37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza
Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2014. június 14. 23:57 | Link
ANIELLA

Miközben kifelé indulunk a sikátorból, a szöszi elbűvölő vonásait fürkészem a hulló esőcseppeken át. Habozik a válasszal. Érzem rajta, hogy nem felel nekem őszintén. Ha a kastélyban lakik, hogyan kerül ide éjnek évadján? Mit keres erre? Ha pedig azt, hogy most érkezett, szó szerint érti, hol vannak a csomagjai? És miért néznek ki így a ruhái? Miért tűnnek úgy, mintha nem az övéi volnának? Minden, amit látok, ugyanahhoz a válaszhoz vezet, amelyet a leányzó azonban egyértelműen titkolni akar előttem. Hát legyen. Nem fogok álmatlanul hánykolódni amiatt, ha valaki nem fedi fel magát előttem.
- Akkor a kastélyhoz kísérjem? - kérdezek rá azért, hogy biztos legyen. Hiszen, ha tartani akarja magát a kis meséjéhez, vagy hagyja magát egészen az iskoláig vezetni, és onnan már eltalál a valódi lakhelyéhez, vagy közöl velem egy olyan célt, amelynél elválhatnak útjaink, és ahonnan már kiismeri magát. Valószínűleg ez utóbbi volna a megfelelőbb.
- Adam. - adom meg nevemet csöndes hangon, egyszerűen, miután bemutatkozott, és viszonzást kért tőlem. Az eső közben csak nem szelídül. Lassan olyan, mintha dézsából öntenék. Akármi is legyen a szőkeség válasza iménti kérdésemre, a sikátorból kivezetem, komótos léptekkel haladva mellette, és hamarosan kilyukadunk a Fő utczán. A házak, otthonok ablakaiban már csak néhol pislákol a fény. Elég csöndes minden, csak a mulatókból szűrődnek felénk tompán a vigasságok hangjai.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nánásy Levendula
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 399
Tűzpróba - Wolgast
Írta: 2014. július 10. 17:56
 | Link
Végre eljött ez a nap is. A tűzpróba első fordulójának a napja, és elindultam a Fő Utza irányába. Ma a lehető legfurább ruháimat vettem fel, mert az a felatom, hogy ufónak nézzenek. Ezek a ruhák a következők voltak. Egy piros nadrágot, amire egy fekete szoknyát vettem rá, és egy hozzá illő piros pulcsit ami a hasamnál kör alakban ki volt vágva, és a fejemre egy alufóliából készült sisakot raktam, aminek antennái is voltak. Elkezdtem sétálni a Fő Utzán, s nézelődtem, addig-addig sétáltam ameddig el nem értem oda ahonnan el lehet érni a Baglyas Teret. Itt megláttam egy srácot aki nagyban a pálcáját nézegette. Megveregettem a hasát, és ő pedig rám meresztette érdekes barnás-zöldes szemét.
Üdv! Én egy másik bolygóról jöttem, és nálunk ez a köszönés. Azt szeretném tőled kérdezni, hogy nem láttad e valahol az űrhajómat? Ez szivárvány színű volt, és kocka alakú, ami vriddon meghajtású. Kérdezősködnöm is kellett, ezért folytattam a színjátékot.
Hogy hívják a fajodat? Fura, hogy ilyen gyenge a gravitációtok, úgy érzem el tudnék repülni. Arra gondoltam, hogy kicsit elmagyarázom, hogy miről van szó, hogy ő is felfogja.
Én a Galifrey bolygóról érkeztem. Éppen a Medúza-zuhataghoz igyekeztem, és át fremmegtem két stázisgemmátoron, amikor rájöttem, hogy elhambálódott az egyik steinkondenzátor, ekkor remblói sebességgel zuhantam efelé a bolygó felé. Még a becsapódás előtt kiugrottam a lődingrésen, és egy hirdon segítségével óvatosan leereszkedtem, sajnos azonban nem láttam hova csapódott be a hajóm. Az ürödvénynek hála nem tört össze a hajóm, de nem tudom hova lett. Gondoltam megkérdezek egy őslakost és a Mypherrel tudok veled kommunikálni. Ekkor elhalgattam, és megvártam, hogy mit reagál erre a srác.
Utoljára módosította:Nánásy Levendula, 2014. július 10. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Levy
Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 21. 22:10 | Link
Brantner Katinka

Gondoltam megint sétálgatni kezdek. Nem gondoltam volna, hogy ide keveredek. Erre még úgy sem jártam. Ideje lesz felfedezni. Érdekes utca, ez a legszebb amit életemben láttam. Szeretem ezt a falut. Minden olyan szép. Sokat nézelődök az utcán, gyakran szemügyreveszem a kirakatokat is. Sok érdekesség van bennük. Egy kicsit viszont unatkozom, mert nincs velem semki. Majdcsak találkozok valakivel. Végül is nem az erősségem a barátkozás. Majd megpróbálom. Engem nem minden ember kedvel. Pontosabban a kérdéseimet. Valamikor túlságosan bőbeszédű vagyok. Profi vagyok az emberek kiakasztásában, még ha nem is áll szándékomban. Tanultam valamit, nem minden ember szereti a kérdéseket. Sétálás közben álltalában gondolkozni szoktam. Mindenféle dologgal kapcsolatban. Azért figyelek a lábam elé is, mert muszáj. Nem szeretnék orraesni. Fogalmam sincs, hogy míért sétálgatok szinte mindig. Ezt igazán megmondhatná valaki. Végül is más dolgom nincs. Ez pedig kiváló elfoglaltság, márakinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 284
Összes hsz: 779
Írta: 2014. július 22. 13:47 | Link

Allison Cambell nevében - Nyári Évi

Még midig alig tudja elhinni, hogy itt van Magyarországon, a Bagolykő védelmező falai között. Nagyon várta már ezt az időszakot, s bár a magyar még elég döcögősen megy neki, boldogan szóba áll akárkivel, aki csak feléje jön. Igaz, hogy azt már nemigazán értik a szembejövők, hogy miket karattyol itt össze, de a szeme csillogásából láthatják, hogy jó szándékkal beszél velük. A kis kéziszótárt azért mindig magánál tartja, hátha egyszer olyan helyzetbe kerülne, hogy szüksége legyen rá. Ma is azt a könyvecskét tanulmányozta, közben meg dúdolta a tegnap este komponált dalát, mikor beugrott, hogy még nem is nézte meg az itteni falut. Pedig biztos izgalmas lehet és talán még hasonlít is Roxmortsra. Bár oda csak engedéllyel járhattak le, ami meg nem olyan felüdítő, mikor már nyolcadszorra könyörögsz, hogy fogadják el a kis lapocskádat.
Könyvét ledobja az ideiglenes ágyára, majd kihalászik egy morzsaszínű kardigánt a bőröndjéből, és már indul is ki az ajtón. A folyosóra érve ugyanúgy köszön mindenkinek és még az sem zavarja, hogy néhányan furcsán néznek rá, amiért még a járkáló manóknak is szán egy röpke üdvözletet. Így megy végig az iskolán, majd egy fél óra múlva már lenn is áll a falu kövein, ahol először eltátja a száját, majd megindul arra a helyre, ahol a legvalószínűbb, hogy összetalálkozik egy új kedves idegennel. Napok óta várta már, hogy megismerkedjen egy számára még ismeretlen emberrel, hiszen mindig is szerette a társaságot. Kár, hogy eddig még nem volt szerencséje elcsevegni valakivel, mivel ugye az ellenkező nyelv miatt ez nem épp könnyű, és bár tanulmányozza a magyart, még a teljes elsajátításra várni kell. Elő is veszi a már említett könyvecskét, és a kirakatokban lévő irományokat próbálja lefordítani a saját nyelvére, mikor hirtelen nekikoccan valakinek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew G. Kinsey
INAKTÍV


Kins&Kens társtulajdonos
offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 835
Írta: 2014. július 28. 14:10 | Link
Adam Kensington

Amióta Kinsey beköltözött a Macskabagoly utcza 1. alá ez volt az első nap, amikor nem akadt semmiféle sürgős tennivalója és elmehetett sétálni egyet a faluban. Már beszélt Axellel, otthonosabbá tette a házát (avagy immáron két kihűlt teáscsészét is felborított a nappaliban), írt egy baglyot az igazgatónak a vizsgáival kapcsolatban, szóval most már csak várnia kellett. Borzalmas. Ha volt valami, amihez a férfi nem értett, akkor az a várakozás volt. Ráadásul még nem sikerült munkát találnia, ami azt jelentette, hogy a kémiai felszerelését sem vásárolhatta még vissza egy ideig. Emiatt egész nap nem akadt jobb dolga, mint egy Londonból hozott routert bütykölni, abban a reményben, hogy valahogy sikerül majd neki internethez jutnia ebben az átkozott varázsfaluban. Egyelőre nem járt sikerrel, és csalódottságában úgy döntött, kiszellőzteti a fejét és egyúttal jobban felfedezi Bogolyfalvát.
Elment a játszótér mellett, ahol már csak pár kisgyerek volt, egy felnőtt nő felügyelete alatt. Biztosan előkészítősök az egyik tanárral vagy az igazgatónővel - gondolta, ahogy tovább haladt az utcán. Elsétált a tehetségkutató miatt felállított színpad mellett, amely a kora esti félhomályban üresen terpeszkedett a Boglyas tér közepén. Céltalanul fordult be a Fő utczára, és elégedetten vette tudomásul, hogy a falu ezen része már jóval csendesebb, lévén, hogy a boltok nagy része be volt zárva. Egyedül az utca végéről, a máguscsárda irányából hallatszott némi zaj, pohárcsörömpölés és élőzene egyvelege. A férfi nem felejtette el, milyen kellemetlen volt átvágnia esténként a zsibongó embertömegen, amikor még az egyik ottani vendégszobában lakott. Éppen ezért nem folytatta az útját arrafelé, hanem letelepedett egy padra, közel a térhez. Zsebeiben csak a kulcsai, a pálcája és egy doboz cigaretta pihent, amelyekből utóbbi kettőt vette elő. Kiszedve egy szálat a pálcája segítségével meggyújtotta (természetesen amíg még mindkettőt a kezében tartotta, megtapasztalta már, hogy nem érdemes égető varázsigét a szája felé irányítania, még ha abban egy cigaretta is pihen). Kényelmes terpeszben ült a padon, és csendben fújva a füstöt figyelte a többnyire néptelen utcát. Nem nagyon szeretett volna találkozni senkivel, ugyanakkor a viselkedése gyanúra adott okot. Ha valóban ennyire nem szerette az embereket, akkor miért nem könyvelte el a sétát sikeresnek és ment egyenesen haza? Nyilvánvalóan azért, mert (még ha önmagának nem is akarta beismerni), vágyott a társaságra, legalábbis olyanra, amelyiknek be tudja mutatni tehetségét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rayne Baskerville
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 14
Írta: 2014. július 30. 12:51 | Link
Alice


 Rayne maga után húzva fekete bőr böröndjét vágott át az utcán.Nem érezte túl jól magát. És nem csak azért, mert anyja szinte kényszerítette arra hogy idejöjjön, hanem azért is mert konkrétan ma egy kortyot se ivott. Ami nem a legjobb ugyanis sajgott a feje kegyetlenül. Nem volt a legjobb kedvébe, sőt, igazságszerint elég rossz kedvében volt. A vonat állomásig, a faluig gyalogolni... Neki ez borzalmasan nagy táv. Taxi, külön kocsi? Semmi? Kösz anya.. . Bármit megadott volna most egy pohár vízért, de messze van még a kastély. Ha fel ért, biztos nem fogja érdekelni semmi, egyszerűen lefog dőlni aludni. Korom fekete haja kócosan állt, arcáról lerítt ahogy a pokolba kívánja ezt az egészet.
  Végül úgy döntött tart egy kis pihenőt. Odament az egyik lakóházhoz, a falának támasztotta bőröndjét és le gugolt háttal a falnak és neki dőlt.
 Megölöm...tuti megölöm ha hazamegyek szünetben.. Teljesen ki volt fulladva, lihegett megállás nélkül. Hát igen, most hogy így belegondolt... talán nem kellett volna két bőröndöt hoznia, plusz egy utazótáskát. Máskor előbb gondolkodik. Kócos hajába túrt és körbenézett. Alig van pár ember ezen az utcán. Azok is furcsán méregetik. Na mivan? Nem láttak még szép embert vagy mi van? Mit néznek? gondolta magában, miközben a járókelőket fürkészte. Nekik könnyű, de egy se kínálná meg semmivel, kivételesen egy pohár vízzel is megelégedne,valami   műanyag pohárban, csak jusson valami féle folyadék a szervezetébe, mert itt ájul ki ha nem. Konkrétan a testében lévő 72% víznek a 80%-át izzadta ki, ajkai is kicserepesedtek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
offline
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2014. július 30. 20:17 | Link
Isidor Smiley

Ma költöztem vissza a Bagolykőbe. A hosszú Angliai út volt eddigi életem legcsodálatosabb időszaka. Bár sokat tanultam és sok új barátot szereztem, csak egy nagyon kicsi megbánást érzek, ahogy a Fő utczán lépkedek. Minden szembejövőre rámosolygok és igyekszem minél gyorsabban lépkedni, hiszen még annyi minden van, amit muszáj megnéznem. Csak reménykedni tudok, hogy nem változott sokat ez az általam annyira kedvelt hely. Bár tény, hogy úgy is csodálatos lenne.
Beszívom a levegőt és magam elé mosolygok.
Hiányzik Aidan. Nem volt köztünk semmi komoly, csak lehetett volna. De persze, ha nem akarnék rá gondolni, nem kellene, itt is akad szép számmal helyes srác.
Ha lehet még gyorsabban lépkedek. Úgy érzem lemaradhatok valamiről, ha nem sietek.  Az emberek kérdőn fordulnak felém, egyre gyorsítok. Aztán, már csak azt veszem észre, hogy könnycseppek potyognak a földre. Az én könnyeim. Hiányzik Anglia. Felsóhajtok és azon gondolkodom, miért találnak ki ilyen találkozókat és tanulmányi utakat az emberek, ha aztán úgy is búcsút kell mondanunk.
Valahogy egyre zaklatottabb leszek, az előbbi vidámságom tovaszáll, gondolkodás nélkül veszem be a sarkokat. A könnyek elhomályosítják a látásomat. Szinte vakon lépkedek tovább a macskaköves úton. Befordulok a következő sarkon és hirtelen egy szőke fej tűnik elő a semmiből én pedig nekicsapódok a tulajdonosának.
- Ne haragudj! Én ... sajnálom.- szabadkozok,miközben próbálom eltűntetni a sírás nyomait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Podmaniczky Anna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 57
Összes hsz: 328
Írta: 2014. augusztus 26. 18:50 | Link
°Podmaniczky Ádámnak

Annácska kapkodja a fejét, mindent látni szeretne, a faluból, ugyanis még sosem járt ilyen helyen. Ahol van varázs. Szimplán minden érdekli, még az egyszerű kis házacskákat is megtekintené közelebbről, ám inkább halad a bátyával. Bizonytalanul lépked Ádám mellett, aki nem halad gyorsan, ám a lánykának ez pont nem elég idő, hogy mindent alaposan szemügyre vegyen. Pólóját igazgatja egyik kezével, míg a másikkal húzza maga után fekete bőröndjét a göröngyös úton. Hirtelen belegondol abba, hogy mi lett volna, ha neki pont nincs varázsereje. Nos, igen. Elég kellemetlen lett volna számára, hiszen a többi tesója nagy menő mágus és akkor ő meg... Ám szerencsére nem így lett. Önkénytelenül elmosolyodik, aztán felnéz a bátyára.
 - Örülök, hogy itt lehetek veled - csak ennyit akart mondani a bátyának. Ha nem sietnének és lenni ennyi motyó nála még ölelést is adna, ám egyelőre csak ennyire futja. Miközben babrál a hajával sikerül elbambulnia. Pedig testvére éppen beszél, így hát csak a mondandója felét sikerül elkapnia. Összevonja a szemöldökét, megrázza a fejét, majd ezt böki ki:
 - Hm? - aztán szinte egy pillanat alatt feldolgozza a kis buksija, hogy Ádám mit is mondott. - Ja... Ja, értem. Persze, elég lesz az iskola, gondolom hatalmas. -
Már előre tart attól Anna, hogy mi lesz vele ekkora helyen, el fogja nyelni. Valószínűleg az első héten kis millószor el fog tévedni, legfeljebb csak gyökérnek fog tűnni, ha minden egyes nap rákérdez egy diáknál, hogy mi merre van. Jobb, ha ebbe beletörődik.
 - Szóval... Te melyik házban is vagy? - nagyon jól haladnak, ugyanis mikor ezt a kérdést a lányka feltette, már a fő utcát taposták. Nos, rövidesen meg is érkeznek a kijelölt helyre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Első találkozás.
Írta: 2014. augusztus 27. 21:08
 | Link
Nina.




 Már estefelé jár az idő, bizony. Egyszerű, fekete karórámra pillantva lepődök meg azon, hogy már 7 óra is elmúlt, azaz ha minden igaz, akkor még fél óráig várok itt aztán összepakolok, vissza a kastélyba, be az ágyba és kimúlás. Nem hittem volna, hogy ennyire be fog indulni az üzlet, már legalább két alkalommal kellett utánpótlást vennem vászonból és festékekből. Mugli módszerekkel alkotom a képet, azaz ecsettel és vízfestékkel, temperával, por - és zsírkrétával, lakkal, akrillal meg a saját ujjaimmal. Egy fakó szürke pulóver van csak rajtam, ami még mindig lóg a sovány alakomon, habár a munka során az ujját laza csuklómozdulattal a könyökömig toltam. Mostanra a nép java azonban már elkotródott, behúzódtak a meleg fészkeikbe, forró vaníliás teát kortyolgatnak és könyvekkel babrálnak, amíg én előveszem az igencsak összegyűrődött pakk cigarettámat, előveszek egy szálat, aminek a fehér papír részét megfogja az ujjaimról rákenődött kékes-fekete festék. Számba tolva a csikk végét egy öngyújtót előhalászva meggyújtom azt, eztán hátamat a falnak vetem. Végigszámolva a mai napomat a hét korábbi napjaival együtt, összességében kerestem  25 galleon, 11 sarló és 23 knút értékben. Már korábban megalkotott képek és helyben festetteket egyaránt számítottam és ha lehetne ilyenre lehetőség, akkor most elismerően hátba veregetném magam.
 Most hirtelen egy idős boszorka száll le a kopottas járgányáról a képeim mellett, meglesi magának őket majd kissé szipirtyós hangon megérdeklődi, hogy holnap is itt vagyok-e még. Elmosolyodom és bólintok neki, az arcán azonban némi tétovázás kivehető. Mintha látná a hegeket az arcomon, a forradásnyomokat a szemöldököm mellett, a szám sarkában, ahogy bőröm mosolyra húzódik. Biccent egyet, majd egy darabig még ott ácsorogva meggondolja magát : dűlőre jutott, ezt a képet pedig lealkudja 17 galleon 6 sarlóról mindössze 15 galleon és 6 sarlóra. Boldogan hajítom el a félig elszívott csikkemet és egyezem bele az alkuvásba, mire újfent meggondolja magát és 20 galleont ad azzal a felszólítással, hogy ne adjak neki vissza. Inkább folytassam a festést, mert nagyon jól megy nekem. Vállat vonok, ismét elmosolyodok és amíg a tágító bűbájjal ellátott szatyrába ejti a képet, úgy elkalandoznak a gondolataim. Na igen, jobbakat tudnék festeni, ha nem kéne azon rágódnom, hogy vajon mikor.. jönnek ők el értem. Az is segítene, ha Nina mellettem lenne, ha támogatna.. ha puha kezét az izzadt vállamra tenné szavak nélkül, ezzel újabb önbizalmat és erőt töltve belém, de.. ő nincs itt. És én is jól tudom, hogy miért nincs itt.. Ahogy azt is, hogy miért nem megyek sehova önvédelmi fegyver nélkül..
 Egy másik cigire gyújtok újfent a piszkos falhoz támasztva a hátamat, pulóverem ujját ismét feltűrve a karomon. 7:23 . Na ezt akkor elszívom aztán csomagolhatok és mehetek fel. Brutálisan jó hetem van, meg kell hagyni, és ez még csak az első!
Utoljára módosította:David Bennett, 2014. augusztus 27. 23:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2014. október 22. 00:42 | Link
Éjszakai találka - Adam

>>A bájitalok csodái - Ideiglenesen külsőt váltva<<


Hideg az éj, koporsótáncot járnak a holt lelkek, porhüvelyük fájdalmasan nyikorog a sorvadás szelében egyetlen pillanatra sem feledve, hogy immár az enyészet köszörüli rajtuk csorba bárdját. A lelkek halálos nyugalommal – hisz értitek a humort – szemlélik az idő lassú előregördülését, mit sem törődnek olyan alpári dolgokkal, mint hajnalok és napnyugták, de mégis, az éjszakákat különösképp értékelik. De hisz nem sűrűn kérdezgetik őket, mi a halálfilozófiájuk, értékrendjük, mi érdekli őket, s mi nem, mit figyelnek meg az élőkben, vagy mit ignorálnak. Ó, igen, a szellemek, holt lelkek, az itt ragadt foszlányok lehetnének az emberiség krónikásai: objektívek, megfigyelők, pályaszéli, kiállított játékosok ők, semmi többek, kik regényeket tölthetnének meg a különböző emberek sorsának színes lefestésével. A ma éjjel újabb fejezetet tartogat számukra, ha a Sors is úgy akarja….
Hosszú, szőke fürtjeit kapdossa a metsző, éjszakai fuvallat, a kabátot úgy kell összeszorítsa magán. Csontig kínozza a fáradtság, kezeit pedig hiába mosta le, az ibolyafény kimutatná a foltokat. Hisz a víz nem mossa el a vért csak úgy… De fáradt, oly borzalmasan, hogy a figyelme is lankadtabb az átlagosnál. Mikor is kezdte? A balesetkor? Amikor más bőrben ébredt egy reggel? Ó, igen, az az incidens meghozta a katalizátort további tervei megszüléséhez- akkor még nem is sejtette mekkora haszna származik majd a másik nem testközelből történt megismeréséből, és lám, mára sok ügyes-bajos dolgát pofit váltva intézi el. És a nővére arcával ismét csak új kapuk nyíltak meg előtte… Hiszen Michelle tincseihez korántsem nehéz hozzáférnie. Egy ház, egy élet, de a puszta ölelés, hajsimítás is elég néhány DNS maradvány megszerzéséhez és a Százfűlé főzet véglegesítéséhez. A feketepiac csodája, hogy a pénz beszél és azt mondja: majdnem mindent megkaphatsz általam, nyújtózkodj hát, míg elér a bukszád.
Némaságba burkolózva baktat Bogolyfalva utcáin, elvékonyodott ujjai egészségkárosító után kutatnak a zsebben, no meg az öngyújtó is elkélne. Nem használ minden hülyeségre mágiát azért, amit egy mugli ketyerével is megoldhat és még rúnáztatni sem kell. Kattan az öngyújtó, felszáll a füstcsík Michelle hamis ajkai közül. Megáll az egyik sarkon nekidőlve a ház falának. Szemei lecsukódnak egy pillanatra, hogy dudorászás bugyogjon fel a torkából. A hangszálai kellemesen elvékonyodtak, senki nem mondaná meg külsőre, hogy nem a Saint-Venant lány, hanem a fiú ácsorog idekinn, hajnali kettő derekát taposva, csendben dúdolgatva a „Déli rózsák” keringőjét. Rövid idő múlva két kezét oldalt kitárva, egyikben a tüdőropival, forogni kezd, mintha keringőzne egy láthatatlan táncteremben- kiből mit vált ki a fáradtság ugyebár. Újabb pár perc és már szinte trilláz azért még keretek közé szorítva Michelle csengő-édes hangját, hogy a lakók ne üljenek a fejére csendháborítás miatt. Nem volna türelme hozzájuk és Warrennel a fején bajos lenne szétátkozni őket.
Parammparammm, lassan pörög, álcája kecsesen forog, a szőke tincsek körbelengik, ajkain diszkrét mosoly ül, miközben hátrahajtja a fejét, hogy szemeit újból kinyitva felbámuljon az égre. Megkörnyékezi majd a szédülés… majd, de addig még van, még forogna, dúdolna, Bach-ot, még több Strauss-t, Vivaldi-t és még, még, táncot, zenét, az agya megtöltését, elvarázsolását. Kezdett utóbb túlnőni rajta minden, mit a lelkében őriz és gyűjt, az iszonyatos feszültség. Egyre nehezebben vezeti le, egyre több a probléma vele, mi másoknak aligha tűnik fel egyébkor, mint ilyen kirohanások idején, de hát ez is éjszaka történik, senki nem látja vagy hallja a megtért árnyékvilágbelieken kívül. Vagy mégis….  ?
Utoljára módosította:Mihael Gérard Saint-Venant, 2014. november 18. 04:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szelniczky Mínea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 426
Írta: 2014. október 24. 19:01 | Link
Elena Rose

Az esti időjárás lassan már megköveteli, hogy előkeressem a szekrényem mélyéről a bundás kesztyűmet is – jéghideg ujjaimat megpróbálom még inkább a kabátom ujjába rejteni a hűvös szellő elől. Ennek ellenére sem bántam meg, hogy elindultam erre a kis túrára a faluba. Ilyenkor a legjobb sétálgatni, egy kicsit kiszellőztetni a fejet, és amúgy is jobban szeretem a hidegebb időt, mert felöltözni fel lehet annyira, hogy ne fázzon az ember, viszont a nyári melegben az sem feltétlenül segít, ha egy szál fürdőruhában töltöd a napot.
Nem volt konkrét célom, amikor elindultam a kastélyból, így most csak tétlenül járom az utcákat, nézegetem a kivilágított kirakatokat, és a nagy csendben a lépteimet hallgatom. Nehéznek érzem a lábaimat, és a gondolataim még mindig a kviddics edzés körül kavarognak, hiába próbálok most már egy kicsit lenyugodni, pihenni és semmin nem agyalni, nem megy ez olyan könnyen. Teszek egy kis kitérőt a játszótér felé, beülök a hintába, és pár percig csak annak nyikorgását hallgatom, ahogy előre-hátra lököm magam a lábaimmal. Sötét volt már akkor is, amikor beértem a faluba, de mostanra teljesen besötétedett, és itt, ahol az utcai világítás kevésbé zavar be, látni a csillagokat. Az ég tiszta, felhőknek nyomát sem látom.  
Feltápászkodom, és visszakanyarodom a kicsit népesebbnek vélt utcák felé, bár ezt is inkább az üzletekből kiáradó fény, és némelyikből kihallatszó tompa hangzavar érzékelteti, maga az utca éppen csak nem kong az ürességtől. Hát persze, ki szeretne idekinn mászkálni, ha egyszer forró csokit, vagy esetleg valami erősebbet is kortyolgathat odabenn, szinte bármelyik, még nyitva tartó helyen.
Utoljára módosította:Szelniczky Mínea, 2014. október 24. 19:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Haru Smith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 67
Írta: 2014. november 11. 23:27 | Link
Hornyák Gábor

A kabátot kicsit összehúzta magán, mialatt minden egyes lépésével közelebb és közelebb került ahhoz, hogy feltehetőleg elkerülje a tömeget, ebben az időpontban. Végeztével mindennel, elmondhatta, hogy úgy tűnt, egy elég kellemes nap állt mögötte - eddig- habár nem akarta ezt elkiabálni. A munka rendben ment, a kertben egy komisz törp sem akadt a lábára támadni csupa kedvtelésből, s most megtalálta azokat a papírokat, könyveket is amiket kereset. Igaz, talán az egyetlen, apró, szinte borsószemű mérgelődés ebben a szokatlanul kellemes napban, hogy sosem lehet tudni, hogy öltözzön fel reggel az ember. A korai órákban megfagy, nap közben megsül, késő délután felé pedig hol ez, hol az váltja egymást.
- Globális felmelegedés...mi?
Motyogta maga elé, azzal egy kellemes dallam futott át az elméjének kis gramofonján. pont egy olyan vidám sláger, amit nem rég egy sorozatban hallott többször is feltűnni - és itthon nem is nagyon ismert szerzemény - de mindenképpen a kisebb, ugrálósabb ritmusai segítették abban, hogy öntudatlanul is kedvesebb mosollyal nézzen maga elé, meg a csőlátásában élő lényekre. A ráadása természetesen az a kellemes, melengető érzés ami ilyenkor általában az embereket átjárta. Főként a nőket. Haru a nem dicsőbb oldaláról ezt nem tudta volna kinyilatkozni. Habár ha arra a nagy gyerekre gondolt akivel egy ideig együtt élt, jelen esetben elképzelhetővé tette ezt a tényt a másik oldalon is.
- Mondjuk azt is ki kell jelenteni, hogy a kedves sajtos makaróni, ha nem lenne, ki kellene találni.
Kis mosolya mögé megbújt egy sóhaj, azzal megbúvó, sőt, inkább terelő gondolataiból a reflex zökkentette ki, mert az utca, szinte közepén, a saját tengelye körül tett egy teljes fordulatot. Ez persze annak a szeszélyes fruskának is volt köszönhető aki, mint valami faltörő kos, csak előre hajtott. A narancsos hajú nő ismét felsóhajtott, ám mos megkönnyebbülve, midőn sem ő maga, sem pedig a könyvei nem sérültek, s maga a fordulat sem hagyott maga után semmilyen nyomot. Megnyugodott, mivel kivédte az aznapi balsorsot. Annyira, hogy mialatt lendületből lépett tovább, nem vette észre az apró - feltehetőleg víz- foltot a járdán s egyenesen belelépet.
Hirtelen csak azt érezte, hogy a talaj kissé másképp áll, mint ahogy szokott, majd mialatt ő csak valami - aránylag keménynek - neki esett, a könyvei "porba" hulltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gabrielle Campo
INAKTÍV


kampókisasszony.
offline
RPG hsz: 44
Összes hsz: 117
Írta: 2014. november 18. 18:49 | Link
Dwayne
Előzmény


- Ami azt illeti, van. - Válaszolta egyszerűen, egy halovány mosollyal az arcán. Nem, eldöntötte, hogy most megerőlteti magát és nem játszik tovább durcás hercegnőt. Pedig tulajdonképpen az is lehetne, annyira hűen alakítja a szerepet időnként.
És igen, most itt sétál a férfi mellett, a fő utcza álmos, kivilágított kirakatait nézegetve. Valahogy nem így képzelte el ma reggel az esétjét. Valahogy nem így képzelte el a mai napját, úgy egészében véve. Sőt, még olyan messzemenő következtetésekbe is megy, hogy nem így képzelte el az életét. Pedig a Bagolykő olyan jó választásnak tűnt, és bizonyos szempontokból még mindig annak tűnik.
- Elárulja nekem, miért tanít itt? - Töri meg az egyre hosszabbra nyúló csendet kérdésével, miközben akaratlanul is, reflexből az árnyékok, a sikátor felé vet egy pillantást, lát-e valakit arra. Nem paranoia... tapasztalt elővigyázatosság.
 - Mármint, nem tűnik tanárnak, és azt sem látom, hogy élvezné az itt létet, a házvezető-helyettességet, akármit, de akkor... miért? - Kérdezi, kissé értetlenül pillantva Dwayne felé, ő tényleg próbál gondolkodni, egy férfi eszével. Eljutott arra a szintre, hogy elég nyitott, és érdekli, próbálna belelátni kicsit a fejébe, ha engedi.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Jenny Miles
Írta: 2015. január 19. 16:06
 | Link
Sötétedés után

Kavarognak a fejemben a gondolatok. S bár otthon még nagyon könnyedén vettem a dolgot és együtt örültem Bogival, azért mégis csak nehéz lesz vele. Mármint, ha anyáék elengedik. Mert ugye, akkor nekem kell majd rá vigyázni. Ez persze természetes, hiszen a kishúgom, de alig tudok róla valamit. Amióta beszél és jár, én bentlakásos iskolába jártam és a szünetek nem voltak elegek arra, hogy igazán sokat foglalkozzak vele. Valójában nem is nagyon akartam... Virág volt mindig is a kistesóm, akivel sülve-főve együtt voltunk, valahogy egy tizenkét évvel fiatalabb, Virág szerint gonosz, lányra nem igazán jutott hely a naptáramban. Pedig Bogi amúgy nagyon okos és értelmes és a varázslás sem riasztotta úgy el, mint anyáékat. Csak most riasztja, hogy ő is boszi lett. Vagyis, nyilván mindig is az volt, csak eddig nem mutatkozott meg nála.
Szóval Bogi varázsló, akárcsak én, s tekintve, hogy vázákat robbantgat és hasonlóak, nem lenne jó, ha mugli gyerekek közé járna, vagy anyáékra hozná rá a szívbajt egy-egy alkalommal. Épp ezért mentem ma délután el az Előkészítő iskolába, hogy utánajárjak néhány dolgonak. Hogy anyáékat is meg tudjam nyugtatni az iskola teljesen rendben van. Még egy kis tájékoztató füzetet is kaptam, sőt megígérték, hogy szükség esetén egy tanító is eljön velem, hogy vázolja a szüleinknek a helyzetet, de ezt kedvesen visszautasítottam, elvégre ezen már túl vagyunk.
A kezemben a kis tájékoztató füzettel baktatok a Fő utczán visszafelé a kastélyhoz, s egyre inkább úrrá lesz rajtam a feszültség. Hiába ment itt minden könnyen, hiába ment minden könnyen, amikor rólam derült ki, az igazság. Akkor még anyáék nem igazán tudták mi is ez - most sem tudják -, de legalább nem féltek tőle annyira mint most. Ott van pluszba a vitám Apával... Szegény Boginak, nem lesz könnyű dolga, még akkor sem, ha jelenleg ő a kedvenc. Bár a kedvenc az Virág...
Nagyot sóhajtok, s ahogy kifújom a levegőt, látszik a leheletem. Öntudatlanul kezdek kotorászni a zsebembe és húzom elő a még bontatlan cigarettás dobozt. Nem, még mindig nem dohányzom - áltatom magam, pedig már egész sok ideig meg voltam nélküle -, csak most kell egy szál, feszültségleveztőnek.
Megállok az utca közepén, kibontom a bűzős rudakat rejtő dobozt és a számba teszek egy szálat. Fogalmam sincs mi lett az öngyújtómmal, de a pálcám végén is tudok lángot gyújtani, azt használom, miközben megszívom a cigarettát. Ahogy a füst a tüdőmbe kúszik köhögni kezdek, pálcás kezem kapom a szám elé. Ez azonban nem tántorít el, beleszívok újra a cigibe, ezúttal már jóval könnyebben.
Elteszem a pálcám, és nyugodtan cigarettázva sétálok tovább. Nyugodtan - már amennyire nyugodtnak mondható, hogy folyamatosan a sötétet kémlelem, nem jár-e erre egy ismerős. Nem kéne lebukni, hogy dohányzom, amikor nem is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Bakonyi Gergely
INAKTÍV


lapáttenyér
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 2185
Írta: 2015. január 20. 00:55 | Link
Annácska <3


Gergő nyugodtan sétált kicsit a faluban. Mára befejezte a munkát, viszonylag hamar, nem akart tovább bent maradni. Úgy döntött, kicsit pihen majd, mert most már megérdemli. Bár nem tudja, képes-e erre igazándiból, de minden esetre majd próbálkozik, erősen.
Az utcán sétálva azonban egy embert szúr ki. Nem látja, ki az, de ismerős érzés tölti el, érzi a jelenlétét, talán közel van hozzá, talán két utcával arrébb, nem tudja ezt így beazonosítani. Csak azt tudja, azt érzi, hogy itt van és ismerős és meg kell találnia. Hevesebben ver a szíve, de fapofával, nyugodt arccal indul el egyenesen előre, gyors léptekkel. Majdnem elhalad egy vörös hajú nő mellett, aki az utca szélén álldogálva, csomagjaival várakozik, vagy tanácstalan, nem is tudja, mit csinál. De abban a pillanatban, hogy odaér, kihagy egyet a szíve, ő pedig megtorpan. Közelebb lép, az arcát nézi.
- Anna...? - Kérdezi, kissé hitetlenkedve, megrökönyödve, majd nyel egyet és jobban megnézi. Hova lett a szőke haj? De a szemei, a szemeit megismeri bárhonnan, bármikor, ez bizony az ő húgocskája.
Elszorul a torka, görcsbe ugrik a gyomra, ahogy közelebb lép. Érzi, ahogy a feszültség megtölti testét, az agyában kattognak a kerekek. Hogyan? Muglik nem tudnak, nem jöhetnek ide, ugye...? De akkor meg... Anna... Annácska... Erre a gondolatra érzi, ahogy megszédül, de keményen áll, és ahogy közelebb lép, fapofával kapja el húga karját, úgy fordítja maga mellé. Csak azért nem durva vele, mert fél, hogy összetöri őt.
- Te mi a fészkes fenét keresel itt, hö? - Kérdi tőle, de nem nyugodt a hangsúlya, sőt, kissé ideges, reszelős a hangja. Majdnem el is csuklik, de az indulat fűti és kivételesen teret is tud neki adni. Fekete tekintetét pedig húga tekintetébe fúrja és nem ereszti, ahogy a karjait sem. Ennek semmi értelme...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. január 24. 20:39 | Link

Végre elérkezett a hétvége, és ez egyvalamit jelenthetett csak a szabadságon kívül: Bogolyfalvát!
Egyébként is tervbe volt véve, már, hogy le kellene menniük, mert hamarosan Derek édesanyjának szülinapja lesz, így a fiú vásárolni akar neki valami klassz cuccot. Ha lehet, olyat, ami mágikus, de a külső szemlélő ezt nem látja, csak az édesanyja tudja a titkát. Nem ígérkezik könnyű feladatnak, éppen ezért hívta el magával Kirát és Meát, már nem mintha nem hívta volna őket amúgy is. De most különösen jól fog jönni a segítségük.
Még mindig havas minden, lassú, álmos pelyhekben szállingózik a hó, az elsötétedő égbolt pedig narancssárgán ragyog a falucska fényeit visszaverve. Még mindig fénylenek sok helyen a Karácsonyi díszek, a kivilágítás is olyan szép, és egyszerűen nem tud Derek elszakadni a fantasztikus Karácsonyi hangulattól. Amúgy is annyira jól teltek az ünnepek itt maradt barátaival. Kapott egy csomó klassz dolgot tőlük, például Meától egy varázslósakk készletet, amit azonnal ki is akart próbálni, és azóta is gyakran fűzi a lányt, hogy játszanak egy partit a klubhelyiségben. A Kirától kapott színes hógömb pedig most is ott lóg a nyakában, közvetlenül a színváltós sál alatt, amelyet Lucytól kapott, nem régiben eltelt születésnapjára. A sál titkát még nem mondta el senkinek, így barátai nem tudhatják még, hogy jelenlegi fehér színe a havas időt, barna csíkjai pedig az örömet jelentik, amiért kimozdulhatott az iskola falai közül olyanokkal, akiket nagyon szeret.
Mikor beérnek végre a Fő utczára, didereg egy kicsit.
- Nem akarom, hogy elmúljon a tél, mert minden olyan klassz így havasan, de ez a hideg... varázslók vagyunk, vagy mi, nem tudjuk megcsinálni, hogy melegben essen a hó? - vigyorog barátaira.
Utoljára módosította:Derek Taylor, 2015. január 25. 06:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

♪ ♫ ♩ ♬
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2015. február 1. 16:56 | Link
Rozsos Annamária

Ahogy délután a nap nyugodni tért, elhagytam a házamat. Igen, hetek köntösben járkálását követően pár napja méltóztattam felöltözni és kimerészkedni a környékre. A távoli látogatások még a jövő zenéje, azonban a faluban már könnyedén elkószálok. Különös tekintettel a boltunk felé. Ha már egyszer nyakamba vettem a vidéket, a Kins&Kensbe feltétlenül betérek. Így teszek most is. Váltok néhány szót Ilosvai úrral, aztán egy véradománnyal teli fémtartállyal a kezemben hagyom el az üzlethelyiséget, a kis csengő csilingelésétől kísérve.
Megnézem magamnak a kirakatunkat, aztán elgondolkozva indulok tovább. Rengeteg mindenen és semmin sem merengek egyszerre. Fejem kissé lehajtva, sötét hajam némileg leomlik arcom mellett. Egyik kezem bőrdzsekim zsebében, a másikban a fémtárolót lógatom. Az a helyzet, hogy az ég világon semmi kedvem most semmihez. Eleve ingadozó a hangulatom, a szerencsétlenségem óta meg végképp. Tudom, ez nem nagyon látszik rajtam. Nem sokan hinnék, hogy vannak jobb és rosszabb napjaim. Pedig vannak. A letargiám persze állandó, azonban fokozatai ennek is bőven vannak, még ha jelét nem is igazán adom. Látszólag tehát olyan nyugodt és érdektelen vagyok, mint bármikor máskor, azonban belül kifejezetten nyomott a hangulatom. Életunt, mondhatni. Lehet, legjobb volna egyszerűen hazamenni és csak nézni magam elé. Megint.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alina Gonzalez
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 35
Összes hsz: 40
Írta: 2015. március 3. 23:00 | Link
Anna

Elveszve, a fejemet össze-vissza kapkodva róttam a macskaköves utcát, a megfelelő boltot kutatva. Gyűlölöm, ha az irányítás kicsúszik a kezeim közül, és ez sajnos az itteni tartózkodásom óta rendszerint így van, ugyanis nem nagyon töltöm mással a kastélyban a mindennapjaimat, mint hogy megpróbálok nem eltévedni. Éppen ezért, amikor már szinte a hajamat tépkedtem az idegességtől, hirtelen felderült az arcom, amikor az egyik kirakat előtt nézelődve egy ismerős arcot pillantottam meg.
- Anna? - szólítottam meg a lányt kétkedve. Jobb az elővigyázatosság - mert azért az elég hülyén vette volna ki magát, ha nem ő lett volna, hanem mondjuk egy vadidegen, de a feltételezésem ezúttal (mint az esetek túlnyomó részében) igaz volt, ugyanis a lány megpördült a tengelye körül. Bizony Anna állt előttem teljes életnagyságban.
- Rég láttalak, mit csinálsz itt? - kérdeztem tettetett kíváncsisággal, de mielőtt válaszra nyithatta volna a száját, leintettem. - Hagyjuk inkább, nem érdekelnek a rettentően unalmas életed annál is unalmasabb mozzanatai - nevettem fel gúnyosan, aztán a mellettünk lévő kirakatra tévedt a tekintetem.
- A ruhabolt, végre! - csettintettem elégedetten, amikor eljutott a tudatomig, hogy megtaláltam az üzletet, amit már elég régóta kerestem.
- Be akarsz jönni velem ruhát nézni? - néztem Annára, de megint belé fojtottam a szót; szemrebbenés nélkül folytattam a mondandómat. - Még szép, hogy be akarsz, hisz gondolom úgy sincs jobb dolgod - méregettem a lányt egy fülig érő mosoly kíséretében.
Utoljára módosította:Alina Gonzalez, 2015. március 5. 15:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cornelia R. Knight
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 78
Összes hsz: 577
Írta: 2015. március 7. 15:36 | Link
Claythorn


Az utóbbi napjai sokkal gyorsabban teltek el, mint várta volna. A berendezkedés és az új helyen eligazodni nyilván nem egyszerű, de a háztársak egész rendesek, tényleg mindenben próbálnak segíteni, sőt sok olyannal is összefutott, akivel még egy-egy szót váltani is tudott. A kezdeti félelemhez és izgalomhoz képest most a higgadt boldogság ül az arcán, ahogy mosolyogva vezeti pórázon Acet végig a Fő utczán maga mellett, miközben a kirakatokat nézegeti, meg a boltokat és az embereket. Furcsa számára, hogy ide mennyire könnyedén lejöhetnek olykor a diákok, és sokkal többször van alkalmuk is rá, mint nekik volt otthon ilyenre.
Furcsa, új, különleges, de jó.
Az első élményei eddig elég vegyesek, Elliotnak nagyon örült, úgy érezte ez kölcsönös is, ráadásul ő is egyből segített a kezdeti elveszettségén. Legalább a házba már nem egy rakás szerencsétlenségként mutatkozott be, aki napok óta az állomáson bolyongott, mire valaki felkísérte. De ilyen is kell az életben, no. Egyébként is, nem Connie lenne, ha nem csinált volna magából már így is hülyét az elmúlt 5 napban. De hamarosan itt az év eleje most már, így nem lesz ezen aggódnivaló, ha majd leköti az iskola rendesen, akkor kevésbé lesz ideje mások előtt bénázni, vagy másokat hozni kellemetlen helyzetbe.
Szóval igen, Claythorn. Mert ugye lánykánk a keresztnevével nincs még tisztában az illetőnek, de mondhatni hatásos belépővel derült fény korábbi ismeretségükre. Tagadhatatlan, hogy belefészkelte magát a gondolataiba, ráadásul ahogy Acere néz, a kutyus szemei is felidézik benne a korábban történteket. Kérem szépen, így van lehetősége arra az embernek, hogy önmagát is zavarba hozza. De Az eb csaholása újra figyelemre készteti őt, le is hajol hozzá, hogy megsimogassa kicsit, a kiskedvenc pedig egyből hátára veti magát és játékosan kapja el mancsaival a lány kezét, aki csak vigyorog rá. Aztán felegyenesedve megáll a cukorkabolt kirakata előtt, ahol ki ne tette volna? Ace tovább hempergett még kicsit a földön, így egyelőre ő se akart tovább állni, hát az üveg felé fordulva ácsorgott ő is kicsit visszatérve még a korábbi mély nyomokat hagyó emlékeihez.
Biztosan kék-zöld foltos szegény srác.
Utoljára módosította:Cornelia R. Knight, 2015. március 7. 15:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ace >< ♥
Schlett E. Lilla
INAKTÍV


Evilla Loveguard
offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 227
Írta: 2015. március 7. 17:12 | Link
Sajtikám.
/március 14, szombat, délután 4 óra körül/


El sem hiszem, hogy mit művelek. Itt állok a Fő utczának a jobb oldali járdáján, és már körülvett minket vagy 30-40 ember. Pedig még el se kezdtük a hadműveletet! Ma reggel, ahogy felkeltem, annyira görcsölt a gyomrom, hogy muszáj volt megint innom valami alkohol-félét, hogy oldjam a feszültségem. Nem rúgtam be, de egész kellemesen éreztem magam, amikor Doriannel találkozva lementünk szépen erre az utcára. A plakát, amit már megcsináltam egy hete, összecsavarva hozom szépen magammal, ahogy a gramofont is, mindezt egy 4 mérettel nagyobb szürke, ócska minőségű pólóban, ami egy derekamig felhúzott melegítőbe van gyűrve, kinyúlt kötött pulóverrel elfedve, bokáig érő converse rettenet cipőben. Össze-vissza beszéltem a pajtikámnak, akit az utolsó próbánkon neveztem el Sajtikának, mert miért ne? Hajam egy öregasszonyos, fehér parókás illúzióval van eltüntetve, egyedi szemüvegemet egy régi stílusú okuláréra cseréltem, amit valami furcsa madzaggal a nyakamba kötöttem. Szívem a torkomban dobog, nem szoktam én ilyen dolgokat művelni, főleg nem egy nagy, benga Rellonossal.
 Már lepakoltam a járdára, amikor hirtelen beütött a krach. Jézus maris, én most komolyan táncolni próbálok egy hatalmas közönség előtt? Nálam a 10+ fő már kész tömegnek számít, és ahogy csak gyűltek az emberek, úgy egyre jobban beparáztam. Kétségbeesetten pillantottam társamra, aki messze nem tűnt ilyen idegesnek, mint én. Aztán ki tudja, talán ő is ivott valami gátlás-oldót a produkciónk előtt, simán kinézem belőle, de azt mindenképpen, hogy mihelyst letoltuk az előadást, úgy beülünk valahova felhajtani valami vodkát vagy bármit. Hogy jobban legyek legalább egy hangányit, úgy inkább kirakom a nagy plakátot, amire összemázoltuk közös erővel azon bandák logoit, amiket szeretnénk meghallgatni, nem sokkal mellé egy nagy betűkkel festett papírt helyezek, melyen a következő áll:

"Két iskolás nebuló szeretne elmenni a MásVilág fesztiválra, azonban pénz hiányában vannak. Kérjük, segítsenek nekik, hogy eljuthassanak álmaik koncert-sorozatára."

 
Tétován hátrálok egy keveset, miután a felirat mellé odahelyeztem Dorian egyik kalapját, amit magával hozott vagy most, vagy a legutóbbi próbánkon. Hogy egyébként honnan jött ez a dolog, hogy mi most elmegyünk koncertre gyűjteni? Nos, amikor Fela bekergetett minket az üres tanterembe, mi pedig elegánsan beszorultunk, akkor volt némi időnk, hogy ez is szóba kerüljön.
- A fenébe, nincsenek egy kicsit sokan? - bújok oda pajtikámhoz az alkoholtól kipirulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fülees^^
Kiranella Amorden
INAKTÍV


Belle au bois dormant
offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 99
Írta: 2015. március 16. 08:10 | Link
Lucy


Persze pont akkor nem jár erre senki mikor nem találok egy helyet. Gondoltam Fleur néninek veszek valamit és megkeresem azt a "csajos boltot", amiről beszéltek a többiek, de tessék itt tekergek és nem találom. Jól el lett dugva az a kis bolt az már biztos. Nemsokára utazom Párizsba a nagyapáékhoz. Mosolyognom kell, ha arra gondolok, hogy ez lesz a legemlékezetesebb születésnapom. Ilyen jó még sose volt azelőtt, hiszen idén először nem idegenekkel lesz telezsúfolva a nagy terem és nem csak az elit párizsi ismerőseim és barátnőim lesznek ott. Na jó, lehet ők is, de a barátaim is ott lehetnek velem, hála Fleur néninek. Ott lesznek velem, na és persze... Derek is. Olyan jó erre gondolni, már alig várom. De persze lehet itt őszüölök meg most azt a kis boltot keresve. Keresnem kell valakit, ai tudhatja hol van. Nagy szemeket meresztek körbe. Itt is ott is látok sétáló embereket, de vajon melyik tudna legjkobban eligazítani? Persze a legjobb lesz, ha egy lánytól kérek útbaigazítást, végül is egy csajos bolt felé egy csaj tudhatja legjobban az irányt. Körbejáratom a szemem mégegyszer. Mikor megfordulok észreveszem, hogy a zsebemből kiesett a sapkám, amit nemrég odagyűrtem. Szegény rózsaszín kötött csoda ott hever az úton. Gyorsan visszarohanok érte és begyűröm a zsebembe. Hát ez egyre jobb. Reményvesztetten nézek körül újra jár, e erre valaki aki esélyes lehet az útbaigazításra.  
Utoljára módosította:Kiranella Amorden, 2015. március 16. 08:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 18. 23:57 | Link
Cs.

A mai egyfajta ünnepnap - végre elmondhatja magáról, hogy berendezkedett, feltérképezte az erdőt és ha mást nem is, eligazodik benne, tehát elérkezettnek látta az időt, hogy kötelességei hanyagolása nélkül nekivághasson egy újabb nagy kalandnak. Igazából már napok óta ette a penész, amiért nem foghatott neki a keresésnek, de ennyi kellett, hogy ne munkája rovására menjen az egész, márpedig ő többet akart szánni egy hevenyészett félóránál jóbarátjára - akit egyébként még sosem látott. Furcsa dolog, mi? Évek óta levelezik valakivel, akinek csak a könyökét látta fényképen (meg rejtélyes okból színesre pingált lábkörmeit, bár gyanította, hogy ez kizárólag az ő tiszteletére történt) és minden fogózója egy vezetéknév, plusz egy hevenyészett leírás.

"Legdrágább pudlicsókom!

Nem. Ma sem küldök neked fotót magamról. Amikor negyedjére mondtad le a találkozónkat, akkor elmondtam neked, hogy nem, nem, nem és nem. Na jó, legyen. Legyen. Ennyi év után megérdemled, hogy elmondjam. Hogy el tudj képzelni. Orgazmafantacukisztikus lesz!
Barna a hajam. Meg a szemem is. Magas vagyok, pont annyira, hogy elérem a 180 centit. Az magas egyáltalán? Bizonytalanná tettél, mindig bizonytalanná teszel. Céda! Szóval... vékony is vagyok, az tényleg. Le sem írom a kilóimat, ilyet egy igazi úr nem árul el. Mintha úr lennék! Meggyőztél, az vagyok.
Mindig pólót hordok. Vagy pulcsit. Meg farmert. Van egy csomó. Kettő. Egy kék és egy fekete, meg van egy csomó tornacipőm is. Három. Azokat hordom. Meg néha mellényt vagy zakót. Van ennek valami neve a dresscode izék között, de nem tudom, mi. Mindegy – sokat írom, hogy mindegy?
Látod, imáid meghallgattak. Most már tudod, hogyan festek. Biztos felismersz ennyiből az utcán, nem?"

Egyáltalán nem volt ebben biztos. Főleg, hogy a kezében tartott levél kerek öt éve íródott és akármennyire is akart hinni a köztük létező, titokzatos telepatikus kapcsolatban, sajna ő egy gyarló ember. Most először könnyen lehet, hogy előáll az az igen különös helyzet, amikor valakinek a nevét tudja, de az arcát nem ismeri.
Mindenesetre már járt a helyi postahivatalban és némi győzködés árán kiderítette, merre lakik a Tompos család - jelenleg épp a Fő utcán ballag lefelé, hogy az útmutatásnak megfelelően keresve a leírt házat. Kisvártatva meg is találta - vagy háromszor elsétált előtte, csak hogy biztos legyen benne, ez az és mégse álljon előtte, aztán toporgott még egy kicsit, mielőtt bekopogott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nomusa Eshe Baako
INAKTÍV


Állat és varázslény gyógyító · Éjfélhercegnő
offline
RPG hsz: 113
Összes hsz: 634
Írta: 2015. április 5. 22:03 | Link

Nem tudott tovább a lakásban maradni.
Annyira egysíkúan teltek a napjai, hogy lassan úgy érezte, kezd beleőrülni az egészbe. Reggel felkelt, felöltözött, megetette az állatait, aztán átsétált a Bestiáriumba, ahol kiosztotta új gondozóinak a napi feladatokat, elmondta az ideiglenesen a minisztériumból kirendelt titkárnak a teendőit, aztán jöttek az állatok, a baglyok... gyógyított, vizsgált, gyógyított, vizsgált, olvasott, utána járt, gyógyított, vizsgált, házhoz ment, kártevő mentesített, vizsgált, ebédelt, vizsgált... aztán elrendezte a maradék papírokat, hazaküldte az alkalmazottait, végül amikor beesteledett, ő is hazament. Vacsorázott, olvasott, ivott egy pohár bort, simogatta a murmáncát, labdázott a golymókkal, betett egy filmet, és elaludt a kanapén. Hogy reggel úgy keljen, mint akit összevertek, és induljon az egész elölről.
Jó pár napja így ment már ez. Egyszerűen nem tudott mit kezdeni magával. Még levelet írni sem volt kedve, pedig nem rég jött egy üzenet Elomtól, az egyik afrikai barátnőjétől. Ha már írt volna, inkább a gondolatait, vagy szavakba öntötte volna az érzéseit, de az sem ment neki túl jól. Főképp, mert valahogy teljesen üresnek érezte magát. Ebből az állapotból akart kiszakadni.
Ezen az estén elhatározta magát. Ha sok mindent nem is tud csinálni, de nem fog otthon ülni, és siránkozva ki tudja min, várni, amint elnyomja az álom valamilyen kifacsart pózban a nappalijában.
Azt nem tudta, hogy mihez fog kezdeni, talán beül valahová egy italra, vagy megkeresi a múltkori parkot, és sétál egyet, vagy rátalál az erdőre, és keres valami megfelelő helyet az elmélkedésre, teljesen mindegy. Csak ne legyen a négy fal között. Másnap úgysem kell dolgoznia, zárva lesz a bestiárium. Az első igazi szabadnapja lesz, amikor nem kell plusz munkát sem vállalnia. Így hát azt csinál ma este, amit akar. Talán elalszik egy tóparton a csillagok alatt. Még azt sem bánná. De ha nem akad más, akkor visszamegy a bestiáriumba, és Dereskarommal tölti az estét. Az egyetlen hímmel, aki mindig hűséges volt hozzá.
Felvette szűk farmerját, magassarkú bokacsizmáját, sálat akasztott a nyakába, mert úgy ítélte hűvös van, és barna bőrdzsekit kanyarított magára. Összefogta hosszú haját, tett magára némi sminket, mert anélkül aztán nem lép utcára, aztán útnak indult.
Elsétált az ékszer üzlet mellett, ahol a zsebórát vette, majd érdeklődve vetett egy pillantást a Mindenki Bestiája varázslény kereskedésre. Van most nála néhány krup kölyök, ha nem viszik el őket, hamarosan, majd ide hozza be az állatokat, hogy gazdára leljenek. Bár imádja őket meggyöntölni reggelente, de jobb dolguk lesz egy tágas, kedves családi házban.
Aztán megáll Őszike néni könyvesboltja előtt, és közelebb hajol a kirakathoz. "Bestiák Bajnoka" - olvassa az egyik, szép borítójú könyvön. Egy férfi áll rajta, mosolyogva kihúzva magát, mögötte egy svéd sróforrú sárkánnyal, lábainál pedig egy háromfejű kutyával. "Hogy ismerheted ki magad legjobban a fenevadak közt" - olvasható a hangzatos alcím. Ez a könyv még nincs meg neki, de érdekesnek tűnik. Ha majd nyitva lesz a könyvesbolt, talán bejön, és megveszi.

۞۞۞
Utoljára módosította:Nomusa Eshe Baako, 2015. április 5. 22:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mezősi Nyeste Veronika
INAKTÍV


dadogós angyal
offline
RPG hsz: 221
Összes hsz: 1595
Rose Penelope Reakwood
Írta: 2015. április 10. 14:54
 | Link
Rose Penelope Reakwood
egy szabad hétvégén, délelőtt

Érezte ő már akkor ott a folyosón, hogy Rose nem érti őt. Aztán ahogy számmisztika órán ültek és jegyzetelt, meg rajzolgatott, azon gondolkozott, vajon Rose-nak kéne őt érteni és nem kéne-e neki megpróbálnia Rose-t megérteni. Ezek persze túl bonyolult dolgoknak bizonyultak. Egyébként is örült, hogy kiszámolta, ő 2-es és szerinte igaz rá, amit a tanár úr mondott. Aztán elmúlt az óra és mivel nem tudta, mit kéne mondania Rosienak inkább egyedül ment tovább, vissza a navinébe. Azóta nem igazán beszéltek, neki pedig volt sok ideje gondolkodni.
Igazán nem érintette rosszul, hogy most akkor nincsenek jóban. Nem először történik ilyen. Ugyanakkor elhatározta, hogy fog írni Rosie-nak, csakhogy tisztázzák, ő nem illetlen, csak nincs szüksége ilyen nagy lelkű ajándékokra, sem Rose-tól, sem a családjától, sem senki mástól. Viszont ehhez mindenképp valami szép papírt és tollat akart választani. Vagyis... Mivel a többieknél pennát és pergament látott, úgy határozott, amint lehetősége lesz rá beszerez ő is ilyesmit, s a levelet is ilyen "varázslósan" fogja megírni.
Így hát amikor megtudta, hogy szabad hétvége van, nem is várt sokat, szépen felöltözött, kivételesen nem az iskolai egyenruhába, arra ugyanis vigyáz, hanem egy világoskék-virágos szoknyába, sárgás színű kardigánnal. Felvette hozzá a fehér harisnyáját meg a barna cipellőit. A vállán átvetette a szintén barna bőrtarisznyát és így sétált le a faluba.
A nagyobb gyerekeket követte, így jutott le a Fő utczára és most egyik ámulatból a másikba esik, hiszen sosem járt még varázslófaluban. Meg-megáll a kirakatoknál és csak nézelődik hosszasan, nézi az árakat és újra meg újra megállapítja, hogy nem sok dologra van pénze, így jól meg kell gondolnia, mit fog venni. Először persze egy írószer boltot kell találnia. Csak hát... Annyi itt a látnivaló!
Le is áll a cukorkás üzlet előtt és figyeli a különleges édességeket. Venni biztos nem fog belőlük, de nézni attól még szabad, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ede <3||mamuszom||Karkötőm
Révész Kornél
INAKTÍV


Kornélia, Timi ikre
offline
RPG hsz: 162
Összes hsz: 1522
Írta: 2015. április 14. 20:36 | Link
Kornella

Nem ők lennének az évfolyamelsők egy ninjaképzésen, de ez talán még elnézhető nekik. Bár nem mondja ki, de azért valamivel nyugodtabb a lelke így, hogy nem közvetlenül az erdő szélén, a fák és a sűrű közvetlen közelében nyargalnak, hanem kiértek a jobban átlátható és stratégiailag tagadhatatlanul biztonságosabb (igaz, nem lebukásmentesebb) terepre. Mindenesetre, ha választani kell aközött, hogy egy prefektus vagy egy vérfarkas - igaz, most nincs telihold - kapja el őket, akkor inkább választja a két hétig tartó trófeasikálást.
- Kérlek, ha arra kerülne a sor, hogy egy vérszomjas prefektus jön nekünk, akkor rám számíthatsz, bevédem magunkat. Van hatévnyi gyakorlatom magyarázkodásban.
Mondjuk, kitörölheti azzal a hatévnyivel, ha egy helyzet kimagyarázhatatlan. Szerencsére ez nem tartozik közéjük, majd azt mondják, hogy csak kirándultak egyet az erdő diákoknak is engedélyezett részén, aztán elkeveredtek. Vagy, hogy csak egy útjuk volt a telefonfülkéhez, aztán az kidobta őket a semmi közepén. Ezernyi és ezernyi variáció van, amivel kimentheti nemesebbik felüket a rend nemes és önfeláldozó őrei előtt. Különben is, ki akar prefektus lenni? Biztos mind ilyen túlbuzgó kis görcsök, akik arra rántanak rá, hogy kiélhetik kiskirályi törekvéseiket.
Ezen a terepen már jóval magabiztosabban lépdel Ellával az oldalán, csak néha pillant fel és néz szét újra és újra fenyegető elemeket keresve. Amik elmaradoznak, csak a kora tavaszi éjszakai levegő magad és az a kevés, gyenge légmozgás, ami megadja a természet minimális alapzaját.
- Hja, biztos kihasználják, hogy akkor ők megtehetik, mert hát őket ki ellenőrzi? A házvezető? - Szélesen elvigyorodik, na majd pont szerencsétlenek munka mellett kijárnak razziázni. Megvakarja az állát.
- Ha találunk lenn prefektust, kipróbáljuk, megígérem. - "Révész Kornél és az ígéretek" ezzel a címmel könyvet lehetne írni, paródiát.. vagy egy pamfletet mondjuk.
A faluba beljebb érve magára vállalja továbbra is a szerepet, hogy figyelje a gyanús dolgokat, de igencsak módjával teszi, inkább a mellette lépkedő másikat lesi vigyorogva, meg aztán élvezi is a szituációt rendesen, hogy itt lépked, karján egy lánnyal. Na. Most jó világ van.
- Akkor egy kör lángnyelv rendel, kisnaccsádnak. Neonzöld? - Homlokot ráncol, nem tűnik túl biztatónak a színe alapján, viszont már most tudja, hogy ha eljutnak oda, akkor bizony lehajtja. Ha lányok és most Ella előtt kell imponálni, akkor mit neki életösztön.
És ha már ott tartanak, hogy imponáljon, akkor szélesedő vigyor a reakció a kérdésre, hogy mikor is kéne visszaosonniuk a lánnyal, de háh, ő, őőő, Révész Kornél bizony még erre is gondolt.
- Nos, hajnalban már kár lenne kockáztatni vele, majd napközben visszasétálunk, addig meg majd.. - aludni? Nem, ennyire még ő sem álszent, hogy ezt telibe kimondja. - ..elleszünk a csárdában, ott úgy is lehet kivenni szobát. Ez a nagy tervem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lotte White
INAKTÍV


Maffia:3 II Kántálos hiperszuper barinő 3/2 <3
offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 3088
Írta: 2015. július 16. 21:13 | Link
Marcus

Már este elgondoltam, mit fogok másnak csinálni. Megnézem az árusokat, veszek szép ékszereket, mindent ami kell. Másnap reggel elő kerestem Csikit, a rollerom. Kötöttem rá kis kosárkát, bele helyeztem a bébimókust, és elindultam. Bolyongtam csak az iskola falai közt. Nagy nehezen megtaláltam a kijáratot. Már nagyon elfáradt az a lábam, amivel löktem magam. Inkább neki álltam sétálni. Miután nem éreztem a lüktető érzést, újra ráálltam a rollerre. Nem sokkal később oda értem a boltokhoz. Olyan sok volt, és jobbnál jobb dolgokat láttam. Nem is az utat figyeltem. A boltok elvarázsoltak. Belegondoltam, hogy ha én nem az utat nézem...Akkor neki mehetek valakinek. De már késő volt. Lehuppantam a földre, és a roller eldőlt. Lekvire pillantottam először, nem volt semmi baja. Majd felvettem és feltápászkodtam. És mi van aki elütöttem? Egy fiú elég érdekes arccal bámult rám. Egyből elszégyelltem magam, hogy azok a csúnya rossz boltok, amibe csupa jó cucc van, elvette az eszem.
-Na..nagyon sajnálom.-nem mertem a fiúra nézni, hátha elküld a búsba.-Jól vagy? -érdeklődtem, és végig mértem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában





Hipiszupi barinők! <3Lekvi<3
Böröczky Zoé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 175
Összes hsz: 626
Írta: 2015. július 25. 14:48 | Link
Quentin

A kh-ból lefelé jövet...

Kétségbeestem. Sok kérdés van, amire nem válaszoltam még a kastélyban, de előbb-utóbb magyarázatot kell rá adnom, főleg azért, mert pont most hurcoltam volna el a fiút, akár erőszakkal is a bálba.
A kis pihenő után, amit az egyezség után tettem, lassan és átgondoltam kezdek beszélni, miközben haladok a falu felé...
- Plusz pont neked. Mert az ismerősi és nem ismerősi körömből egyedül te nem hülyülsz meg, ha véletlen ellibbenek a szemed előtt, ráadásként pedig több szót váltottam veled, mint hogy "szia", ami nagyon kevesekről mondható el.
A ruhám fogja bánni a következő pár percet, mert a gyűrögetés sosem tesz jót, akármilyen anyagról van is szó. Az már más kérdés, hogy lassan elérjük a Fő utcát, de megkönnyebbülés is, mert így legalább közel vagyunk már ahhoz, ahova tartunk, ami nem tudom, hogy hol van, de Quentin tuti tudja, elvégre ő lakik ott, vagy nem tudom. Itt az ideje tehát, hogy a végét is el tudjam mondani annak, amit akartam, bár tudom, hogy csak azt úszom meg, hogy most tárgyaljuk meg. Visszafelé még simán szóba kerülhet, amennyire pedig nekem mázlim van, tuti ez lesz a téma.
- Igen, ez az első. Lett volna lehetőségem rá, de mivel nálunk hetedik végén ballagtak a növendékek, és a hetedik évem a poklok pokla volt, így nem volt ilyenem. Ez pedig remek lehetőség rá, hogy bár nem vagyok középpontban, mégiscsak megélhessem ezt az élményt, mert mire itt végzek, nekünk már nem lesz ilyen.
Már lassan ideje odaérnünk, időzítésem szerint, hiszen a "lakóövezet" környékén vagyunk már, és mielőtt bemenne az otthonába, előtte még azért megsegítem néhány jó tanáccsal, amit még a klubhelyiségben kért.
- Ami kényelmes. Rád van bízva, csak légy bohém, elegáns, és, áh mindegy. Amit jól esik ...
Sóhajtok egyet, meglegyintem a kezem, mintha integetnék, vagy mi a szösz, aztán hagyom bemenni, hogy aztán mehessünk fel.
Miközben fent van, addig pedig van időm egy kicsit belegondolni, hogy mit is takar az, hogy bohém elegancia. Nekem speciel azt, amit választottam, másnak lehet, hogy ez már puccos. De óó, jaj, remélem nem leszek nagyon alul öltözve...
Még jó pár másodperc múlva is ez motoszkál a fejemben, így ellenőrzöm a külsőm, meg mindenem, hogy tényleg meg fogok-e így felelni. Lapos talpú, kényelmes zsinórszandál, a ruhám, ami most egy kicsit ferdén van, hála a ficergésemnek, a rejtett zsebe, amiből gyorsan elveszem a kis tükröm, hogy még a frizurámat is megcsodálhassam, és megigazítsam, majd ha mindezzel megvagyok, süllyedhet vissza a fekete tokos eszköz a "láthatatlan" zsebembe és máris indulhatunk tovább, immáron visszaszerezve az izgalmat, lelkesedést és kedvet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Emily Blue
INAKTÍV


Alice Greenwood
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 20
Írta: 2015. július 25. 21:10 | Link


Végül csak kikerültek Lith-el a szobából, és eltévedésmentesen lelkeveredtek az utcára. Ezer bolt, ezer épület fogadta őket, Live azt sem tudta, merre nézzen örömében.
- Merre menjünk? Először járok itt. Te? - Kíváncsian fordul a lányhoz, majd megfogja a kezét, és elkezdi magával ráncigálni az üzletekhez.
- Biztos, hogy előbb együnk? Annyi látnivaló van itt! - A hasa egy erőteljes korgással jelezte, hogy először menjenek enni. Felnevetett, majd átölelte a lányt. Valahogy varázsütésre jobb kedve lett a faluban. Vajon miért? Varázsfalu? Két betű hiányzik. Varázs-ló-falu. Így már jobb. Jobban is hangzik. Na, Lith, merre tovább?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nadine Rohr
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 186
Írta: 2015. augusztus 4. 19:50 | Link
Radits Viktor Endre
• öltözék •

 Madagaszkár óta nem is igazán mozdult ki a kastélyból. Egyre idegesebb a vizsgák miatt, egyre több kávé fogy el a környezetében, és egyre több könyvét találja meg a folyosón, ahova némi éjszakai mászkálás során kerültek. Kezd egy picit szétesni a hölgyemény annak köszönhetően, hogy bizony eléggé ráparázott az utolsó vizsgaidőszakára meg arra, hogy mégis mit kezd majd magával a biztonságot jelentő Bagolykő nélkül. És vajon a húga hogyan boldogul majd, ha ő nem lesz állandóan ott. Persze nagylány már a vöröske is, de Nadine mindig is azt fogja érezni, hogy valamiképpen meg kell óvja a szeleburdi szélvészkisasszonyt. A nap végére kicsit elege lesz az értelmetlen tanulásból, úgyis elég könnyen megjegyez akármit, csak nagy az anyag, és át kell rágnia magát mindenen, hogy egyszer lássa az összes tanulnivalót. De inkább fogja magát, összekapja a maradék energiáját, rendbe szedi egy kicsit a külsőt-belsőt, és elindul, hogy kiszellőztesse a fejét. Csak sétának indul, de még az is belefér, hogy esetleg a faluban betér a pubba, vagy a cukrászdába, csak kedv kérdése az egész. Mindenesetre most éppen kényelmes öltözékben sétál lefelé a faluba. Nincsen a táskájában sok dolog, csak egy pénztárca, pálca, zsebkendő, meg egy naptár, ahova rögtön fel tud írni bármit, ha kell. A könyveket szándékosan hagyta otthon. Mire a faluba ér a szokásos mosolya is felkúszik az arcára, kezd egy kicsit kilazulni. Odaint néhány ismerősnek, benéz néhány kirakatba. Kivételesen tökéletesen feleslegesen tölti el az idejét, ami egyébként nem jellemző rá. Jól megfigyeli a járókelőket messziről, egy anyát, amint a fiával küzd, majd felsóhajt. Elgondolkodik azon, hogy betér a tanszerboltba venni némi tintát, majd gyorsan el is hessegeti ezt a gondolatot. Nem fog most a tanulással foglalkozni. De jó is lenne egy kicsit kiszakadni innen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csöndesi Alex
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Lilithnek szeretettel
Írta: 2015. augusztus 12. 21:56
 | Link
Éppen a fő utcza egyik padján üldögéltem, és jegyzeteltem a kis fekete noteszomba. Jobb szórakozás híján az elhaladó embereket figyeltem meg, és írtam le a következtetéseimet. Vöröshajú nő, nincs nála pálca, és a kezén sem látszik a pálcaforgatás, vagy más mágikus tevékenység nyoma. Kvibli. A gyűrűsujján van egy világosabb folt, jegygyűrűt hordott, de valamiért levette. Talán egy veszekedés miatt. Nem, ki van sminkelve, a haját nemrég festették, és a ruhája is elegáns. Az arca kicsit szorongó. Megcsalja a férjét. Fekete hajú férfi. Rövid haj, frissen vágva. Ott vannak a hajszálak a kabátjának vállain. A bal lábára sántít, de nincs nála bot, tehát nem maradandó sérülés. Feltehetően egy balesete volt. A nadrágszárán térd fölött is barna szőrszálak vannak, rövidek, tehát a kutya sem valami hosszúszőrű állat, nem bernáthegyi, nem is farkaskutya. Vizsla, igen, ez lesz az. Kissé unatkozva dőltem hátra. Unalmas emberek, unalmas élettel. Miért nem történik soha semmi izgalmas? Egy apró mozdulattal megigazítottam a kabátom, és becsuktam a füzetet, majd a tollal együtt elraktam a táskámba. Valamiért mostanában nem tudok semmi izgalmasat csinálni. Komolyan hiányzott az az időszak, amikor még büntetlenül tördelhettem ujjakat, amik mutogattak rám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Fő utcza