36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szikszai Attila összes RPG hozzászólása (49 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. október 19. 20:52 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Nina

Érdemben semmi újat nem tudott volna már hozzáfűzni a Nina által mondottakhoz, ezért csak fogta a kezében kihűlőben lévő bögréjét és a kiskanalával játszadozott. A szoba minimális háttérzajában ez egyáltalán nem volt olyan cselekedet, ami udvariatlan lett volna, a beszélgetések mellett az időnkénti csörrenés egyszerűen nem volt feltűnő.
Talán már megint olyan témába mászott bele, amibe nem kellett volna. És erre ismét túl későn jött rá. Egyre inkább fokozódott benne a kényelmetlenség érzése. Az egész elindított benne valamit. Ugyanakkor hasznosnak és érdekesnek találta a lány által mondottakat. Biztos, hogy idő kell még neki, amíg szépen hazamegy az imént megkapott köteggel a szobájába, vesz egy relaxáló fürdőt, majd beveti magát a franciaágyba és reggelig ki se kel onnan, s majd csak azután, vagy úgy ezen cselekedetek felétől fog elkezdődni benne a gondolkodás azon, hogy most hogyan is tovább. Egy célt biztosan tud. Az igazságot véka alá rejteni, a múltat elfelejteni, törölni, valamint tiszta lappal elkezdeni valami szebbet és jobbat. Hiába képzelte el magában olyan nagyszerűen ezeket, a kivitelezhetőségükben már most kételkedett. De hátha segít majd az a fürdő, és akkor főzhetne mondjuk mellé még egy teát. Ebből ugyanis már csak pár korty van hátra. És persze itt van a beszélgetőtársa is, akihez úgy látszik, bizalommal fordulhat.
- Jobban el kellene mélyednem a cikkekben. Ezentúl lelkes olvasó leszek én is, nem csak a diákjaim. Amúgy az a rossz az újságban, hogy amikor megjelenik az új szám, egyszerűen nem lehet normális órát tartani. Még tanulás közben is inkább azt olvasnák, a hátsó sorokban mindenki a pletykarovaton röhög - árulta el, s ő maga is felderült a dolgon. Teaházban még nem is baj, na de órán ilyenkor aztán nagyon szigorúnak akar tűnni.
- Igen, elég sok újdonságot terveztem, majd meglátjuk, hogy mennyi mindent sikerül ebből megvalósítanom. Mindenesetre szurkolj! - egyenesedett fel - Most viszont szerintem megyek, ezt a beszélgetést viszont mindenképpen folytassuk még valamikor! Majd jelentkezem, hogy mire jutottam a papírmunkával kapcsolatban. Köszönöm szépen még egyszer, szia!
A beszélgetésük végeztével nyugodt mozdulatokkal pakolt össze maga körül, majd távozott a helyszínről.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. október 25. 13:24 Ugrás a poszthoz

Ethan Saint-Venant
MMM, kantin | [zárt]

Kétségtelen, hogy elkanyarodtak a beszélgetésben. Az átmenetet megtalálni elég nehéz. Igazából fontos lesz, hogy mindketten jól ismerjék a másikat, mert a tanár úr szerint csakis így lehetséges hatékonyan együttműködni, márpedig a patrónus-bűbájt kifejezetten az olyan varázslatokhoz sorolja, ahol nagyon sok múlik a bizalmon. Egyébként sem az a tanár szeret lenni, aki leadja a száraz anyagot, majd vasszigorral kéri számon ugyanazt a szintet, amit a szakképzett pedagógus megüt. Az általa elképzelt ösztönzési forma jóval sokrétűbb ennél. Bensőséges, de nem tolakodó. Meghagyja a diák szabadságát, ugyanakkor közelebb visz a végcél felé. Annak idején örült volna, ha minden professzora ilyen szeretettel közeledett volna felé. Akkor nem amiatt lett volna motivált, hogy minél hamarabb túlessen az elé állított kihívásokon. Habár akkor bizonyára máshol kötött volna ki, ami egy új történet lenne.
- Egy darabig illemtant - húzta ki magát a székben, hangjában múltja iránt érzett büszkeségével - Nem volt rossz tanítani. Bűbájokra viszont sokkal nagyobb az igény az iskolában.
Úgy vélte, ez nem szorult bővebb magyarázatra. Lehetséges aztán, hogy ezzel az információval csak megerősíti őt abban, hogy felnőttként, a tanári pályát választva is van lehetőség változtatni az ember életén. Persze ehhez rugalmasság, fogékonyság és kitartás kellett, no meg a képzés, amit leleményességének köszönhetően időben képes volt kiszúrni. Örült, hogy előtte Ethan olvasási szokásairól tájékozódhatott, az imént pedig hivatali munkájának hivatalos kezdetéről kaphatott egy becsült időt. Hosszú az út még előtte.
- Nagyon örülök, hogy végre sikerült találkozunk. Maradjunk akkor annyiban, hogy küldök egy levelet a tanév elején... Számítok Rád - kezdett el búcsúzni.
Bizalomgerjesztő mosollyal nyúlt felé egy kézfogásra, miután elrendezte tálcáját. Szinte mindent megevett, jól is lakott aznap a vacsoráig bezárólag.
A megbeszélés eredményesen zárult. A végső egyeztetések után egyszerre távoztak a helyiségből, s mentek mindketten a maguk dolgára.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. október 28. 17:46 Ugrás a poszthoz

Tanulmányi kirándulás
November 2. 8:00

Álmosan keveredett fel a csípős reggeli órákban a bejárati csarnokig, ahol a tanulmányi kirándulásra érkezőket várta. Két kollégájával együtt fogja a következő napokban felügyelni a brigádot. Ez nem lesz egyszerű feladat, hiszen számos speciális nevelést igénylő diák is utazik a csoporttal, másik felük pedig képzett elemi mágusnak készül. Ilyen emberek mellett jó, ha egy bűbájhasználatban jártas személy is megjelenik, aki szükség esetén közbe tud lépni a szaktanár segítőjeként.
Egyetlen bőröndjével nem úgy tűnt, mint aki sok holmit pakolt volna be, de természetesen tértágítóval ellátott utazótáskáról volt szó. Egy kicsit bosszús volt amiatt, hogy fel kellett jönnie a kastélyba, de most a gyerekeké a főszerep, az a legfontosabb, hogy hasznukra váljon az utazás és minden a legnagyobb rendben történjen. Merkovszky tanár úr vezetésével elindultak lefelé. Attila volt a sereghajtó, ha rajta múlt, senki nem kószálhatott el, csendben és fegyelmezetten folytatták útjukat a vasútállomás felé. A kirándulók többsége hasonló félálomban lehetett, mint saját maga. Addig se volt velük gond...
Próbált ismerős arcok után nézni a tömegben, s már előre felmérte magában, ki lesz az, akire esetleg jobban oda kell majd figyelnie. Nem szeretne túlságosan szigorú lenni, de ez egy tanulmányi kirándulás, nem a szórakozásról kell szóljon elsősorban. Remélte, hogy ezt az összes jelentkező tudomásul vette, s az út során ehhez mérten fog viselkedni. Amíg a szaktanár a jegyvásárlással volt elfoglalva, ő is szívesen válaszolt a felmerülő kérdésekre. Miután felszálltak a vonatra és az el is hagyta az állomást, a biztonság kedvéért végigsétált párszor a közlekedőfolyosón, bepillantott az utazófülkékbe, hátha szükség volt rá valakiknél. Egyébként már ő is sokkal megkönnyebbültebb volt a kezdethez képest. Még a fővároson vergődjenek át, hiszen az szokott még problémás lenni.
Amennyiben valakinek tanári segítségre volt szüksége, Attila az utazás alatt általában a vonat első fülkéinek egyikében tartózkodott.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. október 28. 18:42 Ugrás a poszthoz

Viktor
Szeged, Dóm tér

Vele együtt torpant meg. Unokatestvérének légből kapott ötletét nem igazán értette, már a megfogalmazásának módjában is turpisságot sejtett. Éppen egy családi összejövetelen voltak túl, ami szerencsére a szokásos hangulatban telt. Tartott attól, hogy a vele kapcsolatos múltbéli események kihatással lesznek a nagy találkozásra, de ez egészen idáig úgy tűnt, nem szúrt szemet senkinek. Persze lehet, hogy Viktor még az iskolában hallott meg valamit. Ilyenkor sajnálta azért, hogy a Bagolykő egy közös nevező az ő életükben, még ha ennek megvannak a maga előnyei is.
- Ahogy gondolod... - vonta meg a vállát, majd leült mellé a padra. Már nem tűzött úgy a nap, de az emberek létszáma hozta az ilyenkor elvárható átlagot. Vasárnap délután, szeptember havának kapujában. Mindenki szeretné pánikszerűen kihasználni az időt, míg be nem köszönt az ősz, s el nem kezdődik az új tanév.
Nem kapott túl sok gondolkodási időt. Viktor hatásosan indított. Tudta, hogy mit akart hallani Attilától. Már csak az volt a kérdés, hogy a tanár úr is készen állt-e arra, hogy beszéljen. Egy családtagnak persze más, ezúttal kettesben voltak, távol a kíváncsi fülektől, akik továbbadták volna a hallottakat. Bízott a fiúban, így kérdését se tudta támadóan értelmezni. Kénytelen volt megbocsátani neki kíváncsiságáért, még ha el is sápadt, amikor megtudta, miről fognak beszélgetni. De elhatározta, hogy őszinte lesz vele.
- Tényleg? Nem szerettem volna a magánéletemmel traktálni benneteket, sajnálom, ha a hangulatom nem volt éppen a legjobb. Nehéz időszak után próbálom összeszedni magam - sóhajtott fel gondterhelten, beszédének megkönnyítésére pedig a szembeni épületeken időzött. Szereti ezt a várost.
- Nem tudom. Valahogy nem vagyok a régi. Azt hiszem csalódtam benne, vagy talán önmagamban. Úgy érzem, hogy valami helyreállíthatatlanul megváltozott. Te éreztél már ilyet? - fordította felé a tekintetét. Arca kifejezéstelen volt, de szeméből a düh és a félelem sugárzott. Ritkán engedte, hogy így lássák az emberek.
- Naiv voltam, vak voltam... Sebezhető voltam. Elárulva éreztem magamat, de szeretném, ha ez még egyszer nem fordulhatna elő. - folytatta.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. november 2. 18:29 Ugrás a poszthoz

Tanulmányi kirándulás
November 2. 10:15

Izgalmas fázisa következett az utazásnak. Miután az utolsó diák is elhagyta a vonat területét, Attila végigsétált a folyosón. Bár nem számított rá, hogy szökni akaró vagy szimplán elszundító diákokra bukkanna valamelyik fülkében, azért fő volt az elővigyázatosság. Alapos szemléje után megállapította, hogy senki nem hagyott fenn semmilyen holmit, így megkezdődhetett a tempós gyaloglás a legközelebbi hopp-állomásra. Onnan már csak egy ugrás, majd el is érik várva várt céljukat. Odaútja során próbálta behatárolni, hogy vajon melyik állomásról lehet szó. Nem sűrűn folyamodott a hopp-hálózat használatához, diákkorában is inkább a varázstalan emberek által alkalmazott eszközöket preferálta. Abba már bele se gondolt, hogy valószínűleg a valaha volt legnagyobb távolságát kell majd megtennie, méghozzá mágikus úton. Ez a tudat még a tanár urat is nagyon nyugtalanította, pedig bízik a varázsvilágban. Arra azért kíváncsi volt, hogy a többieknek erről mi a véleménye, így hosszú idő után megszólalt, még ha nem is várt választ.
- Izgultok? - fordult a csoport várakozó tagjai felé, amíg lezajlott a belépéshez szükséges papírok ellenőrzése. Mindent rendben találtak, ahogyan az várható volt, hiszen szép is lenne, ha pont a Bagolykő csapata akadna fenn a rostán. Feltételezhetően előre értesültek a kirándulók érkezéséről, elvégre nem éppen szokványos kéményt kell majd igénybe venniük. Amikor megérkeztek a 784-es számú ajtóhoz, Attila már a kezében szorította a maga por adagját, amit néhány pillanat múlva készült felhasználni. Ügyelt arra, hogy Merkovszky tanár úr szavait mindenki figyelemmel kövesse, hiszen egy ilyen átutazást nem szabad félvállról venni. Komoly következményei lehetnek annak, ha valaki nem megfelelően hajtja végre. A tájékoztató tehát egyértelműen szükséges volt, remélhetőleg mindenki közelebb húzódott, hogy hallja az utasításokat.
Felkapta a fejét, amint meghallotta a saját nevét, ezzel ő kezdte az utazók sorát. Örömmel bújt be a megfelelő kandallóba, - szerencsére ehhez nem is kellett nagyon összehúznia magát - majd némi hatásszünet után a zöldes árnyalatú lángok már tették is a dolgukat.

Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. január 1. 17:59 Ugrás a poszthoz

Viktor
Szeged, Dóm tér

Támadta magát és a világot, ennek akkor így kellett történnie. A téren ücsörögve úgy érezte, itt és most bármit megtehet. Nem jut el az Edictum fülébe, s egyéb más forrásból sem értesülnének a botrányról a kastély környékén élők. Azért szereti Szegedet, mert szinte teljesen az ország másik végében helyezkedik el. Nem ér el az Északi-középhegység szele erre az alföldi síkvidékre. Hasonlóan csendes és szép mesevilág ez, még ha az ő szülőföldje mégiscsak az a fenyveses, dimbes-dombos régió. Nagyon örült, hogy lehívták ide egy kicsit. Főleg az elmúlt események hatására. Csakhogy nem volt elég körültekintő. Mondhatni elfelejtette, hogy van egy szerető és figyelmes családja, aki villámsebességgel észreveszi, hogy valami nincs rendben otthon. Attiláról nem mondhatni el, hogy kellemesen csalódott volna unokatestvérében, de nagyot nőtt a szemében azzal, hogy oda mert elé állni és felhozni ezt a témát.
Annyit változtak az évek alatt. Még mindig sajnálja, hogy Viktor legkritikusabb korszakában nem lehetett ott mellette. Sajnos a családból nem mindenki reagált egyből úgy, ahogyan azt elvárta volna, a tanár úrnak pedig éppen akkor kezdődött el a nagybetűs élet. Kiköltözött Angliába, ahol átlagosan a fél napját kemény munkával töltötte, hogy megalapozza a soha nem sikerült kinti életét. Többek között emiatt is tűnhetett úgy, hogy akkor még ő sem kelt unokaöccse védelmére. Ezt a mai napig bánja. Talán ha egy kicsit jobban érezteti vele a törődést, akkor a múlt másképpen alakul, még ha összességében pozitív végkifejlete volt az ügynek. Attilából tanár lett, Viktor pedig idén végez. Olykor különös tud lenni, hogy rokonok, és egy olyan családból jöttek, ahol Attu szüleinek az esetét leszámítva nagy az összetartás. Sosem hagyná, hogy a munkája rámenjen a kapcsolataira, hogy a kialakult új helyzet bármin is változtasson. Ugyanakkor nem biztos abban, hogy ezt Viktor is érzi vagy érti. Az ő szemében a vöröske még mindig az ő gyerekkori játszótársa, a "kis" Regivel együtt. Azóta Kinsey is bejött a képbe, de természetesen vele sincs baja. Csak még nem ismeri annyira jól, mint kéne. Sebaj, ez is változni fog idővel.
- Örülök, hogy így látod - mondta megnyugodva - Nem engedhetem meg magamnak, hogy kikészüljek. Annyit különben sem ér ez az egész. Ne tévesszen meg a látszat, hamarosan összekaparom magamat a talajról. Tanultam a hibáimból, úgy érzem. Lehet, hogy a történtek hatására megváltoztam, de tudom, hogy Ti nem ítéltek el - jelentette ki eltökélten, nagy határozottsággal a hangjában. El is tűnt az arcáról a negatív érzelmek mindennemű jele, helyette inkább aggódóan unokatestvére arcára pillantott és átölelte őt a padon. Egyikük élete sem csupa jóról szólt eddig. Jól ismerték egymást.
- Ne irigyelj, Te is nagyon sikeres leszel. Tudod, hogy számíthatsz a támogatásomra, szóval ha kell valami, csak szólj... Most pedig döntsük el, hogy merre tovább, mert nem szeretném sokáig itt lógatni az orrom - nevetett fel kissé, egy ravasz kacsintással lezárva a búskomor perceket. A kedves emlékek egycsapásra felülírták a Grétán való elmélkedését, az összejövetelen valószínűleg csak egy gyengébb pillanatában juthatott eszébe, amikor egy pillanatra leült a családi program.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. január 1. 23:02 Ugrás a poszthoz

Karina

Jobbnak látta, ha elhozza otthonról a jegyzeteit, és egy darabig felköltözteti az irodájába. Ha az ottani fiókokban esetleg nem is lenne átlátható, vagy praktikusság szempontjából lenne indokolt, akkor megoldható lenne még a tanteremhez tartozó szertár egyik szekrényének igénybevétele. Az talán még közelebb is lenne számára, ha a diákoknak szeretné kiadni, hogy lemásolják és abból tanuljanak. Általában azok kapják ezeket meg, akik valamilyen külön kéréssel fordulnak hozzá. Az ilyen ügyért megéri küzdeni, a diákok általában nagyon hálásak a rájuk fordított idő és energia miatt, amit általában a tanév végén honorálnak, persze kizárólag jól sikerült vizsga esetében. Ez már csak így működik... Persze abszolút érthető diagnózis.
Végül csupán egy igen vékonyka adagnyi gyűlt össze, ennyit tartott egyedül méltónak az átcipelésre. A többinek már vagy nyoma veszett, vagy régóta a kastélyban porosodik. Hosszabb távon nem tesz jót sem a tanár úrnak, sem a papírlapoknak, hogy szanaszét vannak. Viszont hiába küzd az ellen, hogy az otthonából végleg száműzze az iskolával kapcsolatos kellékeket, és a háza ne csak egy második munkaállomás legyen, a jelenség elkerülhetetlen. Előbb-utóbb valahogy visszaszöknek, újrateremtődnek a lakás különböző pontjain a bűbájokról szóló irományok. De még ha az az igazi szakirodalom lenne, amit Attila olyan elszántan keres néhanapján a könyvárusoknál! Sajnos mind a vázlatosan, diákbarát formátumúra szerkesztett segédanyag. De legalább valakinek hasznos.
Ezeket szorongatta a hóna alatt, amikor felfelé szedte lábait a bejárati csarnok lépcsősorán. Aztán meglátta a felső lépcsőfokon ücsörgő leányzót, aki éppen nagyon elfoglalt volt valamivel, csakhogy sasszemei nem tudták kiszúrni, mivel. Valami lecke lehetett a dologban. Csak nem a bűbájtan szentségét gyalázta meg oly módon, hogy azt a gyengén megvilágított csarnok hideg kövén görnyedve írja, zsíros étellel a szomszédságában? Nagy fájdalom lett volna a tanár úr amúgy is érzékeny lelkének.
- Talán nem ez a legideálisabb hely a tanulásra... - torpant meg, hangját pedig megpróbálta a legszigorúbbra cserélni. Ugyanakkor árulkodott róla, hogy nem volt büntető kedvében - Vagy netán kidobtak a körletedből?
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. január 1. 23:53 Ugrás a poszthoz

Csani

Aki még nem tudná, néhány héttel ezelőtt a tanár úr egy új lakóval bővült az otthonában. Az az épület, amely egykor oly sok embernek adott otthont, hosszú ideig szinte már elhagyatva állt, miután évtizedekkel ezelőtt véget ért egy szerelmespár boldog házassága. Jöttek ugyan albérlők, de egyik sem maradt néhány évnél tovább állandó lakó, az épület állaga pedig fokozatosan romlott. Attila a válás után apai nagybátyjához költözött, ez nem különösebben nagy titok, habár nem szeret róla beszélni, hiszen az intézkedés megannyi kérdést vet fel. A sztori pedig túl bonyolult ahhoz, hogy csak úgy, egy kellemes vasárnapi délután magyarázzák el az arra méltó illetőnek. Így tehát csak annyi tudható, hogy ennél a Szabolcsnál töltötte az elkövetkező időszakot, a kamaszkortól a felnőtté válásig. Végtelenül hálás lehet ezért a befogadójának, hogy saját fiaként szerette és foglalkozott vele. Megkapott ott mindent, amire szüksége volt, még ha az új helyzet olykor szokatlan, kényelmetlen és a múltra akaratlanul is visszautaló volt. Az élet azonban haladt tovább, a tanerő nem roskadt össze, bőven lefoglalta magát a tanulmányaival, majd amikor úgy érezte, már elég nagy ahhoz, hogy a saját lábára álljon, kirepült a fészekből. Különböző módon próbált meg egyedül boldogulni. A kapcsolatot természetesen tartotta a családjával, a szüleivel is természetesen, hiszen a problémák ellenére nem tűntek el teljesen az életéből. Hosszú kihagyás következik.
Szabolcséknak nem lehetett gyermekük, ez egy fájdalmas tény volt mindenki számára, egyúttal tabutéma a családtagok között. Tudható volt, hogy az örökbefogadáshoz fognak folyamodni, azt azonban még nem lehetett tudni, hogy pontosan hogyan gondolták el ezt megvalósítani. Mondták, hogy csecsemőt vesznek magukhoz, de azzal talán már túlságosan is elkéstek, az idő sürgette őket. Attila viszonylag hamar képbe került, miután szemet szúrt számukra egy megnyerő kisfiú, Csanád. Meg kellett beszélni pár dolgot, mielőtt megérkezett. Ez a fiú is varázsló felmenőkkel bír, még ha nem is ismeri az igazi családját, így a problémái ellenére a varázslóiskola támogatására szorul. Nem tanácsos ilyen korán bentlakásos iskolába küldeni, ahol újból egyedül érezheti magát. Valaki kellett, hogy szemmel tartsa. A tanerő természetesen azonnal vállalta, hogy tanulmányai alatt a gondját viseli. Szerinte ennyivel tartozik nagybátyjának, nem utolsó sorban pedig már ő is nagyon szeretne egy gyereket, s most legalább megtapasztalhatja, hogy milyen is az a sokat emlegetett gyerekvállalás. Megismerte a fiút, majd hozzá is költözött, ahogyan annak lennie kellett. Eddig semmiféle probléma nem jelentkezett, habár új, eddig nem tapasztalt kihívások elé állította az ifjú Attilát. Helytállt, s már csak az a kérdés, vajon képes lesz-e tartani a szintet. Szinte azonnal megszerette újdonsült unokatestvérét, akivel egy nap elhatározta, hogy megmutatja neki a helyi barlangfürdőt. Szegény korábban biztosan kevés ilyen programon vehetett részt. A jövőre számtalan időtöltést kitalált már, egyelőre azonban nem akarja túlterhelni őt, mellesleg az anyagiakkal is jobban kell gazdálkodnia.
Kis hátizsákjában a szükséges cuccokkal jelentek meg a fürdőben, s a beléptető procedúra után az öltözőben készültek neki a csobbanásnak. Elővette a jó előre bekészített papucsokat mindkettejük számára, odaadta neki a törölközőjét és egyéb cuccait, amire szüksége volt, majd saját maga következett. Olykor elgondolkodott, hogy nem-e fogja túlságosan elkényeztetni, hiszen gyakorlatilag mindent megkap, amit kiejt a száján. Elmondta neki a szabályokat, majd eltűnt egy pillanatra, hogy diszkréten átöltözhessen sötétkék fürdőnadrágjába. Miután elkészültek, az első nagy medence felé vették az irányt, előtte persze kötelezően lezuhanyoztatta magukat. Szerencsére nem voltak sokan, így remélhetőleg a fürdőzők nyugalmát sem fogja zavarni a lubickolás.
- Persze, általában minden hónapban megfordulok itt. Szeretem, mert szinte mindig kevesen vannak - mosolyogva hallgatta a lelkes fiú beszédét, majd megsimogatta a fejét - Igazán nincs mit, én is remélem. Csak fogadj szót, próbálj meg nem bosszantani másokat. Inkább ússz egy jót, azzal erősödsz - tanácsolta, mire már nyakig a kellemes hőmérsékletű vízben állt. Örült, hogy ennyire lelkes és udvarias fiúval van dolga, Szabolcsék tényleg nem bízták a véletlenre a választást, büszkék lehetnének rá.
- Na, hogy tetszik? - érdeklődött.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. január 2. 02:32 Ugrás a poszthoz

Egerszegi Nina
Szilveszter éjszakája | Doboz

Korábban volt már arról szó, hogy esetleg együtt elmennek valahová közösen kikapcsolódni, felnőtt módjára szórakozni, ahol mindenfajta felelősségérzet nélkül ereszthetik ki a gőzt. Egy tanárban ugyanis különösen jelen kell legyen az óvatosság, szinte állandóan résen kell lenni a mai, okostelefonokkal megáldott világban, ahol elég egy óvatlan mozdulat és le is kapják az embert. A karrier szempillantások alatt dőlhet romokba, és még más egyéb következményei is vannak a modern technológiának, ami a huszonegyedik századi társadalom szerves része. Varázstalan emberek között jártak, itt nem hatott a mágia. Egy fővárosi szórakozóhely, tömve idegen emberekkel. Füst, hangos zene, szokatlan világ ez egy pedagógus számára.
Csanád újdonsült szüleinél búcsúztatja az óévet. Hívták ugyan helyekre őt is, de valahogy nem volt kedve menni. Nina volt a legerőszakosabb invitálója, aki a régóta ígért szeletelést akarta behajtani. Végül beadta a derekát, ahogy látszik. Furcsán érezte magát, ahogy a tálcán közelgő felesre pillantott. Az utolsó pillanatban még sikerült kiszedegette pénztárcájából a saját részét, aztán társával felöntött a garatra. A fordítói munka után egészen sokszor beszéltek, de azt álmában sem gondolta volna, hogy eljön ez a pillanat. A lány eltökélten koordinálta az eseményeket, Attila pedig beletörődve hagyta magát. Engedte, hogy behúzzák a táncparkett közepére, ahol egy meglehetősen fura pózban vártak arra, hogy elkapják a ritmust. A zene nem tartozott Attila kedvencei közé, ez le is volt olvasható az arckifejezéséről, ugyanakkor nem akarta elrontani a másik kedvét.
- Maradok, ne aggódj - pedig úgy tűnt, ő jobban aggódik. Még mindig nem érezte igazán felszabadultnak magát, a beígért csoda elmaradt, vagy még nem akaródzott eljönni - Hogy tetszik itt? - terelte a témát, hasonlóan kiabálva.
Nem is nagyon tudta, hogy mit mondjon. Kettejük közül Nina mozoghatott otthonosabban ilyen helyeken. Látni fogja, hogy a tanár úr még egy kis segítségre szorul.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. január 3. 14:11 Ugrás a poszthoz

Karina

Nem csoda, főleg nem ennyi itt eltöltött idő után, ha menet közben néhány diákja megszólítja a tanár urat. Teljesen rendjén van, ha csak szimplán csevegni szeretnének, vagy netán valami kéréssel fordulnak hozzá. Olykor megesik, hogy a tanulók úgy kezdenek el menekülni képe láttán, mint árvíz elől a patkányok. Csúnya hasonlat, de igazából sosem lehet tudni, hogy a felnőtt milyen reakciókat vált ki egy kamaszéveiben járó fiatalból.
Meglátta ezt a kis szerencsétlent, aki a lépcsőfokon vesződött. Megsajnálta. Mivel nem sietett túlságosan, nyomban beszélgetni kezdett vele. A válaszaiból később úgyis fény derült a hangulatára. Ha túlságosan elfoglalt lett volna a tanulnivalóival, amiben Attila erősen kételkedett, hiszen meggyőződései alapján szinte lehetetlenség normálisan dolgozni egy lépcsőn görnyedve úgy, hogy közben eszik az ember, akkor minden probléma, sértődés vagy harag nélkül indult volna tovább. Eddig nem ez történt. Tetszett neki a lány válasza. Sőt, egyenesen vissza kellett magát fognia, hogy ne mosolyodjon el rajta. Nevetni mégsem szabad azon, hogy valamelyik kollégája büntetőmunkát szabott ki. Nyilván okkal tette.
- Mivel érdemelted ki? - faggatta tovább, a maga ráérős, lágy hangján. Elkérni mégsem kérte el, nem ügynök ő, hogy minden iratot megragadjon és górcső alá vessen. Az is meglehet, hogy valami nagyon titkos szerelmeslevél volt készülőben, az pedig pláne nem tartozott a tanerőre. A zavart lányka feltápászkodott a földről, nem épp zökkenőmentesen. Szerencsére mégsem taknyolt el, bár Szikszai tanár úr mellett igen nehéz, ugyanis ha hinni lehet a pletykáknak, jók a reflexei. Nemrégiben látták, ahogy felsegít egy diákot a faluban.
- A tanáriba, de szerencsére ilyenkor nincs annyi teendőm. Még... Neked is inkább pihenned kellene, mintsem a bajt keresni - jegyezte meg.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. január 14. 19:38 Ugrás a poszthoz

Csani

A fiúra pillantott... Még mindig furcsa neki ez a tulajdonképpeni apa-szerep, de idővel hozzá fog majd szokni. Addig viszont rengetegszer járatja ezen az agyát, naponta többször, ha nem sikerül éppen maximálisan leterhelnie azt a tanárkodással járó fontos teendőkkel. Tele van energiával, cseppet sem lankadt le a lelkesedése, izgatottan keres minden olyan alkalmat, amely keretében egy kicsit jobban megismerheti a nemrég hozzáköltözött ifjút. Csakhogy eddig rengeteg ideje volt magára. Korábbi kapcsolatát leszámítva hosszú ideje nem kellett mást is számításba vennie. Nem elviselhetetlen a természete, nem dől számára össze a világ, ha alkalmazkodnia kell másokhoz, de attól tart, egyszer majd nála is betelik az a bizonyos pohár, és akkor sokan meg fogják bánni, hogy közel kerültek Attilához. Azt ugyanis lehetetlennek tartja, hogy a jövőben ne adódnának konfliktusok. A kérdés az, hogy ezek milyenek lesznek, s mennyire lesz képes uralkodni egy olyan gyerek felett, akit nem születése óta ismer, s nem egy átlagos diákként kell hozzá viszonyulnia. Nem úgy akarja kezelni, mint egy kölyköt a suliból, reméli nem fogja Csanád rosszul érezni magát emiatt. A pedagógia kudarca vagy győzelme...
Mosolyogva bólintott a fiún, s annak bőbeszédűségén. Csak mondta és mondta a magáét, ami meglepte a tanár urat, de nem mutatta ki különösebben. Jóindulatú, ártatlan fiúnak tűnt számára. Szeretett volna a kedvében járni, így tehát a vízben úszva beállt mellé, majd sor került a rajtra. Direkt nagyokat csapott, hogy a fröcsköléssel nehezítse a fiú erőlködését, de természetesen hagyta előbbre menni. Miután utolérte a célnál, nevetve nyújtotta tenyerét egy pacsira.
- Neked úszónak kéne menned... Nincs kedved amúgy sportolni valamit? - valószínűleg Szabolcs se lenne túl boldog, ha a kviddics érdekelné, talán valami szolidabb mugli sporttal lekötik a felesleges energiáit - Feljössz a hátamra? - invitálta barátságosan.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. január 15. 15:22 Ugrás a poszthoz

Karina

Közben megpróbálta felidézni, hogy mikor szabott ki utoljára büntetőmunkát. Elég régen lehetett. Amúgy sem szeret nyitott szemmel járni a kastélyban. Ha valami rosszat sejt, inkább feltűnésmentesen eliszkol a tetthelyről, mintsem leálljon hősködni. Tudja, hogy ez a dolog hogy esik a fiataloknak. Van elég dolguk, ha pedig nem robbantják fel a kastélyt, hát... Senki sem lehet mindvégig szentéletű. Természetesen a járőrözéseket komolyan veszi, de sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az okok megértésére, mint a megleckéztetésre. Nem egyszer engedte szabadon a tilosban járókat azzal a feltétellel, hogy legközelebb nem követik el azt a kihágást. Ha órán történik valami, akkor általában csengetés után hívatja magához a delikvenseket, de ezeket a beadandókat valahogy sosem részesítette előnyben, bár nem nyitna vitát kollégáival a módszer hatékonyságáról.
Mácsai tanárnőt tiszteli. Soha nem volt gondjuk egymással, a közös munka gördülékenyen folyik immáron sokadik éve. Hiába viseli szívén minden diákja sorsát, a tanerő határozatát nem vonhatja kétségbe.
- És hogy sikerült az a dolgozat? - puhatolózott tovább, bár valószínűleg nem állhatott a helyzet magaslatán, ha így ki van miatta borulva. Azért az érdemjegyre kíváncsi lenne, hiszen előfordul, hogy várakozáson felüli teljesítményért is összeroskadnak az etalonok. Jó lett volna tudni a lány hozzáállását a többi tantárgyhoz.
- Mókázni? Mifélét? Akkor nem is sorolnád magad az átlagos lányok közé? Nem is gondoltam volna... - elvégre az óráján való magaviseletéből nem erre következtetne. Ott pontos és precíz, de legalábbis nem akadályoztatja az óra menetét - Én is csináltam pár hülyeséget, de volt egy szigorú értékrendem, amihez tartottam magam. Ami érdekelt, arra mindig odafigyeltem. Tudtam, hogy a tanulás nagyon fontos dolog, amit sose szabad félvállról venni - nevetett saját magán. Hát igen, azért akkoriban más világ is volt, pedig Attila nem egy őskövület.
- Különben is, felfáznál ezen a lépcsőn. Az pedig nem rosszalkodás, hanem saját magaddal való kiszúrás. Csúnyán... - okította ki mosolyogva.

Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 7. 17:01 Ugrás a poszthoz

Karina

Vizsgaidőszak. Bizonyára sokakat érdekel, hogy mi játszódik le ilyenkor egy tanár fejében. Hogy vajon milyen hangulatban állítják össze a feladatlapot... Ó, sok dolog múlik azon, a tapasztalt versenyzők már két-három megmérettetés után rájönnek erre. Attila szerint sokkal rosszabb vizsgák is léteznek, mint amelyeket ő szokott adni, mégsem teljes az elégedettség. Aki az órákon figyelt, annak semmilyen váratlan meglepetéstől nem kell tartania. Azok közé tartozik, akik konkrétan megmondják, mire számíthatnak a tanulók, természetesen ez még nem jelenti azt, hogy a felkészülést hanyagolni kell. Nem adják olyan könnyen a Kiválót. Olyan intézményben élünk, ahol vannak bizonyos elvárások. Akinek nem tetszik, az bármikor kiléphet a rendszerből. A másik nagy pillanat a javítás időszaka. Ilyenkor is nagy hangsúlyt kap a tanár hangulati állapota. A mindig mosolygó Szikszai professzor idén vajon hogyan osztályoz? Nagy rejtély, egyelőre.
Aztán amellett sem érdemes csak úgy elmenni, amit az Edictumban írtak róla. Ha jól emlékszik, nem először bukkant fel a lapban, de ilyen badarságot már régen olvasott magáról. Tény, hogy jót nevetett a dolgon, ugyanakkor az is igaz, hogy tényleg elgondolkodott egy kegyetlen vizsga megszerkesztésén, csak aztán sem ideje, se türelme nem volt a munkához, másrészt miért szúrjon ki szegény sítáborozókkal, akik a távollét alatt olyan jól viselkedtek? Úgy tűnt, összekapták magukat, s a láblógatás ellenére is vették a fáradtságot és felkészültek az év végi feladatukhoz. Legyen ez a jutalmuk.
Egy kellemes nap zárásaként suhant el a cukrászda üvege előtt. Nem nézett ki a fejéből, csak ment, nagy céltudatossággal, hóna alatt cipelte szokásos jegyzeteit, s szemeivel már a pultokon kihelyezett, finomabbnál finomabb készítményeket elemezte. Hiába gyakori vendég, a választék kiismerhetetlen. Köszönt, helyet foglalt egy szabad asztalnál, majd némi töprengés után rendelt. Csak később kezdett el a tömegben bámészkodni. Látott ugyan ismerősöket, de nem mozdulhatott el, nehogy mások foglalják el a széket. A forgalom ugyanis jelentősnek volt mondható, a helyét pedig túl tökéletesnek találta, így önző módon ragaszkodott hozzá.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 8. 16:10 Ugrás a poszthoz

Karina

Az állandóan nyüzsgölődő tömegben először fel sem tűnt tanítványa hirtelen felugrása a saját kis fülkéjéből. Egy kicsit meg is ijedt, amint a semmiből pillanatok alatt már mellette is támadt. Pedig direkt úgy alakította helyfoglalóját, hogy ne vegye el a nagyobb társaságoktól a bővített asztalsorokat, hanem szépen meghúzza magát valamelyik másodlagos alkalmatosságon, ahonnét még mindig elég jól be lehet látni a helyiséget. Másképpen nagyon zavarban lenne, hiszen sosem tudná, mik történnek a cukrászda különböző pontjain. Szeret szemlélődni, rálátni még a legkisebb dolgokra is, így tehát a kulcsfontosságú ülőhely megszerzése adott. Aztán persze jól elvan ő magában, csendesen, nem él vissza előnyös területével. Remélhetőleg volt még annyi hely, hogy Karina és a cuccai is kényelmesen elférjenek, s a tanár úrnak se kelljen nagyon összehúznia magát, mert azt sem szereti. A szokásos nyugodtság áradt belőle, talán valamivel még gondtalanabbul érezte magát, hiszen a tanításnak már vége volt, s nem is a kastélyban tartózkodott.
- Nyugodtan - vonta meg a vállát, aztán utat biztosított a letelepedő lánynak. Ha várna valakire... De sajnos egyik ismerőse sem ért rá, pedig nagyon szeret ide a többiekkel jönni. Lassan tarthatnának egy családi összejövetelt, vagy ideje lenne régi barátokat is invitálni a környékre, mert a vizsgaidőszak ezen szakaszában nincs sok teendője. Aztán meg ott a fogadalma, amit mindig kitűzöget magának az új tanév alkalmával, miszerint megpróbál minden évben jobban produkálni. Valamelyik füzetében ott is vannak azok az ötletek, amik utazás vagy munka közben születnek meg a fejében, a megvalósításuk viszont nem egyszerű.
- Rendes tőled - jegyezte meg, bár hangját valóban elnyomta kissé az újonnan jött ricsaj. Remélhetőleg a kiszolgálószemélyzet is észreveszi majd a változást - És te hogyhogy nem a barátnőiddel érkeztél? Hogy megy a suli, sikerült javítani az osztályzataidon? - tudta, hogy Karina nem mindenkivel ápol jó viszonyt a tanári kar tagjai közül, ezért is érdekelte a lány véleménye. Aztán csak remélte, hogy nem a jobb jegyekért jött hozzá könyörögni házon kívül...
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 13. 14:42 Ugrás a poszthoz

Karina

Ettől félt. Már csak ez hiányzott. Az iskolán kívül is a jobb jegyért akarnak nála sorban állni. Pedig kíméletes tanárnak gondolta magát, ezek szerint még mindig nem elégíti ki a lustább népség igényeit? Komolyan, olyan rosszul tudja magát érezni ilyenkor. Egyszerűen nem segíthet, bármennyire szépen néznek rá. Örül, ha a tantermen kívül is felkeresik a tanítványai, de mostanában egyre több embernél érzi azt, hogy csak a talpát nyalják, hízelegnek. Nagyon rossz érzés. Tudja kezelni, de ettől egyre inkább magányosan és elhagyatva érzi magát. Még nem tudta száz százalékban eldönteni, hogy Karina miért ült le hozzá, de adott még neki némi esélyt, hogy talán mégsem ez a célja, hiszen már korábban is próbált beszélgetni a tanár úrral. A lányka büszkén húzta ki magát a vizsgákra való rákérdezés után, remélhetőleg nemcsak a naivitás beszél belőle, hanem tényleg szép eredményekkel zárja majd a tanévet. Ugyebár ez csakis rajta múlik. Attila nem hinné, hogy az itteni tanárok direkt kiszúrnának bárkivel is. Ahhoz valami nagyon csúnya dolog kellene hogy történjen. Nagyszájúból több is van az iskolában, de az még nem ok arra, hogy valakit csak úgy meghúzzanak. Különben is, a lényeg a teljesítményen van, amely a dolgozatokkor mérhető le. Ő is csak azt kéri, hogy akit nem érdekel, az maradjon csendben az órán, hagyja tanulni a társait, és akkor nem akasztják össze a bajszukat.
- Nem szeretek kitolni veletek. Ha figyeltél az órámon, nem érhet majd kellemetlen meglepetés - ígérte meg a lánynak, s rögtön hozzátette, hogy nagyon fog majd szurkolni, ahogy mindig, mindenkinél. Mellesleg gratulált a többi vizsgájához.
Kellemesen mosolygott a lány humorán, persze az evőeszközt azonnal visszautasította, hiszen a szeme sarkából már látta is a rendelése érkezését. Ezért sem válaszolt rögtön a roppant kényes témára, melyet éles kardként szegeztek neki. De legalább a forrócsoki és a gyümölcskosár kompenzálta a  számára kínos szituációt. Maga előtt szépen elrendezgette a rendelt finomságokat, majd apró falatonként fogyasztani kezdte.
- És te ezt mind meg is fogod enni? Nehogy megülje a gyomrod... - intette óvatosságra a lányt - Amúgy neem, egyedül jöttem.
Nem igazán tartozik rá, hogy van-e valakije vagy sem. Nem szeretne erre reagálni, nehogy sértődés legyen a dologból. Ez az ő magánügye.
Szerencsére elterelődött a téma a patrónus felé. Arról már jóval nagyobb szakértelemmel és magabiztossággal tudott nyilatkozni.
- Nagyon nehéz bűbáj, ugye tudod? A felsőbb éveseknek szoktam tanítani, csak különleges indokkal teszek kivételt, de ha alkalmasnak bizonyulsz a korai elsajátítására, akkor megpróbálkozhatunk a dologgal. Mindenképpen a vizsgák után, mert hát most mindketten másra koncentrálunk, és persze az igazgatóságon is rá kell bólintaniuk. Lesz elég időd? - kérdezte, persze nem elvenni szerette volna a lány kedvét, csak ismertetni a tényállást - Hogyhogy most tanulnád meg?
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 14. 23:10 Ugrás a poszthoz

Viko

A hétvégi nap ellenére már korán reggel elhagyta a házat, hogy egyenesen a Minisztériumba vegye az irányt. Elegáns öltözetével ismét a mágusok és a varázstalanok közötti aranyközépút megtalálására törekedett. Csanád miatt nem kellett aggódnia, hiszen a reggelit szokás szerint kikészítette az étkezőasztalra, bár szinte mérget vett volna rá, hogy lesz dél is, mire kikászálódik az ágyából. Pláne, ha nincs otthon senki, aki még délelőtt felkelthetné. Eltelt már annyi idő, hogy nyugodt szívvel lépjen ki a házból, a riasztóbűbájok meg idejében szólnak, ha valami rettenetes katasztrófa sújtaná a házat. A fiú iránt táplált bizalma azonban elérte azt a szintet, hogy ezúttal megadhassa neki ezt a kis szabadságot, hogy egyedül hagyja a saját házában. Délután már otthon lesz, reményei szerint.
Fővárosi látogatásának oka egy jelentéktelenebb megbízás. Ám ezekből az apró ügyekből egészen sokat vállal az év ezen szakaszában, hiszen megfogyatkozik az iskolai tennivaló, muszáj hát valamiből extra pénzt csinálni. Két ember, plusz az állandó tartalékolás. Ha minden jól megy, a nyáron valamikor örülne egy hét tengerparti üdülésnek, ehhez azonban a tanári fizetés nem lenne elég. De anyagi helyzete firtatása helyett inkább törődött a munkával. Aztán végül úgy alakult, hogy hamarabb vége lett a tárgyalásnak, mint azt előre remélték. A delegáció tagjaként a belváros másik végén kötöttek ki, onnan pedig nem várt okra hivatkozva szabadon útjára bocsátották. Indulhatott hát haza, és mivel a körúti éttermeknek nem tudott ellenállni, ebédidő tájékán a férfias megoldás mellett döntött. Otthoni főzés helyett valamiféle készétellel lepné meg a fiút, úgyis rég volt ilyenben része. Annak ellenére, hogy a tanár úr egyébként ügyes szakácsnak mondható, nekiállt valami finom után kutatni. A kirakatok bámulása alatt persze a járókelőkre is rápillantott. Élénk ruhája rögtön feltűnt, azt azonban nem gondolta volna, hogy pont akkor, pont Őt, azaz bagolyköves kolléganőjét ismeri fel. A döbbenettől mosolyra derült arccal lopózott oda mellé a legnagyobb titokban, majd bökte meg oldalát.
- Hát te? Hogyhogy itt? - kérdezte ebben a szabadabb, közvetlen stílusában, hiszen nem az iskola falai között voltak, még ha nem is ismeri annyira - Nem tudsz valami jó éttermet a környéken, ahol elvitelre is lehet kérni? -hátha szerencséje lesz.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 15. 00:13 Ugrás a poszthoz

Viko

Bökése után ijesztő sikkantás, lendülő tenyér... Attila védekezőpózba vágódik. Összehúzta magát, behunyta a szemét és egyik kezével próbálta elkapni kollégája karját, nehogy az véletlenül arcon találja. Merlinnek köszönhetően az utolsó pillanatban sikerült megúsznia a katasztrófát, így ismét természetes testtartást vehetett fel. Még azért fújt egyet, hiszen kissé lesápadt az események hirtelensége miatt, aztán jobbnak látta körbenézni párszor, nem-e nézték őt valami közönséges zsebesnek, aki pórul járt. Szerencsére nem sok szemtanúja akadt a komikus jelenetnek, vagy csak ennyire hozzászokott a pesti lakosság az efféle történésekhez.
- Semmi baj. Akkor rosszkor? Vagyis... sietsz? Mert akkor nem tartalak fel - mondta bűnbánóan, hiszen nem elég, hogy a frászt hozta társára, még hátráltatja is a közlekedésben. Persze Nekeresd nem ebben az irányban van, bár ebbe akkor bele se gondolt. Az a "még van időm" persze erősen azt sugallja, hogy az imént egy hülye kérdést tett fel, de biztosra akart menni. Későbbi dolga ellenére igenis lehetnek más elintéznivalói az embernek, máskülönben miért sétálgatna oly határozottan  a körúton? Jó ötletnek tűnt leszólítania, de nem erőlködik, ha jobbnak látná egyedül folytatni útját. A környező éttermekről azért még megkérdezte, hátha a segítségére lehet, de sajnos nem lett okosabb. Sőt, a válasz egy kissé furcsa is volt. Feltehetőleg nem jár gyakran erre. Még az is megfordult a tanerő fejében, hogy esetleg eltévedt. Inkább nem kérdezett rá, nehogy beégjen és rossz viszonyt alakítson ki azzal a személlyel, akivel körülbelül minden nap találkozhat az iskolában.
- Mindegy, majd elintézem valahogy. Nem olyan sürgős, vagy nem is muszáj. Hogy vagy egyébként? Bírod még a vizsgaidőszakot?
Tény, hogy a tanár úrénál kevesebb létszámot tanít, de attól még lehet ugyanolyan megterhelő számára ez a hónap.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 15. 01:08 Ugrás a poszthoz

Viko

Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy bátor akciója nem volt hiábavaló. Még ha egy kissé zavartnak is tűnt a válaszával, bár ezt betudta az imént okozott sokkhatásnak. Na igen, kellemetlen helyzetbe hozott egy nőt. Sürgősen jóvá kell tennie a baklövést, még mielőtt a tanáriban valami negatív kép rajzolódna ki róla a háta mögött. A hírnevére azért oda-odafigyel. Ami viszont jóval nagyobb húzóerővel bírt, az a kettejük kapcsolatának problematikája. Elnézve Vikot, hirtelen egy olyan alkalmat se tudott volna mondani, amikor ők ketten hosszasan elbeszélgettek volna bármiről is, ami nem a tanításhoz köthető. És ez egyébként igaz a többi kollégájának többségével is. Talán égi jel, hogy változtasson ezen, hogy ne csak a munkahely legyen közös, hanem egy kicsit ismerjék meg egymást jobban is. Lehet persze, hogy csak ő ez a barátkozós fajta, de úgy gondolta tehet egy próbát. Nem szeretne barátok nélkül a sírba menni. A régi kapcsolatait nem hagyta elévülni, sok ismerősével fut össze a gimnáziumi évekből, vagy netán a gyerekkori ismertségek bukkannak fel időnként, de ezek egyre inkább halványodnak az évek előrehaladtával. Év közben, ha elmerül a tanításban, akkor szinte csak a szűk családi körrel és a kastély vonzáskörzetében élőkkel tudja ápolni a viszonyát, egyébként semmi-senki új nem jön az életébe.
- Na, örülök... Hát igen, így már könnyű - nevette el magát a dolgon. Végül Viko is tanár lett, s csak néhány éven múlt, hogy nem tanította. Arról azonban nem sokat tudott, hogy az üzleti dolgaival mi a helyzet, de túl hülyén vette volna ki magát, ha nyíltan rákérdez. Hely kellett, ahová beülhettek. El is kezdett a szemével keresni egy megfelelő kávézót.
- Én megvagyok, köszönöm. Most végeztem egy olyan tárgyalás féleséggel, a szokásos tolmács-szerep. Hát, hétköznap azért nem könnyű, évről évre többen vannak a vizsgázók közül, de igyekszem mindig a jobbik jegyet adni.
Sajnos még így is előfordul, hogy valaki megbukik, de van az a pont, amikor már senki nem segíthet a diákon. Az ilyen eset kizárólag a tanuló hibája.
- Neem, már nincs dolgom. A kajavásárláson kívül, ami meg ráér. Ha gondolod, akkor esetleg...? Beülhetnénk valahova, úgyis keveset tudok rólad - vallotta be őszintén.
Szikszai Attila
INAKTÍV



RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2016. március 15. 12:01 Ugrás a poszthoz

Viko

- Igen, amolyan másodállásban. Igazából a legkülönfélébb feladatokkal bíznak meg a Minisztériumban, aztán megyek, ha ráérek - magyarázkodott a láthatóan megdöbbent beszélgetőtársának. Tulajdonképpen ő is meglepődött, hogy ezt még nem tudták róla. Úgy hitte, ennyit azért legalább ismernek Szikszairól, még ha esetleg nem is találkoztak vele. Valóban hasznos, ha az ember több nyelven is beszél, különösen az utóbbi években kapott nagyobb szerepet az ilyen munka. Jó döntés volt annak idején ráfeküdnie erre a területre, hiszen ha nem lenne már benne ennyire a dolgokban, ilyen tapasztalattal, akkor valószínűleg a fiatalabbakat foglalkoztatnák odabenn. Merthogy pont az utánajövő generáció büszkélkedik több tolmáccsal.
- Nálam is meg kell küzdeni, ha jó jegyet akarnak - pontosított, még mielőtt téves következtetéseket vont volna le - Szerintem biztos ismered azt a kávézót a budanekeresdi főtér mellett. Az esetleg?
Mint megtudta, nem nagyon ismeri a járást, a körúton pedig sosem tudhatja az ember, hogy milyen helyre ül be. Történetesen nem tartozott Attila kedvenc vendéglátói-övezetéhez, s mivel a lány is a mágusnegyedbe tartott, gondolta elhoppanálhatnának. Az egész csak egy pukkanásnyi idő, s megkímélik magukat a hosszú gyaloglástól, zsúfolt tömegközlekedéstől vagy a szúrópróbaszerű étteremteszttől. A régi és jól ismert régió mellett adták le voksukat. A tanár úr kissé kinyújtotta karját, hogy Viko azt megragadva csatlakozzon a hoppanáláshoz, majd ha ő is benne volt a dologban, másodpercek alatt már az említett kávéház bejáratánál álltak. A jó időnek hála a kinti részlegen is le lehetett már ülni, így letelepedtek egy kétszemélyes asztalkánál.
- Mindjárt más - nyújtózott, hisz öltözetében nehezen tudott elkényelmesedni - Mit kérsz? - kérdezte, még mielőtt rátértek volna egyéb témákra.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szikszai Attila összes RPG hozzászólása (49 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel