31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Katniss L. Clare összes hozzászólása (48 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. július 31. 21:20 Ugrás a poszthoz

Katniss Flechter

Idegesen lépkedtem a folyosókon... Nem is tudom...  Mit kellene csinálnom? Még nem kezdődött el az óra. Hála az égnek. Habár világéletemben szerettem tanulni, nem akartam bemenni újra az osztályba, a sok ismeretlen közé... Hallgatni ahogy a tanárok "jószándékúan" gügyögnek.. Miért ilyen álszentek? Mindenki tudja, nem szeretik az elsősöket...sokat kérdezünk.
Beveszek egy jobbkanyart, mire majdnem belebotlok az egyetlen emberbe akit itt ismerek. Egy prefektus... Gyorsan elsuhanok fekete alakja mellett.
Ma nincs kedvem bájcsevegni. Más tervem van... A bagolyházba tartottam. Fel akartam adni még egy könyörgő levele a nevelőanyámnak... Vigyen el innen.
A baglyom- gyönyörű, vörösestollú, nőstény- Maya nem szeretett ittlenni... Így sokszor engedtem hosszabban kóborolni.
A baglyházhoz vezető úton kémleltem az eget... De nem, Maya sehol nem volt.
Beléptem a félhomályos helyiségbe. Tekintetem végigfutott a szálló porszemeken és tollakon.
Majd megakadt valakin. Nem voltam egyedül! A lány háttal állt nekem, éppen fehér baglyát simogatta. Látszott, hogy szereti.
Ekkor megfordult, haja, amely kísértetiesen olyan színű és formájú volt, mint az enyém, lágyan úszott utána.
Aztán megláttam az arcát. Levegőért kaptam csakúgy mint ő. Nem tutam mozdulni, de ő megtette. Bemutatkozott.-Katniss vagyok, másodikos, a Levitából..
Najó...masodikos ez oké látszik a ruháján... Levitás. Oké.... de hogy Katnissnek hívják és ugyanúgy néz ki mint én?! Na ez már SOK(K)!!!
Ott álltam a poros, hideg szobában, baglyok huhogtak a fejem felett és közben rátaláltam valami titokra... Valami közös bennünk és ez annyira különös és kísérteties, hogy összeszorítja a torkom felgyorsítja a szívverésem.
Valahol az épületben megszólalt a jel. Az első órát jelző. De én nem mozdultam. Csak álltam kikerekedett szemekkel és képtelen voltam válaszolni...
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. július 31. 21:23
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 1. 12:05 Ugrás a poszthoz

Nővérkém<3
Oké, igazából nem is annyira rossz ez! Mert ha nem szórakoznak velem, akkor megkaptam azt amire mindig is vágytam! Egy nagyobb tesót. Nagybácsim olyan volt nekem, mint a bátyám, egészen 12 éves koromig... Akkor, mikor elment olyan űrt hagyott maga után, amit nem lehet pótolni, hisz szinte ő volt az apám. Miután apa mindig dolgozott, sok szerepet kapott, anyu meg egyszerűen tojt a fejemre, minden időmet Milo-val töltöttem. Emlékszem anya a temetésére jött haza. Öt évben egyszer!
Összeharapom a szám és csak nézem a lányt. Ő lenne? Akire mindig is vágytam? Aki megvéd és gyönyörűvé varázsolja a világom ebben a komor épületben. Félénk voltam... Mindig is. Most sem én szólalok meg először. Megkérdezi a nevem, miközben a hajamat bámulja... Khm.. Igen, biztosan nagy kiábrándulás lehet neki, csakúgy mint nekem, hogy nem csak ő birtokolhat ilyen lágy tincseket. Belenézek a szemébe. Mit is kérdezett? A nevem?
- Katniss Leyla Clare vagyok. És erre itt most éppen nem tudok mit mondani...-
-nevettem fel. Kétségkívül kényes a helyzet, alighanem látszik rajtam mennyire  nem értem a helyzetet. Megköszörülöm a torkom és felnézek, próbálok nyugodtnak tűnni.
- Izé? Meséljek magamról?- a fenébe.. mit mondjak? Most jöttem ide, mert a nevelőanyámnak ez a mániája, hogy nekem varázslatot kell tanulnom, pedig én csak rendes suliba akarok járni, színi suliba,és emberekkel, igazi muglikkal lenni. De Olive, a nevelőanyám rákényszerít, mivel az igazi szüleim boszorkányok voltak... vagy csak a biológiai anyám volt az? Mindegy! Képzeld el kedves Katniss, ugyanaz a nevünk! Varázslatos nem? Ez mutatja, hogy nyilván csak egy másolat vagyok, a te ócska másolatod, biztos nem számítottak arra, hogy ketten vagyunk...-ránézek a lányra. Minden olyan hirtelen tört ki belőlem, ez mindig is jellemző volt rám. Ha ő a testvérem, akkor oké, ezt tudnia kell, de ha mégis valamelyik srác szórakozik velem, az már szívás... Hisz gyakorlatilag feltártam a családi titkok egy részét.
Még nem válaszol, így van időm átgondolni mindkét lehetőséget, a kevésbé jóval kezdem.
" Valaki-bár nagyon ügyesen csinálja-szórakozik velem! Akkor viszont ne számítsak arra, hogy lesz itt valaki, aki megért! Aki elfogad és segít! Ne is gondoljak hasonlóra! Itt, ahol lépten-nyomon felbukkannak dolgok, amiktől néha a szívbaj kerülget, itt, ahol az elsősök csak az alapokat kóstolgatják, nem lenne senkim. Egyedül maradnék... Magányosan."Annyira fájt ez a lehetőség, hogy gyorsan továbbugrottam a kellemesebb, de csekély valószínűséggel rendelkező eshetőségre.
"Aki itt áll velem szemben, a testvérem! Bár egyel feljebb jár, ez is kizárja a tényt, hogy ikrek vagyunk... Mindegy! Szóval ő a testvérem. Aki kétféleképpen reagálhat. Vagy elutasít..- bár nem látom be miért tenne ilyet, lehetne szégyellne a barátai előtt? De hát az nem olyan lenne, mintha saját maga miatt szégyenkezne. Vagy pedig elfogad, segít, egy testvér, akivel megbeszélhetem minden bajom, valaki aki tanácsokat ad, hogyan kell itt viselkedni, valaki aki szeretne..."
Egyke gyerek voltam... Mármint a nevelő szüleimnél. Az igazi anyuékkal sosem találkoztam. Már a kezdetektől fogva tudtam, hogy örökbe fogadtak, találkozni akartam a biológiai szüleimmel is, de nem értük el őket... Soha! Valószínű, hogy rossz címet adtak meg... hogy szándékosan e? Nem hiszem... vagy... oh, tudom is én! Minden hónapban kaptam valamennyi pénzt tőlük, abból vettem Mayát, a baglyomat is.
-Létezhet, megtörténhet ez, Katniss?-kérdeztem. - Ha lesz időd, kérlek, nézzünk utána! Feltéve, ha ez nem csak egy vicc!
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 4. 12:11
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 3. 14:00 Ugrás a poszthoz

Zsolt Perott- A bál


Fátylas ruhák, fűzők, abroncsos szoknyák... Hihetetlen! Megyek a bálba.
Kiveszek egy sötétkék ruhát a szekrényemből, miközben a kényelmes farmersortra gondolok. Leülök az ágy szélére és felveszem a harisnyát, meg a cipőt. Egyedül erőszakolom bele magam a gyönyörű műalkotásba, majd a tükör elé lépek. Lesimítom a ruhám apró gyűrődéseit, majd nagyot sóhajtok.
Mit kezdjek a hajammal?
Alig ismerem a srácot... Beszélgettünk egy kicsit, de ennyi. Mégis örülök, hogy elhívott.
Begöndörítem a hajam és bonyolultan feltűzöm, csak pár tincset hagyok szabadon az arcom körül. Amikor elkészülök a szekrényhez lépek és előveszek egy félhold alakú álarcot, a tetején lévő tollak kicsit csiklandozzák a homlokom. Újra belenézek a tükörbe, majd fel az órára.
Már biztosan vár..
Halkan lépkedek a folyosókon, alig találkozom pár diákkal. Beérek a Nyugati-szárnyba. A nagy ruhában alig tudok felmenni az első emeletre vezető lépcsőn. Felérek és a fejemet forgatom. Végül meglátom. A homályos fényben alig lehet kivenni,de ő az.
Elpirulok,mert eszembe jut hogyan is találkoztunk.
Bár Levitás nem láttam egészen tegnap délutánig.
Éppen a fürdőben voltam, muszáj volt letusolnom, mert a rengeteg dolog , amit el kellett intéznem, meg a forróság elvett belőlem minden energiát.
A nyakamat ropogtatva álltam a langyos víz alatt, miközben teljesen ellazultam. Mára végeztem- gondoltam jólesően és a tenyerembe gyűjtve egy kis vizet megmostam az arcom. Sokáig fürödtem. Volt az már húsz perc is.
Végre kiléptem a fülkéből és a közeli fogason lévő törülközőért nyúltam, amikor nyílt az ajtó. Nem érdekelt különösebben, gondoltam egy lány lesz az, de aztán egy barna hajú srác bukkant fel az ajtóban.
Ijedtemben hátraugrottam és a törülközőt olyan gyorsan és olyan erővel szorítottam magam elé, hogy kifehéredtek az ujjaim. Meglepetésemben kiabálva tudakoltam tőle, mit keres itt?
A hangom vékonyabb volt és magasabb is a szokottnál.
Lesütötte a szemét, de nem mozdult és ez annyira idegesítő volt. Ki kellett volna mennie.
Felsandított rám, félmosolyra húzta a száját, én meg majdnem nekirontottam és kituszkoltam az ajtón.
Gúnyosan érdeklődtem, tud-e beszélni,nyilván nem ismer még, ha azt hiszi szórakozhat velem.
Szorosabbra fogtam magam körül a barackvirág-színű törülközőt, ha ez egyáltalán lehetséges.
Aztán megszólalt és valami olyasmit mondott, hogy keresett valamit, ami feldobja a délutánját, majd közölte, megtalálta.
Felnevetett, annyi vidámsággal, hogy azt hittem mentem odamegyek és felrúgom.
Már készültem a csípős válasszal, mikor kiszaladt és nyoma sem maradt.
Megtörülköztem és felkapkodtam magamra a ruháim. Egy színes toppot, meg egy fekete rövidnadrágot. Az elmaradhatatlan balerinacipővel.
Később kaptam egy levelet. Maya kicsit összegyűrte ugyan, de ki lehetett olvasni. A srác elárulta a nevét és  bocsánatot kért, azt mondta normál körülmények között nem csinál ilyet. Nem hittem neki és visszaírtam egy kicsit mogorva hangú levelet. Mire még jobban szabadkozott. Sokat beszéltünk ezután, sok mindent megtudtam róla. Aztán körülbelül az ötödik levelében megkért, hogy legyek a partnere. Nagyon meglepődtem... És bár nem nagyon akartam,mégis belementem, mert nem volt partnerem és érdekelt ez a reneszánsz bál. Bár kétségeim akadtak, hogy és miről fogunk beszélgetni mégsem adtam ki  az útját. ~Jó lesz az!~ Azokban a nagyszerű ruhákban.
Odalépek hozzá:
-Szia! Régóta vársz?
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 3. 17:34
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 4. 13:19 Ugrás a poszthoz

Nővérkém

Még mindig itt állok. Az óra fele bizonyára már eltelt. Büntetésre számíthatok. De valahogy nem bánt ez most annyira. A lány szemében, mintha megbántottság csillogna, de nem vagyok benne biztos. Talán akaratlanul is megbántottam a beszámolómmal?
- A biológiai szüleim? Kovács Elisabeth és Edmund Peter Flechter. Ismerősek a nevek? Mintha kicsit meglepődne, bizonyára sok gondolat fut át a fején, csakúgy, mint nekem.
- 1998. január 1-jén születtem. 00:01-kor. Tudom kicsit furcsa időpont, egy percen múlt, hogy nem '97-es lettem-lesütöm a szemem és elmosolyodom.
Árnyak mozognak az ablakon besütő napsugár fényében. Kinézek a kinn köröző baglyok seregére és felsóhajtok. Ahogy mondta ez már biztosan nem egy ócska vicc.
Ócska...
Az ajkamba harapok, nyilvánvaló, hogy megsértettem, de ezzel magamat akartam minősíteni...   mi más lehet a magyarázat arra, hogy a szüleim nem akartak engem és rögtön a születésem után árvaházba dugtak, ahonnan 4 hónaposan vettek ki a nevelő szüleim. Akiket igaziként tisztelek... Valahogy bennem maradt ez a tüske, ezért vagyok durva és támadó. Nem tudok rendesen viselkedni.. Jellemző! Mindig mindenkinek meg akarok felelni, ezért rendezem a vonásaim, sőt  egy apró mosolyt is kicsikarok magamból, elvégre ez a lány nem ezt érdemli, ő sem tud semmiről.
De látszólag nem érdekli a mosolyom, talán észre sem vette, az ablakon berepülő hófehér bagoly köti le a figyelmét, ami egy kicsit gyűrött levelet hoz. Lecsomózza a papírt, majd széthajtogatja. Véletlenül pont belelátok a levélbe. A szüleitől jött. Felsóhajtok, de ugyanakkor érdeklődve nyújtogatom a nyakam, mivel lehet, hogy az én biológiai szüleimtől jött. Sőt.. Egészen biztos!
Sajnos semmit nem tudok meg belőle, teljesen átlagos és elhanyagolgató levél. Unalmas...
Alighanem a "tesóm" is észrevette, mert indulatosan firkantgat néhány sort a papírra. Nem is vett elő újat. Aztán kiröpteti a bagolyt az ablakon. Messze száll már, amikor Kat megszólal. Győzköd, hogy hamarosan kiderül az igazság. Ráemelem a tekintetem és elgondolkodva vizslatom a szemét, ami teljesen olyan árnyalatú mint az enyém. És közben arra gondolok, Maya is elvihette volna a levelet, mert az ő hófehér csodája biztosan elfáradt.
-Hát remélem is!-mondom, aztán rádöbbenek, hogy ez kicsit udvariatlan volt... Mintha ő lenne az oka mindennek. De mégsem fogalmazom át a szavaim. Nem másítom meg magam.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 4. 13:20
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 4. 16:13 Ugrás a poszthoz

Nővérkém:)

Szóval igaz! Minden kétséget kizárva és felülmúlva igaz amit gondoltunk! Nem egy ostoba diák űz ízetlen tréfát velem és nem is egy olyan emberről van szó aki kísértetiesen hasonlít rám, de nem a rokonom. Végigmérem és azt tapasztalom, hogy reszket. Meglepő. De nyilván belül nem vagyunk annyira egyformák.
Tátott szájjal bámulom, ahogy hirtelen eltörik nála a mécses és zokogva a nyakamba borul. Egy másodpercig habozom, mielőtt viszonzom az ölelését, de akkor én is olyan szorosan fonom köré a karom, mintha nem akarnám elengedni. Mintha ő lenne az egyetlen dolog amibe kapaszkodhatok a viharos, sötét tengeren egy hajótörés után.
Az életemben bekövetkezett vad és értelmetlen váltás-amit a nevelőanyámnak köszönhetek- valóban hajótörésként hatott rám. Elsüllyedt az életem. Eltűnt Lily és Claire a két legjobb barátnőm. Eltűnt a kis Kárpátok-beli ház az aranyos kis kerttel. Eltűnt az erdő és az állatok. Minden elsüllyedt és alig maradt meg néhány dolog.
Maya, a baglyom...
A ruháim.
Körülbelül ennyi. Úgy kezdtem itt az évet, hogy gyomorgörccsel keltem és mentem be az órákra. Senkihez nem szóltam és senki nem szólított meg. Magányos voltam. Aztán egy gyanútlan reggelen felbukkant a mentőöv.
Katniss Flechter személyében.
A haja csiklandozza az arcom, mégsem engedem el. Csak akkor válunk szét egy pillanatra, mikor a baglya-váratlanul hamar- visszatér! Talán nem is laknak olyan mesze a szülei, a szüleink...
Leügyeskedi a levelet és felém fordítja, miközben az arca az enyémhez ér. Hallom  gyors lélegzését. Egy kis csomag, ami a levéllel jött szintén a kezében van.
Elolvasom a levelet. A végleges, hivatalos bizonyítékot, ami alátámasztja a mesébe illő történéseket.
Kinyitja a csomagot. Két K betű díszeleg benne. Az egyiket felakasztja a saját láncára. A másikat az enyémre függeszti.
Fogalmam sincs, honnan tudta, hogy az enyém a kis L betűs darab, talán kizárásos alapon.
- Leyla.És a tiéd? Talán Elena?-szipogom a kérdésére. Könnyek folynak az arcomon, pedig nem szoktam meghatódni. De ez most más, most kaptam egy tesót!
- Szeretem a rózsaszínt és imádom a lovakat! Te mióta vagy itt? Melyik a kedvenc tantárgyad? Milyen szakkörökre jársz? Sok barátod van?-hirtelen törnek ki belőlem a kérdések olyan lelkesedéssel és kíváncsisággal, amelyet soha nem néztem volna ki magamból. Főleg, ha egy idegennel állok szemben. De vele megszűnnek a gátlások, előtte aligha szégyellhetek bármit.
Átkarolom a derekát. Ebben a pillanatban Maya csipog rosszallóan a hátunk mögött. Visszafordulok ismerős hangjára, majd papírt ragadok és leírok mindent a nevelő szüleimnek, majd végigsimítok a fején és kézfejemről kiröptetem a napsütésbe.
- Ő a baglyom, Maya!-mosolygok.
Aztán félénken megállok előtte és mosolyogva várom a válaszait.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 4. 20:48
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 10. 14:19 Ugrás a poszthoz

Nővér<3
Kezdem unni a bagolyházat. Túlságosan sötét van, de azért persze nem az unalom a legfőbb érzés, ami most kitölt. Hogy is volna az?
Neve hallatán elmosolyodom.
-Szép név, fenséges és nos... tiszteletetparancsoló.-motyogom.
Aztán ő is elmondja mik a kedvencei, ámulok magamban , hogy ennyire hasonlítunk. Teljességgel meglepő és abszurd. Nevetve hallgatom, ahogy a házunkról beszél és egyet kell értenem vele.
-Van egy lovad? Húh...önismeret, nem szeretem, kevés az önbizalmam... Színjátszó szakkör?! Muszáj elvinned egyszer! kérlek! Egyébkén igen, szerintem is a Levita a legjobb, rengeteg pontunk van!-fülig ér a szám, miközben gyorsan rákötözöm levelemet Mayára és elröptetem, de persze előtte kap valami kis finomságot.
-A nevelőszüleimnek írtam le ezt a...-nem találom a megfelelő szót-csodát...-nyögöm ki végül esetlenül és örömmel látom, hogy egyáltalán nem néz hülyének. Vagy tévedek?
Meghív egy furcsa nevű helyre, elég vidáman hangzik és az, hogy valahol cukrot lehet kapni, csoki meg sütiket feldobja a napom. Jó lenne megismerni azt a helyet! Gondolkodás nélkül mondom ki:
-Úhh! Cukrászda? Persze induljunk azonnal!-najó kicsit túljátszottam a lelkesedést, túlteng bennem a színészet, ezért jó lenne szakkörre járni.
Ámulva nézem a baglyot, ami már néhányszor leszállt a vállára beszélgetésünk alatt.
-Hedvig? Nagyon szép név!-bókolok udvariasan, talán mégsem oldódtam még fel annyira.
Arra kér meséljek magamról... Nos.
- Azt tudod mikor születtem-kezdem-amint mondtam 4 hónaposan vettek magukhoz a szüleim. Olive Leyla Grey, furcsa nem? Én mindvégig azt hittem, hogy tőle kaptam a második nevem.. Vagy nem is tudom, valószínű abban a hitben éltem, hogy ők adtak nekem nevet is, de ez nem így van!-érintem meg a kis medált a nyakamon, megborzongok-Ő külföldön éli világát,de ő sem igazán mintaszülő, alig foglalkozott velem, ahogy apu is bár apát nem hibáztatom annyira, már csak azért sem mert ő a példaképem, tudod ő színész, Amerikában. -lesütöm a szemem és elmosolyodom-Zachary Clare-nek hívják, hallottál már róla?
-Minden időmet a nagybátyámmal töltöttem, Milo Grey-nek hívták.-könnyek szöknek a szemembe. Annyira hiányzik. Lassan gördül le egy könnycsepp az arcomon.
- Khm... 8 évesen szereztem tudomást a képességemről, anya nemrég dugott ide! Félre ne értsd! Nagyon jó itt főleg most, azelőtt nem , egyedül aludtam valami komor szobában.. Bár ez lehet nem is fog változni. Nagyon izgultam, hogy mi lesz az osztály előtt. Ja és kiskoromban elég magányos voltam, Milo sem ért rá mindig.
Elhallgatok, döbbent csend kíséri a szavaim.
- De cukrászdáról beszéltünk nem? Rengeteg csokiról, sütiről, hangulatos zenéről és világításról, ja és mennyei illatokról nem?- kérdezem mosolyt erőltetve magamra és lépek egyet az ajtó felé.
-Jössz?-nyújtom ki felé a kezem.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 10. 14:21
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 13:54 Ugrás a poszthoz

Nővér:)


Amikor beértünk a faluba nem tudtam merre nézzek hirtelen, annyi látnivaló volt. Ahogy végighaladtunk az utcákon azon gondolkodtam ennek mégis mennyi az esélye? Annyira titokzatos, varázslatos és rejtélyes már maga a születésünk is. Aztán persze az örökbeadásom a következő, amit komolyabban kellene boncolgatni és felfedezni körülötte minden tényt. Akkor ott van a nagybácsim halála... Ami után - minden bizonnyal valamitől félve és féltve - a nevelőanyumon kitört a paranoia és muszáj volt bedugnia ide. Nyilván nem egyszerű baleset eredményeként nem láthatom többet a nagybácsim, nem ölelhetem meg. Nincs!
És akkor viszont kapok valamit az életembe. A mélyponton... A semmi kellős közepén felbukkan a nővérem!
"Katniss, Elisabeth" - elgondolkodva mondogatom magamban a nevét és csaknem könnyes lesz a szemem.
"Bleeee!" - utálok nyálas lenni...
Otthon is mindig kőkemény voltam. Ez alatt nem azt kell érteni, hogy én voltam a menő csaj, aki mindenkivel kavart és tetkókat, meg piercingeket szerzett be és minden héten más színű volt rongyosra, szálkásra vasalt haja. Egyszerűen arról van szó, hogy mindig szó nélkül tűrtem a rám záporozó rossz dolgokat. Sosem mutattam ki mit érzek... (Kivéve néhány szélsőséges esetet) Inkább mindig megvártam, míg hazamehetek, aztán kiszaladtam a város végére, a kis forráshoz, amit annyira szerettem, leültem és kisírtam magam. Nem volt sok barátom, nem vagyok mézes-mázos típus. Bár sokan mondják, hogy jobban ki kellene tárulkoznom, mosolyognom és kihúznom magam.
Jót mosolygok magamban, amikor eszembe jut, hogy a rólam készült képeken - mármint azokon, amelyek pillanatképek - is mindig morcos voltam, annyira, hogy még saját magamnak is feltűnt...
A díszítések gyönyörűek, az illatok mennyeiek, és először - mióta itt vagyok - őszintén elmosolyodom, miközben az asztal fényes lapját simogatom.
Ebben a pillanatban megérkezik a pincér, kicsit meglepődik, mikor két iker néz vele szembe, de azért gyorsan összeszedi magát, köhint egyet és megkérdezi, mit hozhat. Szóra nyitom a számat, megszoktam, hogy én vagyok az első - mindenben. De Kat megelőz és leadja a rendelést. Gyorsan visszacsukom a szám és félmosolyra húzva az ajkam várom, hogy felém forduljon a pincér figyelme. De miközben várok, nagyon is elmélázom, nővérem kérdése szakít ki a fantáziavilágból, kipukkad, mint egy szappanbuborék.
- Én is egy csokis tortaszeletet, inni meg... hmm.. Nem is tudom - elgondolkodva ütögetem az állam, miközben az itallapot olvasgatom. - Legyen ez! - bökök rá az egyik feliratra. A pincér felém hajol… hmm! Egész cuki a srác…. majd felfirkantja a lapjára: Éjkék turmix
Még dünnyög is hozzá! De édes!
Kicsit megdöntöm a fejem és úgy mosolygok fel rá. Visszamosolyog, majd elviszi a rendelést.
A nővéremre nézek.
 -  Kedvenc filmem? Nos... Szeretem az Éhezők viadalát, könyvben is tetszett. Klasszikusok közül nekem nagyon tetszett a Romeo és Júlia színházi előadásban és könyvben is! És mik a te kedvenceid?- nézek fel, elpirulva.
"Olyan szégyenlős vagy! "- szidom magam... -"Hisz ő a testvéred!"
Mikor megkérdezi mi történt Milo-val, megmerevedek ültömben.
"Lehet, hogy máris sor kerül az első veszekedésünkre?" - fut át az agyamon, de gyorsan elhessegetem a gondolatot. Túl fájdalmas, de elmondom neki. Meg, ha nem is mondanám el, akkor is megértené, vagy nem?
Nagy levegőt veszek és belenézek a tükörképem arcába. Megköszörülöm a torkom és beszélni kezdek:
- Milo anyu testvére volt, az öccse. Imádta a varázslást és az erdőt. Mindig kijártunk együtt a közeli folyóhoz. Abba folyik az a forrás, ahol általában megtalálhatsz, otthon - szomorúan elmosolyodom. - Amikor a baleset történt, akkor is az erdőben bóklásztunk... - kis szünetet tartok, megvárom, még a pincér lerakja elénk a tányérokat, poharakat. Hirtelen már nem is érdekel annyira a felszolgáló srác. Folytatom:- Éppen gallyakat és ágakat szedegettünk, miközben Milo néha-néha megjegyezte, milyen kemény lesz a tél. Meg beszélt a gyerekkoráról is. Az ő gyerekkora irigylésre méltó, lovai voltak, kutyái, sőt egy időben egy elefánt is megszállt a házuk udvarán. Hatalmas ház volt, hatalmas terület helyezkedett el mögötte. Csak egyszer láttam azt a csodavárat, de csak kívülről, mert amikor anyu megmutatta már nem az övéjük volt, eladták, potom pénzért, mert a szüleik vállalkozása csődbe ment. Akkor költöztek fel a Kárpátokba. Oh, csak beszélek meg beszélek, nem mondom a lényeget. - mondom szégyenkezve és kortyolok egyet a turmixból.
Hmm... nagyon finom!
" Azt hiszem többször is meglátogatom majd ezt a helyet."- gondolom, miközben felveszem a villám és levágok egy kicsit a tortából, majd bekapom. Közben elgondolkodva vizslatom tesóm arcát, mit reagál.
- Szóval az erdőben gyűjtögettünk, vadásztunk, bár azt inkább Milo csinálta a pálcájával, nagyon ügyes volt benne! Aztán zajt hallottunk, mint amikor letörik egy ág, vagy rálépnek egy gallyra, majd egy hófehér villanás és Milo összeesett. Ott hevert a földön előttem én pedig hiába szólongattam... Hirtelen megjelent anyu. Most is úgy emlékszem rá, mintha tegnap lett volna. Az egész olyan volt.. - kerestem a megfelelő szavakat. - mintha lassított felvételt néztem volna. Csak emlékképeim vannak. Milo mozdulatlan teste, a hosszú hajam, ahogy a szél fújja, majd a szemembe hullik. Nos... ez történt!  - bököm ki gyorsan és lesütöm a szemem. Szótlanul eszem a sütit, nagyokat nyelek, könnyek csípik a szemem.
Kicsit felvidulok, mikor meghív hozzájuk, és habár picit korainak tartom a kérdést, egy pillanatnyi habozás után rávágom:
- Persze, miért is ne? - ahogy kimondom, elönt a félelem. Találkozni fogok az igazi szüleimmel! Megsimítom a medált az egyszerű ezüstláncomon.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 19:37
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 15:44 Ugrás a poszthoz

Blanka

Miután mindent megtanultam csak lézengtem a suliban. Nemsokára megírom az LLG vizsgát. Huh! Pihennem kell. Ezért jöttem ide, varázslatos ez a hely. Maga a neve is csodálatos.
Nem sokan bóklásznak erre. Miért is tennék? Vizsgaidőszak van.
Ma különösen boldog vagyok, felszabadultan ugrándozom körbe az üres udvart, megölelgetem az oszlopokat, beszívom a friss levegőt. Még egy dalt is eléneklek halk, félős hangon. Milo kedvenc dalát. De most ez sem szomorít el. Vidám és kiegyensúlyozott vagyok. Meghallok néhány hangot az épület többi részéről, miközben a távoli erdőt bámulom.
~Mennyire szeretnék most az erdőben lenni~-gondolom és mélyet sóhajtok, majd elengedem az oszlopot, amit eddig átöleltem és támaszkodtam is rá.
Megfordulok, miközben halkan azt éneklem:
-Madarak a kékes égen, hűvös szél fúj messze keleten....-elakad a hangom. Mögöttem egy lány áll. Barna haja és nagy szeme van.
Ismerkedős kedvem van. Elvégre boldog vagyok.
Széles mosolyra húzom a szám:
-Szia! Még nem ismerlek. Az én nevem Katniss Leyla Clare, másodikos, a Levitából. Tudom, tudom a Levitában van egy másik Katniss. Ugyanúgy néz ki mint én. Találkoztál már vele? És te hányadikos vagy?- nyújtok kezet neki.
-Melyik házban vagy?
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 16:12 Ugrás a poszthoz

- Nos, ahogyan szeretnél-mosolygok és leeresztem a kezem, kicsit furcsán néz rám. Tuti azt hiszi valami baj van velem.- Nekem a Katniss, Kat, Leyla, L. ugyanúgy megfelel, mint bármi.
Végignézek az öltözékén.
~Ez a divat itt?~gondolom, miközben a haspóló alól kivillanó köldökét bámulom.
Felemelem a kezem és megcsodálom a tetkómat. Kicsit még fáj, de teljesen megérte azt az egyórányi szenvedést. Egy pillanatra ránézek a csobogó szökőkútra és egy hirtelen ötlettől vezérelve odaszaladok hozzá és vizet merek a markomba. Sunyi pillantást vetek rá.
- És téged hogy szólíthatlak?-kérdezem, miközben egyre közelebb araszolok a vízzel. Néhány csepp leesik, de nem látszik meg a padlón, ugyanis a nagy melegben azonnal felszárad.
-Nincs meleged?-tekintek a tenyeremben egyre fogyó vízre.
Igazából nem értem mi van velem, nem szoktam én ilyen felhőtlenül vidám lenni, de ma fényesebb a nap.
Tekintetem újra rátéved a távoli erdőre, a fák között kalandozik egy pillanatra, majd újra visszatér a lányra.
-Nos?
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 17. 16:12
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 16:38 Ugrás a poszthoz

-KitKat?-nagyon nem vicces bármennyire is gondolja. A jókedvem tovaröppen...
Megijedt mikor a kút felé indultam, de most fog igazán megijedni ha tovább gúnyolódik...
Lecsapom a vizet a kövezetre. Hülyülni akartam és nem azt, hogy hülyének nézzen egy elsős. Megtörlöm a kezem barna rojtos rövidnadrágomba és lejjebb húzom magamon a hófehér felsőt, majdnem eltakarja a nadrágot. Lenézek a bakancsomra.
-Nem! Egyáltalán nincs kedvem belemászni a kútba! De, te belemászhatsz, biztosan neked való szórakozás lesz! -mosolygok, aztán visszalépek az oszlopomhoz és az erdőre nézek. Az otthonomra gondolok, újra és újra bebizonyosodik, hogy nem jó itt nekem. Mélyet sóhajtok, majd hátranyúlok és előreveszem a hajam a nyakam jobb oldalán, keresztbe vetem a lábam és csukott szemmel élvezem a napsütést. A szél már kicsit hűvös, ígéri az őszt. Ott állok, a hajamat fújdogálja a szél és újra dúdolni kezdek. Nagyon hiányzik az erdőm!
Hallgatom a szuszogást a hátam mögött és nem értem miért nem mond semmit...
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 17:05 Ugrás a poszthoz

Blanka

Motozást hallok. Mintha leöltözne, levenné a papucsát vagy nem is tudom. De nem nézek hátra. Alighanem ez a lány valóban belemászott a kútba. Elképedés lesz úrrá rajtam, meg egy kis bűntudat. Sejtettem, hogy félreértettem valamit. Túlságosan támadóan viselkedtem, de valahogy mindig a rosszat feltételeztem. Nyilván a gyerekkorom az oka. Mélázva figyelem az erdőt és hallgatom, ahogy vizet mer a kezébe és alighanem a karjára teszi. Kezd visszatérni a jókedvem is.
De még mindig az erdőt bámulom. A kérdése ébreszt fel. Nem találok benne semmi furcsát, csak azt, hogy egyáltalán feltűnt neki, mennyire vágyok az erdőre. A hűvös árnyak között bóklászni.
-Imádom az erdőt-mondom, miközben felé fordulok.
~ Hát ez tényleg a kútban ül~gondolom és majdnem felnevetek, de még időben sikerül egy mosolyra  korlátoznom a vígságomat kíváncsi szeme előtt.- A Kárpátokban lakom. Mindig az erdőbe mászkáltam, volt ott egy forrás.-felsóhajtok és abbahagyom a beszédet. Félek úgysem értené meg az érzelmeimet.
Felsóhajtok és leülök a kút szélére. A víz tényleg hívogató. Már sajnálom, hogy olyan csúnyán kiakadtam szegényre. Lerúgom a bakancsom és befordulok a kis varázsló felé, akinek a pálcájából kitartóan folyik a víz. Beledugom a lábam a vízbe, de a Blankával ellentétben nem vizezem be a karom. Ránézek.
- Nem igazán!-motyogom a kérdésre a választ.-Csak 6-7-ből, és te?-kérdezek vissza, miközben mégis belenyúlok a vízbe és balommal a víz tükrét simogatom. A forrásra emlékeztet, az én forrásomra!
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 17:36 Ugrás a poszthoz

Blankaa


~Ahha, szóval a Balaton, egyszer voltam ott csak. Tetszett, de nekem az erdő a mindenem.~ gondolom, miközben a vizet nézem. Végül megszólalok:
- A Balaton is nagyon szép hely. De ott nemigen lehet elvonulni magadnak és magányoskodni,különcködni egy picit-mosolygok. Semmi rosszat nem akarok mondani neki. Sőt, ránézni sem nézek rá mert nem akarom, hogy a szememből kiolvasson valamit, amit félreérthet. Helyette a pálca végéből előtörő vízsugarat nézem és a lábamat lóbálom a vízben. Selymes fodrai körülfonnak. Nem is volt ez olyan rossz ötlet. Próbálom kitalálni, hogyan beszéljek a forrásról. Még a tesómnak is nehezen tudtam beszélni magamról a cukrászdában, nemhogy egy idegennek egy kútban.
Kis híján felnevetek, de csak félmosolyra húzom a szám és felé fordulok:
-Tudod, az volt a kedvenc helyem, ott egyedül lehettem és dúdolhattam, gondolkozhattam.-mondom elgondolkodva miközben a víz alatt a lábammal megpróbálok felvenni egy érmét.
- Nem sok.-válaszolom a kérdésére.-Szeretek tanulni!-felnevetek.-Na ez most tuti hülyén hangzott. Egyébként én is csak kettő vizsgalapot kaptam még-együtt érzőn nézek a szemébe.-Egyet már be is küldtem!-kicsit dicsekszem, de ennyi megengedett nem?
Nem tudom megállni, megint az erdő felé pillantok és akaratlanul felsóhajtok, majd a csendben eldúdolok pár hangot a nagybátyám kedvenc dalából.
Voltaképpen jó, hogy kijöttem ide.
- De ne beszéljünk a vizsgákról!-kérem.-Mesélj inkább magadról!-biztatom, miközben hátranézek a cipőinkre, hogy megvannak-e még. Visszafordulok a szoborhoz. Azon töprengek most meg fog-e szólalni. De úgy ítélem meg, hogy nem, nem fog. Ez a szobor mindig csak figyel... És szövődő szerelmek, barátságok tanúja nap, mint nap.
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 17. 18:24 Ugrás a poszthoz

Blankácskaa Cheesy

Mesél a Balatonról, meg hogy mennyi embert ismert meg. Jó neki. Habár sohasem arra  hajtottam, hogy minél több ismerősöm legyen, mégsem mondok semmit. Hadd örüljön neki, büszke lehet rá. A testvéréről beszél. Érdekes, ha tudná, hogy nekem egy ikrem van. Mondjuk említettem, de elfelejthette. Nem értem! Végül is ez egy nem mindennapi dolog.
Keresztbe teszem a lábam a víz alatt és hátrahajtom a fejem. A kék, felhőtlen eget csodálom. A nap elvakít, úgyhogy behunyom a szemem. Pilláim csiklandozzák az arcom. Mosoly táncol az ajkamon, ahogy a hideg víz lehűt. Rá akarok kérdezi, hogy hívják az öccsét, de valami csobbanást hallok.
-Mi a ....?-nyitom ki a szemem hitetlenkedve, de nem tudom folytatni a mondatot. Belemászott a kútba! És most, úgy mosolyog rám, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Meglepődve húzom el a lábam, miközben azt mondja, hogy ő már beküldte mindkét vizsgáját. Kinyújtott nyelve láttán elkap a nevetés. A szám elé kapom a kezem. Ez a szokás még a fogszabályzós korszakomból maradt.
Nem szól semmit, csak lebukik a víz alá.
Ha ő megteheti, én is megtehetném. Körbenézek az udvaron, de senki nem jár erre. Távoli hangok ugyan felszűrődnek a rétről és a kastély környékéről, de hangosan csak a madárcsicsergés hallatszik. Alig észrevehetően megvonom a vállam és inkább úgy döntök, nem követem Blanka példáját.
A szüleiről beszél, mikor újra felbukkan a vízből. Én, miközben hallgatom, újra a szobrocska felé fordulok és azt tanulmányozom. Rájövök, hogy nekem is beszélnem kell a családomról.
Amikor-a már várt-kérdést felteszi azonnal rávágom a gondolatban összeszedett szöveget:
- Olive Leyla Grey az anyukám, munkája nemigen van, csak alkalmi, de külföldön van.-sóhajtok.- Apukám színész, Zachary Clare... hallotál már róla?-kérdezem.
- Ők csak a nevelő szüleim, az igaziak Kovács Elisabeth és Edmund Peter Felchter. Már említetted, hogy nem ismered Katniss Flechtert. Ő az ikrem, itt találkoztunk, a bagolyházban. Olyan volt, mint egy csoda! -tiszta szívből felnevetek.- Van egy baglyom! Maya, vöröses színű nőstény. Színésznő szeretnék lenni, de nem színpadi... Az énekhangom nem olyan jó..-pirulok el.
Még mindig a kútban úszkál, kezdem irigyelni, de akkor is ottmaradok a szélen. nem akarok csöpögve visszatérni a Gólyalakba.
-Neked van háziállatod?
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 18. 08:04 Ugrás a poszthoz

Blanka

Nem fogok belemászni a szökőkútba. Megtehetném, de nem teszem. Habár én is annak a híve vagyok, hogy tedd meg amit akarsz és én általában meg is teszem, de ésszerű kereteken belül. Kicsit úgy nézek a lányra, mint egy felnőtt egy kisgyerekre, amikor végre kimászik és a napon táncolva szárítkozik.
Meglep, amit a kisállatokról mondott. Ha valaki, hát én biztosan tudom-alig lehet rámbízni egy élőlényt-hogy mennyi felelősség jár vele. De akkor is megéri, bár még Mayával sem mintaszerű a kapcsolatom. De ha nincs állata akkor baglya sincs és hogy üzen haza?
~Mindegy~ gondolom.
Nézem ahogy arra reagál mi szeretnék majd lenni. Hát ő tuti nem lenne jó színész ... A nevetés álcázására tüsszentést használt... Hagyjuk! Megszoktom, hogy kinevetnek.
~Nevess csak!~gondolom, miközben merően ránézek.~Egy nap majd büszke leszel rá, hogy velem beszélgettél ezen a meleg napon!~
Kiveszem a lábam a kútból és én is felállok, a jókedvemnek megint annyi. Ahogy a forrő kőhöz ér a talpam felszisszenek, de nem szólok semmit. Elindulok Blankától messze, hogy valami más hely után nézzek. Nem fog marasztalni, vagy talán tévedek?
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 18. 13:12 Ugrás a poszthoz

Blanka
Csend van, csak a lélegzetünk hallatszik. Próbálok valami konkrét zajra összpontosítani...
Amikor azt mondja, hogy legalább köszönhetnék neki, ha elmegyek, hirtelen megpördülök.
- Most miért vagy ilyen flegma? Te nevetted ki az életcélom!-tárom szét a kezem. Nem hiszem, hogy valamit is mondani fog. Odalépek mellé és mélyen a szemébe nézek.
- Nem értelek!-morgom az orrom alatt, mire értetlenül néz rám.-Mindenki más nyitott könyv számomra.-suttogom. Az arcunk még tisztességes távolságban van egymástól. Mégis tisztán látom minden vonását.
Egy pillanatig csak nézem, aztán feladom és vállat vonok.
- Talán kicsit mogorva voltam...-nyögöm ki kelletlenül. -nem ismerek itt sok embert, tudod... meg...-beleavassam?-... nem vagyok túl barátkozós típus. És...-szörnyű lesz kimondani, de muszáj, ha nem akarok totál magányosan tengődni barátok nélkül.- És eddig veled beszélgettem igazán hosszú ideig-a tesómon kívül-értelmes témákról.
Ahogy sejtettem, amint kimondom azonnal megbánom. nem szoktam én ilyen nyálas vagy kétségbeesett lenni. Gyorsan más témára terelem a szót.
-Biztos furin fog hangzani, mert hogy lehetne unni ezt a gyönyörű udvart-mutatok körbe a kezemmel a valóban csodálatos udvaron.- -...de nincs kedved valahova elmenni?-kérdezem ártatlan szemekkel.
Közben pedig arra gondolok, hogy talán nem is kellett volna felajánlani ezt az egészet. Maradhatnék egyedül és barangolhatnék, miközben dúdolok.  Keresek egy patakot vagy egy másik szökőkutat. Vagy felkeresem a tesóm, hogy elintézzük a beköltözésemet a szobájába. Lenne mit csinálnom. De ha már megkérdeztem figyelmesen várom a választ, miközben akaratlanul is a hajamat csavargatom.
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 10:19 Ugrás a poszthoz

Blanka
Mintha megváltozna Blanka arckifejezése. bevallja, hogy neki sem kellett volna így viselkednie. Igaza van, de nekem sem.
Elgondolkodva nézem, ahogy messze szállnak a gondolatai, nem tudom mire gondol, a családjára, az otthonára, de könnybe lábad a szeme. Azonban hősiesen visszafojtja a sírást. Legalább egyvalami közös bennünk. Én is sokszor visszafojtom a sírást, mások szeme előtt.
Mikor is sírtam utoljára? Talán a tesóm előtt. De azok az öröm könnyei voltak. Viszont amikor felidéztem Milo-t... Nos... eltört a mécses.
Gyorsan újra elterelem a gondolataim. Amikor arról beszél, hogy nem sikerült olyan könnyen beilleszkednie, mint ahogyan gondolta, együtt érzően nézek a szemébe. Mosolygok is, hátha jobb kedvre derül. Mindannyiunknak nehéz itt. Kivéve azoknak, akik úgy csöppennek bele ebbe az egészbe, hogy rengeteg ismerősük járt ide. Nekem csak egy valaki volt itt, de róla sem tudtam.
Hirtelen azt szeretném, hogy ez a lány boldog legyen, a barátja akarok lenni, hogy megaranyozzam az ittlétét.
Sokat gondolkodom, hová is kellene mennünk. A nap lassan araszol az égen. Nemsokára besötétedik.
-Mit szólsz az erkélyhez, a Déli szárnyban?-kérdezem lelkesen.-Még soha nem voltam ott. Bár lehet nem jó ötlet odamenni, valószínűleg hemzseg a szerelmesektől.-kiöltöm a nyelvem, hogy mutassam, mennyire elvetem a nyálas kapcsolatokat.
~Persze nem ítélek el senkit, csak arról van szó, hogy nemigazán volt még senki, akivel felmehettem oda. Mármint fiú...~
De egy csajjal, egy barátnővel sokat lehet nevetni a naplementét bámuló párocskákon.
-Na mit szólsz hozzá?-lépek egyet a Déli szárny irányába, miközben hívogatón feltartom a kezem.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 19. 10:20
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 13:07 Ugrás a poszthoz

Nővérkéém:)
Tulajdonképpen tetszik ez a hely, annyira varázslatos. Régebben elítéltem ezt a környéket, szürkének, zömöknek tituláltam teljesen alaptalanul. De mivel nem szeretem, ha nincs, igazam ezért azt bizonygatom magamnak, hogy nem egészen alaptalan feltételezés volt. Amikor még nem ismertem ezeket a csodálatos helyeket és csak néhány aprócska szeletkét láttam belőle, amikor mindig visszahúzódtam szürke szobámba joggal feltételezhettem ezt.
Az Éjkék turmix mennyei, nem csodálom, hogy Katnek is megtetszett, már a látványa is megfogja az embert. Habár természetünknél fogva idegenkedünk megenni/inni valamit, ami kék, ez az ital megcáfolja, az tuti.
A kis, karcsú, mégis nagy űrtartalmú pohárka könnyedén simul az ember tenyerébe. Az ital egy ujjnyival a perem fölött véget ér. Kékesfekete, sűrű massza húzódik meg a pohárban, a pohár széle apró fehér-kék-fekete cukorral van bevonva. Az egyik szélén kis zöld mentalevél díszeleg. A szívószál pedig hosszan, kéken tekereg spirál formában a pohárba és a vendég szájához. Már a látvány is varázslatos.
Szó nélkül tolom a nővérem elé a poharat és elmosolyodom. Miközben beszélek, sokatmondóan kacsintok is:
- Persze, iszonyat jó ez a cucc!
Elpirulok, amikor a srácra célozgat. Körülpillantok a teremben, a srác éppen két csajt szolgál ki, az egyik platinaszőke, a másik fekete hajú. Vidáman nevetgélnek, a srác pedig velük nevet.
Hirtelen elmegy a kedvem az egésztől.
- Nem rossz...-motyogom.-De mindegy, úgysem tudom felvenni a versenyt ilyen...-keresem a megfelelő szót, de végül feladom.-...lányokkal!-nyögöm ki végül.
-Musicalek? - megköszörülöm a torkom.-Nincs velük bajom, nem láttam még túl sokat, de amit igen, azt imádtam.
Gyorsan kortyolok, amíg felteszi a következő kérdését.
-Hogy lehet ilyet kérdezni? Persze, hogy Gale.-vágom rá, és figyelem a reakcióját. Úgy tűnik iszonyatosan meglepődött. Felnevetek:
-Csak vicceltem! Még jó, hogy Peeta! Team Peeta forever! A fiú a kenyérrel! Imádoom!-ömlengek, közben pedig hevesen gesztikulálok a kezemmel.
Aztán, elmondja, hogy nagyon sajnálja, ami történt a nagybácsimmal. Nos, igen én is sajnálom, akarom mondani, de csöndben maradok, nem akarok szomorú lenni. Fel is dob, amikor rögtön továbbugrik egy másik témára.
-Tudok... Valamennyire! Tudok ügetni! Nagyjából megy mind a tanulóügetés, mind a könnyű. De ez minden.-sütöm le a szemem, nem szeretek a hiányosságaimra gondolni. Mindig is meg akartam tanulni lovagolni, meg szerettem volna egy saját pacit is. De nem lehetett, hol pénzhiány miatt(amikor Anyu édesapjának vállalkozása tönkrement) vagy pedig helyhiány miatt. Pedig már a neve is meglenne.
"Shadow"-gondolom álmodozóan. De persze csak akkor nevezném el így, ha illene rá.
Amikor elmondja, hogy a vizsgák miatt mennyire izgul megsimítom a karját és bátorítóan ezt mondom:
-Biztosan ügyes leszel! Ha magamból indulok ki!-ezt az egoista megjegyzést viccnek szántam. Remélem nem érti félre.
-Vörös pöttyös! Igen! Szeretem őket. Miket olvastam már?-egy pillanatra elgondolkodom.-Az Twilight Saga-t, érdekes, hogy a könyv ezerszer jobb, mint a film... najó-nevetek-...ez túlzás, csak tízszer jobb! Néhány ponton hiányolja a regény az ésszerűséget. Legutóbb az Obszidiánt olvastam, nekem tetszett, de nem annyira, hogy levegő után kapkodtam, és azonnal akartam volna a második kötetet(ez állt a borítón). A Bíborhajú is tetszett, bár kicsit nyögvenyelősen ment. Összefoglalva vannak nagy dobásaik, de néhány elég gyenge, példa: Tündérdallam 1. A látó szerelme.-hadarom el.
-És te miket olvastál legutóbb?-teszem fel a kérdést, majd kibámulok az ablakon át a városra, amíg a válaszát várom.
Utoljára módosította:Újvári Yannick, 2013. augusztus 21. 20:33
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 20:30 Ugrás a poszthoz

Blanka

Megérkeztünk. A táj egyszerűen gyönyörű és hűvös szellő lengedezi be  az erkélyt. Odaszaladok a korláthoz és az erdő felé nyújtom a kezem. Most megint hülyének fog nézni, de nem igazán érdekel. Annyira szeretnék most repülni és elmenni az erdőbe, a fekete fenyők alá. Bár az én erdőm nem fenyőerdő. De ez is csak olyan árnyas és faillatú. Miközben mosolyogva visszafordulok az ide tartó úton elhangzott dolgokon gondolkodom:
-Nem nincs barátom, magamban is remekül elvagyok-nevetek, persze én is megnézem a felhozatalt, de ennyi. És rólam köztudott, hogy nem tudok valakit a kinézete alapján szeretni, mélyebb beszélgetésekbe még senkivel nem bonyolódtam.
-Hát neked van. Blankus?-kérdezem, újra nevetek az általam kitalált nevén. Remélem nem veszi zokon. Visszahozta a jókedvem, már régen nem nevettem ennyit!
Elgondolkodom, azon amit mondtam... Nos nem voltam teljesen őszinte,de muszáj fenntartani a látszatot. Szeretnék én együtt lenni valakivel, de nem fogok erőltetni semmit...
-Huh, furcsa kérdés.-húzom el a szám. valószínűleg igen voltam már, de hogy tárjam elé ezt a tényt. Nem fog gyengének gondolni? Nem hiszem, ez hülyeség... Nem  fog szánalmasnak gondolni. Ha meg igen egyszerűen itt hagyom, ezt eldöntve válaszolok:-Igen voltam már, de viszonzatlan volt...-kis szünetet tartok, még átgondolom a dolgot.-...azt hiszem.
Kicsit szúr valami a szívem tájékán, de nem engedem, hogy a bánat bekebelezzen.
-És te? Voltál már szerelmes?-kérdezem és közben odaintem magam mellé, hogy a tájban gyönyörködve beszélgessünk.
-Hát nincsenek szerelmesek! De az erkély akkor is gyönyörű.-nézek rá félmosolyra húzva a szám. A szememmel hívogatom a korláthoz.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 19. 20:31
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 20:56 Ugrás a poszthoz

Kat<3
Örülök, hogy ízlik neki amit választottam. Szeretem azt hallani, hogy valamit jól csináltam vagy jól döntöttem valamiben. Megfelelési kényszer... Vagy valami hasonló.. Maximalizmus...igen! Mindig mindenben, mindenkinek a legjobbat akarom nyújtani. És szeretem hallani ha dicsérnek! Hát én már csak ilyen vagyok! Magamban elmosolyodom.
Kat biztatni kezd, azt mondja ez a pincér munkája és a belső fontosabb mint a külső.
-Persze, persze én is úgy gondolom, hogy  a belső fontosabb, de ő -intek a szememmel a srác felé.-Ő lehet nem így gondolja! Bár lehet, hogy igazad van és csak a munkáját végzi.-mosolygom egy kicsit bátrabban.
-Huh, de jó, hogy anyud, izé...-megzavarodom egy pillanatra, sőt el is szomorodom.-... anyunk  be tud vinni téged ingyen egy darabra, sőt a kulisszák mögé. Hát én a Romeó és Júliát láttam, de azt sem élőben. Nem is tudom láttam-e valaha színházban musicalt.-kicsit szégyellem a dolgot, de nem volt sok lehetőségem ott, ahol laktam.- Abban Mercutio a legeslegjobb, imádtam, ha eljönne és megkérné a kezem, igent mondanék!-nevetek a szavakon, amik elhagyják a saját számat. Valami furcsa dolog történik velem olyankor, ha olyan emberekről beszélek, akikért rajongok.
-A terveim? -elpirulok és lélekben felkészülök a kacagására, tuti ki fog nevetni.- Nos egyetemre Angliába menni, utána pedig Amerika és filmszínésznő leszek.-mosolygok félénken és lesütött pilláimon keresztül rápillantok és várom a reakcióját.
Sokan kinevetnek ezért, de ha másnak is megvalósult egy ilyenfajta álma akkor nekem miért ne?
- Peetának annyi jó jelenete van. Imádom az összeset! Nekem például az tetszett, amikor a hatodik körzetből jött morflingosokat nyugtatta, amikor haldoklottak. Az is a második kötetben van, az azért tetszett, mert a szivárványról beszélt és ugyanaz a színész játszott egy másik filmben, még mikor kicsi volt, és akkor neki mondták, hogy a szivárvány csak egy percig tart, meg se lehet figyelni, mégis milyen gyönyörű. -kis szünetet tartok.-Tudod, nagyon otthon vagyok a színészek témában, ugyanúgy  a magyar szinkronszínészeknél, sokat felismerek közülük, meg érdekel is a dolog. De visszatérve az is nagyon tetszett, mikor a harmadik kötetben Katniss mondta neki, hogy: "Festő vagy és pék, szeretsz nyitott ablaknál aludni, soha nem teszel cukrot a teádba és mindig dupla csomót kötsz a cipőfűződre" Aztán bebújik a sátrába, nehogy elsírja magát. Annál a résznél könnybe lábadt a szemem és összeszorult a torkom- fejezem be mosolyogva a nagyon hosszú, de tartalmas válaszom.
-Huh, Twilight... nem vagyok nagy fan, de szeretem Jaspert, Edwardos vagyok...bár, nem igazán, mert nem mélyedtem annyira bele, nem is választottam, nem tartottam fontosnak, de Carlisle nekem is tetszett. Ahogy Emmett sem rossz.-nagy levegőt veszek, annyi mindent meg kell beszélnünk.
Bólogatok és mosolygok, miközben felsorolja mi mindent olvasott. Helyeslek, de a nagy részéről még nem hallottam, sebaj, majd bepótolom.
-Fuh, nos... mindent meghallgatok, igazából jobban szeretem a filmeket a zenénél, a könyveket is jobban szeretem a zenénél.-vallom be és sejtem, hogy ez az első dolog amiben eltérünk. -Nálam a rangsor  a következő: 1.filmek, első helyen kétségtelenül és kizárólag, utána a könyvek és utána a zene.-mosolygok.- Úgy látom, te viszont nagyon szereted a zenét, miket hallgatsz?-kérdezem őszinte érdeklődéssel, mert szeretném minél jobban megismerni a tesóm, aki nemsokára a szobatársam lesz.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 19. 20:57
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 21:35 Ugrás a poszthoz

Blankus^^
Kifogytunk a témából és most csönd ereszkedik ránk. De nem kínos csend, legalább is én nem érzem annak, oldalpillantást vetek újdonsült barátnőmre, hogy vele mi a helyzet.
~Hopssz! Máris úgy gondolok rá, mint egy barátra, pedig ez lehet, hogy iszonyatosan korai...sőt, biztos!~-gondolok bele.
Próbálok valami épkézláb témát kigondolni, amiről sokáig lehet beszélgetni.
-Kivel vagy egy szobában?-kérdezem, mert én nemsokára beköltözök a tesómhoz, csak órák kérdése.
Hirtelen megragadom a kezét. Az érintésemre megmerevedik, de nem rántja el a kezeit,hanem kitágult szemekkel hallgatja a mondanivalóm:
-Álljunk fel a korlátra!-kérem és rögtön lecsapom a kezem a kőre és felhúzom magam rá.
Úgy érzem a világ fölött állok. Minden az enyém, bármit megtehetek!
Kiáltani van kedvem, de félek, hogy Blanka hülyének néz, várakozóan lenézek rá, hogy jön-e?
Vállat vonva visszafordulok a gyönyörű tájhoz és elkiáltom magam:
-Blankaaaaa!- a hegyek még sokáig verik vissza a hangom, ahogy a nevét mondom. Tulajdonképpen nagyon szép neve van.
Teszek pár lépést az egyébként széles korláton, ez tuti tilos! De nincs itt senki, nem igaz?
-Gyere már!-kérem nevetve, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy teszek, mintha kicsúszna a lábam és mindjárt leesnék. Sunyin figyelem a reakcióját.
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 21:57 Ugrás a poszthoz

Rufus Saron
A lépteim kopognak a kövezeten. Csodálkozva nézelődöm a varázslatos téren. A fényei megbabonázzák azt, aki először látja. Nem értem miért jöttem ki egy ilyen késői órán, talán csak mindig jobban vonz a város, ha ki vannak világítva a kirakatok és a szökőkút.
Halk csobogása beszökik a fülembe és békével tölt el. Nem látok senkit errefelé, a padok üresek. talán ideje lenne hazamennem, vagy betérni valahová, ahol haraphatok valamit. Beugrik a Cukrászda, de elvetem az ötletet.  Közelebb lépkedek a kúthoz, halkan, megbabonázottan. Még egyszer körbefuttatom a pillantásom a téren és a padokon. Újra senki...
~Nos, elég kihalt ez a tér.~gondolom és szorosabbra húzom magamon a vékonyka kabátot. Kicsit fázok, de a hűvös szél most jólesik, felfrissít.
Ekkor megpillantok valakit, éppen az egyik pad felé tart, majd leül rá. Ő is egyedül van. Egy srác. Nem látom az arcát, de biztos vagyok benne, hogy barna haja van. A ruháját veszem még szemügyre, aztán visszaterelem a tekintetem a baglyos kútra és a szüntelenül csobogó vízre. Elvégre, hogy néz az ki, hogy egy lány bámul egy srácot?
Keresztbe teszem a bokáim, így álldogálok egy kicsit, aztán megunom és a legközelebbi pad felé veszem az irányt, bár lehet inkább már az ágyam felé kellene. De mintha érezném, hogy nem ok nélkül jöttem ma ide, leülök és nőiesen keresztbe teszem a lábam, és türelmesen várok a megérzett dologra. A pillantásom néha visszatér a fiúhoz, de ilyenkor gyorsan másfelé pillantok, embereket keresek a szememmel.
Ruha
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 19. 21:58
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 19. 22:52 Ugrás a poszthoz

Blanka és Roland

Érdekes ez a helyzet itt állunk egymásba fogódzva  és végül is egymást tartjuk. Vicces ez a helyzet itt,de ugyanakkor jó buli is. Minden megszűnt és csak ketten vagyunk meg a gyönyörű táj . Amikor Blanka odasúgja nekem, hogy valaki jön, bólogatok,jóllehet már  régebben meghallottam  a hangokat. A fülem megedződött az erdőben, ahol minden apró zajra figyelnem kellett ...
Benyit egy srác, nem nem tanár, sem nem prefektus ... Blanka azonban mintha elpirulna és csak zavarba jönne. Furcsa így  látni, mindig vágánynak láttam , mostmár berezelt ... Beleugrik a fiú nyakába, majd gyorsan visszatér  a földre. Némán  nézem a jelenetet. A hirtelen beállt csend bántja a fülem, és látom, hogy Blanka nagyon zavarban van plusz a srác se mondana a világért sem semmit így megtöröm a hosszúra nyúlt csendet. Azzal, hogy kinyújtott kézzel a sráchoz lépek és bemutatkozom neki:
- Szia, Katniss Leyla Clare vagyok ,a Levitából . Még nem ismerjük egymást, egyébként csak hülyültünk egyet  Blankával... Ti ismeritek egymást?- kérdezem még mindig feléje nyújtott kézzel.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 19. 22:56
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 20. 13:13 Ugrás a poszthoz

Blanka és Roli
Érdekes, hogy mennyire zavarba jöttek. Még a fiú is, akiből igazán nem nézném ki, hatalmas izmaival és termetével. De nekem végül is mindegy, sőt örülök, ha Blanka örül. Amikor bemutatkozik, és elmondja, hogy rellonos, kicsit összeszűkül a szemem, de nem mondok semmit, inkább rámosolygok barátságosan, majd követem Blankát a korlátra, onnan kiáltom vissza a srácnak:
-Dehogy zavarsz, sőt , többen jobb a társaság!-mondom, de csak félszívvel mosolygok.
Elindulok a korláton és közben a tájat bámulom. Zsibbasztóan jó itt állni, nem értem miért nem csinálják többen. Kicsit távolabb húzódom tőlük, és magamban sorra veszek néhány dolgot.
~Kizárt, hogy csak barátok lennének, aranyosak együtt, bár túlságosan félnek még egymástól, talán, ha lesz hozzá kedvem segítek nekik...~pár lépést teszek visszafelé hozzájuk.
Nevetve figyelem Blankát, ahogy huhog a világba. Aztán odaugrok mellé és én is kiáltok egyet.
Olyan jó ez egész és tulajdonképpen nem is olyan maguknak valók a rellonosok, mint ahogy mondják.
Nevetek és jól érzem magam, éppen az erdőt bámulom-újra- mikor a szemem sarkából látom, hogy Blanka megcsúszik, azonnal utánakapok, de addigra ő már leugrott az erkély kövére, szerencse, hogy nem a mélységbe. De beverte a fejét.
Semmivel nem törődve ugrom utána és térdelek le mellé:
-Blanka!-kiáltom kétségbeesetten, fogalmam sincs mit kell tennem ilyen helyzetekben, talán megbizonyosodni róla, hogy eszméleténél van-e, így tovább szólongatom:-Blanka? Blanka, jól vagy? A francba! Mondj már valamit!-kérem és közben segélykérően Rolandra pillantok.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 20. 13:14
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 20. 14:06 Ugrás a poszthoz

Elisabethee:)

Úgy döntök nem fordítok több figyelmet a pincérsrácra, egyébként is, nem az én súlycsoportom, nem is tudom mire vagy inkább kire vágyok igazából. Imádom a barna haj barna szem párosítást. Talán majd egyszer a férjemnek is olyan lesz, vagy az enyémnél vakítóbb és tisztább zöld szem. Ábrándosan képzelődöm, miközben eszegetem a csokis tortát, ami lassan elfogy. Feljött a fiúk téma is. A szerelem. Ezt sem tudtam soha senkivel  megbeszélni, már nem mintha olyan sok dologról kellett volna beszámolnom, vagy olyan sokszor kerültem volna "olyan" kapcsolatba srácokkal... Lényeg a lényeg, ha akadt is pár nem tudtam tanácsot kérni senkitől és nem panaszkodhattam senkinek. Hogy miért nem? Anyu sohasem volt otthon, ahogyan apu sem . Milo vigyázott rám mindig, ugye mondanom sem kell miért volt ő teljesen alkalmatlan ezeknek a dolgoknak a megbeszélésére. Lily-t pedig más kötötte le... meg nem is voltam vele olyan jóban. Nem tudom, hogy a nővérem mennyire van otthon a témában, de végül úgy ítélem meg, hogy mindegy is, nem azért jöttem ide, hogy bepasizzak és tojjak a tanulnivalóra.
Így amikor Kat megkérdezi miért nem megyek oda hozzá inkább megrázom a fejemet:
- Majd talán később!-adok kitérő, de nem teljesen nemleges választ.
Mosolyogva hallgatom ahogy ő is dicsérően beszél Zoliról, az utolsó megjegyzésén pedig tiszta szívből nevetek.
- A Little Manhattan, Manhattan kicsiben, de sohasem voltam elragadtatva a magyar címektől, csak hogy egy példát említsek. Van egy sorozat, az eredeti címe Dr. Who.... és a magyar címe... -hatásszünetet tartok.-Ki vagy, doki? Bleeee!-elhúzom a szám és olyan képet vágok, mintha a szavak pengék lennének és fájt volna a kimondásuk. De mos komolyan emberek!! Annyira ki tudok ezeken néha akadni, néha  már már önmagamnak is túlságosan dühbe jövök, de ez van! Ha valakinek van egy munkája, akkor végezze társadalmilag elfogadhatóan.
Iszok egy kortyok, hogy lehiggadjak, valószínű Kat is észrevette mennyire felhúz az ilyesmi, kíváncsi vagyok mit fog hozzá szólni.
-Egyébként láttam az Utazás a rejtelmes szigetre, annak az első részében is ő játszik az Utazás a Föld középpontja felé, meg majd a jövőre készülő Utazás a holba, abban is szerepelni fog! -kacsintok sokatmondóan.- És igen, tetszett a film!
Örülök, hogy neki is van valami, amibe annyira belemélyedhet, hogy a témához kapcsolódó embereket felismeri. Ő a musicalszínészeket, én a színészeket meg a szinkronszínészeket. Olyan jó, amikor nézek egy filmet és nem kell utánanéznem, hogy ki a magyar hangja...Bár van egypár ami egészen hasonlít egymáshoz... Akkor mégiscsak segítségért folyamodok, hogy tanuljak belőle. Szerintem, ez az a téma, amit soha nem fogok megunni.
Örülök, hogy nem egy Twilight-mániákus a tesóm, valahogy nem olyan nagy durranás a film, nem mintha nem olvastam volna el a Sagát és nem néztem volna meg a belőlük készülő filmeket, de ez minden! Néhány ponton tényleg kevés benne a logika.
- Az jó, imádom azt a filmet, meg a könyvet is, a fecsegőposzátás kitűző remek kiegészítője a szobának!-mosolygok és tényleg örülök, hogyha beköltözöm nem kell majd számomra utálatos dolgokat bámulnom elalvás előtt a szemközti falon. Jó is lesz Peeta komoly arcára elaludni! A gondolatra mosolygok, amióta a nővéremmel beszélek egyre többet mosolygok.
- Persze, hogy van bennük zene. De némelyiknél, még milyen csodálatos zene! valamikor leszedem a filmzenéket! Akad olyan amelyiktől kiráz a hideg, zseniális aki ilyeneket tud írni, bár ma már a technikával minden megoldható!-magyarázom lelkesen, én személy szerint úgy gondolom, hogy a filmzene nagyon fontos, nélküle nem mindig van meg a feeling, ezért volt olyan furcsa, hogy az Éhezők viadalában-legalábbis szerintem- nem sokat ért a lagymatag, csöppet sem hidegrázós zene.
-Igen, megtaláltuk, de nem is baj, ha nem vagyunk tök egyformák, mindenki egyéniség és ez így van jól.-mondom komolyan majd kinézek az ablakon a  városban mászkáló emberekre.
-Huhh River flows in you-felszisszenek. Gyorsan meg is magyarázom, hogy miért, mert nem akarom, hogy azt gondolja hülyeségnek tartom a darabot.- Az egyik barátnőm annyit játszotta, hogy már meguntam, meg az Alkonyatban is benne van nem? Egyébként én is zongoráztam hat évig, balettoztam is, ha már így szóba jött a tánc, azt is hat évig.-mondom egy icipici büszkeséggel a hangomban.
- Tudok zongorázni, van egy gitáron, majd viszem magammal a szobánkba is, de azon nem igazán megy a játék, majd keresek egy helyet, ahol meg tudom tanulni, tudok furulyázni is, de az nem olyan nagy dolog.-újra kortyolok, majd a számhoz emelem a villám, rajta az utolsó falat tortával.
Szerelem... nos... nagy levegőt veszek, hogy megfelelő választ tudjak adni:
- Voltam már, de viszonzatlan volt, ami talán nem is akkora baj. Nem ez a legfontosabb még, inkább tanulok, persze ez nem azt jelenti, hogy nem érdeklődöm a srácok iránt, lásd az iménti példa.-bökök a szememmel a pincér felé.- Csak... ha nincs olyan aki minden  téren támogat, engem tart a legszebbnek, nem csal meg, és szán rám elég időt, akkor nem is érdemes...-fejezem be.- És mi a helyzet veled? Biztosan van egy fiú...-hümmögök mosolyogva.- Vagy tévedek?
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 20. 14:10
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 20. 14:26 Ugrás a poszthoz

Rufus

Csak üldögélek, kicsit didergek, de végül is tetszik az egész. Hangulatos az, hogy nem zsúfolt a tér, hanem inkább kihalt. Kivéve azt a srácot, aki ott ül...
Nem! Várjunk csak, már nem a padon van! Hirtelen körbepillantok, de eltelik egy másodpercbe, mire elkapom alakját a szememmel. Felém tart, a padomhoz. Nagy levegőt veszek, eltekintek a szökőkút felé, miközben megigazgatom a ruhámat. Az előbb jobban ki tudtam venni az arcát. A haja barna, ahogyan sejtettem, de most azt is megláttam, hogy dús... amolyan túrnivaló. Az ajkamba harapok, nehogy felnevessek, különben is lehet, hogy nem is ide jön. Újra oldalpillantást vetek rá, de még mindig rendületlenül tart a padomhoz. Most a szemét is meglátom, kéken csillan meg a hűvös estében. Nos, nem rossz... Illetve attól függ, mit szeretne tőlem. Amikor már csak pár lépésre jár tőlem ránézek és halványan elmosolyodom.
Megáll a padom előtt, tehát csak hozzám jött. Most már ki tudom venni a vonásait, mintha kicsit ideges lenne...Hmmm..
- Csáá! Persze ülj csak le!-mutatok a mellettem lévő üres helyre, kicst arrébb is csúszok, hogy biztosan elférjen.
- Ohh, érdekes neved van.-mondom neki, azért használtam ezt a szót, mert ha azt mondom cuki, akkor tuti kiborul...-Én is a Levitába járok, a nevem Katniss Leyla Clare.-mutatkozok be, s ahelyett, hogy kezet nyújtanék neki jobbról-balról megpuszilom. Csak kíváncsiságból tettem....
~Vajon mit fog szólni hozzá?!~somolygok magamban és érdeklődéstől csillogó szemmel nézek a szemébe.
-Hát kicsit didergek, de megvagyok, ne félts te engem!-mondom neki, de amikor felajánlja, hogy menjünk be egy étterembe felcsilan a szemem és igent mondok.
Felpattanok a padról és lenézek rá:
- Merre? Mutasd az utat, lovagom!-mondom viccesen és nevetek is magamon, halkan, de kitörő örömmel.
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 21. 20:47 Ugrás a poszthoz

Blank és Roli
Még mindig ott térdelünk és Blankát szólongatjuk. Hirtelen elkezdek remegni, muszáj lesz valamibe belekapaszkodnom, megint előjöttek az emlékek. Milo halála kísértetiesen hasonlít erre.
~Nem!Nem! Ezt nem akarom~ zihálva felpattanok és könnyekkel az arcomon dőlök a korlátnak. Próbálok nagyokat lélegezni és elfojtani a zokogást, de nem megy! A könnyek úgy csorognak az arcomon, mint hegyről a patak. A kezem remeg, és amikor visszanézek a srác még mindig tanácstalanul álldogál. Nagyon úgy tűnik, hogy nekem kell elsimítani az ügyet.
De nem megy! Nem tudom összeszedni magam!
Óriásiakat lélegzek, és -bár még mindig sokkosan-de Blanka mellé csúszok, felemelem a fejét. Szerencsére nem tört be. Újra szólongatni kezdem, de mikor úgy tűnik nem fog válaszolni újra úrrá lesz rajtam a pánik. Alig tudom kinyögni Rolinak:
-Szólongasd, vagy hozz vizet és... és...-alig bírom kimondani a szavakat annyira zokogok....locsold fel, ha nem kel fel, akkor vidd el a gyen.... a gyengélkedőbe... -mondandóm végén óriási levegőt veszek. Már nem folynak úgy a könnyeim, most tuti hülyének néz, de nem érdekel! Nem érti ő sem, senki sem! Milo halála... Nem bírom!
~Képes leszek valaha kezelni az ilyen helyzeteket?~kérdezem magamtól, miközben nézem, ahogy Roli a lányt keltegeti.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 21. 20:48
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 21. 21:36 Ugrás a poszthoz

Rufuska

A téren:

Kellemes az idő, persze ezzel a sráccal még inkább az. Amikor megkérdezi, hogy most érkeztem-e válaszolok neki, közben fülig ér a szám:
- Csak most, néhány nappal a Vizsgaidőszak előtt! Nehéz is volt megtanulni! Anyum erőltette, elvileg itt jobb nekem.-nem avatom be a miértekbe... még nem...
-Egyébként még én sem vettelek észre, kár!-húzom el a szám , de utána rögtön elmosolyodom.
-Köszi!-veszem el a meleg gyapjút és a még melegét őrző pulcsiba bújva kicsit felmelegszem.
Kicsit furcsán nézek rá, amikor felajánlja, hogy a hátán visz... Nem az oviban vagyunk! De csak mosolygok, dehogy is fogom megbántani azzal, hogy csípős megjegyzéseket teszek. Egymás mellet sétálunk az étterem felé.

Az étterem:
Itt már melegebb van és sok a bámulni való. Itt sem voltam még, de annyi helyen nem jártam, annyi mindent fel kell fedeznem még! Mondjuk, ez a srác nem is lenne hozzá rossz társaság. Ezen merengek, miközben elfoglalom a helyem, egy az ablak melletti asztalnál. Nem húzza ki a széket nekem, de nem is vártam el! Elvégre ez nem egy randi!
Szégyellem is, hogy ilyesmi eszembe jutott. Meg ha az is lenne némi sült krumpli és székkihúzás nem vesz le a lábamról. Meg kellene nevettetnie! És az sem ártana , ha el tudnék vele beszélgetni mindenféléről.

 - Egy hamburger, rengeteg sajttal és egy kóla!-mondom, aztán rámosolygok a pincérnőre, majd a különös fiúra.
- Nem mesélek! Mesélj te!-nevetek rá, és úgy teszek, mintha egy mérges cica lennék és felékarmolok.- Titok! Titok, miért jártam ott! -mondom titokzatosan, aztán belekortyolok, az előbb kihozott kólába.
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 22. 20:00 Ugrás a poszthoz

Ruf.


Jópont, hogy belement, abba, hogy meséljen magáról. Az eleje érthető, sőt vicces, de a katicabogárnál vagy marika(??!) már kezdem elveszteni a fonalat és úgy gondolni, hogy nem is volt olyan jó ötlet ide beülni vele. Mániákus őrült lehet??? Najó.. tiszta hülye vagyok! Miért lenne, az? Kicsit leszidom magam, amiért ilyeneket gondolok. De végül is vicces a srác, megnevetett. Az asszonypajtás nagyon tetszik, de nem mutatom ki, csupán aprókat mosolygok. Vicces, cuki, ideális....Fejezd be, Katniss! Mondom magamnak és közben igyekszem látszólag közömbösen bámulni a nagy sötétséget az ablak túloldalán. Alig mozog valami odakinn.  Néha ráfordítom a pillantásom, na jó talán többször is, mint kellene... De olyan szép a szeme...! Katniss, fejezd ezt be de nagyon gyorsan!
Amikor elhallgat már a kólám felét megiszom, de nem bánnám, ha tovább hallgathatnám a hangját. Kihozzák a hamburgerem. Na és akkor most a srác elfelejthet! Én köszönöm szépen, de nem vagyok most másra kíváncsi, itt van nekem a gyönyörű emeletes csoda, a ketchup és majonéz tökéletes keveréke. Még gőzölög és az illata is csodálatos.
Ül valaki velem szemben? Dehogyis! Csak a hamburger és én! Ketten!
Amikor jó étvágyat kíván, mégis felmosolygok rá a hamburgerről, amit eddig minden bizonnyal csillogó szemekkel bámultam.
- Neked is, Rufus!-mondom ki a nevét, kíváncsi vagyok a reakciójára. Közben angyalian mosolygok rá.
- Izéé... hülyén hangzana, ha elmondanám!-adok kitérő választ, de úgy érzem ez nem helyénvaló, miután annyit koptatta a száját, nekem is jó lenne mondani valamit.- Nos... Mondjuk azt, hogy éreztem, hogy itt kell lennem.-mosolygok vissza és finoman megszorítom a kézfejét. Csak egy pillanatig tart, mégis, mintha történne valami! Valami megmagyarázhatatlan.
De csak egy pillanat és vége!
Elhúzom a kezem és újra teljes figyelmemmel a hambira koncentrálok.
Utoljára módosította:Katniss L. Clare, 2013. augusztus 22. 20:04
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 23. 16:51 Ugrás a poszthoz

Kat Smiley Nővéér♥

Amikor odanyújtja nekem a ládikát nem tudom mire vélni. Meg is kérdezem tőle:
-Ez micsoda? De pont ekkor kinyitja a fedelét és andalító dallam száll a füleim felé. Hihetetlen mennyire pihentető érzés. Katniss-re mosolygok és tudom, hogy most valószínűleg egy beszívott drogoshoz hasonlítok. De tehetek én róla?
Minden megszűnik, ahogy lecsukom a szemem és az erdőmre gondolok. Majd lassan a légzésem is egyenletessé válik. De hiába nővérem jó szándéka, még ezt is képes vagyok tönkretenni. Hirtelen pattan ki a szemem, mikor a nyugalmas képek közé Milo  mozdulatlan testének képe is bekeveredik. Zihálva kapok az üdítőm után, néhány csöpp az asztalra, sőt az ölembe csöppen, ahogy a szájamhoz húzom és a jéghideg italra számítva próbálom lehűteni magam. Pár perccel később megnyugszom, de mintha  a vendégek felénk kémlelnének.
- Csak... az erdőre gondoltam.-magyarázom zaklatottan.- Aztán bekúszott a képbe Milo és a szél, a halál... én ...-nem tudom folytatni, könnyek görögnek az arcomon.
De tudom, hogy Katniss meg fog nyugtatni, legalábbis remélem, de már így is elégé összeszedtem magam ahhoz, hogy válaszoljak arra amit mond:
-2014-ben. Még várnunk kell egy kicsit, de biztosan jó lesz.-szipogom.
-Oh, tényleg?-ez az új info eltereli a gondolataim és gátat szab a könnyeimnek. A Bella's Lullaby. Ismerem! meg is van kottán, de soha nem tanultam meg. Tudod, a zongora, ...nekem... nos nem vagyok szenvedélyes művész. Nem is igazán.. Najó, szerettem, de nem tudnék megtanulni egy darabot. Illetve lehet menne, csak soha nem próbáltam.-mosolygok rá bátortalanul. Egészen megvigasztalódtam.
- Persze, akármit megtanulok, ha van aki ösztönöz-kacsintok rá. Ha valaki, ő biztosan rá tud venni, arra,h ogy iparkodjak bármiről legyen szó. Másrészről kíváncsi lennék az emberek arcára, ahogy két iker játszik varázslatosan egy zongorán.
Jó érzés tölt el és kiiszom az utolsó csepp italt  a poharamból.
-Hmm, ez finom volt. Máskor is eljövök ide.-fejezem ki elégedettségem.
- Kacifántos? Hmmm, érdekes. Hallani akarom!-követelőzök viccesen miközben átkarolom a vállát.
Nem győzöm elégszer megköszönni őt, az égnek!
Katniss L. Clare
INAKTÍV


littleactress.*
RPG hsz: 60
Összes hsz: 209
Írta: 2013. augusztus 23. 17:17 Ugrás a poszthoz

Mátéé:)
Újabb nap. Ideje egy új szeletkét megismerni ebből a világból. Ma hanyagolom a tanulást! Én már csak ilyen vagyok. Na jó.. ez nem teljesen igaz, de mindegy is. Lelkiismeretes vagyok, ha kaphatok egyetlen egy napocskát, amikor nyugi van és pihenhetek.
~Ma felfedező körútra indulok a városban!~ gondolom boldogan, miközben felkapok magamra egy fekete-fehér vízszintesen csíkos szűk pulcsit, és egy egyszerű fekete farmert. Élénk-piros sált tekerek a nyakam köré. Azért csak nincs 40 fok. Plusz én fázós vagyok. Elköszönök a nővéremtől és a szobatársaktól, majd végigmegyek a sulin.
Aztán már benn is vagyok a városban. Igazán üdítő a nyüzsgés, ami itt körülveszi az embert, ami azt illeti, túlságosan nagy a nyüzsgés. Mindenki csak úgy rohan. Én viszont kényelmesen pakolgatom fekete bőrbakancsomban a lábaim és mélyeket lélegzem. Az egész olyan hangulatos.
A macskaköves úton lépdelve csak egy pillanatra fut ár a fejemen az erdő, ami úgy hiányzott. Aztán jön egy szélroham és ahogy hátrafújja a hajam elmosolyodom. Nem is olyan rossz ez. Sőt, tetszik itt! Egyre kevesebben mászkálnak erre, láthatólag ez egy kevésbé forgalmas környék. Aztán észreveszem, hogy mind egy irányba tartanak, minél távolabb próbálnak kerülni egy sráctól, aki egy bolt kirakatüvegének támaszkodva áll. Elég feldúlt az arca. Szembemegyek az emberekkel, elhaladok a srác mellett. Én is jól megnézem magamnak, mit csinálhat, de végül megrántom a vállam és befordulok egy kis mellékutcába.
Gondtalanul lépdelek, befordulok néhány utcán, de ismét ugyanott lyukadok ki ahol voltam. Mivel ez egy felfedezőút, nem ismerem a környéket. Útbaigazítást kell kérnem. Az emberek elmenekültek. Vagy legalábbis igyekeztek biztos távolba kerülni attól a fiútól, aki még mindig ott áll. Ő az egyetlen. És talán segítségre van szüksége, csakúgy, mint nekem. Persze neki másfajta segítség kell.
~ De... nem is ismerem...!~gondolom visszakozva.
~Oké, legyen!~tekintek végig a srácon.~ Ma szerzek egy új ismerőst is! Így teljes a kép! Új helyek, új ismerősök. ~
Odalépek hozzá és óvatosan megérintem a vállát, hogy észrevegyen.
- Szia! Minden rendben? -kérdezem tétován.-Tudnál nekem útbaigazítást adni?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Katniss L. Clare összes hozzászólása (48 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel