölébe ejti, és hátra dőlve fürkészi Anton arcát.
- Bredasdorp. - mondja aztán hirtelen, mintha csak valamiféle szóláncot játszanának, amiben éppen ő jön.
- Onnan származom. De maga is tudja, hogy nem vagyok szegedi, sem pedig pécsi, vagy budapesti. Nem hinném, hogy színvak volna, és már azt is tudja, hogy nem ismerem a maga... mit is eszünk? - kérdez rá, amikor rájön, hogy nem jut eszébe az étel, amiről épp beszélni akart.
- A lényeg, hogy már ebből is rájöhetett - és elég okosnak tűnik, ahhoz, hogy rájöjjön - hogy bármilyen nemzetiségű is vagyok, de nem magyar. Viszont úgy érzem szánt szándékkal mondott déli várost, tehát gyaníthatja, hogy Afrika a szülőhazám. Azt pedig biztosan hallja, hogy néha angolos kiejtéssel mondom a szavakat. Igen, tíz évet éltem Angliában. Londonban és London mellett. Azt is tudja, hogy a bestiárium az enyém, tehát a munkámat és az érdeklődési körömet is ismeri. Így tudhatja azt is, hogy milyen iskolákba járhattam, és miket tanulhattam. Gondolom már a koromat is megsaccolta. És azzal is tisztában van, hogy egyedülálló nő vagyok. Valószínűleg gondolhatja, hogy azért, mert karrierista. Ez is így van. Tehát már így is többet tudhat rólam, mint amit elmondtam volna, úgyhogy szerintem úgy fair, ha most maga jön.
Várakozóan nézi a férfit, és most az ő szemében bujkál kíváncsiság, hogy a másik mit szól ehhez az egészhez, amit most itt felsorol.
Komoran beszélt eddig, de már ismét mosolyog. A tárgyilagos, üzletasszony stílust ismét mellőzi egy kissé.
- Tudja egyszer volt dolgom egy önhöz hasonló emberrel... látom a jeleket, ha mustrálnak és elemeznek. Nos, meséljen. Ki maga?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 279
Összes hsz: 552
Írta: 2015. szeptember 29. 14:42 | Link

Nomusa Eshe Baako
az én hatalmas baklövésem

Fapofával hallgatom a monológját, néha kortyolva egyet italomból. Egy idő után aztán nézelődni kezdek a pincér után, hogy mikor jön már a kaja. Meg olykor az órámra is rápillantok, hogy utána sóhajthassak egy aprót. Aztán a kis beszéde egyik momentumától kezdve, mikor is a színvakságom feltételezett hiányával hozakodik elő, szemöldökömet megemelve hallgatom őt tovább.
- Hát ezt nem hiszem el... - fújtatok végül egyet, és tökéletesen figyelmen kívül az akaratos, követelőző kérdését a kilétemről, amit ez az okoskodó, Cyrano stílusú kis önjellemzés megelőzött. Magamat kielemzem, ha kell, de hogy más tegye, azt nem tűröm el! Ugyan, hagyjuk már.
- Ez nem lehet igaz. - rázom a fejem kitartóan, és felháborodva nézek körbe, idegesen dobolva az ujjaimmal. Pont elcsípem az érkező pincér látványát. Jókor jön. Hamarosan már rakja is le elénk a rendeléseinket. Hálám jeléül torz mosollyal biccentek a felszolgálónak. Igazítok még a nyakamba akasztott kendőn, és már veszem is magamhoz az evőeszközöket. Fejemet tovább rázva, már-már ingerülten állok neki a mennyei fogásnak. Erőszakosan döföm villámat a nokedlikbe.
- Egy rasszistát vettem feleségül. - morgom a tányéromnak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2015. szeptember 30. 20:12 | Link

Xixo

- Tulajdonképpen de. De nem mindegy, hogy miben és mennyit – belekortyolok az előttem lévő teámba és magam is átgondolom, amit mondtam. Örök igazság ez persze, de akkor is. Minden kapcsolat egy kicsit formálja, alakítja az embert, de ha valakinek túl sok negatív vonzata van, attól meg kell válni akkor is, ha ez nagyon fájdalmas tud lenni. De ezek már annyira a téma mélységei, hogy magamat kezdem unni. Mióta lettem én párterapeuta, vagy kapcsolati tanácsadó? Tulajdonképpen annyira szerencsétlen vagyok, hogy eddig minden próbálkozásom kudarcba fulladt ezen téren. Talán jobb lenne, ha nem én adnék másnak tanácsokat…
Megvonom a vállam, mert nekem ugyan nincs mit megköszönni. Az életbölcsességeim ingyen elérhetőek bármikor, amikor a közelemben járnak és otthon találnak vagy a szerkesztőségben. Komolyan. Még csak fizetni sem kell értük, nem úgy, mint egy Coelho könyvért ugye… Na mindegy. A következőkben enyhén őszinte vagyok. Vagyis pokoli őszinte és ráadásul tényleg nem rejtek véka alá tulajdonképpen… Semmit. Ez lehet, hogy probléma. Nem kéne, hogy az legyen a rólam kialakult kép, hogy egy nem is tudom. Valamilyen rossz lány vagyok.
- Nem jó, de ideiglenesen tökéletesen eltereli az ember figyelmét – egyenesen a férfi szemébe nézek, mintha ezzel a veséjéig láthatnék. Persze nem, hiszen nem használok legilimenciát, azonban nem is célzok semmire. Inkább csak olyasmi, amivel a tudtára adom, hogy nem jó kedvéből csinál ilyet az ember. Bármi, ami kicsit is eléri, hogy másfelé kalandozzanak az ember gondolatai, az tökéletes erre. Amikor szakítasz valakivel, olyankor jó bemenni valahová, flörtölni egy kicsit, talán táncolni és pár pohárkával meginni, ettől én speciel úgy érzem, hogy ismét nő vagyok. A valóság viszont az, hogy megint kikerültem a húspiacra, ami annyira nem mulatságos. Ezt a témát viszont itt teljesen kiveséztük, úgy gondolom.
- Remek, nagyon szeretem. Adam nagyon jó főszerkesztőtárs, élvezet vele a munka. Tele van ötletekkel, amikből én sajna gyakran híján vagyok… - elmosolyodom és hátradőlök, hogy kortyoljak a teámból és folytathassam. – Ettől még jó csapatnak tartom magunkat, mindenkinek van valamije, amit a közösbe tehet, vonatkozik ez a cikkírókra és lektorokra is, jó a csapat, az új hely pedig… Nyüzsgés, kiabálás, pörgés, zsúfoltság, rohanás. Meglátjuk – ezért választottam egyébként azt a szerkesztőséget. Vissza akarok kerülni a mozgalmas hétköznapokba, írni és kutatni szeretnék, valamerre mozdulni. Ez az egy helyben toporgás sosem volt az erősségem, mint azt a mellékelt ábra is mutatja. Nem tudok mit kezdeni a túl sok szabadidővel.
- Várod már az új tanévet? – kajánul elvigyorodom. Jönnek az elsősök és velük együtt a húgom is. Érdekes lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. október 19. 20:52 | Link

Egerszegi Nina

Érdemben semmi újat nem tudott volna már hozzáfűzni a Nina által mondottakhoz, ezért csak fogta a kezében kihűlőben lévő bögréjét és a kiskanalával játszadozott. A szoba minimális háttérzajában ez egyáltalán nem volt olyan cselekedet, ami udvariatlan lett volna, a beszélgetések mellett az időnkénti csörrenés egyszerűen nem volt feltűnő.
Talán már megint olyan témába mászott bele, amibe nem kellett volna. És erre ismét túl későn jött rá. Egyre inkább fokozódott benne a kényelmetlenség érzése. Az egész elindított benne valamit. Ugyanakkor hasznosnak és érdekesnek találta a lány által mondottakat. Biztos, hogy idő kell még neki, amíg szépen hazamegy az imént megkapott köteggel a szobájába, vesz egy relaxáló fürdőt, majd beveti magát a franciaágyba és reggelig ki se kel onnan, s majd csak azután, vagy úgy ezen cselekedetek felétől fog elkezdődni benne a gondolkodás azon, hogy most hogyan is tovább. Egy célt biztosan tud. Az igazságot véka alá rejteni, a múltat elfelejteni, törölni, valamint tiszta lappal elkezdeni valami szebbet és jobbat. Hiába képzelte el magában olyan nagyszerűen ezeket, a kivitelezhetőségükben már most kételkedett. De hátha segít majd az a fürdő, és akkor főzhetne mondjuk mellé még egy teát. Ebből ugyanis már csak pár korty van hátra. És persze itt van a beszélgetőtársa is, akihez úgy látszik, bizalommal fordulhat.
- Jobban el kellene mélyednem a cikkekben. Ezentúl lelkes olvasó leszek én is, nem csak a diákjaim. Amúgy az a rossz az újságban, hogy amikor megjelenik az új szám, egyszerűen nem lehet normális órát tartani. Még tanulás közben is inkább azt olvasnák, a hátsó sorokban mindenki a pletykarovaton röhög - árulta el, s ő maga is felderült a dolgon. Teaházban még nem is baj, na de órán ilyenkor aztán nagyon szigorúnak akar tűnni.
- Igen, elég sok újdonságot terveztem, majd meglátjuk, hogy mennyi mindent sikerül ebből megvalósítanom. Mindenesetre szurkolj! - egyenesedett fel - Most viszont szerintem megyek, ezt a beszélgetést viszont mindenképpen folytassuk még valamikor! Majd jelentkezem, hogy mire jutottam a papírmunkával kapcsolatban. Köszönöm szépen még egyszer, szia!
A beszélgetésük végeztével nyugodt mozdulatokkal pakolt össze maga körül, majd távozott a helyszínről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Radits Viktor Endre
INAKTÍV


Mr. Vigyor
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 617
Írta: 2015. október 24. 16:05 | Link

Unokahúgi

Egy kellemes sütizésre és teázásra invitáltam el az egyetlen olyan unokatesómat, aki szintén varázslatos erőkkel bír. Nem vagyunk sokan a családban, nincs mit tenni. Bár úgy hallottam, hogy Emma ágából vannak itt még páran, de nem annyira divatos az én ott létem a családi nagy összeröffenéseken, hiszen ez anyám ága-boga, neki meg nem én vagyok a fő ékessége. Hiszen nem lehet megmondani másoknak, hogy mégis hol a búbánatban van a fia, csak annyit mond, hogy egyetemre jár valahova pszichológiát tanulni. Ami persze igaz is, csak nem olyan nagyon messzire járok, csak a szomszédos országba, ide, Magyarországra, Pécsre és nem sima pszichót, hanem varázspszichót tanulok. Azt pedig tudjuk jól, hogy nem mindegy, hogy idd ki vagy vidd ki...
Tudom, hogy mostanság sok minden történt Emmával, amit távol létem okán nem nagyon tudtunk megbeszélni, de most itt a remek alkalom. Én a bátyja helyett a bátyja vagyok, és igyekszem rá vigyázni, amennyire tőlem telik.
 - Egy fekete teát és egy csokivarázst kérnék. -
Adom le a magamnak szóló rendelést a kiszolgáló személyzetnek, majd kissé kényelmesebben elhelyezkedek a széken. A falakat nézem. Sokat nem változtak. Bár biztos átfestették őket, de ezt egy pasi nem veszi észre. Nem figyelünk az ilyen részeltekre. Ezért nem vesszük észre azt se, ha valaki fodrásznál volt. Kivéve, ha nagyon rémes a frizura, az azért ordít az ember fejéről. De ami jó és szép, az természetes a szemünknek. Ahogy önmagában a csinos lányok is. Az egyetemen például rengeteg csinos lány van. Hú, de még mennyi! De azért már kéne valami állandó. Ez a hegyi farkas élet hosszú távon nem vihető...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szemüveges - Vidám - ExEridonos - Bátyó - Kérdések
Emma McNeilly
INAKTÍV


zsiráfmami ¤ emmus
offline
RPG hsz: 266
Összes hsz: 15051
Írta: 2015. október 24. 23:38 | Link



Nagyon várta már ezt a délutánt Emma és nem azért mert végre egy kis szabaidő a kastélyon kívül, mert igazából kikapcsolódott ő ott is.  Az ok Viktor volt. Szinte már fel sem tudja idézni mikor ültek le utoljára valamiről egy jót beszélgetni, vagy legalább futottak egymásba egy nagy ölelés erejéig. Mindketten nagyon elfoglaltak, ilyen ez. De az életük csak pereg és pereg, ennek köszönhető az is, hogy mindkettőjüknél van miről beszélni. Emma eléggé lemaradt még abban a státuszban, milyen boldog volt az exnavinés szőkével unokabátyja, aztán az már milyen régen volt. Persze akkor nála is még egész más témák forogtak, sehol nem volt a házvezetői széktől vagy a jelenlegi magánéleti dolgoktól. Sietősen lépdelt a macskaköves utcácskán, kezeit a zsebébe mélyesztve tartja, mosolygósan nézi a sétálókat, majd egy kanyarral később már a Pillangóvarázs ajtaját nyitja, hogy belépjen rajta. A kellemes időbe és finom illatokba érve egyből körbepillant, aztán heves integetésbe kezd, ahogy megpillantja Viktort. Elkapja a pincért, mielőtt odasietne egy szóra.
- Egy zöld teát szeretnék, oda.
Mutat Viktor felé, majd kedvesen megköszöni és már halad is az asztalok között előre. Kibontotta a kabátját és már el is kezdett kibújni belőle, hogy unokabátyja közelébe eső szabad szék támlájára tehesse azt. Ezután fordul felé vigyorgósan. Egyből széttárja karjait, hogy amint engedélyt kap rá, jól megölelgesse Viktort. Hiányzott már neki a férfi és nagyon örült, hogy láthatja.
- De örülök neked! Mi újság? Hogy megy az egyetem? Hogy vagy?
Bombázza szegényt egyből kérdésekkel, persze lényeges is, hogy így nem kell neki nyitni. Magáról kevésbé beszédes, mint amit amúgy képes produkálni. Kihátrál kicsit és a székére csüccsen, kezeit pedig összefűzi az ölében.
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2015. október 24. 23:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 ... 25 ... 31 32 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed