Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=844723#post844723][b]Vall Ágoston - 2022.03.21. 21:23[/b][/url]

Vince Áronnak

Ahogy a srác közelebb hajol hozzá egy bátortalan lépést tesz hátra, de a fiú puszija így is meglegyinti arcát. Nyel egy nagyot. Mi tagadás, megilletődött. A saját családjában nem tűri, hogy bárki puszikat adjon neki, sőt, a fizikai érintésektől szó szerint irtózik, idegenekétől pedig végképp. De nem formálja szavakká érzéseit, ugyanis valahol tetszett neki a gesztus, különösképp az, hogy nem durva, tolakodó cselekedet volt ez, mintha némi érzékenység szorult volna abba az egy pusziba, aztán lehet Ágoston totálisan félreértelmezi a dolgot.
Ágoston elvárásaival szemben teljesen más irányba tolódott el a találkozás, mintha kattant volna valami a másikban, immár nem érzi azt a fajta vadságot, mint mikor megszólította. Sunyinak gondolja, bizonyára minden tette és döntése mögött van valami öncélú szándék, azonban Ágoston sem hülye, könnyen kiismeri az idegeneket, vagy legalábbis azt nagyon jól meg tudja határozni, hogy kiből mire van szüksége. Egyelőre Áron egy délutáni vicceskedés, aztán meg majd kialakul.
 - Aha, persze - válaszolja unottan. Áron továbbra sem engedi el a béna megjegyzéseit, de ezekről Ágoston tudomást sem vesz. - Ó, tényleg, hát majdnem elfelejtettem! - mondja rájátszott csodálkozással. A macska szó hallatán önkéntelenül elmosolyodik. Ágoston megszámlálhatatlan dolgot utál - kezdve az emberekkel -, azonban a cicák kivételek. Egyszerűen nem tud betelni az aranyos, kis szőrös pofájukkal, a hányós hangjukkal, mikor valami undorítóba szagolnak, és az akaratos viselkedésükkel. Önmagára emlékeztetik.
Ahogy a fiú belé karol, és rángatja be a kereskedésbe, Ágoston már rántaná is ki a kezét a szorításból, de hamar eszébe juttatja, hogy szerepben van, így hát lassan, fokozatosan próbálja elhúzni jobbját.
Átjárja a bolt melegsége, végre újra érzi a lábujjait. Szemeivel a cicák után kutat. Nem nagy a helyiség, hamar megpillantja azokat a ketreceket, egyből oda is sétál.
 - Na, melyik legyen?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=845909#post845909][b]Váradi Mikael - 2022.04.22. 22:41[/b][/url]

Nem minden nap olyan, mint a mai, de ma kifejezetten jó napom van. Ennek tudható be az is, hogy kint, az esti napfényben várom Hazel-t, hogy végezzen a munkával. Ma este nem ő zár, amúgy sem kedvelem, ha késő estig odavan. Van egy gyerek otthon, aki állandóan őt akarja, és annak érdekében, hogy ott is legyen, az kell, hogy otthon legyen. No de, ma jó napom volt, és nem ért semmi olyan, ami miatt mérgesnek kéne lennem, vagy éppen azt kellene éreznem, hogy az élet kegyetlen. Ma még Botonddal is kellemes volt időt tölteni, egészen jó apja voltam. Nem panaszkodhat. Most ő vigyáz a húgára, míg én az asszonyért jövök, hogy aztán hazakísérjem. A küszöbön nem fogom átemelni, az ilyen dolgok már megvoltak, legalábbis ő úgy tudja, hogy megvoltak. Valójában sosem házasodtunk össze, de mindenhol vannak ismerőseim, így lettek papírjaink, amik azt bizonyítják, hogy de, megtettük. Kis apróság.
Ha már kis apróság, akaratlan is odavonzza a tekintetem két kutya, egy kicsi meg egy nagy, a nagyobb testű a lány, éppen ezért olyan szörnyen mókás a jelenet. Gondolatban eszembe jut az a szerencsétlen flótás, aki mostanra minden bizonnyal eltemette az ő kis élete szerelmét, és valószínűleg még ennyi év után is a gyász terhe húzza, pedig, ha tudná, hogy a nő mi mindent művel jobb napjain, ó drága barátom, igazán megértem, hogy sajnálod. A gondolatra elmosolyodom, nem kellemesen, hanem azzal a tipikus "én győztem" mosollyal, amivel az emberekben megáll az ütő. Észre se veszem magam, élvezem az érzést. Elvégre, én nyertem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=849741#post849741][b]Văduva Adelina - 2022.07.23. 12:51[/b][/url]

Nem evett egy ideje, mégis vidáman csatlakozott a nőhöz az éjszaka nyugtató sötétjében. Fehér ruhája úgy lengi körbe vékony alakját, mintha csak egy szellem járna-kelne a városka házai között, gondolkodván, mégis kit kezdjen el kísérteni. Persze Adelina fejében meg sem fordul, hogy ilyesmire vetemedjen, amikor mindenki olyan kedvesen fogadta - már akikkel találkozott. A legtöbben nem merészkednek az erdőbe napnyugta után, aki pedig mégis, az vagy vakmerő vagy bátor. Nem védhet meg mindenkit és ettől gombóc lesz a torkában, így halkan köszörülve meg azt pillant oldalasan.
- Szeretem ilyenkor a várost. A nappali nyüzsgést egyetlen pillanat alatt váltja fel a nyugodt csend - pillant ismét előre. - Mégis szeretném már élvezni egy kicsit azt a nyüzsgést. A zajról mindig Törökország jut eszembe - hangja egyetlen pillanat alatt lesz nosztalgikus, hallatszik mennyire messze jár. Nem emlékszik, hogy mesélt-e a nőnek valaha arról az időszakról, tekintve, nem szívesen beszél róla, hiszen rögvest teremtője kúszik be gondolatai közé. Alsó ajkába harap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=850718#post850718][b]Waritz Dania - 2022.08.08. 16:00[/b][/url]

Nem sietek sehova. Amúgy sem vagyok híve a rohangálásnak, inkább elegánsan késsek el, mint hogy lássanak cikázni az utcán.
De most még csak nem is várnak sehova.
Út közben néha betérek egy-egy kis boltba, összefogdosok egy-egy kis bizsut, néha még el is ámulok mennyire élethű néhány utánzat.
Kikerülök egy nálam fiatalabb párt, és már épp kinyitnám egy könyvesbolt ajtaját, amikor megpillantok egy macskát a pár méterrel arrébb levő sikátorrács mellett. Ujjaim lecsúsznak a kilincsről - a könyvek megvárnak -, ajkaim lebiggyednek, szemöldököm felfelé ível szemöldököm.
Imádom a kóbor macskákat.
- Szia - pár lépéssel előtte leguggolok, halkan szólok hozzá, még véletlenül sem akarom elijeszteni valami harsogó sikítgatással. Magam elé húzom a táskám, bele is túrok, hátha találok valami hozzá érdemit.
Sajnos nem.
- Piszi piszi piszi - ujjaim kinyújtom felé, annak reményében, hogy nem tépi le tőből a kezem. Soha nem tudni, mire számíts tőlük.
- Mit keresel az utcán? Elkóboroltál otthonról? - megszokásom, hogy emberként beszéljek az állatokhoz. Nem tudnám megmagyarázni miért, de a hideg ráz az értelmetlen gügyögésektől és vinnyogásoktól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=851173#post851173][b]Széplaki Hannaróza - 2022.08.16. 14:17[/b][/url]

Még van egy órám addig, hogy elinduljak Taláért, amit arra szeretnék szánni, hogy jobban megismerjem az új területeket, mert a falu – város – sokat változott, amióta idejártam. Újabb és újabb épületek, kiszolgáló egységek, érdekességek jelentek meg.  Kissé kezdek elfáradni a folyamatos ingázásban a Menedék – Egyetem és Rónakyék háza között, így képes vagyok gyakorlatilag bárhol és bármikor elaludni. Most szeretném ezt a vicces szituációt elkerülni. A múltkori ébresztő, melyet egy aranyos kisfiúnak és a hajamba ragadó rágójának köszönhetek, nem volt olyan kellemes élmény, így hát az egyik sarokra kitelepült fagyis-kávés stand előtt tipródok, hogy ugyan mégis mit válasszak.
Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Szia, kérek egy jegeskávét, kevés tejjel, cukor nélkül, dupla kávéval. Ismételgetem magamban a kívánságomat, míg rám kerül a sor. – Hello, egy jegeskávét kérek szépen, cukor nélkül, kevés tejjel és sok kávéval – adom le a rendelésemet, majdnem hibátlanul, melyet büszkén veszek tudomásul. Aztán arcomra fagy a mosoly, ugyanis a táskámba kutatnék a tárcám után, de bizony táskám sincs. Elfordulok jobbra, aztán balra, megnézem a földön, még a fagyik közé is belesek, de sehol sincsen. Szemeimet lehunyva sóhajtok egyet. – Ne haragudj, mégsem kérném – szólok oda a lánynak, akin látszik, hogy rohadtul nem tetszik neki a helyzet. Én viszont nem tudok mit csinálni, mutatom is neki, hogy nézd már semmi, de semmi sincs nálam, tehát ha ingyen nem adja, akkor bizony ezt másnak kell felszolgálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=854027#post854027][b]Radetzky Bercel - 2022.10.09. 21:06[/b][/url]

Editnél eljött az az időszak, amikor nem szereti látni magát, mert már kerekedik, nincs egy ruhája, és bármit találok ki, nem jó, mert kerekedik és nincs egy ruhája. Én pedig jó társ módjára úgy döntöttem, hogy akkor nem vegzálom, hanem inkább Barnabásnál kötök ki, hogy egy kis kedvesség is legyen az életemben.
- Elmennék valamikor a menedékbe, régen végeztem fizikai munkát, és hiányzik. Tudok segíteni valamit?
Kérdezem, miközben kikerülök egy csapat nénit, akik éppen a színház műsorát böngészik, ehhez a programhoz pedig mindenképpen el kell foglalni a fél járdát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=857251#post857251][b]Bontovich Sára - 2022.12.08. 13:34[/b][/url]

- BÁNKI BOLDIZSÁR - csattanok fel az utca kellős közepén, mikor meglátom őt és mérhetetlen harag zúdul rám. Nem, egyáltalán nem érdekel, hogy ott áll vele szemben egy barna és láthatóan tök jól elcsevegnek. Én, mint a hurrikán, lecsapok és még mielőtt kikérhetné magának, hogy nem így hívják, én lecsapok neki egy hatalmas pofont.
- Bocs - nézek a lányra. - Megérdemelte - de még mennyire, hogy meg. Azt hittem, hogy a korcsolyapályás középső ujj mutogatás eléggé kielégítő volt, de úgy tűnik mégsem. Most, hogy kezem csattant az arcán, már nincs bennem hiány.
- További jó szórakozást, sziasztok - fordulok meg és elindulok a sarkon található bódéhoz, hogy szerezzek forrócsokit és gofrit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=858792#post858792][b]Bontovich Sára - 2023.01.27. 11:38[/b][/url]

Ma rajtam a sor, hogy megsétáltassam Mucikát. Szeretem a kissé havas, mégis napsütéses időt. A legjobb, amikor még nem olvas annyira a hó, hogy latyakos legyen, azt ki nem állhatom.
Hazának tartunk már, de úgy gondoltam, hogy viszek mamának és papának kürtös kalácsot és forró csokit, mert azt szeretik. A fő utczán haladunk, mikor befut a látókörünkbe egy igazán cuki páros. Én annyira meglepődök, hogy majdnem kiesnek a kezemből a dolgok, Mucika pedig hangos ugatással hívja fel ránk a figyelmét. - Ne már, csssss, cssss - próbálom minél kevésbé feltűnően csitítani, nyilván kevés sikerrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=859995#post859995][b]Hollósi Zalán - 2023.02.25. 22:59[/b][/url]

A sors játszadozik vele talán, hogy az utóbbi hetekben pozitív benyomások érik az életben. Miközben a feje felett lebeg a rossz ómen. Kész kabaré... De nem érdekelte, amióta Margarétával beszéltek róla, várta már, hogy eljöjjön a nap, amikor végre élőben is meghallgathatja a zenét, amit a navinés mugli-hedszerén hallgatott. Ha hedsz-, hesz... mindegy is. A zenejátszó micsodán. Majd Szofinál rá kell kérdezzen, mert ő jártas a mugli zenevilág terén, talán segítene neki is beszerezni egyet.
 Év végére a jegyei némi javulást mutattak - hála Rudibának - és annak ellenére, hogy a napközbeni rosszullétektől rettegett állandóan, úgy érezte, ennyi kikapcsolódást igazán megérdemelhet. Persze az emlékezete sarkában ott ugrált a kellemetlen emlék, amikor Kornéléknak kellett összekaparniuk őt éppen azon az utcán, de most nem érezte az előjelét semmi baljóslatúnak. Izgatott mosollyal ajándékozta meg Margarétát, ahogy rákanyarodtak a Fő utczára, majd megjegyezte.
 - Ha nem említed meg, nem találtam volna meg a hirdetést róla. Az Edictumot olyan ritkán szoktam olvasni, mint a mágiatörténet könyvemet...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=861228#post861228][b]Péntek Marci - 2023.03.24. 19:27[/b][/url]

Óriásit ásított tenyere takarásában. Majd egy újabbat elnyomva nyúlt füle mögé dugott cigarettarágójáért és bontotta ki.
- Kéred a felét? - pillantott a mellette baktatóra. A nap lassan lecsúszik az égről, az első narancssárga felhők már ott úszkálnak a horizont alján. Nem csoda, hogy egy hosszú faházasdi után a gyermek kimerült. Elvégre a vezérnek mindig a legnehezebb a dolga, tedd ide, add oda, vedd innen, csupa csupa dirigálás és miegymás. A rágó ilyenkor mindig kicsit magához térítette, a rágás kizökkenti a monoton mormotaságból.
- Nemsokára vége a szünetnek, már csak egy hét van hátra, pedig most kezdődött - sóhajtott az eget tanulmányozva. Az iskolai időszakban nem lehettek kinn folyton a faháznál. Esetleg az iskola udvarán az apró kis viskó amibe be-betudtak húzódni, de az nem volt ugyanaz az élmény.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=869135#post869135][b]Lafayette David Saint-Venant - 2023.11.04. 14:51[/b][/url]

- Fruzsi és Barnabás az Eridonból azt mondják, hogy Gréta egyre többet jön le a faluba. És Zalán is itt veri magát folyton, hogy neki programja van a büntetőmunkánk után. Vágod már? Szinte biztos, hogy ezek kavarnak, a gyökér edictumosok meg itt boronálják a csávót Rue-val. Lúzerek. - Az úgy történt, hogy feltűnt ám neki Zalán múltkori elszólása, hogy neki dolga van amúgy is a Kakasi-féle rabszolgamunka után. Alapvetően ebben semmi különös nincs, hacsak az ember fia, nevezetesen Lafayette nem akarja mindenáron elterelni a saját figyelmét az otthoni szarkupacról most, emiatt kihasználja az alkalmat, hogy Zalán nyomába eredjen. És nem egyedül, óh nem! Kornél balszerencséjére a klubhelyiségben kapta könyökön csóri levitást, hogy "Gyere csak velem egy kicsit. Ketten nem olyan feltűnő." . Nem mondom, hogy tovasuhantak a naplementébe, mert Kornél inkább úgy néz ki még mindig, mint akit vágóhídra akarnak vinni, de hátha ez a magyarázat kicsit meggyőzi róla, hogy nem kivégzésre megy, csak Zalán után nyomozni.
- Na figyelj, az első számú napirendi pont bizonyítékot szerezni. Anélkül nem szembesíthetjük. Ha meglátod őket, szólj és fotózok. - Mostanra elvesztette a hitét a magyar aranyvérűekben; Zalán néha úgy néz a telefonjára, mintha valami ritka legendás lény lenne, és mivel Kornél meg Athanaczkovics, akik szintén régiek ebben az országban, mint az útburkolat, nem fűz hozzá túl sok reményt, hogy a srác tudná, mi fán terem a minőségi lesifotó. Lehet, el kellene gondolkodjon, miért érdekli ennyire csóró Zalán magánélete, hogy a grétás húzását is netre dobta, és most is utána próbálnak kémkedni, de egyelőre ezt a problémát elhessegeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=870931#post870931][b]Balassa Zombor - 2023.12.30. 20:29[/b][/url]

A vásári fergetegbe veszve...

Egy darab papírlap van az ujjai között, melyre takaros, rendezett sorokba írta fel, hogy kinek és mit szán. Egy-két sor már áthúzva, jelezve azt, hogy már rég elkezdte és sikerre is jutott, de van még tennivalója bőven. El fognak utazni a nagyszülőkhöz, így anyja még külön feljegyzett pár dolgot a sorok mellé, amivel a sütemények és ételek hadát akarja majd bővíteni a napok folyamán. Ezt valahogy sosem értette meg, miért kell ennyi mindent főzni, sütni, a karácsonyt gyermekként csodálta, most inkább csak csendben tűri. A földi javakkal nincs gondja persze, azonban ő akkor is úgy gondolja, ezt egész évben meg lehet tenni. Mégis, pedáns szokásai nem engedik, hogy holmi apróságokkal szúrja ki hanyagul mások szemeit.
A cukorkák földjén sikerült megszereznie az apróbb népeknek a fogrontó finomságokat, egyet pedig éppen saját szájába töm befele, hogy a savanyú cukor aromája rántsa össze mimikáját és mégis, kellemesen borzongassa meg tarkóján az apró hajszálakat. Rendszerezi közben hányfelé viszi az útja, így balra fordul, hogy az ajándékbolt, majd onnan a női ketyerék felé. Az utcákon embertömeg hömpölyög lusta folyamként, mint ilyenkor mindig. Jobbra lép, balra terel, türelmesen próbál nem nekimenni senkinek és lábakra sem taposni. Egy nagy szatyrokkal megpakolt férfi közeledik felé, mellette pedig egy kellemes küllemű hölgyemény mutatja, hogy még hova kell betérnie, a férfi arcán pedig a fájdalom ül, azt azonban nem tudja eldönteni, hogy a súly vagy a pénztárcáját siratja. Kikerülné épp, tekintete máshol jár, Zombor válla pedig valami keménynek ütközik, amely valaki más vállának tűnik.
- Bocsánat, bocsánat - felszisszenve torpan meg, szájából még félig kilóg a savanyú cukorka szalagja, tekintete pedig arra szegeződik, akibe épp beleütközött. - Ó, szia – pislog nagyokat, hiszen sikerült pont azt az egy embert, pontosabban lányt megtalálnia vállal, akit túl rég látott ahhoz, hogy elhiggye, valóban ő áll itt és nem más. Sok dolog kavarog benne, jelenleg azonban arra képes csak, amire sokszor volt alkalom: csak bámulja csendben. Sok minden szakad fel benne és ez... ez jelenleg éppen túl sok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=871682#post871682][b]Lafayette David Saint-Venant - 2024.01.12. 18:46[/b][/url]

Félsiker vagy teljes? Még nem tudja megítélni, de az, hogy Zalán hajlandó volt szóba állni vele, biztató jel. Számít még csípős megjegyzésekre, de semmiképp sem tervezi behúzni fülét-farkát, ugyanúgy vissza fogja kóstolgatni Zalánt puszta jófejségből. The bro code!
Azt tervezi, hogy a visszaúton még beugrik a csicsás gyertyákat meg fürdőbombákat áruló boltba, hogy meglepje Laylát (teljesen jó, hogy a nagynénje ellátta jó pár tippel, mire figyeljen egy kapcsolatban, hogy ne váljon taplóvá és elkényeztetett csicskává), de még mielőtt arrafelé kanyarodhatna teljesen, beúszik a látóterébe Kori. Ma úgy tűnik, kimaxolja a triumvirátus minden tagját.
- Heyyy, merre jártál, Kori? - Természetesen csöppet sem zavarja, hogy egy-két helybéli ránéz, de aztán mennek tovább a dolgukra, ő meg úgy lép oda Korihoz, mintha a világ legevidensebb dolga volna összefutni és megállni beszélgetni. Mert az is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=872807#post872807][b]Bánffy Albert Tamás - 2024.01.26. 21:48[/b][/url]

Dominik

Dorka sétálni akart Bogolyfalván, aztán valahogy minden második boltba sikerült betévednie. Ez nem is jelent gondot, amennyiben a bolt kínálata érdekli is, a művészeti bolt azonban nem tartozik ebbe a kategóriába, míg a húga minden ilyen helyet imád és folyton akad valami kreatív projektje a karitatív tevékenységei mellett. Némi alkudozást követően végül úgy dönt, türelmesen elácsorog kicsit a bolt előtt, amíg a húga felvásárolja az árukészlet felét legalább jó eséllyel, és addig is unottan forgatja egyelőre ujjain a gyűrűket vagy éppen megpiszkálja a karpereceit. Időről időre sóhajt is egyet, majd biccent néhány ismerősnek, esetleg ismeretlennek is, megnézegeti a körmeit, megállapítva, hogy a jövő heti manipedi alkalom már nagyon is időszerű lesz. A bolt kirakatára is rápillant, majd az órájára, aztán vissza, egyik lábáról a másikra helyezve a súlypontját, aztán vissza. Legalább egy könyvet igazán hozhatott volna. Vagy átmenetileg némi társaság is jó lenne, főleg, hogy negyedóra telt még csak el az óra szerint, mióta Dorka betette a lábát a boltba, és tapasztalatai szerint az ott tartózkodása harminc perc és három óra között bárhol elhelyezhető egy skálán. Attól függ, pontosan mit is árusít a bolt és mire van szüksége drága húgának. Megfordul a fejében azért, hogy majd hiányozni fog, ha végleg Hollandiába költözik, amint férjhez megy, de majd ha más nem, hát gyakran látogatják egymást. Egy újabb sóhajt hallat azért, füle mögé tűrve a haját is, megállapítva, hogy ezeket a várakozásokat a boltok előtt szívesen átengedi mégis bármikor Andreasnak, és ha valami jót talál Zoyában, akkor az az, hogy ilyesmi fel sem merül. Mindenki magában megy vásárolni, ami így éppen tökéletes. Biztosan kiugrana az ablakon, ha olyan helyen kellene ácsorognia, ahol Zoya a gonosz boszorkányos szereléseit vásárolni szokta. Vagy megrendelésre készülnének?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=874399#post874399][b]Machay Adél - 2024.03.07. 08:19[/b][/url]

Seth
- Március -

- Odavan érted. Ugye odavagy Seth bácsikádért? - Az első az Sethnek szólt, de szinte rögtön visszakérdez a férfi karjában csimpaszkodó Luciennél is. A fia vet rá egy most-ébredtem-morcos-vagyok pillantást, és belefúrja a fejét a bácsikája mellkasába.
- Semmi baj, Lucien, beszélünk még, amikor éhes leszel. - Akárcsak a legtöbb anya, képtelen betelni a gyerek látványával és folyton így vagy úgy, de a közelében kell tudja, hozzá kell érjen a babához, hogy meggyőződjön róla, mennyire valós. Végre valós. Nem hiába cirógatja meg a gyenge, de annál puhább hajjal keretezett fejecskét.
- Nem tetszik neki, hogy megzavartuk a sziesztáját, de majd megbocsát. Biztos jókor hívtunk el, szabad voltál most? - Bár ez már elhangzott egyszer, azért megenged egy második, végérvényes udvariassági kört. Nyilván repes attól, hogy szocializálódhat és Lucient is szerepeltetheti a kis mezővárosban, de a legjobb ezt barátok körében tenni, főleg, ha az a barátod egy tapasztalt, nagyon erős varázsló, akit a hírneve bármikor megelőzne, ha aktív lenne a varázsmédiában. Seth kicsit olyan, mint a pitbullok: az általános tévhit, hogy vérengző fenevadak, pedig valójában megfelelő tanítással és szeretettel csodás családorientált kutyák. Ezt nem fogja hangosan elengedni Sethnek, mert elég félreérthető lenne.