Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=701040#post701040][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.09.13. 20:58[/b][/url]

Bár az időjárásnak már rosszabbra, vagyis egy kicsikét hűvösebbre kellene már fordulnia, nem úgy tűnik, mint ami mostanában nagyon meg fog történni. Továbbra is huszonöt fok feletti a hőmérséklet, ami az őszhöz nem kifejezetten passzol, legalábbis göndör hajú navinésünk szerint. Szívesebben sétálgatna a sárga levelekkel borított fák között és élvezné az eső kellemes illatát, mint reggelente tanácstalanul álljon a szekrénye előtt és csak vakarja a fejét, hogy már megint mit vegyen fel, mennyire lesz meleg. Ma kifejezetten hűvös van, legalábbis az előző pár naphoz képest, talán huszonhárom-négy fok körül lehet, de a hosszú nadrágjától így sem lehetett megszabadítani, elvégre annak vannak a legnagyobb zsebei, csak oda tudja kényelmesen befúrni a kezeit, míg arra vár, hogy a mellette sétáló lány végre megszólaljon. Elméletileg házat vagy lakást nézni lett elhívva, de ő inkább úgy gondolja, hogy arról kellene beszélniük, ami a hajón történt pár nappal ezelőtt. Azóta sem beszéltek természetesen, mert hát miért is tették volna, elvégre ez már így megy kettejük közöttük, mióta ismerik egymást. Történik valami, aztán napokig csend, majd találkoznak és vagy sikerül valamit megtárgyalni, vagy nem. Most éppenséggel házkeresés címszóval sétál a lány mellett, és néha, úgy tíz percenként azért rápillant, hátha Myra meg szeretné neki magyarázni, mégis miért történt az, ami. Őszintén szólva már fúrja az oldalát a kíváncsiság, tudni akarja az okot, viszont nem kérdez rá. Hagyja, hogy a rellonos szépen lassan megadja magát és belekezdjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=705396#post705396][b]Várkonyi Zoltán - 2017.10.10. 18:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=706464#post706464][b]Rozsos Annamária - 2017.10.23. 16:34[/b][/url]

Adam Kensington
Még egy kicsit előrébb, vizsgaidőszak után

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=711590#post711590][b]Böröczky Zoé - 2018.01.12. 05:17[/b][/url]

Nyálkás, hűvös idő van, de pont jó ahhoz, hogy kicsit felfrissítsem az agyam egy kiadós séta közben, amit bizony én most fogok megtenni, ebben az időben, valahol elcsászkálva az utcákon. Régen nem mozdultam ki már a vackomból, és talán ennek nem csak az az oka, hogy ilyen pocsék az időjárás. Sőt, biztos, hogy nem, de ez nem tartozik senki másra sem.
Néha még visszavágyom a kastélyba, a meleg kis szobámba, a többiek mellé, a párnáim és plüsseim közé, hogy egy könyvvel, meg egy bögre pillecukros forró csokival töltsem az egész estét.
De nem, nekem most kint kell kószálni, elhaladva a boltok előtt, de megakadva az egyiknél. A kirakat tele van talárokkal, és iskolai holmikkal, elvégre is, a szezonja van, így, hogy végre elkezdődött újra a tanítás, és minden más is ott fent.
Csak elképzelem, ahogy a kirakat a szobámmá, majd a régi klubhelyiségemmé válik, és csak mosolygok, ahogy a kandallóban ropog a tűz, a fa illata száll, és közben...
Esik a fejemre a hó? Ez vicces, így a lehető legjobb. De csak nekem, addig, míg el nem szalad a figyelmem, és az illúzió, ami a havat eredményezte, szertefoszlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=717526#post717526][b]Drávecz Krisztina - 2018.03.20. 20:08[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=721716#post721716][b]Boglár Gréta - 2018.04.29. 09:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=723132#post723132][b]Isaac Matthew Philips - 2018.05.13. 08:53[/b][/url]

Az ablakon beszűrődő fény egyenesen az ágyról lelógó arcomra sütött. Kis idő kellett hozzá, hogy két nagy sóhaj közepette feltápászkodjak, és lassan az ablakhoz vánszorogjak. Odakint minden fényes volt és vidám, nem úgy, mint itt, a szobámban. A srácok szokás szerint elmentek, nekik legalább van programjuk, én meg addig őriztem a házat. Akkor az az elvetemült gondolat kerített hatalmába, hogy menjek le a faluba, kicsit kiszellőztetni a kócos fejemet. Először elvetettem az ötletem, majd kicsit végiggondoltam, s így rájöttem, hogy ami tény, az tény, kell a friss levegő, a másik meg, hogy lehet út közben történik velem valami, összefutok valakivel, aztán első látásra ding, aztán elszökünk az erdőben és összeházasodunk. Jesszus, a fantáziálás ekkora szarkazmussal és fantáziával már veszélyes. A hatalmas, rövidújjú ingem és a szűk farmerem mellé még magamra aggattam pár medált és függőt, végül a hátamra csaptam a hátizsákom, és hűséges barátomat, a gitáromat. Jó szokásomhoz híven a cipő valahogy lemaradt. És minden a terv szerint haladt, botorkáltam, poroszkáltam, emberek jöttek velem szembe, de nem is nagyon figyeltem rájük, és ők sem rám. Illetve két, nálam kicsivel magasabb, és már látszatra is jóval nagyobb önbizalommal rendelkező srác már messziről elég lenéző tekintetekkel díjaztak, s amikor már csak pár méter volt köztünk, az egyikük megszólalt.
- Nézd már, a csóró barmot, cipőre se telik. - súgta oda haverjának, de persze úgy, hogy én is tökéletesen halljam.
- Az ilyennek nem is kell, biztos akkora buzi, hogy leolvad róla. -így a másik, ezen jót röhögtek, én pedig igyekeztem elhagyni őket. Valamiért úgy éreztem, hogy mindenképp vissza kell vágnom (Matt ballépései, 64. fejezet) s visszanézve a vállam mögül, odaböktem.
- Ez aztán b***ott eredeti volt, jár a taps! - tapsoltam is kicsit, ha örüljön a retardált fejük. Ám 5 lépés sem telt bele, az egyik utánam jött, megragadtam a karom, és visszarántott.
- Még nem végeztem te kis porbafingó!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=723845#post723845][b]Eleonore Santos - 2018.05.24. 08:34[/b][/url]

Ahogy megérkezett Bogolyfalvára erőszakkal sem lehetett volna letörölni a vigyort az arcáról. Nem foglalkozott vele, ki nézi, vagy ki sem, a hopp hálózat után egy egyszerű mágiával eltüntette magáról a port, majd kilépett a Fő utczára.
Imádta, hogy a Nap még fényesen ragyogott, nem pedig a szürkületben kellett vaklálnia. Csak két előadást kellett aznap tartania, az egyik csoport csak csendesen jegyzetelt, a másik viszont érdeklődőbb volt. Rengeteg kérdést tettek fel, némelyik butuska és egyszerű volt, de a többség fontos dolgokra kérdezett rá. Ellie nem tudta, pontosan mit akarnak a hallgatói a jövőben, de nagy reményeket fűzött ahhoz a csoporthoz. Látták az erdőt, nem csak a fát, ez pedig elengedhetetlen része a sötét mágia kutatóinak, vagy tanulmányozóinak. Ismét megfogadta, hogy nem fogja sajnálni az időt azoktól, akiket komolyan érdekel a szakterülete.
De nem akart sokat foglalkozni tovább a munkájával, most kikapcsolódni jött ide.
Jól megnézte magának a kis falut, legalábbis azt a részét, amit látott. Nagyon aranyos boltocskákat látott, de hát ez így szokott lenni. Felkészült, mielőtt ide jött, már tudta, hogy nem messze innen itt van a Bagolykő Mágustanoda, ahol a magyar varázsló- és boszorkánytanoncok tanulnak. Az egyetemen megtudta, hogy rengeteg nemzetiség megfordul itt, nem csak magyarok. Először meglepődött, de aztán azonnal rájött, hogy végül is ez normális, főleg ha tényleg olyan jó itt az oktatás, mint mondják.
Az emberekre koncentrált ezek után, hogy végre meglássa régi barátnőjét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=725314#post725314][b]Dustin Axel Westwood - 2018.06.09. 22:47[/b][/url]

A hetem túl sűrű volt ahhoz, hogy normálisan körülnézzek a kisházban, mi az, amit megint elkevertem a francba. Festék, ecset vagy vászon nincs? Mi van a megfelelő szikével vagy éppen törlőanyaggal? Higító? Szórópisztoly? Ragasztó? Szegélyragany? Annyi mindenen gondolkodtam, hogy a kellékes boltban vagy egy órát toporogtam minden félét összeszedve, amit éppen szükségesnek találtam. alapvetően egy bevált helyen vásárolok, leginkább azért, mert édesanyámhoz közel esik, így oda is be szoktam ugrani, de most ennyi időm és energiám nem volt. Ma, festés közben jöttem rá, mik is hiányoznak igazán, az ihleten kívül, bár ez utóbbi valami felpislákolást mutatott, amin el is kellett vigyorodjak magamban, ugyanis kivételesen nem a hydromágiával kísérleteztem, vagy éppen skicceket hagytam félbe. Napokkal ezelőtt kezdett valami kibontakozni, de sosem készült el semmi percek alatt, pláne nem olyan, amire büszke voltam. Jó régen öltem ilyen lelkesen ebbe az időmet, tanítás és bemutatóórák ide vagy oda. Az inkább szól a technikákról, a háttérről és a nézetekről, az múzsa nélkül se veszik ki az emberből.
Mire minden megvolt és a hatalmas papírtasakkal az ölemben nekiindultam kettőt dörgött és le is szakadt az ég. Összepréselve az ajkaim morrantam fel aztán csak kifújva a bent szakadt levegőt elindultam a boltok kiugrói alatt, majd ahogy az utcára kiértem a zacskó tetejét begyűrve lépdeltem az esőben. Bármikor segítek magamon, nem voltam különösebb félelemben a víztől vagy az elázástól, de egyre kellemetlenebb volt, ahogy a hajam a homlokomra ragadt, így nem is figyelve ki mellett vagy ki mellett nem, de hirtelen váltással álltam be az egyik üzlet ponyvája alá, és lassan elkezdtem az erőmmel kivonni a vizet a hajamból, majd a felsőmből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=729942#post729942][b]Wittner Stella - 2018.07.22. 23:16[/b][/url]

A nap is rosszul tud sütni, mikor az embernek hétvégén korán kell kelnie, én se vagyok ezzel másképpen. Egy jó fél órán át tartó nyűglődés után felkaptam valami ruhát, majd összehánytam a dolgaim egy táskába és lebattyogtam a faluba dolgozni. Nem volt sok humorom hozzá, de már elvállaltam, akkor illett megcsinálni. Különben is, szétuntam a pofimat a kastélyban, Dávid sem volt sehol, biztos ma is tetovál valakit. Még Bognát se leltem meg, hogy segítsen a háziban, vagy megcsinálja helyettem, így le is voltam hangolva tökre, még a Cukorkaboltba nem értem. Ez a hely valahogy midennkit fel tud szerintem vidítani. Hátramentem lepakolni, hogy aztán egy baseballsapit a fejembe húzva elkezdjem összepakolni kis ládákba, ami kell kintre. Közben már állt odakint a limonádés stand, elvileg árulunk és nem leszek egedül, de ha igen, azt is tökre meg lehet oldani, azt hiszem.
Miután kipakoltam és egy adagot szépen kikevertem, a mágikusan megbűvölt jégkockákat is beledobáltam, hogy hűljön le, majd nagy mosollyal vártam a néniket és bácsikat. Ez volt a dolgom, bár még mindig iszonyatosan meleg és reggel volt. Legyezgettem is magam kicsit, mert napernyő ide vagy oda, nem fogott le túl sokat, nem nekem találták ki a mai napot úgy éreztem. Akkor meg pláne, mikor az egyik kettővel felettem járó fiú beesett és még el is fintorodott, hiába próbáltam kedves lenni. Feladtam, tuti volt valami a fogam között vagy a hajamban. Ez nem az én napom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=730905#post730905][b]Piérre Saint Simon - 2018.08.02. 08:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=731711#post731711][b]Eszterházy Diána - 2018.08.10. 15:14[/b][/url]

- Áááh.. hahaha. - Egyszerűen nem tud nem hangosan nevetni a szituáción, amelybe jelenleg került, annyira szürreálisan béna az egész, hogy ezt biztos, már holnap röhögve fogja mesélni Kaiéknak, hogyan lehetett ennyire lúzer.
Felmászni illuminált állapotban egy fára, mert .. nos, ne keressünk indokokat és okokat, pontosan tudjuk, hogy ilyenkor az ember lányának támad egy _fantasztikus_ ötlete. Ami akkor és ott, természetesen tökéletesen indokoltnak tűnik, neki is rémlik, hogy egyszerűen nem volt támadható aspektusa az egész impulzusnak, mely szerint fel kell ide másznia.
Na ez az, amire már nem emlékszik. Próbálta felidézni, hogy tulajdonképpen miért is jött fel ide - mindenféle siker nélkül. Ezt azóta már feladta, jelen pillanatban azon szórakozik ilyen jól, hogy feljönni milyen ügyesen és akrobatikusan (nem, elég koordinálatlan volt, még jó, hogy nem szoknya van rajta) fel tudott, lefelé viszont?
Az egész úgy kezdődött, hogy a "biztonsági legalsó ág", amin feljött, hát.. letört. Amúgy sem volt már topon, ez tegnapelőtti nagy vihar alaposan megtépázhatta, az utolsó csepp volt, hogy egy részeg rellonos lány felmászott rá. Egy nagy reccsenéssel elköszönt a neki otthont adó fától, majd a földön kötött ki. Dia meg azon kapta magát, hogy túl messze van a földtől ahhoz, hogy le merjen ugrani, viszont még elég alkohol van a szervezetében egy varázslat megkísérléséhez. Inkább nem kísértené a szerencséjét.
Ez az óvatosság viszont azt a helyzetet szülte, hogy egy rellonos, élénkpiros hajú lány trónol a fa tetején, összezavarodott macskaként pislogva a föld felé vágyakozva.
- Hé izé, segíts.. mindegy. - A középkorú varázsló férfi, aki épp a fa alá ért séta felé, Diát ignorálva tovább haladt. Na kösz.
És még a telefonja is lemerült.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=737896#post737896][b]Rentai Bálint - 2018.10.25. 21:19[/b][/url]

Látom az arcán a megütközést, hogy nem tudom miről beszél, de csak nézek rá tovább kérdőn, várva a választ. Szerencsére az hamar megérkezik és nem is kell csalódnom a korábbi stílushoz hasonlóan rendkívül részletes és már-már kézzelfogható leírást kapok a savanyú cukorról és az általa választott nyalókáról. Az almás hasonlatot nagyon jól értem, így bólogatok és már majdnem azt gondolom, hogy ez a nyalóka nagyon jó dolog, ahogy a savanyú cukor is aztán rájövök, hogy mégsem, mert hát... cukor.
- Nagyon érdekesen hangzik. Biztos vagy benne, hogy egy elég lesz? - érdeklődöm, mert a lelkesedése alapján kinézem belőle, hogy tízet is megeszik egyszerre. Nem mintha annyit szeretnék neki venni. Nem állok én jól anyagilag.
Ekkor botlik meg és üti be a fejét. Nem hezitálok sokat, gyorsan és könnyedén látom el, ebben már elég nagy rutinom van. A kérdésére viszont először egy kuncogással felelek.
- Az egyetemen tanultam. Bár annyira nem nehéz, nem értem miért nem tanítják korábban. - Megvonom a vállam. Gondolom a szülők könyvében meg hasonlókban benne van, csak nekem azért volt új, mer a szüleim muglik.
Elteszem a pálcám és tovább indulunk így végre kiérünk a sikátorból is. A kérdésére elmosolyodom, aztán a feje forgatása helyett, most csak a sajátommal balra biccentve jelzem az irányt. - Erre.
S azzal meg is indulok.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=737962#post737962][b]Eördögh Lars Tobias - 2018.10.26. 10:36[/b][/url]

- Ne felejtse, csak három cseppet, és csak a sziesztájuk előtt! - kiált utána az eladó kidugva a fejét az ajtón. Tobias válaszként csak int egyet, már amennyire fel tudja emelni a karját a csomagok súlya alatt. Persze teljesen fölöslegesen hívta fel a figyelmét az eladó a részletekre. Megjegyezte elsőre is.

Van egy egész alom bébi puffskein a Mancsban, és valami járvány tört ki, mindegyiken kiütések kezdtek felbukkanni. S ha már bejött gyógyszerért a Mindenki Bestiájába, akkor vett egy rend új ágyat, kutya- meg macskasampont, tápot, vitaminokat s egyéb szükséges holmit. Ezeket általában kiszállítják nekik, csak ahhoz tudniuk kell előre, hogy mit akarnak, s nem helyben felfedezni, hogy na még ezt is, ebből is kéne egy fél kiló, abból sincs már, jé, mi ez, ez hasznos lehet, vegyük meg ezt is.
Már lassan a fülén is csomag van. Így nehéz lesz elevickélni a Mancsig. Ide-oda rendezgeti a kezeiben, néhány a karján is lóg, meg a zsebei is tele vannak. Miért nem jött táskával? Vagy miért jött egyedül? Esetleg összeköthetné őket és lebegtethetné, hátha nem fognak kipotyogni. Hirtelen lefékez a járda közepén, szét se nézve, hogy valakinek útjában van-e. A munkában az a dolga, hogy minden részletet észrevegyen maga körül, ilyenkor viszont nem figyel semmire, kerüli az emberek egész arcát, nem csak a tekintetét, s óvatosan meghúzódik a szemüvege fedezékében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=744452#post744452][b]Scarlett Conroy - 2018.12.30. 20:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=744816#post744816][b]Edler Bonnie - 2019.01.03. 02:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=748253#post748253][b]Ophelia Donovan - 2019.02.01. 17:19[/b][/url]

A felfüggesztésem - köszi anya - akarom mondani szabadságom első teljes egészében Bogolyfalván töltött napja elég érdekesre sikerült. Több embertől kértem útbaigazítást szállást keresve, hogy végül egy hirdetőtáblán találjam meg a helyet, ahol hamarosan átmenetileg berendezkedem. Jó pár kávézó- és étterem előtt elolvastam a menüsort, hogy végül egy kis pizzázóban faljam be életem legfinomabb pizzáját, pedig ettem  már igazi olaszt is Velencében. Végigsétáltam a falu legbájosabb utcáin kirakatokat nézegetve, szuvenírvadászat közben, hogy végül a szél egy sikátorból sodorjon elém érdekes lehetőséget egy új ismeretség megkötésére. Konkrétan neki fújt a lábamnak egy borítékot, én pedig - mert végtelenül kíváncsi természet vagyok, és mert nem volt megcímezve - voltam olyan pofátlan és felbontottam. Ez állt benne:

" Szia, találkozzunk a Fő utcza elejétől számított hatodik lámpa alatt holnap pontban délután fél hatkor. Bízz bennem, nem fogsz csalódni! "

 Ennyi. Se aláírás, se dátum, se semmi más információ. Pár percig nézegettem, mire elvigyorodtam, zsebre dugtam és eszembe jutott, hogy ez még akkor is tanulságos lesz, ha végül csak én leszek ott a találkán. Késő este, miután üzentem haza, hogy minden rendben, elolvastam még párszor a levélkét. Nem vagyok fatalista vagy ilyesmi, a sors akarata, a végzet és hasonlók nálam nem igazán játszanak. Annyit hallottam anyámtól ezeket a frázisokat, hogy biz isten megcsömörlöttem tőlük. Tehát hinni sem nagyon tudok már bennük, vagyis inkább igyekszem nem tudomást venni a jelekről. Ennek ellenére ezt a vak találkozósdira való meghívást mégis annak vettem. Csak a felfogását igazítottam magamhoz. Hiszen vacsoráznom úgyis kell, és még elég sok dolgot nem néztem meg a faluban.
 Szóval eljöttem. Megálltam a bal oldali - bár azt nem írták melyikre kell - hatodik oszlop tövében 17:25-kor, mert késni ilyen esetben nem célszerű. Sötétbarna göndör fürtjeim kilógnak kapucnim alól, kezeimet kesztyű védi a késő téli hidegtől, ami azért még bizony erősen jelen van a térségben. Egyik lábamról a másikra állok, ami a magam százhetvenegy centijével igen érdekes látvány lehet. Imbolygok, hogy ne fázzak, míg várok arra, akit vagy amit elvileg nem fogok megbánni. Meglátjuk így lesz-e.
 Közben nézelődöm és figyelem az utcán sétálókat, a munkából haza tartókat. A lassan hömpölygőket, a gyorsan robogókat. Sokszínű a társaság, sok a diák korú, meg az aggastyán is itt a falban. Eddigi utazásaim során mindig sikerült beilleszkednem. A kiképzésen persze tanították is a beolvadást egy közösségbe, de szerintem nem elég annyi, hogy utánozod a közeg tagjainak viselkedését. Ki kell lépni a komfortzónádból és cselekedni. Mondjuk eljönni egy olyan találkozóra, ahol nem valószínű, hogy te lettél volna a meghívott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=749983#post749983][b]Bornemissza Luca - 2019.02.16. 17:50[/b][/url]

Kellemes az idő, a nap átsüt a felhőkön, amik egyre ritkulnak ám a maradék is bárányfelhő, fehér mind akár a patyolat.
Az időjárás Luca kedvére is nagyban rányomja bélyegét, vidám és gondnélkülinek érzi magát, épp el van felejtve Kirill is, mert tud mit csinálni, méghozzá az egyik legmókásabb dolgot a világon, élelmiszert vásárolni indul a kis család. Elől a mama, dudorászva tolva a babakocsit, abban Bencussal, mögöttük pedig pár lépéssel lemaradva a Dajka, aki bele van merülve az egyik könyvébe. Luca egyszer megnézte már magának azt a könyvet, ám szörnyűlködve tapasztalta, hogy még csak egy árva, fekete-fehér kép sincsen benne. Rémes lehet. Rémes.
Azóta inkább nem is néz a könyvei felé a nőnek, ám fecsegni se szeret vele, mert a témák is hasonlóan unalmasak. Mint például a kisbabák megfelelő étkeztetése, kézben tartása, bilire szoktatás és a többi és a többi. Ő ezt mind tudja, legalábbis azt képzeli, hogy tudja. Mégis mi lenne benne olyan nehéz? Egy sózsákot is elcipel az ember valameddig anélkül, hogy felvilágosították volna, hogyan vegye fel és hogyan tartsa, nem-de bár?
- Nézd csak! - szól a kölyökhöz egy kicsit megállva és felmutat az égre - ha ennyire süt a nap akkor tanuld meg, hogy nincsen baj! - bólogat nagy bölcsen majd a felhőkre muta - azoknak meg a színét kell nézni! Sőt mindnnek a színét kell nézni! Ha valami undi zöld azt meg ne edd! Se borsót, se babot, se spenótot, sóskát... - és csak mondja és mondja csacsogva az összes zöldes árnyalatú zöldséget, aztán már átmegy minden másra, mint a zöld szemüvegek, kerti locsolócsövek, ecetes flakonok. Mire a felsorolás huszadik-harmincadik eleméhez ér addigra már azt sem egészen tudja, hogy mi is köti össze ezeket a tárgyakat, így belecsúszik a végére egy-egy teljesen nem odaillő, mint példának okául a járdalap vagy a rája kent rágógumi. Közben megérkeznek a bolt bejáratához. A szavakat még mindig sorolja, ám logika már véggépp sehol nincs bennük, s közben belenyúl zsebébe előkeresni a listát amit ő írt még meg otthon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=750156#post750156][b]Török Dániel - 2019.02.17. 20:01[/b][/url]

Miután a cukorka boltból felvásároltam nagyjából minden ehető finomságot - főként gumicukorból kígyót,békát - elindultam a könyvesbolt irányába, hogy keressek valami kedvemre valót, amíg a szünet tart. A boltban nem voltak sokan, így nem kellett sorban állnom, és akadt elegendő tér, hogy kedvemre nézelődjek a polcok közt. A tankönyveket ezúttal messziről elkerültem, helyette a krimi és a fantasy regények közül válogattam, míg végül mindkét műfajból halásztam egyet-egyet,  s azokat papír szatyorban tehettem magamévá a fizetést követően.
A téren még találkoztam az egyik haverommal, akinek lógtam már egy ideje a jegyzeteivel, így azokat gyorsan visszapasszoltam. Meghívott egy bulira, és feldobta, hogy ha lenne kedvem, este lejöhetnék a pizzériába, mert lesz egy zenés est, meg sok csaj a suliból. A buli kellően csábított ahhoz, hogy ne mondjak nemet, így végül bólintottam a meghívásra, majd egy kézfogás után tovább álltam.
Laza tempóban sétáltam az utcán, de egyik pillanatról a másikra úgy éreztem, mintha valaki a nyomomban lenne. Ahogy a hátam mögé pillantottam, észre is vettem valakit. A távolból nőnek tűnt, de nem ismertem fel az arcát. Az viszont egyáltalán nem tetszett, hogy utánam koslatott. Éppen ezért gyorsítottam a lépteimet, s a következő sarkon elfordultam hirtelen jobbra, hogy lehagyjam őt. Pechemre azonban egy zsákutcába futottam..

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=750645#post750645][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.21. 21:50[/b][/url]

Úgy érzem, a játszótér lesz itt a kedvenc helyem, megint onnan jövök. Szeretem a játszóteret, pedig otthon nem akartam nagyon menni. Na mindegy. Csak megyek vissza az előkészítőbe, Zina lehet nem tudja hol lehetek. Próbálok minél feltűnésmentesebb lenni, ami addig működik, amíg nem esek el valamiben. Lehet hogy a lábam elé is kellett volna néznem, nem csak a házakat csodálni. Nem tudom az eget, vagy a színeket, mert továbbra se látom őket. De jobb is így.
Felkelek, és a térdemhez kapok, ami nagyon fáj. Körülnézek, hogy miben eshettem el, és egy manócskát látok meg. De cuki! De jól van a kis törékeny teste? Mi van ha megsérült? Biztos nem halt meg, látom hogy él, de ki tudja? Kicsit távolabb lépek tőle, majd halkan és kicsit ijedten megszólalok:
- Jól vagy? - lehet magáznom kéne. Egy manót miért kéne magáznom? A manók magázzák az embereket, nem? Ezt mindig elfelejtem. De az emberek nem magázzák a manókat, szerintem legalábbis nem. Vagy ha igen, most nagyon megsérthettem a kis cukit? Még nálam is picibb, pedig én aztán tényleg aprócska vagyok. Mármint magasságra vagyok aprócska. Alakra hááát... nem vagyok egy mackó, de azért nem vagyok balerina alkatú, vagy hogyan mondjam. A balerinák olyan nagyon de nagyon vékonyok, én pedig nem is akarok olyan vékony lenni, úristen! Szerintem nem néz olyan hűdejól ki egy olyan lány, akin alig van valami. Jó, ez csak az én mini véleményem, lehet két év múlva majd úgy akarok kinézni. Jézusom, belegondolni is rossz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=752673#post752673][b]Ariana Roxanne Payne - 2019.03.22. 19:40[/b][/url]

- Még mindig furcsa téged idekint látni, egészen megszoktam a punnyadás szagodat - vigyorgok féloldalasan a húgomra, és gyengéden taszajtok egyet rajta a könyökömmel, hogy érezze a törődést. Imádom Cathyt, jobban, mint bárkit, és ezzel ő is tisztában van. Egyszerre mozdulnak a lábaink, ahogy kikanyarodunk Willék háza elől, és céltalan sétára indulnak a falu központja felé. Általában gyűlölök minden indok nélkül sétálgatni, mert unalmasnak és feleslegesnek tartom, a legtöbb esetben ki is kerülöm hoppanálással, de ez most egy teljesen más alkalom. Cath napokon belül férjhez megy. A bűvös dátum egyre közeledik, tudom jól, hiszen eredetileg az én esküvőm időpontja lett volna ez a bizonyos március 30, és ezért még mindig bűntudatom van. Főleg azok után, hogy valami megmagyarázhatatlan oknál fogva Max az enyémet már kétszer is eltolta, de Merlinért sem akarta elárulni, hogy minek köszönhetem ezt a hirtelen jött csodát.
- Hogy vagy? - Az arcom pillanatok alatt sötétül el, a hangom pedig még mindig inkább dühvel cseng az apánk iránt, mintsem kétségbeeséssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=757501#post757501][b]Borbély Nimród - 2019.05.05. 13:43[/b][/url]

From walking home and taking roads - Nem. Nem jó a vége. Valami nem jó benne. Fogta és kitörölte az egész sort, hogy aztán néhány akkordot lefogva megpróbálja kísérettel. Mert kysérettel mindig minden könnyebb volt.
- From walking home and... - inkább tovább dúdolt, miközben lefogott egy F-et és akkordbontással pengetni nem kezdte a húrokat.
Már legalább egy órája kint ült az utca egyik árnyékos padján és a körülötte elszórt papírokból és tintapacákból kiindulva, nem éppen sikeres dalszerzést folyt éppen a nagyközönség előtt.
Talán innia kellene egy kávét. Vagy csak egyszerűen lelépnie ebből a porfészekből és élnie. Akkor talán jobban jönne az ihlet.
Felsóhajtott és hátradőlt, a gitárt az ölében pihentetve. Unalmas falu volt ez a javából. Sehol semmi. Még a fő utcán is csak éppen hogy lézengtek az emberek. Mondjuk vasárnap volt, de a fővárosban így is alig lehetett volna kikerülni az embereket.
Felsóhajtott ismét. Na jó, ha már itt kint ragadt, akkor legalább egy dalt játszon el rendesen. Aztán ha utána sem megy, szépen lelép haza.
Hosszú ujjai könnyen lefogták a következ dúrt, miközben ő a szöveg helyett csak dúdolt. Most fontosabb volt a hangszer. Ez most nem koncert volt. Most csak magának zenélt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=759659#post759659][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.05.26. 22:07[/b][/url]

Pöttöm kis eb
Én

Szerintem sosem voltam még ennyire szomorú eperfagyival a kezemben. A jobb szemem alatt egy kis izom minden nyalintásnál megrándul, ahogy megérzem a mandragóralevél fujfujfuj ízét. Bleh.
Tüsszentek egy aprót, ahogy a kis szellő az arcomba sodorja a hajszálaimat, amik megcsikizik az orromat. Próbálom a karjaim segítségével hátrafogni a hajamat, de sokat nem segít a helyzeten, és továbbra is hülyén nézek ki. Van ugyan hajgumim a jobb csuklómon, de ahhoz legalább két kéz kellene, a fagyimat pedig mégsem rakhatom le csak úgy nem? Még ha nem is igazán érzem az epret.

- Remélem hamarosan mérséklődik ez az íz - szöknek könnyek a szemembe, ahogy világmegrendülve lerogyok egy padra a járda szélén. Már nem foglalkozom a tincseim féken tartásával, hagyom hogy lengedezzenek körülöttem, takarásukban pedig a pár szomorú könycsepp az ölembe cseppenjen. A fagyit leeresztem, egész az lábamig, a tölcsért két kézzel fogva. Amikor megérzem, hogy az olvadó fagyi a farmeromra cseppen, lenyalom a szélét, de csak fokozódik a rossz kedvem. Mikor telik már le az az egy hónap?!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=761867#post761867][b]Szamosvári Zsombor - 2019.06.20. 11:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=765029#post765029][b]Ambrózy Henrik - 2019.07.26. 09:35[/b][/url]

Komótosan készülődik Péternél, aki egyébként kezdi nagyon unni, hogy egy férfival kell megosztania egyébként kifejezetten kényelmes legénylakását. Jó barátok ők, de a #nohomo értelmében Henriknek ideje lenne, hogy elköltözzön. Éppen ezért a férfi, bár eddig is nézelődött hirdetésekben és egyéb helyeken, ma valóban rákapcsol a lakáskeresésre. Neki se kényelmes ez a helyzet, hiányzik az a magánszféra, ami eddig megadatott neki - arról nem beszélve, hogy Lillával így csak egyre nő a szakadék kettejük között, sokkal jobb lenne, ha megint egy fedél alatt élhetnének. Hát így állunk épp.
Egyébként ma némi reménnyel indul útnak, ugyanis Danka a Bagolykő áldásos falai között tanul, ez pedig egyenlő azzal, hogy bizony Henrik segítségére lehet. Nem is teketóriázott sokat a férfi, írt még pár napja a lánynak, hogy S.O.S. szüksége van valakire, aki otthonosan mozog a faluban, mert lassan minden remény odavész. Jó, a levél azért nem volt ennyire drámai. Csak szerettem volna érzékeltetni, hogy a jelenlegi probléma megoldása valóban nem tűr halasztást.
Gyorsan összekapta magát, még legurította a kávéja maradékát és kisietett a Fő utczára. Úgy állapodtak meg, hogy a Paradis Cukorkabolt előtt találkoznak, ami jó ötlet is volt, meg nem is. Hihetetlen, hogy a nyárra való tekintettel mekkora embertömeg van már délelőtt ezen a helyen, nem is gondolná az ember. Még az sem segít Henrik helyzetén, hogy egyébként jócskán a tömeg fölé magasodik, tehát Dankát is, meg az üzletet is simán ki kéne szúrnia. Ha tudta volna, hogy ilyen helyzetbe kerül, istenre esküszik, hogy hozott volna magával GPS-t. Hála istennek nagy nehezen elkeveredik a találkahelyre, éppen csak pár perccel a megbeszélt időpont előtt. Lassan egy éve nem találkozott a lánnyal, így igen kíváncsi az ez idő alatt bekövetkezett változásokra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=768193#post768193][b]Eleonore Santos - 2019.08.21. 00:16[/b][/url]

Ana és Ciara hihetetlen gyerekek. Kiszemeltek maguknak valamit, és senkinek voltak hajlandóak elárulni, hogy mit. Az apja próbálta rávenni őket, hogy ha elmondják, megkapják hozzá szükséges pénz felét, a többit pedig maguknak kell összeszedni. Chris itt takarításra és mosogatásra gondolt, de a két lány ehelyett összedugta a fejét és kieszeltek egy tervet. Elmentek a papamacival virágot szedni, aztán azt mondták, hogy láttak árut érkezni a pubba, Elliet pedig a Fő térre rángatták el. Okos kis madárkák ezek, a nő egész addig nem sejtette, mire készülnek, míg le nem terítették a kínálatot a földre egy lepedőre. Ellie nem kérdezett, csak figyelte, hogy a lányok tíz percig ott térdepelnek a korábban szedett virágok mellett és minden járókelőre gyanúsan vigyorognak. Ciara unta el magát hamarabb, egy egész csokornyit felmarkolva környékezett meg egy nénit. Sikeresen lepasszolta egy knútért cserébe.
Ez nagyjából fél órával, kilenc knúttal és két sarlóval ezelőtt történt. Figyelte őket és teljesen elámult. Hogy lehet két apró kislánynak olyan üzleti érzéke, amiről a bátyja csak álmodni mert?
Gondolkodás nélkül mentek oda mindenkihez, Ana nem sokkal később megtalálta az egyetlen rellonos fiút, akit Ellie személyesen is ismert. Nem hallotta, hogy mivel próbálta rávenni a cserére, mire el is indult feléjük. Alig volt pár lépésnyire, amikor az unokahúga kiszúrt egy nagy, fehér, de mindenekelőtt négy lábon sétáló kutyust. A fiúval nem foglalkozott tovább, a virág is kiesett a kezéből, ahogy az állat felé indult el.
- Úgy tűnik, rajta még nem működik a csáberőd. - Szerencsére. Lassan hajolt le az elejtett tulipánért, most már megtanulta kezelni a nagy pocakos létet. Ahogy megszerezte, a térdén támaszkodva egyenesedett fel. - Ettől függetlenül azt hiszem, ezt neked szánta - nyújtotta át mosolyogva Denisnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=773079#post773079][b]Perge Vanessza - 2019.09.14. 20:57[/b][/url]

Merkov Szkilla
Délutáni órákban ✦ NesszaFit

Megvan az az érzés, amikor hiába vagy antiszociális és introvertált egyben, de még így is túl sok lesz a négy fal? Ritkán szoktam ilyet tapasztalni, mert még a hotelszobákat is különlegessé tudom varászolni az illúziómágiának hála, de megírtam három új bejegyzést a blogomra, az insta sztorimat is percenként frissítettem, ennek már két hete. Főzőcskéztem, vásárolgattam, de egyébként a pécsi napot leszámítva eszméletlenül unatkozom. Tényleg pici ez a falu.
A Fő utczán ültem le egy padra, és tovább nyomkodtam a telefont, hátha találok estére valamilyen programot magamnak mondjuk Pesten. Bárhol, ami nem itt van. Beszereztem egy jegyet a színházba, amikor meguntam a kijelző bámulását. Terveimben az szerepelt, hogy beugrok egy shake-ért a cukrászdába, amikor megláttam Daniellát. Mármint persze csak hátulról fgyelhettem meg a vörös hajzuhatagot, mert tőlem pont az ellenkező irányba sétált, de a régi ismerősöket mindig üdvözölni illik, én meg ugyebár épp halálra unom magam.
Utána szaladtam, a vállára tettem a kezem, hogy ne ijesszem meg annyira.
- Halihó Dancsi, már fel sem ismersz? - kérdeztem vidáman.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=774256#post774256][b]Kapitány Fortuna Cinna - 2019.09.21. 16:15[/b][/url]

Csodálatos napunk van, ha azt az apró tényt nem vesszük, hogy már itt az ősz. Nekem nincs bajom az évszakkal, kifejezetten felüdítő tud lenni egy lenge szellő a hatalmas kánikulák után. Olyankor nagyon sok energiát emészt fel még az is, hogy az ember stílusos legyen, mert plusz bűbáj a hűtésre, meg hasonlók, nem nagyon éri meg a dolog.
De most remekül érzem magam, felöltözök, aztán felteszem Cocora az egyik elegáns nyakörvét, mire egy nagyon felsőbbrendű bundarázással felel nekem. Nem is értem, egy kutya hogy lehet ilyen sznob.
Minden a legnagyobb rendben is alakul, nagyon jókedvűen sétálgatunk, mikor egyszer csak valami ismeretlen illat csaphatja meg a kislány orrát. Először csak megtorpan, majd nagy szimatolásba is kezd, mielőtt nekilendülne, kitépve az ujjaim közül a pórázt. És csak szalad és szalad és szalad, ahogy az egy agárhoz illik, én meg ledermedve bámulok egy pillanatig, mielőtt utána szaladnék.
- Coco! Coco ide gyere! - szirénázom elég kétségbeesetten, de a nagy fehér még csak hátra se néz rám, csak üget tovább. - Fannika!
Semmi. Kész csőd vagyok, a kutya még csak meg sem rezzen a szólongatásomra, én meg csak sietek utána. Hát ilyen nincs!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=780396#post780396][b]Dana Straw Berry - 2019.11.09. 17:22[/b][/url]

Már nagyon vártam, hogy vásárolni menjünk az újdonsült barátnőmmel, egyrészt én is szerettem volna beszerezni néhány új ruhát, másrészt Karola is úgy döntött, hogy szakít régi megjelenésével, és vadiúj ruhatárat varázsol magának. Teljes mértékben egyetértettem a tervével, hiszen legutóbb sikerült a szép, ámde szürke kisegérből egy eszméletlen jó nőt kreálnom úgy, hogy kölcsön adtam neki néhány divatos göncöt, kisminkeltem kicsit, és új frizurát készítettem neki. Rém büszke voltam rá, hogy egy vadiúj külsőt kreálhattam neki, úgy tűnt, hogy ő is nagyon boldog volt az eredménnyel. Meg is beszéltük, hogy találkozunk a Fő utczán, hogy aztán betérhessünk az egyik ruhaboltba, aztán kedvünkre válogathassunk a szebbnél szebb ruhák között. Ismertem egy olyan butikot, ahol mugliszerű ruhákat is árusítottak, én is onnan szereztem be a divatos darabjaimat. Biztos voltam benne, hogy Karola is megtalálja majd itt a számításait, na meg azért is jöttem el részben, hogy segítsek neki a válogatásban. Kellemes őszi idő volt, elég lazán öltöztem fel, kerültem a túl meleg cuccokat, nehogy az üzletben hőgutát kapjak, meg egyébként is volt rajtam egy bőrkabát, amely elég meleg volt ahhoz, hogy ne fagyjak szét, mire megérkezünk a hőn áhított helyszínre. Persze egyébként sem volt túl hideg idő, de azért megfázni sem akartam, mindig is rühelltem betegen fetrengeni az ágyban. Olyankor teljesen tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, ráadásul, mikor kezdtem jobban lenni, de még nem kelhettem ki az ágyból, mindig elkapott az a fránya unalom, ami totál kínszenvedés volt számomra. Mindig is utáltam unatkozni, ha tehettem mindig kerestem magamnak valami hasznos vagy éppen haszontalan elfoglaltságot, de betegen vagy félig gyógyultan semmi kedvem sem volt bármit is csinálni. Ezt az érzést pedig egyenesen utáltam, bár szerencsére ritkán estem ágynak köszönhetően a rendszeres sportolásnak és az aránylag egészséges étkezésnek. Remek formában voltam azon a hétvégén, mely szabad eljutást biztosított a faluba, természetesen engedéllyel. Szokásomhoz híven a megbeszélt időpontnál kicsivel előbb értem a helyszínre, izgatottan vártam, hogy megérkezzen a barátnőm, hogy aztán belevethessük magunkat a vásárlásba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=781044#post781044][b]Emily Dorothea Fisher - 2019.11.17. 10:30[/b][/url]

A tegnapi napra eléggé sok mindent beiktattam, és terveim szerint Lexával jöttem volna el, de aztán annyira megviselte a terhessége azon a napon, hogy helyette inkább otthon maradtam vele, filmet néztünk, meg figyeltem arra, hogy nehogy valami baj legyen. Átvállaltam tőle az ebédfőzést, és kicsit átböngésztem vele az eladó házakat is. Furcsa lesz majd egyedül lakni abban a nagy házban, hiszen Zayday is távozik, és csak remélem, hogy mire mindenki arrébb teszi a székhelyét, lesznek majd új arcok. A mostani felállást már úgy megszoktam, de nyilván, amikor megszületik a baba, már nem szeretnének minden nap hússzor a tetőtérből lemászni vele, meg hát kell a privát tér.
Szóval minden, amit tegnapra terveztünk, mára maradt, és kis listámat böngészve, amire felírtam, hogy mennyi mindent kell csinálnom, lehetőleg vasárnap egy óráig, most próbálok távolsági sorrendet felállítani. El kell mennem a cukorkaboltba, venni édességet a holnapi foglalkozásra a lányokkal, és fontos, hogy legyen benne savanyú cukorka is. Aztán a színházba meg kell vennem a bérleteket, most van hat gyerekelőadás is, és a lányok szívesen jönnek el, szóval az is egy olyan, amit ma be kell szereznem, emellett pedig nem ártana friss virágokat is hazavinni, plusz körbenéznék a művészetiben is. Cole azt mondta, hogy fessek, hátha rátalálok valamire, ami megnyugtat. Túl azon a kettőn, amiről tudom, hogy megnyugtat. Ez inkább rejtett energia felszabadítása lenne. Érzem, hogy mozog bennem valami plusz, és talán tényleg a festés hatására kerül majd felszínre az egész. Aztán lehet, hogy nagy égés lesz. Ja és vigyek haza pizzát! Ezt el ne felejtsem.
Ezekkel a szuper tervekkel indulok meg a cukorkabolt felé, olyan lendülettel, hogy fel se nézek a papírból, de már hasítok, és ilyenkor szokott az ember beleütközni valamibe. Esetemben pedig valakibe, mert naná, hogy lendületből belefejelek egy hátba, ó Merlinke, komolyan, vasárnap sincs jobb dolgod, mint engem szivatni? Felnézve legalább megnyugszom, hogy ismerőst taroltam el, és nem egy vadidegent.
- Azt hittem, azért pörögsz a hétfői értekezleten, mert vasárnap alszol.